Pesti Napló, 1882. április (33. évfolyam, 90-118. szám)
1882-04-01 / 90. szám
gyűlésen Stascsevics felpanaszolta, hogy a zágrábi érsek egy hónapig »hizlalta« Pestyt, aki kiderítette, hogy tulajdonképen Horvátország nem létezik. Lássuk hát, mit is mond e röpirat, mely a horvátokat úgy megmérgesíti ? A komoly történeti kritika fegyvereivel szétrobbantja a horvát túlzók s a még veszedelmesebb álmérsékeltek ábrándjait a fiktív Nagy-Horvátországról, kijelöli azt a páratlan földrajzi névcsuszamlást, mely közvetlen magyar területből melléktartományt csinált, s ennek fonalán figyelemre méltó eszméket ébreszt. Pesty bebizonyítja hitelesen, érvekkel, s ami fő, egészen világosan, hogy a ma Szlavóniának nevezett három vármegye Magyarország kiegészítő részét, területét képezte, hogy nemcsak Szlavónia, de a mai Horvátország is közvetlen területe volt az anyaállamnak s hogy Szlavónia a Kulpán-túli részekre, a déli volt határőrvidékre s Felső-Bosznia egy részére szorítkozott. Előadja, hogy jutott át ez utóbbiról a XIII. században a szlavón név a mai Horvátországra, hogyan innen a drávamelléki három vármegyére. Okadatolja is az Árpádok országmegosztási politikájával, a szláv lakosság tömeges bevándorlásával, a török harczokkal, s a múlt századbeli törvényhozók geográfiai ignorancziájával, mely akkor, midőn 1790/1-ben a X. törvényczikkben oly nyomatékosan szállnak síkra az ország fügetlensége mellett, az 59. czikkben szentesíti Horvátországot s a mai Szlavóniát. S e tévedés a magyar állami eszme legveszedelmesebb tényezőjét vonta maga után. Az 1847 /48-iki országgyűlés megismerte a bajt, orvosolni is akarta; a márcziusi események azonban gyökeresen útját állták ama bizottság működésének, mely Kossuthtal élén az ügy tanulmányozására kiküldetett. Kossuth operátuma tárgyalásra nem került. Jellasich, a Bach-uralom, a 60-as évek báránypolitikája követték e kort. S most ott állunk, hogy magyar pénzen második állam alakulásának nézhetünk elő. Pesty történelmi fejtegetéseinek alapján kívánja Szlavónia bekebeleztetését, a Fiume felé vezető útnak biztosítását, Horvátországnak s a vele kebeles határőrvidéknek magyar törvény alá rendelését, a tartománygyűlés megszüntetését. Az autonómia s a horvát nyelv jogosultságát Pesty kétségbe nem vonja. Ezt tartalmazza Pesty Frigyes könyve és hogy az ily fejtegetéseket a horvátok nem teszik épen az ablakba, az természetes. Más kérdés, hogy e fejtegetéseknek mennyi a gyakorlati jelentősége? A mai politikai tényezők mellett semmi. Az opportunitás férfiai, kik ma a kormányon ülnek és kiknek egyedüli programmját a miniszteri tárca megtartása képezi, bizonyára nem fognak hozzányúlni a horvát kérdés semminemű radikális megoldásához. De jöhet egy jobb kor más férfiakkal, kik nem fognak visszarettenni a területi rendezés kérdéseitől, melyeket különben az okkupáczió is mindinkább az előtérbe tol és ekkor az említett röpirat terveinek egy része aktuális fontosságot nyerhet. Nincs konverzió. A fővárosi 3 és 5 milliós kölcsönök konverzióját a belügyminiszter nem engedte meg. E tárgyban ma a következő leirat érkezett a fővároshoz. »Múlt év október 27-én 46695 sz. a. kelt tanácsi jelentésre az iratok visszazárása mellett értesítem a főváros közönségét, hogy m. é. szept. 14-én 528. sz. a. hozott közgyűlési határozatához, mely szerint a főváros 3 és 5 milliós kölcsönöknek olcsóbb kamatú törlesztési kölcsönné leendő átváltoztatása vézetett czélba, jóváhagyásommal nem járulhatok, mert figyelemmel a tervezett hitelműveletnek jogi szempontból megengedhetősége tekintetében meghallgatott szakértők véleményének eltérő tartalmára — a fenforgó jogi kérdés eldöntése a kötvénybirtokosok részéről a főváros ellen indítható per esetén az illetékes bíróság előre meg nem határozható felfogásától függőnek jelentkezvén, a pernek a főváros részére kedvező kimenetelére teljes biztonsággal számítani nem lehetne; márpedig továbbá figyelembe véve azt, hogy a szóban forgó hitelműveletből eredő hasznot maga az indítványozó bank csak 25 ezer forintra teszi, s hogy könnyen megtörténhetik, miszerint ezen összeg esetleg tekintetre alig méltó csekélységre szállna alá, nem tartanám helyes és indokolt eljárásnak, hogy a főváros vagyoni viszonyaihoz fegyvert akartak oldalukra kötni, hogy a forradalmárok ellen, a trón és hazájuk érdekeiért küzdjenek. A Raguza és a bokkai Rizano közti ellentétet mi sem jellemezhetné hűbben, mint azon zárkózott s helylyel-közzel mérges fogadtatás, melyben a rizanóiak Krivoscziából visszatérő csapatainkat részesittették s azon őszinte lelkes ovácziók, melyeket Raguza készített Jovanovics bárónak, midőn a főparancsnok Krivoscziából visszatért. A rizanóiaknak különben nem ártana minden évben egy kis bokkai forradalom, mert ekkor csinálják ők a legjobb üzleteket, miután csapataink hadműveleti alapja Krivosczia ellen leginkább Rizano. A déli magaslatról szemlélve, előttünk fekszik a város felső része is, mely lépcsőzetesen a Kars alján épült s csaknem minden telket környező műkertjeivel, lombos platánjaival, narancs-, fügefáival, cziprusligeteivel vonzó villegiatureképet nyújt. A város déli csúcsával szemben látjuk Lakroma pompás szigetét, mely sötétzöld cziprusmezbe öltözött, csak talpát fürdeti sziklameztelenségben a tengerben. A sziget süvegét a Lakroma-erőd képezi, melytől délnyugatra tropikus virány közepette áll Rudolf trónörökös ő fenségének az Adria közepére néző várkastélya, a miramarei palotánál annyival szebb, mert hátterében és fölötte nem puszta sziklák hirdetik az enyészetet, hanem Dalmáczia összes növényzete a természettől oda ültetve hirdeti az örök tavaszt. S mig Lakroma délen virágzik, északon a Szt.Lorenzo erődtől egész Gravozáig s a nagy kikötőig szintén ragyogó üdeségét lehelte a vidékre az élő természet. Ha a Sagazától Gravozába vezető kellemes séta után haladva, egymásután szakadatlan sorban következő parkok közt a város északi csúcsát elérjük s onnan az első magaslatra sietünk. Raguza másik tájképe tűnik elő, mely annyival változatosabb, hogy a Karsból nem csupán a monte fdergiót látjuk, hanem Gravoza fölött több csatarendje vonul el egymás háta mögött a dinári alpeseknek messze távolba és Herczegovina előhegyei felhőbe borult ormaikkal jelentkeznek; jó távcsővel fehérlő kaulákat, kápolnát mutató katonai őrházakat is fedezhetünk fel a határhegyek tetőin, mi azt jelenti, hogy Herczegovinában vagyunk. A kikötő másik oldalán, szemben a Karssal, húzódik délnek a várfalak felé a lopudi félsziget gyönyörű öt zöld halmával s közben-közben völgyi ligetekkel. Ilyen digája, mint ez, nincs egyetlen dalmát kikötőnek sem, kő helyett viránynyal van burkolva, mégis erősebb a legerősebb gátaknál is. A félszigeten nyári lakok, parkok emelkednek a kikötő mentében , míg a sziget csúcsán a Babinkuk erőd foglal védelmi állást s megkezdi a várak lánczolatát, melyeket Raguza biztonságára a köztársaság és a francziák építettek. Magában a városban három váras áll; közvetlenül a város fölött a monte Sergióról lenéző büszkeséggel a fort Imperial tekint körül az Adrián; jobbra ettől túl az utolsó épületen, a San Giacomo kórházon, emelkedik a Cakovica erőd; elől a fort Royal, St. Lorenzo és Babinkuk erődök; többnyire franczia építmények. Ferencz császár a bécsi kongresszus után meglátogatta Dalmácziát s nagy érdeklődéssel tudakozódott az építkezésekről» »Ki építette — kérdezé a katonai parancsnoktól — ezt a kitűnő országutat?« — »A francziák — Felséges uram!« —— »Hát ezt a fönséges Imperial erődöt ?« — »A francziák — Felség!« — »Hát a royalt?« — »Ezer bocsánat — Felség! — ezt is a francziák.« — »Hát a Babinkukot, ezt is a francziák építették?« — kérdezé türelmetlenül a császár. »Fájdalom — ezt is« — válaszolt a megijedt parancsnok. — »No akkor igen nagy kár, hogy tovább itt nem maradtak, — segítette ki zavarából a parancsnokot az uralkodó, — mert valószínűleg többet is építettek volna.« E sikerült anekdotát szélűben beszélik itt Raguzában. Nemsokára megválók Raguza égövétől, melyet a nép a tropikus tenyészet kedvéért már szicziliai zónának szeret nevezni. Itt hagyom a hamvas zöld olivák rengetegéből jegenyeként emelkedő sötét cziprusokat, a félszázadonkint virágzó aloét, mely itt a leanderrel együtt vadon tenyész s izmos ágait a sziklatalajból százankint nyújtja ki; elbúcsúzom a 10—16 méter magasra szökkenő pálmáktól, melyek keleti nagyságukat csak Raguzánál kezdik megközelíteni. Nemsokára a herczegovinai szirtek közt remélek eljutni a pálmákhoz, miket csapataink vitézségekért nyerhetnek. Kimérve ily aránylag kevesebb jelentőségű nyereség kedvéért a kölcsönátváltoztatással járó koczkázatot a főváros közönsége magára vállalja. Budapest, 1882. márczius 28-án. Tisza s. k.** * * Az indokolás, melylyel a belügyminiszter a konverziót megtagadja, sok kifogás alá esik. Először is jogi kérdés lévén mindenek előtt a konverzió megengedhető volta, a belügyminiszternek az eltérő szakértő vélemények között fősúlyt az igazságügyminisztérium azon nézetére kellett volna fektetni, mely szerint — amint a napokban említettük is — a konverzió jogilag megengedhető, s a főváros belátására bízhatta volna a belügyminiszter azt, hogy per esélyének kiakarja-e magát tenni. Úgy vagyunk értesülve, hogy az igazságügyminiszteritől eltérő volt a pénzügyminisztérium véleménye. A belügyminiszteri leirat leggyengébb része azonban az, hogy a 25.000 frt évi megtakarítás miatt, amelyet az egyik bank kilátásba helyezett, nem is lenne érdemes a konverziót megindítani. De hisz az az ajánlat nem is vétetett figyelmbe a főváros részéről, hanem kimondatott, hogy a konverzió minden esetre verseny útján fog oda ítéltetni, s a fővárosi bizottság, mely a művelet előkészítésével foglalkozott, alapos számítás mellett sokkal többre tette a várható évi megtakarítást. Ilyen bölcs leirattal kár volt teljes félévig késni a belügyminiszternek. A fenforgó esetben egyre megy a fővárosra nézve, minthogy a leirat megtagadja a konverziót, bár a tőkepénzesekre nézve, kik e fővárosi kötvények birtokában vannak, igen kívánatos volt mielőbb azon bizonytalanságból kiszabadulhatni: várjon megengedtetik-e a konverzió vagy sem. Képzeljük, meddig késett volna a belügyminiszter leiratával, ha a nagyobb felelősséggel járó azon elhatározást mondotta volna ki, hogy megengedtetik a konverzió. Azon idő alatt kétszer is veszendőbe ment volna a kedvező pénzpiac. Mi csak sajnálatunkat fejezzük ki, hogy a tények igazságot szolgáltattak az annak idején bőven kifejtett azon nézetünknek, hogy kerülnie kell a fővárosnak a jogi kérdés fölvetését, és nem szabad a kényszerű konverzió útjára lépni, hanem meg kell kísérteni, ha kisebb megtakarítással jár is, de mert elejét veszi a pernek, — amint a belügyminiszter is erre helyezi a fősúlyt — az önkénytes konverziót. Mi most sem tartjuk a konverzió ez utóbbi módját, kedvező pénzviszonyok megújulása esetére, végleg elejtettnek, csakhogy ezután tetemesen meg lesz nehezítve ama művelet. Különfélék. Napirend április I. Naptár: Szombat, ápr. 1. Róm. kath.: Hugó püspök. Prot.: Teodózia. Görög-orosz : (márcz. 20.) Szakai vértanú. Zsidó : (nizan 12.) Sabbat Hagaddal. — Nap kel 5 óra 42 perez, nyugszik 6 óra 26 perez. — Hold kel 4 óra 31 perez délután, nyugszik 4 óra 17 perez reggel. Képviselőház ülése 12 órakor. Portá svéd kongresszus a postapalota dísztermében. A terézvárosi VI. ker. kör évi közgyűlése este 7 órakor. Az orsz. nőképzőegylet hangversenynyel egybekötött zártkörű tánczestélye a vigadóban. Az orsz. könyvészeti kiállítás az akadémia palotájában délelőtt 10—délután 5. Belépti díj 30 kr. Lapunk mai mellékletének tartalmát a következő közlemények képezik: Országgyűlés: A főrendiház ülése márcz. 31-én. — A képviselőház bizottságaiból. — Az iparosok Fiuméban. — Mosony megyéből. — Közgazdaság: Heti jelentés a budapesti értéktőzsdéről. — Vegyes hírek. — Heti jelentés az ipar állásáról Budapesten. — Közgyűlés. — Részvénytársulatok üzleteredményei. — Üzleti hírek: A budapesti gabona- és értéktőzsdékről. — A budapest-kőbányai sertéskeresk. csarnok távirata. — A vidéki piaczokról. — Szesz. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. — Meghaltak Budapesten márcz. 30. — Nyilttér. — Tisza Kálmán miniszterelnök a jövő héten több napra Gesztre utazik, mig gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter rövid időre Fegyvernekre rándul. — Zsigmondy Vilmos orsz. képviselő, a Magyar mérnök- s épitész-egylet közlönyében megjelent egyik dolgozata tiszteletdiját, 22 frt 50 krt a hírlapírói nyugdíjintézet javára ajánlotta fel. Az adományt köszönettel vettük s átszolgáltattuk az első hazai takarékpénztárnak. — A Schulverein ellen Lőcse is tiltakozni készül, hol vasárnap tartatik meg az erre vonatkozó értekezlet. A pozsonyi magyar lap felhívja Pozsony városát, hogy nem látja-e arra elérkezettnek az időt, hogy szintén hallassa szavát e hatalmas nemzeti manifesztáczióban. Az orsz. középiskolai tanáregylet tegnap tarta utolsó felolvasó estélyét, melyen Szász Károly, Alexander Bernát és Ring Ármin felolvasásai bilincselték le a szépszámú hallgatóság figyelmét. Simonyi Ernő temetése ügyében a függetlenségi párt ma este értekezletet tartott s a gyászünnepélynek sorrendjét megállapitotta. A holttestet a déli vasút indóházánál reggeli fél 8 órakor egy küldöttség várja. A küldöttség tagjai Németh Albert, Polonyi Géza, Hegdüs Károly s Turgonyi Lajos. E küldöttség a holttestet a boldogultnak csördöri úti lakására kisérendi, hol a ravatal fel fog állíttatni. A temetés vasárnap d. u. fél 5 órakor leend. Az egyházi szertartás után a párt részéről Hefy Ignácz tart gyászbeszédet, mint a boldogult pártvezér egyik legrégibb, legmeghittebb kebelbarátja. A kerepesi temetőben, ahol a boldogult öcscse, Simonyi János volt képviselő mellé temettetik, az országgyűlés nevében Rakovszky István, a képviselőház egyik jegyzője s küldöttségének tagja tart sírbeszédet, utána pedig a párt nevében Eötvös Károly vesz végbucsut a boldogult elvtárstól, mint a függetlenségi párt egyik legkiválóbb s legtántorithatlanabb bajnokától. — Debreczen, Czegléd, Zsámbokrét és több város távirati után tudatta a párttal, hogy részt vesz a gyászszertartáson s koszorút tesz le a nagy hazafi koporsójára. Az országos forrásvédkongresszus mai előzetes értekezletén szép számú érdekelt gyógyforrástulajdonos vett részt, kik közül különösen kiemelendők: dr. Dobránszky Péter országgyűlési képviselő Borszék képviseletében, Loser testvérek a budai »Rákóczy«-forrás tulajdonosai, dr. Sztroiny Sándor »Pöstyén« gyógyfürdő képviseletében, dr. Ormay József »Koritnicza« gyógyfürdő képviseletében, Borszéki Soma miniszte titkár »Kovászna« gyógyfürdő képviseletében, Groszmann Vilmos és dr. Stern Miksa a budai »Hunyady László «-forrás képviseletében, Csurgay Kálmán a »csizi« jód és bromforrás képviseletében, ifj. gróf Batthyány István, mint »Tarcsa« gyógyfürdő tulajdonosa, dr. Hasenfeld Manó egyetemi tanár »Szliács« gyógyfürdő képviseletében, Balogh Géza országgyűlési képviselő »Büdöskő« gyógyforrás képviseletében, "Wachtel pénzügyminiszt. titkár a m. kir. pénzügyminisztérium képviseletében, dr. Huray és dr. Mangold Henrik »Balaton-Füred« képviseletében, Kerntler Ferencz a budai »Császár-fürdő« képviseletében, Hirschler Mór a budai »Ferencz József« forrás tulajdonosa és Komjáthy Béla országgyűlési képviselő »Luhi Margit« gyógyforrás képviseletében, végül Mandl Ármin budapesti ügyvéd mint jegyző. Dr. Dobránszky Péter elfoglalja az elnöki széket és üdvözölvén a megjelenteket, emlékezetébe hozza a gyülekezetnek, hogy a múlt évi kongresszus albizottságot küldött ki azon czélból, hogy az újabban összehívandó kongresszus elé oly munkálatot terjeszszen, melynek alapját képezze az európai törvényhozás a kormányrendeletek, a társadalmi körök munkálatai és a szakirodalom tanulmányozása. A bizottság ezen megbízáshoz képest mélyen és gondosan tanulmányozta az e térre vonatkozó anyagot, több rendbeli összejöveteleiben tanácskozott a kérdés felett és ezek után jutott azon megállapodásra, melyet mostan részint a törvényjavaslatnak nevezett kísérletében, részint a hozzácsatolt indokolásban a meghívókkal együtt az érdekelteknek megküldött. A jelen kongresszus ezen munkálat tárgyalására és a czélba vett intézkedések megállapítása, illetőleg azok foganatosítása végett hivatott össze. Ez lesz érdemleges tárgya a holnapi tanácskozásnak, ma czélszerűnek mutatkozik fesztelen, barátságos eszmecsere útján megállapodni a holnapi tanácskozás tárgyalási sorrendjére nézve, mely tekintetben a következő napirendet hozza javaslatba: 1. a kongresszus megalakulása, 2. a kongresszus által kikiküldött bizottság jelentése és előterjesztése, 3. a törvényjavaslat és indokolásának érdemleges tárgyalása, 4. intézkedés a kongresszus megállapodásának végrehajtása iránt, 5. indítványok és javaslatok, 6. jegyzőkönyvi köszönet Gervay úrnak a rendelkezésre bocsátott teremért. Ebben az értekezlet megállapodván, rövid eszmecsere után egyhangúlag kijelentette azt, hogy a dolog érdemére nézve a bizottság törvényjavaslatát indokolásával együtt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadhatónak tartja. — Kis-Czellről azt távirják nekünk, hogy a kis-czelli szr. hitközség újonan épült temploma ma délután 4 órakor dr. Neumann hitszónok által, hatásos beszéd kíséretében felavattatott. A szép, monumentális épületre büszkén tekinthet Kis-Czell városa. A létesülést leginkább az itteni Pick-család egyik érdemdús tagjának köszönheti, ki a legnagyobb áldozatoktól sem riadt vissza. Jelen voltak az összes hatóságok , a katholiks egyház nem volt képviselve. — Ismét véres kimenetelű kardpárbaj. Cz .. .y Béla b. huszárhadnagy és Seb . . . k Arthur tartalékos dragonyos főhadnagy közt tegnap délután 3 órakor véres kimenetelű kardpárbaj folyt le a rákospalotai kiserdőben. Cz. B. bárónak két huszárhadnagy volt segédje, Sch. A.-nak pedig S. zongoratanár és B. E. fiatal magánzó. A párbaj rövid ideig tartott és a dragonyos főhadnagy megsebesítésével végződött, ki keze fején egy alsó vágás folytán nehéz sérülést szenvedett. A párbajra katonai becsület fölött felmerült eltérő nézetek szolgáltattak okot. — Felhívás: A budapesti 1848—49-iki honvédegylet tagjait ezennel felhívom, hogy f. évi április 2-án délután pont 3 órakor (IV. ker. reáltanodaépületben) tartandó választmányi ülésen mind számosabban megjelenni szíveskedjenek, mert ezen ülésből nagy halottunk és volt bajtársunk Simonyi Ernő volt országgyűlési képviselőnek e napon 4 órakor leendő temetésére vonulandunk, átaludván örök hálánk jeléül az emlékére készített koszorút. Bpesten, 1882. márczius 31. Boócz Lajos egyleti elnök, Vas Sándor egyleti főjegyző. — A nőképző-egylet által rendezendő társasestély iránt, mely szombat este lesz a vigadó termeiben megtartandó — igen nagy az érdeklődés. — A kik netalán tévedésből meghívót nem kaptak és arra igényt tartanak, kéretnek a nőképző-egylet elnökéhez, Veress Pálnéhoz — Korz utcza 12. — ez iránt fordulni. Az estély hangversenyből, s az ezt követő közvacsorából áll, megszabott sztár mellett. — Kobosev, ki a főrésztvevő II. Sándor czár meggyilkolásában, berlini hir szerint, Moszkvában elfogatott s Pétervárra, a Péter-Pál-erődbe szállíttatott. — Longfellowról egy angol a Timesben következőket irja: A véletlenség Nápolyban az asztalnál szomszédjává tett Longfellownak. Sokáig beszéltünk különféle dolgokról, mig megismertette magát. A mint később hallottam, nem szerette sokáig titkolni nevét s szívesen vette, ha érdemei méltánylókra találtak. E tekintetben Andersenre emlékeztetett. Longfellow közölte velem, hogy másnap meg akarja mászni a Vezuvot s meghitt, legyek társa. Örömmel ragadtam meg e ritka alkalmat s másnap Longfellowval és két bájos amerikai nővel fölmentem a hegyre. Pompás nap volt. A költőnek rendkívül jó kedve volt s folyton beszélgetett. Charles Read azt állítja ugyan, hogy egy költő műveiből nem lehet helyes következtetést vonni jellemére, de Longfellowra nézve nem alkalmazhattam ezt az állítást. Nem vehettem észre különbséget a költő és e tréfás öreg úr közt, aki oly szellemesen beszélt mindenről, a nélkül, hogy rá akarta volna valakire véleményét erőszakolni. Beszédje rám nézve egy versbe nem szedett lila benyomását tette. Emlitettem Hiperionját s megkérdeztem, várjon Flemming Pál pompás alakját az életből másolta-e. Szomorú árny röppent végig arczán s azt monda: ő az, amit egykor reméltem, én leszek . . . Másra térítettem a beszédet, mert láttam, hogy szavaim sebezték lelkét. Longfellownak igaza volt abban, amit ki nem mondott. Nem volt megengedve neki, hogy elérhesse azt a rideg magaslatot, melyen képzelme világot teremtett. A nők kérték, hogy szavalja el egy költeményét. Szívesen, felelé, ha tudom valamelyiket. De egyiket sem tudta egészen. A nap ilyformán igen kellemesen folyt le. Longfellow elárasztott bennünket szeretetreméltóságával. Mikor már készülődtünk, Longfellow kijelente, hogy a hegyen akar hálni. E végből egy a hegy csúcsához közel levő kunyhó tulajdonosával, egy vén asszonynyal beszélt. Végre elhatároztuk, hogy mi is vele maradunk. — Nem, nem, tiltakozott, egyedül kell maradnom Múzsámmal. Másnap lejött, s midőn találkozott velünk, nevetve mondá el, hogy Múzsája egy útlevelet kereső csendőr személyében jelent meg. Két líráért vásároltam meg szabadságomat; a szabadság ára, úgy látszik, Oroszlánszívű Rikhárd óta nagyon csökkent. — Névváltoztatások. Schulhof Adolf kiskőrösi illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevét »Szerényére, özvegy Pauer szül. Günther Rozina pozsonyi lakosnak első férjétől származó Pauer Károly, Ernő, és Ágost nevű kiskorú fiai vezetéknevét »Günther-Pauer«-re, Friedmann Bernát miskolczi illetőségű ugyanottani lakos kiskorú fia Sámuel vezetéknevét »Faragó«-ra, Friedmann Johanna (Anna) miskolczi illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevét »Czakó«-ra változtatta át. — Berlinben nem rég a következő véres eset történt: Gyermekek kődobálással boszantottak egy őrt álló katonát. A katona (Werner nevű) fegyverét használta s agyonlőtt egy fiúgyermeket. A haditörvényszéki vizsgálat ez ügyben most fejeztetett be: a törvényszék fölmentette a katonát. — Magyarok és osztrákok khinai államszolgálatban. Mint rendesen, a múlt deczember hónapban is bemutatták a khinai újévi ünnep alkalmából Khina császárnőjének és régensnőjének, Tzu-Au asszonynak mindazon külföldiek névjegyzékét, akik khinai államszolgálatban állanak mint vám-, kikötői vagy hajóhadi hivatalnokok. Minden egyes hivatalnoknál föl van egyszersmind khinai neve, hivatalba léptének ideje s jelenlegi működéshelye is jegyezve. E névjegyzék szerint most tizenegy földink szolgálja Quang-su császárt, s közülök egy rész »Hong« (magyar), a másik rész pedig »Au« (osztrák). Neveik a következők: Fries Lajos (»Lo-pi-mau«) kineveztetett 1873-ban, állomása Peking; Faragó Ödön (Csong-hi-hi), 1873. Peking; Fries Zsigmond (Cza-pi-mau) 1876. Kanton; Castro György (Czun-hi) 1865.Shanghai; Cor ne 11 i Jakab 1876. Fu-tsaul ; Herrat József Nándor, 1881. Shanghai ; Smerdeley Ferencz (Hanpilung) 1866. Shanghai; Viczenczinovich, 1876. Shanghai; Hanish Zsigmond, 1875. Kanton ; Ela Jakab, 1881. Kanton. Arnstein Leo magyar, ki 1867-ben neveztetett ki Kantonba, már ismét kilépett a khinai államszolgálatból. E névjegyzék másolatát a Tzong-li-ha-men (a pekingi külügyi hivatal) megküldte a külföldön akkreditált khinai követeknek. — Odette a bíróság előtt. Mario Uchard az Odette-ért, plágium czimén pert indított Sardou ellen. A pert a párisi törvényszék ápril elején tárgyalja. Mario Uchard a pert illetőleg röpiratot adott ki, mely »Un Dossier« czimmel jelent meg. — A Munkácsy-Mihály-féle képkiállítást tegnap 377 felnőtt és 177 gyermek nézte Aradon. — A Gotthard-vasut megnyitása. Zürichből írják, hogy a Gotthard-vasutvonalnak f. évi junius hó 1-én történendő megnyitása nagy ünnepélyességek mellett fog végbemenni. Az első vonaton, mely Milánóból indul, lesz Umberto olasz király is, továbbá az olasz miniszterek, s a parlament két kamarájának tagjai. A svájezi területeken levő állomásokon az egyes svájezi kantonok, és a német kormány képviselői csatlakoznak hozzájuk. A társaság Milánóba tér vissza, hol nagy ünnepélyességek fognak tartatni. — Bezárt templom. Bécsből írják, hogy a matzleinsdorfi róm. kath. templomot bezárták, mert a tető oly rozzant állapotban van, hogy beomlásától lehet tartani. A bécsi községi építési hivatal a templomot a közbiztonság szempontjából veszélyesnek jelentette ki, mire a templom bezárását elrendelték. Kiütötték a fogát Biharon az adóvégrehaj- sónak, ki a három ágú korpusz deliktit siralmas panaszlevél kíséretében küldte meg a kir. járásbíróságnak, s példás büntetést kért. A tettes azzal védekezik, hogy a kiütött fogda nélkül is annyira rossz volt, hogy ő nem csak kárt nem okozott annak eltávolításával, hanem a kihúzás költségeit is megmentette. Egyébiránt a kiütéssel a panaszosnak nem is annyira a fogát, mint inkább a fejet akarta czélba venni, hogy a bot feljebb csúszott, arról ő nem tehet. Az orosz zsidók ügyének tárgyalására kinevezett bizottság elé következő javaslatokat terjesztették : 1. Megtiltandó, hogy a zsidók a falvakban letelepedhessenek, 2 a parasztoknak joguk legyen a már megtelepedett zsidókat községi határozat erejével kiutasíttatni, 3) a parasztoknak megengedendő, hogy a hatóságoktól azoknak a zsidóknak kiutasítását kérjék, akik a birtokokon honosságot szereztek, 4. ideiglenesen megtiltandó a zsidóknak, hogy földbirtokot vásároljanak, 5. a pálinkával való kereskedés teljesen, 6. s egyátalában a keresztény ünnepeken minden kereskedés megtiltandó nekik. Sajátságos, hogy az elé a bizottság elé terjesztettek ily javaslatokat, melybe Ignatieff zsidó képviselőket is hivott. — Orosz katonai ebédek. Pétervárról írják e hó 26-ikáról: Egyik tekintélyes orosz lap a czárnak a tisztek által adott reggelin mondott föl köszöntőjéről írván, ezt mondja : A fölköszöntő hangos hurrah-val végződött, mire az összes jelenlevők mennydörgő hurrahja törté be a termet s a német nemzeti himnuszt zendítették rá. A lap azután igy folytatja : A német császár nevéhez minden igazi orosz hozzáfűzi ezárunk és megszabadítónk iránt érzett legbensőbb, őszinte barátság fogalmát, melyet nemcsak egyéni érzelmek, hanem mély belátás is megszilárdít, úgy, hogy az képezi a barátságos két állam érdekeinek alapját. Az orosz csapatok mindig legjóakaróbb és legrésztvevőbb figyelmében részesültek Vilmos császárnak; márczius 22-ike újabb bizonyságát adta annak,hogy a barátság a szomszédos államok között továbbra is fenmarad. A tisztek szívélyes és lelkesült válasza a czár toasztjára legjobban tanúskodik az érzelmek felől, melyek hadseregünkben uralkodnak. — A Berliner Tagblattnak írják: A legellentétesebb hírek szárnyalnak itt a különböző akadályok felől, melyek azon diszebéd elé tornyosultak, melyre a lovas testőrgránátosok tisztikara Peterhoffba meghívta Skobeloff tábornokot. Azonban körülbelül kezeskedhetem a következők igazsága felől: A díszebéd elmaradt. Az ezredparancsnok egybehívta a tisztikart s kijelenté, hogy Skobeleff tanokhoz csupán egyszerű meghívást szabad intézni s meghívni: ebédeljen az ezrednél, melynél pályáját megkezdé. Minden tüntetés és beszédtartás stb. föltétlenül mellőzendő. Skobeleff megjelent s résztvett első ezredének barátságos ebédén, azután pedig az összes tisztikart Domnonhoz (Pétervár legelegánsabb vendéglője) hivta meg másnapra. Azonban másnap módositá meghívását, saját lakására (sógoránál, Belosselski herczegnél lakik) s későbbi dátumra tevén át azt. Itt a történet kezd zavaros lenni, s a többi alig hihető. Ugyanis azt beszélik, hogy az ezredparancsnok kijelenté a tisztikarnak, mikép azok, akik a Donnonhoz szóló meghívást elfogadják, elkészülhetnek az ezredből való áthelyezésre. Skobeleff megtudta volna ezt, s azért halaszta el ebédjét. Hozzáteszik, s különösen hangsúlyozzák még azt is, hogy Wladimir nagyherczeg elutazása előtt az ezredparancsnoknak különös köszönetét fejezte ki az ügyben tanúsított magatartásért. A bécsi hizómarhakiállítást ma reggel nyitották meg. A kiállítás igen ügyesen van berendezve, s a kiadott katalógus nyomán könnyen áttekinthető. Az egyes állatfajok külön-külön vannak osztályozva. Az ökrök öt csoportra vannak osztva. Külön vannak az osztrák, a magyar és az angol fajú ökrök, ezenkívül a más fajú ökrök és a keresztezések szintén külön csoportra osztottak. — Kár, hogy a nagy mennyiségben képviselt svájczi és hollandi ökrök nincsenek külön csoportosítva. Ép igy tévedt a rendező bizottság, midőn a Galicziában felnevelt horodenkai kecskéket az osztrák fajhoz sorozta, mert e kecskék határozottan magyar vagy oláh fajták. A kiállítást, daczára az 1 fztos belépti díjnak, a délelőtti órákban igen sokan látogatták. Helyi hírek. A fővárosi adókivető bizottságok április 1 én a következő házszámok alatt összeirt adóköteles felek adóját fogják tárgyalni. A belvárosi ker. az 545— 554 uj, a VI. ker. a 3881—3887 uj, a VI. ker. az 5035—5065 s a VIII. ker. a 6246—6330 uj helyr. számok alatt összeirottak adóját. — A fővárosi középitési bizottság, ma Barna Zsigmond tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen elhatározták a budai várkert bazár előtti dunaparti járda aszfaltozását, a Fáczántól a Béla kútjáig vivő út kiépítését, a Bajzautcza csatornázását, a budai sikló-utcza és alagút-utcza gázvilágítását, egy I. ker. vízvezető árok szabályozását. Tárgyalás alá került újból az újpesti rakparton levő malmok kérvénye, a vízvezetéknek a nevezett ipartelepekhez való kiterjesztéséért. A malmok tulajdonosaival értekezett kiz. kiküldöttek azon tapasztalatot szereztek, hogy a 35000 frt befektetést kivánó vízvezeték után ezen ipartelepek csupán 935 frt évi vízfogyasztási díjat biztosítanak, ami alig 2*/to °/o-át teszi a tőke kamatozásának, holott a városnak a vízműre használt pénz 6%-ába kerül. Ennélfogva a bizottság kimondta, hogy egyelőre a kérelem elutasítandó s a tárgyat a napirendről levenni kell. Ezután Haggenmacher malomtulajdonosnak megengedték, hogy vácziúti malmát az osztrák államvasút pályaudvarával lóvonatú vasúttal köthesse össze; hasonlag megengedték a kőbányai téglagyártvtársulatnak, hogy a gyárhoz anyagnyerési czélból i. e. 1000 méter hosszú lóvonatu vasutat épithessen. A földesúri jog elismeréséül évenkint fizetendő összeg 20 arany. A Grossmann és Rauschenbach gépgyárosoknak eladott külső váczi úti telek testén keresztülvivő út (tervbeli) meg fog hagyatni s ha a kiépítésre valaha a városnak szüksége lesz, akkor a vevők kötelesek lesznek átadni azon földszalagot. Végül egy gellérthegyi házat 1500 frtért vettek meg. A budapesti szállodatulajdonosok és vendéglősök ipartársulata ma délután/a 5 órakor az Európa termében Gunda János elnöklete alatt tartotta évi rendes közgyűlését. Az évi jelentést Ács Károly olvasta fel, mely felemlíti, hogy a regale megváltási ügyben nagy mozgalmat indítottak, mely bár eddig elé nem vezetett eredményre, mindazonáltal kilátásba helyezte a kormány, hogy e kérdést tanulmányozás tárgyává teszi. A bor- és sörfogyasztási adóügyben szintén indítottak mozgalmat, de ez egyetértés hiányában nem vezetett eredményre. Végül felemlíti a jelentés, hogy a társulat élénk részt vett a kereskedelmi és iparkamarai választásokban és sikerült Walter Károlyt beválasztania, miáltal ott is befolyást nyert. Azután a múlt évben adott segélyezéseket sorolták fel. A társulatnak ez idő szerint összesen 725 tagja van és pedig 17 szállodatulajdonos, 43 fogadós és 665 korcsmáros. A múlt év nyereménye 1740 frt 36 kr. Az évi mérleg 15.917 frt 16 krral záratott le és pedig takarékpénztári könyvekben 13006 frt 35 kr. készpénz 604 frt 71 kr. s a beruházási érték 1585 frt 95 kr. A folyó év költségelőirányzata : 3612 frt 47 kr. bevétel, és 1810 frt 47 kr. kiadás. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette és a felmentvényt megadta. Ezután elnök előterjeszti, hogy már évek előtt szándékoltatott egy temetkezési egylet felállítása, de akkor abba maradt. Most, miután e tárgyban több oldalról felszólították a mozgalom újbóli megindítására, ajánlja, hogy az egyletet alakítsák meg olyképen, hogy abba ne csak férfiak, hanem nők is vétessenek fel. Az indítványt elfogadták s az alapszabályok szerkesztésére egy bizottságot küldtek ki. A bizottságba minden kerületből egy tagot választottak, kik az igazgatósággal s a választmánynyal együtt fognak működni. Elnök előterjeszti ezután, hogy a pinczérek és segédek számára egy elhelyező és közvetítő intézet állíttassák fel. A közgyűlés elfogadta az indítványt és egy közvetítő intézet felállítását határozta el. A határozat kivitelével a választmány bízatott meg. Hogy ez intézmény fennállhasson, kötelezik magukat a tagok a szükséges személyzetet e közvetítő intézettől szerezni be. A közgyűlés ezután elhatározta, hogy 100 írttal a hajléktalanokat védő egylet alapító tagjai közé lép. Ezzel az ülés véget ért. — Budapest főváros közegészségi állapota 1882. évi február hóban. A főváros közegészségi állapota e hóban, viszonyítva a múlt havihoz, szintén kedvezőtlen volt, mert bár ha a betegedés csökkent, a halálozás emelkedett. E hóban előtérbe léptek a légző szervek hurutos és gümőkóros bántalmai. A heveny fertőző kórok közül emelkedett a hagymáz és kanyaró, csökkent a roncsoló torokláb és némileg a vörheny. Élve született e hóban 1162, meghalt katonák nélkül 1131 sigy a halálozási esetek 149-el múlták felül a születésieket. — 0—1 évig bezárólag elhalt 410, azaz az összes elhaltak 31,28 ° C-ka és pedig az I. kerületben 39, II. ker. 36, II. ker. 40, IV. kér. 7, V. kér. 24, VI. kér. 52, VII. kér. 66, VIII. kér. 79, IX. kér. 42, X. kér. 16, kórházban 9. A lefolyt 9 év első 2 hónapjában a születések és halálozások egymáshoz következőleg aránylanak : 1874. év két első havában élve szül. 2053, meghalt 1950 1875. » » » » » » 2057, » 1985, 1876. » » » » » » 2311, » 1855. 1877. » » » » » » 2205, » 2148. 1878. » » » » » » 2211, » 2124. 1879. » » » » » » 2149, » 2046. 1880. » » » » » 2271, » 1873. 1881. » » » » » » 2183, » 2130. 1882. » » » » » » 2303, » 2611, Halálozások. Beleházi Bartal Pál temetése f. h. 28-án Damazérkarcsán (Csallóközben) nagy részvét mellett ment végbe. A gyászoló rokonokon kívül nagyszámú közönség adta meg a mindenki által nagyrabecsült boldogultnak a végtiszteletet. Színház és művészet. — Nemzeti színház. Szász Károly »Heródesét« új átdolgozás és új szereposztással ma adták először. E darab legelőször az akadémia Teleki pályázatán tűnt fel 1864-ben. Akkor Szigligeti lett a nyertes a »Fény árnyai«-val, de az akadémiai jelentés, melyet Pákh Albert szerkesztett, »Heródest« az akkori pályázat fényességének nevezte. Csak a megoldás ellen volt kifogása az akadémiának, s ez a megoldás — mikor a darab előadatott a nemzeti színpadon — a közönség helyeslését sem nyerte meg. Máskülönben a tragédia erős hatást tett, és szerző a három első felvonással zajos sikert aratott . Akkor Heródest Tóth József játszta, Mariamnet Ferekné, Antigonusz Lendvai, ma Heródes Nagy Imre, Mariamne Fáy Szeréna, Antigonus Hetényi kezében volt. Látni való tehát, hogy amennyiben akkor a megoldás gyöngébb volt mint most, de a főszerepek erősebb kezekben voltak, most.