Pesti Napló, esti kiadás, 1887. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1887-02-03 / 33. szám

33. szám, Budapest, február 3. Az orosz kormány által kibocsátott ló­kiviteli tilalom ismét egygyel szaporítja azon rendszabályokat, melyek a különböző álla­mok által elrendelve, folyton fokozzák az európai népek izgatottságát Az orosz tilalom annál kevésbbé volt várható, mert egy péter­­vári félhivatalos lap éppen tegnap hozott egy nyilatkozatot, mely az orosz politikát a leg­békésebb színezetben igyekezett föltüntetni. A czár legújabb ukáza új bizonyítéka annak, minő kétes becsnek az orosz részről adott békebiztatások. Olaszország is megkapta a maga Ton­­kingját, csakhogy Afrikában. A Vörös-tenger partjain álló olasz haderő egy része már le­mészároltatok s most a kormány egyre­­másra küldi oda az erősbitést, a kamarával pedig öt millió hitelt akar megszavaztatni. Ez ügyben a képviselőház már megkezdte a vi­tát, mely igen viharos lefolyást vesz s köny­­nyen megtörténhetik, hogy a sabiti vérfürdő éppen úgy megbuktatja Depretist, mint an­nak idején a francziák tonkingi veresége Jules Ferryt.Mert az afrikai hírek a legnagyobb mér­tékben felizgatták az olasz közvéleményt, a­mi természetes is. Arra, hogy a masszalahi olasz hadvezénylet annyira gyámoltalanul viselje magát s serege egy részét egyszerűen mészárszékre küldje, senki sem számított. Az sem valami örvendetes kilátás, hogy Olaszor­szág Abisszimával előbb-utóbb háborúba fog bonyolódni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőhöz ülése febr. 3-án, I. 11­1-ig kellett várni a telidedtelt háznak és a fulladtig közönséggel megrakott karza­toknak, míg a színházi kérdés tárgyalására került a sor. Előbb is izgalmas jelenetek történtek. Lukáts Gyulának s Madarász József­nek a választók összeírása tárgyában tett megjegyzései, melyekre Tisza Kálmán szenvedélyes hangon felelt, izgatott, forrongó hangulatot teremtettek, melyet azonban kissé lehűtött Orbán Balázs b. hosszadalmas s kevesek által hallgatott beszéde. A színházi kérdésben Komjáthy Béla és gr. Keglevich István szóltak, részlete­sen, a legfeszültebb figyelemmel meghall­gatva. Komjáthy támadása éles és erős, gr. Keglevich védelme ügyes volt s kitűnő tak­tikáról tanúskodott. A gróf inkább kifárasz­totta, sem mint meggyőzte a házat, de felszó­lalása végén, legalább a többség köreiben, nem találkozott már oly ellenszenves hangu­lattal, mint az elején. Komjáthy sok részletet sorolt fel, mind­untalan megjegyezve, hogy azt hírlapokból veszi. Olykor úgy tetszett, mintha a színházi udvarban lennénk, a­hol a kulisszák titkait szokták kifecsegni — persze kissé lódítva és átváltoztatva, a­mint ez élénk képzelődést­ emberekhez illik. Hogy Komjáthyt mohón hallgatták, az természetes. De szépen is be­szélt, nem csak érdekesen, s bár nagy szen­vedéllyel támadott, sem a jó ízlést, sem a parlamenti illemet nem sértő. Látszik, hogy gyakorlott, kitűnő szónok, a minő kevés van a házban. Gr. Keglevich István nyugodtságá­val és védelmi taktikájával meglepte a házat. Már csak be kell vallanunk, hogy ily ügyes­séget senki se tett fel róla, mint a minőt ma tanúsított. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a mai beszéddel jobb színházi intendáns lett, mint a minő valóban, — de a parlament előtt úgy védi ügyét, a­mint ezt csak lehet. Holnap a tárgyalást folytatják. II. Elnök: Péchy Tamás. J­e­g­y­z­ő­k: Zsilinszky Mihály, Beöthy Al­gernon, Tors Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Szapáry Gyula gr., Trefort Ágost, Baross Gá­bor, Széchenyi Pál gr., Fejérváry Géza br., Fabiny Teofil. Az ülés kezdődik d. e. 10­/2 órakor. Bej­elentések. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hite­lesítése után bemutatja Heves­ és Somogy megye kö­zönségeinek feliratait, melyekben a brassói kereske­­delmi é­s iparegyesület kérvényét pártolván, a hadse­reg és honvédség szükségletei szállításainak deczen­­tralizácziója iránti intézkedés megtételét kérik. Heves megye közönségének feliratát, melyben Nyitramegyének felterjesztését pártolván, a magyar nyelvnek a monarchia összes hatóságaival való hasz­nálata érdekében megfelelő intézkedés megtétele iránt kérelmez. Debreczen szabad királyi város közönségének felterjesztését, melyben Jász-Nagy-Kun-Szolnokme­­gyének föliratát pártolván, a földadónak az 1883. évi XLII. t. sz. alapján való leszállítását kéri. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. A budget. Folytattatott a budget részletes tárgyalása. Rakovszky István, a pénzügyi bizottság előadója, röviden ismerteti a belügyminisztérium költségvetését. Margittay Gyula az operaház részére előirányzott szubvenczió ellen szólal fel. Ha a gazdagok mulatni akarnak, akkor mulassanak a maguk pénzén és ne az adófizetőktől kipréselt adófilléreken. A király-utczai zengerárokba járhatnak a fösvény gazdagok, hol ol­csóbban és állami szubvenczió nélkül mulathatnak. Az operaházat szubvenczióval csak azért ellátni, hogy a milliomos zsidók külföldi híres énekeseket állami szubvenczió segélyével hallgathassanak, nemcsak bo­­szantó, de vérlázító dolog. Oly szegény államnak, mint a mienk, nincs abban módja, hogy külföldi énekesnőknek esténkint 250—300 frtot fizessen, vagy hogy egy Prott, alias Perotti nevű embernek 36.000 frt évi díjat adjon. Nem fogadja el a költségvetést. (Helyeslés a bal és szélsőbal egyes padjain.) Lukáts Gyula megjegyzi, hogy a miniszterelnök nagy kedvteléssel szokott hivatkozni a választási sza­badságra és ezt oly emelkedett hangon szokta tenni,­­ hogy az ember egy igazságos Mátyást lát benne fel­támadni, s elfelejti azt, hogy a magyar belügyminisz­ter tulajdonképen érzelmeinek elpalástolására hasz­nálja fel ékesszólását, mert a világon nincsen tör­vény, a­melyet oly gálábul kijátszanának, mint ná­lunk a választási törvényt. (Helyeslés a szélső­balol­dalon.) A képviselőválasztásoknál a kormánypárt által űzött visszaéléseket, törvénysértéseket régi idő óta ostorozza már az ellenzék s mikor konkrét eseteket hoz fel, a belügyminiszter mellét verve mondja, hogy ő ezen visszaéléseket elítéli, de arról nem gondosko­dik, hogy ne csak itt a házban ítélje el, hanem elítélje a törvényszék is. Sőt arról is gondoskodva van, hogy a törvényszéknél az ilyen visszaélések megbüntetése soha meg ne történjék, sőt volt rá eset, hogy itt a házban szennyes mandátum lett verifikálva. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Részletes adatokat hoz fel ezután a választók összeírásánál különösen Bihar megyében elkövetett visszaélésekre nézve. E megye bihari kerületében mindenütt, a­hol vegyesen lakik két ajkú nép, a ma­gyarság képezi a birtokosabb elemet, tehát a válasz­tási lajstromba, számarányánál fogva is, nagyobb mennyiségben kell bejutnia, mint a románoknak. És mégis mi történik ? Az, hogy a nagy kisebbségben levő románok majdnem majorizálják a magyarságot. Ez jó politika lehet máról-holnapra, de ki tudja, mi történhetik holnapután. (Igaz! Úgy van­ a szélső balon.) Sőt meri állítani, hogyha ma a bihari kerület­ben nemzetiségi jelöltet állítanának fel, a magyarság csak nehezen bírna vele megbirkózni. Sok hasonlót tudnék még — úgy szól — felso­rolni. Elmondhatnám, hogy egyik alföldi városban a választók névjegyzékébe felvétetett az akkor működő, a volt és leendő színigazgató ugyanegy jogc­ímen ; elmondhatnám, hogy ugyanazon színtársulat 12 tag­ját írták össze, lakásul megjelölve egy fényképész két szobás lakását, a­hol 12 embernek még a fotográfiája is alig fér el. Elmondhatnám azt, hogy a központi vá­lasztmány a reklamác­iók visszaadásakor az okmá­nyokat magánál felejti, nehogy azok által a felebbe­­zésnél alkalmuk legyen az illetőknek okmányilag is igazolni ügyük igazságát a kúria előtt. Elmondhat­nám azt is, hogy az igazságos kúria miként mér két­féle mértékkel, s miként mondja ugyanegy előadó azt, hogy a községi bizonylat ezért és ezért elég, egy má­sik esetnél pedig azt mondja, hogy a községi bizony­lat nem elég, a szerint, a­mint az a kormánypártnak érdekében áll vagy nem. De nem szólok többet ezekről, nem untatom a t. házat, (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon) csak konstatálom azt, hogy ezen összeírásoknak következ­ménye az, hogy a magyar törvényhozásnak többsége nem egyéb, mint egy világra szóló hazugság. (Helyes­lés. Úgy van! szélsőbalfelől. Zaj. Felkiáltások jobb­­felől. Rendre ! Elnök csenget.) Elnök: A t. képviselő úr jogosítva lehet egyes eseteket itt felsorolni, de nincs jogosítva Magyaror­szág képviselőházának többségéről így nyilatkozni, s ezért a képviselő urat rendre utasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Lukáts Gyula: T. ház ! (Felkiáltások: Eláll!) És kik teszik ezeket az összeírásokat ? Olyan embe­rek, a­kik a törvény szigorú megtartására esküt tesz­nek és az esküvel úgy bánnak, mint gyermek a játékkal. Valóban igaza volt Jámbor Pálnak, a­ki az esküt meg akarta tagadni az összeírt küldöttségektől, hogy ne adassék alkalom annyi embernek a hamis esküre. Gyö­nyörű képet nyújt a kormány erkölcsi érzékéről az, hogy még soha nem próbálta meg lépéseket tenni az eskü­­szegésnek ily gyakori megtörténte miatt. Az elmondottakból bennem tudattá érlelődött az a gondolat, hogy az a többség, mely nálunk a ha­talmat uzurpálja, tulajdonképen törpe minoritás (úgy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy az ország valódi többsége ezeken a padokon foglal helyet. (Helyeslés. Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből kiindulva, én az ilyen minoritás látható fejének a kormányzásra szükséges eszközöket nem kí­vánom megszavazni, azért nem fogadom el a tételt. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök kötelességének tartja felszólalni, midőn itt, a képviselőház kebelében, először Magyarország összeíró küldöttségei, mint es­küszegők állíttatnak oda és midőn Magyarország bí­róságai, fel egészen a kúriáig támadtatnak meg a legilletlenebb módon. (Úgy van­ jobb felől.) A tör­vény szerint a miniszternek a tisztából egyetlen em­bert is kitörülni vagy abba beleírni nem szabad. Szóló is tud esetet — tévedni emberi dolog — midőn egyéni nézete szerint, mert ehez joga van min­denkinek, a királyi kúria egy összeirási esetben nem helyesen járt el s a többséghez tartozó egy képviselő eziránt kérdést is akart intézni, de szóló a bíróság tekintélye érdekében mellőzni kérte a felszólalást. Nem helyesli, hogy az ország legfőbb bírósága itt a házban megtámadtatik. (Helyeslés a jobboldalon.) Lukáts Gyula kijelenti, hogy csupán tényeket konstatált és nem akarta az ország valamennyi tsz­­szeízó küldöttségeit megtámadni. Madarász József megjegyzi, hogy a történt hi­bákat, még ha azokat bíróság is követte el, a képvi­selőnek nemcsak joga, hanem kötelessége helyrehozni. Orbán Balázs szintén választási visszaéléseket sorol fel és a torontálmegyei éjjeli őrök ügyét hozza fel. A ház megszavazta a személyi kiadásokat. A főispánok és titkárok költségeinél Orbán Balázs szó­lal fel, kijelentvén, hogy nem szavazza meg az elő­irányzatot. Tisza Kálmán miniszterelnök utal arra, hogy e költségek törvény alapján irányoztatnak elő. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. O R I O L. ö’w.gr d.a .K£a.ia.p as saint ■u.tá.st (Francziából.) 9 III. (Folytatás.) Ott negyedórát dolgozhattak, midőn zajt hal­lottak az útról. Andermatt és Latonne orvos jöttek. A két pa­raszt szemhunyoritással intett egymásnak és abba­hagyta a munkát. A bankár feléj­ük jött és kezet szorított velök; azután mind a négyen a vizet csodálták, egy szót sem szólva. A viz úgy forrt, mintha erősen tüzelnének alatta, gázok repültek fel a forrásból, mely azután a patak elé ömlött, kissé megfestve annak vizét. Oriol ajkán büszkeség mosolya jelent meg és igy szólt: — Hé, ugy­e, van vas ? Valóban a forrás vörösösnek látszott s a körülte levő kövecsek szintén vörösösek voltak. Latonne orvos ezt felelte: — Igen, van vas, de az semmi; a többi alkat­részt kell megtudni. A paraszt ezt viszonza: — Fiam és én tegnap este egy-egy pohárral it­tunk belőle s az mindkettőnket megfrissitett. Úgy van-e, Jakab? A nagy filkó a legteljesb meggyőződéssel felelte: — Az már bizonyos, hogy minket egészen fel­frissített. Andermatt egy ideig mozdulatlanul nézte a for­rást. Aztán az orvoshoz fordult: — Nekünk legalább is hatszor ennyi vízre van szükségünk ahhoz, a­mit én tervezek — nemde ? — Igen, körülbelül. — Azt hiszi, hogy találunk ennyi vizet? — Nem tudom. A vidéket meg kell vizsgálni. Ehhez, a­mint a víz vegyelemzése megtörtént, köz­jegyző előtt kötött adás-vevési szerződés kell, de a­mely csak akkor érvényes, ha a vidék megvizsgálása igazolja föltevésünket. Oriol apó nyugtalan lett. Nem értette meg a dolgot. Andermatt megmagyarázta neki, hogy egy forrás nem elég, azt is csak úgy veheti meg, ha még egyéb forrásokat is találnak.­­ De e többi forrást nem kutathatja közjegyzői adás-vevési szerződés nélkül. A két paraszt arról látszott meggyőződve, hogy földjük annyi forrást tartalmaz, a­hány szőlőtőke van abban. Csak kutatni kell, minden lépten-nyomon ta­lálnak forrást. Andermatt egyszerűen ezt mondá: — Igen, majd meglássuk. Oriol apó a forrásba mártotta kezét és igy szólt : — E viz oly meleg, hogy benne megfő a tojás. Sokkal melegebb, mint a Bonneville-forrás. Latonne bemártotta ujját s azt mondá, hogy az lehetséges. A paraszt folytatta : — Aztán jobb ize van, mint amannak — az ember nem undorodik tőle. Igen, én felelek a for­rásért. Ismerem e vidék forrásait, ötven esztendő óta ismerem. Még soha sem láttam oly szép forrást, mint ezt. Néhány pillanatra elhallgatott, aztán folytatá : — Nem oly hiába való beszéd ez, nem bizony.­­ Tegyünk próbát. De ne a patikával, hanem igazi be­teggel. Fogadok, hogy meggyógyít egy szélütött em­bert, oly meleg , fogadok ! Körülnézett a hegyeken, mintha ott keresné a kívánt szélütött embert. De ott nem találva azt, az útra nézett. Mintegy kétszáz mé­terre innen látni lehetett a koldus szélütött lábait, ki az út szélén feküdt. Oriol kezét szeme fölé tartá, hogy a naptól lát­hasson, aztán igy szólt fiához : — Ha nem csalódom, az ott Clovis apó ? A fiú nevetve felelte: — Igen, ez ő. De nem szalad ám oly sebesen, mint a nyúl. Oriol egy lépést tett Andermatt felé s meggyő­ződésteljes hangon mondá: — Itt van, uram, hallgasson reám. Ott lenn van egy gutaütött ember, kit az orvos úr is jól ismer. Az a szegény tiz év óta nem bir járni. Nemde, úgy van, orvos úr ? Latonne ezt megerősítve, igy szólt: — úgy van. S ha a forrás ezt az embert meg­gyógyítja, fizetek a viz minden poharáért egy frankot. Azután Andermatt felé fordulva, folytatá: — Ez egy szélhűdött ember, kinek egész jobb fele mozdulatlan, balját is alig bírja. Én gyógyíthat­­lannak tartom. Oriol hagyta kibeszélni az orvost, aztán lassan így szólt: — Tehát jól van, doktor úr, tegyünk vele pró­bát egy hónapig. Nem mondom, hogy sikerülni fog, nem szólok mást, mint azt, hogy tegyünk próbát. Én és fiam a forrásban lyukat ásunk, melyben a koldus megfürödhetik. Fürödjék ő itt egy hónapig minden reggel egy órát — a többit aztán meglássuk. Az orvos így szólt: — Ön megteheti a próbát. Peresek róla, hogy az nem sikerül. Andermattnak nagyon tetszett egy nehéz be­teggel teendő e próba, kitűnőnek találta a paraszt tervét s mind a négyen a koldus felé mentek, ki még mindig mozdulatlanul feküdt a napon. A vén csavargó, átlátva a cselt, kezdetben visz­­szautasítá az ajánlatot, lassan kint azonban engedett azon feltétel alatt, hogy Andermatt neki két frankot fizessen minden óráért, melyet a fürdőben fog tölteni. Az alku így megtörtént. Megállapodtak abban is, hogy még ma kiássák a lyukat és Clovis még ma elkezdi a fürdést. Andermatt küld neki a fürdőhöz való ruhát, a két Oriol pedig összetákol a forrás mel­lett kis rekeszt, a­hol a koldus öltönyt válthat. Ezután a bankár és az orvos visszatértek a fa­luba. Az orvos rendelő órájára ment, a bankár pedig nejét volt fölkeresendő, kinek tizedfélkor kellett a fürdőintézetben megjelenni. A hölgy csakhamar megjelent. Rózsás volt egész toiletteje. Kalapja, ruhája, napernyője és arcza. Köny­­nyedén és vndoran jött ki s úgy lépegetett körül kőre, mint a madár. — Mily szép vidék ez ! — mondá — s mennyire meg vagyok itt elégedve! A néhány fürdővendég szomorúan járkált a parkban, a kaszinó ablakaiból kikönyökölt az ingus­­ban levő Martel Petrus, ki pipáját szívta s oda hivta maga mellé hű társát, Lapalme komikust, ki a szoba egyik szögletében pohár bor mellett ült, s nyelvével csattanva igy szólt: — Nézd — nézd — itt van Nana! Krisztiána belépett a fürdőházba, mosolylyal üdvözlé a pénztárnokot a bemenet balján s jó napot kívánt az egykori fogházfelügyelőnek a jobboldalon — azután egy jegyet átadva a fürdőt kiszolgáló nő­nek, ki épp úgy volt öltözve, mint az a nő az ivókút­­nál, követé azt a hosszú folyosóba, a melyre a fürdő­­, szobák nyíltak. Megnyitottak egyet előtte, a mely eléggé pusz­ta volt s melynek összes bútorzata kis pamlagból és tükörből állott; a czementtel kirakott gömbölyű lyuk szolgált pedig fürdőül. A vele jött nő megfordított egy egyszerű csapot s elő ömlött a meleg viz, mely csakhamar megtörte a fürdőt, és melynek gázai ellepték a falat. Krisztiána, ki a vendéglőben hagyta hátra ko­­mornáját, elküldé most a fürdős nőt is, s egyedül ké­szült a fürdőbe. Néhány percz alatt benne volt a tiszta bassin­­ban. Kéjes meleg árasztá el, a­mint érezé, hogy a for­rás mellette, felette, mindenünnen előbugyog s a viz buborékai körülvették egész alakját. Oly jótékonyan hatott reá az üdítő és csillapító meleg, hogy akár mindig itt szeretett volna maradni, mozdulatlanul s alig gondolkozva. Szelleme elábrándozott — elábrán­dozott a mai napról, a holnapiról, atyjáról, testvéré­ről, férjéről s arról a nagy fiúról, ki kissé feszélyezte őt a kutyával való kaland után. Nem szerette az erő­szakos embereket. Semmi vágy sem zavarta az ő lelkét e csöndes, átlátszó vízben,­­ csak homályosan gondolt a gyer­mek utáni vágyra is. Nem kívánkozott más élet, más szenvedélyek után. Jól, boldogan és megelégedetten érezte magát. Majd megijedt, mert felnyiták az ajtót, a für­­dősnő belépett, a fürdésre kitűzött idő, a húsz perc­ elmúlt. El kellett hagyni a fürdőt. Majdnem sajnálta s arra akarta kérni a nőt, hogy hagyja még a vízben néhány perczig. De aztán elgondolta, hogy minden nap fogja élvezni a fürdőt és elhagyta azt. Kilépve az orvos fogadta, ki azzal biztató, hogy minden jól megy. Ott künn már reá várt Andermatt, Gontran és Bretigny Pál. Andermatt elbeszélte a koldus esetét s elhatá­rozták, hogy megnézik, vájjon az csakugyan fürdik-e ? Krisztiána megragadta Gontran karját és igy szólt hozzá: — Nézd csak, barátodról akarok veled beszélni. Nem igen tetszik nekem. Mondd meg, miféle em­ber ez ? (Folyt. köv.) Budapest, 1887. Csütörtök, február 3 Szerkesztési iroda s Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A Up szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. K­iadd-hi­vatal­­ Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A Up anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Egyes szám­o­kr. Esti kiadás 38. évi folyam. mezelési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 írt 50 kr. — 3 hónapra­­ írt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai kultaiküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felü­lfizetandó. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Ezután a nemzeti színház és a kir. opera segé­lyezése czimén előirányzott összeg vétetett tárgyalás alá. Az ülés ezen részét reggeli lapunkban közöljük. KÜLÖNFÉLÉK. — A szinházi vita végre ma kezdetét vette a képviselőházban az ülés vége felé. Mind a támadó, mind a védő fél kitűnt ügyessége által. Komjáthy »borotvaélességgel« támadott, de a parlamenti illem határait hajszálnyival sem lépte át. Pedig köz­­ben-közben igen pikáns dolgokat is mondott. Gr. Keglevich István szintoly jeles szónoknak bizonyult, a­ki olykor a számok egész halmazának idézése által is ki tudja fárasztani s a maga részére megnyerni a hallgatóságot, a­mint feltűnt nagy ön­uralma és lelki nyugalma által. A közönség másfél órán át lesve-leste, hol lesz a botrány, hol ütt ki a kravall ? De nem volt semmi botrány, éles harcz volt, de parlamenti fegyverekkel. Komjáthy, mint említők, itt-ott pikánsabb részleteket is mondott, így azt mondá, hogy ma már nem állhat a tétel, hogy a színpadra lépő nő szabad zsákmány. Vagy mikor a ballerinák vacsorájáról szólt, a­hova éppen annyi ballerina hivattatott meg, mint színházi babettué — s ezzel kapcsolatban felol­vasta egy ballerinához az intendáns által irt levelet. A ház tagjai s a karzatok közönsége mohón leste mind e leleplezéseket, melyek azzal végződtek, hogy a szónok egy »családi szövetkezetről« szólt, mely az operánál kölcsönöket közvetít. Gr. Keglevich in­tendáns egy órán át tartó igen tárgyilagos be­szédet mondott, melynek befejezése szónoki emel­kedettséget öltött fel. Azzal végezé, hogy a bi­zonyos kölcsönök emlegetése »alávaló rágalom.« Erre nagy zaj támadt s zajosan kiálták: Rendre! Rendre! Komjáthy élesen replikázott, hogyha neki mondta volna ezt a gróf, akkor oly helyen lenne kénytelen válaszolni, hol a felelet csattanósabb lenne. Keglevich kijelenté, hogy a kifejezést nem Kom­­­játhyra értette, s képviselők és közönség nagy izga­tottság közt oszoltak szét. Holnap a szinházi tárgya­lást folytatják, első szónok Ábrányi Kornél. — A Keglevich-párbajok. Megkerestettünk e so­rok közlésére. Kinyilatkoztatjuk, hogy a Győrffy Gyula és gróf Keglevich István közt felmerült ügy — gróf Keglevichnek Abonyi Emilhez intézett levele kelte előtt már elintéztetett. Gr. Bissingen Ernő, országgy. képviselő. Gr. Török József, országgy. képviselő. — Posta. Heves megye gyöngyösi járásába ke­belezett Gyöngyös-Tarján községben, Pest-Pilis-Solt- Kiskun megye váczi felső járásába kebelezett Tót- Györk községben, Nógrád megye Szinóbánya község­ben és Budapest főváros X kerületében fekvő Örley Lajos-féle téglagyár telepen Budapest-Rákos X. ker. elnevezés alatt f. évi február hó - én kir. postahivatal lépett életbe. Helyi hírek. — A tanács mai ülésének főtárgyát a hivatalok elhelyezésének kérdése képezte. A pénzügyi és gazda­sági hivatal, tudvalevőleg, úgy határozott hétfőn tar­tott ülésében, hogy a régi városházán levő gazdasági hivatal a zöldfa-utczai Göbel-féle házba helyezendő el. Ennek ellenében a tanács a gazdasági hivatal részére alkalmasabbnak véli a csepel-rakparti Platthy-féle há­zat, míg az elöljáróság és vásárfelügyelőség czéljaira inkább a duna-utczai Bényfi-féle házat tartja czélsze­­rűnek. Egyébként a tanács nagyobbára hozzájárult az ez ügyben kiküldött bizottság javaslataihoz, a mely arra nézve küldetett ki, hogy megvizsgálja, mely hi­vatalok lennének — és hol — alkalmasan elhelyez­hetők s a közgyűlés előtt is ily értelemben tesz előter­jesztést. — Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter leirata a Podmaniczky-utczai gőzmozdonyu vasút ügyében a tanács elé érkezett, a mely azt tu­domásul véve, a közgyűlés elé terjeszti. — Fáklyászene Komjáthynak. Az egyetemi ifjú­ság egy része ma délután két órakor a Komjáthynak adandó fáklyászene ügyében gyűlést tartott a zöldfa­­utczai Árvay-kávéházban. A gyűlésre eljöttek azok is, kik a fáklyászenét ellenzik. A két párt már az el­nök­választásban sem tudott megállapodásra jutni. Két részre szakadtak ennélfogva. Az egyik határo­zottan ellene van a fáklyászenének, míg a másik elha­tározta, hogy azt tényleg ma meg fogják tartani és e czélra 200 frtot adtak össze. — Jóváhagyott csere. A főváros és a honvédel­mi minisztérium között létesült ama cserét, a­mely szerint a­­főváros a honvéd-lovassági kaszárnya czél­jaira az Üllői­ úton 9000 négyszögöl területű telket cserében átenged a pékerdőben fekvő 10.000 négy­szögölnyi területért, a belügyminiszter a ma érkezett leiratával jóváhagyta. — A kolera-esetek bejelentése. A belügyminisz­ter közrendeletileg hívja föl az összes törvényhatósá­gokat, hogy az előforduló kolera-eseteket azonnal bejelentsék. Több ízben előfordult ugyanis, hogy a jelentés csak 2-3 hét múlva terjesztetett föl ; mint­hogy pedig ezek a külügyminisztérium útján a kül­földi államok kormányaival közöltétnek s minthogy ettől függnek a vesztegzári s egyéb óvó intézkedések, a belügyminiszter kívánja, hogy a megbetegülésekre vonatkozó jelentések azonnal, vagy több eset előfor­dulása alkalmával a kimutatást magában foglaló iv lezárása után rögtön fölterjesztessenek. — Tűz az Andrássy-uton. Az Andrássy út 3-ik sz. a. S a 11 e h n e r András-féle díszes palotában tűz pusztitott ma reggel. A Kunody és Krausz-féle ka­lapüzlet hátsó része, mely irodául s egyszersmind rak­tári helyiségül szolgál, lángokban állt. A veszedelmet csak akkor vették észre, mikor a füst sürü gomolyok­ban tódult ki az udvarra. A központi tüzőrség kevés­sel hat óra után megjelent s nyomban hozzáfogtak az oltáshoz, a­mi azonban csak nehezen ment, mert az égő posztó és nemezkalapok olyan fojtó bűzt terjesz­tettek, hogy a tűzoltók alig bírták kiáltani. Két órai megfeszített munka kellett hozzá, míg végre eloltot­ták a tüzet. A kár jelentékeny, miután az oltás alkal­mával is sok kalap és áru elpusztult. A tűz minden valószínűség szerint a már tegnap este a kályhából ki­pattant szikra által keletkezett.­­ Tizenhatéves öngyilkos. Drechsler Gyula, 16 éves kalapos inas, vasárnap gazdájának Külső-Dob­­utcza 54. szám alatt levő műhelyében vitriollal meg­­mérgezte magát és tegnap a Rókus-kórházban nagy kínok közt meghalt. Megunta a mesterségét, ezt tart­ják az öngyilkosság okának. — Feltört lakás. Wiener Lajos kereskedősegéd Király­ utcza 15. számú lakását tegnap este hét és tíz óra közt feltörték. Az összes szekrényeket és egy lá­dát megfosztottak tartalmuktól. Az ellopott ruha és fehérneműek értékét a károsultak, Wiener és három nála lakó fiatal ember, 1400 forintra teszik. — Kifogott holttest. A várkertrakparton, nem messze a promontori hajóállomástól, ma reggel hét órakor 30 —32 évesnek látszó, az iparos osztályhoz tartozó férfi holttestét fogták ki a Dunából. Az isme­retlen zsebében egy tegnapi német lapot találtak. Valószínűleg öngyilkosságot követett el. Eljegyzések és esküvők. Al­ber­tb Iván kir. mérnök Nagy-Enyeden, múlt szombaton vezette Budapesten az erzsébetvárosi temp­lomban oltárhoz Mandl Ida kisasszonyt, Mandl Károly fővárosi házbirtokos leányát. Nyoszolyó-leá­­nyok voltak Novotny Emma és Paula kisasszonyok; nyoszolyóasszony Mészárosné Fülöp Irén urhölgy; násznagyok felviczi Gaal Jenő orsz. képviselő és Mé­száros János miniszteri biztos. Halálozások. Özv. Zalachi Szalacsy Antalné szül. Schandl Terézia asszony, január hó 30-án, életének 85-ik évében, Gödi-Szödön meghalt. Színház, és mű­­vészel. — A várszínházban pénteken a kitűzött Ke­­gyencznő helyett Mignon kerül színre a czim­­szerepben Reich Irma kűasszonynyal. — Bülow második hangversenye. Pénteken, február hó 4-én esti, 7­/a órakor a Vigadó kis termé­ben Bülow János második hangversenye tartotik e műsorral: 1. Brahms J. Harmadik nagy szonáta 5. mű E-moll (1853). Allegro maestoso. Andante espres­

Next