Pesti Napló, esti kiadás, 1887. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-28 / 86. szám

86. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények,­ a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. 38. évi folyam. Budapest, 1887. Hétfő, márczius 28. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr.­ évnegyedenként 1 forint felülfiz­etendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti­­Napló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Budapest, márczius 28. A spanyol kormánynak ismét meggyűlt a baja az összeesküvőkkel, kik tudvalevőleg első­sorban a hadseregre vetették ki hálóju­kat. Mert Spanyolországban éppen a hadse­reg egyik fő fészke az államellenes és forra­dalmi törekvéseknek. A spanyol republikánu­sok tehát mindenféle merényleteikben is leg­inkább a hadsereg egyes elemeire számíta­nak. Újabban ismét terveztek valamit s a mozgalom szálai kiterjedtek az ország min­den nagyobb városára. A hatóság azonban még idejekorán nyomára jutott az összeeskü­vésnek s számos elfogatási eszközölt. Hogy ezzel a mozgalom teljesen ártalmatlanná is van téve, azt bajos lenne megmondani. III. Sándor czár nemcsak a bolgár kérdés­ben követi azt a sajátságos magaviseletét, hogy egyáltalán nem mondja meg mit akar. A bel­ügyekben is teljesen a hallgatás rendsze­rét alkalmazza. Azt lehetett volna hinni, hogy a legutóbb meghiúsított merénylet alkalmá­ból belpolitikájára nézve valami nyilatkoza­tot teend. Legközelebb lett volna igen jó al­kalma, midőn az egyetem küldöttségét fo­gadta. Válasza azonban néhány üres frázisból áll s teljesen mellőzi a politikát. Tisza Kálmán miniszterelnök, mint pénzügymin­­­­szter — illetékes helyről nyert értesülésünk szerint — ma a magyar általános hitelbank által képviselt konzorcziummal egy, az ötszázalékos papírjáradék egy nagyobb összegének fix áron való átvételéről szóló egyezményt kötött, mely egyszersmind az állam esetleges további pénzszükségletei fedezésének bizto­sítására előzetes megállapodásokat tartalmaz. A képviselőház közlekedési bizottsága gróf Bánffy Béla elnöklete alatt tartott mai ülésében tár­gyalás alá vette s tudomásul veendőknek határozta a közlekedési miniszter jelentéseit a szilágy­sági helyi érdekű vasútnak engedélyezése s a szigetkamara­­rónaszéki és sugatagi helyi érdekű vasút engedély­­okmányának módosítása tárgyában. Tárgyalás alá vétetvén a közlekedési miniszter­nek a budapest-czinkotai helyi érdekű vasút engedé­lyezéséről szóló jelentése, Darányi előadó kiemel­te, hogy a szóban forgó vasút ugyanoly feltételek alatt engedélyeztetett, mint a soroksári, s hogy e vasút folytattatni fog Kerepesig. A bizottság tudomásul vette a jelentést. Tárgyalás alá vétetvén a Szent­ Annától Kisje­­nőig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás tárgyában nyújtott törvény­javaslat, Darányi előadó utal arra, hogy a kor­mány fel volt ugyan már hatalmazva e szárnyvo­nal engedélyezésére, minthogy azonban a későbbi keletű 1880: XXXI. t. sz. szerint összekötő von­alak engedélyezése a törvényhozást illeti meg czél­­szerűbbnek látta a miniszter a törvény határoza­tához szó szerint alkalmazkodva, az engedélyezésért újabban a törvényhozáshoz fordulni. A szóban forgó vasút árthat ugyan némileg a m. államvasutak arad­­kétegyházi vonalának, azonban bőven ellensúlyozzák ezt a kiépítéséből származó közgazdasági előnyök. Baross miniszter kiemeli, hogy a tisztán helyi érdekek szolgálatára hivatott vasutaknál a kormány elégnek vélte — az engedélyezési feltételek utólagos bejelentésének kötelezettsége mellett — csakis felha­talmazást kérni a törvényhozástól, a­mely eljárás ily esetekben azért is czélszerűbbnek látszik, mert az en­gedélyokmány beczikkelyezése esetén annak esetleg szükségesnek mutatkozó, még oly csekély jelentőségű módosítása is csak törvényhozási úton lenne eszkö­zölhető. A bizottság elfogadta a törvényjavaslatot. Tárgyalás alá vétetvén a csata-lévai vasútnak az osztrák-magyar­ államvasut-társaság részére tör­tént engedélyezésére vonatkozó miniszteri jelentés. Bánffy Béla gróf, mint az osztrák-magyar állam­­vasút igazgatóságának tagja, távozott az ülésterem­ből s az elnöki széket Ivánka Imre foglalta el. Darányi előadó kifejtvén, hogy az engedély e vasútra ugyanoly feltételek alatt adatott ki, aminek annak idején az esztergom-nána-ipolysági fővonalra nézve állapíttattak meg, a bizottság tudomásul vette a jelentést. Ezzel az ülés véget ért. A főrendiház ma d. e. 11. órakor tartott ülésé­ben a mentelmi bizottság jelentésének elvetésével 27 szavazattal 25 szavazat ellen Batthyány Elemér gr. mentelmi jogát nem függesztette fel. Megjegyzés nél­kül elfogadtattak az 1886. évi közösügyi költségekre a magyar korona országai által pótlólag fizetendő összegről és a közösügyi bizottságok által rendkí­vüli katonai óvintézkedések költségére megszavazott 52.500.000 frtnyi hitel Magyarországra eső részének fedezéséről szóló törvényjavaslatok. Az 1878: XX. t. czikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség meg­hosszabbításáról és az osztrák-magyar monarchia ál­talános vámtarifájáról szóló törvényjavaslatok a f. hó 31-kén (csütörtökön) d. e. 11 órakor tartandó ülés­ben fognak tárgyaltatni. Sándor volt. Beszédének azon része, melyben az európai újabb államszervezésekre vonat­kozólag terjeszté elő saját programmját, az elnök figyelmeztetéseit vonta maga után. Fejérváry Géza b. honvédelmi mi­niszter a pénzügyi bizottság határozati javas­latát elfogadja s és a véderőbizottság módo­sítását is. Hoitsy Pál és Herman Ottónak a múlt ülésen tartott beszédeivel foglalkozott, mire Herman Ottó személyes kérdésben szólalt fel. Dániel Ernő előadó párbeszéde után Hoitsy Pál a saját határozati javas­lata mellett szólalt fel. A­p­p­o­n­y­i Albert a részletes vitánál a 36. szakaszra vonatkozólag indítványt ter­jesztett elő, hogy e szakasz a véderő bizott­sághoz utasíttassék vissza új szövegezés vé­gett. A honvédelmi miniszter kéri a házat, hogy e szakasz maradjon meg az eredeti szö­vege szerint, a­mit a ház többsége el is fo­gadott. Az ülés végén Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter Meszlényi Lajosnak a szombati ülésen beadott interpellác­iójára vá­laszolt a magyar tannyelvű tiszti vizsgának ügyében. A miniszter beszéde, melyben már ismert kijelentéseit megerősítvén, nagy zajt keltett éles hangjánál fogva, Hoitsy Pált személyes felszólalásra kényszerítette. Mesz­lényi Lajos nem vette tudomásul a minisz­ter válaszát, csupán a kormánypárti többség fogadta azt el tudomásvételre. Az ülés Vas­kor ért véget. A ház legközelebb holnap d.u. 1 órakor tart ülést. II. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Tibád Antal, Tors Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Fejérváry Géza b., Baross Gábor, Trefort Ágos­ton, Bedekovics Kálmán, Fabiny Teofil, Széchenyi Pál gróf. Ülés kezdődik d. e. 10 órakor. Felolvastatott a múlt ülés jegyzőkönyve. Bejelentések. Elnök bejelenti a házhoz érkezett kérvényeket, melyek a kérvényi bizottságnak adattak ki. Jelenti egyszersmind, hogy Fejérváry Géza báró, honvédelmi miniszter, ma fog válaszolni Meszlényi Lajos inter­pellác­iój­ára. A napirend. Következett a katonai árvák és özvegyek nyug­díjazásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalá­sának folytatása. Csanády Sándor azt a veszélyt, melyben az or­szág jelenleg forog, Tisza Kálmán nemzetgyilkos po­litikájára s az állandó fegyveres béke pusztító hatá­sára tartja visszavezetendőnek. E bajokon csak gyö­keres eszközökkel lehet segíteni. Állíttassék vissza a szabad Lengyelország, adassék vissza a lengyel nem­zet szabadsága s tétessék a lengyel korona a magyar király fejére, oly föltétellel azonban, hogy a két ország között csak egy összekötő kapocs, a perszonál­unió, a fejedelem személyének egysége legyen. Másrészt pe­dig mért ne volna lehetséges az, hogy Ausztria-Bé­­cset a nagy német birodalom bekebelezné "úgy, hogy oly viszonyban álljon vele, mint most mi állunk Ausztria-Bécscsel . .. Elnök figyelmezteti szónokot, hogy annál a köz­jogi alapnál fogva, melyen Ausztriával állunk, ne nyilatkozzék a monarchia másik feléről ilyenképen. Csanády Sándor­­ rá fog térni a napirendre is, de szükségesnek tartja mindazt is elmondani, a­mit mint igaz magyar honpolgár érez. Azt hiszi, hogy Ausztria-Bécsnek a nagy német birodalomba való kebeleztetése annál indokoltabb, minthogy a német birodalom úgyis egyesíteni akarja az egész német­séget. Ennek figyelmeztetésére Csanády röviden végez. A napirenden levő tör­vényjavaslatban újabb sérelmeket lát, nem felel meg magyar szellemünknek s még inkább elősegíthetné az elosztrákosodást. Ennélfogva a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatja el. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter el­fogadja a véderő-bizottságnak módosításait s a pénz­ügyi bizottságnak azt a határozati javaslatát, hogy érintkezésbe lépjenek a monarchia másik felével, a kedvezménynek a már nyugdíjazottak özvegyeire való kiterjesztése iránt. Horánszky Nándor aggályait, azt hiszi, hogy a részletes tárgyalás alkalmával el fogja oszlatni. Hoitsy határozati javaslatát egyszerűen el­­vetendőnek tartja. Helytelennek véli, hogy Hoitsy az egyetemi ifjúság dolgát e javaslattal egyetemben már felhozta s erre ezúttal nem is terjeszkedik ki, hanem fentartja válaszát akkorra, mikor az interpelláczióra fog megfelelni. Herman Ottónak anarchisztikus és szoczialisztikus fejtegetései, Polónyi Gézának menny­dörgései őt nem hozzák ki sodrából, azokra nem is válaszol s ajánlja, hogy a törvényjavaslat az általános tárgyalás alapjául elfogadtassék. (Helyeslés jobbfelől.) Herman Ottó személyes kérdésben szólal fel. A honvédelmi miniszternek reá vonatkozó kifejezéseit nem tartja a parlamenti méltósággal összeférőknek s mint katonával szemben, jónak látja ő is oly állás­pontra helyezkedni, mint annak idején a Pester Lloyd Edelsheim-Gyulay báróval szemben, kire rá­diktálta József császárnak mondását: Meine liebe hemeter, machen’s lieber Hemeter! (Nagy de­rültség.) Dániel Ernő előadó élt ezután a zárszó jogával. Hoitsyval és Hermannal polemizált röviden s végül újból elfogadásra ajánlotta a törvényjavaslatot. Hoitsy Pál záró beszédében röviden reflektál az előadó beszédére. Tagadja, hogy következetlen lett volna önmagához, midőn a törvényjavaslatot a hon­védség s a népfölkelői özvegyek és árvák javára meg­szavazza, a közös hadsereget pedig e kedvezménytől megfosztani óhajtja. Ő, mint negyvennyolc­as alapon álló, mi olyat sem szavaz meg, ami közösügyi dolog. Az előadó azt állítja, hogy az a kilencz millió, melyet szónok már elköltöttnek mondott, még megvan. Ha ez igaz, úgy ajánlja az előadónak, hogy tartsa titok­ban, mert ha Tisza Kálmán, a pénzügyminiszter meghallja, bizony-bizony elkölti hamarosan. (Derült­ség.) Egyébként utal reá, hogy ő nem azt mondta, hogy az a kilencz milliót el van költve, hanem azt, hogy az a kilencz milió nincs meg, vagy ha megvan, akkor sem elegendő a kért czélra .... A honvédelmi miniszter szavaira csak néhány megjegyzése van. Nem fogadja el a javaslatot s ajánlja elfogadásra határo­zati javaslatát. Fejérváry Géza báró rövid válasza után Elnök fölveti a kérdést : elfogadja-e a ház a szőnyegen forgó törvényjavaslatot és a pénzügyi bi­zottság határozati javaslatát. A ház nagy többsége (az egész kormánypárt és a mérsékelt ellenzék) elfogadta mindkettőt. A részletes tárgyalásnál a 36. pontig változat­lanul elfogadtatott. A 36. pontnál felszólalt Apponyi Albert gróf. Indokoltnak tartja Ho­­ránszkynak e szakaszra vonatkozó s már kifejtett aggodalmait. Uj szövegezési formulát egyelőre nem ajánl s azt hiszi, leghelyesebb is volna, ha a szövege­zés komolyan megfontoltatnék s e czélból a véderő­­bizottsághoz utasíttatnék. (Helyeslés.) Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter rö­vid válasza után a ház nagy többsége az eredeti szö­vegben fogadta el a 36. szakaszt. Ezután vita nélkül elfogadtatott a javaslat többi szakasza is. A magyar nyelvű tiszti vizsga. Ülés végén Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter válaszolt Meszlényi Lajos szombati inter­­pellácziójára. Fejérváry Géza dr. honvédelmi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Meszlényi Lajos képviselő úr a szombati ülésben következő interpellá­­cziót intézte hozzám. (Olvassa.) Tekintettel a múlt heti hírlapi közleményekre, melyek az igen t.­hány miniszter azon válaszát tárgyalják, melyet állítólag a magy. kir. testvéregyetem küldöttségének az egyévi önkéntesi vizsgának magyar nyelven lehetésének tárgyában adott, egész tisztelettel bátorkodom kér­dezni: 1-szer. Igaz-e, hogy úgy nyilatkozott, hogy a vizsga magyar nyelven letehetését az illető helyen elő sem meri hozni ? 2. Ha igaz, mely indokok azok, me­lyekből e nyilatkozatát meríti ? 3. Ha az egyévi ön­kéntesi tiszti vizsga letehetése a hadseregnél kivihe­tetlen lenne, megteszi-e a lépéseket arra nézve, hogy azok, kik a német nyelvet nem bírják, a m. kir. hon­védségnél szolgálhassák le önkéntességi évüket s tiszti vizsgájuk letevése után a honvédségnél, mint tisztek maradjanak. T. képviselőház! A tudomány és műegyetemi hallgatók küldöttsége megjelent nálam és utalván arra, hogy vannak fiatal emberek, a­kik önhibájukon kívül nincsenek azon helyzetben, hogy a német nyel­vet tökéletesen elsajátíthassák. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Egy kis türelmet kérek, én nekem min­dig van türelmem. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nagyon fogyatékos) Arra kértek, eszközölném ki, hogy az egyéves önkéntes tiszti vizsgát magyar nyelven tehessék le. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A küldöttségnek adott válaszom nem egészen szó­szerint, de lényegére nézve egészen helyesen a lapokban is megjelent. Méltóztassék megengedni te­hát, hogy a hozzám intézett interpelláczióra nézve megkülönböztessem­ először a tényleges álla­potot, hogy t. i. azt előadhassam, a­mi tény, másod­szor, hogy áttérjek adott válaszom tartalmára és alakjára és a végén mintegy konklúzióként válaszol­jak az interpelláczió egyes kérdéseire. (Halljuk Halljuk!) A tényleges állapot a következő : azoknak, kik az egyéves önkéntesi kedvezményt igénybe akarják venni, ha érettségi bizonyítványnyal nem bírnak vagy más előírt kellékeknek még meg nem felel­tek, meg van engedve, hogy az önkéntesi vizsgát tegyék le, hogy ezáltal az egyévi önkéntességre a jogosultságot nyerjék meg. Erre nézve a védtörvény­­utasítás 122. §-a a következőket tartalmazza: “a vizsa a jelölt szabad választása szerint bármely nyel­ven letehető, a­mely a monarchia egyik vagy másik államaiban nyilvánosan bevett oktatási nyelvet képez.« Ebből kiderül, hogy ha valaki azért, hogy egyéves önkéntes lehessen, a vizsgát le akarja tenni, azt ma­gyar nyelven is leteheti. Azt hiszem, hogy ez iránt kétség nincs. (Helyeslés jobbfelől.) Most következik, ezzel úgy szólok kapcsolato­san, az egyévi tényleges szolgálat után a tiszti vizs­ga. Erre nézve bizonyos feltételek vannak előírva a csapatiskolai utasításban. (Truppenschul-Instruc­­tion.) A gyalogság számára az utasítás 44-ik lap 21. §-a 132. pontja, a lovasság számára kiadott utasítás 37-ik lap 17. §-a 116. pontja a következőt mondja: az elméleti vizsga minden tantárgyból a német nyel­ven, mint a cs. és kir. hadsereg szolgálati nyelvén tar­tandó. Ez alkalommal elégséges, ha az önkéntesek a szolgálati használatra kielégítő módon magukat meg­értetni képesek; azoktól tehát, kiknek anyanyelve nem a német, sem folyékony választékos előadást, sem az írásbeli kifejezések tökéletes nyelvészeti helyességét nem kell követelni. Azonkívül nekik, ha az előbb említett elenged­­­etlen föltételnek eleget tesznek, de mégis azt hiszik, hogy ismereteiket valamely más — nem német — nyelven kimerítőbben beigazolhatják, megengedendő, hogy különösen a nehezebb tantárgyak behatóbb fej­tegetésénél anyanyelvüket vagy más oly nyelvet hasz­náljanak, melyen folyékonyan beszélnek és melyet a vizsgáló­bizottság vagy legalább ennek néhány tagja is ért. Ez az elv. Én azt hiszem, te­hát, minthogy ez a szabály és sehol sincs kimondva az, hogy kizárólag csak né­met nyelven tehető le a vizsga, hanem csak elvileg van fentartva a közös hadseregnek hivatalos nyelve; ez ellen érdemleges kifogást tenni alig lehet, mert bárkinek szabadságában áll, ha elegendőképen nem tudja még a német nyelvet, a vizsgát magyar nyel­ven is letenni. (Egy hang a szélső­baloldalon: Csak­hogy megbuktatják! Zaj.) Ez utasítás is. (Egy hang a szélsőbalon: Csak­hogy nem tartják meg!) Hogy a katonaságnál az utasítást megtartják és hogy annak megtartása nem kényük-kedvüktől függ, azt tessék elhinni. Ott nem az egyes tiszt szabja meg az utasítást, hanem a had­ügyminiszter és ehhez tartani magát minden egyes embernek büntetés terhe alatt kötelessége. (Derült­ség. Helyeslés a jobboldalon.) Menjünk tovább. Azt állította a fiatalság kül­döttsége nálam, hogy a hadügyminiszter tavaly egy rendeletével megszigorította a vizsga feltételeit a német nyelvre való tekintettel. Tagadom, nem igaz. (Zaj.) A hadügyminiszter a következő r­endeletet adta ki a csapatoknak: Azt mondja, hogy nem a csapatok részéről, hanem egyes polgári vállalkozók részéről — én hozzáteszem: nem tudom, hazafiságból vagy kereset kedvéért ? — kife­jezett kívánatra a szabályzatok az úgynevezett ez­­redanyanyelvekre fordittatnak le és ezen könyv­veket a csapatok iskoláikban használják.­­ A hadügyminiszternek az ellen, hogy a szabályza­tok lefordittassanak németből az ezred nyelvére, semmi kifogása nincsen, mert kívánatosnak és szük­ségesnek tartja, hogy a legénység minél jobban meg­értse, miről van szó; de határozottan megköveteli, hogy az iskolákban a katonai műkifejezések, melyek nemcsak nálunk, de egész Európa minden hadseregé­ben el vannak fogadva, ne fordíttassanak le más nyelvre, hanem eredetiben használtassanak, azért, hogy a sereg minden egyes tagja ezekben bizonyos jártassággal bírjon. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy ezen műkifejezésekre szükség van, azt hiszem ezt nem fogja tagadni senki. Ezen műkifejezéseknek egy jegyzékét el is hoztam magammal. (Halljuk!) Itt van: Patro­uille, Colonne, Allarm, Munition, Patrone, Bajonet stb. Mint méltóztatik látni, ezen műkifejezések nem is németek — csak elenyésző csekély részben néme­tek. (Egy hang balfelől: Elég rosszak!) Meglehet, hogy rosszak, de el vannak fogadva. (Derültség. He­lyeslés jobbfelől.) Tessék azokon javítani. (Derült­ség.) Ezen kifejezések Európa minden seregében el vannak fogadva és csak elenyésző csekély részben német eredetűek, legnagyobb részük franczia. Szalay Károly: A német nyelv szegénysége miatt. (Zajos derültség.) Fejérváry Géza b.: Jól van. Megengedem azt is. (Hosszantartó derültség.) Kérdem, lehet-e azok után, miket bátor voltam fölemlíteni, alapos kifogás az el­járás ellen akkor, midőn az 1867. XII. t. sz. 11. §-ában a hadsereg egységes vezérlete ki van mondva. Ennél elnézőbb eljárást nem lehet kívánni. Szeretném látni, várjon a franczia hadseregben, ha valaki néme­tül akarja letenni a vizsgát, megengednék-e azt? (Felkiáltások a szélső­baloldalon. Az nem közös had­sereg! Az ellenséges hadsereg! Nagy, hosszantartó zaj.) Nálunk azonban a vizsga letétele azoknak, kik a német nyelvben elegendő jártassággal nem bírnak, anya­nyelvükön, tehát a magyar nyelven is meg van en­gedve. (Nagy zaj.) Azt hiszem, e tekintetben gya­korlatilag kifogása nem lehet senkinek. Mert ha a tényleges viszonyokkal számolni akarunk, azt csak nem követelheti józan ember, hogy a sereg egyes részei, egyes egyénei, ne érintkezhessenek egymással a nyelv miatt. Engedelmet kérek, az nem lehet sem a sereg érdeke, sem egy állam érdeke , és én azt hi­szem, hogy nem létezhetik magyar ember, aki azt követeli, hogy a khaosz, a bábeli zavar hozassék be a seregbe.­­Úgy van­ jobb felől. Felkiáltások a szélsőbalon. Hát a honvédségnél ?) A honvédség tiszt­jeitől is követeljük bizonyos mérvben a német nyel­vet, és ha méltóztatik utána nézni, a honvédségnél törzstiszt nem lehet senki, aki a német nyelvet bizo­nyos mértékig nem bírja. (Helyeslés jobbfelől. Egy hang a szélsőbal felől: Elég rossz!) És ez szükséges, mert a honvédség a törvény értelmében hivatva van esetleg közreműködni a közös hadsereggel, és a had­seregnek kiegészítő része. Kell tehát, hogy a hadsereggel érintkezzék s ennélfogva szükséges, hogy bizonyos mértékig a német nyelvet is bírja; az alantosabb tisztektől nem köve­teljük, de már a magasabb rangú tisztektől igenis kö­veteljük a német nyelv tudását bizonyos mértékig. (Nyugtalanság a szélső­baloldalon. Felkiáltások: Hát a horvát honvédség ?) Mondom, bizonyos mértékig, a szolgálat teljesítéséhez képest és a horvát törzstisz­tektől is követeljük a magyar nyelv ismeretét. Ne méltóztassék hát oly könnyen felszólalni, méltóztassék előbb a szabályzatokat megnézni, a valóról meggyő­ződni, és azután megbeszélni. (Élénk helyeslés jobb­felől. Nyugtalanság a baloldalon.) Ha én valamit ál­lítok, akkor meggyőződésem alapján állítom azt. (Élénk helyeslés.) A tényleges állapotot, t. képviselőház, bátor voltam ezzel jelezni, és most bátor vagyok átmenni az egyetemi ifjúságnak adott válaszom tartalmára és alakjára. Válaszomnak azon része, a­mely a tényleg fennálló törvényeinkre és az azokból folyó következ­ményekre vonatkozik, azt hiszem, joggal meg nem tá­madható. Mert engedelmet kérek, hivatkoztam már a törvényre; a törvényben az egységes vezénylet és egy­séges vezérlet ki van mondva. Behozni a Bábel tor­nyát a hadseregbe. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) sa­ját testvéreink, saját fiaink világos kárára, azt én nem tehetem, azt teheti talán az, aki a józan ész tábláját feltalálta. (Élénk derültség jobb felől.) De én nem teszem. (Egy hang a szélsőbalról : Komikus.) Igen, nagyon komikus, de úgy van. Hogy zuglapokban felkarolnak egyetmást (Hall­juk ! Halljuk!) főleg a küszöbön álló választásokra való tekintettel, én azon nem csodálkozom. (Felkiál­tások szélsőbal felől: A Pester Lloydban! Derültség.) Nem a Pester Lloyd az! Sérelmet találnak abban, hogy én azt mond­tam, hogy a tisztivizsgának kizárólag magyar nyel­ven letehetésére én indítványt tenni, lépéseket tenni nem merek. Igaz, mondottam , mert én szerintem a fiatalság igenis kérhet és a fiatalság a­mit tesz, — tudjuk, valaha mi is fiatalok voltunk — bizonyos hévvel teszi ; nem gondol az a fiatalság sem a követ­kezményekkel, sem a felelősséggel. (Nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) De a bujtogatók sem gondolnak ez­zel. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zajos ellenmondás a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Madarász József : A magyar nyelv kérése buj­­togatás ? (Mozgás a szélső baloldalon. Egy hang jobbfelől : Nem csak azt kérték !) Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter : Ha a bujtogatókat említem, indokolom is ezt , mert én nem szoktam pusztán csak állítani valamit, hanem hogyha valamit állítok, be is bizonyítom. (Halljuk! Halljuk !) és bebizonyítom azzal, hogy a fiatalságnak nálam járt küldöttsége, bármit írjanak és bármit mondjanak is most, mikor tőlem elbúcsúzott, midőn a beszédem, válaszom egész tenorja az volt, hogy én azon leszek, hogy eléressék az, ami elérhető a hadsereg sikeres működésének és harczképességének csorbítása nélkül — amely had­sereg a monarchia és Magyarország védelmére első­sorban van hivatva; midőn ezt kijelentettem, a fiatal­­­ság meg volt elégedve azzal, megköszönte nyilatkoza­tomat. Ugyanily értelemben nyilatkozott azon képvi­selő úr is, ki a küldöttséget vezette. Ugyanaznap dél­után — ez nem titok, kimondhatom — az a képvi­selő úr, ki a küldöttséget vezette, egybefoglalta azt, a­mit mondtam, hogy a lapokkal közölje: a fiatal em­berek elolvasták azt, megelégedésüket fejezték ki, és ennek alapján közöltetett azután válaszom a lapokban. •Csak harmadnap kezdődött a harcz. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon, úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Ez is mutatja, hogy bujtogatók vannak a hátuk mö­gött. (Úgy van! úgy van! jobbfelől. Zaj.Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kik azok ?) Neveket nem neve­zek , mert hogyha erre kerül a sor, a rendőrség dolga azokat kipuhatolni, nem az én kötelességem. (Élénk tetszés jobbfelől.) Hogy önök nagy szavakkal élnek, éppen most, a választásokra való tekintettel, ám legyen, de önök nem gondolnak a felelősséggel. (Mozgás a szélsőbal­oldalon. Helyeslés. Úgy van­ jobbfelől.) Én igenis mondtam azt, hogy nem »merem« in­dítványozni. Miért ? Mert érett és megfontoló ember, a­ki a felelősség tudatával bír,­ nem megy neki vakon a szélmalomnak, hanem számol a tényleges viszonyok­kal és felelősségével. (Élénk helyeslés jobbfelől. Úgy van!) Ugyanazért az érett, értelmes ember csak azt meri tenni, a­miről tudja, hogy az gyakorlatilag rehet­tő és hazánk érdekében eredményre vezet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ebben az értelemben mondtam én a »nem merem«-et (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szél­sőbalról.) Mert azt csak nem hiszik talán, hogy ne volna bátorságom véleményemet, meggyőződésemet kimon­dani minden tartózkodás nélkül úgy fölfelé, mint le­felé. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Megtettem, megte­szem ezt mindig. (Élénk tetszés jobbról.) Ha meg akar érteni valaki, az válaszomat elolvasván, meg fogja érteni, ha nem akar megérteni, úgy Demosthe­­nes felkelthetne sírjából s az sem tudná meggyőzni. (Tetszés jobbfelől) én pedig nem vagyok Demosthe­nes. (Élénk derültség és tetszés.) Nincs ugyan benne az interpelláczióban, de ál­lították, mintha én azt mondtam volna, hogy nem is művelt ember az, a­ki németül nem beszél. Bocsánatot kérek, azt hiszem, talán még önök sem (a szélsőbalhoz fordulva) teszik fel rólam, hogy ily ész nélküli megjegyzést tegyek. (Nagy derültség. Helyeslés jobbfelől.) Van sok millió olasz, angol, fran­czia, a­ki nem beszél németül. Ily általánosságban te­hát ilyesmit nem állíthattam. Én, te­hát, azt mondtam, hogy tekintettel a mi viszonyainkra, nálunk egy művelt embertől megkö­vetelhető az, hogy más nyelveket is beszéljen, beszél­jen németül, francziául és hogy miután mi a tisztikart a műveitek sorából veszszük, egy müveit embernek az nem eshetik nehezére, hogy a német nyelvet félig­­meddig oly mérvben elsajátítsa, hogy azon a vizsgát letehesse. C’est le ton, qui fait la musique. Egyes sza­vakat kiragadni, elferdíteni, könnyű mesterség. (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Tisza Kálmán teszi! Zaj jobbfelől. Tisza Kálmán a terembe lép. Hosszan tartó zajos élénk éljenzés jobbfelől. Nagy derültség a bal és a szélsőbaloldalon.) Hoitsy Pál képviselő úr azt állította, hogy elég, ha németül beszél valaki, de azzal nem törődnek, hogy várjon tanult-e és tud-e valamit. Nem hiszem, t. ház, hogy a t. képviselő úr sa­ját tapasztalatából beszélne, (Derültség jobbfelől.) mert máskép beszélt akkoriban, midőn tőle a vizsgát követelték. (Derültség jobbfelől.) Az állíttatott, t. ház, mintha én azt mondottam volna, hogy a német nyelv a közös hadsereg egyedüli kapcsa. Engedelmet kérek, te hát, ezt én nem mondottam, hanem azt mondottam, hogy a német nyelv az egyedüli érintke­zési kapocs. Ez pedig más. Hogy akarnak egymással érint­kezni a magyarok, a horvátok, a németek, a tótok és a többiek, ha nem tudnak egymással beszélni ? Hisz az ellenség előtt nem lehet jelekkel érintkezni. (Zaj.) Az érintkezési kapocs, t. ház, egészen más; más kapocs a dinasztia és a többi. Ennyit, t. ház, ma­gam is tudok, és így nem vagyok arra szorulva, hogy az iráni előadásokat hallgassak. (Zaj.) Ismétlem, az érintkezési kapcsot hangsúlyoztam, t. ház, és ez a do­log lényege. Minthogy ezekben, t. ház, preczizíroztam elő­ször a tényleges állapotot és jeleztem egyúttal az egyetemi ifjúság küldöttségének adott válaszom tar­talmát, most legyen szabad áttérnem az interpelláczió egyes pontjaira. (Halljuk! Halljuk!) Az interpellá­czió első pontja így szól: Igaz-e, hogy úgy nyilatko­zott, hogy a vizsgálat magyar nyelvű letehetését az illető helyen elő sem meri hozni ? Igaz, mondottam és a házban most előadtam okát, hogy azt miért mondottam. Ezzel,­­azt hiszem, te­hát, hogy a második kérdés önként elesik. A harmadik kérdés ekképen szól: hajlandó vagyok-e lépéseket tenni, hogy azon egy évi önkén­tesek, kik a német nyelvet nem bírják, a honvédségbe osztassanak be és ott róhassák le szolgálati évüket ? Erre nézve megint bátor vagyok azt válaszolni, hogy azt jelenleg nem teszem. (Mozgás a szélsőbalon. Fel­kiáltások : Nem teheti!) Nem tehetem. Nem tehetem pedig azért, mert az 1882. XXXII. t.-cz. tárgyalása alkalmával, midőn az egyévi önkéntességi kedvezmény kiterjesztetett azon egyénekre is, kik ily minőségben eddig a honvédségbe be nem voltak oszthatók. Szilágyi Dezső képviselő úr részéről létetett egy indítvány, mely nem mozgott ugyan azon irányban, mely a mostani interpellác­ió kérdésében rejlik, hanem oda volt irányozva, hogy az egyéves önkéntesek legalább számra nézve oszlassa­nak fel a hadsereg és a honvédség között és a t. ház bölcsesége átlátván akkoriban, hogy a közös hadsereg­nek, mely első­sorban van hivatva a monarchia és abban Magyarország védelmére, tisztekre is van szüksége. Minthogy pedig a tiszti elem nagyon természetesen csakis a műveit elemből vehető, mely műveit elemet a hadseregben leginkább az egyéves önkéntesek reprezentálják, a törvényhozás helyesnek találta Szi­lágyi Dezső képviselő úr indítványát el nem fogadni és kimondani azt, hogy a­kinek igénye van az ön­kéntességi kedvezményre és a hadköteles kor be­állta előtt akarja leróni tényleges szolgálati köteles­ségét, az köteles legyen a közös hadseregbe beállani s csak azok, kik egyévi önkéntesi joguk fentartása mellett a sors szerinti állítást bevárják, osztassanak be a sorsszám szerint vagy a közös hadseregbe vagy a honvédségbe, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márcz. 28-án. I. A katonatisztek és legénység özvegyei­nek és árváinak katonai ellátásáról szóló tör­vényjavaslat ma részleteiben is letárgyalta­tok. A ház a honvédelmi miniszter hozzájá­rulásával a pénzügyi bizottság jelentése sze­rint fogadta el a törvényjavaslatot, a pénz­ügyi bizottságnak a törvényjavaslathoz csa­tolt határozati javaslatával együtt. Hoitsy Pál határozati javaslata mellőztetett. . A javaslat ellen első szónok C­san­ád­y

Next