Pesti Napló, 1879. január (30. évfolyam, 2-27. szám)

1879-01-13 / 11. szám

11. szám. Budapest, hétfő január 13.1879. 30. évi folyam­ Szerkesiztetti iroda.* Bar&tok-tere, A.th«naeum-épfelet, A. t»p nelemi részére illte minden köztemélly­­& szerkesztőségin» intézendő. Bénaentettec levelek óta. Ismert kezektől fogadtatnak .S Kéziratuk nem adatnak vitezn. Eladás hivatal$­ökrácha-tere, Athenaettia-épület A lap anyagi tévét illető közlemények (elötvetési pénz, kiadá# telt­el panaszok, hirdetmények) a kledó-hivatalhoz fűtéseadOL ESTI KIADÁS, Előfizetési feltétele les Tor­tán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ét esti adás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 3 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 M. Az «S9 kiadás postai kfilönkbídéseért fel&lfintás dmegredűnként 1 ta'«.. Az IlSfizetés az év feletta iftiodea hónapban megkezűautó, íj essdtfe ’«rtjr napján Ud­énik is, minded­or a fel első napjától számíttat*!:, n j B||fi|561n­ekj Y |­i udn fogy mint előfizetétek a Pesti ISTapló kiadió-hivatalából Mindapest, Barátok-tare. Athenaetuu-épület , küldendők A Pesti Napló táviratai — Mn!t éjjel érkezett. — Pária, jan. 12. A republikánus unió­párt teg­napi értekezletében kárhoztatták a minisztérium programm­ját, de formális határozatot még nem hoz­­tak.Gambetta barátainak kérdéseire vonatkozva, a­kik a kabinetbe való belépését óhajtják, alkalmilag ki­nyilatkoztatta, hogy nem akar miniszter lenni. A mérsékelt balpárt nyilvánította, hogy a jelen minisz­tériumot fönn akarja tartani, de programmját elégte­lennek tartja. Fázis, jan. 12. A programra olyan hatást tett a parliament köreiben, hogy a szenátusban biz­tos számára a többség, a képviselőházban pedig valószínű. Berlin, jan. 12. A tengerészeti tanácsot ös­-­szehívták a kikötői építkezések technikai kérdéseinek tárgyalására, így tehát semmi összefüggésben sincs a »Grosser Kurfüst« pánczélos hajó kérdésével. A hadi törvényszék tagjait bizalmas úton nevezték ki, a róluk keringő hírek tehát alaptalanok, csak annyi való, hogy a gárda parancsnoka a haditörvényszék elnöke. Kalkutta, jan. 12. Stewart had­teste megszállotta Kandahart, anélkül, hogy ellenállást talált volna. Konstantinápoly, január 12. Saviet pasa át fogja adni Mac Mahon tábornagynak a Medsidje­­rend nagy szalagját brilliantokban és a szultán egy sajátkezű levelét, mely kifejezi a szultán élénk rokon­­szenvét Francziaország iránt. Khalil­ Serif pasa, volt török párisi nagykövet meghalt. Birmingham, jan. 12. A Midland­ Institut, mely Shakespeare művé­nek legnagyobb gyűjteményét tartalmazta, leégett. London, jan. 13. A Times írja : Okunk van hinni, hogy Jakub khánnal már hivata­losan közölték, hogy Anglia minő feltételek mellett hajlandó békét kötni. E feltételek kétségkívül olyanok, melyeket Jakub becsü­lettel elfogadhat. London, jan. 13. Maddent, kit pörbe fog­tak, mert fenyegette a királynőt, tébolydába csukták. — Ma érkezett. — Budapest, január 13. (Az Olaszországgal megállapított vámügyi provizorum) tárgyában a kormány már több nappal ezelőtt kibocsátott egy újabb ren­deletet, melylyel a m. é. deczember 31-én kiadott rendeletnek e lapokban föltüntetett hibáit helyreiga­zítja, s a hivatalos lapban azonban nem teszi közzé. Meglehet, hogy a kormány resteli az újabb rendelet közzétételét, de mi azt hiszszük, hogy szükséges an­nak­­tartalmáról nemcsak a vámhivatalokat, hanem a közöönséget is értesíteni. (A képv.­ház pénzügyi bizottsága) holnapi ülésében a pénzügyminiszter be fogja terjeszte­ni a pénzügyminisztérium előirányzatához in­dokolását, melynek leglényegesebb részeit a kö­vetkezőkben közöljük: A 112. oldalra terjedő indokolás minden egyes, még oly csekély túlkiadást is részletesen indokol. Megemlítésre méltó, hogy napidíjakra az indokolás nagyobb összeget ajánl azon okból, hogy a mozgósí­tott tisztviselők helyett, nagyszámú díjnokot kellett alkalmazni. A bevételekre nézve az indokolás azt mondja, hogy a földadót illetőleg, miután a keresz­tülvitt kataszteri munkálatok hatálya már 1879-ben érvényesült, emelkedés nem remélhető. Házadóra hasonlóképen kevesebb van előirányozva, miután a házbérek az egész országban csökkentek. K­e­r­e s­e­t­­a­d­ó fejében kevesebb irányoztatott elő — habár az 1878 ki összeghez hasonló eredmény remélhető — miután a mozgósítás és számos elemi csapás követ­keztében az egyesek keresetképessége hat,­yátlott. Szeszadó fejében 1.100.000 írttal több irányozta­­tik elő,minthogy az 1878-as év folyamában nevezetesen a kisebb szesztermelőkkel szemben észlelt tapaszta­latok erre alapot nyújtanak s ezenkívül az uj szesz­adó-törvény hatálya is tekintetbe veendő, mivel to­vábbá Erdélyben a kedvezmény megszűnt s jó szilvatermés várható (?!) A beruházásokra nézve az indokolás azt mondja, hogy elkerülhetlenül szük­ségesnek mutatkozik dohányraktárakat felállítani, mivel ellenkező esetben a már 100,000 mázsá­­nyi tömegekben szabadban heverő dohány leg­nagyobb része elpusztul. Ezen okból Ér-Mihály­­falván, Rakamazon és Temesvárott felállítandó do­hányraktárakra 48,000 frt, továbbá a roskadozó budapest terézvárosi gyárépület átalakítására 50.000 főt irányoztatott elő. A ranki fürdő mindeddig nem talált vevőre, minek folytán az ottani épületek fenn­tartására megfelelő összeget kellene fordítani. (Katonai tanácskozások.) Ma január 13-án Bécsben Albrecht főherczeg elnöklete alatt egy bizottság ül össze, melynek állandó tagjaivá W­l­a­s­s­i­c­s báró vezérőrnagy, mint a hadügymi­niszter helyettese, Schönfeld táborszernagy a vezérkar főnöke,P­h­i­l­i­p­p­o­v­i­c­s József,B­i­e­n­e­r­t­h báró és Tegetthoff báró tábornokok neveztet­tek ki. E bizottság feladata abban áll, hogy a Bosz­nia és Herczegovina megszállása alkalmával tett ta­pasztalatokat és észleleteket megrostálja, s azután megállapítsa, mely tapasztalatok érvényesek min­denféle háború alkalmával, s melyek Limák csak spe­­cziális, az okkupáczióhoz hasonló harcrokban jelen­tőséggel. Ezen munkájának befejezte után a bizottság a hadügyminiszternek javaslatokat teend, melyek alapján a szükséglethez képest a taktikai természetű szabályzatok a mozgósításra, a felszerelésre és élel­mezésre, valamint az egészségügyi szolgálatra vonat­kozó utasítások és intézmények kiegészíttessenek és tökéletesbittessenek. (A berlini szerződés s a törvény­­hozások joga.) Az osztrák reichsrath pár nap múlva fog határozni a berlini szerződés felett. A bi­zottság, melyhez a ház a szerződést utasította, tud­valevőleg a kormány felfogása, szerint a szerződés egyszerű tudomásvételét ajánlja. A N. Fr. Presse tegnap újra a leghatározottabban kikel a felfogás ellen; egyenként beható bírálat alá veszi a bizottsági javaslat érveit, melyekben a kormány felfogása tük­röződik vissza s ellenükben a szerződés jóváha­gyásának jogát vindikálja a törvényhozásnak. A lap e kívánság igazolására számos történeti praec­edens­­esetet idéz. »A történelem tényei — mondja végül a czikk — lényegükben mind megc­áfolják azon ér­veket, melyekkel a kormány a berlini szerződés elő nem terjesztését igazolni törekszik. Természetesen olyan országokban, hol a politikát a közvéleménynyel és nem annak ellenére csinálják, a kormányok nem szorultak arra, hogy a nép­képviseleteket mestersé­ges alkotmány-interpretácziókkal rekesszék ki a nagy politika kérdéseiben való törvényszerű közreműkö­désből.« (Bismarck herczeg legújabb tör­vényjavaslata,­ mely a parlamen­ti szólássza­badságra halálos csapást készül mérni, nagy zivatart keltett a berlini sajtó minden árnyalatában. Férfias elszántsággal szólalnak föl a lapok a merénylet ellen, melyet az egész parl­amentáris rendszer megdöntésé­nek, a nemzeti jogok önkényes konfiskácziójának te­kintenek. Az indokolásban a javaslat védelmére fel­hozott éveket a lapok mindnyájan helyteleneknek mondják , pártkülönbség nélkül tagadják, hogy ama veszélyek, melyeket a javaslat állítólag el akar hárí­tani, egy­ltalán komolyan léteznének. Az oppozíc­ió a Bismarck-féle javaslat ellen, mint említők, nem bír pártszínezettel; általános az, sőt a mérsékelt lapok, főleg a nemzeti szabadelvűek aránylag még élesebben kikelnek ellene, mint azok, melyek már régóta ellenzéki álláspontot foglalnak el a Bismarck-nera legutóbbi termékei ellen. Az összes alkotmányhű lapok a leghatározottabb alakban hív­ják fel a birodalmi gyűlést, hogy a törvényjavaslatot feltétlenül utasítsa vissza , ne ijedjen meg Bismarck semmiféle fenyegetésétől, hanem vegye föl bátran a küzdelmet a nemzet jogai védelmére; inkább osz­lassa föl Bismarck a parl­amentet, semhogy az utóbbi az ő bűntársává legyen. A lapok azt mondják, hogy hadd jöjjön ama reakczionárius parlament, melyet Bismarck remél s inkább ez teljesítse a kormány óhajait, mint az a parliament, mely a mostani német alkotmányt megteremtő s azt szabadelvű szellemben igyekezett fejleszteni. Sőt a Nat. org azt írja, hogy a diktátorság jobb volna, mint a parliamentariz­­mus oly meghamisítása, minőt a javaslat tartalmaz. Jól értesült levelezők azt állítják, hogy a a szóban forgó javaslatot egyenesen Vilmos csá­szár legsajátabb kezdeményezésére kell visszave­zetni. A császár már néhány évvel ezelőtt, akkor mi­dőn Bebel szocziál­demokrata a német parlament­ben a komune védelmére nagy beszédet tartott, Bis­marck herczeghez levelet intézett, melyben azon in­tézkedések megtételét sürgeti, melyek a mostani ja­vaslatban foglaltatnak. Természetes, hogy a német reakczió e vakmerő kísérletei általános ellenszenvet keltenek a szabad­ság minden barátai és minden alkotmányos nemzet körében. A franczia lapok kárörvendve csak keveset, de nem rokonszenvesen foglalkoznak a dologgal. De annál kérlelhetlenebbül ítélik el a javasla­tot az angol lapok, melyek mindnyájan telték kár­hoztató vezérczikkekkel. Németország mostani hely­zetét mi sem jellemzi jobban, mint azon tény, hogy a német lapoknak az angol sajtó ezen nyilatkozatait közölniük nem szabad s igy az angol lapok ide vágó czikkei német fordításban most kéziratilag terjesztetnek Ber­linben. Bismarck herczeget azonban épen nem elégíti ki ;azon hajsz, melyet a német birodalom határain belől indított a szabadelvű eszmék ellen. A vaskan­­czellár a reakczió rendszerét, úgy látszik, a szomszéd államokra is ráerőszakolni készül. Ma legalább azt jelentik, hogy Bismarck herczeg kérdést intézett Andrássy grófhoz azon támadások ügyében, melyek a bécsi sajtóban ellene intéztetnek. Andrássy gróf azt felelte, hogy az osztrák sajtó törvényes szabadsá­got élvez, s hogy a­mint a támadások nem tőle ered­nek, úgy azok megakadályozása sem ő tőle függ. A szervezési statútum Bosznia részére. A Bosznia és Herczegovina számára ké­szült, sokat emlegetett ideiglenes szervezési sta­tútum szószerinti szövegezésében így hangzik : 1. Az országos kormánynak a közigazgatás élén álló főnöke alá van rendelve a közös miniszté­riumnak. 2. A tartományfőnök gondoskodik a rend, nyugalom és biztonság fentartásáról, felügyeltet a sajtóra és a nyilvános gyűlésekre és minden fontosabb eseményről jelentést tesz a közös minisz­tériumnak. 3. A tartományfőnök gondoskodik a törvé­nyek pontos végrehajtásáról és a hivatalno­kok fölött gyakorolja a fegyelmi jogot. 4. A tarto­m­ányfőnöknek kinevezési joga van oly állásokra, melyekkel nem jár több 1200 frt évi fizetésnél. A többi állások betöltésére nézve tar­tozik javaslatot tenni a közös minisztériumnál. A tartományfőnök az alatta álló hivatalnokokat egyik hivatalból a másikba teheti át. 5. A tartományfőnöknek jogában áll, hogy a közigazgatás fejlesztésére, ha szükségét látja, meg­hívhat szakembereket és bizalmi férfiakat. 6. A tartomány­főnök saját inic­iatívá­­j­á­b­ó­l tartozik előterjeszteni a szükséges javas­latokat a közös minisztérium elé az ország bél­­igazgatásáról. 7. A tartományfőnök a közös minisztertanács elnökéhez intézi jelentéseit és hozzáteszi: »A bosz­niai és herczegovinai bizottságnak a külügyminisz­tériumban.« 8. Az ügyeket, melyek Boszniának és Hercze­­govinának a külföldhöz való viszonyát — a monarchiát kivéve — illetik, a külügyminisz­térium intézi és a tartományfőnök esetleg ebben az irányban csak utasítások alapján járhat el. 9. A »boszniai és herczegovinai or­szágos kormány« székhelye Sarajevo. Az orsz. kormány a maga hatáskörében az ország legfel­sőbb fóruma. 10. Az országos kormány három részből : 11: a) belügyi osztály, b) igazságügyi osztály és c) pénzügyi osztály. A teendőket a tartományfőnök je­löli ki. 11. A belügyi osztály gondoskodik a kö­vetkezőkről : a cs. k. csapatok tartása és elszálláso­lása; a közbiztonság fentartása, amennyiben ez nem a katonai hatóságok körébe tartozik; egészségügyi rendszabályok, jótékony intézetek, kereskedelmi vi­szonyok, mértékek és súlyok, közlekedés, földm­űvelés vallási és iskolai ügyek, községi ügyek, közmunkák, telepítvény, kivándorlás ; végre gondoskodik a nép- számlálásról és az orsz. statisztikára vonatkozó min­dennemű munkálatokról. 12. Az igazságügyi osztály gondosko­dik a törvényszékek és fogházak igazgatásáról, ellen­őrzi a büntető törvények alkalmazását, kegyelmezési előterjesztéseket tesz s eszközli a törvények és rende­letek összeállítását és kiadását. 13. A pénzügyi osztály összeállítja a rendes és rendkívüli évi költségvetést és azt kellő időben előterjeszti a közös minisztérium elé. A közös minisztérium aztán a két minisz­terelnökkel egyetértve megvizsgálja a költség­­vetést és azt legfelsőbb jóváhagyás végett ő Felsége a császár elé terjeszti. A pénzügyi osztály gon­doskodik továbbá a hivatalos pénzek és számadások, az államjavak és bevételek, az egyenes és közvetett adók, a kormánypénztárak, a posták és távírdák igazgatásáról. 14. A k­ö­z­ö­s minisztérium teendői a következők: az országos bevételek hovafordítása, az államjavak főigazgatása, vétele, eladása vagy megterheltetése; az adók és vámok kivetése és be­hajtási módja; vasúti, gőzhajózási vagy másnemű forgalmi vállalatoknak, hitel­intézetek és részvény­társulatoknak adandó engedélyek. A közös miniszté­rium teendői közé tartoznak továbbá: mindennemű kereskedelem­politikai ügyek, az egyedáru, a földbir­tokos és bérlő közötti viszonyok szabályozása, a kolo­­nizáczió, a gazdátlan földek használata, az állam-egy­ház és mecset-birtokok fölötti legfelsőbb felügyelet, a pénzügy elrendezése, mértékek és súlyok beho­zatala. A közös minisztérium minden ügyek­ben a két kormánynyal egyetértőleg fog eljárni. A szervezési statútum továbbá a fönálló viszonyok fejlesztésére, illetőleg új állapo­tok előkészítésére még a következő ha­tározatokat tartalmazza: 1. Ha az országos kormány főnöke egyszer­smind a Boszniában és Herczegovinában elhelyezett csapatoknak is főparancsnoka, mindamellett csak tartományfőnöki minőségében áll alatta a közös minisz­tériumnak. 2. A tartományfőnek a lehető legrövidebb idő alatt új javaslatokat terjeszt a külügyminiszter elé az ország közigazgatási beosztására, a hatóságok, bíróságok hatáskörére és a hivatalnokok illetékére vonatkozólag. Legfőbb elvül tekintendő, hogy Bosznia és Herczegovina a közigazga­tás és beruházás költségeit saját be­vételeikből fedezzék. Eszerint rendezendő be az ország közigazgatási apparátusa és különös figyelem fordítandó arra, hogy az oszt­rák-ma­gyar birodalom követelései, első­sor­­ban az okkupáczió s a menekültek tar­tására és repatriálására fordított költ­ségek lassanként beszereztessenek. 3. A fönálló hatóságok és bírósá­gok egyelőre megmaradnak, de a tartományfőnök­nek jogában áll elkerülhetlenül szükséges ideiglenes változtatásokat eszközölni, ezekről azonban köteles értesíteni a közös minisztériumot. Főkép arról tar­tozik nyilatkozni a tartományfőnek mihamarább: miképen rendezendők azok az ügyek, melyek eddig a konstantinápolyi kormány közvetlen befolyása alatt állottak. 4. Az eddigi hivatalnokok, amennyi­ben használhatóságuk és az ország érdekei engedik, megmaradnak hivatalukban.A tartományfőnök e részben a fentebbi statútum 4-ik paragrafusa szerint intézkedik. 5. A monarchiából meghívott hiva­­talnokokra, újabb módozatok megjelentéig, azon fegyelmi rendszabályok alkalmazandók, melyek alatt eddig állottak. 6. Újabb törvények és rendszabá­lyok megjelentéig az eddigiek érvényben maradnak. A tartományfőnöknek joga van a felebbi statútum 9 és 14. §. értelmében változta­tásokat eszközölni, ha az ország java vagy az osztrák-magyar birodalom érdekei úgy kívánják. 7. A tartományfőnök az igazságügy javítása végett a monarchiából meghívott igazságügyi hiva­talnokokat alkalmazhatja a kerületi és kereskedelmi bíróságoknál. Egyszersmind előterjesztheti a szüksé­ges javaslatokat a Szerajevóban fölállítandó leg­főbb illetőségű törvényszék iránt. 8. A kegyelmezési jog, a­mennyiben ez a fönti statútum 12-ik §-nak keretében megfér, a tartományfőnököt illeti. 9. Az 1878. évi július 29-átől szerzett jogok és engedélyek, a­mennyiben a fönti statútum 14. §-ban foglalt teendőket érintik, a közös mi­­niszterium utólagos jóváhagyását igénylik. 10. A tartomány­főnök tartozik haladéktalanul összegyűjteni, biztosítani, illetőleg bekönyvezni, a korábbi kormányzat alatt állott pén­zeket és naturáliákat. Ezekről kimutatás adandó; a naturáliákat leszámolás mellett közczé­­lokra lehet fordítani. 11. 1878. végén az 1878-ik év julius 28-tól decz. 31-ig terjedő időre vonatkozólag kimutatás állí­tandó össze és terjesztendő elő a polgári közigazgatás eddigi bevételeiről és kiadásairól. E"1­­ .....1­11 A Pesti Napló tárczája. A r­t nő* Franczia regény. Irta: Juliette Lumber. III. (Folyt.) — Hát azt hitted, folytatá Helén, hogy ingyen szentelek neked gondos barátságot, háládért vonzal­mat, hogy csak magadért szerettelek jobban, sem­mint atyámat és a te atyádat ? Szeretlek testvér, mert gyűlölöm a szép nőket, a kiket megszenvedtetsz és a kiket, mentül szebbek, annál erősebben gyűlö­lök ! Haladj tovább pályádon, ha szövetségesem, ne érzékenyülj el, ne gyengülj, ne győzesd le magad soha! Te a­ki a meghódítottakat feltétlen megadásra kényszeríted, te most kapitulálnál! Ne mutasd ma­gad gyávának előttem, ki tíz éve tisztellek, bámullak és dicsőítelek! A festők, kik idehozták szép hölgyeik arczké­­peit, meglepetve néztek e rut hölgyre, ki önmaga festi le magát, feszült figyelemmel hallgatták. — íme barátaim — szólt Helén tovább — amazok bírják az adományt, melyet nem keres meg az akarat ereje, sem a lassú türelem, se láz, se mun­ka, se erény, se vagyon, se szenvedély, se lelki nagyság, se hősiesség, se­ lángész: bírják a szépséget, mely a legnagyobb művészet, a remek mű, mely önmaga él­vezi tökélyét! Oly kincset bírnak, mely különb a di­csőségnél, ragyogásuk vakítóbb mint a nap fénye, tu­lajdonságaikat olykor jobban bámulják, mint egy ma­gasztos tettet! Látható, imádott istenségek egyesítik magukban a költészet minden varázsát, a vonzó termé­szet minden hatalmát, a formák, színek, körvonalak teljes báját! Hatalmuknál fogva uralkodnak a vi­lág felett és ennyi örömük mellett ne legyen irigyü­k, ne legyen féltékeny ellenségük? Nem! nem! Van­nak dán Juanok, Lovelaceok, szkeptikusok, rovék, bírák! így beszélt Helén­e művészeknek, ezen értel­mes kör előtt, mely bizonyára megértette őt, melyet eredetisége által akart magához bilincselni, mivel bá­jaival el nem csábíthatja! Egy vonással jellemezte, hogy milyen akar lenni. Ilyen nyilatkozat után nem lehetett tőle várni, hogy szalonjába csinos nőket fog bocsátani, pedig ezek kedvéért iparkodnak a férfiak a szalonokba bejutni. Utolsó szavainak mély, contrálto hangjai el­rezgettek. És valamint szelleme jóakarókat vívott ki, úgy most barátokat szerzett őszinteségével. E jellemz e kecstelenség, melyben semmi köznapiság, meglepte nem egy vendégét, akik hű ragaszkodást fogadtak neki. Guy álmélkodva gondolkozott Helén nyilvános vallomásai felett. E nő, aki elnéző volt az ő apró bűnei­vel szemben, voltakép kérlelhetlen ellensége barátja imádottainak ? Ez a váratlan felfedezés meghökkentő a blazirt ifjút és Helén iránt érzett testvéries vonzal­mának új zamatot kölcsönzött. A háziasszony felkelt az asztal mellől és a tár­saság a török szalonba ment kávézni. A kupolát fel­emelték és a vendégeknek megengedtetett a dohány­zás. A fiatal festők, miután eleget csevegtek a szere­lemről, most a művészetről tanakodtak. Még mindig a marquise arczképét dicsérgették és Romain szemére lobbantotta fiának, hogy lusta és ezt nem menti ki a tehetség hiánya. A fiatal ember, atyja élénk tiltakozásai daczára, a következő sa­­játszerű elméletet fejté ki: — A híres emberek fiait szükségkép gyengíti atyáik túlságos munkássága; ezek kimerítik alkotó erejüket, számítás nélkül pazarolnak minden ihletet, lefoglalják, absorbeáják személyiségük részére. A sze­gény gyermekek öröksége el van prédálva, még mi­előtt a világra jöttek, el vannak választva, még mi­előtt szoptak volna, kimerültek, még mielőtt elgyen­gültek, még mielőtt dolgoztak, meg van bennük atyáik beteges érzékenysége, fáradsága, a­nélkül, hogy bírnák ezek hatalmát, akarat­erejét. Lusták, mert híressé vált atyáik babérain pihennek. A híres ember fiának végzete az, hogy középszerű ember legyen, hacsak olyan tehetséget nem fedez fel magában, me­lyet dicső apja még nem aknázott ki. Ha nem volnék kalandor, akkor semmi se volnék és köszönettel tar­tozom Romainnek, hogy erényes volt és igy nekem fenntartotta a korhelység pályáját. A fiatal emberek, felbiztatva Guy által, min­denféle merész tréfákkal támadtak rá az öreg fest­­tőre, ki azonban kedélyesen védte magát. Gyermekeim, mondá, midőn a társalgás ko­molyabb jelleget öltött, nektek nem kell a munka alatt görnyednetek. Benneteket nagyon is megkí­mélnek az egészséges és izgató nehézségektől! Mestereitek nem oly titkolózók és önzők, mint mint a mieink voltak, nem haboznak sikereik titkait veletek közölni. Kétségkívül igazuk van, mert a mű­vészet több, mint puszta mesterség. De bányán van­nak, a­kik festőknek tartják magukat, mert tudnak festeni, a­kik légiónkat csak mennyiséggel szaporít­ják, nem minőséggel! Van köztetek nem egy, a­ki beéri az első ötlettel, holott jobban gondozza vala, tovább várakozik, lassúbb kivitelt szentel neki, ha kevésbbé gyorsan, kevésbbé könnyen tanult vol­na rajzolni és festeni. Attól tartok, hogy a ta­nítás ezen új rendszere nem növelni, hanem csak terjeszteni fogja a művészi tehetséget, hogy felesle­gessé téve jó részben a fáradozást, inkább sokszoros alkotásra tanítunk benneteket, mint­sem arra, hogy tehetségteket kevesebb, de hatalmasabb festmények­ben összpontosítsátok. — A görögök közt annyi volt a festő és szob­rász, annyi a műterem és iskola, hogy Görögország­ban mindenki értett a művészethez, mondá Martiak És ha egy nemzetben sokan értik a szépet, akkor több kiváló egyén emelkedik a tömeg fölé. Oly országban, ahol nem oktatják a művészetet, ott kevés a művész, és ezek is középszerűek. A láng­­ész, valamint a természet minden szép alkotása, előkészített talajban terem. Barátom, ne ejtsen kétségbe a jelen, mert minden a művészeti fénykor felfedezésén működik közre. A jelek már lát­hatók. És e fénykor lesz olyan, mint az, mely hátunk mögött áll, mert a művészet elemei újra élednek az emberi elmében. Igen, igen, én csüggedés nélkül né­zek a jövő elé. Elmondjam nektek gyermekeim, hogy milyennek látom a jövő művészetének sorsát ? — Figyelünk mester, felelek a fiatal emberek és Martial köré gyülekeztek, mint az ó­korban, ő a d­órus a hős köré, ki mesét kezd mondani — úgy látom, hogy az az iskola, melyet házias­nak, bizalmasnak nevezünk, tűnőben van. A hollan­diak, az angolok, a tájképfestők, a házi tűzhely és természettagok festői — bocsánatot kérek mai kiál­­lítástoktól — korrajzfestők, kik a renaissance és a jövő festészete közti űrt kitöltők — lejárták magu­kat. Három század óta, hogy csak a festészetről szól­jak, festettek elég árnyékot, félhomályt, házi tűzhe­lyet és északi eget. A fiatal iskola, mely a jövőt rejti magában, a kelet felé fordul, a verőfény országa felé, melynek minden tengeri és száraz útja Görög­ország felé vezet. A modern rennaissance, ép úgy mint ama má­sik, ott fog megszülemleni, melynek vonalai meg­teremtették a formát, napfénye a színeket! Ti figyel­tek, gyermekeim és én örvendek e figyelmeteknek, mert értéketek bizonysága. Húsz évvel ezelőtt kine­vettek, ha valakinek a görögökről beszéltem. Ma megértenek , szavaimat helyeslik, biztatnak és tapsol­nak nekem. Az első renaissance úgy támadt, hogy csodálni kezdték a régieket, aztán jött az után­zás és Michel Angelonál a majdnem páratlan ihlettség. Guy az imént paradoxnak látszó igaz­ságot mondott. A népek olyanok, mint a hí­res emberek fiai. Megunják azt, a­mit apáik alkot­tak és kutatnak oly tehetséget, melyet elődeik még nem aknáztak ki. Az eltérésben keresik az óvszert a teljes kimerülés ellen. A felületes szemlélő ezt heves reakcziónak tekinti, pedig ez csak előkészítése az első tehetségek felébresztésének. Például idézem a régi görögöket, mert mindig ezekhez kell visszatér­nem. Midőn eljutottak odáig, hogy a forma szépségét tökéletesen megvalósították, akkor kifáradtak és reny­hén az idealizmus ábrándjainak adták oda magukat. A XV. században az emberi elme, miután elvi­selte a scholasticisms terhét, a sophistákat, Savana­­rola mystikus utópiáit, egyszerre egész szenvedély­­lyel a pogány művészet felé fordult. Azóta a Spi­ritualismus ismét legyőzte a formaszeretetet, de az absztrakc­ió kimegy a divatból és a bölcsészek fel­forgatják a metafizikát és helyébe állítják a művé­szet főéltető forrását, a természetet. Martial már korán vívott ki nagy hírnevet és noha még alig volt hatvan éves, még a vele egykorú művészek is mint régi embert tisztelték, a fiatalok pedig pályatörőnek tekintették. Vitatkoztak a mester szavai felett, azután többen felbátorodtak és megkérték Helént, fogadja el őket minden héten. Találkát adtak egymásnak ide jövő szombatra. — De ne csak csevegni jöjjünk, mondá Martial, legyen valami közös eszménk, keressünk indokot arra, hogy szövetséget köthessünk, csoportot képez­hessünk. Alakítsunk ligát, mely propagandát csinál a második renaissancenak. — Én nem tartok veletek! kiáltott fel Romain. — Bebocsátunk pro­fanokat is, mondá Martial, hanem a liga tagjai arra kötelezik magukat, hogy Homert elolvassák minden évben legalább egyszer. A javaslat általános tetszést aratott és Martialt kikiáltották a liga fejének. Helén szalonja megnyitta­tott , egy rut ne és a szépbe szerelmes művészek egye­sülése hozta létre. Búcsúzáskor Guy megkérte Helént, hívja meg holnapra ebédre. — Egyedül jösz, vagy atyáddal? kérdé Helén. — Egyedül jövök, komoly dolgokról akarott veled beszélni. — Üzleti dolgokról ? — Nem. — Érzelmekről ? — Arról még kevésbé. — Hát miről ? — Meg akarom beszélni kettőnk viszonyát. (Folyt, köv.) A fővárosi közigazgatási bizottság ülése. — jan. 11. A fővárosi közigazgatási bizottság mai ülésén bejelentetett az újonnan választott bizottsági tagok lemondása. A nagyérdekű ülésről következő tu­dósítást közölhetünk : A fővárosi közigazgatási bizottság mai ülésén, mielőtt az érdemleges tárgyalás megkezdődött volna, hosszas vitára adott alkalmat Ráth főpolgármester azon kijelentése, hogy az újonnan megválasztott öt bizottsági tag közül senki sem jelent meg. Elnök egyszersmind előadja, hogy Steiger Gyula, Mend­­ István, Paulovits és Gombár Tiva­dar beadták lemondásukat, Burghardt István azonban eddig elé nem nyilatkozott. Szóló ezen körül­ményt sajnos tudomásul veszi, de ebben nem lát aka­dályt, hogy a gyűlés meg ne tartassék. Busbach a tárgyalás elhalasztását indítványozza, s a tanácsko­zások felfüggesztését tartja mindaddig legczélszerűbb­­nek, míg a bizottság teljesen ki nem lesz egészítve. Ez ellen felszólaltak R­á­t­h főpolgármester H­o­z­m­a­n­n, Ludvig és Selley kir. ügyész. A bizottság több­sége a tárgyalása megtartását határozta el, s Busbach elhalasztó indítványának jegyzőkönyvbevételét. Erre felolvastatott a félévi jelentésre vonatkozó albizott­­sági vélemény, melynek legfontosabb része Busbach Péter következő felirati indítványa: Nagyméltóságú miniszter úr! Az elmondottak előrebocsátása után, kötelességünknek tartjuk ez al­kalomból nagyméltóságod előtt működésünk tett­leges eredményei, valamint ezeket illetőleg a működés jövőben várható gyakorlati hasznossága felett észre­vételeinket tiszteletteljesen kifejezni. Két éve, hogy az 1876. évi VI. t. sz. alapján közigazg. bizottság a fővárosban működik, két éve, hogy a kötelességérzet egész teljével iparkodtunk ez új intézmény munkássá­gát és hatását úgy az állami, mint a fővárosi érdekek fejlesztése és javítása érdekében értékesíteni; megkí­­sérlettük a törvény hiányait jóakarattal pótolni — határozatlan átalánosságainak a gyakorlati alkalma­zásban konkrét értelmet adni, pozitív intézkedéseit teljesítettük, s teljesítését megköveteltük ; kez­deményeztünk úgy a nagyméltóságú minisztéri­um, mint a te­tóvárosi hatóságnál, ha a közigazgatás érdeke akár ú­j intézkedések tételét, akár új hivata­lok felállítását, akár létezők kiegészítését vagy jobb szervezését szükségesnek mutatta; felírtunk, indítvá­nyoztunk, felvilágosítottunk és kérelmeztünk; megtet­tük, mit hatáskörünkben tennünk lehetett, tennünk kellett. Azonban sajnos , ép e hatáskör minden közigazgatási bizottság tekintetében anyira érthetet­len, és a­hol megérthető volna, annyira lehetetlen, hogy majd minden mozdulatnál attól kell tartanunk, hogy vagy egyik vagy másik irányban idegen hatás­körbe ütközünk, vagy tevékenységünk az egyes bizottsági tagok egyéni nézetének a bizottságé mellett azzal ellentétben felfelé ható működése által teljesen m­eghiusittatik. Az 1876. évi VI. t. czikk a bizottság hatáskörét a 12. §-ban három irányban

Next