Pesti Napló, 1879. november (30. évfolyam, 264-287. szám)
1879-11-10 / 270. szám
270. szám. Szeresesastőei hronat Barátok-tere, Athenaeum -épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza, Emdő-hivatal, f Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézerdők. Budapest, 1879. hétfő, november 10. 80. évi folyam. Elbílasestést feltételeit* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 firt. — 8 hónapra 6 firt. — 6 hónapra IP. firt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, unnék ha,amely napján történik ás, mindenkor a hó első napjába isanyltatik. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a [Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. — Múlt éjjel érkezett. — Szeged, nov. 9. (O. É.) A város mai közgyűlésén indítvány létetett Szeged részére a kormány által kieszközlendő 10 milliónyi kölcsön iránt, mely kölcsön a kormány jótállása mellett volna fölveendő. Az indítvány szerint e kölcsön kamat nélkül, vagy lehetőleg csekély kamat mellett, hosszú lejáratra, csakis építkezési czélokra fordíthatnék és adatnék ki az egyes építkező feleknek. Az indítvány a főispán felszólalására a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott, hogy azt tanulmányozza és ez iránti jelentését a jövő vasárnap tartandó közgyűlés elé terjeszsze. A segélypénzek kiosztása tárgyában beadott indítvány, mely szerint fölterjesztés intéztessék a királyi biztoshoz, hogy a segélypénzek egészben vagy részbeni kiosztása lehetőleg még a tél beállta előtt megtörténjék, szintén a jövő közgyűlés napirendjére tűzetett ki. Ezután tudomásul vétetett a királyi biztos leirata, mely szerint a közgyűlésnek a város tisztviselőinek lakbérpótléka iránti határozatát helyben nem hagyta. A királyi biztos a mai déli vonattal a fővárosba utazott. Karlovicz, nov. 9. A királyi biztos ma befejezettnek jelenté ki a szerb egyházi kongresszust. A felolvasott miniszteri leirat közli, hogy a király megelégedését fejezi ki a kongresszusnak. A biztos köszönetet mond az irányában tanúsított előzékenységért és ígérte, hogy a kongresszus határozatait legmelegebben fogja ajánlani a királynak. Kijelentette végül, hogy a kormány kész a kongresszust munkálatainak befejezése végett, tavaszszal ismét összehívni. Páris, nov. 9. Az összes párisi szerzetes iskolákat 1880. október 1-ig világi iskolákká fogják átalakítani. Páris, nov. 9. A ma végbement két szenátori választásnál Charente megyében Canrobert marsall 299 szavazattal 314 közül és Hautes-Alpes megyében Guiffrey köztársasági 241 szavazat közül 140 szavazattal választott meg Bontoux ellen, ki 94 szavazatot nyert. Pária, nov. 9. A Banque Européenne elhatározta, hogy kifizeti Philippart adósságait. Pétervár, nov. 9. Császári rendelet szabályozza a rendőrség fegyverhasználatát. A fegyver használandó önvédelmezés czéljából, mások megvédelmezésénél, a bűntettesek letartóztatásánál és megszökött foglyok üldözésénél, a rend helyreállításánál azonban csak a rendőrségi hatóság parancsolatára és háromszoros intés után. Belgrád, nov. 9. Milán fejedelem Nisbe utazott, hol a skupstina ülésszakának tartama alatt tartózkodni fog. — Ma érkezett. — Prága, nov. 10. A Politik jelenti: A reichsrath cseh képviselőinek klubja elhatározta, hogy tagjainak megengedi a gazdák klubjába való belépést azon kikötéssel, hogy ne kössék le magukat a klubnak netaláni határozatai által. A német-ágostai község tegnap tartott presbyteri ülésében aláíratott a tervezett nyilatkozat, mely megcáfolta a külföldön terjesztett híreket az Ausztriában állítólag előfordult vallásszabadsági sérelmekről. New-York, nov. 10. Samoából érkezett és szeptember 21-ről kelt tudósítások jelentik, hogy Malietoa csapatai összeütköztek az előbbi kormány párthíveivel, mely alkalommal Malietoa győzött. Angolország megbízása folytán Malietoa Gordonnal egyezséget kötött, melynek főpontját képezi egy angol kőszénállomás és hajó tatarozó hely megjelölése más vidéken, mint ott, melyet az amerikai kormány e czélra kijelölt. — Gordon, Chandler kapitány, a »Hachawana« amerikai hadihajó, parancsnoka és Weber német konzul között Apiában a rend fenntartása iránt egyezség jött létre. Ennek következtében kormány fog az eddigi városi közigazgatás helyébe lépni, melynek tagjai az Apiában székelő azon idegen hatalmak képviselői lesznek, melyek kormányai szerződési viszonyban állanak Sámoához. Ezek elismerik Malietoát, és ismét hivatalos összeköttetésbe lépnek annak kormányával. London, nov. 10. A hivatalos lap megcáfolja azon hírt, hogy a hesseni nagyherczeg eljegyezte volna a hannoveri herczegnőt. Budapest, nov. 10. (A magyar földbirtokos osztály) anyagi hanyatlása egy idő óta Európaszerte figyelmet kelt. Nemrég a Standard foglalkozott e tárgygyal, most pedig a Vaterlandban találunk hasonló felszólalást. E lap egyúttal fölemlíti, hogy más államok a földbirtokos és földműves osztályok védelmére mennyi hatékony törvényhozási intézkedést tettek, így például kiemeli, hogy a gyorsan benépesedett Manitoba államban 160 acrcnyi terjedelmű birtok a gazdasági épületekkel és kerítésekkel, egy tehén, két ökör, egy ló, négy juh, két sertés s 30 napi élelem ki van véve az adósságok miatti exekvzió alól; végrehajtást erre a vagyonra vezetni nem lehet. Brit-Kolumbiában egész az 500 font sterling értékű gazdaságot és a gazdasági fölszerelést és bútorzatot egész 100 font sterlingig nem lehet adósságok miatt lefoglalni s igy a farmer, a gazda egész 7000 ftig teljesen biztosított s a hitelezők ellen védett birtokkal bir. Norvégiában ha egy földbirtokos eladja birtokát, a földes ur neje, özvegye vagy leszármazói husz évig felruházzák a joggal, hogy az illető birtokot a régi áron visszavásárolhatják. Ily védelem mellett a szabad paraszt birtokos osztály csakugyan fennmaradhat, míg a végrehajtási eladások korlátlansága gyors pusztulásra juttatja azt. (Az országos szabadelvű párt tegnapi értekezletét Vizsolyi Gusztáv elnök megnyitván, tárgyalás alá vétetett a Bosznia és Herczegovina közigazgatása tekintetében szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat. A törvényjavaslat ellen felszólalt Bajk Miksa és Ordódy Pál, mellette Tisza miniszterelnökön kívül Pulay Kornél előadó, Jókai Mór, Baross Gábor és Dárday Sándor. Erre a törvényjavaslat általánosságban elfogadtatván, a részletes tárgyalás a közelebbi napok valamelyikére összehívandó értekezletre halasztatott. Baczon kérdést intéz a vadállatok pusztításaira vonatkozó statisztikai adatok iránt, mire a miniszterelnök megnyugtató választ adván, az értekezlet eloszlott. (Mint értesülünk, az értekezleten nagy szenzácziót keltett Ordódy Pál azon nyilatkozata, hogy inkább lemond a képviselőségről, semhogy a javaslatot megszavazza. Bajk ellene szavaz a javaslatnak, de a házban nem szólal fel. Kautz Gyula azt jelenti ki, hogy a vita menetéhez képest fog szavazni. Mihajlovics Károly, a horvátok nevében szintén azt jelenté ki, hogy nem fogadhatja el a javaslatot. A szerk.) (A függetlenségi párt) tegnapi értekezletén újra vitatta a gr. Szapáry-Pázmándyügyet s e tárgyban interpelláczió megtételét határozta el. Az interpellációt Simonyi Ernő nyújtja be. (Mint halljuk, Simonyi Ernő azt kérdi majd a pénzügyminisztertől: való-e, hogy Pázmándy képviselőt, a képviselőházban tett nyilatkozatáért hívta ki párbajra? A szerk.) (A boszniai törvényjavaslatok, melyek tárgyalása a magyar képviselőházban ma vette kezdetét, az osztrák reichsratb pártjainál is ellenszenves fogadtatásban részesültek. Az osztrák alkotmánypárt már formaszerűen visszautasította a javaslatokat, sőt a kormánypárt cseh és federalista elemei is igen feltűnő és sajátságos magatartást követnek irántuk. A cseh lapok még tovább mennek s egyenesen visszautasítják a javaslatokat, csakhogy épen az ellenkező szempontokból, mint melyek az alkotmánypártot ugyanez eredményre vezették. A cseh lapok épen azért ellenzik a javaslatokat, mert ezek az invesztícziók megszavazását nem a delegácziókra, hanem a két törvényhozásra ruházzák. A delegácziókat, mint a birodalom tulajdonképeni képviseletét erősbíteni és fejleszteni kell, ez a csehek jelszava. A Politik szerint a delegácziót a birodalom egységének utolsó menedékévé kell tenni. Ezen a birodalom egységével s a történeti fejlődéssel összhangzó praemisszából — írja a prágai lap — mi reánk logicre előáll azon szükségesség, hogy a delegácziók megszilárdittassanak, ne pedig gyöngittessenek. De,ha abban, hogy a cziszlajzbán delegáczió a reichszatbból választatik, gyöngeségek egy mozzanata rejlenék, úgy mindenesetre más választási módozatról kell gondoskodni. Magáról a javaslatról a Politik így szól: Bízzák a birodalmi birtok ideiglenes közigazgatását a tulajdonképeni birodalmi képviseletre, a delegácziókra. És mindenek előtt hagyják ki a kormányjavaslatból ama pontot, mely szerint a kérdés végleges megoldása, ismét mint a berlini szerződés a két országos parliamentre bizatik, mi a delegácziók illetékességének oly végzetes módon praejudikál. (Londonból) Írják nov. 6-ról: A lőpor öszszeesküvésnek, orániai Vilmos partraszállásának s az inkermani csatának közös évfordulónapját tegnap különféle módon ünnepelték. A lőporösszeesküvés aerája rég letűnt már, de még mindig bejárják az évnapon az iszonyatos pofáju .Guy-k egy sereg sullancz kíséretében a város utczáit. A »protestáns« király »dicsőséges emlékű« partra szállásának évnapja sok orangiszta egyletnek és szövetkezetnek alkalmat ad a jó ügy támogatására s a Róma elleni kifakadásokra. Az inkermani csata évnapját barátságos lakomával szokták ünnepelni ama tisztek, kik az említett csatában részt vettek. Minden igy történt tegnap is. Tegnap épen egy negyed század telt el ama csata óta, melyet »a hadvezérek elvesztettek, a katonák pedig megnyertek.« Ez alkalomból a Times a krími háború aránylag apró csatáit összehasonlítja a később vívott monstre ütközetekkel. A lap kiemeli, hogy a szövetséges hadseregek amaz aránylag kisebb csatákkal is nagy eredményeket vívtak ki, de konstatálja, hogy az angol hadsereg jelen állománya a többi államok hadseregeivel szemben nem épen megnyugtató. (Az angol-török konfliktus) csakugyan ki van egyenlítve. A legújabban érkezett angol lapokban a következő konstantinápolyi sürgönyt olvassuk : »Miután Musurus pasa megígérte lord Salisburynak, hogy a porta az Anglia által sürgetett reformokat foganatosítani fogja, a brit kormány viszavonta a parancsot, mely a hajóhadat Yurlába rendelte. A hajóhad Máltában marad. A porta nem akarja az akciót elhamarkodni és most a reformok mielőbbi foganatosításáról tanácskozik. Lord Salisbury, midőn a hajóhadnak Yurlába rendelését visszavonta, bizonyos feltételek teljesítését kötötte ki.« Országgyűlés. A képviselőhöz ülése november 10-én. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Márkus István, Baross Gábor és Mednyánszky Árpád b. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Péchy Tamás, Pauler Tivadar, Szende Béla, Kemény Gábor b., Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Rudnyánszky József b. a főrendi ház jegyzője átnyújtja az 1877. évi állami zárszámadásra vonatkozó képviselőházi határozatnak, és az ő cs. és apostoli kir. felsége legmagasabb udvartartási költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslatnak a főrendi ház által változatlan elfogadásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatokat. A törvényjavaslat a legfelsőbb szentesítés alá fog terjesztetni; az 1877. évi zárszámadások tárgyában hozott határozat pedig tudomásul vétetik. Pauler Tivadar igazságügyminiszter bemutatja a szegényjog kölcsönös biztosítása tárgyában Francziaországgal kötött szerződésről szóló törvényjavaslatot. Az igazságügyi bizottsághoz utasíttatik. Ezután beadatták a közigazgatási bizottságra és egy jegyzőre a szavazati jegyek. Ezután Gyurgyik Gyula következő indítványának felvétele fölötti határozathozatal következett. Az indítvány így hangzik: Utasíttassék a pénzügyminiszter úr, miszerint még az 1880. évi állami közköltség-előirányzat tárgyalását megelőzőleg, az 1875: XXI. t. czikknek, »a vadászatnak és vadászatra használható fegyvereknek megadóztatásáról« szóló 11., 12. és 20. §-ai módosítása, illetőleg az ezen §-okban jelzett adó leszállítása iránt, az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesszzen. Gyurgyik Gyula indokoló beszédében előadja, hogy a vadászati törvény, midőn pusztán fiskális szempontból indult ki, ezáltal megfosztotta a szegény embert attól, hogy saját termését a vadak ellen megóvhassa. (Helyeslés a balon.) De fiskális szempontból is igen csekély eredményt hozott ezen adó s az immoralitást mozdítja elő, mert az kijátszatik. Kéri indítványának tárgyalás alá vételét. Szapáry Gyula pénzügyminiszter. T. hát ! Habár teljes készséggel elismerem, egyátalában, mint különösen e tekintetben, hogy a benyújtandó adójavaslatoknak nem szabad csupán a fiskális szempontokból kiindulni, azért mégis kénytelen vagyok ezen álláspontot a t. ház figyelmébe ajánlani és kérni, ne méltóztassék a felszólalásokban és előterjesztésekben ezen szempontot egészen figyelmen kívül hagyni , mert, ha financiális helyzetünk talán nem oly aggasztó, mint volt néhány évvel, vagy pár hónappal ezelőtt, mégis attól még messze vagyunk, hogy államháztartásunkban az egyensúly helyreállíttassék, azért ezen szempontból az államjövedelmek érdekét, igen kérem, hogy a számításból kihagyni ne méltóztassék. Az előttem szólott. képviselő úr hivatkozott arra, hogy a fegyveradónak és a vele járó vadászati jegyeknek sok tekintetben káros hatása van azért is, mert a kisebb tulajdonosok nem védelmezhetik meg a kártékony vadaktól terményeiket, de méltóztassék figyelembe venni, hogy szemben ezzel, ezen vadászati törvénynek és a vele összekötött adónak van egy nagy közgazdasági haszna is, az tudniillik, hogy azóta, mióta ezen törvény megalkottatott, kétségkívül a vadászatból járó jövedelmek nagy mértékben növekedtek, s ezen jövedelmekben az egyes községek és azoknak egyes tagjai is nagy mértékben részesültek. Simonyi Ernő : Ez nem tárgyalás, most csak indítvány felvételéről van szó, de a tárgyalásba nem bocsájtkozhatik a miniszter. Elnök: (csenget) Bocsánatot kérek ne méltóztassék közbeszólással a miniszter urat zavarni. A miniszter úrnak joga van a kérdéshez szólani; hivatkozom a törvényre, mely a miniszternek erre jogot ad, de hivatkozhatom a gyakorlatra, mely mindanynyiszor valahányszor egy indítvány kifejtetett megadta a miniszternek a jogot, hogy hozzászóljon , sőt tovább megyek, volt arra is eset, hogy az illető indítványozzónak is megadta a jogot, hogy a miniszternek felelhessen. A t. képviselő úr közbeszólása tehát, — engedelmet kérek, — ezúttal nem helyes. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Ernő nem tartja helyesnek, hogy a miniszter az indítvány érdemleges tárgyalásába bocsátkozzék akkor, midőn ahhoz senki hozzá nem szólhat, mert hiszen csak az indítvány felvételéről van szó. Elnök megjegyzi, hogy a miniszter szólásjoga ily esetben a házszabályok által van biztosítva. Szapáry Gyula pénzügyminiszter hivatkozik a gyakorlatra, mely szerint a kormány tagjai ily esetekben érdemileg szólottak a kérdéshez s újólag kéri az indítvány mellőzését. Madarász József visszaélésnek nyivánítja a miniszterek részéről azt, hogy ők nem azon indokokat adják elő, melyek valamely indítvány tárgyalása mellett, vagy ellene szólanak, hanem érdemlegesen tárgyalják a kérdést! A ház, megszámlálás útján, 109 szóval 101 ellenében kimondotta, hogy az indítványt nem kívánja tárgyalni. Tárgyalás alá vétetett a Bosznia és Herczegovina közigazgatására vonatkozó törvényjavaslat. Pulay Kornél mint a boszniai közigazgatási bizottság előadója röviden ajánlja a törvényjavaslatot. Polti Mihály részletesen vázolja a boszniai viszonyokat s különösen az agrárius mozgalmakat. A bosnyákok nagy desilluziója az volt, hogy daczára annak, hogy Ausztria-Magyarország okkupált, e kérdés megoldására mi sem történt úgy, hogy ha a viszonyok így maradnak, a mozgalmak elfojtására a monarchiának ott ostromállapotot kell tartania. Nagy nehézséget fog ott okozni a földtehermentesítési kérdés. (Derültség.) Az okkupácziónak mindig ellenzője volt, úgy szerb, mint tiszta magyar szempontból. Politikai meggyőződése az, hogy Kelet-Európát át kell engedni a keleti népeknek és hogy monarchiánknak nincs érdekében ott hódításokat csinálni, sőt, hogy ott a bódítások bizonyos veszélyeket idézhetnek elő. De ha nem állana azon szerb vélemény, amely a Száván túl van, ha nem állana, hogy Bosznia és Herczegovina Szerbia és Montenegróhoz csatoltatnék hanem csak toltatnék Ausztria-Magyarországhoz, meg van győződve, hogy az új viszonyok alakulásában, sem a szerbek, sem a magyarok abban nagy szerepet nem fognak játszani, hanem hatalmasabb faktorok fogják a kérdést eldönteni. Mint tényt, a törvényjavaslatot talán megszavazná, ha némi garanciát látna arra, hogy Ausztria- Magyarország teljesíteni fogja a berlini mandátumot, hogy Ausztria-Magyarország ezen tartományokban a berlini szerződés elvállalt kötelessége szerint a rendet, a czivilizált európai viszonyokat fogja létesíteni. De ez iránt ön a garancziát nem látja, s azért nem fogadja el a törvényjavaslatot. Bausznern Guido kijelenti, hogy Polittal teljesen ellentétes nézetben van. Ha, az okkupáczió csak a requestráczió előstádiuma, megbocsáthatlan lenne nézete szerint a monarchiának csak egy krajczárral is többet kiadni, mint amennyi az okkupáti tartományok ideiglenes közigazgatás költségeinek fedezésére szükséges, ellenben, ha az okkupáczió az annexiónak előstádiuma, szintúgy megbocsáthatlan volna, a szükséges beruházásokat is meg nem tenni. Meggyőződése szerint Ausztria-Magyarországnak az okkupáti tartományokban való állása defenszív állás azon veszélyek ellen, melyek a Habsburgmonarchiát egyenesen fennállásában fenyegetik, és egyfelől Oroszországnak a Balkán félszigetre irányzott aspiráczióiban, másfelől az ottani szláv népségek hajlamában rejlenek. Monarchiánk az okkupáczió által a Balkán félszigetre vezető utat, t. i. Szerbiát, hatalmi körébe vonhatja, miáltal a keleti kérdésben nemcsak valóban a helyzet ura lesz, hanem már jelenben is az ottani szláv népeket fékezi (Tetszés a jobb oldalon.) A legközelebbi feladat most már az, hogy Ausztria-Magyarország ezen állását politikailag és gazdaságilag kihasználja, illetőleg a Balkán-félsziget államait, ámbár jóakarattal és tapintattal párosult komolysággal, de ha szükséges — és úgy látszik, hogy Szerbiára nézve nagyon hamar szükséges lesz — (igaz! a jobboldalon) tekintet nélküli erélylyel és szigorral, katonailag és kereskedelmileg hatalmi körébe vonja. (Tetszés a jobboldalon.) E tekintetben előnyére van a létesített szoros baráti viszony Németországgal, úgy hogy a Habsburg-monarchia misszióját ismét keleten keresheti s fennállását biztosíthatja. E tekintetben Magyarországra nézve a közösség fennáll, nemcsak a törvény erejénél fogva, hanem mert Magyarország ma inkább, mint valaha Ausztriára van szorulva, s e tekintetben követnie kell Széchenyi jelszavát, mely szerint a hazának jövője csak a habsburgi monarchiában van. (Nyugtalanság a szélsőbalon.) Elfogadja a törvényjavaslatot, melyben nézeteinek megfelelő intézkedéseket lát. (Helyeslés jobbról.) A tárgyalás felfüggesztetvén, elnök a választás eredményét közli. A közigazgatási bizottság megválasztott tagjainak névsora következő : Szederkényi Nándor 175, Sárközy Aurél 173, Gulner Gyula 171, Lipthay Béla b. 170, Janicsáry Sándor 168, id. Ráday Gedeon gr. 168, Taray Endre 168, Csengery Antal 167, Dőry Dénes 167, Földváry Gábor 167, Kulcsár Lajos 167, Pogány Károly 167, Grünwald Béla 166, Knöpfler Vilmos 166, Péchy Jenő 166, Pulay Kornél 166, Szlávy Olivér 166, Sztojkovits Péter 166, Tibád Antal 166, Stoll Károly 165 szavazattal választatott meg. Ezután az egyes miniszterek válaszolnak a hozzájuk intézett interpellácziókra. * * * Pauler igazságügyminiszter felelt Irányi interpellácziójára a Hechtl-ügyben. Az interpelláczióból az tűnik ki, hogy a sértést elkövetett kapitányt az első fokú katonai törvényszék fölmenti, a felsőbb katonai bíróság négy heti fogságra ítélte, mely azonban leszállíttatott két heti fogságra. Irányi a választ nem veszi tudomásul. A ház az a feletti vita után, hogy e kérdésben a horvátok szavazhatnak-e, 89 szóval 81 ellen a választ tudomásul vette. Végül Szende miniszter felelt Vidlicskay interpellácziójára több hadkötelezett elbocsátása tárgyában. Midőn az elnök szavazásra tűzte ki a kérdést, Csanády felszólalt, kijelentvén, hogy a ház nem határozatképes. Ez a megszámlálás folytán kiderülvén, többek kívonatára a képviselők névsora felolvastatott. A névsor felolvasása után, minthogy a ház nem volt határozatképes, elnök az ülést 11i 3 órakor eloszlatta. Az utakról szóló javaslat és a főváros. — nov. 10. Az utakról szóló törvényjavaslat jelentékeny új terhekkel fenyegetvén a fővárost, a polgármester elnöklete alatt tartott pénteki értekezlet a főváros érdekeinek védelme czéljából s kivételes helyzetének figyelembevételével pozitív módosítási javaslatok előterjesztésére hívta föl a polgármestert. E pozitív javaslatok elkészülvén, Kamermayer vasárnap d. e. 11 órára érdemleges ülésre hívta egybe a múlt alkalommal is megjelent országgyűlési képviselőket, nevezetesen Szilágyi Dezső, Thaly Kálmán, Királyi Pál, Hoffman Pál, Ráth Károly, Fálk Miksa, Hegedűs Sándor stb. urakat. A pozitív módosítási javaslatok három irányban terjednek ki s három ügyosztály által is készíttettek : a törvényjavaslat által előidézendő adó megterheltetés mennyiségéről, a közmunkaváltsági adó kivetése és kezeléséről, s végül a javaslat közigazgatási hátrányairól szólnak ezek. A számvevőség azzal szemben, hogy a javaslat szerint Budapest egyenes adója 6°/0-kal emeltessék s a jelenlegi 80,000 frtnyi közmunkaváltsági dij 370,000 frtra fokoztassék, azt ajánlja, hogy tétessenek a kormány s illetőleg az országgyűlésnél lépések, hogy ajavaslat akkép módosíttassék, hogy a közmunkaváltsági adókivetési kulcs 11/2°/0-ban állapittassék meg s a direkt adó mérvéhez képest 60 ftig 3 kézi napszám, 100 ftig 4 kézi napszám, 100 fton fölüli adó után pedig 50—50 forintonkint 1—1 kézi napszám kötelezettsége vézessék. Ez által a jelenlegi közmunkaváltsági adóöszszeg fölemelkednék 130—140 ezer forintra. Szükséges továbbá azon módosítás , hogy az összes közmunkaváltsági bevételek a fővárosi házi pénztár jövedelmét képezzék, a törvényhatóság által fenntartandó utak költségeinek részben fedezésére szolgáljanak, s ehhez képest az 1870. X. t. sz. némely határozmányai, melyek a jövedelmet a főv. pénzalap (közmunkatanács) bevételéül állapítják meg, hatályon kívül helyezendők. Barna Zs. tanácsnok a kivetési és kezelési mód tekintetében az adóügyosztály részéről tesz módosítási indítványokat. A törvényjavaslat a főváros helyzetének teljes figyelmen kívül hagyása mellett készült. Nem tekintve azon nagy bajt, hogy az egyenes adók ismét ijesztőleg emeltetnek, (hiszen 1867. óta, midőn Buda és Pest összes egyenes adója 2,200.000 frt volt, 1879-ig akkorát emelkedett, hogy most a direkt adóösszeg megüti a 6,700.000 frtot), s nem tekintve azt, hogy az elszegényedés óriási arányokat ölt; (a zálogolások és árverések múlt évnegyedi állása alapján egy évre 78.388 zálogolási és 26.160 árverési eset esik a fővárárosban) s ha a múlt évben sikerült is igen nagy adóösszeget behajtani (8.800.000 frtot) ez csak az adózók »nyúzásával« határos szigorral történhetett, — nem tekintve mindezt, a tvjavaslat adókivetési és kezelési része Budapesten teljesen használhatatlan. — Ott, hol 30 adókivető bizottság két hónapon át végzi az adókivetés munkáját, a közmunkaváltság kirovását a polgármesterre mérni badarság, valamint az sem kívánható, hogy a kivetés november elsejére elkészüljön. Javasolja hogy a közműváltó díjak megállapítása a tanács előterjesztése alapján jövőre is a közgyűlést illesse, az összeírás és kirovás pedig az adóhivatal által eszközöltessék. A törvényjavaslat technikai és közigazgatási részének bírálatát Kun Gyula tanácsjegyző adta. Részletesen elősorolván az e tekintetben tapasztalható hibákat, azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a javaslat azon rendelkezésére, hogy a törvényhatósági utakat az állam vegye át, itt Budapesten semmi szükség; továbbá, hogy a javaslaton, ha azt a törvényhozás változtatás nélkül elfogadná is, gyakorlati életbeléptethetés végett a kormánynak okvetlen változtatásokat kell tenni, hogy a közigazgatási zavarokat elkerülhesse. Vörös fonalként húzódik végig azon a kormány ama tudatos törekvése, hogy a közig, bizottság (állami közig.) hatáskörét a községi autonómia rovására terjeszsze. Cberonimy államtitkár beismerte, hogy ajavaslatban a kormány a községi autonómia öntudatos megszorítását tűzte ki czélul. A három irányú ellenjavaslatok mindegyikét nem tartja alaposnak, sőt alaptalanoknak nyilvánítja azokat s tagadja, hogy a fővárosi utaknak állami átvételére szükség ne volna, mert ezen utak »gyalázatosak«. A Barna javaslatait a köziminiszter (biztosan hiszi) minden nehézség nélkül fogja figyelembe vehetni. A jelen voltak majd mindegyike nyilatkozott most az ügyosztályi javaslatokról. Hoffmann P. beismerte, hogy súlyos kifogások emeltettek, s bebizonyodott dolog, hogy a törvényjavaslat nincs tekintettel a fővárosra. Első dolog, hogy Budapest kivétették a törvény hatálya alól; ezen czél elérése szempontjából küldöttséget kívánna meneszteni a miniszterhez. Hoffmann után : Ékes, Fálk, Hegedűs S., Királyi P., Kamermayer, Szilágyi Dezső szólottak, mely eszmecsere által a Hoffmann által megindított vita egészen más fordulatot vett. Az értekezlet kimondotta, hogy nem tekintheti magát egyébnek, mint a törvényhatóság első tisztviselője által személyi információ végett egybevitt magánértekezletnek. Az értekezlet meg van arról győződve, hogy az utakról alkotandó törvényben kivételes helyzetet kell adni a főváros részére, de nem külön törvény beczikkelyezésével, hanem a jelen törvény végén alkotandó kivételes §-okkal. Az értekezleten résztvett orsz. képviselők szavazataikat előre nem kötik le semmi irányban, de az ügyet fontolóra veszik, a bemutatott javaslatokat tanulmányozzák, a köztek, bizottságban, pártklubokban, valamint az országgyűlés előtt szóba hozzák. Az ügyosztályok részéről bemutatott módosítások tehát kinyomatni fognak s az országház tagjai között kiosztatnak. A főváros pedig, hogy elég támpontot szolgáltasson e törekvésekhez, a szerdai közgyűlésből feliratot fog intézni az országgyűléshez. Kérelem volt emigráns társaimhoz. Az 1849-iki magyar emigráczió közéletében voltak mozzanatok, melyek nem csak nemzetünk történelmének kiegészítő részét képezik, hanem a világeseményekkel is kapcsolatosak. Ide tartozó emigráczionális irataim rendezését vettem munkába oly czélból, hogy ezeknek azon részei, melyek indiskreczió nélkül már most közrebocsáthatók, kötetenkint mihelyt csak velük elkészülhetek — a többiek pedig annak idején, lehet csak halálom után — a nyilvánosságnak átadathassanak. A kiadás iránt az »Athenaeum« könyvkiadó társulattal már valósággal szerződtem is. Ez iratoknak egy jelentékeny részét képezik azon levelezések, melyeket különösen 1859-ben s 1860 és 61-ben azon emigráns társaimmal váltottam, kikkel a hazafius kötelesség terén együttműködni s a köztünk fennállott kölcsönös bizalom kötelékeinél fogva úgyszólván hivatalos viszonyban állani szerencsém volt. Ezek tudni fogják, hogy nem voltam azon helyzetben, miszerint írnokot tarthassak s igy saját leveleimről ritkán vehettem másolatot; különben is hibáimhoz tartozik, hogy erre gondolni — nemcsak az emigráczióban, hanem azelőtt is legtöbbnyire eszembe sem jutott. Történelmi érdekű dolognak látszik előttem, hogy amit hazánk ügyében tettünk vagy tenni megkísérlésünk, a tehetségig hézag nélkül álljon az utókor előtt, mely igyekezetünk felett ítélni hivatva lesz. Ennélfogva azon kéréssel járulok azon hajdani társaimhoz, barátaimhoz, kik hozzájuk intézett közérdekű leveleimet netán megőrizték: tegyék meg nekem a múltak emlékének kedvéért azon szívességet, hogy engedjék át nekem egy kis időre használatul ily tárgyú netán megőrzött leveleimet, s méltóztassanak azokat eredetiben vagy másolatban saját költségemre postán mihamarább kezeimhez juttatni. Szavamat adom, hogy az eredetieket lemásolás után késedelem nélkül visszaküldendem. Második kérésem az, hogy ha valakinek volt emigráns társaim közül, kikkel különösen 1859., 60. és 61-ben (mert most csak ez időszakról van szó) levelezni volt szerencsém, akármi oknál fogva kifogása volna az ellen, hogy neve kihrassék — méltóztassék erről engem értesíteni; kötelességemnek fogom tartani vagy csak neve kezdőbetűit, vagy ha úgy tetszik, épen csak egy csillagjegyet használni. Tisztelettel felkérem a hazai lapok szerkesztőit, méltóztassanak e felszólalásomat nyilvánosságra juttatni. Collegno (al Baraccone) Olaszország. November 4-én 1879. Kossuth Lajos. * A Soleil czimü franczia lap közelebbi közleménye alkalmából, Kossuth indignáló hangon irt levelet intézett Helfy Ignácz képviselőhöz. — nov. 10. (A hivatalos lapból.) A közmunka- és közlekedésügyi miniszter Kacsó Károly mérnököt ösztöndijas mérnökgyakornokká, továbbá a vezetése alatt álló minisztérium számvevőségéhez, Kurmann Rezső I. oszt. számtisztet számtanácsossá, Könyvessy Károly n. oszt. számtisztet I. osztályú, és Brestyénszky János dijnokot IIX-ad osztályú számtisztté nevezte ki.