Pesti Napló, 1885. január (36. évfolyam, 1-31. szám)

1885-01-01 / 1. szám

kínálkozó alkalmat és ily vállalkozásba bocsátkoz­zék. Annyi kétségtelen, hogy mi tisztességgel nem szó­lalhatunk fel az ellen, a­mit Németország tett. Sze­rencsére az izgatottság e kérdésben már csillapodni kezd, és azok nem jó szolgálatot tesznek a hazának, kik azt még mindig éleszteni igyekszenek. A Bismarck párisi útjáról szállongott h­írek for­rásáról érdekes leleplezéseket tesz a Preveteranza párisi levelezője. Decz­ elején, úgymond, Hohenlohe­rg látogatást tett Jules Ferrynél. Beszélgetés közben elmondá, hogy Bismarck el szándékozik kísérni nejét Európa délvidékére s meglehet, hogy Nizzát fogja választani. Ferry azt válaszolta, hogy nagyon örülne ennek s lehetőleg kellemessé igyekeznék tenni a kan­­czellár és neje nizzai időzését. »Nizzába menet, foly­­tatá Hol­ríohe­ig, Párisban is időzhetne néhány óráig a­­­rcellár, mit mond hozzá?« Ferryt nem hozták s solba e szavak. Érezte ugyan, mily súlyos felelős ,­ terhelné a fogadtatás, melyben Bismarck K­ic­a részesülhetne, de másfelől Francziaországra­­ csak hizelgő lehet, hogy legkegyetlenebb ellen­­,d­e úgyszólva barátságát kérni jó, s ha belpolitikai szempontból kényes is a dolog, a külügyek szempontjá­ból csak kedvezőek lehetnek az eredményei. Sietett hát kijelenteni, hogy Bismarck látogatása igen kellemes lesz reá nézve, s kérte a herczeget, jelentse ezt ki Ber­linben. De Hohenlohe­ig nem nyugodott oly könnyen bele a dologba, mint annak idején a spanyol követ, s másfelől Bismarck sem akart oly bánásmódban része­sülni, mint Alfonz király. Ismerni óhajtotta előbb a párisiak véleményét tervezett útjáról s egyszerre csak megjelent a látogatás hire a Figaróban. A fogadta­tás, melylyel ez a hír Párisban találkozott, maga után vonta azt, hogy Hohenlohe­rg huszonnégy órá­val később tudtul adta Ferrynek, miként Bismarck bg máskorra halasztotta el párisi látogatását. A munkanélküli párisi munkások legutóbbi gyű­léséről, melynek zajos lefolyása említve volt már táv­irataink között, a következő részletes tudósítás fekszik előttünk: Az előbbeni gyűlésen tudvalevőleg megdobálták a blanquistákat, Vaillantot és társait, az anarchista csoportok megjelent tagjai. Elhatározták tehát, hogy ez alkalommal visszaadják a kölcsönt. Jó korán ösz­­szegyülekeztek hát a meeting színhelyén, a Lévis-féle teremben s vörös papírt tettek a kabátjuk gomblyu­kába egyetértésük jeléül. A kitűzött időben, délutáni egy órakor, bevonultak az anarchisták. Elképzelhetni, mily harag fogta őket el, midőn elfoglalva láttak minden stratégiai pontot. Néhány pil­lanatig végig mérték egymást tekintetekkel, aztán megpróbálták a behatolást jobbra, a terem háttere felé. Kifejlődött az első csetepaté , mozgásba hozták a botokat, beütötték a kalapokat, ütlegelni kezdték egy­mást­t, blanquisták azonban lefegyverezték ellensé­ig urai maradtak pozíczióiknak.­­ "Az egész azonban csak előjáték volt. Egy blan­d nyilván a gyűlést, felhívta a jelenlevőket, S­zanak elnököt. Ivamét ? Fouquet ? kiáltozza a két párt jelölt­­­­einek nevét. Az utóbbit vállaikra emelik az anarchisták, de azért mégis a blanquista Dániel marad győztes s be­leül az elnöki székbe. De azért csak tovább kiabálja jelöltje nevét az ellenpárt s újabb rohamot kisért meg. Ez is sikertelen marad. Erre aztán felviszik jelöltjü­ket az elnöki emelvénynyel szemközt levő karzatra s ott másik elnöki asztalt állítanak fel. — Az ülés meg van nyitva! kiáltja a magasban Fouquet, Jenn pedig a csengetyűvel igyekszik elnémítani szavát Daniel. Mind a két emelvényről szónokok kezdenek be­szélni, kémeknek, »bourgeois«-nak csúfolják egymást a két párt emberei, s hogy a zűrzavar még nagyobb legyen, a Carmagnole nótája mellett tánczra kelnek az anarchisták. Jó negyed óráig tartott már a pokoli zsivaj, midőn egyszerre csak recsegés hallszik az anarchisták által megszállott karzatról. Törni kezdik az asztalo­kat, padokat, s mindent, a­mi kezök ügyébe esik. Min­denki fegyverre tesz szert, a­melyet az anarchisták hátán készül megpróbálni. Rettenetes verekedés tá­mad , a csillár porczellándarabjai záporként repül­nek a blanquisták elnöki asztalára, valaki revolvert ránt elő, egy másik kést, vér borítja az arczokat, egy megszűrt anarchistát el kellett szállítani a teremből. Az anarchisták most sem tágítanak, újabb vá­lasztást követelnek. Valaki elkiáltja magát: Válasz­szátok meg mind a kettőt! Elfogadják az indítványt s mind a két elnök helyet foglal az emelvényen. Ettől a pillanattól kezdve aránylag nyugodtan folyt le a gyűlés. Két napirendet hoztak javaslatba­ az anarchisták, tekintettel arra, hogy a parlamenti eszközök elégtelenek a munkások nyomorának eny­hítésére s hogy nem lehet minden érdeklettnek egy zárt helyiségbe összegyűlni, népgyűlés tartását kíván­ják jan. 15-éd valamely közhelyen. A blanquistáké azt javasolja, hogy kizárólag munkásokból küldöttség választassák, mely a közha­tóságok elé terjeszsze a munkások nyomorult állapo­tát. Nagy többséggel az anarchista napirendet fogad­ták el s az »elnökség« a »viszontlátásra jan. 15-én« feloszlatta a gyűlést. Elfelejtette azonban megmon­dani, hogy hol lesz a nagy népgyűlésnek színhelye. A teremből kivonuló munkásokat nem engedte sokáig egy helyen megállapodni a kivonult rendőrszakasz, így is azonban beletelt egy óra, a­míg eloszlottak. Az országos kiállításról. Nagyjelentőségű ünnep folyt ma le teljes csendben a kiállítási területen. Kilencz havi szakadatlan, éjjel-nappal tartó munka és fáradság után a nagy iparcsarnokot Weissenbacher Endre vállalkozó ünnepélyesen átadta a­­háziúr­nak, az orsz. bizottság elnökségének. Jelen voltak az elnökség részéről Matlekovics államtitkár és Zichy Jenő gr., továbbá Weissenbacher vezetése alatt a főbb vállalkozók és munkavezetők. Déli 12 órakor ment fel a kis csapat az épület tetejére, a­honnan igen szép kilátás nyílik a kiállítás egész területére. Ott a magasban adta át Weissenbacher az épületet Matlekovicsnak, azon reményét fejezve ki, hogy az a magyar ipar diadalának lesz színhelye. A reggeli alatt, mely szintén ott a magasban tálaltatott fel, Matlekovics Weissenbachert és a többi vállalkozókat, Zichy Jenő gr. pedig Müller Béla kir. főmérnököt él­tette, kinek, mint a kiállítási építkezések vezetőjének, a díszes csarnok elkészítésében szintén nagy része volt. Ezzel az ünnepély véget ért. * A központi lakásiroda a régi városház közelében, a kegyesrendiek épülete mellett levő kötő­­utczai iskolaépület földszinti helyiségében már fel­­állittatott s ugyanott a bérbeadásra és bérbevevésre nyilatkozó előjegyzések február elsejétől már elfogad­niuk. A fiók­irodák áp­ilisban nyilnak meg. A lap Lapunk legközelebbi száma, rendkivü­li kiadásban, pénteken reggel jelen meg. Lapunk mai mellékletének tartalma: Emlékeimből, Klapka György tábornoktól. — Külföld. — T­á­r­c­z­a : Serapis. — Közgazdaság. — Hir­detések. — A király ő Felsége ma este, mint lapunknak távirják, Bécsből Budapestre utazott. — Újévi üdvözlések az udvarnál. Miután ő Felségeik az új év napját Budapesten töltik, a mai üdvözlések különös fénynyel és díszszel folytak le. A fővárosban időző arisztokrácziának tagjai és az állam udvarképes főbb tisztviselői mindannyian megjelen­tek a budai királyi váriakban, hogy az új év beálltá­val szerencsekivonataikat az uralkodó­ pár elé terjesz­­szék. Esti nyolcz órakor kezdetét vette a dúsan éke­sített magánfogatok felvonulása. A fényes díszben és ékes toilettekben levő urak és hölgyek a királyi pa­lota főlépcsőjén az előterembe érkeztek. A hölgyek, kik báli toiletteben jelentek meg, az ajtónálló felszólí­tására a márványterembe léptek, s rövid ideig társalogtak Hohenlohe herczeg főudvarmesterrel, és Andrássy Katinka grófnéval, a főudvarmester­­nő helyettesével, és egymással társalogva. A­ hadsereg részéről csaknem minden tábornok és a helyőrség törzstisztjei közül igen számosan je­lentek meg. Ott voltak továbbá Tisza Kálmán min. elnök nejével, Szapáry Gyula gr. nejével, Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Fejérváry Gr. k. nejével, Kemény Gábor báró, Széchenyi Pál gr. és neje, Bede­­kovics Kálmán, Péchy Tamás képviselőházi elnök, Beniczky Ferencz és Gromon Dezső államtitkárok, Edelsheim Gyulai Lipót b. főhadparancsnok és neje, Ráth Károly főpolgármester, Lipthay Béla b. s neje, Andrássy Gyula gr. altábornagy és fiai, Tivadar és Gyula, Bogisich plébános, Maszlaghy prépost, Mai­­láth Sarolta udvarhölgy, Károlyi Gyula gróf, Szlá­­vy József, Zichy Emil gróf, Révay Simon báró, Eötvös-Rosti báróné, Békey Imre osztálytanácsos, Bita Dezső egyet, rektor, Odescalchi Géza hg és neje, Atzél b. és neje, Tisza Lajos gr., Bittó István és neje, Berchtold Rikhárd gr., Bánffy György gr., Bohus Zsigmond orsz. képviselő, Hunyady Manó gr. és neje, Zichy Ferencz gr., Zichy József gr., Zichy Lajos gr., Károlyi Tibor gr., Hunyady László gr. és neje, Csáky László gr., Gyürky Ábrahám gróf, Zichy Manó gr., Kálnoky Győző gróf, Gerlóczy alpolgármester, Ré­vay Gyula b., Széchenyi Gyula gróf és neje, Tö­­möry Károly, Sennyey b. és neje, Szapáry István gr. és neje Lopresti Jozefin bárónő,­­Bánffy Béla gr. és neje Ráday bárónő, Batthyány Ödönné herczegnő, Batthyány László gr. és neje, Kerkápoly Károly, Ko­vács egyet, tanár, Festetics Tasziló gr. és neje, Ko­rányi egyet, tanár, Paar gr. altábornagy, Károlyi Sándor gr., Károlyi László gr., özv. Teleki-Teleki grófné, özv. Bethlen-Teleki grófné, Mühlfeld orosz konzul és neje, Andrássy Manó gr. és neje, Bezerédj Pál, Berchem gróf német konzul nejével, Andrássy Sándor gróf, Weisz B. F., Pallavicini Ede őrgróf, Teleki Gyula gr., Mailáth József, Bossányi László, Széchenyi Aladár gr. és neje, Andrássy Aladár gr. és neje, Keglevich István gr., Szapáry Péter gr., Te­­leky József gr., Kemény b. és neje szül. Bánffy bá­rónő, Podmaniczky Frigyes b., Huszár István, Zichy Nándor gróf és neje, Zichy Jenő gróf, Eőry Farkas Sándor, gr. Károlyi Viktorné, Zichy Pál gr., Zichy An­tal gr., Rédl báró, Szapáry Géza gr. és neje Pálffy Geraldine grófnő, Phipps angol konzul és neje, Pálffy hg., Péchy Manó gróf, Kazy József, Czebrián gr. és neje, Nádasdy Ferencz gr., Korniss Emil gr., Tisza István, Perczel Béla kúriai elnök, Jekelfalussy min. ta­nácsos, Ivánka Imre, Feridun bej török konzul, Kriesch József műegyetemi rektor, Klimm Mihály dékán, Nyáry Adolf báró, Inkey báró és neje, Rhüdt- Inkey gr., Karácsonyi Alfréd gr., Ország Sándor stb. Tíz órakor a fogadtatás véget ért. — Regényközléseink. A »Serapis« regényt reg­geli lapunk, a »Normná«-t esti lapunk tárczája közli. — Újévi isteni tiszteletek. Ma, az év utolsó nap­ján, a délutáni és esti órákban ünnepélyes isteni tisz­teletek tartottak, melyeken nagyszámú és kiváló kö­zönség volt jelen, meghallgatva a szép egyházi szó­noklatokat. Délután 3 órakor a Kálvin-téri református templomban volt isteni tisztelet, melyen Szász Károly ref. püspök tartott emelkedett szellemű beszédet, mely mélyen meghatotta a jelenvolt és a templomot minden zugában megtöltő előkelő közön­­séget. Az esti órákban a katholikus templomok­— Sorsjáték a lipótvárosi bazilika javára, b­u­­dapest e monumentális épülete nagyon lassan halad az elkészülés stádiuma felé, jóllehet, hogy eddig éven­­ként 78.000 frt állott az építőbizottság rendelkezésé­re. Az idén azonban a tanulmányi alapból húzott 40 ezer frtnyi évjáradék is megszűnt, úgy hogy a jövő évben már csak a főváros által adományozott 20 ezer és a bazár évi boltbéreiből befolyó 18 ezer frt marad építési költségekre. Minthogy azonban ily csekély összeg mellett az építés évtizedekig elhúzód­nék s a főváros szépülésének, haladásának ez örökös építés határozottan ártalmára van, Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszter az országos ban­kot szólította fel, hogy a bazilika javára sorsjátékot rendezzen. E sorsjátéktól két millió forint eredményt várhatni, melylyel az építést rövid pár év alatt be lehet majd fejezni. A sorsjáték terve már készülőfél­ben van s legközelebb benyuj­tazik a pénzügyminisz­terhez, ki azután jóváhagyás végett az országgyűlés elé fogja terjeszteni.­­ A magyar tudományos akadémia pályázatai közül a Teleki-féle drámai jutalom (100 arany) és a Farkas-Raskó pályadíj (100 frt) ma jártak le. Az előbbire tiszta vígjátékok s az utóbbira hazafias köl­temények pályáznak. Az idén a pályázók nem jelent­keztek oly tömegesen, mint a megelőző években, a­mennyiben a Teleki-jutalomra eddigelé 11, s a Far­­kas-Raskóra 27 pályamunka érkezett be. Ugyancsak ma jártak le: az I. osztály részéről a Lukács Krisz­tina pályadíj (1000 frt), a Fekésházy-díj (500 frt) s a II. osztály részéről a történelmi pályázatok (Go­­rove-díj, Oltványi-díj, Fraknói-díj), a Fáy-alapítvány 3000 frtos díja s a Lévay-féle 500 frtos nemzetgaz­dasági díj, melyek mindegyikére azonban csak két­­három pályamunka érkezett. Az akadémia pályáza­taira nézve ez volt az utolsó év, a­midőn a pályázati határnapok az év végével járnak le; jövőre az aka­démia minden egyes pályakérdést úgy tűz ki, hogy a benyújtási határnap szeptember 30-ika leend, mi­által alkalmat akar nyújtani a pályázatban való részvételre oly egyéneknek is, a­kik egész évben el vannak fog­lalva s csupán a szünidei két hónapot használhatják tudományos munkálkodásra, s e mellett az eredmény még ugyanabban az évben kihirdethető lesz. — Gromon Dezső honvédelmi államtitkárhoz kineveztetése alkalmából üdvözlő feliratokat intéz­tek a többek közt Bács-Bodrog megye közönsége november 26-dikán tartott közgyűléséből, Zom­­bor városa deczember 1-én tartott közgyűléséből, Új­vidék városa dec­ember 4-iki közgyűléséből, Baja városa deczember 14-ikén tartott közgyűléséből, a pancsovai tornaegyesület, végül Pancsova városa no­vember 29-dikén tartott közgyűléséből. A feliratok a kitüntetés feletti öröm nyilvánítása mellett megem­lékeznek az államtitkárnak mint a megye korábbi fő­ispánjának a nevezett törvényhatóságok anyagi és szellemi jólléte és haladása lendítésében szerzett ér­demeiről s hálájuk kifejezése mellett készségüket nyilvánítják arra, hogy új hivatásában, a honvédség, »e féltett nemzeti intézményünk fejlesztése és szilárdítá­sa érdekében« kifejtendő hivatalos működésében támo­­gatják. Pancsova városa feliratát díszes és értékes al­bumba foglalta. Az album táblája világos halvány diag­­rinbőr kötésű, a középen díszes munka, Pancsova város czímerével, a kettős bástyájú várral, melynek kapujá­ban egy pánczélos, alabárdos lovag áll. A tábla szög­letein ízléssel alkotott, szintén ötvösmunkával ké­szült arabeszkek vannak, szépen zománczolt vonula­tokkal és piros virágokkal. A tábla bebeje kék atlasz. A czimlap ékes szépirási mun­ka, s a Kovexnezu rema­tot viseli: »Vajozkai Gromon Dezső urnak m. kir. honvédelmi miniszteri államtitkárnak, a jeles Szent- Istvánrend vitézének stb., mint aldunatelepitési kor­mánybiztosnak Pancsova város közönsége.« A felira­tot aláírta: Stancsics György főispán, Péter Pál fő­jegyző h. polgármester és Mattanovics Adolf t. fő­jegyző. — A hirlapirói nyugdíjintézet által rendezett sorsjáték részére a két szerencsekerék ma délután 4 órakor lett az irói kör helyiségében felállítva. Je­­len voltak a hirlapirói nyugdíjintézet képviseletében : Viss Imre alelnök és Neményi Ambrus titkár, a ható­ság részéről Szokovits Ferencz lottóigazgatósági ellenőr. A szerencsekerekek berendezése meglehetős fáradságos műveletet képez, mely csaknem két órát vett igénybe. Miután a sorshúzás minden részlete úgy a hirlapirói nyugdíjintézet képviselői, valamint a lottoigazgatósági hivatalnok által alaposan megvizs­gáltatott, a két szerencsekerék a hirlapirói nyugdíj­intézet és a lottohivatalnok pecsétjével lezáratott és az intézet pénztárában elhelyeztetett, hol a húzás megejtéséig őriztetik. A húzás január hó 2-án este 6 órakor a politikai hatóság és a nyugdíjintézet kép­viselőinek jelenlétében fog megtörténni. Sorsjegyek, darabja 20 kv, csütörtök esti 6 óráig folyton kapha­tók a főelárusítónál, Fuchs H. bankházában, Dorottya­­utcza 9., továbbá minden tőzsdében és nyilvános he­lyen. Január 3-iki reggeli lapunkban tudatni fogjuk olvasóinkkal s olvasónőinkkel azon számokat, melyek­nek szerencsés birtokosai az új esztendőt ily szép nye­reményekkel megkezdik. — A magyar történelmi társulat jan. hó 2-án d. u. 5 órakor az akadémia Kisfaludy-termében köz­gyűlést tart. Tárgyak: 1. Titkári jelentés a lefolyt évről. 2. A kilépő választmányi tagok helyett uj tagok válasz­tása. 3. Barabás Samu felolvasása „Fráter György életé­ből.“ 4. A választási eredmény kihirdetése. 6.Folyó ügyek* — Szalay Imre országgyűlési képviselő tegnap töltötte ki a váczi államfogházban a 14 napi fogságot, mely idő alatt számos képviselőtársa és más barátja tett nála látogatást. — Festetics Tasziló gróf és neje, a­kik kéthavi távollét után Angliából Baden-Badenen át visszatér­tek, Keszthelyre vadászatra utaznak. — Kikeresztel­kedés és érdemrendátadás. Ket­tős ünnepély folyt le hétfőn, e hó 29-én II.-Tétényben. E napon ugyanis Baumgarten Pál vagyi nagy­­birtokos a zsidó vallásról a r. kath. hitre tért. A ke­resztapa Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, ki személyesen vett részt az ünnepé­lyen. A keresztelési szertartást Károly János n.-tétényi esperesplébános végezte fényes segédlettel. Az isteni tisztelet után, melyen megjelent az összes környékbeli papság és intelligenczia, fényes ebéd volt az esperes házánál. Ez ebéd alatt adta át Trefort mi­niszter a Ferencz József-rend lovagkeresztjét G­ó­z­o­n Gyula promontori plébánosnak, ki e kitüntetésben a népnevelés terén szerzett érdemeiért részesült. A miniszter ez alkalommal szép elismerő beszédet is mondott. A papság nevében Károly János mon­dott beszédet, utána pedig Tóth József pestmegyei tanfelügyelő üdvözölte Gózont, ki meghatottan vá­laszolt. — Az orsz. nőképző-egylet választmánya ma . — Hitbizomány. Özvegy herczeg Odescalchi Ágostonná szül. vásonkeői Zichy Anna grófnő halála esetére ő Felségének 1884. évi márczius 4-én kelt legfelsőbb engedélyével fia, herczeg Odescalchi Gyula és az idősb­égi elsőszülöttség rendje szerint leszár­mazó fiutódjai, továbbá herczeg Odescalchi Arthur­­nak elsőszülött fia, herczeg Odescalchi Livio és an­nak időss­égi elsőszülöttség rendje szerint leszár­mazó fiutódjai javára elsőszülöttségi hitbizományo­­kat alapított. A hitbizomány tárgyát képező ingatla­nok Nyitra-Zerdahely, Családka és Szolcsán közsé­gekben vannak.­­ Az első magyar országos pincemesterek és pinczemunkások egyletének alapszabályait a belügy­minisztérium jóváhagyta s azok a bemutatási záradék­kal ellátva már visszaérkeztek az elnökséghez. Ennél fogva a szervező bizottság az egyleti ideiglenes helyi­ségben (Kerepesi­ ut 19. szám, Ducas kávéház) újból megkezdte működését s tagok bármikor beiratkoz­hatnak. Az egyesületnek czélja a magyarországi pin­­czemestereknek szellemi, erkölcsi és szakszerű kiké­­peztetése, mely czélra nemcsak könyvtárt tart, de szaktanfolyamokat is rendez. E mellett az egyesület gondoskodik a tagoknak munkába való elhelyezéséről, valamint a beteg tagokat megfelelő segélyben része­síti s főtörekvése a humanitás terén nyilvánul. Tagja lehet minden alkalmazásban levő pinczemester, pin­­czemunkás és csaposlegény. A tagsági dij havonkint 7­5, illetve 50 kr.­­ Vilmos császár levele. A német uralkodó Ranke Lipóthoz 90-ik életéve betöltése alkalmával a következő levelet intézte: Ön születése napját más szokásokkal szemben arra szokta felhasználni, hogy másoknak s különösen nekem örömet szerezzen, a­mint azt ön az arab világuralomról s Nagy Károly birodalmáról írt művével most is tette. Az ön világ­­történetének minden újabb részénél fáradhatatlan munkássága, történeti szemléletének tisztasága s elő­adásának finom átlátszósága elfeledtetik azt, hogy ön ismét átélt egy évet. A reám nézve oly kellemes kül­deményért és az azt kisérő hű érzelem kifejezéséért kifejezett köszönetemhez csatolom azon szívélyes ki­­vánatomat, hogy ön Isten segítségével zavartalan örömmel érje el azt a szép czélt, melyet maga elé tű­zött. Berlin, 1884. decz. 22. Vilmos, s. k. — Az anarchisták ellen. Az anarchisták elnyo­mására valószínűleg a skierniewiczei császárta­lálkozás eredményekép­t Ausztria-Magyarország,Né­metország és Oroszország közt megegyezés jött létre. Francziaországgal is folytak tanácskozások e tárgy­ban, és az szintén hozzájárult az egyességhez. A fő­­czél, hogy a hadseregben és tengerészetben gátat ves­senek a nihilisztikus eszmék terjedésének. A határo­zat pontjai a következők: I. Első pont. A tisztek és a legénység szállásainak és étkező helyiségeinek szi­gorú szemmel tartása a kaszárnyákban és azokon kívül. Második pont: Szigorú megvizsgálása a be­érkezett és elküldött leveleknek. A harmadik pont részletes javaslatokat foglal magában azokra a titkos eszközökre vonatkozólag, a­melyek segélyével a nihilisták felfedezhetők, és különösen azon nősze­mélyek szemmel tartására hívja fel a fegyelmet, a­kik­nek társaságát a gyanúsítottak felkeresik. A 4. pont tanácsolja, hogy megjutalmaztassanak és kegyelmet nyerjenek azok, kik koronatanúkká lesznek. II. A fentebb kifejtett elvek, a­mennyire lehet, értékesíten­dők a tengerészetre is. III. Szó van arról, hogy a ni­hilisták mily módon hajtják végre terveiket. — E ha­tározatok alapján történtek a németországi kaszárnya­­vizitácziók; Oroszországban, Francziaországban is tör­téntek intézkedések; Ausztria-Magyarországban még nem igen szereztek érvényt e pontozatoknak. — Cavour — ? A Kreuzzeitnung a napokban­­ amex let­te aciruui reveiezenelbol* K­ö«je*1LrU—kötetei a különös hasonlóságot fedezett föl a nagy olasz és egy másik kiváló államférfiu közt. Sajátságos, írja a lap, hogy kiváló államférfiak némely szokásaikban hason­­lítanak egymáshoz s mégis ugyanabban ismét eltér­nek egymástól, így Cavour a neki többé nem tetsző Cibrario minisztert egy levél által, melyben arrogan­­cziát és emportement-t emlegetett, saját bevallása szerint kényszerül arra, hogy elbocsátását kérje. Mi­helyt ez megtörtént, így írt neki: Ön tudja, mikép szeretem önt... Ratazzi mondta nekem, hogy ön közölte elhatározását a királylyal. Végtelenül sajnálom, mert látom ebből, hogy lemondása visszavonhatatlan. Remélem, hogy legalább jóakaratát meg fogja őrizni számomra. — Stellmacher és Kammerer czinkostársát, mint Stuttgartból jelentik, az ottani rendőrség eré­lyesen nyomozza, sőt már a nyomára jöttek. Gyanít­ják, hogy a strassburgi és stuttgarti anarchista bűn­tények elkövetőinek ez utolsóját Maroszkinak hívják s Mühlhausenben tartózkodik. — Szép fali naptár jelent meg Budapesten, Kellner s Molb­lüder kőnyomata intézetéből. Czime : „Kiállítási naptár“. — Nagy izgatottságban tartja az Odera mellett fekvő Frankfurt város lakosságát, a következő bűn­tény : E hó 28-án, délután Wussow k. a. kiment a régi temetőbe, hogy ott meglátogassa szülői sírját. Egyszerre valaki hátulról megtámadta és egy tompai eszközzel addig ütötte, mig vértől elborítva össze nem rogyott. A gyilkos azután megmosta kezeit a hóban és elmenekült a temetőből. Eddig még nint elfogva. A leány állapota életveszélyes. — Jan-Lam lengyel író, mint lapunknak Len­bergből távírják, haldoklik. Mint humoros tárczai, egy időben nagy feltűnést keltő munkásságot is tett ki. — Egy cseh színésznő, Pospischil k. a. a Pi­ger Abendblattban és a Národny Listyben hexer megtámadta igazgatóját és a lapokat az utczákon i­gyen osztotta ki hordárok által. A rendőrség i­g­­lan célportage miatt letartóztatta a hordárokat. — Rablógyilkosság. Freiwaldauból távirják , kelettel. Kanda órás bolti helyiségében meggyilk­­tatott és kiraboltatott. — Nagy csalás. Varsóból jelentik, d­e a moszkvai kormányzói hivatal pénztárából hris utalványokká 27.000 rubelt vettek fel. Épp a moszkvai kerületi törvényszék létére volt. mertek még nem kerültek kézre. Igen udvarias ön, kedves szerkesztőm, és még­sem telj­esíthetem­ kívánságát. Ne higgye, hogy azért mert nem akarnám. Szívesen szolgálnék akár egy egész kötet emlékirattal, de a­mikor egy sor sincs. Nem hiszi? No igen, naplótöredék már jelent meg tőlem valamelyik hírlapban (már nem is emlékszem, hogy melyikben), de az igazán csak töredék volt. Olyan odavetett jegyzet, csak egy-két napig érdekkel biró irka-firka. Vannak ily jegyzeteim, elszórva, ren­detlenül, de ki nevezhetné azokat naplónak, vagy éppen emlékiratnak ? Miért is volna nekem erre szükségem még most ? Hiszen feljegyzés nélkül is oly élénken emlékezem éle­tem, pályafutásom minden érdekesebb mozzanatára. Ott van azután az a sok kedves emlék. Lássa, mind­egyik értékes, drága tárgy előttem, mindegyiknek meg­van a maga története. Egy-egy elhervadt virág, vagy kis szalagocska visszaidézi emlékembe lövészetem­nek egyik-másik szebb sikerét, a­mint az önök mon­dani szokták. Gondozom, féltékenyen őrzöm az­­at az apró csecsebecséket. Eszembe juttatják: mi­tam és mivé lettem. Bölcsőm a színpad. Atyám, r­n a színészet szolgálatában állottak. Már gyerm­ekomban ját­szottam lczing-picziny kis szerepeket. az mint gyer­meknek legkedvesebb tartózkodási c­em a színpad volt. Ott töltöttem minden időmet­len voltai próbákon, az előadáson, hallgattam a zenekar próba a kardalosokét, — de minek is részleteztem ? Ott ír­tam, ott éltem, ott nőttem nagyobbra és nagyobb. Színésznő lettem, mert éreztem, hogy minden vágya, minden gondolatom: a szinpad. Színésznő lettem, ’•­­ . pénzért, nem dicsvágyból, de mert azok a varázserővel hatottak reám. Színésznő vt^^ak szinpad még ma is csak oly vonzerővel btt mer­t a akkor, midőn még mint gyermek ugránd lisszák mögött. Nem tekintem a színpadig ~a ^ Olyan hely az reám nézve, mint a törökn°fue Mekkájuk. Ha beteg vagyok, üdülést keng­­ek a színpadon, ha rossz a kedvem, a szirm­afa­­gyek és kaczagok, nevetek, felvidulok, nem­! Pl®' hanem igaz szívből. Jö­n Tettetés, mesterkéltség előttem is­ Vagy azt hiszi, hogy mikor a színpadon van' nevetek, erdtetnem kell magamat ? Nem magam is iy furcsának találom. Mintt épültek vona körültem azok a falusi vis igazi parastlegényeket kellene megbosz­­szúr megdedkezem színpadról, drszletre­­ Árpádról Makóról, és játszom, mintha Sán­g Laczi állt­ előttem. Érzem, hogy az nem is ha­­nem valóig, hogy a­mit mondok, azt nem így adja fel, hanem szívemből jön. Eszembe sem jut, hogy mirez mégis csak játék, mely tart addig, mig a függőn legördül. Átszem szerepeimet, a melyeket átérezni lehet. Ha van sszerepekben olyan hang, mely megpendít keblemee egy húrt, mely visszhangra talál érzel­meimben,­kkor beleélem magam a szerepbe, a lég­körbe és i­szom, mintha igazán Török Zsófivá vál­­­toztam vola. Megfeledkezem arról, hogy színésznő vagyok, hoy színpadon vagyok. Nem látok mást, csak szerény faliikámat és annak lakosait. Sokat próbáltam, nem tudnék-e ellentállni annak a harmas varázsnak vagy minek is nevezzem, mely átválíttatja, átalakítja egész valómat, mely elfeledtet véem a külvilágot és fogva tart a festett világban Nem­ lehet, nem. Öntudatlanul, akaratom ellenére orient velem ez az átváltozás. S ahhoz irá­nyul keélyvilágim, gondolkozásom, minden kiejtett szó, mni­en mozdulatom. így játszom szerepeimet, a nélki, hogy hosszasan kellene azokat tanulmányoz­nom. ívetek, ha kell, sírok, ha a szerep úgy hozza de ne® próbálgatom a kaoz» orí ~ si"Ä«i vajjajobban hangzanék-e igy Vacrv­ab! “ , lattalá' otthon TtWk saját Kobornb»^ a Természetességná mondják el a kritikus urat és pen igazuk van. At mondják U8Urak, játim, és ebben is igaat adok teSk S« kekszek a színpadra, magamba fivasztom a szer­­peta megszűnik, es satt egyéniségem lép a kS-6 S mert eddig senlsem vitte ezt még klem int annyi hálával és tetett­e viseltetemi jitszésé­­t jutalmazta jatekomax kritika soha ne­m emelt fogast természetessége ellen, ezt elismernek ve­im, ez buzdításul szóig Kedves szerkesztő, az, a mit önéi közöl­nek. A­mint nem ismén a színpadon , tettetést, mnég szemben is őszinte tam. Naplótöedékekkel, alékiratokkal nem szokhatok. Budapest, decz. -én, 1884. Blaha Lujza. Egyébiránt e hirdetmények a szükséghez képest uj kiadásban is közre fognak bocsáttatni. Az állami épü­leteknek lakásul való bérbeadását illetőleg is tör­téntek már intézkedések. A cs. kir. térparancsnokság kijelentette, hogy a fővárosi laktanyáknak rendelke­zésre álló helyiségeit május és június hóban olcsó lakásokul szükség esetén átengedi; továbbá előter­jesztés intéztetett a fővárosi tanácshoz, hogy a Li­­pót-téri, Érsek-utczai, Bajnok-, Kazinczy-, Wesselé­nyi-, Dohány-, Lovag-, Szív- és Ősz-utczai elemi s a Nagymező-utczai polgári fiúiskoláknak május 15-től szeptember 15-ig olcsó lakásokul való felhasználását engedje meg. Ezen iskolákban 942 ágy állítható fel, de szükség esetén még kétszer ennyi ágy felállítására is lesznek iskolai helyiségek. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, január 1. Naptár: 1885. Január 1. Csütörtök. — Róm. kath.: Kis karácsony. — Prot.: Újév napja. — Görög­orosz : (deczember 20.) Ignácz vértanú. — Zsidó: (feb. 14.) — Nap kel 7 óra 49 percz, nyugszik 4 óra 17 percz. — Hold kel 5 óra 12 percz délután, nyugszik 7 óra 43 perez reggel. Újévi isteni tiszteletek a főváros összes templomaiban. A magyar siketnémák országos önképző, segély- és nyugdíj egyesületének alakuló közgyűlése dél­előtt 10 órakor. A budapesti izr. tanítóképző intézet ön­képzőkörének Petőfi-ü­nnepélye délelőtt 10 órakor. Újévi képkiállítás a műcsarnokban (Sá­f­ár-út 81. szám), d. e. 9—d. u. 4 óráig. Belépti dij 0 kr. Újévi kiállítás az iparművészeti múzeumban délelőtt 9—délután 1 és délután 4—8. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. Gyümölcskiállítás a Köztelken délelőtt 10—12-ig és d. u. 2—4-ig. Nemzeti múzeum, term.-rajz és népismetár d. e. 9— d. u. 1. Gazdasági és tanszermúzeum a Köz­telken d. e. 10—12 és d. u. 2—4. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton(Be­­leznay-kert) nyitva, d. e. 9—12. Egyetemi füvészkert az Üllői­ útond.e.8— 12 és d. u. 2—4. Nyilvános könyvtárak zárva. Állatkert nyitva egész nap. (x) Lapunk olvasói jelen számunkhoz elkelve veszik az Ország-Világ előfizetési felhívását elő­fizetési felhívás­a mellett, hogy tájékozza o­l­vasót az Ország-Világ által nyújtott gazdag irodainyag­­ról, szemmel láthatólag bizonyítja be matreylap­­jain, hogy illusztrácziók dolgában, a diszfiszságot, ízlést illetőleg sikeresen versenyezhet a álid­a leg­első képes újságaival. E mellékletből kiretliséggel győződhetni meg a felől: mit nyújt az tazivilág. Láthatják egyszersmind e kitűnő képe­k új szépen sikerült új czimképét és a dolgozótársas a­g név­sorát. Mindjárt az újévi első szám­igy közleni Munkácsy Mihály Az apa születésnap a­ziv pom­pás új képét, e mellett hazánk s a különleniválóbb müvé­szeiről bnz­­­el es, maradandó becsi ifiket. — Helyi írek. — Fővárosi szállodák/4 Vadászkürt­ben csü­­rtökön, január 1-én R­á­c Pál és fiai hangva jár,n­­e megy végbe. Kezdete esti órakor.­­ — Betiltott szabadkön­ves­ páholy. A nyár fo­­­lyamán a Nagy-Oriens czimü szabadkőműves páholy több oldalról arról értesült, hoy a Kerepes­-út egyik­­ magánházában egy Korona cimü szabadkőmű­ves­­páholy áll fenn, melynek tagja hetenkin összejöve­teleket tartottak és nyilvánosn kérődtek azzal, hogy a páholy tagjai. Számuk krülben ötvenre rú­gott és főnökük a Galilei-páholy tagj V°1L ki meg­tette azt is, hogy teljes ornátus lem­ényképeztette le magát és e képet egy nyilvános éűteremben ki is állíttatta. A Nagy-Oriens-páholy mérfogva az iránt folyamodott a belügyminiszterit hogy tiltsa meg a páholynak a működést és öűállást, mert arra nincs joga. A belügyminiszt utasítására — mint értesülünk — a főkaptányág végire is hajtotta a Nagy-Oriens kívánságát. — A fővárosi endőr ég. Jekelfalussy Lajos mi­niszteri tanácsos - mint a Bud. Korr. jelenti fővárosi rendőrég egész ügyrendet teg"­ -­­ szervezte s az gyek rendezése!. fd‘,r'jancu újból változtatta, uj k°gy most már e„ egyszerüvé Sággal eszközökető és az esetép r­endrzés bizton­ponkint áttétetek. Egyáltalában TmoTUa_ rendezés­­­ellett a restancziák m - mostani ügy­­megszüntf A miniszteri biztos a teljesen rendeztrí^G és a hivatalos lapnak pp- °l°í ^ f megye^11^^ imában a belyo-vm’ • g{1­ e£közp' lete leSSS ’ ely a tolnár ha­j' tehetseges, vasúton va­ly — A központi h­onvéd-tár­:arra vol* t, mi­

Next