Pesti Napló, 1879. április (30. évfolyam, 79-105. szám)

1879-04-02 / 80. szám

megmenthetni. Lichtenstein József hosszabb be­szédben a különvéleményt ajánlja elfogadásra. Ezen egyezményben ismét ajándékot lát, mely a kölcsönműveletek fejében adatik. Ilyen ajándék azon törvényjavaslat is, mely az Unió­banknak a kaucziót visszaadja. Sajátságosnak tartja, hogy ez erre vonatkozó törvényjavaslatot csak a pénzügymi­niszter nyújtotta be ; ez annál feltűnőbb, mert a la­pok azt írják, hogy a közlekedési miniszter a minisz­tertanácsban a kauczió visszaadása ellen szavazott. És nem dementáltatott, pedig azt hiszi, hogy ha e hír nem igaz, azt nem volna szabad dementi nélkül hagyni. Borosa Béni visszautasíttatni kéri a törvény­­javaslatot, hogy a kormány új tárgyalásokat kezdjen a román kormánynyal s jobban biztosítani igyekez­zék a vasút kiépítését, s a magyar kormánynak a ke­zelésre és a forgalomra befolyását. Orbán Balázs a törvényjavaslat ellen szavaz. Az elnök az általános tárgyalást befejezettnek nyilvánítja. Tudósításunk befejezésekor a közlekedési mi­niszter szólal fel. Tóth Vilmos interpellácziója így hangzik: Interpelláczió a közlekedésügy­i miniszter úrhoz. 1. Van-e a t. miniszter úrnak tudomása arról, hogy Nyitra megye egyik legtermékenyebb vidékének értem a Nyitra völgyét, Nyitrától fölfelé Nagy-Ta­­polcsányig, sőt tovább — mely vidék Magyarország­nak iparilag legfejlettebb és aránylag legtöbb adó­fizető részét képezi — utai járhatlanokká lettek ? 2 Nem tartja-e a t. miniszter úr szükségesnek a törvényhatóság meghallgatása mellett egy szakem­ber kiküldését a végből, hogy a közlekedési viszonyok e helyzetéről és annak okairól alapos és közvetlen értesítést nyerjen ? 3. Hajlandó e a miniszter úr ezen értesítés alapján a baj orvoslására alkalmasnak mutatkozó erélyes intézkedéseket mielőbb megtenni ? Szentes és az árvízveszély. Szentesről Sima Ferencz úr, volt gátvédel­mi felügyelő s városi tanácsostól, Szentesnek az ár­vízveszély alatt tanúsított magatartásáról hosszabb nagyérdekű nyilatkozatot vettünk, melyből — a tér iránti tekintetből — a következő főpontokat idézzük: Nyilatkozó úr, ki teljesen ismeri a Szentes vá­ros részéről tett védelmi intézkedéseket, alaptalan s rósz akaratú koholmánynak jelenti ki a márcz. 17 -i távirat következő állításait: »A teljhatalmú kormánybiztos, Bodoky miniszteri kiküldött műszaki felügyelő erélyes intézkedése foly­tán 1000 katona, 2000 pénzes állandó munkás, 8 szakértő mérnök felügyelete alatt éjjel-nappal fel­váltva dolgozik gátvonalunkon. A részbizottság-féle testület eddigi tétlensége alól felmentve, a kényszer­­munka nevezete alatt eddig a gáton lábatlankodó inas és szolgáló csőcselék népség a gátról eltávolitva, Szentes a veszélytől megmentve. Mily nagy változás, isten jóvoltából!« Márczius 17-én, midőn a távirat kelt, mindössze 400 s néhány katona volt a gátvédelem czéljából ki­rendelve, a pénzes munkások száma 800 volt, mig a védelem alatt folytonosan 4—5 ezer kényszermunkás dolgozott. Márcz. 17-én a viz 26 láb 3 hüvelykről, 24 lábra leapadt, mig a márcz. 11-én támadt, sőt egész napon át tartott, márcz. 13—14-én orkánképen dü­höngött szél ijesztő pusztításaival megküzdve, a köz­erő a társulat 3—4 száz munkásával együtt fentárta a gátat. Márczius 16 án a szél csendesült, 17-én már egészen más irányt vett, s azóta folytonosan olyan időnk van, hogy ha 17-én teljesen ott hagytuk volna is gátunkat, ha csak a víz újra nem árad, és a szél ellenünk föl nem támad, semmi veszélytől tartanunk nem lehetett volna. A kérdéses közleményben hirdetett segítség te­hát akkor érkezett, mikor már minden veszélyt átél­tünk, átéltünk úgy, hogy bár gátjaink az öt napi szél által kétségbeejtő módon meg voltak rongálva, de a hirtelen beállt jó idő, s folytonosan tartó apadás mellett semmi veszélytől többé nem tarthattunk, S ha érdemet akarunk csinálni a katonai erő és a legnagyobb részben a részbizottság által a város részéről fölfogadott pénzes munkások segítségéből, ez nem abból áll, hogy a veszélytől, mely ijesztőn fenyegetett bennünket, megmentették városunkat, hanem hogy megrongált gátainkat a vész múltával már segítették a városi kényszer munkaerőnek kija­vítani. Ekkor jött Bodoki úr is városunkba, legalább a gáton ekkor láttam legelőször. Nem vonom kétség­be, hogy ha a vész kétségbeejtő perczeiben a gát egyes veszélyeztetett vonalán a mentés körül velünk együtt közreműködhetett volna, nem lenne némi ér­deme abban, hogy istennek legyen hála, a veszélyt szerencsésen átéltük; de midőn én már a gáton leg­először láttam, a szél megállt, s a veszély, mely fe­nyegetett bennünket, megszűnt. S az érdemet, melyet városunk megmentésénél a vészbizottság s lakossá­gunk gyalázásával melléhez fűztek, neki magának kell legelőször visszautasítani. A koholmány márcz. 17-én azt mondja, hogy a kényszer-munkaerő a gátról el van távolítva, most már a kormánybiztos s Bodoki úr emberei dolgoznak a gáton. A kényszer-munkaerő febr. 28-án lett kirendel­ve és künn dolgozott a gáton 22 napig, tehát márcz. 21-ig, ekkor a részbizottság, miután ennek tovább szükségét nem látta, beszüntette. Márcz. 17-ike után még 4 egész napig volt künn a kényszermunkaerő és a tétlenséggel czímzett részbizottság még most is erélyesen működik, javíttatja a város által föntartott gátakat és építtet 30 láb víznek megfelelő négyes lejtőjű körtöltést a város megvédése tekintetéből. Ezekből tehát kitűnik, hogy a kérdéses közle­­mény minden ízében valótlanságot tartalmaz s talán azért készült, hogy egy pár emberre fölhívja a kor­mány figyelmét. S midőn a közlemény­­érdemére nézve ezeket előre bocsátom, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy Szentesen a vész alatt senkinek nem jutott eszébe sem teljhatalmú kormánybiztos, sem Bodoki arért folyamodni, miután a gátvédelemben növeke­­dett és ebben megőszült lakosságunk mellett voltak szakértő mérnökök kellő számban, kiknek támoga­tása s a részbizottság erélyes intézkedése mellett, kettőzött tevékenységgel dolgozott népünk, s küzdve minden idegen segítség nélkül föntartá gátunkat. S ami a­­teljhatalmú kormánybiztos és Bodoki úr közbejövetelét illeti, ez onnan ered, hogy a márcz. 13—14-iki szél által szorongatva, vészbizottságunk sürgette a kormánynál a Pallavicini őrgróf által Mindszentnél építtetett úgynevezett hármas töltésnek elvágatását. — Ezen ügyben lett Stammer alispán ur teljhatalmú kormánybiztossá kinevezve s mellé a minisztériumtól műszaki tanácsosul leküldve Bodoki állami felügyelő úr. A kérdéses hármas töltésre meg kell jegyeznem, hogy az évekkel ezelőtt Pallavicini által építtetett, törvénytelenül, anélkül, hogy a viz lefolyására kívánt s törvényben meghatározott ártér­terület ki lett volna hagyva. — Hogy a gróf minél több árteret mentsen meg, Mindszentnél mintegy 2000 ölön úgy összeszok­ta a gátakat, hogy a víznek nincs több, mint 90 öl lefolyási tere. Ennek azután eredménye az, hogy mikor Szentesnél a viz magassága 26' 3", akkor a mindszenti szorulat elején 26' 11", miután a Szentesnél 4—500 öl széles ártéren mozgó víztömeg szabad és rendszeres lefolyását a 90 ölre elszoritott mindszenti szorulat akadályozta. A kérdéses gát mondom törvénytelenül lett megyei és miniszteri szabályszerű engedély nélkü építve, s midőn a megye belátta, hogy ezen önkénye­sen épített védtöltés veszélyezteti Szentessel együtt Hód-M.-Vásárhely, Csongrád és mindszent léterét, akkor elhatározta és utasitotta a grófot, hogy e véd­­töltést elhányva az 1871-iki vizszabályozási törvény­ben irt kellékeknek megfelelőleg építse ki, kihagy­ván a víznek könnyű lefolyhatásához szükséges ártér közt. A megyének ezen határozatát évekkel ezelőtt jóváhagyta a miniszter, a gát azonban állt meg. — Alit, mert egy nagy úrról, Pallavicini őrgrófról van szó, kinek kedvéért a végrehajtás megáll útjában. — Ezért nem vádoljuk Pallavicinit; neki egy uj, a tör­vénynek megfelelő gát kiépítése 3—400 ezer írtba kerülne, igy neki érdekében áll húzni az ügyet; azon­ban a megye hatósága előtt, ezen ügyben kifejtett lel­kiismeretes tevékenységéért nem veszszük le a kala­pot. — Szomorú állapot az, midőn egyes Pallavicini- féle nagy urak kedvéért 100 ezer léleknek kell koc­­­káztatni anyagi biztonságát. Jó lesz, ha a szakminiszter kellő figyelemre méltatja e dolgot, talán Szentes, Hód-Mező-Vásár­­hely, Csongrád, Mindszent létele megérdemli e tekin­tetben a kormánynak figyelmét is, addig, mig Cson­­grád megyének a mai árvíztől megkímélt része egy beállható árvíz által viz alá nem temettetik, hogy meg legyen semmisítve Magyarország legmagyarabb megyéje s koldussá legyen téve legvagyonosabb, adóképes népe, Szeged borzasztó példa erre. Szóval a kormánybiztos azért lett kiküldve Bodoki úrral egye­temben, hogy a Pallavicini-töltés elvágása ügyében határozzanak. Mielőtt ezen urak ez ügyben határoz­tak volna, lejött városunkba Hieronimy Károly államtitkár úr, ki véleményem szerint a kormány akaratát produkálván, kijelenté, hogy a kérdéses töl­tést elvágatni semmi esetre nem szabad. Természetes, hogy ezen nyilatkozattal be volt vágva a teljhatalmú kormánybiztosság tételének szüksége, legalább ezen ügy Bodoki úr részéről is be lett fejezve Hieronimy nyilatkozata után. Hogy a teljhatalmú kormánybiztos és Bodoki úr mit fognak Csongrád megye jövője iránt való tekintetből ez ügy­ben tenni, azt nem tudom; de úgy a józan észnek, mint az állam közös, mindent konc­entráló érdeké­nek komolyan tiltakozni kell Hieronimy úrnak azon kormányférfiúi nyilatkozata ellen, melyet a kérdéses, törvénytelenül, nagyúri önkénytől épített töltés elvá­­gatásának sürgetésére tett.­­ Mert nem tekintve azt, hogy egy törvénytelenül épített töltés fönntartása semmi esetben nem számíthat egy igazságos kor­mány támogatására, nem számíthat különösen ak­kor, mikor ennek tétele egy egész megyének lételét veszélyezteti! Magyar orvosok bécsi lapokban. B­é­c­s, ápril 1. T. szerk. ur! A magyar rendőri törvényjavaslatnak az orvosi kötelességekre vonatkozó részei Magyarországon is nagy megütközést keltettek a szakkörökben, hanem a tulajdonkép­eni vihar Bécsben indult meg. Ez alka­lommal sok magyar orvos, mintha csak arra töre­kednék, hogy ellenszenvét irántunk mindenkinek ad oculom demonstrálja, oly nyíltan véleményez ellenünk a bécsi lapokban. Egy dr. Sam. Gr. úr azt írja a Med. Pressében a múlt héten, hogy mert e lap már annyi bajt megszüntetett nálunk se bízik annak ismert befolyásában, kéri, az egészségügyi törvény s a rend­őri tslat egyes intézkedéseire s azok értelmezésére is fordítson figyelmet, mert nekünk nincs erre illetékes közegünk. A Med. Pr. szerkesztősége pedig elég szíves e panaszra megígérni, hogy ha­talmát (Macht) latba veti a megindult törekvések sikeréért. Egy másik Jr. Éta úr a múlt heti W. Med. Wochenschrift-ben sopánkodik a magyar orvosok helyzete fölött a rendőri tllattal szemben, gyanúsítá­sait a magyar közönség józan belátása ellen pedig gondosan a sorok közé s gondolatjelekbe dugdosta, úgy hogy osztrák kollégája ha elolvasta a bíráló köz­leményt, mintha csak gondolkozott volna, oly egészen szája ize szerintinek érezhette. Az orvosok társadalmi s kereseti viszonyai ha annyira nyomorultak nálunk, mint ez urak vázolni méltóztatnak, ugyan mi tartja közöttünk ? Ha már az idegen nyelvet úgyis ily gyönyörűen megtanulták, miért nem vonulnak ki a szerintük mindenfelé any­­nyira korlátolt Magyarországból oda, a­hol tága­sabb ? Nálunk, én úgy tudom, 40 éves működése után eddig még egy orvos sem kéregetett alamizsnát pá­lyatársaitól, a­mint az másutt, s a bécsi orvosi szak­lapok budapesti levelezői s bírálói azt jól tudják, hogy hol, közelebbről megtörtént. Nálunk igen is, becsült ember az orvos, külö­nösen ha erkölcsi értéke olyan, hogy a közönség megis­merheti ; én tehát e folyton s különféle alakban ismét­lődő gyanúsításokat s támadásokat a magyar hála­­datosság s elismerés ellen, mint egy kevéskét hír­lapíró is, ki nemzetének nyilvános sértegetését a kül­földön nem veheti egykedvűen, visszautasítom. Ezzel azonban korántsem akarok a törvényja­vaslat pártolói közzé fölcsapni. Sőt inkább! Határo­zottan mondhatom, hogy oly egyoldalú intéz­­kedés, milyen e törvényjavaslat számos §-ában ki­fejezést nyer, s oly felelősség s korlátozás, milyen e törvényjavaslat következtében az orvosokra nehezednék, csak oly államférfiúban fogamzhatott meg, ki nem ért rá a modern orvosi szak­­képződés intenzitását s azon társadal­mi műveltséget tekintetbe venni, me­­­y­­lyel az orvosi körök tényleg rendel­keznek. A 89-ik p. p. azt mondja, hogy minden gyakorló orvos, sebész, szülész stb. ki­hivatásával járó s igénybe vett szolgálatát megtagadja, halogatja, 100 írttal bűnhődjék. Kinek szól ez ? A városi orvos­nak bajosan, az örül, ha küldenek érte, s a falusi ugyan hol tagadta meg szolgálatát s kinek, hogy ily tények által eme intézkedés szükséges volta is ki­derüljön , mert a törvények eredetek szerint utóvégre mindenütt oly szükségek szabályozói, oly kölcsö­nös kötelezettségek elrendelői,melyek a gya­korlati életben tapasztalás által jelentőséget nyertek, az orvosok erőszakos megszorítása végett talán csak nem akar egy-egy magyar államférfiú e józan felfo­gástól eltérni ? 8 mily egyoldalú ezen ? ! Miért nem rendelkezik pl. arról is, hogy az orvos fáradozásai biztos jutalm­azásban részesüljenek ? E tylat összes intézkedései úgy mutatják be az orvost a közönség­nek, mint a megyék, járások, városok, körök s egye­sek mindeneset, kinek e javaslat szerint kötelességei s büntetései vannak, de kinek joga s igénye talán csak a mások szívességéből lehet. Az orvosok társa­dalmi s nyilvános kötelességei felel az államnak oly felfogásra, milyen c tjlatban nyilvánul, csak akkor lehetne joga, ha a vagyontalanokért a teljesített or­vosi szolgálatok fejében díjazásra vállalkoznék. Erről azonban a tilat semmit sem mond. Hire jár, hogy a magyar orvosi testületek nagy­ban készülnek a rendőri tilat ellen síkra szállani, s hogy a remény igen élénk, miszerint az e végre or­szágosan egyesülendő orvosi szakkörök lépéseit majd siker koronázza. Ebben én nem kételkedem. De miért a kártyaház ellen földindulást rendezni ? Fújjunk rá előbb! Hazai politikai intézményeink által minden jóravaló orvos azon kellemes helyzetben van, hogy szavának, ha becsületérzése érdekében felszólal, egy­­egy megye közönsége nyomatékot adhat. Álljanak az orvosok, mint mások teszik, a törvényhatóságok elé, s mond­ják el, a kormány egy tvjavaslatában mily vékony lelkiismeretű embereknek tartja őket; mondják el, mit követel tőlük, kivétel nélkül arra, közszolgálat­ban vannak-e, nem-e, s teljesített köteles­ségeik után hogy nem gondoskodik ró­luk; egy szóval mondják csak azt el, a­mit minden becsületes orvosnak éreznie kell, ha e tvjavaslatot átolvassa s önérzete van, és meggyőződésem, hogy az a meggyalázott magyar belátatás, mely hallga­tóikban él, nem fog habozni, hanem fölér az ország­gyűléshez s kérvényezni fog értük az ő czélba vett erkölcsi bántódásuk elhárítására s méltányos­ságért. Ez az eljárás magyar s törvényszerű lesz, a karra nemesitő, s tekintettel a megyék legutolsó föl­lépésére,­­ illetőleg a magyar nyelvoktatás kötele­zését a népiskolákban, mi ma már kész törvény, elő­reláthatólag hatékonyabb is, mint hogy ha az orvosi körök országos egyesülése által e czélra, idegen for­májú új fórum alakul, mely a bécsi szaklapok közvet­len befolyása s közvetett vezetése alatt csakhamar meggyőződhetnék, mennyire gyönge, mert sem ma­gyar, sem törvényszerű. Szokjunk hozzá a hazai dol­gokat itthon végezni el. Kit a sors közzénk hozott s nálunk tart, az ha fölfogása szerint méltatlanság érte, maradjon azzal is itthon, ne menjen jz­ász módra ín­séggel házalni a világba, mikor az átalános szükség közepette annyira mennyire jól érzi magát itthon. Berencsy László: Különfélék. — ápril 2. (D o r­o­s m­á­r a 1.) márczius 30-ról Írják ne­künk : A viz napról-napra s igen szépen apad, húzó­dik a Mattyéren át, — honnan városunkba tért — a Tiszába. Szárazföldi közlekedésünk Szatymar felől már helyre állott s az egy pár nap alatt elkészülendő 16 öles híddal nyűgat felől is akadálytalan összeköt­tetésünk lesz, úgy, hogy ápril hó 6-án a szokott he­lyen, országos vásárunk is meg fog tartatni. Hajlék nélkül maradt lakosaink a tanyákon s az árvíz által megkímélt házaknál nyertek ideiglenes lakhelyet, de élelmezésükről még folyton gondoskodni kell. És ez a legnehezebb feladat, mert Halas, Majsa, Csongrád, Zenta, Kis-Kőrös és Félegyháza városok, továbbá Horgos és Kistelek községek oly mérvben tanussták áldozatkészségüket, hogy segélyért hozzájuk folya­modni szerénytelen zaklatás lenne. Tegnap Szeged városától kértünk 300 kenyeret s ezzel egy-két napra segítettünk ínséggel küzdő lakosainkon, de mit adjunk nekik ezután, ha az emberbaráti szeretet nem könyö­rül sorsunkon továbbra is ? A malmok összedőltek s ha volna is mit, nem lehet őröltetni. Hálával kell megemlékeznünk a főváros áldozatkészségéről a kül­dött 3500 klarm kenyérért, de különösen Balajthy Imréné asszony szívességéről, ki több ízben küldött élelmiszerek és ruhanemüekkel sietett az ínséget és nyo­mort enyhíteni. Dorosma az országra nézve nem bir oly jelentőséggel mint Szeged s a szerencsétlenség nem is sújtotta oly iszonyúan mint Szegedet, de azért háromezernyi károsult, ínséggel s nyo­morral küzdő lakosaink szánandó sor­sa valóban részvétre indító s az ország figyelme és könyörületére méltó. Z. K. (E sorokat a legmelegebben ajánljuk az illető gyűjtők figyelmébe. Élelmiszerekből Szeged javára nagy mennyiség gyűlt össze a fővárosban is, s minthogy azokra Szegeden nincs szükség, az élelmiszereket haladéktalanul Do­­rozsmára kellene küldeni. Mi is az adakozók inten­­cziójának vélünk megfelelni, ha a föntebbi levél kö­vetkeztében, a nálunk begyűlő pénzekből legközelebb egy részletet Dorosmára küldünk. A szerk.) (Vertán Endre) földbirtokos elhunyt bat­­tonyai birtokán, 61 éves korában. Ő az 1861-diki országgyűlésen képviselő volt s a publiczistika terén is működött. Kunágotai név alatt számos poli­tikai czikket irt, melyek avatott képzettségről s erős meggyőződésről tanúskodtak. Béke poraival­ (Veszter Imre) orez. képviselőt, ki válasz­tói körébe utazott, A.­Lendván, pártkülönbség nélkül igen szívesen fogadták. Veszter Imre a múltkor tar­tott képviselőházi beszéddel magára vonta a köz­figyelmet. (Egy katholikus püspök adománya ref. templomra.) Magyarország a vallásfeleke­zetek közötti türelem hazája s ennek megragadó pél­dáját olvassuk a Nagyvárad czimü lapban. A tenkei ref. hívek uj templomot akarván építtetni, segélyt kértek a latin szert, nagyváradi püspöktől, Lipov­ni­c­z­k­y Istvántól is, ismeretes lévén előttük az ál­dozatkészség, melylyel Lipovniczky püspök a tanügy és egyházak iránt, felekezeti különbség nélkül, el­járni szokott. A püspök a templomépítésre szüksé­gelt tégla égetésére, az uradalmi erdőből elegendő tűzifát utalványozott. Oly adomány ez, mely legalább ezer irtót képvisel. A presbyteri gyűlés a nagylelkű­ségért a püspöknek a legmelegebb köszönetét nyil­­vánitá s ezt az említett lapban a tenkei ref. lelkész fejezi ki. (Az orsz. magyar képzőművészeti társulat) műcsarnokában mai naptól kezdve lát­ható XII­. Leo pápa arczképe, melyet Szoldatics Antal hazánkfia természet után festett. A művet Kaczvinczky Viktor jászói praelatus szíveskedett bi­zonytalan időre a kiállításra átengedni. (Nagy Mihályon) műkedvelői színi előadás tartatott márcz. 25-én a szegediek javára. Az elő­adásban közreműködtek: Balogh Gézáné úrnő, Ujfa­­lussy Erzsi k. a., Sulyovszky István és Mokcsay Béla, Jámborszky Emma k. a., Polányi Gyuláné, Bakajsza Andorné úrnők továbbá Neuman Lajos, Polányi Gyula, Görgey Géza, Mathiasz József, Bakajsza An­dor és Horváth Gyula urak. Az előadás jövedelme, (207 forint) mely hozzánk küldetett. — A szép eredmény a műkedvelő hölgyek és urak nemes buz­galmának méltó jutalma. (Tiszavidéki vaspálya.) A folyó év márczius hó 21-én Budapest és Temesvár között élet­be léptetett 107. és 108. számú külön személy­vona­tok folyó évi ápril 5-től kezdve nem fognak többé közlekedni. E vonatok tehát ápril 4-én utoljára fog­nak Budapestről, illetve Temesvárról indíttatni. A Budapest és Temesvár közt Aradon át fennálló többi két összeköttetés egyelőre épségben tartszik, s az osz­trák államvasút a tiszavidéki és arad-temesvákri vas­útnak nappal közlekedő személyvonataival Szeged felé s onnan való közvetlen csatlakozásokat léptet életbe. (Birtokárverezések Stájerország­­b­a­n.) Egy gráczi levél szerint Stájerországban a múlt márczius hó folyamában naponkint átlag hét parasztcsalád űzetett el végrehajtási után házából és telkéről. A hivatalos lap márczius havában 207 végrehajtási árveréshirdetést közölt. Tíz esetben maga az államkincstár volt kénytelen adóhátralékok miatt az árverést kérelmezni; hogy hány más eset­ben okozta a túlságos adóteher az illető család rom­lását, azt a kimutatásból, fájdalom, kivenni nem lehet. Hogy a végrehajtások minő folyamatot vesznek, azt megítélhetni a következő, valóban elszomorító esetről : Márczius 31-én tartatott egy kranichsfeldi nagybirtok harmadik árverése. A birtok becsára 145.000 frt; az árverésen egy árverező, dr. Berzé ügyvéd volt jelen, a ki többet ígérő hiányában a birtokot — száz írton vette meg. (Strauss Budapesten.) A bécsi Strauss Eduárd ápril 4-én 48 tagból álló zenekarával Buda­pestre érkezik s a vigadó termeiben két nagy séta hangversenyt rendez ápril 5. és 6-án. Az újabb dal­­műirodalom érdekes szemelvényein kívül bátyja Já­nos és a saját fris keringőit fogja bemutatni. Itt föl­említjük, hogy Strauss Eduárd bátyjával, Jánossal egyesülten, május hóban nagy zeneünnepélyt szán­dékszik rendezni Bécsben a szegedi árvízkárosultak javára. (Martonfalvi gyilkosát­ — mint már reggeli lapunkban tudattuk — Aradon tegnap este kilencz órakor elfogták. Farkassányi a gyilkossal az aradi főkapitányságnál jegyzőkönyvet vétetett fel, a gyilkosnak holmiját összeszedette és igy a tizenegy órai vonattal nem indulhatott Budapestre. A hely­beli indóháznál és a főkapitányságnál roppant néptömeg várta ma reggel a gyilkost. De az csak ma este fog megérkezni. Meglehet, hogy nem is a rendőrséghez, hanem egyenesen a Fortunába viszik. Az elfogatás és az első vallatás részletei­ről az U. A. Corr. a következő táviratot vette Aradról . Madarászt tegnap este 9 órakor a főtéri Hu­­szerl-féle szivartőzsdében M­a­t­z­k­o fodrász ismerte fel. Nagy rendőr azonnal letartóztatta és átadta Farkassányt budapesti és Boxberg aradi rend­őr közegeknek. Bilincsbe verték és a városházára kísérték. U­r­b­á­n­y­i aradi főkapitány azonnal vallat­ta és Madarász a következő részleteket adta elő: Ő Martonfalvi Izidort álmában lepte meg, úgy mérte rá az első ütést, mire az az ágyból kifordult a földre. Ő azután baltájának tompa élével több ütést mért rá. Ennek végeztével kutatott az éjjeli szekrényben, ott találta meg a Wertheim-kas­­sza kulcsát. Kinyitotta a kasszát, kiszedte az abban levő pénzt és szivarokat. Majd a ruha és fe­hérnemű után látott, berakta a bőröndbe. A rab­lótt pénzt már elverte, csak 65 írtja van még belőle. Értékpapírok nincsenek nála. Vasárnap érke­zett Aradra, és a Fekete Bárányhoz czimzett fogadóba szállt. Este az Arénakertben tivornyázott. Hétfőn sze­retőjével Világosra rándult és onnét tegnap d. e. visszaérkezett. Ma reggel 9 órakor vitték a va­súthoz és Budapestre szállítják. Megemlíthetjük még, hogy pénzt csakugyan nem találtak a gyilkosnál, de találtak nála sok bűn­jelt, nevezetesen arany és ezüst ékszereket. Értékpa­pírokat azért nem rabolhatott a Wertheim-kasszá­­ban, mert azokat dr. Martonfalvi Bécsbe küldte volt. A rendőrség egyébiránt számított azon eshe­tőségre is, hogy a gyilkos nem megy Aradra, ha­nem valahol útközben kiszáll. D­u­b­o­v a­y tollnok kérdést intézett a vasárnapi aradi vonatot kísért sze­mélyzethez, hogy egy egyén, ki Aradra váltott je­gyet, nem szállott-e ki útközben. E kérdésre azon megnyugtató felvilágosítást kapta, hogy a gyilkos nem tette ezt és igy csakugyan Aradon kell a nyo­mozást megindítani. (Egy kapitány rögtöni halála.) Ma reggel az itt állomásozó Russevich ezrednek egy szá­zada vonult a sugárúton végig a gyakorlatra. A 83 számú ház előtt, egyszerre Ofner a vezénylő kapitány lováról lebukott, s hirtelen meghalt. Bevitték őt egy házba, ecsettel, vízzel dörzsölték, gyors orvosi segély is volt, de minden sikertelennek bizonyult. Holt­testét a Károly kaszárnyába szálliták. A közönség* köréből.*) — ápril 2. T. szerk. ur 1 A budapesti IV. kerületben levő kötő utczai városi elemi iskola 2-ik osztályát a napokban, a tanulók között járványosan kiütött himlő miatt, há­rom hétre be kellett zárni, míg az ugyanazon iskolá­ban levő többi osztályokban a tanítás, ugyan­e be­tegség veszélye nélkül, folytattathatik. A második osztály helyisége egy sötét zug, borult őszi és téli napokon világ nélkül a betűket sem láthatni benne, azonkívül még kellőleg nem is szellőztethető. Hogy használható ily helyiség iskolai czélokra ? Egy apa. Közgazdaság. Üzleti hírek. A budapesti gabnatőzsdéről. Budapest, április 2. Búzában a kínálat, vásárlás és for­galom igen gyér volt, változatlan hanyatló irányban a hivata­losan jegyzett árak nehezen kaphatók meg, a vevők csak nyo­mott áron akarnak vásárolni, a mai forgalom alig volt 6.000 mm. A többi gabnaneműek szilárd árjegyzéseiket fentartották, tengeri élénken kerestetett, rozs és zab mérsékelten, árpa el­hanyagolva maradt. A határidőüzletben búza tavaszra 8.52 — 8.60, őszre 9.20—9.30, zab tavaszra 5.50—5.57, őszre 5.85—5.95, tengeri bánsági május—júniusra 4.90— 4.92, június—júliusra 4.90—5.00, káposztarepcze aug.—szeptemberre 13.25—13.50, bánsági jul.—augusztusra 13 —13.25. A budapesti értéktőzsdéről. A külföldi tőzsdékről jelzett szilárd magatartás követ­keztében valamennyi, papírban nevezetesen hitelrészvényekben és befektetési papírokban hausse érvényesült; helyi érté­kek szilárdak, jelentékeny forgalom mellett. Valuták és devi­­sek lanyhák. Az előtőzsdén osztr. int. 246.80 (a 6 fs szelvény nélkül) —248, magy. hit. 231.25—231.75, magyar aranyjára­­dék 87.40—87.62'/1-en köttetett. A déli tőzsdén a hangulat továbbra is szilárd maradt. A következő kötések fordultak elő : m. vasúti kölcsön 104.50, I. kib. keleti vasúti kötvények 66.40, 100 fs dijjegyek 97 l/s, m. aranyjáradék 87.85—87.80, erdélyi földteherm. kötv. 77.75, osztr. biz. 247.30—248, pesti bizt. 138, molnárok és sü­*) E ro­vat alatt közérdekkel összefüggő levelek díjtalanul közöltétnek. A felelősség a beküldőt illeti. A szerk. Nyomatik a kiadótulajdonos Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat könyvnyomdájában, Budapest, barátok­ tere, Athenaeum-épület, tök 340, pesti közúti 264—265.50, Ganz-féle vasöntöde (szalv. nélkül) 260—258.50, kőszén és téglagyár 40, m. arany 9.29'/­ német bírod. 100 márka 57.35, párisi valuta 46.10. A bécsi gabonatőzsdéről. (Ered. sürg.) Béva, ápril 2. Búza tavaszra 9.30— 9.35, őszre 9.40 — 9.45 ; rozs magyar 6.40—6.45; zab őszre 6.50—6.55, kész áru 6.10—6.15; tengeri május— júniusra 5.20—5.25, régi 5.90—6.25, új 5.50 — 5.60; r­e­p­­czeolaj 34.25—84.75, őszre 35.60—36.00 ; szesz 28.25 — 28.50. A bécsi értéktőzsdéről. (Ered. sürg ) Béva, ápr. 2. A mai tőzsdén élénk han­gulat mellett tetemes üzlet fejlődött. april 2. (Alagnyitás.) Hitelrészvény 245.90. M. hitelrészv. 231.—. Lombard —.—. 1884-es —.—. Ezüst — . Járadék —.— M. földhitalb. —. Angol-osztrák —.—. Államvasut —.—. 1860-*« —.—. Magyar sorsjegy­­ .— Napoleon d’or 9.30.— Arany járadék 87.75. Unió-Bank —.—. Hangulat : igen szilárd. Bács, ápril 2. (Előbörze.) Hitelrészvény 246.—. M. hitelrészv. 230.80 Lombard 68 75 1864-diki —.— Ezüst ------. Járadék —.—. M. földhitelb. —■—. Angol-osztrák 105.75 Államvasut 256 —, 1860-at —.—. Magyar sorsjegy 98 15. Napoleonh’ol 9.30—. Aranyjáradék 87.75. Unió­bank 76.50. Hangulat: élénk. Azon helyzetben vagyunk, hogy már esti lapunk­ban közölhetjük a budapesti értéktőzsde mai (ápril 2.) hivatalos árjegyzéseit. Államadósság. M. v. kötv­­á­v. M. földteherm. é. 120 ft 300 kötv. 84.— 84.50 ftc. ezüstb.) 104.50 104.75 M. földteherm. M. keleti v. el- kötv., temes­főbbs. kötv. I.­­ bánsági 79.— 80.— kibocs. 65.25 66.75 M. földteherm. M. keleti v. el- kötv.,1867-ki­sebbs. kötv. kiszsl. zárad. 78.50 79.50 H. kibocs. 77.50­­78.50 M. földteherm. M.államv. kötv. kötv., erdélyi 7­7.25 77.75 1877-ről, 100 Szőlődézsmvlts. star.-ban5»/o 68.50 69.— kötv. (100 ft) 84.50 85.­ M. dijjegy köl- O. egys. áll.-ad. csőn 100 ft d. 97.50 98.— b. jegyekben 64.75 65.— M. dijjegy köl- O. egys. áll.-ad. csőn 50 ft d. 97.— 97.25 ezüstben jan. M. áll.-kölcsön- jul. kamat 61.75 65.— kötv. 1871-től O. egys. áll.-ad. szerl. fontok, ezüstben ápr. ezüstben, 5% —•— —— okt. kamat 65.— 65.25 M. állam-köles. 0. egys. áll.-ad. kötv. 1872-től 1860-ki kisrs. sterl. fontok, 500 ft 117.50 118.50 ezüstben, 5% —.— —.— 0. egys. áll.-ad. M.kincst. utalv. 1860-ki kisrs. 1873- ról szerl. 100 ft 127.— 128.— font. ez.-ben —.— —.— 0. egys. áll.-ad. M. kincst. utalv. 1864-ki kiszs. 1874- ről, H. 100 ft 152.— 153.— kib. szerl. fnt. O. egys. áll.-ad. ezüstben 119.75 120.— 1864-ki kiszs. M.uv.-járad.60/6 50 ft 150.— 151.— adóm. földje­ Pest város köles. herm. kötv. 87.80 88.— 1871-ből 93.— 93.50 Részvények. Áll. m. munk­. Lipótv.b. 100 ft 32.— 34.— hitelintézet —.— —.— M. ált. földhitel M. ált. hitelb. 231.50 232.— részv. társ. ——.— Fr. m. bank (le- M. jelzálogb. —.— —.— számol, alatt) —.— —.— O.hitelintézet*) 248.— 248.20 Ipar-bank 40.— 42.— Pesti iparbank 120.— 130.— Kisbirt. földhi- » keresked. b. 560.— 565.— telintézete —.— —.— Bpesti kézm. b. 66.— 70.— Biztositó társulatok. Első m.biztos. 2175.— —.— Pesti bizt. int. 104.— 104.50 Pann. viszont- Unió visz.­bizt. bizt. intézet 600.— —.— intézet 187.— 139.— Gőzmalmok. Concordia —.— —.— Lujza-malom 273.— 275.— I. budapesti’ —.— —.— Moln.és sat.m.*340.— 345.— Erzsébet-mal. —.— —.— Pannónia 1460.—1470.— Henger-malom —.— —.— Viktoria —.— —.— Köziek, vállalatok. Alf.-fium. vasp. 124.— 125.— Győr - Sopron- Ar.-Körös v.­­ —.— —.— Ebenfurti .— —.— Báttaszék-Dom- Kassa-Oderb. v.108.— 109.— bev.-Zákányi —.— —.— O. államvasp. 256.— 257.— Déli-vasút —.— —.— Pécs-barcsi —.— —.— Éjsz.-keleti v. 121.— 122.— Vágvölgyi —.— —.— Erdélyi vasút 96.— 98.— O. gőzh. társ. —.— —.— Hevyi vasút 74.— 75.— Pesti közúti v. 265.— 266.50 Takarékpénztárak: Orsz. központi 96.— 96.50 Bpesti fővár. 375.— —.— Pesti hazai I. 2410.—2420.— Pest külvárosi —.— —.— Kü­lönf. vállalatok. Alagút 85.— —.— S.-Tarj. kőszén 90.— 92.— Ganz és tsa. vas- » vasfinom. —.— —.— öntöde*) 258.— 260.— Wehlick-féle vas- Gschwindt-féle öntöde 76.— 78.— szeszgyár*) 238.— 242.— I. m. serfőződe 445.— —.— I. m. gyapjúm. Sertéshizlaló —.— —.— és bízom. —.— —.— Sóskúti köb. —.— —.— Athenaeum Spod. és csont- , könyvny. 385.— —.— liszt-gyár 224.— —.— Pesti könyvny.- Újlaki tégla- és részv.-társ. —.— —.— mészégető 25.— 28.— Kőszén-és tégla- Köb. téglaég. 81.— 82.— gyár 39.— 40.— Záloglevelek. M.földh.i.5V2% 98-75 97.— Pesti kerssk. b. 97.75 — » » » 5°/« 88.50 —.— M. ált. földh. i. » » » ar.v. társ. 60/, 79.— 80.— » ezüstben 5°/O 107.— —.— Kisb. fldh.i.7% 95.— —.— jelzőb. 53/4°/o 85.— 86.— » » »60/o 85.— —.— Elsőbbségek. Báttasz. - Dom- Kassa-Oderber­bov.-Zákányi givasp. 5% 72.50 73.— vasút 5»/o 63.75 64.25­0. áll.» 5»/. —.— — .— Dunagőzhajóz. Vágvölgyi vas­társulat 5 °/o —.— —.— pálya 5°/0 —. — —.— Dunagőzhajóz. Vágvölgyi rész­társulat 6°/o —.— —.— kötszv. 70«°/o —•— —•— Északk. vp. 5°/« 68.50 69.— Bostilánch.6°/o 93.— —.— » vasp. » malom 6°/o —.— —.— ar.-ban 5»/0 —.— —.— Kőszén és tégla-M.-gal. v. 5°/0 —.— —gyár­t. 6% 87.— — I. érd. vasp. 5% —.— —.— Pesti Lloyd és Győr - Sopron- börze-ép. 5°/o 7­6.— — Ebenf. v. 5°/o —.— —.— Sorsjegyek. O. hit. intézet 167.50 168.50 Pénznemek. Os. k. reezés ar. 5.50 5.55’/• O. m. ezüst 100.— 100.10 O. m. 8fztos ar. 9.29 9.30 Ném. bir. bank-20 francos ar. 9.29 9.31 jegylOOb.m. 57.30 57.40 Török ar.-lira —.— —.— Váltók. Ném.bankpiacz. 56.90 57.— Svájczipénzpia-Amsterdam 100 czoklOOfrk. 46.05 46.10 holl. start 96.25 96.50 Zürich 100 — 46.— 46.10 Páris lOOfrk. 46.10 46.20 Londonl0ritstl16.90 117.10 Brüssel 100­­ 46.15 46.25 Milánó 100 Marseille 100 . —.— —.— olasz 1. —.— — *) Szelvény nélkül. Üzleti táviratok: Pária, April 1. (Z­á­r­­­a 1.) L­i­s­z­t folyó hóra 60.25, májusra 60.25, májustól 4 hóra 60.50, július—augusztusra 60.75. Búza folyó hóra 27.25, májusra 27.25, májustól 4 hóra 27.75, julius—augusztusra 27.75. B­o­z­a folyó hóra 17.25 májusra 17.50, májustól 4 hóra 17.75, julius—aug.-ra 17.76. Olaj folyó hóra 82.75, májusra 83.25, májustól 4 hóra 83.50, a néreg utolsó hóra 85.—. Szesz folyó hóra 54.75, májusra 55.25, májustól 4 hóra 56.— a négy utolsó hóra 56.—. Esős idő. Frankfurt, ápril 1. (Esti börze.) Váltóárf. Bécsre —.—, Osztr. bankr. —.—, Osztr. hitelv. 213.’/si Osztr. Államv. részv. 222.70, Lombard —. Galicziai 203.3/,, Papír járadék —, Ezüst járadék 56.’/,, Osztr. arany járadék —.—, Magy. aranyjáradék 76.31. Hamburg, april 1. Búza csendes 175.50, 183.—, rozs szilárd 115.—, 121 repczeolaj csendes 60.50 60.—, szesz lanyha 39.50, 39.50,— 40.75.____________________________ Felelős szerkesztő: Ujváry Lajos.

Next