Pesti Napló, 1884. január (35. évfolyam, 1-32. szám)

1884-01-13 / 13. szám

És a rendet nem zavarta semmi. Az ellenzék fiatal mágnásai, bár tele voltak indulattal a miniszterelnök ellen, féken tartották magukat. Az egyik kormánypárti rendező folyton járt fel­­alá, számlálta a kormánypárt tagjait, s kedvező jelen­tésekkel szolgált a miniszterelnöknek. S csakis e kedvező jelentéseknek lehet­­ tulajdonítani azt a nagy taktikai hibát, hogy­­ Tisza Kálmán, a­ki többségét biztosra vette, bele­­­­egyezett a mai szavazásba. Az ellenzék, ezt látva, meg volt győződve a kor­mány győzelméről.De miután már ki nem térhetett, s miután nagyobb erőre már nem számíthatott, szintén beleegyezett a szavazásba. így kezdődött meg a szavazás,melyben Mihá­lo­vics zágrábi érsek is részt vett. A­mi szintén nem kis jelentőségű momentum! A szava­zás rendkívüli izgatottság közt folyt le. Minden má­sodik ember jegyzett. S amint a lapokat forgatták, valóságos színházi esőnek zaja támadt. A kormány­­párti arczok derültek voltak mindaddig, mig a g­r­ó­­f­o­k is le nem szavaztak. De a mint az ellenzéknek az 51 többsége megvolt, látszott a miniszterelnökön az aggodalom. S mikor a bárók közt a Podmaniczkyak szavaztak (mind igennel) szinte látszott a miniszterel­nök arczán az a vágy: »Be kár, hogy már elfogytak.« S a mint a jegyző az utolsó nevet is felszólitá s világos jön az ellenzék győzelme, Tisza Kálmán arcza elkomorodott. Erőltetett mosol­lyal beszélge­tett a mellette ülő Szapáry pénzügyminiszterrel, mi­alatt Andrássy Gyula gróf nem mert többé K­o­b­u­r­g herczeghez szólani. A herczeg a szobor nyugalmával ült és ő sem szólt többé senkihez. A főrendiház ellenzéke legyőzte a hatalmas miniszterelnököt, a­ki a szavazás után kénytelen volt bocsánatot kérni Koburg herczeg­­től, a­miért őt ily kellemetlen szituá­­czióba hozta. A mai szavazás történelmi nevezetességű lesz; — ilyen ülése, melyben 391 főrendi tag szavazott, még nem volt soha a magyar főrendiháznak! Budapest, január 12. A főrendiháznak üzenete a ma hozott határozat iránt már hétfőn eljut a képviselőházba. A Bud. Korr. szerint a képviselőház a költségvetési általános vita megszakításával azonnal belebocsátkozik az üzenet tárgyalásába, és ha lehetséges, úgymond a Bud. Korr.­­ még inkább, mint azelőtt, megmarad hosszú tanács­kozások után hozott határozatai mellett; ez esetben csupán a mód, a­mel­lyel ezen határozat harmadszor átküldetik a főrendiháznak, lesz az eddig szokásostól eltérő, hogy a főrendiház nyomatékkal vábirassék a vegyes házasságok fölötti törvényjavaslat elfogadá­sára. A főrendiház számos tagja, a­kik azon véle­ményben voltak, hogy a tárgyalás csak hétfőn lesz — csak ma este érkezett ide. Pártértekezletek. A mérsékelt ellenzék f. hó 13-án, vasárnap délután 6 órakor értekezletet tart.­­ A függetlenségi pártkör mai értekezletén a hétfői napirendre tűzött költségvetés tárgyalása ügyé­ben követendő eljárás beszéltetett meg. A pártkör határozati javaslat benyújtását határozta el. A többi részletekről a holnapi értekezleten fog tanácskozni. A képviselőház zárszámadási bizottsága ma délután 5 órakor Prileszky Tádé elnöklete alatt ülést tartott, melyben Lukács László előadó beter­jesztő a magyar korona országainak 1878—1882-ig terjedő 5 évi államháztartása összes eredményéről szóló jelentést. A jelentés a bizottság tagjai közt leg­közelebb szét fog oszlatni és azután a 10-1 ——- joci üresen az állami főszámszék részéről H­o­s­­­­s­z­u József alelnök, és a pénzügyügyminisztérium ré­széről Hilbert Mór osztálytanácsos volt jelen. A boszniai állapotokról a P. Lloydban megje­lent közleményeket tudvalevőleg nagy garral demen­­tálta K. Appel tábornok. E czáfolatra egyebek közt a következőket jegyzi meg az idéztük lap boszniai tudósítója: Meglehet, hogy, mint a tábornok állítja, csak öt katonai szökevényt jelentettek be, de jó lesz utána nézni, vajjon más czim alatt nem tüntek-e töb­ben is el. A­mi a Boszniából s Herczegovinából ki­mutatott 56,348 frtnyi megtakarítást illeti, főleg on­nan erednek, hogy a monarchia s az országos kincs­tár kiadásai közt nincs élesen megvonva a határ; az országos kormány u. n. kaszárnyáit p. mérnökkari tisztek s katonák építették s tartják most is karban; ezeket pedig tudvalevőleg a közös budgetből fizetik. S némely jóakaratú bár, de rossz helyen alkal­mazott megtakarítással szemben fordulnak elő oly dolgok és mulasztások is, amelyek jelentékeny s egé­szen fölösleges kiadásokat okoznak. így például egy nagy híd építésénél nem­rég pontonokat kívánt az építés vezetősége, de a fölöttes hatóság szükségtele­neknek jelenté ki. Az eredmény az volt, hogy két ideiglenes hidat, melyek 6—8000 frtba kerültek, el­sodort a viz s végre is alkalmazniok kellett a ponto­nokat. Oly építkezések, amik itt történnek — igy végzi a levelező — az egész monarchiában sehol nem találhatók; a sok roskadozó magyarországi s erdélyi hidra nincs pénze a kormánynak s itt a világ egy-egy elhagyott zugában oly diszhidakat építenek, a melye­ket nem kellene szégyelnie Bécsnek s Budapest­nek sem. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, január 13. Naptár: Vasárnap, január 18. Róm. kath.: F. 1. Vidor, Verona szűz. Prot.: F. 1. Vidor. Görög-orosz : (január 1. 1884.) Újév. Zsidó : (feb. 15.) Gábor. — Nap kel 7 óra 46 percz, nyugszik 4 óra 81 percz. — Hold kel 5 óra 59 percz délután, nyugszik 7 óra 46 percz reggel. — Merkur a nap közelében. Ig­azságügyminiszter fogad délelőtt 10—dél­után 2 óráig. H­orv­át miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. A magyar műkertészek országos segé­ly­­egyletén­ek évi nagygyűlése délelőtt 10 órakor a városli­geti Rózsa nyaralóban. A terézvárosi társaskör évi közgyűlése dél­után 3>/a órakor saját helys­égében. A Szent Péterhez czimzett első buda­pesti házmesterek egyletének V. rendes közgyű­lése délután 2 órakor. Első b­u­dapesti üzleti szolgasegélyző egylet rendes közgyűlése saját helyiségében. Állandó gyümölcskiállitás, gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken délelőtt 10—12 és délután 2—4 óráig. Iparművészeti muzeum a műcsarnokban d. u. 3 —5 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában dél­előtt 9 —délután 1. Technológiai muzeum a Kerepesi úton (Be­­leznay-kert) nyitva délelőtt 9 —12 óráig. Egyetemi füvészkert az Üllői­ úton délelőtt 8—12 és délután 2—4. Múzeumban: term, rajz és népismetár délelőtt 9 — délután 1. Akadémiai könyvtár d. e. 9 —12. Egyetemi könyvtár d. e. 9—12. Állatkert nyitva egész nap. Lapunk legközelebbi száma,rendkívüli kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. Lapunk mai mellékletének tartalmát a kö­vetkező közlemények képezik: A főrendiház január 12-diki üléséből. — Az általános magánjogi törvény­­könyv tervezete. — Iskolaépítkezések. — Irodalom. — A közönség köréből. — Tárcza: A király és a költő. — A szépség szobra. — Közgazdaság. — Hir­detések. — Ő Felsége a következő kéziratot bocsátotta ki: Kedves fiam uram, Rezső főherczeg trónörökös! Őszinte örömmel és magas megelégedéssel győződtem meg arról, hogy kedvességed, mint a múlt évben Bécsben tartott nemzetközi villamos kiállítás véd­nöke, odaadó működése által e bizottság sikerét lé­nyegesen előmozditá. Ennek folytán indíttatva érzem magamat kedvességednek e fontos tudományos és közhasznú érdekek előmozditására szánt­ működéséért tehet kifejezni. Bécs, jan. 10. 1884. Ferencz Jó­zsef. (A bécsi hivatalos lap egyszersmind közli a villamos kiállítás alkalmával tett egyéb kitünte­téseket, melyek szerint a főrendezők közül Wilczek János gróf az első osztályú vaskoronarendet, Erlanger Viktor báró a Lipótrend középkeresztjét, Obermayer tüzérkari őrnagy, Pfaff és Stefan tanárok a harmad­osztályú vaskoronarendet kapták.) — Stefánia trónörökösné néhány nap óta gyen­gélkedik, és mint a ma kiadott orvosi közlés jelenti, könnyű bárányhimlőbe esett. A trónörökösné az utóbbi időben több leánynevelő intézetben tett látogatásai al­kalmával hűtötte meg magát. A betegség aggoda­lomra éppen nem ad okot és valószínűleg gyors lefo­lyású lesz. Rezső trónörökös, a kijma reggel a bécs­beni. Küzdelmének tetőpontján is, a megoldás küszö­bén, inkább a mesterkedő ész, mint a vergődő szív képviselője. Sok szép szava sok szépet bizonyít szerző­jéről, csak egyet nem, hogy: hőse és meséje a közve­­tetlen költői ihlet termékei. Tévedései mind a számí­tás botlásai, melyeket nem takarhat el sem a fölcsil­lanó érzés, sem a játszi képzelet, sem a kifejezés szépsége. Nem szólok bővebben a többi alakok fogyatko­zásairól, a széteső szerkezetről, a nehézkes befejezésről. Nem a gyakran lendületes dikczióról és szép versekről sem. Azonban a magyar kritika, fájdalom, újabb idők­ben nem igen állapodhatik meg a széptani szempontok­nál A kik művészek gyanánt állanak eléje, lépten-nyo­­mon elárulják, hogy mesterségöknek sem egészen mesterei. Egyiknek szépen lejt a verse, de csetlik­­botlik a nyelve; a másiké gyökeres, de békának érzik rajta a ritmus. Főkép a nyelv az, a nyelv tisztasága, szeplőtlensége, eredetisége, mely mindun­talan védelmet keres éppen azok ellen, kiknek legfél­tékenyebben kellene ápolniok és őrzeniök. Meg nem engedett szabadságokat követelnek vele szemben, erőszakoskodnak rajta, s ugyan mit bizonyítanak vele ? Csak azt, hogy nem urai. Szövetségök vele nem önkéntes, nem benső, nem lélek szerint való. Most merőben idegen sallangokat kényszerítenek reá, azután félreértett s hamisan alkalmazott népiességek­kel engesztelgetik, majd meg olyan eredeti szólások­kal tarkázzák, melyek nagyon is magukon viselik a kezök nyomát s rosszul ismert mondások analógi­ájára készülnek. Dóczi elmésen, gyakran finoman, sőt szépen is ir; de nyelve éppen nem ment a botlásoktól. Tarka bokrétájába csinált virá­gok keveredtek, melyeket ő természetes, sőt vad­virágoknak tart. Ha magasztalói oly magaslatra nem állították volna, hol csak a példányszerüséget szoktuk látni, talán hallgatnék róluk. De félek, hogy mahol­nap uj hibák mentségéül, uj szabadságok alapjául, sőt követendő példákul fogják idézni tévedéseit Legye­nek hát idejében tévedésekül jelölve meg. Könyvében Lófő barátja »mindenkinek, ki véle jó barát«. A jó magyarság aligha jó barát­­ ezzel a vonzattal. Lajos király azt mondja az elhala­­ványodó Máriáról, hogy »fehér rózsát fest néki az­­ öröm«. Talán rá, arczára ? Catherina meg így feddi a keserűen szilajkodó Laczfit: »Úgy szólsz, mintha haragba volnál«, e helyett: haragudnál, haragos volnál. Haragban lenni mindig kölcsönös haragot­­ jelent. Benmaradólag, annak kitétele nélkül, hogy kit illet a harag s kicsoda viszonozza, nem hasz­nálható. A bolond úgy tréfál az öreg férjekkel, hogy »a ki ősz korában keresi nejét, télhóban Laczfi köti be fejét«. Utóbb meg, a szarvakra czélozva, akként évődik velők, hogy rendesen csak az nem látja baját, »kinek fején van mér a kendő«. Mindezen a megcsalt férjeket érti, kendő alatt az ő nemzetiesebb, magyarosabb szimbólumukat. Nos a bolond, ki rendesen a néphumor képviselője szokott lenni, nem egészen otthonos a mesterségében, mert a nép a bekötött, kendős fej szólásmódját csak a megesett leányokra almazza. Azonban leginkább a vajda, Laczfi az, »a csaták verője«, ki a nyelv irá­nyában »ősmagyar elbizakodást« tanúsít. Megvallja, hogy »nehéz a tegnapi borocska rajtam«. Úgy lát­szik, van valami a dologban, mert még ma is össze­zavarja a nehéz bánatot, nehéz gondot, mely az emberen rajta van s a melynek nehéz volta nagy­ságát jellemzi, a borral, melytől csak a feje lesz nehéz. A sors ránk nehezül, a bor bennün­ket nehezít el. Ha Mária visszautasítja, a vajda nem is világgá, hanem »országvilággá« készül bujdosni. A magyar nyelv topográfiája ismer ugyan ország-világot, de ismeretével »ország-világgá« senki sem mehet. Másutt meg arra kéri Catherinát: »tűzd rám szemedet.« A szemet rá lehet valakire szegezni vagy vetni, de már sem dobni, sem tűzni nem lehet. Ugyancsak Laczfi mátkám, jegyesem, menyaszonyom helyett rendesen »mátkapáromat« használ s ezt az újdonatúj kifejezést az egész visegrádi udvarnál divatba hozza. A mátkapár csak összefoglalva jelenti a jegyeseket; egyik a másiknak: mátkája. Mondhatja párjának, lesz belőle életpárja, de mátkapárja soha­sem volt és sohasem lesz. Nem folytatom tovább a példákat, melyeknek egy része különben az előadott szövegből elmaradt. Nem egy apróság üti így meg, hol csak szokatlanul, hol meg kissé bántva a fület, Dóczi vigjátékában. Csinált virágok, melyeket nem szabad igazi számba vennünk; tévedések, arra valók, hogy rajtok, de ne belőlök tanuljunk. A darab kiállítása valóban fényes volt. Külö­nösen a doge-palota híven másolt tanácsterme, a Sala del Senate, mutatott festői képet. A kis kép­csarnokba pompásan illett Márkus Emília, as­­­szony bájos maszkja, dúsan hullámzó aranyos haj­­koszorújával. Malozzo da Forlinak egy alakja, ki keretéből kilépett. De a díszitő egy kis anaktro­­nizmust követett el. Híven ábrázolt a tanács­teremben mindent, trónt, bútorokat és képeket, a­mint a valóságban vannak. Azonban elfeledte, hogy Tintoretto, ki a trónszék fölé ag­t a halott Krisz­tust festette az öt szenttel, kétszáz évvel született Nagy Lajos után, sőt azok a dogék is, Pietro Lore­­dano és Marcantonio Trevisano, kik a képen hódol­nak a megfeszítettnek, kétszáz esztendővel később uralkodtak, mint az az elődjük, kihez a színen élve volt szerencsénk. Egyébiránt sebaj: egy szép dekorá­­czió megéri ezt a tévedést. Különben is Dóczi nem kényeztetett el bennünket korhűség tekintetében. E—y. újhelyi gyalogezred felett akart szemlét tartani, uta­zását neje betegsége miatt elhalasztotta. A főherczeg­­asszony betegsége folytán, mint nekünk Bécsből táv­­irják, a f. hó 16-ikára kitűzött udvari bált is elhalasz­tották.­­ Az országgyűlési képviselőválasztási jogo­sultság tárgyában a kir. kúria a múlt év utolsó há­rom hónapjában elintézte az egyes központi választ­mányok határozatai ellen történt összes felebbezése­­ket, a­melyeknek száma mintegy 460-ra megy. Eme határozatok közül, mint a fontosabbakat, kiemeljük a következőket. 1. Az nem tesz különbséget, hogy a ne­vezett választók nem tulajdonosai ama házaknak, a­melyek után a választók közé felvétettek, minthogy az ingatlanok birtoklása és az adófizetés ténye is megadja a választói jogot, ha csak az ki nem mutat­­tatik, hogy a telekkönyvi tulajdonos is ugyanazon in­gatlan alapján igénybe vette a választói jogot. — 2. A nyugdíjazott lelkészek és nyugdíjazott tanítók az 1874: XXXIII. t.-cz. értelmében választói jogukat nem gyakorolhatják. — 3. A városi pénztár ama mu­lasztása, hogy egy városi hivatalnok múlt évi kereseti adóját fizetéséből nem vonta le, az illetőt válasz­tási jogától meg nem foszthatja. — 4. Az 1874: XXXIII. t. cz. 9. §a az abban megjelölt értelmi minősültséggel biró egyének állandó vagy ideiglenes alkalmazása tekintetében megkülönböztetést nem tesz. — 5. A nagykorú leány tulajdonára kivetett adó az apa javára nem s­ámittathatik, mivel a leányt ter­helő adó hozzászám,­„áfa nélkül saját adója nem annyi, a mennyi a választói jogosultsághoz megkivántatik, ennélfogva az illető a választói jegyzékből kihagyandó. — 6. Gulyások k és ondások a cselédek osztályába tartoznak és azért, habár különben a választói jogo­sultsághoz megkivántató kellékekkel bírnának is, a vá­lasztók közé fel nem vehetők. — 7. Az, hogy a fölszó­laló fél adóval megróva lenne és mindamellett adóját le nem fizette volna, nem állíttatván, nem tartozik azt igazolni, hogy a múlt évről adóhátralék nincs. — 8. A járási földadó-bizottság által megválasztott já­rási becslő nem állandó fizetést húz az államtól, ha­nem csak havi általányban részesül működése idejére, így tehát nem tekintethetvén köztisztviselőnek, őt a választási jog nem illeti. — 9. Habár a választói tör­vény 38. §-a szerint az, ki nem rendes lakása helyén, hanem ingatlan birtoka után más választókerületben óhajtja választói jogát gyakorolni, a névjegyzékbe csak saját kíván­atár­a vétethetik fel, ebből nem kö­vetkezik, hogy a ki ily alapon van felvéve — ezen kí­vánatot minden évben tartozzék ismételni. — A m. tud. akadémia II. (társadalom- és tör­ténettudományi) osztálya f. hó 14-én, hétfőn d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai a következők : 1. Wenzel Gusztáv r. t. : »Kritikai tanulmányok a Frangepán-család történetéhez.« 2. Ortvay Tiva­dar 1. t. : »Egy állítólagos mediterrán ut Pannó­niában.« — Bécs közbiztonsági viszonyainak igen rossz állapotát panaszolja fel a N. Fr. Pr., különösen azt kifogásolja, hogy elégtelen a rendőri személyzet — mert arra nem telik a pénz. Csak úgy, mint Buda­pesten ! — Dunavecséről távírják nekünk. A dunave­­csei egyház Szász Károlyra szavazott. — A magyar jogászegylet ma esti 6 órakor C­s­e­m­e­g­i Károly elnöklete alatt teljes ülést tar­tott, melyen Herczegh Mihály részletesen fog­lalkozott Dell’Adami Rezsőnek múltkori felolvasásá­val, különösen annak az angol perjogra vonatkozó részével. Közben megjegyzéseket tett Dell’Adami vitatkozási modorára. Erre Del­l’A­d­a­m­i szólalt f­i , - --.üwvűvh­­O/jVíUWJ oo uíVgUCUUJtt* cíás ellen. Az elnök kijelenté, hogy reá is kínosan hatottak azok, miket ma hallott, s felkérte az egyesü­let tagjait annak meggondolására, hogy ezen egylet tisztán tudományos czélokra alakult. Ezután E­m­­m­e­r Kornél adta elő észrevételeit az értekezésére tett megjegyzésekkel szemben. Felolvasását, minthogy az idő előrehaladt, a jövő ülésen fogja folytatni. — A szabadságharcz-szobor nagy bizottsága ma d. u. 4 órakor ülést tartott az uj városháza tár­salgó termében Gerlóczy Károly elnöklete alatt. Az ülés az elnöknek két bejelentésével kezdődött, t. i. hogy a Függetlenség kiadóhivatala időközben beküldötte azt a 111 frtot, melyet a szabadsághar­­c­­szobor javára gyűjtött. A másik bejelentés a budai honvédszobor-bizottság jegyzőkönyvi kivonata volt, melyben értesittetik a bizottmány, hogy a budai hon­védemlékre gyűjtött pénzt az azt kezelő bizottság rendeltetésétől el nem vonhatja s igy a szabadságharcz­­szobor javára sem fordíthatja azt. A bizottmány mind a két jelentést tudomásul vette. A szabadságszoborra való jövőbeli gyűjtések szervezéséről tanácskozott ezután a bizottmány. A kér­ bizottságok közül azok, melyek a nagy bizottmány felhívására e kérdést tárgyalták, írásban terjesztették elő véleményüket a mai ülésen. Valamennyien a mellett nyilatkoznak, hogy a kinn­levő gyüjtőíveket be kell szedni, mert a további gyűj­téstől számbavehető eredményt várni nem lehet. Ajánlják azonban, hogy sorsjáték rendeztessék, ifjúsági naptár adassék ki 1885-re, hogy az országyüléshez se­gélyért kérvény intéztessék, hogy a további gyűjtés szel­vénykönyvekkel eszközöltessék olyformán, hogy 10— 20 kros szelvények állíttassanak elő. Néhány bizottság ajánlja még, hogy egyesületekhez, hivatalokhoz is küldessék gyűjtőit, s egy kerületi bizottság, hivat­kozva a zsidóknak a gyűjtés körül általában konsta­tált közönyére, azt indítványozza, hogy a helybeli izr. hitközség megkeresendő az iránt, hogy e közönyössé­get mi okozza. Bálok és hangversenyek rendezését is több kér. bizottság ajánlja. A nagy bizottmány e ja­vaslatok közül első helyen elfogadta azt, hogy a kinn levő gyüjtőívek szedessenek be. Ennek határidejét április végére tette a bizottság. A szelvénykönyvekkel való gyűjtést a bizottmány szintén elfogadta, a­mi azon­ban a bálok, hangversenyek tartását illeti s a naptár kiadásra vonatkozik, azt a kér. bizottságok belátására bízta. Az izr. hitközség megkeresését a nagy bizott­mány feleslegesnek tartja. Fel fogja azonban hívni a bizottmány a kér. bizottságokat, hogy a gyűjtést az említett határidőn belül egész erél­lyel folytassák, különösen azokban a kerületekben (I. V. X.), hol a gyűjtések eredménye elenyészően csekély. Szükséges­nek tartaná továbbá a bizottság, éppen a gyűjtések eredményessége érdekében, hogy a felállítandó emlék felállítási helye minél előbb megállapíttatnék s a ter­vek beszerzése iránt intézkedés történnék.­­ Az ülés végén előterjesztették az eddigi gyűjtésekről összeál­lított adatokat. E szerint készpénzben befolyt 53856 frt 50 kr, követelésben maradt hátralék 28222 frt 10 kr. A kiadás tett 3627 frt 1 krt. A gyűjtés tény­leges eredménye tehát 78,451 frt 59 kr. «— Merénylet a czár ellen. A Germania péter­­vári levelezője, ki először jelentette a hírt, hogy a c­ár ismert betegsége nem véletlen baleset, hanem nihilista merénylet következménye, e hírét most ic meg­erősíti , az esetről igen érdekes részleteket közöl. Kétségtelen, hogy a merénylet és Szudejkin meggyil­kolása közt összefüggés van. Mindkét esetben a sokat emlegetett Jablonszki szerepel. Két héttel a czár előtt Jablonszki egy nő kíséretében Gatsinába érke­zett egy császári erdészhez, kinek átadta Szudejkin levelét, melyben felhívja, adjon az erdész szállást az említett nőnek, ki a titkos rendőrségnél van alkal­­­­mazva. Ez erdész, ki ismerte Szudejkint és Jablonsz­­kit, teljesitette e parancsot. A nála lakó nő mindig gondosan megtudakolta, mikor kezdődnek s az erdő melyik részében tartatnak az udvari vadászatok. Ha lakásáról távozott, a nő parasztruhát öltött. Ama napon, melyen a czár balesete történt, Jablonszki kí­séretében távozott el, másnap visszatért az erdészhez, hol a Szudejkin meggyilkolását követő napon elfog­ták. Hová vitte a rendőrség, nem tudni. Pétervártt azt beszélik, hogy a Péter-Pál erődben egész csönd­ben kivégezték. A nő állítólag a czárgyilkos Szreljakov nővére volt. A czár elleni merénylettel s a Szudejkin elleni gyilkossággal vádolják. — A Pozsony megyében Egyház-Gellén fennál­lott m. kir. államtávirda-mellékállomás működése, valamint az osztrák-magyar államvasuttársaság »po­­zsony-vágvölgyi vasútállomásánál« az állami és ma­gántáviratoknak kezelése a múlt év végével meg­­szüntettetett. — Gyanús herczegi pár Szegeden. Ormós Zsigmond, Temes megye főispánja, tegnapelőtt a kö­vetkező sürgönyt küldte a szegedi kapitányságnak: Fanczigny nevű állítólagos herczeg, miután ki­létének igazolását megtagadta, a mai délelőtti vonattal Uj-Aradról Temesváron, Szegeden és Budapesten át Pozsony felé kötött útlevéllel az országból kiutasittatott. Fölkérem a kapitányságot nevezett egyén megérkezésére fölügyelni és a tapasztaltakról értesíteni. Ugyanily tartalmú sürgönyt küldött Vla­­chovits temesvári főkapitány is a szegedi rendőrség­nek. Az értesítések alapján S­z­e­k­u­l­a rendőrbiztos a temesvári vonat egyik másodosztályú kupéjában csakugyan rátalált az állítólagos herczegre egy fiatal, elegáns nő társaságában. A rendőrbiztos megszólítá­sára a nő tiszta magyarsággal férjét mutatta be a herczegben s azon kezdte, hogy kikelt a rendőrség indokolatlan üldözése ellen, a mely őt s herczegi fér­jét zsandárok fedezete alatt az elutazásra kényszeri­­tette. A gyanús pár vasúti jegye csak Szegedig volt váltva s Szekula a kötött útlevél láttamozása után fölszólította őket, hogy újabb jegyeket váltsanak a továbbutazásra. Igen ám, de a nő kijelentette, hogy egy árva garasuk sincs s minthogy reggel óta mit sem ettek, herczegi férjével együtt majd éhen vesz­nek. A jószivü rendőrbiztos gondoskodott aztán róluk; az étteremből vacsorát hozatott nekik, s mint­hogy tovább nem utazhattak, a portás szobájában elhelyezte a herczegi párt. Podgyászuk azonban ren­geteg sok volt: vagy nyolcz kisebb bőröndöt vittek magukkal, azonkívül két finom vontcsövű fegyvert s többféle utazóruhát. Az állítólagos herczeg elegáns alak, tartása büszke s ugyancsak rendelte a bort meg a sódart a szegény biztos zsebének rovására. Aztán fenyegetőzve kijelentette (persze a nő tolmácsolásá­val), hogy a temesvári rendőrség eljárásáért iszonyú buszul áll; ő ártatlan s hogy jószivü is, bebizonyí­totta — úgymond — a szegedi katasztrófa idejében, a­mikor 2000 forintnál többet adományozott az ár­vízkárosultaknak. (!) Másnap reggel aztán a rendőr­biztos bement az érdekes párral a kapitánysághoz, a­mely éppen nem érezhette magát arra hivatva, hogy a kiutasított herczegnek útiköltséget adjon s élelem­mel tartsa. A bajon végre is úgy segítettek, hogy a herczeg kénytelen volt egyik fegyverét a zálogházba küldeni, hogy az igy nyert pénzen tovább utazhas­sanak. — A magyar mérnök- és épitészegylet mű- és középítési szakosztálya saját kebelében pályázatot hirdetett családi házakra. Kívántatik: 1. Csa­k ívül lehető olcsón előállítható legyen; és pedig a) egy szabadon álló lakóház terve egy család számára, mely tartalmazzon 2 nagyobb és 1 kisebb szobát, konyhát, cselédszobát, kamarát, árnyékszé­ket és pinczét; b) egy szabadon álló lakóház terve két család számára. 2. Minden tervezőtől két megoldás követeltetik és pedig az egyes tervekhez tartozó összes alaprajz, homlokzat és metszetrajz, mind 1 : 100 mértékben ; továbbá minden egyes terv négyszög- és köbméter szerint való kiterjedésének kiszámítását kitüntető tervmagyarázat és részletes, pontos előméret. 3. A tervezeteknél nem követeltetik, hogy a főváros építési rendszabályai szi­gorúan megtartassanak; az egyszerű és biztos szerke­zetekre azonban annál nagyobb súly fektetendő. 4. Pályadijak: első dij 10 db 10 frankos arany; második dij 5 d­b 10 frankos arany. 5. Határidő: 1884. febr. 15-én déli 12 óra, a­mely időpontig a pályatervek a magyar mérnök- és épitészegylet titkárságához lepe­csételve és jeligés levéllel ellátva küldendők be. — Véres párbaj folyt le Párisban Scholl Aurélien ismert újságíró és Dión gróf közt, ki már több ízben feltűnt exc­entrikus magaviselete ál­tal, s a­ki nem­régiben egy párisi kávéházban megbo­tozott egy másik mágnást. Scholl az Evénement-ban oly megjegyzésekkel kisérte Dión gróf egy újabb pár­bajának hírét, a melyeket a gróf sértőknek talált és Bauffremont herczeget, meg Franchet d'Espéret pa­rancsnokot bízta meg, hogy vonják felelősségre a czikk íróját. Scholl a maga részéről Mitchell Róbert és Ta­vernier urakat bizta meg s ezek vízőrrel való párbaj­ban állapodtak meg Dión segédeivel. A párbaj 11-én délben ment végbe, a mérkőzés rendkívül heves volt s hat perczig tartott. A második összecsapásnál Dión gróf vízőrje behatolt Scholl bordái közé, mire az or­vosok kijelentették, hogy Scholl nem folytathatja a viadalt. Scholl Aurélien sebe nem életveszélyes ugyan, de begyógyulása hoszabb időt igényel.­­ Egy Wertheim-szekrényt loptak el Lazarovics földbirtokosnak a Temes megye Jaszenova helységben levő lakásából. A szekrényt éjnek idején úgy elemel­ték, hogy senki sem vette észre a házbeliek közül. A Wertheim-szekrényben 5500 frt volt. — Balesetek a tengeren. Dünkirchenből távira­tilag jelentik a Temps-nak, hogy a »Jane Clark« nevű angol gőzös Glasgowból Bilbaóba hajózván, e hó 11-én összeütközött »Angéle« goelette-el, mely Nan­­tesből Requejada felé tartott. Mindkét hajó erősen megsérült és az Angéle kénytelen volt a dünkircheni kikötőbe vonulni.­­ Ugyan a napon a Saint-Martin ne­vű franczia gőzös Bilbao kikötőjében horgonyt akart vetni, de a láncz elszakadt és a hullámok a hajót két holland teherhajó közé dobták, melyek a révgáthoz voltak kötve. A Saint-Martin alsó része két helyen kilyukadt, de az elsülyedéstől gyors segély megmen­tette. A Bordeaux kikötőjében a Bittem nevű angol postagőzösön egy petróleum-lámpa feldülése miatt tűz támadt; a postaszállítmány és a kabinok egy része tönkre ment. A személyzetből senki sem sé­rült meg. — Rablók a plébánosnál. Felső­őrről írják: A közbiztonság az itteni vidéken a csendőrség dicsére­tes tevékenysége daczára nem a legjobb lábon áll. A napokban a stájer határon fekvő Hidegkút volt rend­kívül vakmerő rablótámadás színhelye. Az ottani plébános lakában ugyanis hajnali 4 óra tájban több befeketített arcru, fegyveres ember jelent meg és erőszakkal behatoltak a cselédszobába, hol a plébá­nos 50 éves szolgálója feküdt- Midőn eg­y rablókat megpillantotta, kétségbeesetten kiáltozott segély után, de a rablók csakhamar legyűrték és száját betömvén, késszurásokkal súlyosan megsebesítették. Előbb azon­ban kényszerítették a szerencsétlent, hogy mondja meg, hol van az ő és a szakácsnő megtakarított pénze éltévé, mire a 120 frtnyi öszeget magukhoz véve, el­távoztak. A Jönköpingben van a híres svéd gyufagyár, hol az után svarvel och fosfor gyufák készíttetnek. Ott most olyan gépeket találtak fel, hogy egy nap alatt egy millió gyufa­dobozt készíthetnek, mihez hat­ezer ember munkája kellene. A gyár részvénytársaság tulajdona, s a részvények évenkint kétszáz per­czent osztalékot hoznak. (x) Tekintetes b. Máthé Domokos udv. fogorvos urnak Budapesten, Bécsben, 1884. jan. 9. Fiam, Rezső 1882. évi ápril 12-én Budapesten esés következtében oly sérülést szenvedett, hogy két foga azonnal kihul­lott, egy 3-ik fog pedig gyenge érintésre azonnal kéz­ben maradt. Két-három órára az esés után önhöz for­dultam mások tanácsa után, hogy segítsen, ha lehet. Ön 13 éves fiamnak első fogait rövid ideig tartó mű­tét után visszahelyezte. A fogak most is teljesen jól állják helyüket, éppen oly szilárdul, mint a baleset előtt, a­minek annál inkább örvendek, mivel a műtét után rövid idővel bécsi szakemberek azt mondták, hogy a fogak csakis ideig-óráig tarthatnak. Fogadja köszönetemet fényes sikerű műtétéért. Báró Braun Lajos: A mariah­ilfi gyilkosság. Bécs, jan. 12. A véres dráma forrongásban tartja a kedélye­ket. Az Eisert-család sorsa iránt mindenfelé mély részvétet éreznek. A család ismerősei s rokonai mind együtt vannak a Mariahilferstrasse 55. sz. házban, hol a kegyetlen gyilkosság lejátszódott. A bezárt bolt előtt százan és százan állnak a kiváncsiak. Eisert­­né tegnap délután visszanyerte eszméletét. Sírni nem tud, csak mereven maga elé bámul, és nehéz só­hajok szállnak fel kebléből. Az éjét férje ágyánál töltötte a kórházban. Eisert visszanyerte eszméletét s több részletet mondott el a szörnyű tettről. Ter­mészetesen csak lassan, vontatottan tudott szólani. A nyolcz éves Henrik fiú állapota tegnap délután óta javult, de az orvosok nem hiszik, hogy életben ma­radhat. A pénztárczán, melyet a gyilkosok az üzlet­ben hátrahagytak, vérnyomok láthatók, s így való­színű, hogy az elrablott pénzen is rajta maradt a véres ujjak nyoma. — Tegnap két egyént fogtak el — de azonnal elbocsátották őket. Hasonlítottak a közlött személyleiráshoz. A tizenegy éves Rudolf temetése vasárnap lesz.* Pongrácz Józsefet, ki ellen alapos a gyanú, hogy az egyik tettes ő volt, tegnap elfogták. Tudva­levőleg tegnapelőtt az Aufischer-féle vendéglőben egy munkásosztályhoz tartozó egyén aranyat akart vál­tani, de a pénzváltóba utasították. Az egyik tanú, Priborszky Manó, azt mondja, hogy az illető igen feltűnően viselte magát, izgatottan tekintgetett ki az ablakon. Egyszerre kívülről valaki intett neki és ko­pogtatott. A munkás hirtelen kiugrott a vendéglő­ből. Erre az egyénre teljesen ráillik az a személy­­leírás, a­mit a gyilkosok egyikéről közöltek. Kezdet­ben ezt az egyént Riegernek, a hírhedt betörő tol­vajnak tartották. Utóbb azonban kisült, hogy téved­tek. Ugyanabban a házban, hol az Aufischer-féle vendéglő van, lakik a Szerb-család. Szerb Mária asszony testvére Pongrácz Józsefnek, ki önkény­­tesen lépett be a 11. sz. tüzérezredbe, a hol há­rom évet kitöltött, de a­mikor újrahívták, nem jelent­kezett. A katonai hatóság tehát szökevénynek tekin­tette. A rendőrség kiderítette, hogy Pongrácz Troitz Emil álnév alatt tartózkodott anyjánál. Azt hitték, ezt a nevet azért vette fel, hogy fel ne ismerjék. Utóbb azonban kiderült, hogy tulajdonkép ez a neve. (Lásd alább.) Pongrácz mesterségére nézve kertész volt, de aztán üzletszolga, utóbb pedig ablak­­tisztogató lett. Gazdája azonban elkergette, mert megtudta, hogy egy betörési lopásban részes. Ausz­triából kiutasították, de nem távozott el Bécsből. Nővérét, Szerb Máriát, gyakran fölkereste. A rend­őrségnél azt is jelentették, hogy a gyilkosság után közvetlenül látták is a Mariahilferstrassen felfelé sietni. A rendőrség a Szerb-családot rendőri felügye­let alá helyezte. Tegnap este °/49-kor Mayer Anna asszony, ki az Aufischer-féle vendéglővel szemben la­kik, észrevette Pongráczot. Nem volt rajta az a bizo­nyos téli kabát, a melyet többször említettek, s a melyet egyik gazdájától kapott. Ez a téli kabát volt rajta, a mikor a gyilkosságot állítólag elkövette. »Jézus, Mária! Pongrácz!« — kiáltott az asszony — térjen be a kapu alá. Nem tudja, hogy vigyáznak rá, és hogy rablógyilkosnak tartják! ? Pongrácz elhalaványodott és azt monda: »Tudom, hogy engem gyanúsítanak, de nem tesz semmit.« A nő abbeli kérdésére, hogy hova megy, azt felelte, hogy nővéréhez. A nő arra is figyel­meztette, hogy a házat őrzik. Pongrácz azt vála­szolta : »Nem tesz semmit, én nem vagyok vétkes, nekem nem tehetnek semmit.« Ezután felment nő­véréhez, Szerb Máriához. Ez felsikoltott, mikor meg­pillantotta. Pongrácz folyton sírt és kérte nővérét, higyjen neki, ő ártatlan. E pillanatban két titkos rendőr lépett be és elfogta. Pongrácz nagyon izga­tott volt, szó nélkül követte a rendőröket. Tegnap esti 8/49-től éjfél utánig hallgatták ki. Nagy ellent­mondásokba keveredett, de azért folyton tagadott. Megmotozták. A kihallgatás után megkötözték és erős őrizet alatt a rendőri fogházba szállították. * Pongráczot ma délelőtt akarták Eiserttel szem­besíteni, ez azonban Eisert állapotára való tekintettel az orvosok tanácsa következtében elmaradt. Eisert maga is arra kérte az orvosokat, hogy ne hozzák elé­be a gyilkost. — Eisert állapota javult és így délután 2 órakor mégis rá tudták bírni Eiser­­tet, hogy egyezzék bele a szembesítésbe. A kon­­frontáczió csak egy perczig tartott. Pongráczot feltett kalappal vezették hozzá. Eisert azt mondja, hogy a­mennyire emlékszik, valószínűleg ez az ember volt a gyilkosok egyike. De akkor körszakálla volt. Kide­rült, hogy Pongrácz még néhány nap előtt is körsza­­kállt viselt, most azonban csak bajuszt hord. Nagyon valószínű, hogy szakállát csak a tett elkövetése után borotválta le. Pongrácz remegett, mikor a szegény emberrel szembesítették. Pongráczot a megsebesült nevelőnő elé is odavezették. Ez azt vallotta, hogy a tettes, a­kit ő látott, nagyobb volt, mint Pongrácz. * A tizenegy éves Eisert Rudolf holttestét ma délelőtt kilencz órakor bonczolták fel. Jelen voltak gr. Lamezan törvényszéki elnök,Edeskuty államügyész, Stehling császári tanácsos, a titkos rendőrség főnöke. A halált a homlok feletti mély seb okozta. E seb hoszas, csillag alakú, három sugarú, melynek közepét törött csontok képezik. A leghosszabb sugár, mely há­tulról előre terjed, két czentiméter hoszú, a másik hátrafelé és balra tartó sugár szintén két czentimé­­ternyi, a harmadik hátrafelé jobb irányban terjedő sugár tizenkét czentiméternyi. A sebek szélei törede­zettek, s száraz vérrel boritják. Stehling felmutatta azt a vaskalapácsot, me­lyet a fogva lévő Pongrácznál találtak. Ez a kalapács olyan forma, a minőt a kőmivesek szoktak használni. Stehling azt a kérdést intézte az orvosokhoz, váljon lehetséges-e, hogy a holttest koponyáján levő sebet e fajta kalapács fokává­ ejtették. Az orvosok véleménye egyhangúlag oda hangzott, hogy a legnagyobb való­színűség szerint a véres tettet olyan eszközzel követ-

Next