Pesti Napló, 1886. november (37. évfolyam, 303-331. szám)
1886-11-03 / 304. szám
304. szám. Szerkesztési iroda s Ferencziek-tere, Athenäen m-é p 11 • t. A lap jellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal Ferencziek-tere, Athenäen m-é p fizet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1886. Szerda, november 3. 37. évi folyam. Előfizetési feltételek A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesté« kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — S hónapra 4 írt 50 kr. — « hónapra « Ért. Ha az esti kiadás postai különkződése kívántatik, postabélvorrs havonkánin te, évnegyedenként 1 forint felüldetendo. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaem-épüst, küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓA Pesti Napló a legolcsóbb nagy politikai napilap. Megjelen naponkint kétszer s hétfőn reggel rendkívüli számot ad ki. Előfizetési árak: Egy hónapra ................ 1 frt 50 kr. Évnegyedre ................. 4 „ 50 „ fW Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kv. évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Az állampénztári kimutatás. A pénzügyminisztérium által közzétett és alább lényegében közölt kimutatás az állampénztárak bevételeiről és kiadásairól a folyó év harmadik negyedében kiegészítését képezi a pénzügyminiszter költségvetési expozéjának. Minthogy Szapáry dr. az előirányzatot ezúttal a szokottnál valamivel későbben terjesztette elő, azon helyzetben volt, hogy a folyó év háromnegyedéről sommás képet nyújthatott. Most a harmadik évnegyedről a részletek közöltélnek. A kilencz hónap eredménye az expozé szerint 6,300.000 írttal kedvezőbb, mint a múlt év ugyanazon szakában, amennyiben 8,683.000 írttal volt kevesebb a kiadás, de csekélyebb volt a bevétel 2,299.000 írttal, így adja a miniszter expozéja; az állampénztári kimutatás szerint pedig az eredmény 7.421.506 írttal kedvezőbb. Már most melyik a való ? Maradjunk magánál a harmadik évnegyednél. A bruttó bevétel 3.494.447 írttal kedvezőtlenebb, mint tavaly. A legnagyobb csökkenés a fogyasztási adóvisszatérítés felosztásánál jelentkezik, 1.764.606 írttal. Ez magában véve nem volna baj, mert ha kevesebb a kárpótlás a fogyasztási adóvisszatérítésből, akkor annál kevesebb vonatott el a vámbevételből és annyival kevesebbet kell a közös költségekhez kontribuálni. Csakhogy az idén nem úgy áll a dolog. Kevesebb az adórestituczió, de e mellett a bruttó vámbevétel is kevesebb, úgy, hogy a restituczió is, a kvóta is kedvezőtlenebb. Ha a harmadik negyedben mind a mellett a közös költségekre közel 3 millióval kevesebbet kellett befizetni, ez onnan van, hogy a második negyedben majdnem hasonló összeggel több vétetett igénybe. A kiadások közötti eme megtakarítás tehát természetesen nem valódi előny. A közelebbi legnagyobb tétel a kedvezőtlen bevételek közt az állami javak eladásánál jelentkezik 738.778 írttal. Ez nagy hanyatlás egy évnegyedben és kérdés, hogy e szerint elégséges-e, ha a pénzügyminiszter az idei 7 millió helyett, a jövő évi bevételt az államjószágok eladása után csak 5 millióra leszállítva, preliminálja. Egyáltalában igen sok rovat alatt kedvezőtlen a bevétel és ha a dohányjövedéknél, a jogilletékeknél, a tiszavölgyi kölcsönnél stb. | mutatkozó kivételes, vagy átfutó bevételi kü- | lönbözetektől el is tekintünk, a valódi mínusz igen kedvezőtlen gazdasági viszonyokra mutat. A fogyasztási adók kedvezőtlen alakulása csak a szeszipar rossz állásából ered ugyan, de gazdasági tekintetben ez a malomipar után a legfontosabb és a mezőgazdasággal s állattenyésztéssel szorosan összefügg. És habár okos dolog nem erőltetni az államjavak eladását, maga a tény, hogy nincs elég vevő, sokat mond és meggyőzhetné valahára a kormányt, hogy össze kellene szorítani az állami háztartást és nem hajtani folyvást a kiadásokat addig a fokig, hogy vagy bukás vagy keserves adóemelés lesz a mostani pénzügyi gazdálkodás befejezése. Kedvező rovat a bevételekközt az állami vasúté, mely rovat a harmadik negyedben 914.080 írttal nagyobb pénzbeszolgáltatást tüntet föl. Tudjuk, hogy tavaly milyen volt az államvasutaknál a kezelés , javulás ahhoz képest még mindig nem zár ki igen rossz eredményt. A legközelebbi heti kimutatás szerint október végéig mindössze 47.196 írttal volt nagyobb a forgalmi bevétel, mint tavaly, kellene pedig a budget szerint legalább fél millióval nagyobbnak lenni a tiszta jövedelemnek és lesz bizonyára egy millióval kisebb. A pénzügyminiszter a jövő évi előirányzatot le is szállította az ideihez képest 800.000 írttal. Könnyű belátni, hogy mit ér ily körülmények között az államvasutaktól a harmadik negyedben származott nagyobb pénzbeszolgáltatás. De nem időzünk tovább a részleteknél; lássuk, mekkora az eddigi kezelés szerint a hiány ? A kiadás volt: az I. negyedben 87.246.432 a II. » 79,208.918 a III. » 78,495.715 ~ 244,951.065 A bevétel volt: az I. negyedben 72,083.207 a II. » 62,054.857 a III. » 69,963.984 ~ 204,102.048 A pénztári deficzit tehát: 40,849.017 A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A csillagok honából. Flammarion Kamilltól. Körülbelül ötven éve, hogy a bécsi csillagda igazgatója, Littrow, azt a kísérletet tette, hogy a holddal optikai érintkezésbe lép. A teleszkóppal tisztán láthatjuk a hold topografikus felületét s már tíz kilométernyi hosszúságú világosabb vonalak a holdon jól kivehetők. Ha tehát a földön egy négyszög, vagy háromszög alakot világítanánk meg kellő fényerősséggel, így okoskodott Littrow, akkor a holdnak csillagászai, ha ugyan vannak ott csillagászok, ezt kétségkívül észrevennék. Az okoskodás további következtetései egyszerűek. Ha mi a holdon egy szabályos háromszöget látnánk, kezdetben azt hinnék, hogy csalódunk s legfölebb annyit engednénk meg, hogy geologikus változások esetleg hozták létre e szabályos mértani alakot. De ha egyszerre azt látnék, hogy ez a háromszög négy szöggé változik át s ezt a négy szöget néhány nap múlva ismét egy kör váltja fel, akkor kénytelenek volnánk megengedni azt, hogy ezen alakok értelemmel felruházott lényeknek művei. Innen pedig csak egy lépés vezet ahhoz a következtetéshez, hogy a holdban lakó lények ezáltal akarnak érintkezésbe lépni a többi égi testeken lakó lényekkel. Világos tehát, hogy ily után — mert a mértani alakok mindenütt egyformák — két égitest érintkezésbe juthat egymással. A hold pedig csak háromszor oly messze van a földtől, mint amily hosszú a földnek átmérője. A távolság tehát nagyon lehetővé teszi ily után az érintkezést. Eddig még semmit nem láttunk a holdon, ami jogot adna arra a feltevésre, hogy ezen a kis égi szigeten élő lények laknak. De a csillagászok, kik különös előszeretettel tanulmányozzák a mi bolygónkat, általában azon meggyőződésben vannak, hogy ez a bolygó nem oly kihalt, mint a minőnek lenni látszik. A baj az, hogy eddigi nagyító lencséink mindössze csak százkilenczvenkét kilométernyire tudják hozzánk közelebb hozni a holdat, ily távolságból pedig legfölebb egy nagy hadsereget, mely megy, vagy talán egy nagy várost lehet meglátni. De ez is kétséges. Annyi azonban bizonyos, hogy a holdon talányszerű változások vehetők ez idő szerint észre. Az is tény, hogy a hold negyvenkilenczszer kisebb földünknél és nyolcvanegyszer könnyebb annál a légkör, mely fölötte van, nagyon megnehezíti ily távolságban a látást. Abból tehát, hogy a holdon mit sem látunk, amiből élő lényekre lehetne következtetni, még semmi sem következik. Hiszen ha földünkre csak négyötezer méternyi magasságból pillantunk le, azt is teljesen pusztának és elhagyatottnak találjuk. ** * A holdnak kihalt és hideg kinézése nem volt elég bátorító Littrowra nézve, hogy eredeti ötletét végrehajtsa. De voltak csillagászok, akiknek fantáziája elrepült a Marsra, mely tizennégy millió mértföldnél közelebbre soha sem jut hozzánk, de azért legjobban ismerjük felületét, mely leginkább hasonlít a földhöz. Amit a Marson látunk, az egy kissé megvigasztalhat bennünket. Az ember azt hinné, látva ezen égitestet, hogy a földön van. Van ott kontinens, tenger, folyó, sziget és félsziget, hegyfok, öböl, felhő, eső, hó, áradás, tél és nyár, tavasz és ősz, nappal és éjszaka. Az évek hosszabbak, mert hatszáznyolcvanhét napig tartanak, de az évszakok ugyan úgy változnak, mint földünkön. A nappal is tovább tart egy kissé, mert a Mars forgása huszonnégy órát, harminczhét perczet és huszonhárom másodperczet vesz igénybe, ami a lehető legtüzetesebben van kiszámítva. Ha csillagos éjszakákon teleszkópon átnézzük a Mars felületét, ha látjuk a sarkvidéki jeget, mely tavaszszal eloszlik, a finoman határolt kontinenseket, az öblöket, önkéntelenül az a gondolat támad bennünk, vájjon az a nap, mely ezt a világot melegíti, nem süt-e élőlényre, az az eső, mely ott esik, nem termékenyít-e semmit, az a légkör, mely ezt az égitestét körülövezi, nem éltet-e lélegző lényeket ? Minek csodája volna az az örök terméketlenségnek, hogy ezek a hatalmas erők és elemek tétlenül és gyümölcs nélkül tespednének el ott azon az égitesten. ** * Ha valaki Littrow eszméjét a Marssal szemben akarná érvényesíteni, a mértani alakokat nyolcz-tízszer meg kellene nagyítani, hogy a távolság valamiképen kiegyenlíthető legyen. De ugyan ki vállalkoznék ennek a tervnek végrehajtására? Ha népszavazásra bocsátanák e kérdést, az eredmény iránt senki sem lehetne kétségben, mert hiszen a közfelfogás, melyet az iskolában tanultunk, az, hogy mi vagyunk a teremtés legeszesebb lényei s képzelhetlen az, hogy a teremtő arra gondolt volna, hogy a többs égi testeket is abban a szerencsében részeltesse, hogy érző és élő emberekkel népesítette volna őket be. Annyi tehát bizonyos, hogy mi ugyan nem kezdeményezzük a Mars és a föld közötti összeköttetést. De várjon a Marsnak lakói nem tettek-e már meg a maguk részéről mindent, hogy érintkezésbe jussanak ily után velünk ? A geológusok szerint a lakható föld korának minimuma húsz millió esztendőre rúg. Az ember, a tudósok számításához képest, több mint százezer éve lakja a földet. A csillagászati műszerek csak kétszázhetvenhét év óta léteznek, mert azelőtt nem voltak feltalálva és Marsot az ő geografikus részleteiben csak 1858. óta ismerik és illetőleg tanulmányozzák a tudósok. Összeállított gyűjteménye a megfigyeléseknek csak 1862. óta létezik s rendszerről e tekintetben csak ettől az évtől kezdve lehet beszélni. Marsnak legelső háromszögű felmérése, a legelső geografikus térkép, mely e csillagról felvétetett, és mely a teleszkóppal kivehető legkisebb tárgyakat feltünteti, csak 1877-ben kezdetett meg, folytattatok 1879-ben és 1882-ben végeztetett be. Az igaz, hogy most már mikrometrikus adatok is rendelkezésünkre állanak, így tehát csak alig néhány éve ismerjük a Marsot csillagászati tekintetben s csak ezen idő óta lírunk róla tüzetes adatokat. Sőt lehet mondani, hogy földünknek csak egyetlen egy lakója van, aki a Marsot minden részletében látta, ez Schiaparelli, a milánói obszervatórium igazgatója. ** * A kozmogonikus elmélet szerint valószínű, hogy a Mars több millió esztendővel öregebb földünknél és így sokkal messzebb haladt már sorsa betöltésében. A Mars lakói kétszázezer év óta mutogathattak volna nekünk jeleket, azokról e földön senki sem bitt volna sejtelemmel. Csak kétszázhetvenhét éve áll fenn az a lehetőség, hogy a csillagászok gondolhattak arra, hogy egyszer majd többet is fognak látni az égitesteken, mint láttuk addig. Néhány év óta vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy legalább remélhetjük, hogy a Marson megkülönböztethetjük a legkisebb részleteket is, bár nem ily biztos az a hitünk, hogy ezen részleteket megtudjuk magyarázni. ** * A Mars geografikus térképét csak az imént készítette el Milánó nagynevű csillagásza. E térképen fel vannak tüntetve a fénylő pontok, melyek úgy néznek ki, mintha havat világítana meg a nap. Az nem valószínű, hogy e fényes területek a Marson hótól származnának, mert ezeket az egyenlítő közelében a tropikus tájakon épp úgy láthatni, mint a távoli szélességeken s azt, hogy hegyek csúcsain van e hó, egyenesen kizárja a tenger szomszédsága. Ami a legmeglepőbb, az az, hogy e fényterületek hosszú vonalakban futnak egymás mellett, úgy, hogy az ember önkéntelen azokra a jelekre gondol,melyekkel Littrow akart érintkezésbe lépni a holddal. Talán lesznek, kik azt fogják hinni, hogy e fényvonalak, melyek szabályos alakokat mutatnak, a Marson élő mérnökök művei. De bizonyos, hogy az ember, ha látja a térképen azt a hatvan egyenkezű csatornát, melyek a Marson levő tengereket összekötik egymással, önkénytelenül arra gondol, hogy ezen az égitesten értelmi erő működhetik. Különben, ha a Marsnak lakói csakugyan érintkezésbe akarnának lépni velünk, a földnek lakóival, a legegyszerűbb módja annak a fényvonalak általi érintkezés volna. A földön más érintkezési módra még nem gondoltak. És ha az ember megnézi a Mars térképét, be kell ismernie, hogy ha az ott látható fénygóczok és vonalak czélja csakugyan ez volna, a Mars lakói jobban nem helyezhették volna azokat a Mars felületén. A Mars lakói, ha ugyan vannak lakói, sokkal többre vihették már a haladást azon égitesten, mint mi a földön, mert működésük szükségszerűleg régiebb a mienknél. Ennélfogva a mi csillagászati tudományunk is gyermekkorát éli az övékéhez képest. Ha tehát a Mars lakói csakugyan jelek által akarták volna magukat megértetni a földdel, nagyon valószínű, hogy nem kapván tőlünk soha feleletet, ebből azt következtethették, hogy mi nem állunk az ő érzelmi magaslatukon, hogy nálunk a csillagászat és az optika még nagyon fejletlen állapotban van, amiben mindenki igazságot fog adni nekik. De bármiként álljon a dolog, valamennyi csillag között, melyek az égen ragyognak éjszakánként, a legnagyobb érdekkel ránk nézve a Mars bir, mely a csillagászok egész figyelmét magára irányozza. Csak az imént végezték be az Egyesült Államokban azon óriási lunettenek felállítását, melyhez hasonlót eddig még nem látott senki. Átmérője egy méter, hosszúsága majd húsz méter. Ennek segítségével fogják a csillagászok vizsgálgatni a Marsot, ezt a talányszerű égitestet, mely annál jobban vonz bennünket és annál inkább fokozza tudványunkat, mert annyira hasonlít földünkhöz. Azt hiszik, hogy ezen nagyszerű csillagászati eszköz segélyével sokkal tüzetesb adatokat fogunk nemsokára leírni a testvér égitestről és talán annak viszonyairól is. A gőz, a telegráf, a villámvilágítás és a telefon feltalálása után, ha csalhatatlan jeleket lehetne szerezni arra nézve, hogy a körülöttünk forgó égitestekben élő lények laknak, ez a tizenkilenczedik század tudományos dicsőségének kétségtelenül legbámulatosabb apotheozisa lenne. Ki tudja, nem fogjuk-e megérni ? (Francziából.) * * * kilencz hónap után. Jegyezzük meg, hogy a budgettörvény a folyó évi deficitet 14 millióban állapította meg. A delegácziókról a Bud. Korr. ezeket közli: Az osztrák és a magyar delegácziók megnyitási ülései csütörtökön délben mennek végbe. Szombaton ő Felsége fogadja a delegácziókat, mégpedig előbb az osztrákot, utána a magyart. Az osztrák delegáczió mostantól kezdve budapesti ülésezéseit egyik szálloda (a Hungária) alacsony, szűk termében fogja tartani s habár a delegáczió tisztikarának, valamint az albizottságoknak kényelméről, a mennyiben ez egy vendéglő bérbe vett emeletén egyáltalában lehetséges, gondoskodva van, már a dualizmus szempontjából is tekintve, magyar politikai körökben mégis élénken sajnálják, hogy az osztrák kormány nem gondoskodott arról, hogy a birodalmi tanács delegációjának minden második évben visszatérő tanácskozásaira Budapesten saját otthona legyen. Ez az intézkedés annál kevésbbé ütközött volna nehézségekbe, minthogy a bérletköltségek alig rúgnak kevesebbre, mint amekkora egy saját épület megvásárlása vagy építése esetére az amortizálási összeg volna. Ezenkívül az osztrák kormány e tárgyra vonatkozólag több, minden tekintetben megfelelő ajánlat felett rendelkezett, így nevezetesen az új parlament közelében egy jutányos telek, legutóbb pedig az aránylag igen olcsó Európa-szálloda épület offeráltatott az osztrák kormánynak megvásárlásra, a nélkül azonban, hogy az osztrák kormány ezen ajánlatokra reflektált volna is. Egy ily saját házban ezenkívül épp úgy, mint a magyar miniszterek a bécsi magyar házban, az osztrák miniszterek s azoknak képviselői állandó megszálló helylyel bírnának a magyar fővárosban. Az új spanyol kabinet mostanáig szigorú titokzatossággal folytatta tárgyalásait s most, hogy tárgyalásai nyilvánosságra kerültek, még Lagasta ellenségeinek is el kell ismerniök, hogy a hozott rendszabályok tárgyalásánál csakugyan múlhatlanul szükséges volt a szigorú titoktartás. A múlt hó 28-áról kelt királyi rendelet értelmében ugyanis a működő hadsereg összes őrmesterei, kivéve a csendőrségieket, szám szerint 1200-an, tartalékba helyeztettek s úgy osztattak szét az egész országban, hogy ezentúl egyik sem tartozik annak az ezrednek tartalékához, melyben eddig szolgáltak. Kárpótlásul nagyobb zsoldot kapnak s jogukban áll valami tiszti iskolába lépni s két év után, ha a vizsgákat leteszik, egy rangjuknak megfelelő polgári állásra folyamodni. E rendelet oka a legutóbbi fölkelésre vezethető vissza, mikor is az őrmesterek nagy befolyásuk következtében, melylyel a legénység körében bírtak, igen nagy szerepet játszottak. A színházi válság. A belügyminisztérium költségvetése Budapesten is egész komolyságában fölvetette a színházi kérdést, de más alakban, mint az évek óta Bécsben s a külföld többi városaiban foglalkoztatja a sajtót és a közvéleményt. A deficit, állami és társadalmi állapotaink e rákfenéje, az operaszínháznál nemcsak beütött, hanem olyan arányokat is öltött, melyek a legnagyobb mértékben veszélyeztetik e kiváló nemzeti műintézetünket. A belügyminisztérium a jövő évre 386.600 írtra irányozza elő az államsegélyt, vagyis 121.600 írttal többre, mint amennyi a folyó évre megszavaztatott. E tétel indokolását már ismerik olvasóink. Ha tekintetbe veszszük, hogy ehhez királyi szubvenczió is járul, hogy továbbá az előirányzatban még 27.300 frt szerepel, mely nem a napi bevételekből, hanem a színházi alapokból foly be, úgy a színházi kérdés akut voltát lehetetlen tagadni. De az elősorolt összegekhez még továbbá egy rendkívüli szükséglet járul, mely a belügyi budget beruházási rovatában fordul elő. A nemzeti színház faalkotmánya színpadának vasszerkezetű gépekkel való kicserélése öszszesen 27.890 frt 50 krt igényel, mely 1887-től kezdve négy egyenlő évi részletben, még pedig 5 °/C kamattal törlesztendő. Első évi törlesztési részletül 6974 frt szerepel az előirányzatban. Nagy igényekkel lép tehát elő két legelső nemzeti műintézetünk és pedig oly okok folytán, melyek nagyon kifogásolhatók. A nemzeti színház művészeinek javadalmazása szégyenletesen csekély; a nagy kiadásokat az operánál oly külföldi vendégek szerepeltetése okozza, kik nem is vonzanak közönséget s oly adminisztratív költekezések, melyek teljesen jogosulatlanok. Van tehát színházi kérdés nálunk is s mindenütt lehangoló, sivár viszonyokkal találkozunk. De a ki igazságos akar lenni, az kénytelen elismerni, hogy a mostani állapotért gróf Keglevich István intendánst egyáltalán alig, vagy csak igen kis mértékben tehetni felelőssé. Olyan súlyos és komoly betegség, mely színházainknál mutatkozik, nem lehet pár havi működés eredménye. Nagy katasztrófák s ilyen a mostani, csak évek hibás gazdálkodásának gyümölcsei szoktak lenni; a mostani helyzetben a régi korszak, az éveken át követett hibás rendszer és az opera helytelen berendezésének hatásai tükröződnek vissza. Ez a régi rendszer szervezte, organizálta az operánál a mostani túlságosan nagy, pénzügyileg egyáltalán nem Budapest viszonyaihoz mért apparátust. Ez a régi rendszer hozta létre a nagy operai szerződéseket, melyek némelyike beláthatatlan hosszú évsorra van kötve s olyan terheket ró a színházra, melyek az illetők szolgálataival semmi arányban nincsenek. E szerződések látták el az operaházat oly tagokkal, kik busás fizetést húznak, de ritkán lépnek fel, kiket azonban elbocsátani nem lehet, mert kezükben a szerződés, mely csak évek múltán jár le. A régi korszak szüleménye az Aszfaloja, mely a színház czéljaira a lehető leginpraktikusabbnak bizonyult, de azért naponként átlag valami száz forintot fogyaszt el az opera jövedelmeiből. S végül a régi rendszer eredménye a mai szertelen adminisztráczió, mely rengeteg apparátusával temérdek pénzt fogyaszt el. Mindezt nem lehet a Keglevich gróf számlájára írni. Csakhogy bárki a hibás, annyi bizonyos, hogy a deficzit szörnyen nagyra nőtt s igy most indokolt az a kérdés, mi történjék legelső műintézetünkkel. A kormány köréből indult ki az eszme, hogy az operaházat bérbe kellene adni. Abszolúte kivihetetlennek e tervet nem mondhatni. Elvileg csakugyan képzelhető olyan bérlő, ki a czélnak megfelel, vagyis legfontosabb nemzeti művészetünk életbevágó érdekeit megóvja s a mellett megelégszik sokkal csekélyebb szubvenczióval, mint a minőt az opera mostan igényel. Végre is akadhat ilyen ember. De ismerve specziális hazai viszonyainkat, a főváros azon köreit, melyekből az ilyen csodaembernek ki kellene kerülnie, valóban nem tudjuk elgondolni, hogy onnan alkalmas bérlő jelentkeznék. Hiszen ha csak bérlő kell, aki elkölti a szubvenciót, olyat már találni nálunk is bőven. De ide komoly ember kell, aki nem csupán a szükséges nagy tőkével, hanem megfelelő képességgel és ambícióval bír, aki a vállalaton nem egyedül meggazdagodni, hanem a nemzeti művészet egy fontos ágának felvirágzásán, esetleg áldozatok árán is, fáradozni akarna; ilyen embert pedig ez idő szerint közöttünk nem képzelhetünk. Arra viszont még gondolni sem lehet, hogy az operaházat internacionális kótyavetye tárgyává alacsonyítsuk le. Az operaház bérbeadását tehát, minthogy a párisi példa a mi viszonyainkhoz éppen nem illik, nem tarthatjuk komoly tervnek, mert egyedül olyan érdekek feláldozásával lehetne kivinni, melyek a pénzkérdésnél is fontosabbak. Ellenben azt hiszszük, és hogy a baj, mely a régi rendszer szüleménye, s éppen a rendszer teljes mellőzésével is igen jelentékenyen mérsékelhető. Azt az egyet nem szabad szem előtt tévesztenünk, hogy a budapesti királyi opera magyar nemzeti műintézet, s ehhez képest kell azt szervezni, a mi viszonyainkhoz mérten. A hazai erőkre kell tehát léterét fektetni s azért lehetőleg mellőzendők a rendkívül drága idegenek, kik aránytalanul nagy fizetést húznak, de azért a szinházba a közönséget vonzani nem képesek. Mindent összefoglalva, nézetünk az, hogy le kell szállítani a Budapest viszonyaihoz egyáltalán nem mért egész szervezetet s a tényleges viszonyoknak megfelelően kell gazdálkodni. Operánk eddig túlment azon határon, melyet neki a magyar főváros közönségének ellenszolgáltatási képessége kijelölt. Most tehát vissza kell azt oda terelni, vagyis szervezetét összhangzatba kell hozni az adott viszonyokkal. Azt hiszszük, ez az egyedüli megoldás, mely egyáltalán elfogadható. Állampénztári kimutatások. I. Kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 1886 évi julius hó 1-től szept. hó végéig előfordult bruttóbevételekről , összehasonlítva azokat az 1885. évi hasonló időszaki eredményekkel. Tényleges eredmény Bevételek. 1886. 1885 hez képest évi III-ik negyedben, forint forint Állami adósságok, és pedig : Az 1880. évi IX. t.-czikk alapján kibocsátott papirjáradékkötvények eladásából ............................. -- — Szőlődézsmaváltság . . . 250.166.271/« — 19.165.15 Maradvány- és irtványföldek megváltásából . . . 50.308.46/« + 8.991.90 Sorsolási kölcsön .... 74.558.75 — 4.741.461/« Budapesti lánczhid elsőbbségi kölcsön fedezésére az állami hidak bevételeiből 53.781.12 — 817.98 A tiszai s szegedi kölcsön évi járulékainak fedezésére.................................. 509.724.14 — 291.169.47 Pénzügyminisztérium: Egyenes adók................... 28.488.025.77 — 200.490.98 Fogyasztási adók .... 6.480.645.50’/, — 205.343 27 Fogyasztási adóvisszatéritésekből........................ 1.080.902.94’/, -- 1.764.606.74’/, Agio-nyeremény a határvám fölöslegeiből.................. 156.770.04 + 121.520.80’/, Határvámkezelési átalány . 112.500.— — Bélyeg........ 2,093.147.08'/, + 28.445.54 Jogilletékek....................... 4.058.066.34 — 402.743.07'/, Dijak............. 122.164.01’/, + 35.543.90 Fémjelzés........................ 5.999.41 — 1.068.76'/, Út-, hid- és révvám . . . 6.752.89 -1- 588.78 Dohányjövedék .... 9.708.032.47 — 547.706 59'/2 Lottójövedék 637.831.85'/, — 123.901.95 Lójövedék....................... 3.745.219.82 + 132.072.54 Perköltségek................... 2.008.53 + 2.871.41*/, Állami jószágok .... 936.916.75’/,— 660.97'/, Bányaigazgatóságok . . . 38.364.50'/, + 9.827.13’/, Fémbányászat és opálbánya 620.067.72’/,+ 5.509.14'/, Fémkohászat.................. 771.466.17 + 122.939.12’/, Pénzverde........................ 958.525.20 — 177 311.59 Vasművek........................ 409.214.06 — 268.799.23 Kőszénbányák ..... 7.087.50 — 80 Sótermelés........................ 484.213.85 + 176.533 74 Felhagyott bányaművek stb. 763.62 + 308.21 Állami nyomda .... 236.472.08 + 50.222.80 Állami épületek .... 6.882.86’, — 10.253.13 Budapesti állami hidak . . 194.660.09 + 4.716.78 Államvasutak, gépgyár és diósgyőri vas- és aczélgyár tiszta jövedelme . . 1.841.099.07 + 914.080.62 Ingó államvagyon.... 13.877.50 + 484.47 Különféle rendes bevételek. 319.503.80 — 170.522.72 Állami javak eladásából. . 352.194.91 — 788.778.34'/, Telepitvényesek által fizetendő vételárak és kamatok ............................. 111.325.39'/,— 33.752.82 Maradvány- és irtványföldek váltságdíjai 33.985.10'/,+ 20.906.42'/, Állami előlegekből. . . . 99.180.93'/, + 29.985.79'/.