Pesti Napló, esti kiadás, 1887. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-28 / 86. szám
86. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények, a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. 38. évi folyam. Budapest, 1887. Hétfő, márczius 28. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr. évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »PestiNapló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Budapest, márczius 28. A spanyol kormánynak ismét meggyűlt a baja az összeesküvőkkel, kik tudvalevőleg elsősorban a hadseregre vetették ki hálójukat. Mert Spanyolországban éppen a hadsereg egyik fő fészke az államellenes és forradalmi törekvéseknek. A spanyol republikánusok tehát mindenféle merényleteikben is leginkább a hadsereg egyes elemeire számítanak. Újabban ismét terveztek valamit s a mozgalom szálai kiterjedtek az ország minden nagyobb városára. A hatóság azonban még idejekorán nyomára jutott az összeesküvésnek s számos elfogatási eszközölt. Hogy ezzel a mozgalom teljesen ártalmatlanná is van téve, azt bajos lenne megmondani. III. Sándor czár nemcsak a bolgár kérdésben követi azt a sajátságos magaviseletét, hogy egyáltalán nem mondja meg mit akar. A belügyekben is teljesen a hallgatás rendszerét alkalmazza. Azt lehetett volna hinni, hogy a legutóbb meghiúsított merénylet alkalmából belpolitikájára nézve valami nyilatkozatot teend. Legközelebb lett volna igen jó alkalma, midőn az egyetem küldöttségét fogadta. Válasza azonban néhány üres frázisból áll s teljesen mellőzi a politikát. Tisza Kálmán miniszterelnök, mint pénzügyminszter — illetékes helyről nyert értesülésünk szerint — ma a magyar általános hitelbank által képviselt konzorcziummal egy, az ötszázalékos papírjáradék egy nagyobb összegének fix áron való átvételéről szóló egyezményt kötött, mely egyszersmind az állam esetleges további pénzszükségletei fedezésének biztosítására előzetes megállapodásokat tartalmaz. A képviselőház közlekedési bizottsága gróf Bánffy Béla elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette s tudomásul veendőknek határozta a közlekedési miniszter jelentéseit a szilágysági helyi érdekű vasútnak engedélyezése s a szigetkamararónaszéki és sugatagi helyi érdekű vasút engedélyokmányának módosítása tárgyában. Tárgyalás alá vétetvén a közlekedési miniszternek a budapest-czinkotai helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló jelentése, Darányi előadó kiemelte, hogy a szóban forgó vasút ugyanoly feltételek alatt engedélyeztetett, mint a soroksári, s hogy e vasút folytattatni fog Kerepesig. A bizottság tudomásul vette a jelentést. Tárgyalás alá vétetvén a Szent Annától Kisjenőig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás tárgyában nyújtott törvényjavaslat, Darányi előadó utal arra, hogy a kormány fel volt ugyan már hatalmazva e szárnyvonal engedélyezésére, minthogy azonban a későbbi keletű 1880: XXXI. t. sz. szerint összekötő vonalak engedélyezése a törvényhozást illeti meg czélszerűbbnek látta a miniszter a törvény határozatához szó szerint alkalmazkodva, az engedélyezésért újabban a törvényhozáshoz fordulni. A szóban forgó vasút árthat ugyan némileg a m. államvasutak aradkétegyházi vonalának, azonban bőven ellensúlyozzák ezt a kiépítéséből származó közgazdasági előnyök. Baross miniszter kiemeli, hogy a tisztán helyi érdekek szolgálatára hivatott vasutaknál a kormány elégnek vélte — az engedélyezési feltételek utólagos bejelentésének kötelezettsége mellett — csakis felhatalmazást kérni a törvényhozástól, amely eljárás ily esetekben azért is czélszerűbbnek látszik, mert az engedélyokmány beczikkelyezése esetén annak esetleg szükségesnek mutatkozó, még oly csekély jelentőségű módosítása is csak törvényhozási úton lenne eszközölhető. A bizottság elfogadta a törvényjavaslatot. Tárgyalás alá vétetvén a csata-lévai vasútnak az osztrák-magyar államvasut-társaság részére történt engedélyezésére vonatkozó miniszteri jelentés. Bánffy Béla gróf, mint az osztrák-magyar államvasút igazgatóságának tagja, távozott az ülésteremből s az elnöki széket Ivánka Imre foglalta el. Darányi előadó kifejtvén, hogy az engedély e vasútra ugyanoly feltételek alatt adatott ki, aminek annak idején az esztergom-nána-ipolysági fővonalra nézve állapíttattak meg, a bizottság tudomásul vette a jelentést. Ezzel az ülés véget ért. A főrendiház ma d. e. 11. órakor tartott ülésében a mentelmi bizottság jelentésének elvetésével 27 szavazattal 25 szavazat ellen Batthyány Elemér gr. mentelmi jogát nem függesztette fel. Megjegyzés nélkül elfogadtattak az 1886. évi közösügyi költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összegről és a közösügyi bizottságok által rendkívüli katonai óvintézkedések költségére megszavazott 52.500.000 frtnyi hitel Magyarországra eső részének fedezéséről szóló törvényjavaslatok. Az 1878: XX. t. czikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról és az osztrák-magyar monarchia általános vámtarifájáról szóló törvényjavaslatok a f. hó 31-kén (csütörtökön) d. e. 11 órakor tartandó ülésben fognak tárgyaltatni. Sándor volt. Beszédének azon része, melyben az európai újabb államszervezésekre vonatkozólag terjeszté elő saját programmját, az elnök figyelmeztetéseit vonta maga után. Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter a pénzügyi bizottság határozati javaslatát elfogadja s és a véderőbizottság módosítását is. Hoitsy Pál és Herman Ottónak a múlt ülésen tartott beszédeivel foglalkozott, mire Herman Ottó személyes kérdésben szólalt fel. Dániel Ernő előadó párbeszéde után Hoitsy Pál a saját határozati javaslata mellett szólalt fel. Apponyi Albert a részletes vitánál a 36. szakaszra vonatkozólag indítványt terjesztett elő, hogy e szakasz a véderő bizottsághoz utasíttassék vissza új szövegezés végett. A honvédelmi miniszter kéri a házat, hogy e szakasz maradjon meg az eredeti szövege szerint, amit a ház többsége el is fogadott. Az ülés végén Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter Meszlényi Lajosnak a szombati ülésen beadott interpellációjára válaszolt a magyar tannyelvű tiszti vizsgának ügyében. A miniszter beszéde, melyben már ismert kijelentéseit megerősítvén, nagy zajt keltett éles hangjánál fogva, Hoitsy Pált személyes felszólalásra kényszerítette. Meszlényi Lajos nem vette tudomásul a miniszter válaszát, csupán a kormánypárti többség fogadta azt el tudomásvételre. Az ülés Vaskor ért véget. A ház legközelebb holnap d.u. 1 órakor tart ülést. II. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Tibád Antal, Tors Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Fejérváry Géza b., Baross Gábor, Trefort Ágoston, Bedekovics Kálmán, Fabiny Teofil, Széchenyi Pál gróf. Ülés kezdődik d. e. 10 órakor. Felolvastatott a múlt ülés jegyzőkönyve. Bejelentések. Elnök bejelenti a házhoz érkezett kérvényeket, melyek a kérvényi bizottságnak adattak ki. Jelenti egyszersmind, hogy Fejérváry Géza báró, honvédelmi miniszter, ma fog válaszolni Meszlényi Lajos interpellációjára. A napirend. Következett a katonai árvák és özvegyek nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Csanády Sándor azt a veszélyt, melyben az ország jelenleg forog, Tisza Kálmán nemzetgyilkos politikájára s az állandó fegyveres béke pusztító hatására tartja visszavezetendőnek. E bajokon csak gyökeres eszközökkel lehet segíteni. Állíttassék vissza a szabad Lengyelország, adassék vissza a lengyel nemzet szabadsága s tétessék a lengyel korona a magyar király fejére, oly föltétellel azonban, hogy a két ország között csak egy összekötő kapocs, a perszonálunió, a fejedelem személyének egysége legyen. Másrészt pedig mért ne volna lehetséges az, hogy Ausztria-Bécset a nagy német birodalom bekebelezné "úgy, hogy oly viszonyban álljon vele, mint most mi állunk Ausztria-Bécscsel . .. Elnök figyelmezteti szónokot, hogy annál a közjogi alapnál fogva, melyen Ausztriával állunk, ne nyilatkozzék a monarchia másik feléről ilyenképen. Csanády Sándor rá fog térni a napirendre is, de szükségesnek tartja mindazt is elmondani, amit mint igaz magyar honpolgár érez. Azt hiszi, hogy Ausztria-Bécsnek a nagy német birodalomba való kebeleztetése annál indokoltabb, minthogy a német birodalom úgyis egyesíteni akarja az egész németséget. Ennek figyelmeztetésére Csanády röviden végez. A napirenden levő törvényjavaslatban újabb sérelmeket lát, nem felel meg magyar szellemünknek s még inkább elősegíthetné az elosztrákosodást. Ennélfogva a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatja el. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter elfogadja a véderő-bizottságnak módosításait s a pénzügyi bizottságnak azt a határozati javaslatát, hogy érintkezésbe lépjenek a monarchia másik felével, a kedvezménynek a már nyugdíjazottak özvegyeire való kiterjesztése iránt. Horánszky Nándor aggályait, azt hiszi, hogy a részletes tárgyalás alkalmával el fogja oszlatni. Hoitsy határozati javaslatát egyszerűen elvetendőnek tartja. Helytelennek véli, hogy Hoitsy az egyetemi ifjúság dolgát e javaslattal egyetemben már felhozta s erre ezúttal nem is terjeszkedik ki, hanem fentartja válaszát akkorra, mikor az interpelláczióra fog megfelelni. Herman Ottónak anarchisztikus és szoczialisztikus fejtegetései, Polónyi Gézának mennydörgései őt nem hozzák ki sodrából, azokra nem is válaszol s ajánlja, hogy a törvényjavaslat az általános tárgyalás alapjául elfogadtassék. (Helyeslés jobbfelől.) Herman Ottó személyes kérdésben szólal fel. A honvédelmi miniszternek reá vonatkozó kifejezéseit nem tartja a parlamenti méltósággal összeférőknek s mint katonával szemben, jónak látja ő is oly álláspontra helyezkedni, mint annak idején a Pester Lloyd Edelsheim-Gyulay báróval szemben, kire rádiktálta József császárnak mondását: Meine liebe hemeter, machen’s lieber Hemeter! (Nagy derültség.) Dániel Ernő előadó élt ezután a zárszó jogával. Hoitsyval és Hermannal polemizált röviden s végül újból elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot. Hoitsy Pál záró beszédében röviden reflektál az előadó beszédére. Tagadja, hogy következetlen lett volna önmagához, midőn a törvényjavaslatot a honvédség s a népfölkelői özvegyek és árvák javára megszavazza, a közös hadsereget pedig e kedvezménytől megfosztani óhajtja. Ő, mint negyvennyolcas alapon álló, mi olyat sem szavaz meg, ami közösügyi dolog. Az előadó azt állítja, hogy az a kilencz millió, melyet szónok már elköltöttnek mondott, még megvan. Ha ez igaz, úgy ajánlja az előadónak, hogy tartsa titokban, mert ha Tisza Kálmán, a pénzügyminiszter meghallja, bizony-bizony elkölti hamarosan. (Derültség.) Egyébként utal reá, hogy ő nem azt mondta, hogy az a kilencz milliót el van költve, hanem azt, hogy az a kilencz milió nincs meg, vagy ha megvan, akkor sem elegendő a kért czélra .... A honvédelmi miniszter szavaira csak néhány megjegyzése van. Nem fogadja el a javaslatot s ajánlja elfogadásra határozati javaslatát. Fejérváry Géza báró rövid válasza után Elnök fölveti a kérdést : elfogadja-e a ház a szőnyegen forgó törvényjavaslatot és a pénzügyi bizottság határozati javaslatát. A ház nagy többsége (az egész kormánypárt és a mérsékelt ellenzék) elfogadta mindkettőt. A részletes tárgyalásnál a 36. pontig változatlanul elfogadtatott. A 36. pontnál felszólalt Apponyi Albert gróf. Indokoltnak tartja Horánszkynak e szakaszra vonatkozó s már kifejtett aggodalmait. Uj szövegezési formulát egyelőre nem ajánl s azt hiszi, leghelyesebb is volna, ha a szövegezés komolyan megfontoltatnék s e czélból a véderőbizottsághoz utasíttatnék. (Helyeslés.) Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter rövid válasza után a ház nagy többsége az eredeti szövegben fogadta el a 36. szakaszt. Ezután vita nélkül elfogadtatott a javaslat többi szakasza is. A magyar nyelvű tiszti vizsga. Ülés végén Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter válaszolt Meszlényi Lajos szombati interpellácziójára. Fejérváry Géza dr. honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Meszlényi Lajos képviselő úr a szombati ülésben következő interpellácziót intézte hozzám. (Olvassa.) Tekintettel a múlt heti hírlapi közleményekre, melyek az igen t.hány miniszter azon válaszát tárgyalják, melyet állítólag a magy. kir. testvéregyetem küldöttségének az egyévi önkéntesi vizsgának magyar nyelven lehetésének tárgyában adott, egész tisztelettel bátorkodom kérdezni: 1-szer. Igaz-e, hogy úgy nyilatkozott, hogy a vizsga magyar nyelven letehetését az illető helyen elő sem meri hozni ? 2. Ha igaz, mely indokok azok, melyekből e nyilatkozatát meríti ? 3. Ha az egyévi önkéntesi tiszti vizsga letehetése a hadseregnél kivihetetlen lenne, megteszi-e a lépéseket arra nézve, hogy azok, kik a német nyelvet nem bírják, a m. kir. honvédségnél szolgálhassák le önkéntességi évüket s tiszti vizsgájuk letevése után a honvédségnél, mint tisztek maradjanak. T. képviselőház! A tudomány és műegyetemi hallgatók küldöttsége megjelent nálam és utalván arra, hogy vannak fiatal emberek, akik önhibájukon kívül nincsenek azon helyzetben, hogy a német nyelvet tökéletesen elsajátíthassák. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Egy kis türelmet kérek, én nekem mindig van türelmem. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nagyon fogyatékos) Arra kértek, eszközölném ki, hogy az egyéves önkéntes tiszti vizsgát magyar nyelven tehessék le. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A küldöttségnek adott válaszom nem egészen szószerint, de lényegére nézve egészen helyesen a lapokban is megjelent. Méltóztassék megengedni tehát, hogy a hozzám intézett interpelláczióra nézve megkülönböztessem először a tényleges állapotot, hogy t. i. azt előadhassam, ami tény, másodszor, hogy áttérjek adott válaszom tartalmára és alakjára és a végén mintegy konklúzióként válaszoljak az interpelláczió egyes kérdéseire. (Halljuk Halljuk!) A tényleges állapot a következő : azoknak, kik az egyéves önkéntesi kedvezményt igénybe akarják venni, ha érettségi bizonyítványnyal nem bírnak vagy más előírt kellékeknek még meg nem feleltek, meg van engedve, hogy az önkéntesi vizsgát tegyék le, hogy ezáltal az egyévi önkéntességre a jogosultságot nyerjék meg. Erre nézve a védtörvényutasítás 122. §-a a következőket tartalmazza: “a vizsa a jelölt szabad választása szerint bármely nyelven letehető, amely a monarchia egyik vagy másik államaiban nyilvánosan bevett oktatási nyelvet képez.« Ebből kiderül, hogy ha valaki azért, hogy egyéves önkéntes lehessen, a vizsgát le akarja tenni, azt magyar nyelven is leteheti. Azt hiszem, hogy ez iránt kétség nincs. (Helyeslés jobbfelől.) Most következik, ezzel úgy szólok kapcsolatosan, az egyévi tényleges szolgálat után a tiszti vizsga. Erre nézve bizonyos feltételek vannak előírva a csapatiskolai utasításban. (Truppenschul-Instruction.) A gyalogság számára az utasítás 44-ik lap 21. §-a 132. pontja, a lovasság számára kiadott utasítás 37-ik lap 17. §-a 116. pontja a következőt mondja: az elméleti vizsga minden tantárgyból a német nyelven, mint a cs. és kir. hadsereg szolgálati nyelvén tartandó. Ez alkalommal elégséges, ha az önkéntesek a szolgálati használatra kielégítő módon magukat megértetni képesek; azoktól tehát, kiknek anyanyelve nem a német, sem folyékony választékos előadást, sem az írásbeli kifejezések tökéletes nyelvészeti helyességét nem kell követelni. Azonkívül nekik, ha az előbb említett elengedetlen föltételnek eleget tesznek, de mégis azt hiszik, hogy ismereteiket valamely más — nem német — nyelven kimerítőbben beigazolhatják, megengedendő, hogy különösen a nehezebb tantárgyak behatóbb fejtegetésénél anyanyelvüket vagy más oly nyelvet használjanak, melyen folyékonyan beszélnek és melyet a vizsgálóbizottság vagy legalább ennek néhány tagja is ért. Ez az elv. Én azt hiszem, tehát, minthogy ez a szabály és sehol sincs kimondva az, hogy kizárólag csak német nyelven tehető le a vizsga, hanem csak elvileg van fentartva a közös hadseregnek hivatalos nyelve; ez ellen érdemleges kifogást tenni alig lehet, mert bárkinek szabadságában áll, ha elegendőképen nem tudja még a német nyelvet, a vizsgát magyar nyelven is letenni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csakhogy megbuktatják! Zaj.) Ez utasítás is. (Egy hang a szélsőbalon: Csakhogy nem tartják meg!) Hogy a katonaságnál az utasítást megtartják és hogy annak megtartása nem kényük-kedvüktől függ, azt tessék elhinni. Ott nem az egyes tiszt szabja meg az utasítást, hanem a hadügyminiszter és ehhez tartani magát minden egyes embernek büntetés terhe alatt kötelessége. (Derültség. Helyeslés a jobboldalon.) Menjünk tovább. Azt állította a fiatalság küldöttsége nálam, hogy a hadügyminiszter tavaly egy rendeletével megszigorította a vizsga feltételeit a német nyelvre való tekintettel. Tagadom, nem igaz. (Zaj.) A hadügyminiszter a következő rendeletet adta ki a csapatoknak: Azt mondja, hogy nem a csapatok részéről, hanem egyes polgári vállalkozók részéről — én hozzáteszem: nem tudom, hazafiságból vagy kereset kedvéért ? — kifejezett kívánatra a szabályzatok az úgynevezett ezredanyanyelvekre fordittatnak le és ezen könyvveket a csapatok iskoláikban használják. A hadügyminiszternek az ellen, hogy a szabályzatok lefordittassanak németből az ezred nyelvére, semmi kifogása nincsen, mert kívánatosnak és szükségesnek tartja, hogy a legénység minél jobban megértse, miről van szó; de határozottan megköveteli, hogy az iskolákban a katonai műkifejezések, melyek nemcsak nálunk, de egész Európa minden hadseregében el vannak fogadva, ne fordíttassanak le más nyelvre, hanem eredetiben használtassanak, azért, hogy a sereg minden egyes tagja ezekben bizonyos jártassággal bírjon. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy ezen műkifejezésekre szükség van, azt hiszem ezt nem fogja tagadni senki. Ezen műkifejezéseknek egy jegyzékét el is hoztam magammal. (Halljuk!) Itt van: Patrouille, Colonne, Allarm, Munition, Patrone, Bajonet stb. Mint méltóztatik látni, ezen műkifejezések nem is németek — csak elenyésző csekély részben németek. (Egy hang balfelől: Elég rosszak!) Meglehet, hogy rosszak, de el vannak fogadva. (Derültség. Helyeslés jobbfelől.) Tessék azokon javítani. (Derültség.) Ezen kifejezések Európa minden seregében el vannak fogadva és csak elenyésző csekély részben német eredetűek, legnagyobb részük franczia. Szalay Károly: A német nyelv szegénysége miatt. (Zajos derültség.) Fejérváry Géza b.: Jól van. Megengedem azt is. (Hosszantartó derültség.) Kérdem, lehet-e azok után, miket bátor voltam fölemlíteni, alapos kifogás az eljárás ellen akkor, midőn az 1867. XII. t. sz. 11. §-ában a hadsereg egységes vezérlete ki van mondva. Ennél elnézőbb eljárást nem lehet kívánni. Szeretném látni, várjon a franczia hadseregben, ha valaki németül akarja letenni a vizsgát, megengednék-e azt? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Az nem közös hadsereg! Az ellenséges hadsereg! Nagy, hosszantartó zaj.) Nálunk azonban a vizsga letétele azoknak, kik a német nyelvben elegendő jártassággal nem bírnak, anyanyelvükön, tehát a magyar nyelven is meg van engedve. (Nagy zaj.) Azt hiszem, e tekintetben gyakorlatilag kifogása nem lehet senkinek. Mert ha a tényleges viszonyokkal számolni akarunk, azt csak nem követelheti józan ember, hogy a sereg egyes részei, egyes egyénei, ne érintkezhessenek egymással a nyelv miatt. Engedelmet kérek, az nem lehet sem a sereg érdeke, sem egy állam érdeke , és én azt hiszem, hogy nem létezhetik magyar ember, aki azt követeli, hogy a khaosz, a bábeli zavar hozassék be a seregbe.Úgy van jobb felől. Felkiáltások a szélsőbalon. Hát a honvédségnél ?) A honvédség tisztjeitől is követeljük bizonyos mérvben a német nyelvet, és ha méltóztatik utána nézni, a honvédségnél törzstiszt nem lehet senki, aki a német nyelvet bizonyos mértékig nem bírja. (Helyeslés jobbfelől. Egy hang a szélsőbal felől: Elég rossz!) És ez szükséges, mert a honvédség a törvény értelmében hivatva van esetleg közreműködni a közös hadsereggel, és a hadseregnek kiegészítő része. Kell tehát, hogy a hadsereggel érintkezzék s ennélfogva szükséges, hogy bizonyos mértékig a német nyelvet is bírja; az alantosabb tisztektől nem követeljük, de már a magasabb rangú tisztektől igenis követeljük a német nyelv tudását bizonyos mértékig. (Nyugtalanság a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Hát a horvát honvédség ?) Mondom, bizonyos mértékig, a szolgálat teljesítéséhez képest és a horvát törzstisztektől is követeljük a magyar nyelv ismeretét. Ne méltóztassék hát oly könnyen felszólalni, méltóztassék előbb a szabályzatokat megnézni, a valóról meggyőződni, és azután megbeszélni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nyugtalanság a baloldalon.) Ha én valamit állítok, akkor meggyőződésem alapján állítom azt. (Élénk helyeslés.) A tényleges állapotot, t. képviselőház, bátor voltam ezzel jelezni, és most bátor vagyok átmenni az egyetemi ifjúságnak adott válaszom tartalmára és alakjára. Válaszomnak azon része, amely a tényleg fennálló törvényeinkre és az azokból folyó következményekre vonatkozik, azt hiszem, joggal meg nem támadható. Mert engedelmet kérek, hivatkoztam már a törvényre; a törvényben az egységes vezénylet és egységes vezérlet ki van mondva. Behozni a Bábel tornyát a hadseregbe. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) saját testvéreink, saját fiaink világos kárára, azt én nem tehetem, azt teheti talán az, aki a józan ész tábláját feltalálta. (Élénk derültség jobb felől.) De én nem teszem. (Egy hang a szélsőbalról : Komikus.) Igen, nagyon komikus, de úgy van. Hogy zuglapokban felkarolnak egyetmást (Halljuk ! Halljuk!) főleg a küszöbön álló választásokra való tekintettel, én azon nem csodálkozom. (Felkiáltások szélsőbal felől: A Pester Lloydban! Derültség.) Nem a Pester Lloyd az! Sérelmet találnak abban, hogy én azt mondtam, hogy a tisztivizsgának kizárólag magyar nyelven letehetésére én indítványt tenni, lépéseket tenni nem merek. Igaz, mondottam , mert én szerintem a fiatalság igenis kérhet és a fiatalság amit tesz, — tudjuk, valaha mi is fiatalok voltunk — bizonyos hévvel teszi ; nem gondol az a fiatalság sem a következményekkel, sem a felelősséggel. (Nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) De a bujtogatók sem gondolnak ezzel. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zajos ellenmondás a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Madarász József : A magyar nyelv kérése bujtogatás ? (Mozgás a szélső baloldalon. Egy hang jobbfelől : Nem csak azt kérték !) Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter : Ha a bujtogatókat említem, indokolom is ezt , mert én nem szoktam pusztán csak állítani valamit, hanem hogyha valamit állítok, be is bizonyítom. (Halljuk! Halljuk !) és bebizonyítom azzal, hogy a fiatalságnak nálam járt küldöttsége, bármit írjanak és bármit mondjanak is most, mikor tőlem elbúcsúzott, midőn a beszédem, válaszom egész tenorja az volt, hogy én azon leszek, hogy eléressék az, ami elérhető a hadsereg sikeres működésének és harczképességének csorbítása nélkül — amely hadsereg a monarchia és Magyarország védelmére elsősorban van hivatva; midőn ezt kijelentettem, a fiatalság meg volt elégedve azzal, megköszönte nyilatkozatomat. Ugyanily értelemben nyilatkozott azon képviselő úr is, ki a küldöttséget vezette. Ugyanaznap délután — ez nem titok, kimondhatom — az a képviselő úr, ki a küldöttséget vezette, egybefoglalta azt, amit mondtam, hogy a lapokkal közölje: a fiatal emberek elolvasták azt, megelégedésüket fejezték ki, és ennek alapján közöltetett azután válaszom a lapokban. •Csak harmadnap kezdődött a harcz. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon, úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Ez is mutatja, hogy bujtogatók vannak a hátuk mögött. (Úgy van! úgy van! jobbfelől. Zaj.Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kik azok ?) Neveket nem nevezek , mert hogyha erre kerül a sor, a rendőrség dolga azokat kipuhatolni, nem az én kötelességem. (Élénk tetszés jobbfelől.) Hogy önök nagy szavakkal élnek, éppen most, a választásokra való tekintettel, ám legyen, de önök nem gondolnak a felelősséggel. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Helyeslés. Úgy van jobbfelől.) Én igenis mondtam azt, hogy nem »merem« indítványozni. Miért ? Mert érett és megfontoló ember, aki a felelősség tudatával bír, nem megy neki vakon a szélmalomnak, hanem számol a tényleges viszonyokkal és felelősségével. (Élénk helyeslés jobbfelől. Úgy van!) Ugyanazért az érett, értelmes ember csak azt meri tenni, amiről tudja, hogy az gyakorlatilag rehettő és hazánk érdekében eredményre vezet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ebben az értelemben mondtam én a »nem merem«-et (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsőbalról.) Mert azt csak nem hiszik talán, hogy ne volna bátorságom véleményemet, meggyőződésemet kimondani minden tartózkodás nélkül úgy fölfelé, mint lefelé. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Megtettem, megteszem ezt mindig. (Élénk tetszés jobbról.) Ha meg akar érteni valaki, az válaszomat elolvasván, meg fogja érteni, ha nem akar megérteni, úgy Demosthenes felkelthetne sírjából s az sem tudná meggyőzni. (Tetszés jobbfelől) én pedig nem vagyok Demosthenes. (Élénk derültség és tetszés.) Nincs ugyan benne az interpelláczióban, de állították, mintha én azt mondtam volna, hogy nem is művelt ember az, aki németül nem beszél. Bocsánatot kérek, azt hiszem, talán még önök sem (a szélsőbalhoz fordulva) teszik fel rólam, hogy ily ész nélküli megjegyzést tegyek. (Nagy derültség. Helyeslés jobbfelől.) Van sok millió olasz, angol, franczia, aki nem beszél németül. Ily általánosságban tehát ilyesmit nem állíthattam. Én, tehát, azt mondtam, hogy tekintettel a mi viszonyainkra, nálunk egy művelt embertől megkövetelhető az, hogy más nyelveket is beszéljen, beszéljen németül, francziául és hogy miután mi a tisztikart a műveitek sorából veszszük, egy müveit embernek az nem eshetik nehezére, hogy a német nyelvet féligmeddig oly mérvben elsajátítsa, hogy azon a vizsgát letehesse. C’est le ton, qui fait la musique. Egyes szavakat kiragadni, elferdíteni, könnyű mesterség. (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Tisza Kálmán teszi! Zaj jobbfelől. Tisza Kálmán a terembe lép. Hosszan tartó zajos élénk éljenzés jobbfelől. Nagy derültség a bal és a szélsőbaloldalon.) Hoitsy Pál képviselő úr azt állította, hogy elég, ha németül beszél valaki, de azzal nem törődnek, hogy várjon tanult-e és tud-e valamit. Nem hiszem, t. ház, hogy a t. képviselő úr saját tapasztalatából beszélne, (Derültség jobbfelől.) mert máskép beszélt akkoriban, midőn tőle a vizsgát követelték. (Derültség jobbfelől.) Az állíttatott, t. ház, mintha én azt mondottam volna, hogy a német nyelv a közös hadsereg egyedüli kapcsa. Engedelmet kérek, te hát, ezt én nem mondottam, hanem azt mondottam, hogy a német nyelv az egyedüli érintkezési kapocs. Ez pedig más. Hogy akarnak egymással érintkezni a magyarok, a horvátok, a németek, a tótok és a többiek, ha nem tudnak egymással beszélni ? Hisz az ellenség előtt nem lehet jelekkel érintkezni. (Zaj.) Az érintkezési kapocs, t. ház, egészen más; más kapocs a dinasztia és a többi. Ennyit, t. ház, magam is tudok, és így nem vagyok arra szorulva, hogy az iráni előadásokat hallgassak. (Zaj.) Ismétlem, az érintkezési kapcsot hangsúlyoztam, t. ház, és ez a dolog lényege. Minthogy ezekben, t. ház, preczizíroztam először a tényleges állapotot és jeleztem egyúttal az egyetemi ifjúság küldöttségének adott válaszom tartalmát, most legyen szabad áttérnem az interpelláczió egyes pontjaira. (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláczió első pontja így szól: Igaz-e, hogy úgy nyilatkozott, hogy a vizsgálat magyar nyelvű letehetését az illető helyen elő sem meri hozni ? Igaz, mondottam és a házban most előadtam okát, hogy azt miért mondottam. Ezzel,azt hiszem, tehát, hogy a második kérdés önként elesik. A harmadik kérdés ekképen szól: hajlandó vagyok-e lépéseket tenni, hogy azon egy évi önkéntesek, kik a német nyelvet nem bírják, a honvédségbe osztassanak be és ott róhassák le szolgálati évüket ? Erre nézve megint bátor vagyok azt válaszolni, hogy azt jelenleg nem teszem. (Mozgás a szélsőbalon. Felkiáltások : Nem teheti!) Nem tehetem. Nem tehetem pedig azért, mert az 1882. XXXII. t.-cz. tárgyalása alkalmával, midőn az egyévi önkéntességi kedvezmény kiterjesztetett azon egyénekre is, kik ily minőségben eddig a honvédségbe be nem voltak oszthatók. Szilágyi Dezső képviselő úr részéről létetett egy indítvány, mely nem mozgott ugyan azon irányban, mely a mostani interpelláció kérdésében rejlik, hanem oda volt irányozva, hogy az egyéves önkéntesek legalább számra nézve oszlassanak fel a hadsereg és a honvédség között és a t. ház bölcsesége átlátván akkoriban, hogy a közös hadseregnek, mely elsősorban van hivatva a monarchia és abban Magyarország védelmére, tisztekre is van szüksége. Minthogy pedig a tiszti elem nagyon természetesen csakis a műveit elemből vehető, mely műveit elemet a hadseregben leginkább az egyéves önkéntesek reprezentálják, a törvényhozás helyesnek találta Szilágyi Dezső képviselő úr indítványát el nem fogadni és kimondani azt, hogy akinek igénye van az önkéntességi kedvezményre és a hadköteles kor beállta előtt akarja leróni tényleges szolgálati kötelességét, az köteles legyen a közös hadseregbe beállani s csak azok, kik egyévi önkéntesi joguk fentartása mellett a sors szerinti állítást bevárják, osztassanak be a sorsszám szerint vagy a közös hadseregbe vagy a honvédségbe, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márcz. 28-án. I. A katonatisztek és legénység özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról szóló törvényjavaslat ma részleteiben is letárgyaltatok. A ház a honvédelmi miniszter hozzájárulásával a pénzügyi bizottság jelentése szerint fogadta el a törvényjavaslatot, a pénzügyi bizottságnak a törvényjavaslathoz csatolt határozati javaslatával együtt. Hoitsy Pál határozati javaslata mellőztetett. . A javaslat ellen első szónok Csanády