Pesti Napló, 1884. január (35. évfolyam, 1-32. szám)
1884-01-13 / 13. szám
És a rendet nem zavarta semmi. Az ellenzék fiatal mágnásai, bár tele voltak indulattal a miniszterelnök ellen, féken tartották magukat. Az egyik kormánypárti rendező folyton járt felalá, számlálta a kormánypárt tagjait, s kedvező jelentésekkel szolgált a miniszterelnöknek. S csakis e kedvező jelentéseknek lehet tulajdonítani azt a nagy taktikai hibát, hogy Tisza Kálmán, aki többségét biztosra vette, beleegyezett a mai szavazásba. Az ellenzék, ezt látva, meg volt győződve a kormány győzelméről.De miután már ki nem térhetett, s miután nagyobb erőre már nem számíthatott, szintén beleegyezett a szavazásba. így kezdődött meg a szavazás,melyben Mihálovics zágrábi érsek is részt vett. Ami szintén nem kis jelentőségű momentum! A szavazás rendkívüli izgatottság közt folyt le. Minden második ember jegyzett. S amint a lapokat forgatták, valóságos színházi esőnek zaja támadt. A kormánypárti arczok derültek voltak mindaddig, mig a grófok is le nem szavaztak. De a mint az ellenzéknek az 51 többsége megvolt, látszott a miniszterelnökön az aggodalom. S mikor a bárók közt a Podmaniczkyak szavaztak (mind igennel) szinte látszott a miniszterelnök arczán az a vágy: »Be kár, hogy már elfogytak.« S a mint a jegyző az utolsó nevet is felszólitá s világos jön az ellenzék győzelme, Tisza Kálmán arcza elkomorodott. Erőltetett mosollyal beszélgetett a mellette ülő Szapáry pénzügyminiszterrel, mialatt Andrássy Gyula gróf nem mert többé Koburg herczeghez szólani. A herczeg a szobor nyugalmával ült és ő sem szólt többé senkihez. A főrendiház ellenzéke legyőzte a hatalmas miniszterelnököt, aki a szavazás után kénytelen volt bocsánatot kérni Koburg herczegtől, amiért őt ily kellemetlen szituáczióba hozta. A mai szavazás történelmi nevezetességű lesz; — ilyen ülése, melyben 391 főrendi tag szavazott, még nem volt soha a magyar főrendiháznak! Budapest, január 12. A főrendiháznak üzenete a ma hozott határozat iránt már hétfőn eljut a képviselőházba. A Bud. Korr. szerint a képviselőház a költségvetési általános vita megszakításával azonnal belebocsátkozik az üzenet tárgyalásába, és ha lehetséges, úgymond a Bud. Korr. még inkább, mint azelőtt, megmarad hosszú tanácskozások után hozott határozatai mellett; ez esetben csupán a mód, amellyel ezen határozat harmadszor átküldetik a főrendiháznak, lesz az eddig szokásostól eltérő, hogy a főrendiház nyomatékkal vábirassék a vegyes házasságok fölötti törvényjavaslat elfogadására. A főrendiház számos tagja, akik azon véleményben voltak, hogy a tárgyalás csak hétfőn lesz — csak ma este érkezett ide. Pártértekezletek. A mérsékelt ellenzék f. hó 13-án, vasárnap délután 6 órakor értekezletet tart. A függetlenségi pártkör mai értekezletén a hétfői napirendre tűzött költségvetés tárgyalása ügyében követendő eljárás beszéltetett meg. A pártkör határozati javaslat benyújtását határozta el. A többi részletekről a holnapi értekezleten fog tanácskozni. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma délután 5 órakor Prileszky Tádé elnöklete alatt ülést tartott, melyben Lukács László előadó beterjesztő a magyar korona országainak 1878—1882-ig terjedő 5 évi államháztartása összes eredményéről szóló jelentést. A jelentés a bizottság tagjai közt legközelebb szét fog oszlatni és azután a 10-1 ——- joci üresen az állami főszámszék részéről Hosszu József alelnök, és a pénzügyügyminisztérium részéről Hilbert Mór osztálytanácsos volt jelen. A boszniai állapotokról a P. Lloydban megjelent közleményeket tudvalevőleg nagy garral dementálta K. Appel tábornok. E czáfolatra egyebek közt a következőket jegyzi meg az idéztük lap boszniai tudósítója: Meglehet, hogy, mint a tábornok állítja, csak öt katonai szökevényt jelentettek be, de jó lesz utána nézni, vajjon más czim alatt nem tüntek-e többen is el. Ami a Boszniából s Herczegovinából kimutatott 56,348 frtnyi megtakarítást illeti, főleg onnan erednek, hogy a monarchia s az országos kincstár kiadásai közt nincs élesen megvonva a határ; az országos kormány u. n. kaszárnyáit p. mérnökkari tisztek s katonák építették s tartják most is karban; ezeket pedig tudvalevőleg a közös budgetből fizetik. S némely jóakaratú bár, de rossz helyen alkalmazott megtakarítással szemben fordulnak elő oly dolgok és mulasztások is, amelyek jelentékeny s egészen fölösleges kiadásokat okoznak. így például egy nagy híd építésénél nemrég pontonokat kívánt az építés vezetősége, de a fölöttes hatóság szükségteleneknek jelenté ki. Az eredmény az volt, hogy két ideiglenes hidat, melyek 6—8000 frtba kerültek, elsodort a viz s végre is alkalmazniok kellett a pontonokat. Oly építkezések, amik itt történnek — igy végzi a levelező — az egész monarchiában sehol nem találhatók; a sok roskadozó magyarországi s erdélyi hidra nincs pénze a kormánynak s itt a világ egy-egy elhagyott zugában oly diszhidakat építenek, a melyeket nem kellene szégyelnie Bécsnek s Budapestnek sem. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, január 13. Naptár: Vasárnap, január 18. Róm. kath.: F. 1. Vidor, Verona szűz. Prot.: F. 1. Vidor. Görög-orosz : (január 1. 1884.) Újév. Zsidó : (feb. 15.) Gábor. — Nap kel 7 óra 46 percz, nyugszik 4 óra 81 percz. — Hold kel 5 óra 59 percz délután, nyugszik 7 óra 46 percz reggel. — Merkur a nap közelében. Igazságügyminiszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. A magyar műkertészek országos segélyegyletének évi nagygyűlése délelőtt 10 órakor a városligeti Rózsa nyaralóban. A terézvárosi társaskör évi közgyűlése délután 3>/a órakor saját helységében. A Szent Péterhez czimzett első budapesti házmesterek egyletének V. rendes közgyűlése délután 2 órakor. Első budapesti üzleti szolgasegélyző egylet rendes közgyűlése saját helyiségében. Állandó gyümölcskiállitás, gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken délelőtt 10—12 és délután 2—4 óráig. Iparművészeti muzeum a műcsarnokban d. u. 3 —5 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában délelőtt 9 —délután 1. Technológiai muzeum a Kerepesi úton (Beleznay-kert) nyitva délelőtt 9 —12 óráig. Egyetemi füvészkert az Üllői úton délelőtt 8—12 és délután 2—4. Múzeumban: term, rajz és népismetár délelőtt 9 — délután 1. Akadémiai könyvtár d. e. 9 —12. Egyetemi könyvtár d. e. 9—12. Állatkert nyitva egész nap. Lapunk legközelebbi száma,rendkívüli kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. Lapunk mai mellékletének tartalmát a következő közlemények képezik: A főrendiház január 12-diki üléséből. — Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete. — Iskolaépítkezések. — Irodalom. — A közönség köréből. — Tárcza: A király és a költő. — A szépség szobra. — Közgazdaság. — Hirdetések. — Ő Felsége a következő kéziratot bocsátotta ki: Kedves fiam uram, Rezső főherczeg trónörökös! Őszinte örömmel és magas megelégedéssel győződtem meg arról, hogy kedvességed, mint a múlt évben Bécsben tartott nemzetközi villamos kiállítás védnöke, odaadó működése által e bizottság sikerét lényegesen előmozditá. Ennek folytán indíttatva érzem magamat kedvességednek e fontos tudományos és közhasznú érdekek előmozditására szánt működéséért tehet kifejezni. Bécs, jan. 10. 1884. Ferencz József. (A bécsi hivatalos lap egyszersmind közli a villamos kiállítás alkalmával tett egyéb kitüntetéseket, melyek szerint a főrendezők közül Wilczek János gróf az első osztályú vaskoronarendet, Erlanger Viktor báró a Lipótrend középkeresztjét, Obermayer tüzérkari őrnagy, Pfaff és Stefan tanárok a harmadosztályú vaskoronarendet kapták.) — Stefánia trónörökösné néhány nap óta gyengélkedik, és mint a ma kiadott orvosi közlés jelenti, könnyű bárányhimlőbe esett. A trónörökösné az utóbbi időben több leánynevelő intézetben tett látogatásai alkalmával hűtötte meg magát. A betegség aggodalomra éppen nem ad okot és valószínűleg gyors lefolyású lesz. Rezső trónörökös, a kijma reggel a bécsbeni. Küzdelmének tetőpontján is, a megoldás küszöbén, inkább a mesterkedő ész, mint a vergődő szív képviselője. Sok szép szava sok szépet bizonyít szerzőjéről, csak egyet nem, hogy: hőse és meséje a közvetetlen költői ihlet termékei. Tévedései mind a számítás botlásai, melyeket nem takarhat el sem a fölcsillanó érzés, sem a játszi képzelet, sem a kifejezés szépsége. Nem szólok bővebben a többi alakok fogyatkozásairól, a széteső szerkezetről, a nehézkes befejezésről. Nem a gyakran lendületes dikczióról és szép versekről sem. Azonban a magyar kritika, fájdalom, újabb időkben nem igen állapodhatik meg a széptani szempontoknál A kik művészek gyanánt állanak eléje, lépten-nyomon elárulják, hogy mesterségöknek sem egészen mesterei. Egyiknek szépen lejt a verse, de csetlikbotlik a nyelve; a másiké gyökeres, de békának érzik rajta a ritmus. Főkép a nyelv az, a nyelv tisztasága, szeplőtlensége, eredetisége, mely minduntalan védelmet keres éppen azok ellen, kiknek legféltékenyebben kellene ápolniok és őrzeniök. Meg nem engedett szabadságokat követelnek vele szemben, erőszakoskodnak rajta, s ugyan mit bizonyítanak vele ? Csak azt, hogy nem urai. Szövetségök vele nem önkéntes, nem benső, nem lélek szerint való. Most merőben idegen sallangokat kényszerítenek reá, azután félreértett s hamisan alkalmazott népiességekkel engesztelgetik, majd meg olyan eredeti szólásokkal tarkázzák, melyek nagyon is magukon viselik a kezök nyomát s rosszul ismert mondások analógiájára készülnek. Dóczi elmésen, gyakran finoman, sőt szépen is ir; de nyelve éppen nem ment a botlásoktól. Tarka bokrétájába csinált virágok keveredtek, melyeket ő természetes, sőt vadvirágoknak tart. Ha magasztalói oly magaslatra nem állították volna, hol csak a példányszerüséget szoktuk látni, talán hallgatnék róluk. De félek, hogy maholnap uj hibák mentségéül, uj szabadságok alapjául, sőt követendő példákul fogják idézni tévedéseit Legyenek hát idejében tévedésekül jelölve meg. Könyvében Lófő barátja »mindenkinek, ki véle jó barát«. A jó magyarság aligha jó barát ezzel a vonzattal. Lajos király azt mondja az elhalaványodó Máriáról, hogy »fehér rózsát fest néki az öröm«. Talán rá, arczára ? Catherina meg így feddi a keserűen szilajkodó Laczfit: »Úgy szólsz, mintha haragba volnál«, e helyett: haragudnál, haragos volnál. Haragban lenni mindig kölcsönös haragot jelent. Benmaradólag, annak kitétele nélkül, hogy kit illet a harag s kicsoda viszonozza, nem használható. A bolond úgy tréfál az öreg férjekkel, hogy »a ki ősz korában keresi nejét, télhóban Laczfi köti be fejét«. Utóbb meg, a szarvakra czélozva, akként évődik velők, hogy rendesen csak az nem látja baját, »kinek fején van mér a kendő«. Mindezen a megcsalt férjeket érti, kendő alatt az ő nemzetiesebb, magyarosabb szimbólumukat. Nos a bolond, ki rendesen a néphumor képviselője szokott lenni, nem egészen otthonos a mesterségében, mert a nép a bekötött, kendős fej szólásmódját csak a megesett leányokra almazza. Azonban leginkább a vajda, Laczfi az, »a csaták verője«, ki a nyelv irányában »ősmagyar elbizakodást« tanúsít. Megvallja, hogy »nehéz a tegnapi borocska rajtam«. Úgy látszik, van valami a dologban, mert még ma is összezavarja a nehéz bánatot, nehéz gondot, mely az emberen rajta van s a melynek nehéz volta nagyságát jellemzi, a borral, melytől csak a feje lesz nehéz. A sors ránk nehezül, a bor bennünket nehezít el. Ha Mária visszautasítja, a vajda nem is világgá, hanem »országvilággá« készül bujdosni. A magyar nyelv topográfiája ismer ugyan ország-világot, de ismeretével »ország-világgá« senki sem mehet. Másutt meg arra kéri Catherinát: »tűzd rám szemedet.« A szemet rá lehet valakire szegezni vagy vetni, de már sem dobni, sem tűzni nem lehet. Ugyancsak Laczfi mátkám, jegyesem, menyaszonyom helyett rendesen »mátkapáromat« használ s ezt az újdonatúj kifejezést az egész visegrádi udvarnál divatba hozza. A mátkapár csak összefoglalva jelenti a jegyeseket; egyik a másiknak: mátkája. Mondhatja párjának, lesz belőle életpárja, de mátkapárja sohasem volt és sohasem lesz. Nem folytatom tovább a példákat, melyeknek egy része különben az előadott szövegből elmaradt. Nem egy apróság üti így meg, hol csak szokatlanul, hol meg kissé bántva a fület, Dóczi vigjátékában. Csinált virágok, melyeket nem szabad igazi számba vennünk; tévedések, arra valók, hogy rajtok, de ne belőlök tanuljunk. A darab kiállítása valóban fényes volt. Különösen a doge-palota híven másolt tanácsterme, a Sala del Senate, mutatott festői képet. A kis képcsarnokba pompásan illett Márkus Emília, asszony bájos maszkja, dúsan hullámzó aranyos hajkoszorújával. Malozzo da Forlinak egy alakja, ki keretéből kilépett. De a díszitő egy kis anaktronizmust követett el. Híven ábrázolt a tanácsteremben mindent, trónt, bútorokat és képeket, amint a valóságban vannak. Azonban elfeledte, hogy Tintoretto, ki a trónszék fölé agt a halott Krisztust festette az öt szenttel, kétszáz évvel született Nagy Lajos után, sőt azok a dogék is, Pietro Loredano és Marcantonio Trevisano, kik a képen hódolnak a megfeszítettnek, kétszáz esztendővel később uralkodtak, mint az az elődjük, kihez a színen élve volt szerencsénk. Egyébiránt sebaj: egy szép dekoráczió megéri ezt a tévedést. Különben is Dóczi nem kényeztetett el bennünket korhűség tekintetében. E—y. újhelyi gyalogezred felett akart szemlét tartani, utazását neje betegsége miatt elhalasztotta. A főherczegasszony betegsége folytán, mint nekünk Bécsből távirják, a f. hó 16-ikára kitűzött udvari bált is elhalasztották. Az országgyűlési képviselőválasztási jogosultság tárgyában a kir. kúria a múlt év utolsó három hónapjában elintézte az egyes központi választmányok határozatai ellen történt összes felebbezéseket, amelyeknek száma mintegy 460-ra megy. Eme határozatok közül, mint a fontosabbakat, kiemeljük a következőket. 1. Az nem tesz különbséget, hogy a nevezett választók nem tulajdonosai ama házaknak, amelyek után a választók közé felvétettek, minthogy az ingatlanok birtoklása és az adófizetés ténye is megadja a választói jogot, ha csak az ki nem mutattatik, hogy a telekkönyvi tulajdonos is ugyanazon ingatlan alapján igénybe vette a választói jogot. — 2. A nyugdíjazott lelkészek és nyugdíjazott tanítók az 1874: XXXIII. t.-cz. értelmében választói jogukat nem gyakorolhatják. — 3. A városi pénztár ama mulasztása, hogy egy városi hivatalnok múlt évi kereseti adóját fizetéséből nem vonta le, az illetőt választási jogától meg nem foszthatja. — 4. Az 1874: XXXIII. t. cz. 9. §a az abban megjelölt értelmi minősültséggel biró egyének állandó vagy ideiglenes alkalmazása tekintetében megkülönböztetést nem tesz. — 5. A nagykorú leány tulajdonára kivetett adó az apa javára nem sámittathatik, mivel a leányt terhelő adó hozzászám,„áfa nélkül saját adója nem annyi, a mennyi a választói jogosultsághoz megkivántatik, ennélfogva az illető a választói jegyzékből kihagyandó. — 6. Gulyások k és ondások a cselédek osztályába tartoznak és azért, habár különben a választói jogosultsághoz megkivántató kellékekkel bírnának is, a választók közé fel nem vehetők. — 7. Az, hogy a fölszólaló fél adóval megróva lenne és mindamellett adóját le nem fizette volna, nem állíttatván, nem tartozik azt igazolni, hogy a múlt évről adóhátralék nincs. — 8. A járási földadó-bizottság által megválasztott járási becslő nem állandó fizetést húz az államtól, hanem csak havi általányban részesül működése idejére, így tehát nem tekintethetvén köztisztviselőnek, őt a választási jog nem illeti. — 9. Habár a választói törvény 38. §-a szerint az, ki nem rendes lakása helyén, hanem ingatlan birtoka után más választókerületben óhajtja választói jogát gyakorolni, a névjegyzékbe csak saját kívánatára vétethetik fel, ebből nem következik, hogy a ki ily alapon van felvéve — ezen kívánatot minden évben tartozzék ismételni. — A m. tud. akadémia II. (társadalom- és történettudományi) osztálya f. hó 14-én, hétfőn d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai a következők : 1. Wenzel Gusztáv r. t. : »Kritikai tanulmányok a Frangepán-család történetéhez.« 2. Ortvay Tivadar 1. t. : »Egy állítólagos mediterrán ut Pannóniában.« — Bécs közbiztonsági viszonyainak igen rossz állapotát panaszolja fel a N. Fr. Pr., különösen azt kifogásolja, hogy elégtelen a rendőri személyzet — mert arra nem telik a pénz. Csak úgy, mint Budapesten ! — Dunavecséről távírják nekünk. A dunavecsei egyház Szász Károlyra szavazott. — A magyar jogászegylet ma esti 6 órakor Csemegi Károly elnöklete alatt teljes ülést tartott, melyen Herczegh Mihály részletesen foglalkozott Dell’Adami Rezsőnek múltkori felolvasásával, különösen annak az angol perjogra vonatkozó részével. Közben megjegyzéseket tett Dell’Adami vitatkozási modorára. Erre Dell’Adami szólalt fi , - --.üwvűvhO/jVíUWJ oo uíVgUCUUJtt* cíás ellen. Az elnök kijelenté, hogy reá is kínosan hatottak azok, miket ma hallott, s felkérte az egyesület tagjait annak meggondolására, hogy ezen egylet tisztán tudományos czélokra alakult. Ezután Emmer Kornél adta elő észrevételeit az értekezésére tett megjegyzésekkel szemben. Felolvasását, minthogy az idő előrehaladt, a jövő ülésen fogja folytatni. — A szabadságharcz-szobor nagy bizottsága ma d. u. 4 órakor ülést tartott az uj városháza társalgó termében Gerlóczy Károly elnöklete alatt. Az ülés az elnöknek két bejelentésével kezdődött, t. i. hogy a Függetlenség kiadóhivatala időközben beküldötte azt a 111 frtot, melyet a szabadságharcszobor javára gyűjtött. A másik bejelentés a budai honvédszobor-bizottság jegyzőkönyvi kivonata volt, melyben értesittetik a bizottmány, hogy a budai honvédemlékre gyűjtött pénzt az azt kezelő bizottság rendeltetésétől el nem vonhatja s igy a szabadságharczszobor javára sem fordíthatja azt. A bizottmány mind a két jelentést tudomásul vette. A szabadságszoborra való jövőbeli gyűjtések szervezéséről tanácskozott ezután a bizottmány. A kér bizottságok közül azok, melyek a nagy bizottmány felhívására e kérdést tárgyalták, írásban terjesztették elő véleményüket a mai ülésen. Valamennyien a mellett nyilatkoznak, hogy a kinnlevő gyüjtőíveket be kell szedni, mert a további gyűjtéstől számbavehető eredményt várni nem lehet. Ajánlják azonban, hogy sorsjáték rendeztessék, ifjúsági naptár adassék ki 1885-re, hogy az országyüléshez segélyért kérvény intéztessék, hogy a további gyűjtés szelvénykönyvekkel eszközöltessék olyformán, hogy 10— 20 kros szelvények állíttassanak elő. Néhány bizottság ajánlja még, hogy egyesületekhez, hivatalokhoz is küldessék gyűjtőit, s egy kerületi bizottság, hivatkozva a zsidóknak a gyűjtés körül általában konstatált közönyére, azt indítványozza, hogy a helybeli izr. hitközség megkeresendő az iránt, hogy e közönyösséget mi okozza. Bálok és hangversenyek rendezését is több kér. bizottság ajánlja. A nagy bizottmány e javaslatok közül első helyen elfogadta azt, hogy a kinn levő gyüjtőívek szedessenek be. Ennek határidejét április végére tette a bizottság. A szelvénykönyvekkel való gyűjtést a bizottmány szintén elfogadta, ami azonban a bálok, hangversenyek tartását illeti s a naptár kiadásra vonatkozik, azt a kér. bizottságok belátására bízta. Az izr. hitközség megkeresését a nagy bizottmány feleslegesnek tartja. Fel fogja azonban hívni a bizottmány a kér. bizottságokat, hogy a gyűjtést az említett határidőn belül egész eréllyel folytassák, különösen azokban a kerületekben (I. V. X.), hol a gyűjtések eredménye elenyészően csekély. Szükségesnek tartaná továbbá a bizottság, éppen a gyűjtések eredményessége érdekében, hogy a felállítandó emlék felállítási helye minél előbb megállapíttatnék s a tervek beszerzése iránt intézkedés történnék. Az ülés végén előterjesztették az eddigi gyűjtésekről összeállított adatokat. E szerint készpénzben befolyt 53856 frt 50 kr, követelésben maradt hátralék 28222 frt 10 kr. A kiadás tett 3627 frt 1 krt. A gyűjtés tényleges eredménye tehát 78,451 frt 59 kr. «— Merénylet a czár ellen. A Germania pétervári levelezője, ki először jelentette a hírt, hogy a cár ismert betegsége nem véletlen baleset, hanem nihilista merénylet következménye, e hírét most ic megerősíti , az esetről igen érdekes részleteket közöl. Kétségtelen, hogy a merénylet és Szudejkin meggyilkolása közt összefüggés van. Mindkét esetben a sokat emlegetett Jablonszki szerepel. Két héttel a czár előtt Jablonszki egy nő kíséretében Gatsinába érkezett egy császári erdészhez, kinek átadta Szudejkin levelét, melyben felhívja, adjon az erdész szállást az említett nőnek, ki a titkos rendőrségnél van alkalmazva. Ez erdész, ki ismerte Szudejkint és Jablonszkit, teljesitette e parancsot. A nála lakó nő mindig gondosan megtudakolta, mikor kezdődnek s az erdő melyik részében tartatnak az udvari vadászatok. Ha lakásáról távozott, a nő parasztruhát öltött. Ama napon, melyen a czár balesete történt, Jablonszki kíséretében távozott el, másnap visszatért az erdészhez, hol a Szudejkin meggyilkolását követő napon elfogták. Hová vitte a rendőrség, nem tudni. Pétervártt azt beszélik, hogy a Péter-Pál erődben egész csöndben kivégezték. A nő állítólag a czárgyilkos Szreljakov nővére volt. A czár elleni merénylettel s a Szudejkin elleni gyilkossággal vádolják. — A Pozsony megyében Egyház-Gellén fennállott m. kir. államtávirda-mellékállomás működése, valamint az osztrák-magyar államvasuttársaság »pozsony-vágvölgyi vasútállomásánál« az állami és magántáviratoknak kezelése a múlt év végével megszüntettetett. — Gyanús herczegi pár Szegeden. Ormós Zsigmond, Temes megye főispánja, tegnapelőtt a következő sürgönyt küldte a szegedi kapitányságnak: Fanczigny nevű állítólagos herczeg, miután kilétének igazolását megtagadta, a mai délelőtti vonattal Uj-Aradról Temesváron, Szegeden és Budapesten át Pozsony felé kötött útlevéllel az országból kiutasittatott. Fölkérem a kapitányságot nevezett egyén megérkezésére fölügyelni és a tapasztaltakról értesíteni. Ugyanily tartalmú sürgönyt küldött Vlachovits temesvári főkapitány is a szegedi rendőrségnek. Az értesítések alapján Szekula rendőrbiztos a temesvári vonat egyik másodosztályú kupéjában csakugyan rátalált az állítólagos herczegre egy fiatal, elegáns nő társaságában. A rendőrbiztos megszólítására a nő tiszta magyarsággal férjét mutatta be a herczegben s azon kezdte, hogy kikelt a rendőrség indokolatlan üldözése ellen, a mely őt s herczegi férjét zsandárok fedezete alatt az elutazásra kényszeritette. A gyanús pár vasúti jegye csak Szegedig volt váltva s Szekula a kötött útlevél láttamozása után fölszólította őket, hogy újabb jegyeket váltsanak a továbbutazásra. Igen ám, de a nő kijelentette, hogy egy árva garasuk sincs s minthogy reggel óta mit sem ettek, herczegi férjével együtt majd éhen vesznek. A jószivü rendőrbiztos gondoskodott aztán róluk; az étteremből vacsorát hozatott nekik, s minthogy tovább nem utazhattak, a portás szobájában elhelyezte a herczegi párt. Podgyászuk azonban rengeteg sok volt: vagy nyolcz kisebb bőröndöt vittek magukkal, azonkívül két finom vontcsövű fegyvert s többféle utazóruhát. Az állítólagos herczeg elegáns alak, tartása büszke s ugyancsak rendelte a bort meg a sódart a szegény biztos zsebének rovására. Aztán fenyegetőzve kijelentette (persze a nő tolmácsolásával), hogy a temesvári rendőrség eljárásáért iszonyú buszul áll; ő ártatlan s hogy jószivü is, bebizonyította — úgymond — a szegedi katasztrófa idejében, amikor 2000 forintnál többet adományozott az árvízkárosultaknak. (!) Másnap reggel aztán a rendőrbiztos bement az érdekes párral a kapitánysághoz, amely éppen nem érezhette magát arra hivatva, hogy a kiutasított herczegnek útiköltséget adjon s élelemmel tartsa. A bajon végre is úgy segítettek, hogy a herczeg kénytelen volt egyik fegyverét a zálogházba küldeni, hogy az igy nyert pénzen tovább utazhassanak. — A magyar mérnök- és épitészegylet mű- és középítési szakosztálya saját kebelében pályázatot hirdetett családi házakra. Kívántatik: 1. Csak ívül lehető olcsón előállítható legyen; és pedig a) egy szabadon álló lakóház terve egy család számára, mely tartalmazzon 2 nagyobb és 1 kisebb szobát, konyhát, cselédszobát, kamarát, árnyékszéket és pinczét; b) egy szabadon álló lakóház terve két család számára. 2. Minden tervezőtől két megoldás követeltetik és pedig az egyes tervekhez tartozó összes alaprajz, homlokzat és metszetrajz, mind 1 : 100 mértékben ; továbbá minden egyes terv négyszög- és köbméter szerint való kiterjedésének kiszámítását kitüntető tervmagyarázat és részletes, pontos előméret. 3. A tervezeteknél nem követeltetik, hogy a főváros építési rendszabályai szigorúan megtartassanak; az egyszerű és biztos szerkezetekre azonban annál nagyobb súly fektetendő. 4. Pályadijak: első dij 10 db 10 frankos arany; második dij 5 db 10 frankos arany. 5. Határidő: 1884. febr. 15-én déli 12 óra, amely időpontig a pályatervek a magyar mérnök- és épitészegylet titkárságához lepecsételve és jeligés levéllel ellátva küldendők be. — Véres párbaj folyt le Párisban Scholl Aurélien ismert újságíró és Dión gróf közt, ki már több ízben feltűnt excentrikus magaviselete által, s aki nemrégiben egy párisi kávéházban megbotozott egy másik mágnást. Scholl az Evénement-ban oly megjegyzésekkel kisérte Dión gróf egy újabb párbajának hírét, a melyeket a gróf sértőknek talált és Bauffremont herczeget, meg Franchet d'Espéret parancsnokot bízta meg, hogy vonják felelősségre a czikk íróját. Scholl a maga részéről Mitchell Róbert és Tavernier urakat bizta meg s ezek vízőrrel való párbajban állapodtak meg Dión segédeivel. A párbaj 11-én délben ment végbe, a mérkőzés rendkívül heves volt s hat perczig tartott. A második összecsapásnál Dión gróf vízőrje behatolt Scholl bordái közé, mire az orvosok kijelentették, hogy Scholl nem folytathatja a viadalt. Scholl Aurélien sebe nem életveszélyes ugyan, de begyógyulása hoszabb időt igényel. Egy Wertheim-szekrényt loptak el Lazarovics földbirtokosnak a Temes megye Jaszenova helységben levő lakásából. A szekrényt éjnek idején úgy elemelték, hogy senki sem vette észre a házbeliek közül. A Wertheim-szekrényben 5500 frt volt. — Balesetek a tengeren. Dünkirchenből táviratilag jelentik a Temps-nak, hogy a »Jane Clark« nevű angol gőzös Glasgowból Bilbaóba hajózván, e hó 11-én összeütközött »Angéle« goelette-el, mely Nantesből Requejada felé tartott. Mindkét hajó erősen megsérült és az Angéle kénytelen volt a dünkircheni kikötőbe vonulni. Ugyan a napon a Saint-Martin nevű franczia gőzös Bilbao kikötőjében horgonyt akart vetni, de a láncz elszakadt és a hullámok a hajót két holland teherhajó közé dobták, melyek a révgáthoz voltak kötve. A Saint-Martin alsó része két helyen kilyukadt, de az elsülyedéstől gyors segély megmentette. A Bordeaux kikötőjében a Bittem nevű angol postagőzösön egy petróleum-lámpa feldülése miatt tűz támadt; a postaszállítmány és a kabinok egy része tönkre ment. A személyzetből senki sem sérült meg. — Rablók a plébánosnál. Felsőőrről írják: A közbiztonság az itteni vidéken a csendőrség dicséretes tevékenysége daczára nem a legjobb lábon áll. A napokban a stájer határon fekvő Hidegkút volt rendkívül vakmerő rablótámadás színhelye. Az ottani plébános lakában ugyanis hajnali 4 óra tájban több befeketített arcru, fegyveres ember jelent meg és erőszakkal behatoltak a cselédszobába, hol a plébános 50 éves szolgálója feküdt- Midőn egy rablókat megpillantotta, kétségbeesetten kiáltozott segély után, de a rablók csakhamar legyűrték és száját betömvén, késszurásokkal súlyosan megsebesítették. Előbb azonban kényszerítették a szerencsétlent, hogy mondja meg, hol van az ő és a szakácsnő megtakarított pénze éltévé, mire a 120 frtnyi öszeget magukhoz véve, eltávoztak. A Jönköpingben van a híres svéd gyufagyár, hol az után svarvel och fosfor gyufák készíttetnek. Ott most olyan gépeket találtak fel, hogy egy nap alatt egy millió gyufadobozt készíthetnek, mihez hatezer ember munkája kellene. A gyár részvénytársaság tulajdona, s a részvények évenkint kétszáz perczent osztalékot hoznak. (x) Tekintetes b. Máthé Domokos udv. fogorvos urnak Budapesten, Bécsben, 1884. jan. 9. Fiam, Rezső 1882. évi ápril 12-én Budapesten esés következtében oly sérülést szenvedett, hogy két foga azonnal kihullott, egy 3-ik fog pedig gyenge érintésre azonnal kézben maradt. Két-három órára az esés után önhöz fordultam mások tanácsa után, hogy segítsen, ha lehet. Ön 13 éves fiamnak első fogait rövid ideig tartó műtét után visszahelyezte. A fogak most is teljesen jól állják helyüket, éppen oly szilárdul, mint a baleset előtt, aminek annál inkább örvendek, mivel a műtét után rövid idővel bécsi szakemberek azt mondták, hogy a fogak csakis ideig-óráig tarthatnak. Fogadja köszönetemet fényes sikerű műtétéért. Báró Braun Lajos: A mariahilfi gyilkosság. Bécs, jan. 12. A véres dráma forrongásban tartja a kedélyeket. Az Eisert-család sorsa iránt mindenfelé mély részvétet éreznek. A család ismerősei s rokonai mind együtt vannak a Mariahilferstrasse 55. sz. házban, hol a kegyetlen gyilkosság lejátszódott. A bezárt bolt előtt százan és százan állnak a kiváncsiak. Eisertné tegnap délután visszanyerte eszméletét. Sírni nem tud, csak mereven maga elé bámul, és nehéz sóhajok szállnak fel kebléből. Az éjét férje ágyánál töltötte a kórházban. Eisert visszanyerte eszméletét s több részletet mondott el a szörnyű tettről. Természetesen csak lassan, vontatottan tudott szólani. A nyolcz éves Henrik fiú állapota tegnap délután óta javult, de az orvosok nem hiszik, hogy életben maradhat. A pénztárczán, melyet a gyilkosok az üzletben hátrahagytak, vérnyomok láthatók, s így valószínű, hogy az elrablott pénzen is rajta maradt a véres ujjak nyoma. — Tegnap két egyént fogtak el — de azonnal elbocsátották őket. Hasonlítottak a közlött személyleiráshoz. A tizenegy éves Rudolf temetése vasárnap lesz.* Pongrácz Józsefet, ki ellen alapos a gyanú, hogy az egyik tettes ő volt, tegnap elfogták. Tudvalevőleg tegnapelőtt az Aufischer-féle vendéglőben egy munkásosztályhoz tartozó egyén aranyat akart váltani, de a pénzváltóba utasították. Az egyik tanú, Priborszky Manó, azt mondja, hogy az illető igen feltűnően viselte magát, izgatottan tekintgetett ki az ablakon. Egyszerre kívülről valaki intett neki és kopogtatott. A munkás hirtelen kiugrott a vendéglőből. Erre az egyénre teljesen ráillik az a személyleírás, amit a gyilkosok egyikéről közöltek. Kezdetben ezt az egyént Riegernek, a hírhedt betörő tolvajnak tartották. Utóbb azonban kisült, hogy tévedtek. Ugyanabban a házban, hol az Aufischer-féle vendéglő van, lakik a Szerb-család. Szerb Mária asszony testvére Pongrácz Józsefnek, ki önkénytesen lépett be a 11. sz. tüzérezredbe, a hol három évet kitöltött, de amikor újrahívták, nem jelentkezett. A katonai hatóság tehát szökevénynek tekintette. A rendőrség kiderítette, hogy Pongrácz Troitz Emil álnév alatt tartózkodott anyjánál. Azt hitték, ezt a nevet azért vette fel, hogy fel ne ismerjék. Utóbb azonban kiderült, hogy tulajdonkép ez a neve. (Lásd alább.) Pongrácz mesterségére nézve kertész volt, de aztán üzletszolga, utóbb pedig ablaktisztogató lett. Gazdája azonban elkergette, mert megtudta, hogy egy betörési lopásban részes. Ausztriából kiutasították, de nem távozott el Bécsből. Nővérét, Szerb Máriát, gyakran fölkereste. A rendőrségnél azt is jelentették, hogy a gyilkosság után közvetlenül látták is a Mariahilferstrassen felfelé sietni. A rendőrség a Szerb-családot rendőri felügyelet alá helyezte. Tegnap este °/49-kor Mayer Anna asszony, ki az Aufischer-féle vendéglővel szemben lakik, észrevette Pongráczot. Nem volt rajta az a bizonyos téli kabát, a melyet többször említettek, s a melyet egyik gazdájától kapott. Ez a téli kabát volt rajta, a mikor a gyilkosságot állítólag elkövette. »Jézus, Mária! Pongrácz!« — kiáltott az asszony — térjen be a kapu alá. Nem tudja, hogy vigyáznak rá, és hogy rablógyilkosnak tartják! ? Pongrácz elhalaványodott és azt monda: »Tudom, hogy engem gyanúsítanak, de nem tesz semmit.« A nő abbeli kérdésére, hogy hova megy, azt felelte, hogy nővéréhez. A nő arra is figyelmeztette, hogy a házat őrzik. Pongrácz azt válaszolta : »Nem tesz semmit, én nem vagyok vétkes, nekem nem tehetnek semmit.« Ezután felment nővéréhez, Szerb Máriához. Ez felsikoltott, mikor megpillantotta. Pongrácz folyton sírt és kérte nővérét, higyjen neki, ő ártatlan. E pillanatban két titkos rendőr lépett be és elfogta. Pongrácz nagyon izgatott volt, szó nélkül követte a rendőröket. Tegnap esti 8/49-től éjfél utánig hallgatták ki. Nagy ellentmondásokba keveredett, de azért folyton tagadott. Megmotozták. A kihallgatás után megkötözték és erős őrizet alatt a rendőri fogházba szállították. * Pongráczot ma délelőtt akarták Eiserttel szembesíteni, ez azonban Eisert állapotára való tekintettel az orvosok tanácsa következtében elmaradt. Eisert maga is arra kérte az orvosokat, hogy ne hozzák elébe a gyilkost. — Eisert állapota javult és így délután 2 órakor mégis rá tudták bírni Eisertet, hogy egyezzék bele a szembesítésbe. A konfrontáczió csak egy perczig tartott. Pongráczot feltett kalappal vezették hozzá. Eisert azt mondja, hogy amennyire emlékszik, valószínűleg ez az ember volt a gyilkosok egyike. De akkor körszakálla volt. Kiderült, hogy Pongrácz még néhány nap előtt is körszakállt viselt, most azonban csak bajuszt hord. Nagyon valószínű, hogy szakállát csak a tett elkövetése után borotválta le. Pongrácz remegett, mikor a szegény emberrel szembesítették. Pongráczot a megsebesült nevelőnő elé is odavezették. Ez azt vallotta, hogy a tettes, akit ő látott, nagyobb volt, mint Pongrácz. * A tizenegy éves Eisert Rudolf holttestét ma délelőtt kilencz órakor bonczolták fel. Jelen voltak gr. Lamezan törvényszéki elnök,Edeskuty államügyész, Stehling császári tanácsos, a titkos rendőrség főnöke. A halált a homlok feletti mély seb okozta. E seb hoszas, csillag alakú, három sugarú, melynek közepét törött csontok képezik. A leghosszabb sugár, mely hátulról előre terjed, két czentiméter hoszú, a másik hátrafelé és balra tartó sugár szintén két czentiméternyi, a harmadik hátrafelé jobb irányban terjedő sugár tizenkét czentiméternyi. A sebek szélei töredezettek, s száraz vérrel boritják. Stehling felmutatta azt a vaskalapácsot, melyet a fogva lévő Pongrácznál találtak. Ez a kalapács olyan forma, a minőt a kőmivesek szoktak használni. Stehling azt a kérdést intézte az orvosokhoz, váljon lehetséges-e, hogy a holttest koponyáján levő sebet e fajta kalapács fokává ejtették. Az orvosok véleménye egyhangúlag oda hangzott, hogy a legnagyobb valószínűség szerint a véres tettet olyan eszközzel követ-