Pesti Napló, 1879. április (30. évfolyam, 79-105. szám)
1879-04-08 / 85. szám
85. szám. 30. évf folyam. Budapest, 1879. kedd, ápril 8. Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeum-épület, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, Kéziratok nem adatnak vissza, Kiadó-hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület, A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeiét Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 írt. Az esti kiadás postai különkiadáséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek Pannely papján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. ^ Hirdetései* szintúgy mint előfizetések a Pesti VS Napló kiadó-hivatalába . Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület,.■, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Szerajevo, apr. 7. Gackoban utászkatonák helyreállították a görög templomot és abban tegnap tartották az első istentiszteletet. Jelen voltak az öszes hatóságok és nagyszámú néptömeg, mely zajos zsidókat kiáltott ő Felségére és a tartományi kormányra. Bécs, ápr. 7. A déli vasút jövedelme márczius 28-tól ápril 1-ig 695.956 frt, 86.871 írttal több, mint a múlt év megfelelő hetében. Pozsony, apr. 7. Pozsony városnak gróf Eszterházy István főispán elnöklete alatt tartott mai közgyűlése jegyzőkönyvileg örömét fejezte ki a felett, hogy Szlávy József, Pozsony város képviselője a képviselőház elnökévé választatott. Konstantinápoly, apr. 7. A porta végleg elfogadta Kelet-Rumélia vegyes megszállásának tervét, olyformán, hogy új kormány neveztetnék ki, melynek élén a porta által kinevezett kormányzó egy európai bizottság ellenőrzése mellett működik. A porta Dondukoff Korzakoff herczegnél hivatalosan tiltakozott a bolgár nemzetgyűlés azon határozata ellen, hogy a bolgár népképviselet fel van jogosítva Bolgárország határainak megváltoztatására és hogy a bolgár fejedelmi méltóság örökölhetőnek nyilváníttatott. Az ottomán biztos közölte e tiltakozást európai társaival. A porta előterjesztette a szultánnak a görögtörök határ új tervét, mely szerint Arta, Larissa, Yolo és Agrapha átengedtessék Görögországnak. Thesszáliában ezen vonal tetemesen közeledik a kongresszus által megjelölt vonalhoz, de Epirusban eltér attól, mert Janina és Prevez a török területen maradnának. Kairo, apr. 7. Tefvik herczeg beadta lemondását, helyét Serif pasa foglalja el. A pénzügyi terv, melyet a papság, a főtisztviselők és a notabilitások küldöttei kidolgoztak, átnyújtatott a konzuloknak. E terv szerint az egyesített államadósság után továbbra is 6°/0 fizettetik, ebből l°/0 törlesztésre számítandó ; a szabadalmazott adósság 5°/0-ot fizet. A függő adósságból 55°/0 készpénzben, a többi eladható 5°/0-os kötvényekben fizettetik. A khedive nyilatkozata ezeket mondja : Egyptom nincs bomlófélben. A szerződéseket fenn kell tartani, a törvényszékek ítéleteit tiszteletben kell tartani, az 1876-iki rendeletek elveit fenn kell tartani. A khedive Európa részéről kellő ellenőrzést kíván és kijelenti, hogy ő a kamarának felelős minisztériummal és az által akar uralkodni. London, ápril 7. Kairóból jelentik: A khedive tudatta a külhatalmak főkonzulaival az egyptomi pénzügyek újjászervezésének tervét, de kijelenti, hogy a tervnek csak úgy lesz sikere, ha az európai miniszterek eltávolíttatnak. Ennek következtében Tefvik herczeg beadta lemondását, a khedive pedig Wilson pénzügyminisztert, Blignieres közmunkaminisztert felmentette állásaikról és Serif -msa elnöklete alatt új kabinetet alakított, mely csupa bennszülöttekből áll. London, april 8. Ma minisztertanács tartatik, mely hír szerint a kairói válság folytán szükségessé vált lépésekkel fog foglalkozni. A Morning Post a közvetlen beavatkozás ellen nyilatkozik és azt javasolja, hogy a kormány kérje fel a szultánt, a khedive elmozdítására. London, ápril 8. A Timesnak jelentik Konstantinápolyból . A porta elhatározta, hogy a határkérdésben új javaslatokat fog Görögországnak tenni. Budapest, ápril 8. (A porta és a vegyes okkupáczió.) Konstantinápolyból írják ápril 1-ről a Pol. Corr.-nak. Kelet-Rumélia vegyes okkupácziójának kérdése képezte tegnapelőtt egy hosszabb minisztertanács tárgyát. A nagyvezér előterjesztette megoldási javasla A Pesti Napló tározója. De Sardes marquisné. Irta: Daudet Ernő. HARMADIK RÉSZ. Chamblay Miksa naplójának folytatása. I. (Folyt.) Szerencsére, az egyenes lelkekben léteznek védő érzelmek is, melyeket az ember, a szenvedélyek válságaiban, midőn az ifjúság és szépség egyesülve szövetkeznek, hogy a felizgatott képzelő tehetségnek néhány perczre a szerelem illúzióit kölcsönözzék, nem hiába a hiv segítségére. Ezen érzelmek, melyekhez volt elég bátorságom folyamodni, segélykiáltásomra fel is ébredtek. Az egészséges világításban, mely telkemen derengett, láttam az árt, melylyel egy alkalmi hibát meg kellene fizetnem, és a keserű bánatot, mely szívemet azután epesztené. Mint e nő kedvese, elveszíteném mind szabadságomat, mind becsületemet. Örök időkre életéhez lennék lánczolva, már csak azon félelem folytán, hogy szakítva vele, borzasztó ellenséggé válhatnék számomra; azon felül mint bűntárs, vele kellene megosztanom szégyenét és lelkiismeretfurdalásait. Jövőmet tenném tönkre, kitéve magamat Menescal dühének, és érdemetlenné válnék Mathild szűzies és csendes szerelmére. Ezen józan gondolatok kevesebb idő alatt vonultak át lelkemen, mint amennyi kellett azoknak elmondására. Megállítottak az örvény szélén, melybe bele akartam magamat sodortatni. Magamhoz térítettek és a veszélyt egész valóságában állították velem szembe, mely oly körülmények közt jelenkezett, hogy annak éles oldalát alig vettem észre. Eltávolítottam magamtól ezen csalfa kísértéseket, és mielőtt Gabriella zokogása megszűnt volna, lelkem lerázta már magáról az elzsibbadást, mely néhány perczig uralkodott és hatalmaskodott felette. — Nyugtassa meg magát, mondom Gabriellának , gondoljon arra, hogy minden perczben meglephetik önt ezen állapotban. — És ön attól fél, hogy könnyeim kompromittálhatnák önt! felelte ő keserű hangon. — Nem félek ilyesmitől, és nem lévén oly önző, mint a minőnek ön tart, csupán önre gondolok és meg akarom kímélni azon fájdalmaktól, melyeknek ön ki van téve, ha férje szive állapotát felismerné. — Férjem! Ő sokat is foglalkozik velem, az igaz! Mit törődik ő azzal, vájjon boldog vagyok-e, vagy nem, most, midőn vagyonom az övé! Ah! Miksa úr, ön nem tudja, hogy minő férjet adott nekem. Életem el van veszve . . . — Ön ifjú, szép, gazdag, és ön még panaszkodni mer! — Mi hasznát vehetem ezen tulajdonoknak, ha nem szolgálhattak fegyverül, midőn egy szivet akartam meghódítani, mely felett uralkodni vágytam ? — Ön jól tudja, hogy e szív nem lehet az öné. Gondoljon arra, hogy minő jövő várna önre és reám, ha nekem nem volna bátorságom önnek ellent állani. Az ember nem szegi meg büntetlenül kötelességeit. — És mit törődöm én a jövővel, ha élvezhetem a jelent, kiáltott fel indulatosan. Tudja Ön, hogy mit rejt a jövő az ön számára, ki tántoríthatlanul ragaszkodik ahhoz, mit kötelességnek nevez ? Hallgasson meg engemet Miksa, folytatta egyszerre oly hangot, mely eszme menetének és lelkénk megzavarodását feltárta előttem, szeretem önt, és szerettem önt azon naptól kezdve, midőn megismerkedtem önnel. Hasztalanul akartam magamat ámítani, hasztalanul akartam elhitetni magammal, hogy képes leendők önt feledni, magamat elkábítani. ... A nyomorult férj, kit ön szemelt ki számomra, megértette velem mindazt, mit veszítettem, önt veszítve, azaz nem lévén hatalmamban azon érzelmeket felébreszteni önben, melyeket magam tápláltam szívemben. Én roszul voltam nevelve, s engem roszul vezettek az életben. Soha senki nem mutatta nekem, melyik a helyes út. De én azt hiszem, hogy az ön szerelme által megjavultam volna. Azért, azóta hogy másé vagyok, másé, ki irántam nem érez sem tiszteletet, sem gyöngédséget, nem szűntem meg sírni, önt siratni, és gyűlölni azt, ki boldogabb lévén nálam, elfoglalja azon helyet az ön életében, melyet annyira irigyeltem. Igen, ime az igazság, és én aggodalmas türelmetlenséggel várakoztam azon napra, midőn Párisba visszatérve, alkalmam leend önnek azt egészen elmondani; ez volt határozott szándékom. A szerencsés véletlen önt ide vezette hozzám, és én most mondhatom el azt, amit későbben Párisban mondtam volna el önnek. — Mit akar mindezekkel ? kérdeztem a legborzasztóbb izgatottság benyomása alatt. — Mit akarok ? azt, hogy ha ön nem könyörül rajtam, ha ön egészen elhagy engemet, akkor el vagyok veszve. Őszinte és odaadó ragaszkodásától megfosztva, oly nő leendők, aminő annyi van a világon . .. — De mit tehetek? — Szeressen kissé, felelte ő. — Ha ön szerelmemet kivárja, akkor ismételnem kell, hogy szívem már nem szabad; de ha barátságomra van szüksége, akkor kijelentem, hogy az az öné és hogy az mindent el fog követni, hogy önnek megszerezze azon vigasztalást, melyet ön attól követelhet. Gabriella halvány arczára gyönge pir futott. Felelni készült, midőn egyszerre mögöttünk megjelent Ménescal a marquisval. Felénk irányozták lépteiket. — Itt jó férje, mondám halkan, fölemelkedve helyemről és kezemet nyújtva neki, hogy a felkelésben segítségére legyek. Gabriella szemközt állt velem. Szemeit mereven szegezte az enyimekre. — Az ön barátsága, — jól van, legyen! mondá nekem.. Észre kellett volna vennem, hogy hangja remegett e szavak kiejtése alatt. De magam is annyira fel voltam izgatva, hogy semmit sem láttam, hogy nem fedeztem fel sem arczán, sem mozdulatán oly jelt, mely elhitette volna velem, hogy Gabriella nem őszinte. Amarquis és Ménescal ez alatt elértek bennünket. — Önnek nem volt kedve meglátni az én ménesemet? kérdezte az utóbbi. — Ismerem azt, miután ön szíves volt azt megmutatni, midőn először tettem látogatást a Baglioni kastélyban. — Valóban, ez igaz, felelte Ménescal, elfeledtem ezen körülményt. — Különben én voltam az, ki Miksa urat viszszatartotta, mondá Gabriella; el kellett valamit neki mondani. Ménescal nem tett semmi megjegyzést, és így tértünk vissza lassan a kastély felé. Gabriella de Sardes marquis karját foglalta le, és elől ment vele. — Nem kérdezem önt, várjon ön meg van-e elégedve sorsával, mondom egyszerre Ménescalhoz. Remélem, hogy a boldogság házában letelepedett. — Igen, igen, letelepedett, egészen letelepedett, felelte,gunyoros hangon. Én egy kérdő tekintetet vetettem reá. Ő megértett és ekkép felelt: — Oly boldog vagyok, minő az oly férfi lehet, ki nem azon nőt vette feleségül, kit szeret és ki viszont nem ébreszthet fel abban szerelmet. Nem fogok azon igyekezni, hogy elrejtsem ön előtt a valót, miután ön volt az, ki nőt adott nekem. Tudja meg tehát, kedves barátom, hogy önnek nincs semmi oka büszkélkedni az ön munkájával. — mi sehogy sem illőnk egymáshoz, Gabriella és én. — Lehetséges-e? — Mikép is lehetne máskép ? Én nem szeretem őt, és ön, midőn nekem nőül adta, elfeledte felemlíteni, hogy Gabriella önbe volt szerelmes. — Szerelmes belém! Ön megőrült Ménescül. — Én csak ismétlem azt, amit ő mondott nekem. Igen, bevallotta nekem egy nap, hogy csak boszúból, mert önt nem kaphatta meg, jött hozzám nőül. Daczára zavaromnak, melybe e szavak ejtettek, nem állhattam ellent, hogy ne mosolyogjak e férj feltt, ki ily furcsa vallomást tesz nekem. Ő azonba gondolatomat el látszott találni, mert újra folytatva, igy szólt: — Szerencsétlenségemre ön előnyt adott Cervolle kisasszonynak, Ledun kisasszony előtt, és én csupán azért, mert jól tudom, hogy ön még mindig szenvedélyesen szerelmes az elsőbe, nem haboztam önnek elmondani azon érzelmeket, melyeket a másik, ki mai napság feleségem, táplál ön iránt, így, mintha csak minden összeesküdött volna, mindenki Gabriella szerencsétlen szenvedélyéről beszélt nekem, melyet irántam táplált, hogy bebizonyítsák előttem, hogy a férjétől és kötelességeitől elfordult nő, és ezen, iránta sem szeretetet, sem becsülést nem tanúsító férj közt, könnyű szerrel foglalhatom el a kedves helyét, mely még üres, de melyet az én mulasztásom folytán, előbb vagy utóbb más fog betölteni. Ily esetben és az olyan férfinak, ki ellenszenvvel viseltetik e szerep iránt, nem marad egyéb hátra, mint a menekülés. A menekülés kezdetét képezte már azon barátság, melyet a szerelem helyébe ajánlottam fel. De ez nem volt elég. Szükséges volt egészen eltűnnöm, hogy ne tegyem ki magamat még továbbra is oly veszélynek, melyet leküzdeni végre is tán nem leend elég erőm. Mindaz amit eddig hallottam, meggyőzött arról, hogy legjobb minél előbb elutaznom, és azon lennem, hogy soha ne térjek vissza ezen házba, mely teli van hálókkal és kelepczékkel. Mialatt Ménescallal beszélgettem, a kastélyhoz értünk. Ekkor vettem észre, hogy társalgásukba elmerülve, Gabriella és a marquis, ahelyett, hogy a kastély előtt megállották volna, sétájukat még tovább is folytatták. Követni akartam őket. Ménescal azonban vissza tartott. — Vissza fognak jönni nem sokára, mondásait, melyek hír szerint egyhangúlag fogadtattak el. A nagyvezér következőkben fejezte ki nézeteit: »Kelet-Rumália vegyes okkupácziója nekem épen nem tetszik jobban, mint nektek, mert a bizalmatlanság jele az irántunk, idegenek beavatkozása, hogy nálunk rendet csináljanak, olyan megalázás, melyet ha csak lehet, minden áron kerülni kell. Szerencsétlenségünkre, fegyveresen nem vagyunk képesek azt meggátolni; minden, amit tehetünk, az, hogy meggyőzzük Európát, hogy ez az okkupáczió fölösleges. Nézetem szerint, azon hatalmak képviselőinek, melyek velünk a berlini szerződést aláírták, azt lehetne mondani: európai bizottságot neveztetek ki, mely Kelet-Rumélia szervezésével van megbízva. Jó! Hadd folytassa az művét. Szervezze a csendőrséget, s a milicziát, fejezze be a közigazgatási és bírósági szervezetet, s részeltesse benne, ha czélszerűnek látja, igen nagyban a bolgár elemet. Mihelyt ez megtörtént, a török kormányzó jelenléte, úgy látszik, nem fog különös akadályokba ütközni. Mi pedig engedményeinkben elmegyünk odáig, ameddig csak lehet. Minthogy nem akartok kormányzónak törököt, válaszszatok Európában tiszteletreméltó és képes kormányzót, hozzátok javaslatba a szultánnál, s ő el fogja őt ideiglenes kormányzóul a vali név helyett kaimakam névvel egy esztendőre fogadni. Ha egy év leteltével a helyzet javult, s ti emlékezni akartok a berlini szerződésre, mely a ti művetek, akkor talán jónak fogjátok találni, hogy végrehajtsuk ezt a szerződést, s ottomán kormányzót küldjünk Kelet-Ruméliába, aki fentartsa ottan a szultán szuverenitását«. Ez — végre Khereddin — az, amit ajánlok, hogy a hatalmaknak tudtára adjunk, s amiről most a ti véleményeteket óhajtom hallani. Hosszú és élénk vita támadt. Osman és Said pasa a vegyes okkupáczió erélyes visszautasítását ajánlottak,hivatkozással a berlini szerződésre. A nagyvezér azt felelte, hogy a legerélyesebb tiltakozás sem használ semmit. A vegyes okkupáczió be fog állani, ha a porta nem ad a hatalmak kezébe oly eszközt, mely a megszállást fölöslegessé teszi; ez eszköz meg van az általa tett indítványban. E nézetet Karatheodoru, Kadri és Ali pasa is támogatta, s végül az elfogadtatott. A fentebbi nyilatkozat szabatos és határozott alakban valószínűleg tegnap közöltetett a nagykövetekkel. Bevárandó, hogyan fogadják a javaslatot. Kheredin ez ügyben tegnap egy nagykövet előtt a következő találó megjegyzést tette: »Ajánlatunk szembetűnő bizonyítéka bectületes szándékainknak. Elegendő engedményt teszünk, s így nem vádolhatnak bennünket azzal, hogy Rumélia pacifikácziója elé akadályt gördítünk. Ha tehát az oroszok és bolgárok az általunk javasolt kisegítő eszközt visszautasítják, ez annak bizonyítéka lesz, hogy hátsó gondolatokat táplálnak s hogy a vegyes okkupáczió eszköz lesz nekik az annexió előkészítésére.« Khereddin pasa hangja és magatartása olyan engesztelékeny szellemről és józan észről tanúskodik, minőt sohasem láttak még török pasánál. A nagyvezér az utóbbi időben meg is nyerte a tranczia és az angol nagykövetek bizalmát és rokonszenvét, míg társairól és az egész török hivatalbeli személyzetről keservesen panaszkodik. Konstatálom — mondotta nemrég egy nagykövetnek — hogy a byzanczi birodalom hanyatlásának utolsó idejében sem folytak oly nyomorult és hitvány cselszövények, mint nálunk folynak. A mi még rosszabb, politikai személyzetünkben van ugyan becsületesség, de nem igen van értelmiség. Legkiválóbb embereink azon a fokon állanak, mint Európában a nagyon középszerű emberek. És azt hiszi talán, hogy a tisztségek betöltésénél a legkiválóbb emberekhez folyamodnak ? Épen nem. A társadalmi létra legalsóbb fokáról azokat szedik elő, akik legképtelenebbek s a legkevésbbé becsületesek. Ez az, a mi minden erőködésemet megbénítja.« (A porta újabb emlékirata.) A kelet-ruméliai bizottságban levő török meghatalmazottak a bizottság többi tagjainak nem rég emlékiratot nyújtottak át, mely a legélesebben illusztrálja a bizottság működését, valamint az orosz közegek konokságát, melylyel a bizottság működését következetesen meghiúsítani igyekeztek. Az emlékirat, melyet a mai P. Ll. közöl, kiemeli, hogy a bizottság 1878. szeptember 30-ikán ült össze. »Öt hónap telt el — folytatja — első ülésünk óta, s nemcsak az organikus szabályzat kidolgozása nincs befejezve, hanem be sem láthatjuk munkáink befejeztét. Ép oly kevéssé alkalmas pénzügyi megbízásunk eredménye, hogy kielégítsen bennünket.« Az emlékirat azután azon okokat fejtegeti, melyek e kedvezőtlen eredményt előidézték. A mulasztáselsősorban Oroszország biztosainak a bizottság minden aktusa iránti oppozícziójából s másodsorban ama számtalan nehézségekből ered, melyeket a helyi hatóságok pénzügyi adminisztrácziónk ellen emelnek. Vizsgáljuk az első pontot, az orosz biztos urak oppozícióját. Ez kétféle alakban jelentkezik : 1. az organikus szabályzat kidolgozásában és 2. a pénzügyi kérdésben.« Az emlékirat azután hosszasan fejtegeti, hogy az oroszok a Kállay által kidolgozott programm tárgyalásában részt venni nem akartak, hogy a legképtelenebb elleninditványokat tették, hogy minden igyekezetük a huzavonára irányult, »hogy a többi bizottsági tagok minden engedékenysége mellett sem lehetett velök megegyezésre jutni stb.« E tények felsorolása után igy folytatja: »Hogy hosszadalmasak ne legyünk, egy sereg esetet hallgatással kell mellőznünk.« Az emlékirat áttér ezután az orosz biztosok magatartására a pénzügyi kérdésben. A bizottság hosszas tárgyalások, számos engedmények után végre elfogadtatta az orosz biztosokkal az október 17-iki rezolucziót. Ha ezen rezoluczió végre nem hajtása részben a helyi hatóságok hibája is, okai ennek főleg az orosz biztosok, kik annak közhíztétételét ellenezték. Az emlékirat egyenesen azzal vádolja az orosz biztosokat, hogy minden alkalmat megradtak, hogy a bizottság működését leltehetőleg hátráltassák, így nem fogadták el a franczia biztos azon indítványát, hogy jövőre a bizottság szótöbbséggel határozzon, s nem járultak Kállay indítványához sem, mely szerint a tartomány pénzügyi helyzete a bizottság által a hatalmak tudomására hozatott volna, hogy azok a szerződés 19. czikkének teljes végrehajtása iránt intézkedhettek volna. Az emlékirat azután azon nehézségeket vázolja, melyekkel a bizottság a helyi hatóságoknál találkozott munkálatai közben. Utal a nép felfegyverzésére, a Marica lapnak heves és tisztességtelen kitöréseire a bizottság ellen, pedig ezen lapban tétetnek közhírre az orosz hatóságok hivatalos rendeletei, a tirnovai nemzetgyűlésre küldött képviselők választására, kikről Szolypin orosz tábornok azt mondá, hogy őket egyszerű turistáknak tekinti. Elmondta, hogy Slivno egész kerületének pénzügyi adminisztrácziója ismételt felszólítások daczára még mindig az ottani bolgár hatóságok kezében van, kik azt nem akarják átadni. A pénzügyi főigazgató hasztalan küldött futárt futár után Slivnóba, onnan vagy kitérő feleleteket, vagy az utóbbi időben határozott visszautasítást kapott. Ugyanígy járt a bizottság a filippopolisi kerületben , bár itt néhány pénztárt tényleg átvett, igaz ugyan, hogy néhány helyütt későbben a hivatalosan kitűzött határidőnél, s ezen szándékosan okozott halasztást a hatóságok arra használták fel, hogy ezen időközben tetemes fizetéseket eszközöljenek. E mellett a filippopolisi kormányzó még most sem adta ki a mohamedán menekültek vagyonának eladásából befolyt összegeket. Az emlékirat felemlíti azon számtalan bántalmazásokat és kellemetlenségeket, melyeknek a bizottság pénzügyi hivatalnokai ki voltak téve s felhívja a biztosokat, hogy kormányaiknál a helyzet veszélyeit és azon szomorú következéseket adják elő, melyek a bizottság lassú működéséből származhatnak. (Konstantinápolyból) ápril 7-től a kormánypárti lapok a következő sürgönyt közük. A keletruméliai bizottság szombaton tartotta itt első ülését. Kállay azt indítványozta, hogy amíg a bizottság itt ülésezik, az első török biztos elnököljön. Egyhangúlag elfogadtatott. Mint biztos forrásbó értesülünk, a török biztosok formaszerű kérést intéztek Kállayhoz, hogy minden, a bizottság munkálatának eddig nyíltan maradt kérdésben közbenjárást vállaljon el. Felők szemlátomást győződjenek meg az áradás mérvéről és a helyszínen beszéljék meg az érdeklettekkel a teendőket. Azok közül, kiket a képviselőház irodájában feljegyeztek, sokan maradtak el, de sokan csatakoztak mások is, kikre nem is számítottak. A társaságban képviselve van minden párt. A táraság a kör. tagokból áll: Sváb Károly, Turgonyi Lajos, Ráth Károly, Kulcsár Lajos, Dániel Ernő, Sváb Sándor, Végh Aurél, Papp Sándor, Andrássy Gyula, Boros Béni, Teleki Domokos gr. Ilohonczy Gida, Stoll Károly, Nagy Károly, Verhovay Gyula, Tors Kálmán, Szalay Imre, Lukács Béla, Dárday Sándor, György Endre, Gergelyi Tivadar, Rácz Athanáz, Hollósy Károly, Rakovszky György, Orbán Balázs, Éles Henrik, Iliasevics Jenő, Novák Jusztáv, Somsich Iván gróf, Ivády Béla, Mikó Báint, Szajbely Gyula, Csatár Zsigmond, Katona Lajos, Szerb György, Széll György, Sárközy Aurél, Halassy Sándor, Gellén István, Péchy Andor, Türr tábornok, Leitner Károly, Svarzel Sándor, Kerndl Antal, Návay Gyula, Horváth Ignácz, Bodoky Lajos, Nagy Dezső, Hudy Kálmán, Maszák Hugó, Salamon Ferencz, Bodola Lajos, Dessewffy Arisztid és Erdélyi Gyula. Az ebédnél a pártok a legtarkábban vegyültek össze. A társaság felvillanyozásához legtöbb erővel a szélsőbal járult, gr. Somsich és Szalay Imre urak ugyanis saját termésű boraikkal vendégelték meg kollegáikat. A mérnökegylet tagjai időnként megmutatták, hogy hol kellene a Dunát megszelídíteni, különösen az ercsi-i torkolatot tartották igen szűknek. A társaság meg fog állni Török Becsén, hol Rohonczy Gida lesz a házigazda. Csókán a társaság Sváb Károly vendégszeretetét fogja élvezni. A képviselők expedícziója. A »Minerva« fedélzetén, ápril 6. A budapesti ismerősökkel szívélyesen kezet szorítva, permeteg eső hullása közben indultunk az útra, melynek czélját az képezi, hogy az orsz. képvi . székely művelődési és közg. egyesület közp. választmányának Hajós János elnöklete alatt a napokban tartott ülésén: 1. öt uj részvényes tag jelentetett be; — 2. jelentetett, hogy a marosszéki havas-birtokosság 200 forintnyi alapítványi tőkéjét befizette; — 3. az udvarhelyi székely-egyleti első takarékpénztár mérlegszámlája szerint a múlt évi tiszta nyeremény 2 százalékában 48 forint 16 krajerár íratott egyletünk javára, az alapszabályok szerint; — 4. a székelyföldi viszonyok leírása czímű pályadíjnyertes műnek kinyomatott öt első éve bemutattatott, az egész mű 28—30 iv lesz, ára egyleti tagoknak 1, nem tagoknak 2 forint; 5. a székely kivándorlás meggátlására tett Kralovánszky-féle s hasonló rendeltetésű más alapok ügyében a közoktatásügyi miniszter értesítette az egyletet, hogy a Kralovánszky György végrendelete értelmében ezen alapokra nézve végintézkedés tételre a törvényhozás fog felhivatni, de csak akkor, ha majd az özvegy halála után a Kralovánszky által alapított tízezer forint is be fog fizettetni. 6. Bejelentetett, hogy a finomabb szalmafonásban való kiképeztetés végett 3—5 székely leány a pozsonyi műipar képezdébe minő feltételek mellett vétetik fel, ez közgyűlés elé fog terjesztetni. 7. Feleki Miklós választmányi tag jelenti, hogy az egylet javára a budai várszínházban terveit színi előadásra kiváló művészeket nyert meg, a sikert biztosítottnak hiszi; a közp. választmány azonban a jelentéstevő nézetével összhangzólan, tekintve, hogy most a szegedi szerencsétlenség veszi igénybe mindenfelé a t. közönség áldozatkészségét, a tervezett színi előadást az őszre halasztja, Felekinek buzgó fáradozásaiért ez alkalommal is köszönetet szavazván. Végre 8, az őszön a fővárosban rendezendő székely háziipar és műipari kiállítás ügyében egyelőre elhatároztatott, hogy Binder Lajos gépészmérnök , a szepsiszentgyörgyi fonó-szövő-intézet igazgatója, mint az egylet megbízottja, utazza be az egész székelyföldet, a székely megyék hatóságai s az ottani vidéki választmányok közreműködésével szemlélje meg és jelölje ki mindenütt a kiállításra érdemes tárgyakat, azok azután minden megye székhelyén gyűjtessenek össze a közgyűlés idejére, az igy összegyűjtött csoportokat a közgyűlés alkalmával kiküldendő szakbizottság másodszor vegye szemle alá s végleg jelölje ki a budapesti székely kiállításra felküldendő czikkeket. Különfélék. — ápril 8. (A hivatalos lapból.) Király ő Felsége bárói Abele Vincze altábornagynak, beosztva a bécsi főhadparancsnoksághoz, báró Drechsler Károly altábornagy tolmüczi várparancsnoknak, és treuenschwerfi báró Knebel Albert altábornagy, a katonai felebbezési törvényszék elnökének, a titkos tanácsosi méltóságot, herczeg Eszterházy Alajos m. kir. honvédőrnagynak, a cs. és kir. kamarási méltóságot adományozta. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, gróf Batthyány Zsigmond szemlaki közalapítványi kasznárt, a csákovai uradalomba közalapítványi tiszttartóvá; Pooder Henrik pilismaróthi számtartósági ellenőrt, szemlaki közalapítványi hasznát rá ; Berzeviczy Géza ellenőrködő írnokot, csákovai közalapítv. számtartósági ellenőrré; Szvacsina Gyula csákóvai főtiszti tollnokot, pilismaróthi közalapítványi számtartósági ellenőrré ; Benz János közalapitványi ügyigazgatósági írnokot, nagykövéresi közalapitványi számtartósági ellenőrré ; Weber Hajmund ellenőrködő írnokot, nagykövéresi közalapitványi urad.ispánná nevezte ki. Jakab M. debreczeni lakos, »Szücs«-re, Bredl Adél soproni lakos »Deszkási-ra, Weigmann Sándor Ede, ez idő szerint fővárosi lakos »Tolnai«-ra, Fischer Kálmán lézai lakos »Halasiéra, Assinger Ignácz nagykőrösi lakos »Balla«-ra, Flóris József nagyszombati lakos »Virági«ra, Agner Károly vittenczi lakos »Abonyi«-ra és Zemánik János trencséni lakos »Zemányi«-ra változtatták vezetéknevöket. Trencsén megyei Viszoka községben önálló postahivatal lép életbe i. é. április hó 11-től kezdve, kézbesítési körébe Viszoka község, Bovne, Makó, Petrovicz-mako, Psuznoviczmako, Szetyecho-mako telepek, Szemetes-hegy alján levő major Poridula major, Kiszucza-völgyben fekvő uradalmi telep és vadászlak, Kelcsó mint Viszoka községkiegészitő része fognak tartozni. Sopronmegye Szany községében évenkint máj. 9-én s szept. 19-én országos vásárok lesznek. Sárosmegye Palocha községében f. hó ápr. 21-én pótvásárt tartnak. A gyulai iparos ifjúság önképző- és betegsegélyző egyletének,a pesti egyesült férfi szoruha készítő ipartársulat védegyletének, a vadászi olvasókörnek,a dunaszerdahelyi izraelita segélyző egyletnek, a szegszárdi polgári olvasókör, a nagyszebeni cserző varga ipartársulat és a kudniczi egyesült ipartársulat alapszabályai helybenhagyattak. (A szegediek javára) a belügyminisztériumhoz tegnap 64,051 frt jött be. Ehhez járultak többi közt: a Trieszter Zi. gyűjtése 1100 frt, gróf Lanckorowszky Lembergben 200 frt, Simon Móricz titk. tanácsos további küldeménye Königsbergből 3000 márka, Bernből özvegy báró Effinger Wildegg Paulina 2000 frank , Berlinből a Vossschetig gyűjtése 8000 márka, stuttgarti hatodik küldemény 1200 márka, a galatzi konzulátus gyűjtése 7230 frank arany. Megemlítjük egyúttal, hogy a mai hivatalos lap közli a Szerb-Nagy-Szt-Miklóson, Orosházán, Lugoson és N.-Kikindán levő szegedi menekültek névjegyzékét. (A Bécsben alkalmazott külföldi követségi katonai meghatalmazott ajkát sajátságos sors üldözi. Még alig hangzottak el a hírek Molostwoff orosz katonai meghatalmazottról, ki az Ertl-féle spion történetbe volt belekeverve; alig távozott el Bécsből Marnoni olasz őrnagy, ki az Actatius ágyuk titkát akarta felfedezni, már ismét egy újabb esetről beszélnek Bécsben, mely Feldmann orosz tábornok s bécsi katonai meghatalmazottat illeti. Feldmann ugyanis — mint mondják — úgy a nyáron történt részleges mozgósítás alkalmával, valamint a táborkar működése tekintetében a boszniai hadjárat idejében beható tanulmányozás tárgyává tette az illető közegek eljárását s erről részletes jelentést küldött az orosz hadügyminisztériumnak. Az orosz és német udvarok közötti benső viszonynál fogva e jelentés, vagy egész terjedelmében, vagy csak részben, a német táborkarnak is tudomására jutott, s így történt, hogy annak tartalmáról a berlini osztrák-magyar nagykövetség tagjai is értesültek. Mint mondják, Feldmann ezen jelentésében igen elvetőleg nyilatkozik az intéző osztrák-magyar katonai személyekről s nagyon kicsínylőleg szól azon hadi műveletekről, melyek Bosznia és Herczegovina okkupácziója czéljából történtek. Sőt azt is mondják, hogy Feldmann, tekintettel a háború eshetőségére,monarchiánk és Oroszország között, az osztrák-magyar hadsereget »egyelőre veszélytelennek« nyilvánította. Képzelhető, hogy e hírek mily kínos hatást keltettek Bécsben. Hogy alapos-e e verszió, arról a P. Ll. bécsi levelezője nem vállal felelősséget, de annyi, mint mondja, tény, hogy Feldmann már nincs Bécsben, hanem néhány nap előtt »szabadságra« távozott Pétervárra. (Az alcsúthi kastélyban) eddigelé egy szoba szolgált imaházul. József főherczeg most e hiányt pótolni fogja s a kastélyhoz templomot építtet, stylszerüleg, toronynyal. E végett Storno Ferenczet hivatta oda, ki már el is készítette a terveket.