Pesti Napló, 1879. november (30. évfolyam, 264-287. szám)
1879-11-21 / 280. szám
280. szám, Budapest, 1879. péntek, november 21. 30. évi folyam.Sikerfcestatéssi Írottá* '' Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézsndík. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kia,élő-hivatal * barátok tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézerdők. Előilssetési feltételek« Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 firt. — 1 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, do ojuigk ba,Amely napján történik is, mindenkor a hó első napjait, számltanjó, Hirdetések szintúgy mint előfizetések aPesti IS Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Dublin, nov. 20. Nagy izgatottságot keltett három személy elfogatása, kik a földbérletviszonyok ellen tegnap tartott gyűlésen lázító beszédek tartottak. E gyűlés következtében még 17 személyt tartóztattak le. Mondják, hogy a kormány zendülés vádja alá fogja helyeztetni az elfogottakat. Brüszszel, nov. 20. A kamra tárgyalta az igazságügyminisztérium költségvetését. Groblet- Alviella megütközését fejezi ki afölött, hogy az általános rendszabályokat nem alkalmazzák olyan papok ellen, kik a törvényeket a szószékről megtámadják. Szóló indítványozza, hogy a püspökök fizetését szállítsák le. — Az igazságügyi miniszter eredménytelen rendszabálynak tetekinti ezt a leszállítást, mert általa a klérusnak csak alkalom kínálkoznék, magát martyrnak tekintetni. London, nov. 21. Simlából érkezett november 19-ről kelt hivatalos jelentés szerint, Kabul közelében újabb öt turkesztán ezred jelent meg. Igen valószínű, hogy ezen ezredek feloszolnak s a katonák visszatérnek hazájokba, mivel nincs rá semmi kilátás, hogy a lakosság fellázadjon. Budapest, nov. 21. (A magyar polgári törvénykönyv) egyes részeinek kidolgozásával megbízott szakszerkesztők tegnap az igazságügyminiszter elnöklete alatt tanácskozást tartottak a modus procredendi iránt, mely követendő lesz, hogy az egyes részek terminológiája összhangzatban legyen, s eleje vétessék annak, hogy a szakférfiak által külön kidolgozott egyes részek közt elvi különbségek vagy hiányok merüljenek föl. A P. Lloyd szerint ez ügyben a szakszerkesztők legközelebb érdemben fognak tanácskozni. E tanácskozásaik alapjául a dologbeli jogok, az örök jog s a kötelmi jognak az egyes szerkesztők által már elkészített általános részei fognak szolgálni. (Szörény megye küldöttségét, melynek a fővárosba érkeztéről már megemlékeztünk, tegnap délben fogadta Tisza Kálmán belügyminiszter. A küldöttség tagjait Ujfalussy Miklós főispán mutatta be a miniszternek. Doda Traján képviselő adta elő a megye óhajait, mire Tisza Kálmán azt felelte, hogy a provizóriumot megszüntetni nem lehet, de annak keretén belül hajlandó egy lépéssel tovább menni. Hogy ezen lépés alatt mit kelljen érteni, azt a miniszter nem mondta meg. A küldöttség tegnap este az egyesült ellenzék és a pártonkívüliek helyiségeiben is tett látogatást s mindenütt a legszívélyesebben fogadtatott. (A védtörvény sorsa Ausztriában a pártok legutóbbi határozatai folytén kezd nagyon kétségessé válni. Az osztrák haladó klub tegnapelőtt tárgyalta a huszonegyes bizottság javasolta kompromisszumot. E közvetítő javaslat oda irányul, hogy a 1l. §-ban Czedik indítványához képest a békelétszám 230.000 emberben állapíttassák meg s a 13. §-ban a védtörvény tíz évi érvénye mondassák ki. Ha azonban a ház többsége Czedik indítványát elvetné, a 13. §-ban a védtörvény csak három évi időre fogadtatnék el. Az értekezleten összesen 43-an voltak jelen; a vita folyamában az összes szónokok kijelentették, hogy a kompromisszum elfogadásával a haladó párt nagy áldozatot hoz, mert a párt mindenek előtt Rechbauer indítványára egy évi meghoszszabbítást szeretne szavazni. De mivel ép most arról van szó, hogy az alkotmánypártban az egység fentartassék, a klub nem akar a Rechbauer-indítványhoz föltétlenül ragaszkodni. A szavazásban — mint a P. Lloydnak távírják — a klub kétharmadnyi többséggel elfogadta a kompromisszumot s a párt összes tagjaira kötelezőnek nyilvánította azt, azon feltétellel, ha aszabad Országgyűlés. A képviselőház ülése november 21-én. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Antal Gyula, Baross Gábor, Mednyánszky Árpád b. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Péchy Tamás, Kemény Gábor b., Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök bemutatja Somogy megye közönségének feliratát a földtehermentesítési és szőlődézsmaváltsági kötvények beváltási határidejének meghosszabbításáról szólójavaslat visszavonása iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Elnök jelenti, hogy az állami számvevőszék elnöke levélben értesítette, miszerint a magyar korona országainak 1878. évi állam zárszámadását, és az állami számvevőszéknek arra vonatkozó részletes jelentését a képviselőházban leendő kiosztás végett az elnökségnek megküldte. A beküldött példányok ki fognak osztatni. Morvay Pál elhalálozása folytán felhatalmaztatik az elnökség, hogy Bereg megye felvidéki választókerületében történendő képviselőválasztás iránt intézkedjék. Kazy János előadó bemutatja a gazdasági bizottság jelentését a képviselőház 1. havi költségvetése és a képviselőház pénztárának múlt havi kimutatása tárgyában. Kinyomatik és a hétfői ülés napirendjére tűzetik ki. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter benyújtja az 1880. év első negyedében viselendő közterhek és fedezendő államkiadásokról szóló törvényjavaslatot. A pénzügyi bizottsághoz utasittatik tárgyalás végett. Tisza Kálmán miniszterelnök a volt magyar keleti vasuttársulat részvényeinek utólagos beváltásáról és a budapesti sugár után és annak kiágazásán 1891. julius 10-ig emelendő építmények adómentességéről szóló őfelsége által szentesített két törvényczikket tesz le kihirdetés végett a ház asztalára. A két törvényczikk kihirdettetvén, hasonló kihirdetés végett átküldetik a főrendiházhoz. Következik a napirend: a hadsereg és haditengerészet hadi létszámának, illetőleg a monarchia két államára nézve meghatározott újonczjutalék mennyiségének, az 1880-ik év végéig való megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Márkus István előadó röviden ajánlja a bizottság jelentése alapján a törvényjavaslat elfogadását. A felhozandó ellenvetésekre a vita végén fog felelni. Pulszky Ágost azt hiszi, hogy az első feltétel, melyet ezen kérdés tárgyalásához kell fűzni, az , hogy hatályos biztosítékokat nyerjen a parlament — nem puszta utaló miniszteri nyilatkozatokban foglaltakat — arra nézve, hogy minő irányban, és minő tekintetekben fognak a védrendszer átalakítására vonatkozó javaslatok a képviselőház elé hozatni. Ha a minisztérium erre talán azt mondaná, hogy addig, míg a megállapodások létre nem jöttek, lehetetlen a javaslatoknak akár irányát, akár egyes módozatait itt előterjesztés tárgyává tenni, erre csak azt válaszolná, hogy a merő utalás arra, hogy ha a megállapodások létrejöttek, azok a képviselőház elé fognak terjesztetni, teljesen elégtelen s ezen körülmény csak azon további követelésre adhatna okot, hogy mielőtt e törvényjavaslat megszavazásáról szó lehetne, látni akarja a ház javaslat alakjában azon módosításokat, melyeket a védrendszer megváltoztatása, javítása és pótlása tárgyában a minisztérium jövőre initiálni szükségesnek tart. (Élénk helyeslés balfelöl.) Áttér ezután azon változtatásokra, melyeket a védrendszer keretében szükségesnek tart s melyeket elvárhatlan kapcsolatban lát lenni, még ha a kormány e részbeni javaslata nem is fekszik a ház előtt, a jelen törvényjavaslat tartalmával. Mindenekelőtt a nemzeti szempontot hangsúlyozza, s e szempontból a tiszti keretben a magyar elemnek minél hatályosabb kiképzésére való intézkedések meghozatalát követeli. (Helyeslés a baloldalon.) Az önkénytesi intézmény jelenlegi szervezetében nem felelt meg a várakozásnak. Intézkedést kiván az iránt, hogy az önkényesek tisztekké kiképzésében a nyelvi nehézségek elháríttassanak és a vizsgálatoknál panaszolt visszaélések orvosoltassanak. (Helyeslés a baloldalon.) Czélszerűnek tartaná honvédtisztek alkalmazását ezen vizsgáknál, s ha a jelenlegi rendszer mellett a tartaléktisztek száma kikerül, a többiekkel a honvédtisztek száma szaporíttassék. A póttartaléki intézmény jelenlegi szervezetét helyteleníti. Végül a territoriális divíziók rendszerét hangsúlyozva,a hadszervezet keretén belül a lehető legnagyobb takarékosság szükségét emeli ki. Áttér ezután a törvényjavaslat tartalmára és az általa beadandó határozati javaslatra. Az ellenzék nem akar határozati javaslatában oly ígérettel előállani, melyet esetleg teljesíteni képes nem lenne, mert nem hiszi, hogy valami demoralizálóbb lenne az országra, mintha oly várakozásokat kelt valaki a nemzetben — s e tekintetben a jelenlegi kormány sem tisztázhatja magát a vádtól, — melyeket teljesíteni azután nem áll hatalmában. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat három rendelkezést tartalmaz: 1. a jelenlegi létszámot fenntartja, 2. fenntartja azon időt, melyre eddig a létszám megállapíttatott és 3. — ami a törvényjavaslatban csak implicite van kimondva, — a létszám időközi leszállítását a fejedelmi jogok közé sorozza. Szóló és elvbarátai lehetetlennek tartják a jelenlegi viszonyok között a hadi létszám leszállítását, melynek fenntartását legnagyobb részben a követett helytelen külügyi politika tette szükségessé. A létszámnak tíz évre lendő megállapítását lehetett indokolni 1868-ban, midőn a rendszer teljes kifejlődése czéljából ezen idő szükséges volt; most azonban, midőn ez már megtörtént, azt hiszi, rövidebb időre kell a létszámot megállapítani, főleg miután időközben az európai viszonyok változhatnak. Ezzel kapcsolatban kívánja azt is, hogy a határozati javaslatában felvett 5 évi időtartam alatt is a létszám leszállítása iránti kezdeményezés az országgyűlést is megillethesse. Nem fél attól, hogy ez izgatásokra fog vezetni, mert hiszen erre e törvényjavaslat rendelkezésének fentartása mellett is van elég alkalom, mégpedig, ha a kívánt klauzula a törvénybe fel nem vétetik, a képviselőház tekintélyének csökkentésével. Maga a törvény tárgya is olyan, hogy az országgyűlés józanságától el kell várni, hogy alap nélkül a neki ekként fenntartott jogot nem fogja felhasználni, ha pedig ezt a viszonyoknál fogva kell tennie, akkor ezt a klauzulának a törvényben benn nem léte nem fogja megakadályozni. A törvényjavaslatot csupán a határozati javaslatban foglalt feltételek mellett fogadhatná el az ellenzék, bár elvtársai nevében is kijelenti, hogy azon esetben, ha a határozati javaslat elveivel elfogadtatnék, az átmenet megkönnyítésére hajlandó egy évig még a jelenlegi szervezet fenntartására. Ajánlja határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A határozati javaslat így szól : Határozati javaslat. Határozza el a ház, hogy a közös hadseregnek jelen hadi létszámát további öt évre megállapítani kész, ha egyszersmind és kapcsolatosan törvény alkottatok meg az 1868. XL. t. sz. intézkedésének módosításáról és pótlásáról a következő irányokban. 1. Az idézett törvény 13-ik §-ának rendelkezése, mely szerint az ujjon az illeték mennyisége és ennek folytán a hadi létszám a törvény hatályának letelte előtt kérdésbe csak úgy vehető, ha ő Felsége az illető kormányok útján annak emelését v. leszállítását kívánja — toldassék meg azon intézkedéssel, hogy a törvény módosításának kezdeményezése e részben az országgyűlést is illesse meg. 2. Magyar tiszt nevelő és képző intézetek felállítása és szervezése határoztassék el. 3. Az egy évi önkéntesek intézménye (21—25 §-ig) akként módosíttassék, hogy feladatának mint hadszervezeti, mint nemzeti tekintetben jobban megfelelhessen és a tapasztalt visszaélések megszüntessenek. 4. A honvédelmi miniszter hatalmaztassék fel, hogy a hadügyminiszter beleegyezésével azon ujjon az állítási kerületekben, melyek népessége tapasztalás szerint 20-ik évében nem éri el a megkívántató testi fejlettséget, az ujjonszállításnak a 21-ik évre való elhalasztása iránt intézkedhessék. A 275. sz. a. törvényjavaslatot azonban miután abban a közös hadsereg létszáma 10 évre állapíttatok meg, miután a hadi létszám megszavazásának feltételeit képző fentebb elősorolt törvényhozási intézkedések létrejövetele iránt biztosítékot nem nyújt, még általánosságban sem fogadja el. Szende Béla honvédelmi miniszter kijelenti, hogy a Pulszky által említett kérdésekre nézve a két kormány között tárgyalások folynak s ezért nem tehetett azok iránt a kormány eddig előterjesztést. A jelen törvényjavaslat tárgyalása pedig szükséges volt, mert a védtörvénynek megfelelő intézkedései ezen év végén lejárnak s igy nem tehetett e kérdéseket a védrendszer többi kérdéseitől függővé tenni. Biztosíthatja azonban a házat, hogy erre vonatkozólag is a legközelebbi hetekben meg fog történni az előterjesztés. A stabilitás szempontjából indokolja a létszámnak 10 évre ajánlott megállapítását, s ezen szempontból állapította azt meg a 68-iki törvény is. A Pulszky által említett klauzulát nem tartja szükségesnek, mert a törvényjavaslat eléggé biztosítja a törvényhozás jogát. Ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor rövid indokolás mellett a következő határozati javaslatot nyújtja be. Tekintve, hogy az állami önálló létnek és nemzeti függetlenségnek lényeges kelléke az, hogy az ország önnálló hadszervezettel és hadsereggel bírjon; tekintve, hogy a hadsereg létszámának határozott és hosszabb időre való előleges megállapítása különösen akkor, ha az egy más állammal való szerződésszerű intézkedés mellett történik, hatálytalanná teszi a nemzeti képviseletnek az ujjoncok évenkénti megajánlásában gyökerező egyik legfőbb jogát; tekintve, hogy Magyarországnak oly hadiszervezetre van szüksége, mely míg egyrészről megfelel az ország védelmi kellékeinek, másrészről arányban áll gazdasági és pénzügyi erejével. Utasítja a képviselőház — a hadsereg létszámának 1889-ik év végéig való megállapításáról szóló törvényjavaslat mellőzésével — a honvédelmi minisztert, hogy a magyar haderőnek a közös hadseregtől való elkülönítése, s a magyar hadseregnek az ország védelmi szükségletével és anyagi erejével összhangzó szervezése iránt a képviselőház elé haladék nélkül terjeszszen törvényjavaslatot. Ugron Gábor, László Imre, Katona Lajos, Turgonyi Lajos, Vidlicskay József, Kaszap Bertalan, Szalay Imre, Mocsáry Lajos, Geisz László, Orbán Balázs. Ezután Szederkényi Nándor szólal fel, utána Tisza Kálmán min. elnök A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Aglája kisasszony. — Regény. — Irta: Sauniere 3?ál. X. Bővebb ismerkedés Aglája kisasszonynyal. Marciel igen kiváncsi lett. Eddig nem igen törődött Ramponniére-ékkel, különben is ritkán találkozott ezzel a családdal Métairie-éknél. Abból, amit a gróf neki elmondott, sejtette, hogy ennek a családnak múltjához botrány fűződik. Bastet Clarisse elbeszélése után pedig azt gyanította, hogy ez a botrány igazi dráma, de tüzetesebbet nem tudott, fegyvere nem volt ellenük. Az, hogy ilyen pletykákat beszélnek, megnyugtatta Marczelt az iránt, hogy Czézár és Helén házasságából egyelőre semmi se lesz, de ezt a pletykát meg is cáfolhatják, elfeledhetik, és akkor Czézár versenytárssá lesz, mert az az egy érdeme mégis meg van, hogy elébb jött. Hogy lehetne őt ártalmatlanná tenni ? Mivel lehetne őt arra kényszeríteni, hogy örökre lemondjon Helénről ? Ezen tűnődött Marczel, ahol állt és ahol ment. Egy reggel a Montmartre-Baubourgban jártkelt, és amint véletlenül feltekint, észrevette, hogy a 84. számú ház előtt áll. — Nini, mondá, hátha felmennek és megnézném páczienseimet. Pár perczig habozott, de azután eltökélte, hogy felmegy, ő természetesen nem az alvajárónőt kereste. Tudjuk, hogy milyen nézetei voltak neki az alvajáróéról. Csak udvariassági látogatást tett. Délelőtti tíz óra volt. Roncon asszony üzlete után járt épen. Aglája egyedül volt és takarított. Amint Marczelt észrevette, nagy örömmel sietett eléje. •— Ah! uram, ön eljött! kiáltott fel, és gyorsan elvette tőle palctáját, kalapját és székkel kínálta meg. Oly buzgalommal végezte ezeket az apró dolgokat, fekete szemei villogtak az örömtől, meglátszott rajta, mennyire tiszteli Marczelt. — Milyen véletlennek köszönhetem ezt a megtiszteltetést ? kérdezé. — Voltakép nincs benne érdemem — mondá Marczel mosolyogva; dolgom volt ebben a városrészben, és miután épen erre mentem, hát bejöttem. — Mégis végtelen nagy hálával tartozom uram, mert ön annyi jót tett értünk . . .! — Ugyan kérem, ne beszéljünk erről, vágott közbe Marczel. — De uram, ön nekünk, két szegény nőnek, megmentette életünket. Ítészemről szinte vádolom az eget, amiért soha sem fog alkalmat nyújtani, bálámat leróhatni; nem fogok önnek hasznos lehetni. — Ez csakugyan nem valószínű, mondá Marczel. Csak egy kis értesülést akarnék öntől kapni, de nem hiszem . . . — Ki tudja, mondá Aglaja. Próbáljuk csak meg. Marczel kételkedve mosolygott, de azután bólintott, mintha azt mondaná: Különben egy próba nem árthat. — Két lényeges ügyről akarnék felvilágosítást — mondá — mégpedig minél előbb. — Halljuk hát az elsőt, mondá Aglája. — Ismer-e valami Dupont nevű embert, vagy hallott-e valaha felőle ? Aglája kissé zavarba jött. — Dupont . .. mondá gondolkozva. Annyi bizonyos, hogy ezt a nevet húszszor is hallottam említeni, de hogy ki, és milyen körülmények közt említette, azt nem tudom. Milyen ember az a Dupont ? — Soha se láttam. — Hány éves ? — Azt nem tudom, de ha még él, legalább is ötvenöt-hatvan évednek kell lennie. — Hm! töprengett Aglája. Ezzel nem sokat mondott. Milyen állása van ? — Azt be tudom. — Hogyan! Ön semmit se tud arról az emberről, akinek felfedezése annyira érdekli? — Semmit, és mindjárt meg is mondom, hogy miért: harmincz évvel ezelőtt ez a gazember meglopott engem, vagyis inkább az atyámat; pedig épen harmincz éve, hogy én születtem. — De akkor mi volt ? — Jószágigazgató volt atyámnál,Devault Henriknél. — És jelentékeny lopást követett el ? — Egész vagyonról van szó. Aglája hasztalan törte a fejét. — Dupont. . . Dupont. . . dörmögé maga elé. Hol is láttam, olvastam, vagy hallottam én ezt a nevet ? — Ne kutassa hát, mondá Marczel. Azt tudtam, hogy erre nézve nem tud felvilágosítást adni. — Akkor hát térjünk át a másodikra, mondá a fiatal nő kissé kedvetlenül. — Ismeri ön Ramponniére bárót? — Igenis, felelt Aglája élénken. — Hála isten, mondá a fiatal orvos, megkönynyebbült lélekkel. És régóta ismeri ? — Tizenegy év óta. — Elmondhat egyet-mást erről a családról ? — Nagyon könnyen. Nyolc évig szolgáltam náluk. — Mit mond ön ? Az az eset, melyet ön első találkozásunk alkalmával elbeszélt, a tolvajlási vád... — Ramponniére bárónál történt. — Nagyon jól van, szólt Marczel izgatottan. Miféle emberek azok ? Hova valók ? — Azelőtt kastélyuk volt Joigny mellett; harmincz, negyvenezer frank évi jövedelmet húztak. — Arról a vidékről valók ? — Nem. Huszonhat évvel ezelőtt telepedtek ott le, de azután hirtelen elhurczolkodtak. — Ugye azért, mert Kleopátra kisasszonyról mindenféléket pletykáztak ? — Igen. Hogy-hogy uram, hát önnek elbeszélték ? — Igen is, egyik akkori szomszédjuk, igen jó barátom. — De hiszen akkor épen annyit tud, mint én, álmélkodok Aglája. — Nem én, mert azt nem tudom, hogy annak a pletykának volt-e alapja, vagy nem. Ön talán tudja ? A fiatal nő nem felelt. Bizonyára nagyon szeretett volna az orvosnak szívességet tenni, de hálájában nem mehet annyira, hogy ok nélkül feláldozza gyűlöletét és boszúvágyát, mely lelkét emésztette. — Szóljon, mondá Marczel, aki észrevette e habozást. — Mielőtt ilyen kérdésre felelnék, mondá Aglája, engedje meg, hogy most én kérdezzek valamit, de ne titkoljon el semmit. — Legyen, figyelek. — Megígéri, hogy egész nyíltsággal felel ? — Megígérem. — Minő érdeke van abban, hogy arról a pletykáról alapos tudomást szerezzen ? Marczel elpirult, ő is habozott. — Látja uram, mondá Aglája, vannak kérdések, melyekre nehezebben esik felelnünk, mint ahogy hinnék. — No hát megmondom. Szeretek egy fiatal nőt, akinek Ramponniére Czézár régóta udvarol; módot keresek rá, hogy visszavonulásra kényszerítsem. — Ki az a fiatal nő ? — Bocsásson meg, szabódék Marczel, de ezt nem mondhatom meg. —Meglehet. Ön azt mondja, hogy Czézár régóta ostromolja azt a nőt. — Úgy van. — Akkor Métairie kisasszonyról van szó. Marciel összerezzent, mintha villanyos ütés érte volna. — Legyen nyugodt, uram. A titkot meg fogom őrizni. Esküszöm rá. Azért találtam el, mert mikor Ramponniéreék házában valók, az a buta Czézár fűnek fának beszélte, hogy Helén úgy illik neki, mint egy keztyű, és hogy ez jó parthie lesz. Nagyon hiszem, hogy atyja és nővére is így okoskodtak, mert igen sűrűn jártak a grófhoz. — Most is járnak, szólt Marczel haragosan. — És erről a szerelemről nem bírna lemondani ? — Inkább az egész világról, felelt a fiatal orvos. Manóba is! Tudom, hogy ön mit gondol most. Csak nem meri megmondani, hogy legegyszerűbb volna Czézár urat párbajra hívni és megölni. Azt hiszi, hogy erre nem gondoltam ? De mi hasznom volna belőle ? Az, hogy lelkiismeretemet gyilkosság terhelné. Arról, mint látja, nem is szólok, hogy a párbajban én is eleshetem. Tudom biztosan, hogy megölném. Tehát nem ezért habozom. — Hát miért ? — Czézár versenytársat gyanít bennem és elég ügyetlenül elárulta azt a grófnak. De én Métairie úr előtt nem akarok most mint kérő fellépni, így hát mi czímen verekedném Czézár úrral? És ha megölném, mi volna az eredmény. Semmi, épen semmi. — De ha ön szereti Helént, akkor hát el is akarja venni. — Mindenesetre. — És ha el akarja venni, mégis csak beszélnie kell atyjával. — Legforróbb óhajom, hogy Helént nőül kapjam. De nagyon félek, hogy ebből soha lesz semmi. De hazudnám, ha azt mondanám, hogy nincs egy reménysugaram se. Ezért szeretném most Czézárt eltávolítani utamból. — Gondolja-e, hogy Czézárt az a nő szereti ? mondá Aglára gondolkozva. — Nem hiszem. — Előadta már kérését ? — Azt nem tudom, de okom van hinni, hogy kosarat fog kapni. — Akkor hát mi a panasza ? — Az, hogy ő folyvást udvarol; ennek véget akarok vetni. — Abból, amit ön mond, látom, hogy a dolog nem sürgős. De figyeljen rám — mondá Aglája komolyan. Ha Czézár valamikor közel állna czéljához, vagy ön miatta veszélybe találna jutni, keressen fel, de csak az utolsó perezben. Szavamat adom, hogy abból a házasságból semmi se lesz és az a veszély el lesz hárítva. — Hát ön tud valamit ? szólt Marczel örvendve. — Ne kérdezzen tovább, uram. Örömest teszek önnek szívességet, mert hadra vagyok önnek kötelezve, de nem mondhatok el önnek olyan titkot, amely nem az enyém. Bízzék meg bennem, legyen meggyőződve, hogy végszükség esetén szavamat híven be fogom váltani és főleg arról, hogy Czézár úr nem veszélyes versenytárs, mikor önnel áll szemközt. — Az isten áldja meg önt! szólt Marczel felkelve. Tehát számíthatok önre ? — Mint leghűbb szolgálójára, mert barátomnak nem merem nevezni, felelt Aglája. — Tehát itt hagyom névjegyemet, szólt Marczel és kezet szorítva Aglájával, távozott. Aulája kikisérte és búcsút véve tőle, lassú léptekkel jött vissza, mély gondolatokba merülten. — Dupont... igy töprenkedett — hol láttam, olvastam, vagy hallottam ezt a nevet ? Pedig minél tovább gondolkozom, annál biztosabban tudom, — de hol, mikor és mikép ? (Polyt. köv.) elvűek klubja« hasonló határozatot hoz. Ezzel a határozattal a megegyezés az alkotmánypárt összes töredékei közt befejezettnek tekinthető, minthogy a szabadelvűek klubja már a tegnapelőtti próbaszavazáson nagy többséggel a kompromisszum mellett nyilatkozott. Ennek folytán több képviselő, főleg a nagybirtokból, ki fog lépni a szabadelvűek klubjából, hogy a kormánynyal szavazzon. De immár nagyon kétséges, össze fogja-e hozhatni a kormány a javaslat elfogadásához szükséges kétharmad többséget. A külföldi szakértők javaslatai. (»A hazai folyókon végrehajtott szabályozási munkálatok megbírálására meghívott külföldi szakértőkből alakult bizottság jelentései.«) A Tisza és mellékfolyói. I. A külföldi szakértők a második emlékirat második részében részletes javaslatokat tesznek a Tisza mellékfolyóira nézve. A Szamos-torkolatra nézve a bizottság kiemeli, hogy az ott tervezett 22 átmetszésből csak azok felét hajtották végre. Ezen átmetszések kiemelését el kellene halasztani akkorra, midőn a TSza alul már egészen szabályozva lesz és képes lesz megfelelni az árvíznövekedésnek, mely a Szamos telje szabályozásának eredménye leend, így azután el fog kerültetni az, hogy a Szamos árvizének legmagasabb pontja egy időbe essék a Tiszáéval. Az ecsedi láp kiszárítására újabban két terv készült, az egyik szerint jobbról, a másik szerint balról kellene a csatornát ásni, de egyúttal a Szamos balpartján töltéseket kellene emelni, hogy a Szamos árvizei ne jussanak szabadon a lápba. A bizottság véleménye szerint az a terv, mely a jobboldali csatorna kiemelését ajánlja, nem oldaná meg teljesen a kérdést, nem vezetné el a Krasznával együtt a másik parton összegyűlő vizet és nem lehetne neki oly előnyös lejtőt adni, mint egy a baloldalon épített csatornának. A jobbparti terv másfél millió forintba kerülne, a másik kissé drágább volna, de mégis előnyösebb. A csatorna bevezetése a Szamosba, vagy épen a Tiszába nagyon szaporítaná a kiadásokat, az eredmény meg csekély volna. Mert a Tiszának és Szamosnak itt nagyon kis esésük van. De akármelyik terv fogadtatok is el, zsilipet kell építeni, mely a Szamos árvizeit nem engedné a lápba nyomulni. A Bodrog-menti töltések még rosszabbak, mint a tiszamentiek, úgy méreteiket mint irányukat tekintve, némelyeket közülök okvetlen hátrább kell tolni. Itt a töltések kiválóan fontosak. A bizottság noha kinyilatkoztatta, hogy ezentúl a főfolyón tartózkodni kell új átmetszések kiemelésétől, itt hol különös körülmények, nevezetesen a Béy melleti jégtorlódás szükségessé teszi, azt javasolja, hogy a Tisza jobbparti töltéseinek itt bekövetkezhető szakadása által okozandó károktól a Tisza és Bodrog közötti nagy térséget új átmetszés vagy partvédelmi munkálatok által meg kell óvni. Tokaj közelében a Tisza és Bodrog által képezett félszigetet határoló töltések építését, amenynyire csak lehet, el kell halasztani, mert így az árvíz egy része a torkolat felett elhelyezkedik, ami a tokaji Tisza-rész árvízszinét csökkenti. Az Ondova és Tapoly egyesülési pontja fölött a jelenlegi állapoton mit sem kell változtatni. De az ezen pont alatt számukra ásott közös meder nem elég nagy az árvizek befogadására, akár a meder tökéletlen kiképzése, akár a töltések rossz szerkezete és elégtelen magassága miatt, amikhez hozzájárul a folyó, ezen szakaszában épült hidak nyilasainak kicsi volta. A bizottság szükségesnek látja a töltések hátrább tolását, vagy legalábbb azt, hogy a meder tágittassék és az így nyert anyaggal magasítanák és erősítenék a töltéseket; az Ondóvá, Tapoly töltésezett medrét Szúnyegig kellene nyújtani. A balparton a töltések természetes magaslatoknál végződnének, a jobbart , valamivel Garany alatt egy Terebes felől jövő kis patak torkolatáig terjednének, melynek hosszában fölfelé folytattatnának addig, ameddig a síkság biztosítására szükségesek. A három Kőrös medenczéje, mely a Kárpátok vízválasztójának nyugati oldalán majdnem két fokot elfoglal, északról délfelé legmélyebben fekszik a Tisza egész rendszerében. Ebben volt a víz lefolyása legkevésbbé kielégítő, mikor itt a folyók szabályozását megkezdték és még most is itt kell legtöbbet tenni roppant térségeinek értékesítése czéljából. A három Kőrösön számos átmetszés ásatott, melyek úgy, mint a többi folyóknál is, még távolról sem képződtek ki eléggé, miután az új medrek csak