Pesti Napló, 1885. november (36. évfolyam, 300-329. szám)

1885-11-08 / 307. szám

Wahrmann szerint ez nem is tartozik a zár­­számadási albizottság illetékességéhez. Lambert vezérhadbiztos kifejti, hogy a tar­­talék-konzervek fogytak el, mert a kordonnál alkal­mazott legénységre csak egy adag volt előirányozva és kettőt fogyasztottak. Minthogy az 1883-iki zár­számadással összefügg az 1883-iki eredmény, azért vették fel itt ezen bevételi többlet elszámolását. Szentgyörgyi Gyula udvari tanácsos kéri az albizottságot, hogy itt intézze el ezen tételt, ha­bár nem hitelmeghosszabbítás formájában, mert különben az elszámolás nem történhetnék 1883-ra, hanem át­menne 1886-ra, s ez zavart okozna. Hegedűs Sándor előadó erre a következő indítványt terjeszti elő: a megszállott tartományok­ban álló parancsnokságok, csapatok és intézetek rend­kívüli hitele kezelésénél az 1883. évben elért saját bevételeknek 120,821 frtnyi többletére nézve felha­talmazás adatik, hogy abból tartalék-konzervek sze­reztessenek be és erről az elszámolás az 1885. évi kezelési évszak végéig eszközöltessék. Az albizottság ezen indítványt elfogadta és a hadügyminisztérium zárszámadásának többi részét helybenhagyta. Az általános jelentés hitelesítésével az elnök és az előadó bízatván meg, az ülés véget ért. Bécs, nov. 7. (O. É.) A magyar delegác­ió kül­ügyi albizottsága ma délután 5 órakor tartott ülésé­ben Halk Miksa előadó felolvasta az albizottság je­lentését, melyet az albizottság helyesléssel fogadott. (A jelentést fentebb közöljük.) Az osztrák delegáczióból. Bécs, nov. 7. Az osztrák delegáczió költ­ségvetési bizottsága ma tartott ülésén befe­jezte a külügyminisztérium költségvetésének átalános tárgyalását. K­á­­­n­o­s­y gr. külügyminiszter átalános képét nyújtja a helyzetnek s kéri a bizottságot, hogy közlé­seit bizalmasaknak tekintse, a­mit elnök megígér. A miniszter mindenekelőtt megjegyzi, hogy a bizottság előtt múlt évi előadásaiból ismeretes, hogy feladatául tűzte ki, hogy az összes, különösen pedig a szomszédos hatalmakhoz való jó viszonyok különös ápolásban részesüljenek. A delegác­iók múlt ülésszakában — úgymond a miniszter — hangsúlyozhatta, hogy az összes szom­széd hatalmakhoz való viszonyok teljesen kielégítők. E tény különös fontossággal bír jelenleg, a­mi­dőn a Balkán-félszigeten komoly nehézségek merültek fel s a midőn Belgrádtól Athénig mindenki fegyver­ben ál. És éppen ama hatalmakhoz való jó viszonyaink­nak kell tulajdonítanunk, ha az események fejlődése elé, bár nem minden aggodalom nélkül, de a monar­chia békéje iránti megnyugvással tekinthetünk. A monarchiának az egyes hatalmakhoz való viszonyairól szólva, tekintettel amaz előtte ismert érdekre, melylyel itten első­sorban az osztrák-ma­­gyar-német szövetséget kísérik, a miniszter minde­nekelőtt konstatálni akarja, hogy az változatlanul fennáll és a viszonyok a legjobbak. A delegáczió ő­felsége beszédéből kivehette, hogy a két császárhatalomnak Oroszországhoz való viszonya szintén a legbarátságosabb és legbizalma­sabb. Ez bizonyára kiváló fontossággal bír a jelenlegi eseményekkel szemben. A miniszter idézi azon szavait, melyekkel ta­valy a delegáczió előtt a három császárhatalomnak egymáshoz való viszonyát kifejtette és kijelenti, hogy az idézettekből világosan látható, hogy akkor a kor­mány mily álláspontot foglalt el, és hogy az az állás­pont, melyen ma áll, midőn arról van szó, hogy ak­kori nyilatkozatai a kelet-ruméliai eseményekkel szemben gyakorlatilag alkalmaztassanak, csak logi­kai következménye akkori álláspontjának. Olaszországgal szintén a legbarátságosabb vi­szonyban állunk és a miniszter meg van győződve, hogy oly államférfi, mint az új olasz külügyminiszter, ki nálunk oly nagy tiszteletben áll, bizonyára csak meg fogja szilárdítani e viszonyt. A miniszter megnyugvással konstatálhatja, hogy Olaszország a Balkán-félszigeten legutóbb tör­tént események tekintetében velünk teljes összhang­zásban áll. A keleti eseményeket illetőleg a miniszter a bizottság elnézésére kénytelen appellálni, ha a válság közepén és az értekezlet összeülése tekintetében — melynek éppen az a feladata, hogy utat és módot találjon, hogy Ruméliában a törvényes állapot vissza­­állíttassék — a felelősséget el nem vállalhatná. Az aktuális helyzet és az orvoslási módok felől nyilatkozni éppen nem időszerű, a midőn naponta for­dulhatnak elő inc­idens esetek, a­melyek a helyzetre befolyást gyakorolnak vagy azt megváltoztatják és a midőn bizonyára minden miniszter bármely parla­mentnek meg fogná tagadni a felvilágosításokat. A Filippopoliszban legutóbb történt eseményeket illető­leg megjegyzi a miniszter, hogy kezdettől fogva tisz­tában voltunk a felől, hogy ha csak kevesek által előidézett szerződésszegés egy európai szerződés meg­szegését és oly számos ország békés állapotának meg­zavarását vonhatná maga után , eme elv átalánosítá­­sának következményekép a Balkán-félszigeten fejet­lenségnek kellene beállani. Ha nem erre az álláspontra helyezkedtünk vol­na, nem maradt volna hátra számunkra egyéb, mint a megtörtént tényt elismerni és megkísérelni, hogy ez alapon új viszonyok teremtessenek. Alig tört ki azonban Filippopoliszban forradal­mi egyesülési mozgalom, valamennyi Balkán-államban önként jelentkezett az az elhatározás, hogy nem tűrik Bulgária megnagyobbodását. Szerbia mozgósított, Görögországban heves, még folyton tartó izgatottság keletkezett. Romá­nia a legkomolyabb aggályoknak adott kifejezést s a török tartományokban a Balkán-félszigeten lakó mohamedánok közt is nagy nyugtalanság tört ki, úgy hogy mindenütt a legnagyobb készséggel enge­delmeskedtek a török kormány felhívásának a fegy­verkezést illetőleg. Minden elfogulatlan szemlélőnek önként arra a meggyőződésre kellett jutnia, hogy Bulgária és Rumélia erőszakos egyesítésének átalá­nos harcz volna a következménye. Ha már a keresztény Balkán-államok egymás közti harcra magában véve is nagyon sajnálatos ese­mény volna, hogyha ehhez még a keresztények és mo­hamedánok közti harcz is hozzájárulna, oly véres ese­mények kezdetén állnánk, melyek Törökország létére nézve is beláthatatlan következményekkel járnának. Nem lehetett tehát arra gondolni, hogy a fait accompli elismertessék, hanem a szerződési jog egye­nes útján maradtunk, mely megfelel politikánk alap­elveinek. Továbbá ez alapon legkönnyebben lehetett egyesíteni valamennyi nagyhatalmasságot, melyek, ha nem vállaltak is kezességet a berlini szerződés fön­­tartásáért, de aláírták azt. Minthogy ezenkívül Törökország elejétől kezd­ve nem látta magát indíttatva fegyveres be­avatkozásra és pedig a béke föntartása érdekében, hanem a hatalmasságok barátságos közbelépésére appellált, az értekezlet összehívásának eszméje önma­gától kínálkozott. Az értekezlet eredményéről még most lehetetlenség bármikép is nyilatkozni, mert az értekezlet még csak most tartja második ülését. Bulgária és Rumélia a forradalmi mozgalom­mal önmaguknak ártottak legtöbbet. A bolgár nép bírta a hatalmasságok rokonszenvét és bírja még most is. Hat év folyamán nagy elnézést tanúsítottak Bulgáriával szemben, mely az összes balkán-félszigeti államok közt a legkevésbbé tett eleget ama kötele­zettségeknek, amelyek a berlini szerződés által reá háramlottak. De éppen eme jóakaratra és ezen elnézésre való tekintettel nagyon mélyen megsérthette a hatalma­kat, hogy a bolgárok felelősség nélkül és könnyel­műen megzavarták a rendet. Bulgária és Rumélia anyagi helyzetüket nagyon megkárosították és sok időbe fog kerülni, a­míg a következményeket ki fogják heverni. A miniszter megjegyzi, hogy nem akarna igen­­lőleg válaszolni ama kérdésre, vájjon Bulgáriának Ruméliával való egyesülése magában véve nem ellen­kezik-e érdekeinkkel. Nézete szerint semmi esetre nem árthat sokat Ausztria-Magyarország érdekeinek, vájjon Bulgária valamivel kisebb vagy nagyobb és ha e nagyobbodás a megkívántató törvényes biztosíté­kokkal láttatik el. De egészen máskép kell tekintenünk a szándé­kolt nagyobbítást, tekintettel az erőszakos keletke­zésre és ama visszahatásra, melyet az a Balkán-fél­sziget egész nép­jogi szervezetére gyakorolni alkalmas. A keletkezést illetőleg, nem tűrhető, hogy egy állam magának önhatalmilag nagyobbítást o­rtogáljon. A berlini szerződés a különböző balkán-népeknek a ha­tárolások által bizonyos arányok szerint többé ke­­vésbbé önálló exisztenc­iát szándékozott biztosítani és a békés együttélést lehetővé tenni. Hogy e fajok egyike e keretet önkényüleg át­töri, annak a szomszédos államokban nagy nyugta­lanságot kellett keltenie. A forradalmi mozgalomnak Mac­edóniába való átcsapása nagy mértékben veszé­lyeztette a görög lakosság érdekeit. Ez a veszély most már a hatalmasságok befolyása következtében el van hárítva és így a helyzet Görögországra nézve is ke­­vésbbé fenyegető. Szerbiában, mely ország iránt tudvalevőleg na­gyon meleg rokonszenvvel viseltetünk, sokkal nagyobb volt a filippopoliszi események hatása. Szerbia egész lakosságában önként keletkezett és kifejezésre jutott az a meggyőződés, hogy a történtek ellen védekezni kell s az ellenzék és kormánypárt lelkes helyeslése mellett elhatároztatott a mozgósítás. A szerb kormány álláspontja máig teljesen kor­rekt, a­mennyiben a fegyverkezés nagy költségei da­czára erőszakos tényt nem követett el, hanem bevár­ja a hatalmasságok akc­ióját, melytől a status quo ante visszaállítását várja. A király még azon állás­ponton áll, hogy a berlini szerződés visszaállítása esetén azonnal elrendelné a lefegyverkezést. A mi­niszter ismétli, hogy Szerbiához való viszonyunk az utóbbi években nagyon barátságossá vált és mi Szer­biát a jövőben is minden tekintetben szívesen támo­gatjuk tanácsokkal. Az akc­ióra való bátorításra azonban nem volt indító ok, mert ott a mozgalom teljesen önként ke­letkezett, barátságos tanácsaink tehát inkább a mér­sékletre és nyugalomra való intésre irányultak volna. Czélunk az marad, hogy a Balkán-félszigeten kelet­kezett nehézségek törvényes alapon és békés uton ol­dassanak meg. Még mindig reméljük, hogy a szerződésileg biztosított rend visszaállítása pusztán morális eszkö­zökkel, erőszakos intézkedések nélkül, kivihető lesz, habár a múlt heti késedelem nem­ volt kedvező befo­lyással a helyzetre. A miniszter végül azon biztos reményét fejezi ki, hogy azon sajnálatos esetben, ha a Balkán-félszi­geteken mégis lokális konfliktusok törnének ki, az általános béke, különösen a nagyhatalmak között, melyek valamennyien a békét óhajtják, semmiesetre sem fog megzavartatni. Czerkowski az osztrák állampolgárok­nak Poroszországból való tömeges kiutasításáról szól, mely intézkedés fájdalmasan érinti Ausztria tekinté­lyét és érdekeit. Kérdi a közös kormányt, hogy e ki­utasításokat megegyezőnek tartja-e az általános nép­jog alapelveivel, a nemzetközi jogviszonyokkal és az Ausztria és Németország közt fennálló barátsági kö­telékkel. Kérdi továbbá a kormányt, mily eszközök­höz szándékozik nyúlni, hogy a kiutasítási rendelet visszavonassék ? Hausner kérdi a közös kormányt, hogy haj­landó e a porosz kormány azon válaszát, hogy a ki­utasítások tisztán belügyi rendszabályt képeznek, tu­domásul venni. K­á­­­n­o­k­y gr. külügyminiszter kijelenti, hogy e kérdésekre később fog válaszolni. Mattusch kijelenti, hogy az esetben, ha a status quo fen tartatnék, akkor a berlini szerződés más határozatait, különösen a 23. czikket is életbe kellene léptetni. Saworsky kérdi, hogy Romániával folynak-e a tárgyalások a kereskedelmi szerződés megkötése tárgyában. K­á­­­n­o­k­y gr. külügyminiszter kijelenti, hogy mihelyt a folyamatban lévő előkészületek a két keres­kedelmi miniszter részéről készen lesznek, a tárgyalá­sokat a szomszéd állammal azonnal megkezdi. Latour azt óhajtja, hogy a keleten székelő diplomácziai ügyvivőink mellé alkalmas tisztek osz­tassanak be, kiknek az volna feladata, hogy éber szemmel vizsgáljanak minden katonai eseményt. Heilsberg kérdi, hogy Ausztria Magyaror­szág és Németország közt változatlanul és szilárdan fennáll-e még most is az előbbi szövetség és benső vi­szony ? Sürgős óhajnak tartja, hogy az agrár­vámok és az osztrák marhaszállítmányok tekintetében ked­vezőbb módozatok alkottassanak. K á­­ n o k y gr. kiemeli azon mindkét részről táplált óhajt, hogy közgazdasági téren is sikerüljön egykor a két állam közti viszonyokat szorosabbra fűzni. A miniszter az előtte szólóval szemben konsta­tálja, hogy Bulgária és Rumélia egyesülési mozgalmá­ról a hatalmasságok filippopoliszi képviselői és a kor­mányok pontosan voltak értesülve, de a legutóbbi mozgalom kitörésének idejét és napját lehetetlen volt előre tudni, mert ez csak oly cselszövény-féle volt, melyben kevesen vettek részt és minden ellentállás nélkül hajtatott végre, úgy, hogy még azok is meg voltak általa lepetve, a­kiket legközelebbről érintett. A miniszter köszönettel veszi Latour kezdemé­nyezését és megemlíti, hogy a hadügyminiszter épp az idén vette föl a költségvetésbe, hogy a konstanti­nápolyi nagykövetségnél egy katonai attadhé alkal­­maztassék. Heilsberg kérdésére Németországhoz való vi­szonyunkat illetőleg a miniszter minden föntartás nél­kül igennel válaszolhat. Demel a poroszországi kiutasítások ügyében sürgős orvoslást kér. Kifejti annak szükségességét, hogy a status quo a Balkán-félszigeten visszaállít­­tassék. Rieger teljes megelégedését fejezi ki a kül­ügyminisztérium jelenlegi vezetője iránt. K á­­­n­o­k­y gr., Dumb­a, Heilsberg fel­szólalása után a vita berekesztetett. A részletes tár­gyalás a kedden tartandó ülésben fog megkezdetni, reggel, nyugszik 4 óra 32 percz. — Hold kel 7 óra 12 percz reggel, nyugszik 5 óra 14 perez d. u. Igaz­ságügyminiszter fogad d. e. 10—d. u. 2 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—dél­után 2 óráig. Őszi kiállítás a képzőművészeti társulati mű­csarnokban (Andrássy­ út 69. sz.) d. e. 9-d. u. 7­5. Belépti dij 50 kr. A Petőfi-t­ár­saság felolvasó ülése délelőtt 10 órakor az akadémia kistermében. Felolvasók: Bognár Zsigmond, Mezei Ernő, Margittay Dezső és Seress Imre. A budapesti ügyvédi kamara rendkívü­li közgyűlése délelőtt 10 órakor (Kerepesi-udvar 8. sz.) A budapesti ügyvédi kör évi rendes köz­gyűlése délelőtt 10 órakor saját helyiségében (Ferencziek határa s. em.) Az állatvédő egyesület rendes évi köz­gyűlése délelőtt 10 órakor a régi városháza tanácster­mében. Az orsz. izr. tanítóegyesület központi választmányának díszgyűlése délelőtt 11 órakor a do­­hány-utczai templomépület dísztermében. A magyar műkertészek orsz. segélyegyle­tének rendkívüli közgyűlése délután 4 órakor az Amerika vendéglőben. A magyar államvasúti tisztviselők központi egyesületének értekezlete délután­­­3 órakor az ősz-utezai tornacsarnokban. Indiai kiállítás az iparművészeti múzeum­ban délelőtt 9—délután 4. Belépti díj 20 kr. Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9—d. u. 1. A Vörös­kereszt Erzsébet-kórház (Bu­dán, a déli pályaudvar közelében) megtekinthető délelőtt 10—11­. óra között. Nemzeti múzeum: régiségtár nyitva d. e. 9— d. u. 1. Gaz­da­s­ág­i és tanszermúzeum a Köztel­ken d. e. 10-12 és d. u. 2—4 óráig. Iparművészeti múzeum az Andrássy­­úton d. e. 9—d. u. 4 óráig. Technológiai múzeum zárva. Egyetemi füvészkert az Üllői-uton d. e. 7— 12 és d. u. 2—7. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. Akadémiai könyvtár nyitva d. e. 9—12. Egyetemi könyvtár d. e. 9—12. Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 kr. Lapunk legközelebbi száma — rendki­­vilis kiadásban — hétfőn reggel jelen meg. ■V* Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, a következő tartalommal: A szabadságharcz­­szobor. — A fővárosi közmunkák tanácsából. — Tár­­c­z­a : A lovesai ütközet. — Közgazdaság. — Sorsolás. — A kis sorsjáték húzásai. — Ingatlanok forgalma. — Nyilttér. — Pulszky Ferencz 50 éves írói jubileuma al­kalmából az országos régészeti és embertani társulat tudvalevőleg díszalbumot adott ki és emlékérmeket veretett. Az albumot már a múlt deczemberi ünnepé­lyes közgyűlésen átadták, az érmek azonban csak most készültek el s annak egy díszpéldányát a tár­sulat képviselői. K. Nyáry Jenő és Henszlman Imre tegnap nyújtották át a jubilánsnak, múzeumi laká­sán, ki a megemlékezést és elismerést meghatva, kö­szönettel fogadta. — Stoczek József és Ybl Miklós megtisztelte­tése. A magyar mérnök- és építész-egyesület tegnap este 6 órakor választmányi ülést tartott, a­melyen Stoczek József és Ybl Miklós tiszt, tagoknak a főrendiház tagjaivá történt kineveztetések alkalmá­ból jegyzőkönyvileg elhatároztatott, hogy a választ­mány a kitüntetteket küldöttségileg üdvözölje. Sto­czek József és Ybl Miklós az ünnepélyes meghívás folytán az egyesület helyiségében megjelentek s ott őket az egybegyült tagok lelkes éljenzésekkel fogad­ván, hozzájok Tolnay Lajos elnök rövid beszédet in­tézett, a­melyben jelezte, hogy a mérnök-egyesület körében fontosabb és becsesebb mozzanat alig fordult még elő ő Felsége ama legkegyelmesebb tényénél, hogy az egyesület két tagját a főrendiház tagjaivá méltóztatott kinevezni. Két okból fontos és becses — folytatá — e mozzanat. Először azért, mert ezzel úgy a korona, mint a kormány elismerte, hogy a köz­életi tényezők között a technika és ennek művelői immár elfoglalhatják a rég megérdemelt előkelő he­lyet, másodszor pedig azért, mert midőn ez elismerés személyek kitüntetésében nyilvánul, két oly férfiúra esett a kormány s ő­fetsége bizalma, a­kik a mér­nök- és építész-egyesület összes tagjainak véleménye szerint is erre a legnagyobb mértékben méltóak.­­ Hogy mennyire fontos dolog az, hogy a technika művelőinek törekvései az állami élet legfőbb s legmagasabb tényezői által is méltányoltassanak, ki­tűnik abból, hogy még a fiatalabb generáczió is tudja, mennyi mellőzésben részesült csak nem­régiben is a technika és a technikus, sőt még most sem részesül a kellő méltánylatban. — Ez az első momentum, a­mikor a technikai pálya embereit magasabb rendű kitüntetés éri. — A kitüntetett két férfiú érdemeit fölöslegesnek tartja elősorolni, mert meg van győ­ződve, hogy azokat nemcsak az egyesület tagjai, de a hazának minden műveit tagja ismeri. — A mérnök- és építész-egyesület választmányi ülésének az a tárgya, hogy testületileg adjon kifejezést ez elmon­dottaknak. — Szive mélyéből üdvözli a kitüntettette­­ket, a ki van nekik hosszú, boldog életet. A zajos él­jenzés lecsillapulta után Stoczek József mondott né­hány szóval szives köszönetet, — s az újra felzajló éljenek után Ybl fejezte ki a megtiszteltetésért há­láját, s ezzel az ünnepély véget ért.­­ Az országos kiállítási bizottság Matleko­­v­i­t­s államtitkár elnöklete alatt ülést tartott, melyen a kiállítás elnöke hosszabb beszédben vázolta az ép­pen befejezéshez juttatott nemzeti mű képét. A kiállí­tás látogatóinak számára vonatkozólag előterjesztett táblázatból, melyből már tegnap és tegnapelőtt pár érdekes adatot közöltünk, a bizottság azon meggyőző­dést merítette, hogy kiállításunk látogatottság tekin­tetében az utolsó években tartott kiállítások egyi­kének sem maradt mögötte, és hogy az elért ered­mény mindenesetre kielégítő és a táplált vára­kozást messze felülmúlónak nevezhető. Ezután az el­nök főbb összegekben a kiállítás pénzbeli eredményét terjeszti elő. November 4-ig tettek a bevételek 2,996.000 frtot, a kiadások 2.901.000 frtot. Rendel­kezésre állott tehát 95.000 frt készpénz. A fentebbi kiadásból azonban határozottan idegen pénz jellegé­vel bír 350.000 frt, ugyanis 100.000 frt kiadatott a kiállítási főnyereményre, 150.000 frt nyeremény tár­gyak vásárlására, 75.000 frtot a kormány külön ren­delkezésére bocsátott a kiállítási bizottságnak az állatkiállítások rendezésére, 15.000 frt fordíttatott a pénzintézetek pavillonjára, 10.000 frtot tett ki Lind­­heim Ernő adománya, mely szegényebb iparosoknak osztatott ki, hogy a kiállítást meglátogathassák. Ezen összesen 350,000 frtot tevő átfutó tételeket elkülö­nítve a kiállítás bevételei és kiadásaitól, marad mint tényleges kiállítási kiadás 2.551,000 frt. Ezen összeg­ből kölcsön útján fedeztetett 1.500,000 frt. A kor­mány ugyanis eredetileg adott 400,000 frtot, az orszá­gos banktól június hóban felvétetett 500,000 frt, a kormány másodízben rendelkezésre bocsátott 600,000 frtot. A kiállítási bizottság a nyár folytán még egy 350,000 frtos ideiglenes kölcsönműveletet csinált az országos bankkal, de e lebegő adósság csakhamar törlesztetett, így tehát, ha a meglevő pénzkészletet a kölcsön útján fedezett összegből levonjuk, 1.404,246 frtot tesz ki a bruttó hiány. E hiánynyal szemben áll először is 920,000 frt, mely az állandó épületekre, feltöltési munkálatokra s befektetésekre fordíttatott, továbbá 200,000 frt, melybe a leltár (szekrények s mindennemű más felszerelési tárgyak) került. A hiány tehát nettó 100,000 frtot tesz ki. Vannak azonban a ki­állításnak egyfelől még tetemes aktív követelései, másfe­lől lesznek még kiadásai is. Az aktív követelések követ­kezők: a sorsolás 31 üzletből még kün van 25.000 frt, a kiállítók díjaiból 200.000 frt, a még szükséges kiadá­sok ellenben kerek számban 100.000 frtra tehetők. Valószínű tehát hogy az orsz. kiállítás a véglebonyo­­lítás után 1,200.000—1,300.000 frt pénzdeficzittel fog lezárulni, mely defic­it, mint már fentebb em­lítve volt, részben fedezetét találja a kiállítási állandó építkezések és a leltár értékében. Az elnök azután egy zárszámadási bizottság kiküldését indít­ványozta, melynek hivatása lesz megállapítani minde­nek előtt a kiállítás zárszámadásának keretét s az­után vizsgálat tárgyává tenni magukat az egyes szám­adatokat. E bizottság tagjaiul megválasztottak: W­e­­k­e­r­­­e Sándor miniszteri tanácsos, Hegedűs Sán­dor, Wahrmann Mór, Helfy Ignácz, Lede­rer Sándor, s a főváros részéről Gerlóczy Ká­roly alpolgármester és Királyi Pál. Végül ki­jelöltettek azon tagok, kik a fővárossal folytatandó tárgyalások czéljából alakítandó vegyes bizottságban részt fognak venni, ugyanis a kiállítás elnökén, al­­elnökén és igazgatóján kívül Jekelfalussy La­jos miniszt. tanácsos, Török János főkapitány, Helfy Ignácz, Tor­may Béla, Tolnay Lajos, Hieronymi Károly, Ybl Miklós, Tisza La­jos gr., Thék András, Burghardt Konrád,Bedő Albert és gr. A­n­d­r­á­s­s­y Aladár.­­ A kiállítási sorsjegygyel nyert nyeremény­tárgyak a kiállítási cottage-kórházban, és pedig dél­után 3—5-ig vehetők át (kivéve vasárnapot, a­mikor délelőtt 7-től 12-ig), de ma, vasárnap és holnap, hét­főn csakis a tíz forint értékű tárgyak adatnak ki, a húsz forintos és ennél nagyobb értékű tárgyak kiadá­sa kedden veszi kezdetét.­­ A kiállítóknak nyújtott mérsékelt áru menet­jegyekre vonatkozó tegnapelőtti közleményünket ki­egészítjük azzal, hogy a déli vasúttársaság tegnap ki­jelentette, hogy e társaság állomásain szintén adatnak ki mérsékelt áru menettérti jegyek nov. 20-ig, a kiál­lítási igazgatósága igazolványa alapján. A Régészeti egyesület alakítását tervezik Sop­­ron megyében. Paur Iván ismert tudósunk e czélra már felajánlotta nagyszabású gyűjteményét. A szép eszme, melyet Szontagh Hugó pendített meg a Sop­ronban, már a megvalósulásához közeledik. — Thaly Elek úr, az Adria biztosító­társaság eddigi kitűnő titkára, a társaság magyarországi képviselőjének neveztetett ki; a társulat titkári állomása pedig Trebits Ignácz urra ruház­­tatott.­­ A fővárosi közmunkák tanácsának hivatalos jelentése 1884. évi működéséről egy nagy negyedrétű füzetben megjelent. A miniszterhez intézett jelentés először is az országház, a Kerepesi-ut s a külső körút szabályozási műveivel foglalkozik. Ezután áttér az Andrássy-utra, melyről utoljára ad jelentést, mert az év végén az Andrássy-uti alap megszűnt s az Andrássy-ut átadása a fővárosnak küszöbön állt. 1884-ben az összes telkek eladattak s az év végéig ki volt építve 7 négyemeletes, 61 három-, 22 két-, 2 egy­emeletes, 26 nyaraló, összesen 118 épület, mig az Andrássy-uthoz tartozó mellékutczákban 1884. végéig 43 épület emeltetett. A jelentés azután a nagy körút tárgyában a fővárossal folyt alkudozások jegyzőköny­veit s a megegyezést közlé, továbbá a közmunkatanács ügykörébe eső másnemű működéseit ismerteti. — Eli, Napoleon sírját, Lulu herczegével együtt, Eugenia excsászárné, mint Chislehurstból jelentik, halottak napján koszorúkkal díszítette fel. Az egyik koszorú virágait ősz hajszálakkal, a másikat arany­­szőke hajszálakkal kötötte össze. E hajszálak a csá­szárné fürtéiből valók. Az aranyszőke hajat abból a fonatból vette, a­melyet a szép Montijo grófnő ezelőtt 40 évvel III. Napóleonnak ajándékozott. A fiának szánt, ősz hajszálakkal összekötött koszorúra nézve a császárné zokogva mondá Bassano herczegnek : Visz­­szaadom fiamnak, a mit ő adott nekem, visszaadom ősz fürjeimnek egy részét. — A müncheni külön előadások, melyekben a bajor király csak maga akart gyönyörködni, elma­radtak. Az előadásokra már minden előkészületet megtettek, s a művészek csak a királyt várták, hogy az előadásokat megkezdhessék. A felséges úr el is in­dult Münchenbe, de mikor a város közelébe ért, mást gondolt, s a mozdonyt megfordíttatta és visszament a bajor hegyek közé. A müncheniek nagy örömmel fo­gadták a hírt, mert a külön előadások elmaradása folytán nincsenek kirekesztve a színházból. — Mivel lehet megsérteni a czárt ? A berlini államügyészség szerint azzal, ha uralmát »czári des­­potizmusnak« mondják. És mivel a kifejezést a ber­lini Volkszeitung szerkesztője elég bátor volt hasz­nálni, megindították ellene a bünfenyítő eljárást az orosz czár megsértése miatt. — Verascsigin képe. Bécsi hírek szerint Gangl­­bauer herczegérsek csakugyan állást akar foglalni Verescsigin sokat emlegetett képének kiállítása ellen. A bíbornok tiltakozni fog a festmény kiállí­tása ellen s kifejti, hogy az a katholikus egyház dogmatikus alaptételeinek profánálása s a biblia szö­vegével is ellentétben van. Felszólítja tehát a hívőket, hogy az e fajta képek által ne vezettessék magukat tévútra. E tiltakozás hir szerint már holnap meg fog jelenni.­­ Kahler pasa, kinek veszélyes betegségéről lapunk egy távirata már említést tett, mint a Vos­­siche Zignak jelentik, meghalt. Kahler pasa, mielőtt a török hadseregbe lépett, egyike volt a porosz had­sereg legderekabb tisztjeinek. A német-franczia há­ború idején a második lovas ezredben, mint törzskari tiszt szolgált, később pedig a szibériai második hu­szárezred parancsnokává neveztetett ki. Ez idő tájban kezdett először katonai szaklapokba írni, hol szintén igen szép nevet vívott ki magának. A török had­seregbe az újjászervezés ideje alatt lépett, s kétségkí­vül még szebb carriert csinált volna, ha különböző szerencsétlen körülmények nem hátráltatják. De be­lépése után rövid időre tífuszba esett, melyből csak hosszú idő múlva épült fel teljesen. Néhány hóval ezelőtt szabadságra ment, s midőn ennek leteltével visszatért Konstantinápolyba, hirtelen megbetegedett s meghalt. Az elhunytnak egyik bátyja Hallében a theologia tanára. — Az időjárásról. (Hivatalos heti jelentése a budapesti központi időjelző állomásnak, 1885. nov. 7-én.) Európában a közelebb múlt héten a depressziók részint Skóczia és Norvégia, részint Dél-Olaszország felől nyomultak a kontinens középtája felé, annyira, hogy a nagy légnyomások, részint keletről, részint délnyugatról lővén, csak részben egyesülhettek a hét derekában. Ezért esők gyakrabban s helyenkint nagy mennyiségben a kontinens északnyugati, s főleg annak déli részeiben voltak inkább; különben a hét dereká­ban Közép-Európában csak kisebb mennyiségben és szórványosan mutatkoztak. A légnyomás-különbözetek nagyobb volta miatt a szelek gyakran erősek, a déli s főleg az északnyugati tengereken többször viharosak voltak. A hőmérséklet általában kevés hullámzást mutatott. Hazánkban többnyire nagy légnyomás a hét elején és vége felé részben depresszió alatt, észak­nyugatias és délkeleties, a hét utófelében többnyire keleties szelek mellett, az idő a hét elején és vége felé csapadékokkal, a keleti Kárpátok közelében eleinte havazással változóbb, szelesebb volt. A hét középtáján csendesebb, hűvösebb, az északi és keleti Kárpátok­ KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, november 8. Naptár: Vasárnap, november 8. — Róm. kath. :­­Boldog­asszony oltalmazása. — Prot.: D. 23. Gottfried. — Görög-orosz: (október 27.) F. 24. Nesztor vértanú. — Zsi­dó : (chesvan 30.) Kosshodes. — Nap­kel 6 óra 54 percz nál helyenkint éjjel fagyos is lett. Az erdélyi részek a hét utófelében szárazabban maradtak. Az időjárási tényezők jelen állásában a jövő hétre eleinte enyhe, csapadékokkal változó, szelesebb időt várhatni, mely után csendesebb szárazabb, éjjel hidegebb, északke­leten részben fagygyal lesz. (x) Csur­­rheuma és idegbántalmak a legelter­jedtebb, fájdalmas betegségek s valódi érdem oly esz­közt találni fel, mely a legtöbb esetben biztosan hat. Ez érdemre Kwizda Ferencz János cs. és kir. udvari szállító és kerületi gyógyszerész Korneuburg­­ban kitűnő csuzfolyadékának feltalálása által tett szert s e készítményt nemcsak azok használták siker­rel, akik az említett bajokban szenvednek, hanem orvosok is előszeretettel rendelik, mint azt számos előkelő orvosi egyéniségtől eredő bizonyítvány is ta­núsítja. Ezért e helyütt különösen figyelmeztetünk e készítményre s felemlítjük, hogy Kwizda úr gondos­kodott arról, hogy e megbecsülhetetlen remedium minden gyógyszertárban kapható legyen. Helyi hírek.­ ­ Az egyesült belvárosi párt tegnap este a vigadó éttermeiben díszlakomát rendezett. A lakomán jelen volt Ráth Károly főpolgármester, Gerlóczy Ká­roly alpolgármester és a párt számos kitűnősége. A két étterem egészen megtelt s a lakoma a legvidá­mabb hangulatban folyt le. Felköszöntőkben sem volt hiány. A harmadik fogásnál Weisz B. F., Ráth Ká­roly főpolgármestert éltette, utána Ráth Károly a főváros polgárságának jólétéért ürítette poharát, majd Brünauer aszódi földbirtokos Királyi Pált, a párt elnökét, Polonyi Géza és Bánhidy Bélá­t, az egyesült pártot éltették. A lakoma csak a késő éji órákban ért véget. — A linczi gyilkosság, melyről táviratilag emlí­tést tettünk, élénken foglalkoztatja az ottani közönsé­get. Nagyon valószínű, hogy Aigner Róza gazdasszony volt Riedl Ferencznek, a 80 éves aggastyánnak gyil­kosa, mert szerdán este, egy állítólag Riedl által írt, de valószínűleg hamisított végrendeletet akart három tanúval aláíratni. A tanúkat sötét szobába vezette, s mikor ezek gyertyát kértek, a gazdasszony azt mond­ta, hogy nincs. Ekkor a tanúk az ágyban fekvő, állí­tólag beteg emberhez fordultak, s azt kérdezték tőle, várjon gazdasszonyára akarja-e hagyni minden vagyo­nát. A dunyhába burkolt, felismerhetetlen alak halk hangon igennel válaszolt. Most már azonban kitűnt, hogy az alak nem Riedl volt, hanem a gazdasz­­szony János nevű fia. Riedlt akkor már való­színűleg meggyilkolták. — Az ebdüh gyógyítása. Pasteur, mint Párisból jelentik, jelenleg 11 ebmarta embert gyógyít. Mivel nincs külön klinikája, betegeit laboratóriumának mel­lékhelyiségeiben és a szolgák lakásán helyezte el. Ezért a franczia lapok nagyon kikelnek a hatóság ellen, hogy nem tudja eléggé méltányolni a nagy tu­dós világraszóló felfedezésének fontosságát.­­ A Klotild szeretetház választmánya legutóbbi ülésén köszönetet szavazott le. Aczél Bélának a nyá­ron rendezett sorsjáték ügyében tanúsított buzgóságá­­ért. A főváros a jövő évben 1400 írttal segélyzi az egyesületet, melynek jövő évi költségvetésében a be­vételek 3900 írttal, a kiadások 8700 írttal vannak előirányozva. Jókai­ Mór megköszönte azt a 2000 frtot, melyet az egylet a balatonfüredi szeretetháznak juttatott a sorsjáték jövedelméből.­­ Az orsz. k­isdedóvó-egylet, a lipótvárosi kisdedóvó-egylet, és a "színidei gyermektelep-egy­let javára rendezett jótékonyság, sorsjáték " fő­nyereményei már megérkeztek és a t"elárusítási helyen, Fuchs H. váltóházának kirakatában,­dapest, Dorottya­ utcza 9. szám vannak kitéve. A főnyeremények egy 5000 forintot érő gyönyörű gyémántékszerből, továbbá egy teljes t­ea- és kávé­­szerviszből és egy 12 személyre való evőkészletből állanak. E két utóbbi főnyeremény a legfinomabb ezüstből készült és 1000 frt, illetve 500 frt értéket képvisel. A sorsjegyek olcsóságuknál fogva, amennyi­ben egy darab csak 20 kr., igen nagy kelendőségnek örvendenek és kaphatók úgy a fent említett váltóház­­ban, valamint minden más váltóházban, lottógyűjtő- és dohánytőzsdékben, úgyszintén a szokásos elárusí­­tási helyeken. A sorsjegyek húzása jövő évi január hó 2-án fog megtörténni.­­ Saxlehner András, a Hunyady János keserű­­víz forrás tulajdonosa, tegnap délután a higiénikus tanfolyam hallgatóit hívta meg a forráshoz, hol sike­rült mulatságot rendezett és egyszersmind bemutatta a palac­kok megtöltését és a telep berendezését. Eljegyzések és esküvők. Szamoskeszi J­a­k­a­b­ff­y István csanád- és aradmegyei földbirtokos, országgyűlési képviselő a belvárosi plébánia templomban tegnap délután 5 óra­kor vezette oltárhoz Makk Gizella urhölgyet. A megjelent előkelő közönség megtöltötte egészen a templomot. Tanuk voltak: b. Majthényi László­val, belső titkos tanácsos, honti főispán, Szilágyi Dezső országgyűlési képviselő, F­ö­l­d­v­á­r­y Móricz cs. kir. kamarás, Bittó Ernő törvényszéki biró és S­e­n­n­y­e­y Móricz. Az esketést kedélyes lakoma kö­vette a nemzeti kaszinóban. Horváth Károly, a magyar földhitelintézet hivatalnoka, folyó hó 4-én vezette oltárhoz K­o­s­z­k­o­r Mariska kisasszonyt, özvegy K­o­s­z­k­o­r Frigyesné leányát. M­a­r­u­s­á­k Pál soproni ev. liczeumi tanár és Payer Ferencz sopronmegyei aljegyző a napokban két testvért vezettek oltárhoz Sopronban és pedig Stiny Lénárt vasúti főfelügyelő két leányát, S­t­i­n­y Irma és Klotild kisasszonyokat. K­r­e­u­t­e­r Ferencz mérnök nőül vette Kugler Irma kisasszonyt Sopronban. Halálozások. Id. gróf Esterházy Miklós temetése­ Nagy pompával és óriási közönség részvétele mellett ment végbe tegnap, szombaton, id. Esterházy Miklós gróf, val. bel. titk. tan. stb. temetése Tatán. Bécsből és Budapestről külön vonat indult Tatára. Az ősi kastélyban a boldogult fia, Esterházy Miklós gróf és Esterházy Móricz gróf, Veszprém megye fő­ispánja, ki a boldogultban nagybátyját gyászolja, fogadta az érkezőket. A magyar és osztrák arisztokrá­­czia nagy számban volt képviselve. Megjelentek József főherczeg képviseletében Nyáry Adolf báró, Esterházy Pál s ifj. Miklós herczegek, Esterházy László id. és ifj., Antal, Mihály, Ferencz, Miklós, Móricz, Imre (Rédéről), Andor grófok, Pálffy Miklós herczeg, Pejacsevich gróf lovassági főfelügyelő, Ber­­zeviczy Ádám ő Felsége első lovászmestere, Károlyi Sándor, Gyula, István grófok, Kinsky Rudolf, Jenő (Bécsből),­­ Batthyány Elemér, Csakonics Endre, Pálffy Sándor, Teleky József, Apponyi Antal, Zichy Nándor grófok, Henneberg altábornagy stb. Kép­viselve volt Komárom megye és város, a törvényszék, a helybeli, megyei, s vidéki összes egyletek, a helybeli, a csákvári és gróf Esterházy Móricz főispán pápai

Next