Pesti Napló, 1879. november (30. évfolyam, 264-287. szám)

1879-11-10 / 270. szám

270. szám. Szeresesastőei hron­at Barátok-tere, A­t­h­e­n­aeum -épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza, Em­dő-hivatal, f Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézerdők. Budapest, 1879. hétfő, november 10. 80. évi folyam. Elbílasestést feltételeit* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 firt. — 8 hónapra 6 firt. — 6 hónapra IP. firt. Az esti kiadás postai k­ülönk­üldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, unnék ha,a­mely napján történik ás, mindenkor a hó első napjába isanyltatik. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a [Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. — Múlt éjjel érkezett. — Szeged, nov. 9. (O. É.) A város mai közgyű­lésén indítvány létetett Szeged részére a kor­mány által kieszközlendő 10 milliónyi kölcsön iránt, mely kölcsön a kormány jótállása mellett volna föl­veendő. Az indítvány szerint e kölcsön kamat nélkül, vagy lehetőleg csekély kamat mellett, hosszú lejá­ratra, csakis építkezési czélokra fordíthatnék és adat­nék ki az egyes építkező feleknek. Az indítvány a főispán felszólalására a pénzügyi bizottsághoz uta­­síttatott, hogy azt tanulmányozza és ez iránti jelen­tését a jövő vasárnap tartandó közgyűlés elé terjeszsze. A segélypénzek kiosztása tárgyában beadott indítvány, mely szerint fölterjesztés intéztessék a ki­rályi biztoshoz, hogy a segélypénzek egészben vagy részbeni kiosztása lehetőleg még a tél beállta előtt megtörténjék, szintén a jövő közgyűlés napirendjére tűzetett ki. Ezután tudomásul vétetett a királyi biztos le­irata, mely szerint a közgyűlésnek a város tisztvi­selőinek lakbérpótléka iránti határozatát helyben nem hagyta. A királyi biztos a mai déli vonattal a fővá­rosba utazott. Karlovicz, nov. 9. A királyi biztos ma befe­jezettnek jelenté ki a szerb egyházi kongresszust. A felolvasott miniszteri leirat közli, hogy a király meg­elégedését fejezi ki a kongresszusnak. A biztos kö­szönetet mond az irányában tanúsított előzékeny­ségért és ígérte, hogy a kongresszus határozatait legmelegebben fogja ajánlani a királynak. Kijelen­tette végül, hogy a kormány kész a kongresszust munkálatainak befejezése végett, tavaszszal ismét összehívni. Páris, nov. 9. Az összes párisi szerzetes isko­lákat 1880. október 1-ig világi iskolákká fogják átala­kítani. Páris, nov. 9. A ma végbement két szenátori választásnál Charente megyében Canrobert marsall 299 szavazattal 314 közül és Hautes-Alpes megyében Guiffrey köztársasági 241 szavazat közül 140 szava­zattal választott meg Bontoux ellen, ki 94 szavaza­tot nyert. Pária, nov. 9. A Banque Européenne elha­tározta, hogy kifizeti Philippart adósságait. Pétervár, nov. 9. Császári rendelet szabályoz­za a rendőrség fegyverhasználatát. A fegyver haszná­landó önvédelmezés czéljából, mások megvédelmezé­­sénél, a bűntettesek letartóztatásánál és megszökött foglyok üldözésénél, a rend helyreállításánál azonban csak a rendőrségi hatóság parancsolatára és három­szoros intés után. Belgrád, nov. 9. Milán fejedelem Nisbe uta­zott, hol a skupstina ülésszakának tartama alatt tar­tózkodni fog. — Ma érkezett. — Prága, nov. 10. A Politik jelenti: A reichs­­rath cseh képviselőinek klubja elhatározta, hogy tag­jainak megengedi a gazdák klubjába való belépést azon kikötéssel, hogy ne kössék le magukat a klub­nak netaláni határozatai által. A német-ágostai község tegnap tartott presby­­teri ülésében aláíratott a tervezett nyilatkozat, mely megc­áfolta a külföldön terjesztett híreket az Ausz­triában állítólag előfordult vallásszabadsági sérel­mekről. New-York, nov. 10. Samoából érkezett és szeptember 21-ről kelt tudósítások jelentik, hogy Malietoa csapatai összeütköztek az előbbi kormány párthíveivel, mely alkalommal Malietoa győzött. An­golország megbízása folytán Malietoa Gordonnal egyezséget kötött, melynek főpontját képezi egy angol kőszénállomás és hajó tatarozó hely megjelölése más vidéken, mint ott, melyet az amerikai kormány e czélra kijelölt. — Gordon, Chandler kapitány, a »Hachawana« amerikai hadihajó, parancsnoka és Weber német konzul között Apiában a rend fenntartása iránt egyezség jött létre. Ennek kö­vetkeztében kormány fog az eddigi városi közigaz­gatás helyébe lépn­i, melynek tagjai az Apiában szé­kelő azon idegen hatalmak képviselői lesznek, melyek kormányai szerződési viszonyban állanak Sámoához. Ezek elismerik Malietoát, és ismét hiva­talos összeköttetésbe lépnek annak kormányával. London, nov. 10. A hivatalos lap megc­áfolja azon hírt, hogy a hesseni nagyherczeg eljegyezte vol­na a hannoveri herczegnőt. Budapest, nov. 10. (A magyar földbirtokos osztály) anyagi hanyatlása egy idő óta Európaszerte figyel­met kelt. Nemrég a Standard foglalkozott e tárgy­­gyal, most pedig a Vaterlandban találunk hasonló felszólalást. E lap egyúttal fölemlíti, hogy más álla­mok a földbirtokos és földműves osztályok védelmére mennyi hatékony törvényhozási intézkedést tettek, így például kiemeli, hogy a gyorsan benépesedett Manitoba államban 160 acrcnyi terjedelmű birtok a gazdasági épületekkel és kerítésekkel, egy tehén, két ökör, egy ló, négy juh, két sertés s 30 napi élelem ki van véve az adósságok miatti exekv­zió alól; végre­hajtást erre a vagyonra vezetni nem lehet. Brit-Ko­­lumbiában egész az 500 font sterling értékű gazdasá­got és a gazdasági fölszerelést és bútorzatot egész 100 font sterlingig nem lehet adósságok miatt lefog­lalni s igy a farmer, a gazda egész 7000 ftig telje­sen biztosított s a hitelezők ellen védett birtokkal bir. Norvégiában ha egy földbirtokos eladja birtokát, a földes ur neje, özvegye vagy leszármazói husz évig felruházzák a joggal, hogy az illető birtokot a régi áron visszavásárolhatják. Ily védelem mellett a sza­bad paraszt birtokos osztály csakugyan fennmarad­hat, míg a végrehajtási eladások korlátlansága gyors pusztulásra juttatja azt. (Az országos szabadelvű párt­ teg­napi értekezletét Vizsolyi Gusztáv elnök meg­nyitván, tárgyalás alá vétetett a Bosznia és Hercze­­govina közigazgatása tekintetében szükséges intézke­désekről szóló törvényjavaslat. A törvényjavaslat ellen felszólalt Bajk Miksa és Ordódy Pál,­­ mel­lette Tisza miniszterelnökön kívül Pulay Kornél elő­adó, Jókai Mór, Baross Gábor és Dárday Sándor. Erre a törvényjavaslat általánosságban elfogadtat­ván, a részletes tárgyalás a közelebbi napok valame­lyikére összehívandó értekezletre halasztatott. Baczon kérdést intéz a vadállatok pusztításaira vonatkozó statisztikai adatok iránt, mire a miniszterelnök meg­nyugtató választ adván, az értekezlet eloszlott. (M­int értesülünk, az értekezleten nagy szen­­zácziót keltett Ordódy Pál azon nyi­latkozata, hogy inkább lemond a kép­­viselőségről, semhogy a javaslatot megszavazza. Bajk ellene szavaz a javaslat­nak, de a házban nem szólal fel. Kautz Gyula azt jelenti ki, hogy a vita menetéhez képest fog sza­vazni. Mihajlovics Károly, a horvátok nevében szintén azt jelenté ki, hogy nem fogadhatja el a ja­vaslatot. A szerk.) (A függetlenségi párt) tegnapi érte­kezletén újra vitatta a gr. S­z­a­p­á­r­y-P­ázmándy­­ügyet s e tárgyban interpelláczió megtételét ha­tározta el. A­z interpellác­iót Simonyi Ernő nyújtja be. (Mint halljuk, Simonyi Ernő azt kérdi majd a pénzügyminisztertől: v­a­l­ó-e, hogy Pázmándy képviselőt, a kép­­viselőházban tett nyilatkozatáért hív­ta ki párbajra? A szerk.) (A boszniai törvényjavaslatok­, me­lyek tárgyalása a magyar képviselőházban ma vette kezdetét, az osztrák reichsratb pártjainál is ellen­szenves fogadtatásban részesültek. Az osztrák alkot­mánypárt már formaszerűen visszautasította a javas­latokat, sőt a kormánypárt cseh és f­edera­­lista elemei is igen feltűnő és sajátságos magatar­tást követnek irántuk. A cseh lapok még tovább mennek s egyenesen visszautasítják a javaslatokat, csakhogy épen az ellenkező szempontokból, mint melyek az alkotmánypártot ugyanez eredményre ve­zették. A cseh lapok épen azért ellenzik a javaslato­kat, mert ezek az invesztícziók megszavazását nem a delegácziókra, hanem a két törvényhozásra ruházzák. A delegácziókat, mint a birodalom tulajdonképeni képviseletét erősbíteni és fejleszteni kell, ez a csehek jelszava. A Politik szerint a delegácziót a birodalom egységének utolsó menedékévé kell tenni. Ezen a biro­dalom egységével s a történeti fejlődéssel összhangzó praemisszából — írja a prágai lap — mi reánk lo­­gicre előáll azon szükségesség, hogy a d­e­l­e­g­á­­cziók megszilárdittassanak, ne pedig gyöngittessenek. De,ha abban, hogy a czisz­­lajzbán delegáczió a reichszatbból választatik, gyön­­geségek egy mozzanata rejlenék, úgy mindenesetre más választási módozatról kell gondoskodni. Magáról a javaslatról a Politik így szól: Bízzák a birodalmi birtok ideiglenes közigazgatását a tulajdonképeni birodalmi képviseletre, a delegácziókra. És mindenek előtt hagyják ki a kormányjavaslatból ama pontot, mely szerint a kérdés végleges megoldása, ismét mint a berlini szerződés a két országos parliamentre bizatik, mi a delegácziók illetékességének oly végzetes módon praejudikál. (Londonból) Írják nov. 6-ról: A lőpor ösz­­szeesküvésnek, orániai Vilmos partraszállásának s az inkermani csatának közös évfordulónapját tegnap különféle módon ünnepelték. A lőporösszeesküvés aerája rég letűnt már, de még mindig bejárják az évnapon az iszonyatos pofáju .Guy­-k egy sereg su­­llancz kíséretében a város utczáit. A »protestáns« király »dicsőséges emlékű« partra szállásának évnapja sok orangiszta egyletnek és szövetkezetnek alkalmat ad a jó ügy támogatására s a Róma elleni kifaka­­dásokra. Az inkermani csata évnapját barátságos lakomával szokták ünnepelni ama tisztek, kik az em­lített csatában részt vettek. Minden igy történt teg­nap is. Tegnap épen egy negyed század telt el ama csata óta, melyet »a hadvezérek elvesztettek, a kato­nák pedig megnyertek.« Ez alkalomból a Times a krími háború aránylag apró csatáit összehasonlítja a később vívott monstre ütközetekkel. A lap kiemeli, hogy a szövetséges hadseregek amaz aránylag kisebb csatákkal is nagy eredményeket vívtak ki, de konsta­tálja, hogy az angol hadsereg jelen állománya a többi államok hadseregeivel szemben nem épen meg­nyugtató. (Az angol-török konfliktus) csak­ugyan ki van egyenlítve. A legújabban érkezett angol lapokban a következő konstantinápolyi sürgönyt ol­vassuk : »Miután Musurus pasa megígérte lord Salis­­burynak, hogy a porta az Anglia által sürgetett re­formokat foganatosítani fogja, a brit kormány viszavonta a parancsot, mely a hajóhadat Yurlába rendelte. A hajóhad Máltában marad. A porta nem akarja az akc­iót elhamarkodni és most a reformok mielőbbi foganatosításáról tanácskozik. Lord Salisbury, midőn a hajóhadnak Yurlába rendelését visszavonta, bizonyos feltételek teljesítését kötötte ki.« Országgyűlés. A képviselőhöz ülése november 10-én. Elnök: Szlávy József. Jegyzők­: Márkus István, Baross Gábor és Mednyánszky Árpád b. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Szapáry Gyula gr., Péchy Tamás, Pauler Tiva­dar, Szende Béla, Kemény Gábor b., Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi­telesíttetik. Rudnyánszky József b. a főrendi ház jegy­zője átnyújtja az 1877. évi állami zárszámadásra vo­natkozó képviselőházi határozatnak, és az ő cs. és apostoli kir. felsége legmagasabb udvartartás­i költsé­­geinek fedezéséről szóló törvényjavaslatnak a főrendi ház által változatlan elfogadásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatokat. A törvényjavaslat a legfelsőbb szentesítés alá fog terjesztetni; az 1877. évi zárszámadások tárgyá­ban hozott határozat pedig tudomásul vétetik. Pauler Tivadar igazságügyminiszter bemu­tatja a szegényjog kölcsönös biztosítása tárgyában Francziaországgal kötött szerződésről szóló törvény­­javaslatot. Az igazságügyi bizottsághoz utasíttatik. Ezután beadatták a közigazgatási bizottságra és egy jegyzőre a szavazati jegyek. Ezután G­y­u­r­g­y­i­k Gyula következő indítvá­nyának felvétele fölötti határozathozatal következett. Az indítvány így hangzik: Utasíttassék a pénzügyminiszter úr, miszerint még az 1880. évi állami közköltség-előirányzat tár­gyalását megelőzőleg, az 1875: XXI. t. czikknek, »a vadászatnak és vadászatra használható fegyverek­nek megadóztatásáról« szóló 11., 12. és 20. §-ai mó­dosítása, illetőleg az ezen §-okban jelzett adó leszál­lítása iránt, az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesszzen. Gyurgyik Gyula indokoló beszédében elő­adja, hogy a vadászati törvény, midőn pusztán fiská­lis szempontból indult ki, ez­által megfosztotta a sze­gény embert attól, hogy saját termését a vadak ellen megóvhassa. (Helyeslés a balon.) De fiskális szem­pontból is igen csekély eredményt hozott ezen adó s az immoralitást mozdítja elő, mert az kijátszatik. Kéri indítványának tárgyalás alá vételét. Szapáry Gyula pénzügyminiszter. T. hát ! Habár teljes készséggel elismerem, egyátalában, mint különösen e tekintetben, hogy a benyújtandó adója­vaslatoknak nem szabad csupán a fiskális szempon­tokból kiindulni, azért mégis kénytelen vagyok ezen álláspontot a t. ház figyelmébe ajánlani és kérni, ne méltóztassék a felszólalásokban és előterjesztésekben ezen szempontot egészen figyelmen kívül hagyni , mert, ha financ­iális helyzetünk talán nem oly ag­gasztó, mint volt néhány évvel, vagy pár hónappal ezelőtt, mégis attól még messze vagyunk, hogy állam­­háztartásunkban az egyensúly helyreállíttassék, azért ezen szempontból az államjövedelmek érdekét, igen kérem, hogy a számításból kihagyni ne méltóztassék. Az előttem szólott­­. képviselő úr hivatkozott arra, hogy a fegyveradónak és a vele járó vadászati jegyeknek sok tekintetben káros hatása van azért is, mert a kisebb tulajdonosok nem védelmezhetik meg a kártékony vadaktól terményeiket, de méltóztas­sék figyelembe venni, hogy szemben ezzel, ezen vadá­szati törvénynek és a vele összekötött adónak van egy nagy közgazdasági haszna is, az tudniillik, hogy azóta, mióta ezen törvény megalkottatott, kétségkívül a vadászatból járó jövedelmek nagy mértékben növe­kedtek, s ezen jövedelmekben az egyes községek és azoknak egyes tagjai is nagy mértékben részesültek. Simonyi Ernő : Ez nem tárgyalás, most csak indítvány felvételéről van szó, de a tárgyalásba nem bocsájtkozhatik a miniszter. Elnök: (csenget) Bocsánatot kérek ne mél­tóztassék közbeszólással a miniszter urat zavarni. A miniszter úrnak joga van a kérdéshez szólani; hivat­kozom a törvényre, mely a miniszternek erre jogot ad, de hivatkozhatom a gyakorlatra, mely mind­any­­nyiszor valahányszor egy indítvány kifejtetett megadta a miniszternek a jogot, hogy hozzászól­jon , sőt tovább megyek, volt arra is eset, hogy az illető indítványozzónak is megadta a jogot, hogy a miniszternek felelhessen. A t. képviselő úr közbeszólása tehát, — enge­­delmet kérek, — ezúttal nem helyes. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Ernő nem tartja helyesnek, hogy a miniszter az indítvány érdemleges tárgyalásába bo­csátkozzék akkor, midőn ahhoz senki hozzá nem szól­hat, mert hiszen csak az indítvány felvételéről van szó. Elnök megjegyzi, hogy a miniszter szólásjoga ily esetben a házszabályok által van biztosítva. Szapáry Gyula pénzügyminiszter hivatkozik a gyakorlatra, mely szerint a kormány tagjai ily esetekben érdemileg szólottak a kérdéshez s újólag kéri az indítvány mellőzését. Madarász József visszaélésnek nyivánítja a miniszterek részéről azt, hogy ők nem azon indoko­kat adják elő, melyek valamely indítvány tárgyalása mellett, vagy ellene szólanak, hanem érdemlegesen tárgyalják a kérdést! A ház, megszámlálás útján, 109 szóval 101 elle­nében kimondotta, hogy az indítványt nem kívánja tárgyalni. Tárgyalás alá vétetett a Bosznia és Herczego­­vina közigazgatására vonatkozó törvényjavaslat. Pulay Kornél mint a boszniai közigazgatási bizottság előadója röviden ajánlja a törvényjavaslatot. Polti Mihály részletesen vázolja a boszniai vi­szonyokat s különösen az agrárius mozgalmakat. A bosnyákok nagy desilluziója az volt, hogy daczára annak, hogy Ausztria-Magyarország okkupált, e kér­dés megoldására mi sem történt úgy, hogy ha a vi­szonyok így maradnak, a mozgalmak elfojtására a monarchiának ott ostromállapotot kell tartania. Nagy nehézséget fog ott okozni a földtehermentesítési kér­dés. (Derültség.) Az okkupácziónak mindig ellenzője volt, úgy szerb, mint tiszta magyar szempontból. Politikai meggyőződése az, hogy Kelet-Euró­­pát át kell engedni a keleti népeknek és hogy mon­archiánknak nincs érdekében ott hódításokat csinálni, sőt, hogy ott a bódítások bizonyos veszélyeket idéz­hetnek elő. De ha nem állana azon szerb vélemény, a­mely a Száván túl van, ha nem állana, hogy Bosznia és Herczegovina Szerbia és Montenegróhoz csatol­­tatnék hanem csak toltatnék Ausztria-Magyaror­­szághoz, meg van győződve, hogy az új viszonyok alakulásában, sem a szerbek, sem a magyarok ab­ban nagy szerepet nem fognak játszani, hanem ha­talmasabb faktorok fogják a kérdést eldönteni. Mint tényt, a törvényjavaslatot talán megsza­vazná, ha némi garanc­iát látna arra, hogy Ausztria- Magyarország teljesíteni fogja a berlini mandátumot, hogy Ausztria-Magyarország ezen tartományokban a berlini szerződés elvállalt kötelessége szerint a ren­det, a czivilizált európai viszonyokat fogja létesíteni. De ez iránt ön a garancziát nem látja, s azért nem fogadja el a törvényjavaslatot. Bausznern Guido kijelenti, hogy Polittal tel­jesen ellentétes nézetben van. Ha, az okkupáczió csak a requestráczió előstádiuma, megbocsáthatlan lenne nézete szerint a monarchiának csak egy kraj­­czárral is többet kiadni, mint a­mennyi az okkupáti tartományok ideiglenes közigazgatás költségeinek fedezésére szükséges, ellenben, ha az okkupáczió az annexiónak előstádiuma, szintúgy megbocsáthatlan volna, a szükséges beruházásokat is meg nem tenni. Meggyőződése szerint Ausztria-Magyarország­­nak az okkupáti tartományokban való állása defen­­szív állás azon veszélyek ellen, melyek a Habsburg­­monarchiát egyenesen fennállásában fenyegetik, és egyfelől Oroszországnak a Balkán félszigetre irány­zott aspiráczióiban, másfelől az ottani szláv népségek hajlamában rejlenek. Monarchiánk az okkupáczió által a Balkán félszigetre vezető utat, t. i. Szerbiát, hatalmi körébe vonhatja, miáltal a keleti kérdésben nemcsak való­ban a helyzet ura lesz, hanem már jelenben is az ottani szláv népeket fékezi (Tetszés a jobb oldalon.) A legközelebbi feladat most már az, hogy Ausztria-Magyarország ezen állását politikailag és gazdaságilag kihasználja, illetőleg a Balkán-félsziget államait, ámbár jóakarattal és tapintattal párosult komolysággal, de ha szükséges — és úgy látszik, hogy Szerbiára nézve nagyon hamar szükséges lesz — (igaz! a jobboldalon) tekintet nélküli erélylyel és szigorral, katonailag és kereskedelmileg hatalmi körébe vonja. (Tetszés a jobboldalon.) E tekintetben előnyére van a létesített szoros baráti viszony Németországgal, úgy hogy a Habs­burg-monarchia misszióját ismét keleten keresheti s fennállását biztosíthatja. E tekintetben Magyaror­szágra nézve a közösség fennáll, nemcsak a törvény erejénél fogva, hanem mert Magyarország ma inkább, mint valaha Ausztriára van szorulva, s e tekintetben követnie kell Széchenyi jelszavát, mely szerint a hazá­nak jövője csak a habsburgi monarchiában van. (Nyug­talanság a szélsőbalon.) Elfogadja a törvényjavaslatot, melyben nézeteinek megfelelő intézkedéseket lát. (Helyeslés jobbról.) A tárgyalás felfüggesztetvén, elnök a válasz­tás eredményét közli. A közigazgatási bizottság meg­választott tagjainak névsora következő :­­ Szederkényi Nándor 175, Sárközy Aurél 173, Gulner Gyula 171, Lipthay Béla b. 170, Janicsáry Sándor 168, id. Ráday Gedeon gr. 168, Taray Endre 168, Csengery Antal 167, Dőry Dénes 167, Földváry Gábor 167, Kulcsár Lajos 167, Pogány Károly 167, Grünwald Béla 166, Knöpfler Vilmos 166, Péchy Jenő 166, Pulay Kornél 166, Szlávy Olivér 166, Sztojkovits Péter 166, Tibád Antal 166, Stoll Ká­roly 165 szavazattal választatott meg. Ezután az egyes miniszterek válaszolnak a hoz­zájuk intézett interpellácziókra. * * * Pauler igazságügyminiszter felelt Irányi in­­terpellácziójára a Hechtl-ügyben. Az interpelláczió­­ból az tűnik ki, hogy a sértést elkövetett kapitányt az első fokú katonai törvényszék fölmenti, a felsőbb katonai bíróság négy heti fogságra ítélte, mely azon­ban leszállíttatott két heti fogságra. Irányi a választ nem veszi tudomásul. A ház az a feletti vita után, hogy e kérdésben a horvátok szavazhatnak-e, 89 szóval 81 ellen a választ tudomásul vette. Végül Szende miniszter felelt Vidlicskay interpellácziójára több hadkötelezett elbocsátása tár­gyában. Midőn az elnök szavazásra tűzte ki a kér­dést, Csanády felszólalt, kijelentvén, hogy a ház nem határozat­képes. Ez a megszámlálás folytán ki­derülvén, többek kívonatára a képviselők név­sora felolvastatott. A névsor felolvasása után, minthogy a ház nem volt határozatképes, elnök az ülést 11i 3 órakor eloszlatta. Az utakról szóló javaslat és a főváros. — nov. 10. Az utakról szóló törvényjavaslat jelentékeny új terhekkel fenyegetvén a fővárost, a polgármester el­nöklete alatt tartott pénteki értekezlet a főváros ér­dekeinek védelme czéljából s kivételes helyzetének figyelembevételével pozitív módosítási javaslatok elő­terjesztésére hívta föl a polgármestert. E pozitív javaslatok elkészülvén, Kamermayer vasárnap d. e. 11 órára érdemleges ülésre hívta egybe a múlt alkalommal is megjelent országgyűlési képviselőket, nevezetesen Szilágyi Dezső, Thaly Kálmán, Királyi Pál, Hoffman Pál, Ráth Károly, Fálk Miksa, Hege­dűs Sándor stb. urakat. A pozitív módosítási javaslatok három irány­ban terjednek ki s három ügyosztály által is ké­szíttettek : a törvényjavaslat által előidézendő adó megterheltetés mennyiségéről, a köz­­munkaváltsági adó kivetése és kezeléséről, s végül a javaslat közigazgatási hátrányairól szólnak ezek. A számvevőség azzal szemben, hogy a javaslat szerint Budapest egyenes adója 6°/0-kal emeltessék s a jelenlegi 80,000 frtnyi közmunkaváltsági dij 370,000 frtra fokoztassék, azt ajánlja, hogy tétesse­nek a kormány s illetőleg az országgyűlésnél lépé­sek, hogy a­­javaslat akkép módosíttassék, hogy a közmunkaváltsági adókivetési kulcs 11/2°/0-ban álla­­pittassék meg s a direkt adó mérvéhez képest 60 ftig 3 kézi napszám, 100 ftig 4 kézi napszám, 100 fton fölüli adó után pedig 50—50 forintonkint 1—1 kézi napszám kötelezettsége vézessék. Ez által a jelenlegi közmunkaváltsági adóösz­­szeg fölemelkednék 130—140 ezer forintra. Szüksé­ges továbbá azon módosítás , hogy az összes köz­munkaváltsági bevételek a fővárosi házi pénztár jö­vedelmét képezzék, a törvényhatóság által fenntar­tandó utak költségeinek részben fedezésére szolgál­janak, s ehhez képest az 1870. X. t. sz. némely ha­­tározmányai, melyek a jövedelmet a főv. pénzalap (közmunkatanács) bevételéül állapítják meg, hatá­lyon kívül helyezendők. Barna Zs. tanácsnok a kivetési és kezelési mód tekintetében az adóügyosztály részéről tesz módosítási indítványokat. A törvényjavaslat a fő­város helyzetének teljes figyelmen kívül hagyása mellett készült. Nem tekintve azon nagy bajt, hogy az egyenes adók ismét ijesztőleg emeltetnek, (hiszen 1867. óta, midőn Buda és Pest összes egyenes adója 2,200.000 frt volt, 1879-ig akkorát emelkedett, hogy most a direkt adóösszeg meg­üti a 6,700.000 frtot), s nem tekintve azt, hogy az elszegényedés óriási arányokat ölt; (a zálogolások és árverések múlt évnegyedi állása alapján egy évre 78.388 zálogolási és 26.160 árverési eset esik a fővá­­rárosban) s ha a múlt évben sikerült is igen nagy adóösszeget behajtani (8.800.000 frtot) ez csak az adózók »nyúzásával« határos szigorral történhetett, — nem tekintve mindezt, a tvjavaslat adókivetési és kezelési része Budapesten teljesen használhatatlan. — Ott, hol 30 adókivető bizottság két hónapon át végzi az adókivetés munkáját, a közmunkaváltság kirovását a polgármesterre mérni badarság, valamint az sem kívánható, hogy a kivetés november elsejére elkészüljön. Javasolja hogy a közmű­váltó díjak megálla­pítása a tanács előterjesztése alapján jövőre is a közgyűlést illesse, az összeírás és kirovás pedig az adóhivatal által eszközöltessék. A törvényjavaslat technikai és közigazgatási részének bírálatát Kun Gyula tanácsjegyző adta. Részletesen elősorolván az e tekintetben tapasztal­ható hibákat, azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a javaslat azon rendelkezésére, hogy a törvény­hatósági utakat az állam vegye át, itt Budapesten semmi szükség; továbbá, hogy a javaslaton, ha azt a törvényhozás változtatás nélkül elfogadná is, gyakorlati életbeléptethetés végett a kormánynak okvetlen változtatásokat kell tenni, hogy a közigaz­gatási zavarokat elkerülhesse. Vörös fonalként húzó­dik végig azon a kormány ama tudatos törekvése, hogy a közig, bizottság (állami közig.) hatáskörét a községi autonómia rovására terjeszsze. Cb­eronimy államtitkár beismerte, hogy a­­j­avaslatban a kormány a községi autonómia öntu­datos megszorítását tűzte ki czélul. A három irányú ellenjavaslatok mindegyikét nem tartja alaposnak, sőt alaptalanoknak nyilvánítja azokat s tagadja, hogy a fővárosi utaknak állami átvételére szükség ne volna, mert ezen utak »gyalázatosak«. A Barna javaslatait a közi­­miniszter (biztosan hiszi) minden nehézség nélkül fogja figyelembe vehetni. A jelen voltak majd mindegyike nyilatkozott most az ügyosztályi javaslatokról. Hoffmann P. beismerte, hogy súlyos kifogások emeltettek, s bebi­­zonyodott dolog, hogy a törvényjavaslat nincs tekin­tettel a fővárosra. Első dolog, hogy Budapest kivétet­­ték a törvény hatálya alól; ezen czél elérése szempont­jából küldöttséget kívánna meneszteni a miniszter­hez. Hoffmann után : É­k­es, Fálk, Hegedűs S., Királyi P., Kamermayer, Szilágyi Dezső szólottak, mely eszmecsere által a Hoffmann által megindított vita egészen más fordulatot vett. Az értekezlet kimondotta, hogy­­ nem tekint­heti magát egyébnek, mint a törvényhatóság első tisztviselője által személyi informác­ió végett egybe­vitt magánértekezletnek. Az értekezlet meg van arról győződve, hogy az utakról alkotandó törvényben kivételes helyzetet kell adni a főváros részére, de nem külön törvény beczikkelyezésével, hanem a jelen törvény végén al­kotandó kivételes §-okkal. Az értekezleten résztvett orsz. képviselők szavazataikat előre nem kötik le semmi irányban, de az ügyet fontolóra veszik, a be­mutatott javaslatokat tanulmányozzák, a köztek, bi­zottságban, pártklubokban, valamint az országgyű­lés előtt szóba hozzák. Az ügyosztályok részéről be­mutatott módosítások tehát kinyomatni fognak s az országház tagjai között kiosztatnak. A főváros pedig, hogy elég támpontot szolgál­tasson e törekvésekhez, a szerdai közgyűlésből fel­iratot fog intézni az országgyűléshez. Kérelem volt emigráns társaimhoz. Az 1849-iki magyar emigráczió közéletében voltak mozzanatok, melyek nem csak nemzetünk történelmének kiegészítő részét képezik, hanem a világeseményekkel is kapcsolatosak. Ide tartozó emigráczionális irataim rendezését vettem munkába oly czélból, hogy ezeknek azon ré­szei, melyek indiskreczió nélkül már most közrebo­csáthatók, kötetenkint mihelyt csak velük elkészül­hetek — a többiek pedig annak idején, lehet csak halálom után — a nyilvánosságnak átadathassanak. A kiadás iránt az »Athenaeum« könyvkiadó társulattal már valósággal szerződtem is. Ez iratoknak egy jelentékeny részét képezik azon levelezések, melyeket különösen 1859-ben s 1860 és 61-ben azon emigráns társaimmal váltottam, kikkel a hazafius kötelesség terén együtt­működni s a köztünk fennállott kölcsönös bizalom kötelékeinél fogva úgyszólván hivatalos viszonyban állani szeren­csém volt. Ezek tudni fogják, hogy nem voltam azon hely­zetben, miszerint írnokot tarthassak s igy saját leve­leimről ritkán vehettem másolatot; különben is hi­báimhoz tartozik, hogy erre gondolni — nemcsak az emigráczióban, hanem azelőtt is legtöbbnyire eszem­be sem jutott. Történelmi érdekű dolognak látszik előttem, hogy a­mit hazánk ügyében tettünk vagy tenni meg­kísérlésünk, a tehetségig hézag nélkül álljon az utó­kor előtt, mely igyekezetünk felett ítélni hivatva lesz. Ennélfogva azon kéréssel járulok azon hajdani társaimhoz, barátaimhoz, kik hozzájuk intézett köz­érdekű leveleimet netán megőrizték: tegyék meg ne­kem a múltak emlékének kedvéért azon szívességet, hogy engedjék át nekem egy kis időre használatul ily tárgyú netán megőrzött leveleimet, s méltóztas­­sanak azokat eredetiben vagy másolatban saját költ­ségemre postán mihamarább kezeimhez juttatni. Szavamat adom, hogy az eredetieket lemásolás után késedelem nélkül visszaküldendem. Második kérésem az, hogy ha valakinek volt emigráns társaim közül, kikkel különösen 1859., 60. és 61-ben (mert most csak ez időszakról van szó) levelezni volt szerencsém, akár­mi oknál fogva kifo­gása volna az ellen, hogy neve kihrassék — méltóz­tassék erről engem értesíteni; kötelességemnek fogom tartani vagy csak neve kezdő­betűit, vagy ha úgy tetszik, épen csak egy csillagjegyet használni. Tisztelettel felkérem a hazai lapok szerkesz­tőit, méltóztassanak e felszólalásomat nyilvánosságra juttatni. Collegno (al Baraccone) Olaszország. Novem­ber 4-én 1879. Kossuth Laj­os. * A Soleil czimü franczia lap közelebbi közlemé­nye alkalmából, Kossuth indignáló hangon irt levelet intézett Helfy Ignácz képviselőhöz. — nov. 10. (A hivatalos lapból.) A közmunka- és közleke­désügyi miniszter Kacsó Károly mérnököt ösztöndijas mérnök­gyakornokká, továbbá a vezetése alatt álló minisztérium szám­vevőségéhez, Kurmann Rezső I. oszt. számtisztet számtaná­csossá,­­ Könyvessy Károly n. oszt. számtisztet I. osztályú, és Brestyénszky János dijnokot IIX-ad osztályú számtisztté nevezte ki.

Next