Pesti Napló, 1879. május (30. évfolyam, 106-132. szám)
1879-05-30 / 131. szám
131. szám. Budapest, 1879. péntek, május 30. 30. évfolyam. Szerkesztési Irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak ék Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum -épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. EUS fizetési feltételek! Pestin küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli 4* esti kiadás együtt: gggig 1 hónapra 2 írt. — 8 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 írt. Az esti kizdi. postai kfilönkfddéneért felfizetís írnegyedMiként 1 fcstad Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek két tsnl mely napján történik la, mindenkor a hó első napjától eze mutatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a, Festi IS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épíleti küldendők. A Pesti Napló táviratai. (Ered. sürg.) Sz.-Fehérvár, május 30. A kiállítás sajátképen csak most mondható teljesen befejezettnek és mind imponálóbb hatást tesz a szemlélőre. Egy kiváló angol iparos, ki tegnap érkezett ide, megjegyezte, hogy egyes csoportok bármely világkiállításnak is díszére válnának; az ily kiállításnak rendeltetése — úgy mondá — az, hogy az ország maga magát ismerje fel és a külföld is ismerje meg, mert ez utóbbi, daczára az eddigi törekvéseknek, Magyarországot igazi világitásban mutatni, nem ismeri még kellően ez országot, mely majdan képes lesz helyes közgazdasági politika mellett egész szükségleteit a magáéból fedezni. A mai vonatok meglehetős sok vendéget hoztak, egyebek közt Fiáth bárót, Siáth főpolgármestert, Fáik Miksát és Kovács M. tanácsost családjaikkal. Az utóbbiakat Havranek főpolgármester, Lederer Sándor alelnök fogadták. A polgármester, a hivatalos teendők miatt a Budapesten időző gróf Zichy képviseletében üdvözölte Fálk Miksát, mondván , hogy ő, mint kiváló tagja a parliamentnek és különösen mint kitűnő tagja a magyar érzelmű német hírlap irodalomnak, bel és külföldön nagy érdeklődést keltett a kiállítás iránt. Ezért köszönetet mond a bizottság nevében. Ezután a vendégek Havranek, Lederer és Kramer pesti iparos vezetése mellett megtekinték a kiállítást, mely fölött teljes megelégedésüket fejeztek ki. Prága, május 30. A cseh bizalmi férfiak klubja megállapította a pontozatokat, melyek fölött a két nemzetiség bizalmi férfiai esetleg alkudozhatnának .A nemzeti egyenjogúság megvalósítása az iskolákban és a hivatalokban, a választási törvény revíziója törvényes uton, végül megoldása azon kérdésnek, hogy a cseh királyság történeti individualitását és autonómiáját mikép lehetne összhangzásba hozni az alkotmánynyal. Athén, május 29. Török csapatok a napokban üldözőbe vettek egy 125 főnyi felkelő bandát és ez alkalommal görög területre hatoltak, ott megtámadtak egy görög csapatot, mely azonban három ütközet után kényszerítette a törököket, néhány halott elvesztése után visszavonulni török területre. London, május 29. A Reutter-ügynökség jelenti Santiagoból május 28-áról. A perui hajóhad Iquiquenál megtámadta a chilei hajóhadat, de a támadás visszavezetett. Madrid, május 29. Az Epoca jelenti. A hadügyminiszter kijelente, hogy legközelebb 10.000 katonát elbocsát és a hadsereg létszámát leszállítja 90.000 emberre. A kubai hadsereg tervezett leszállítása itt nincs beszámítva. Bukarest, május 30. Tegnap este a fejedelem elnöklete alatt, minisztertanács volt, mely elhatározta, hogy az új kamara június 3-án fog egybegyűlni. Páris, május 29. éjjel. Miután lehetetlen volt Henri Martin és Emile Ollivier közt a beszédek iránt, melyeket az akadémiában Thiersről tartanának, egyetértést létesíteni, az akadémia 15 szavazattal 12 ellenében elhatározta, hogy Henri Martin ünnepélyes befogadását az akadémiába hat hónapra elhalasztja. Páris, május 29. A portugáll kormány egy angol társulattal szerződést kötött, melynek értelmében Aden és a Fokváros közt tenger alatti távirdavonal létesíttetik,mely érinteni fogja Mozambiquet. Sz.Pétervár, máj. 30. Mária Pavlovna nagyherczegnő egészségi állapotában szerda óta igen veszélyes fordulat állott be; a f. hó 24-én beállott gyüledés gengedésbe ment át. London, május 30. A Daily Telegraph jelenti: Francziaország azt javasolta Angolországnak, hogy közösen nevezzenek ki angol és franczia ellenőröket az egyptomi pénzügyek feletti felügyeletre ; ez ellenőrök korlátlan teljhatalmat nyernének és a kbedive nem mozdíthatná el őket. W os eey elutazott Dél-Afrikába. A Pesti Napló tárczája. Korunk hőse. LERMONTOV-tóL Orosz eredetiből fordította Timkó Iván és Babog M. I. FEJEZET. Béla. (Folyt.) — Ugyan mit tegyek vele ? Tudja, én soha sem forogtam nők körül; gondolkoztam soká, mivel vidámitsam fel őt; de mi sem jutott eszembe; néhány perczig hallgattunk mindketten .... A helyzetek legkellemetlenebbike! — Végre azt mondom neki: »kívánod, hogy a sánczokra menjünk sétálni ? az idő igen kellemes!« Szeptemberben voltunk. És valóban, az idő felséges, derült és enyhe volt; a hegyek a legtisztábban valónak kivehetők. Összezártuk az erőd sánczait, de egy szót sem váltottunk; végre ő leült a gyepre és én mellette foglaltam helyet. Meg kell jegyeznem, hogy dajkaként futkostam utána. — Erődünk magaslaton állván, sánczaiból gyönyörű kilátás tárult fel előttünk; egyik oldalról vízmosás alkotta árkoktól áthasitott völgy terült el, mely a hegyek gerinczéig nyúló erdőnél végződött, itt-ott kémények füstölögtek s ménesek legelésztek; másik oldalról pedig egy sebes folyócska folydogált, mely sűrű csalittal volt körül nőve, befödvén azon kovakő magaslatokat, melyek a Kaukázus főlánczával voltak összeköttetésben. A bástya egyik ormára telepedünk le úgy, hogy minden oldalról a legpompásabb kilátásunk volt. Alig tekinték körül, amint az erdőből szürke lovon férfi közeledik felénk, ki a folyócska partján, mintegy száz ölnyire tőlünk megállva, mint egy őrült kezdő lovát forgatni. Mi az ! ... Nézd csak Béla, mondám én: a te szemeid fiatalok; micsoda esztelen az ? kit jött ez mulattatni ?...« — Béla oda tekintett. »Hisz ez Kazbics!« kiáltá. — Ah, a rabló! nevetséges!.. . hozzánk jött ? Nézem, csakugyan ő volt. Napbarnított arczcal, szakadozottan és sárosan, mint rendesen. »E ló atyám lova« mondá Béla, kezemet megragadva. Mint a nyárfalevél, úgy reszketett s szemei csillogtak. Oh! — gondolom magamban — lelkecském, benned is felforrt a rablók vére. — Jöjj csak ide, mondám az őrhöz: vedd fegyveredet s lődd le azt az ifjút, kapsz egy ezüst rubelt. — Értem kegyelmes uram, de bajos, mert nem áll egy helyen ... — Kiálts rá, mondám én nevetve. »Hé, barátom!« kiáltás,kezével intve: »állj csak csendben egy keveset, mit forgolódol úgy, mint egy mételyes juh?« — Kazbics csakugyan megállóit s hallgatódzni kezdett , valószínűleg azt hívén, hogy beszélgetésbe ereszkednek vele, — hogy is ne! . . . Az én gránátosom arczához illesztő fegyverét, czélozott s megnyomá a ravaszt. Fegyvere csütörtököt mondott, Kazbics azt hallva, megrántá lovát s félre ugrott. Kengyelére állva, anyanyelvén valami fenyegetőt mondott s eltűnt. — Szégyeld magad, mondám az őrnek. — Kegyelmes uram! védve van e golyó ellen. Olyan átkozott nép ez, mely egyhamar nem pusztul el! — Egy negyed óra múlva Pecsorin visszatért a vadászatról. Béla nyakába borult s egyetlen szemrehányó szót sem intézett hozzá hosszas elmaradásáért. . . De biz én már most kifogytam a türelemből. — Vigyázzon kérem, mondom: ép most volt itt a folyó túlsó partján Kazbics, s mi reá lőttünk. Csak nem akar vele találkozni ? Ez a hegyi nép igen bosszúvágyó, azt hiszi, hogy ő nem jó rá, hogy ön Azamat szerencséjének okozója ? Fogadni mernék, hogy ő ma megismerte Bélát. Tudom, hogy mennyire tetszett neki, — maga mondá nekem, hogy ha képes lett volna tisztességes hozományra szert tenni, el is vette volna .... — Pecsorin erre elgondolkozott. — Igen, mondá ő: óvatosabbaknak kell lennünk... Béla a mai naptól fogva nem szabad többé a vár falaira menned. Este hosszadalmasan értekeztem vele; bántott, hogy ő ezen szegény leány iránt annyira megváltozott, s hogy fél napokat is eltöltött a vadászaton. Viselete is hideg volt iránta; hízelkedve is csak ritkán szólt hozzá. Béla feltűnően elsoványult, arcza megnyúlt s szemei elhomályosultak. Ha kérdém tőle: miért sóhajtozik, és miért szomorú ? azt felelé, hogy ő nem szomorú. Talán szived vágyik valami után ? »Nem.« Talán szüleid után buslakodol? »Nincsenek szüleim.« Sokszor egész napokon át sem lehetett mást tőle kivenni, mint: igent és nemet. Ezen körülményeket juttattam eszébe. »Kérem« felesé nekem Pecsorin: »hallgasson meg Maximics Maxim: nekem nagyon szerencsétlen természetem van; a nevelés tett-e olyanná, avagy az isten igy teremtett ? — nem tudom; csupán csak azt tudom, hogy ha másoknál szerencsétlenséget idézek elő, akkor magam is szerencsétlen vagyok. Természetes, hogy számukra ez nem a legjobb vigasz — a fődolog azonban mégis az, hogy ez úgy van. Kora fiatalságomtól kezdve, azon percétől, melyben szüleim fegyelme alól kikerültem, bőszülten rohantam az élvezetek hullámai közé; s mindent élveztem, amit csak pénzért kaphattam, s igy természetes, hogy mindennel jóllaktam. Azután a nagy világ zajába merültem, de csakhamar meguntam a társaságot is.Sok szépségbe bolondultam s ők viszont szerettek; szeretetük azonban csak felcsigázó képzelődésemet s önhittségemet,szivem pedig sivár maradt.... Ezek után olvasáshoz fogtam, tanultam, de a tudományokat is meguntam; láttam, hogy a szerencse s a hit legkevésbé sem függ tőle, miután a legboldogabb emberek legtöbbnyire ostobák; az pedig, hogy az ember hírnevet szerezzen, pusztán csakis az élelmességtől függ. Mindent meguntam. Csakhamar a Kaukázusra tettek át: ez volt életem legszerencsésebb ideje; azt reméltem, hogy a csecsenezek golyói közt az élet nem lehet unalmas, de hiába. Egy hónap alatt annyira megszoktam azok fütyülését és a halál folytonos lehetőségét, hogy valóban több figyelmet fordítottam a szúnyogokra, és még unalmasabb lett előttem minden, annál inkább, mivel most már utolsó reményemet vesztem. Midőn legelőször megláttam Belát házában, midőn legelőször tartom őt ölemben, fekete hajfürtjeit csókolva — én — ostoba, azt hittem, hogy ő angyal, ki sorsom enyhítésére küldetett... s ismét csalódtam. Egy ily vad nő szerelme semmivel sem ér többet egy tévedt nő szerelménél; ennek ügyetlensége s nyiltszivüsége ép annyira untat, mint annak kaczérsága. Ha akarja, én szeretni fogom még őt, és háládatos leszek az eltöltött édes perczekért. Életemet adom érette, csakhogy én már meguntam őt— ostoba vagyok-e, vagy alávaló — nem tudom; — annyi bizonyos, hogy én is szánandó vagyok, s meglehet, még inkább, mint ő : az én lelkemet elrontotta a világ, képzelődésem nyughatatlan; szívem telhetetlen; nekem minden kevés; a szerencsétlenséghez ép oly könnyen szokom hozzá, mint az örömhöz, és életem napról-napra üresebbé válik; még csak egy eszköz maradt számomra : az utazás. Mihelyt lehetséges lesz, elmegyek, csakhogy nem Európába, isten mentsen! elmegyek Amerikába, Arábiába s Indiába; lehet, hogy meghalok útközben valahol ! Legalább úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen utolsó reményem mielőbb beteljesül a viharok és rosz utak következtében.« — így beszélt , soká s szavai emlékezetembe vésődtek, annál inkább, miután legelőször hallottam ilyen dolgokat egy huszonöt éves embertől, adja isten, hogy ne is halljak többé... Mondja csak kérem — folytatá a törzstiszt hozzám fordulva, — ön úgy látszik, most nem rég lehetett a fővárosban: az egész fiatalság olyan-e ott ? Azt felelem, hogy sokan vannak, akik ugyanazt állítják, hogy bizonyosan vannak olyanok is, akiknek igazuk van, s hogy különben az elkényeztetés — mint minden divat — a társadalom felsőbb rétegeiben vette kezdetét, mire a középosztályban is elterjedt és még nagyobb tökélyt ért. Ma azok, kik a legjobban unatkoznak, úgy törekszenek ezen szerencsétlenséget elfeledni, akár egy bűntettet. A törzstiszt nem érte meg ezen szavak értelmét, csupán fejét csóválta s fájdalmasan mosolygott. — És bizonyosan a francziák hozták be ezen divatot ? — Nem, az angolok. — Ahá, ime!... feleség, — de hisz azok mindig részegeskedőknek voltak híresztelve. Akaratlanul eszembe jutott egy moszkvai kisasszony, aki azt állítgatta, hogy Byron nem volt más, mint korhely. Különben a törzstiszt megjegyzése menthető volt. Hogy a bortól tartózkodjék, ő természetesen azzal hitegeti magát, hogy minden szerencsétlenség kútfeje a részegeskedés. Ezután következőképen folytatá elbeszélését: — Kazbics nem jelent meg többé. Nem tudom, miért nem üzhetem ki fejemből azon gondolatot, hogy nem hiába jött ő felénk, s hogy bizonyosan roszba törte fejét. — Egyszerre csak rábeszélt engem Pecsorin, hogy menjek el vele vadkanra; sokáig vonakodtam: kellett is nekem vadkan! De végre is magával harczolt. — Öt katonát vettünk magunk mellé, s korán reggel elindultunk. Tíz órát kóvályogtunk sás között és erdőkben, de sehol vadra nem akadtunk. »Ej, nem volna-e jobb visszatérni?« kérdem én: »minek fáradjunk még tovább ? Már látom, hogy szerencsétlen napot választottunk.« Alexandrovics Gregor nem is hederített az izzadtság és fáradtságra, s nem akart zsákmány nélkül visszatérni.. . Olyan ember volt ő, ami eszébe jutott, annak meg kelle történnie; látszott, hogy gyermekségében anyja nagyon elkényeztette... . Végre dél tájban egy rettenetes vadkanra akadtunk: — Paff! paff.... Roszul találtuk, a vadkan a sás közé menekült .... Nagyon szerencsétlen nap volt ez... . Kipihentünk, azután haza mentünk. (Folyt. köv.) Budapest, május 30. (A főrendiházban) ma befejezték a vízszabályozási társulatokról szóló törvényjavaslatot. A rendőri törvényjavaslat s a képviselőháztól vett többi javaslat a hármas bizottsághoz utasittatott. (A képviselőház zárszámadási bizottsága) ma déli 12 órakor Prileszky Tádé elnöklete alatt tartott ülésében, melyen a kormány részéről jelen volt Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter, Nagy Gábor felolvasta az 1868 — 1877. évi állami háztartások tárgyában a képviselőházhoz beterjesztendő jelentésnek általa fogalmazott szövegét, mely minden változtatás nélkül egyhangúlag elfogadtatott és ugyanő, mint előadó, megbizatott, hogy a bizottság jelentését a képviselőház elé terjeszsze. Ez alkalommal hitelesíttetett egyszersmind a tegnapi ülésnek ez ügyre vonatkozó jegyzőkönyve és határozata is. (Angol-franczia viszonyok.) Mint a Pol. Corr.-nak Párisból jelentik, azon kitüntetés, melyben az angol királynő legközelebb a szent Mihály és szent György-rend nagyszalagjának adományozásával párisi nagykövetét, Lyons lordot részesítette, meglehetős feltűnést kelt az ottani diplomácziai és politikai világban. Hajlandók ezt angol részről jól kiszámított cáfolatnak tekinteni azon hírek ellenében, melyeket az angol és franczia kormányok közti feszült viszonyról terjesztettek. (Konstantinápolyból) május 24-ről a Pol. Corr. levelezője következő érdekes dolgokat ir: Az utóbbi időben Areko pasa a nap hőse; államférfiak és hirlaplevelezők tömegesen látogatták őt, kik előtt nagy őszinteséggel nyilatkozik. A többek közt azon reményét fejezte ki, hogy a bolgárok belenyugodnak az új helyzetbe. Rendezni fognak ugyan egyszer-másszor tüntetéseket a szultán tekintélye ellen, hogy függetlenségi igényeik el ne évüljenek, de e tüntetések inoffenzív természetűek. Aleko pasa kijelentette, hogy megérteti a bolgárokkal, hogy most csak fogadják el az új helyzetet, mely nagyon elviselhető, minthogy az a biztosított jövő, melyre a bolgárok törekednek, úgy is csak az idő kérdése. Aleko pasa Said pasáról rendkívül kedvezően nyilatkozott, ami abban leli magyarázatát, hogy mindketten oroszbarátok. Az öreg Namuk pasa nagyon lehangoltan utazott Livádiába. Két nappal elutazta előtt azt mondá egy török érzelmű diplomatának: ne csodálkozzék senki, ha Törökország közeledni igyekszik Oroszországhoz. Egyedül ez a hatalom képes, ha ugyan akarja, Törökország lételét még néhány évre meghosszabbítani. Ő — mondá Namyk — tudja hogy a porta kilátásai nagyon roszak. — Sokszor tanácsolta a szultánnak, mondjon le a személyes uralomról s fogadja el az alkotmányos rendszert. Most a baj már gyógyíthatatlan s egészen közönyös, akár alkotmánynyal, akár anélkül pusztul el Törökország. A novibazári egyezmény megkötése óta Karatheodory pasa csakugyan elvesztette a szultán kegyét, mit az is bizonyít, hogy amaz idő óta egyszer sem hivatott meg a szultán elnöklete alatti miniszteri értekezletekre. Karatheodory különben is csak háromszor fogadtatott a szultán által a berlini kongresszus óta. A pasa be is adta már lemondását, de a szultán nem fogadta el, mert attól fél, hogy a keresztény miniszter elbocsáttatása a nagyhatalmaknál visszatetszést keltene. Igaznak bizonyul,hogy Tabaat pasa tizenöt millió frankot hozott a palotába, minek folytán nem lehet csodálkozni ama fordulat felett, melyet az egyptomi kérdés újabban vett. (A belgrádi török követet) Sermed effendit a szerb főváros nagy ünnepélyességgel fogadta. A kikötő helyén a szerb minisztériumok előkelő tisztviselői és a városi hatóság testületileg üdvözölték és elkísérték a fogadóig. A következő napon Sermed Risztics mint elnökkel értekezett, ki igen nyájasan fogadta és kijelenté neki, hogy a független Szerbiának érdekében áll, békében, egyetértésben élni a fényes portával. Selmed effendit Budapesten is ismerik ; európai műveltségű, európai modorú férfiú, igen jól beszél francziául; Londonban, Berlinben és Budapesten tetemes diplomácziai ügyességet sajátított el. Belgrádban is igen kedvező benyomást tett. (Novi-Bazárból)a Pol.Corr.május 20-ról következő officziózus levelet vész. Az utolsó tíz napon itt olyan politikai zivatar dühöngött, minőt a polikai izgatásoktól gyakran látogatott szandzsák már rég nem látott. Az osztrák-magyar egyezmény megkötésének híre, mi Bjelopolje, Priboj és Prepolje helyeknek az osztrák-magyar csapatok általi megszállását közel állónak tünteti föl, nagy izgatottságot keltett az albán lakosság ama részében, mely a liga táborával rokonszenvez. Az izgatottságot fokozta az is, hogy a liga katonai vezetője Jusszuf Skutariból Janinába utazva, itten három napot töltött s nagyban öntötte az olajat a tűzre. .Jusszuf egész nyilvánosan a »Jajlell-Kafana«-ban egy órai izgató beszédet tartott, főeszméi körülbelül ezek voltak: »El lennénk hagyatva, ha nem albánok lennénk. A bolgárt, a szerbet, még Kars igazhitű fiát is át lehet engedni a gyaurnak, vagy más idegennek. Ezek az emberek megeszik a kenyeret akárki kezéből, s megcsókolják még az idegennek is köpenye szegélyét. Tette ezt valaha az albán ? • Kérdem tőletek: lenyalta-e valaha az albán idegenek czipőiről a port? Soha. Ezt az albán sohsem tette. Ezt jövőre sem teheti. Szambulban eladnak mindent, népet és vallást, földet és embert, de ti az ő fermanjaikat fetwanak fogjátok-e tekinteni ? Én azt mondom, hadd olvasson fel nektek a tjata (Írnok) akármit, ti vegyétek elő gataganjaitokat, pisztolyaitokat és hosszú puskáitokat, s álljátok útját minden idegennek. Siessetek a határra, hogy fenyegetett testvéreiteknek segítséget vigyetek.« A főkormányzó csak akkor lépett közbe, s akkor akarta Jusszufot elfogatni, midőn ez már elpárolgott. Az izgatásnak komoly következményei lettek volna, ha csakhamar Ali Draga tekintélyes amantafőnök nem érkezik ide, hogy a porta által rábízott küldetésben eljárjon. A liga 36 legkiválóbb felét, mint biztosan állítható, a török kormány megnyerte, az illetők most mindent megtesznek, hogy az Észak-Albániában és Novi-Bazár szandzsákban lakó népet, néhány határpontnak az osztrák-magyarok általi megszállása iránt megnyugtassák. Ali Draga szálas ember, villámló szemmel, hosszú fehér szakállal, a mecset udvarára összehívta Novi-Bazár s a vidék kiválóbb albánjait s nyugalomra intette őket. »Tudom — mondáa többek közt — hogy fáj a legkisebb rész elválasztása is a testtől. De mi történjék, ha a kis fájdalom szükséges az egész test megmentéséhez ? A szultán nem lehetett hűtlen egy átvállalt kötelezettséghez, vagy tette ezt valaha a kalifa bármelyik utóda ? Fáj neki, hogy birodalma kapuit meg kell nyitnia egy idegen előtt, de azt üzeni nektek, hogy ez az idegen sem az ő, sem a ti ellenségtek nem lesz. Az osztrákok nem fogják országotokat kormányozni, nem fognak felettetek bíráskodni, nem fogják vagyonotokat ériteni, nem fognak tőletek kívánni semmit. A szultánkhan tisztviselői fognak benneteket kormányozni és védeni jövőre is, mint előbb. A padisa bölcs kormánya kér titeket s parancsolja nektek, hogy nyugodtan maradjatok s őrizzétek szivetek mélyében a hitet, hogy az isten árnyéka sohasem áldoz fel benneteket.« E szavak babér nem hangos, de átalános tetszéssel találkoztak. Csak az ex professo izgatók folytatják eddigi munkájukat, de már nem találnak osztatlan hitelre, mint akkor, midőn még a kormány közegei támogatták őket. (Ezt a félhivatalos levelező mondja. Ki tudja , mi igaz ?) E békés propagandánál még nagyobb súlylyal bírnak Ozman-Nuri pasa hadosztályparancsnok katonai intézkedései. A konzovoi vilajet katonai parancsnoka pontos adatok szerint 39 meglehetős erős gyalogzászlóaljjal, 9 lovasszázaddal és 54 ágyúval rendelkezik, mely számban az újabban érkezett erősbítések is benfoglaltatnak. A tábornok által elrendelt csapatdiszlokácziónak az lesz következménye, hogy a leginkább nyugtalan arnauta helységekbe nagy helyőrség létezik. A Novi-Bazár városban levő 2 zászlóaljhoz még 3 jön. Sjenicza helyőrségét három zászlóaljra szaporítják. Nova-Városba 1200 embert küldenek. Rogoznába szintén 3 zászlóalj megy. Bjelopoljeban, Pribojban és Presepoljében egy-egy zászlóalj fogja a rendet fentartani. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 30-án. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Molnár Aladár, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Kemény Gábor b., Péchy Tamás, Szende Béla, Bedekovics Kálmán b. Elnök: az ülést d. e. 10 órakor meg nyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után jelenti, hogy Pulay Kornél képviselő megválasztása óta a szabályszerű 30 nap lejárt anélkül, hogy ellene kérvénye adatott volna be, s ennélfogva ő véglegesen igazolt képviselőnek nyilváníttatik. Kemény Gábor b. kereskedelmi miniszter: T. ház! A múlt napokban két interpelláczió intéztetek hozzám: az egyik Gál Jenő képviselő úr által, a másik Gyurgyik Gyula képviselő úr által. Ha a t. képviselő urak itt lesznek, a holnapi ülésben bátor leszek ezen interpellácziókra válaszolni. Harmadszor felolvastatnak és végleg elfogadtatnak a kihágásokról szóló büntetőtörvénykönyv, melyben Pauler Tivadar felszólalására utólag egy nyomdahiba igazíttatik ki, továbbá a 78-iki közösügyi rendkívüli kiadások fedezéséről és a 73. IX. t. sz. módosításáról szóló törvényjavaslatok. Folytattatok a beszállásolási törvényjavaslat tárgyalása. A 22-ik §. így szól : Új elhelyezési állomások kijelölése, valamint általában az állandó békeelhelyezés minden megváltoztatása, a közös hadügyminiszter és a honvédelmi miniszter meghallgatása után, ő Felsége meghagyása alapján történik. A honvédség elhelyezése ő Felsége jóváhagyásával, a honvédelmi miniszter által foganatosittatik. Ernuszt Kelemen hivatkozik az általános tárgyalás alkalmával mondott megjegyzéseire s hangsúlyozza annak szükségét, hogy a katonaság elhelyezésére az országnak a 67. XII. t. sz. által biztosított joga megóvassék és fenntartassék s azért a következő módosítványt terjeszti elő: Új elhelyezési állomásoknak a 21. §-ban érintett békeelhelyezés keretén belül kijelölése a közös hadügyminiszter és a honvédelmi miniszter meghallgatása után ő Felsége meghagyása alapján történik. A monarchia két állama közöli jelenleg fennálló békeelhelyezési aránynak megváltoztatása az 1867 : XII. t. sz. 11. és 12. §§-ai értelmében eszközöltetik, a honvédség elhelyezése ő Felsége jóváhagyásával a honvédelmi miniszter által foganatosíttatik. Szilágyi Dezső megvárta volna, hogy ily fontos kérdésnél a kormány előadja indokait, melyek által korábbi törvényeink módosításának indítványozására hitte magát feljogosítva. Erre nézve nem talál sem az indokolásban, sem a bizottsági jelentésben felvilágosítást. Újabb alkotmányunk egyik alaptétele az, hogy mindarra, mi a 67. XII. t. czikkben mint rezervált felségjog fel nem említtetik, arra az országgyűlés befolyása biztosítva van. Ezt jelentette ki Deák Ferencz 67-ben, midőn ez iránt az akkori balközép részéről felszólalás történt. E szerint határozott joga van az országgyűlésnek a katonai elhelyezés megállapítására. Most a kormány az ország ezen jogát meg akarja semmisíteni. Ily körülmények között, ha a kormány nem tartja szükségesnek a kellő indokolást és magyarázatot, ezt az ország jogai irányában szükséges kötelességszerű eljárással megegyeztetni nem képes. (Helyeslés a baloldalon.) Az mondatik, hogy a hadsereg belszervezetére vonatkozó ügy az elhelyezés kérdése is, az pedig a 67. XII. t. sz. szerint egyenesen ő Felségének tartatott fenn. Ezen állítást nem tartja igazoltnak, s hivatkozik katonai szaktekintélyekre, kiknek nyilatkozata alapján határozottan mondhatja, hogy az elhelyezés nem tartozik a hadsereg belszervezetének kérdéséhez. És a kormány ily előrehaladt időben, az országgyűlés tagjai felének távollétében tárgyaltatja ezen törvényjavaslatot, mely az ország egy kiváló jogát konfiskálja. (Helyeslés a baloldalon.) Visszatér a 67. XII. tcz. megalkotását megelőző tárgyalásokra. A 67-es bizottságban, ahol jelen volt az akkori balközép vezére is, Ivánka Imre, ki az akkori balközép katonai tekintélyének tartatott, kijelenté, hogy az elhelyezés kérdése alatt pusztán taktikai beosztást ért. Somossy Ignácz, a miniszterelnök akkori elvtársa, egyenesen bővebb körülírást és részletezést kívánt, nehogy találkozzék valaki idővel, ki az országnak jogait a törvénybe felvett szöveg szűkebb értelmezése alapján konfiskálni akarja. Erre Deák ismét kijelenté, hogy a törvény világos értelme szerint mindaz, mi világosan ő Felségének rezervált jog gyanánt nem tartatott fenn, az országgyűlés jogai közé tartozik. És ime most a balközép vezére, a mostani miniszterelnök az, ki az ország jogait konfiskálja! Azon tradícziók, melyeket a balközép hirdetett, megszakadtak, azokat nem vitte át a miniszterelnöki székbe, s ő az, ki a szűkebb értelmezést adja a 67. XII. t. czikknek, mitől egykori elvbarátai oly igen féltek. (Tetszés a baloldalon.) De régibb törvényeink is határozottan kimondják , hogy az elhelyezés elveinek megállapítása az országot illeti. Ezt mondta ki az 1844-diki országos választmány is, mely a katonaság élelmezése és elhelyezése kérdésében kiküldetett. Ezt követte az országgyűlés azóta folytonosan. Mi ok lehet arra, hogy a kormány most e jogtól meg akarja az országot fosztani? Nézete szerint nincs semmi ok , mert azt hiszi, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak nem lényeges kiegészítő része a szóban forgó szakasz, annak egyszerű kihagyatását indítványozza. Ennél egyebet nem kíván a jelen alkalommal. A kérdés mindenesetre olyan, mely óvatosságot és kellő megfontolást igényel. Nem is pártkérdés. Kéri a többséget, ne engedje, hogy azon általános közönyben, mely az országban észlelhető, s melyben főérdeme a miniszterelnöknek van, ki oly alacsonyra szállította le a nemzetben a jogai iránti értéket, s annyira lesülyesztette e jogok értékét, ily fontos kérdés tárgyaltassék. A szabadelvű pártnak vannak kötelességei. Noblesse oblige, ha ugyanazon párthoz akarja hasonlítani magát, mely régebben oly dicsőn küzdött a nemzet jogaiért. Figyelmezteti a többséget, hogy oly kérdésről van szó, melyben a nemzet a katonai hatalommal áll szemben, s melyben a gyengébb fél különben is a nemzet. Kéri a szakasz kihagyását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nyáry Jenő b. átnyújtja a főrendiház üzenetét a tegnap elfogadott törvényjavaslatokról. Az erdőtörvényjavaslatra tett módosítványok az erdőügyi és jogügyi bizottsághoz sürgős tárgyalás végett utasíttattak. Tisza Kálmán miniszterelnök nem tartja alaposnak Szilágyi azon megjegyzését, hogy a kormány részéről e törvényjavaslat nem indokoltatik, mert hiszen ő beszédében leginkább a kormány által előterjesztett érvekkel foglalkozott. Nem is lehet feladata a kormánynak, hogy folytonosan az ellenzék érveivel foglalkozzék. Áttérve a kérdésre, megjegyzi, hogy országgyűlési bizottságok nyilatkozatai még nem szolgálhatnak élő jogok bizonyítékaiul, mert e nyilatkozatok leggyakrabban óhajokat tartalmaznak. Ilyen az 1844-iki bizottság véleménye. A 67-iki 67-es bizottság előmunkálatai, igaz, más tekintet alá esnek; de a 67. XII. t. sz. értelme iránt a döntő körülmény még is az, mint értelmezték azt asok, kik azt közvetlenül létrejötte után végrehajtották. Már pedig 1870-ben ő Felsége megállapitotta a hadsereg békeelhelyezését, a nélkül, hogy ez ellen bárki felszólalt volna. Ez mindenesetre bizonyítja azt, hogy az akkori kormányférfiak ez iránti jogát őfelségének a törvényben gyökerezőnek tartották. E munkálat bizonyára az ő közreműködésükkel állapíttatott meg, de e közreműködés nincs a törvényben megállapítva. Most a kormány ezt törvényben kívánja kimondatni, ami mindenesetre több garanciát nyújt. (Helyeslés a jobbon. Derültség a balon.) A szakasz kihagyását tehát alkotmányos szempontból károsnak tartaná. Végül megjegyzi, hogy ha az országos közvélemény nyugodt, ez mindenesetre azt mutatja, hogy az ország jogait veszélyeztetve nem látja, mert különben bizonyára felkelne jogainak védelmére. Ha ez a kormány érdeméül tulajdoníttatik, ezt elfogadja. A nyugalom nem azt jelenti, hogy a nemzet kebeléből kihalt az alkotmány iránti szeretet, hanem azt, hogy e jogokat semmi oldalról veszélyeztetve nem látja. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Nevetés a balon.) Ajánlja a szakasz elfogadását. Pulszky Ágost úgy látja, hogy a miniszterelnök, ki a nemzetközi szerződésekre nézve már elvett egy jogot az országgyűléstől, most a másodikat