Pesti Napló, 1886. november (37. évfolyam, 303-331. szám)

1886-11-03 / 304. szám

304. szám. Szerkesztési iroda s Ferencziek-tere, Athenäen m-é p 11 • t. A lap jellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal­­ Ferencziek-tere, Athenäen m-é p fi­z­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1886. Szerda, november 3. 37. évi folyam. Előfizetési feltételek­­ A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesté« kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — S hónapra 4 írt 50 kr. — « hónapra « Ért. Ha az esti kiadás postai különkződése kívántatik, postabélvorrs havonkáni­n te, évnegyedenként 1 forint felüld­etendo. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a­ »Pesti Napló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaem­-épü­st, küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ­A Pesti Napló a legolcsóbb nagy po­litikai napi­lap. Megjelen naponkint kétszer s hétfőn reg­gel rendkívüli számot ad ki. Előfizetési árak: Egy hónapra ................ 1 frt 50 kr. Évnegyedre ................. 4 „ 50 „ fW Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület) leg­­czélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kv. évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Az állampénztári kimutatás. A pénzügyminisztérium által közzétett és alább lényegében közölt kimutatás az állampénztárak bevételeiről és kiadásairól a folyó év harmadik negyedében kiegészítését képezi a pénzügyminiszter költségvetési ex­pozéjának. Minthogy Szapáry dr. az előirány­zatot ezúttal a szokottnál valamivel későbben terjesztette elő, azon helyzetben volt, hogy a folyó év három­negyedéről sommás képet nyújthatott. Most a harmadik évnegyedről a részletek közöltélnek. A kilencz hónap eredménye az expozé szerint 6,300.000 írttal kedvezőbb, mint a múlt év ugyanazon szakában, a­mennyiben 8,683.000 írttal volt kevesebb a kiadás, de csekélyebb volt a bevétel 2,299.000 írttal, így adja a miniszter expozéja; az állampénz­tári kimutatás szerint pedig az eredmény 7.421.506 írttal kedvezőbb. Már most melyik a való ? Maradjunk magánál a harmadik év­negyednél. A bruttó­ bevétel 3.494.447 írttal kedvezőtlenebb, mint tavaly. A legnagyobb csökkenés a fogyasztási adóvissza­térítés fel­osztásánál jelentkezik, 1.764.606 írttal. Ez magában véve nem volna baj, mert ha keve­sebb a kárpótlás a fogyasztási adóvisszatérí­­tésből, akkor annál kevesebb vonatott el a vámbevételből és annyival kevesebbet kell a közös költségekhez kontribuálni. Csakhogy az idén nem úgy áll a dolog. Kevesebb az adórestituczió, de e mellett a bruttó­ vámbevé­tel is kevesebb, úgy, hogy a restituczió is, a kvóta is kedvezőtlenebb. Ha a harmadik negyedben mind a mellett a közös költsé­gekre közel 3 millióval kevesebbet kellett befizetni, ez onnan van, hogy a második ne­gyedben majdnem hasonló összeggel több vé­tetett igénybe. A kiadások közötti eme megta­karítás tehát természetesen nem valódi előny. A közelebbi legnagyobb tétel a kedve­zőtlen bevételek közt az állami javak eladá­sánál jelentkezik 738.778 írttal. Ez nagy ha­nyatlás egy évnegyedben és kérdés, hogy e szerint elégséges-e, ha a pénzügyminiszter az idei 7 millió helyett, a jövő évi bevételt az államjószágok eladása után csak 5 millióra leszállítva, preliminálja. Egyáltalában igen sok rovat alatt ked­vezőtlen a bevétel és ha a dohányjövedéknél,­­ a jogilletékeknél, a tiszavölgyi kölcsönnél stb. | mutatkozó kivételes, vagy átfutó bevételi kü- | lönbözetektől el is tekintünk, a valódi mínusz igen kedvezőtlen gazdasági viszonyokra mu­tat. A fogyasztási adók kedvezőtlen alakulása csak a szeszipar rossz állásából ered ugyan, de gazdasági tekintetben ez a malomipar után a legfontosabb és a mezőgazdasággal s állat­­tenyésztéssel szorosan összefügg. És habár okos dolog nem erőltetni az államjavak eladását, maga a tény, hogy nincs elég vevő, sokat mond és meggyőzhetné va­­lahára a kormányt, hogy össze kellene szorí­tani az állami háztartást és nem hajtani foly­vást a kiadásokat addig a fokig, hogy vagy bukás vagy keserves adóemelés lesz a mos­tani pénzügyi gazdálkodás befejezése. Kedvező rovat a bevételek­­közt az álla­mi vasúté, mely rovat a harmadik negyedben 914.080 írttal nagyobb pénzbeszolgáltatást tüntet föl. Tudjuk, hogy tavaly milyen volt az államvasutaknál a kezelés , javulás ahhoz képest még mindig nem zár ki igen rossz eredményt. A legközelebbi heti kimutatás sze­rint október végéig mindössze 47.196 írttal volt nagyobb a forgalmi bevétel, mint tavaly, kellene pedig a budget szerint legalább fél millióval nagyobbnak lenni a tiszta jövede­lemnek és lesz bizonyára egy millióval ki­sebb. A pénzügyminiszter a jövő évi előirány­zatot le is szállította az ideihez képest 800.000 írttal. Könnyű belátni, hogy mit ér ily körül­mények között az államvasutaktól a harma­dik negyedben származott nagyobb pénzbe­szolgáltatás. De nem időzünk tovább a részleteknél; lássuk, mekkora az eddigi kezelés szerint a hiány ? A kiadás volt: az I. negyedben 87.246.432 a II. » 79,208.918 a III. » 78,495.715 ~ 244,951.065 A bevétel volt: az I. negyedben 72,083.207 a II. » 62,054.857 a III. » 69,963.984 ~ 204,102.048 A pénztári deficzit tehát: 40,849.017 A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A csillagok honából. Flammarion Kamilltól. Körülbelül ötven éve, hogy a bécsi csillagda igazgatója, Littrow, azt a kísérletet tette, hogy a hold­dal optikai érintkezésbe lép. A teleszkóppal tisztán lát­hatjuk a hold topografikus felületét s már tíz kilomé­ternyi hosszúságú világosabb vonalak a holdon jól kivehetők. Ha tehát a földön egy négyszög, vagy há­romszög alakot világítanánk meg kellő fényerősség­gel, így okoskodott Littrow, akkor a holdnak csilla­gászai, ha ugyan vannak ott csillagászok, ezt kétség­kívül észrevennék. Az okoskodás további következtetései egysze­rűek. Ha mi a holdon egy szabályos háromszöget lát­nánk, kezdetben azt hinnék, hogy csalódunk s legfö­­lebb annyit engednénk meg, hogy geologikus változá­sok esetleg hozták létre e szabályos mértani alakot. De ha egyszerre azt látnék, hogy ez a háromszög négy szöggé változik át s ezt a négy szöget néhány nap múlva ismét egy kör váltja fel, akkor kénytele­nek volnánk megengedni azt, hogy ezen alakok érte­lemmel felruházott lényeknek művei. Innen pedig csak egy lépés vezet ahhoz a következtetéshez, hogy a holdban lakó lények ez­által akarnak érintkezésbe lépni a többi égi testeken lakó lényekkel. Világos te­hát, hogy ily után — mert a mértani alakok minde­nütt egyformák — két égi­test érintkezésbe juthat egymással. A hold pedig csak háromszor oly messze van a földtől, mint a­mily hosszú a földnek átmérője. A távolság tehát nagyon lehetővé teszi ily után az érintkezést. Eddig még semmit nem láttunk a holdon, a­mi jogot adna arra a feltevésre, hogy ezen a kis égi szi­geten élő lények laknak. De a csillagászok, kik külö­nös előszeretettel tanulmányozzák a mi bolygónkat, általában azon meggyőződésben vannak, hogy ez a bolygó nem oly kihalt, mint a minőnek lenni látszik. A baj az, hogy eddigi nagyító lencséink mindössze csak százkilenczvenkét kilométernyire tudják hozzánk közelebb hozni a holdat, ily távolságból pedig leg­­fölebb egy nagy hadsereget, mely megy, vagy talán egy nagy várost lehet meglátni. De ez is kétséges. Annyi azonban bizonyos, hogy a holdon talány­­szerű változások vehetők ez idő szerint észre. Az is tény, hogy a hold negyvenkilenczszer kisebb földünk­nél és nyolc­vanegyszer könnyebb annál­­ a légkör, mely fölötte van, nagyon megnehezíti ily távolságban a látást. Abból tehát, hogy a holdon mit sem látunk, a­miből élő lényekre lehetne következtetni, még sem­mi sem következik. Hiszen ha földünkre csak négy­ötezer méternyi magasságból pillantunk le, azt is tel­jesen pusztának és elhagyatottnak találjuk. ** * A holdnak kihalt és hideg kinézése nem volt elég bátorító Littrowra nézve, hogy eredeti ötletét végrehajtsa. De voltak csillagászok, a­kiknek fantá­ziája elrepült a Marsra, mely tizennégy millió mért­földnél közelebbre soha sem jut hozzánk, de azért legjobban ismerjük felületét, mely leginkább hasonlít a földhöz. A­mit a Marson látunk, az egy kissé megvigasz­talhat bennünket. Az ember azt hinné, látva ezen égi­testet, hogy a földön van. Van ott kontinens, tenger, folyó, sziget és félsziget, hegyfok, öböl, felhő, eső, hó, áradás, tél és nyár, tavasz és ősz, nappal és éjszaka. Az évek hosszabbak, mert hatszáznyolc­vanhét napig tartanak, de az évszakok ugyan úgy változnak, mint földünkön. A nappal is tovább tart egy kissé, mert a Mars forgása huszonnégy órát, harminczhét perczet és huszonhárom másodperczet vesz igénybe, a­mi a lehető legtüzetesebben van kiszámítva. Ha csillagos éjszakákon teleszkópon átnézzük a Mars felületét, ha látjuk a sarkvidéki jeget, mely tavaszszal eloszlik, a finoman határolt kontinenseket, az öblöket, önkéntelenül az a gondolat támad ben­nünk, vájjon az a nap, mely ezt a világot melegíti, nem süt-e élő­lényre, az az eső, mely ott esik, nem termékenyít-e semmit, az a légkör, mely ezt az égites­­­­tét körülövezi, nem éltet-e lélegző lényeket ? Mine­k csodája volna az az örök terméketlenségnek, hogy ezek a hatalmas erők és elemek tétlenül és gyümölcs nélkül tespednének el ott azon az égi­testen. ** * Ha valaki Littrow eszméjét a Marssal szemben akarná érvényesíteni, a mértani alakokat nyolcz-tízszer meg kellene nagyítani, hogy a távolság valamiképen kiegyenlíthető legyen. De ugyan ki vállalkoznék en­nek a tervnek végrehajtására? Ha népszavazásra bocsátanák e kérdést, az eredmény iránt senki sem lehetne kétségben, mert hiszen a közfelfogás, melyet az iskolában tanultunk, az, hogy mi vagyunk a terem­tés legeszesebb lényei s képzelhetlen az, hogy a te­remtő arra gondolt volna, hogy a többs égi testeket is abban a szerencsében részeltesse, hogy érző és élő emberekkel népesítette volna őket be. Annyi tehát bizonyos, hogy mi ugyan nem kez­deményezzük a Mars és a föld közötti összeköt­tetést. De várjon a Marsnak lakói nem tettek-e már meg a maguk részéről mindent, hogy érintkezésbe jus­sanak ily után velünk ? A geológusok szerint a lakható föld korának minimuma húsz millió esztendőre rúg. Az ember, a tudósok számításához képest, több mint százezer éve lakja a földet. A csillagászati műszerek csak kétszázhetvenhét év óta léteznek, mert azelőtt nem voltak feltalálva és Marsot az ő geografikus részleteiben csak 1858. óta ismerik és illetőleg tanulmányozzák a tudósok. Össze­állított gyűjteménye a megfigyeléseknek csak 1862. óta létezik s rendszerről e tekintetben csak ettől az évtől kezdve lehet beszélni. Marsnak legelső három­szögű felmérése, a legelső geografikus térkép, mely e csillagról felvétetett, és mely a teleszkóppal kivehető legkisebb tárgyakat feltünteti, csak 1877-ben kez­detett meg, folytattatok 1879-ben és 1882-ben végez­tetett be. Az igaz, hogy most már mikrometrikus adatok is rendelkezésünkre állanak, így tehát csak alig néhány éve ismerjük a Marsot csillagászati tekintetben s csak ezen idő óta­­ lírunk róla tüzetes adatokat. Sőt lehet mondani,­­ hogy földünknek csak egyetlen egy lakója van, a­ki a­­ Marsot minden részletében látta, ez Schiaparelli, a milánói obszervatórium igazgatója. ** * A kozmogonikus elmélet szerint valószínű, hogy a Mars több millió esztendővel öregebb földünknél és így sokkal messzebb haladt már sorsa betöltésében. A Mars lakói kétszázezer év óta mutogathattak volna nekünk jeleket, azokról e földön senki sem bitt volna sejtelemmel. Csak kétszázhetvenhét éve áll fenn az a lehetőség, hogy a csillagászok gondolhattak arra, hogy egyszer majd többet is fognak látni az égiteste­ken, mint láttuk addig. Néhány év óta vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy legalább remélhetjük, hogy a Marson megkülönböztethetjük a legkisebb rész­leteket is, bár nem ily biztos az a hitünk, hogy ezen részleteket megtudjuk magyarázni. ** * A Mars geografikus térképét csak az imént készí­tette el Milánó nagynevű csillagásza. E térképen fel vannak tüntetve a fénylő pontok, melyek úgy néznek ki, mintha havat világítana meg a nap. Az nem valószínű, hogy e fényes területek a Marson hótól származnának, mert ezeket az egyenlítő közelében a tropikus tájakon épp úgy láthatni, mint a távoli szélességeken s azt, hogy hegyek csúcsain van e hó, egyenesen kizárja a tenger szomszédsága. Ami a legmeglepőbb, az az, hogy e fényterü­letek hosszú vonalakban futnak egymás mellett, úgy, hogy az ember önkéntelen azokra a jelekre gon­dol,melyekkel Littrow akart érintkezésbe lépni a holddal. Talán lesznek, kik azt fogják hinni, hogy e fényvonalak, melyek szabályos alakokat mutatnak, a Marson élő mérnökök művei. De bizonyos, hogy az ember, ha látja a térképen azt a hatvan egyenkezű csatornát, melyek a Marson levő tengereket összekö­tik egymással, önkénytelenül arra gondol, hogy ezen az égi­testen értelmi erő működhetik. Különben, ha a Marsnak lakói csakugyan érint­kezésbe akarnának lépni velünk, a földnek lakóival, a legegyszerűbb módja annak a fényvonalak általi érintkezés volna. A földön más érintkezési módra még nem gondoltak. És ha az ember megnézi a Mars tér­képét, be kell ismernie, hogy ha az ott látható fény­­góczok és vonalak czélja csakugyan ez volna, a Mars lakói jobban nem helyezhették volna azokat a Mars felületén. A Mars lakói, ha ugyan vannak lakói, sokkal többre vihették már a haladást azon égi­testen, mint mi a földön, mert működésük szükségszerűleg régiebb a mienknél. Ennélfogva a mi csillagászati tudományunk is gyermekkorát éli az övékéhez képest. Ha tehát a Mars lakói csakugyan jelek által akar­ták volna magukat megértetni a földdel, nagyon valószínű, hogy nem kapván tőlünk soha feleletet, ebből azt következtethették, hogy mi nem állunk az ő érzelmi magaslatukon, hogy nálunk a csillagászat és az optika még nagyon fejletlen állapotban van, a­mi­ben mindenki igazságot fog adni nekik. De bármiként álljon a dolog, valamennyi csil­lag között, melyek az égen ragyognak éjszakánként, a legnagyobb érdekkel ránk nézve a Mars bir, mely a csillagászok egész figyelmét magára irányozza. Csak az imént végezték be az Egyesült­ Álla­mokban azon óriási lunette­nek felállítását, melyhez hasonlót eddig még nem látott senki. Átmérője egy méter, hosszúsága majd húsz méter. Ennek segítségével fogják a csillagászok vizs­­gálgatni a Marsot, ezt a talányszerű égitestet, mely an­nál jobban vonz bennünket és annál inkább fokozza tudványunkat, mert annyira hasonlít földünkhöz. Azt hiszik, hogy ezen nagyszerű csillagászati eszköz segé­lyével sokkal tüzetesb adatokat fogunk nemsokára leírni a testvér égitestről és talán annak viszo­nyairól is. A gőz, a telegráf, a villámvilágítás és a telefon feltalálása után, ha csalhatatlan jeleket lehetne sze­rezni arra nézve, hogy a körülöttünk forgó égitestek­ben élő lények laknak, ez a tizenkilenczedik század tudományos dicsőségének kétségtelenül legbámulato­sabb apotheozisa lenne. Ki tudja, nem fogjuk-e megérni ? (Francziából.) * * * kilencz hónap után. Jegyezzük meg, hogy a budgettörvény a folyó évi defic­itet 14 millióban állapí­totta meg. A delegácziókról a Bud. Korr. ezeket közli: Az osztrák és a magyar delegácziók megnyitási ülései csütörtökön délben mennek végbe. Szombaton ő Fel­sége fogadja a delegácziókat, még­pedig előbb az osztrákot, utána a magyart. Az osztrák delegáczió mostantól kezdve budapesti ülésezéseit egyik szálloda (a Hungária) alacsony, szűk termében fogja tartani s habár a delegáczió tisztikarának, valamint az albi­zottságoknak kényelméről, a mennyiben ez egy ven­déglő bérbe vett emeletén egyáltalában lehetséges, gondoskodva van, már a dualizmus szempontjából is tekintve, magyar politikai körökben mégis élénken sajnálják, hogy az osztrák kormány nem gon­doskodott arról, hogy a birodalmi tanács de­­legác­iójának minden második évben visszatérő tanácskozásaira Budapesten saját otthona legyen. Ez az intézkedés annál kevésbbé ütközött volna nehéz­ségekbe, minthogy a bérletköltségek alig rúgnak ke­vesebbre, mint a­mekkora egy saját épület megvá­­­sárlása vagy építése esetére az amortizálási összeg­­ volna. Ezenkívül az osztrák kormány e tárgyra vo­natkozólag több, minden tekintetben megfelelő aján­lat felett rendelkezett, így nevezetesen az új parla­ment közelében egy jutányos telek, legutóbb pedig az aránylag igen olcsó Európa-szálloda épület offe­­ráltatott az osztrák kormánynak megvásárlásra, a nélkül azonban, hogy az osztrák kormány ezen aján­latokra reflektált volna is. Egy ily saját házban ezenkívül épp úgy, mint a magyar miniszterek a bé­csi magyar házban, az osztrák miniszterek s azoknak képviselői állandó megszálló helylyel bírnának a ma­gyar fővárosban. Az új spanyol kabinet mostanáig szigorú titok­zatossággal folytatta tárgyalásait s most, hogy tár­gyalásai nyilvánosságra kerültek, még Lagasta ellen­ségeinek is el kell ismerniök, hogy a hozott rendsza­bályok tárgyalásánál csakugyan múlhatlanul szükséges volt a szigorú titoktartás. A múlt hó 28-áról kelt királyi rendelet értelmében ugyanis a működő hadse­reg összes őrmesterei, kivéve a csendőrségieket, szám szerint 1200-an, tartalékba helyeztettek s úgy osztat­tak szét az egész országban, hogy ezentúl egyik sem tartozik annak az ezrednek tartalékához, melyben eddig szolgáltak. Kárpótlásul nagyobb zsoldot kap­nak s jogukban áll valami tiszti iskolába lépni s két év után, ha a vizsgákat leteszik, egy rangjuknak meg­felelő polgári állásra folyamodni. E rendelet oka a legutóbbi fölkelésre vezethető vissza, mikor is az őr­mesterek nagy befolyásuk következtében, melylyel a legénység körében bírtak, igen nagy szerepet ját­szottak. A színházi válság. A belügyminisztérium költségvetése Bu­dapesten is egész komolyságában fölvetette a színházi kérdést, de más alakban, mint az évek óta Bécsben s a külföld többi városai­ban foglalkoztatja a sajtót és a közvéleményt. A defic­it, állami és társadalmi állapotaink e rákfenéje, az operaszínháznál nemcsak be­ütött, hanem olyan arányokat is öltött, me­lyek a legnagyobb mértékben veszélyeztetik e kiváló nemzeti műintézetünket. A belügy­minisztérium a jövő évre 386.600 írtra irá­nyozza elő az államsegélyt, vagyis 121.600 írttal többre, mint a­mennyi a folyó évre megszavaztatott. E tétel indokolását már is­merik olvasóink. Ha tekintetbe veszszük, hogy ehhez királyi szubvenczió is járul, hogy to­vábbá az előirányzatban még 27.300 frt sze­repel, mely nem a napi bevételekből, hanem a színházi alapokból foly be, úgy a színházi kérdés akut voltát lehetetlen tagadni. De az elősorolt összegekhez még továbbá egy rend­kívüli szükséglet járul, mely a belügyi budget beruházási rovatában fordul elő. A nem­zeti színház faalkotmánya színpadának vasszerkezetű gépekkel való kicserélése ösz­­szesen 27.890 frt 50 krt igényel, mely 1887-től kezdve négy egyenlő évi részletben, még pedig 5 °/C kamattal törlesztendő. Első évi törlesztési részletül 6974 frt szerepel az előirányzatban. Nagy igényekkel lép tehát elő két leg­első nemzeti műintézetünk és pedig oly okok folytán, melyek nagyon kifogásolhatók. A nemzeti színház művészeinek javadalmazása szégyenletesen csekély; a nagy kiadásokat az operánál oly külföldi vendégek szerepeltetése okozza, kik nem is vonzanak közönséget s oly adminisztratív költekezések, melyek tel­jesen jogosulatlanok. Van tehát színházi kér­dés nálunk is s mindenütt lehangoló, sivár viszonyokkal találkozunk. De a ki igazságos akar lenni, az kénytelen elismerni, hogy a mostani állapotért gróf Keglevich István in­tendánst egyáltalán alig, vagy csak igen kis mértékben tehetni felelőssé. Olyan súlyos és komoly betegség, mely színházainknál mutat­kozik, nem lehet pár havi működés eredmé­nye. Nagy katasztrófák s ilyen a mostani, csak évek hibás gazdálkodásának gyümölcsei szoktak lenni; a mostani helyzetben a régi korszak, az éveken át követett hibás rendszer és az opera helytelen berendezésének hatásai tükröződnek vissza. Ez a régi rendszer szer­vezte, organizálta az operánál a mostani túl­ságosan nagy, pénzügyileg egyáltalán nem Budapest viszonyaihoz mért apparátust. Ez a régi rendszer hozta létre a nagy operai szerződéseket, melyek némelyike be­láthatatlan hosszú évsorra van kötve s olyan terheket ró a színházra, melyek az illetők szolgálataival semmi arányban nincsenek. E szerződések látták el az operaházat oly ta­gokkal, kik busás fizetést húznak, de ritkán lépnek fel, kiket azonban elbocsátani nem lehet, mert kezükben a szerződés, mely csak évek múltán jár le. A régi korszak szülemé­nye az Aszfaloja, mely a színház czéljaira a lehető leginpraktikusabbnak bizonyult, de azért naponként átlag valami száz forintot fogyaszt el az opera jövedelmeiből. S végül a régi rendszer eredménye a mai szertelen adminisztráczió, mely rengeteg apparátusával temérdek pénzt fogyaszt el. Mindezt nem lehet a Keglevich gróf számlájára írni. Csakhogy bárki a hibás, annyi bizonyos, hogy a deficzit szörnyen nagyra nőtt s igy most indokolt az a kérdés, mi történjék legelső műintézetünkkel. A kor­mány köréből indult ki az eszme, hogy az operaházat bérbe kellene adni. Abszolúte ki­vihetetlennek e tervet nem mondhatni. Elvi­leg csakugyan képzelhető olyan bérlő, ki a czélnak megfelel, vagyis legfontosabb nemzeti művészetünk életbevágó érdekeit megóvja s a mellett megelégszik sokkal csekélyebb szub­­venczióval, mint a minőt az opera mostan igényel. Végre is akadhat ilyen ember. De ismerve specziális hazai viszonyainkat, a fő­város azon köreit, melyekből az ilyen csoda­embernek ki kellene kerülnie, valóban nem tudjuk elgondolni, hogy onnan alkalmas bérlő jelentkeznék. Hiszen ha csak bérlő kell, a­ki elkölti a szubvenc­iót, olyat már találni ná­lunk is bőven. De ide komoly ember kell, a­ki nem csupán a szükséges nagy tőkével, ha­nem megfelelő képességgel és ambíc­ióval bír, a­ki a vállalaton nem egyedül meggaz­dagodni, hanem a nemzeti művészet egy fon­tos ágának felvirágzásán, esetleg áldozatok árán is, fáradozni akarna; ilyen embert pedig ez idő szerint közöttünk nem képzelhetünk. Arra viszont még gondolni sem lehet, hogy az operaházat internac­ionális kótyavetye tárgyává alacsonyítsuk le. Az operaház bérbeadását tehát, mint­hogy a párisi példa a mi viszonyainkhoz éppen nem illik, nem tarthatjuk komoly terv­nek, mert egyedül olyan érdekek feláldozá­sával lehetne kivinni, melyek a pénzkérdés­nél is fontosabbak. Ellenben azt hiszszük, é­s hogy a baj, mely a régi rendszer szüleménye, s éppen a rendszer teljes mellőzésével is igen jelentékenyen mérsékelhető. Azt az egyet nem szabad szem előtt tévesztenünk, hogy a budapesti királyi opera magyar nemzeti műintézet, s ehhez képest kell azt szervezni, a mi viszonyainkhoz mérten. A hazai erőkre kell tehát léterét fektetni s azért lehetőleg mellőzendők a rendkívül drága idegenek, kik aránytalanul nagy fizetést húz­nak, de azért a szinházba a közönséget von­zani nem képesek. Mindent összefoglalva, né­zetünk az, hogy le kell szállítani a Budapest viszonyaihoz egyáltalán nem mért egész szer­vezetet s a tényleges viszonyoknak megfele­lően kell gazdálkodni. Operánk eddig túl­­ment azon határon, melyet neki a magyar fő­város közönségének ellenszolgáltatási képes­sége kijelölt. Most tehát vissza kell azt oda terelni, vagyis szervezetét összhangzatba kell hozni az adott viszonyokkal. Azt hiszszük, ez az egyedüli megoldás, mely egyáltalán elfo­gadható. Állampénztári kimutatások. I. Kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 1886 évi julius hó 1-től szept. hó végéig előfordult bruttó­­bevételekről , összehasonlítva azokat az 1885. évi hasonló időszaki eredményekkel. Tényleges eredmény Bevételek. 1886. 1885 hez képest évi III-ik negyedben, forint forint Állami adósságok, és pedig : Az 1880. évi IX. t.-czikk alapján kibocsátott papir­­járadékkötvények eladá­sából ............................. -- — Szőlődézsmaváltság . . . 250.166.271/« — 19.165.15 Maradvány- és irtványföl­dek megváltásából . . . 50.308.46­/« + 8.991.90 Sorsolási kölcsön .... 74.558.75 — 4.741.461/« Budapesti lánczhid elsőbb­ségi kölcsön fedezésére az állami hidak bevételeiből 53.781.12 — 817.98 A tiszai s szegedi kölcsön évi járulékainak fedezé­sére.................................. 509.724.14 — 291.169.47 Pénzügyminisztérium: Egyenes adók................... 28.488.025.77 — 200.490.98 Fogyasztási adók .... 6.480.645.50’/, — 205.343 27 Fogyasztási adóvisszatéri­tésekből........................ 1.080.902.94’/, -- 1.764.606.74’/, Agio-nyeremény a határvám fölöslegeiből.................. 156.770.04 + 121.520.80’/, Határvámkezelési átalány . 112.500.— — Bélyeg........ 2,093.147.08'/, + 28.445.54 Jogilletékek....................... 4.058.066.34 — 402.743.07'/, Dijak............. 122.164.01’/, + 35.543.90 Fémjelzés........................ 5.999.41 — 1.068.76'/, Út-, hid- és révvám . . . 6.752.89 -1- 588.78 Dohányjövedék .... 9.708.032.47 — 547.706 59'/2 Lottójövedék 637.831.85'/, — 123.901.95 Lójövedék....................... 3.745.219.82 + 132.072.54 Perköltségek................... 2.008.53 + 2.871.41*/, Állami jószágok .... 936.916.75’/,— 660.97'/, Bányaigazgatóságok . . . 38.364.50'/, + 9.827.13’/, Fémbányászat és opálbánya 620.067.72’/,+ 5.509.14'/, Fémkohászat.................. 771.466.17 + 122.939.12’/, Pénzverde........................ 958.525.20 — 177 311.59 Vasművek........................ 409.214.06 — 268.799.23 Kőszénbányák ..... 7.087.50 — 80 Sótermelés........................ 484.213.85 + 176.533 74 Felhagyott bányaművek stb. 763.62 + 308.21 Állami nyomda .... 236.472.08 + 50.222.80 Állami épületek .... 6.882.86’­, — 10.253.13 Budapesti állami hidak . . 194.660.09 + 4.716.78 Államvasutak, gépgyár és diósgyőri vas- és aczél­gyár tiszta jövedelme . . 1.841.099.07 + 914.080.62 Ingó államvagyon.... 13.877.50 + 484.47 Különféle rendes bevételek. 319.503.80 — 170.522.72 Állami javak eladásából. . 352.194.91 — 788.778.34'/, Telepitvényesek által fize­tendő vételárak és ka­matok ............................. 111.325.39'/,— 33.752.82 Maradvány- és irtványföldek váltságdíjai 33.985.10'/,+ 20.906.42'/, Állami előlegekből. . . . 99.180.93'/, + 29.985.79'/.

Next