Pesti Napló, 1886. február (37. évfolyam, 32-59. szám)

1886-02-23 / 54. szám

sem osztozási politikával. S végül keményen és helyesen támadta meg Ugrón a magyar kormányt, mint melynek a külpolitikában sem program­­ja, sem akarata nincs, hanem csak szolgai szócsöve a külügyminiszté­riumnak. Ugrón Gábornak e nyilatkozatai az előbb említett szempontokon kívül fontosságot nyer­nek az által is, hogy azokat fő vonásaikban gróf A­p­p­o­n­y­i Albert, a ki közvetlenül Ugrón után szólott, helyeselte. Az ellenzék küzdelmeire nézve nem közönyös, sőt nagy­jelentőségű, ha oly fontos kérdésekben, mint a külügyi politika iránya, közös felfogáshoz juthatnak s egymás kölcsönös támogatásával haladhatnak czéljuk felé. Különben gróf Apponyi Albert nem is tehetett mást, mint a mit tett. Ő neki helye­selni kellett fővonásaiban Ugrón nézeteit, mert e nézetek alapjukban hasonlók azon elvekhez, melyeket a mérsékelt ellenzék tag­jai a delegáczióban kifejtettek. De gróf Apponyi Albert tegnapi beszé­dében nem maradt meg a külpolitika határai közt, hanem rámutatott arra is, hogy a kül­politika eddigi kezelése mily nagy mér­tékben megrontotta Magyarország alkotmá­nyos életét is. Mert azok, a­kik a külpolitikát eddig úgy csinálták, hogy abban a nemzet akaratát ig­­norálták, s a parlamentet furfanggal és ámí­tással kijátszották, s nemcsak a nem­zetnek, hanem önmaguknak is lá­buk alatt vágták a fát. Mert midőn a viszonyok változtak, és ők maguk is a monar­chia külpolitikáját módosítani óhajtották, már nem bírnak azon faktorokkal, melyekkel e módosításokat keresztül lehetne vinni, Így boszulta meg magát az alkotmányos faktorok mellőzése és lenézése azokon, a­kik magukat azoknak fölötte képzelték. Ezen c­élzás vonatkozását megérteni nem nehéz. Nagyon találó volt gróf Apponyi Al­­bertnek észrevétele a törvényhatósági javas­lat 54. (most már 57.) paragrafusára is, me­lyet a kormány visszavonni késznek nyilatkozott. Azt mondja Apponyi, hogy e­z ily mó­don kivonatott a diskusszióból, s megszűnt létezni, de nem szűnt meg jellemző maradni a kormány politikai érzületére és gondolko­zására nézve, hogy egy jó darab ideig élhetett, s a kormány által védel­­meztetett. Úgy van! S az, hogy a kormány, meg­ijedve az ellenzék akc­iójától, e §-t siet még csata előtt visszavonni, nem teszi jóvá azt, hogy e § be volt terjesztve, s a kormány an­nak megvalósítását komolyan akarta. A törvényhatósági javaslat. Z. Tisza Kálmán miniszterelnök a kormánypárt vasárnapi értekezletén az 54. §. elejtéséről tett nyi­latkozata a Nemzet közlése szerint így hangzik: Az országgyűlési szabadelvű párt tegnap este tar­tott értekezletén a párt tagjai rendkívül nagy szám­ban jelentek meg. A közhelyiség nagyterme szinte egészen megtelt. Tárgyalásra a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat volt kitűzve és ez magyarázza a nagy és általános érdeklődést, mely az értekezlet iránt mutatkozott. A tárgyalásban legelső­nek­­ Dárday Sándor előadó rövid bevezető beszéde után Tisza Kálmán előadta, hogy a törvényjavaslat, mint általán tudva van, arra c­éloz, hogy közigazga­tásunk a létező intézmények keretében javíttassék. Az volt meggyőződése régtől fogva, hogy a mennyire lehet s a mennyire a magyar állam érdekei az ellen­kezőt nem követelik, tartózkodni kell ez intézmények megbolygatásától. Pár év előtt, midőn ő egyszer — az 1881-ki választásokat megelőzőleg — azt a nyilat­kozatot tette, hogy ragaszkodik a közigazgatás tekin­tetében a választási rendszerhez, de akkor elállna tőle, ha meggyőződnék, hogy a mellett a magyar ál­lm állami és nemzeti érdekei nem védhetők meg,­­ erős támadások intéztettek ellene, hogy ime bejelen­tette a megyék megsemmisítését, a választási rend­szer eltörlését, a kinevezés által a kormány hatalmá­nak fokozását. Ugyanazon sajtóbeli orgánumok vitték e részben akkor a nagy szót, melyek ma azért támad­ták meg őt és javaslatát, mert e javaslatban nincs meg a kinevezési rendszer behozatala, melyről azt hitték, hogy azonnal foganatosítani fogja. Nincs benn a kinevezés e javaslatban, bár tudja, hogy a kinevezés elvének a pártban is vannak szó­szólói, mert meggyőződése ma is, hogy, ha a jelen rendszer mellett megtörténnek a szükséges törvényes intézkedések, s ha különösen az államkor­mány exponált képviselőjének megadatnak a szükséges jogosítványok, melyekkel a közigazgatás javítására és az államérdekek védelmére fölléphet, a jelenlegi keretben is elérhetjük mindazt, a­mit közigazgatá­sunktól bármely intézmények létesítése esetén vár­hatnánk. Azon jogosítványok közül, melyek e törvény­­javaslatban a főispánoknak szánva voltak, azok, melyek az eredeti javaslat 54., a bizottság által átdolgozott szövegezés szerint 57. §-ának B. pontjában foglaltattak, s a főispán hatáskörét bizonyos, a bíróságokkal összefüggő dolgokban tárgyalják. Ő­e így folytatta körülbelül a miniszterelnök — abban a véleményben van, hogy az e miatt, a bírói független­ség megvédelmezésének jelszava alatt megindult agitáczió nem volt jogosult. Nem volt jogosult, mert ami ama szakaszban kontempláltatott, az távolról sem sértette a bírói függetlenséget, amely végre is abban kulminál, hogy a biró birói minőségében elköve­tett cselekedeteiért csak ön lelkismeretének s a törvénynek tartozzék engedelmességgel, s azért, a­mit mint biró a törvény intézkedései szemmel­­tartásával tesz, ne legyen senki által háborítható. Ezt a javaslat távolról sem érintette, s a bírák elmozdíthatatlanságát is sértetlenül hagyta. A hármas intézkedés, a­mely a javaslatban foglaltatott, először is arra vonatkozott, hogy a főispán egyes bírói kinevezésekre s előléptetésekre nézve meg legyen hall­gatandó. Hogy miben sértené ez a bírói függetlensé­get, igazán nem tudja, — annyit azonban mondhat, hogy mióta alkotmányos kormányunk fennáll — tehát nem csupán a jelenlegi kormány létezése óta — ez a jog gyakoroltatott, — ha nem is állandóan, nem is minden esetben, de a­hányszor szükségesnek tartották. A másik jogosítvány az lett volna, hogy a főispán a törvénykezés menetére, esetleg hiányaira s a felmerülhető kívánalmakra nézve felterjesztést intéz­hetett volna az igazságügyminiszterhez. Ez sem szol­gálhat jogos érvül arra, mintha itt a jogszolgáltatás függetlenségét megsérteni akarnák. Hiszen törvényerejű ma is a közigazgatási bizottság létesítéséről hozott 1876-os törvényczikk, mely egy intézkedésében egyenesen előírja, hogy a bizottság, melynek elnöke a főispán, s mely túlnyomó tényezőiben mindenesetre a közigazgatással foglal­kozó elemekből alakul, a bíróságok dolgaira vonat­kozólag fölterjesztést intézhet a kormányhoz s eddig nem igen hallotta, hogy ez intézkedés bárhol a bírói függetlenség megsértésének tartatott, vagy arra veze­tett volna. A harmadik jogosítvány lett volna végül a főispán tájékozás­szerzési joga maguknál a bíróságok­nál, az elnök útján, oly esetekben, hol azt az állam vagy a közbiztonság veszélyeztetett érdekeinek meg­­védelmezése követeli. Azt hiszi, e tekintetben sem lehet szó arról, hogy a bírói függetlenség veszélyez­tetettnek tűnjék föl. De kénytelen elismerni, hogy a javaslat ezen intézkedései ellen, azok körén kívül is, kik csu­pán tiszteletreméltó jelszavak hangoztatásában való kedvtelésük miatt ellenezték a javaslat ezen intézke­déseit, nagy aggodalmak mutatkoztak. Nem részle­tezi tovább, miért tartotta és tartja ezen aggodalma­kat alaptalanoknak, a javaslat intencziós félreértésé­ből származóknak s miért tartotta volna helyesebb­nek, hogy a törvénybe ez intézkedések fölvétessenek. De midőn konstatálja, hogy azon jogosítványok leg­többje, amit, ő a kormány közegének a törvényben megadatni javasolt, gyakoroltatott s nem csupán ezen kormány uralma alatt eddig is s gyakorolható eddigi törvényeink keretében is, fontos és életbevágó részeiben pedig — hiszi — gyakoroltatni fog a jövő­ben is, mindaddig, amig oly kormány lesz, mely a magyar állam érdekeit szívén hordja, kijelenti, hogy az említett aggodalmakkal szemben, elkerülni akar­ván a bírói függetlenség sértésének még csak látsza­tát is, a javaslat ezen intézkedéseit, az 57. §. B) pontja alatt foglaltakat, elejti, s kéri az értekezletet, hogy a kormány kijelentését tudomásul vegye. Egye­bekben azonban ragaszkodik a javaslat intenczióihoz s kéri az értekezletet, hogy azokat elfogadni szíves­kedjék. II. Az országgyűlési szabadelvű párt tegnap d. u. 6 órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott ér­tekezletén megkezdte a köztörvényhatóságokról szóló­­j­avaslat tárgyalását. A tárgyalásban Dárday Sándor előadón és Tisza Kálmán miniszterelnökön kívül, kik többször szólaltak fel, részt vettek a következők: Stojácskovics Sándor, Kőrössy Sándor, Karuch József, Tisza Lajos gróf, Hegedűs Sándor, Antal Gyula, Földváry Miklós, Rossival István, Münich Aurél és Vámos Béla. Mint halljuk, inditványoztatott, hogy Ver­­secz város kir. várossá emeltessék s hogy a jegy­zők adója is kétszeresen számittassék. A párt mind­két indítványt mellőzte. Végre az idő előrehaladván, a 45. §-sal a tár­gyalás megszakíttatott és folytatása a ma d. u. 6 óra­kor tartandó értekezletre halasztatott. Végül tárgyaltatott és elfogadtatott az igazság­ügyi bizottság jelentése, azon módosításokról, melye­ket a főrendiház a saját szervezésére vonatkozó tör­vényjavaslaton (a családi nevek beiktatása iránt) tett. Nemkülönben előadattak a mentelmi ügyek, melyekre vonatkozó jelentését a mentelmi­ bizottság­nak az értekezlet tudomásul vette. Ezzel a tanácskozás véget ért. III. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék tegnap este E­r­n­u­s­z­t Kelemen elnöklete alatt tartott értekez­letén tárgyalás alá vette a köztörvényhatósá­gok rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Grünwald Béla a javaslatot általánosságban és részleteiben ismertetvén, hozzászólottak: Horváth Lajos, S­z­i­l­y László, Apponyi Albert gr. és töb­ben, mire az értekezlet a javaslatnak általánosságban leendő elvetését mon­dotta ki. A részletes tárgyalás folytatása a ma délután 5 órakor tartandó értekezletre halasztatván, a tanácskozmány véget ért, hogy nejeik más férfiak jelenlétében is mulathatnak.­­ Később azt jelenti Koro, hogy az asszonyok már nem bújnak el, hanem nyitott kocsiban hajtatnak a templomba. 1677-ben és 1679-ben törvényeket bo­csátanak ki, melyek a nőknek tulajdonjogot engedé­lyeznek. Nagy Péter korában, ha nem is mondták ki a nők emanczipáczióját, szembeszökől­eg javultak az állapotok. A teremet megszüntették. Megtiltották a szülőknek, hogy gyermekeiket akaratuk ellenére há­zasítsák össze. Az eljegyzés és esküvő között való időt hat hétben állapították meg, hogy a fiatalok megismerhessék egymást és csak akkor keljenek egy­be, ha tényleg kölcsönös a vonzalom. Az orosz pesszimizmusnak külön fejezetet szen­tel a szerző. Áthatol minden gondolatkörön, minden iskolának, minden kottém­ának megadja a maga színe­zetét, hasonlatosságot talál fel a legkülönbözőbb iro­dalmi termékek közt és a társadalom szétdarabolt együvétartozását búskomor anyaggal ragasztja össze, aztán végül a közös kétségbeeséssel hidalja át az embereket, kiket a rang feneketlen mélysége vá­laszt el egymástól. Egyhangú falusi tájkép , a szabad intézkedés elvesztése, a bizantinizmus ke­gyetlen törvényeivel és zsarnokságával, az új állam fiskális terhei, az európai kultúrához való ellentét, kipusztítása mindama foglalkozásoknak, melyeket más államokban megengednek a polgároknak, a gon­dolatoknak és mozdulatoknak boszantó megszorítá­sai, a társadalomnak az állam által kezdeményezett frivolitása — mindezek az elemek hozzájárultak ah­hoz, hogy a szellemi atmoszféra komorságát felhomá­­lyosítsák, míg végre a pesszimizmus lett alapja az orosz gondolkozásmódnak. Ez a gondolkozásmód az­tán áthatja a népnek egész belső életét. A vallást, az irodalmat, de még a népzenét is ez jellemzi. Felettébb szomorú az a kép is, melyet az em­ber az utczán nyer. »Sohaem hallottam olyan gyászos hangokat, mondja mr. Noble. Óráról órára, napról­­napra hallgattam nyitott ablakomból az orosz há­zalók kiáltásaira. Néha fiatal ember volt, a leggyak­rabban azonban férfi vagy vén asszony: a benyomás ugyanaz maradt változatlanul. Kiáltás volt, de ének­nek hallatszott. És milyen ének ? Keresztül hasította a szívet és behatolt a velőkig. A szenvedés hangja, jajkiáltás, kétségbeesett nyöszörgés volt!.. . Csak a nép felhalmozott évszázados nyomorának jajkiáltását hallottam és láttam benne.« BELFÖLD. Selmecz és Bélabánya városok e hó 16-diki közgyűlésükből felírtak a képviselőházhoz a közigaz­gatási javaslat ellen. A felirat kéri a tisztviselők állami kineveztetését s a megyéknek és városoknak külön törvények általi rendezését. Kéri tehát a ja­vaslatnak általánosságban mellőzését, de ha az mégis elfogadtatnék, a részleteket illetőleg e módosítások figyelembe vételét kéri. 1. A jogrend alapja, a szabadság legfőbb bizto­sítéka a bírói függetlenség s ha az igazság az orszá­gok alapköve, ezen alapkő szilárd csak úgy lehet, ha d. u. 1. Iparművészeti múzeum az Andrássy­­úton d. e. 9—d u. 1 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton (Be­leznay-kert) nyitva van : vasárnap és ünnepnapokon d. e. 9—12, hétfőn, kedden d. e. 9—d. u. 1, és 3—5, szerdán d. e. 9—d. u. 1 és 3—5, este 7—9, csütörtökön, pénteken d. e. 9—d. u. 1 és 3—5, szombaton zárva. Technológiai múzeumi könyvtár nyit­va (szombat és vasárnap este kivételével) egész nap. Akadémiai könyvtár nyitva d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. ■V Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal. Országgyűlés: A kép­visel­őház ülése febr. 22-én. — T­á­r­c­z­a : Pompéry János emlékezete. — Közgazdaság. — Rudolf trónörököst tudvalevőleg a pétervári tudományos akadémia legutóbb megválasztotta tisz­teletbeli tagjának. Az erről szóló okmányt tegnap küldték át ő fenségének a bécsi külügyminisztérium útján. A diploma igen egyszerű kiállítású és fehér pergamentpapirosra van nyomva.­­ A tudományos akadémiában Trefort Ágoston elnöklete alatt tegnap d. u. 5 órakor összes ülés volt. Joannovics György tartott nagy érdekű emlékbeszédet Pompéry János fölött. A beszédet lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük, nemcsak tartalmassága, hanem azon benső viszonynál fogva is, melyben Pom­péry János a Pesti Naplóhoz állott. Ezután Szily Kálmán olvasta fel Brassai Samu emlékbeszédét Bólyay Farkas felett s végül Fraknói Vilmos főtitkár kegyeletes szavakban emlékezett meg az akadémia legutóbbi veszteségeiről, Tárkányi Béláról és Ladányi Gedeonról. Az illető osztályok fognak gondoskodni az emlékbeszédek megtartásáról. Az ülés berekesztése előtt bejelentetett, hogy Melczer I. ur Kazinczy Fe­­rencz egy eredeti költeményét küldte meg az akadé­miának megőrzés végett. — Simor János herczegprimás aranymiséjét i. é. október végén tartja meg. Ebből az alkalomból a főváros katholikus polgársága is kifejezést kíván adni kegyeletének s e czélból a napokban Ráth főpol­gármester, Kamermayer, Királyi, Mendl, Fuchs Ig­­nácz, Merlin, Prükler s mások bizalmas értekezletre gyűlvén, elhatározták, hogy a főváros tiz kerületéből százas bizottság alakíttassák, mely a módokat, a me­lyek szerint a polgárság tisztelete minél élénkebben nyilvánítandó volna, megállapítja. E végből végre­hajtó bizottságot alakítottak, a­mely az ide irá­nyuló mozgalom nagyobb megindítását már a hé­ten tartandó ülésével kezébe veszi. A száz tagú bizottság a következőkből alakíttatnék : Elnök : Királyi Pál, Jegyző: Dr. Gombár Tivadar. Ta­gok az I. kerületből: Dr. Gombár Tivadar, dr. Ország Sándor, Scheich Károly, dr. Schwarzer Ferencz, Magyar Gyula, Szelestey Géza, Eisdorfer Gusztáv, Hozer Győző, Kaiser Antal, Csepreghy La­jos, Újhelyi Sándor, Beranek Elek, Lindenbach Já­nos, dr. Hegedűs János, Hegedűs Ferencz, Beranek Elek, Muchmayer Ferencz. II. kerület: Paulovics László, Freiberger Pál, Rupp Zsigmond,,Fromm István, Reischl N., Ribáry József, Nagy Ágoston, Borenheimi Schytra István. III. kerület: Harrer Pál, Zboray Béla, Hoffmann Lipót, Cselka Nándor. IV. kerület: Királyi Pál, Merlin Imre, Kléh István, Heinrich István, Gerlóczy Károly, Ráth Károly, Kammermayer Károly, Polonyi Géza, Frey Jó­zsef, Gebhardt József, Forgó István. V. kerü­let : Burián János, Jálics Kálmán, Preuszner József, Bachmayer György, idősb Luczenbacher Pál, Weber Antal, Szitányi Izidor, dr. Fáik Miksa. VI. kerület: Török József, Fuchs Ignácz, Ja­­lics Ignácz, Radocza János, Pucher József, Mészner József, Jálics Géza, Szászy László, Zettner Ede, Dittrich Károly. VII. kerület: Dr. Morzsányi Ká­roly, Mendl István, Tarcsay János, Hirsch Sebestyén, Gschwindt Mihály, Kuklay János, Zichy Antal, Schön József, Kaschnitz Gyula, Schmidtlechner György, Schneider Alajos, Zachár Antal. VIII. ke­rület : Horánszky Nándor, Nászay Mór, Kékes Sán­dor, Rémi Róbert, Komlóssy László, Visi Imre, Köl­­ber Alajos. IX. kerület: Dobronyi János, Prückler László, Hindy Kálmán, Ybl Miklós, Schmidtlechner Károly, Freiszleder Nándor, Fluck Gusztáv, Antoni Ferencz. X. kerület: Fáczányi Ármin, Baumann Antal, Tóth László, dr. Virava József, Kékey Imre, ifj. Kern Ferencz — A Kisfaludy-társaság szerdán, f. hó 24-én d. u. 5 órakor az akadémia üléstermében rendes havi ülést tart, melynek tárgyai a következők: 1. D­e­g­r­é Alajos r. t.: Huszárosan, novella. 2. A­b­o­n­y­i Lajos r. t.: A fekete város, részlet egy regényből. 3. Beöthy Zsolt r. t. erdélyi czigány népdalokat mu­tat be, gyűjtötte és fordította dr. Wlislocky Hen­rik vendég. 4. Folyó ügyek. — Az Athenaeum igazgatósága legutóbbi ülésén azt határozta, hogy a legközelebbi közgyűlésnek, 40 frt osztalék kifizetését s a részvénytőkéből részvényen­­ként ismét 50 frt visszafizetését fogja javasolni. Ha ezt a közgyűlés elfogadja, az Athenaeum részvényei, melyekre eredetileg 200 frt fizettetett be, de 50 frt visszafizetés már történt, száz forintról fognak szólani. A közgyűlés márczius 25-én tartatik.­­ A budapesti ügyvédi kamara választmánya ez évi február 12-én tartott teljes ülésében elhatá­rozta, hogy mindazok az ügyvédjelöltek, kikre nézve az 1886. évet megelőzőleg az 1884. XXXIV. t. sz. 13-ik szakasza értelmében főnökeik a gyakorlatból való kilépést bejelentették, s kik a 123.ellenére újabb gyakorlatra lépésüket, vagy más kamara területére történt eltávozásukat a kilépés bejelentésétől számí­tott 2 hónapot túlhaladólag sem jelentették be, a ka­mara ügyvédjelölti lajstromából töröltetni fognak. Hasonló eljárás követtetik ezután is, ha a kilépés be­jelentése után az új gyakorlatra való lépés vagy eltá­vozás a kamaránál 60 nap alatt be nem jelentetik. A kamara választmánya továbbá a szegényvédőknek a bíróságok által történt helytelen kirendelése ellen, valamint a kamarai tagdíjakkal hátralékos ügyvédek ügyében feliratot intézett az igazságügyminiszterhez. Ez utóbbi merituma abban áll, hogy adassék meg a jog a kamarának, hogy azt az ügyvédet, ki tagdijat nem fizet, gyakorlatától közigazgatási uton mindig felfüggeszthesse, mig hátralékát be nem fizeti. — Vadnay Andor orsz. képviselő a következő levelet intézte az I. ker. kapitányhoz: Tekintetes I. kerületi kapitány ur! A m. kir. belügyminisztérium 1085. sz. rendeletének betekintése után meggyőződ­vén arról, hogy a fővárosi m. kir. államrendőrség a nevezett min. rendelet intézkedése szerint járt el akkor, midőn Andaházi László képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztése végett az országgyűléshez megkeresést intézett, felszólalásom azon kifejezését, mely a rendőrség eljárását »ostobaságból« eredőnek jelenti ki s melyet én a közbeszólásokra felelve fel­tételesen, a nélkül, hogy általa valakit sérteni szán­dékom lett volna, használtam, általam nem mondott­nak kérem tekinteni. Budapest, 1886. február 22. Tisztelettel, Vadnay Andor. — Egy főherczegnő menyasszonyi ajándéka. Mária Terézia főherczegnőt az uralkodó család tag­jai értékes ajándékkal lepték meg, melyek jobbára ékszerekből állanak. Ezek közt feltűnik mindenekelőtt a menyasszony szüleinek ajándéka. Ez egy gyémánt haj­ék, mely természetes nagyságú rózsákból fűzött koszorút ábrázol. Egy másik hajék, melyet Krisztina spanyol királyné ajándékozott, hét nagy gyémántcsil­lagból áll. Rajner főherczeg gyémántokból és sma­ragdokból összeállított nyakéket ajándékozott. Al­brecht főherczeg egy csokrot ábrázoló melltűt kül­dött, mely ragyogó gyémántokkal van kirakva. Ká­roly Lajos főherczeg ajándéka szintén nagyon értékes. Áll egy karpereczből, mely egymás mellé fűzött gyé­mántokkal van kirakva. A menyasszonyi ajándékok Bécsben a főherczegi palotában váltott belépti jegyek előmutatása mellett ma a nagy­közönség által is meg­tekinthetők lesznek. — Földrengés. Brassóból távírják lapunknak, hogy ott tegnap délután 4 órakor kétszer ismétlődő heves földrengést éreztek. Az első lökés oly erős volt, hogy a házakat megrázkódtatta. A második már gyengébb volt. A földrengés 15—20 másodperczig tartott.­­ Fáklyás­ zenével tisztelték meg Szieber Ede ungvári főgimnáziumi igazgatót a napokban Ungvár­­ról való búcsúzása alkalmával. Szieber Edét ugyanis kinevezték beszterczebányai tankerületi felügyelőnek. A derék tanférfiú bucsúzása egyéb ünnepiességekkel is járt, melyben nemcsak az ünnepelt barátai, hanem a város egész intelligencziája is résztvett. — Rómából febr. 21-től a M. Állam e táviratot vette . A szent atya ma négy szentté avatandó cso­dáit, ezek között a bécsi Hofbauer által történt cso­dákat ünnepélyesen valódiaknak nyilvánította. Az­után meglepő csengő hangon fél óráig tartó beszédet mondott, melyben azt magyarázta, hogy az egyház szent, mert folytonosan szenteket nevel. A nagyszámú hallgatóság­ egy része a pápa kezét is megcsókolhatta, köztük Döblisig csuzi plébános. — XIII. Leo pápa Canovasnak nemcsak a Krisztus-rendjelt küldötte meg, hanem levelet inté­zett hozzá, mely nagyobb kitüntetés, mint ama rend­jel. Az apostoli áldással kezdve, a pápa elismerését fejezi Canovas azon érdeméért, melylyel ő is hozzá­járult ahhoz, hogy a Karolina-szigetek miatti viszály a szentszék elbírálása alá bocsáttatott, amely meg­bízás annyira megfelel a pápa hatóságának és a nemzetek közti béke helyreállítására vezetett. Cano­vasnak általános bűnbocsánatot ad. Ezen levél Sz.­­Péternél, Rómában 1886. január 26-án a halász­pecsét mellett kelt és czimezve van: szeretett fiánk­hoz, Antonio Canovas del Castillo, a spanyol kép­viselőház elnökéhez. — Jacobini pápai államtitkár, mint Rómából jelentik, súlyosban megbetegedett. — Regény a vasúti kupéból. A Salzburgtól e hó 20-án elindult személyvonat egyik első osztálya a birói hatalmat más hatalomnak alá nem rendeljük. A javaslat 54. (57.) §-a a főispán hatáskörét a bíró­sági teendőkre és a bírák személyi (előléptetési) ügyeire kiterjesztvén, a végrehajtó hatalmat a birói hatalom fölé helyezi s a birót, kinek minden emberi gyarlóságot lehetőleg le kellene vetkőznie, a legna­gyobb gyarlóság elkövetésére, főispáni kegyek keresé­sére utalja, mert e nélkül számára nincs jövő. Az pe­dig semmikép sem engedhető meg, hogy a bíróságok fölé 70 oly egyén helyeztessék, kinek a bíró előlépte­tésére befolyása legyen. A kinevezés a kormány egy tagjának, az igaz­ságügyi miniszternek befolyása alatt a bírói függet­lenséget sem fölfelé, sem lefelé nem alterálja, de a kormány 70 oly megbízottjának befolyása mellett, a­ki birói minősítéssel sem bír, okvetlenül a rokon­vagy ellenszenv, a teljesített magánszolgálatok lépnek előtérbe, s a biró, a­ki előléptetésre tart igényt, kény­telen lesz inkább a főispáni rokonszenv és kegy meg­nyerésére, habár magánszolgálatok árán is, törekedni, mintsem birói teendőit lelkiismeretesen teljesíteni, mert hisz nem a lelkiismeretesség, pontosság és szor­galom, hanem a főispáni kegy lesz csupán érdem. Mi a birói függetlenséget ily veszélynek kitenni, igy koczkára tenni s az idők folyamán elkonfiskáltatni nem engedhetjük, miért is kérjük a mélyen t. kép­viselőházat, hogy a főispánnak a hivatkozott §-ban kontemplált hatáskörét a bíróságokra semmi tekin­tetben kiterjeszteni ne engedje. 2. Szerfölött sérelmesnek kell jeleznünk a javas­lat azon rendelkezését (74. §.), mely a főkapitány, főorvos, számvevő és más tisztviselők kinevezését a főispánra ruházza. — A főkapitány a sz. kir. város második tisztviselője; százados urus szerint a polgár­­mester rendszerinti helyettese s mi már most ezen fő tisztviselőnk választási jogát elveszítjük ? Ám ha a közigazgatási szervezet az állami felfogás szempontjából nyerend rendezést, szívesen fogunk minden közigazga­tási tisztviselőnk választásáról lemondani, de nem a fő­ispán, hanem a parlamentnek felelős kormány javára és sohasem fogjuk helyeselhetni azt, hogy a minősítéssel nem biró, senkinek sem felelős és senki által felelős­ségre nem vonható főispán nevezze ki a mi tisztvise­lőinket, kiket mi magunk­ választottunk eddig s kik­nek ellátása kizárólag a mi gondjaink közé tartozik. — Az uralkodó liberalizmus nem engedheti, hogy ily jogfosztás, ily igaztalanság törvénynyé válhasson. 3. Mindaddig, mig a törvényhatósági rendszer fennáll s mindaddig, mig egyes törvényhatóságok az állami adminisztráczió közvetítéséért az államtól do­­táczióban részesülnek, az igazság követelményének mondjuk a többi törvényhatóságok, nevezetesen a tör­vényhatósági joggal felruházott városok állami dotá­­czióját is. Ezek éppen úgy közvetítik az állami admi­­nisztrác­iót, mint a megyék, ha a megyéket azért fizeti az állam, fizetnie kell a városokat is s ha ezek­nek nem ad semmit, ne adjon azoknak sem. 4. A javaslat szerint a főispán a puszta méltó­ság állapotából a hivatalnoki státusba emelkedik, ami osztatlan helyeslésünkkel találkozik, de nem helyeselhetjük azt, hogy a főispán kvalifikácziója szabályozva nincs, hogy felelőssége és azon fegyelmi hatóság, mely által a főispán felelősségre vonható, nincsen meghatározva. Már­pedig állami hivatalno­kot kvalifikáczió nélkül, állami hivatalnokot felelős­ség nélkül és fegyelmi hatóságnak alá nem vetve, a a jogrend súlyos sérelme nélkül képzelni se lehet. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, február 23. Naptár: Hétfő, február 23. — Róm. kath.: Dami. Péter püspök egyházatya. — Prot.: Derűit. — Görög­orosz . (február 11.) Teodóra. — Zsidó: (adar 18.) János. — Nap kel 6 óra 54 perczkor reggel, nyugszik 5 óra 34 percz d. u. — Hold kel 11 óra 33 p. este, nyugszik 9 óra 21 p. reggel. Pénzügyminiszter fogad délután 3—4. Földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter fogad a. u. 3—4 órakor. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—dél­után 2 óráig. Képviselőház ülése d. e. 10 órakor. Az országos régészeti és embertani társulat felolvasó ülése délután 5 órakor az akadé­mia kistermében. Felolvasó: dr. Pasteiner Gyula. Az orsz. tanáregyesület budapesti köré­nek ülése d. u. 5 órakor. (Andrássy­ út 35. sz.) A fővárosi iparoskör felolvasó estélye VI 6 órakor. (Ferencziek­ bazára I. em.) Felolvasó: Szath­máry György. A belvárosi társaskör zártkörű táncresté­­lye a Vigadó éttermében. Verescsabin-képkiállítás a műcsarnok­ban (Andrássy­ út 69.) reggel 9— d. u. 4 és este 6—9. Be­lépti díj 30 kr. Nemzeti múzeum: régiségtár nyitva d. e. 9— kupéjában Wels és Linz közt drámai jelenet játszó­dott le, mely egy idegen utas beavatkozása nélkül kétségtelenül tragikus véget ért volna. A salzburgi állomáson egy odavaló tekintélyes polgár tizenhét éves leányával olyan kupét kerestek, melyben egye­dül lehettek. Az utasok nagy tolongása következté­ben azonban nem sikerült ez és így kénytelenek vol­tak egy szintén Bécsbe utazó vasúti hivatalnokot a kupéjokba befogadni. Az utóbbi, kinek feltűnt a csinos, de feltűnően halovány leány, társalgást akart kezdeni, de nem kapott választ. Megille­­tődve e szokatlan eljárás felett, a sarokba dőlt és csakhamar elaludt. Hirtelen erős légvonat keltette fel álmából. E pillanatban észrevette, hogy a fiatal leány, ki lebocsátotta az ablakot, felső testével már kinn volt a kupén, mialatt a vonat gyorsan tovarobo­gott. Önkéntelenül megfogta a leányt lábainál fogva, egyúttal azonban felköltötte az atyát, kinek segélyével aztán sikerült nagy erőfeszítés árán erőszakosan visz­­szavonszolni a kupéba. A magyarázat sem késett so­káig. A leányt atyja egy bécsi zárdába akarta vinni, hogy itt elmélkedjék elkövetett ballépése felett. Ez döntötte a fiatal teremtést a kétségbeesés karjaiba olyannyira, hogy le akart ugrani a robogó vonatról. — Az Albergo Constanzi-t, az egyik legnagyobb római szállodát a Collegium Germanicum számára megvásárolják. — A szegszárdi czigányzenekar már négy hó­nap óta utazik Amerikában. A zenekar, mely csak augusztusban tér vissza, eddig már 98 városban ját­szott: Legonyé Ernő és Magyarország. A Franklin-Társulatnál most van sajtó alatt Legonvé Ernőnek, a franczia akadémia szellemdús tagjának egyik újabb műve: »Az olvasás művé­szete«. E mű nem csak élvezetes olvasmány, hanem hasznos tanulmány is mindazokra nézve, kik az elő­adás művészetével foglalkoznak; képviselők színészek, ügyvédek, lelkészek és tanítók sokat tanulhatnak be­lőle. Legouvé, Feleki József foktői reform, lelkésznek engedélyezte a magyar kiadás jogát, sőt előszót is írt a magyar kiadáshoz, fordítóhoz intézett levél alakjá­ban. Midőn ajánljuk olvasóközönségünk becses figyel­mébe e művet, mely baráti kegyelettel Trefort Ervin, — a Boszniában elhalt ifjú emlékének van ajánlva, — a fordító engedélyével közöljük a szerző előszavát, mely kiválóan mutatja hazánk iránt érzett lelkes sze­­retetét : »Uram! Ön magyar nyelvre szándékozik fordí­tani »L’art de la lecture« czímű művemet és fordításához előszót kér tőlem. Müvem tárgyára és szellemére nézve e helyen sem mondhatok többet, mint a mennyit a helyes olvasás meghonosítása ér­dekében két művemben, a L’art de la lecture­­ben és a»La lecture en action«-ban mondot­tam. E két műben gondosan tárgyaltam mindazon kérdést, mely tanulmányomra csak távolról is vonat­­kozhatik. De szerencsére van egy tárgy, mely mélyen meghatja szívemet, mely természetszerűleg szoros ösz­­szefüggésben van az ön fordításával, és a­melyről még eddig sohasem nyilatkoztam, ez az ön kedves hazája: Magyarország! Nézetem szerint mindnyájunknak több ha­zánk van. A legelső, a legszentebb az »Alma parens«, melyben születtünk, melyben atyáink nyűgos­znak, melyben gyermekeink napvilágot látnak, melynek nyelvét beszéljük, melynek története a miénkkel össze­forrva van, melyért lángoló szeretetünkben életünket is készek vagyunk feláldozni, a melyhez a vér, a szív, a hit és az ész minden köteléke csatol és a melyet a mi nagy költőnk, Hugo Viktor így jellemzett: Tombeau de nos aieux et nid de nos amous'­! De ezen haza mellett, melylyel a természet gazdagít bennünket, vannak még, hogy úgy mondjam, szabadon választott hazáink, melyekkel magunk gazdagítjuk magunkat, úgy van! Vannak e világon országok, melyek képzelmünknek, előszere­tetünknek, rokonszenvünknek, ábrándjainknak és bá­mulatunknak kedvelt hazái! Ilyen ország előttem Magyarország. Fiatal ko­romban nevének hallatára, mindenkor megdobbant és hevesen vert szivem. Szerencsétlensége meghatott, küzdelme lelkesített, elnyomatása fellázító vére­met. Ujongtam Bem sikerein és elitéltem, kár­hoztattam Görgeyt. Magyarország nyelvünk egyik legszebb szavát képviseli előttem, azt a szót, a­mely fájdalom­­ a materialisztikus tanok hatása alatt mind­inkább háttérbe szorul és elhomályosul, de a mely lelkem előtt, mint erkölcsi naprendszerű fénylő csil­laga a felhőkön túl is ragyog----képviseli a lova­giasság magasztos szavát. Barátaim ama szerencsében részesültek, hogy nagy jelentőségű országos kiállítása alkalmából meg­­vihették Magyarország számára Francziaország üd­vözletét és meghatva a tapasztalt lovagias és testvéri vendégszeretettől, tértek haza. Ha én is velük mehet­tem volna, bizonyára otthon éreztem volna magamat a szép Magyarországon, mert hiszen a távolból isme­rem horizonját. Petőfi mindig egyike volt legked­vesebb költőimnek és az is lesz, míg Isten életemnek kedvez! Öltöztesse tehát, kedves uram, az én fran­czia prózámat, a zengzetes magyar nyelv díszes kön­tösébe át és bocsássa útra honfitársai között. Esz­méi és tanúságai új ruhába öltözve hassák át a lelke­ket, nyerjék meg a szíveket, világosítsák az elméket, hogy közös kedvencz tárgyunk: »Az olvasás művé­szete« legyen a szónoki képességeiről különben is hí­res magyar népnek valóságos húsává és vérévé. Sze­resse továbbra is, és szerettesse meg másokkal is a művészet ezen ágát, mely élvezetessé tesz minden ma­gántanulmányt, elűzi a családi élet unalmait, sikert biztosit a hivatalos működésben és legyen meggyő­ződve, hogy ennek a művészetnek egyik szerény út­törője , a műnek szerzője, ön iránt és honfitársai iránt hamisítatlan honfitársi szeretetet érez. Páris, 1885. deczember 1. Leöonlé Ernő.« Helyi hírek. — A 45-ös bizottság tegnap az első oszt. tanács­jegyző s az I. oszt. árvaszéki jegyző helye betöltése ügyében tartott tanácskozást. Az árvaszéki jegyzősé­­gen könnyen túlestek. A pályázók mind visszaléptek, kivéve dr. S­z­é­c­h­y Ignáczot, a kit különben a II. kerület kivételével az összes kerületek jelöltek. Annál nehezebb volt megállapodásra jutni a tanácsjegyzőre nézve. A­mint az ülésen bejelentették, ugyanis az I. kerület jelölte Kövér Kálmánt, a II. ugyanazt, a III-ik

Next