Pesti Napló, 1885. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1885-04-01 / 90. szám

-deczember 23-ai szemle alkalmával a vizsgáló bizottság figyelme felhivatott arra, hogy ez a két oldalajtó, a­melyek fölé oda van írva: »kijárat«, tulajdonképen­­csak tévedésbe ejti a közönséget, mert nem az utczára vezetnek ki, hanem tekervényes folyosóra, honnan a színpadra s az udvari páholy egy elzárt ajtajához le­het jutni. Minthogy pedig a közönségnek a szabadba kell menni, nem a színpadra, a szabadba jutáshoz pe­dig a többi kijáró tökéletesen elég, a bizottság a rend­őrség, intendatura és tűzoltó főparancsnok egyhangú hozzájárulása mellett elhatározta, hogy a két ajtó be­­lealaztassék. Interpelláló a választ kielégítő tudo­másul vette. Most a bizottság tárgyalás alá vette a magyar államvasutak ajánlatát, hogy a város bizo­nyos pontjáról a szabályoknak megfelelő omnibuszo­kat (számra nézve 40-et) közlekedtethessen a központi pályaudvarhoz. Az ajánlatot a bizottság elfogadja olykép, hogy a vállalat a vonatok indulása előtt és érkezése után az utazó közönség rendelkezésére áll­jon. Az omnibuszok közlekedhetnek 10 perc­enkint is, de az indulásoknak a vasúti menetrenddel is össz­­hangozni kell. A vállalat nem akadályozza egy eset­leges nagy omnibuszvállalat alakulását, de a nagy vállalat ezeket a vonalakat és omnibuszokat át­veszi. A viteldíj 10 kr lesz. Ezután E­e­­­leki Miklós kérelmére a bizottság ajánl­ja, hogy a budai színkörhöz néhány omni­busz rendeltessék ki a nyári előadásokhoz, a­mely kocsik a közönséget 30 krajczárjával fogják Pestre átszállítani. Azután hosszú és igen beható vita folyt a táncziskolák és tánc­termek rendezésére vonatkozó szabály fölött. A tanácskozásban minden tag élénk részt vett, különösen Török János főkapitány, a­ki­nek a helyzet nagy ismeretéről tanúskodó fejtegeté­seit élénk tetszéssel fogadták. A vezérelvek, melyek szerint a hírhedt tánc­termek a szabályok alá vonat­nak, nagy megritkulására vezetnek a helyiségeknek. A főkapitány felkéretett, hogy készítsen a kifejtett elvek alapján szabálytervet, mely a jövő ülés tárgya lesz. Az országos kiállítás. A keleti pavilion számára Bolgárország­ban serény tevékenység folyik. Ugyanis, mint Rus­­csukból jelenti konzulunk, a tirnovói, drenovói és rus­­csuki kerületekből tíz láda küldemény adatott át a dunagőzhajózási társulatnak Budapestre szállítás vé­gett, a rasgradi és nikopoliszi gyűjtemények pedig a legközelebbi hajóval indíttatnak útnak. Ugyanily ér­telmű távirati jelentés érkezett be a szófiai főkonzulá­tustól is, úgy hogy bizton remélhető, hogy Bolgáror­szág nemcsak érdekes és tanulságos, de igen gazdag gyűjteményekkel is lesz kiállításunkon képviselve. * A kiállítás területén építendő árnyékszékek és pissoirok ajánlati verseny útján bérbe adatnak. A vállalkozni kívánók felhivatnak, hogy írásbeli ajánla­taikat ápril 10-én déli 12 óráig a kiállítási hivatalhoz nyújtsák be. A közelebbi feltételek a kiál­lítás műszaki osztályában tudhatók meg. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: ápril 1. Naptár: Szerda, ápril 1. — Róm. kath.: Hugó püspök. — Prot.: Tivadarka. — Görög-orosz: (márczius 20.) Szobb. vértanuk. - Zsidó : (nizán 16.) Második h­ús­­vétnap. — Nap kel 5 óra 40 perez, nyugszik 6 óra 28 perez. Hold kel 8 óra 38 perez este, nyugszik 6 óra 31 perez reggel. Miniszterelnök (belügyminiszter) fogad d. u. 5—6. Közmunka- és közlekedésügyi mi­niszter fogad d. u. 5—6. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—dél­után 2 óráig. Egyházi zene az egyetemi templomban este 6 órakor. A magyarhoni földtani társulat szak­ülése délután 5 órakor az akadémia földszinti termében. A budapesti angol kör évi közgyűlése este 8 órakor saját helyiségében (Tigris szálló.) A főváros törvényhatósági képvise­lő bizottságának ülése délután 4 órakor (új vá­rosháza). A magyar mérnök- és építész-egylet út-, vasút- és hídépítési szakosztályának ülése. Üveg festészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9—d. u. 1. ■­ Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9—d. u. 1. A Vörös­kereszt Erzsébet-kórház (Bu­dán, a déli pályaudvar közelében) megtekinthető délelőtt 10—11­­ óra között. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton(Be­­leznay-kert) nyitva, d. e. 9—délután 1, és délután 3—5, este?—9 óráig. Egyetemi füvészkert az Üllői­ úton d. e. 8— 12 és d. u. 2—4. Akadémiai k­önyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1. A 11 a­­ k­e­r­t nyitva egész nap. Margitszigetre hajó indul óránkint. — Erzsébet királyasszony márcz. 28-án délután 2 óra 40 perc­kor a Santa Cäcilia hajón az ymuideni kikötőt elhagyta, s 29-én reggel Londonba érkezett. A felséges asszony csak rövid ideig fog Angliában tartózkodni, s valószínűleg már néhány nap múlva Bissingenen át Heidelbergába utazik. Amsterdam­ból való elutazása előtt a felséges asszony személye­sen adta át dr. Mergernek a Ferencz­ József rend lo­vagkeresztjét és kifejezte neki teljes elismerését. — Lábmosás az udvarnál. Zöld­ csütörtökön a bécsi udvari szertartásteremben a hagyományos szo­kásokhoz képest az idén is 12 aggastyán lábmosása megy végbe a király ő Felség által. A királyasszony távolléte miatt az agg nők lábmosása ezúttal elmarad.­­ A Bismarck-ü­nnepélyek egyes pontjai között a legimpozánsabb lesz a berlini fáklyásmenet, mely­hez hasonlót a vi ág alig látott. A menetet egy hereld , négy trombitás nyitja meg a­ német jelmezben. Eze­ket követi négy fogatú díszkocsikban a rendezőség. Azután következnek díszfogatokon, lovasok által kör­nyezve, a német egyetemek küldöttségei. Majd az ösz­­szes berlini egyletek, a berlini tanulók s választóke­rületek képviselői, sok-sok ezer ember fáklyákkal s a Berlinben levő összes katonai zenekarokkal. A császár palotája előtt az összes zenekarok a »Heil dir in Sie­geskranz «-ot játszszák.­­ A magyar történelmi társulat április hó 2-án d. u. 5 órakor, az akadémia Kisfaludy-termében tartja választmányi ülését. Tárgyai: 1. Felolvasás: Magyar­­ország belállapota a mohácsi vész előtt. Óváry Lipót­­tól. 2. Folyóügyek. — Az orsz bányászati és kohászati egyesület alapszabályainak megvitatása czéljából összehívott értekezlet április 1-én este 6 órakor a kir. vasműigaz­­gatóság hivatalos helyiségeiben (vámpalota 83. sz.) folytatja tárgyalásait. — Letartóztatott bankárok. A bécsi rendőrség — mint már esti lapunkban jelentettük — ismét ár­talmatlanná tett két szélhámos bankárt, kik sok sze­gény embert juttattak koldusbotra. Az elfogottak: Hoffmeister Rudolf és Rei­ch Mór, a Hoff­meister és társa ez ég alatt egyesültek néhány évvel ezelőtt, s nagy váltóüzletet nyitottak Hernalsban. Megbízójuk meglehetősen sok akadt, s így nagyon könnyű szerrel jutottak tetemes összeghez. — Reichnak nem a legjobb híre volt Bécsben, mert csalás miatt öt évet töltött a stoini fegyházban, de társa annál nagyobb bizalomnak örvendett. A­­­mennyire addig kideríthették, a bankárok megbízói­­ 100.000 frtnyi kárt szenvednek. Van köztük olyan is, a­ki ötezer forintot bízott a szélhámosok kezére. A pénztár teljesen üres volt, mikor megvizsgálták, h­ogy a kárvallottak semmiféle kártérítésre nem számít­hatnak. A régészeti társulat ma ülést tartott az akadémia kistermében. Ma ter­­terjesztette elő Havas Sándor az Árpád sírjának fölfedezésére irányuló kutatások eredményét, mely szerint Fehéregyháza — Anonymus leírása alapján Árpád temetkezési helye — a ma Kis-Czellnek neve­zett remetehegyi magaslat táján, illetőleg ennek az esztergom-bécsi útra hajló lejtőjén keresendő. Hosszú és fáradságos munka árán jutott az előadó ez állítólagos eredményre, melynek megbízha­tóságáról teljesen meg van győződve. Havas Sándort Budapest főváros közönsége bízta meg az 1882. febr. 8-iki közgyűlésen azzal, hogy római régészeti ásatásai között Fehéregyháznak esetleg még fennálló romjait is igyekezzék fölfedezni. Az előadó mindenekelőtt adatok gyűjtéséhez látott,, kutatott a Fejér-féle ok­mánytárban, valamint az Ó-Buda középkori történel­mére vonatkozó művekben. Fejéregyháza hollétéről az előadó Nagy Lajos királynak 1355-ben kelt, az ó-budai birtok becserélése alkalmából készített ha­tárjáró okmányából merítette meggyőződését, amelyet eddigi kutatók meglehetősen figyelmen kívül hagytak. Az okmánynak egyik passzusa ugyanis igy szól: »... A határ innét leszáll ugyancsak keletnek tartva, a völgybe két határdombhoz, mely egy ösvény mellé földből lett fölhányva. Azután a szőlők közt másik két újból fölhányt határhalomhoz és az ösvény meg­­haladtával a nagy úthoz ér’, mely a hold. Szűzről ne­vezett Fejéregyházhoz vezet. Innét ugyanazon a nagy uton a mondott Fejéregyháza körül az esztergomi nagy útra jut...« A határjáró okmány egyes pontjait nyomról nyomra követve, jutott az előadó a fennebb közölt eredményre. Az előadót zajosan megéljenezték. Érdekes volt Herman Ottó előadása is a magyar halászatban mutatkozó ősmaradványokról. A legváltozatosabb alakú halászati eszközök nagy tömegét mutatja be, melyeknek czélját laikus em­ber első látásra aligha volna képes meghatározni. Bemutatott többek között egy Szeged táján haszná­latban levő »kuttyogató« nevű eszközt, melynek az a czélja, hogy a vízbe ejtve kuruttyoló hangot adjon; ily módon aztán a békát sejtő nagyobb halak könnyen hálóba kerülnek. Nevezetes a dologban az is, hogy Asztrahánban maigsan is hasonló módon fogják a halat. A magyar halászati eszközök tanulmányozása arról tesz tanúságot, hogy azok a czélszerű forma iránti ritka érzékkel készültek. Némelyikük Siamra vezethető vissza, többeken határozott római befolyás mutatkozik. Tárgyával összefüggésben érdekes adato­kat sorolt föl az előadó a magyar korcsolyákról, eve­zőkről, nádvágókról, melyeknek szerkezetéből ethno­­gráfiai következtetéseket vont le. Az előadó különben a magyarországi halászat terén tett gazdag tapasz­talatait terjedelmes munkában fogja közrebocsátani. A felolvasásokat választmányi ülés követte. Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. A Vadászkürt­ben szer­dán, ápril 1-én Berkes társulata hangversenye megy végbe. Kezdete este 8 órakor. — Adókivetés. A VI. ker. adókivető bizottság április 1-én a 3943-3975, a VII. kerületi az 5061 — 5080. uj helyrajzi számok alatt összeírt adókötelesek III. oszályú kereseti adóját fogja tárgyalni. — A dalma-szinháznál az előadások alkalmá­val a kocsiközlekedésre nézve a rend fentartása és a szerencsétlenségek kikerülése czéljából Török János főkapitány a következő intézkedéseket léptette élet­be : Az előadás kezdetével a színház főbejárójához a hajtás a Dalszínház­ utcza felől és csak lassú lépésben engedtetik meg. Előre hajtani vagy a sorból kitérni semmi körülmények között nem szabad. A főbejáró­tól eltávozó kocsik, a­mennyiben az előadás végeztéig ott maradnak, a következő helyeken állomásozhat­nak : a miniszterek és államtitkárok kocsijai a Hajós­­utczának a Sugár-úttól a Lázár-utcza felé eső részé­ben, a magán­fogatok a Sugár-uton a Hajós-utczától a Nagymező-utcza felé eső kifelé haladva a baloldali részén, a kétfogatú bérkocsik a Sugár-uton a Hajós­­utczától a Nagymező-utcza felé eső, kifelé haladva, a jobb oldali részén, és az egyfogatú bérkocsik a Hajós-ut­­czának a Sugár-úttól a Szerecsen-utcza felé eső részé­ben. A színházi tagok kocsijai a hajós-utczai bejárót el­hagyva, a színház mögött a Lázár-utczában foglal­hatnak helyet, s az elhajtás a Hajós-utczában levő kaputól a Sugár-út felőli részről csakis a Lázár-ut­­czán, vagy a Hajós-utczán a Váczi-körút felé van megengedve. Az előadás végeztével fuvarkeresés vé­gett megjelenő kétfogatu bérkocsik a Sugár-útnak a Dalszínház-utczától befelé a színház felőli részén és az egyfogatu bérkocsik a Dalszínház-utczának a Su­gárút és Szerecsen-utcza közötti részében várakoz­hatnak, s ezen helyüket csakis akkor hagyhatják el, ha a kocsi­ vendég kocsijukat elfoglalta, s a főbejárathoz való felhajtás csak esős időben, a megrendelt kocsik el­távozta után engedtetik meg. Az előadás végeztével a színház főbejárójához a hajtás a Hajós­ utcza felől s szintén csak lassú lépésben történhetik. A kocsis kö­teles elővigyázattal hajtani s a közönséget hangos kiáltással kitérésre bírni s csak akkor hajthat el he­lyéről, ha hivatik. A kocsis a rendőri közeg figyelmez­tetésének engedelmeskedni s intésre fogott megállani tartozik. Jelen rendelet áthágása kihágást képez s a kihágásról szóló büntető törvénykönyv 78., esetleg 120. §-a alapján büntettetik. — Svábhegyi élet. A tavasz még alig köszön­tött be s a tartós jó idő már­is özönével csalogatja ki a közönséget a főváros legkedveltebb nyaraló­helyére, a Svábhegyre. Az állandó nyaraló közönség is már megkezdte felvonulását s a költözködés mindenfelé nagyban folyik. Sok villa már be is népesült s a künn lakó fővárosi polgárok egész bizottságot alakítottak össze, mely a nyáron át a Svábhegy kicsinositása s a nyaraló közönség kényelme érdekében fog működni. Eddig főleg két őzést tűztek maguk elé, hogy a Sváb­hegy kisebb gyógytárt s a közbiztonságra való tekin­tetből tűzoltó-kirendeltséget kapjon. Ezenkívül gon­doskodni fognak a világítás javításáról. Az idén kü­lönben már több czélszerű újítás történt a Svábhe­gyen, amennyiben egy »Astra« czimü új kis szállót építettek, több uj utat csináltak s ezeket padokkal látták el, a fogaskerekű vasút mentén pedig a fahida­­kat vasszerkezetüekkel cserélték föl. Ez is hozzájárult mindenesetre ahhoz, hogy a lakásokat annyira elkap­kodták, hogy a ki most készülne már kint nyaralni, az legföljebb csak ideiglenes lakást kaphatna a kis szállóban. A fogaskerekű vasút húsvét vasárnaptól kezdve fog közlekedni, bizonyára nem kis örömére a szabadba vágyakozó publikumnak.­­ A budapest-józsefvárosi 2. sz. tank. szegény tanulókat segélyző­ egylet, mely a hasonczélú fővárosi egyletek közt kiválóan sikeres működést fejt ki, f. évi márci. hó 29-én, Hegedűs Sándor elnöklete alatt, a stáczió-utczai iskola­ épületben tartó közgyűlését. A múlt évre vonatkozó adatokat Vörös Kálmán titkár az általa összeállított évkönyvben terjesztette elő, is­mertetve benne az egylet működésének főbb mozza­natait. Az egyletnek 204 alapító és 206 rendes tagja van. A múlt év végén 4701 frt 97 kr alaptőkével és 128 frt 23 kr kezelési összeggel rendelkezett. Segé­lyezésre 828 frt 51 krt adott ki s összesen 183 mind­két nembeli növendéket látott el téli ruhával. Az el­nökség és a választmány buzgósága rövid pár év alatt valóban elismerésre méltó eredményt mutat fel. — A kőbányai szerencsétlenségről még a kö­vetkező adatokat közölhetjük: Ma délelőtt Kőbányán, Tóth László sertéskereskedő egyik nagy sertésszállá­sán Pap István, a szállás fiatal ispánja, felesége és három munkás szállt le egy kútba annak megmérése czéljából s az ott kifejlődött oxigéngáz vagy szénsav belehelése után élettelenül hullottak a kút vizébe. Az ispán ólomméretével mérte a Viz magasságát s midőn lehajolt, zsebében levő mérővesszője a vizbe hullott. Ennek fölhozása végett létrát állítottak a kútba s azon egy munkás leszállott, de alig ment pár fokot a létrán, elszédült s belehullott a kútba. Megmentésére ezután az ispán lépett a kútba s midőn ő is leszédült róla, fiatal neje rohant elő s utána szállt a létrára, majd pedig, midőn ő is leesett, még 2 munkás szállt alá s lelte halálát a gyilkos levegőben. Az utóbbi időben a sertésszállás kutjaiban megfogyott a viz. Az ispán, aggódva a viz hiányán, számitgatta már hosszabb idő óta, hogy mennyi időre lesz még elég a kút vízállománya. Ma délelőtt meg akarta mérni a víz magasságát, felbon­totta a kutat s ólommérőjére a vizbe bocsátotta, de míg lehajolva állt, kabátja felső zsebéből a mérő­vessző kihullott és beleesett a vízbe, azonban miután a felszínen maradt, föl akarta hozatni azt. Oroszky Lajos 24 éves etető munkás ajánlkozott a mérő föl­hozására s azonnal két létrát hoztak elő, melyeket összekötve lebocsátottak a kútba, mely 6 — 7 méter mélységű s 1 méter 30 cméterig van megtelve vizzel. Oroszky belépett a nyíláson, mely az öntöttvas kútfedőn van s körülbelül 60 cm. átmérőjű, de midőn a létra 8. fokára lépett, a fenn levők észrevették, hogy karjaival kapkodni kezd s pár pillanat múlva teste összecsuklott s a vizbe zuhant. Pap István azt hitte, hogy egyensúlyt vesztett, s megmentésére gondolt. Habozás nélkül belépett a kútba, s a fent levők csak azt látták, hogy élettelenül zuhant le a létráról. Az eset hire azonnal elterjedt a szálláson.Midőn Pap fia­tal felesége született Ádám Teréz, az esetet meghal­lotta, szívrenditő jajgatással rohant a kúthoz s mielőtt megakadályozhatták volna, a létrára lépett s maga is követte férjét a halálba. Ezután a százakra felgyűlt embercsoportból még két munkás lépett a kútba. Először Balog József czeglédi napszámos mun­kás, majd még Jankó Mihály dunaföldvári 29 éves munkás, ki csak 3 hét óta dolgozik a szálláson, s mind­kettőt hasonló sors várta a gyilkos levegőben. Ekkor már egész Kőbánya összefutott a borzasztó eset hal­latára, a munkások fejvesztve futkostak a kút körül s nem akadt ember, ki megfejthette, volna a szeren­csétlenség okát. Egy Valentics Lajos nevű napszá­mos még le akart szállni s csak erőszakkal tarthatták őt vissza. Később mégis megkisérlették a lemenést s Vastag Mihály vasúti váltóőr vállalkozott is rá, de előbb derekára kötelet erősítettek s igy lé­pett óvatosan a létrán lefelé. A midőn feje a kutban eltűnt, ő is összecsuklott s elalélva húz­ták ki a kötélnél fogva. Ekkor érkezett meg a rendőrség is Paupera fogalmazóval élén, s azon­nal fölvették a helyszíni szemlét s intézkedtek a szerencsétlenek kimentését illetőleg. Hosszúnyelű csáklyával sikerült egyenként kiemelni a holttesteket. Vastag Mihályt pedig hosszú fáradozás után sikerült életre hozni s lakására szállítani, a­hol még most is ápolják. Időközben megérkeztek dr. Apaticzky Kálmán és dr. Bereczky Endre orvosok is és meg­vizsgálták a holttesteket. Konstatálták, hogy a halál valamennyinél egy pillanat alatt beállott s még mi­előtt a vizbe estek volna, elhalt lélegzetük. Pedig va­lamennyi erőteljes ember volt, különösen az ispán, kit szálas, nagyerejü legénynek ismertek valamennyien, feleségét pedig szorgalmas, tisztességes asszonynak. A holttesteket megmosták s kiterítették. Pap Istvánt és nejét csinos kis­polgári lakásukban terítették ki; szívrendítő volt látni Pap atyjának fájdal­mát, midőn gyermekeinek holttestéhez megérke­zett. A holttesteket a rendőrség, mely időköz­ben jegyzőkönyvet vett föl az esetről, délután 2 órakor szállította be a Rókus-kórházba. Az ezerek­­re menő tömeget pedig, mely nem akart eloszlani a rémes eset színhelyéről, rendőrök oszlatták szét. A délutáni órákban megérkezett Csery Kálmán vizs­gálóbíró is, ki Paupera fogalmazó kíséretében meg­jelent a helyszínen s részletesen kihallgatta az eset szemtanúit, különösen pedig Pap Józsefet, az el­hunyt ispánnak öcscsét. A kutat ezután fölbon­tották. A nagy 4 méter átmérőjű kutöböl négy­szög­ű gránit-koc­kákkal van falazva. Mélysége 6—7 méter, a víz pedig körülbelül 120 méternyi ma­gasságú benne. A gáz még most is benne volt a kútöbölben, daczára annak, hogy hosszú ideig nyit­va volt az. Ezután gyertyát hoztak elő, meggyújtották s egy zsinegen lebocsátották a kútba. Alig egy fél mé­ternyi mélyen a gyertya elaludt. Háromszor-négyszer ismételték a kísérletet hasonló eredménynyel, úgy hogy kétségtelenné vált, miszerint a sertéstrágya által szaturált földön keresztül szivárgó viz elegyedett össze a kút vizével s ennek ammonnak­ kigőzölgése gyűlt meg a kutöbölben. Holnap délelőtt fogják a telep munkásait és a szemtanukat kihallgatni a kőbányai kapitányság épületében. Halálozások. Tihanyi Miklós, a népszínház kitűnő tagja, ma este 1/27 órakor szívszélhüdés következtében hir­telen elhunyt. A szomorú hír, mely gyorsan terjedt el a fővárosban, megdöbbentő hatással volt nemcsak az elhunyt pályatársaira és személyes ismerőseire, kik a színészen kívül becsülték benne az embert és a mindig víg kedélyű jó barátot is, hanem lesújtó volt a közönségre is, mely csak mint színészt ismerte, s a­melynek éveken át volt kedvencze. S ha szeretetreméltó volt a társaságban, a színpadon kiváló tehetsége által vívta ki a közönség és a sajtó osztatlan, feltétlen elismerését. Ezt teljes mértékben érdemelte ki. Büszkesége volt a népszín­háznak. Eredeti alkotó tehetség, egyaránt kitűnő min­den szerepében, mely alkalmat nyújtott, hogy gazdag kedélylyel, kitűnő humorral, elmés ötletekkel eleve­­nítse, élénkítse és fűszerezze. Gonddal tanulmányozta legkisebb szerepeit is. Játszott operettekben, népszín­művekben, látványosságokban, és nem egy ízben oly tőről metszett, annyi közvetlenséggel és természetes­séggel felruházott alakot teremtett, melyet méltán illetett a kritika a kabinetalak elnevezéssel. Nemes ambíczió vezérelte a színpadra és egész működésében, végső leheletéig. Szorgalmas, buzgó színész volt, a­mit eléggé bizonyít gazdag repertoirja. Egymás után ő teremtette meg jelesebbnél jelesebb alkotásait, melyek sokáig lesznek azok emlékezetében, a­kik őt e sze­repekben látták. A pusztabiró a Sárga csikóból, a gangos járású Keszeg Mihály a Vereshajuból, a Pi­ros bugyelláris becsületes, önfeláldozó Peták káplár­ja, a Falu rossza Gonosz Pistája, a püspöki fiúval di­csekedő jószivü öreg tanító az Igmándi kispapból, a Peleskei nótárius, a Nagyapó, Dicső Adalbert a Vadgalambból mindmegannyi kitűnő szerepe, mindmegannyi minta, mely az ország minden színpa­dán utánzásra talált. Ki nem látta a bornevilli ha­rangokat és ki nem mulatott Tihanyi bíróján ? Lili­ben Pleinchardot játszotta, a Tolonczban, Szárazma­lomban, Ripben, a Szép Meluzinában, Magdolnában kiváló gonddal s hatással játszotta szerepeit, s mind­egyiknek tudott érdeket kölcsönözni. Mikor a szín­padon volt, a közönség soha sem unatkozott. Sok­oldalú tehetségével nemcsak népszínművekben és bohókás operettekben aratott tapsokat, hanem az olyan darabokban is, a­melyekben igaz drámai já­tékra volt szükség. A hidegvérű Bogg Fileasz pompás személyesítőre talált benne, szóval, egyetlen szerepét sem ejtette el, pedig a népszínház repertoirjának majdnem minden darabjában el volt foglalva.­­ Legutóbb Szeringlinoszt, az ügye­fogyott gyógy­szerészt adta az Ördög piruláiban és még vasárnap is, bár már rosszul érezte magát, végig játszotta az első felvonást, de tovább nem bírta és a rendező ki­jelentette, hogy Komáromi fogja Tihanyit helyette­síteni. Hétfőn reggel felkelt és orvoshoz ment, ki azt ajánlotta neki, hogy feküdjék le Megfogadta az or­vos tanácsát, de nem volt maradása az ágyban. Foly­ton a halállal foglalkozott. Gyakran emlegette, hogy családjának egyik tagja sem volt hosszú életű, ő sem fog sokáig élni. Tihanyi, családi nevén László Miklós, 1850-ben született Nagy-Bajomban, Bihar megyében, hol atyja kiskereskedő volt. 15 éves kor­ában lépett a színész-pályára. Röszler István szín­igazgatóhoz szerződött, ki akkor Füzes-Bajomban működött. Sokáig ette a vándorszínész keserves ke­nyerét ; az ország összes városaiban megfordult Sze­ged és Kolozsvár kivételével. Győrből szerződtették a népszínházhoz, melynek megnyitása óta volt tagja. 1879-ben vette nőül Pecze Terézt,a nemzeti színház tán­­c­osnőjét. Házasságát két gyermekkel áldotta meg az ég. Ezek egyike Miklós, jelenleg 5 éves, a másik Maris­ka, 3 éves. Szerette nejét és gyermekeit, kiket a színi pályára akart nevelni és egyetlen vágya volt, hogy gyermekeit a színpadon láthassa. A sors nem így akar­ta. Életfonala megszakadt most, legszebb férfi korá­ban, mikor a szenvedett nélkülözésekért végre élvezni kezdte jutalmát. Szép jövő várt reá, mert sokat vár­tak tőle. Tehetsége iránt nemcsak a fővárosi sajtó adózott elismeréssel, hanem a bécsi is, mikor a nép­színház Bécsben vendégszerepelt. Erőteljes ember volt és senki sem hitte volna, hogy a halál oly hamar elragadja. Még ma reggel is felöltözött és a színházhoz akart menni, de hir­telen oly rosszul lett, hogy otthon kel­lett maradnia. A délelőtt folyamán állapota mindin­kább rosszabb lett. Délben meglátogatta dr. Gebhard Rókus­ kórházi főorvos és azzal távozott, hogy később visszajön és eret vág rajta. Délután a beteg perczről­­perezre rosszabbul érezte magát, vért hányt, és mikor este hat óra tájban Evva Lajos, a népszínház igazga­tója meglátogatta, kérte, hogy hivasson orvost, mert rögtön meghal. Néhány percz múlva lépett be dr. Rákosi Béla, a váczi börtön orvosa, ki jelenleg a fő­városban időz, és abban a pillanatban, midőn ke­zét nyújtotta a betegnek, beállott az agónia. Kél 7 órakor Tihanyi Miklós megszűnt élni. Szemeit Evva igazgató fogta be. Pályatársai e szomorú eset hatása alatt kedvetlenül játszottak. A vár­színházban is megdöbbenéssel fogadta mindenki a hírt. Tihanyi halála mély és őszinte részvétet keltett minden körben. A népszínház személyzete holnap dél­előtt értekezletet tart, a csütörtökön végbemenendő temetés rendezése végett. A halottas házat (Kerepesi­­út 50. sz.) az est folyamán számosan látogatták. Id. F­a b r­b­a­c­h Fülöp, a híres bécsi karmester, ma reggel, mint Bécsből jelentik, 70 éves korában el­hunyt. Zeneszerzeményei igen népszerűek voltak, s nevét Magyarországon is ismeretessé tették. Az egy­házi zene terén is tett kísérletet, sőt egy operát is írt, mely azonban nem nagy sikert aratott Damjanovics János, köz- és váltó-ügyvéd, márcz. 23-án délben, életének 60-ik és boldog házas­ságának 18-ik évében hosszas szenvedés után, Te­­mesvárott meghalt. Színház és művészet . A várszínházban ma este a vörös-kereszt­­egylet javára Ágai Adolf tartott felolvasást In hoc signo czim alatt a vörös-kereszt-egylet által világ­szerte kifejtett áldásos működésről. A felolvasás há­rom részre oszlott: A csatatér, az igazi szent szövet­ség és az Erzsébet-kórház. Érdekes adatokkal, sok szel­lemességgel fűszerezve adta elő Ágai a vörös­ke­­reszt-egyletek történetét, keletkezését és működé­sét Európában és hazánkban. A közönség mind­végig figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta a fel­olvasást és annak befejeztével zajosan megtap­solta Ágait. Ezután az Egy nő, ki az ablakon kiugrik adatott elő Blaha asszonynyal. A művésznőn kívül Beődy, Rónaszéki, Benedek és Balogh Etel kisasz­­szony osztoztak a közönség meg-megújuló tetszésnyi­latkozataiban. A színház a felemelt helyárak daczára (első emeleti páholy 10 frt, erkélyszék 5 frt) szépen megtelt. — Egyházi zene. Az egyetemi templomban ma délután fél hatkor tartották meg az orsz. m. kir. zene­­akadémia növendékei Koessler János tanár veze­tése és számos főrangú hölgy közreműködése mellett Liszt Ferencz »Krisztus-oratoriumá«-nak Stabat mater speciosa és Boldogságok czimű részleteiből a főpróbát, a­mely kitűnően sikerült. Minthogy pedig az előadás iránt a fővárosi előkelő körökben az ér­deklődés igen nagy s a titkári hivatal az egyes tuda­kozódásokra külön-külön írásbeli értesítéseket nem adhat : az érdeklődőknek ezen az után hozatik tudo­mására, hogy az előadás holnap, azaz szerdán este fél hatkor fog az egyetemi templomban megtartatni. — Új zeneművek. Rózsavölgyi s társa kiadásá­ban ismét több érdekes zenemű jelent meg. Ezek kö­zött első helyen kell említenünk a kitűnő ifjú zene­szerző, Z­s­a­d­á­n­y­i Armand művét. Boka keser­gője, régi magyar hallgató, csárdással hegedűre és zongorára. Pompás eredeti magyar zenemű, vervével és sajátságos zamattal. Ara 1 fzt. A tuű Bar­talus Ist­vánnak van ajánlva. Továbbá megjelentek: »1885- diki Nefelejts-csárdás,« szerzé Bugyi Ferencz,, zongo­rára alkalmazta Balázs Kálmán. Ara 80 kr. És »Pa­­godi polka«, »A két Savoyard leány« énekes színmű­ből szerzé s Pálmay Ilkának ajánlja Bánfi Sándor. Ára 50 kr. Törvényszéki csarnok. — A Függetlenség czimszalagjai. A kir. tábla II. büntetőtanácsa ma délelőtt Horváth Döme elnöklete alatt tartott ülésében foglalkozott a Verho­­v­a­y Gyula által T­h­a­i­s­z Elek volt főkapitány és B­a­n­d­a József nyomdász ellen hivatalos hatalom­mal való visszaélés, illetőleg magánlak megsértése miatt folyamatban tett bűnperrel. Tomcsányi Mór előadó ismertetése szerint 1884. okt. 7-én a hajnali órákban a Bartalics Imre nyomdájába Banda József több biztossal a főkapitány rendelése folytán megje­lent, s a Függetlenség czimszalagjait elvitték. Ver­­bovay ezen eljárás ellen feljelentést tett a törvény­széknél, az ügyészség azonban mint alkalmatlant félretenni indítványozta s ez értelemben határozott a törvényszék is. Ezen határozat ellen Verhovay a kir. táblához felebbezett s ez ma következő végzést ho­zott : A törvényszék által hozott végzést a kir. tábla megváltoztatja s az előnyomozást elrendeli. Indokok: A feljelentésben leírt tényállás egyenes és határozott vádat tartalmaz Thaisz Elek ellen hivatali hatalommal való visszaélés törvénysze­gése miatt, és semmiféle okot nem szolgáltat a felje­lentés tartalma az eljáró kir. törvényszék által ki­emelt azon körülménynek tény gyanánt való elfoga­dására, mintha Fanda József bűnvádi feljelentést tett volna a fővárosi főkapitányi hivatalnál s mintha ezen feljelentés következtében és mint bűnjelek lettek vol­na a feljelentésben említett cziniszalagok lefoglalva, sőt inkább az foglaltatik a feljelentésben, hogy e fentnevezett panaszlottak bűnszövetségi társak, és a panaszlott cselekményt jogsértési szándékkal követ­ték el. Hogy való-e a feljelentés tartalma? vagy ha­mis az abban foglalt vád ? Ezek olyan ténykörülmé­nyek, melyek csak előnyomozás által deríthetők biz­tosan fel. Ezért változtatta meg a kir. tábla a fent­­idézett tvszéki végzést és ezért rendelte el az előnyo­mozást. — Odry rablója, Odry Lehelnek éjjeli újpesti kalandja ismeretes a lapokból. Az elsőfokú bíróság a megtámadót, Márkust, rablás czimén öt évi fegy­­házra ítélte. A kir. tábla az esetben nem látta fenn­forogni a rablás tényálladékát és a vádlottat, Márkus Sámuelt teljesen fölmentette. A Pesti Napló táviratai. A franczia-khinai háború. Paris, márcz. 31. Parancs adatott ki, hogy 8000 főnyi gyalogság. Irat, üteg tüzér­ség és egy század spalit haladéktalanul Tou­­kingba indíttassék. 50.000 főnyi hadtest ala­kítása attól függ, hogy a kamara megszavazza-e a kért hitelt. A »Compagnie Transatlantique« ajánlkozott, hogy 10.000 főnyi katonaságot 35 nap alatt elszállít. A csapatok hír szerint április 4-dike és 9-dike közt szállnak hajóra. Páris, márcz. 31. A kamara a touringi hadjárat költségeire egyhangúlag ötven mil­lió franknyi hitelt szavazott meg, további hi­telek megszavazását akkorra tartván fönn, ha majd az új kabinet megalakíttatik. Páris, márcz. 31. A szenátus m­ai ülésén vita nélkül egyhangúlag megszavazta a toukingi hadjárat költségeire kért 50 millió franknyi hitelt, melyet a kamara már előbb elfogadott. Páris, márcz. 31. A Temps-nak Ha- Noi-ból kelt távirata szerint Negrier tá­bornok dandára, mely Lang-Sonban volt el­szállásolva, élelmezési nehézségek miatt volt kénytelen Tha-Noi és Dong-Son-ba visszavo­nulni, a­hol a hadállások jók és az élelmezés biztosítva van. A csapatok hangulata kitűnő, de sürgős szükség van erősbítésekre, hogy az invázió­nak és a hitei udvar fondorlatainak gát vet­tessék. (Ered. sürg.) Páris, márcz. 31. A Temps Ha-Noi-ból márcz. 30-dikáról a következő táviratot közli: Sürgősen szükséges, hogy Francziaország erélyesen lépjen föl, hogy az ellenséget elnyomja. Az idő igen kedvezőtlen. A kolera pusztít. Briéretől 38 óra óta nem ér­kezett hir. (K. Z.) A Irauczia kornniny-vAlsAg. Páris, márcz. 31. Az uj minisztérium eddig em­legetett névsora mind teljesen légből kapott. F­rey­­dinét Sadi-Carnotval, Spullerrel és másokkal érte­kezett. (Ered. sürg.) London, márcz. 31. Az itteni la­pok sajnálattal vesznek tudomást a Ferry-kabinet bukásáról s azt hiszik, hogy az új kabinet alatt a ka­mara nem fogja az egyiptomi egyességet beczikke­­lyezni s általában nehézségeket fog okozni Angliának. A hírlapok valamennyien kárörvendőleg nyilatkoz­nak a franczia események felett, melyeknek a főváros és a kamara utóbb színhelyei voltak. Itt el van ter­jedve a hír, hogy esetleg Waddington fogja átvenni a miniszterelnökséget. (Ered. sürg.) Páris, márcz. 31. A rend­őrség ma ugyanazon elővigyázati rendszabá­lyokat tette, amelyeket tegnap. A Bourbon­­palota előtt ma is nagy csoportban áll a nép. Cassagnac Pált ma is, épp úgy mint tegnap, rokonszenves ováczióval fogadta a tömeg. A kormány nem alakult meg. Freycinet ugyan már összeállította kabinetjének tagjait, így Constans lenne a belügyminiszter, Gobbes az igazságügyminiszter, Billot a hadügymi­niszter, Rouvier a pénzügyminiszter és Pey­­ron a tengerészetügyi miniszter. De ezen kombináczió nagy nehézségekbe ütközik, mert a kormány új tagjai nem akar­nak Billot-val egy kabinetbe lépni. Damnescas­­se rendőrfőnök elbocsáttatását kérte. Állását csak az esetben volna hajlandó megtartani, hogyha Coblet is belépne a minisztériumba. Freycinet erről ma este fog határozni. A ra­dikális lapok szerkesztői és munkatársai ma este 7 órakor a De la Presse kávéházban gyű­lést tartottak, s elhatározták, hogy feliratot intéznek a kamarához, melyben hangsúlyoz­zák Rhinával a béke megkötését, a katonák és a flotta visszahívását. Lacroix, Revillon, Clovis Ilugues képviselők, kik az ülésen je­len voltak, azt hangsúlyozták, hogy a feliratot egész Francziaországban terjeszszék, hogy a vidéki elvtársak is alájegyezhessék. (K. Z) (Ered. sürg.) Páris, márcz. 31. Freyci­net ma este hetedfél órakor Grévy által hosz­­szas kihallgatáson fogadtatott. (K. Z.) (Ered. sürg.) Páris, márcz. 31. A város tegnap este csendes volt. Több agent provocateur lazí­totta ugyan­ a népet, de senki sem hallgatott reájuk. A kamara szavazata után Ferry Waldeck- Rousseau kisére­tben a köztársaság tülökéhez ment. Grévy a távozó miniszterekkel egy óra hosszáig beszélgetett. Ferry kijelenté, hogy ő a kamara szavazata nélkül nem vonult volna vissza s elvállalta volna a felelőssé­get a helyzetért, a­melyet ő, daczára a történteknek, meg tudott volna változtatni. Ferry helyzete különben tényleg nem is lett volna tarthatatlan a kamarában, ha a képviselőket kívülről nem kényszerítik, hogy tőle elpártoljanak. Miután Grévy elnök elfogadta a lemondást, Brisson után küldött s magához kérette. Brisson visz­­szautasítván a minisztérium alakítására vonatkozó ajánlatot, Grévy Freycinethez folyamodott, a­ki 24 órai gondolkodási időt kért. Freycinet csak úgy haj­landó a kabinetalakításra, ha képes lenne abban az összes parlamenti pártokat egyesíteni. Baynal és Rou­vier, a kabinet volt tagjai, hír szerint megmaradnak az új minisztériumban is. Az »Union republicaine« részéről Spuller, a radikális balpárt részéről pedig Goblet és Floquet lépnek be az új kabinetbe. A pénz­ügyi tárczát még nem tudják, ki fogja átvenni. Wal­­deck-Rousseau ajánlatot kapott, hogy tartsa meg tár­ozóját, de ez tagadólag válaszolt­.

Next