Pesti Napló, esti kiadás, 1887. január (38. évfolyam, 3-30. szám)
1887-01-14 / 13. szám
13. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Késűbitolt nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Péntek, január 14. Esti kiadás: 38. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az alti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felüifizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum épület, küldendők. Egyes számo kr. Budapest, január 14. Bismarck herczeg tegnap ismét beszélt, még pedig több ízben s mindegyik nyilatkozata igen mély hatást tett. Ez okozta, hogy noha az általános vita tegnap véget ért, a döntő szavazást a ház elhalasztotta. Az egyes párttöredékek még egyszer meg akarták a dolgot gondolni. A szavazásmára van kitűzve. E szavazástól nem csupán az ismert törvényjavaslat sorsa függ. Vilmos császár hír szerint már aláírta a parlament feloszlatására vonatkozó rendeletet, mely, ha a mai szavazás a kormány óhajainak meg nem felel, haladéktalanul ki fog hirdettetni. A franczia képviselőház ujonan választott elnöke, Floquet, tegnap tartotta beköszöntő beszédét s a legmelegebben aposztrofálta a hadsereget. E beszéd is megerősíti Bismarck herczeg azon legutóbbi mondását, hogy ha a franczia kormány kérné a hadsereg szaporítását, akármilyen költséget igényelne az, a franczia törvényhozás készségesen teljesítené az ilyen óhajokat. Londonból furcsa hírek érkeznek. Tudvalevőleg Salisbury a múlt héten fanekfának kínálta a külügyi tárczát, noha birtokosa, lord Iddesleigh, még élt s nem is akart lemondani. Most, hogy Iddesleigh hirtelen meghalt, Salisbury, mint Londonban beszélik, annyira szívére vette a dolgot, hogy maga is le akar köszönni. Állása valóban nem valami szilárd s Churchill lemondásának válságos következményei napról napra élénkebben érezhetők. Az angol politikai világ a Salisbury-kabinetnek nem is jósol hosszabb élettartamot. Bismarck herczeg nyilatkozatainak hatásáról eddigi közléseink kiegészítéséül még a következő távirati jelentéseket állítjuk egybe: Egy római távirat jelenti: A Vatikán egyik befolyásos egyénisége ma — jan. 18. — az európai helyzetről folytatott eszmecserében azon nyilatkozatot tette, hogy a világ nemsokára egy sokkal fontosabb lépés szemtanúja lesz, mint a Karolina-kérdésbeli választott bíróság volt. E megjegyzés czélzás volt a pápa választott bíróságának lehetőségére a bolgár kérdésben. Hogy ez csak jámbor óhaj vagy csakugyan történtek már ez irányban lépések, azt nem tudni. De a Vatikánban állítólag már megbarátkoztak az eszmével, hogy a terv a valósulás küszöbén áll. Párisból jelentik: A minisztertanácsban, nem ugyan hivatalosan, de a tárgyalás folyamán mégis szóba került a benyomás, melyet Bismarck herczeg beszédének Francziaországra vonatkozó rész tett. Kormánykörökben nagyban és egészben a beszédet békésnek fogják föl, de még bevárandó, vájjon az egyes államok közti érintkezésre minő viszszahatást fog gyakorolni. A National azon hírt közli, hogy a kamara nem igen hajlandó a Boulanger tábornok által kért hitelt olyan könnyedén megszavazni. Azt beszélik, hogy ha Boulanger az általa kért 360 millió hitel tárgyában fölveti a bizalmi kérdést s minisztertársai vele szolidaritást vállalnak, könnyen összeütközés támadhat a kormány s a többség közt. A kormány budgetje mindenesetre sok nehézségbe fog ütközni. Pétervárról távirják. Újévi (orosz újév) czikkeikben a lapok az 1886. év kedvező eredményének mondják, hogy az orosz diplomáczia immár egészen tisztába jött Ausztria-Magyarország barátságával. Bismarck herczeg beszédével a lapok szintén a legélénkebben foglalkoznak s azt kérdezik, hogy Bismarck nyilatkozatai után egyrészt Ausztria-Magyarországról, másrészt Oroszországról, miért kell Németországnak oly nagyarányú hadikészülődést tenni? A Pet. Wjedomosti azt hiszi, hogy a készülődések az orosz-osztrák-magyar háborútól való félelemre vezetendők vissza. Oroszországnak ezt szilárdan szem előtt kell tartania, s ragaszkodnia kell követeléseihez. Németország teljesíteni fog minden kívánságot s egész Európát a fejére állítja, hogy megakadályozza az orosz-osztrák-magyar háborút, mely Németország nyakába zúdítaná franczia szomszédját. Most is felhasználatlanul fogja-e Oroszország — kérdi a lap — a pillanatot elszalasztani ? A Now Wremja nélkülözi Bismarck beszédében azon biztosítást, hogy Németország őszintén támogatni akarja az orosz követeléseket Bulgáriában. A Swjet azt mondja: Ha az új év teljes akcziószabadságot hozna Oroszországnak, ez lenne a legjobb uj évi ajándék s mindenütt örömest üdvözöltetnék. A közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának újból való megállapítása czéljából kiküldött országos bizottság folyó évi január hó 17-én délután 6 órakor a képviselőházban, a pénzügyi bizottság helyiségeiben, ülést tartana. Román forrásból a P. Ll. e híreket vette. Az osztrák-magyar monarchiának Romániával folytatott kereskedelemügyi alkudozása semmi eredményre sem vezetett. Mindazon hírek, melyek az ellenkezőt terjesztik, valótlanok. Daczára ama nagy engedményeknek, melyeket az osztrák és a magyar kormányok a marhabehozatal és a marha egészségügyi kérdésekben tettek, a román kormány erősen ragaszkodik előbbi álláspontjához, hogy t. i. nem adja meg a legtöbb kedvezményt. Viszont bizonyos fontos iparágakra vonatkozólag az osztrákok nem egyeznek abba, hogy azok a legtöbb kedvezményből kizárassanak. Ezen érdekeltérések folytán a tárgyalások egyelőre fönnakadtak. A lap különösen figyelmeztet arra, hogy ez román forrásból eredt tudósítás. A FESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A mostoha leány. 43 -A.-tól. (Francziából.) XLV. (Folytatás.) Ha Károly Eduárd nem találta meg a levelet a kijelölt helyen, akkor a levelet más vitte el. Ki? Kétségtelenül Don José. Akkor pedig minden veszve volt. Reggel felé mégis nyugodtabb lett. Azt hitte, hogy Károly Eduárd nem végezte be a szükséges előkészületeket. Jókor kelt fel. Midőn a házbeliekkel találkozott, azok arczáról és szemeiből akarta megtudni az igazságot. De nem vett észre semmit. Don José még mindig távol volt. Anyja pedig épp oly ellenséges magatartást mutatott irányában, mint a megelőző napon. Majdnem az egész napot a kertben töltötte. Öszsze-vissza járta azt, remélvén, hogy a festő valamikép jelt ad magáról. Semmit sem látott. Még kevesebbet hallott. Este azonban mostoha atyja megjelent az asztalnál. Arczvonásai még komorabbak voltak, mint rendesen. Mindamellett Don José csak néhány közönyös szót ejtett ki és hamar visszavonult. Lola teljes öt napig várakozott. Az aggodalom és kétségbeesés minden fokozatán keresztül ment sokat gyötört lelke. Mit tegyen? Egyszerre egy borzasztó gondolat villant meg agyában. Mint éles tőr járta át szivét. Azt hitte, meghal e gondolattól. Vájjon nem-e lehetséges, hogy Károly Eduárd megunta szerelmét, nem akarta nőül venni és mit sem akart tudni a gyermekről, ki szerelmüknek gyümölcse volt ? Talán ezért nem jött, talán ezért nem adott magáról hírt. Fellázadt egész női érzése s feltámadt szivében heves vérének egész féltékenysége. Minden habozása megszűnt e gondolatra. Az ötödik napon, délutáni öt óra tájban, felöltözködött, azt mondván, hogy sétakocsizást akar tenni. Mialatt a lovakat befogták, eltávolította magától valamely ürügy alatt anyját és komornáját, Pamelát és bátran kilépett a ház főkapuján. Egy órával később a vasúti indóházban volt és a Párisba menő vonatra ült. Amint Párisba megérkezett, azonnal a festőt kereste fel, kinek tudta lakezimét. Ha megtalálja ott Károly Eduárdot, akkor sorsa kétségtelen volt. A festő hitelen lett hozzá. Ha pedig nem találja meg őt, akkor legalább azt tudja meg, hogy hol keresse szíve bálványát, vagy hogy mi lett belőle. Él-e, vagy meghalt ? Arra semmiképpen nem gondolhatott, hogy Toursban maradjon. Először nem tudta, hogy Károly Eduárd melyik szállodában vett lakást és másodszor Toursban sokkal jobban ismerték, semhogy mostoha atyja azonnal nyomára ne jött volna , mert hogy kerestetni fogja, amint megtudja eltűnését, azt kétségtelennek tartotta. XLVI. Lola, mint tudjuk, nem találta meg Károly Eduárdot, de megtalálta a Madonnát. A házmesternő, akihez fordult, midőn a Károly Eduárd által lakott házba belépett, megmondta neki, hogy a művész elutazott. Egyúttal azonban Simier anyó lakására küldte, ahol, mint mondá, tüzetesebb útbaigazítást kaphat. A Madonna, amint meglátta Lolát, azonnal ráismert. Noha sohasem látta azelőtt, csak egy pillantást vetett reá s rögtön tudta, hogy Lola áll előtte. A Madonna szive összeszorult, s ez elég jel volt arra, hogy ösztönszerüleg kitalálja, hogy Károly Eduárd imádottját látja. E mellett többször látta ezeket a vonásokat a festő által emlékezetből rajzolt néhány arczképen, melyekről tudta, hogy azokban Károly Eduárd Lola képét akarta papírra vetni. De csakhamar összeszedte magát és nyugodtnak iparkodott látszani, midőn Lola kérdést intézett hozzá. — Károly Eduárd nincs Párisban, így felelt a Madonna. De én azt hiszem, kisasszony, hogy nekünk beszélni valónk van egymással. Ebben a házban ez lehetetlen. Legyen oly jó, várjon egy-két perczig, míg visszatérek, a házmester lakásán. Rögtön itt leszek. Lola nem tudott jobbat tenni. Várt. Ezen idő alatt a Madonna egy közel lakó lakatoshoz ment és azzal felnyittatta a festő műtermét. A lakatos minden habozás nélkül teljesítette a Madonna parancsát, mert ismerte Simier anyót, a Madonnát és a festőt. Amint a műterem nyitva volt, a csinos szolgáló visszament Loláért és felvezette őt a festő lakásába, ahol tudta, hogy senki sem fogja őket háborgatni. Beléptek a lakásba és szemtől szemben találták egymást. — Ön Lola kisasszony! Oh, hasztalan minden tagadás.. Én az első pillanatban eltaláltam és én ebben nem tévedhetek. Lola önkéntelenül hátralépett és összehúzta szemöldeit. Hogyan tudhatja e cselédleány, a ki feltárt újakkal, hajadon fővel és fehér köténynyel áll előtte, az ő nevét ? — Ki mondta ezt önnnek ?.... szólt Lola büszkén. — Oh, ne vádolja Károly Eduárdot, válaszolt a Madonna, kit egy kissé bántott Lola modora. Én ápoltam őt azon hosszú idő alatt, mig a halállal küzdött, mikor azt a derekas késszúrást kapta.. Ön tudni fogja.. lázas álmaiban hányszor ejtette ki az ön nevét, ... mindig segítségül hívta... hogy ne emlékezném e névre. A Madonna ez alatt eléggé megnézhette Lolát s ha hangjába némi keserűség és idegesség vegyült, annak oka az, hogy minél tovább nézte Lolát, annál szebbnek és bájosabbnak találta, kihez ő semmi tekintetben sem hasonlítható. A szegény Madonna, jó szive daczára, mert szerette, bármily szerényen is, azt, aki Lolát jobban szerette, mint saját életét, szívében fájdalmat és az irigységnek egy nemét érezte, amely némi keserűséggel árnyalta be tekintetét és idegessé tette ajkait. De viszont Lola is megnézte a Madonnát. Csakhamar meggyőződött, hogy a Madonna igen csinos leány, hogy fiatal, élénk s karjai, melyeket a felgyúrt ujjak teljesen szabadon hagytak, nemcsak formásak, hanem szépek is. Az igaz, hogy az egész leány egy kissé kihívó külsővel és magatartással bírt és éppen nem volt benne előkelőség és arisztokratikus finomság. De annyi bizonyos, hogy a Madonna mindennek daczára nem gyakorolt reá kellemetlen benyomást. Amintegy a Madonnára nézett, egyszerre eszébe jutott Lolának, hogy ez a leány minden tétova nélkül benyitott Károly Eduárd műtermébe, hogy itt úgy viselte magát, mintha otthon lenne és hogy egyáltalában nagyon ismeri Károly Eduárd legtitokzatosabb és legszentebb érzelmeit. Egész büszkesége fellázadt e gondolatra. Forró vére méltatlankodva lázongott ereiben. — Ön Károly Eduárd kedvese, mondá a Madonnának kemény és elvető hangon. És az ajtó felé indult, hogy távozzék. A Madonna már kinyitotta száját s arkain voltak e szavak: — És azután ? Ön talán nem az ?... De a Madonna jószivü leány volt és nagyon jól tudta, mit jelent az a mozdulat, melylyel Lola az ajtó felé tartott. Rögtön belátta, hogy ha így felel, rosszat cselekszik és talán örökre eltávolítja egymástól a festőt és Lolát, ami mindkettőnek végtelen kétségbeesésére vezetne, mert hiszen tudta, mily nagyon szeretik egymást. Arra is gondolt, hogy Károly Eduárd sohasem bocsátaná meg ezt neki s őt tartaná szerencsétlensége okozójának. Bizonyára elátkozná őt, sőt talán meg is halna bánatában. Eszébe jutott, hogy a festő mindig jó volt irányában és sokkal több gyengédséget és barátságot tanúsított iránta, mint mások; hogy neki nincsenek jogai Károly Eduárd fölött, neki, kinek szíve nem igen számított, ha csókot adott és kapott; eszébe jutott, hogy Károly Eduárdnak most jó szolgálatot tehet, amint meghozott érte minden áldozatot betegsége alatt, anélkül, hogy csak gondolt volna is a maga saját érdekére; és eszébe jutott végre, hogy Lola anya, akivel szemben nem szabad nemtelenül viselnie magát. Mind e gondolatok villámsebességgel jártak át agyán. Lola még nem ért az ajtóhoz, midőn a Madonna egy könynyed ugrással ott termett s egész lénye szerénynyé és alázatossá változván át, elzárta Lola előtt az utat. — Nem, kisasszony, szólt kérő és bocsánatért esdő hangon; én nem vagyok, én nem voltam Károly Eduárdnak az,... . amit ön gondol.... Én szegény cselédleány vagyok,.... ki néha mintául szolgál a művészeknek.... De nem vagyok az, a ki számot tehetne oly emberek szemeiben, a minő az, ki önt szereti. A Madonnának hívnak és.... a Madonnát nem szokás szeretni.... Ön érti.... De nem.... Ön nem érti ezt.... mondá, mintegy meggondolva előbbi szavait, félig busán, félig tréfás mosolylyal. .. Mily , boldog és szerencsés ön!. . . Egy szóval... én Károly Eduárd úrral szemben egy szegény leány vagyok, aki a legalázatosabb odaadást érzek iránta... Hiszen ő oly jó, hogy mindazok, akik csak ismerik, megszeretik ... és önt elég látni, hogy ... lettem volna bár az, ami nem nem voltam..... egyszerre megszűntem szemeiben létezni. De mert Lola még mindig egy kissé feszesen, bizalmatlanul és ellenségesen tartotta magát, noha nagyon meghatott a szerénysége és odaadó alázatossága, mely őszintének látszott és az is volt, a Madonna igy folytatá: — Hallgasson meg engem egészen és mindent tisztán fog látni. Megfogta Lola kezét, gyengéden egy székhez vezette és ott leültette. Maga pedig egy magasabb zsámolyt hozott elő, arra leült Lola elé, úgy, hogy majdnem lábainál volt és a nőnek azon ösztönszerű hízelgésével és kedveskedésével, melyet különösen egy másik nő iránt tudnak tanúsítani, akit megakarnak nyerni, de minden bizalmaskodás nélkül elmondta Lolának, mint ismerkedett meg a festővel s mily bizalmas közléseket csikart ki a nagy Chalut-től, elhallgatva természetesen mindazon részleteket, melyek Lolát bánthatták volna. Sőt még azt az áldozatot is meghozta, mely alatt pedig szive vérzett, hogy jelezte azt a viszonyt, amely a nagy orvoshoz fűzte, hogy így teljesen eloszlassa Lola minden gyanúját. Mindez hatott, mert midőn a Madonna elvégezte elbeszélését, Lola felelet helyett megfogta kezét és gyengéden megcsókolta. , Nem érzett többé szívében semmi féltékenységet. És ez nagy megkönnyebbülést okozott neki. De ez az érzelem hamar eltűnt kebléből, midőn eszébe jutott Károly Eduárd sorsa, mely borzalommal töltötte el. Szemeiből könyek törtek elő, melyeket a a Madonna enyhíteni igyekezett, elmondván, hogy Chalut levelet kapott a festőtől s ez a levél azt mutatja, hogy élete nem forog veszélyben. — Ha él, akkor Don José, mostoha atyám kezei között van. Ha nem ő tartaná hatalmában, bizonyára rég hirt adott volna magáról. Arczából kikelve és remegve emelkedett fel helyéről. E pillanatban kopogtak az ajtón s e pillanatban lépett be a nagy Chalut, magával hozva a rézorrut. (Folyt. köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 14-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Tibád Antal, Szathmáry György, Tors Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Fejérváry Géza b., Széchenyi Pál gr., Trefort Ágoston, Bedekovics Kálmán. Az ülés kezdődik d. e. 11 óra után. Bejelentések: Elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja Bornemissza Ádám képviselő levelét,mely szerint az aldunai telepítési- és pancsova-kabini ármentesítő és belvíz-szabályozó társulat ügyeinek rendezése czéljából a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszternek 25.151/1886. szám alatt kelt leirata következtében kormánybiztosi megbízásának egy évre való meghosszabbítása folytán, félévi távozási engedélyt kér. A ház az engedélyt megadja. Bemutatja Lázár Ernő képviselő levelét, mely szerint egészségének helyreállítása szempontjából három heti szabadságidőt kér. Megadatik. Bemutatja Czárán István budapesti kerületi királyi sajtóügyi vizsgáló bírónak felterjesztését, melyben Vadnay Andor képviselő mentelmi jogát, Nagy Pál szepesi lakos és panaszos állítása szerint hamis vád, illetve rágalmazás, becsületsértés miatt felfüggesztetni kéri. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a mentelmi bizottságnak. Bemutatja Zólyommegye s Kassa szabad kir. város közönségének feliratait, melyekben Nyitramegyének felterjesztését pártolván, a magyar nyelvnek diplomatikai tekintetből a monarchia összes hatóságainál való alkalmazása iránti intézkedés megtétele tárgyában kérelmeznek. Udvarhely megye közönségének feliratát és a brassói kereskedelmi és iparegyesületnek Hegedűs Sándor képviselő által beadott kérvényét, melyekben a hadsereg és honvédség szállításainak decentralizácziója érdekében kérvényeznek. Az orsz. magyar határegyesületnek Szathmáry György képviselő által beadott kérvényét, melyben Liszt Ferencz hamvainak hazaszállítását kérelmezi. Mindezen kérvények és feliratok kiadatnak a ház kérvényi bizottságának. Tisza Kálmán miniszterelnök bemutatja az 1885. évi 24. t.-cz. rendelkezéséhez képest az 1887. évi költségvetésbe felveendő költségekről szóló előterjesztést. A pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Dániel Ernő a pénzügyi bizottság jelentését mutatja be a Ludovika-akadémia kiépítésére engedélyezett hitelnek 40.000 frttal emeléséről és a honvédelmi minisztériummal szomszédos teleknek és háznak megvételéről szóló törvényjavaslatok tárgyában. Körösi Sándor az igazságügyi bizottság jelentését mutatja be a büntetőtörvénykönyv 27-ik szakaszának módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Annak idején napirendre fognak tűzetni. Földváry Miklós az állandó igazoló bizottság részéről jelenti, hogy Boellein Károly, Markovits András, Mikovits Tivadar és Paukovits Vazul horvát képviselők végleg igazolandók. E képviselők végleg igazoltatnak s Boellein a 2-ik, Markovits és Mikovits a 3-ik, Paukovits Vazul a 4-ik osztályba soroztatnak. Elnök jelenti, hogy Madarász József egy sürgős interpellácziót jelentett be, mely az ülés végén fog előterjesztetni. Ezután beadattak a naplóbíráló bizottság, a VII. bíráló bizottság és a pénzügyi bizottságba választandó egy-egy tagra a szavazati jegyek. Észrevétel nélkül elfogadtatott a könyvtári bizottság jelentése a képviselőházi könyvtár czímjegyzékének kinyomatása tárgyában. Interpelláczió. Madarász József a következő interpellácziót terjeszti elő : Interpelláczió a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz és a miniszterelnök által a minisztertanácshoz. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr hivatkozván a minisztertanácsnak 1872. év 57. szám alatti határozatára, mely szerint »az állami tisztviselők hivataluk után járó jövedelmükre nézve iskolai adóval meg nem róhatók« s ebből azt következtetvén, hogy az egyházi adó az iskolaival rokonjog természetű, 1881. évi 7973. szám alatti rendeletével a fehérmegyei sárbogárdi hivatali tisztviselőket és szolgákat a párbérfizetés alól, a mennyiben az államtól járó fizetésükön kívül más, például ingatlan utáni jövedelemmel nem bírnak, menteseknek nyilvánította. A magyarországi reformált egyház országos zsinata által 1882-ben megállapított egyházi törvényeknek,melyeket mint királyi aláírással is ellátottakat, a vallás- és közoktatásügyi miniszter ar 1882. évi október 13-án küldött vissza intézkedés végett,) 10. §. szerint »az egyházközségi tagok kötelesek az egyház és iskola fentartása czéljából rájuk rótt terheket viselni,« 28. §-ának 5. pontja szerint pedig »az egyházi és iskolai adók, tartozások kivetése és behajtása az egyházi elöljáróság kötelessége.« E törvények folytán a sárbogárd-tinódi reformált egyház elöljárósága hitfelekezetbeli ottani lakos Laczkovics László királyi adótárnokra egyházi adót róván, az illető által teljesítése nemcsak megtagadtatik, hivatkozással a fent jelzett miniszteri rendeletre, de a végrehajtás is lehetetlenné tétetik. Mivel pedig alkotmányos államban nem tehető az fel, hogy törvényes kötelezettségek rendeletek által megszüntettethessenek, de mivel rendeletek léteznek, melyek miatt az egyházi elöljáróság a hivatalnokok és szolgák között bizonyos kivételes és törvény ellenére visszás helyzet keletkezik, melynek megszüntetését a közérdek sürgősen kívánja. Tisztelettel kérdem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, úgy a miniszter úr által a minisztertanácsot, hajlandó-e az ügyet fontolóra venni, s amennyiben a fent jelzett rendeletek az 1882. évi reformált egyházi törvényekkel ellenkeznek, azokat hatályon kívül helyezni azon egyházhoz tartozó hivatalnokokra és szolgákra nézve. Az interpelláczió közöltetik a kormánynyal. Ezzel az ülés d. u. 12 óra 15 perczkor véget ért. A holnapi ülésben a budget tárgyalása kezdetik meg. KÜLÖNFÉLÉK. — A hív. lapból. A vallás- és közokt. miniszter, dr. Beke Manó budapesti V. ker. állami főreáliskolai helyettes tanárt, ugyanezen középiskolához rendes tanárrá nevezte ki. — Sváby István, Grofcsik János és Batay Mária sztropkói állami elemi iskolai rendes tanítókat, illetőleg tanítónőt, jelen állásukban végleg megerősítette. A pénzügyminiszter, Arányi Károly I. oszt. számtisztet számvizsgálóvá, Retsky László kataszteri nyilvántartási irodatisztet, a Bihar megye területén működő kir. adófelügyelő mellé II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá és nyilvántartási biztossá nevezte ki. A temesvári pénzügyigazgatóság, Schöffer József fehér-templomi adóhivatali gyakornokot, a vingai m. kir. adóhivatalhoz VI. oszt. adótisztté nevezte ki. A soproni pénzügyigazgatóság, Biber József nagykanizsai illetékkiszabási hivatali fogalmazó-gyakornokjelöltet díjas fogalmazó-gyakornokká, Filipanits Lajos gyakornok-jelöltet a zalaegerszegi kir. adóhivatalnál, díjtalan adóhivatali gyakornokká nevezte ki. A pécsi törvényszék elnöke, Brády Attila dévai lakost, a vezetése alatti kir. törvényszékhez díjas joggyakornokká nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Herczegh Ferencz beéli járási szolgabirót a beéli járásban fekvő községek, Gosztonyi Ferencz feketebátori körjegyzőt Feketetót és Feketebátor községek; Boglácz Kálmán földbirtost Feketegyőrös, Beélfenyér és Kocsuba községek; Kaczvinczky Andor uradalmi tisztet Kisháza, Karasszó és Petegd községek ; Beliczey Elek gyantái körjegyzőt Gyanta, Kápolna és Széplak községek; Szabó Sándor tenkei jegyzőt Tenke, Rippa és Mocsár községek ; Győrffi László uradalmi tisztet Görbét és Kárásd községek; Kelepecz Lajos földbirtokost, Jánosda község; Ginczery János hosszúaszói körjegyzőt Hosszúaszó, Vasand, Rózsafalva és Oláhgyepes községek; Toperczer József sályi körjegyzőt Sályi és Székelytelek községek; Bokros Benedek hegyköz-száldobágyi ev. ref. lelkészt, Hegyköz-Újlak és Hegyköz-Száldobágy községek; Uray Sándor újpalotai róm. kath. lelkészt Köröstarján, Gyires, Szent-András és Újpalota községek; Horváth Géza kerületi közgyámot Oláhapáti, Kardó, Csehi, Hájó és Rontó községek ; Böszörményi Lajos kötegyáni ev. ref. lelkészt Tamásda, Tulka, Méhkerék, Oláhhomorog és Madarász községek; Bőgős Lajos erdőgyaraki ev. ref. lelkészt Hlye, Baji és Árpád községek; dr. Kajdy J. széplaki körorvost Széplak és Bályok községek; Morvay Tihamér margittai járási szolgabirót Felső-Ábrány, Tóti, Micske és Poklostelek községek; Szemes L. szentjánosi ev. ref. lelkészt Nagy-Szántó, Bede, Kisszántó, Nagykereki és Bors községek; Bozsik József szentjobbi könegyzőt Szentjobb és Csanálos községek ; Szunyogh Szabolcs országgyűlési képviselőt Pocsaj, Esztár, Henczida és Gáborján községek ; Tardy Sándor földbirtokost Szentpéterszeg, Váncsod, Berettyó-Ujfalu és Berettyó-Szentmárton községek ; Borbola Kornél földbirtokost Furta, Zsáka, Vekerd, Darvas és Csökmő községek; Zsigó Endre földbirtokost Szalacs, Vasad, Piskolt és Otomány községek ; Mátray István gyógyszerészt Érmihályfalva, Gálospetri, Értarcsa és Éradony községek; Kálmánczhelyi Béla t. szolgabirót Érsemjén, Ér-Selind, Érkenék és Érkeserü községek • Vendler Nándor főerdészt a papmezői és nánhegyeseli körjegyzőséghez tartozó községk; ifj. Bérczy Imre szolgabírót a tasádfői és m.-lazári örjegyzőséghez tartozó községek; Alais Károly m. csékei róm. kath. lelkészt a magyar-csékei és drág-csékei körjegyzőséghez tartozó községek; Holbesz József vaskohi róm. kath. lelkészt Alsóverzár, Felsőverzár és Szerbes községek ; Krémmer György kincstári bányatisztet Bronácza, Alsó-Kimpány, Felső-Kimpány és Legyestel községek és Brád Demeter gör. kath. lelkészt Pojána község részére ideiglenes minőségű miniszteri iskolalátogatókká nevezte ki. A vallás és közoktatásügyi miniszter báró Edelsheim-Gyulay Lipót valóságos belső titkos tanácsosnak és nyugalmazott lovassági tábornoknak, ki az uj-fazekas varsándi ág. ev. népiskola számára 1200 □ölnyi telket és 500 frt készpénzt adományozott és gróf Dessewffy Aurélnak, ki a saját költségén fentartott büd-szentmihályi és józsefházi népiskolákat a tankötelesek növekvő száma miatt kibővítette, kijavíttatta és újabb tanszerekkel ellátta, elismerését és köszönetét nyilvánította. Sopron város közgyűlése tegnap Gebhard városi főügyész indítványára elhatározta, hogy feliratilag üdvözli Baross minisztert. A közgyűlés egyszersmind elhatározta, hogy a régi, szűknek bizonyult városház helyett egy új, két-, esetleg háromemeletes városházat fog építtetni. A pénz beszerzésére (mintegy 200.000 írtról van szó) 20 tagú bizottság küldetett ki. — Dunántúli Hurbánok. Az oroszlányi evang. hitközség segédtanítója e hó 8-ától keltezve terjedelmes jelentést küldött be Komárom megye alispánjához, melyben adatokkal bizonyítja, hogy az ottani ev. lelkész, a káplán, első tanító és községi jegyző, tehát éppen a hivatalos közegek, a legvastagabb pánszláv üzelmekben leledzenek. A jelentés azt is elmondja, hogy az egyházi hatóság ez ügyben már decz. 18-án megindította a vizsgálatot, mely alatt minden vád bebizonyult s az oroszlányi magyar párt —s mert van ilyen — most az alispáni intézkedést várja. — Drezda Peabodyja. Drezdában e hó 9-én halt meg Meyer Gáspár Péter, dúsgazdag magánzó, ki életében több, mint félmillió márkát áldozott jótékony czélokra. A derék ember szegény szülők gyermeke volt s önerejéből küzdötte fel magát gazdag és tekintélyes polgárrá. Temetésén a város képviselőtestülete testületileg vett részt. —III. Napoleon halálának évfordulóján, e hó 10-én, szent mise tartatott a párisi augusztinus templomban, melyen mindössze néhány száz, ibolyával és más jelvényekkel feldiszített ember jelent meg , köztük a császárné, Napoleon herczeg és Mathild herczegnő képviselői, továbbá Canrobert marsal, számos tiszt s mintegy húsz-harmincz képviselő és szenátor. —Az Ügyvédi kamarából. A kolozsvári ügyvédi kama részéről közhírré tétetik, hogy Késmárky Elek ügyvéd a marosvásárhelyi ügyvédi kamara területéről ezen kamara területére tevén át lakását, saját kérelmére a kamara lajstromába — Teke székhelylyel — felvétetett. — A debreczeni ügyvédi kamara részéről közhirré tétetik, hogy dr. Magosi György debreczeni ügyvéd és dr. Brtil Bertalan h.böszörményi ügyvéd a kamara lajstromába felvétettek. Az aradi ügyvédi kamara részéről közhirré tétetik, miszerint dr. Pnegl István aradi ügyvéd a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. Kováts József békési, és Juhász Lajos gyomai ügyvédek elhalálozásuk folytán ezen lajstromból kiterültettek, előbbi irodája részére Déry István békési, utóbbiéra pedig Kiss István gyomai ügyvéd rendeltetett ki gondnokul. A miskolczi ügyvédi kamara részéről közhirré tétetik, miszerint dr. Sugár Gyula, dr. Vajda Adolf és dr. Sugár Jakab ügyvédek Miskolcz székhelylyel a kamara lajstromába folytatólag bejegyeztettek ; Fekete István miskolczi ügyvéd pedig Szegedre átköltözése folytán ezen lajstromból kitöröltetett. — Uj posta. Temesmegye Román Szt-Mihály községében f. évi jan. hó 11-én, Hevesmegye pétervásári járásába kebelezett Mindszent községében és Nógrádmegye Szen-Iván községében f. évi jan. hó 16-án kir. postahivatal lép életbe. — Névmagyarosítások. Abeles József L. budapesti illetőségű ugyanitteni lakos Á b e 1-re, kiskorú Schlesinger Náthán (Ignácz) szécsényi illetőségű bu-