Pesti Napló, 1887. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1887-02-01 / 31. szám

31. szám. Szerkes­ztési iroda: Tareneziek-tere, Athenäen m-é p ö 1 e i. A lap tzelemi részét illető minden közlemény s­­zerkesztőségban intézendő. Bérmentetlen terelek csak ismért kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak visesa. Kiadd­ hivatal­t Tereneziek-tere, Athenäen m-é p K1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás költ­i panaszok, hirdetmények! • kiadd-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1887. Kedd, február 1. Reggeli kiadat 38. évi folyam. E­lk­etett feltételek! A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, Tégy Budapestem kétszer házhoz hordva: Báronként 1 frt 60 kr. — S hónapra é írt 60 kr. — « hónapra t frt, ha as esti kisdia peatai külonküld*» kirántsak, portabálnfrt haveeUet U kr., éraacjedemkémt 1 torlat toHUáaetmM, Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 1 3?esti OS Napló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferenc Esek-terv, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ­OB­ Február 1-jej­ére új előfizetést nyitunk la­punkra. A Pesti Napló a legolcsóbb nagy politikai napilap k­itefizetési árak . (A Pesti Napló megjelen naponként kétszer, hétfőn reggel rendkívüli kiadásban.) Egy hónapra.............................. 1 frt 50 kr. Évnegyedre .............................. 4 frt 50 kr. U^~ Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadó­­hivatalába (Ferencziek­ tere Athenaeum-épület) legczélszerűb­­ben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr., évnegyedenkint 1 forint felül­fizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Készülő mozgósítás. A delegácziók össze­hivatnak. A kormány pénzt kér újabb és nagyobb mérvű hadkészületekre, melyeket eddig tett, póthitelekkel vélte fedezhetni, melyeket az általános európai helyzet eléggé igazolt. Hi­szen Salisbury és Churchill angol miniszte­rek is a háborút valószínűnek írják dec­em­­ber végén s Bismarck január elején nem ál­lott jót a békéről tíz napra: ily viszo­­nyok közt az oszt­rá­k-m­agyar mon­archia sem maradhat nyugodt nézője mások hadi készületeinek. Belátja azt mindenki, kormánypárt és ellen­zék egyaránt, egyszersmind pártkülönbség nélkül minden ember meg van róla győ­ződve, hogy Ausztria-Magyarország nem provokálja a háborút. De a helyzet pár hét óta komorabbra fordult s az előkészületek azon kisebb mérve, mely idáig eszközöltetett, elégtelennek lát­szik, úgy hogy a póthitelekkel való gaz­dálkodás nem futja többé s a delegá­­cziókat össze kell hívni. Ez azt jelenti, hogy több pénz kell, mint a­mennyi ru­házat, fegyverek és lőszerkészletek tömege­sebb beszerzésére s a népfelkelés összeírására és első felszerelésére megkívántatik, hiszen a hadügyi kormány évek óta halmozza a kész­leteket, s így itt a szükséges többlet alig indokolná a delegácziók összehívását. A­miről szó van, a­miért a delegácziókat összehívják, a mozgósítási hitel. Kérnek annyi milliót, a­mennyi egy mozgósításra megkívántatik. Nem következik szükségkép ebbő­l, hogy azt el is költsék, ha elmarad a mozgósítás, megmarad a pénz, csakhogy ez nem való­színű, mert nem készülnének mozgósítani, ha nem azt hinnék, hogy rá kerül a sor. Minden­esetre igen aggasztó, ha már annyira va­gyunk, — most február elsején — hogy a magyar miniszterelnök Bécsből hazatérve, szükségesnek véli rögtön kijelenteni a kép­viselőházban, hogy az állam­­oly hely­zetbe óhajtja magát tenni, hogy ha reményeiben csalódnék, saját erejével is érdekeit megvédeni ké­pes legyen.........megtörténik ezen kizá­rólag óvatossági intézkedés nálunk is és rész­ben történni fog az illetékes törvényhozási faktorok hozzájárulásának kikérésével.« Más szóval ez annyit tesz, hogy nem bízhatunk a békében, a fenforgó kérdé­seknek diplomácziai megoldásában, érde­keinket esetleg fegyveres beavatkozással kel­lene megvédelmeznünk, e czélra már most fegyverkezünk, de a­mennyiben a katonai intézkedések rendeleti uton nem eszközölhe­­tők, a közös hadseregre nézve a pénzt a dele­­gácziótól, a honvédségre nézve az országgyű­léstől fogja a kormány kérni. Még­pedig nem részleges, hanem általános mozgósítás van kilátásban. Ezt bizonyítja a Fremdenblatt alábbi czikke, melyben a hadügyminisztérium lapja jelenti, hogy a népfelkelésnek rögtöni élet­beléptetése és felszerelése foga­­natosíttatik, tehát ez is, annak első osz­tálya, mely a közös hadsereg tartaléka, moz­gósítási készenlétbe állíttatik, vagyis az eset­leges háborúba bevonatik. Ha csak egy-két hadtest mozgósíttatnék, határvédnek, figyelő csapatnak, vagy okkupáló seregnek, úgy a népfelkelés szervezésével nem sietnének így nyakra főre. Ily előkészületek nem szoktak tétezni, ha békére kilátás van. Azért nem, mert a költséget kímélni szokás, mikor annyi millió­­­ról van szó, és a­mi ennél is fontosabb, mert az ily hadikészületek szülte nyugtalanság a diplomáczia munkáját megnehezíti és a békét magában véve is veszélyezteti. A megtöltött fegyver könnyen elsül. A kormányok idegesek, a népek harcziasak lesznek ilyenkor. A kitörésre az ok nem szo­kott elmaradni. Hol fog eldördülni ez első ágyú? A franczia határon. Erről van meggyőződve az egész világ, ezt hiszik az udvarok és kormányok, diplo­maták és képviselők, újságírók és közönség, hogy a német-franczia háború elke­rülhetetlen. Csak egy franczia miniszter válság, mely­ben a katonai párt buknék, változtathatna ezen még most, ha pár nap alatt bekövet­keznék. De erről szó sem lehet, a katonai és háborúpárt Párisban épp oly erős, mint Berlinben. S ha kitört a nyugati háború, nem késhetik a keleti. Mert az orosz háborúpárt nem szalasztja el az alkalmat, mikor nem találja szemben Európát. Van vagy nincs orosz-franczia szövetség. Orosz­ország akczióba megy. Erre mi is akczióba megyünk. Keleten vagy Gralicziában, az függ Orosz­ország­tól. A Habsburg- és Romanov-házak hagyo­mányos politikája, hogy együtt osztoznak, de egymás ellen háborúst nem viselnek, úgy látszik, nem fentartható többé. Törökország bukása óta az érdekek ellentéte élesebb, mint a családi hagyomány erős. De még alkudoznak és egyezkednek egymással a bécsi és szent­pétervári udvarok s a keleti háború veszélye nem oly akut, mint a nyugati. Ezért mondhatta Tisza, hogy »a békét az ország és a monarchia érdekeinek meg­óvása mellett fentartani, hogy sikerü­lend, ő még ma is reméli«. »Még ma is,« ez ugyan elég gyöngén hangzik, de megfelel a tényleges helyzetnek, mikor az alkudozások még folynak, Bismarck közbenjárásával s a kiegyezés lehetősége nincs kizárva. Nehéz megmondani, e kiegyezéstől fél­jünk-e jobban, vagy a háborútól. Mi lehetne e kiegyezés egyéb, mint Konstantinápolyért Szalonicki? Parallel akczió és parallel okku­­páczió. Ez ugyan Magyarországnak nem kell. Iványinak arra a kérdésére, hogy várjon »a szomszédos államok függetlensége kel­lő tiszteletben fog-e még ezentúl tartatni.« T­i­s­sza nem felelt. Homályos az osztrák-magyar monar­chia külpolitikája, az is volt mindig. Nehéz napok, nehéz esztendő követke­zik ránk. A magyar és az osztrák miniszterek közt a még fenforgó kiegyezési kérdésekre nézve legújabban le­folyt tárgyalások — a­mint a Bud. Korr. értesül — egy irányban sem vezettek megállapodásra. A kiegye­zési tárgyalások eddigi lefolyása jogosultnak tünteti fel azon gyanítást, hogy az osztrák kormány maga sem viseltetik valami különös érdekkel a kiegyezés létrejövetele iránt. Az osztrák minisztérium előtt je­lenleg a még függőben levő differencziákra nézve a magyar kormány oly formulázott alternatív­ javaslatai fekszenek, melyek a legmesszebb menő előzékenység­ről tanúskodnak részünkről. Ha ezek a propozíc­iók sem vezetnek megállapodásra, a további tárgyalások minden alapja hiányozni fogna. A képviselői immunitás megsértése tárgyában a képviselőház mai ülésén felszólalás fog történni, a függetlenségi párt tegnap este tartott értekezletének megállapodása értelmében. A felszólalásra azon je­lenetek szolgáltatnak okot, melyek tegnap az opera­­házban történtek s melyeket alantabb elbeszélünk. A függetlenségi pártértekezlet e jelenetek által, vagyis az által, hogy Komjáthy Béla orsz. képviselő egy tár­gyalási teremből, hol védői jogát akarta gyakorolni, a rendőrség által, egy képviselő­társa, gr. Keglevich István intendáns meghagyására, erőhatalommal kive­zettetett, a képviselői immunitást és a védelem sza­badságát látja megsértve. Komjáthy Béla csak azt akarta konstatálni, hogy az opera fegyelmi bírósága a védelem kizárásával, illetőleg a védelem eltiltása mellett ítél, de egyáltalában meg lett akadályozva a szólásban s őt a rendőrség erőszakkal a terem elhagyására készte, mielőtt szólhatott volna. A függet­lenségi párt ez ügyben, mint halljuk, G­­y­ő­r­y Eleket bízta meg, hogy ez ügyet a képviselőház mai ülésé­nek napirendje előtt akár felszólalásképen, akár in­­interpelláczió alakjában szellőztesse. Az országgyűlési szabadelvű párt tegnap d. u. 6 órakor V­i­z­s­o­l­y­i elnöklete alatt folytatta az ál­lami költségvetés részletes tárgyalását. Első­sorban a belügyminiszteri tárcza költségvetése vétetett elő és fogadtatott el, melyet R­a­­k­o­v­s­z­k­y István előadó tüzetesen indokolt. A tár­gyalás közben V­a­r­g­i­c­s Imre, S­z­i­v­á­k Imre és Török Zoltán szólaltak fel, kiknek Tisza Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter, megadván az illető felvilágosításokat, áttért az értekezlet a pénz­­ü­g­y­i tárcza költségvetésére, melyet Hegedűs Sán­dor előadó indokolt s mely észrevétel nélkül elfogad­tatván, a tanácskozás véget ért. Az értekezleten S­z­a­p­á­r­y dr., pénzügyminiszter kíséretében jelen volt M­á­r­f­f­y Ágost helyettes államtitkár. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék tegnap este E­r­n­u­s­z­t Kelemen elnöklete alatt tartott értekez­letén tárgyalás alá vette a belügyminiszteri tárc­a költségvetését, melyet Horánszky Nán­dor ismertetett. Elhatároztatott,hogy az operaház­­ részére előirányzott szubvenc­iót, valamint az újo­­nan rendszeresítendő főispáni titkárok fize­tésére szánt összeget a párt nem szavazza meg, va­lamint megtagadja a fővárosi rendőrségnek a tava­lyihoz képest indokolatlanul felemelt előirányzatát is. Ezután az értekezlet tárgyalás alá vette és el­fogadta a pénzügyi bizottság jelentését, a belügy­miniszternek az 1885. évi 24. t. sz. alap­ján szükségessé vált átmeneti rend­kívüli kiadásokra vonatkozó előterjesztéséről. A legközelebbi ülés ma este 6 órára tűzetvén ki, az értekezlet véget ért. A képviselőház kérvényi bizottsága V­i­z­s­o­n­y­i Gusztáv elnöklete alatt tartott tegnapi ülésében tár­gyaltattak több törvényhatóságnak a magyar nyelv diplomácziai érvényére vonatkozó feliratai, a székes­­fehérvári ügyvédi kamarának a bélyeg- és jogilleték felemelése ellen intézett kérvénye és számos magán­ügyben beadott kérvények, melyek Z­e­y­k Dániel elő­adói javaslata szerint nyertek elintézést. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése jan. 31-én. Z. Tisza Kálmán miniszterelnök a har­­czias helyzetről tett nyilatkozatai a képvise­lőház ülésének rendkívüli érdekességet ad­tak. E nyilatkozatokról fentebb szólunk. Ezen kívül az udvartartásról folyt vita általános szenzácziót keltett. II. A képviselőház mai ülésében, mint esti lapunk­ban közöltük, rövid eszmecsere után, melyben­ G­u­­­á­­csy Sándor, Ugron Gábor és a miniszterel­nök vettek részt, megszavaztatott a királyi udvartar­tás költsége. Ezután tárgyalás alá­­vétetett az állandó országház építésére előirányzott 600.000 főt. Gulner Gyula az uj országház építésére elő­irányzott összeg ellenében a következő indítványt adja be: A beruházások első fejezete alatt állandó or­szágház építésére előirányzott 600.000 főt törültessék. Egyszersmind utasittatik a miniszterelnök, hogy az 1884. évi XIX. tcz. hatályon kívül helyezése iránt még ez ülésnap alatt törvényjavaslatot nyújtson be. (Élénk helyeslés balfelől.) Utal az általános pénzügyi helyzetre, melynek komolyságát mindenki elismeri s mely a legnagyobb takarékosságot teszi szükségessé. Ez a tétel, — igy szól, — mely 600,000 írtban van előirányozva, nem szükséges, még kevésbbé legszükségesebb, a­mely nélkül az állam rendes funkc­ióit teljesítheti, a­nélkül, hogy az állam czéljai veszélyeztetve volnának, a­mely­ről nem mondható az, hogy az , államélet folytatásá­nak szükségszerű követelménye volna. (Igaz! Úgy van r a, bal és szélső baloldalon.) Én jól tudom, t. ház, hogy az állandó országház építését szerették annak idején és s­zeretik ma is fel­tüntetni, mint a megszilárdult magyar alkotmányosság megtestesítését, mint az uralkodó magyar állameszme jelképét. Pedig hát, te­hát, hogy mit ér azon alkotmá­nyosság, vagy maga azon állameszme, vagy maga azon állam, a­mely folytonosan pénzügyi zavarokban van, a­mely napról-napra — a­mint éppen a pénzügyi bi­zottság jelentésének tenorja mutatja — közeledik azon áldástalan pillanathoz, midőn alig fog képes lenni ál­lami feladatainak teljesítésére s a midőn nagy meg­rázkódtatások nélkül bajosan fog azon helyzetben lenni, hogy teljesíthesse törvényekben elvállalt köte­lezettségeit. (Igaz ! Úgy van­ a bal- és szélsőbalolda­lon) ezt én bővebben fejtegetni nem akarom. Csak azt jegyzem meg, hogy az én meggyőző­désem szerint legszilárdabban azon állam áll, mely­nek pénzügyei rendben vannak. (Igaz ! Úgy van­­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Ekkor az állam tud gon­doskodni bel- és külbiztonságáról, ekkor kulturális misszióját meg tudja oldani, ekkor meg tudja honosí­tani azon intézményeket, melyeket a polgárosodás és haladás a mai kortól méltán megkövetel. (Igaz! Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) S ekkor joggal és büszkeséggel hivatkozhatik az állameszme uralmára is, melynek védpajzsa alatt egy boldog nép békében élvezi alkotmányos szabadságát s polgári tevékeny­ségének gyümölcseit. (Élénk helyeslés a bal- és szél­sőbaloldalon.) E nélkül, t. ház, szerintem lehet ezen építendő országháznak 18, de Isten tudja hány udvara, lehet 100-nál több tornyocskája, de ez mind nem fogja jel­képezni a megszilárdult magyar alkotmányosságot és magyar állameszmét, az szerintem nem lesz több egy folytonosan pénzügyi zavarokkal küzdő államnál, is­métlem, soha sem lesz több, — bocsánatot a hasonla­tért — mint a czigány vajda rongyos dolmányára fel­várt ökölnyi ezüst gomb. (Igaz! ügy van! a bal és szélsőbalon.)Így fogja magát kivenni azon foly­tonos pénzügyi zavarokkal küzdő államban a fényes országház. Kérdi, hogy szomorú pénzügyi helyzetünk mel­lett nem több-e a könnyelműségnél (Igaz! ügy van! a bal- és szélsőbalon.) 600.000 frtot megszavazni, végösszegben pedig kiadni és elkölteni legalább 15 milliót oly dologra, a­mely, megengedi, helyén van, rendezett pénzügyi viszonyok között, a­mely kedvező pénzügyi helyzetben lehet egy nemes, magasztos nem­zeti ambíc­iónak kifolyása, de akkor sem és ott sem feltétlenül szükséges. A mi viszonyaink között pedig semmivel sem több, mint a beteges fényűzés és pa­­zarlási hajlam ápolgatása és dédelgetése. (Igaz ! Úgy van­ a bal és szélső baloldalon.) Tudom, ú így végzi,­­ hogy erre a czélra már tetemes összeg, ha jól vagyok értesülve, 4 vagy 500.000 frt tényleg elköltetett. Hát, t. hát, én azt mondom: inkább maradjon az ott, értékesítse a t. kormány azt a telket, mely e czélra ki van jelölve úgy, a­hogy bírja, vagy tartsa meg az ország számára, még szerencsésebb unokák felemelhetik azon az or­szágházat, előttem a jelen pillanatban, az ország mai pénzügyi viszonyai közt, mindez másodrendű kérdés; előttem a fő czél az, hogy takarékoskodjunk, hogy ta­karítsunk meg minden forintot, a­mely megtakarít­ható. Messük ki saját testünkből, kímélet nélkül, ha másként nem megy, egy kis vérvesztés útján is azt a kóranyagot, melynek neve fényűzés és pazarlás, (He­lyeslés a bal és szélsőbalon.) és csakugyan tettekkel mutassuk meg azt, hogy akarunk és tudunk is taka­rékoskodni. A t. túloldal oly erősen és következetesen han­goztatta a lefolyt költségvetési vitában, hogy mennyi­re akar és fog takarékoskodni; magának a kibonta­kozásnak egyik irányát a t. miniszterelnök úr épp ennek szigorú alkalmazásával jelölte meg; — hát én kérem a t. túloldalt, méltóztassék ez alkalommal kö­vetkezetesnek lenni és eltérni azon eddigi szokástól, hogy a takarékosságot mindig hirdették ugyan, de sohasem követték. (Úgy van­ balfelől.) Ajánlom indítványomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbal oldalon.) Madarász József pártolja Gulner Gyula indít­ványát s reméli, hogy a többség ezen indítvány elfoga­dása által be fogja bizonyítani, hogy takarékossági hajlama komoly. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök utal arra, hogy hosszú időn át sürgettetett az új országház építése s a törvényhozás beható tanácskozás után hozta meg a törvényt, melynek alapján szerződések köttettek. Rossz takarékosságnak tartaná azt, ha a nemzet ma,­­ miután már törvényileg intézkedett a dologban, éppen saját alkotmányos testületei törvényhozási házának a kellő méltóságból kivetkőztetése által akarna takaré­koskodni. Kéri az előirányzott összeg megszavazását. (Helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán pártolja Gulner indítványát s azon nézetének ad kifejezést, hogy a gót stílus, mely­ben az uj országház építtetik, nem a nemzet géniuszá­hoz való. (Helyeslés a szélsőbalon.) Herman Ottó megütközik azon, hogy a minisz­terelnök egészen másképen érvel, mikor az udvartar­tás költségeiről és másképen, midőn az országház építéséről van szó. Az ellen a józan ész is protestál, hogy népek dicsőségét czifra paloták alkotják meg. A jelenlegi komoly helyzethez kell az országnak szabni eljárását. Pártolja Gulner indítványát. (He­lyeslés a szélső balon.) Tisza Lajos gr. Thaly megjegyzésére reflek­tálva megjegyzi, hogy ő sem feltétlen a hive gothikának, sőt midőn a tervekről szó volt, kimondotta, hogy ez tulajdonképen nem az ő terve, mert szóló máskép kontemplálta az építendő országház alakját. De arra nézve, vájjon valamely épület omladozik-e, vagy nem, az anyagnak, a­melyből építtetik, igen nagy befo­lyása van. Az építés felfüggesztése oly kapkodásra mu­tatna a nemzet részéről és oly lemondást bizonyítana, a­melynek kifejezésébe csak azok egyezhetnének bele, akik csakugyan hiszik is azt, amit általánosságban mondanak, hogy mi a tönk szélén vagyunk. (Felkiál­tás balfelől: Ott is vagyunk!) Majd a széléről megint eltávozunk, még­pedig a jó irányba és ezen semmit sem változtat az, hogy 600.000 főt az építésnek foly­tatására megszavaztatik-e vagy nem. Kéri a tétel elfogadását. (Helyeslés jobb felől.) Herman Ottó személyes kérdésben kérve szót, megjegyzi, hogy a­ki Szegedet megnézte, gr. Tisza Lajost építkezés dolgában, fájdalom, követni soha sem fogja. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Orbán Balázs megjegyzi, hogy a kormány akkor is kimutatta pazarló hajlamát, midőn a benyújtott tervek közül a legdrágábbat és a legczélszerűtleneb­­bet fogadta el. Hozzájárul Gulner indítványához. (Helyeslés a szélsőbalon.) Gulner Gyula párbeszédében utal arra, hogy egye­düli és kizárólagos czélja volt rámutatni azon — bo­csánatot kér a kifejezésért — de többé-kevésbbé szé­delgő eljárásra, (Igaz ! Úgy van! a bal és szélsőba­lon) midőn a nélkül, hogy erre meg volnának a szük­séges anyagi eszközeink és daczára annak, hogy az ország nem torkig, de fejen fölül van adósságokkal, (Igaz! Úgy van­ a bal és szélsőbalon) midőn a kor­mány nem képes a bajokból a kivezető utat megmutat­ni, midőn nem bírjuk állami feladatainkat teljesíteni, úgy, mint azt teljesíteni kellene, népiskoláinkat elha­nyagoljuk, minden és minden téren nagy hátramara­dás mutatkozik, akkor egy ily fényűzésre kiadni 600,000 frtot s beépíteni akarni oly összeget —mely meg fogja közelíteni, ha meg nem fog­ja haladni a 15 milliót, ha ez nem szédelgő, de minden esetre könnyel­mű eljárás. Ez a pénzügyi helyzet volt felszólalásá­­sában a kizárólagos álláspont, ettől a vita irányát el­­tereltetni nem engedheti. 1884-ben, midőn a törvény hozatott, melynek foganatosítását az ellenzék most meg akarja akadá­lyozni, egészen más helyzet volt, mint a mostani, mi­dőn a kormánypárt is bevallja, hogy közel 40 millió krónikus defic­ittel küzködik az ország. Ily helyzet­ben, körülményeinknek ily nagy mérvű, hogy ne mondja, fenekestül történt felfordulása után nem le­het azt mondani, hogy árnyat vonna magára a kép­viselőház vagy törvényhozás oly eljárással, hogy két év múlva megváltoztassa a törvényt. A miniszterelnök elérheti azt, hogy ott fog állani a czifra országház, de az ország pénzügyi ba­jaiból, küzdelmeiből az ő vezetése, az ő működése folytán soha, de soha kibontakozni nem fog. Ha a miniszterelnök ezen az úton halad, hogy előbbi nyi­latkozatai daczára és ellenére nem követi, csak han­goztatja a takarékosságot, soha azt az eszményt, mely méltó volna hosszas és irányadó politikai szereplésé­hez, elérni nem fogja, (ügy van­ balfelől.) Ismételve kéri indítványának elfogadását. (He­lyeslés balfelől.) A miniszterelnök felszólalása után, ki a tételt ismét elfogadásra ajánlotta, a többség a tételt meg­szavazta. A közösügyi kiadásoknál Irányi Dániel kérdést intézett a miniszterelnökhöz a külügyi helyzet iránt. Ezen felszólalást, valamint Tisza Kálmánnak erre adott válaszát esti lapunkban közöltük. Az 1849-től 1867-ig fennállott központi kor­mány közegeinek nyugdijai Orbán Balázs és Mada­rász József ellenző felszólalásai után megszavaz­tattak. Az 1880. évi VIII., IX. és 1881. évi XI. tcz. értelmében kibocsátott járadékkötvények és az 1887. évi hiány fedezésére kibocsátott értékpapírok kama­taira előirányzott 1,200.000 frt rövid eszmecsere után, melyben Dániel Ernő előadó, Enyedi Lukács és a pénzügyminiszter vettek részt, megszavaztatott. A pénztári jegyek, letétek kamataira, előállítási költségekre és bankjutalékra előirányzott 1,508.000 frt, miután Orbán Balázs azt ellenezte és Madarász József részletes elkülönítést kívánt az előirányzatban, mit a pénzügyminiszter megígért, az előadó felszóla­lása után elfogadtatott. Az állami számvevőszék költségvetésénél Helfy Ignácz a következő határozati javaslatot terjeszti elő: »Küldjön ki a képviselőház egy 9 tagú bizottságot azon utasítással, hogy az állami számvevőszék és a kormány által kijelölendő szakközegek közreműködé­sével tanulmány tárgyává tevén a külföldi államok­nak az állami pénzügyi kezelés ellenőrzését szabá­lyozó intézményeit, javaslatot tegyen az iránt, hogy tekintettel spec­iális hazai viszonyainkra, a miniszteri felelősség elvének megóvása mellett milyen módosí­tások szükségesek a fennálló törvényen a czélból, hogy az állami számvevőszék eljárása az előzetes ellenőrzés rendszerére fektetve, jövőre biztosíthassa a törvény­­hozás budgetjogát.­ Enyedi Lukács pártolja a határozati javaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy a bizottság kiküldése nem vezetne czélra. Nincs a vilá­gon intézmény és törvény, mely tökéleteskedést ne igényelne. És a maga részéről nem zárkózik el az elől, hogy a maga módja szerint, a számvevőszéknek épp­úgy, mint esetleg a ház e kérdéssel foglalkozó tagja­inak is meghallgatásával fontolóra vétessék: van-e szükség és ha van, mily irányban van szükség a vál­toztatásra ? Ennek eredménye aztán annak idején a képviselőház tudomására hozatván, ez, határozná el: történjék-e változtatás vagy sem? (Élénk helyeslés jobbfelől.) Helfy Ignácz megjegyzi, hogy szavazást nem kí­ván határozati javaslata fölött, ha a miniszterelnök nyilatkozata jegyzőkönyvbe vétetik. Ez ellen a miniszterelnök sem tevén kifogást, a tétel elfogadtatott. A tárgyalás félbeszakittatván, a holnapi ülés­ben folytattatni fog az első füzetben még hátralevő költségek tárgyalása s azután felvétetik a belügymi­nisztérium költségvetése. Ezzel az ülés d. u. 2 óra 5 perczkor véget ért. BELFÖLD. Árvából írják nekünk: Megyénknek vezető kö­reit gróf Zichy Jenőnek a főváros belvárosának vá­lasztó polgáraihoz intézett levele nem kevéssé lepte meg, mert meg voltak, sőt még meg is vannak arról győződve, hogy jövőre gróf Zichy nálunk a felvidéki kerületben fog mandátumot vállalni s ezen kombiná­­cziót annál szívesebben propagálták, mert az ő föl­lépte esetén ellenzéki jelöltségtől nem igen tartanak, bár kire jár, hogy egy volt képviselőnk, ki most a bírói karban foglal el előkelő állást, mérsékelt ellen­zéki zászlót szándékozik nálunk kibontani. Hogy kü­lönben csendes megyénkben már­is megindult a vá­lasztási mozgalom, ennek okát abban keresik, hogy az alsó kerület jelenlegi képviselője rövid idő múltán a képviselőségről lemondani óhajt, mely esetben a cziklus végéig Kubinyi Miklós uradalmi ügyész van »strohmannak« kiszemelve. A jövő öt évi mandátum­mal pedig gróf Zichy Jenőt akarják megbízni. X. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, február 1. Naptár: Kedd, február 1. — Róm. kath.: Ig­nácz püspök vértanú. — Prot.: Brigitta. — Görög-orosz: (január 20.) Eutrin apostol. — Zsidó: (schebat 7.) Jakab. — Nap kel 7 óra 29 perczkor reggel, nyugszik 4 óra 57 perczkor délután. — Hold kel 11 óra 15 perczkor délelőtt, nyugszik 25 perczkor éjfél után. — Első negyed 9 óra 43 perczkor délelőtt. A pénzügyminiszter fogad d. u. 3—4 óráig. A földmivelés-, ipar- és kereskede­lemügyi miniszt­er fogad d. u. 3—4 óráig. A közmunka- és közlekedésügyi mi­niszter fogad délután 2—3 óráig. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— dél­után 2 óráig. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A Kisfaludy-társaság tagválasztó közgyű­lése délután 5 órakor az akadémia kistermében. A fővárosi magán hivatalnokok kö­rének bálja saját helyiségében. A zenészeket segélyző egyesület tánczvigalma az István főherczeg szállóban. A m. kir. államvasutak gépgyára és főműhelye tisztviselőinek bálja a XI—VII. ker. kör dísz­termében. A ferenczvárosi I. számú iskolaszék tánczmulatsága a Bakáct tér városi épületben. Az I. ker. polgári kör házi mulatsága a krisztinavárosi sörcsarnokban. Az ó-budai tornaegylet zártkörű torna­bálja a Korona-vendéglő termében. A budapesti szücssegédek tánczmulat­sága a régi polgári lövőházban. A budapesti üvegessegédek egyletének bálja a Széchenyi-téri vendéglő termében. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e.9— d. u. 1 óráig. Technológiai múzeum (a Kerepesi-úton Beleznay-kert) nyitva van: d. e. 9— d. u. 1 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12 és d. u. 4—8 óráig. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világitással. Az idegenek találkozási helye. — A király öröksége. Némec-Bély, baranya­­megyei község esperes-plébánosa, Kubinyi Elek, a múlt héten meghalt. Jelentékeny vagyonát részben jótékony czélokra hagyta. Ezenkívül végrendeletében öt magyar aranyat a magyar király ő Felsé­gének alattvalói hűsége jeléül hagyományozott. Ugyanannyit hagyott a pécsi püspöknek és földes­urának, Montenuovo herczegnek, tisztelete jeléül. Ku­binyi az ismert ősrégi nemesi család sarja volt. — Császka, a szepesi püspök, Rómába, F­r­a­k­­n­ó­i Vilmos apátkanonok és az akadémia főtitkára pedig közelebb Kairóba és később Jeruzsálembe utazik. — A tud. akadémia tegnap Trefort Ágos­ton elnöklete alatt összes ülést tartott, a­melyen Mihálkovics Géza olvasta föl emlékbeszédét Henle Jakab, az akadémia külső tagja fölött. Az emlékbeszéd után Fraknói főtitkár terjesztette elő jelentéseit, bejelentve első­sorban Obbolczer Ti­vadar csillagásznak, az akadémia külső tagjának a múlt év végén történt halálát. Bemutatta továbbá az akadémia zárszámadásait a múlt évről és a jelen évre szóló előirányzatot. E szerint az akadémia vagyona jelenleg 2.123,647 frt. A múlt évi bevétel 143,765 frt, kiadás 142,296 frt volt. 1887-re előirányoztatik bevétel 132,700 frt, kiadás 131,200 frt. A jelentések tudomásul vétettek. — Az akadémia igazgatótanácsa elfogadta azt a javaslatot, hogy a levelező tagok

Next