Pesti Napló, 1885. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1885-10-09 / 277. szám

277. szám. Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A Up szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A Up anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Péntek, október 9. 36. évi folyam. MMsaar^B^gaag^^B^EBgWWBBIWIIIIIMaBMW^g .Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás portán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: havonként 1 frt 60 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 8 hónapra 9 frt. Ha­ss­uti kiadás postai kaffinkiu­dáse kívántatik, postabálvegre báronként 85 krv. évnegyedenként 1 forint felfi­setandő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 13 pesti 2STaplóc kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­let, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ TM ^9 Okt. 1-sejétől kezdve lapunk előfizetési árát lényegesen leszállítottuk. Előfizetési feltételek : (A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, hétfőn reg­gel rendkívüli számot ad ki.) 6 hónapra ................. 9 frt — kr. 3 hónapra ... ... ... 4 ., 50 ,, Havonkint ••• sas aaa 1 „ 50 „ Ha az esti kiadás postai különküldése kívánta­tik, postabélyegre havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. 99“ Azon előfizetők, kik szeptemberen túl a régi áron fizettek elő, a régi s az új előfizetési árak közötti különbözetet az új előfizetésnél levonni szí­veskedjenek. 99“ Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalának (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Delegáczió és miniszter. Két hét múlva Bécsben érdekes talál­kozás lesz, Kálnoky és Andrássy viszont lát­ják egymást a delegáczióban. A két állam­férfin, előd és utód, két irányt képvisel: a német szövetség intimitását emez, az orosz barátságot amaz. Múlt és jelen így bírálják egymást gyakran s mindenik azt hiszi, neki van igaza; a múlt tapasztalataira, a jelen a viszonyokra hivatkozik, de ezek változnak és a jelenből is csak múlt lesz. Még a keleti események nem fejlődtek annyira, hogy a delegácziók, illetve a ma­gyarnak külügyi albizottsága ne folyhatna be irányadólag monarchiánk külügyi politi­kájára. A konstantinápolyi értekezlet is be­végezte játékait akkorára s tudni fogjuk Eu­rópa határozatlanságát. A válságot látja min­denki, hogy monarchiánknak e válságban állást foglalni és szerepet kell viselni, senki nem tagadja. De mine legyen ezen szerep? Magyarországot a bécsi külügyminisztérium nem kérdezte a podgoriczai verekedéstől a berlini békekötésig, csinálta a­mint jónak látta. S Kálnoky sem kérte Tisza bele­egyezését a kremsieri találkozáshoz. De a magyar delegácziónak mégis van szava, ha akarja és ha el nem késik. Most beállhat ezen eset. Kálnoky irányá­ban sem személyes barátság, sem túlságos bi­zalom nem köti. De elfogultság sincs ellene, legalább a nagy­közönségben nincs. Az em­berek azt tartják róla, hogy nem ő csinálja a külpolitikát, ő csak a külügyminisztériumot vezeti. Más is csak azt tenné, a­mit az udvar akar. Kicsoda az »udvar« ? Az változik, egy­szer ez, másszor az. Válságos időkben, mint a mostaniak, a delegácziókra az udvar is hallgat. Mert ki tudja, mikor kell tőlök sok pénzt kérni a moz­gósításra ? De ki ellen ? Török ellen, bolgár ellen, Montenegro ellen vagy Albániába? Ez iránt a delegácziók hangulatát jó tudni. A delegá­czió pedig köteles kérdezni és beszélni, hogy a nemzet képviselete ne ítéljen vakon és vi­lágosítsa­ fel a kormányt az ország nézetei és óhajai felől. Hiszen ott ülnek Andrássy, Ap­­ponyi, Szilágyi, Falk, Angyelics, Schlauch, Kresztics, Zichy Ferencz a külügyi albizottság­ban, ezen férfiak összeköttetéseiknél fogva csak ismerik a helyzetet s hivatvák a legkülönbö­zőbb szempontokból a külügyi kérdést meg­vitatni, melynek lényege abból áll: beavat­kozzunk mi a keleti válságba, vagy sem? Ezzel pedig kapcsolatos azon másik kér­dés: támogatja Németország a mi keleti poli­tikánkat avagy cserben hagyott bennünket? S az orosz békeszövetséggel hogy állunk, ha a háború kiüt ? Pedig kiüt, sőt már bennünket is fenye­get. A berlini kongresszus jeles alkotásai közé tartozott nem csak Kelet-Rumélia, hanem Bosznia okkupácziója is. Ki kételkednék, hogy Bosznia a szomszédban hallott verekedésre harczi kedvet kap­­majd, ha a hó ol­vad«. Ljubibratics, s más bosnyák szabad­sághősök már toborzanak önkénteseket s Montenegro, a kényeztetett szomszéd, bár­mikor bocsáthat rajokat Herczegovinába vagy Novi-Bazárba. A pánszláv izgatók nem hagyták számításon kívül Boszniát s Ausztria-Magyarországot. Legyünk rá elké­szülve, hogy e szép országban, melyet Kállay pasa oly igen rendbe hozott és Appel pasa­­ pac­ifikált, harmadszor is lesz módunk kato­náink vitézségét bemutatni nyolc­ év alatt. S látjuk, hogy kormányunk is hajlandó az ag­godalomra, mert a bosnyák földön kiszolgált katonák ott tartatnak s az ezredek fel nem cseréltetnek, de kik felváltani lerendeltettek, a zászlóaljak innen is, onnan is mennek be Boszniába, sőt Triesztből Kattaróba is vittek katonákat a hajók. Öt hadi gőzös pedig teljes felszereléssel »gyakorlatra« indult keletre. * Ezek talán elkísérik Erzsébet királynét tengeri kéj utazásában, Szalonikiba, hol a fe­jedelemasszonyt ünnepélyesen fogadják a tö­rök hatóságok. De ezen kirándulás csak egy kis békés epizód a keleti válságban, s talán nincs politikai jelentősége? Nem ilyenekkel, hanem azon fontos kér­déssel okvetlenül tisztába kell jönni a dele­gácziónak, hogy mi tulajdonképen a külügyminiszter úr keleti politi­kája? Tisza nem tudta megmagyarázni, ta­lán Kállay jobban ért hozzá? A keleti kérdé­sekben spec­ialista. Andrássy is tőle kérdezte, mit maga nem tudott. A berlini szerződés vesszőparipáján lova­golni csak olyan diplomatáknak való, kik okosabbat tenni nem tudnak. S miután Salis­bury lord is úgy magyarázza, hogy a berlini kongresszus azért csinálta Kelet-Ruméliát, hogy Bulgáriával egy nagy nemzeti állammá egyesüljön, e magyarázatban Andrássy is megnyugtatik, hiszen az unió mégis csak unió marad. De a berlini szerződés semilyen magyarázata nem magyarázza meg nekünk Kálnoky politikáját, azt tehát a delegácziótól reméljük. És ha Kálnoky külpolitikája olyan jó, hogy a delegácziónak is tetszik, meg Bis­marcknak is, akkor Kálnoky maradhat, ellen­ben ha Bismarck és a delegátus urak nem értik Kálnokyt s nem biznak benne, akkor­­ nem szavaznak ugyan neki bizalmatlanságot, csak megbuktatják. Ámbár a delegáczió nem parlament s a külügyi albizottság csak inter­­wievekti szokta a minisztert, az utólagos ered­mény mégis az lehet, hogy a miniszter megy és más politika jön. Ez eset pedig most éppen nincs kizárva. Diplomaták mindig észreveszik a diplomaták hibáit, s ha Kálnoky talán elvétette, az a be­avatott köröknél már tudva van. Hervadt levél könnyen megválik fájától, egy kis szél is lefújja. Ellenben h­a erős, meglátszik az rajta mindjárt. A delegácziók tanácskozásaira tehát mél­­­tán kiváncsiak lehetünk ezúttal, s egész Európa figyelme oda irányul, mivelhogy más parlamentáris testület nincs is most együtt, hol a keleti kérdés illetékes módon tárgyal­tathatnék, csak ez. Minisztertanács tartatott tegnap este, mely több óráig folyt. Szerbiában mind élénkebben nyilatkozik a fél­tékenység Bulgária iránt. Szerbiában igen kínosan hatott a bolgár küldöttségnek a czár általi fogadta­tása, mert általában azt remélték, hogy a fogadtatás nem fog megtörténni. Most már hivatalos formában is panaszt emelnek szerb részről Bulgária ellen, a szerb emigránsok ügyében. Erről egy alantabb olvas­ható távirat tudósít Az angol konzervatívok és az írek között, mint a Daily News állítja, a választásokra való te­kintettel megegyezés jött létre. A megegyezést e lap szerint lord Churchill közvetítette, ki legközelebb Iz­­landban járt, és ott a parnellistákkal több ízben érteke­zett. Ő hozta Londonba az írek békefeltételeit, melyek leglényegesebb részét a kabinet elfogadta. Az angol­ sza­­badelvű párt főközlönyének e hite azonban valószínű­leg csak arra c­éloz, hogy a konzervatívok irányában a választók között ellenszenvet keltsen, mert alig hihető, hogy az angol kabinet beleegyezzék a külön izlandi parlamentbe. Pedig Parnellnek legutóbb W­icklowban tartott beszéde ezt tűzi ki az egyet­értés elengedhetetlen feltételeként. Érdekesnek tart­juk­­ megemlíteni, hogy Parnell e beszédben utalt Ausztria-Magyarország állami szervezetére és annak mintájára kíván Izland számára külön parlamentet. A franczia köztársasági párt vereségét a választá­sok alkalmával a Standard főleg annak tulajdonítja, hogy a Ferry-kormány háborúba bonyolította az orszá­got Annámmal és hogy a francziák vallási érzelmeit büntetlenül hitte sértegethetni. »Megrövidíteni — így szól: — a papság jogosan igényelhető jövedelmeit, üldözni az egyházi rendeket, a legsértőbb és legkihí­­vőbb módon megfosztani az államot minden vallási összeköttetéseitől, igen könnyű és egyszerű politika volt, míg arról volt szó, hogy a városok atheista és anarchista csőcseléke kielégíttessék. De azok a rövid­látó ikonoklaszták megfeledkeztek arról, hogy vannak vidéki választókerületek is, melyekben nagy számot tesz a pap. Ama konzervatív befolyások között, melyek a köztársasági párt ügyét az örvény szélére sodorták, az egyháznak lelkes küzdelme, melylyel megsértett és megtámadott becsületéért síkra szállott, a legna­gyobb szerepet játszotta. Az angol szabadelvű kép­viselőjelöltek, kik körülbelül hasonló irányban kezde­nek megindulni, okulást meríthetnek e keserű tapasz­talásból. Annyi bizonyos, hogy a franczia köztársasági párt igen kemény lec­két kapott, melyet csak saját hibáinak róhat fel.« A római kúria levéltárában fontos okmányokat találtak a Karolina-ügyben. Ez okmányok, úgy lát­szik, kiegészítik VI. Sándor pápa ismeretes bulláját. Berlinből azt írják, hogy a pápa közvetítő javaslata valószínűleg abból fog állani, hogy a Karolinák spa­nyol tulajdonjoga elismertessék, Németország érde­kei pedig e szigeteken megfelelő kereskedelmi szerző­dés által biztosíttassanak. Ebben mindkét fél meg­nyugodnék. A közművelődési pótadó. (Ered. sürg.) Nagy­ Károly, okt. 8. Szatmár­megy­e mai közgyűlése négy oláh pap szavazata elle­nében 119 szavazattal, nagy lelkesedés között elha­tározta a Széchenyi-társulat javára egy százalék pótadó kivetését. Az első szónok a Széchenyi-társulat gyűlésén ez irányban indítványt tett Károlyi István gróf volt, szónoki hévvel ajánl­va a megszavazást. Pelle oláh pap szólalt fel egyedül az ellen, mivel a társulat magyarosítani akar. Mérsékelt s leplezett intencziójú beszéde általános visszatetszést szült. A főispán hatásosan utasította vissza a ma­­gyarosítási czélzatot. Grönyey, Jékey, Luby, Kovács Eduárd nagy tetszés között érveltek a pótadó mellett. Ujfalussy alispán nem szólalt fel ugyan, de mégis az ő befolyása és hazafias magatar­tásának köszönhető az, hogy megyénk volt az úttörő a kulturális czélú pótadó megszavazásában és az ön­tudatos magyar politika kezdeményezésében. Megyénk méltó volt múltjához, mert minden magyar, sőt több oláh is megszavazta a pótadót. A mezőgazdasági csarnok. (XII.) Eltekintve azon hiányoktól, me­lyeket bevezető czikkünkben jeleztünk, a me­zőgazdasági csarnok elég változatos és tetsze­tős képet nyújt, mely a huzamos időn át er­­nyedetlen buzgósággal és ritka odaadással folytatott munkának eredménye. Máday Izi­dor osztálytanácsos és Reusz Henrik csoport­biztos teljes joggal vehetik igénybe az érdem oroszlánrészét, tapintatos eljárásuk szerencsés megoldásra vezette a nehéz feladatot, melyben Porzsolt mérnök is derekasan részt vett. A ki tudja, mennyi apró-cseprő bajjal van összeg kötve az efféle rendezkedés, ki valaha pró­bálta a sok ellentétes érdeknek méltányos ösz­­szeegyeztetését, az feltétlen elismeréssel fog adózni az ilyen tevékenységnek, mely egyéb­ként éppen az illetők részéről, többnyire csak hálátlansággal találkozik... Magyarország, mint a latifundiumok ha­zája, a csarnokban néhány óriási birtoktest­tel szerepel, melyek közül gróf Károlyi Ala­jos, az esztergomi érsekség, a Wodianer-Sina és Karácsonyi uradalmak stb. magasodnak ki. Londoni nagykövetünk 35.000 hold szántó­földjéről szebbnél-szebb terményeket látunk, mindenütt az eladási quantumnak pontos jel­zésével és ha az állvány idoma ellen lehetne is némi kifogás, a rendezés nyugodt méltósá­ga a tömeges termelésnek ad impozáns kife­jezést. Azon értelmes tisztikar, mely a grófi uradalmak szakszerű kezelésével méltó hír­nevet szerzett, fényes bizonyítékát nyújtja annak, hogy" az önkezelési rendszer bár keve­sebb, de biztos kamatot h­oz a legtöbbet já­rul mezőgazdaságunk emeléséhez. Primásunk birtokai sokoldalú tevékenységről tanúskod­nak, mely tán nem minden ágazatban éri el a tökély legmagasabb fokát, de mindenesetre örvendetes előmenetelt mutat, melyet számos adat röviden és alaposan illusztrál; e mellett alig nyom sokat a latban, hogy az állvány­nak sem színe, sem alakja sikerültnek nem mondható. Nagybirtokosaink közül Cseko­­nics, Wodiáner, Karácsonyi szerepelnek kü­lön állványnyal; az elsőnél a könyvvitel be­mutatását is látjuk, oly példa, mely csak alig talált követőre. Két idegen hangzású név köti le a fal mentén figyelmünket: egyik báró Baratta Dragono Alajos, ki a gyakorlat mezején és irodalmi téren egyaránt kivá­lik, a másik gróf Zedtwitz Kurt, hol egye­bek mellett a gyökérfejlődés preparátumai bírnak rendkivüli érdekkel. A Györgyei örö­kösöknek majd minden terményük elsőrangú, ugyanezt lehet mondani az Apponyiak, gróf Károlyi Gyula, Harkányi Frigyes és több mások kiállításáról is. Tömeges termelést a Freystädtlerek mutatnak be, a papi birtokok is ide számítanak, bár a minőséghez itt-ott szó fér. Egyáltalában konstatálnunk kell, hogy az 1884-iki aratás igen sok helyen az átlagos minőségen is alul maradt és így igen kedve­zőtlen színben tünteti fel az egyes vidékeket, de másrészt azt sem szabad elhallgatnunk, hogy igen sok esetben maga a gazda van el­maradva. Látjuk például— és fájdalom, nem egyszer — hogy a termény nem faj- és nem magtiszta, azaz elkorcsosult anyagnak tisztá­talan vegyüléke; mert ha elitélendő az u. n. »kiszemelés«, akkor még inkább kárhozta­tandó azon indolenczia, mely gazos gabonát tesz ki a szemlére. A minimális minőség, melyet kiállításon megkívánnunk kell, a »vetni való« qualitás, ezt pedig tűrhető termésből minden jóra való rosta segélyével előállítani képesek vagyunk. Az aratási időszak meg nem figyelése főleg a búzáknak tarkaságában nyilvánul, az árpa sárgaságáért a sok esőt kell okulnunk. Igen szép eredményt a hüvelyesek termelése biz­tosít, ezt nemcsak a jury ismerte el, hanem­­ számos kereskedő is, minélfogva a nagyobb­mérvű kivitel is várható. Ritka szép paszulyt­­ báró Nyáry Jenő mutat be, ki számos változ­­ványt szaporít, továbbá Szathmáry Király Pálné is, kinek egyébként egész kiállítása mintaszerű. Egy közepes nagyságú birtoknak czélszerűbb és többoldalúbb felhasználását alig lehet képzelni, mint a­minőt itt találunk; minden terménynek, minden czikknek kitűnő volta fennen dicséri az erélyes és szakszerű vezetést. Csarnokunkban néhány új magfajtával is találkozunk, mely kisebb-nagyobb szeren­csével talál kultiválásra; legtöbbet a székely tengeri beszéltet magáról, melynek jelenté­keny kivitele is van; a Timáry-féle rizs az olasz szakértők tetszését is kivívta. Magkeres­kedőink közül alig néhány clég van képvi­selve , pedig e fontos közvetítés igen nagy szerepet játszik és kellően organizálva, mil­liókat takaríthatna meg az országnak. Igen érdekes a budapesti árutőzsde kiállítása, mely Máday osztálytanácsos kezdeményezésére jött létre s a kereskedelmi gabonákat — búzát és árpát — tünteti fel származási vidékek sze­rint, a­mint a börzén jegyeztetni szoktak. Több termelő felhasználta az igazgatóság ál­tal nyújtott alkalmat és az új gabonából kül­dött ezen összehasonlítás igen érdekes és többnyire az idei hozam javára üt ki, a mit például a Pallavicini őrgróf kiállításánál lehet észlelni, mely egyáltalában, kivált konzervált takarmányainál fogva, igen érdekes. Gróf Zichy Ödön és Jenő birtokai igen szépen vannak képviselve, főleg a gazdasági építészet számos mintával és tervvel szerepel, hol a külcsin a czélszerűséggel párosul. Kü­lönben a kálozi uradalom egész Magyarorszá­gon ismeretes azon monográfiából, melyet a jeles jószágkormányzó, Boda Imre ezelőtt né­hány évvel közzétett; a szakszerű intelligen­­czia alig emelhetett volna magának ennél szebb emléket. A csarnokban néhány térképet is talá­lunk, mely statisztikai czéloknak szolgál. A szorgalmas Hatsek Ignácz ebbeli munkálatai sokkal ismertebbek, hogy sem külön dicséretre szorulnának; mellette a Földmivelési érde­keink szerkesztősége tűnik ki, mely lapjának 12 évi folyamán kívül szorgalmasan kidolgo­zott grafikus mappákat mutat be Magyaror­szág mezőgazdasági viszonyairól. G­amauf Vilmos: Tiszavölgyi társulat. A Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága f. hó 6-án gr. Károlyi Sándor elnöklete alatt ülést tar­tott, melyen több fontos tárgy nyert elintézést. A fölolvasott pénztári jelentés szerint a pénz­tárban jelenleg 9453 frt 32 kr van és még több tár­sulat van hátralékban. Ezek járulékaik befizetésére határoztatak fel­­szólittatni, ellenkező esetben az 1884. XIV. t.-cz. szigora fog ellenük alkalmaztatni. A pénzügyminiszter leirata jelenti, hogy a pénzügyminiszter átírt az igazságügyminiszterhez, hogy a magánhitel szempontjából kívánatosnak tar­taná, ha az ártérben fekvő s a földadókataszterben ilyenekül kitüntetett területeknek ezen minősége egy­szersmind a hiteltelekkönyvekbe is bejegyeztetnék s e tekintetben a hiteltelekkönyveknek a földadókatasz­teri telekkönyvekkel való összhangzásba hozatalát tárgyazó törvényjavaslatban gondoskodás történnék. Az 1880. évi XX. t. sz. által alkotott k­ö­l­­csönalap hátralékai tárgyában Károlyi Sándor gr. indítványára elhatároztatott, hogy az ad­minisztratív albizottság küldöttséggé alakulva, a köz­ponti bizottság által eddig elfoglalt álláspont értel­mében felterjesztést szerkeszszen, s azt a pénzügymi­niszternek mielőbb testületileg nyújtsa át. Felolvastatott az adminisztratív albizottság je­lentése az ártérfejlesztésre nézve kiadni tervezett mi­niszteri utasítást illetőleg, a vidéki egyletek beérke­zett véleményeinek kapcsán. A bizottság azon meggyőződést szerezte magá­nak, hogy leghelyesebb a miniszteri utasítási tervezet álláspontja, mely is lehetővé teszi, hogy minden tár­sulat a spec­iális igényeinek megfelelőbb módozatot vegye igénybe. A­mi azon kérdést illeti, hogy a belvi­zek rendezéséhez szükséges munkálatok adatai is az ártérfejlesztésnél állapíttassanak meg,­­ a bizottság ezen szempontot teljesen méltányolja, azt tartja azon­ban, hogy a miniszteri utasítási tervezet ezen adatok felvételét nemcsak hogy ki nem zárja, de sőt ellenke­zőleg a területi felvétel ezen adatokat magában foglalja. Péch József orsz. középítészeti felügyelő, Ra­­paics Radó osztálytanácsos, Babics József, S­z­­­u­h­a Ágost és Szögyény Emil felszólalásai után az albizottság javaslatai azon hozzáadással fo­gadtattak el, hogy kivételes esetekben tartsa fönn magának a közlekedési miniszter a jogot, hogy­ a társu­lati érdekeltség egy részének felfolyamodása folytán a közp. bizottság meghallgatása után a legmagasabb vízszintől, mint a műszaki ártérfejlesztés alapjától, eltérnie is lehessen. Az osztályozási eljárás megállapítása tekinteté­ben hosszabb vita után elhatározta a központi bizott­ság, hogy az adminisztratív albizottság a vidéki egy­leteket kérdőpontok alakjában kérdezze meg az iránt, hogy mily alapon nyugszik jelenlegi osztályozásuk, s hogy jövőre mily elvekbe fektetni találnák azt czél­­szerűnek ? s ezen vélemények beérkezte után tegyen az adminisztratív albizottság a központi bizottságnak konkrét javaslatot. Ezután a közgyűlés deczember 13-ára határoztatott kitüzetni, és utasíttatott a pénz­ügyi albizottság, hogy most már úgy az 1885., mint az 1886. évekre a költségvetést olykép készítse el, hogy e két évre egységes kivetés történjék. Fővárosi ügyek. Az ingyenes oktatás Budapesten. A fővárosi közoktatásügyi bizottság tegnapelőtt tartott teljes ülésében A­lker tanácsnok elnöklete alatt tár­gyalta T­e­n­c­z­e­r Pál fővárosi bizottsági tag in­dítványát a népiskolákban való ingyenes oktatás tárgyában. Miután a jegyző felolvasta a népiskolai szakosztály véleményét, mely az említett indítványt elvben egyhangúlag elfogadta, Hunfalvy János emelt szót azon kijelentéssel, hogy ő az indítványt el nem fogadja. Szóló nem tartja azt humanizmusnak, ha a gyermekek a népiskolákban ingyen részesíttet­­nek az oktatásban. Az úgynevezett szegény ember, nézete szerint, költsön kevesebbet a korcsmában és meg fogja a tan­díjat fizethetni és ha ezt nem birja, lesz elég ideje magának szegénységi bizonyítványt szerezni, mely­nek alapján gyermeke ingyen fölvétetik az iskolába. Végtére kijelenti, hogy ő nem érti, mért mentessenek föl a vagyonosabbak is a tandíj fizetése alól,­­ minél­fogva nem járulhat az indítványhoz. é­k­e­s Imre tanfelügyelő üdvözli az indít­ványt. Óhajtaná, hogy az összes gyermekek a fővá­rosban, amint az indítványozva van, a tandíj alól felmentessenek, de mivel attól tart, hogy e reform behozatala új adóval terhelhetné a fővárosi lakossá­got, az indítványhoz nem járulhat. Igaz, hogy a nép­iskolákat látogató 45.000 gyermek közül csak 8300, tehát alig ötödrésze, van a tandíj alól fölmentve, an­nak ellenére, hogy a statisztikai adatok szerint majd­nem 60 százaléka a szülőknek vagyontalan, miből az következik, hogy a legtöbb nem akarja szegénységét bevallani, de ismétli, hogy az új adónak ellene lévén, az indítványt el nem fogadhatja. A tett indítvány helyett szóló javasolja, hogy azon lakos, aki a beira­tásnál a bizottság előtt adókönyvével igazolja, hogy 10 írtnál kevesebb adót fizet, a tandíj alól felmentes­sék, míg az, ki 10 írtnál több adót fizet, az eddigi 35 kv helyett havonkint 1 irtot fizessen. Stojanovits igazgató hozzájárul Békey in­dítványához és kijelenti, hogy az iskola az által be­csélten csak emeltetni fog, ha a szülők magasabb tan­díj fizetésére köteleztetnek. C­s­e­­­k­a Nándor az eredeti indítványt mellőz­ni kéri és Békey Imre javaslatát fogadja el. Kurz Vilmos plébános úgy látja, hogy mind­azok, kik az eredeti indítvány ellen szólottak, annak szükségét mégis átlátják, hogy a tanulók a népisko­lákban a tandíj alól fölmentessenek, minélfogva a szakosztály javaslatát elfogadja. Vajdai­fi Ernő és Vaj­daf­fi Gusztáv be­ható beszédben indokolják a tandíj megszüntetésének szükségét és elfogadják a szakosztály javaslatát. Végül T­e­n­c­z­e­r Pál, mint indítványozó, meg­­c­áfolni törekszik az indítványa ellen felhozottakat. A tanfelügyelő adatai leginkább illusztrálják annak szükségét, hogy a népiskolákba járó gyermekek in­gyenes oktatásban részesüljenek. Helytelennek tartja azon felfogást, hogy in­dítványa csak a vagyonosok javára volna, kiknek gyermekei Hunfalvy nézete szerint a tandíj alól föl­mentetnének. Hisz itt csak 50.000 frt jövedelemről van szó, melytől a főváros elesnék, míg a népiskolák fentartása egy millióba kerül, mely összeget mégis legnagyobb részt a vagyonos osztály fizeti. Békey in­dítványát mellőzni kéri, mert nézete szerint gyakran az is igen szegény ember, aki 10 írtnál több adót fizet. Mindezeknél fogva kéri a bizottságot, hogy a közmű­velődés érdekében fogadja el indítványát. Az elnök szavazás alá bocsátotta az indítványt s az 10 szavazattal 7 ellenében elfogad­­t­a t a 11. A közoktatásügyi bizottság ennélfogva el­határozta, hogy az összes fővárosi népisko­lákban 1886-ik év szept. havától kezdve a tanítás díjmentes legyen. A főmérnöki főlevéltárnoki állomások jöven­dő betöltése tekintetében tett bizottsági javaslatokat a tanács magáévá tette s ehhez képest a főlevél­tár­nok qualifikáczióját úgy kéri megállapítani, hogy ez vagy a jogi, vagy a bölcsészeti egyetemet vé­gezte legyen s ezenkívül orsz. levéltári tiszti vizsgát tett. Fizetése 2000 frt s 500 frt lakbér s háromszor egymás után 150 frtos quinquennális jutalék. A fő­mé­r­n­ö­k legyen az összes mérnöki tudományok ok­leveles mérnöke, európai látkörű egyén, a­ki a főváros összes technikai dolgaiban vihesse a főfelügyeletet s nem csak az építkezés,hanem az erdészet, kertészet stb. terén is. Ennek a díjazása valószínűleg csak közös megegyezés szerint lesz megállapítható. Országos kiállítás. A kiállítást szerdán, okt. 7-én, az állandó je­gyek tulajdonosain kívül 13,291 egyén látogatta, és pedig: 50 kros jegygyel 9422, 20 kros esti jegygyel 249, 20 kros munkás- vagy tanuló jegygyel 2664, 30 kros katonajegy­gyel 499, napi szabadj­egygy­el 337. * A 1 o v a k. Az összes kollektív kiállítások közt a lókiállítás gyakorolja a legnagyobb vonzerőt. A töme­ges látogatás a déli órákra s délutáni négy órára esik. A közönség azért tódul különösen ez órákban a ló­kiállítás területére, mert ekkor vezetik elő rendsze­rint a hátaslovakat, ekkor hajtatnak elő a pestme­gyei ötös, a Jankovich-féle négyes s a debreczeni ötös fogatok. Hogy a magyar állami ménesek s ő­bessége drága és pompás lovai, melyek mindegyike nagy hír­névnek örvend, leginkább tetszenek, azt talán feles­leges is említenünk. Nemkülönben tetszésre találnak a megyék lovai. A vidék kiállítása fényes bizonyságul szolgál arra, hogy hazánkban a nemes lótenyésztés általában is magas fokot ért el. Parasztlovaknak 5— 600 frt a rendes áruk, sőt egyes délezeg állat ára megüti az 1500—3000 frtot is. A vidéki lovak meg­lehetős keresletnek örvendenek, de még mindig sok kapható. Megjegyezzük még, hogy a lókiállításra külföldről is nagy számban érkeznek érdeklődők. * A kiállítási hangverseny-csarnokban okt. 10-én, szombaton esti 6 órától 11-ig nagy katonai hangver­seny tartozik Faulwetter A. karmester vezetése alatt. A hangversenyre külön beléptidíj nem fizetendő. Ugyanott meleg és hideg ételek s italok szolgáltat­nak fel.

Next