Pesti Napló, 1886. október (37. évfolyam, 272-302. szám)

1886-10-09 / 280. szám

Törvén­yszéki csarnok. A soroksári­nti gyilkoság. (Folytatás esti lapunkhoz.) Immár ötödik napja a tárgyalásnak. Meleg, szinte fojtó levegő fekszi meg a termet, bíróság és vádlottak már kezdenek kimerülni, de az érdeklődés nem akar megcsappanni. A közönség még egyre láza­sabb sietséggel tölti meg a barna fapadokat s egy-egy fiatal nőnek szívóssága valóban csodálatos: a mióta a tárgyalás megindult, napról-napra ott ülnek s nem változó figyelemmel lesik a rabasszony, a százados úr, a csizmatisztogató őrmester s a töménytelen tanú aj­káról elhangzó vallomásokat A tegnapi tárgyalásra is özönnel torlódott össze a közönség. A szomszédos teremben érdekes bűnügyet — egy apa, ki két apró gyermekét önnön kezével foj­totta meg csupa szeretetből — tárgyaltak üres padok előtt s az összes figyelem, a mohó kíváncsiság mind oda terelődött, hol az a fiatal, szép asszony — igazság, vagy makacsság vezeti-e szavait ? — még váltig haj­togatja : ’•— Én ártatlan vagyok! Az egész bűnügy megmaradt annak, a­mi volt: óriási kérdőjel. Igazságot kereső birának: bonyolult rejtély, pszichológusnak : megoldatlan probléma. Majh megoldhatja-e egyik is, másik is ? A délutáni tárgyaláson az elnök megkérdezte Ternyeit, nem adhatna-e felvilágosítást arra nézve, hogy hol volna föltalálható leánya, Erzsébet, a­kire úgy hivatkozik, hogy az volt vele a Csingilingi csár­dában és nem Gazdagné. T­e­r­n­y­e­i: Magam akartam kérni beidézését, s köszönöm, hogy a tekintetes törvényszék megelőzött. Leányom Egriben, Szatmár megyében lakik, utolsó posta: Mikola. Ha itt lesz, ki fog derülni, hogy olyan nő-e Ternyei Erzsébet, a­kit össze lehetne téveszteni Gazdagnéval. És ki fog derülni sok olyan, a­mi meg­mutatja majd, milyen gyarló az a vád, melyet ellenem felhoznak. Elnök: Be fog idéztetni. — Vádlott: De kérem szépen, Ternyei Erzsébet egy kicsit szegény . . Elnök: Küldeni fogok neki előleget. — Vádlott: Köszönöm. Ezután két hírlapírót hallgattak ki, kik Ter­­nyeivel a gyilkosság utáni napon s Támár letartózta­tása után is beszéltek. A védelem vallomásaikra súlyt fektet, annál is inkább, mert kitűnik belőlük, hogy Ternyei közvetlenül e gyilkosság után már kijelen­tette, hogy Támár okvetlenül benne van a dologban, másrészt pedig a zsurnaliszta, ki neki Támár elfoga­­tásának hirét elsőnek vitte meg, Ternyei arczáról csak egyszerű meglepetést, de semmi különösebb za­vart vagy éppen ijedelmet sem tudott leolvasni. Gazdagnénak házbeli szomszédai, kik ezután kerültek sorra, a legkedvezőbb vallomást teszik. Ponyácska Anna egy folyosón lakott Gaz­dagnéval s a hozzá intézett kérdésekre nyugodtan és biztosan felel. Elnök: Ismerte ön Gazdagnét a gyilkosság előtt ? — Tanú: Csak látásból, mert gyakran elsé­tált ajtónk előtt. — Elnök: Mikor ismerkedett meg vele ? — Tanú: A katasztrófa után bejött hozzám s azt mondta, hogy neki nem érdemes most szolgálót tartani s igy három hónapig én főztem neki. — El­nök: Támárt ismerte-e ? — Tanú: Egyszer lát­tam. A gyilkosság előtt való napon jött oda s tőlem kérdezte, hogy hol laknak Gazdagék, de én nem mond­hattam meg neki, mert akkor még magam sem tud­tam, hogy a megboldogultat Gazdagnak hívják. — Elnök: Ez nagyon fontos. Biztosan emlékszik rá, hogy Támár akkor kérdezte öntől, hol laknak Gaz­dagék ? — Tanú: Biztosan. — Elnök: Meg merne rá esküdni? — Tanú: Akár tízszer is.— Elnök: Kern szükséges, csak egyszer. Kossuthányi: Maga, mint a­ki Gazdag­­nénak főzött, szokott-e gyakran bejárni a szobájába ? Tanú: Igen. — Kossuthányi: Látott-e nála valami órát ? — Tanú: Igen. Egy kicsike kis női ór­át — Elnök: Arany volt-e vagy ezüst ? — Ta­­nú: Arra nem emlékszem. — Gazdagné: Ezüst. Hirsch Teréz tanú, aki múlt év január haváig szolgált Gazdagéknál, nem volt beidézhető. Vallomása, melyet a vizsgálóbíró előtt tett, azt mondja, hogy Gazdagné nem éppen jól élt a férjével, mert alig múlt hét pörlekedés nélkül. Míg ő ott szol­gált, senki sem járt a házhoz, csak egy tizenkilencz éves, szőke kisasszony, a­kiről Gazdagné azt mondta, hogy leánykori barátnője. Következett Horváth János­né szül. Schneider Jozefa kihallgatása, ki szintén egy folyosón lakott Gazdagnéval. Elnök (néhány megelőző kérdés után): Nem látott-e Gazdagnénál órát ? — Tanú: De igen, ott feküdt egy kis asztalon. — Elnök: Mindjárt akkor reggel látta, mikor bement hozzá ? — Tanú: Igen. — El­n­ö­k: Jól emlékszik ? — Tanú: Határozot­tan, mert a vejem még mondta Gazdagnénak, hogy tegye valami biztos helyre: annyi ember fordul meg most nála, hogy még lába kelhet, ellophatják. Ügyész: Hát arról mit tud, hogy Támár és Gazdagné összeszólalkoztak volna? — Tanú: Gaz­dagné egy este bejött hozzám s azt mondta, hogy ő fél attól a csúnya Támártól. Kérdeztem, hogy miért, mire azt válaszolta, hogy revolver van nála s agyon akarja magát lőni, mert ő nem szereti s nem akar vele lenni. Később aztán visszament lakására s akkor láttam az ablakon keresztül, hogy Támár letérdel előtte. Valahogy később kibékültek. Gazdagné: Úgy volt kérem, hogy megint ostromolt, én pedig kergettem magamtól s mikor nem akart tágítani, átmentem a szomszédnőhöz. Re­volver­t vont előttem s azt mondta, hogy agyonlövi magát, de előbb engem is elpusztít. Később meg le­térdelt és könyörgött: Mariska, kutyád leszek, ott gunnyasztok a küszöbödön, csak el ne kergess. Én aztán, hogy botrány ne legyen, engedtem. Ugy­e, hogy igy volt ? — Tanú: Igen. — Elnök: Hal­lotta ön, hogy Támár így nyilatkozott ? — Tanú: Igen. — Elnök: Különben én is hallottam, hogy Támár nagyon erőszakos em­be­r volt, mert a börtön­ben azzal is fenyegetődzött, hogy ha egyszer kikerül, sok embert fog agyonlőni. Természetesen a vizsgáló­bírót is. V­a­­­s­z Sándor védő : Gazdagné édes­atyja, Simon Károly, a katasztrófa után feljött. Nem hal­lotta Ön, hogy ő szólott volna valamit a biztosítás­­ról ? — Tanú: Mikor a lapok hirét hozták, kifa­kadt s azt mondta, hogy mért írnak a lapok olyat, a­mi nem igaz. Azt is mondta, hogy elmegy a szerkesz­tőségbe s helyre igazittatja. — Védő: Hát elment ? — T­a­n­u . És s mikor visszajött, azt mondta, hogy a szerkesztőségben megmutatták neki a biztosító­­társulat levelét, melyben tudatja az illető lappal, hogy Gazdag Imre csakugyan biztosítva volt 15,000 frt erejéig. Ponyácska István tanú szintén hallotta, mikor Gazdagné kijelentette, hogy ő mit sem tudott az életbiztosításról. Védőknek nincs hozzá kérdésük. P­o­r­s­z­á­s­z Gyula tanú nem jelent meg. Val­lomása jelentéktelen lévén, beidézését nem tartják szükségesnek. Jersák József tanú, „a Horváth Jánosné veje ” együtt lakik anyósával. Ő volt az, ki Gazdagnét figyelmeztette, hogy tegye le az asztalról az óráját, mert a nagy sokadalomban könnyen elcsaklizhatná valaki. Vallomása különben alapjában megegyezik az anyósáéval. Gazdagné neki is azt mondta, hogy nem tudott az életbiztosításról semmit s csak az új­ságokból értesült, úgy, mint más. Gazdagné atyja, az öreg Simon, sem tudott az életbiztosításról, mikor a hírt olvasta a lapokban, meg akarta azt c­áfolni és csak később találták meg a bárczákat, a­mikor az iratok között kutattak. Arra nézve, hogy Gazdagné és Támár a házon kívül hol találkoztak, tanú a vizsgálat folyamán azt vallotta, hogy az Üllői­ úton a Vogel-féle csipkekereskedés kör­nyékén, Gazdagné odajárt bevásárolni, Támár meg a közeli korcsmába. Most tanú azt mondja, hogy Gaz­­dagnéról csak egyszer tudja, hogy csipkét vásárolt és hogy pozitív tudomása nincs arról, várjon talál­kozott-e Támárral, csak lehetőnek tartja, hogy ily módon találkoztak. Következett Horváthné kihallgatása Gaz­dag órájára nézve. Horváthné elbeszélte, hogy a gyil­kosság után egy napon Gazdagné nővére, a 15 éves Nelli, ki akkor ide fent volt, azt mondta, hogy nénjét most hívták a városházára, mert egy órát akarnak neki felmutatni, vájjon abban nem ismeri-e fel a fér­je óráját. A leány ezeket elbeszélvén, hozzátette, hogy milyen bolondok azok a városi emberek, hogy keresik az órát, hisz az megvan, mert azt a nénje (Gazdagné) kiváltotta egy nagy házban. — El­n­ök (Gazdagnéhoz) : Igaz ez? — Vádlott: Ez tény. Elnök: Miért nem tett jelentést a rendőrség­nél? — Vádlott: Mert attól tartottam, hogy ha még ezt is megtudják még, inkább gyanúsítanak, any­­nyival is inkább, mert Támár is nálam lakott. Attól is féltem, hogy azt mondják majd, hogy a férjem ön­gyilkos lett és a társulat elveszi a pénzt tőlem. — Uzsák Józsefné arról tesz tanúságot, hogy a Gaz­dagné kis óráját is látta. A Gazdag órájára ugyanazt mondja el, a­mit Horváthné, hozzátéve, hogy Nelli azt is mondta, hogy mikor az Írást nénjénél meglátta, az megtiltotta neki, hogy erről bármit is szóljon. Gaz­dagné húga azt is említette, hogy apjuk, az öreg Si­mon, is ott volt a kiváltásnál. Gazdagné, a tanú vallo­mása szerint, nem tudta, hogy a férje élete biztosítva volt. V­a­­­s­z Sándor védő kérdésére előadja, hogy Gazdagné mindig feketében járt, legtöbbnyire kalap­ban. Mosóruhája nem is igen volt. Tanú azt is tudja, hogy Gazdagné többször kergette el magától Támárt, de ez agyonlövéssel fenyegette. Ezután felolvastatott Gazdagné húgának, Si­mon Nellinek vallomása. Ebben tagadja azt, hogy bármit is mondott bárkinek a Gazdag órájáról. A ta­nuk ezzel szemben is megmaradnak vallomásaik mel­lett. Simon Nellit ma valószínűleg újból kihallgatják. Következett volna Gazdagné atyja, Simon Károly ki­hallgatása, de nem volt ott. Gazdagné atyja nevének említésére zokogásban tört ki, de csakhamar elhagyta a sírást, mikor hallotta, hogy atyja nem jelent meg. Schreiber Anna, Szerteczky Andrásné, C­s­e­n­t­e­s Pálné, Vermes Sándorné lényegtelen vallomásokat tett. Perszászné előadja, hogy Tá­márt három-négy nappal a gyilkosság előtt is látta bemenni abba a házba, a­hol Gazdagék laktak. — Elnök: Konstatálva van, hogy Támár a gyilkos­ság előtt csak egyszer volt Gazdagéknál. — Tanú: Lehet, hogy akkor, mikor a kapun bemenni láttam, nem hozzájuk ment. — Dr. D­a­b­o­s­i Erzsébetfalvá­­ról, előadja, hogy midőn Támár egy ízben nála volt és az esti órákban haza felé indult, kénytelen volt neki világítani, mert nem látott. Kammer Nándor, Hegedűs István, Kocsis Já­nos, Jakab Ádám, Takács József rendőr, Daraba István jelentékteln vallomásokat tettek. Mártonffy Emil, ki az Andrássy­ úton Gazda­­géknál lakott, előadja, hogy két ízben hallotta, midőn Támár és Gazdagné a gyilkosságról beszéltek. Gaz­dagné sírt, Támár pedig azt mondta, hogy ne sírjon, mert az árt az egészségnek. Utolsónak hallgatták ki Erdő Jánost, ki szintén lényegtelen vallomást tett. Ezután a tanukat Schreiber Anna és a két hír­lapíró kivételével meghitejtették, a tárgyalás este 1­a8 órakor végződött, ma reggel 9 órakor folytatják.­­ Az angyalföldi gyermekgyilkosság ügyét (Kaltenegger napszámos ügyét, ki két gyermekét megfojtotta) tegnap kezdték tárgyalni. Vádlott be­vallja bűntettét s azt adja elő indokul, hogy a gyil­kosságra a feleségével való viszálykodás vitte. A tár­gyalást ma folytatják. Komjáthy Béla párbaj­ ügye. A függetlenségi párt tegnap este Irá­nyi Dániel elnöklete alatt értekezletet tartott, mely­nek főtárgyát a Komjáthy és a katonai becsületbíró­­ság közt felmerült ismeretes ügy megvitatása képezte. Az értekezletet csak jóval a kitűzött időn túl nyit­hatták meg, miután előbb bevárták a szabadelvű­ párt ugyanez ügyben tartott értekezletének eredményét, melyről lapunk más helyén emlékszünk meg bővebben. Erről értesülve, hosszabb vita indult meg, melyben a jelenlevők majdnem mindegyike részt vett, de nem si­került megállapodni a képviselőház elé terjesztendő oly határozati javaslatban, a­melyet a párt egyhan­gúlag fogadott volna el. Határozatképen tehát csak annyit mondtak ki, hogy a képviselőház mai ülésén a Komjáthy-ügyben a párt megbízásából senki sem fog határozati javaslatot beterjeszteni, sem pedig egyálta­lában felszólalni. Ha egyik vagy másik képviselő még­is felszólal, azt nem a párt nevében fogja megtenni. * Komjáthy Béla orsz. képviselő és a cs. kir. 31. gyaloghadosztály becsületbíróságának tagjai között Komjáthy Béla képviselőnek a képviselőház szept. 39-ei nyilvános ülésében tartott beszéde következté­ben fenforgott becsületügy elintézéséről az O. É. a következő jegyzőkönyvi kivonatot közli: »A cs. kir. 31-dik gyalog-hadosztály becsület­­bíróság tisztjeinek képviselői kij­elen­tik, hogy ezen becsületbíróság tagjai Komjáthy Béla képviselő úr­nak szeptember 29-én a képviselőházban benyújtott interpellác­iója indokolásában használt kifejezések által sértve érzik magukat és ennek folytán magya­rázatot, illetőleg elégtételt követelnek. Komjáthy Béla úr képviselői kijelentik, hogy a képviselőházuak nyilvános ülésében elmondottak meg­győződésük szerint lovagias elégtételadás vagy vétel tárgyát nem képezhetik, a­mennyiben egyeseknek a ház szólásszabadsági jogát föladni jogában nem áll. A jelen esetben azonban Komjáthy Béla úr ne­vében és megbízásából teljes készséggel kijelentik, annak képviselői, hogy Komjáthy Béla úr interpellá­­cziójának indokolásában sem a katonai becsületbíró­­ságot, mint olyant, sem annak egyes tagjait sérteni nem akarta, továbbá, hogy a becsületbíróságnak, a szabályzat által előírt korrekt eljárása iránt kétséget nem táplál és a­mennyiben használt kifejezéseinek valamelyike sértőnek magyaráztatnék, Komjáthy Béla úr ily magyarázatot fentebbi kijelentése után vissza­utasít.« A becsületbíróság tisztjeinek képviselői Kom­játhy Béla urnak képviselői által adott ezen kijelen­tését tudomásul veszik, ennek alapján mind a két fél megbízottjai az eljárást ezen becsületügyben a lova­giasság szabályainak megfelelően elintézettnek és befejezettnek jelentik ki.* A helyben állomásozó ezredek tábornokait s a becsületbíróság tagjait, valamint Stanger Vilmos ez­redest, a Pécsen levő gyalogezred parancsnokát, Peja­­csevich Miklós gróf hadtestparancsnok még csütörtö­kön főhadparancsnoki rapportra magához hivatta és velük megbeszélte a Herbert-ügyet és annak fejlemé­nyeit. A Komjáthy képviselő és a katonai becsületbí­róság közt felmerült ügy békés elintézése, hir szerint, a Pejacsevich befolyásának köszönhető. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: október 9. Naptár: Szombat, október 9. — Kom. kath.: Areop. Dénes püspök. — Prot.: Dénes. — Görög-keleti. (szeptember 27.) Kallisztratusz — Zsidó: (tischri 10.) Sabbat, Jom kipur. — A nap kel 6 óra 9 perczkor reggel, nyugszik 5 óra 25 perczkor délután. — A hold kel 4 óra 6 perczkor délután, nyugszik 2 óra 8 perczkor éjfélután. — Hold a földtávolban reggel 2 órakor. — Jupiter és Nap együttállásban. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter fogad déli 12— d. u. 2 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— dél­után 2 óráig. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A főrendiház ülése délelőtt 11 órakor. A besztercze-selmeczbányai társas­kör évi rendes közgyűlése este 8 órakor (a Virágcsokor­­vendéglőben). Őszi kiállítás a műcsarnokban (Andrássy­ út 69. sz.) d. e. 9— d. u. 5 óráig. Belépti díj 50 kr. Történelmi kiállítás a városligeti műcsar­nokban nyitva d. e. 9— d. u. 6 óráig. Belépti dij 20 kr. Bourdon Mária kiállítása az iparművé­szeti múzeumban d. e. 9— d. u. 1 óráig. A v­ö­r­ö­s­k­ereszt e­g­y­­­e­t budai Erzsébet­­kórháza megtekinhető d. e. 10—11*/2 óráig. Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9—d. u.1 óráig. A botanikus kertben levő orsz. üvegfesté­­szeti kiállítási teremben uj Üvegfestmények és minden­nemű kartonok vannak kiállítva. Megtekinthető bárki által minden dij nélkül délelőtt 8—12 és d. u. 2—6 óráig. Akadémiai könyvtár d. e. 3 —7. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12 és d. u. 3—8 óráig. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 30 kr. Svábhegyre fogaskerekű vasút indul félórán kint; az Eötvös-villában czigányzene. Újpestre illető­leg a Margitszigetre félóránkint közlekednek a helyi hajók , a szigeten czigányzene. Grand Garé-Restaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. —A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Turcsányi Mátyás komjáthi róm. kath. plébánosnak, azon nagyfokú áldozatkészségéért, melynél fogva az ottani róm. kath. népiskola épülete emelésére 8000 frtot, majd annak felszerelésére 100 irtot adományo­zott és azonfelül az ottani segédtanítók fizetéséhez évenkint 90 írttal sajátjából hozzájárul, elismerését és köszönetét nyilvánította. — Kalocsán Rozváczi Omartha Lajos kir. tör­vényszéki irodaigazgató kezdeményezésére tisztviselői »önsegély- és fogyasztási szövetkezet« van keletkező­ben. Egy részvényjegy névértéke 25 frtra terveztetik, miáltal a legcsekélyebb jövedelmű tisztviselő is rész­vényessé válhat, — és az egylet által nyújtandó min­den kedvezményben részesülhet. Eddig 200 db. rész­­jegygyel 5000 frt alaptőke jegyeztetett. — Egyházi beszéd-cziklus. Szász Károly ref. püspök hosszabb hivatalos távolléte után, f. hó 10-én, vasárnap, fog újból prédikálni a kálvin-téri templom­ban. A tudós püspök ez egyházi beszédével öt rész­ből álló cziklust nyit meg »Az emberek közt levő vá­laszfalakról.« Minden második vasárnap fog beszélni a következő sorrendben: október 10-én a nemzetisé­gi, 24-én a felekezeti, november 7-én a gazdag és sze­gény, nov. 21-én az erényes és bűnös és végül de­­czember 5-én az emberek természeti egyenlőségéről.­­ A hunyadmegyei történelmi és régészeti tár­sulat utóbbi dévai szakgyűlésén Kuun Géza gr. el­nök a petrozsényi vándorgyűlés szép sikerét bejelent­ve, Szabó Károly kolozsvári egyetemi tanár és tisz­teletbeli egyleti tag bemutatta a társulat megbizásá­ból Soós Antal által az abafaji levéltárból hozott ok­mányokat s főleg azoknak a váradi és egri káptala­nokat érdeklő részleteit, a további kutatást és a levél­tár tudományos értékesítését hozva indítványba. A szükséges tárgyalások keresztülvitelére az elnöklő gróf kéretett fel. König Pál előleges jelentést tett a társulat megbizásából Téglás Gáborral és részben a rajzi felvételekre alkalmazott Téglás István társu­lati taggal Gyulafehérvárra, Várhely és környékén tett gyűjtő és kutató kirándulásokról, nagy figyelem közt ismertetve Mommsen történeti művének megyén­ket illető adatait. Soós Antal több ezédokmányt és általa gyűjtött régiségeket terjesztett elő. —■ A budapesti ügyvédi kamara részéről ezen­nel közhírré tétetik, miszerint: dr. Balassa Jakab budapesti ügyvéd és kamarai tag Kis Czellbe, a szom­bathelyi ügyvédi kamara területére elköltözése ; Bott­­lik Mihály budapesti, dr. Modor Vidor kalocsai ügy­védek és kamarai tagok elhalálozásuk folytán a ka­mara lajstromából kiterül­tettek ; dr. Balassa Jakab ügyvédi iratait dr. Gold Simon budapesti ügyvéd és kamarai tagnak adta át, Bottlik Mihály irodája ré­szére gondnokul dr. Koller Kálmán budapesti, dr. Mo­dor Vidor ügyvédi irodája részére pedig gondnokul dr. Szántó Lajos kalocsai ügyvéd és kamarai tag nevezte­tett ki. — Névmagyarosítások. Wlasak János kecske­méti illetőségű ugyanottani lakos saját, valamint Já­nos, Mária, Anna, Perencz, Friderika és József nevű kisk. gyermekei Ká­rpáti-ra, kiskorú Neumann La­jos kapriorai illetőségű budapesti lakos I­v­á­n­y­i-ra, Schlesinger Samu tapolczai illetőségű ugyanottani lakos Zala­i-ra, Waltersdorf Gábor devecseri ille­tőségű budapesti lakos saját, valamint Mór (Mózes), Sándor, Jenő és Hermina kisk. gyermekei F­alu­di­­ra, Tröszttel­ Zsigmond lutillai illetőségű budapesti lakos T­e­­­e­g­d­i-re, Stern Vilmos győrszigeti illető­ségű ugyanottani lakos Csilla­g-ra és Mlinár iga­zabban Juravich Ferencz Csáktornyai illetőségű buda­pesti lakos saját, valamint Alajos nevű kisk. fia M o 1- n­á­r-ra változtatták vezetékneveiket. — Lóárverés a Tattersallban. A lótenyésztés emelésére alakult társulat ügetőpályáján tegnap dél­előtt 10 órakor kezdték meg Kozma Ferencz mi­niszteri tanácsos elnöklete alatt a kisbéri, mező­­hegyesi, bábolnai és fogarasi állami ménesekből a számfeletti fiatal kanczák, kisorolt mének és heréitek árverését, nagyszámú és díszes közönség jelenlétében. Ott voltak a többek között: Tisza Kálmán miniszter­­elnök, Széchenyi Pál gróf földmivelési miniszter, Széll Kálmán, gróf Károlyi Gyula, Zichy Nándor gr. Zichy Lívia grófnővel, Esterházy Miklós gróf, Kégl Pista, Pejacsevich Miklós gróf, a IV. hadtest parancs­noka, Henneberg báró, Dőry, Horváth és Hollbein tábornokok, az itteni lovasezredek parancsnokai, szá­mos törzsfőtiszt, sportkedvelő és lókereskedő. Az ügetőversenypályát erre a czélra Esterházy Mik­lós gróf, a Tattersall elnöke, szivességből engedte át a kormánynak. Először a kisbéri lovak, még pedig a számfeletti fiatal kanczák, kerültek árverés alá. Elkelt összesen 12 16 1042 frt átlagárban; a legdrágább 1530 frt volt, melyet Kégl Pista vett meg s a legol­csóbb 350 frtért lett eladva. Az olcsó lovakat Holl­bein tábornok vásárolta össze a katonai leavató bi­zottság részére. A kisbéri kanczák árverését déltáj­ban fejezték be. Délután 2 órakor a mezőhegyesiek kerültek sorra s ezt a fogarasiak, majd a bábolnaiak fogják követni. E sorrend szerint kerülnek aztán ár­verésre a kisorolt anyakanczák. Az árverés, mely kö­rülbelül három napot vesz igénybe, déli 12—2 óra kivételével egész napon át tart. Milán király Szentivánon. — Eredeti tudósítás. — Szentiván, okt. 8. Reggeli 7 órakor robogott be a vonat a székes­­fehérvári pályaudvarba, melynek feldíszített perion­­ján gróf Zichy Jenő fogadta királyi vendégét, ki egy­szerű utiruhát viselt. Mielőtt még a király leszállott a vonatról, gróf Zichy Jenő felment hozzá a szalonkocsiba s itt üdvö­zölte. Azután a király leszállott s a perronon álló meghívott vendégek éljenzése közben gróf Zichy Jenő­vel bement a váróterembe, a­hol reggelire volt fel­­terítve. Mielőtt azonban asztalhoz ült, azon óhajának adott kifejezést, hogy a gróf jelenlevő barátait is meg akarja ismerni, mire Zichy bemutatta Ghyczy Béla altábornagyot, Forinyák Gyula tábornokot, gróf Andrássy Manót, ifj. gr. Zichy Nándort, Fackh Ká­roly vasúti vezérigazgatót, Sárközy Aurél megyei alispánt stb. Az urak legtöbbjét már ismerte ő Felsége, s ismerősei mindegyikével beszédbe is ereszkedett. Legelső kérdése az volt, hogy pusztít-e még az országban a kolera, s minő arányban szedi áldozatait. A megnyugtató válaszra arcza egészen felde­rült s mosolyogva mondá: »Akkor hát szabad mu­latnunk !« Ezután ő mutatta be a jelenlevőknek kíséretét, mely — a szolgaszemélyzeten kívül — mindössze há­rom urból áll. Az egyik Pantelics ezredes, a másik Konstanti­­novics kapitány s a harmadik Czirics kapitány. Mialatt a király egy csésze kávét megivott, kí­sérete és a magyarok már megbarátkoztak, kedélye­sen elcsevegve tette meg az egész társaság az utat Székesfehérvárról Szentivánra a grófnak négyes fo­gatain. Szentivánon már egy egész sereg uj vendég várta az érkezőket. Ott voltak a többek között: gróf Zichy Ágoston, gróf Esterházy Andor, gr. Zichy Já­nos, dr. Splényi Ödön, Havranek József polgármes­ter, Fiáth Imre, Meszlényi Lajos, Kiss Gyula jószág­­igazgató, Lies Sándor, Heinrich Sándor, Szűcs Sán­dor és Albert, Boda Imre szintén jószágigazgató és még többen. A kastélyba megérkezve vadászöltönyt váltott az egész társaság, minek megtörténte után kedélyes reggeli következett. Erre megint előállott a szebbnél szebb fogatok egész sora, amely a vadasba vitte a va­dászokat. A vadaskert mintegy tíz percznyire van a kas­télytól. Közepén egy magaslaton egy ismerős épület ötlött mindenki szemébe. Ismerős a tavalyi kiállításról. Ott diszlett, ille­tőleg ott szerénykedett, de itt diszlik, mert egészen át van alakítva és egyedül áll. Akkor úgy hittük, hogy az árvas uradalmak pavillonja, ma szentiváni va­dászlak. Itt mindenki vállára vette fegyverét, kivéve a királyt, ki után lövésre vitte a puskát. Erre elindultak űzőbe venni a felzaklatott vadat. Van fáczán, nyúl, fogoly, csak győzzék lőni! A hajtók száma szintén egy egész ármádia. Gr. Zichy Jenő csaknem 200 embert állított oda fehér pitykés kék lajbiban, mindegyiknek a fején egy magas fekete kucsma, a család czimerével. Igazán meglepő látvány volt így csoportosítva az egész vadásztár­saság. Pontban háromnegyed tízkor jelezték az első hajtást, s ekkortól kezdve egész 2 óráig szakadatlanul folyt a hajsza, kivé­vén annyi pihenőt, a­mely alatt egy-egy pohár sört ittak a vadászok. Egy ilyen rövid szünet közben egy szegény asz­­szony jelent meg a király előtt, a kezében egy tányér szőlővel. Nem szólt egy szót sem, csak kezet csókolt, esdőleg rá­tekintett a felségre, s tartotta eléje a tányért. A király ránézett, lecsípett egy szem szőlőt, és­­ száz forintot adott a szegény asszonynak. Takács Györgynének hitták a sors e kegyeltjét. Később a király kutyája elvesztette nyakra­­valóját. Egy szegény béres megtalálta s kalaplevéve átadta a felséges urnák. Kapott érte egy aranyat. Végre két órakor véget ért a délelőtti vadászat, a melynek eredménye: 56 nyúl, 50 fáczán, 30 fogoly és egy erdei szalonka volt. Ekkor visszahajtva a kastélyba, villásreggeli várta a vendégeket, a mely után folytatták a vadá­szatot. Este 6 órakor nagy ebéd lesz. A szerb király vasárnap reggelig szándékozik itt maradni. Helyi hirek. — Az Üllői-uti laktanya átalakítási munkáinak befejezése alkalmából Kamermayer Károly polgár­­mester a következő levelet intézte a budapesti cs. és kir. katonai térparancsnoksághoz. A főváros tanácsa által az üllői-uti laktanya átalakítási munkáinak be­­fejeztéről előterjesztett jelentésből örömmel értesül­tünk azon szíves és hathatós támogatásról, melylyel a főváros ezen laktanya osztályozási és átalakítási mun­káinak folyama alatt a tekintetes térparancsnokság részéről találkozott. Meggyőződtünk ezen jelentésből arról, hogy a tekintetes térparancsnokság a katona­ság érdekeinek megóvása mellett a főváros jogos ér­dekeit is mindenkor méltányos tekintetbe véve, azokat helyes tapintattal összeegyeztetni tudta, s ezáltal az osztályozás kérdésében elért kedvező eredményhez, valamint az átalakítási munkák folyama alatt a lak­tanyai elszállásolás körül felmerült nehézségek elhá­rításához kiváló mérvben hozzájárult. A főváros irá­nyában szerzett ezen érdemek elismeréséül mai napon tartott közgyűlésünkben egyhangúlag elhatároztuk, hogy a tekintetes térparancsnokságnak a főváros kö­szöneté nyilváníttassák s ez jegyzőkönyvbe iktattas­­sék. Miről a tekintetes térparancsnokságot ezen leve­lünkkel értesíteni szerencsénk van. Budapest főváros törvényhatósági bizottságának 1886. évi szeptember hó 29. napján tartott közgyűléséből. Kamermayer Károly, s. k. polgármester. — A Podmaniczky-utczai gőzvasut engedély­­okmányának feltételeit egy a közlekedési miniszté­riumban az érdekelt hatóságok küldötteiből alakult vegyes tanácskozmány tegnap végleg megállapította.­­ A középítési bizottság tegnap G­e­r­l­ó­c­z­y al­polgármester elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen a következő tárgyak fordultak elő: P­e­t­z Ármin biz. tag a Stáczió-utcza és Temető-út megrongált állapo­tára hívta föl a figyelmet. Elnök és Heuffel mérnök kijelentik, hogy a vállalkozók jótállási kötelezettsége még tart s a javításra szoríttatni fognak. Ezután Pohl jegyző néhány szabályozási ügyet adott elő, majd amaz előterjesztést tette, hogy a közraktári telepnek, míg a Boráros téren raktárai lesznek, ideiglenesen adassék engedély e térre vasúti síneket vezetni be, a­mihez a bizottság hozzájárult. J a­n d­e­k jegyző bemutatta a II. osztály tárgyait. A járványbizottság sürgetésére a vízvezetéki igazgatóság öt új közkút fel­állítása iránt tett javaslatot. Kettő a százháznál lenne a Csömöri-uton, kettő a ligetben, egy a régi váczi temetőben. Egy-egy közkút (Pasteur-féle szűrő­vel ellátva) perczenkint 6—7 liter szűrt vizet adhat s e­gy n­e­k-e­gy n­e­k felállitási költsége 5­7­0 frt. A bizottság némi vita után ajánlatosnak mondta a szerkezetet, de mivel az ára drága, csak ott tartja helyesnek ily kutak alkalmazását, a­hol más módon vizet szolgáltatni lehetetlen. Ha az említett helyekre nézve ez az eset áll, az elősorolt öt kút ellen észrevétel fönn nem forog. Majd a stáczió-utczai közúti vasútra nézve a II. osztály által Lindheim és társaival (Balázs-féle konzorczium) kötött előleges egyesség pontozatait olvasták föl. Vállalkozók általában elfo­gadják a közgyűlésileg megállapított stáczió-utczai köz­úti vasúti programmot, de, mint ismeretes — némely részletes kikötéseket tesznek. Felovasták erre nézve a pénzügyi bizottság véleményét is. A bizott­ság rövid eszmecsere után kijelenti, hogy az ellen nem lát nehézséget, ha a vasút a Kecskeméti­ utczán át egész az Egyetem­ térig vezettetik; azután kimondta, hogy e közúti vasutat gőzmozdonyú vasúttá kívánja tenni.­­ A jövő évi közmunkaprogramm megállapí­tása következett most. Előadó jegyző előrebocsátván, hogy a defic­it 273.561 frt. felolvasta a közmunkákra a mérnöki hivatal által előirányzott és a számvevőség által redukált összegeket. Nevezetesen: az utczák és terek jókarban tartására a mérnöki hivatal 235.000 frt, számv. 175.000 frt, új követésekre a mérn. hiv. 1.036.240 frt, a számv. 770.000 frt; kül- és beltelki utak jókarban tartására a mérnöki hivatal 376.000 frt, a számvevőség 280.000 forint; bel- és kültelki utak épitésére a mérnöki hiv. 184,000 frt, a számve­vőség 57,000 frt; városligeti rendkívüli szükség­letekre a mérn. h. 26,600 frt, a számv. 16,000 frt, csatornák javítására a mérn. h. és számvevőség egy­­iránt 40,000 frt, csatornák épitésére a mérn. h. 189,744 frt, a számv. 50,00 frt, pótépitkezésekre és nagyobb átalakításokra a mérn. h. 117,500 frt, a számv. 25,000 frt, városligeti nagyobb beruházásokra a mérn. h. 48,900 frt, a számv. 20,000 frt összeget vett föl. Az új követések költségeibe az Üllői-út és Kőbányai-út építése nincs bele­véve. Az előterjesztés meghallgatása után Preuszner J. és Scheich szólaltak föl, azt mondván, hogy a viszonyok kényszerítő nyo­mása alatt a nagyobb útépítéseket a 20 milliós köl­csön terhére kellene írni s azt a kölcsönt kell végre megkötni. Gerlóczy Károly szintén úgy látja, hogy más mód nincs, mint a nagy útépítéseket éppúgy, mint az ált. csatornázást, hitelműveletre hagyni. Kimondandó lenne, hogy a főváros az új követéseket addig, míg a budget más képet nem nyer, ne az évi budget terhére írja, hanem kölcsönművelet útján esz­közölje. Van egy kimutatás, mely azokról az atczák­­ról szól, a­melyek évről évre felvéve voltak, mint ki­­kövezendők a mérnöki hivatal lajstromába, de mindig elmaradtak. E szerint (hozzáadva még az Üllői-út, Kőbányai-út, K.-Soroksári-út építési költségeit, me­lyek más czélra fordíttattak) a sürgős szükséglet két millió forint lenne. Az új követések egész szükségle­tének kölcsönműveletre hárítása által elenyészik a de­fic­it is és valamivel jobban lehet dotálni a többi köz­építési rovatokat. A bizottság ez indítványt egyhangú­lag elfogadta, mert adóemelésre gondolni nem akar. S a m­p 1 főszámvevő indítványára kimondták, hogy a követési kölcsön ne legyen egyelőre kerek összegben említve; a szükségletet a főmérnök állítja majd össze, ki egyszersmind az építési sorrendet is javaslatba hozza. A bizottság ezután a közmunka-programm egyéb részeit következőleg állapította meg: fölveendő utczák s terek jókarbantartására 176.000 frt (többek közt átkövezésekre 56.000 frt, és pedig: Andrássy-út egy része, Csalogány-utcza, Soroksári-út egy része, Mészáros- és Alagút-utcza), csatornák fentartására s tisztítására 40.000 frt, bel- és kültelki utak makatlan­­építésére 66.000 frt (és pedig Batthyány-árok, Kart­­hausi-út, Csillagvölgyi-út, Svábhegyi út, Diana-út, Vörösvári-út, Erzsébet-ut, Egressy-út, Stefánia-út egy része, Csömöri-út egy része, Közvágóhíd­­utcza, a petroleum-gyárhoz vezető út), csatorna­építésekre 60.000 frt (és pedig: a tisztviselők telepé­hez vivő uton, Hársfa- és Barcsay-utcza, Kör-utcza, Miksa-utcza, Rudolf-rakpart egy része, Markó-utcza, Erdősor, Alföldi-utcza, Örömvölgy-utcza, Mozdony­­utcza, Csömöri-út, Roham-utcza), pótépítkezésekre 25.000 frt (és pedig a régi városház mennyezetgeren­dáinak kicserélése stb.), városligeti beruházások és nyilvános parkokra 20.000 frt (és pedig Andrássy úti fák kicserélése 4550 frt, kiállítási terület rendezése 5000 frt, eliosz rendezésének megkezdése 5000 frt, Sz.­Lélek-tér befásítása s rendezése 1000 frt, előre nem látottakra 4450 frt).­­ Egy műszaki katona holttestét fogták ki ma reggel nyolcz órakor a második kerületi Margit rak­­parton a Halász-utcza tájékán. Teljesen fel volt öl­tözve. Állítólag Forneknek hívták. Az esetről értesí­tették a térparancsnokságot, a holttestet pedig beszál­lították a kerepesi­ úti tetemkamrába. — Párbajozó rendőrtisztviselők. Tegnap dél­után három órakor két rendőrkapitány kardpárbajt vívott egy fővárosi vívóteremben. Az egyik könnyű vágást kapott a füle alá, a másik sértetlen maradt. — öngyilkos kereskedősegéd. Frisch Mór, 46 éves, s.­a.-ujhelyi illetőségű kereskedősegéd, feloszlás­nak indult holttestét vetették ki tegnap este a Duna hullámai. Minden jel arra mutat, hogy Frisch ön­gyilkossá vált. Halálozások. T­a­b­a­­­d­y Károly, Arad megye főispánja halá­láról az Alföld a következő részleteket közli : A fő­ispán augusztus 1-jén Bécsben, hol hidegvizkurát használt, kapta baját, egy pohár sört ivott felhevült állapotban s bélgyulladásba esett. Az orvosok nyugal­mat tanácsoltak neki, de ő az aug. 11-ei városi köz­gyűlésen (melynek tárgysorozatán a Janszki-ügy állt) elnökölni akart s betegen hazautazott. Az utazás annyira súlyosítá állapotát, hogy azóta folyton élet és halál közt lebegett. Két hónap óta küz­dött a kórral, mely megfosztó minden erejétől. Ezelőtt két héttel már biztosnak mondták halá­lát s dr. Korányi egyetemi tanár, kit családja lehiva­tott hozzá, nem biztatta aggódó környezetét semmi jóval. Azóta azonban látszólag javult állapota s több napon át megkönnyebülten érezte magát, de orvosai­nak minden fáradozása hiába való volt. E hét elején újra aggasztóvá lett állapota s a katasztrófa tegnap este fél nyolcz órakor bekövetkezett. A haláleset hire az esti óra daczára azonnal elterjedt városszerte és mindenütt őszinte és mély részvétet keltett. A halál­esetről Ormós alispán táviratilag értesítette Tisza belügyminisztert és Krassó-Szörény megye alispánját. A temetés szombaton délután lesz. Révész Bálint debreczeni püspök és Széll Kálmán szalontai kér, esperes jönnek Aradra, az egyházi szertartást tel­jesíteni. Balogh Miklós szigorló orvos, ki, mint írtuk, e hó 6-án súlyos égési sebeket kapott, tegnap esti 8 órakor a Rókus-kórházban meghalt. Nagyreményű, szerény és tehetséges ember vesztett el benne. A bol­dogtalant nemcsak családja, de kartársai is igazán siratják.

Next