Pesti Napló, esti kiadás, 1887. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1887-02-03 / 33. szám
33. szám, Budapest, február 3. Az orosz kormány által kibocsátott lókiviteli tilalom ismét egygyel szaporítja azon rendszabályokat, melyek a különböző államok által elrendelve, folyton fokozzák az európai népek izgatottságát Az orosz tilalom annál kevésbbé volt várható, mert egy pétervári félhivatalos lap éppen tegnap hozott egy nyilatkozatot, mely az orosz politikát a legbékésebb színezetben igyekezett föltüntetni. A czár legújabb ukáza új bizonyítéka annak, minő kétes becsnek az orosz részről adott békebiztatások. Olaszország is megkapta a maga Tonkingját, csakhogy Afrikában. A Vörös-tenger partjain álló olasz haderő egy része már lemészároltatok s most a kormány egyremásra küldi oda az erősbitést, a kamarával pedig öt millió hitelt akar megszavaztatni. Ez ügyben a képviselőház már megkezdte a vitát, mely igen viharos lefolyást vesz s könynyen megtörténhetik, hogy a sabiti vérfürdő éppen úgy megbuktatja Depretist, mint annak idején a francziák tonkingi veresége Jules Ferryt.Mert az afrikai hírek a legnagyobb mértékben felizgatták az olasz közvéleményt, ami természetes is. Arra, hogy a masszalahi olasz hadvezénylet annyira gyámoltalanul viselje magát s serege egy részét egyszerűen mészárszékre küldje, senki sem számított. Az sem valami örvendetes kilátás, hogy Olaszország Abisszimával előbb-utóbb háborúba fog bonyolódni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőhöz ülése febr. 3-án, I. 111-ig kellett várni a telidedtelt háznak és a fulladtig közönséggel megrakott karzatoknak, míg a színházi kérdés tárgyalására került a sor. Előbb is izgalmas jelenetek történtek. Lukáts Gyulának s Madarász Józsefnek a választók összeírása tárgyában tett megjegyzései, melyekre Tisza Kálmán szenvedélyes hangon felelt, izgatott, forrongó hangulatot teremtettek, melyet azonban kissé lehűtött Orbán Balázs b. hosszadalmas s kevesek által hallgatott beszéde. A színházi kérdésben Komjáthy Béla és gr. Keglevich István szóltak, részletesen, a legfeszültebb figyelemmel meghallgatva. Komjáthy támadása éles és erős, gr. Keglevich védelme ügyes volt s kitűnő taktikáról tanúskodott. A gróf inkább kifárasztotta, sem mint meggyőzte a házat, de felszólalása végén, legalább a többség köreiben, nem találkozott már oly ellenszenves hangulattal, mint az elején. Komjáthy sok részletet sorolt fel, minduntalan megjegyezve, hogy azt hírlapokból veszi. Olykor úgy tetszett, mintha a színházi udvarban lennénk, ahol a kulisszák titkait szokták kifecsegni — persze kissé lódítva és átváltoztatva, amint ez élénk képzelődést emberekhez illik. Hogy Komjáthyt mohón hallgatták, az természetes. De szépen is beszélt, nem csak érdekesen, s bár nagy szenvedéllyel támadott, sem a jó ízlést, sem a parlamenti illemet nem sértő. Látszik, hogy gyakorlott, kitűnő szónok, a minő kevés van a házban. Gr. Keglevich István nyugodtságával és védelmi taktikájával meglepte a házat. Már csak be kell vallanunk, hogy ily ügyességet senki se tett fel róla, mint a minőt ma tanúsított. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a mai beszéddel jobb színházi intendáns lett, mint a minő valóban, — de a parlament előtt úgy védi ügyét, amint ezt csak lehet. Holnap a tárgyalást folytatják. II. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Zsilinszky Mihály, Beöthy Algernon, Tors Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr., Trefort Ágost, Baross Gábor, Széchenyi Pál gr., Fejérváry Géza br., Fabiny Teofil. Az ülés kezdődik d. e. 10/2 órakor. Bejelentések. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja Heves és Somogy megye közönségeinek feliratait, melyekben a brassói kereskedelmi és iparegyesület kérvényét pártolván, a hadsereg és honvédség szükségletei szállításainak deczentralizácziója iránti intézkedés megtételét kérik. Heves megye közönségének feliratát, melyben Nyitramegyének felterjesztését pártolván, a magyar nyelvnek a monarchia összes hatóságaival való használata érdekében megfelelő intézkedés megtétele iránt kérelmez. Debreczen szabad királyi város közönségének felterjesztését, melyben Jász-Nagy-Kun-Szolnokmegyének föliratát pártolván, a földadónak az 1883. évi XLII. t. sz. alapján való leszállítását kéri. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. A budget. Folytattatott a budget részletes tárgyalása. Rakovszky István, a pénzügyi bizottság előadója, röviden ismerteti a belügyminisztérium költségvetését. Margittay Gyula az operaház részére előirányzott szubvenczió ellen szólal fel. Ha a gazdagok mulatni akarnak, akkor mulassanak a maguk pénzén és ne az adófizetőktől kipréselt adófilléreken. A király-utczai zengerárokba járhatnak a fösvény gazdagok, hol olcsóbban és állami szubvenczió nélkül mulathatnak. Az operaházat szubvenczióval csak azért ellátni, hogy a milliomos zsidók külföldi híres énekeseket állami szubvenczió segélyével hallgathassanak, nemcsak boszantó, de vérlázító dolog. Oly szegény államnak, mint a mienk, nincs abban módja, hogy külföldi énekesnőknek esténkint 250—300 frtot fizessen, vagy hogy egy Prott, alias Perotti nevű embernek 36.000 frt évi díjat adjon. Nem fogadja el a költségvetést. (Helyeslés a bal és szélsőbal egyes padjain.) Lukáts Gyula megjegyzi, hogy a miniszterelnök nagy kedvteléssel szokott hivatkozni a választási szabadságra és ezt oly emelkedett hangon szokta tenni, hogy az ember egy igazságos Mátyást lát benne feltámadni, s elfelejti azt, hogy a magyar belügyminiszter tulajdonképen érzelmeinek elpalástolására használja fel ékesszólását, mert a világon nincsen törvény, amelyet oly gálábul kijátszanának, mint nálunk a választási törvényt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A képviselőválasztásoknál a kormánypárt által űzött visszaéléseket, törvénysértéseket régi idő óta ostorozza már az ellenzék s mikor konkrét eseteket hoz fel, a belügyminiszter mellét verve mondja, hogy ő ezen visszaéléseket elítéli, de arról nem gondoskodik, hogy ne csak itt a házban ítélje el, hanem elítélje a törvényszék is. Sőt arról is gondoskodva van, hogy a törvényszéknél az ilyen visszaélések megbüntetése soha meg ne történjék, sőt volt rá eset, hogy itt a házban szennyes mandátum lett verifikálva. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Részletes adatokat hoz fel ezután a választók összeírásánál különösen Bihar megyében elkövetett visszaélésekre nézve. E megye bihari kerületében mindenütt, ahol vegyesen lakik két ajkú nép, a magyarság képezi a birtokosabb elemet, tehát a választási lajstromba, számarányánál fogva is, nagyobb mennyiségben kell bejutnia, mint a románoknak. És mégis mi történik ? Az, hogy a nagy kisebbségben levő románok majdnem majorizálják a magyarságot. Ez jó politika lehet máról-holnapra, de ki tudja, mi történhetik holnapután. (Igaz! Úgy van a szélső balon.) Sőt meri állítani, hogyha ma a bihari kerületben nemzetiségi jelöltet állítanának fel, a magyarság csak nehezen bírna vele megbirkózni. Sok hasonlót tudnék még — úgy szól — felsorolni. Elmondhatnám, hogy egyik alföldi városban a választók névjegyzékébe felvétetett az akkor működő, a volt és leendő színigazgató ugyanegy jogcímen ; elmondhatnám, hogy ugyanazon színtársulat 12 tagját írták össze, lakásul megjelölve egy fényképész két szobás lakását, ahol 12 embernek még a fotográfiája is alig fér el. Elmondhatnám azt, hogy a központi választmány a reklamációk visszaadásakor az okmányokat magánál felejti, nehogy azok által a felebbezésnél alkalmuk legyen az illetőknek okmányilag is igazolni ügyük igazságát a kúria előtt. Elmondhatnám azt is, hogy az igazságos kúria miként mér kétféle mértékkel, s miként mondja ugyanegy előadó azt, hogy a községi bizonylat ezért és ezért elég, egy másik esetnél pedig azt mondja, hogy a községi bizonylat nem elég, a szerint, amint az a kormánypártnak érdekében áll vagy nem. De nem szólok többet ezekről, nem untatom a t. házat, (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon) csak konstatálom azt, hogy ezen összeírásoknak következménye az, hogy a magyar törvényhozásnak többsége nem egyéb, mint egy világra szóló hazugság. (Helyeslés. Úgy van! szélsőbalfelől. Zaj. Felkiáltások jobbfelől. Rendre ! Elnök csenget.) Elnök: A t. képviselő úr jogosítva lehet egyes eseteket itt felsorolni, de nincs jogosítva Magyarország képviselőházának többségéről így nyilatkozni, s ezért a képviselő urat rendre utasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Lukáts Gyula: T. ház ! (Felkiáltások: Eláll!) És kik teszik ezeket az összeírásokat ? Olyan emberek, akik a törvény szigorú megtartására esküt tesznek és az esküvel úgy bánnak, mint gyermek a játékkal. Valóban igaza volt Jámbor Pálnak, aki az esküt meg akarta tagadni az összeírt küldöttségektől, hogy ne adassék alkalom annyi embernek a hamis esküre. Gyönyörű képet nyújt a kormány erkölcsi érzékéről az, hogy még soha nem próbálta meg lépéseket tenni az esküszegésnek ily gyakori megtörténte miatt. Az elmondottakból bennem tudattá érlelődött az a gondolat, hogy az a többség, mely nálunk a hatalmat uzurpálja, tulajdonképen törpe minoritás (úgy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy az ország valódi többsége ezeken a padokon foglal helyet. (Helyeslés. Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből kiindulva, én az ilyen minoritás látható fejének a kormányzásra szükséges eszközöket nem kívánom megszavazni, azért nem fogadom el a tételt. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök kötelességének tartja felszólalni, midőn itt, a képviselőház kebelében, először Magyarország összeíró küldöttségei, mint esküszegők állíttatnak oda és midőn Magyarország bíróságai, fel egészen a kúriáig támadtatnak meg a legilletlenebb módon. (Úgy van jobb felől.) A törvény szerint a miniszternek a tisztából egyetlen embert is kitörülni vagy abba beleírni nem szabad. Szóló is tud esetet — tévedni emberi dolog — midőn egyéni nézete szerint, mert ehez joga van mindenkinek, a királyi kúria egy összeirási esetben nem helyesen járt el s a többséghez tartozó egy képviselő eziránt kérdést is akart intézni, de szóló a bíróság tekintélye érdekében mellőzni kérte a felszólalást. Nem helyesli, hogy az ország legfőbb bírósága itt a házban megtámadtatik. (Helyeslés a jobboldalon.) Lukáts Gyula kijelenti, hogy csupán tényeket konstatált és nem akarta az ország valamennyi tszszeízó küldöttségeit megtámadni. Madarász József megjegyzi, hogy a történt hibákat, még ha azokat bíróság is követte el, a képviselőnek nemcsak joga, hanem kötelessége helyrehozni. Orbán Balázs szintén választási visszaéléseket sorol fel és a torontálmegyei éjjeli őrök ügyét hozza fel. A ház megszavazta a személyi kiadásokat. A főispánok és titkárok költségeinél Orbán Balázs szólal fel, kijelentvén, hogy nem szavazza meg az előirányzatot. Tisza Kálmán miniszterelnök utal arra, hogy e költségek törvény alapján irányoztatnak elő. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. O R I O L. ö’w.gr d.a .K£a.ia.p as saint ■u.tá.st (Francziából.) 9 III. (Folytatás.) Ott negyedórát dolgozhattak, midőn zajt hallottak az útról. Andermatt és Latonne orvos jöttek. A két paraszt szemhunyoritással intett egymásnak és abbahagyta a munkát. A bankár feléjük jött és kezet szorított velök; azután mind a négyen a vizet csodálták, egy szót sem szólva. A viz úgy forrt, mintha erősen tüzelnének alatta, gázok repültek fel a forrásból, mely azután a patak elé ömlött, kissé megfestve annak vizét. Oriol ajkán büszkeség mosolya jelent meg és igy szólt: — Hé, ugye, van vas ? Valóban a forrás vörösösnek látszott s a körülte levő kövecsek szintén vörösösek voltak. Latonne orvos ezt felelte: — Igen, van vas, de az semmi; a többi alkatrészt kell megtudni. A paraszt ezt viszonza: — Fiam és én tegnap este egy-egy pohárral ittunk belőle s az mindkettőnket megfrissitett. Úgy van-e, Jakab? A nagy filkó a legteljesb meggyőződéssel felelte: — Az már bizonyos, hogy minket egészen felfrissített. Andermatt egy ideig mozdulatlanul nézte a forrást. Aztán az orvoshoz fordult: — Nekünk legalább is hatszor ennyi vízre van szükségünk ahhoz, amit én tervezek — nemde ? — Igen, körülbelül. — Azt hiszi, hogy találunk ennyi vizet? — Nem tudom. A vidéket meg kell vizsgálni. Ehhez, amint a víz vegyelemzése megtörtént, közjegyző előtt kötött adás-vevési szerződés kell, de amely csak akkor érvényes, ha a vidék megvizsgálása igazolja föltevésünket. Oriol apó nyugtalan lett. Nem értette meg a dolgot. Andermatt megmagyarázta neki, hogy egy forrás nem elég, azt is csak úgy veheti meg, ha még egyéb forrásokat is találnak. De e többi forrást nem kutathatja közjegyzői adás-vevési szerződés nélkül. A két paraszt arról látszott meggyőződve, hogy földjük annyi forrást tartalmaz, ahány szőlőtőke van abban. Csak kutatni kell, minden lépten-nyomon találnak forrást. Andermatt egyszerűen ezt mondá: — Igen, majd meglássuk. Oriol apó a forrásba mártotta kezét és igy szólt : — E viz oly meleg, hogy benne megfő a tojás. Sokkal melegebb, mint a Bonneville-forrás. Latonne bemártotta ujját s azt mondá, hogy az lehetséges. A paraszt folytatta : — Aztán jobb ize van, mint amannak — az ember nem undorodik tőle. Igen, én felelek a forrásért. Ismerem e vidék forrásait, ötven esztendő óta ismerem. Még soha sem láttam oly szép forrást, mint ezt. Néhány pillanatra elhallgatott, aztán folytatá : — Nem oly hiába való beszéd ez, nem bizony. Tegyünk próbát. De ne a patikával, hanem igazi beteggel. Fogadok, hogy meggyógyít egy szélütött embert, oly meleg , fogadok ! Körülnézett a hegyeken, mintha ott keresné a kívánt szélütött embert. De ott nem találva azt, az útra nézett. Mintegy kétszáz méterre innen látni lehetett a koldus szélütött lábait, ki az út szélén feküdt. Oriol kezét szeme fölé tartá, hogy a naptól láthasson, aztán igy szólt fiához : — Ha nem csalódom, az ott Clovis apó ? A fiú nevetve felelte: — Igen, ez ő. De nem szalad ám oly sebesen, mint a nyúl. Oriol egy lépést tett Andermatt felé s meggyőződésteljes hangon mondá: — Itt van, uram, hallgasson reám. Ott lenn van egy gutaütött ember, kit az orvos úr is jól ismer. Az a szegény tiz év óta nem bir járni. Nemde, úgy van, orvos úr ? Latonne ezt megerősítve, igy szólt: — úgy van. S ha a forrás ezt az embert meggyógyítja, fizetek a viz minden poharáért egy frankot. Azután Andermatt felé fordulva, folytatá: — Ez egy szélhűdött ember, kinek egész jobb fele mozdulatlan, balját is alig bírja. Én gyógyíthatlannak tartom. Oriol hagyta kibeszélni az orvost, aztán lassan így szólt: — Tehát jól van, doktor úr, tegyünk vele próbát egy hónapig. Nem mondom, hogy sikerülni fog, nem szólok mást, mint azt, hogy tegyünk próbát. Én és fiam a forrásban lyukat ásunk, melyben a koldus megfürödhetik. Fürödjék ő itt egy hónapig minden reggel egy órát — a többit aztán meglássuk. Az orvos így szólt: — Ön megteheti a próbát. Peresek róla, hogy az nem sikerül. Andermattnak nagyon tetszett egy nehéz beteggel teendő e próba, kitűnőnek találta a paraszt tervét s mind a négyen a koldus felé mentek, ki még mindig mozdulatlanul feküdt a napon. A vén csavargó, átlátva a cselt, kezdetben viszszautasítá az ajánlatot, lassan kint azonban engedett azon feltétel alatt, hogy Andermatt neki két frankot fizessen minden óráért, melyet a fürdőben fog tölteni. Az alku így megtörtént. Megállapodtak abban is, hogy még ma kiássák a lyukat és Clovis még ma elkezdi a fürdést. Andermatt küld neki a fürdőhöz való ruhát, a két Oriol pedig összetákol a forrás mellett kis rekeszt, ahol a koldus öltönyt válthat. Ezután a bankár és az orvos visszatértek a faluba. Az orvos rendelő órájára ment, a bankár pedig nejét volt fölkeresendő, kinek tizedfélkor kellett a fürdőintézetben megjelenni. A hölgy csakhamar megjelent. Rózsás volt egész toiletteje. Kalapja, ruhája, napernyője és arcza. Könynyedén és vndoran jött ki s úgy lépegetett körül kőre, mint a madár. — Mily szép vidék ez ! — mondá — s mennyire meg vagyok itt elégedve! A néhány fürdővendég szomorúan járkált a parkban, a kaszinó ablakaiból kikönyökölt az ingusban levő Martel Petrus, ki pipáját szívta s oda hivta maga mellé hű társát, Lapalme komikust, ki a szoba egyik szögletében pohár bor mellett ült, s nyelvével csattanva igy szólt: — Nézd — nézd — itt van Nana! Krisztiána belépett a fürdőházba, mosolylyal üdvözlé a pénztárnokot a bemenet balján s jó napot kívánt az egykori fogházfelügyelőnek a jobboldalon — azután egy jegyet átadva a fürdőt kiszolgáló nőnek, ki épp úgy volt öltözve, mint az a nő az ivókútnál, követé azt a hosszú folyosóba, a melyre a fürdő, szobák nyíltak. Megnyitottak egyet előtte, a mely eléggé puszta volt s melynek összes bútorzata kis pamlagból és tükörből állott; a czementtel kirakott gömbölyű lyuk szolgált pedig fürdőül. A vele jött nő megfordított egy egyszerű csapot s elő ömlött a meleg viz, mely csakhamar megtörte a fürdőt, és melynek gázai ellepték a falat. Krisztiána, ki a vendéglőben hagyta hátra komornáját, elküldé most a fürdős nőt is, s egyedül készült a fürdőbe. Néhány percz alatt benne volt a tiszta bassinban. Kéjes meleg árasztá el, amint érezé, hogy a forrás mellette, felette, mindenünnen előbugyog s a viz buborékai körülvették egész alakját. Oly jótékonyan hatott reá az üdítő és csillapító meleg, hogy akár mindig itt szeretett volna maradni, mozdulatlanul s alig gondolkozva. Szelleme elábrándozott — elábrándozott a mai napról, a holnapiról, atyjáról, testvéréről, férjéről s arról a nagy fiúról, ki kissé feszélyezte őt a kutyával való kaland után. Nem szerette az erőszakos embereket. Semmi vágy sem zavarta az ő lelkét e csöndes, átlátszó vízben, csak homályosan gondolt a gyermek utáni vágyra is. Nem kívánkozott más élet, más szenvedélyek után. Jól, boldogan és megelégedetten érezte magát. Majd megijedt, mert felnyiták az ajtót, a fürdősnő belépett, a fürdésre kitűzött idő, a húsz perc elmúlt. El kellett hagyni a fürdőt. Majdnem sajnálta s arra akarta kérni a nőt, hogy hagyja még a vízben néhány perczig. De aztán elgondolta, hogy minden nap fogja élvezni a fürdőt és elhagyta azt. Kilépve az orvos fogadta, ki azzal biztató, hogy minden jól megy. Ott künn már reá várt Andermatt, Gontran és Bretigny Pál. Andermatt elbeszélte a koldus esetét s elhatározták, hogy megnézik, vájjon az csakugyan fürdik-e ? Krisztiána megragadta Gontran karját és igy szólt hozzá: — Nézd csak, barátodról akarok veled beszélni. Nem igen tetszik nekem. Mondd meg, miféle ember ez ? (Folyt. köv.) Budapest, 1887. Csütörtök, február 3 Szerkesztési iroda s Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A Up szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadd-hivatal Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A Up anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Egyes számokr. Esti kiadás 38. évi folyam. mezelési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 írt 50 kr. — 3 hónapra írt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai kultaiküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetandó. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Ezután a nemzeti színház és a kir. opera segélyezése czimén előirányzott összeg vétetett tárgyalás alá. Az ülés ezen részét reggeli lapunkban közöljük. KÜLÖNFÉLÉK. — A szinházi vita végre ma kezdetét vette a képviselőházban az ülés vége felé. Mind a támadó, mind a védő fél kitűnt ügyessége által. Komjáthy »borotvaélességgel« támadott, de a parlamenti illem határait hajszálnyival sem lépte át. Pedig közben-közben igen pikáns dolgokat is mondott. Gr. Keglevich István szintoly jeles szónoknak bizonyult, aki olykor a számok egész halmazának idézése által is ki tudja fárasztani s a maga részére megnyerni a hallgatóságot, amint feltűnt nagy önuralma és lelki nyugalma által. A közönség másfél órán át lesve-leste, hol lesz a botrány, hol ütt ki a kravall ? De nem volt semmi botrány, éles harcz volt, de parlamenti fegyverekkel. Komjáthy, mint említők, itt-ott pikánsabb részleteket is mondott, így azt mondá, hogy ma már nem állhat a tétel, hogy a színpadra lépő nő szabad zsákmány. Vagy mikor a ballerinák vacsorájáról szólt, ahova éppen annyi ballerina hivattatott meg, mint színházi babettué — s ezzel kapcsolatban felolvasta egy ballerinához az intendáns által irt levelet. A ház tagjai s a karzatok közönsége mohón leste mind e leleplezéseket, melyek azzal végződtek, hogy a szónok egy »családi szövetkezetről« szólt, mely az operánál kölcsönöket közvetít. Gr. Keglevich intendáns egy órán át tartó igen tárgyilagos beszédet mondott, melynek befejezése szónoki emelkedettséget öltött fel. Azzal végezé, hogy a bizonyos kölcsönök emlegetése »alávaló rágalom.« Erre nagy zaj támadt s zajosan kiálták: Rendre! Rendre! Komjáthy élesen replikázott, hogyha neki mondta volna ezt a gróf, akkor oly helyen lenne kénytelen válaszolni, hol a felelet csattanósabb lenne. Keglevich kijelenté, hogy a kifejezést nem Komjáthyra értette, s képviselők és közönség nagy izgatottság közt oszoltak szét. Holnap a szinházi tárgyalást folytatják, első szónok Ábrányi Kornél. — A Keglevich-párbajok. Megkerestettünk e sorok közlésére. Kinyilatkoztatjuk, hogy a Győrffy Gyula és gróf Keglevich István közt felmerült ügy — gróf Keglevichnek Abonyi Emilhez intézett levele kelte előtt már elintéztetett. Gr. Bissingen Ernő, országgy. képviselő. Gr. Török József, országgy. képviselő. — Posta. Heves megye gyöngyösi járásába kebelezett Gyöngyös-Tarján községben, Pest-Pilis-Solt- Kiskun megye váczi felső járásába kebelezett Tót- Györk községben, Nógrád megye Szinóbánya községben és Budapest főváros X kerületében fekvő Örley Lajos-féle téglagyár telepen Budapest-Rákos X. ker. elnevezés alatt f. évi február hó - én kir. postahivatal lépett életbe. Helyi hírek. — A tanács mai ülésének főtárgyát a hivatalok elhelyezésének kérdése képezte. A pénzügyi és gazdasági hivatal, tudvalevőleg, úgy határozott hétfőn tartott ülésében, hogy a régi városházán levő gazdasági hivatal a zöldfa-utczai Göbel-féle házba helyezendő el. Ennek ellenében a tanács a gazdasági hivatal részére alkalmasabbnak véli a csepel-rakparti Platthy-féle házat, míg az elöljáróság és vásárfelügyelőség czéljaira inkább a duna-utczai Bényfi-féle házat tartja czélszerűnek. Egyébként a tanács nagyobbára hozzájárult az ez ügyben kiküldött bizottság javaslataihoz, a mely arra nézve küldetett ki, hogy megvizsgálja, mely hivatalok lennének — és hol — alkalmasan elhelyezhetők s a közgyűlés előtt is ily értelemben tesz előterjesztést. — Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter leirata a Podmaniczky-utczai gőzmozdonyu vasút ügyében a tanács elé érkezett, a mely azt tudomásul véve, a közgyűlés elé terjeszti. — Fáklyászene Komjáthynak. Az egyetemi ifjúság egy része ma délután két órakor a Komjáthynak adandó fáklyászene ügyében gyűlést tartott a zöldfautczai Árvay-kávéházban. A gyűlésre eljöttek azok is, kik a fáklyászenét ellenzik. A két párt már az elnökválasztásban sem tudott megállapodásra jutni. Két részre szakadtak ennélfogva. Az egyik határozottan ellene van a fáklyászenének, míg a másik elhatározta, hogy azt tényleg ma meg fogják tartani és e czélra 200 frtot adtak össze. — Jóváhagyott csere. A főváros és a honvédelmi minisztérium között létesült ama cserét, amely szerint afőváros a honvéd-lovassági kaszárnya czéljaira az Üllői úton 9000 négyszögöl területű telket cserében átenged a pékerdőben fekvő 10.000 négyszögölnyi területért, a belügyminiszter a ma érkezett leiratával jóváhagyta. — A kolera-esetek bejelentése. A belügyminiszter közrendeletileg hívja föl az összes törvényhatóságokat, hogy az előforduló kolera-eseteket azonnal bejelentsék. Több ízben előfordult ugyanis, hogy a jelentés csak 2-3 hét múlva terjesztetett föl ; minthogy pedig ezek a külügyminisztérium útján a külföldi államok kormányaival közöltétnek s minthogy ettől függnek a vesztegzári s egyéb óvó intézkedések, a belügyminiszter kívánja, hogy a megbetegülésekre vonatkozó jelentések azonnal, vagy több eset előfordulása alkalmával a kimutatást magában foglaló iv lezárása után rögtön fölterjesztessenek. — Tűz az Andrássy-uton. Az Andrássy út 3-ik sz. a. S a 11 e h n e r András-féle díszes palotában tűz pusztitott ma reggel. A Kunody és Krausz-féle kalapüzlet hátsó része, mely irodául s egyszersmind raktári helyiségül szolgál, lángokban állt. A veszedelmet csak akkor vették észre, mikor a füst sürü gomolyokban tódult ki az udvarra. A központi tüzőrség kevéssel hat óra után megjelent s nyomban hozzáfogtak az oltáshoz, ami azonban csak nehezen ment, mert az égő posztó és nemezkalapok olyan fojtó bűzt terjesztettek, hogy a tűzoltók alig bírták kiáltani. Két órai megfeszített munka kellett hozzá, míg végre eloltották a tüzet. A kár jelentékeny, miután az oltás alkalmával is sok kalap és áru elpusztult. A tűz minden valószínűség szerint a már tegnap este a kályhából kipattant szikra által keletkezett. Tizenhatéves öngyilkos. Drechsler Gyula, 16 éves kalapos inas, vasárnap gazdájának Külső-Dobutcza 54. szám alatt levő műhelyében vitriollal megmérgezte magát és tegnap a Rókus-kórházban nagy kínok közt meghalt. Megunta a mesterségét, ezt tartják az öngyilkosság okának. — Feltört lakás. Wiener Lajos kereskedősegéd Király utcza 15. számú lakását tegnap este hét és tíz óra közt feltörték. Az összes szekrényeket és egy ládát megfosztottak tartalmuktól. Az ellopott ruha és fehérneműek értékét a károsultak, Wiener és három nála lakó fiatal ember, 1400 forintra teszik. — Kifogott holttest. A várkertrakparton, nem messze a promontori hajóállomástól, ma reggel hét órakor 30 —32 évesnek látszó, az iparos osztályhoz tartozó férfi holttestét fogták ki a Dunából. Az ismeretlen zsebében egy tegnapi német lapot találtak. Valószínűleg öngyilkosságot követett el. Eljegyzések és esküvők. Albertb Iván kir. mérnök Nagy-Enyeden, múlt szombaton vezette Budapesten az erzsébetvárosi templomban oltárhoz Mandl Ida kisasszonyt, Mandl Károly fővárosi házbirtokos leányát. Nyoszolyó-leányok voltak Novotny Emma és Paula kisasszonyok; nyoszolyóasszony Mészárosné Fülöp Irén urhölgy; násznagyok felviczi Gaal Jenő orsz. képviselő és Mészáros János miniszteri biztos. Halálozások. Özv. Zalachi Szalacsy Antalné szül. Schandl Terézia asszony, január hó 30-án, életének 85-ik évében, Gödi-Szödön meghalt. Színház, és művészel. — A várszínházban pénteken a kitűzött Kegyencznő helyett Mignon kerül színre a czimszerepben Reich Irma kűasszonynyal. — Bülow második hangversenye. Pénteken, február hó 4-én esti, 7/a órakor a Vigadó kis termében Bülow János második hangversenye tartotik e műsorral: 1. Brahms J. Harmadik nagy szonáta 5. mű E-moll (1853). Allegro maestoso. Andante espres