Pesti Napló, 1887. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-26 / 84. szám
84. szám. Budapest, 1887. Szombat, márczius 26. 38. évi folyam. Szerkesztési Iroda, Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények; a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 6 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt, Ha az esti kiadás postai külfunktíidóse kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felülnzetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti IS Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők Egyes szám 2 kr, Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓÁprilis l-sejével új évnegyed kezdődvén, kérjük az előfizetés minél előbbi megújítását, hogy lapunkat fennakadás nélkül küldhessük. (A Pesti Napló a legolcsóbb nagy politikai napilap.) Előfizetési árak : (a Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, hétfőn reggel rendkívüli kiadásban.) Évnegyedre ............................ 4 frt 50 kr. Egy hónapra............................ I frt 50 kr. HBF“ Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek tere Athenaeum-épület) legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr., évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Szemle. Még le sem telt a berlini jubiláns hét, melyet a német félhivatalosak a béke nagy ünnepének hirdettek s máris újra nyugtalanító hírekkel rémitik mindenfelől a meglehetősen idegessé vált európai népeket. Maga Bismarck herczeg volt az, ki az aggodalmakat ismét föléleszté, midőn szerdán a porosz urak házában a külpolitikai viszonyok bizonytalanságát hangsúlyozta. Miben változott a helyzet az utóbbi napokban, azt nehéz megmondani. Berlinből egyaránt utalnak keletre és nyugatra. Itt ismét a francziák állítólagos gyanús magaviseletében, amott az orosz hivatalos politika konok tartózkodásában s a vele egyidejűleg folytatott titkos fondorlatokban látják a legközelebbi jövő bajainak kútfejét. Románia lázas sietséggel fegyverkezik s erősíti fővárosát — váljon Oroszország érdekében vagy ellenére, azt sem tudja senki. Bulgáriában a viszonyok igen bizonytalanok. Maczedoniában pedig veszélyes agitácziók folynak, melyeknek még nincs ugyan bevallott gazdájuk, mert a bolgárok a görögökre, azok viszont amazokra hárítják a mozgalomért a felelősséget, de melyek valóban komolyan fenyegethetik a kelet nyugalmát. Annyi kétségtelen, hogy a bizalom a béke fentartása iránt nagyon hamar megingott s a helyzetet ma ismét meglehetős bizonytalannak mondják. A Depretis-kormányba ismét beütött a válság. Római hírek szerint a kabinet tagjai a miniszterelnök rendelkezésére bocsátották tárczáikat, ki tehát immár újra ott van, ahol a parlament elnapolása előtt volt. E rendszabály semmit sem használt neki. A képviselőház ellenzékének munkáját most az afrikai események végezik ; ők teszik tarthatatlanná a minisztérium helyzetét. Csakhogy bizonyos, hogy nem egyedül Masszovah miatt lebeg a Depretis-kormány fölött a válság örökös Damokles-kardja. Kétségkívül itt sokkal nagyobb, sokkal fontosabb érdekről van szó. Umberto király megújította ugyan a középeurópai szövetséget. Úgy látszik azonban, hogy az olasz nép még mindig nem hajlandó e ténybe belenyugodni. Az osztrák kvóta-küldöttség szombaton éjfélig tartó, ötórai tanácskozás után megállapodott a magyar kvóta-küldöttség üzenetére adandó válaszban. E szerint az osztrákok megtagadják a határőrvidéki 20/6-os preczipitum elejtését és ezen előleges levonás fentartása mellett Magyarországra még 34, Ausztriára 66 százalék esnék ezen túl a közös költségekből. Ezen kulcsot a két kormány által előterjesztett adatokból meríti az osztrák küldöttség és a számítási módot legközelebb nyilvánosságra kerülő renuncziumában ki fogja fejteni. Ezen magasabb számhoz az osztrákok bizonyára úgy jutnak, hogy azon új adókat is számításba veszik, amelyeknek megfelelő Ausztriában nincsen és ezzel vétenek oly elv ellen, amelyet a két előző osztrák kvótaküldöttség igazságosnak már elismert. A másik különbözet, a határőrvidéki preczipitum elejtése, fontos közjogi kérdés, amelyben Magyarországnak semmi körülmények közt sem szabad engednie. A kvótakulcsra nézve a különbség a két küldöttség közt ma a következőleg áll: Eddig a határőrvidékért fizetünk előzetesen minden 100 frt után 2-őt és a megmaradó 98-ból 30°/0-ot, tehát 29’4-et, és így összesen 3r4°/0-ot, az osztrákok pedig 68,6°/0-ot. A magyar kvótaküldöttség elejtetni indítványozza a határőrvidéki preczipuumot és egy tételben — tehát a 31’4 helyett — 30°/0-ot Magyarországra, 70°/0-ot Ausztriára számít ki. Az osztrák kvóta-küldöttség ellenben fentartatni kívánja először a 2°/0-os preczipuumot és a megmaradó 98-ból kíván 34°/0-ot számíttatni, tehát 33‘32-őt és így együtt véve 35,32°/0-ot Magyarországra, 64,68°/0-ot pedig Ausztriára. Egy szóval, a most érvényben levő 31’4, és a magyar kvótabizottság által jövőre kiszámított 30 helyett az osztrákok 35,32°/0-ot hoznak javaslatba magyar kvótául. A főrendiház közjogi, közgazdasági és pénzügyi bizottságai tegnap délelőtt 11 órakor ülést tartottak Szávy József koronaőr elnöklete alatt. A kormány részéről jelen voltak: Tisza Kálmán miniszterelnök, Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter és Matlekovits Sándor államtitkár. Tárgyalás alá vétetett a vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat. A bizottságok beható és érdekes vita után, melyben Somssich Pál, Kautz Gyula, Andrássy Gyula gróf, Lukács Antal, Tisza miniszterelnök és Bláth Miklós b. előadó vettek részt, a törvényjavaslatot úgy átlalánosságban, mint részleteiben változatlanul elfogadták a képviselőház által megállapított szövegezésben. Ezután tárgyalás alá vétetett az osztrák-magyar vámterület általános vámtarifájának 1882. évi XVII. t.-cz. módosításáról szóló törvényjavaslat, mely általánosságban elfogadtatván s megkezdetett a részletes tárgyalás, mely azonban az idő előrehaladottsága miatt nem volt befejezhető. A javaslat részletes tárgyalásának folytatása a ma délután 1 órakor tartandó ülésre halasztatott. A magyar és osztrák kormányok — mint a Bud. Korr. értesül — abban állapodtak meg, hogy a vámtarifa revíziójára vonatkozó törvény — feltéve, hogy egyidejűleg szentesítés alá lesznek terjeszthetők a vám- és kereskedelmi szövetség megújításáról, a bankszabadalom meghosszabbításáról és a kvótaaránynak 10 évre való újabb megállapításáról szóló törvényjavaslatok — már 1. évi június 1-én életbe lépjen. Kereskedelmi szerződéseink. Idő előtti dolog ugyan, elméletileg véve, idegen államokkal kötendő kereskedelmi szerződésekről szólni, mikor az egyik fél, az osztrák-magyar vámszövetség 1888-tól számítva, még nem is létezik és a dolog természete szerint előbb a vámszövetséget kellene perfekcionálni; azonban a romániai, a német birodalmi s az olasz kormánynyal a tárgyalásokat mégis csak meg kell indítani, mert Romániával vámháborúban vagyunk, Német- és Olaszország irányában pedig fel van mondva s az idén lejár a szerződés. Romániával a kormány még ezen országgyűlés feloszlása előtt óhajt megegyezésre jutni. Sturdza miniszter megint Bécsbe váratik és kíséretében két oly politikus, Grhikas Aurelianu, akik az egyezségnek monarchiánkkal ellenséges, magas védvámpolitikának otthon előharczosai. Ezen két férfiú megjelenése különböző magyarázatra ad okot. Bécsben azt tartják, hogy a nevezettek megtértek, különben nem adták volna Sturdza mellé, aki a szerződést határozottan óhajtja , s mert a megegyezés esetén Romániának mindenek fölött a marhakivitel érdeke megóvandó, Aureliánát küldötték, ki régtől fogva az agrár irányzat legtekintélyesebb képviselője. Egy másik nevezetes jelenség a Romániával szemben alakuló viszony megítélésére az a pótszerződés, melyet most nem rég a német birodalommal kötött. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, úgy jellemezhetjük a szerződést, hogy az eddigi tarifában foglalt oly tételek, melyek különösen német beviteli czikkeket érdekelnek, tetemesen leszállíttatnak, ellenben oly beviteli czikkek, melyek a német szerződés szerint vámmentesen bocsáttattak be Romániába, de nem fontosak a német exportra nézve, ellenben jelentékeny importot képeznek monarchiánkból, elvesztik ezen vámmentességet és életbe lép az új, általános vámtarifa. Ugyanez áll a német szerződés szerint mérsékelt vám mellett bebocsátható oly czikkekre, melyek leginkább monarchiánkból importáltatnak oda; ezeknél a szerződés vámtétel részben elejtetett, részben tetemesen fölemeltetett. Az éle tehát a német-román szerződésnek monarchiánk ellen fordul. Minthogy Románia a legtöbb kedvezményt, ha velünk egyáltalán szerződni akar, tőlünk meg nem tagadhatja, kiirtotta mindenekelőtt a német birodalommal fennálló szerződéses tarifából mindazon kedvezményeket, amelyeknek birtokába jutnánk egyenesen a legtöbb kedvezmény czímén. És már most csak az a kérdés, hogy ezen kedvezményeket egyáltalában meg akarja-e tőlünk tagadni Románia, vagy pedig külön kompenzációk cseretárgyául tartja-e fenn azokat. Jegyezzük meg, hogy túlnyomólag az osztrák indusztriát és csak csekély részben az erdélyi ipart érdekli az a vámemelés, melyre a román kormány a német szerződés módosításával magának szabad kezet szerzett. Minket nem nagyon érdekel tehát egy tarifaszerződés kötése Romániával az ipari export szempontjából, de igenis határozottan kell elleneznünk az olyan szerződést, ha az a marhabehozatalt nagyon megkönnyíti s gabonavámmentességet ad. Nem is hiszszük, hogy egyéb, mint legtöbb kedvezményű szerződés jöhessen létre monarchiánk és Románia közt; e mellett szól az egész diszpozíció nemcsak Romániában és hazánkban, de az osztrák irányadó tényezők többségénél is és e mellett bizonyít a Németország és Románia közt most létrejött szerződés is. És nem különben állanak a viszonyok Német- és Olaszország irányában. Akármit ígérjen az osztrák kereskedelmi miniszter a kamarákhoz intézett körlevelében a tarifaszerződés kötése iránt, nem egyéb az, mint a jó szándék, amely még az igazi remény magaslatára sem emelkedhetik. Németország köt tarifaszerződést, ha a másik fél, miként Románia, Spanyolország vagy Svájca, megköti több-kevesebb vámtételeit, de ő maga, a német birodalom teljesen szabad kezet tart fenn magának. Hiába itt minden fáradozás monarchiánk részéről. És ha a külforgalmi statisztika azt bizonyítja, hogy kivitelünk a német határ felé csökkent, ez még magában nem volna aggasztó. Mert összes kivitelünk, ha értékben az árak csökkenése folytán apadt is, de tömegre nézve nem, és amennyivel Németország felé leszállott a nemzetközi forgalom mennyisége, ugyanannyival vagy többel is szaporodott a tenger, különösen Fiume felé menő forgalmunk. Még legtöbb a kilátás arra, hogy Olaszországgal létesül tarifaszerződés, aminthogy ma is ez a legkiterjedtebb szerződésünk, de ez is szűkebb térre fog szorulni. Ott is egyre emelik a vámokat, számos rendszabálylyal igyekeznek a mezőgazdaságot és ipart emelni. Ami kevés terjedelmű tarifaszerződésre lehet is ott kilátás, az sem létesül a mostani egyezmény lejártáig. Az autonóm tarifák rendszere tehát nemsokára kizárólagos uralomra jut. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, márczius 26. Naptár: Szombat, márcz. 26. — Róm. kath. : Manó vértanú. — Prot.: Manó. — Görög-orosz. (márczius 14.) Benedek. — Zsidó : Sabbat Nisan. — Nap kél 5 óra 52 perczkor reggel, nyugszik 6 óra 20 perczkor délután. — Hold kél 6 óra 56 perczkor reggel, nyugszik 8 óra 8 perczkor este. A vallás- és közoktatásügyi miniszter fogad déli 12— d. u. 1 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10—délután 2 óráig. A képviselőház ülése délelőtt 11 órakor. Országos ipartestületi értekezlet d. e. 9 órakor az iparoskörben (Ferencziek bazára). Második nap. A pesti ág. hitvallású ev. magyar egyházgyülekezet közgyűlése d. u. 4 órakor. A budapesti lengyel egylet Kraszewszkyemlékünnepélye este 7 órakor saját helyiségében. A budapesti poliklinikai egyesület alakuló gyűlése d. u. 4 órakor a vármegyeház nagytermében. A magyar tisztviselők országos egyesületének évi rendes közgyűlése d. u. 5 órakor. A budapest-józsefvárosi jótékony nőegylet hangversenynyel egybekötött tánczestélye 8 órakor a Vigadóban. Vörög kereszt egylet Erzsébet kórháza Budán, megtekinthető d. e. 10—1l1/2 óráig. Nemzeti múzeum, képtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7 óráig. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12 és d. u. 4— 8 óráig. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-ot, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiséek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — Az udvar. A tegnapi ünnepnapot teljes viszszavonultságban töltötte az udvar. A királyi család délelőtt a Szt. Zsigmond-kápolnában jelen volt az isteni tiszteleten mely alkalomra a kápolna öszszes csillárait felgyújtották. A misét Maszlaghy prépostplébános mondotta. Délután családi ebéd és egy mellékteremben marsal-asztal volt a váriakban. Ez az ebéd, melynél a király, királyné, a trónörökös és az összes magasrangú udvari személyzet részt vett, valósággal búcsuszámba ment. Röviddel rá Rudolf trónörökös 6 óra 5 perckor a déli vasút budai pályaudvarából Abbáziába ment Stefánia trónörökösné látogatására. Megelőzőleg még Széchenyi Pál gr. kereskedelmi minisztert fogadta s Wohlgemuth, szárnysegéde kíséretében kihajtatott a pályaudvarhoz. A déli vaspálya indulóházánál nagyszámú közönség várta már jóval 6 óra előtt a trónörökös jöttét, kit az indóházban Braun üzletigazgató és Pekáry főkapitányi helyettes fogadtak és üdvözöltek. A trónörökös érdekkel kérdezősködött az üzletigazgatótól, hogy sok bajt okoztak-e az utóbbi hózivatarok által előidézett forgalmi akadályok? Majd az udvari várótermen áthaladva, beszállóit a számára készen tartott udvari kocsiba, mely egy kis szalont és egy hálófülkét tartalmaz. A vonat elindulásakor az összegyűlt közönség lelkes éljenzéssel búcsúzott el ő fenségétől. A trónörököst vivő vonatot Brám üzletigazgató és Weisz felügyelő kisérte. A trónörökös 8—10 napot szándékozik Abazziában tölteni. — A király elutazása. Tegnap este 9 órakor hagyta el a király fővárosunkat, hogy május hóban ismét visszatérjen körünkbe. A rendes gyorsvonathoz 5 udvari, 1 podgyász- és 1 szolgaszemélyzet-kocsi volt csatolva. A vonatot Leitner és Cartellieri felügyelők vezették. A király kíséretében elutaztak Bécsbe: Popp főhadsegéd, Wolkenstein főkonyhamester, Fliesser, Breund és Resch szárnysegédek, Benkiser ezredes, Weber kapitány, Pápay udvari tanácsos, Hahn, Parisini és Marzsó udvari titkárok, továbbá a szolgaszemélyzet. Az egész kíséret 36 tagból állt. 9 óra előtt néhány perccel megjelent a király az osztrákmagyar államvasút indóházában, hol már Tisza Kálmán, Orczy Béla báró s Baross Gábor miniszterek, továbbá Ráth Károly főpolgármester, Gerlóczy Károly alpolgármester, Szapáry István gróf főispán, Hieronymi vasúti igazgató, Török János főkapitány és Littmann állomásfőnök várták. A király az egybegyűltek üdvözlésére szívélyes köszönéssel válaszolt s a nagyszámú közönség éljenzése közepette az udvari kocsira szállott. Ezalatt a diszmagyarba öltözött miniszterek s a többi előkelőségek levették lövegeiket, mire a király visszafordult s intett nekik, hogy csak tegyék fel. Ekkor megindult a vonat, a közönség lelkes ovácziója által kisérve. Ő Felsége elutazása alkalmából megemlítjük,hogy febr. 28-án reggel érkezett Budapestre s igy összesen 26 napot töltött egyhuzomban a fővárosban az előzetesen tervezett három hét helyett.S hogy most már igazán itthon van ő Felsége nálunk, mutatja az is, hogy a katonaságnak nem kellett csákót s díszzubbonyt viselnie a király ittléte alatt, mint az előző években. Eddig ugyanis fővárosunk is olyan helyszámba ment, mint ahol a király csupán átutazóban van. Most azonban úgy az udvar, mint a katonai hatóságok fő- és székváros gyanánt tekintik Budapestet, ahol ugyanazok a szolgálati szabályzatok mérvadók, mint a birodalmi fő- és székvárosban, Bécsben. — Vilmos császár proklamáczióját, melyben a márczius 22-ki ünnepélyekért köszönetet mond a német nemzetnek, távirataink már bő kivonatban ismertették. Most előttünk van az egész okmány, melynek szövegét szokatlanul meleg hang lengi át. Legbensőbb köszönetét fejezve ki a hazafias tüntetésekért, az agg császár azzal végzi, hogy ezután is arra lesz minden gondolata, minden törekvése irányozva, hogy fokozza s előmozdítsa népe jóllétét és biztonságát. — Vay Miklós báró koronaőr, volt magyar kir. udvari kanczellár s a főrendiház alelnöke, mint értesülünk, egészen vissza akar vonulni a politikai szereplés teréről, melyen 64 éven át működött. A magánéletbe óhajt visszalépni s Arad megyében leánya, Bánhidy Sándor báróné közelében fog letelepedni. — Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszternél testületileg tisztelgett a vasúti tisztképző tanfolyamnak nem rég megalakult felügyelő bizottsága, továbbá a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium vasúti szakosztálya és a vasúti főfelügyelőség. Utóbbit Lukács Béla államtitkár vezetése alatt, ki a hazai vasutak igazgatóságainak köszönetét fejezte ki a miniszternek a vasúti szakoktatás szervezésének kezdeményezése, illetőleg létesítése körül tett fáradozásaiért. — Trefort és a szabadkőművesek. Említettük annak idején, hogy Szemnecz Emil orsz. képviselő a közoktatásügyi, budget egyetemi tételénél interpellálta Trefort Ágost közoktatásügyi minisztert, hogy a vallásalapítványokat ellenőrző bizottságban két szabadkőműves is helyet foglal. A miniszter ez ügyben a legközelebbi ülések egyikén fogja válaszát megadni ez interpelláczióra s mint illetékes forrásból értesülünk, határozottan ki fogja jelenteni, hogy a szabadkőművesség nem összeférhetlen a bizottsági tagsággal. — Az országos közegészségi egyesületbe legújabban kapriorai id. Wodiáner Albert báró 100 írttal alapitó tagnak lépett be. — A budapesti ügyvédi kamara Hodossy Imre elnöklete alatt tegnap tartotta évi rendes közgyűlését a megyeház nagytermében, mely teljesen megtelt. Az általunk már közölt évi jelentés tudomásul vétele és az abban foglalt indítványok elfogadása után az elnökség, tisztikar és választmány megválasztása jött napirendre. A tegnapi közgyűlésen csak a szavazatszedő bizottságot küldték ki, mely ma (szombaton) d. e. 9-től 1-ig és hétfőn d. e. 9-től 1 óráig fog működni, jelentését pedig az ügyvédi kamarának 29-én, kedden d. u. 4 órakor tartandó ülésén, fogja megtenni. Hodossy Imre elnök tiszttársai nevében is köszönetét fejezte ki a bizalomért, amelylyel a kamara eddig irányukban volt és fölemlíti, hogy minden törekvésük oda irányult, hogy tagtársaiknak és a kamarának érdekeit előmozdítsák. Miután még Pártos Béla indítványára az elnökségnek, a választmánynak és a tisztikarnak buzgó működésükért köszönetet és elismerést szavaztak, a közgyűlés véget ért. A népfelkelési külön kurzusra a budapesti tanárok közül Perényi József tanár által kibocsátott felhívásra 45-en iratkoztak be. A tanári társalkodóban megtartott értekezlet öt tagú küldöttség megválasztását hozta javaslatba, még pedig Berecz Antal igazgató vezetése alatt s a napokban fog tisztelegni a honvédelmi miniszternél. — A népfölkelőknél nem lesznek markotányosnők. Egy erzsébetvárosi, Verseny-utczai nőnek a folyamodására a honvédelmi miniszter nevében Gromon Dezső államtitkár leiratilag kijelentette, hogy a népfölkeléshez markotányosnők nem fognak alkalmaztatni, mert ide a markotányosok kizárólag a legénység soraiból vétetnek föl. — Öngyilkos apácza. E czimen lapunk tegnapi számában már fölemlítettük, hogy Vály Mathild, nyitrai születésű apácza a döblingi Rudolf-házban megmérgezte magát. Mint értesülünk, az elhunyt nevét a lapok helytelenül írják Vályinak, Vály helyett. Vály Mathild egy volt nyitrai főszolgabíró leánya s annak idején Nyitra megye egyik hires szépsége volt. Atyja azonban tönkrement s mikor meghalt, leánya nővérével együtt elköltözött Nyitráról. Öngyilkosságáról még a következőket jelentik: Vály Mathild még kedden ölte meg magát. Tekintélyes nyitrai családból származott s 1885-ben lépett a Rudolf-házba,hogy a betegápolás tanfolyamában részt vegyen. Elvégezvén a tanfolyamot, egészen a betegápolásnak szentelte magát s mikor a vöröskereszt-egylet budai Erzsébet-kórháza megnyílt, őt hívták meg főnöknéül. De a fiatal apácza nem találta magát jól új állapotában s 1886-ban újra visszament a Rudolf-házba. Azóta ott volt, ott ápolt, szeretve és becsülve mindenkitől. Az utóbbi napokban nagyon szomorúnak látszott, de azért ki sem gondolt volna, hogy öngyilkosságot tervez. Kedden délelőtt még jelen volt az orvosi látogatásnál, azután visszavonult szobájába. Minthogy az ebédre sem jött le, egy ápolónőt küldtek érte, ki a szegény fiatal nőt élettelenül találta szobája padozatán. Cziankálival mérgezte meg magát, melyet nyilván a laboratóriumból vett el észrevétlenül. Tettének oka aligha lesz valaha kiderítve, mert nem hagyott hátra semmiféle írást. Temetése tegnapelőtt délután ment végbe s a Rudolfház tizennyolcz apáczája kisérte ki utolsó útjára, a döblingi sirkertbe, hol most már gyönyörű koszorú jelzi hantját. — Gazdasági tudósítók. A földmivelés-, iparés kereskedelemügyi m. kir. miniszter, Kádár Lajos bervei lakost, Cseresnyés Ödön buzás-bocsárdi lakost, Sándor János miniszlói, Koncz Albert m.-igeni és Tánczos János varasdi, végül Raffay Zsigmond verespataki lakost Alsó-Fehérmegye alvinczi, illetve balázsfalvi, nagy-enyedi, m.-igeni és verespataki járására, Schiller Gábor zsarnóczai lakost Barsmegye garami járására, Szibenliszt Géza nagy-szombati lakost Pozsonymegye nagyszombati járására, Deiszler Sándor temerini lakost és földbirtokost Bács-Bodrogmegye újvidéki járására Kende Zsigmond nagy-geőczi lakost Ungmegye ungvári, továbbá Szakál István lucsikai lakost és Gulácsi Egyed szobránczi lakost a szobránczi járásra, Dormány Imre nagysápi lakost Esztergommegye esztergomi járására és Bodnár Gyula kéméndi lakost a párkányi járásra, végül Komáromy Tidavar kishirdi lakost, Baranya megye pécsi, továbbá Szokoly Pál pusztasári (u. p. Siklós) lakost, a siklósi és végül Magda Pál sásdi lakost, a hegyháti járásra nézve, az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg. — Izraelita ösztöndíjak. Az országos magyar izraelita ösztöndíjegylet választmánya az 1886/7. tanévre kihirdetett ösztöndíjakat f. hó 16-án dr. Pollák Henrik elnöklete alatt tartott ülésében a következőt folyamodóknak adományozta: 1. a báró Eötvös József-féle 200 frtos ösztöndíjat két egyenlő részben a Schönfeld Sámuel (Pór-Magasi) IV. éves joghallgatónak Budapesten, b) Abeles Károly (Budapest) IV. éves orvostanhallgatónak, 2. a báró Popper Lipót-féler 100 frtos ösztöndíjat Horn Henrik (Hlinik) H. é. j. h. Budapesten, 3. a dr. Österreicher Ede-féle 100 forintos ösztöndíjat Schwarcz Béla (Budapest) II. é. o. h. Budapesten, 4. a Fochs M. L.-féle 100 frtos ösztöndíjat Eisler Mátyás (Páty) rabbiképzőintézeti hallgatónak Budapesten, 5. a Fochs Johanna-féle 100 frtos ösztöndíjat Baumgarten Sámuel (Budapest) V. é. o. h. Budapest, 6. a Schreiber Mór és Ernesztina-féle 100 frtos ösztöndíjat Tigermann Mór (Budapest) II. é. orv. h. Budapesten, 7. a Sternthal Arthur-féle 100 frtos ösztöndíjat Wohl József (Nagy-Várad) III. é. orv. h. Budapesten, 8. A Kohn Salamon és Jozefaféle 100 frtos ösztöndíjat Langer Benő (Szeghegy) IV. é. műegyetem hallgatónak Budapesten, 9. a Neuman Julia és Neumann Miksa-féle 100 frtos ösz-*töndíjat Kemény Sándor (D.Földvár) II. é. m. e. h. Budapesten, 10. a Sváb Lőrincz-féle 100 frtos ösztöndíjat Mohr Mihály (Szarvas) szigorló orvosnak Budapesten, 11. a Schwarcz Ábrahám és neje-féle 100 frtos ösztöndíjat Schiff Ernő (Gáborján) V. é. orv. h. Budapesten, 12. a dr. Rozsay József-féle 100 forintos ösztöndíjat Justus József (Mohács) III. é. orvostanhallgatónak Budapesten, 13. a dr. Böhm Jakab-féle 100 frtos ösztöndíjat Kuffler Hugó (Turócz-Szent-Márton) IV. é. orv. h. Budapesten, 14. a Singer Vilmos-féle 100 forintos ösztöndíjat Harlbrunn Arthur (Zenta) II. é. orvos halgató Budapesten , továbbá 13 egyenkint 100 frtos egyleti ösztöndíjat, 14. Spitzer Adolf (Panaluty) I. é. orv. n. Budapesten, 16. Goldner Gyula (R.Keresztur) szig. orvosnak, 17. Tandlich Mór (Mátyásfalva) II. é. orv. h. Budapesten, 18. Jelinek Miksa (Alsó-Stubnya) III. é. j. h. Budapesten, 19. Berényi Sándor (Bicske) III. é. j. h. Budapesten, 20. A Weiszfeld Vilmos (Sümeg) I. é. j. h. Budapesten, 21. Tauszk Alajos (Tenove) I. é. j. h. Budapesten, 22. Pollacsek Salamon Jánosháza I.é. j.b. Budapesten, 23. Héber Bernát (Kecskemét) bölcsészethallgatónak Budapesten, 24. Waldapfel János (Zábláth) bölcsészethallgatónak Budapesten, 25. Kohn Ármin (Szliács) rabbiképző-intézet hallgatónak Budapesten, 26. Kohlbach Bernát (Liptó-Szt-Miklós) rabbiképzőintézeti hallgatónak, 27. Elszász Bernát (Érsekújvár) rabbiképzőintézeti hallgatónak, végül 4 egyenkint 50 frtos egyleti ösztöndíjat, 28. Strauss Győző (Rabin) I. é. m. e. h. Budapesten, 29. Hegedűs Ármin (Szécsény) I. é. m. e. h. Budapesten, 30. Ungár Simon (N.Károly) orsz. rabbiképző-intézeti hallgatónak Budapesten, 31. Fischer Ede (Bella) rabbiképzőintézeti hallgatónak Budapesten. Összesen pályázott 133 folyamodó, akiknek túlnyomó része az előírt s egy ösztöndíj elnyeréséhez szükségelt minősítvénynyel birt ugyan, de az egylet szerény anyagi viszonyai miatt kérelmük tekintetbe vehető nem volt. Összes folyamodók benyújtott kérvényeiket dr. Simon József egyleti titkárnál (Budapest, V., Fürdő-utcza 10. sz.) átvehetik. — Az Achilles-egylet tavaszi viadalai az. évi ápril hó 24-én (nevezési zárónap ápril hó 15-ének esti 8 órája) a következő programmal megy végbe. I. Bajnoki vasparipa-verseny. Távolság 25 kilométer. Zárt verseny. Nyílt küzdelem. II. Akadály-vasparipa(bicycl) verseny. Távolság 2 kilométer. Akadályok: 4 repülő híd és 2 vizesárok, amely utóbbiak előtt a gépről le kell szállani, az árkot átugrani s a gépet át kell emelni. Nyílt verseny. III. Kezdők versenye. Távolság 1 kilométer. Nyílt verseny. IV. Achilles-dij. Távolság 250 méter. Második küzdelem. Védő: Matkovics Miklós. Nyílt verseny. Nyitva minden szerkezetű veloczipéd részére. V. Hölgyek dija. Távolság 1609 méter. Zárt verseny. Minden versenynél a tiszteletdijon kívül az első ezüst-, a második bronczérmet nyer. Az összes dijak csak akkor adatnak ki, ha legalább 4 versenyző indul, ellenkező esetben csak az első kap díjat. A nevezések a kitűzött határidőben írásban és zárt borítékban az Achilles-egylet titkárságához Szabadkára intézendők. Mindezen versenyeknél az Achilles-egylet általános és részletes verseny szabályai irányadók. — Az akrobata vége. Uj-Zalánkeménben (Szerémség) a napokban egy akrobata produkálta magát azzal, hogy egymásután több kést nyelt el, melyeket aztán szépen lassan kihordogált. Az utolsónál nagyobb hatás kedvéért felszólított egy ottani községi írnokot, hogy az húzza ki a kést. Az írnok meg is tette, de oly vigyázatlanul (hja, nem az ő torkát vágta), hogy a szerencsétlen akrobata vérző torokkal esett össze s másnap iszonyú kínok között meghalt. — Kalandos történet. Egy Husina Ferencz nevű fiatal cseh munkás jelentkezett a napokban a bécsi rendőrségnél, mint hajléktalan. Franczia egyenruhát vitt magával egy csomagban s mikor ez iránt megkérdezték, meglehetősen kalandos történettel felelt. Eszerint három évvel ezelőtt Párisnak indult volna munkát keresni, de alig lépte át a határt, egy polgári ruhába öltözött az állott eléje s elkérvén tőle útlevelét, vasúton Belfortba vitte. Ott egy irodában aláírattak vele valami franczia okiratot s aztán csendőrök kíséretében Marseillebe vitték. Az ottani kikötőben már hajó várt reá meg másokra is, kiket másfelől, de ugyanoly erőszakos módon szállítottak Marseillebe. Mintegy kétszáz embert talált már a hajó fedélzetén, jobbára németet és belgát, kikkel együtt őt is Algírba vitték s a nélkül, hogy feleskették volna, kényszeritették a franczia hadseregbe lépni. Végig harczolta önkéntellenül a tonkingi ütközeteket, míg csak 1886-ban beteg nem lett, mikor is a saigói katonai kórházba szállították. Onnan ez év januárjában bocsájtották el. Újra Tonkingba akarták vinni, de ekkor sikerült megszöknie s hosszú, viszontagságok után Olaszot.