Pesti Napló, 1886. február (37. évfolyam, 32-59. szám)
1886-02-23 / 54. szám
sem osztozási politikával. S végül keményen és helyesen támadta meg Ugrón a magyar kormányt, mint melynek a külpolitikában sem programja, sem akarata nincs, hanem csak szolgai szócsöve a külügyminisztériumnak. Ugrón Gábornak e nyilatkozatai az előbb említett szempontokon kívül fontosságot nyernek az által is, hogy azokat fő vonásaikban gróf Apponyi Albert, a ki közvetlenül Ugrón után szólott, helyeselte. Az ellenzék küzdelmeire nézve nem közönyös, sőt nagyjelentőségű, ha oly fontos kérdésekben, mint a külügyi politika iránya, közös felfogáshoz juthatnak s egymás kölcsönös támogatásával haladhatnak czéljuk felé. Különben gróf Apponyi Albert nem is tehetett mást, mint a mit tett. Ő neki helyeselni kellett fővonásaiban Ugrón nézeteit, mert e nézetek alapjukban hasonlók azon elvekhez, melyeket a mérsékelt ellenzék tagjai a delegáczióban kifejtettek. De gróf Apponyi Albert tegnapi beszédében nem maradt meg a külpolitika határai közt, hanem rámutatott arra is, hogy a külpolitika eddigi kezelése mily nagy mértékben megrontotta Magyarország alkotmányos életét is. Mert azok, akik a külpolitikát eddig úgy csinálták, hogy abban a nemzet akaratát ignorálták, s a parlamentet furfanggal és ámítással kijátszották, s nemcsak a nemzetnek, hanem önmaguknak is lábuk alatt vágták a fát. Mert midőn a viszonyok változtak, és ők maguk is a monarchia külpolitikáját módosítani óhajtották, már nem bírnak azon faktorokkal, melyekkel e módosításokat keresztül lehetne vinni, Így boszulta meg magát az alkotmányos faktorok mellőzése és lenézése azokon, akik magukat azoknak fölötte képzelték. Ezen célzás vonatkozását megérteni nem nehéz. Nagyon találó volt gróf Apponyi Albertnek észrevétele a törvényhatósági javaslat 54. (most már 57.) paragrafusára is, melyet a kormány visszavonni késznek nyilatkozott. Azt mondja Apponyi, hogy ez ily módon kivonatott a diskusszióból, s megszűnt létezni, de nem szűnt meg jellemző maradni a kormány politikai érzületére és gondolkozására nézve, hogy egy jó darab ideig élhetett, s a kormány által védelmeztetett. Úgy van! S az, hogy a kormány, megijedve az ellenzék akciójától, e §-t siet még csata előtt visszavonni, nem teszi jóvá azt, hogy e § be volt terjesztve, s a kormány annak megvalósítását komolyan akarta. A törvényhatósági javaslat. Z. Tisza Kálmán miniszterelnök a kormánypárt vasárnapi értekezletén az 54. §. elejtéséről tett nyilatkozata a Nemzet közlése szerint így hangzik: Az országgyűlési szabadelvű párt tegnap este tartott értekezletén a párt tagjai rendkívül nagy számban jelentek meg. A közhelyiség nagyterme szinte egészen megtelt. Tárgyalásra a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat volt kitűzve és ez magyarázza a nagy és általános érdeklődést, mely az értekezlet iránt mutatkozott. A tárgyalásban legelsőnek Dárday Sándor előadó rövid bevezető beszéde után Tisza Kálmán előadta, hogy a törvényjavaslat, mint általán tudva van, arra céloz, hogy közigazgatásunk a létező intézmények keretében javíttassék. Az volt meggyőződése régtől fogva, hogy a mennyire lehet s a mennyire a magyar állam érdekei az ellenkezőt nem követelik, tartózkodni kell ez intézmények megbolygatásától. Pár év előtt, midőn ő egyszer — az 1881-ki választásokat megelőzőleg — azt a nyilatkozatot tette, hogy ragaszkodik a közigazgatás tekintetében a választási rendszerhez, de akkor elállna tőle, ha meggyőződnék, hogy a mellett a magyar állm állami és nemzeti érdekei nem védhetők meg, erős támadások intéztettek ellene, hogy ime bejelentette a megyék megsemmisítését, a választási rendszer eltörlését, a kinevezés által a kormány hatalmának fokozását. Ugyanazon sajtóbeli orgánumok vitték e részben akkor a nagy szót, melyek ma azért támadták meg őt és javaslatát, mert e javaslatban nincs meg a kinevezési rendszer behozatala, melyről azt hitték, hogy azonnal foganatosítani fogja. Nincs benn a kinevezés e javaslatban, bár tudja, hogy a kinevezés elvének a pártban is vannak szószólói, mert meggyőződése ma is, hogy, ha a jelen rendszer mellett megtörténnek a szükséges törvényes intézkedések, s ha különösen az államkormány exponált képviselőjének megadatnak a szükséges jogosítványok, melyekkel a közigazgatás javítására és az államérdekek védelmére fölléphet, a jelenlegi keretben is elérhetjük mindazt, amit közigazgatásunktól bármely intézmények létesítése esetén várhatnánk. Azon jogosítványok közül, melyek e törvényjavaslatban a főispánoknak szánva voltak, azok, melyek az eredeti javaslat 54., a bizottság által átdolgozott szövegezés szerint 57. §-ának B. pontjában foglaltattak, s a főispán hatáskörét bizonyos, a bíróságokkal összefüggő dolgokban tárgyalják. Őe így folytatta körülbelül a miniszterelnök — abban a véleményben van, hogy az e miatt, a bírói függetlenség megvédelmezésének jelszava alatt megindult agitáczió nem volt jogosult. Nem volt jogosult, mert ami ama szakaszban kontempláltatott, az távolról sem sértette a bírói függetlenséget, amely végre is abban kulminál, hogy a biró birói minőségében elkövetett cselekedeteiért csak ön lelkismeretének s a törvénynek tartozzék engedelmességgel, s azért, amit mint biró a törvény intézkedései szemmeltartásával tesz, ne legyen senki által háborítható. Ezt a javaslat távolról sem érintette, s a bírák elmozdíthatatlanságát is sértetlenül hagyta. A hármas intézkedés, amely a javaslatban foglaltatott, először is arra vonatkozott, hogy a főispán egyes bírói kinevezésekre s előléptetésekre nézve meg legyen hallgatandó. Hogy miben sértené ez a bírói függetlenséget, igazán nem tudja, — annyit azonban mondhat, hogy mióta alkotmányos kormányunk fennáll — tehát nem csupán a jelenlegi kormány létezése óta — ez a jog gyakoroltatott, — ha nem is állandóan, nem is minden esetben, de ahányszor szükségesnek tartották. A másik jogosítvány az lett volna, hogy a főispán a törvénykezés menetére, esetleg hiányaira s a felmerülhető kívánalmakra nézve felterjesztést intézhetett volna az igazságügyminiszterhez. Ez sem szolgálhat jogos érvül arra, mintha itt a jogszolgáltatás függetlenségét megsérteni akarnák. Hiszen törvényerejű ma is a közigazgatási bizottság létesítéséről hozott 1876-os törvényczikk, mely egy intézkedésében egyenesen előírja, hogy a bizottság, melynek elnöke a főispán, s mely túlnyomó tényezőiben mindenesetre a közigazgatással foglalkozó elemekből alakul, a bíróságok dolgaira vonatkozólag fölterjesztést intézhet a kormányhoz s eddig nem igen hallotta, hogy ez intézkedés bárhol a bírói függetlenség megsértésének tartatott, vagy arra vezetett volna. A harmadik jogosítvány lett volna végül a főispán tájékozásszerzési joga maguknál a bíróságoknál, az elnök útján, oly esetekben, hol azt az állam vagy a közbiztonság veszélyeztetett érdekeinek megvédelmezése követeli. Azt hiszi, e tekintetben sem lehet szó arról, hogy a bírói függetlenség veszélyeztetettnek tűnjék föl. De kénytelen elismerni, hogy a javaslat ezen intézkedései ellen, azok körén kívül is, kik csupán tiszteletreméltó jelszavak hangoztatásában való kedvtelésük miatt ellenezték a javaslat ezen intézkedéseit, nagy aggodalmak mutatkoztak. Nem részletezi tovább, miért tartotta és tartja ezen aggodalmakat alaptalanoknak, a javaslat intencziós félreértéséből származóknak s miért tartotta volna helyesebbnek, hogy a törvénybe ez intézkedések fölvétessenek. De midőn konstatálja, hogy azon jogosítványok legtöbbje, amit, ő a kormány közegének a törvényben megadatni javasolt, gyakoroltatott s nem csupán ezen kormány uralma alatt eddig is s gyakorolható eddigi törvényeink keretében is, fontos és életbevágó részeiben pedig — hiszi — gyakoroltatni fog a jövőben is, mindaddig, amig oly kormány lesz, mely a magyar állam érdekeit szívén hordja, kijelenti, hogy az említett aggodalmakkal szemben, elkerülni akarván a bírói függetlenség sértésének még csak látszatát is, a javaslat ezen intézkedéseit, az 57. §. B) pontja alatt foglaltakat, elejti, s kéri az értekezletet, hogy a kormány kijelentését tudomásul vegye. Egyebekben azonban ragaszkodik a javaslat intenczióihoz s kéri az értekezletet, hogy azokat elfogadni szíveskedjék. II. Az országgyűlési szabadelvű párt tegnap d. u. 6 órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén megkezdte a köztörvényhatóságokról szólójavaslat tárgyalását. A tárgyalásban Dárday Sándor előadón és Tisza Kálmán miniszterelnökön kívül, kik többször szólaltak fel, részt vettek a következők: Stojácskovics Sándor, Kőrössy Sándor, Karuch József, Tisza Lajos gróf, Hegedűs Sándor, Antal Gyula, Földváry Miklós, Rossival István, Münich Aurél és Vámos Béla. Mint halljuk, inditványoztatott, hogy Versecz város kir. várossá emeltessék s hogy a jegyzők adója is kétszeresen számittassék. A párt mindkét indítványt mellőzte. Végre az idő előrehaladván, a 45. §-sal a tárgyalás megszakíttatott és folytatása a ma d. u. 6 órakor tartandó értekezletre halasztatott. Végül tárgyaltatott és elfogadtatott az igazságügyi bizottság jelentése, azon módosításokról, melyeket a főrendiház a saját szervezésére vonatkozó törvényjavaslaton (a családi nevek beiktatása iránt) tett. Nemkülönben előadattak a mentelmi ügyek, melyekre vonatkozó jelentését a mentelmi bizottságnak az értekezlet tudomásul vette. Ezzel a tanácskozás véget ért. III. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék tegnap este Ernuszt Kelemen elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalás alá vette a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Grünwald Béla a javaslatot általánosságban és részleteiben ismertetvén, hozzászólottak: Horváth Lajos, Szily László, Apponyi Albert gr. és többen, mire az értekezlet a javaslatnak általánosságban leendő elvetését mondotta ki. A részletes tárgyalás folytatása a ma délután 5 órakor tartandó értekezletre halasztatván, a tanácskozmány véget ért, hogy nejeik más férfiak jelenlétében is mulathatnak. Később azt jelenti Koro, hogy az asszonyok már nem bújnak el, hanem nyitott kocsiban hajtatnak a templomba. 1677-ben és 1679-ben törvényeket bocsátanak ki, melyek a nőknek tulajdonjogot engedélyeznek. Nagy Péter korában, ha nem is mondták ki a nők emanczipáczióját, szembeszökőleg javultak az állapotok. A teremet megszüntették. Megtiltották a szülőknek, hogy gyermekeiket akaratuk ellenére házasítsák össze. Az eljegyzés és esküvő között való időt hat hétben állapították meg, hogy a fiatalok megismerhessék egymást és csak akkor keljenek egybe, ha tényleg kölcsönös a vonzalom. Az orosz pesszimizmusnak külön fejezetet szentel a szerző. Áthatol minden gondolatkörön, minden iskolának, minden kottémának megadja a maga színezetét, hasonlatosságot talál fel a legkülönbözőbb irodalmi termékek közt és a társadalom szétdarabolt együvétartozását búskomor anyaggal ragasztja össze, aztán végül a közös kétségbeeséssel hidalja át az embereket, kiket a rang feneketlen mélysége választ el egymástól. Egyhangú falusi tájkép , a szabad intézkedés elvesztése, a bizantinizmus kegyetlen törvényeivel és zsarnokságával, az új állam fiskális terhei, az európai kultúrához való ellentét, kipusztítása mindama foglalkozásoknak, melyeket más államokban megengednek a polgároknak, a gondolatoknak és mozdulatoknak boszantó megszorításai, a társadalomnak az állam által kezdeményezett frivolitása — mindezek az elemek hozzájárultak ahhoz, hogy a szellemi atmoszféra komorságát felhomályosítsák, míg végre a pesszimizmus lett alapja az orosz gondolkozásmódnak. Ez a gondolkozásmód aztán áthatja a népnek egész belső életét. A vallást, az irodalmat, de még a népzenét is ez jellemzi. Felettébb szomorú az a kép is, melyet az ember az utczán nyer. »Sohaem hallottam olyan gyászos hangokat, mondja mr. Noble. Óráról órára, naprólnapra hallgattam nyitott ablakomból az orosz házalók kiáltásaira. Néha fiatal ember volt, a leggyakrabban azonban férfi vagy vén asszony: a benyomás ugyanaz maradt változatlanul. Kiáltás volt, de éneknek hallatszott. És milyen ének ? Keresztül hasította a szívet és behatolt a velőkig. A szenvedés hangja, jajkiáltás, kétségbeesett nyöszörgés volt!.. . Csak a nép felhalmozott évszázados nyomorának jajkiáltását hallottam és láttam benne.« BELFÖLD. Selmecz és Bélabánya városok e hó 16-diki közgyűlésükből felírtak a képviselőházhoz a közigazgatási javaslat ellen. A felirat kéri a tisztviselők állami kineveztetését s a megyéknek és városoknak külön törvények általi rendezését. Kéri tehát a javaslatnak általánosságban mellőzését, de ha az mégis elfogadtatnék, a részleteket illetőleg e módosítások figyelembe vételét kéri. 1. A jogrend alapja, a szabadság legfőbb biztosítéka a bírói függetlenség s ha az igazság az országok alapköve, ezen alapkő szilárd csak úgy lehet, ha d. u. 1. Iparművészeti múzeum az Andrássyúton d. e. 9—d u. 1 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-uton (Beleznay-kert) nyitva van : vasárnap és ünnepnapokon d. e. 9—12, hétfőn, kedden d. e. 9—d. u. 1, és 3—5, szerdán d. e. 9—d. u. 1 és 3—5, este 7—9, csütörtökön, pénteken d. e. 9—d. u. 1 és 3—5, szombaton zárva. Technológiai múzeumi könyvtár nyitva (szombat és vasárnap este kivételével) egész nap. Akadémiai könyvtár nyitva d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9—d. u. 1. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. ■V Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal. Országgyűlés: A képviselőház ülése febr. 22-én. — Tárcza : Pompéry János emlékezete. — Közgazdaság. — Rudolf trónörököst tudvalevőleg a pétervári tudományos akadémia legutóbb megválasztotta tiszteletbeli tagjának. Az erről szóló okmányt tegnap küldték át ő fenségének a bécsi külügyminisztérium útján. A diploma igen egyszerű kiállítású és fehér pergamentpapirosra van nyomva. A tudományos akadémiában Trefort Ágoston elnöklete alatt tegnap d. u. 5 órakor összes ülés volt. Joannovics György tartott nagy érdekű emlékbeszédet Pompéry János fölött. A beszédet lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük, nemcsak tartalmassága, hanem azon benső viszonynál fogva is, melyben Pompéry János a Pesti Naplóhoz állott. Ezután Szily Kálmán olvasta fel Brassai Samu emlékbeszédét Bólyay Farkas felett s végül Fraknói Vilmos főtitkár kegyeletes szavakban emlékezett meg az akadémia legutóbbi veszteségeiről, Tárkányi Béláról és Ladányi Gedeonról. Az illető osztályok fognak gondoskodni az emlékbeszédek megtartásáról. Az ülés berekesztése előtt bejelentetett, hogy Melczer I. ur Kazinczy Ferencz egy eredeti költeményét küldte meg az akadémiának megőrzés végett. — Simor János herczegprimás aranymiséjét i. é. október végén tartja meg. Ebből az alkalomból a főváros katholikus polgársága is kifejezést kíván adni kegyeletének s e czélból a napokban Ráth főpolgármester, Kamermayer, Királyi, Mendl, Fuchs Ignácz, Merlin, Prükler s mások bizalmas értekezletre gyűlvén, elhatározták, hogy a főváros tiz kerületéből százas bizottság alakíttassák, mely a módokat, a melyek szerint a polgárság tisztelete minél élénkebben nyilvánítandó volna, megállapítja. E végből végrehajtó bizottságot alakítottak, amely az ide irányuló mozgalom nagyobb megindítását már a héten tartandó ülésével kezébe veszi. A száz tagú bizottság a következőkből alakíttatnék : Elnök : Királyi Pál, Jegyző: Dr. Gombár Tivadar. Tagok az I. kerületből: Dr. Gombár Tivadar, dr. Ország Sándor, Scheich Károly, dr. Schwarzer Ferencz, Magyar Gyula, Szelestey Géza, Eisdorfer Gusztáv, Hozer Győző, Kaiser Antal, Csepreghy Lajos, Újhelyi Sándor, Beranek Elek, Lindenbach János, dr. Hegedűs János, Hegedűs Ferencz, Beranek Elek, Muchmayer Ferencz. II. kerület: Paulovics László, Freiberger Pál, Rupp Zsigmond,,Fromm István, Reischl N., Ribáry József, Nagy Ágoston, Borenheimi Schytra István. III. kerület: Harrer Pál, Zboray Béla, Hoffmann Lipót, Cselka Nándor. IV. kerület: Királyi Pál, Merlin Imre, Kléh István, Heinrich István, Gerlóczy Károly, Ráth Károly, Kammermayer Károly, Polonyi Géza, Frey József, Gebhardt József, Forgó István. V. kerület : Burián János, Jálics Kálmán, Preuszner József, Bachmayer György, idősb Luczenbacher Pál, Weber Antal, Szitányi Izidor, dr. Fáik Miksa. VI. kerület: Török József, Fuchs Ignácz, Jalics Ignácz, Radocza János, Pucher József, Mészner József, Jálics Géza, Szászy László, Zettner Ede, Dittrich Károly. VII. kerület: Dr. Morzsányi Károly, Mendl István, Tarcsay János, Hirsch Sebestyén, Gschwindt Mihály, Kuklay János, Zichy Antal, Schön József, Kaschnitz Gyula, Schmidtlechner György, Schneider Alajos, Zachár Antal. VIII. kerület : Horánszky Nándor, Nászay Mór, Kékes Sándor, Rémi Róbert, Komlóssy László, Visi Imre, Kölber Alajos. IX. kerület: Dobronyi János, Prückler László, Hindy Kálmán, Ybl Miklós, Schmidtlechner Károly, Freiszleder Nándor, Fluck Gusztáv, Antoni Ferencz. X. kerület: Fáczányi Ármin, Baumann Antal, Tóth László, dr. Virava József, Kékey Imre, ifj. Kern Ferencz — A Kisfaludy-társaság szerdán, f. hó 24-én d. u. 5 órakor az akadémia üléstermében rendes havi ülést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Degré Alajos r. t.: Huszárosan, novella. 2. Abonyi Lajos r. t.: A fekete város, részlet egy regényből. 3. Beöthy Zsolt r. t. erdélyi czigány népdalokat mutat be, gyűjtötte és fordította dr. Wlislocky Henrik vendég. 4. Folyó ügyek. — Az Athenaeum igazgatósága legutóbbi ülésén azt határozta, hogy a legközelebbi közgyűlésnek, 40 frt osztalék kifizetését s a részvénytőkéből részvényenként ismét 50 frt visszafizetését fogja javasolni. Ha ezt a közgyűlés elfogadja, az Athenaeum részvényei, melyekre eredetileg 200 frt fizettetett be, de 50 frt visszafizetés már történt, száz forintról fognak szólani. A közgyűlés márczius 25-én tartatik. A budapesti ügyvédi kamara választmánya ez évi február 12-én tartott teljes ülésében elhatározta, hogy mindazok az ügyvédjelöltek, kikre nézve az 1886. évet megelőzőleg az 1884. XXXIV. t. sz. 13-ik szakasza értelmében főnökeik a gyakorlatból való kilépést bejelentették, s kik a 123.ellenére újabb gyakorlatra lépésüket, vagy más kamara területére történt eltávozásukat a kilépés bejelentésétől számított 2 hónapot túlhaladólag sem jelentették be, a kamara ügyvédjelölti lajstromából töröltetni fognak. Hasonló eljárás követtetik ezután is, ha a kilépés bejelentése után az új gyakorlatra való lépés vagy eltávozás a kamaránál 60 nap alatt be nem jelentetik. A kamara választmánya továbbá a szegényvédőknek a bíróságok által történt helytelen kirendelése ellen, valamint a kamarai tagdíjakkal hátralékos ügyvédek ügyében feliratot intézett az igazságügyminiszterhez. Ez utóbbi merituma abban áll, hogy adassék meg a jog a kamarának, hogy azt az ügyvédet, ki tagdijat nem fizet, gyakorlatától közigazgatási uton mindig felfüggeszthesse, mig hátralékát be nem fizeti. — Vadnay Andor orsz. képviselő a következő levelet intézte az I. ker. kapitányhoz: Tekintetes I. kerületi kapitány ur! A m. kir. belügyminisztérium 1085. sz. rendeletének betekintése után meggyőződvén arról, hogy a fővárosi m. kir. államrendőrség a nevezett min. rendelet intézkedése szerint járt el akkor, midőn Andaházi László képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztése végett az országgyűléshez megkeresést intézett, felszólalásom azon kifejezését, mely a rendőrség eljárását »ostobaságból« eredőnek jelenti ki s melyet én a közbeszólásokra felelve feltételesen, a nélkül, hogy általa valakit sérteni szándékom lett volna, használtam, általam nem mondottnak kérem tekinteni. Budapest, 1886. február 22. Tisztelettel, Vadnay Andor. — Egy főherczegnő menyasszonyi ajándéka. Mária Terézia főherczegnőt az uralkodó család tagjai értékes ajándékkal lepték meg, melyek jobbára ékszerekből állanak. Ezek közt feltűnik mindenekelőtt a menyasszony szüleinek ajándéka. Ez egy gyémánt hajék, mely természetes nagyságú rózsákból fűzött koszorút ábrázol. Egy másik hajék, melyet Krisztina spanyol királyné ajándékozott, hét nagy gyémántcsillagból áll. Rajner főherczeg gyémántokból és smaragdokból összeállított nyakéket ajándékozott. Albrecht főherczeg egy csokrot ábrázoló melltűt küldött, mely ragyogó gyémántokkal van kirakva. Károly Lajos főherczeg ajándéka szintén nagyon értékes. Áll egy karpereczből, mely egymás mellé fűzött gyémántokkal van kirakva. A menyasszonyi ajándékok Bécsben a főherczegi palotában váltott belépti jegyek előmutatása mellett ma a nagyközönség által is megtekinthetők lesznek. — Földrengés. Brassóból távírják lapunknak, hogy ott tegnap délután 4 órakor kétszer ismétlődő heves földrengést éreztek. Az első lökés oly erős volt, hogy a házakat megrázkódtatta. A második már gyengébb volt. A földrengés 15—20 másodperczig tartott. Fáklyás zenével tisztelték meg Szieber Ede ungvári főgimnáziumi igazgatót a napokban Ungvárról való búcsúzása alkalmával. Szieber Edét ugyanis kinevezték beszterczebányai tankerületi felügyelőnek. A derék tanférfiú bucsúzása egyéb ünnepiességekkel is járt, melyben nemcsak az ünnepelt barátai, hanem a város egész intelligencziája is résztvett. — Rómából febr. 21-től a M. Állam e táviratot vette . A szent atya ma négy szentté avatandó csodáit, ezek között a bécsi Hofbauer által történt csodákat ünnepélyesen valódiaknak nyilvánította. Azután meglepő csengő hangon fél óráig tartó beszédet mondott, melyben azt magyarázta, hogy az egyház szent, mert folytonosan szenteket nevel. A nagyszámú hallgatóság egy része a pápa kezét is megcsókolhatta, köztük Döblisig csuzi plébános. — XIII. Leo pápa Canovasnak nemcsak a Krisztus-rendjelt küldötte meg, hanem levelet intézett hozzá, mely nagyobb kitüntetés, mint ama rendjel. Az apostoli áldással kezdve, a pápa elismerését fejezi Canovas azon érdeméért, melylyel ő is hozzájárult ahhoz, hogy a Karolina-szigetek miatti viszály a szentszék elbírálása alá bocsáttatott, amely megbízás annyira megfelel a pápa hatóságának és a nemzetek közti béke helyreállítására vezetett. Canovasnak általános bűnbocsánatot ad. Ezen levél Sz.Péternél, Rómában 1886. január 26-án a halászpecsét mellett kelt és czimezve van: szeretett fiánkhoz, Antonio Canovas del Castillo, a spanyol képviselőház elnökéhez. — Jacobini pápai államtitkár, mint Rómából jelentik, súlyosban megbetegedett. — Regény a vasúti kupéból. A Salzburgtól e hó 20-án elindult személyvonat egyik első osztálya a birói hatalmat más hatalomnak alá nem rendeljük. A javaslat 54. (57.) §-a a főispán hatáskörét a bírósági teendőkre és a bírák személyi (előléptetési) ügyeire kiterjesztvén, a végrehajtó hatalmat a birói hatalom fölé helyezi s a birót, kinek minden emberi gyarlóságot lehetőleg le kellene vetkőznie, a legnagyobb gyarlóság elkövetésére, főispáni kegyek keresésére utalja, mert e nélkül számára nincs jövő. Az pedig semmikép sem engedhető meg, hogy a bíróságok fölé 70 oly egyén helyeztessék, kinek a bíró előléptetésére befolyása legyen. A kinevezés a kormány egy tagjának, az igazságügyi miniszternek befolyása alatt a bírói függetlenséget sem fölfelé, sem lefelé nem alterálja, de a kormány 70 oly megbízottjának befolyása mellett, aki birói minősítéssel sem bír, okvetlenül a rokonvagy ellenszenv, a teljesített magánszolgálatok lépnek előtérbe, s a biró, aki előléptetésre tart igényt, kénytelen lesz inkább a főispáni rokonszenv és kegy megnyerésére, habár magánszolgálatok árán is, törekedni, mintsem birói teendőit lelkiismeretesen teljesíteni, mert hisz nem a lelkiismeretesség, pontosság és szorgalom, hanem a főispáni kegy lesz csupán érdem. Mi a birói függetlenséget ily veszélynek kitenni, igy koczkára tenni s az idők folyamán elkonfiskáltatni nem engedhetjük, miért is kérjük a mélyen t. képviselőházat, hogy a főispánnak a hivatkozott §-ban kontemplált hatáskörét a bíróságokra semmi tekintetben kiterjeszteni ne engedje. 2. Szerfölött sérelmesnek kell jeleznünk a javaslat azon rendelkezését (74. §.), mely a főkapitány, főorvos, számvevő és más tisztviselők kinevezését a főispánra ruházza. — A főkapitány a sz. kir. város második tisztviselője; százados urus szerint a polgármester rendszerinti helyettese s mi már most ezen fő tisztviselőnk választási jogát elveszítjük ? Ám ha a közigazgatási szervezet az állami felfogás szempontjából nyerend rendezést, szívesen fogunk minden közigazgatási tisztviselőnk választásáról lemondani, de nem a főispán, hanem a parlamentnek felelős kormány javára és sohasem fogjuk helyeselhetni azt, hogy a minősítéssel nem biró, senkinek sem felelős és senki által felelősségre nem vonható főispán nevezze ki a mi tisztviselőinket, kiket mi magunk választottunk eddig s kiknek ellátása kizárólag a mi gondjaink közé tartozik. — Az uralkodó liberalizmus nem engedheti, hogy ily jogfosztás, ily igaztalanság törvénynyé válhasson. 3. Mindaddig, mig a törvényhatósági rendszer fennáll s mindaddig, mig egyes törvényhatóságok az állami adminisztráczió közvetítéséért az államtól dotáczióban részesülnek, az igazság követelményének mondjuk a többi törvényhatóságok, nevezetesen a törvényhatósági joggal felruházott városok állami dotáczióját is. Ezek éppen úgy közvetítik az állami adminisztrációt, mint a megyék, ha a megyéket azért fizeti az állam, fizetnie kell a városokat is s ha ezeknek nem ad semmit, ne adjon azoknak sem. 4. A javaslat szerint a főispán a puszta méltóság állapotából a hivatalnoki státusba emelkedik, ami osztatlan helyeslésünkkel találkozik, de nem helyeselhetjük azt, hogy a főispán kvalifikácziója szabályozva nincs, hogy felelőssége és azon fegyelmi hatóság, mely által a főispán felelősségre vonható, nincsen meghatározva. Márpedig állami hivatalnokot kvalifikáczió nélkül, állami hivatalnokot felelősség nélkül és fegyelmi hatóságnak alá nem vetve, a a jogrend súlyos sérelme nélkül képzelni se lehet. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, február 23. Naptár: Hétfő, február 23. — Róm. kath.: Dami. Péter püspök egyházatya. — Prot.: Derűit. — Görögorosz . (február 11.) Teodóra. — Zsidó: (adar 18.) János. — Nap kel 6 óra 54 perczkor reggel, nyugszik 5 óra 34 percz d. u. — Hold kel 11 óra 33 p. este, nyugszik 9 óra 21 p. reggel. Pénzügyminiszter fogad délután 3—4. Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter fogad a. u. 3—4 órakor. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—délután 2 óráig. Képviselőház ülése d. e. 10 órakor. Az országos régészeti és embertani társulat felolvasó ülése délután 5 órakor az akadémia kistermében. Felolvasó: dr. Pasteiner Gyula. Az orsz. tanáregyesület budapesti körének ülése d. u. 5 órakor. (Andrássy út 35. sz.) A fővárosi iparoskör felolvasó estélye VI 6 órakor. (Ferencziek bazára I. em.) Felolvasó: Szathmáry György. A belvárosi társaskör zártkörű táncrestélye a Vigadó éttermében. Verescsabin-képkiállítás a műcsarnokban (Andrássy út 69.) reggel 9— d. u. 4 és este 6—9. Belépti díj 30 kr. Nemzeti múzeum: régiségtár nyitva d. e. 9— kupéjában Wels és Linz közt drámai jelenet játszódott le, mely egy idegen utas beavatkozása nélkül kétségtelenül tragikus véget ért volna. A salzburgi állomáson egy odavaló tekintélyes polgár tizenhét éves leányával olyan kupét kerestek, melyben egyedül lehettek. Az utasok nagy tolongása következtében azonban nem sikerült ez és így kénytelenek voltak egy szintén Bécsbe utazó vasúti hivatalnokot a kupéjokba befogadni. Az utóbbi, kinek feltűnt a csinos, de feltűnően halovány leány, társalgást akart kezdeni, de nem kapott választ. Megilletődve e szokatlan eljárás felett, a sarokba dőlt és csakhamar elaludt. Hirtelen erős légvonat keltette fel álmából. E pillanatban észrevette, hogy a fiatal leány, ki lebocsátotta az ablakot, felső testével már kinn volt a kupén, mialatt a vonat gyorsan tovarobogott. Önkéntelenül megfogta a leányt lábainál fogva, egyúttal azonban felköltötte az atyát, kinek segélyével aztán sikerült nagy erőfeszítés árán erőszakosan viszszavonszolni a kupéba. A magyarázat sem késett sokáig. A leányt atyja egy bécsi zárdába akarta vinni, hogy itt elmélkedjék elkövetett ballépése felett. Ez döntötte a fiatal teremtést a kétségbeesés karjaiba olyannyira, hogy le akart ugrani a robogó vonatról. — Az Albergo Constanzi-t, az egyik legnagyobb római szállodát a Collegium Germanicum számára megvásárolják. — A szegszárdi czigányzenekar már négy hónap óta utazik Amerikában. A zenekar, mely csak augusztusban tér vissza, eddig már 98 városban játszott: Legonyé Ernő és Magyarország. A Franklin-Társulatnál most van sajtó alatt Legonvé Ernőnek, a franczia akadémia szellemdús tagjának egyik újabb műve: »Az olvasás művészete«. E mű nem csak élvezetes olvasmány, hanem hasznos tanulmány is mindazokra nézve, kik az előadás művészetével foglalkoznak; képviselők színészek, ügyvédek, lelkészek és tanítók sokat tanulhatnak belőle. Legouvé, Feleki József foktői reform, lelkésznek engedélyezte a magyar kiadás jogát, sőt előszót is írt a magyar kiadáshoz, fordítóhoz intézett levél alakjában. Midőn ajánljuk olvasóközönségünk becses figyelmébe e művet, mely baráti kegyelettel Trefort Ervin, — a Boszniában elhalt ifjú emlékének van ajánlva, — a fordító engedélyével közöljük a szerző előszavát, mely kiválóan mutatja hazánk iránt érzett lelkes szeretetét : »Uram! Ön magyar nyelvre szándékozik fordítani »L’art de la lecture« czímű művemet és fordításához előszót kér tőlem. Müvem tárgyára és szellemére nézve e helyen sem mondhatok többet, mint a mennyit a helyes olvasás meghonosítása érdekében két művemben, a L’art de la lectureben és a»La lecture en action«-ban mondottam. E két műben gondosan tárgyaltam mindazon kérdést, mely tanulmányomra csak távolról is vonatkozhatik. De szerencsére van egy tárgy, mely mélyen meghatja szívemet, mely természetszerűleg szoros öszszefüggésben van az ön fordításával, és amelyről még eddig sohasem nyilatkoztam, ez az ön kedves hazája: Magyarország! Nézetem szerint mindnyájunknak több hazánk van. A legelső, a legszentebb az »Alma parens«, melyben születtünk, melyben atyáink nyűgosznak, melyben gyermekeink napvilágot látnak, melynek nyelvét beszéljük, melynek története a miénkkel összeforrva van, melyért lángoló szeretetünkben életünket is készek vagyunk feláldozni, a melyhez a vér, a szív, a hit és az ész minden köteléke csatol és a melyet a mi nagy költőnk, Hugo Viktor így jellemzett: Tombeau de nos aieux et nid de nos amous'! De ezen haza mellett, melylyel a természet gazdagít bennünket, vannak még, hogy úgy mondjam, szabadon választott hazáink, melyekkel magunk gazdagítjuk magunkat, úgy van! Vannak e világon országok, melyek képzelmünknek, előszeretetünknek, rokonszenvünknek, ábrándjainknak és bámulatunknak kedvelt hazái! Ilyen ország előttem Magyarország. Fiatal koromban nevének hallatára, mindenkor megdobbant és hevesen vert szivem. Szerencsétlensége meghatott, küzdelme lelkesített, elnyomatása fellázító véremet. Ujongtam Bem sikerein és elitéltem, kárhoztattam Görgeyt. Magyarország nyelvünk egyik legszebb szavát képviseli előttem, azt a szót, amely fájdalom a materialisztikus tanok hatása alatt mindinkább háttérbe szorul és elhomályosul, de a mely lelkem előtt, mint erkölcsi naprendszerű fénylő csillaga a felhőkön túl is ragyog----képviseli a lovagiasság magasztos szavát. Barátaim ama szerencsében részesültek, hogy nagy jelentőségű országos kiállítása alkalmából megvihették Magyarország számára Francziaország üdvözletét és meghatva a tapasztalt lovagias és testvéri vendégszeretettől, tértek haza. Ha én is velük mehettem volna, bizonyára otthon éreztem volna magamat a szép Magyarországon, mert hiszen a távolból ismerem horizonját. Petőfi mindig egyike volt legkedvesebb költőimnek és az is lesz, míg Isten életemnek kedvez! Öltöztesse tehát, kedves uram, az én franczia prózámat, a zengzetes magyar nyelv díszes köntösébe át és bocsássa útra honfitársai között. Eszméi és tanúságai új ruhába öltözve hassák át a lelkeket, nyerjék meg a szíveket, világosítsák az elméket, hogy közös kedvencz tárgyunk: »Az olvasás művészete« legyen a szónoki képességeiről különben is híres magyar népnek valóságos húsává és vérévé. Szeresse továbbra is, és szerettesse meg másokkal is a művészet ezen ágát, mely élvezetessé tesz minden magántanulmányt, elűzi a családi élet unalmait, sikert biztosit a hivatalos működésben és legyen meggyőződve, hogy ennek a művészetnek egyik szerény úttörője , a műnek szerzője, ön iránt és honfitársai iránt hamisítatlan honfitársi szeretetet érez. Páris, 1885. deczember 1. Leöonlé Ernő.« Helyi hírek. — A 45-ös bizottság tegnap az első oszt. tanácsjegyző s az I. oszt. árvaszéki jegyző helye betöltése ügyében tartott tanácskozást. Az árvaszéki jegyzőségen könnyen túlestek. A pályázók mind visszaléptek, kivéve dr. Széchy Ignáczot, a kit különben a II. kerület kivételével az összes kerületek jelöltek. Annál nehezebb volt megállapodásra jutni a tanácsjegyzőre nézve. Amint az ülésen bejelentették, ugyanis az I. kerület jelölte Kövér Kálmánt, a II. ugyanazt, a III-ik