Pesti Napló, 1879. szeptember (30. évfolyam, 211-235. szám)
1879-09-11 / 219. szám
szággyűlésnek lett volna feladata az 1848. törvényben kijelentett elvet részletes szervezés és alkalmazás által érvényesíteni, hanem ez nem történt, mert ahelyett, hogy ezen országgyűlés minden vallásos kérdéseket szerves összefüggésben és részletezésben megoldó, s így egy tökéletesen egészet képező törvényt alkotott volna, meghozta egyedül némely egyes kérdésekre vonatkozó azon évi 53-ki töredékes törvényt. Fölemlítem ezen különben is ismerős történelmi adatokat csupán csak annak bebizonyítására, hogy a protestáns egyház nem kér, nem keres kegyelmet, hanem törvényeken alapított jogokat követel. Méltán igényelheti tehát, hogy a 30 évvel ezelőtt törvényben kimondott hitfelekezetek közti egyenjogúság szerves összefüggésben és részletezésben szabályoztassék s alkalmaztassák már valahára a gyakorlati életben, mert a mindennapi események bőven konstatálják, mennyire óhajtja a társadalom az említett törvény érvényesítését. Ezen események hatalmasan intik a protestáns közegyházat arra, hogy jogosultságának tudatában követelje a törvényhozástól, miszerint alkalmazásba hozassék az, mit a törvény már harminc évvel ezelőtt biztosított Hogy ne sorozzam elő mindazon tárgyakat, melyek a hitfelekezetek közti egyenjogúságra és viszonosságra vonatkoznak, csak két főtárgyat emelek ki egyedül, mint a többiek közt fontosabbat. Az egyik a vegyes házasságok eleibe most is még gördíttetni szokott akadályok, a másik a vegyes házasságokból eredő válópernek rendtartása. Szabályoztatok ugyan a vegyes házasságok ügye az 1848/*. évi IIL törvényczikkely által, de mindamellett mégis, mint azt a mindennapi tapasztalás tanúsítja, akadályokkal találkoznak még mindig a vegyes házasságok, s ezen akadályoknak oka abban rejlik, hogy a házasság érvényességére nézve az egyházaknak nézetei egymástól igen eltérők, de sőt ellenkezők is, s mindegyik hitfelekezet — mi igen természetes — saját nézeteihez ragaszkodik, mert a vallás a lelkiismeretnek alkotmánya, ez pedig meggyőződésen vagy hiten alapszik, s azért az egyháznak körén belül meg nem támadható, s a vallásnak eszméi felett csak egyéni konkrét fogalmak bíráskodhatván. Mind a mellett, hogy a vegyes házasságok még most is akadályoztatnak, teljes elismeréssel be kell vallani, hogy azon egyház, mely a házasságra nézve a protestáns egyházzal ellennézetben van, egyenesen és tettlegesen nem támadja meg többé a törvényt, sőt azon egyház vezéreinek dicséretére legyen mondva, hogy némi esetekben hajlandók is e részben engedékenységet tanúsítani, hanem hogy egy részről eleget tegyenek papi hivatásuknak, másrészt pedig a világi törvényt tettleg ne sértsék, ezen feszült helyheztetésükben a törvénynyel szemben passiv negaczióval viseltetnek. De ezen passiv negaczio,habár az nem egyenes megtámadása a törvénynek, mégis okozója annak, hogy a vegyes házasságok akadályokkal találkoznak, s ennélfogva a törvény tökéletesen nem érvényesíttetik. Szám nélküliek valójában azon akadályok, melyekkel vegyes házasságba lépni kívánó jegyeseknek kell megküzdeniök, s ezeket gyakran csak úgy győzik le, ha a jegyeseknek egyike néha éppen lelkiismeretének sugallata ellenére is vallását hozza áldozatul a házasságnak. Tekintettel az ilyen konfliktusokra s azoknak szomorú következményeire világos, hogy az e féle állapotokat nem tűrheti az állam, azért hivatása segíteni a bajon, mert az állam összegét családok képezik, ezek pedig kulturális országban csak házasság által jöhetnek létre, feladata tehát a törvényhozásnak gondoskodni arról, hogy a házasságok ne akadályoztassanak. Az állam mint konfessio nélküli morális testület nem érintkezik a vallásokkal, hanem érintkezik egyedül az egyházakkal mint kebelében létező társulatokkal, melyeket, míg elveik az állam czéljaival összeférnek, kebelében nem csak tűrni sőt oltalmazni és egymás irányában védeni tartozik, de azért a konfessionális elvek, melyek ugyan az egyház körén belül szabadon állanak fel, szabályul nem szolgálhatnak a törvényhozásnak akkor, midőn a közállam érdekei felett intézkedik, legyenek akármenynyire is eltérők a konfessionális nézetek, azok bántatlanul állhatnak meg az egyház körén belől, mert szabad államban szabad az egyház, de viszont nem tűrheti az állam, hogy egyik egyház mint kebelében levő társulat tanait érvényesítse egy másik egyház mint szintén az államban létező társulat irányában, legkevésbbé tűrheti pedig ezt a házasságra vonatkozólag, mert akármilyenek is legyenek a házasságra nézve a hitfelekezeti eszmék, az állam a házasságot, tekintettel következményeire s végczéljaira, önmagával szemben csak szociális instituciónak tartja. A társadalmi téren nagy mérvben megszűnvén már a vallásos konfliktusok, a társadalomnak igényei nem akadályozzák többé a vegyes házasságokat, jele annak, hogy ezen házasságok napról-napra szaporodnak. Mennyire szükséges, sőt parancsoló ezen ügynek tisztába hozatala, elegendőleg igazolja azt a közvélemény. Elismerte az ez iránti intézkedésnek szükségét maga ő Felsége, igazságos és vallásos királyunk, midőn a legközelebb befejezett országgyűlést megnyitó trónbeszédében különösen hangsúlyozta a vallásos kérdéseknek, jelesen pedig a házassági ügynek törvényhozás útján rendezését. Hallatlan eset valójában hazánk történelmében, hogy midőn a leghumánusabb, a mindennapi élet viszonyaiba vágó legliberálisabb ügyben felszólalt a király, ezen királyi felszólításra a törvényhozás elnémult, s így a legmagasabb trónbeszéd legnevezetesebb pontjának országgyűlési tárgyalása, melynek elébe reménytelve nézett a haza, végképen elmaradt. A második tárgy, melyet a hitfelekezetek közti viszonosságra vonatkozólag, mint a többieknél fontosabbat s nagyobb horderejűt kiemeltem, a vegyes házasságokból eredő válópereknek rendtartása. Eltekintve attól, miként felettébb visszás és jogi szempontból semmiképen sem indokolható azon eljárás, miszerint egy és ugyanazon perben két rendbeli bíróság külön jogfelfogás szerint hozhasson ítéletet, ez a viszonosság elveinek sem felel meg, mert midőn az egyik fél felett a szentszék ítél, akkor ugyanazon perben a második fél felett a világi biró bíráskodik, s midőn az egyik fél felett saját hitfelekezeti biró intézkedik, akkor a másik fél felett más hitfelekezeti biró hoz törvényes elhatározást ; az egyik biró mindig a megtagadásnak, a másik biró a lehetőségnek terén áll. A recziproczitásnak csak úgy volna megfelelve, ha ezen váló perekben mind a két házastársra nézve a világi biró ítélne, vagy ha már az egyik félre nézve a szentszék az illetékes biró lenne, akkor a törvény biztosította egyenjogúságnál fogva hasonlólag a protestáns félre nézve is saját egyházának konzisztóriuma legyen az illetékes biró. Nincs pedig ok arra, hogy miért nem állhatna meg ezen recziproczitás, miután a protestáns egyházban épen úgy léteznek választott birákból álló fokozatos konzisztóriumok, mint a szentszékek más egyházakban. A mostani gyakorlat szerint a per előbb az alperes bírája előtt tárgyaltatik, s csak az egyik félre nézve hozott ítélettel ellátva létetik a másik félnek bírájához, ki ismét ugyanazon perben hozza meg a második félre nézve kiható ítéletét. Ezen eljárási mód eltekintve attól, hogy tökéletesen eltérő a valódi jogi felfogástól, természeténél fogva olyannyira lassú, hogy évek folynak le, míg a két rendbeli bíró ugyanazon perben mond végső ítéletet, holott ha valamelyik pernek, akkor csakugyan a válópernek haladéktalan elintézése van okadatolva. Kívánatos tehát, s ez felelne meg a viszonosságnak, ha a válóperek már időnyereség tekintetéből is egyidejűleg, s egyszerre folynának le külön-külön minden félre nézve saját konzisztóriumai előtt, s álljon fel ezen szabály addig, mig a szentszékek felállani fognak. Mindezeknél fogva legfőbb idejét látom annak, hogy a protestáns közegyház szorgalmazza s fennálló országgyűlés előtt egy olyan törvénynek alkotását, mely az 1848. évi XX. törvényczikkelyben foglalt alapeszmére fektetve minden vallásos kérdéseket szerves összefüggésben, s részletezésben megoldaná, s igy a fennálló mostani töredékes törvények helyett egy tökéletesen egészet képező törvényt alkotván, a hitfelekezetek közt elvben törvény által már kimondott egyenjogúságot és viszonosságot a részletekben szabályozná. Az egyház körén kifelé irányzott kívánságunk tehát a hitfelekezetek közti egyenjogúságot s viszonosságot megállapított 1848. évi törvénynek tettleges életbeléptetése. Ennek szorgalmazása egyházunk iránti szent kötelességünk. Sürgős ezen óhajunk teljesítése, de nem kevésbé sürgős azon feladatoknak életbe léptetése, melyeknek megoldását az egyház körén belül tartom felettébb szükségesnek. Ezek közt egyik fő feladatunk azon iparkodni, hogy hazánkban a protestáns egyház magyar szellemű s magyar érzelmű legyen. Sokkal alaposabban bizonyította be ennek szükségét boldog emlékezetű hivatalbeli elődöm e teremben tartott egyik beszédében, hogy sem azt most terjedelmesen indokoljam. Azon eszme, hogy ezen egyház szellemben és tetteiben magyar legyen, korántsem zárta ki azon szabadságot, miszerint a közegyházban létező másfaju nemzetiségek isteni szolgálatukat anyanyelvükön ne végezhessék s ezen nyelvet saját belkörükben ne használhassák, de azért feltétlenül követeli azt, hogy minden nemzetiség, mely egyházunk keretében igy az államban létezik, a magyar alkotmányt élvezi, abban találja oltalmát s igy a magyar alkotmányosságnak kiegészítő részét képezi, szellemére nézve magyar legyen, mert a házagság nem egyedül a nyelvben, hanem a szellemben, érzelemben és tettekben gyökeredzik. Hazánkban a protestáns egyházat a magyar nemzet, a magyar állam fogadta be kebelébe, s attól kapta jogait, ezen kedvezményhez viszonyított kötelezettsége az egyháznak, hogy az értelemben setteiben magyar legyen. Létezhetnek egymás mellett sokféle nemzeti fajok, élvezhetik azok családi, társadalmi s községi belkörükben anyanyelvüket, de az állammal szemben csak egy állami nemzetnek jellegét viselhetik s az állam nyelvén érintkezhetnek egymás közt. Világos példánk erre Helvéczia s még nagyobb mérvben Amerika, hol számtalan nemzetiségek egymás mellett állva, az állam irányában egy nemzetté olvadnak egybe és az államnak nyelvét használják, s a mellett a legszebb egyetértésben élnek. Ezt a magyar állam a protestáns egyháztól méltán követelheti annál inkább, mert a protestáns egyház, melynek nem a stagnáczió, hanem a haladás fő jellemvonása, egyházi alkotmányánál s vallásának egyszerű tanainál fogva noha sem jöhet ellentétbe egy alkotmányos állam érdekeivel, sőt hazánkban épen hivatva van egyházi alkotmányának a magyar alkotmányával való homogenitásánál fogva az állam czéljainak előmozdítására. Hogy tehát ezen hivatásnak kellőleg feleljünk meg, fő feladatunk gondoskodni arról, hogy iskoláinkban az ifjú sarjadék zsenge korában szívja már magába a magyar szellemet s a magyar lelkesedést. Az utolsó időben egyházunk életében a szabadságnak egy káros kinövése mutatkozott, mely figyelmünket különösen vonja magára, ez az autonómiának téves felfogása. Nyilvánult ez, fájdalom, épen némely nagyobb egyházakban, amenynyiben azok bizonyos ügyekben alárendeltetésüket a felsőbb egyházi hatóságok irányában elismerni nem akarták. Ezen felfogásnak helytelenségét nem szükség indokolnom, elég ellenére megjegyeznem azt, hogy az autonómiának olyatén magyarázata, miszerint egyes egyházak nem lennének kötelesek a felsőbb egyházi hatóságok irányában alárendeltetésüket elismerni, egyenesen vezetne az anarchiához. Az egyházaknak autonómiája a valódi felfogás szerint a legszebb szabadságnak élvezete, de ezen szabadságnak korlátai szorosan vannak kijelölve, s az egyházaknak ezen korlátokon túl lépése a közegyháznak alapjait rázkódtatná meg. A társadalom terén csak ott létezik valódi szabadság, hol egyéni abszolút szabadság nincs. Miután tehát az autonómiának ezen hibás kinövése veszedelmeztetné a közegyházat, feladatunk őrködni a felett, hogy ezen téves nézet ne terjedjen. A protestáns egyházban sehol sem fejlődött ki oly tökéletesen a presbyterialis rendszer, mind épen hazánkban és Skócziában. Azon elv szerint, melyre a presbyterialis rendszer van fektetve, a lelkészi kar nem egy külön álló, hanem kiegészítő része az egyházi községnek. A lelkész nálunk híveivel együttesen képezi az egyházat. Áll és fenntartotta magát ezen rendszer honi egyházainkban a protestantizmus kezdetétől fogva folytonosan. Csak azon egyetértés, érzelmek és működések egybe olvadásának és azon szoros kapocsnak, mely a hívek és lelkészek általában az egyháziak és világiak közt uralkodott, következőleg a presbyteriális rendszernek köszöni Magyarországban a protestantizmus fejlődését és konszolidáczióját. Lelkész és hívek, egyháziak és világiak egyházi történelmünk igazolása szerint mindig egyetértőig fáradoztak, közösen tűrtek és szenvedtek s egyenlő szellemben működtek egy kitűzött czél felé. Az érzelmek és gondolatok ilyen összhangzásában küzdött és vívott eredménnyel a protestáns egyház hazánkban. Azonban fájdalom most, jelei mutatkoznak annak, miként ezen szép viszony, mely a régi egyházban tántoríttathatlanul állott fenn, újabb időben sok helyütt meglazult. Nem mindenütt, s nem is mindenkor, de nem is azon mérvben, mint hajdan, talál most a lelkész támogatást és rokonszenvet híveinél, gyakran elhagyatva, híveinek kellő részvéte hiányában magának kell küzdenie a fennforgó viszonyokkal, sőt némely egyházakban annyira halt meg a buzgalom, hogy a hívek lelkészüket épen ellenfélnek s ugymondván csak az egyház szolgájának tartják. Szomorú események igazolják, miként ilyen viszonyok közt sülyed az egyház. Ugyanazért oda kell hatnunk, hogy a régi kapocs lelkész és hívei közt megújuljon s az egymáshoz ragaszkodás lendületet kapjon, s ez csak úgy érhető el, ha a presbyterialis rendszert követve a hívek, főleg azoknak értelmisége s befolyásosabb tagjai lelkesedéssel veendenek részt a helybeli és esperességi gyűléseken, s a helybeli felügyelők s általában a világiak érdekeltséggel fognak viseltetni a közegyházi ügyek irányában s legszorosabb érintkezésbe s barátságos viszonyban fognak állani a lelkészekhez. Ha ezen kapocs a lelkész és hívei, egyházbeliek és világiak közt általában feláll, úgy amint az hajdan fennállott, nem újul meg bizonyosan soha töbé azon eset, mely pátens idejében felmerült, sidén több lelkészek az egyházon kívül lévő befolyásk és érdekek hatása alatt váltak el nézetekben hiveikől. A lelkészek, mint hiveiknek vezetői leghatalmaabb morális erőt és befolyást gyakorolhatnak a egyházakban, mennél lelkesebben támogattatnak aészben a helybeli felügyelők, s általában a világiak ital, annál sikeresebb leend ezen erőnek működése, s annál inkább tüntetik ki a presbyteriális rendszer idvös hatása. Egy nagy hiányban sznved egyházunk hazánkban, abban t. i., hogy nincs szükségeinek megfelelő közalapra, mely körülmény sokban bénítja működését. Vannak ugyan egyes alapítványok, de ezek speciális természetűek, pedig olyan alapra volna szükség, melynek jövedelmeibem bizonyos korlátok közé szorítva, hanem a felmerült szükségekhez alkalmazva szabadon lennének felhasználhatók. Ezen hiány napról-napra érezhetőbb lénn, felesleges volna ilyen közalap létrehozatalának szkségességét bőven indokolni, elég ezek közt felemlteni, hogy a teendőknek évről-évre rohamos növekedése és szaporodása, a szuperintendens uraknak jobb dotácziójáról való gondoskodást elodázhatatlan kötelességünkké teszi, részint azért, mivel hivataloskodásik köre már is annyira kiterjeszkedett s fog még erjeszkedni, hogy a munkáknak halmazát segítség nélkül jövendőre nem fogják meggyőzni, részint pedig azért, mert egy különös, állásukhoz illő szuperintervencziális javadalmazásnak hiánya miatt egy egyháznak lelkészi állomásához vannak folytonosan közve . . . Áll ez az esperes úrnkra nézve is. Elfagyott lelkészeink s tanítóink nyugdíjazásáról nincs gondoskodva, iskoláink kellő felszerelését nem fedezhetjük s több ilyen égető szükségenk felettébb sürgetik az ilyen közalapnak megalkotását, mit egy időre talán lehet még elnapolni, de anunk előbb utóbbi létrehozatalát kikerülni nem fogjuk. Igaz, hogy az ilyen alapnak előteremtése nehéz, de szilárd akarat s kitartás mellett épen nem lehetetlen feladat. Hazánkban híveinknél száma egy millióhoz közelítve legalább 900.000-re tehető ,egy családra négy személyt számítván, körülbelül 225.000 evangélikus család létezik az országban. Ha minden család az egyházi közalapra egyszer mindenkorra két forintot lefizetne, 450.000 írtból álló tőke gyűlne egybe, mely összegnek évi jövedelme a mostani kamatlábnak megfelelőleg körülbelől 30.000 frtot tenne s igy ezen summa évenkint állana rendelkezésére egyházunknak s abból fedeztethetnének azon égető szükségek, melyek eddigelé vagy éppen nem vagy csak rendkívüli nagylelkű adakozásokból fedeztetnek. Fel nem tehető, hogy a buzgalomnak kellőleg leendő felébresztése mellett egy családtól nem tennék ki két forintnak egyszer mindenkorra leendő lefizetése. A Gusztáv Adolf alap garasokkal kezdődött, s folytonos fillérek szedésével gyarapittatik s eddig már milliókat osztogatott a szűkölködő egyházaknak a világ minden részeiben, miért nem alakulhatna tehát közegyházunkban is ilyen alap, melybe csak egyszer történnék az illetőségnek lefizetése? Ezen terviek létesítésére csak akarat és lelkesedés kívántatik s az annyira óhajtandó alap megalakuland. A kivitelnek módját tekintve a családok összeírása s az illetőségeknek beszedése esperességek útján volna eszközölhető. Nem is elkerülhetetlenül szükséges, hogy ezen tervnek azonnali kiviteléhez hozzá fogjunk, barátkozzunk meg egy egyelőre az eszmével, de még az sem volna szükséges, hogy a két forintnyi járandóság egyszerre szedessék be, történhetnék ez részletekben is, s a kivitelnek megkezdésével be lehetne várni egy kecsegtető terméssel megáldott esztendőt, addig azonban indokolva volna, közelebbről megismerkedni az eszmével, s ez ügyben a tervet előkészíteni. Én meg vagyok győződve arról, hogy ezen közalapnak meg ■ alkotását jövendőre nem fogjuk kikerülhetni, de teljes reménységem és hiedelmem van, hogy ezen alapnak létrehozatala a gyakorlati téren könnyebben lesz kivihető, mint az első pillanatban mutatkozik. Igaz, hogy mint minden megadóztatásnál, itt is lennének inexigibilitások, de attól el ne ijedjünk, mert biztosan lehet számítani arra, hogy a behajthatatlanságokat dúsan pótolná azon többlet, mely a járandóságokon felül folyna be a tehetősebb családok részéről. Nem lévén kétségem abban, hogy ha épen nem is most, de később minden bizonynyal a szükség fog kényszeríteni ezen közalap megalakítására, azon esetre, ha az csak akkor lépne életbe, mikor én már nem leszek,a valószínűleg felmerülendő inexigibilitások pótlásának tekintetbe vétele mellett, a reám eső két frtnyi illetőségemet előlegesen kétezer írttal ezennel beváltom. Rövid vázlatokban, s csakis fővonásokban jeleztem azt, mit szerintem egyházunknak kifelé kívánni és szorgalmazni, befelé pedig tennie kell, hogy jövendőre az egyik irányban egyházunk jogi állapota biztosítva legyen, más irányban pedig léte virágzóbbá váljék. Két hatalmas erővel vívta ki magának a Protestantismus mostani állását, s egyedül csak azzal biztosíthatja jövőjét is: — ezen két erő, a szilárd akarat és férfias kitartás, mely erőnek akármilyen küzdelmek közt uttó végre győznie kell mindig ott, hol a czél szent. Igaz, hogy ezen czélra vonatkozó akarat és a tett közt áll még a kivitelnek lehetősége vagy lehetetlensége, az elsőt fel kell használni, a másiknak legyőzésén kell iparkodni figyelemmel arra, hogy gyakran mi most kivihetetlennek mutatkozik, időjártával kivihetővé válik, mert valamint az államok életében, úgy az egyház terén is az idő magával hozza saját követelményeit, de meg is hozza egyszersmind az azoknak kivitelére szolgáló eszközöket is. Használjuk fel tehát a lehetőséget s szedjük le a már megérlelt gyümölcsöket, hogy időre várakozva ne szalasszuk el a pillanatot, vívjuk ki azt, mi az egyház terén most kivívható, mert a protesztantizmus a folytonos haladásnak és fejlődésnek szabad tért enged mindenkoron. Ezen eszméket tartván szem előtt, felesleges volna székfoglalásom alkalmával egy programmot felállítani, melyet egyházi téren betöltött félszázados szolgálatomnak lefolyta alatt már eddigelé constatáltam s mely egyszerű két fogalomba találja kifejezését, ezen két fogalom pedig az általam többször már említett akarat és kitartás. Nem fog bennem hiányozni, mindeddig nem hiányzott sem az első sem a második, de kívánt hatása s eredménye csak akkor lehet, ha közegyházunknak ezen areopagusában kiválólag a főtisztelendő szuperintendens s a magos s nagymagu kerületi felügyelő urakban nyerendek támogatást, kiknek tanácsát hivatalos teendőim fonalául kívánom tekinteni. Ezen kérésemmel üdvözlöm különösen nagyságodat, tisztelt elnöktársamat. Az Isten már egyszer egy esperességnek élén kötött kettőnket egymáshoz, az Isten egy időre elválasztott s az Isten ismét egybekötött minket. Ezen isméti egybeköttetésünknek azon mérvben örvend szivem, melyben a fájdalom tölté el azt, midőn elhagyta nagyságod azon esperességi elnökséget, melyben él most is emléke s ez igazolja becses személyére vonatkozólag azt, hogy azon világosság, mely felvilágosit, eltűnik ugyan, de annak utófénye még sokáig tart. Midőn törvényes megválasztásom következtében az egyetemes felügyelőséget ezennel tettleg elvállalnám, szabadjon még végtére két érzelemnek kifejezést adnom: egyik a fájdalomnak másik a háladatosságnak érzete. Fájdalmas s felettébb fájdalmas tagadhatatlanul az, hogy egy gyászos esemény, a közegyházat ért keserves csapás következtében foglalom el azon helyet, melyet egyházunkban halhatatlan emlékezetű elődöm nagy maga Zsedényi Ede, fájdalom csak rövid ideig, de egészen betöltött. Indokolva van ezen fájdalom, mert a közegyház a megboldogultnak személyében lelkes kormányzóját, martyr-koszorúval díszített hű bajnokát, áldozatkész munkáját, én pedig kiválólag tisztelt ifjúkori barátomat siratjuk. A jeles férfiúnak kitűnő erényeiről, egyházához hű ragaszkodásáról s példás jótékonyságáról megemlékezvén maradjon köztünk különösen e helyen egykori működésének szentélyében áldott emléke. Vegyül keblemben ezen fájdalommal a háladatosságnak érzete is, melyet az egyháznak bennem helyezett nagybecsű birodalma keltett fel. Mennél kitünőbbnek tartom azon állást, melyre szabad választás útján emeltettem, annál melegebben tudom méltánylani a megválasztatásom által bennem központosult bizalmat. Fogadják azért a tisztelt egyházak szives bizodalmukért s általa tett kitüntetésemért hálás köszönetemet. Érzem ugyan az egyetemes felügyelőséggel reám nehezedett feladatok megoldásának, kötelességemnek és felelősségemnek súlyát, érzem ezt annál inkább, mivel megőszült korban az akarat nem áll mindig a tetterővel egyenvonalban, pedig az egyház terén nem éljük be akarattal egyedül, itt tetterőre van szükség. Hanem az egyházi téren akadályoktól visszariadni gyengeség, elcsüggedni nem szabad, s azért vigasztalom magamat azzal, hogy a nyilvánosság terén a bizodalom ébreszti fel a lelkesedést, a lelkesedés pedig a tetterőt serkenti munkára, s azért újult bizodalommal lépek új hivatásomnak pályájára, reménylvén, hogy a Mindenható megadandja hanyatló testi erőmnek azon rugékonyságot/melynek hatása alatt az akarat tetté válhatik. S miként a napnak leáldoztával még mindig érezzük annak éltető erejét és látjuk fénysugárral körülvéve a távoli látkört, úgy én is éltem alkonyán, vallásomért mindig ,buzgólkodó forró szivem lüktetését még érezve, midőn egy tágasabb hatáskör nyílt meg előttem, megfogyva bár de törve nem, ajánlom fel hazámnak és egyházamnak mindenkor hűséges szolgálatimat, Isten engem úgy segéljen! Az élénk éljenzéssel fogadott beszéd után Bánó József, miután Péchy Tamás szembaja következtében akadályozva volt a megjelenésben, meleg szavakban üdvözli a főfelügyelet a költő eme szavait: Aki szivén hordja hazáját, azt a haza is szivén hordja, alkalmazva reá, azt mondja, hogy aki szivén hordja egyházát, azt az egyház is szivén hordja. Ra a zólyomi főesperes a zólyomi esperesség nevében, Moczkovák beszterczebányai lelkész az ottani városi egyház nevében, Müller soproni igazgató a protestáns tanári kar nevében és Lahmer Ágost zólyommegyei alispán Zólyommegye törvényhatósága nevében üdvözlik. Sradvánszkyb. elérzékenyedve köszöni meg az üdvözleteket. Különösen jól esett neki a zólyommegyei esperesség üdvözlete, mert 31 évig állt annak élén és a beszterczebányai egyházé, mert abban az egyházban kereszteltetett meg, ígéri, hogy amennyire testi ereje engedi, meg fog felelni a hozzá kötött várakozásoknak. Karsay szuperintendens indítványozza, hogy Geduly mai beszéde kinyomassék, és a főfelügyelő beszéde egész terjedelemben jegyzőkönyvbe iktattassék. (Elfogadtatik.) Ezután Sradvánszkyb. a gyűlést feloszlatja és holnap reggeli 8 órára hívja össze. Különfélék: — szeph 11. (B. Haymerle)a leendő belügyminiszter, Ingolheimből, tegnap Bécsbe érkezett. (Schlauch Lőrincz) szathmári püspököt, bérmálási útjában, Nagy-Bányán ünnepélyesen fogadták. A püspök tiszteletére fáklyászene, s diszlakoma rendeztetett. (Stancsich György,) a pancsovai főispánnak a gör. k. szerb nemzeti egyházi kongresszusra való kir. biztosi kineveztetését a mai hiv. lap tudatja. A kongresszus Karlovitzra, szept. 28-ra van egybehiva. (Párbaj.) Veszprémben e hó 7-én párbaj történt báró Dunay Oszkár és Zámbory Nándor között. Dunay oly veszedelmesen sérült meg, hogy fennmaradásához nincs remény. (Pozsonyban) Bicker Teréz asszony e hó 26-án ünnepli századik születésnapját. Az aszszony egészen jól érezi magát. (A Benz-czirkuszban tegnap este sajnos baleset történt. A társulat volt igenrje, Mr. Hubert Cooke, egy déli termetű, rokonszenves arcú fiatal angol, mint Jockey rá akarva ugrani egy nyergeletlen vágtató ló hátára, szerencsétlenül számított s a lovon és a manége párkányán át bezuhant a közönség közzé.Volt ijedés, sikoltás, hölgyek rosszulléte stb. s a czirkuszi személyzet részéről is nagy rémület, mikor látták, hogy a szegény művész nem birva felkelni, halavány, eltorzult arczczal fekszik a deszkákon. Körülfogták, támogatták s végre nagy nehezen ki tudták vinni az öltözőbe, hova a véletlen jelen volt dr. Bakody Tivadar egyetemi tanár is sietett, a rosszul járt művészt elsősegélyben részesíteni. Pár percz múlva aztán még mindig sápadtan és ámolyogva megjelent Mr. Cooke a közönség előtt, mely viharosan tapsolt. Közgazdaság. Üzleti hírek. * A budapesti gabnatőzsdéről. BUDAPEST, szept. 15. A búzaüzlet, mely már tegnap kedvezőbb volt, élénk vételkedv mellett határozottan szilárd irányzattal nyílt meg. A tulajdonosok csak mérsékelten kínáltak és emelték áraikat. Elkelt mintegy 15.000 mm, általában 10 krral, nagyobb tételnél 15 krral is magasabb árakon. Bors és árpa jelentéktelen kereslet mellett lanyha. Zab szilárd. Tengeri eladók hiánya miatt szilárd. Repcze keresett és szilárd. A határidő üzletben búza változatlan, tengeri máj.—júniusra 7 krral drágább, repere szilárd. Eladatott: Búza tiszai uj 100 mm. 78® k. 12.40 időre, 700 mm. 78® k. 12.35 időre, 200 mm. 78 k. 12.32*/n időre, 200 mm. 77 k. 12.10 időre, 600 mm. 77 k. 12.121/n időre, 200 mm. 77 k. 12.15 időre, 100 mm. 76 k. 11.90 időre. Búza, pesti 400 mm. 768 k. 12.1 időre, 1500 mm. 76 k. 12.17*. időre. Búza, bajai 1500 mm. 76 k. 12.— időre. Búza, dunai 1000 mm. 77 k. 11.80 időre, 300 mm. 74 k. 11.15 időre. Búza, bánsági 100 mm. 76 k. 11.75 időre, 200 mm. 76® k. 12.10 időre, 100 mm. 76 k. 11.75 időre, 100 mm. 74® k., 100 mm. 75 k. mind 11.40 időre, 100 mm. 74® k. 11.25 időre kevert. Búza, fehérvári 600 mm. 76® k. 12.5 időre Búza, erdélyi 200 mm. 78 k. 11.25 időre, 100 mm. 79® k. 11.85 időre. Búza, felsőtiszai 200 mm. 76® k. 11.80 időre. Búza, északmagyarországi 100 mm. 76 k. 11.40 időre sárga, 100 mm. 72 k. 11.60 időre sárga, 100 mm. 75 k. 11.45 időre, 200 mm. 76 k., 100 mm. 75 k. mmn 10.90 időre üstökös. Nyomatik a kiadótulajdonos Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat könyvnyomdájában, Budapest, barátok tere, Athenaeum-épület. Búza, aradi 200 mm. 75k. 11.60 időre. Árpa 200 mm. 7.50, 300 mm. 8.25 mind készp. Káposztarepcze 1000 mm. 11*/» készpénz. Azan sz. Búza tavaszra 12.70 pénz 12.75 áru. — őszre 11.88 « 11.92 » Tengeri szept.—okt.-re 6.85 » 6.90 » » május—jun.-ra 7.97 » 8.— » Zab tavaszra 6.80 » 6.85 » — őszre 6.20 » 6.25 » Káposztarepcze szept.-re 11.*/« » 11.*/» » A budapesti értéktőzsdéről. BUDAPEST, szept. 11. A tőzsdén ma teljes üzlettelenség uralkodott. A spekuláczionális papírok árfolyamai valamivel lanyhábbak, míg befektetési értékek meglehetősen szilárdak. Malompapírokban egyes kötések kevéssé változatlan árak mellett fordultak elő. Váltók és pénzek változatlanok. Az előtőzsde üzlettelen. A déli tőzsdén a következő kötések fordultak elő : Budapest 1871-ki kölcsön 79,67, Concordia malom 528,532, Erzsébet 270, Victoria 455,450, pesti közúti vaspálya 279, első hazai takarékpénztár 2760, Athenaeum 400. A bécsi gabonatőzsdéről. (Er. sürg.) BÉCS, szept. 10. Búza őszre 12.12—12.20 tavaszra 13.05—13.10 ; rozs magyar 8.50—9.20 ; zab őszre —.-----.—, uj 6.60—6.70, tavaszra 7.10—7.15 ; tengeri 7.25—7.30, május—júniusra 8.20—8.30, julius—augusztusra 6.10—6.35, régi 7.20—7.30 ;Repczeolaj 80.75—81.—. őszre 30.75—31.— . szesz 32.75—33.—. A bécsi értéktőzsdéről. BÉCS, szept. 11. (Előbörze.) Hitelrészvény 254.75. Magyar hitel 246.25. Lombard —.—. 1864-es —. Magyar jár. 91.42. Járadék —.—. Angol-osztrák 129.—. Államvasut 270.50. 1860-as —.—. Magyar sorsjegy —.—. Napoleond’or 9.35—. Unió-Bank 88.—. Gyenge. BÉCS, szept. 11. (Megnyitás.) Hitelrészvény 255.20. Magyar hitel 246.50. Lombard —.—. 1864-es —.—. Magyar jár. 91.50. Járadék —.—.Angol-osztrák 129.60. Államvasut —.—. 1860-as —.—. Magyar sorsjegy —.—. Napoleond’or 9.34—. Unió-Bank —.—. Szilárd. Budapesti marhavásár. Szeptember 11. (Schwarcz J. B. marhabizományos tudósítása.) A mai hetivásáron volt összesen 2292 drb vágómarha, és pedig 848 ökör, 1316 tehén, 243 bivaly és 85 bika. Ökrök ára 51—53.50, tehenek ára 48 —49, kivételesen 50, bivalyoké 43—46 48% életsuly levonással. — Jó minőségű jószág egyes kisebb csapatokat kivéve nem volt, amiért a vételkedv nem volt élénk és némely rész eladatlanul is maradt. Budapesti juhvásár: Szeptember 11. A tegnapi juhvásáron volt összesen 14084 darab. Jegyzett árak: erdélyi-magyar fajú juh párja 12 — 17 frt, német juh 11—16 és 34—38 frtig 100 klgrammonként. Az üzlet lanyha volt és egy meglehetős rész eladatlan maradt. Azon helyzetben vagyunk, hogy már esti lapunkban közölhetjük a budapesti értéktőzsde mai (szept. ll.) hivatalos árjegyzéseit. Államadósság:. M. v. kötvál. Ezőlödézsmvlts. é. 120 ft 300 kötv. (100 ft) 88.75 89.25 ftc. ezüstb.) 111.— 111.50 O. egys. áll.-ad. M. keleti v. el-b. jegyekben 66.50 66.75 sebbs. kötv. I. O. egys. áll.-ad. kibocs. 71.50 72.— ezüstben ján. M. keleti v. el- illl. kamat 68.— 68.25 főbbs. kötv. O. egys. áll.-ad. II. kibocs. 82.— 82.50 ezüstben ápr. M. államv. kötv. okt kamat 88.— 88.50 1877-ről, 100 O. egys. All-ad. star.-ban5®/, 73.75 74.75 1860-k kisrs. M. díjjegy köl- 500 ft 128.— 124.— csőn 100 ft d. 99.— 99.50 O. egys. áll-ad. M. díjjegy köl- 1860-ki kiszs. csen 50 ft d. 98.— 98.50 100 ft 125.50 126.50 M. av.-járad. 6% O. egys. áll -ad. adóm. 91.60 91.70 1864-ki kisrs. M. földt. kötv. 87.50 88.25 100 ft 168.— 157.— M. földteherm. O. egys. áll.-ad. kötv., temes- 1864-ki kiszs. bánsági 87.50 86.50 50 ft 156.— 157.— M. földteherm. Pest város köles. kötv., 1867-ki 1870-ből 99.25 —.— kiszsl. zárad. 85.75 86.— Pestváros köcs. M. földteherm. 1871-ből 99.25 — kötv., erdélyi 16.25 86.75 O. arany járadék 79.50 79.75 Részvények. O.-magy. b. 818.— 822.— M. ált. földhitel —. • —.— Anglo-osztr. b. 128.— 129.— részv. társ. —.— —.— Ált. m. munk. M. jelzálogb. —.— —.— hitelintézet 127.— 127.50 M. ált. hitelv. 248.— 246.50 Iparbank 40.50 41,50 Kisbirt. földh. 32.— 84.— Lipótv.b. 100 ft 39.— 40.O.hitelintézet 254.50 255.— Pesti iparbank 125.— 180.— A keresked. b. 605.— 610.— Bpesti kézm. b. 72.— 74.— Unió bank 87.50 88.— Biztosító társulatok. Első m.biztos. 2850.— —.— Pesti bizt. int. 111.50 112.50 Pann. viszont- Unió v.sz.bizt. bizt. intézet 810.— —.— Intézet 155.— 158.— Gőzmalmok. Concordia 526.— 528.— Moln.és süt.m. 820.— 325.— I. budapesti 1460.—1480.— » » » » Erzsébet-mal. 265.— 270 — m. kibocs. 265.— 270.— Henger-malom 760.— 780.— Pannónia 1870.—1890.— Lujza-malom 265.— 268.— Viktoria 450.— 455.— Köziek, vállalatok. Alf.-fium. vasp. 133.50 134.50 Győr - Sopron- Ar.-körösv. » —.— —.— Ebenfurti —. • - —.— Báttaszék-Dom- Kassa-Oderb.v. 111.50 112.— Kev.-Zákányi 115.— 117.— 0. államvasp. 270.— 271.— Déli-vasút —.— —.— Pécs-barcsi —.— — .— Éjsz.-keleti v. 126.— 127.— Tiszai vasút —.— •.— Erdélyi vasút 104.50 105.50 Vágvölgyi 217.— 18.- ■ ■ Hegyi vasút 90.— 92.— 0. gőzh. társ. —.— .-----Pesti közúti V. 279.— 280.— Takarékpénztárak. Orsz. központi 108.50 109.50 Bpesti fővár. 882. - 385.— Pesti hazai I. 2760.—2775.— Pest külvárosi 50. - 51.— Különf. vállalatok. Alagút *9.— 99.50 S.-Tarj, kőszén 108.— 103.50 Ganz és tsa. vas- — vasfinom. 95.— —.— öntöde 387.— S3S.— Beblick-félevas- Gschwindt-féle öntöde 78.— 8 szeszgyár 275.— 280.— I. m. serfőződe 475.— 480 — I. m. gyapjúm. Sertéshizlaló 163.— 165 — és hízom. 156.— 160.— Baskuti köt. 223.— 2£4 — Athenaeum Spod. és csontkönyvny. 395.— 400.— liszt-gyár 245.— 250 — Pesti könyvny.- Újlaki tégla- és részv.társ. 580.— 590.— mészégető 29.— —. — Kőszén-és tégla- köb. téglaég. 76.— 80.— gyár 67.50 68.— Franklin —.— —___ Sorsjegyek. O. hit. intézet 170.— 171.— Pénznemek. Os. k. reezés ar. 5.57 5.60 O. m. ezüst 100.— 100.10 O. m. 8iztos ar. 9.34 9.36 Ném. bír. bank-20 francos ar. 9.34 9.36 jegylOOb.m. 57.75 57.90 Török ar.lira 9.22 9.29 Váltók. Ném.bankpiac. 57.15 57.30 Svájci pénzpia-Amsterdam 100 ezok 100 frk. 46.20 48.30 holl. ftért 96.75 97. Zürich 100 ŕ 46.20 48.80 Páris 100frk. 46.20 46.40 Londoni britstll7.70 117.90 Brüssel 100 ŕ 46.10 46.20 Milánó 100 Marseille 100» —.— —.— olasz h —.— —.— Felelős szerkesztő: Ubvády Lajos. N y i I t-t é r.5- A legujabbakat kárpitok és díszítményekből ajánl SIIBIlla, magyar kir. udvari szállító, 1629 József -tér 8. szám, gróf Andrássy-palota.