Pesti Napló, 1879. szeptember (30. évfolyam, 185-210. szám)
1879-08-02 / 186. szám
186. szám. Budapest, 1879. szombat, augusztus 2, 30. évi folyam. Szerkesztési iroda, s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Elüzetes feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra flfrt. — 6 hónapra 12 frt Az esti kiadás postai különküldéséért felfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdheti, de ennek t amely napján történik is, mindenkor a hónak napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti MTapló kiadóhivatalát, Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai Páris, aug. 1. A Soim-Departement tanácsa elhatározta, felkérni a franczia kormányt, hogy az Alpesek Simplon hegységének új átfutási tervét beható vizsgálat alá vegye s igyekeznek ezen tervet mielőbb megvalósítani. London, aug. 2. A Globe sürgönye szerint az Afghanisztánból visszatérő indus csapatok között a k h o 1 e r a nagy pusztítást okoz. A 10-ik huszárezrednek egy nap alatt 40 halottja s a 17. gyalogezred 1. zászlóaljának 195 halottja volt. Ezen tudósítások hivatalosan még nincsenek megerősítve. Versailles, aug. 1. A kamra egyelőre elvetette a járadék konvertálása iránti indítványt, melyet több szónok követett s okvetlen szükségesnek nyilvánított. A bizottság a javaslatot, mint nem czélszerűt, azon megjegyzéssel utasította vissza, hogy a megfelelő alkalom választásával a pénzügyminiszter bizassék meg. A pénzügyminiszter kijelenti, hogy előbbi fejtegetéseihez nincs mit hozzáadjon. A kamra az összes költségvetést elfogadta s holnap ismét összeülni fog. A szenátus a leányok számára felállítandó elemi iskolákról tanácskozott. Chesnelong (jobboldal) a javaslatot megtámadta. Ferry közoktatási miniszter megjegyzi, hogy előtte szólónak, látszólag mérsékelt szavai, sötét czélokat rejtenek. (Zajos kiáltozás a jobboldal részéről, melynek tagjai legnagyobb részt a teremből eltávoznak.) Ferry közoktatási miminiszter határozottan visszautasítja a vádat, mintha ő a vallás ellen küzdene és az istent az iskolákból száműzni akarná. A háború, melyet ő ellene viselni szándékoznak nem vallási, hanem politikai jellegű. Chesnelong és még többen Ferry szavai ellen felszólalnak. Végre a kamara a törvényjavaslatot mégis elfogadta. Ko 1 1 Bernard (jobboldali) napirendet terjeszt elő, melyben az elnök magatartása ellen tiltakozik, a miért ez a kisebbséget a baloldal megtámadásai ellen nem védelmezte. Corne, a baloldal ellen indítványt terjeszt elő, mely az elnök magatartását kedvezően ítéli meg s mely 172 szavazattal el is fogadtatott. A jobboldal nem szavazott. London, aug. 2. A Times a berlini szerződés számos eredményét sorolja fel és hangúlyozza, hogy az általános megelégedés mellett, melyet a szerződés végrehajtásával egész Európa érez, [a kiváló elismerést azon államférfiútól megtagadni nem lehet, ki a diplomácziai alkudozások alkalmával némileg mint választott bíró működött. A berlini szerződés létrejötte nagy részben Bismarck herczeg határozott és észszerű befolyásának köszönhető. Figyelmet érdemel, hogy noha az utolsó 50 év alatt Orosz- és Poroszország között igen szoros viszony állt fenn, Németország, Bismarck kg befolyása következtében, a nyugati hatalmak és Oroszország között a keleti kérdésben felmerülő viszályok kérdéseiben végre is mindenkor a nyugati hatalmak részén volt. Ezen tény, a keleti kérdés jövendőbeli alakulására, kiválóan bátorító hatással bír; ez legjobb biztosítéka annak, hogy a a legkedvezőtlenebb körülmények daczára is, a nyugati hatalmak befolyása a keleti viszonyokra nem fog figyelem nélkül hagyatni, s hogy a berlini szerződés az európai és ázsiai Törökország fejlődésére állandó alapul szolgáland. London, aug. 2. A Reutter-ügynökség jelenti Konstantinápolyból. A Besika öbölbe hat angol pánczélos hajó érkezett. Szalonikban egy franczia hajóraj megérkeztét várják. Róma, aug. 2. A királyi pár ma reggel Cairoll, Vila miniszterekkel és számos tagú kísérettel Genuába utazott, hová este érkeztek meg. Zichy-Ferraris Viktor belügyminiszteri államtitkárt, ezen állásától saját kérelmére, fölmentem. Kelt Ischlben, 1879. évi julius hó 29-én. Ferencz József, s. k. Budapest, aug. 2. (Gróf Zichy felmentése.) A mai hivatalos lap a következő legf. kéziratot közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán, gróf la»-1. —-i- ■ JA — A Pesti Napló tárczája. Az alkalmatlan asszony. Regény. Droz Gusztávtól. (Folytatás.) II. E szünetlenül megújuló, bizonyos mértékben nyilvánossá vált és minden elképzelhető formában nyilvánuló bizalmas közlések, mint elképzelhető, sok beszédre adtak okot a városban. Kerroch Corentin esete annál csodálatosabb volt, mert őt higgadtsága és gyöngédsége daczára mindig olyan embernek tartották, aki nagy erélykifejtésre képes. Volt valami megfoghatatlan az egész dologban. Soha, de soha se hitték volna Kerlawenben, hogy a szerelem annyira el képes lapítani az e fajta gyógyszerészt. Különösen Plumel urnak, egy igen disztingvált embernek, ki Kerroch iránt gyöngéd ragaszkodással viseltetett, csaknem könnybe lábadtak a szemei, ha beszélgetés közben e tárgyra került sor. »Oly baromiság ez, melyre megáll az ész«, — mormogá elérzékenyülve. Az igaz, hogy Plumel úr szavának meg volt az a súlya, melyre az özvegység méltán számot tarthat ; sőt mi több, neki módjában állott, inkább mint bárki másnak, bepillantani a fiatal házasok belső életébe. Háza a kis patak túlsó partján, épen szemközt feküdt a gyógyszerész házával. Mindegyiküknek volt egy kis kertje, terrással szegélyezve, melynek falai a vízből emelkedtek ki, úgy, hogy kissé hosszabb karral, kényelmesen kezet foghattak volna egymással, meg se mocrczanva ülőhelyekben. E szomszédság és közös szenvedélyek a halászat iránt, már korábbi időkben bizonyos benső viszonyt fejlesztett közöttük. Ott lehetett őket látni a nap ugyanazon órájában ezektől szemben, kezükben a halász zsineggel s a horogra függesztett szemekkel, míg ajkaik élénken mozogtak s a csevegésbe egészen belemerültek. Kerroch akkor még gyerkőcz volt és nem volt az a patika-csengetyű, nem jöhetett az a kliens, kinek kedvéért abba hagyta volna mulatságát. Kedves visszaemlékezések ! Esti négy-öt óra tájban lejött atyjához a partra Plumel Rozália kisasszony, ájtatosan, szűzies ruhába öltözve. — Jó napot Róza kisasszony ! — Hasonlókép kívánom, Corentin úr. Megigazította a kis asztalt és felterített estebédre. Ilyenkor Corentin is kiszólitotta öreg cselédjét, Mariannát, ki szintén felteritett, és igy ebédeltek künn a szabadban, a viz mormogó neszénél, mig a távolból a mosósulykot forgató asszonyok víg csevegése hallatszott. Némelykor együtt is ebédeltek. — Szomszédnő, van-e még abban a bögrében ? — Van bizony szomszéd úr, jöjjön, hozza át a tányérját. És kész volt az alku; a meghívás teketória nélkül elfogadtatott, s a leoldott csónak átszállította a vendéget tányérostul együtt. És jóízűen költötték el a közös ebédet. Nem szükséges mondani, hogy e bizalmas viszony hirtelen és végképen megszakadt Kerroch ur házasságával. Plumel urat és leányát mélyen megsebezte e kíméletlenség. De tisztességtudók voltak, hideg közönyt színleltek és a tapintatos önmérsékletben annyira vitték, hogy félve őrizkedtek a kerti sétától, oly órában, midőn attól lehetett tartani, hogy a fiatal pár is kertjében időz. De bármily tapintatos lett légyen Plumel úr, a két ház fekvésén nem változtathatott, és nem az ő hibája volt, ha tekintete néha ablakaiból a gyógyszerész lakásába hatolt. Akarata ellenére is látott, hallott; tanúja volt — véletlenül — a legbizalmasabb részleteknek a fiatal házasok életében, és úgy látszott, hogy volt e látványban valami mélyen elszomorító. Kerroch a látszat szerint egészen rabja volt nejének; látták őt a szobákat tulajdon kezeivel kiseperni, sőt egyszer, midőn a kedves emberke szivarral szájában merészelt belépni a szobába, egy pár oly hatalmas porlevest kapott nejétől, hogy a hangja átcsengett Plumel ur füleihez. És Corentin nem hogy menten megölte volna nejét, nem hogy vérig korbácsolta volna őt — Plumel ur igazságos felháborodás sugallta tulajdon szavait idézem —, sőt az ablakredőnyön tisztán kilehetett venni árnyékát egy térdre rogyott, kegyelemért könyörgő embernek. — Oha szerencsétlen , hisz ez rémit"», — mondok mindenfelé; ezt nem bírja ki, belehal; azt mondják, megvonja tőle a bort ebédközben és megtiltja neki a távozást hazulról. Odáig jutott, hogy már sehol sem lehet látni őt, ki az előtt örökösen ott mászkált az utczákon, vagy a kereskedők kávéháza előtt őgyelgett .... Hajh, jó fiú, tudom többé nem sétálgatsz ! Ah, szegény ember, mennyit szenved! — Ah! a hitvány, a szánalomra méltó! — Láttad, mennyire megváltozott ? Sápadt, levert, meggörnyedt... igazi kínszenvedés ez az élet szegénynek. Egyben azonban teljesen csalódtak a jó Kerlaweniek: Kerrocht nem bántotta a szégyen érzete, szolgasága édes volt neki. Nem vágyakozott vissza a horgászathoz, a patak melletti ebédekhez, sem nőtlen kora egyéb élveihez. Sőt mi több, még azt sem tartotta méltónak az elmélkedésre, hogy minő véleménynyel vannak felőle az emberek, polgártársai. Megnyugodott benne, hogy az ő szeretett kis felesége gondolkozzék helyette és kormányozza a házat ; tűrte, hogy őt nyilvánosan nevetség tárgyává tegye, hogy a vas fegyelem jármát akassza nyakába mindenben, a házas élet legbensőbb mozzanataiban is; hogy megránczigálja az orrát, míg szemei könnyekre facsarodnak, hogy végül minden este kitépje egy csomó haját,mondván, hogy így magasabb lesz majd a homloka. És Celine mindebben mi rosszat sem látott. Teljes életében szeretett játszani az oktalan állatvilággal; gyermekéveiben azzal töltötte idejét, hogy legyeket fogdosott és megszárnytalanítva, nyársra húzta azokat. Nem gonoszlelkűségből, merő pajkosságból tette ezt. Corentinnak különös boldogsága telt benne, magát e kedves apró zsarnokoskodásoknak alávetni, hordani a jármot s engedni, hogy hátán tapossanak ez imádott lény isteni lábai. Tönkre tehette, megbotozhatta, sőt — uram bocsá’ — mindez kéjes mámorba ejtette. Vannak érzelgős lelkek, kiknek a fájdalom gyönyörűség, és valóban, a barátunk e lelkekhez tartozott. Nem, valósággal nem; nem gyötörte őt se bánat, se szégyen. Egyszerűen szerelmes volt, csakhogy szerelme végtelen, esztelen, minősühetlen. De legyünk igazságosak, mégis bántotta valami : az hogy nem találta fel nejében visszhangját e rajongó érzelgésnek, mely mindig ott forrongott szívében, hogy végre házassága óta, mint valami lelki tüzhányó, folytonos kitörésben legyen. Azt meg kell adni, hogy e két lény, kiket örökké tartó kötelékek fűztek egy mázhoz, nem ugyanegy nyelven beszéltek. Hasztalan igyekezett találkozni vele az eszmény térségéé mezején, hasztalan hivatkozott előtte Apollo csókjára, neki efféle hóbortra nem volt érzéke. Egyszer, holdsugaras estén egymás mellett ültek. Corentin, nem tudom miféle költői idézetet szavalva, könynyekre fakadt és Céline így szólt: — Ah ! te már csömört kezdesz nekem szerezni ostobaságoddal ! Tudod lelkem, hogy ilyesmi nem való nekem. E válasz, melyet nem minden felháborodás nélkül jegyeztünk ide, durvaságával egy pillanatra viszszahökkente Corentint. Kissé hátrább lépett és karjait mellén keresztbe fonva, szemeit az égboltra függesztve, panaszolta el keserveit: — Oh múzsa, tekints le áldozatodra ! mormogá, ujjait mellényébe bökve. Ünnepélyes hangon elszavalt egy érzelgős versszakaszt, és ez megkönnyebbitette szivét. Mire viszszatért a házba, sokkal nyugodtabb lett és igy elmélkedett magában : — Próbára akar csak tenni, s el akarja velem hitetni, hogy nincs érzéke ez isteni nyelvhez. Hogyan ? hát megtagadhatta-e a gondviselés, mely őt oly szépnek teremtette s oly hatalmas értelmiséggel áldotta meg a lelkétől a szárnyakat, szivétől a lángolást ? És Corentin hitetlenül mosolygott, annyira lehetetlennek tetszett neki e feledékenység a gondviselés részéről. Azonban elvitázhatlan tény volt, hogy eszményiség dolgában Célinenek igen jelentékeny hiánya voltak. A föld gyermeke volt ő; egy arany lant, remekül idomítva, de a hurok hiányoztak róla. S ha barátunk egy pillanatra kibontakozhatik vala a belsejében forrongó vulkán gőzkötéből, ha szenvedély s elfogultság nélkül szemlél és itél, egy pillantás kedves kia feleségére feltárhatja előtte kedélyvilágát. Vannak élesen csengő, érzékies kaczajok melyek csalni nem szoktak; kitartó, terjedelmes étvágy, bevallott ízlés a szolid ételekre és jó borokra ime ezeknek ékesszólása megdönthetetlen a nőnél. ’ Kerroch az átkozottul szerelmes, az örökösen lázban égő, izzó fejű Kerroch, nem tudott hidegvérűen ítélni. Vad szenvedélyében összevissza kevert testet lelket és megrészegülve a gyöngédség nyilvánításaitól, melyet neje szívesen megtűrt, azt hivé, hogy majd diadalra jut az ő költői heve, ha áthágta a’prózahegyeket, melyekkel tűzhelyét körülvették. De bármint történt is a dolog, annyi valószínű hogy bizonyos idő múlva elszállott a jótékony mámor s vele a vakság, és belátta nagy tévedését. Szerencséjére azonban teendői oly számosak lettek, foglalkozásának anyagi fáradalmai annyira felszaporodtak hogy később már nem volt sem ideje, sem nyugalmi helyzete fölött elmélkedni. 3 . . (Folyt. köv.) Tisza Kálmán, s. k. (A horvát regnikoláris bizottság) tegnap küldötte el üzenetét Zágrábból Budapestre. (Novi-Bazár okkupácziója) iránt Szerajevóban a tárgyalások Huszni pasa és Württemberg herczeg főparancsnok közt tegnapelőttig még nem fejeztettek be. Mindenekelőtt a feladatokat akarják pontosan megjelölni, melyek ama vegyes bizottságra várakoznak, mely Novi-Bazár szandzsákot beutazni készül. Ez ügygyel egyidejűleg számos katonaiműszaki kérdés taglaltatik. Ilyenek az osztrák-magyar csapatok elszállásolása a szandzsákban; az etappe vonal megállapítása; a török fegyverek, lőszer és hadianyag leltározása, s átadása stb. A bizottság elutazásának idejét még nem határozták meg. (A bolgárországi mohamedánok körében felmerült zavargásokról legközelebb hivatalosan azt jelentették, hogy a mozgalom teljesen elfojtatott. De már ma az a hír érkezik Szófiából, hogy Sándor fejedelem jul. 22-ki rendelete a várnai és tirnovai kerületeket ostromállapotba helyezte. A feltűnő rendszabályt azzal indokolják, hogy pár hét óta fegyveres rablóbandák tűntek föl s ismételve megküzdöttük egyes milici osztályokkal. A bolgár kormány a külföldi képviselőkkel azt is tudatta, hogy a rendszabálynak nincs politikai jelleme, hogy tisztán közbiztonsági intézkedés az, mert a rablók a mohamedán és keresztény lakosságot egyaránt fosztogatják. De bármilyen indokok sugallták e rendszabályt, annyi bizonyos, hogy az új bolgár fejedelemség belállapotai még nagyon zavarosak, s hogy az új bolgár kormányzat eddig csak nyugtalanságot és anarchiát, nem pedig rendet és belbiztonságot tudott létrehozni. Lázadási kísérlet Bolgárországiban. Ruszcsuk, júl. 27. A bolgárországi mohamedánok I. Sándor fejedelmet ideérkeztekor általános lázadással akarták üdvözölni. A lázadás czélja lett volna tiltakozni a berlini kongresszus azon határozata ellen, hogy Bolgárország elszakíttatott a török birodalomtól. A lázadás tervezői 10—12.000 főnyi felkelő seregre számítottak, mert Várna, Ruszcsuk, Szilisztria, Sofia és Tirnova kormányzóságokban nagyszámú fegyverfogható mohamedán lakosság van. Bulgáriában raktárak szerveztettek, pénzben sem volt hiány s egy egész csapat izgató működött. Volt számos irodsa is, kik megígérték, hogy befolyásukat a mozgalom érdekében fogják érvényesíteni. Az összeesküvés sokat ígérőleg kezdődött, de végre meghiúsult, mert a mohamedán lakosság zöme a lázadás iránt nem mutatott határozott rokonszenvet. A megindított mozgalmat számos körülmény segítette, melyek súlyát és jelentőségét nem szabad kicsinyelnünk. Elsősorban meg kell említenünk e tekintetben Dondukoff-Korzakoff pártos kormányzatát, mely a lázadásra a talajt jól előkészítette. Minden tettéből kirítt, hogy czélja a mohamedánokat Bulgáriából kivándorlásra kényszeríteni. E mellett a bulgár hatóságok által a kisajátítási ügyekben követett eljárás a legnagyobb ellenszenvet keltette a törökök között. A háború borzalmai a török lakosságnak legalább kétötödét arra kényszerítették, hogy Trácziába meneküljenek. A menekülők összes ingatlan javat lefoglaltattak a bolgárok által, s ami ingókból visszamaradt, az egyszerűen eltűnt. A szerencsétlenek által később a portánál, a konstantinápolyi orosz követségnél és a bolgár hatóságoknál emelt követelések eredménytelenek maradtak. Legalább is 40.000 ember jutott ekként koldusbotra. Továbbá a Bulgáriában maradt mohamedán elem is minden alkalommal meggyőződött arról, hogy érdekeit lábbal tiporják, ami elkeserítette őket. A lázadásra kedvező ezen mozzanatokkal szemben azonban más körülmények állottak, melyek az agitátorok terveit meghiúsították. De a török lakosság tömege idegenkedett a tervtől, melynek sikerére nem sok kilátás volt, mert tudta, hogy az orosz ezredek minden mozgalmat elfojtanának, vagy — ha a felkelés kivonulásuk után ütne ki — visszatérnének Bolgárországba, esetleg valamely más hatalom küldene csapatokat a mozgalom megfékezésére. A porta sem támogatta a felkelési kísérletet, mely csak súlyosbította volna helyzetét. Nevezetes hatást keltett még egy tény. A Konstantinápolyba és Erzerumba menekült bolgárországi mohamedánoktól küldött jött Bolgárországból és 8000 család részére engedélyt kért hazatérhetni. Ezen küldöttség hajmeresztő dolgokat beszélt a nyomorról, melynek a kivándorlottak a török fővárosban és Ázsiában kitéve vannak. Azt tanácsolta minden mohamedánnak, hogy ne veszélyeztessék itteni aránylag szerencsés helyzetüket. Az izgatók a razgrádi és ozmán-bazári kerületekben csak hatszáz mohamedánt bírtak rá lázadásra és ezeket a Rázgrádtól délkeletre 12 kilométerre es a gyülhelyre küldték. Ez a kis csapat se tanúsított nagy harczi kedvet ; amint egy fél druzina milicza és 120 lovas mutatkozott közelükben, azonnal letették a fegyvert. Tegnap a csend egész Bolgárországban helyreállott. Belgrád, júl. 29. P. K. Milojkovics belügyminiszter lemondása folytán a helyzet tetemesen megváltozott, s a részleges miniszterválság már két hete tart. Milán fejedelem, ki a múlt évi október óta folytonosan Nisben székel, Milojkovics lemondási kérvényét elfogadta ugyan, de egyúttal felkérte őt, hogy utódjának kinevezéséig az ügyeket tovább vezesse. Risztics saját politikai elvbarátai között nem igen talál alkalmas embert, ki Milojkovicsot, főleg a rendőri ügyekben helyettesítse. Végre Tuzakovics Jakab szenátort szemelte ki. Tuzakovics ezelőtt Belgráid polgármestere volt, s az első szerb-török háború előtt hat hónapig a belügyminiszteri tárczát is kezelte. E választás azonban nem a legszerencsésebb s valószínű, hogy Tuzakovics csak ideiglenesen fogja betölteni e helyet, amennyiben Risztics a választások után kénytelen lesz képesebb embert keresni, kivel a nagy Skupstina elé léphessen. Addig Tuzakovics szerepe alig fog egyébből állani, minthogy Risztics rendeleteit végrehajtsa. Milojkovics visszalépését a tényleges politikai működés teréről itt mélyen sajnálják, mert Szerbia tehetséges embereknek nem igen van bővében. Hasztalan kisérlették meg, hogy Milojkovicsot maradásra bírják, ő állhatatosan megmaradt lemondása mellett s megromlott egészségére utalt. Egy ideig Jefrem Gruicsra is gondoltak, ki ezelőtt igazságügyminiszter volt, de ő kijelentette, hogy a jelenlegi viszonyok között tárczát vállalni nem hajlandó. Ily körülmények között nem maradt Riszticsnek más választása, mint Turakovics, kinek közigazgatási és államjogi ismeretei nincsenek. Annyi azonban kétségtelen, hogy jó rendőrtisztviselő s minthogy Risztics személyes barátja, bizonyos, hogy hivatalnokai között a fegyelmet a Risztics-kormány érdekében fenn fogja tartani. Arra is számítanak, hogy a választások alatt jó szolgálatokat fog tenni a kormánynak, amire ennek csakugyan nagy szüksége van. Noha a hivatalos lap még nem közölte Belimarkovics tábornok kineveztetését bécsi szerb követté, kineveztetése mégis ténynyé vált. E kinevezés nagy nehézségekbe ütközött. Belimarkovicsnak nagy ellensége Protics tábornok, Milán fejedelem szárnysegéde, ki a kineveztetést minden áron megakadályozni törekedett. A nisi udvar részéről Marinovics volt miniszterelnököt jelölték ki a bécsi követi állomásra. Risztics azonban kijelenté, hogy ha Marinovics neveztetnék ki bécsi szerb követté, az egész minisztérium beadja lemondását. Ez hatott s Belimarkovics tábornok bécsi szerb követté kineveztetett s egyúttal a berlini udvarnál is akkreditáltatni fog, úgy, hogy Belimarkovics felváltva Bécsben és Berlinben fog lakni, mig a berlini állomás költségeit a nagy skupstina megszavazza. Szerbiát azon elhatározásra, hogy Berlinben is szervezzen követi állást, azon körülmény indította, hogy Szerbia visszautasittatott azon kérelmével, hogy a potsdami német hadi akadémiába szerb tisztek is felvétessenek s hogy a német kormány nem fogadta el Szerbia részéről a legtöbb kedvezményt biztosító kereskedelmi szerződési ajánlatot. A párisi szerb követi állás tekintetében még nem történt meg a végleges elhatározás. A fejedelem nagybátyját, Katardji Györgyöt szeretné oda küldeni, míg az udvari párt Marinovics volt miniszterelnököt óhajtaná. Legtöbb kilátása van azonban ezen állásra Risztics jelöltjének, Jefrem Gruicsnak, ki ezelőtt igazságügyminiszter volt. Gruics kitűnő jogász és diplomata s teljesen bírja a franczia, angol és német nyelvet. Ezelőtt a szabadelvű sz. András pártnak volt vezére, később pedig Szerbiának konstantinápolyi meghatalmazottja s úgy a kormánypárt, mint a konzervatívok körében jellemszilárdságáért általános becsülésnek és rokonszenvnek örvend. A nemzetközi határszabályozó bizottság tagjai tegnap este Belgrádba visszatértek. A bizottság tagjai Auberet konzul elnöklete alatt ma itt ülést tartottak , a külügyminisztert meglátogatták. Valamennyi bizottsági tag Milán részéről rendjellel fog kitüntettetni. A Tuilleriák lebontása. A franczia kamara jul. 29-én tárgyalta azon törvényjavaslatot, mely elrendeli, hogy a Tuilleriák romjai lebontatnak és helyükön kertek rendeztetnek be. Haussmann báró ellenezte a törvényjavaslatot. E romok — úgy mond — a hazafinak fájdalmas bálványt nyújtanak és némely részük csakugyan múzeumba illenek. De én, mint a szépművészeti akadémia tagja, minden politikai utógondolat nélkül azt óhajtanám, hogy legalább a középső és a két sarokpavillon fentartassék. Át lehetne alakítani múzeumnak. A diadalkapuról és a Champs-Elyséeről nézve, a szem feltétlenül megkívánja ez építményt nyugpontnak. A Louvre, mely e czélból pótolná, nem fekszik az Avenue tengelyében és nem nyújtana harmonikus látványt. A kert, melyet a Tuilleriák helyére építenének, többe fog kerülni, mint 400.000 frankba, amenynyit most kérnek , hisz a monceaui park, mely már egészen be volt ültetve, mégis 1.200.000 frankba került. Legalább egy millió fog ide kelleni. A terv legalább is bővebb megfontolást érdemel. Kéri a javaslat tárgyalásának elnapolását. Proust: A báró úr nem tanúsított mindig oly érzéket a fenntartás és távlati benyomás iránt, mint most; csak arra utalok, mikép bánt el a Tuilleriák kertjével. Ha most csakugyan helyreállítanák a Tuilleriák középső pavillonját, nem lehetne azt őszhangba hozni a két sarokpavillonnal. Itt tehát később mégis új épület kellene. Egyelőre csak el kell takarítani a romokat és elrejteni a barakkokat, melyeket a város a Flora-pavillon mentében építtet. Haussmann elnapolási indítványa elvettetik. Brien René a középpavillonnak, a renaissance e remekének lebontását szépészeti tekintetekből ellenzi, mert a művészet pótolhatatlan veszteséget szenvedne általa. Clémenceau: A párisiak nem akarnak a Tuilleriák lebontására tovább várni. Ha építészekből álló bizottsághoz fordulunk véleményért, előre tudjuk, hogy új épület építését fogják ajánlani. A városházánál is azt mondták, hogy a romok egy részét értékesíteni lehet, de szorosabb vizsgálat után ez lehetetlennek mutatkozott. A romokat mielőbb el kell takarítani és fákat meg fris gyepet kell helyükbe ültetni. A kamarra 277 szavazattal 154 ellenében elfogadta a törvényjavaslatot. Különfélék. — aug. 2. (A hivatalos lapból.) A vallás és közoktatási miniszter Peres Győző csákóvai kerületi alapítványi ügyészt hasonló minőségben, Temesvárra helyezte át; Obicz Gyula csákovai kerületi alügyészt ugyanezen kerületbe ügyészszé, székhelylyel Buziáson, Klein László csákovai közalapítványi alügyészt Csákovárra ügyészszé, mindkettőt ideiglenes minőségben, kinevezte. — Az igazságügyminiszter, Czirba Péter szelistyei szolgabirósági írnokot, a nagyszebeni királyi törvényszékhez, Hallmann István szegszárdi törvényszéki dijnokot, a szegszárdi, Duliskovics Emil huszti királyi járásbirósági dijnokot, az ökörmezői, és Stupiczky József pozsonyi dijnokot a nagy-szombati járásbírósághoz Írnokká nevezte ki; Sághy Endre palánkai és Mezey Imre újvidékibirósági írnokokat kölcsönösen áthelyezte. — A ó budagödöllői m. kir. uradalomhoz Váry Endre végzett gazdász gazdasági díjas joggyakornokká neveztetett ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, az újabban rendezett csákovai főtiszti kerülethez tartozó uradalmak jogügyeinek ellátása körüli szolgálat érdekében, a buziási kerületi ügyészségnek Buziás, Csákova és Temesvár székhelyekkel három ügyészségi kerületre, megfelelő terület-beosztással és hatáskörrel leendő felosztását, s ezen új kerületi ügyészség hivatalos működésének 1879-ik évi szept. hó 1-éves életbeléptetését rendelte el. (Krisztina főherczegnő) édesanyjával, Erzsébet főherczegnővel tegnapelőtt este Biarritzba utazott, hol találkozni fog Alfonz spanyol királylyal. (A fiumei m. kir. tengerészeti főtanodánál) az idei tanév július hó 31-én befejeztetvén, mint lapunknak írják, a bizonyítványok kiosztása a szokott ünnepélyességgel ment végbe. A két éves tanfolyam összes növendékei a nagy teremben gyűltek össze, hol a tanári kar is megjelent. Erre dr. Polacco tanár intézett a tanuló ifjúsághoz lelkes felszólítást, melyben az első éves növendékeket kitartásra s előhaladásra, a másod éves tanulókat pedig fontos hivatásuk megbecsülésére hívta fel, jelszóul adván útjukra, hogy aki másokon akar uralkodni, először is önmagán tanuljon uralkodni; ez lévén minden hajókapitány első és főerénye. Kiemelte továbbá, mily fontos szolgálatot tehetnek majdan a hazának, úgy a kereskedelem és hajózás, mint a tudomány terén s lankadatlan önmivelést ajánlva, isten hozzádot mondott nekik. Dr. Polacco után a tanoda igazgatója, conte Domini tartott rövid és velős beszédet, kifejezve teljes megelégedését a tanulók ez évi magaviseletével és szorgalmával. Beszéde végén fölemlítette, hogy az első év folyamában 14 tanuló, a másodikban pedig 12, összesen 26 tanuló íratta be magát. Felolvasta azután azok neveit, kik jutalmakat kaptak, a II. osztályban két jutalom, az I. osztályban pedig három jutalom jön kiosztva, melyek közül kettőt két magyar fiú, Szegedy Mihály és Bem Antal nyert el, egy harmadik magyar fiú pedig, Denk Árpád dicséretre érdemesíttetett, valamint általában a két magyar tanuló (mind első éves) külön ki lett emelve az egész évfolyam alatt tanúsított rendületlen szorgalmáért. Domini után Zamara Róbert, m. titkár, tartott beszédet a tengerészeti hatóság nevében , hangsúlyozta az intézet fontosságát, a magyar kormány áldozatkészségét, s megemlékezve az igazgató úr által tett dicsérő nyilatkozatról az igazgatóságnak valamint a tanári karnak köszönetet mondott a tengerészeti hatóság nevében. Ezután következett a bizonyítványok kiosztása, az írásbeli (mennyiségtani és fogalmazványi) feladatok, mértani és szabadkézirajzok megtekintése, mire az intézet a jelen tanévre bezárottnak nyilváníttatott, és a növendékek az intézetből elbocsáttattak. (A fényűzés tragédiája.) Említettük, hogy Almássy Ödön, nagybirtokos Tibbesen, a napokban főbe lőtte magát. Zilált vagyoni viszonyok közt élt, noha birtoka évenkint 60.000 forintot jövedelmezett. De házában nagy fényűzést vitt, melyről egy laptársunk a következő részleteket közli: A. D. óriási számú cselédséget tartott, a háztartás minden szükséglete, a legutolsó szögig külföldről került; mint mondják, egyedül a bécsi czipő-kontó többet tett egy évben másfélezer írtnál; kuriózumnak sem mindennapi, hogy még a ruhamosatást is Párisban végeztették.Ily gazdálkodás mellett nem csoda, hogy az adósságok borzasztó mérvben felszaporodtak. Az Almássy-féle birtok majorátus volt, s mint ilyen, elidegeníthetetlen ; a hitbizomány természetével jár, hogy aki a rábízott javakkal visszaél, gondnokság alá helyeztetik. A szerencsétlen Almássy szintén e sorsra jutott • pazarlása miatt a gyöngyösi törvényszék már évekkel