Pesti Napló, 1879. november (30. évfolyam, 264-287. szám)

1879-11-21 / 280. szám

280. szám, Budapest, 1879. péntek, november 21. 30. évi folyam.­­Sikerfcestatéssi Írottá* '' Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézsnd­ík. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kia,élő-h­iva­tal * barátok­ tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézerdők. Előilssetési feltételek« Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 firt. — 1 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai k­ülönk­üldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, do ojuigk ba,A­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjait, szám­ltanjó, Hirdetések szintúgy mint előfizetések a­­Pesti IS Napló kiadó-h­ivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Dublin, nov. 20. Nagy izgatottságot keltett három személy elfogatása, kik a földbérletvi­­szonyok ellen tegnap tartott gyűlésen lázító beszéde­k­ tartottak. E gyűlés következtében még 17 sze­mélyt tartóztattak le. Mondják, hogy a kormány zendülés vádja alá fogja helyeztetni az elfo­­gottakat. Brüszszel, nov. 20. A kamra tárgyalta az igazságügyminisztérium költségvetését. Groblet- Alviella megütközését fejezi ki afölött, hogy az álta­lános rendszabályokat nem alkalmazzák olyan p­a­­p­o­k ellen, kik a törvényeket a szószékről megtámadják. Szóló indítványozza, hogy a p­ü­s­­pökök fizetését szállítsák le. — Az igaz­ságügyi miniszter eredménytelen rendszabálynak te­tekinti ezt a leszállítást, mert általa a klérusnak csak alkalom kínálkoznék, magát martyrnak tekintetni. London, nov. 21. Simlából érkezett november 19-ről kelt hivatalos jelentés szerint, Kabul k­ö­­z­e­l­é­b­e­n újabb öt turkesztán ezred jelent meg. Igen valószínű, hogy ezen ezredek feloszolnak s a katonák visszatérnek hazájokba, mivel nincs rá semmi kilátás, hogy a lakosság fellázadjon. Budapest, nov. 21. (A magyar polgári törvénykönyv) egyes részeinek kidolgozásával megbízott szakszer­kesztők tegnap az igazságügyminiszter elnöklete alatt tanácskozást tartottak a modus procredendi iránt, mely követendő lesz, hogy az egyes részek termino­lógiája összhangzatban legyen, s eleje vétessék annak, hogy a szakférfiak által külön kidolgozott egyes ré­szek közt elvi különbségek vagy hiányok merüljenek föl. A P. Lloyd szerint ez ügyben a szakszerkesztők legközelebb érdemben fognak tanácskozni. E ta­nácskozásaik alapjául a dologbeli jogok, az örök jog s a kötelmi jognak az egyes szerkesztők által már el­készített általános részei fognak szolgálni. (Szörény megye küldöttségét­, mely­nek a fővárosba érkeztéről már megemlékeztünk, teg­nap délben fogadta Tisza Kálmán belügyminiszter. A küldöttség tagjait Ujfalussy Miklós főispán mu­tatta be a miniszternek. Doda Traján képviselő adta elő a megye óhajait, mire Tisza Kálmán azt felelte, hogy a provizóriumot megszüntetni nem lehet, de annak keretén belül hajlandó egy lépéssel tovább menni. Hogy ezen lépés alatt mit kelljen érteni, azt a miniszter nem mondta meg. A küldöttség tegnap este az egyesült ellenzék és a pártonkívüliek helyisé­geiben is tett látogatást s mindenütt a legszívélyeseb­­ben fogadtatott. (A védtörvény sorsa Ausztriában­ a pártok legutóbbi határozatai folytén kezd nagyon kétségessé válni. Az osztrák haladó klub teg­napelőtt tárgyalta a huszonegyes bizottság javasolta kompromisszumot. E közvetítő javaslat oda irányul, hogy a 1l. §-ban Czedik indítványához képest a bé­kelétszám 230.000 emberben állapíttassák meg s a 13. §-ban a védtörvény tíz évi érvénye mondassák ki. Ha azonban a ház többsége Czedik indítványát el­vetné, a 13. §-ban a védtörvény csak három évi időre fogadtatnék el. Az értekezleten összesen 43-an vol­tak jelen; a vita folyamában az összes szónokok kije­lentették, hogy a kompromisszum elfogadásával a haladó párt nagy áldozatot hoz, mert a párt minde­nek előtt Rechbauer indítványára egy évi meghosz­­szabbítást szeretne szavazni. De mivel ép most arról van szó, hogy az alkot­mánypártban az egység fentartassék, a klub nem akar a Rechbauer-indítványhoz föltétlenül ragasz­kodni. A szavazásban — mint a P. Lloydnak távír­­ják — a klub két­harmadnyi többséggel elfogadta a kompromisszumot s a párt összes tagjaira kötelező­nek nyilvánította azt, azon feltétellel, ha a­­szabad­ Országgyűlés. A képviselőház ülése november 21-én. Elnök: Szlávy József. J­e­g­y­z­ő­k: Antal Gyula, Baross Gábor, Med­­nyánszky Árpád b. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Szapáry Gyula gr., Péchy Tamás, Kemény Gá­bor b., Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hite­lesíttetik. Elnök bemutatja Somogy megye közön­ségének feliratát a földtehermentesítési és szőlő­­dézsmaváltsági kötvények beváltási határidejének meghosszabbításáról szóló­­j­avaslat visszavonása iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Elnök jelenti, hogy az állami számvevőszék elnöke levélben értesítette, miszerint a magyar koro­na országainak 1878. évi állam zárszámadását, és az állami számvevőszéknek arra vonatkozó részletes je­lentését a képviselőházban leendő kiosztás végett az elnökségnek megküldte. A beküldött példányok ki fognak osztatni. Morvay Pál elhalálozása folytán felhatal­­maztatik az elnökség, hogy Bereg megye felvidéki vá­lasztó­kerületében történendő képviselőválasztás iránt intézkedjék. Kazy János előadó bemutatja a gazdasági bizottság jelentését a képviselőház 1. havi költségve­tése és a képviselőház pénztárának múlt havi ki­mutatása tárgyában. Kinyomatik és a hétfői ülés napirendjére tű­zetik ki. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter benyújt­ja az 1880. év első negyedében viselendő közter­hek és fedezendő államkiadásokról szóló törvényja­vaslatot. A pénzügyi bizottsághoz utasittatik tárgyalás végett. Tisza Kálmán miniszterelnök a volt magyar keleti vasuttársulat részvényeinek utólagos beváltá­sáról és a budapesti sugár után és annak kiágazásán 1891. julius 10-ig emelendő építmények adómentes­ségéről s­zóló ő­felsége által szentesített két törvény­­czikket tesz le kihirdetés végett a ház asztalára. A két törvényczikk kihirdettetvén, hasonló kihirdetés végett átküldetik a főrendiházhoz. Következik a napirend: a hadsereg és hadi­tengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott újonczjutalék mennyiségének, az 1880-ik év végéig való megállapí­tásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Márkus István előadó röviden ajánlja a bi­zottság jelentése alapján a törvényjavaslat elfogadá­sát. A felhozandó ellenvetésekre a vita végén fog felelni. Pulszky Ágost azt hiszi, hogy az első feltétel, melyet ezen kérdés tárgyalásához kell fűzni, az , hogy hatályos biztosítékokat nyerjen a parl­ament — nem puszta utaló miniszteri nyilatkozatokban foglaltakat — arra nézve, hogy minő irányban, és minő tekinte­tekben fognak a védrendszer átalakítására vonatkozó javaslatok a képviselőház elé hozatni. Ha a minisztérium erre talán azt mondaná, hogy addig, míg a megállapodások létre nem jöttek, lehetetlen a javaslatoknak akár irányát, akár egyes módozatait itt előterjesztés tárgyává tenni, erre csak azt válaszolná, hogy a merő utalás arra, hogy ha a megállapodások létrejöttek, azok a képviselőház elé fognak terjesztetni, teljesen elégtelen s ezen körül­mény csak azon további követelésre adhatna okot, hogy mielőtt e törvényjavaslat megszavazásáról szó lehetne, látni akarja a ház javaslat alakjában azon módosításokat, melyeket a védrendszer megváltozta­tása, javítása és pótlása tárgyában a minisztérium jövőre initiálni szükségesnek tart. (Élénk helyeslés balfelöl.) Áttér ezután azon változtatásokra, melyeket a védrendszer keretében szükségesnek tart s melyeket elvárhatlan kapcsolatban lát lenni, még ha a kor­mány e részbeni javaslata nem is fekszik a ház előtt, a jelen törvényjavaslat tartalmával. Mindenekelőtt a nemzeti szempontot hangsú­lyozza, s e szempontból a tiszti keretben a magyar elemnek minél hatályosabb kiképzésére való intézke­­dések meghozatalát követeli. (Helyeslés a baloldalon.) Az önkénytesi intézmény jelenlegi szervezetében nem felelt meg a várakozásnak. Intézkedést kiván az iránt, hogy az önkény­­e­sek tisztekké kiképzésében a nyelvi nehézségek elhá­­ríttassanak és a vizsgálatoknál panaszolt visszaélé­sek orvosoltassanak. (Helyeslés a baloldalon.) Czélszerű­nek tartaná honvédtisztek alkalmazá­sát ezen vizsgáknál, s ha a jelenlegi rendszer mellett a tartaléktisztek száma kikerül, a többiekkel a hon­védtisztek száma szaporíttassék. A póttartaléki in­tézmény jelenlegi szervezetét helyteleníti. Végül a territoriális divíziók rendszerét hang­súly­ozva,a hadszervezet keretén belül a lehető legna­gyobb takarékosság szükségét emeli ki. Áttér ezután a törvényjavaslat tartalmára és az általa beadandó határozati javaslatra. Az ellenzék nem akar határozati javaslatában oly ígérettel előállani, melyet esetleg teljesíteni képes nem lenne, mert nem hiszi, hogy valami demoralizá­­lóbb lenne az országra, mintha oly várakozásokat kelt valaki a nemzetben — s e tekintetben a jelenlegi kormány sem tisztázhatja magát a vádtól, — melye­ket teljesíteni azután nem áll hatalmában. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat három rendelkezést tartalmaz: 1. a jelenlegi létszámot fenn­tartja, 2. fenntartja azon időt, melyre eddig a létszám meg­állapíttatott és 3. — a­mi a törvényjavaslatban csak implicite van kimondva, — a létszám időközi leszállítását a fejedelmi jogok közé sorozza. Szóló és elvbarátai lehetetlennek tartják a je­lenlegi viszonyok között a hadi létszám leszállítását, melynek fenntartását legnagyobb részben a követett helytelen külügyi politika tette szükségessé. A lét­számnak tíz évre le­ndő megállapítását lehetett indo­kolni 1868-ban, midőn a rendszer teljes kifejlődése czéljából ezen idő szükséges volt; most azonban, mi­dőn ez már megtörtént, azt hiszi, rövidebb időre kell a létszámot megállapítani, főleg miután időközben az európai viszonyok változhatnak­. Ezzel kapcsolatban kívánja azt is, hogy a hatá­rozati javaslatában felvett 5 évi időtartam alatt is a létszám leszállítása iránti kezdeményezés az ország­­gyűlést is megillethesse. Nem fél attól, hogy ez izga­tásokra fog vezetni, mert hiszen erre e törvényjavas­lat rendelkezésének fentartása mellett is van elég al­kalom, még­pedig, ha a kívánt klauzula a törvénybe fel nem vétetik, a képviselőház tekintélyének csök­kentésével. Maga a törvény tárgya is olyan, hogy az or­szággyűlés józanságától el kell várni, hogy alap nél­kül a neki ekként fenntartott jogot nem fogja fel­használni, ha pedig ezt a viszonyoknál fogva kell tennie, akkor ezt a klauzulának a törvényben benn nem léte nem fogja megakadályozni. A törvényjavaslatot csupán a határozati javas­latban foglalt feltételek mellett fogadhatná el az el­lenzék, bár elvtársai nevében is kijelenti, hogy azon esetben, ha a határozati javaslat elveivel elfogadtat­nék, az átmenet megkönnyítésére hajlandó egy évig még a jelenlegi szervezet fenntartására. Ajánlja hatá­rozati javaslatát. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A határozati javaslat így szól : Határozati javaslat. Határozza el a ház, hogy a közös hadseregnek jelen hadi létszámát további öt évre megállapítani kész, ha egyszersmind és kapcsolatosan törvény al­kottatok meg az 1868. XL. t. sz. intézkedésének mó­dosításáról és pótlásáról a következő irányokban. 1. Az idézett törvény 13-ik §-ának rendelkezé­se, mely szerint az ujjon az illeték mennyisége és en­nek folytán a hadi létszám a törvény hatályának le­telte előtt kérdésbe csak úgy vehető, ha ő Felsége az illető kormányok útján annak emelését v. leszállí­tását kívánja — toldassék meg azon intézkedéssel, hogy a törvény módosításának kezdeményezése e részben az országgyűlést is illesse meg. 2. Magyar tiszt­ nevelő és képző intézetek felál­lítása és szervezése határoztassék el. 3. Az egy évi önkéntesek intézménye (21—25 §-ig) akként módosíttassék, hogy feladatának mint hadszervezeti, mint nemzeti tekintetben jobban meg­felelhessen és a tapasztalt visszaélések megszüntes­senek. 4. A honvédelmi miniszter hatalmaztassék fel, hogy a hadügyminiszter beleegyezésével azon ujjon az állítási kerületekben, melyek népessége tapasztalás szerint 20-ik évében nem éri el a megkívántató testi fejlettséget, az ujjonszállításnak a 21-ik évre való el­halasztása iránt intézkedhessék. A 275. sz. a. törvényjavaslatot azonban miután abban a közös hadsereg létszáma 10 évre állapítta­tok meg, miután a hadi létszám megszavazásának felté­teleit képző fentebb elősorolt törvényhozási intézke­dések létrejövetele iránt biztosítékot nem nyújt, még általánosságban sem fogadja el. Szende Béla honvédelmi miniszter kijelenti, hogy a Pulszky által említett kérdésekre nézve a két kormány között tárgyalások folynak s ezért nem te­hetett azok iránt a kormány eddig előterjesztést. A jelen törvényjavaslat tárgyalása pedig szükséges volt, mert a védtörvénynek megfelelő intézkedései ezen év végén lejárnak s igy nem tehetett e kérdéseket a véd­rendszer többi kérdéseitől függővé tenni. Biztosíthatja azonban a házat, hogy erre vonatkozólag is a legkö­zelebbi hetekben meg fog történni az előterjesztés.­ A stabilitás szempontjából indokolja a létszámnak 10 évre ajánlott megállapítását, s ezen szempontból állapította azt meg a 68-iki törvény is. A Pulszky által említett klauzulát nem tartja szükségesnek, mert a törvényjavaslat eléggé biztosítja a törvényhozás jogát. Ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor rövid indokolás mellett a követ­kező határozati javaslatot nyújtja be. Tekintve, hogy az állami önálló létnek és nem­zeti függetlenségnek lényeges kelléke az, hogy az or­szág önnálló hadszervezettel és hadsereggel bírjon; tekintve, hogy a hadsereg létszámának határo­zott és hosszabb időre való előleges megállapítása különösen akkor, ha az egy más állammal való szer­ződésszerű intézkedés mellett történik, hatálytalanná teszi a nemzeti képviseletnek az ujjonc­ok évenkénti megajánlásában gyökerező egyik legfőbb jogát; tekintve, hogy Magyarországnak oly hadiszer­vezetre van szüksége, mely míg egyrészről megfelel az ország védelmi kellékeinek, másrészről arányban áll gazdasági és pénzügyi erejével. Utasítja a képviselőház — a hadsereg létszámá­nak 1889-ik év végéig való megállapításáról szóló törvényjavaslat mellőzésével — a honvédelmi minisz­tert, hogy a magyar haderőnek a közös hadsereg­től való elkülönítése, s a magyar hadseregnek az or­szág védelmi szükségletével és anyagi erejével össz­hangzó szervezése iránt a képviselőház elé haladék nélkül terjeszszen törvényjavaslatot. Ugron Gábor, László Imre, Katona Lajos, Turgonyi Lajos, Vidlicskay József, Kaszap Berta­lan, Szalay Imre, Mocsáry Lajos, Geisz László, Or­bán Balázs. Ezután Szederkényi Nándor szólal fel, utána Tisza Kálmán min. elnök A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Aglája kisasszony. — Regény. — Irta: Sauniere 3?ál. X. Bővebb ismerkedés Aglája kisasszonynyal. Marciel igen kiváncsi lett. Eddig nem igen törődött Ramponniére-ékkel, különben is ritkán találkozott ezzel a családdal Mé­­tairie-éknél. Abból, a­mit a gróf neki elmondott, sej­tette, hogy ennek a családnak múltjához botrány fűződik. Bastet Clarisse elbeszélése után pedig azt gyanította, hogy ez a botrány igazi dráma, de tüzete­sebbet nem tudott, fegyvere nem volt ellenük. Az, hogy ilyen pletykákat beszélnek, megnyug­tatta Marczelt az iránt, hogy Czézár és Helén házas­ságából egyelőre semmi se lesz, de ezt a pletykát meg is c­áfolhatják, elfeledhetik, és akkor Czézár versenytárssá lesz, mert az az egy érdeme mégis meg van, hogy elébb jött. Hogy lehetne őt ártalmatlanná tenni ? Mivel lehetne őt arra kényszeríteni, hogy örökre lemondjon Helénről ? Ezen tűnődött Marczel, ahol állt és ahol ment. Egy reggel a Montmartre-Baubourgban járt­kelt, és amint véletlenül feltekint, észrevette, hogy a 84. számú ház előtt áll. — Nini, mondá, hátha felmennek és megnéz­ném páczienseimet. Pár perczig habozott, de azután eltökélte, hogy felmegy, ő természe­tesen nem az alvajárónőt kereste. Tudjuk, hogy milyen nézetei voltak neki az alvajá­róéról. Csak udvariassági látogatást tett. Délelőtti tíz óra volt. Ronc­on asszony üzlete után járt épen. Aglája egyedül volt és takarított. Amint Marczelt észrevette, nagy örömmel sie­tett eléje. •— Ah! uram, ön eljött! kiáltott fel, és gyor­san elvette tőle palctáját, kalapját és székkel kínál­ta meg. Oly buzgalommal végezte ezeket az apró dol­gokat, fekete szemei villogtak az örömtől, meglátszott rajta, mennyire tiszteli Marczelt. — Milyen véletlennek köszönhetem ezt a meg­tiszteltetést ? kérdezé. — Voltakép nincs benne érdemem — mondá Marczel mosolyogva; dolgom volt ebben a város­részben, és miután épen erre mentem, hát bejöttem. — Mégis végtelen nagy hálával tartozom uram, mert ön annyi jót tett értünk . . .! — Ugyan kérem, ne beszéljünk erről, vágott közbe Marczel. — De uram, ön nekünk, két szegény nőnek, megmentette életünket. Ítészemről szinte vádolom az eget, amiért soha sem fog alkalmat nyújtani, bálámat leróhatni; nem fogok önnek hasznos lehetni. — Ez csakugyan nem valószínű, mondá Mar­czel. Csak egy kis értesülést akarnék öntől kapni, de nem hiszem . . . — Ki tudja, mondá Aglaja. Próbáljuk csak meg. Marczel kételkedve mosolygott, de azután bó­lintott, mintha azt mondaná: Különben egy próba nem árthat. — Két lényeges ügyről akarnék felvilágosítást — mondá — még­pedig minél előbb. — Halljuk hát az elsőt, mondá Aglája. — Ismer-e valami Dupont nevű embert, vagy hallott-e valaha felőle ? Aglája kissé zavarba jött. — Dupont . .. mondá gondolkozva. Annyi bi­zonyos, hogy ezt a nevet húszszor is hallottam említe­ni, de hogy ki, és milyen körülmények közt említet­te, azt nem tudom. Milyen ember az a Dupont ? — Soha se láttam. — Hány éves ? — Azt nem tudom, de ha még él, legalább is ötvenöt-hatvan évednek kell lennie. — Hm! töprengett Aglája. Ezzel nem sokat mondott. Milyen állása van ? — Azt be tudom. — Hogyan! Ön semmit se tud arról az ember­ről, akinek felfedezése annyira érdekli? — Semmit, és mindjárt meg is mondom, hogy miért: harmincz évvel ezelőtt ez a gazember meglo­pott engem, vagyis inkább az atyámat; pedig épen harmincz éve, hogy én születtem. — De akkor mi volt ? — Jószágigazgató volt atyámnál,Devault Hen­riknél. — És jelentékeny lopást követett el ? — Egész vagyonról van szó. Aglája hasztalan törte a fejét. — Dupont. . . Dupont. . . dörmögé maga elé. Hol is láttam, olvastam, vagy hallottam én ezt a nevet ? — Ne kutassa hát, mondá Marczel. Azt tud­tam, hogy erre nézve nem tud felvilágosítást adni. — Akkor hát térjünk át a másodikra, mondá a fiatal nő kissé kedvetlenül. — Ismeri ön Ramponniére bárót? — Igenis, felelt Aglája élénken. — Hála isten, mondá a fiatal orvos, megköny­­nyebbült lélekkel. És régóta ismeri ? — Tizenegy év óta. — Elmondhat egyet-mást erről a családról ? — Nagyon könnyen. Nyolc­ évig szolgáltam náluk. — Mit mond ön ? Az az eset, melyet ön első találkozásunk alkalmával elbeszélt, a tolvajlási vád... — Ramponniére bárónál történt. — Nagyon jól van, szólt Marczel izgatottan. Miféle emberek azok ? Hova valók ? — Azelőtt kastélyuk volt Joigny mellett; har­­mincz, negyvenezer frank évi jövedelmet húztak. — Arról a vidékről valók ? — Nem. Huszonhat évvel ezelőtt telepedtek ott le, de azután hirtelen elhurczolkodtak. — Ugy­e azért, mert Kleopátra kisasszonyról mindenféléket pletykáztak ? — Igen. Hogy-hogy uram, hát önnek elbe­szélték ? — Igen is, egyik akkori szomszédjuk, igen jó barátom. — De hiszen akkor épen annyit tud, mint én, álmélkodok Aglája. — Nem én, mert azt nem tudom, hogy an­nak a pletykának volt-e alapja, vagy nem. Ön ta­lán tudja ? A fiatal nő nem felelt. Bizonyára nagyon sze­retett volna az orvosnak szívességet tenni, de hálájá­ban nem mehet annyira, hogy ok nélkül feláldozza gyűlöletét és boszúvágyát, mely lelkét emésztette. — Szóljon, mondá Marczel, aki észrevette e habozást. — Mielőtt ilyen kérdésre felelnék, mondá Aglája, engedje meg, hogy most én kérdezzek vala­mit, de ne titkoljon el semmit.­­ — Legyen, figyelek. — Megígéri, hogy egész nyíltsággal felel ? — Megígérem. — Minő érdeke van abban, hogy arról a plety­káról alapos tudomást szerezzen ? Marczel elpirult, ő is habozott. — Látja uram, mondá Aglája, vannak kérdé­sek, melyekre nehezebben esik felelnünk, mint ahogy hinnék. — No hát megmondom. Szeretek egy fiatal nőt, akinek Ramponniére Czézár régóta udvarol; módot keresek rá, hogy visszavonulásra kénysze­­rítsem. — Ki az a fiatal nő ? — Bocsásson meg, szabódék Marczel, de ezt nem mondhatom meg. —Meglehet. Ön azt mondja, hogy Czézár régóta ostromolja azt a nőt. — Úgy van. — Akkor Métairie kisasszonyról van szó. Marciel összerezzent, mintha villanyos ütés érte volna. — Legyen nyugodt, uram. A titkot meg fogom őrizni. Esküszöm rá. Azért találtam el, mert mikor Ramponniéreék házában valók, az a buta Czézár fűnek fának beszélte, hogy Helén úgy illik neki, mint egy keztyű, és hogy ez jó parthie lesz. Nagyon hiszem, hogy atyja és nővére is így okoskodtak, mert igen sűrűn jártak a grófhoz. — Most is járnak, szólt Marczel haragosan. — És erről a szerelemről nem bírna lemondani ? — Inkább az egész világról, felelt a fiatal or­vos. Manóba is! Tudom, hogy ön mit gondol most. Csak nem meri megmondani, hogy legegyszerűbb vol­na Czézár urat párbajra hívni és megölni. Azt hiszi, hogy erre nem gondoltam ? De mi hasznom volna belőle ? Az, hogy lelkiismeretemet gyilkosság terhel­né. Arról, mint látja, nem is szólok, hogy a párbaj­ban én is eleshetem. Tudom biztosan, hogy megöl­ném. Tehát nem ezért habozom. — Hát miért ? — Czézár versenytársat gyanít bennem és elég ügyetlenül elárulta azt a grófnak. De én Métairie úr előtt nem akarok most mint kérő fellépni, így hát mi czímen verekedném Czézár úrral? És ha megöl­ném, mi volna az eredmény. Semmi, épen semmi. — De ha ön szereti Helént, akkor hát el is akarja venni. — Mindenesetre. — És ha el akarja venni, mégis csak beszélnie kell atyjával. — Legforróbb óhajom, hogy Helént nőül kap­jam. De nagyon félek, hogy ebből soha le­­sz semmi. De hazudnám, ha azt mondanám, hogy nincs egy re­ménysugaram se. Ezért szeretném most Czézárt eltá­volítani utamból. — Gondolja-e, hogy Czézárt az a nő szereti ? mondá Aglára gondolkozva. — Nem hiszem. — Előadta már kérését ? — Azt nem tudom, de okom van hinni, hogy kosarat fog kapni. — Akkor hát mi a panasza ? — Az, hogy ő folyvást udvarol; ennek véget akarok vetni. — Abból, amit ön mond, látom, hogy a dolog nem sürgős. De figyeljen rám — mondá Aglája ko­molyan. Ha Czézár valamikor közel állna czéljáh­oz, vagy ön miatta veszélybe találna jutni, keressen fel, de csak az utolsó perezben. Szavamat adom, hogy abból a házasságból semmi se lesz és az a veszély el lesz hárítva. — Hát ön tud valamit ? szólt Marczel örvendve. — Ne kérdezzen tovább, uram. Örömest teszek önnek szívességet, mert hadra vagyok önnek köte­lezve, de nem mondhatok el önnek olyan titkot, a­mely nem az enyém. Bízzék meg bennem, legyen meggyőződve, hogy végszükség esetén szavamat híven be fogom váltani és főleg arról, hogy Czézár úr nem veszélyes versenytárs, mikor önnel áll szemközt. — Az isten áldja meg önt! szólt Marczel fel­kelve. Tehát számíthatok önre ? — Mint leghűbb szolgálójára, mert barátom­nak nem merem nevezni, felelt Aglája. — Tehát itt hagyom névjegyemet, szólt Marczel és kezet szorítva Aglájával, távozott. Aulája kikisérte és búcsút véve tőle, lassú lép­tekkel jött vissza, mély gondolatokba merülten. — Dupont... igy töprenkedett — hol láttam, olvastam, vagy hallottam ezt a nevet ? Pedig minél tovább gondolkozom, annál biztosabban tudom, — de hol, mikor és mikép ? (Polyt. köv.) elvűek klubja« hasonló határozatot hoz. Ezzel a ha­tározattal a megegyezés az alkotmány­párt összes töredékei közt befejezettnek tekinthető, minthogy a szabadelvűek klubja már a tegnapelőtti próbaszava­záson nagy többséggel a kompromisszum mellett nyilatkozott. Ennek folytán több képviselő, főleg a nagy­birtokból, ki fog lépni a szabadelvűek klubjából, hogy a kormánynyal szavazzon. De immár na­gyon kétséges, össze fogja-e hozhatni a kor­mány a javaslat elfogadásához szükséges kétharmad többséget. A külföldi szakértők javaslatai. (»A hazai folyókon végrehajtott szabályozási munkálatok meg­­bírálására meghívott külföldi szakértőkből alakult bizottság jelentései.«) A Tisza és mellékfolyói. I. A külföldi szakértők a második emlékirat má­sodik részében részletes javaslatokat tesznek a Tisza mellékfolyóira nézve. A Szamos-torkolatra nézve a bizottság kiemeli, hogy az ott tervezett 22 átmetszésből csak azok felét hajtották végre. Ezen átmetszések ki­emelését el kellene halasztani akkorra, midőn a TSza alul már egészen szabályozva lesz és képes lesz megfelelni az árvíznövekedésnek, mely a Szamos telj­e szabályozásának eredménye leend, így azután el fog kerültetni az, hogy a Szamos árvizének legmagasabb pontja egy időbe essék a Tiszáéval. Az ecsedi láp kiszárítására újabban két terv készült, az egyik szerint jobbról, a másik szerint balról kellene a csatornát ásni, de egyúttal a Szamos balpartján töltéseket kellene emelni, hogy a Szamos árvizei ne jussanak szabadon a lápba. A bizottság véleménye szerint az a terv, mely a jobboldali csa­torna kiemelését ajánlja, nem oldaná meg teljesen a kérdést, nem vezetné el a Krasznával együtt a másik parton összegyűlő vizet és nem lehetne neki oly elő­nyös lejtőt adni, mint egy a baloldalon épített csa­tornának. A jobbparti terv másfél millió forintba ke­rülne, a másik kissé drágább volna, de mégis előnyö­sebb. A csatorna bevezetése a Szamosba, vagy épen a Tiszába nagyon szaporítaná a kiadásokat, az ered­mény meg csekély volna. Mert a Tiszának és Sza­mosnak itt nagyon kis esésük van. De akármelyik terv fogadtatok is el, zsilipet kell építeni, mely a Sza­mos árvizeit nem engedné a lápba nyomulni. A Bodrog-menti töltések még rosszab­bak, mint a tiszamentiek, úgy méreteiket mint irányukat tekintve, némelyeket közülök okvetlen hátrább kell tolni. Itt a töltések kiválóan fontosak. A bizottság noha kinyilatkoztatta, hogy ezentúl a főfolyón tartózkodni kell új átmetszések kiemelésétől, itt hol különös körülmények, nevezetesen a B­é­­­y melleti jégtorlódás szükségessé teszi, azt ja­vasolja, hogy a Tisza jobbparti töltéseinek itt be­következhető szakadása által okozandó károktól a Ti­sza és Bodrog közötti nagy térséget új átmetszés vagy partvédelmi munkálatok által meg kell óvni. Tokaj közelében a Tisza és Bodrog által képezett félszigetet határoló töltések építését, ameny­­nyire csak lehet, el kell halasztani, mert így az árvíz egy része a torkolat felett elhelyezkedik, a­mi a to­kaji Tisza-rész árvízszinét csökkenti. Az Ondova és Tapoly egyesülési pontja fölött a jelenlegi állapoton mit sem kell változtatni. De az ezen pont alatt számukra ásott közös meder nem elég nagy az árvizek befogadására, akár a me­der tökéletlen kiképzése, akár a töltések rossz szer­kezete és elégtelen magassága miatt, amikhez hozzá­járul a folyó, ezen szakaszában épült hidak nyi­lasainak kicsi volta. A bizottság szükségesnek látja a töltések hát­rább tolását, vagy legalábbb azt, hogy a meder tá­­gittassék és az így nyert anyaggal magasítanák és erősítenék a töltéseket; az Ondóvá­, Tapoly töltése­­zett medrét Szúnyegig kellene nyújtani. A balparton a töltések természetes magaslatoknál végződnének, a jobbart , valamivel Garany alatt egy Terebes fe­lől jövő kis patak torkolatáig terjednének, melynek hosszában fölfelé folytattatnának addig, ameddig a síkság biztosítására szükségesek. A három Kőrös medenczéje, mely a Kár­pátok vízválasztójának nyugati oldalán majdnem két fokot elfoglal, északról délfelé legmélyebben fekszik a Tisza egész rendszerében. Ebben volt a víz lefo­lyása legkevésbbé kielégítő, mikor itt a folyók sza­bályozását megkezdték és még most is itt kell legtöb­bet tenni roppant térségeinek értékesítése czéljából. A három Kőrösön számos átmetszés ásatott, melyek úgy, mint a többi folyóknál is, még távolról sem képződtek ki eléggé, miután az új medrek csak

Next