Pesti Napló, 1879. október (30. évfolyam, 236-262. szám)
1879-10-02 / 237. szám
237. szám. Budapest, 1879. csütörtök, október 2. 30. évi folyam. Szerkesztési nodlal Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséül:« intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételeit Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 frt. — 6 nőnapra 18 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek tuti mely napján történik is. mindenkor a hó első napjából számlatik. Hirdetései szintúgy mint előfizetések a, Festi IS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület. küldendők. A Pesti Napló táviratai. (Saját munkatársunktól.) Uskup, okt. 1. A novibazári landzsákon át tett utamban mindenütt nagy izgatottságot találtam ellenünk. A notabelek Prizrendben a tél folyamán kifejtendő akczió felett tanácskoznak. Mindenütt észlelhetők a szerbek által tett cselszövények és izgatások nyomai. (Ered. sürg.) Bécs, okt. 2. Hartung táborszernagy ma Bécsban meghalt. Bécs, okt. 2. A hivatalos lap közli a császár és király szept. 30-án kelt határozatát, melynek folytán Trautmannsdorf-Weinsburg gróf, a legközelebbi ülés tartamára, a birodalmi tanács urakházának elnökévé, Schönburg-Hartenstein Sándor herczeg és Czartoryski Konstantin herczeg az urakháza alelnökeivé neveztettek ki. Ő Felsége, Kraszewsky Ignácz írónak, 50 éves írói jubileuma alkalmából, a Ferencz- József-rend középkeresztjét adományozta. Madrid, okt. 1. Baylen herczeg, mint rendkívüli követ, október 21-én Bécsbe utazik. Berlin, okt. 1. A választóférfiak választási eredménye: Duisburg városa csupán nemzeti szabadelvűt és haladópártbelit, — Hadersleben 29 németet és 2 dánt, — Sondersburg 16 németet és 5 dánt, — Meldorf 11 haladópártbelit és 1 nemzeti szabadelvűt választott, — Boroszló városa 232 haladópártbelit, 221 nemzeti szabadelvűt, 168 új pártbelit és 39 középpártbelit választott; a többi választók elve ismeretlen. Halle városa 226 nemzeti szabadelvűt és haladópártbelit, — a Saal kerülete — eddigi jelentés szerint — 144 haladópártbelit és nemzeti szabadelvűt, 31 konzervatívot és 34 ismeretlen pártbelit, — Kassel városa 126 nemzeti szabadelvűt, — Marburg városa 33 nemzeti szabadelvűt választott. Berlin, okt. 2. A Golos czikke ellenében, mely Oroszország elszigeteltségéről szól és azt igyekszik bebizonyítani, hogy Oroszország már többször ment át ilyen állapoton, anélkül hogy a birodalom hatalma csökkent volna, sőt inkább általa még gyarapodásnak indult, —a »Nordd. Alig. Ztg. megjegyzi, hogy nem igaz, hogy Oroszország ebben a században, egészen a jelen korszakig, izolált lett volna. Poroszország és németországi barátai mindenkor vele voltak. A Nordd. Alig. Ztg. utal ez alkalommal a drinápolyi békehadjáratra, az 1831-ki lengyel háborúra, a krimi hadjáratra, és az 1863-ki lengyel felkelésre. A német lap czikkét így végezi: »Ha a Golos barátai mostan jónak találják ezen barátságot értéknélkülinek tekinteni, akkor csak saját magaviseletüknek tulajdonítsák, ha Németország, azon támaszt, melyet eddig az Oroszországhoz való viszonyainak biztos és megbízható kölcsönösségében talált, másutt kénytelen keresni, s igy várja be, váljon az orosz politika jövőre barátságos vagy ellenséges indulattal fog-e Németország irányában viseltetni. Németország politikája, minden körülmények között, békeszerető lesz és az is marad, csakis ezért keresi a békét kedvelő támaszokat. Ha a Golos és frigy társai hazájuknak azáltal gondolnak szolgálatot tenni, hogy annak egyedüli erős és megbízható barátját, melyre Oroszország mindenkor számíthat, sértegetik és elriasztják, akkor mindenesetre valószínű, hogy ezen az úton el fogják érni czéljukat!« Strassburg, okt. 1. Manteuffel báró helytartó ma ide érkezett; az indóházban Saldern rendőrségi igazgató és Bank polgármester-helyettes fogadták. A helytartó kocsiba ült, és meglátogatta Fransecky főhadparancsnokot és Herzog államtitkárt. Ezután a várba kocsizott. Budapest, október 2. (A képviselőház) alelnöki állására Szontágh Pál jelöltetvén, helyére Vizsolyi Gusztáv választatik a szabadelvű kör elnökévé. A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA. Egy elhibázott élet. Regény, irta: Bentzon. (Francziából.) XIV. — Folyt. — Mindazonáltal nem tett semmi szemrehányást, sőt megerőltette magát, hogy titkolja előttem, hogy elvesztettem hajlamát, amiért hálás is voltam iránta, de ő sokkal nyíltabb volt, hogy sem ez a helyzet tovább tarthatott volna. Összejöveteleink mind gyérebbek lettek, míg végre egészen abban maradtak. György és én ezután a kertekben jöttünk össze, melyek üde zölden virítottak, melyekben a madarak csevegtek, az ibolyák virágoztak, az istennők és nymfák magas piedestáljukról mosolyogtak ránk, hosszú sétáink közben. E séták nekem mindig nagyon rövideknek tetszettek, annyi mondanivalónk volt! Most már nem volt elég tudnom, hogy György szeretett, azt is akartam tudni hogyan, mikor és miért szeretett; szomjúhoztam a legkisebb részletek után, makacsul ragaszkodtam szerelmünkhöz, e gyermek-barátságunkhoz, melyet ugyanazon a néven neveztem. György nevetve rázta fejét: — Nem voltam még szerelmes akkor, midőn a fogoly és üldözött herczegnőkről beszéltünk, midőn a kis növendékkel szaladgáltam, kivel a szonátákat tanultam be. Te akkor hirtelen eltűntél életemből és idegen körülmények közé jutottál. Hol voltál ? Viszontlátlak-e valaha ? Távolléted alatt, első álmaim hősnője lettél; hittem, hogy szerencsétlenség környez, mely kisértetbe hozhatta kötelességemet. így múltak az évek, téged képzeletemben imádva, védelmezve, segítve. Beatrixommá tettelek, kinek mindennel tartozom, mert te adtál tanácsot, tőled nyertem ihletet, te tartóztattál fel veszedelmes meredekeken, te, édes zsarnok, nem engedted, hogy valaha elfeledjelek, te idézted elő ifjúságom első hajlamait és uralkodtál fölöttük. Esküszöm, hogy te őriztél meg számomra, éreztem ezt. Csak az elbátortalankodás órájában, midőn az ember megöleli az árnyékot is, gondolhattam arra, hogy nőül vegyem Francziskát. Ő ismert, szeretett tégedet, ő mondta, hogy már nem vagy szabad. Anyám jövőmet tisztességes családhoz akarta kapcsolni, ő nem ismerte ama szellemi, de mégis erős köteléket, mely hozzád fűzött, sejtette azokat; a legegyszerűbb okosság megtiltotta volna neki, téged keresni, a miként tette. Midőn egy este hazatértem és tégedet találtalak mellette, egészen különböző attól, ki voltál, midőn elhagytál, annyira hasonló álmaim istennőjéhez, hogy még mindig álmodni véltem és megértettem, hogy szerelmünk nem az emberi eseményeknek köszönhető, hogy te értem jöttél. Mindazt, ami nem te voltál, kitörültem életemből. Nem voltam meglepetve . . . már oly régóta vártalak! — És te valóban megszabadítottál, ön, herczegem, megtörte a szomorú varázst!. . De, mondom hirtelen aggodalommal, nem lettem ez által hozzád méltatlan ? Úgy tetszik nekem, hogy a nyomorúság, melyben éltem, elhervasztott. — Szegény angyal ! válaszolt gyöngéden György, szárnyaid felemeltek e köznapiság fölé. A megpróbáltatások által sokkal szentebb vagy szemeimben. Mit kell tenni, nagy isten! hogy megértsed ezt ? Így közel jutottunk az elkerülhetlen örvényhez, anélkül, hogy azt előre láttuk volna, anélkül, hogy csak gondolatainkat is feltartóztattuk volna; azután, midőn láttuk, hogy az erő végére jutottunk, hogy késő volt a visszatérésre, hogy egyenesen nekimentünk az örvénynek, melybe a legtisztábbak és legbüszkébbek is beleesnek, ha daczolni mernek a szédüléssel, megmaradt legalább az az utolsó érdemünk, hogy nem mérlegeltük az áldozatot. Nem tulajdonítom azt magamnak, egészen Györgyöt illeti, kit annyi hatalmas kötelék tartott vissza; egy anya, életpálya, a haza, és ő mindezekkel habozás nélkül szakított. Midőn így szóltam hozzá: — Lehetetlen csalnom! — ő ezt válaszolta: — Utazzunk hát együtt, és légy egyedül az enyém. — De akkor mindent elveszítesz, kiáltottam fel ijedten, gondold meg. — Nem vagy te mindenem? válaszolá. Jó, te maradsz. Magadat a fondorlat hazugságaival, a lopott gyönyör gyalázatával terhelni, az annyit jelent, mint leszállni azoknak niveaujára, kiket megvetsz. Igen halovány, de határozott volt. — Utazzunk, ismétlem egyszerűen. Az oly szerelemnek, milyent én éreztem, joga van mindent elfogadni, mert mindent viszonozhat. XV. Daverne maga elősegítette ez elhatározás létrejöttét, nem rossz bánásmód által, azt panasz nélkül, és a szív kötelességének engeszteléséül majdnem örömmel tűrtem volna, hanem későn felébredt féltékenysége által. Felügyelt levelezéseimre és számon kérte tőlem sétáimat. Az üzlet, úgy látszott, nem vette többé igénybe; ellenkezőleg, foglalkozott velem, és kiváló gondossága izgatott. Átmenet nélkül panaszkodott, szitkozódott és annyival is inkább boszankodott, hogy nem várták, mint képzelte, türelmesen a lakásban és nem ünnepelték hazajöttét. Ellenszenvem láthatólag sértette önszeretetét. Mondhatom azt is, hogy míg semmim sem maradt, szépségem akkor legszebben virult. Egy mély érzelem töltötte el és ez oly varázst kölcsönzött neki, mely nem egyéb, mint egy titkos öröm visszfénye ... Ki számára voltam szép ? György megfelelt e kérdésre. Mindennel Györgynek tartoztam, az uj hajlammal is, melyet Daverne talán a képzelet tárgyává méltóztatott tenni. Olykor megtörtént,hogy szerelmes hajlammal, gonosz mosolylyal ajkán mellém ült. Azt hitte, hogy szolgálatot tesz nekem, ha jelenti, hogy a reggelek már bűvösek a kertben, és jobb volna, ha látogatásaimat szobámban a kandalló mellett fogadnám. — így jobban megismerkedhetném Owaldné asszonynyal, mondá gúnyosan. Az első látásból nyert ítéletek gyakran igazságtalanok. Majd meglátjuk! .. Azután a férj első kötelessége, őrködni neje hirneve fölött, és én édesem bizony az én nőm! A nyomósság, melylyel utóbbi szavait mondta, megremegtetett. A minap, midőn György kíséretében jöttem haza, találkoztam Mózsessel, és mindebben az ő befolyását véltem látni. . . Akárhogy volt, a háború oly alakban indult meg, mely megijesztett. Akik azt hiszik, hogy joguk van engem elitélni, gondolják meg, hogy nem kellett hátra hagynom egyet sem azon emlékek közül, melyek részt vehettek volna a legkegyetlenebb érzelmek elleni harcban; gondolják meg, hogy helyzetem a főbb pontokra nézve különbözött azon nők helyzetétől, kik lemondanak és ugyanabban az időben megszöknek egy szeretővel. Nekem nem volt sem családom, sem barátaim, csak egy uram, kinek hatalmába a véletlen vetett, és ha magunkat egy távoli völgyben képzeltem, hol semmiféle emberi zaj nem zavarja a természet csöndjét, úgy tetszett nekem, hogy felemelkedem a magasba, honnan szánalommal tekintek le a halandókra. Ha okosabb vagyok, azt kérdezem magamtól, hogy ez az örök hymnus kielégítheti-e egy fiatal, tevékeny ember igényeit, nem találná-e egy napon e kettőst egyhangúnak, de gyermek voltam, és az élet nagyon rövidnek tetszett, hogy kölcsönös leírásunk ittasságát kimerítsem. Sem vakmerőnek, sem önzőnek nem találtam magamat e határozott hódolat elfogadása által, annál kevésbbé láttam szégyent abban, ha elszakítom a kötelékeket, melyek nem voltak a szereleméi. — Nem, mondom magamban — szofizmáimra támaszkodva — semmiféle akadály, semmiféle kötelesség nem akadályozhat meg, semmi!... Emlékezem, hogy e gondolat jókedvűvé tett még abban a pillanatban is, midőn szökésünk előkészületeinek megállapítására térve, azt hittem, hogy utólszor lépem át a lakás küszöbét, mely fogságom volt. Látom még, midőn beléptem a szobába, melyben úgy tetszett, isten válaszolt kihívásomra: — íme egy kötelesség, egy szent kötelesség. Fogsz ellene véteni ? Daverne ágyán feküdt, feje hátra dőlve, szemei félig nyitva, mintha ittas volna ; lélekzete nehéz és sóhajokkal vegyes, a láz pirt vont arczára. Úgy látszott, hogy nem értett meg, midőn hozzá mentem és zavarodva kérdeztem : — Mi baja? Több nap óta, anélkül, hogy ügyeltem volna rá, oly nagy volt közöttünk az egyenetlenség, hogy nem ment el hazulról. Azt hitte, hogy csak egy kis roszszul érzés volt, mi otthon tartotta. Megtudtam, hogy hirtelen nagyon rosszul lett és szakadatlanul haraggal nézett rám. Orvosa ugyanakkor érkezett, amikor én. Megvizsgálta, megtapogatta fejét, és ezután engem félre hivott. — Nem titkolom ön előtt, asszonyom, mondá hogy a betegség járványos, az eset súlyos, mihez még heves agyvelőgyuladás is járul. Tudtam a járvány nevét, mely borzadályt gerjesztett bennem; mindazonáltal első benyomásom kevésbbé a félelem, mint inkább a szánalom volt. Ez érzelem uralkodott a felháborodás és a szenvedély fölött, mely annyira eltávolított. Oda ültem Deverne fejéhez, nem erényből, hanem tiszta ösztönből, mint egy irgalmas néne. Mily sötét virrasztások ezen és a következő éjjeleken ! A láz fokozódott, kezdett félre beszélni. Hallgattam.........Szakadozott szavai között majd parancsoló, majd kérő hangon hallottam nevemet kiejteni, mintha segélyemet kérte volna. (Folyt. köv.) (B. Haymerle) visszatérése néhány nappal késett, úgy, hogy az új külügyminiszter csak a jövő hét elején érkezhetik Bécsbe. Addig gr. Andrássy vezeti a külügyminisztériumot. (Bismarck és a franczia sajtó.) A franczia lapok nincsenek úgy meggyőződve a franczia-német barátságról, mint a birodalmi kanczellár, és hol erősebb, hol gyöngébb nyilatkozatokban adnak kifejezést e meggyőződésüknek. A legtapintatosabban ír kétségkívül a Temps, mely azt mondja, hogy a hazafias franczia sajtó feladata a kedélyeket nemcsak fegyverszünetre, de becsületes békére megnyerni.Az istenért, kiált fel a Temps, ne szerezzünk magunknak Italia irredentát! Nem ismerjük félre, hogy sajtónk általában igen óvatosan meg tudta tartani a középutat oly jogok között, melyeket nem áldozhat fel és kötelességek között, melyeket az ország érdeke ró reája. De kétszeres tartózkodást kell tanúsítani a repulikánus lapoknak. Nagyon megnehezítenék feladatát a kormánynak, melyet támogatni akarnak, ha elkeserítik viszonyait oly államhoz, melyben sugalmazott sajtó van és senki sem akarja hinni, hogy nálunk nincs ilyen. Egy külügyminiszter konkrét politikát csinál, állandó beszédben van a más államok diplomácziájával, és semmit sem tarthat szem előtt, mint politikájának sikerét. Ha tehát a béke fenntartását tűzte ki czélul magának, akkor békeszerető biztosításaiban nemcsak relatív őszinteséget, hanem egész szívélyességet kell tanúsítania, mely szükséges, hogy a világot meggyőzze. Könnyen érthető tehát, mily zavarokat okozhatnak neki azon sajtó meggondolatlan nyilatkozatai, mely jogosan a közvélemény hit kifejezésének tartja magát.« (A spanyolok) jelenleg zavarban vannak az iránt, hogy forradalmat csináljanak-e, vagy annektálják Portugalliát. Az elsőre hajlandó Serrano, ki teljesen visszavonult a monarchistáktól. A monarchia mellett síkra szállt az »Imparcial,« mely »Spanyolország történeti igényei« czim alatt egy czikket közölt, mely Portugalliában nem kis feltűnést keltett. Az összes lissaboni lapok, párt különbség nélkül, hevesen megtámadják a czikket, egy lázbeteg produktumának mondják és a legmelegebben síkra szállnak Portugália szabadsága és függetlensége mellett. Maga a miniszteri Progress azt tanácsolja Spanyolországnak, hogy figyelmét fordítsa a belügyekre. (Konstantinápolyból) Írják a P. K.-nek: A porta hadikészületeinek híre Kelet-Ruméliába és Bulgáriába is eljutott és ott élénk mozgalmat idézett elő. Egy orosz tábornok, ki szept. 14-én talán titkos küldetésben Philippopolisban időzött, a ruméliai direktórium bolgár tagjai előtt így nyilatkozott: »Ne féljetek! Azon a napon, amelyen egy török katona Kelet-Rumélia földére teszi lábát, segítségtekre megindul egy orosz hadsereg. Ugyanazon a napon érkezett átutaztában véletlenül Philippopolisba a Courrier d’Orient szerkesztője, a bolgár ügy ismert védője. Alig tudták meg a bolgárok megérkezését, valóságos tüntetést rendeztek számára. Az iskolai növendékek csokrokat és hízelgő adresszeket nyújtottak át neki. Énekeltek hazafias dalokat melyeknek ez a refrainje: »Le a tisztátalan törökökkel!« »Le a piszkos angolokkal!« Ily demonstráczió elég világosan mutatja e fiatal bolgárok és rokonaiknak érzelmeit. A szambuli ulemák közötti már jelzett és lázadást megközelítő mozgalom folyton növekedik, és oly mérvben terjed, hogy már komolyan nyugtalanítja a rendőrfőnököt. A mozgalom okáról az hallatszik, hogy Hafiz pasa Mouheddin effendi két fiát azért fogatta el, mert erővel akartak egy házba benyomulni és ott erkölcstelen merényletet elkövetni. (A budapest-zimonyi vasút ügyében, a közlekedésügyi miniszter úrnál tisztelgő kalocsai küldöttségnek a miniszter úr által adott, s több hírlapban tökéletlenül fölemlített felelet iránt ugyanazon küldöttség részéről a legmegbízhatóbb forrásból nyert értesítés alapján azon helyreigazítással szolgálhatunk, hogy a miniszter úr sem egy, sem más vonalirány mellett határozottan nem nyilatkozott; mit is különben kiemelvén, el nem hallgatta, hogy tudja méltányolni azon okokat, melyek úgy az egyik, mint a másik vonalirány mellett harczolnak és ezeket kellően tekintetbe is veendi akkor, midőn az elrendelt és most még folyamatban levő alapos tanulmányozások bevégezve lévén , ő nézeteit az országgyűlés elé terjeszti. Különben elismeri, hogy, ha a vaspálya Kalocsát nem érintené, e városnak azzal egy szárnyvonal által való összeköttetését, a város anyagi és szellemi jelentősége tekintetéből indokoltnak tartja. Budapest, október 2. Az országgyűlés mindkét háza ma összeült, de parlamentarizmusunk hanyatlásának szomorú jele, hogy a közönség alig veszi észre a Sándor-utczai palota megnyíltát, s a napisajtó is csak immel-ámmal üdvözli az újra összeült honatyákat. A törvényhozás iránti bizalom alapjaiban megrendült s ezt a kormánypárti sajtó is kénytelen konstatálni, így a P. Lloyd fölemlíti, hogy az országgyűlés távollétét a politikai közélet, a közönség alig érezte, amit laptársunk is annak jelenségéül tekint, hogy a törvényhozás prestigéje mélyen aláhanyatlott. A N. P. Journal pedig így jellemzi a kormánypártot : »Parliamentünk majoritásáról, a tulajdonképeni kormánypártról alig kell sok szót vesztegetni. E pártból az önállóság s függetlenség szelleme bizonynyal mindenkorra eltűnt. E párttal Tisza Kálmán azt teheti, ami neki tetszik. Még arra sincs ereje, hogy morogjon és zsörtölődjék. A férfiak, akik ma Tisza parancsszavát követik, helybenhagyják majd, amit mesterük előterjeszt — ez nem szenved semmi kétséget.« A kilátások, melyeket a törvényhozás részére a napisajtó nyújt, a lehető kedvezőtlenek, s valóban — fájdalom— úgy látszik, hogy csak nagyobb katasztrófa rázhatja fel elaléltságukból a szellemeket, melyeket egy szerencsétlen politika tart lekötve. Akad ugyan egy kormánylap, az Ellenőr, mely ma ujongva kiált fel, hogy : nincs ellenzék! Nézzen körül az országban. Elszegényedés, adóvégrehajtás s általános elégedetlenség : ez a felelet a felkiáltásra, hogy — nincs ellenzék! Országgyűlés. A képviselőház ülése október 2-án. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Baross Gábor, Antal Gyula, Molnár Aladár. Elnök az ülést d. e. 11 órakor megnyitván, üdvözli a képviselőket, s felolvastatja a következő leiratot: Mi első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya. Ha Magyarország és társországai zászlósainak, egyházi és világi főrendeinek és képviselőinek, kik az általunk 1878. évi október hó 17-ére Budapest fővárosunkba összehívott országgyűlésen egybegyülvén, királyi üdvözletünket. Kedvelt híveink! Midőn az általunk 1878. évi október hó 20-án megnyitott országgyűlés első ülésszakát ezennel berekesztjük, egyszersmind a második ülésszakot a folyó év október hó 2-ik napjára összehivottnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Bécsben ezernyolczszázhetvenkilenczedik évi június hó tizenkettedikén. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Elnök: A leirat értelmében a folyó országgyűlés második ülésszakát megnyitottnak nyilvánítja, s kéri a házat, hogy szíves jóindulatát és azon támogatást, amelyben eddig részesítette, iránta ezután is tanúsítsa. (Élénk éljenzés.) Jelenti, hogy holnapután, ő Felségének neve napján, tíz órakor a várbeli helyőrségi templomban isteni tisztelet fog tartatni. A ház — úgymond — készséggel ragad meg minden alkalmat, hogy ő Felsége iránti hódoló tiszteletének kifejezést adjon, s úgy hiszem, ez alkalommal is felhatalmazni méltóztatik elnökét, hogy érzelmeinek a szokott módon a miniszterelnök úr útján kifejezést adjon. (Élénk helyeslés.) Következik az időközben beérkezett irományok előterjesztése. A legelső, mely kezeim közé került, szomorú hírt tartalmaz, Kállay Ödön képviselőtársunknak halálát. Csak az imént vált volt meg tőlünk viruló egészségben, ép testi és lelki erejének fényes bizonyítékát adván, mint kormánybiztos a szegedi vész alkalmával. Annál megdöbbentőbben hatott reám halála, s úgy hiszem hasonló érzelemmel fogadta azt a t. háznak minden tagja. Lángoló hazaszeretete, mindig szilárd meggyőződésen alapuló politikai magatartása, még azoknak is tiszteletét és rokonszenvét vívta ki, akik véleményében nem osztozva, vele ellenkező pártállást foglaltak el. Halála egyformán fájdalmasan érintette a háznak minden tagját, s azért úgy hiszem nem találok ellenzésre, ha bátorkodom határozatilag kimondani, hogy a t. ház az elhunyt feletti fájdalmának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést. (Általános élénk helyeslés.) Ez alkalommal legyen szabad t. hát egy másik halottról is megemlékeznem, a ki szoros értelemben véve ugyan nem volt e háznak tagja, de mint ő Felsége oldala mellett levő miniszter e házban ülési és szólási joggal birt, és ezt a jogát évek hosszú során át gyakorolta. b. Wenckheim Bélát értem, az 1848. előtti időkben a szabadelvű eszméknek a megye teremében és a követek tábláján lánglelkű bajnokát, a hazájához és felséges urunkhoz mindig egyaránt hűséggel viselt elő férfiút, az életének végperezéig minden erejét, tehetségét a közügyeknek szentelő honpolgárt, ki egyaránt vivta ki ő Felségének és honfitársainak bizalmát és tiszteletét; kit, mint lovagias jellemű és szeretetre méltó embert szeretett mindenki, a ki ismerte, kinek elhunytával vesztett a haza és vesztett a képviselőház. Úgy hiszem, alig van a házban valaki, akit halálának hite fájdalommal ne töltött volna el és azért tán nem tévedek, ha a láznak bátorkodom javaslatba hozni, hogy halála feletti fájdalmas érzelmének, jegyzőkönyvileg kifejezést adni méltóztassék. (Általános élénk helyeslés.) Ha a ház méltóztatik indítványomat elfogadni, báró Wenckheim Béla halála felett, sajnálata és résztvevő érzelmei jegyzőkönyvbe fognak iktattatni. Felolvastalak ezután a miniszterelnök levele Orczy Béla b. miniszterré kineveztetéséről (Éljenzés.) Felolvastatik továbbá Várady Gábor következő levele: Nagyméltóságú képviselőházi elnök úr! A múlt június 26 dik és következő napjain Bécsben, az úgynevezett "rendjelpercben lefolyt végtárgyalás alkalmával felhozottaknak és előadott ténykörülményeknek egy része azon felfogásra is nyitott tért, hogy a vizsgálat ellenem is kiterjesztendő volna. Ezen felfogás elterjedt voltánál fogva úgy a képviselői állás méltóságának megőrzése végett, mint saját érdekemből is szükséges, hogy ezen ügy bírósági eljárás által késedelem nélkül tisztáztassék. Hogy azonban képviselői minőségem, az azzal járó mentelmi jognál fogva a megejtendő vizsgálatnak vagy bárminő bírói intézkedésnek pillanatig se szolgáljon akadályául, a képviselő mandátumát ezennel leteszem. Tisztelettel kérem Excziádot, hogy lemondásomat tudomásul véve, ezt a mélyen t. képviselőháznak, jelen nyilatkozatom fölolvastatása mellett, annak idejében bejelenteni méltóztassék. Mély tisztelettel maradtam Técsőn, 1879. évi augusztus 17. napján Excziádnak alázatos szolgája Várady Gábor. A ház tudomásul veszi a lemondást s az új választás elrendeltetik. Bemutattatnak az időközben beérkezett irományok. A szegedi királyi biztos és tanács tagjai távozási engedélyt kérnek. Irányi Dániel figyelmeztet arra, hogy más képviselők is vállaltak a kormánytól megbízást, s még sem kértek a háztól távolmaradási engedélyt. Elnök kijelenti, hogy erről nincs tudomása. (Felkiáltások: Jankovich Miklós! Dárday Sándor! Meczner Gyula! Kende Kanut!) Ennek folytán megfelelőleg fog intézkedni. Az egyes törvényhatóságok részéről érkezett feliratok előterjesztése után az elnök javaslatára kimondatik, hogy az alelnökök, jegyzők és a háznagy választása, esetleg az osztályok kisorsolása hétfőn történik meg; kedden a 12 állandó bizottság választatik meg. A 12 bizottságra a ház tagjai egyszerre fognak egy iven szavazni. Wahrmann figyelmeztetése folytán, ki a nem minden bizottság tagjait választó horvátokra utal, kimondatik, hogy a horvátok külön fognak szavazásra felhivatni. Ezzel az ülés 11 óra 55 perckor véget ért. * * * A főrendiház déli 12 órakor Mailáth György elnöklete alatt tartott ülésében, elnök üdvözölvén a tagokat, Horváth Gyula képviselőházi jegyző átnyújtja a kir. leiratot, mely kihirdettetik. A ház tisztviselői Cziráky János gr. indítványára tisztjökben megerősittetnek. Elnök ezután röviden megemlékezik a főrendiház elhunyt tagjairól, kik Erdődy János gr., Rudics József b.,Bethlen János gr., Junák félsz. püspök, Pongrácz István gr., Wass Samu gr., Csáky János gr., Desewffy Lajos gr., Sztáray Viktor gr., Bissingen Ernő gr., Lo-Presti Árpád b., Károlyi Ede gr., és a két Wenckheim báró. A veszteség fölött a ház jegyzőkönyvileg részvétét fejezi ki. Felolvastatván Orczy Béla b. kinevezéséről szóló miniszterelnöki átirat, mely élénk éljenzéssel fogadtatott, Cziráky János gr. a főrendek üdvkivonatait tolmácsolja ő Felsége holnaputáni névnapja alkalmából. Az elnök tolmácsolni fogja e kivánatokat. A legközelebbi ülésben az egyes bizottságok fognak választás útján kiegészíttetni. Ezzel az ülés a/i 1-kor véget ért. Különfélék. — okt. 2. (A h V. lapból.) Személyem körüli magyar minisztériumom vezetésével ideiglenesen megbízott miniszterelnököm előterjesztése folytán megengedem, hogy alsó-árpisi nemes Pap Árpássy Károly nyugalmazott alezredes és törvényes utódai, a Pap előnév kihagyása mellett, magukat ezentúl »alsó-árpási Árpássy «-aknak nevezhessék. Kelt Schönbrunnban, 1879. évi szeptember hó 36-án. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. — A m. kir. igazságügyminiszter, Liptó megye liptóujvári járás szolgabiráját, Luby Györgyöt, a községi bíráskodást meghaladó kisebb polgári peres ügyekben való bíráskodási joggal ruházta fel. (Mária Valéria főherczegnő) ma reggel Bécsből Rákoson át Gödöllőre érkezett. (A közoktatásügyi miniszter) Kruesz Krizosztom, pannonhalmi főapátnak azon nemes áldozatkészségéért és a népnevelés ügye iránt tanúsított lelkesedéséért, melynél fogva Tarján nevű uradalmi pusztáján tetemes költséggel czélszerű iskolát épített, azt tanszerekkel mintaszerűen fölszerelte, s úgyszintén a tanító ellátásáról is gondoskodott, meleg elismerését, és köszönetét nyilvánította. (Gr. Zichy Jenő) megkeresett minket e felhívás közlésére. Mindazon ipartársulati, kamarai, nemkülönben köztörvényhatósági bizottságok, illetőleg küldöttségek, amelyek a székesfehérvári országos kiállítás tanulmányozására megjelentek, iparviszonyaink emelése tekintetében készített jelentésüknek október hó 20-káig hozzám való beküldésére ezennel tisztelettel felkéretnek. Székes-Fehérvárott, 1879. okt. 1-én. Gr. Zichy Jenő. (Nagyváradon) uj szabadkőműves páholy alakult. Neve : László király. A napokban avatta fel Puszky Ferencz, mint a János nagypáholy nagy mestere, több küldött kíséretében.