Pesti Napló, 1879. március (30. évfolyam, 52-78. szám)
1879-03-27 / 75. szám
Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, 1879. csütörtök, márczius 27, 75. szám. 30. évi folyam. ESTI KIADÁS- Előfizetési feltételeiét Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és itti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 kft. Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forinnt Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától átatttak. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. London, márcz. 26. A lordmayor tegnap ismét 2000 font sterlinget küldött Tisza miniszterelnöknek. A szegedi segélyalap 8.500 font. Lord és lady Dudley 15 fontot írtak alá. Hamburg, márcz. 26. A tanács a polgárság mai gyűlésén azt indítványozá, hogy a szegedi vízkárosultak részére 1000 márka szavaztassák meg, a barátságos állam szerencsétlen lakói iránti rokonszenv jeléül. Az indítvány sürgősnek nyilváníttatott és azonnal egyhangúlag elfogadtatott. Róma, márcz. 26. (A kamarából.) A bevételi előirányzat feletti általános vita befejeztetett. A pénzügyminiszter kijelente, hogy a felesleg 41 millió, ebből a behozhatlan összegek és új kiadások levonása után, 14.600.000 frt marad. Nem kell azt hinni, mondá a pénzügyminiszter, hogy a vasúti építkezésekre elegendők lesznek a rendes eszközök, más eszközökhöz is kell majd nyúlni. Több bevételi ág folyvást emelkedik, néhány új fogyasztási adó megváltoztatása, a fennállók átalakítása és a városi adó ismét szaporítja majd a bevételeket. Reméli tehát, hogy az új kiadásokat fedezni fogja és konstatálja, hogy a kabinet szilárdul el van tökélve az ő pénzügyi programmját fenntartani. (Helyeslés.) Prága, márcz. 26. Szeged javára a gyűjtések örvendetesen haladnak. A czukorgyárosok biztosító egylete 1000 frtot, Bilin község, 200 frtot, Auscha városa 100 frtot adtak. Prága, márcz. 26. Arnsdorfban Tetschen mellett tegnap kiütött a marhavész. A Prága körüli marhavész-kordont tágították. Berlin, márcz. 27. Waldemár herczeg, a koronaherczeg fia ma éjjel meghalt. Róma, márcz. 27. Német lapok azon híre, hogy a pápa helynököket akar kinevezni azon német egyházmegyék részére, melyek püspökei letétettek, teljesen alaptalan. A Vatikán csak a felhatalmazást kérte amaz egyházkerületek egyházi ügyeinek ideiglenes rendezésére, melyekben a püspök, vagy a szentszék más törvényes képviselőjének hiánya folytán az egyház és a hívek kárt szenvednek. •— A vasárnapon Milánóban történt csendzavarások miatt az ottani hatóság feloszlatta a köztársasági testvériség egyletét. — A szegedi árvízkárosultak javára kezdett gyűjtések kedvező folyamot vesznek. Budapest, márcz. 27. (A képviselőház) mai ülésének jelentékeny részét Szilágyi Dezső nagy párbeszéde vette igénybe a berlini szerződésről szóló törvényjavaslat tárgyában. Szilágyi majdnem két órán át szólt, a ház a legfeszültebb figyelemmel hallgatta, az ellenzék zajosan s hosszasan éljenezte e kitűnő beszéd nem egy helyét. Szilágyi után Tisza miniszterelnök szólt. Az ülés egyéb részleteiről az illető rovatok tudósítanak. (A ch i d i v levele.) Az egyptomi cidiv a következő levelet intézte fiához Tew f ik pasához: Fenség ! Ama pillanatban, midőn a miniszterelnöki teendők önre bízatnak, czélszerűnek tartom önt megismertetni eszméimmel a m. évi augusztus 28-ki leiratban inaugurált reform műről, melynek a kormányzat alapjául kell szolgálnia. Midőn a dolgok új rendjét behoztam, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy megváljak azon miniszterektől, kikkel épen legbensőbb összeköttetésben óhajtottam maradni. Ez okból fontos, hogy mielőtt a minisztertanácsban határozat hozatnék oly javaslatokról vagy rendeletekről, melyeket annak tagjai benyújtottak, az illető javaslatok a megfelelő jelentésekkel az egyes szakminiszterek által, kiknek ügykörébe valók, tudomásomra hozassanak, hogy én szintén közölhessem a minisztertanácssal azon általános rendszabályokat, melyeket elrendelni jónak látok s hogy ily alkalmakkal óhajomra a minisztertanács összeüljön s velem közösen tanácskozzék a javasolt rendszabályokról. Hogy azonban a minisztertanács teljes függetlensége biztosittassék, mindenkor (Bolgár kihágások.) Ama botrányokról, melyek Haskiei, Jamboli, Slivno kelet-rumeliai városokban, mint már említettük, Schmidt kelet-rumeliai pénzügyi igazgató sremle útja alkalmából előfordultak, a Pol. Corr. márcz. 18-áról hivatalos adatok alapján készült terjedelmes jelentést közöl. A jelentésben kevés érdekes van ; a botrányok és rendzavarások mindenütt egyformán folytak le. Úgy látszik egy kéz rendezi azokat. Amint Schmidt valamelyik városba megérkezett, kisebb-nagyobb tömeg vette körül a hivatalos helyiséget,melyben időzött; a nép ordított, kiabált, végre a helyiségbe tört s Schmidt egyikmásik segédhivatalnokát jól elpáholta. E dolgok részletes előadása után a Pol. Corr. jelentése igy folytatja : »A kelet-ruméliai bizottság 12-én tartott rendkívüli ülésében az orosz delegátusoknak, kik minden baj okát Schmidt népszerűtlenségére szeretnék hárítani, sok kellemetlen dolgot kellett hallaniok. Az általános benyomás, melyet az események a delegátusok többségére tett, oda irányul, hogy a zajos tüntetések óvatosan és kitűnően voltak szervezve. — Schmidt körül mindenkit, — rendőrt, csendőrt, őrt, kozákokat elpáholnak, maga Schmidt azonban érintetlen marad; orosz tisztek megveretik, kővel dobáltatják anélkül, hogy védenék magukat; a katonaság későn vagy mint Slivnoban, épen nem jelenik meg. Fontos és befolyásos tisztviselők, mint a jamboli parancsnok, későn jönnek a helyekre, vagy mint a slivnói kormányzó a tömeg közepette jelennek meg, melynek ahelyett, hogy megnyugtatnák,erkölcsi támaszt nyújtanak. Itt-ott egy pár rendzavarót elfognak ugyan, de mint Haskielben történt, Schmidt távozta után rögtön elbocsátják őket. Végül mindent Schmidt személyére akarnak hárítani, melyet pedig — mint a jamboki küldöttség határozottan kijelentette, a rendzavarok egészen kihagynak a játékból.« Szeged. (Saját levelezőnktől.) — márcz. 26. Az utóbbi napokban a menekülők száma nagyon csekély volt, de a két napi bűvös esős idő többeket kényszerített elhagyni a már-már megszokott fabódét, s elvándorolnak zokogva melegebbfalak közé. Csak az érzi és érti igazán szivszaggató sírását a távozóknak, ki ismeri e nép ragaszkodását a szerencsétlen városhoz, ki szegedi, kinek szivében szintén él azon megnevezhetlen vonzalom a Tisza melletti ősváros biztosította földjéhez. Úton-útfélen, merre csak lehet, mindenütt holmikkal, vizes, szétmállagozni kezdő bútorokkal megrakott kocsikat látunk, utánuk halad a bánatos érzet meg a tehertől majd leroskadó családapa, anya és néhány még a veszedelmet és a szerencsétlenséget kellő mérvben felfogni nem tudó gyermek ugrándozik. A szegedi nép bámulatra méltó megadással tűri a sors ereája mért csapását. Itt-ott kifakadás ugyan hallható az »urak« ellen, de csakhamar ismét a megnyugvás tapasztalható a kedélyekben. E jóbi béketűrés a szegedi nép kiválóan vallásos voltában leli egyszerű magyarázatát, melynél fogva törekszik megnyugtatni lelkét, istennek ilyetén rendelése és »szent akaratában«. — Ez nagyon jól van így! mert ez isteni rendelésben való megnyugvás egyszersmind bátorítja e jellemes, okos és életre való népet. Hol csak szárazföld van, mindenütt a pezsgő életet látjuk.A fabódékban már mindent lehet kapni, sőt a kedélyesség is kezd visszatérni a nép közé, s a régi tréfálódzó megjegyzések hálás publikumra találnak. Az elrekedt dobot agyon nevetik, s kérik a dobost, hogy csak mondja el a hirdetést, hiszen úgyis itt van egész Szeged, csak nézzen körül, a Makón meg Kukutyinba levők úgy se hallhatják épenséggel nem pergő dobját! A dobos igazat adva nekik, neki fohászkodva, kikiáltja a hirdetést, de rikácsoló és a naponkénti hirdetéstől még dobjánál is rekedtebb hangja alig hallható, azonban csakhamar megszánja egyik-másik suhancz s elmondja, hogy holnap délelőtt lesz 10 órakor a ruhakiosztás, ott, hol a tenyér és más ennivalót adják; továbbá, minthogy a hullák és dögök telítik a városban lévő vizet, őrizkedjék mindenki ebből inni, avagy főzni, ezt falragaszokban is hirdeti a kapitányság ; még továbbá, minthogy a kutyák és macskák a rendszertelen lakás folytán éhség miatt könynyen megveszhetnének, a gazdátlanul kóborló emez állatok el fognak pusztíttatni a tramtratra. A dobolás után ismét elszéled a nép haza! Egyik egy hajóba, másik egy fa bódéba, harmadik egy vasúti kocsi vagy magazinba, s egy negyedik Újszegedre vagy valamelyik iskola vagy templom padjaira hajtja le fejét, s aztán ott aluszsza az igazak álmát. Most már lámpák is vannak a száraz területeken, a légszesz lámpákra kötöztettek föl a petroleum lámpák, s a kávéházakban, hol eddig a pislogó gyertyáknál összebújva olvasták az újságokat, most szép karcsú petroleum lámpák diszeskednek az asztalakor A bánatos arczu emberek, a nyomorúság fölött már-már napirendre térve, hatványozottan igyekeznének üzleti életet kezdeni ; de nincs tér, a víz lassan apad, naponként csak pár centimétert s igy csak a tehetetlenség tétlenkedésével kell várniok a víz apadását ; ha ez gyorsabban apad, a még itt levők nem fognak eltávozni s igy Szegednek lennie kell. — cs. A Szeg. Híradóból a következőket közöljük: Az árvíz alkalmával sokan menekültek a templomba. Egy asszony az oltár előtt, a vész és rémület napjaiban, fiúgyermeket szült. A gyermek születéshelye emlékezetes lesz. Gróf Csekonicsné és gróf Waldsteinné Szegedre érkeztek; nagy mennyiségű férfi- és női ruhaneműt hoztak magukkal, s azt az államvaspályánál, a bel- és felsővárosi Tiszaparton saját kezükkel osztották ki a ruhában megfogyatkozott nép és gyermekei között. Épen jókor jöttek a szegények elédangyalai; a rongyokba burkolt menekültek a hóval borított partokon vették át a nemes hölgyektől a legbecsesebb adományt, didergő testükre a takarót. Isten tartsa e derék s jósztott úrnőket! A Tiszaparton, fabódékban lakó szerencsétlen menekültekre a lehető legroszabb idő jár. Esős és meglehetősen hűvös, szeles idő sanyargatja a már úgy is elcsigázott nép kicsinyjét, nagyját. Ha ezek közt a jól roszul összetákolt galibákban tartózkodó szerencsétlenek közt, a mostoha időjárás következtében — mit isten ne adjon — valami betegség üt ki, úgy meg lesznek tizedelve. A hatóság intézkedése folytán pontonok és dereglyék vannak kirendelve a város nyugati és északnyugati részére; ezeken közlekedik a városi és tanyai nép a tengerhez hasonló sík vizen reggeli 8 órától estefeléig. Mély érzés szállja meg az öszbecsavarodott tanyai gazdát, midőn a járműbe lép és sóhajtva mondja: »Istenem, hogy ezt is meg kellett érni! Lélekvesztőn menyünk a városba, máska ezen a bej jön a deres, meg a fakó csak úgy rúgta a port.« A Pesti Napló tározója. De Sardes marquisné. Irta: Daudet Ernő. MÁSODIK RÉSZ. Chamblay Miksa naplója. (Folyt.) Mielőtt elváltunk egymástól, Mathild közölte velem, hogy másnap reggel tíz órakor utazik el. Én megígértem neki, hogy a vonat elindulásakor az indóházban leendek, és hogy magammal viszem atyámat, ki bizonyára búcsúzni kíván tőle. Ménescalnak Mathild lakásán visszamaradt látogatójegyéből azt is megtudtam, hogy a hotel de Bade-bang van szállva. Ide siettem ma reggel 9 órakor , hogy otthon találhassam. Midőn szobájába léptem, már fel volt öltözve, és íróasztalánál irt. Meglepetését elárulta egy felkiáltása és a sietség, melylyel fölemelkedve helyéről, elém ugrott. — Ön kiáltott fel, ön az hogyan tudta meg megérkezésemet ? — Cervolle kisasszony által, feleltem neki, és miután szerencsésebb lévén, mint én, ön meglátogatta őt... Ő élénken közbevágva így szólt: — Én meglátogattam volna önt ma,„ ön meg lehet győződve erről. Azután hozzá téve: Ön mindig találkozik még Cervolle kisasszonynyal ? — Ő kegyeskedik engemet elfogadni, ha Párisban van. -- Ő kegyesebb ön iránt, mint irántam, ki előtt tegnap elzárta ajtaját. — Ez az ön hibája kissé, mert ha szívesen társalog szegény bátyjának egy barátjával, nem hiszem hogy ugyanazon ézetet nyújtaná neki az oly férfi társasága, ki ha jól emlékezem, nem a legilledelmesebben viselte magát irányában a Raglioni kastélyban. — Cervolle kisasszony elmondta önnek ezen történetet! Igen köszönöm ezt neki, ön legalább így érteni fogja, hogy egyetlen hibám az volt, hogy kissé nagyon is élénk kifejezést adtam azon szerelemnek, melyet akkor éreztem, és melyet még most is érzek. Én nem vagyok oly köszörült férfi, mint önök. — Baj azonban az, hogy Cervolle kisasszony azon körülmények közt nem ítélte meg oly szelíden magaviseletét, mint ön az imént, és hogy ennélfogva az ön jelenléte reá nézve nem volna kellemes. E szavak alatt Ménescal nyugtalanul és egyszersmind haragosan tekintett reám. — Talán önt bízta meg, hogy mondja el ezt nekem? kérdezte. — Reám bízta, hogy mondjam meg önnek, hogy ha tegnapi látogatásának azon czélja volt, hogy újra kérje meg kezét, úgy azt tanácsolja önnek, jobb lesz azt abban hagyni. Cervolle kisasszony soha nem megy önhöz nőül. — Mit tud ön erről ? kiáltott fel dühösen. — Azt, hogy engemet választott férjéül. Ezen kijelentés azonnal megfékezte dühét, és helyet adott a keserű kétségbeesésnek. Karszékre dőlt és könyökeit az asztalra támasztva, a legsiralmasabb panaszokban tört ki. — Ismét egy hozomány, mely kisiklik kezeim közül sóhajtott fel. Mit vétettem az ég ellenzés pestises ember vagyok-e ? Íme a tizedik házasság, mely szétmegyen azon pillanatban, midőn meg kellene valósulnia. Annyi bizonyos, hogy nem vagyok szép, azt tudom, de van némi vagyonom, és van még elég tulajdonság bennem, hogy nemet szerencséssé tehetném. Miért nem akarnak semmit sem tudni a fiatal leányok rólam ? Megsajnáltam és igyekeztem őt kisssé vigasztalni. — Azért nem akarnak ötről tudni, mert ön megijeszti őket durvasága által, melylyel oly érzelmeket fejez ki, melyeket különben nem is érez. Ön nagyon is sejteti velük, hogy mit keres bennök: a hozományt és nem a nőt. — Ezek csak ürügyek, melyeket ön itt felsorol. Más, sokkal valószínűbb oka van ennek. Nem bocsátják meg nekem, hogy atyám fia vagyok. — Pauban meglehet, de Párisban önt még el lehetne házasítani, ha ön igyekeznék szelidíteni kissé nyers jellemét és modorát. — Megkísérlené ön? kérdezte gúnyosan és keserű hangon. — Miért nem, ha ön megígérné, hogy követni fogja tanácsaimat? Felém nyújtotta kezét, és komoly hangon így szólt : — Köszönöm önnek e szavakat; most már teljesen megbocsátom, hogy Cervolle kisasszonyt tőlem elrabolta. Azt akartam neki felelni, hogy én Mathildot épen nem raboltam el előle, és hogy soha nem ment volna hozzá nőül, de jobbnak láttam meghagyni neki ezen illúziót,Jós felszólítva őt, hogy látogasson meg, és megígérve neki, hogy feleséget szerzek számára, búcsút vettem tőle. Azon perezben, midőn távozni készültem, visszahívott és igy szólt: — De ne feledje, ha nincs legalább ötszázezer frank hozománya, akkor nem lesz semmi belőle . Ezen magasztos figyelmeztetés után elváltunk. Én az indóházhoz siettem, hol de Sardes marquist találtam. Búcsút vettünk Mathildtól, és megígértük neki, hogy a jövő hóban követni fogjuk őt a Cervollei kastélyba. június 20. A Menescalnak tett ígéretet eleinte megsajnáltam. Menescal fut, nehézkes, és igen közönséges, lesz-e leány ki őt elfogadja ? Van-e olyan, ki azon remény folytán, hogy vidéken ünnepelt királynő leendő képes magát elhatározni, hogy Párist elhagyja, hogy a férjet kövesse, kit az ég elfeledett felruházni oly tulajdonokkal, melyek a férfit kedvessé és szeretetreméltóvá teszik? Igaz ugyan, hogy Pau nem kis város, legalább nem azon fecsegő, kiváncsi, hamis és előitéletes városkák egyike. Nizzához hasonlólag, azon társaság, mely a telet itt tölti, az európai társadalom legfényesebb és legkiválóbb köréből való. A nyár folyama alatt a szép város állomási és átmenő pontot képez azon utasok számára, kiket a Pyrénéek meleg fürdői ide vonzanak. Az élet itt elegáns és zajos, és oly nő, ki a szerelem és a házasság örömeit nélkülözni kénytelen, a világi vigalmakban, ha azokat kedveli, kárpótlást lelhet. De újra ismétlem, nem mindenki van ily sorsra hivatva. Ezen gondolatokkal foglalkoztam, midőn öt óra tájban, egyedül és lovamra bizva a kantárt, a Boulognei erdő egyik fasorán végig nyargaltam. Egyszerre csak Ledun Gabriella kisasszony jelen meg alacsony kocsijában,a melybe a két pony volt befogva. Mellette ült a tiszteletteljes angolnő, egykori nevelőnője, kit apja leánya mellett, mint társalkodónőt és kisérőnőt megtartott házában; mögöttük pedig mozdulatlanul és mereven az inas. A pajzán kis fogat megjelenésére a sétálók mind visszafordultak. De ne higyjék kérem, hogy e feltűnést talán a kocsi, a lovak, az angolnő, vagy talán a mozdulatlan szolga idézték elő : e figyelmet egyedül Ledun kisasszony vonta magára, ki festői szép volt istennői arczával. Ledun kisasszony mosolygott és fecsegett, míg az angolnő minduntalan ijedten felsikoltott félelmében, mert Ledun kisasszony a számos kocsi közt villámsebesen hajtott. Ledun kisasszony megpillantásakor egy ötlet villant meg eszemben és igy kiáltottam fel: címe Ménescal asszony ! Daczára Ledun kisasszony szépségének, ő mégsem tartozik azon nők közé, kiket szépségük hatalma mindenütt első sorba helyez. Bája néha rendkívüli hatással van, mint volt például azon este, midőn magánál fogadott, mikor már azt kezdem érezni, hogy fejem szédül. De a salonokban, hol ép oly bájos és még csábítóbb nőkkel találkozik az ember, mint ő, ott hatása csak egy perczig tart, és egész »chic«-je, mely az első pillanatban meglepő, nem képes helyettesíteni benne azon megható bájt, melyre a férfiak, kik még bírnak némi lelki emelkedettséggel, oly nagy súlyt fektetnek. Ez magyarázata egyszersmind, hogy ezen szép tizenkilenc éves fiatal leány, a közbecsülésben álló és gazdag ember leánya, még nem talált eddig férjet. Meglehet az is, hogy a kérők kissé megriadtak Ledun úr örökösének különös modora miatt. Korán megfosztva lévén anyjától és elhanyagoltaivá apja által, ki ügyeinek gondja és gyűjtésének mániája folytán sokszor megfeledkezett azon kötelességeiről, melyekkel leánya iránt tartozott, egy nevelőnőre bizva, ki tanítványa iránti bűnös engedékenysége által igyekezett megszerezni későbbre is annak bizalmát.Ledun kisasszony bizarr, nyugtalan teremtménynyé vált, ki határozottan nem képes megkülönböztetni a jót a rosztól; ki rohamonkint rosz és hamis és nagylelkű szeszélyből; egészben véve pedig veszélyes nő, kit nem képes senki elképzelni mint feleséget és még kevésbé mint anyát. De ezen hibák, melyeknek fölfedezése visszariaszthatta azon férfiakat, kiket eleinte Ledun Gabriella szépsége vonzott, nem fogják visszariasztani Menescalt. Talán még pikáns vonzalmat is gyakorolnak reá, azon esetben, ha feltehető, hogy nem marad egészen érzéketlen az oly hozomány iránt, melyet egy millióra lehet becsülni, és melyhez még azon remény is járul, hogy túlzás nélkül, még egyszer annyi is várható Ledun úr elhunytával. Ami Ledun kisasszonyt illeti, azt hiszem, hogy daczára azon ellentéteknek, melyek közte és Ménescal úr közt léteznek, a feletti boszankodásában, hogy még nincs férjnél, és azon forró óhaja folytán, hogy szabadságát végre megkerüthesse, könnyen megbarátkoznék azon gondolattal, hogy egy csinos város királynőjévé lehet hat hónapon keresztül évenkint, és az év többi részét, vagy a Baglioni kastélyban töltheti ünnepélyek közt, vagy Párisban, hova minden tavaszkor különben is apját látogatni menne. (Folyt, kijv.) le fogok mondani arról, hogy ülésein jelen legyek. Minthogy azonban másrészt a tanácsban a benszülött miniszterek képezik a többséget, helyén van, hogy az egyensúly helyreálljon s az európai miniszterek közreműködésének a kívánt hatékonyság megadassák, hogy ezek joggal bírjanak, minden oly rendszabályt visszautasítani, melyet ők mindnyájan elleneznek. Reményem, hogy ez új rendezés az új szervezet működését biztosítáni fogja, ami nagy előnyöket ígér Egyptomnak. Részemről a kabinet a legteljesebb és leglegálisabb közreműködésre számíthat. Másrészt én is biztosan számítok kötelességérzetére ama ma irányában, melyet közösen folytatunk. E levelet a chidiv egy rendelete kiséri, mely Ef fatum pasát had- és tengerészeti, Zulfikur pasát kül, és Raz pasát belügyminiszterré nevezi ki. (Az angol kék könyvből.) A londoni kabinet újabb kék könyvet tett közzé, mely a románbolgár és a bolgár-keletruméliai határszabályozóbizottság munkálatai tárgyában aug. 13. óta kelt leveleket tartalmazza. Salisbury okt. 17-én azt írta Home ezredesnek, hogy Bulgária és Románia közt Sziliszriától nyugatra kell a határvonalat megszabni. Home ezredes nov. 21-én jelenti, hogy ez megtörtént s egyúttal a következőket írja: »A munka kivitelénél a legnagyobb szivélyesség uralkodott a német, osztrák, franczia, olasz és török képviselők közt és köztem, minden kérdésben hat szavazat volt egy ellen. Ez olyan gyakran történt, hogy az orosz biztos végre el nem akarta ismerni a többségit, de megmondották neki, hogy ez esetben a többi tagok a munkát ő nélküle fogják befejezni. Végül engedett.« Midőn a keletruméliai határszabályozó bizottság a helyszínen eléje toluló akadályok miatt Konstantinápolyba tette át székhelyét, Gorcsakoff herczeg jár. 3-án ezeket írta: »Ha a bizottság megszüntette munkálkodását, úgy ez főleg arra vezethető vissza, hogy visszariadt a nehézségektől, melyeket az orosz katonai hatóságok tőlök telhetőleg elhárítani igyekeztek. Amennyire értesítve vagyunk, a kabinetek többsége is igy vélekedik s reméljük, hogy a királyné kormánya nem fogja helyeselni delegátusának eljárását.« Gorcsakoff felkéri az angol kormányt, hogy minden illő alkalommal enyhítse ügynökeinek túlságos buzgalmát, amint az orosz kormány a saját ügynökeivel is ugyanezt teendi. Országgyűlés: A képviselőház ülése márczius 27-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Horváth Gyula, Baross Gábor, Molnár Aladár. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Kemény Gábor b., Pauler Tivadar, Péchy Tamás, Trefort Ágoston, Szende Béla, Bedekovich Kálmán b. Az ülés kezdődik d. e. 101/* órakor. Az utóbbi ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Béga Szentgyörgy választó kerületben megválasztott Karácsonyi Guidó gr. országos képviselő megbízó levelét. Az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Az interpellácziós könyvbe Csatár Zsigmond jegyzett be egy sürgős interpellácziót a közmunka és közlekedési miniszterhez a csongrádi határban levő kamufoki csatorna azonnali megnyittatása iránt, melyet Stammer Sándor kormánybiztos erőszakkal elzáratott. Az ülés végén fog előterjesztetni. Az indemnitásnak április végéig leendő meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasásban végleg elfogadtatik s hasonló elfogadás végett a főrendekhez átküldetni határoztatik. Folytattattatik a berlini szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat átalános tárgyalása. Szilágyi Dezső kijelenti, hogy midőn a jóváhagyási jogról beszél, a berlini szerződésnek csak azon részeit érinti, melyek állami területünket gyarapítani akarják, és ránk bizonyos kötelezettséget rónak ; a szerződés többi részeire nézve is fenntartja a politikai bírálat jogát, de ama részeire az országgyűlés igénybe veheti a jóváhagyást, anélkül, hogy tartania kellene attól, hogy európai hahota fogja kisérni. (Helyeslés balról.) A kormány, midőn azt jelentette ki, hogy megnyugtatás végett és a paritás szempontjából indítványozza a beczikkelyezést, az alkotmány kérdést vetette fel. Fájdalom, igaza van Polttnak, hogy e kérdés feletti vita elméleti értékkel bír; a szabadelvű kormány érdeme az, hogy az ország egyik aktuális joga feletti vita abszolút elméleti kérdésre alacsonyíttatott le. Annyiszor elmondta a miniszterelnök e házban, hogy ezen országnak mennyi joga van, s annyiszor hallotta ugyancsak tőle, hogy az ország ezen jogait ne vegye igénybe, hogy csakugyan nem csoda, ha pártja helyesléssel kísérte Polit azon nyilatkozatát, hogy jelenleg egy elméleti kérdésnek puszta gyönyörűség végetti vitatásáról van szó. De szóló azt hiszi, hogy egy országnak alkotmányos érzékét a tények elhomályosíthatják ugyan, de a nemzetnek szeretetét és ragaszkodását alkotmányosságához nem lehet kiirtani bármi szolgántkészséggel felfelé, és bármi ügyességgel lefelé. (Zajos helyesléssel balfelől. Nagy nyugtalanság a jobboldalon.) Hogy ezen érzéket ne homályosíttassék, a fölött minden egyes alkalommal őrködni fog az ellenzék. Nem fogadja el a törvénybeigtatást a határozati javaslatban felsorolt indokoknál fogva; csodálatosnak tartja azt is, hogy a kormány a berlini szerződést egész terjedelmében kívánja beczikkelyeztetni, tehát azon részeit is, melyek Ázsiára vonatkoznak, melyek Montenegrót és Szerbiát nevelik, magyar törvényerővel ruházza fel. Ez a törvény formájának kényelmű felhasználása. Ha komolyan igtaztatik e szerződés törvénybe, várjon mit jelent a törvény végén szokásos klausula, melyben annak tartalmát a fejedelem helyesnek,kedvesnek és elfogadottnak vallja, s mások által is megtartatni ígéri. Vagy talán fenntartja magának a miniszterelnök, hogy minden egyes alkalommal az általa oly nagy ügyességgel alkalmazni szokott idő és körülmények szerint ki fogja szemelni, hogy mire czélszerű a klausula vonatkozása és mire nem ? (Élénk tetszés a baloldalon.) Ha pedig a berlini szerződés módosíttatni fog, a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat is meg fog változtatni. Egyébként a miniszterelnök »megnyugtatás czéljából« kijelentette, hogy soha sem fog ezen törvényre azon czélból hivatkozni, hogy lehetetlenné tegye e kérdések feletti vitát a jövőre nézve és hozzátette, mintegy fenyegetésként, hogy ha ellenzéki lesz, szintén nem fogja tűrni, hogy mások így járjanak el. A miniszterelnök ily ígéretei ma már, nézete szerint, nem lehetnek megnyugtatók. A miniszterelnök csak a múltkor jelentette ki, hogy ám idézhetik fejére korábbi nyilatkozatait, s hogy lesz még alkalmuk az embereknek ily idézetekre. Ha a miniszterelnök meg nem tartott ígéretei sorát egygyel szaporítja, ez bizony ily körülmények között nem fog megnyugtatást szülni. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) De nem nyugtatta meg a miniszterelnök a házat az iránt, hogy e törvény megalkotása által államjogi kapcsolat teremtetik monarchiánk és Bosznia között; reménye azonban, hogy ha a kormány a szerződésnek erre vonatkozó szakaszát bizonyos irányban akarná értelmezni, lesznek a házban elegen, kik az országot meg fogják védeni a kormány ezen terve ellen. (Helyeslés balról.) A miniszterelnök múltkori beszédére áttérve, kérdi, mi volna annak következménye, ha e törvényjavaslat itt nálunk megtagadtatnék, s megtagadtatok Ausztriában is ? Ha Ausztriában megtagadtatik, akkor az ottani alkotmány szerint a szerződés nem érvényes; ha nálunk megtagadtatik a miniszterelnök okoskodása szerint a szerződés minden részében érvényes és kötelező. Ezt nevezi a miniszterelnök paritásnak. (Zajos tetszés a baloldalon.) Ezzel akarja a miniszterelnök az aggódókat megnyugtatni. (Élénk helyeslés és taps balról.) Mi képzelhető czélja van tehát a kormánynak a beczikkelyezéssel? Kéri, mondja ezt meg, legalább saját pártjára való tekintettel. (Mozgás a jobboldalon. Zajos tetszés a baloldalon.) Beszédének további részét reggeli lapunkban közöljük. Szilágyi Dezső után a miniszterelnök szólott. Ezt követte a név szerinti szavazás. Bács-Bodrog megye módosítványa a közutakról szóló törvényjavaslat tárgyában. Bács-Bodrog egyike azon megyéknek, hol a közlekedés legrosszabb az országban. Ennek oka a régibb adminisztráció mulasztásain kívül abban is keresendő, hogy a megyének nincsen természetes kőanyaga. Oly vidéken, hol évenkint 3—5 hónapig szünetel a forgalom, hol a 1/4 mértföldnyire eső hajós vasúti állomáshoz kedvezőtlen évszakokban tehert szállítani lehetetlen, hol 4—5 mértföldnyi Klingervonalat kivéve évtizedek közmunkájának látszatja alig van: ott az általános adóképesség, neveze-