Pesti Napló, 1885. január (36. évfolyam, 1-31. szám)

1885-01-13 / 13. szám

36. évi folyam. 13. szám. Budapest, 1885. Kedd, január 13. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere, Athenaeu­m-é­p­ü­­­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere, Athenaeu­m-é­p­ix­­­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülűzetés havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »[Pesti uSTaplót kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, január 12. Az agráriusok mozgalmának rossz hírét költötték, még mielőtt e mozgalom tulajdon­képes jellege kitűnt volna. Reakczionárius s feudális törekvések árnya esett e mozga­lomra, s kik annak szóvivői, eddig nem töre­kedtek arra, hogy részletes programja által elejét vegyék a félreértéseknek. Pedig, amint kétségkívüli, hogy az egész ország nagy figye­lemmel és érdeklődéssel karol fel minden tö­rekvést, mely a gazdaközönség jogos érdekeit kívánja fejleszteni és előmozdítani, úgy bizo­nyos az is, hogy éppen a gazdaközönség a leghatározottabban visszautasítana minden oly szárnypróbálgatást, mely az anyagi érdekek előmozdításának czége alatt a szabadság, ha­ladás és jogegyenlőség instituc­ióit ingatná meg, mely újabb szabadalmakra törne s a politikát csempészné be az anyagi kérdé­sek közé. Ily körülmények között nagy volt az érdeklődés gr. Károlyi Sándor mai beszéde iránt. A szónok egyénisége, pártállása egy­aránt megérdemelte azt. A beszédet reakczionárius áramlatral nem vádolhatni. De a kik azt várták, s mi is ezek közé tartozunk, hogy az illusztris szónok oly kijelentéseket fog tenni, melyek a nemzet nagy részének törekvéseivel összhangzólag, mind a nemes gróf, mind a mérsékelt ellenzék oppozícziójának elvi jogosultságot fog adni, azok várakozását e beszéd nem elégíthette ki. Elv a Károlyi Sándor beszédében egyál­talában nincs, a­mi megkülönböztetné őt más pártoktól; ezt a beszédet akár a Tisza-kor­mány bármely tagja is elmondhatta volna. De hát nem mondta, s nem képzelhető sajtóbb tény a kormányra nézve, hogy még a gr. Károlyi Sándor által hangoztatott köve­telményeket, mint például a hitelszövetkeze­teket, nem valósítja, s gr. Károlyit tisztán utilitárius szempontból ellenzéki állásfogla­lásra kényszeríti. A beszéd követeli törvénykezésben a szóbeliséget, ez nyilván liberális posztulátum; követeli az állami közigazgatást a megyék­ben, a­mi mindenkor konzervatív politika volt, a Sennyeyé. A gazdasági kérdésekre áttérve, több jövedelmet lehet elérni, ha az amerikai és in­diai nyersterményeket piac­ainkról visszaszo­­rítjuk közös kontinentális véd­vámok által, mi természetesen igen jó volna, ha Németország, Francziaország, Olaszország és Ausztria-Ma­­gyarország e czélra szövetkeznének, mi ter­mészetesen nem függ tőlünk, de talán meg lehet kísérteni. Továbbá, ha a talajt javítjuk, a vizeket rétöntözésre használjuk, az állatte­nyésztést előmozdítjuk, a portiakat észszerűbb gazdálkodásra földmives-iskolákban neveljük. Olcsóbb pénzt lehet szereznünk: ha a közös jegybank több pénzt hoz forgalomba Magyarországon s belőle a földbirtokosoknak is juttat; ha a takarékpénztárak törvény ál­tal köteleztetnek nagyobb tartaléktőkéket tartani s kevesebbet spekulálni; ha a falvakon hitelszövetkezetek szerveztetnek, melyek ál­­lamprotekczió mellett olcsóbb kamatra nyer­nek hitelt; végre ha az uzsora lehető szigor­ral büntettetik. Ezen követelmények valósítására pedig Károlyi némely idevágó adminisztratív és legiszlatív intézkedést kíván: állami közigaz­gatást s megyei közigazgatási bíróságokat, mert a kinevezett hivatalnokok is lehetnek korrumpáltak, restek, pártosak, törvénytapo­­sók; szóbeli törvénykezést a nép könnyebb­ségére ; a bevándorlás korlátozását, a büntető kódex revízióját a csalások kevesbítésére; a váltók minimumának meghatározását, hogy a falusi köznép kis kölcsönei ne essenek a váltójog szigora alá, s ily módon az uzsora ellen a földmívesek hatékony védelmét politikai hatóságoknál és bíróságoknál. Mindez igen szép dolog és alig tehet bárki ellene kifogást, kivéve a megyei admi­­nisztráczió államosítását, mely legkevésbbé le­het a gentry inyére. Különben sem látjuk be, hogy állami adminisztráczió és független közigazgatási bíráskodás mint függ össze, mert ily bíróságokra szükség van, s azok szervezhetők a megyei kérdéstől, kinevezés, vagy választástól teljesen eltekintve, állami, megyei és községi hivatalnokokra való egy­forma illetékességgel. De a vámterületre nézve Károlyi nem nyilatkozott; az ő programmja illik a közös és illik a külön vámterületre. Ez azonban mégis kardinális kérdés a magyar közgazda­­sági politikában, mely minden tíz évben szük­ségkép újból felmerül. Most pedig fontosabb,­­ mint valaha, éppen a válság folytán. Mert ha nem létesül az európai gabnavám-konvenc­ió,­ mint Károlyi tervezi, de Bismarck talán el nem fogadja, akkor így alakul a kérdés: bizto­sítja nekünk Ausztria a teljes védelmet nyers­­terményeink számára piac­ain és a saját belföl­dünkön az amerikai, orosz, romániai stb. verseny ellen vagy nem? Ha igen, akkor agrárius szempontból van viszonosság abban, hogy mi Ausztria iparczikkeit vámmentesen bebocsátjuk és idegen iparczikkeket magas védvámmal kizárunk, ellenkező esetben nincs. Most ugyanis a vámközösség azt eredmé­nyezi, hogy még a hazai bel­fogyasztásban is idegen nyerstermények versenyeznek a mie­inkkel s az osztrák piaczon éppenséggel na­gyon , ellenben honi ipart nyersterményeink nagyobb mérvű­ fogyasztására és feldolgozá­sára nem igen létesíthetünk az osztrák ipar­nak adott vámmentesség és monopólium miatt. Mi tehát, mezőgazdaságunk duplán károsodik. Ez az önálló vámterület barátainak kar­dinális kifogása, melyet nem oszlathat el gr. Károlyi beszéde, mert úgy látszik, hogy ő az önálló­­ vámterületet csak úgy perhorres­­kálja, mint akár a kormánypárt. Károlyi Sándor tartalmas beszéde felve­tette a problémát, hogy mit kell tenni? S erre a maga módja szerint, bár hézagosan, meg is felelt. De e kérdésre most már a kormánynak is meg kell felelni, és erre vagyunk mi nagyon kiváncsiak. Budapest, január 12. A mérsékelt ellenzék kedden d. u. 6 órakor ér­tekezletet tart. A költségvetési vita. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumnak tárgyalás alatt levő költségvetéséhez szólásra a következő képviselők jegyeztették föl magukat: A javaslat mellett: gr. Keglevich­ István, Bausznern Guidó, Dobránszky Péter és Zay Adolf; a javaslat ellen: Helfy Ignácz, Hoitsy Pál, Rácz Géza, Ferenczy Miklós, Bernáth Dezső, Becker János, Tors Kálmán, Szalay Imre, Fenyvessy Ferencz, Petrich Ferencz, Szent­­királyi Albert és Zimándy Ignácz. A hajósrendtartásról szóló törvényjavaslat megállapítására összegyűlt enquéte osztrák tagjai Batthyány Tivadar gróf hajókapitány kalauzo­lása mellett ma megjelentek a képviselőházban és az idegenek karzatán hallgatták a tárgyalást. A Gladstone visszalépéséről elterjedt hírek nagy izgatottságot idéztek elő Angliában. E hírek legközelebbi oka Gladstone fiának legújabb beszédé­ben rejlik. Gladstone fia ugyanis egy lakomán, hol távollevő atyját felköszöntötték, így nyilatkozott: Örömmel biztosítom önöket, hogy semmi ok sincs arra a feltevésre, hogy atyám egészsége veszélyez­tetve volna. Atyám 50 évig szolgálta királynője és hazája érdekeit, s ily hosszú munkaidő után aligha lehet várni, hogy tényleges politikai pályája még na­gyon hosszúra terjedhetne. Mindenki beláthatja, hogy ily hosszú ideig tartó nehéz és odaadó munkásság után joga van a nyugalomra. Bizonyos, hogy míg él, mindig küzdeni fog, bár kevésbbé nehéz, de alkalma­sint oly téren, mely a politikával csak közvetve áll összefüggésben. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délután 6 órakor Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt ülést tartott, melyben tárgyalta a Duna folyam d­é­v­é­n­y-d m­aradványi szakaszának sza­bályozásáról szóló törvényjavaslatot. Az ülésen a kormány részéről jelen voltak: S­z­a­­p­á­r­y Gyula gr. pénzügyminiszter, Kemény Gábor b. közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Baross Gábor államtitkár és B­o­d­o­k­y Lajos miniszteri tanácsos. Az ülés megnyitása után L­u­k­á­c­s Béla előadó behatóan ismerteti a törvényjavaslatot, mely szerint a miniszter felhatalmaztatik, hogy a Duna folyam dévény­­radványi szakaszának a bemutatott tervek szerint való szabályozását az állam költségén végrehajtsa. Ezen sza­bályozás 12 év alatt fejezendő be; a költség 17 millió frtot tenne ki, melyből 600,000 frt az 1885. évi költségvetésbe vétetik fel. A Dunának eme tervbe vett szabályozása nemcsak egy rendszeres vizi út előállítása végett, hanem azon okból is az állam legsürgősebb feladata, mert meg kell óvni az ország egy termékeny vidékét az árvizek által leendő végelpusztulástól. A tervezett munkák végre­hajtási határideje főleg attól függ, hogy a törvényhozás mily összegeket fog évenként e czélra megszavazni. A miniszter indokolásához hozzájárult a közlekedésügyi bizottság is, mely szerint 6 évnél rövidebb idő alatt mind­ezen munkákat nem lehetne elvégezni, s viszont 12 éven túl kiterjeszteni a végrehajtást nem volna czélszerű. A tárgyalás megkezdése előtt felszólal Szilágyi Dezső s kérdi, mi az oka, hogy 6 év alatt nem volna czél­szerű a végrehajtás­? Kérdi továbbá, hogy a czélba vett szabályozással nem fog-e beállani Budapestre nézve az árvízveszély ? Hegedűs Sándor megjegyzi, hogy magára a ja­vaslatra, annak technikai részére nem reflektál, mert nem szakértő. De a dolog érdemét meg kell bírálni. A közleke­dési bizottság jelentéséből,de­ az előadásból sem tud tisztán eligazodni. Azon kérdést intézi, hogy vájjon ezen szabá­lyozás ezen rendszere mellett voltak-e más rendszerek is tárgyalásba véve és megbeszélve ? Mert azt ki kell fej­teni az ország előtt, hogy miért alkalmazták a jelenlegi rendszert. Ha a rendszert elhibázva alkalmazzuk, akkor az egész el van rontva. A felosztás szempontjára pozitív né­zete van szólónak. Ha a technikai kivitel csak azon rend­szer szerint helyes, a­melyet a miniszter javasol, akkor a legrosszabb gazdálkodás volna az egész költséget apróbb részekre osztani. Az idő szerinti pénzfelosztást tehát tisz­tán technikai szempontból kell megítélni. Ha egyszer eme óriási tervbe belemegyünk, az időszaki felosztásnál csakis­­ műszaki szempontok lehetnek irányadók. Szóló egyúttal felemlíti a Duna-gőzhajózási társula­tot, melylyel szemben az állam alig követel valamit. Azt hiszi, hogy kötelességünk volna a kiegyezést a társulat­tal megkezdeni s befolyásunkat érvényesíteni ezen társu­latnak forgalmi politikájával szemben. Szilágyi Dezső, mielőtt a miniszter válaszolna, még egy kérdést hoz fel, azt tudniillik, várjon küldött-e ki az európai bizottság szakértőket a Duna különféle ré­szeinek megvizsgálására ? Kemény Gábor b. közmunka- és közlekedésügyi miniszter reflektál az előtte szólók beszédeire. Szilágyi első kérdésére azt válaszolja, hogy magát a munkát le­hetne 6 évnél hamarább is eszközölni, de a szakértő né­zete volt az, a­mi szólót a javasolt idő megállapítására késztette. A miniszter részletesen ismerteti a szabályozási terveket a javaslat indokolása alapján. Itt a Dunának hajózás szempontjából való szabályozásáról s nem any­­nyira árvíz­védelem — illetve mentességről van szó. Nem új rendszerről van tehát itt szó, — s ez válaszul szolgál Hegedűs Sándornak, hiszen e rendszer Buda­pestnél is volt foganatosítva. Budapestet — úgymond a miniszter — nem fogja a szabályozás veszélyez­tetni, mert a sebességi viszony nem változik. Hogy tisztán a műszaki szempont lesz a költség felosztásánál irányadó, ez két­ségtelen, de mégis tekintetbe kell venni az ország pénzügyi viszonyait. Egyébiránt szóló is a mel­lett van, hogy mielőbb befej­eztessék a szabályozás. Nem tartja helyesnek, hogy az állam magántársulatoknak se­gélyét igénybe vegye. Végül Szilágyi utolsó kérdésére megjegyzi a miniszter, hogy az említett európai bizottság még meg sem alakult. Bodoky Lajos miniszteri tanácsos röviden is­merteti a szabályozás technikai részét. Szilágyi Dezső kiemeli a dolog pénzügyi olda­lát. Gyanúperrel él, hogy a javasolt 17 millió forint nem lesz elég. Azon kérést intézi a kormányhoz, hogy az ille­­tékszedési jogot megnyerjük ; azért, hogy az európai bi­zottság meg nem alakult, ettől a jogtól megfosztva nem lehetünk. Ily munkálat nemcsak a mi hasznunkra szolgál. Mikor ily nagy dologról van szó, ily­ tervet közzé kellene tenni, hogy mindenki hozzászólhasson. Szóló meg van arról győződve, hogy egy országban sem teszik azt, hogy ily nagy tervet közzé ne tennének. Midőn Budapesten a vízvezetékről volt szó, az egész terv közzétételét határozták el. Mikor Németországban az El­bát szabályozták, szintén közzétették a terveket. Darányi Ignácz, mint a közlekedésügyi bizott­ság előadója, felvilágosításokat ad. Felolvassa a közleke­désügyi bizottság jelentésének egyes pontjait, melyekből kitűnik, hogy nem áldoztatott fel semmi azon jogokból, a­melyek az államot megilletik. Szilágyi Dezső ismétli, hogy az illetékek szedé­sének jogát meg kell szerezni. Hogy szedü­nk-e illetéket, az azután közgazdasági politikai kérdés. Van módunk a nemzetközi szerződések alapján e jogot megszerezni a parti államok beleegyezésével. Kemény K. miniszter kijelenti, hogy neki tá­volról sem kellene az illetékszedési jog. Ezt — úgymond — csak magunk bánnék meg. Megjegyzi még, hogy ő nem idegenkedik a tervek közzétételétől. Hiszen csak nemrég hívott össze egy európai bizottságot a fiumei építkezési tervek érdekében. Bár nem tagadhatja, hogyha ily óriási tervet közzéteszünk, s felhívjuk rá a szakértők bírálatát, akkor éppen a szakértőken c­uiasabba... uauncusabo Lei'-' veket kapnánk. Különben mihelyt kiírjuk a munkát, mindenkinek joga lesz reformokat indítványozni. Erre a bizottság a törvényjavaslatot általánosság­ban, valamint részleteiben válto­zatlanul elfogadta. Ezzel az ülés este 8­0 órakor véget ért. A bizottság szerdán délután 6 órakor ismét ülést tart, melyen az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatot fogja tárgyalás alá venni. A képviselőház kérvényt bizottsága ma délután 5 órakor V­i­z­s­o­n­y­i Gusztáv elnöklete alatt tar­tott ülésében tárgyalta s Rakovszky Géza előadó ja­vaslatai szerint elintézte az V. sorjegyzékbe foglalandó kérvényeket. Gr. Széchenyi miniszter beszéde. I. A mai ülésben megszólalt Széchenyi Pál gr. földmivelési miniszter is. Tréfálkozott, hogy ő is agrárius annyiban, hogy minden jó eszmét elfogad és keresztülvinni igyekszik, a­mely a gazdaság emelésére szolgál. Hogy neki magának is volna efféle eszméje, azt éppenséggel nem állítja. Dicsekszik azzal, hogy a­mit a gazdasági egyesület enquéteje ajánlott : a forgalmi eszközök államosítása, a tarifák mérséklése, állattenyésztés emelése, a csupa magtermelés helyett részben más mező­gazdasági ágak felkarolása stb. — mindezt a kormány többé-kevésb­é keresztülvitte, vagy előmozdította. Hanem a hitelszövetkezetekre az enquéte nem készített tervet és a gazdakör vitái sem vezettek eredményre, ennélfogva a miniszter­nem tudott mit tenni, de érzi, hogy meg kel­lene oldatni a szövetkezeteket; pályázatot hirdet tehát, hogy mondják meg a miniszter­nek, mitevő legyen? Hogy is tudhatná, mi­képen fogja meg a dolgot, mikor még sehol a világon meg nem próbálták! Széchenyi miniszter új elméletet állított föl a nagy árcsökkenésről. Nem a túltermelés­­ az oka az árhanyatlásnak, mert az ipari c­ik­­kek ára is leszállott, hanem oka igen is az arany valuta terjedése. Mivelhogy — úgy­mond — kevesebb az arany készlete, mint a kereslet, a­mióta az arany­ pénzértéket több országban behozzák, drágul az arany, és így leszáll az aranypénzben kifejezett ár, így gon­dolta, — úgy látszik — bár elég világosan nem fejezte ki. Ez a magyarázat nem Széchenyi mi­niszter találmánya ugyan, de azért elég rossz. Szeretnék tudni, miért csökkent, ha nem a túltermelés folytán, egy év alatt a czukor ára 30 írtról 19-re s a búzáé 10-ről 8-ra, mikor az arany viszonyaiban az utóbbi év óta lénye­ges változás nem állott be? És akkor miért drágult a szarvasmarha, ellenben olcsóbb lett a sertés ? És az árpa, melyben Amerika nem konkurrál, miért hanyatlott a gabonafélék közt legkevesebbet? Ha az árhanyatlásnak egy és csak egy közös oka volna, akkor a hanyatlás mértéke is ugyanúgy maradna. S ha igaz volna, hogy az arany drágulása miatt lettek kisebbek az aranypénzben kifejezett árak, akkor az ezüstben vagy papírpénzben kifejezett árnak változatlannak kellene ma­radni. Pedig nemcsak a márkában, frankban, sterling fontban kifejezett ár lett kevesebb, hanem kevesebb papírforintot is adnak ná­lunk a búzáért, repc­éért, sertésért stb. De vártuk a nagy valutarendezési pro­­grammot. Szinte azt hittük, hogy Széchenyi miniszternek bizonyára azért nincs nézete a gazdasági hitelszervezésről és beéri azzal, hogy a gazdakongresszusok és az egyesületi enqué­­tek kívánalmait végrehajtsa, mert az egész gazdasági válság legfőbb okának, az arany­­valutának megtörésén fárad szüntelen. Vár­tuk, hogy az ezüst rehabilitáczióját, a kettős valuta világszerte meghonosítását fogja aján­lani. S­ime minő fordulat! Minthogy az arany­érték folytonos kiterjesztése okozza az árha­nyatlást a mezőgazdasági s az ipari czikkek­­ben egyaránt, ergo —így konkludál a mi­niszter — térjünk át minél különbözőbb mi­­velési ágak gondozására. Ezt nevezik »gazdasági politikának!«­­. Esti lapunk tudósításában rövid kivonatban ismer­tettük azon beszédet, melyet Széchenyi Pál gr. földmű­velés- ipar- és kereskedelmi miniszter a mai ülés végén tartott. A beszéd lényegét a következőkben közöljük: Széchenyi Pál dr. kijelenti, hogy az ülés hátra­levő részét arra akarja felhasználni, hogy a hallottakra röviden reflektáljon. Tökéletesen osztozik Horváth Gyula nézetében, mely szerint a mai visz­onyaink között mellőz­­hetlenül szükséges az ipar, kereskedelem és földművelés fejlődésében az egyöntetűséget biztosítani. Viszont azonban határozottan meri állítani azt is, hogy az ipar és kereskedelem fejlődése mindenesetre feltételeztetik me­zőgazdasági fejlődésünkről, mert erős, kifejlett gazdasági rendszer nélkül ipart, kereskedelmet várni lehetetlen. (Helyeslés.) És azért — igy folytatá — én tökéletesen j­o­­gosultnak látom az agrárizmus azon részét, mely szem­mel tartva az ipar és kereskedelem fejlődését, szemmel tartva tehát hazánk összes gazdasági fejlődését, minden­esetre figyelmét kelti fel a gazdáknak gazdaságuk rend­szeres kezelésére és ez­által összes gazdasági fejlődésün­ket előmozdítja. Ily agrárizmust kívántam űzni azóta, hogy a nyil­vánosság terére léptem és fogok űzni, a­meddig a nyilvá­nosság terén leszek és azért magamat ily értelemben ma is agráriusnak vallom és az is fogok maradni. Ily értelemben vévén az agrárizmust, azt bajnak nem tartom, mert ezen agrárizmusnak köszönhetjük azt, hogy az utóbbi időben gazdasági kezelésünk mikéntjére határozottan sokkal nagyobb súlyt fektet gazdaközönsé­günk és okul azon, a­­mit régen kellett volna elfogadni nemcsak tengerentúli, de szomszédos, versenyző tarto­mányoktól és azok sokkal előrehaladottabb gazdasági viszonyaitól, mint a mieink. Én tehát az agrárizmusban veszélyt nem látok, mert akárminő mozgalmat tekintünk, nálunk vagy másutt, azt kizárni nem lehet, hogy a sok eszme és indít­vány közt egyik-másik olyan ne legyen, a­mely életreva­lónak nem bizonyulna, a­melyet egyik fél ne fogadna el, a másik fél ne kívánna. Az agrárius eszmecsere közben is sok mindenféle javaslat fog előfordulni, de azt hiszem, hogy épp a tapasztalatban és a viszonyok felismerésében fekszik a kulcs, hogy mindezek közül azok választassa­nak ki, melyek életképességéről meg vagyunk győződve s melyek hasznosságát előre tudjuk. Károlyi Sándor gr. t. barátom hosszabb felszólalá­sában a hitelszövetkezeteket is érinti, s azokat úgy állítá oda, hogy miután ő a mostani kormány alatt azok létesí­tését nem várhatja, azért volt kénytelen a kormány­párt­ból kilépni és más párt kötelékébe beállani. Nagyon saj­nálom, hogy t.barátomat a pártváltoztatásban épp ezen in­dok vezette, mert meg vagyok győződve, hogy bármely párthoz tartozzék is­­. barátom, ezen czélt, úgy a mint ma kontemplálja, elérni egyhamar nem fogja s nagyon köny­­nyen lehető, hogy kénytelen lesz ismét pártot cserélni (Derültség a jobboldalon), mert valószinű­leg azon párt sem fogja keresztülvinni a hitelszövetkezeteket úgy, a mint ő előadta. Emlékezteti Károlyit azon értekezletre, mely a gazdakörben tartatott a hitelszövetkezetek ügyében.Szóló akkor már miniszter volt s azért ment el azon értekezletre, hogy okuljon egy oly tárgy felett, melylyel nem sokat foglalkozott, de melynek szükségességét teljesen belátja, és mert vállalkozott arra, hogy a­mi lehető és hasznos­nak látszik, azt keresztül fogja vinni. Emlékszik t. bará­tom — így szól — hogy ő és e téren több szakember fej­tegette e kérdést az említett gyülekezetben, és t. barátom előadta a hitelszövetkezetek tervét, melynek ma is kifeje­zést adott és mely abból áll, hogy a községekben létesül­jenek hitelszövetkezetek, melyek összeköttetésben állná­nak egy megyei pénzintézettel s ezek ismét egy budapesti központi pénzintézettel, úgy hogy végre ezek nem lesz­nek képesek a sok kezelés folytán azt az olcsó hitelt nyújtani, melyre a gazdaközönségnek szüksége van. Az egyik felszólaló már ennélfogva ellenezte, a má­sik pedig azt a nehézséget találta, hogy végre is a sok pénzintézet nemcsak drágítani fogja a pénzt, hanem ezek­hez a bizalom, sem lehet oly nagy, mert a felügyelet és ellenőrzés oly sok intézetnél lehetetlen. Végre is az sült ki, hogy mindenkinek más nézete volt, de egyértelmű nyi­latkozat nem történt, és így az ügy későbbre halasztatott és megfontolásra adatott át, Isten tudja, kinek. (Derültség jobb felől.) Megengedi igen­t, barátom, ily viszonyok közt az­után, melyik kormány vagy melyik miniszter lehet az, aki minden úton-módon erőszakolni akarná akár az egyik, akár a másik nézet mellett az ily hitelszövetkezeti rend­szer életbe léptetését ? Azt hiszem, arra senki sem fog vállalkozhatni; én legalább, megvallom, nem tartom lehetőnek azt, és míg egy bizonyos úton és alapon nem tudok kiindulni, addig óvakodom az ilyentől. Tudjuk, hogy mily különböző né­zetek vannak ezen hitelszövetkezetek megalakítása, azok­nak alapszabályai tekintetében, úgy­hogy egyszerű össz­­hangzatos kezelés azoktól nem várható. Ugyanazért én az eszmék tisztázását tartom szüksé­gesnek és noha tárc­ámban nem foglaltatik arra a czélra összeg, mégis pályadíjat tűztem ki egy oly munkára, a­mely az ilyen hitelszövetkezetek mikénti megoldását és az alapszabályokat részletesen tárgyalná. Több pálya­munka érkezett be és ezeknek megbirálására a többek közt Károlyi Sándor gr. t. barátomat is megkértem. Hitrályi Sándor gróf: Engem nem ! Széchenyi Pál gróf földmivelés-, ipar- és keres­kedelmi miniszter: Ha t. barátom talán nem kéretett fel, mindenesetre felkéretnek többen, a­kik ezen ügy fölötti­anácskozásban részt vettek. Ha a megbízálás megtörténik és ki fog tűnni, hogy a beérkezett pályamunkák között van olyan, melyet használni lehetne, akkor én azt mentül nagyobb mértékben terjeszteni fogom, községekre is buz­­dítólag fog hatni, hogy ily módon alkossák meg a szövet­kezeteket. A kormány igenis feladatai közé sorolja ezen kér­déssel foglalkozni, de mielőtt a helyes kiindulási alapot meg nem találtuk, addig — bocsásson meg igen­t, ba­rátom — nem merek belebocsátkozni ily dolog megindí­tásába. A­mi az általános gazdasági válságot illeti, azt már az 1873-iki nagy pénzkrízis után mindenki beláthatta, és hogy ezen gazdasági válság be fog következni, annak — így szól — leginkább tolmácsai voltunk akkor, midőn ép­pen Károlyi Sándor gr. t. barátommal együtt a gazdasági egyesületben sürgettük egy enquéte összehívását, a­mely — gondolom — 1879-ben meg is tartatott. Már ezen en­­quéteben kimondtuk azt, hogy az a konkurrenczia, a­mely a tengerentúlról jön, nálunk okvetlenül árcsökkenést fog előidézni. Szükséges tehát megvizsgálnunk azon bajokat, melyekben gazdaságunk szenved, és kell találnunk szere­ket, a­melyekkel ezen bajok orvosolhatók. Ezen enquéte-nek eredménye egész könyvekben van összefoglalva, az azon enquéteben működő szakférfiak nyilatkozatai a bizottságok által összegyűjtöttek és ezek­nek alapján az országos gazdasági egyesület bizonyos te­endőket jelölt ki, és t. barátom az imént kiemelte felszó­lalásában azt, hogy ezen minisztérium tevékenységével teljesen meg van elégedve éppen azon idő óta,hogy a gaz­daközönségben a mozgalom megindult, hogy megkezdő­dött a fehérvári kiállítás alkalmával, a gazdasági kon­gresszus nyomán, később a gazda­egyletek részéről tar­tott enquéteen és a gazdaközönség nyilatkozataiban. Hangoztatva jön az, hogy a gazdasági rendszert meg kell változtatni és a czereáliák termelése mellett az állattenyésztést is fel kell karolni és a tevékenységet a mezőgazdaság más terére is ki kell terjeszteni! A kidolgozott javaslatok közül majd mindegyik teljesedésbe ment. Ilyen a tarifák szabályozása és a for­galmi eszközök államosítása; ilyen az a javaslat, hogy a szarvasmarha-tenyésztésnél azon mód követtessék, mely a lótenyésztésnél hasznosnak bizonyult. A gazdaközönség részéről is sok történt, mert szaporodott az okszerűen gazdálkodók száma, kik sikerrel kultiválják a gazdálko­dásnak egyéb ágait. A válság, mely a gazdasági téren beállott, nem lephetett meg senkit, mert azt előre látta mindenki. De e válságnak nemcsak a tengerentúl konkurren­czia és nemcsak a túlprodukc­ió az oka­­­,­­ az árcsök­kenés nem csupán a gazdasági termékek terén mutatko­zik, hanem minden áruczikk ára csökkent. A bajnak te­hát okvetlenül más oka is van és ezt szóló abban találja, hogy az aranyszükséglet sokkal nagyobb, mint az arany­­készlet és minél inkább szaporodni fognak azon államok, melyek pénzlábul az aranyat fogadják el, annál nagyobb lesz az aranyszükséglet és annál nagyobb mértékben emelkedik annak értéke és annál inkább száll az áru­­czikkek értéke. Ebben találja szóló a baj fő okát és ezen bajon úgy fogunk segíteni, ha, a­mint ezt a gazdasági egyesület ja­vasolta, az olcsóbb produkc­ióra törekszünk és hogy olcsó árak mellett is haszonnal lehessen megélni. Minden egyes termelő feladata Sajó.­ Lépessége és ereje szerint ezen orvosszert alkalmazni. A többi megjegyzésre vonatkozólag, — minthogy az idő előrehaladt, — a legközelebbi napokban fog vála­szolni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) BELFÖLD. — Pestmegye évnegyedes közgyűlésén, mint már esti lapunkban említve volt, Gullner Gyula in­dítványa négy szótöbbséggel elfogadtatott. Az indítvány mellett szavaztak: Bagó Mihály, Csávolszky József, Dal­­mady Győző, Demsics István, Dobos Pál, Farkas Elek, Farkas Sándor, Gullner Gyula, id. Hajós József, Hegedűs Károly, Kemény Gusztáv, Kladek Károly, Kolosváry Ist­ván, Kocsis István, Komjáthy Béla, Koncsor József, Ko­vács Gyula, Mihálkovics Béla, B. Molnár Sámuel, Prónay Dezső, Szabely Antal, Szabó István, Stankovics János, Teszári László, Tóth István, Tőkés Gyula, Vörösfalvi István, Fazekas Gábor, Kiss Ignácz, Szabó Kálmán, Vi­­czián Ádám, Zsadányi József.­­ Ellene szavaztak: Be­­niczky Gábor, Bossányi László, Bódis Ferencz, Darányi Kálmán, Földváry József, Földváry Mihály, Földváry Miklós, Fromm Antal, Gajári Antal, Gohl László, Lőwy Mór, Luppa Szvetozár, Matyók Bencze, Noszlopy Emil, Podmaniczky Géza b., Rudnyánszky Ferencz, Salamon Miklós, Somhegyi József, Szilágyi Lajos, Szivák Imre, Szondy Dénes, Tóth János, Vásárhelyi Géza, Ziska Gá­bor, Bellaagh Imre, Ilkey János, Lángos Kálmán, Réthy Ignácz, Széles József, Nagy Ferencz. Fővárosi üg­yek­.­ ­ A főváros közigazgatási bizottságá­nak ülésén folytatólagosan a féléves jelentések kerül­tek tárgyalásra. B­é­k­e­y Imre tanfelügyelő jelentése azon új kérdésekkel foglalkozik, melyek az iskolák körüli újí­tásokkal foglalkoznak, s általában megnyugtatólag nyilat­kozik a közoktatási viszonyokról a fővárosban. A jelentés szerint van a fővárosban 181 elemi iskola, mintegy 800 osztálylyal 844 tanítóval. Tanköteles gyermek van 52050, ezek közül 45.136 gyermek jár tényleg iskolába. Bökk János kir. ügyész jelenti, hogy miután a Fortuna-épület nem volt elegendő a rabok elhelyezésére, a szomszédos ház is megvásároltatott s abban 80 rab szá­mára rendeztetett be helyiség. Ismét fölvétetett a jelen­tésbe, hogy a botrányosan rongált kerepesi-uti fogház­­helyiség még mindig nem lett eltávolítva. Erre nézve a közigazgatási bizottság kijelenti, hogy ha azon barlang­ból esetleg járványos betegség fog a környékre kiterjed­ni, visszahárítja a felelősséget az igazságügyminiszterre, a­ki a már hatszor hozzá intézett felszólítás után sem in­tézkedett annak eltávolítása iránt. Hoffmann főmérnök előterjeszti az államépíté­­szeti hivatal jelentését, melyben jelenti, hogy az állami vasúti iskolában mintegy 80 sűtő, mozdonyvezető s más vasúti hivatalnok tett jó sikerű vizsgát. A posta forgalma a jelentés szerint az elmúlt félévben ismét nagy mérték­ben növekedett, úgy hogy a kezelés körül több újítás hozatott be. Megnyittatott továbbá az év folyamán 6 új fiókpostahivatal, és jövő májusra a kiállítás területére egy kincstári postahivatal fog szerveztetni. Zsák Hugó a kir. folyammérnökség előterjeszté­seit olvassa föl, melyek az emelkedő dunai hajóforgalom körüli nyitások és szervezésekkel foglalkozna­?. Jelenti, hogy a kotrási munkálatok többször ismételtettek. A pro­­montori Dunaágban a vízszabályozási munkálatok folya­matban vannak s részben már el is készültek s 1885. év végével teljesen be lesznek fejezve. Az árvaszéki elnök benyújtja jelentését, melyben semmi nevezetesebb nincs. Dr. Patrubány Gerő előterjeszti a főorvosi hi­vatal intézkedéseit, melyben megemlíti, hogy az egészségi viszonyok kedvezőbbek voltak az előbbi félévénél. Az elő­fordult egészségügyi intézkedések rövid összefoglalását adja és az államegészségügyi és a rendőrorvosi újításokat olvassa fel. A főorvosi hivatal forgalma az utóbbi­ félévben 14.394 ügydarabra terjedt. A bizottság valamennyi jelentést tudomásul vette, itt-ott élénk helyesléssel üdvözölte a nagyszabású eredmé­nyeket, melyek a jelentésekből kitűntek. Holnap délelőtt 10 órakor a havi jelentések kerül­nek napirendre s ezenkívül indítványok fognak tárgyal­tatni.

Next