Pesti Napló, 1885. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-11 / 249. szám

249. szám. Sierkeutéal iroda: Teren­cziek-tere, Athenäen m-é­p­ü­l­e­t. ▲ lep nellemi részét illető minden köztemény a szerkesztőség össz intézendő. Birmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-l iratai: Perencziek-tere, Athenäen m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Péntek, szeptember 11. 36. évf folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 1 írt. — 8 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 írt. Ás­suti kiadás psstai kMSnkfű­déseért feloszetás karosként 36 kr, Sraegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám­o kr. Budapest, szept. 10. Ha a termelési és a világforgalmi ténye­zőket számba veszszük s a tudomány és a tapasztalás áttekintését hozzáadjuk, előre kell látnunk, hogy a nyerstermelésnek az a ver­senye, melylyel Amerika, India, Oroszország Európának kontinensét megtámadták, a leg­közelebb belátható jövőben, legfölebb csak kisebb vagy nagyobb ingadozásoknak lehet alávetve, de hogy az sem mostani irányából kitérni, sem erejének veszélyességéből veszí­teni nem fog. Az is egészen bizonyos, hogy az a gaz­dasági válság, mely az utóbbi évek alatt Euró­pára tört, még távolról sem fejezte be rombo­lásait; sőt, ha útjában gátakra nem talál, mely ha teljesen föl nem is tartóztathatja, de leg­alább pusztító sebességét meglassíthatja, még az eddiginél is nagyobb rombolásokat fog okozni. Ez nagy gazdasági válság, az utóbbi évek rohamos árhanyatlásaival, az európai földbirtok értéktelenedését már eddig is elő­idézte, s a jövőben még inkább előidézheti. Maga után vonván természetesen az ipari ér­tékek hanyatlását is, mely mindig és min­denütt szükségképen bekövetkezik, a­hol a föld értéke s ezzel a birtokosok és mezőgaz­dák tőkéje apad, vevőképessége hanyatlik. S a veszélyeket fokozza még az, hogy e kettős elértéktelenedéssel előreláthatólag nem fog párhuzamosan haladni sem a kamat­lábnak, sem az állami közterheknek leszállítása. A mi által ezen tényezőknek még jelenlegi egyensúlyuk is nagyobb zavarok­nak lesz kitéve. Egész Európa érzi a veszélyt, mely ré­mes gyorsasággal közeledik, s az államok már évek előtt megváltoztatták gazdasági rendszerük alapjait, s a szabad kereskedelem helyett a vám­elzárkó­zás bástyái közé me­nekülnek. Mert minden ország érzi, hogy a földbirtok értékének konszolidácziója a legvi­­tálisabb érdekek egyike. S minden állam egy­formán törekszik e czélra, s a­mit a népneve­lési, szövetkezési, földművelési, a hitel és köz­lekedési rendszerek fejlesztése által a gazda­sági téren elérni lehet, azt elérni igyekszik. A kérdés azonban az, hogy midőn Euró­pának államai, így a közös veszélytől véde­kezve, egymás ellen is védekeznek, sőt ezt a védelmet a gazdasági és vámhábo­­rúk terére játszszák át, h­a helyes úton halad­nak e ? Kérdés, hogy a status quót, a fent­­említett rendszerek fejlesztésével, fentarthat­­ják-e ? Mert nincsenek-e országok és még a hátramaradottabb országoknak is nincsenek-e olyan vidékei, melyekben a gazdasági kultúra már elérte azt a fokot, melynél a jelenleg is­mert gazdasági, közlekedési és kulturális esz­közökkel sem lehet azt a jelenleginél verseny­képesebbé tenni? Egy hátramaradt ország­ban vagy vidéken a kultúra még sokat tehet. A ki nem használt értékeket kihasználhatja, a jövedelmet fokozhatja. De mi történjék ott, a­hol ez éppen a gazdasági kultúrának kifej­­tettségénél fogva már nem valósítható meg? Mindezek oly kérdések, melyek kell, hogy nem csupán nemzetgazdákat, hanem államférfiakat s kormányokat is foglalkoztas­sanak. Mindezek oly kérdések, melyeket előre láthatólag a jövő hóban Budapesten összeülendő gazdakongresszus is beha­tóan fog megvitatni. És ha elfogulatlanul s egészen gyakor­latilag fogja vizsgálni a gazdakongresszus, valamint hogy bárki más is ezeket a kérdé­seket, oly konzekvenc­iákra fog bukkanni, melyek elől kitérni alig lehet. Be kell látni mindenkinek, hogy a véde­kezésnek az a módja, melyet ma látunk meg­indulni, hogy az európai államok, habár az idegen verseny mindegyiknek föld és ipar értékét egyaránt fenyegeti,­­ egymás ellen is védekeznek és egymást is rontják és a sza­badkereskedelmi politikát még egymással szemben sem tűrik meg ,­­ hogy ez csak ideig-óráig tartó hasznot hajthat az erősebbek­nek a gyengébbek ellenében, de egészséges állapotokat, melyekben kölcsönösen a valódi erőnek forrásait találhatnák meg, nem szül­hetnek. Be kell látniok, hogy midőn ezen önző elzárkózási politikával első­sorban oda akar­nak hatni, hogy a közterheket leszállítani ne kellessék, hanem azok a jelenlegi fokon ma­radhassanak,­­ hogy ezzel csak egy mester­ségesen erőszakolt ideiglenességet érhetnek el, állandóságot nem. Ma még egyes államok közt a poli­tikai okok is nagy szerepet játszanak , s ez még sok áldozatot fog követelni az ipar és a mezőgazdaság terén. De mindazoknak, a­kik elfogulatlanul nézhetik a helyzetet s kérdése­ket, nem lehet hivatásuk politikai tendenc­iá­kat szolgálni a józan gazdasági érdekek ro­vására. Mert igen­is ki lehet mondani, hogy a közterhek leszállításának ott, a­hol ez csak­ugyan kikerülhetetlen, be kell következni. S akárhogyan fáznak is ettől a kormányok, ezzel az exigencziával számolniok kell. S az is kétségtelen, hogy hova hamarább általánosságra fog jutni az a felfogás, hogy a krízis lefolyását, ha már teljesen meggátolni nem lehet, okvetlenül lassítani kell, mert mindenekfölött időt kell nyerni arra, hogy a megváltozott gazdasági helyzetbe beleillesz­kedni, ahhoz alkalmazkodni lehessen. S ezt az időt megnyerni, ezt az időt az országoknak s népeknek megadni, ez első­sor­ban az államok és a kormányok fel­adata. Erre a módokat, a tudomány és a ta­pasztalásnak útmutatásai szerint, a kormá­nyoknak kell megtalálniuk. S ebből a per­spektívából tekintve a teendőket, a küszöbön álló gazdasági kiegyezés Magyarország és Ausztria közt még nagyobb fontos­ságot nyer ránk nézve, mint minővel valaha brit. Mert soha sem volt a gazdasági helyzet oly kritikus, mint jelenleg. Budapest, szept. 10. A szerb királyi párnak holnapi megérkezéséről, melyet ismételve említettünk, még a következőket kö­zölhetjük: A szerb királyi pár holnap délután két órakor fog fővárosunkba megérkezni, az osztrák­magyar állam vaspálya perronján ő felségeiket Tisza Kálmán miniszterelnök, Zichy Jenő gróf, Ráth Ká­roly főpolgármester, Török János főkapitány fogják üdvözölni. A királyi vendégek a vasútról az Angol királynő fogadóba hajtatnak és ott rövid pihenő után déjemnel tartatik. Azután a kiállításba mennek és ott rövid séta után a fővárosi pavilion terraszán frissítők szolgáltatnak fel. Hat órától fogva a park­ban két zenekar felváltva játszik és hétkor őfelségeik tiszteletére a kiállítási parkban fényes ünnepély ren­­deztetik bengáli és elektromos kivilágítással. A kirá­lyi pár az ünnepély alatt jelen lesz. Natália királynénak az országos bizottság gyönyörű csokrot fog átnyújtatni hódolata jeléül; a csokornak szerb nemzeti színű szalagján a következő felírás lesz: »Natália királyné ő felségének hódoló tisztelete jeléül a kiállítás országos bizottsága«. Mi­lán király 6 napig, Natália királyné 3 napig fog Budapesten tartózkodni. A szerb belügyminiszter a szükséges intézkedések megtételére már holnap reggel ide érkezik. A Magyarország és Ausztria között kezdendő tárgyalásokról a Bud. Ker. a következő közlést tar­talmazza : Közelebb több oldalról azon vélemény merült fel, hogy az osztrák és a magyar kormány között a vám és kereskedelmi szövetség megújítására és az azzal összefüggésben álló szerződésekre vonatkozó tárgyalások előre láthatólag még az idén teljesen befejeztetnek és így az azokra vonatkozó törvényjavas­latok a két törvényhozás elé terjesztetnek. Ezzel szemben arra figyelmeztetünk, hogy a kiegyezés leg­fontosabb pontja a kvóta­arány meghatározása, me­lyet az 1867 : XII. t. sz. 19 és 20 .§-ai értelmében a magyar országgyűlés és az osztrák birodalmi tanács által kiküldendő regnikoláris deputácziók állapítanak meg, és hogy ennek folytán a két kormány között folyó tárgyalások befejezése előtt, még ezen regnikoláris de­putácziók kiküldése és azok határozathozatala lesz szükségessé, miért is a kiegyezésre vonatkozó javas­latoknak a törvényhozások elé leendő terjesztése hónapok eltelte előtt nem várható. A vasárnapi munkaszünet­ Berlinben a rendőr­főnöki épületben Stulpnagel iparügyi tanácsos el­nöklete alatt értekezletek tartottak a vasárnapi nyugalom és munkaszünet ügyében. Jelen voltak Friedheim főkormánytanácsos, a városi iparügyi bi­zottság egy képviselője s más hivatalos egyéniség­ek. J­elen voltak továbbá a szappanos- és rokon iparos társulatának, a német szobrászok ipartársulatának, a bőrmunkások, porczellán­ és üveg, szivar, vésnök, mészáros stb. ipartársulatok képviselői. Két órai tanácskozás után következő rezüméban állapod­tak meg.­­Tekintetbe véve a műszaki és gazdasági kivi­teleket, a jelenlevő képviselők kijelentik, hogy ha a vasárnapi munka általában munkaadókra és munká­sokra törvényesen eltiltatik, ebből nem hárul hátrány a munkásra s egyiknek vagy a másiknak jövedelme sem károsittatik sem a heti bérnél, sem a szakmány­­munkánál, minthogy rendszerint a munka vasárnap illetve ünnepnap úgy sem sokat ér, a munkások pe­dig, kiknek nem engedélyeznek vasárnapot, e helyett legtöbbször hétfőn későn jönnek. Az ipar és foglal­kozások sokfélesége mellett általános határozatokat nem oly könnyen lehet megállapítani s az efféle intéz­kedések az egyes iparokra mindig különös tekintettel bocsátandók ki.­ Utóbb ugyanez ügyben a vendéglő­sök és bérkocsi iparosok csoportja ülésezett. A skandináv vámegyezség, Stockholmból jelen­tik szept. 3-tól. A kopenhágai kereskedelmi egylet által hozott határozatot, mely skandináv vámegyez­ség létrehozatalát czélozza, hogy a német áruk elől a bevitelt elzárják, az itteni lapok éles bírálat alá von­ják. A Szvenszka Dagbladet védvámos álláspontja folytán semmit sem akar tudni róla, mert attól tart, hogy az ily vámszerződés Svédországra nézve csak azt eredményezi, ami már Norvégiában megtörtént, hogy t. i. a svéd érdekek károsodnának, mert az oroszlánrészt Dánia ragadná magához. A Dagens Nyheter hangoztatja, hogy a terv megvalósításának feltétele a szorosabb megegyezés politikai tekintetben a három skandináv ország közt. Alig képzelhető azonban, hogy azon viszonyok közt, melyek a svéd-nor­vég és a dán kormányok közt fennállanak, valami tényleges eredmény létrejöjjön. Az orosz keleti tartományokban brutális módon megindított russzifikáczió a németországi sajtóban élénk visszhangot keltett s a berlini lapok egyenesen »szerződésszegésnek« nyilvánítják az orosz kormány eljárását. A többek közt idézik Nagy Péter czárnak 1710. szept. 30-án a balti tartományok kiváltságai­nak megerősítésekor tett ünnepélyes ígéretét, »a mely szerint hű lovag- és parasztrendü­nknek és utódainak Livlandban összes törvényesen szerzett s elénk hozott kiváltságait, szabályzatait, nemesi jogait, immunitá­sait, igazait, szabadságait ezennel s ez okmány által legkegyelmesebben megerősítjük és jóváhagyjuk. Egy­szersmind ígérjük, hogy ők és utódaik, a mint jogos és méltányos, mindezekben folytonosan és minden­koron általunk és utódaink által megtartassanak s e szerint kormányoztassanak.« Az 1721-ben kötött nymstädti békében a czár újólag ünnepélyesen köte­lezte magát, hogy Liv­ és Esztland lakóinak összes kiváltságait, melyeket egykor a svéd kormánytól sze­reztek, folytonosan fentartja és védeni fogja. E kiváltságok a német sajtó szerint követke­zőkből állottak: német közigazgatás, német iskola, német jog és törvénykezés, lelkiismereti szabadság. A múltban Oroszország nagyban és egészben megtar­totta a kiváltságokat, sőt megtörtént, hogy midőn Juri Szemarin pánszláv író a keleti tartományok russzifikácziója érdekében Miklós czár alatt egy könyvet írt, a vakmerő iró a miatt száműzetett. De azért a gyakorlatban régóta tart a németek oroszosí­­tása, ámbár kisebb arányokban. Néhány év óta pedig a legdurvább módon folytatják a munkát s hogy a livlandi német nemeseket megfélemlítsék, a kormány felbujtotta ellenök a parasztokat. A német bíróság egy ízben elfogta Tabba Keresztély nevű parasz­tot, ki a parasztságot agrár bűntények elkövetésére izgatta. Manassoin orosz szenátor rendeletére a vizs­gálatot egyszerűen be kellett szüntetni s kitűnt, hogy Tabba a szenátor irodájában volt alkalmazva. Egy más esetben Didó András livlandi orosz tisztviselő ellen fölmerült a gyanú, hogy a genfi ni­hilistákkal áll összeköttékben. Midőn a német bíróság el akarta fogatni, Manassoin szenátor, ki Pétervár­­ról a helyi közigazgatás ellenőrzése végett külde­tett ki, nem engedte s azt mondta, hogy Didó az ő védelme alatt áll. 1881. decz. havában elfogták Mert agitátort, mert azon gyanú hárult reá, hogy Holst lelkész ellen merényletet intézett. Mielőtt a vizsgálatot befejezhet­ték, Manassoin kiadta a parancsot, bocsássák sza­badon az illetőt, a­mi meg is történt. Kiwitt Jakab nevű paraszt az erdőben éjjeli titkos összejöveteleket tartott, hogy felbujtogassa a parasztokat a németek ellen. Midőn elfogták, Manasscein szenátor táviratilag elrendelte szabadon bocsátását s Kiwitt tovább foly­ta­thatta izgatásait. Számos paraszt, a­ki a hatóság vagy a nemesek megsértése miatt elítéltetett, a szená­tor parancsára egyszerűen szabad­lábra helyeztetett, így végezte Manassoin a keleti tartományokban a legfelsőbb ellenőrzést. Egész működése a német ad­­minisztráczió elleni izgatásra irányult. Ezzel vezette be az orosz kormány a német nyelv uralmának el­törlésére irányuló s most végrehajtott akczióját. A mezőgazdasági csarnok. (VII.) Csarnokunk egyik érdekes részle­tét a selymészeti kiállítás képezi, melyet a földmivelési minisztérium kebelében fennálló orsz. selyemtenyésztési felügyelőség rendezett. Ezen osztály élén Bezerédy Pál működik, kinek neve a magyar selyemtenyésztés terén hagyományos jó hangzással bir és lelkes fá­radozásával megmutatja, hogy e nevezetes termelési ágra nálunk eredményes jövő vár. A selymészeti tárlat egyike azon keveseknek, hol a külcsín és tartalmasság előnyösen pá­rosul és ez oknál fogva úgy a laikust, mint a szakembert egyaránt vonzza. Meglehetősen nagy asztal és falterületen a tárgyak két fő­csoportba sorolhatók: az egyik a termelés meghonosítását, a másik az üzem és gyártás­ból eredő termékeket állítja szemünk elé. Ki­váló figyelemreméltó azon gyűjtemény, mely a szakoktatásra vonatkozik, első­sorban a a szegzárdi selyemtenyésztési intézetben hasz­nált tanszerek, melyek főleg a selyemhernyó fejlődését mutatják óriási nagyságú plasztikus mintákban, melyeket a görzi szakintézet de­rék igazgatója, Bolle János, készített.Az egész­séges és beteg selymér életének majd minden fázisa, csodálatos alkatának számos rész­lete oly hiven és szemlélhetően áll előt­tünk, hogy a komplikált organizmust egy­szerre megértjük és egy pereznyi megtekin­tésre többet tanulunk, mintha tíz szakköny­vet kutattuk volna át. A modelleket nagy fali ábrák egészítik ki, melyek főleg a petebeteg­ségekre, ezeknek konstatálására vonatkoznak; a górcső alkalmazása elkerülhetlen és felette fontos, mert csak egészséges anyagból fejlőd­hetik ép hernyó. Több térkép áttekinthetően illusztrálja a selyemtenyésztésnek napról-napra növeke­dő fontosságát, továbbá a szederfa-állományt, a kiosztott szedermagot és az újon kiültetett fákat is kimutatja. Látjuk a szederfa terme­lésére és kezelésére vonatkozó színes ábrákat, a fának és gyümölcsnek használhatóságát, mint edény, ráma, pálinka, bor csemege és szedermagolaj stb. A második csoportban a selyemipar üze­méből eredő tárgyakat látjuk, fényes bizonyí­tékául annak, hogy e termelés, a­hol valóban indikálva van, semmiféle külföldi versenytől nem fél, csak erőszakolni nem szabad ott, a­hova nem való. E hibába esett Erdélynek egyik, különben igen jó akaratú volt kor­mányzója, herczeg Schwarzenberg, ki »par ordre du Mufti« mindenütt selyemtenyésztést akart látni, miglen a mostani intéző körök okszerűen latolgatják a fenforgó körülménye­ket és a szerint járnak el, — innen az a valóban meglepő haladás, melyet ezen üdvös iparág rövid négy év alatt tett. Nagy feketére festett üveges szekrényben, égszín­kék bársony alapon a pancsovai és újvidéki m. kir. selyemfonódák gyönyörű szép sárga és fehér nyers selyme pompázik, a szekrény oldalrekeszeit a gubó (cocon) foglalja el, mely­­nek egy része fonósátorban is látható, a­hol a hernyók bebábozása történt. A két gyár berendezését és működését számos kép ábrá­zolja, minden egyes munkahelyiséget teljes működésben mutatva be; két térkép, egyik 187­9-ből, a másik 1884-ből a selyemtenyész­tés állapotáról, illetőleg terjedtségéről szól, ezeknek pregnáns adataira azonnal vissza­térünk. A selyemtenyésztési felügyelőség üdvös működését leginkább néhány számmal lehet jellemezni, melynek megítélésénél a fennállás rövid időtartamát (a jelen szervezetet 1880-ban K. Kemény Gábor akkori közgazdasági minisz­ter hívta életbe) soha szem elől téveszteni nem szabad. A szegzárdi szakintézetet 19 tanuló látogatta, 69 helyen 2212 hallgatónak tartot­tak előadást és országszerte 16.845 tanköny­vet osztottak ki, szedermagból 6772 községbe 4847 liter került, kiültetve 824 községben 232.409 darab szederfa lett. Hogy a kiültetés sikeres is legyen, a megyékben járási fais­kola felügyelők vannak alkalmazva, kik a faiskolát évente kétszer, őszszel és tavaszszal megszemlélik. Több helyen hazafias birtoko­sok 1—1 hold földet tíz évi használatra in­gyen bocsátottak át, e területet azután a fel­ügyelőség állította be. A nyers­anyag termelése a fent említett térképek szerint a következő előhaladást mu­tatja: míg 1879-ben 2507 kiló gubó után 2809 fztot kaptak a termelők, addig 1884-ben már 122.133 kiló beváltási árában 130.370 frt lett fizetve, oly emelkedés, mely valóban párját ritkitja. A termelő községek helyi fel­vigyázók, ezek ismét kerületi felügyelők alatt állanak; beváltási ára az élő gubónak kilón­­kint az I. osztályúnak. 1 frt 20 kr, a II. osz­tályúnak 50 kr. Azonkívül a tenyésztő a szükséges petét ingyen kapja, valamint a hernyók táplálásához szükséges szederfaleve­let is, oly helyen, hol a szederfa magántulaj­don, a használati jogot a selymészeti felügye­lőség szerzi meg. Igen nagy nehézséggel jár a nyers­anyag­nak az országban való feldolgozása, mert e czélra a hazai erőket még külön képezni kell. Igaz ugyan, hogy a magyar munkásnő ügyes­sége hamar ellesi az olasz mesternek fogásait, de viszont azt sem lehet tagadni, hogy a gyári élethez nem igen lévén hozzászokva, abba csakhamar beleun. Hogy a hazai selyemtermelésben még egyhamar a túlprodukc­iótól félni nem le­het, az onnan is kitetszik, hogy a kö­rülbelül 100.000 métermázsányi világszük­ségletből Európa csak körülbelül egy har­madrészt bír fedezni, de miután a tengeren túl olcsóbban termelnek, nekünk a minőség­ben kell versenyképeseknek lennünk és hogy erre nem siker nélkül törekszünk, azon tény mutatja, hogy selymünk eddig mindig maga­sabb árban kelt el, még­pedig magában Lyon­ban, mint a rendes napi árjegyzés volt. Hogy a magyar selymészet rövid időn annyira ha­ladt, azt a már említett Bolle igazgató közre­működésén kívül Záhony Ritter Vilmos görzi selyemgyárosnak lehet köszönni, ki termé­nyünknek teljes önzetlenséggel szerzett nevet és vevőt a világpiaczon. Csakis így történhe­tett, hogy öt év alatt ezen iparág már közel fél millió forintnyi keresetet nyújtott az azzal foglalkozóknak, míg a fonodai vállala­tok 29,100 frt üzleti nyereséget mutatnak fel. Az intézmény tehát a legjobb után van és a szerint, a­mint jövedelmezőbbé válik, az állam segélye oly arányban fog keresbedni. Ma erre még okvetetlenül nagy szükség van, de mint látjuk, dús kamatot is hoz. Kivált ha a selymészeti felügyelőség ezután is oly sike­resen fogja betölteni elsőrendű feladatát, mely abban áll, hogy az ország oly vidékein, hol­ a selyemipar meghonosítása úgy égalji és természeti, mint gazdasági viszonyoknál fogva lehetséges, mindazon feltételeket megadja, melyek ezen iparhoz szükségesek. Végül meg kell emlékeznünk Bezerédy Istvánné gyönyörű kiállításáról. Már boldo­gult férje volt az, ki tolnamegyei hidjai birto­kán a harminczas években a magyar selyem­tenyésztésnek alapkövét lerakta, ezen első se­­lyemfonóda tehát majdnem félszázados múltra tekinthet vissza. A bemutatott selyemkelmék nem annyira a divatos színváltozatosság, mint inkább könnyed finomság és példátlan tartós­ság által tűnnek ki. Azonkívül látunk fonott selymet, selyemhulladékot, gubót és azon meggyőződéssel távozunk az ősz honleány szekrényétől, hogy e termelési ágban mo­dernebbet, szemkápráztatóbbat kétségkívül lehet mutatni, de jobbat és szolidabbat bizo­nyára nem! Gamadi Vilmos. Országos kiállítás. Külföldi gazdák Budapesten. • A tenyészmarha-, hízósertés- és tejtermék kiállí­tások, melyek az általános országos kiállítás ke­retén belül szeptember hó első napjaiban rendez­tetek, alkalmat szolgáltattak számos külföldi gaz­dának, hogy kiállításunkat meglátogatva tájékozást szerezzenek maguknak hazánk gazdasági és különösen mezőgazdasági viszonyairól. Ennek leghelyesebb mód­ja az hogy a külföldi vendégek szakavatott veze­tők kíséretében körutazást tegyenek az országban. Eg­an Ede országos tejgazdasági felügyelő készség­gel vállalkozott egy nagyobbszabású gazdasági kirán­dulás rendezésére és diszpozíc­ióinak, nemkülönben a közlekedési vállalatok előzékenységének és a nagyobb földbirtokosok vendégszeretetének köszönhető, hogy a kirándulás létrejöhet. A kirándulásra mintegy 60—80 külföldi gazda­sági szakember jelentkezett. Ausztriából ígér­keztek : Bauer H. gr. Salm uradalmi intézője (Svetla), Beer Lajos orsz. képviselő (Bécs), Czecz-Lindenwald Károly (Bierzanow Krakó mellett), gr. Dürckheim- Montmartin Ottó (Hagenberg), dr. Eder Ká­roly, báró Mayr jószágigazgatója (Gutenhof), Fa­ber Alfred birtokos (Brun), Grórski László lovag, földbirtokos (Rozwienica, Galiczia), Hochegger jó­szágfelügyelő, a Wiener landw. Zeitung tejgazd. szak­­tudósítója (Lambach), Halimka földbirtokos (Mycon, Galiczia), Kaltenegger csász. tanácsos, az osztr. föld­­miv. minisztérium kiküldöttje (Brixen), Kamman bir­tokos (Bécs-Ujhely), Kintzel A. (Komarno, Gali­czia) , Kistelenski birtokos (Stupice, Galiczia), Kneiszl József, plébános (Stubenberg, Stájer­­ország), Lasse János földbirtokos (Lameczek, Ga­liczia) , Lindelof báró (Strasshof, Alsó-Ausztria) Morgenbrenner Hippolit (Luzan, Bukovina), Osta­­szevsky Kázmér birtokos (Klemkovska, Galiczia), Os­­taszevski Szaniszló lovag, birtokos (Klemkovska, Gali­czia), Rogovsky Witold lovag, földbirtokos és polgár­­mester (Tarnon, Galiczia), dr. Rothauer Miksa (Kla­genfurt), Schütz Cosmas a karinthiai gazd. egyesület vezértitkára (Klagenfurt), Skibnievsky Broniszló lo­vag (Medyka, Galiczia), Skibnievsky Győző lovag (Lemberg), dr. Zakotinski Clemens lovag (Lemberg). Németországból: Bittrich, földbirtokos (Rodmannshöfen, Königsberg mellett), Boysen, a schleswig-holsteini gazd. egyesület vezértitkára (Kiel), báró Carnstein Brandenburg és Alsó-Lausitz orsz. gazd. egyesületének vezértitkára (Berlin), Dettweiler a hesseni gazd. fogyasztási egyesületek elnöke (Lau­­fenheim), dr. Eisbhein igazgató (Heddesdorf), Feser dr. bajor műegyetemi tanár, Bajorország tejgazd. konzulense (München), Frank kir. kormánytanácsos (Boroszló), Geiss nyug. kapitány, a Nordd. Allg. Ztg. mezőgazd. tudósítója (Wiesbaden), Giessmann Oszkár bérlő (Niedersohna Meissen m., Szász­hon), Jodlbauer (München), Kühne birtokos (Gross- Hagen, Szászhon), dr. Lintner, (München), Mar­­tiny, felső gazdasági tanintézeti tanár (Berlin), dr. May, kir. tanár, a bajor gazdasági egye­sület vezértitkára (München), dr. Miaskovsky, az államtudományok egyetemi tanára (Boroszló), Otto, Lajos bajor herczeg ő fensége gazd. tanácsosa (Mün­chen), dr. Oemler, a nyugatporoszországi gazdák közp. egyesületének vezértitkára (Danzig), Petersen, Olden­burg herczegi gazd. tanácsos, a »Milchzeitung« szer­kesztője (Eutin), Soxblet, az orsz. közp. gazd. kisér­eti állomás főnöke (München), dr. Steiger Ottó, föld­birtokos (Leutewitz), Wahl Alfréd, technikus-chemi­­kus az orsz. közp. gazdászati kísérleti állomásnál (München). Svájczból: Anderegg tanár, a svájczi gazd. egyesület vezértitkára (Zürich), Gsell W. (St.-Gallen). Francziaor szágból: Comte de Reilbac (Chateau de Montry par Exblj), Vicomte Rougome de Cbauteloup a »Journal d’agriculture pratique« képviselője (Clermont Ferrand, Puy de Döme). Angliából: Fred Ballard Esq. (Colwall Great Malvern), J. A. Harrel Esq. D. L., az angol, skót és ír­­azd. egyesületek tagja (Moynalty, Kells Ireland), James Long, a The Field és Agricultural Gazette tudósítója (Graveley Manor Stevenage). Svédhonból: Bendix Károly, Svédhon kiá­ltás képviselője (Stokholm.) Magyarországból: Mint kalauzok szíve­sek voltak részvételüket kilátásba helyezni. Bertha György, Vasmegye közg. előadója (Szombathely), Békessy László, felső gazdasági tanintézeti tanár (Debreczen), Gamauf Vilmos, az erdélyi gazd. egye­sület vezértitkára (Kolozsvár), Günther, gróf Schön­­torn uradalmi igazgatója (Munkács), Horváth Ber­talan, gróf Teleki Miksa örökösei uradalmainak kor­mányzója, (Kendilóna), Hencs Árpád, felső gazd. tan­intézeti tanár (Keszthely), Lónyay Géza, (Som), Ren­ner Gusztáv, a m. k. ménesuradalom igazgatója (Kis­bér), dr. Rodiczky Jenő, a f. gazd. tanintézet igazgatója (Kassa), Tannert Ingolf, bérlő (Tápió-Szele), Tanárky Gyula, herczeg Eszterházy ny. gazd. tanácsosa (Bu­dapest). Az egész kirándulás vezetője, mint említet­tük, Egan Ede orsz. miniszt. tejgazdasági felügyelő. Miután a kirándulás, mint a névsorból is lát­hatni, úgyszólván középeurópai jelleggel bír, miután másrészt gondoskodva van arról, hogy hazánkból is a szakférfiak egész sora csatlakozzék kalauzként a ven­dégekhez, bizton remélhető, hogy a kirándulás hivatva lesz felvilágosítólag hatni és a külföldön azon bal­hiedelmeket eloszlatni segíteni, melyek az ottani szak­körökben hazánk viszonyait illetőleg ma még nagyobb­részt uralkodnak. A programm igen változatos. Holnap szept. 11-én a társaság a fővárosban marad, aztán sorra meglátogatják Debreczent, Orosházát, Mágocsot (Ká­rolyi Alajos gr. uradalma), Szegedet, Baját, Tolnát, Mohácsot, Keszthelyt, Sz.­Lászlót (Dreher Antal ura­dalma), M.-Óvárt, Kisbért. A kiállítást tegnap, szerdán, szept. 9-én az ál­landó jegyek tulajdonosain kivül 8887 egyén láto­gatta és pedig 50 kros jegygyel 6448, 20 kros esti jegygyel 696? 20 kros munkás- vagy tanulójegygyel

Next