Pesti Napló, esti kiadás, 1887. január (38. évfolyam, 3-30. szám)
1887-01-13 / 12. szám
12. szám, Szerkesztési iroda, Ferencziek-tere, Athenaeuma-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadás-hivatal, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Budapest, 1887. Csütörtök, január 13. 38. évi folyam — MB—g)»»—ma—■Mii'HiiiinriiiCTnmeggnnTirii—rrrprrszMsnuwwnrr, Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 írt 50 kr. — 3 hónapra 4 írt 50 kr. — 1 hónapra 9 írt. Ha az esti kladja postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum épület, küldendők. Egyes számo kr. Budapest, január 13. A német parlament tegnapi ülésén Bismarck újabb nyilatkozatokat tett, melyek azonban a fenforgó kérdésnek főleg belügyi mozzanatait érintették. Ismét visszautasított minden kompromisszumot, noha Windthorst ily irányban jelentékeny engedményekre volt hajlandó. De a kérdés csakugyan nem olyan, hogy Bismarcknak engednie kellene. Ha Windthorst három évre kész megszavazni a katonai törvényjavaslatot, úgy egész nyugodt lelkiismerettel megszavazhatja a hét esztendőt is. Itt elvi akadály nem forog fenn . Bismarck teljes joggal mondhatta tegnap, hogy midőn a német alkotmány megállapíttatott, senki sem képzelte, hogy a parlament ilyen kicsinyes haszontalanságok megvitatására fogja idejét vesztegetni. A párisi sajtó higgadt komolysággal szól Bismarck herczeg beszédének azon részéről, mely Francziaországot illeti. Konstatálják, hogy Németország nem akarja Francziaországot megtámadni, de ugyanekkor a legélénkebben hangsúlyozzák azt is, hogy a francziák épp oly kevéssé akarnak Németország ellen támadólag fellépni. Sddesleigh lord angol külügyminiszter, az egykori Sir Strafford Northcote, kinek visszalépése küszöbön állónak látszott, tegnap délután hirtelen elhunyt. Mint régóta tervezte, most Salisbury veszi át a külügyi tárcát. Bismarck beszéde a bécsi független lapokra épp oly lehangolólag hatott, mint a börzére, amelyen e beszéd folytán nagy árhanyatlás állott be. A bécsi lapok közül az officziózus Fremdenblatt egyszerűen azt konstatálja, hogy a beszéd Ausztriára nézve nem tartalmaz semmi meglepetést ;a Neue Freie Presse és a többi független lap azonban kiemeli, hogy a beszéd igen szomorú benyomást tesz. E lap a többi között ezeket mondja: »Bármily homályos legyen is a német szövetség rejtélye, annyi bizonyos, hogy a német hadsereg millió herczesai nem léteznek Ausztriára nézve. Bismarck herczeg beszéde nagy csalatkozást jelent Ausztria polgáraira nézve, de a birodalomnak még üdvére lehet. Ezt az üdvöt a lap abban keresi, hogy Ausztria megtudhatta, miszerint Oroszországgal szemben egészen egyedül áll. Ausztriának tehát a leggondosabban óvakodnia kell minden harczi kalandoktól és a keletet illetőleg le kell mondania azon szerepről, hogy Európa zsandárja legyen. Ausztriának mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a tartós béke által megerősödjék, hogyha megerősödik, akkor nem fognak hiányzani szövetségesei sem. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter lemondásának hírét a N. Fr. Presse ma jött számában újra fentartja. Kiemeli, hogy az officziózusok szerény dementáló kísérletei daczára a leghitelesebb informácziók alapján hangsúlyozhatja, hogy a magyar kormány kebelében a válság folyton fennáll. Szapáry gróf ma még szilárdabban el van tökélve visszalépni, mint néhány nappal ezelőtt, mert a viszály, mely közte és a kereskedelmi és közlekedési miniszterek közt fennáll, kiegyenlíthetetlennek bizonyult. A miniszterek többsége nem őt támogatja, még pedig tisztán politikai és választási tekintetekből. Csak az igazságügyi budgetben tudott Szapáry gróf némi törlést keresztül vinni. Szapáry gróf hajlandó ugyan a budgetvita befejeztéig megmaradni, de a vitában lehető passzív magatartást készül követni. De a budgetvita befejeztével mindenesetre visszalép, ha ugyan óhajai nem teljesíttetnek, mire nincs kilátás. A kiegyezési tárgyalások teljesen szünetelnek s mindaddig újra föl sem fognak vétetni, míg a kormányválság el nem intéztetik. A hadikészülődések költségei. Azon kiadási többlet, mely a közös hadügyminiszter által eszközölt rendkívüli beszerzések és hadikészülődések folytán fölmerült, csak márczius és április havában lesz nagyobb mértékben érezhető, midőn a most tett megrendelések tényleg kiszolgáltattatnak. Január és február havában a kiadási többlet csak valami ötszázezer forintot teend, melyet a hadügyminisztérium a rendelkezésére álló pénzkészletből fedezni képes. De márczius és április havában a többlet már hat millió lesz s ennek fedezetéről rendkívüli uton kell gondoskodni. Ha a politikai helyzet akként alakul, hogy a budget még nagyobb arányú túllépése lesz szükséges, a delegácziók rendkívüli ülésszakra fognak összehivatni. A gimnáziumi tanterv és az ahhoz tartozó utasítás ügyében tegnap a közoktatási miniszter elnöklete alatt bizalmas értekezlet tartatott, melyen Berzeviczy Albert államtitkár, Klamarik János osztálytanácsos, Stoczek József, a közoktatási tanács elnöke, Lutter Nándor főigazgató, Eötvös Lóránt b., Heinrich Gusztáv és Thewrewk Emil egyetemi tanárok, továbbá Fináczy Ernő gimnáziumi tanár vettek részt. Ezen értekezletre azon körülmény adott okot, hogy a törvény értelmében módosított tantervre vonatkozó utasítások nyomtatás alá már teljesen el vannak készítve és így ha a tantervben esetleg hiányok volnának, azok az utolsó pillanatban még módosíthatók legyenek. De az értekezlet nemcsak a tantervre terjeszkedett ki, hanem a miniszter megnyitó beszédének értelmében foglalkozott mindazon tényezőkkel, amelyektől a gimnáziumi oktatás függ. Ami a tantervet magát illeti, annak két intézkedése kifogásoltatok. Először is a magyar tananyag felosztása, amely szerint a magyar irodalomtörténet csak a 8 ik osztályban adatik elő, tehát csak 1 évi tanfolyamban s így előreláthatólag eredménytelenül. Egyhangúlag azt kívánta az értekezlet, hogy a magyar irodalomtörténet, mint a reáliskolákban, a két legfelső osztályban, tehát a 7-ik osztályban is s ne csak a Sókban adassék elő. Kifogásoltatok továbbá a földrajz tanításának elosztása az alsó osztályokban, mint mely az alsóbb osztályok növendékeinek értelmi erejét túlfeszíti. Az értekezlet szerint inkább a politikai földrajz előkészítő ismeretek előadásával kellene ezt pótolni. Mind a két ajánlat a miniszter helyeslésével találkozott. Ami a tanítás eddigi eredménytelenségét illeti, az főleg abban gyökerezik, hogy a praktikus életre előkészítő tantárgyak s ezek között főleg a német nyelvnek tanítása, eddig lanyhán ment. A német nyelvnek tanítása reformjánál különösen annak praktikus czélja lett hangsúlyozva, úgy, hogy elejtve az oktatás formai részét, annak főleg beszédben és írásban való megtanulására kellene a fősúlyt fektetni. A földrajz tanításának eddigi eredménytelensége is fel lett említve, bár kiemeltetett, hogy ha e tantárgy tanítására vonatkozó említett módosítás életbe fog lépni, remélhető, hogy a földrajz fontos tudományának tanítása több sikert fog eredményezni, mint eddigelé. Az értekezlet azt óhajtotta, hogy a politikai földrajz a hetedik osztályban egy órával szaporíttassék a latin nyelv órái számának csökkentésével. Az értekezlet határozottan tiltakozott a latin nyelv tanításának azon módszere ellen, hogy az az alsóbb osztályokban az induktív módszer szerint adassék elő, mely hosszadalmas, nem czélszerű s csak az anyanyelvek tanításánál helyeselhető. De hogy a középiskolai tanítás oly csekély eredményt szül, annak fő okát abban találta az értekezlet, hogy a középiskolai tanárok elnézők, nagyon is lanyhán bírálják meg tanítványaik képességét s átbocsátják a felsőbb osztályokba, anélkül, hogy azok a továbbmentésre való képességükről tanúbizonyságot adnának. Csakis ebből lehet magyarázni azt, hogy a 7-ik és a 8-ik osztályban is vannak tanulók, kik a latin és német nyelv legelemibb részeivel sincsenek tisztában. Azon óhajának adott kifejezést az értekezlet, hogy a kormány az iskolaigazgatók segítségét igénybe véve (kiknek hatalmi körén e részben tágítani kellene), oda működjék, hogy az osztályvizsgálatok szigorúbban tartassanak meg, mint eddigelé. Különösen sajnálatos e részben a gyakorlat a felekezeti iskoláknál. Az ezeknél tapasztalható bajok leglényegesebb oka azon körülményben találtatott, hogy a legtöbb protestáns iskoláknál a tanárok jövedelmük egy részét még ma is a tandíjakból húzzák, aminek következtében törekvésük, néha nem is tudatosan, oda irányul, hogy a tanulókat elnéző eljárás által az intézethez csatolják. Az értekezlet azon óhajt nyilvánította, hogy a kormány hasson a felekezeteknél oda, hogy azok a tanárok fizetésének méltányos emelése következtében szüntessék meg az eddigi szokást, mely szerint a tanárok a tandíjból részesülnek. Végre hangsúlyoztatott, hogy a tanári vizsgáknál különösen a nyelvekre és elsősorban a klasszikus nyelvekre a legnagyobb súlyt kell fordítani és a legnagyobb szigort kifejteni. Különösen a kolozsvári egyetemnél módosítandó a fennálló gyakorlat ebben az irányban. Kívánatosnak mondatott ki a történelemnek a földrajzzal leendő kombinácziója, ami ezelőtt létezett is, mert e két tantárgynak egy kézbe összpontosítását az oktatás érdeke követeli. Az összehasonlító magyar nyelvtudományt mint tantárgyat az értekezlet teljesen feleslegesnek tartotta s azt a magyar alak- és mondattannal kívánta helyettesíteni. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. 1 A mostoha leány. 42 INZVaitthey _A..-tol. (Francziából.) XLV. (Folytatás.) Ha Károly Eduárd engedelmeskedett és nem jött vissza a szökésre megállapított nap előtt, lehetséges volt, hogy minden Lola óhaja szerint sikerül. Csakhogy nagyon jól ismerte a festőt, ki bizonyára sietett válaszolni neki, daczára annak, hogy ezt Lola megtiltotta. Másnap tehát a megállapított napot megelőzőleg Lola a kert ajtóig ment és meggyőződött, hogy a kő alatt nincs levél. Károly Eduárd tehát nem jött el. Ez megnyugtathatta volna őt és bizalommal tölthette el keblét. De szive mindennek daczára összeszorult. Ez a hallgatás, mely meglehet, hogy Lola tilalmának következése, mást is jelenthetett... Borzalommal kérdezte magától, váljon levele, melyet kedvesének írt, annak birtokába jutott-e ? Ki tudja, hogy e levél, melyben titkuk volt foglalva, nem jutott-e mostoha atyjának kezébe. Lola kétségbe volt esve. Semmi előkészületet nem tett a szökésre. A legkisebb készülődés elárulta volna. Nem tett tehát egyebet, mint aggodalommal várta az órát, melyen kedvese karjaiba rohanhat, úgy, ahogy éppen volt. Végre a megállapított este elérkezett. Napközben fáradtnak mutatta magát és főfájásról panaszkodott. Azt hitte, hogy ekként, legalább ezen a napon, minden gyanút eloszlat. Ez még azon előnynyel is járt, hogy visszavonulhatott szobájába s igy legalább okát adhatta, miért néz ki e napon oly nagyon halványnak s miért oly izgatott. Azt írta Károly Eduárdnak, hogy esti kilencz órától éjfélig várjon, mert nem tudta tüzetesebben megjelölni az időt, melyben kiosonhat szobájából. E mellett tudatta vele, hogy egy követ fog a kert falán átdobni, ami Károly Eduárdot figyelmeztette volna jelenlétére. Ha Károly Eduárd ott lesz, semmiféle aggodalma nem volt az iránt, mikép jut majd át a falon. Ez Károly Eduárd dolga volt s Lola teljesen bízott ügyességében és leleményességében. Nem ez volt, ami Lolát nyugtalanította. Ha egyszer a festő ott lesz a kert mellett, Lola meg volt győződve, hogy kijut a kertből. Ha pedig Lola a festő karjaiban lesz, akkor többé nem gondol semmivel. Legrosszabb esetben, ha meglepik őket, együtt halnak meg. Ez oly angyalilag egyszerűnek tetszik a szerelmeseknek, hogy meg sem rémülnek e gondolattól. Egyébiránt Lola érezte, hogy együtt halni meg kedvesével százszor jobb, mint folytatni azt a kinteljes életet, melynek hosszú ideje áldozata volt. Lola esti hét órakor lefeküdt. Anyja egy ízben bejött szobájába, hogy tudakozódjék hogyléte iránt. Hidegen és egész a rosszakaratig közönyösen vált el tőle, amint ezt szokta tenni, mióta Lola elmondta neki, mi történt közte és mostoha atyja között. Lola az egész napon át nem látta Don Josét, aki nem ebédelt otthon. Azt mondták, hogy csak másnap fog hazatérni, de azt még csak nem is sejtette Lola, hogy Don José hova ment. Ez egy kissé megnyugtatta a fiatal leányt. Várjon kifáradt-e már a sors a folytonos üldözésben ? Végre talán megfordult és megkönyörült rajta. Esti kilencz órakor az egész ház a legmélyebb nyugalomba látszott merültnek , Lola felkelt ágyából és meztelen lábbal az ajtóhoz ment, oda illesztvén fülét. Nem hallott semmi neszt. Ajtaját nem tudta belülről bezárni. Ezért rendesen valamely kisebb bútordarabot tett oda, amely ugyan nem akadályozta meg az ajtó kinyitását, de legalább előre figyelmeztette őt, hogy valaki az ajtón belép. Amint meggyőződött, hogy minden csendes, az éjjeli lámpa mellett elkezdett gyorsan öltözködni. Hosszú, dús haját gyorsan feltűzte fejére, anélkül, hogy befonta volna. Egyszerű kerti ruhát öltött magára, mert többi ruhái nem voltak szobájában, hanem anyja szekrényeiben, melyek messze voltak tőle. Czipőit, mert magas sarkuk volt és ez akadályul szolgálhatott volna, nem vette fel, hanem piros papucskáiba bújt, melyeket reggel szokott hordani, így kalap és felöltő nélkül, világos könnyű ruhában, mely még inkább kiemelte arczának gyönyörű színét az ébenfekete haj alatt, lángoló szemekkel és az izgatottságtól kipirult arccal imádandó alak volt és talán még szebb, mint akármily bámulatra méltó báli ruhában. Bizonyos, hogy a fiatal festő így szebbnek találta volna Lolát, mert látta volna benne az igazi nőt, aki szerelméért mindent áldoz és koczkára tesz. Amint egyszerű toilettejével elkészült, remegve az ablakhoz sietett s azt óvatosan kinyitotta, nehogy zajt csináljon. Több nap óta gyakorolta magát ebben, mert tudta, hogy a legkisebb zaj elárulja. Ablaka az első emeletről nyílott a kertbe, de az emelet nem volt magas s az ablak előtt puha homoktalaj terült el. Az éj sötét volt. A hold nem világított s a legteljesebb csend volt mindenütt, kivéve Lola szivében. Az ablakon keresztül kellett Lolának távoznia, ha egyáltalában menekülni akart. Nagyon jól tudta, hogy amint az est beáll, a házban bezárnak minden ajtót és lehúznak az ajtókról minden kulcsot s igy a lépcsőn nem mehet le. Lola egy pillanat alatt készen volt elhatározásával. Agyához visszament, az ágyfüggönyöket levette, azokat egymáshoz kötötte, úgy hogy leértek a földre. A döntő perez itt volt. A szép leány összekulcsolta kezeit, ég felé emelte sötét szemeit s miután némán imádkozott, felbátorodva és elhatározottan felállott az ablakpárkányra, megfogta az ágyfüggönyöket s csendesen és meglepő ügyességgel lecsúszott azokon a földre. Minden zaj, minden akadály nélkül ért le. Körülnézett és hallgatózott. Semmi nesz. Lola azt hitte, hogy a legnehezebb részen túl van. Habozás nélkül haladt át az udvaron — mert azon jellemek közé tartozott, melyek, amint cselekedni kezdenek, nem riadnak többé semmitől vissza — és sietve ért a legelső fasorok alá, melyek eltakarták árnyukkal. Itt ismét megfordult és körülnézett. Senki sem követte és senki sem látta. A ház csendes volt, az ablakok mind zárva voltak, egynek kivételével, melyről a fehér ágyfüggönyök csüngtek alá. Alig egy percz múlva elérte a rácsajtót, ahol Károly Eduárdnak kellett reá várakoznia. Senki sem volt a rácsajtónál. Ez azonban nem lepte meg Lolát. Károly Eduárd bizonyára az útszéli bokrok mögött várt, hogy feltűnést ne keltsen és ott várta a jeladást. Lola egy követ vett fel és azt kidobta a kerítésen. Azután lélegzetét visszatartva, várt. Azt hitte, szive kiugrik kebléből. Egymásután teltek a perczek, az órák. Éjfél utáni két óra volt és Lola még útindig az ajtónál volt, remegve a láztól és rettegéstől, teljesen elvesztve minden reményt. De nem tudta magát elhatározni , hogy eltávozzék. Végre az önfentartás ösztöne és az esély kerekedtek felül és szinte önkéntelenül vezették vissza Lolát a házba, melyről azt hitte, hogy oda többé viszszatérni nem fog. Nem kérdezte magában, hogyan fog visszatérni szobájába. Mert ha könnyű volt lecsúszni az összekötött függönyökön, azokon felmászni Lola nem volt képes. Apró kacsái és gyenge izmai nem feleltek meg az ilyen vállalkozásnak. Oly kevéssé gondolt erre a nehézségre, hogy egyszerre csak azon vette magát észre, hogy beleütődik egy ajtóba, mely a lépcsőt zárta el. Öntudatlanul tette kezét a kilincsre, mely kinyitotta az ajtót s ő akadály nélkül bejutott szobájába, a nélkül, hogy meglepte volna az, hogy minden ajtó nyitva volt, mintha csak várták volna visszatértét. Midőn szobájába tért, visszanyerte teljes öntudatát. Csak most tetszett előtte különösnek, sőt egyenesen félelmetesnek, hogy az ajtók ekként mind nyitva voltak. De egy kis gondolkozás után megnyugtatta őt az, hogy esetleg ez egyszer talán megfeledkezett kötelességét teljesíteni az a szolga, aki ezzel meg volt bízva. De minden körülmény között szükséges volt eltávolítani szökési kísérletének nyomait. Az ágyfüggönyöket felvonta, kioldozta, ismét helyükre tette és becsukta az ablakot. Ezután levetkezett és lefeküdt az ágyba, szinte gépiesen, alig tudva leküzdeni a fáradtságot, mely egész valóját elfogta. Láz futott végig minden idegen. De csakhamar beállott a reakció. Érezte, hogy meg van törve. Csendesen zokogott. Minthogy Károly Eduárd nem jött el, kétségtelen, hogy vagy meghalt, vagy nem kapta meg a levelet. A második feltevés majdnem oly borzasztó volt, mint az első. (Folyt, köv.) A képviselőház pénzügyi bizottsága Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a vasúti és a gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról szóló 1875. évi XX. t.-cz. némely határozmányainak módosításáról szóló törvényjavaslatot. Hegedűs előadó azon nézetben van, hogy a javasolt emelés nem oly mértékű, hogy annak nagyobb mérvű káros hatása lehetne. A remélt 1.200.000 frt nagyobb bevétel pénzügyi viszonyaink közt mindenesetre számbavételt igényel. Megjegyzi még, hogy ha a szállítás megadóztatik, indokolt lenne általánosítani ezt az adót nemcsak a gőzhajók, hanem más hajók szállítására nézve is; másfelől azonban kivétel lenne teendő ezen törvény rendelkezései alól a nemzetközi direkt nyerstermény-szállítmányainkra nézve. E két módosítással nemcsak igazságosabbá, de naczionálisabbá és elviselhetőbbé is tétetnék az adóteher. Szapáry dr. miniszter a pénzügyi szemponton felül azért is ajánlja a törvényjavaslatot, mert közgazdasági károkkal nem jár. A most rendelkezésünkre álló rövid idő alatt azon intézkedésekre kell szorítkoznunk, amelyek már a folyó évben életbeléptethetők s a rendes kezelésben levő hiányt apasztani fogják. Ezen tekintetből nyújta be szóló e törvényjavaslatot, mely az államvasutaknál tervezett tarifaemelést is mellőzhetővé teendi. Ami az előadó indítványait illeti, a többi szállítási vállalatok megadóztatása más ellenőrzési intézkedéseket tenne szükségessé, amelyek igen nehézkesek lennének s nagy költséggel járnának. Mindenesetre kéri szóló, hogy ezen ügy ne köttessék össze a jelen törvényjavaslattal, melynek életbeléptetését csak késleltetné. A szóban forgó törvényjavaslat a nemzetközi forgalomra minimális befolyással van s a direkt nemzetközi szállítások ellenőrzése itt is sok nehézséggel járna. Szóló kéri tehát a javaslat változatlan elfogadását. Wahrmann nem tarthatja viszonyaink közt valami szerencsés koncepcziónak e törvényjavaslatot, de az adott helyzetben mégis elfogadja, azon megjegyzéssel, hogy harmonikusabbá kellene tenni az adóemeléseket. Szaló e tekintetben határozottan tovább menne a kormánynál. Elfogadja az előadó indítványát, hogy ezen adóemelés kiterjesztessék a többi hajókra is s az e tekintetben fenforgó nehézségeket nem tartja oly nagyoknak, mint a miniszter. Hozzájárulna az előadó másik indítványához is, azon feltétel alatt, hogy ha e kedvezmény a tért forgalomra is alkalmaztatnék, mert különben még fokoztatnék azon anomália, melyben a budapesti iparvállalatok még ma is szenvednek, hogy drágábban fizetik meg az ilyen, mint a direkt szállítmányokat. Ha a személyszállításnál szükség van emelésre, komikus 15°/0-ról 16°/0-ra tenni az adót s bár a személyszállítás éppen nálunk legdrágább, mégis sokkal czélszerűbb lenne itt az emelést 15°/0-ról 20°/0-ra tenni, mint a teherszállítás adóját emelni fel 3°/0-ról 5°/0-ra. A gyorsszállításnál egyáltalán nem érthető az emelés mellőzése. A többivel szemben még enyhén járunk el, ha itt az adót 7°/0-ról 10°/0-ra teszszük, természetesen kiterjesztve ezt a postaszállításra is, amelynek útján igen sokan kibújnak a szállítási adó alól. Szapáry gr. minszter megjegyzi, hogy a gyorsszállítmányoknál az emelés mellőzésére egyfelől az összeg csekélysége, másfelől az összes speciáltarifák átdolgozásának nehézségei voltak mérvadók s az, hogy ezekben foglaltatnak az élelmiszerek is. Helly nem járul a törvényjavaslathoz. Ily áldozatot nem hoz meg azért, hogy egy cseppet dobjunk a tengerbe. A rendkívül aggasztó helyzettel szemben oly áldozatot követelnek e javaslatban a nemzettől, amelynek semmi ellenértéke nincs. Oly országban, amely a jelenlegi szállítási díjak mellett sem képes versenyezni a külfölddel, a legkisebb emelésnek is nagyon érzékeny súlya van. A személyszállításnál az emeléstől való tartózkodásra int azon körülmény is, hogy nálunk az utazási hajlam nincs kifejlődve. Horánszky nem terjeszkedik ki a javaslat hiányaira, mert átalánosságban sem fogadja azt el; megjegyzi azonban, hogyha a többi hajószállítások kihagyatnak a megadóztatás alól, ez nemcsak igazságtalanságot szül, de esetleg a vasúti forgalomnak is árthat. Szóló semmi oly jövedelmi fokozáshoz, mely mellett a kibontakozás útjai nincsenek megjelölve, nem járulhat s közgazdasági viszonyaink közt legkevésbbé fogadhatja el e javaslatot. . Harkányi Frigyes jól tudja, hogy e javaslat nem fogja tökéletesen orvosolni pénzügyeinket, de a vasutakra hozott nagy áldozatok után indokolt, hogy ezek is bevonassanak a jövedelmek fokozásába. Szaló elfogadja a javaslatot Wahrmann és Hegedűs indítványaival, a gyorsszállításra vonatkozónak kivételével. Andrássy Manó gr. szükségesnek tartaná a szállítási tarifák czélszerű és egyenletes átalakítását, utalva a külföldön életbeléptetett idevonatkozó rendszabályokra. Láng Lajos elismeri, hogy kérdéses, váljon a jövedelemfokozások lehető nemei közt ez-e a leghelyesebb, de ha a jövedelemfokozásnak más nemeihez nyúlnánk is, akkor is alig lehetne ezt teljesen mellőzni. De azért, hogy a remédium a bajhoz képest csekély s talán nincs is a legjobban megválasztva, nem tartja szóló azt mellőzhetőnek. Hegedűs indítványai közül az elsőt egész indokoltnak tartja szóló, a másodikhoz azonban nem járul, mert azon igazságtalansághoz vezetne, hogy a termelők egyik része inkább Bujtatnék, mint a másik. A gyorsszállítmányok leginkább bírják el a megterheltetést s nem volna indokolt éppen ezekre nézve tenni kivételt. A személyszállításra nézve elfogadja szóló Wahrmann indítványát. Szapáry dr. miniszter a felmerült indítványokra megjegyzi, hogy a személyszállítást 2°/0 bélyegilleték is terhelvén, ennél elég lenne 18°/0 szállítási adó alkalmazása. A gyorsszállítmányoknál kéri a javasolt tétel meghagyását, megjegyezve, hogy a postaszállítmányok tekintetében lehető lesz külön intézkedni. A többi hajószállítások tekintetében aggodalmai vannak ugyan a kivitel nehézségei iránt, nem ellenzi azonban, hogy a törvény rendelkezései a hajólevéllel ellátott hajókra kiterjesztessenek A bizottság többsége elfogadja a törvényjavaslatot azon módosításokkal, melyekhez a pénzügyminiszter is hozzájárult s megbízza az előadót, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértőleg megfelelő új szöveget terjeszszen elő. Tárgyalás alá vétetett ezután a honvédelmi minisztérium elhelyezésére szolgáló épülettel szám KÜLÖNFÉLÉK. — Ahiv. lapbrfl. Dr. Niedermann Gyula, a lipótmezei országos tébolyda igazgatója, ezen minőségben teljesített jeles szolgálatai elismeréséül, a királyi tanácsosi ’czimet díjmentesen nyerte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Boér Jenő gazdatisztet Sárostély, Csicsó-Holdvilág és Kis-Kerék , és Schöpf Mihály jószágigazgatót Örményszékes, Alamor, Ladámos és Mundra községek számára ideiglenes minőségű miniszteri iskolalátogatókká nevezte ki. —iddesleigh lord angol külügyminiszter, mint reggeli lapunk távirati rovatában már jelentettük, tegnap délután Salisburynél hirtelen meghalt. A lord már régen szenvedett szívbajban, de az utóbbi időben állapota sokban javult, s halálát, mint az orvosok konstatálták, szélhüdés okozta. Sddesleigh Northcote 1818-ban született s politikai pályáját 1841-ben kezdte meg, mint Gladstonenak, későbbi ellenfelének titkára, ki akkor kereskedelmi miniszter volt. 1855- ben választották be először az alsóházba s 1866-ban a harmadik Derby-kabinetben elvállalta a kereskedelmi tárczát. Mikor lord Disraeli a felsőházba került, ő lett az alsóház elnöke, mely minőségében 1880-ig működött. A múlt évben pedig Churchillnek kincstári kanczellárrá történt kinevezése alkalmával külügyi államtitkár lett. Weckerle Sándor pénzügyminiszteri tanácsos, a P. LI. híre szerint, benyújtotta lemondását. Ez azzal állana kapcsolatban, hogy ő választatnék meg az országos bank vezérigazgatójának. — A brüsszeli kir. tudományos akadémia Liszt Ferencz helyére Rubinstein Antalt választotta meg tagjának. — Samassa József egri érsek uj évi pohárköszöntője, melyet a Nemzet egri levelezője ildomtalanul megrágalmazott, megjelent az »Eger és vidéke« czimű lapban s következőleg hangzik: Benső köszönetet mondok a szívélyes üdvkivánatokért s azokat lelkem mélyéből viszonzom. Az újévi jókivánatok kicserélése általában társadalmi szokás s udvariassági tény. Ma azonban e kívánatok mélyebb értelemmel bírnak és teljesülésüknek óhajtása lelkünkből szakad ki, mint mindig, valahányszor a létező viszonyok bizonytalanok s aggodalmat keltők És csakugyan miként az ékesajku felszólaló is rámutatott, ki tagadhatná, ha a köz- és társadalmi viszonyokat pártatlanul bírálja, hogy a jelen komor s a kilátás a jövőre még komorabb ?! Azonban bármily sorsra szán minket a gondviselés igazságos végzete, bármily bizonytalan a jövő s nyomasztók az aggodalmak, melyek méltán nyugtalanítanak, csüggednünk s a reményt egy jobb jövő iránt elvesztenünk nem szabad. De hogy e remény — s nem pusztán óhaj, mint a felszólaló mondta, én reményt modok — alapos, és megvalósulása várható legyen: ez ország fiainak kettőt meg kell őrizniök csorbítatlanul. Először a kötelesség öntudatát. Mert ez oly erkölcsi nagyságot és méltóságot rejt magában, melyet semmi balsors nem zavarhat meg és oly tekintélyt, melyet semmi meg nem alázhat. Hányszor állított szemeink elé a történelem példákat, hol a rosszul kezelt hatalom által szerzett diadalt a mély megvetés követe. S viszont, hány példát tüntet elénk, hol a tiszta, szigorú kötelességérzettől áthatott kormányok, a legkeményebb megpróbáltatások közt is, nagyságot, erőt és vigaszt találtak polgártársaik szeretetben és ragaszkodásában. Őrizzük meg tehát mindenek felett a kötelesség öntudatát! De őrizzük meg másodszor azon meggyőződést is, hogy áldozat nélkül nincs kötelesség. A kötelességek tudománya tulajdonképp leginkább áldozatok tudománya. Emberekért, a hazáért s nem önmagáért élni: a polgári kötelességek összfoglalata. S azért, a ki érdekét a közének alárendelni nem tudja, még azon esetben is, ha az, ami legfontosabb érdekét sérti, látszólag a közügyre csak csekély fontosságú, a hazát nem szolgálta hűen soha, s nem számíthat azok támogatására és tiszteletére, kik az utilitarizmust sem az erkölcsi, sem a hazafias erények közé nem sorolják. Ez érzelmekkel üdvözlöm önöket, uraim, midőn ez évben először tisztelem házamnál; s kívánom, hogy az Isten áldásának sokszoros adományait áraszsza ez évben is e város minden polgárára. De szeretnék lelkem leg szédes teleknek s az azon levő épületnek megvételéről szóló törvényjavaslat. Az ülés további folyamáról szóló tudósítást reggeli lapunkban fogjuk közölni.