Pesti Napló, esti kiadás, 1887. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-26 / 84. szám
84. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények,, a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Szombat, márczius 26. 38. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai kulfuaküldése kívántatik, postabélyegre havonként 96 kr., évnegyedenként 1 forint felüül fizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Budapest, márczius 26. Csakugyan újra teljes válságban van a Depretis-kormány. Az összes miniszterek lemondottak s most Depretis Crispi megnyerésén fáradozik, ki tudvalevőleg a legutóbbi parlamenti vitákban igen nagy szerepet játszott és sok bajt okozott a kormánynak. Csakhogy nem először történik, hogy Depretis Crispit a maga részére megnyerni igyekszik. A legutóbbi válság alkalmával szintén történtek ily irányú kísérletek, de sikertelenül. Több eredményük lesz-e most, azt bajos megmondani. De annyi bizonyos, hogyha Depretis most sem tudja kabinetét gyökeresen reorganizálni, akkor azután önmaga sem maradhat tovább a kormány élén.A Salisbury-kormány tudvalevőleg újabb kényszerrendszabályokat akar Izlandban a rendzavarók ellen alkalmazni. Minthogy a Oiladstone-ellenes szabadelvűek a kormány javaslatát csak úgy hajlandók elfogadni, ha ugyanakkor az ír bérlőknek további engedmények adatnak, a kabinet ide vonatkozólag szintén terjesztett elő törvényjavaslatot. Ez elsősorban a bérlők tizedfizetési kötelezettségét a földesurakra akarja átruházni. Salisbury, midőn a bilit a felsőházban előterjesztette, utalt az ír mezőgazdaság hanyatlására, melyet azonban elsősorban a szabad kereskedés visszahatásának tulajdonított. A főrendiház pénzügyi, közgazdasági és közjogi bizottsága Szávy József koronaőr elnöklete alatt tartott ülésében (jegyző Fiáth Miklós dr.) folytatólag tárgyalta a vámtarifára vonatkozó törvényjavaslatot. A XXI. csoporttól fogva általánosságban és részletesen elfogadta a törvényjavaslatot. A kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök, Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter és Matlekovics Sándor államtitkár voltak jelen. A bolgár trónt Berlinből jelentik tegnapi kelettel . A Kreuzzeitung párisi értesülése szerint Battenberg Sándor herczeg megválasztásának eszméje újból fölmerült. Az orosz-török viszony meglazult, mert a porta nem akart Keletruméliába benyomulni. Leuchtenberg György herczeg kevés hajlandóságot mutat a bolgár trónjelöltség elfogadására. Katkov a helyzetről. Parisból jelentik tegnapi kelettel. Katkov a Figaro levelezője előtt következőleg nyilatkozott: Ha Oroszországban Boulanger és Saussier tábornokokat kedvelik, az onnan van, mert mindketten a kommün rendetlenségei ellen harczolnak s a gyarmatpolitikát ellenzik. Francziaországnak épp oly kevéssé szabaderejét kifelé szétforgácsolnia,mint Oroszországnak. Ez Európa békéjének legszolidabb alapja s a francziák és oroszok közeledésének legkomolyabb indoka. A hármasszövetség meghalt s nem fog többé feltámadni. Bismarck hasztalan fog arra törekedni, hogy a czárt újból megnyerje. A czár nem akar többé hozzácsatlakozni. Mit tesznek hát, hogy rá ijeszszenek s Francziaországtól elforditsák ? Francziaországban felkeltik a forradalmi párt exaltáczióját s ugyanakkor Pétervárott összeesküvéseket szítanak. Németország ilyen után reméli a czárt megnyerhetni. A czár nagy és hatalmas Francziaországot akar s háború esetén nem hagyná Francziaországot kisebbíteni. A köztársasági államforma nem akadály. A czár mindenekfölött hazafi s országának nagyságát óhajtja. Ha Francziaország közös érdekű kérdésekben azt fogja mutatni, hogy közeledik Oroszországhoz, úgy a szövetség létre fog jönni. Kár, hogy A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. ARANYFÜST. — Regény. — 58 Irta: WOHL STEFANIE. IY. KÖNYV. .a. tiltott g-y-timöic«, 36. FEJEZET. Mária a kis antik szekrényhez rohant, melyben meghittebb levelezéseit tartogatni szokta. Nem fontolta, meg, tán önkivülethez hasonló állapotában nem is tudta mit tesz, midőn az összegyűrt sárga levelet, a megvetés egy leírhatatlan mozdulatával, odadobta férjének. — Ha becsületes asszonyok ilyen leveleket írnak, akkor Liza is becsületes asszony! — kiáltá, s nem bírván többé könyein uralkodni, zokogva vetette magát egy kerevetre. Ki hinné! Szelényi első érzése nem az ijedelem, sem a megszégyenülés, hanem a harag volt. Hogy jutott Mária ehhez a levélhez ? Milyen jognál fogva leste meg titkait és olvasott el olyan leveleket, melyek nem ő neki voltak czimezve ? Ha megtette, úgy viselje büntetését, ő lesz az utolsó, ki azt megkönnyíti. — Ha becsületes asszonyok leveleket lopnak, úgy te is becsületes asszony vagy — viszonzá, a legnagyobb hidegvérrel kalapja után nyúlva. Mária már is érezte, hogy tovább ment, mint kellett volna. Férje megvető nyugalma mélyen megsebezte. Felugrott. — Nem loptam e levelet — mondá nyugodtabban. — Árokházán vesztetted el és az, a ki megtatalálta, kezeimhez juttatá. Már most Szelényin volt a sor, hogy szint váltson. Csakis egy személy volt akkor Árokházán, ki nekik ezt a szolgálatot megtehette, ez esetben pedig Liza jó hírneve komoly veszélyben forgott. — Blanche? — kérdő kétkedően, majdnem alázatosan. — Nem szoktam árulkodni — felelé Mária elfordulva. Szelényi türelmetlenül ajkába harapott, de azért mérsékelte magát. — A nők elfojthatatlan levélíró szenvedélye nagy szerepet játszik házaséletünkben, — mondá végre könnyedén. — Nem tudom melyik apa volt az, ki fiának végrendeletében lelkére kötötte, hogy még czipészének se írjon levelet, mert az vérpadra viheti. Emlékszel, mátkaságunk alatt is csak egyszer vesztünk össze — akkkor is egy levél miatt .... Az utolsó pár szót nagyon lassan tagolta s Mária rögtön megértette, hogy férje vissza akarja neki adni a kölcsönt. Ez mindennél jobban bántotta. Elfordult, mig Szelényi, szavainak hatását látva, közelebb lépett és kezét karjára tette. — Legyen eszed, Miczi — mondá halkan. — Liza itt is csak meggondolatlan volt, egyéb semmi. Esküszöm! Mindenre, a mi szent előttünk, esküszöm, hogy semmi sem történt köztünk, hogy oly tisztán hagyta el a pavillont, a mily tisztán oda belépett. Mária egy hirtelen mozdulattal kiragadta karját férje kezéből és visszalépett. — Hát csakugyan ott volt ? — kérdésezőn arczába nézve, mig Szelényi későn vette észre, hogy ügyetlenséget követett el. Elfelejtette, hogy a levélben kitűzött időpontban történt a szerencsétlenség s hogy Máriának ennélfogva azt kellett hinnie, hogy az megakadályozta a légyottot. Zavarában még egyszer eldadogta .... — Esküszöm .... — Ne folytasd, nem vagyok kiváncsi___felelé Mária, teljes erejéből összeszedve magát és az ajtóhoz közeledve, honnan visszafordult. — Még egyet. Én nem megyek pünkösdre. Ha nekem tetszik — mehetsz! és könyeit nem bírván többé visszafojtani, sietősen elhagyta a szobát. 37. FEJEZET. Két szerelmes között rendesen az lesz a vesztes — aki jobban szeret. Hát még ha az egyik szeret, a másik megszűnt szeretni! Itt józan megfontolás, a hidegség egyensúlya, ott merő vakság, szenvedélyeskedés, ügyetlenség. De Máriában mégsem halt ki annyira a józan ész, hogy egyszer magára hagyatva, de ne ismerte volna, hogy a lefolyt jelenetben egyebet se tett oktalanságoknál. Megsértette férjét, magát megutáltatta vele, Lizának pedig semmit sem ártott. S mégis, óh féltékeny szerelem örök félszegsége! — oktalanságait azzal koronázta meg, hogy férjét egyedül hagyta pünkösdre menni. Midőn mint egy kihívást dobta oda neki az engedélyt, hogy elmehet, nélküle, nem képzelte, hogy szavánál fogja fogni. De Szelényi, ha nem is vitte volna örült, már szinte legyőzhetlen vágya, maró daczból is elment volna. S a fiatal asszony engedte menni. Most már tisztában volt azzal, hogy újból hibáz ; ezerszer megbánta a mit tett — és nem szólt — engedte menni. Szelényi Zátonyiékkal szemben azonnal készen volt a kifogással. Mária egy idő óta, tán a nyári hőség következtében, kissé rosszul érzi magát s házi orvosuk megtiltotta, hogy sok utazgatással kifáraszsza magát, mielőtt a tengeri fürdőben meg nem erősödött. De ami késik, nem múlik, visszatértük után okvetlenül eljön Pünkösdre. Gróf Zátonyi feltűnő szertartásossággal fogadta a minisztert, sőt még ünnepélylyel is kötötte össze e fogadást, a családi gyász miatt, természetesen házon kívül. Küldöttség várta a megye székvárosában az indóháznál s a helyett, hogy gróf Zátonyi vendégét mindjárt Pünkösdre vitte volna, a város legdíszesebb vendéglőjébe hajtattak, vagy harmincz fényes fogat által követve, melyeket a megye előkelősége töltött be. A Zátonyi és közte létező pártkülönbséget tekintve, Szelényi erre legkevésbbé sem volt elkészülve ; sem a százterítékű bankettre, mely a fogadtatást követte, sem pedig a három órai politizálásra, mely éjfélig tartotta együtt a társaságot. S milyen politizálás volt ez! Egészen Zátonyi szellemében, ki e vidéknek, fájdalom kényura nem lehetvén többé, annak legalább védura maradt és kegyes leereszkedésének egész lekötelező vonzerejét arra használta fel, hogy üdvös nézeteinek minél több hivet szerezzen. Ez annál jobban sikerült neki, miután a megye tisztikara, s a vidék birtokosai úgy is afféle Dalai Lámát láttak a gazdag pünkösdi grófban, ki ha orrát megfujta, mindenki áhítattal hallgatótt. Hogy ily körülmények között, a feudalizmus romjainak ezen türelmes őre, mit sem veszthetett elavult nézeteinek fanatizmusából, az magától értetődik. Szelényi egyszer nevetve jegyezte meg, hogy Zátonyival beszélve, úgy érzi magát, mintha Pompeji és Herkulanumban sétálgatna. Bizonyos, hogy gróf Zátonyi minden szava, a kiásott régiség authentikus bélyegét viselte és ha testi születése e századba is esett, észjárásának születésnapját a tizenötödik századba kellett volna visszatenni. Kedvencz vesszőparipája volt például a hűbéri rendszer megszüntetésének kártékonysága. Ezen tárgy fölött ép oly ékesszólóvá tudott válni, mintha a sajtószabadságról volt szó. Szerinte mindkettővel mintha kést adtak volna annak a gyámoltalan gyermeknek a kezébe, mit népnek neveznek. Csoda-e, ha megvágja vele magát is, feljebbvalóit is és hogy utoljára fel fogja vele metszeni a társadalom ereit? Ezen szép és találó hasonlat most azon alkalomból jutott eszébe, hogy a külföldi munkászavargásokról volt szó. Mindnyájan szörnyen felmelegedtek ezen tárgy fölött. — Mert utoljára mit akarnak ? — mondá Zárkövy Gergely nagybirtokos és a megye gazdasági egyletének elnöke, köszvényes lábát simogatva. — Mi közünk a néphez ? Nem jobbágyaink többé. Nem szabad róluk gondoskodnunk. . .. Már most tessék nekik megélni, tessék meg is gazdagodni, senki sem akadályozza őket ebben. De aztán a munkaadó, a tőkepénzes is szabad ember s ha nem akarja a munkát jobban megfizetni, az megint az ő dolga és valóságos szamár, ha egy pár tucat sztrájkoló éhenhaló láttára, megszeppen és engedményekre ragadtatja magát. Gróf Zátonyi gondterhes arczczal bólintott fejével. — Úgy van. A milyen békés természetű ember vagyok, ez esetben szigorú, sőt kérlelhetlen rendszabályokat alkalmaznék. Csak igy fognak észretérn ezek a szerencsétlenek. Zárkövy Gergely hirtelen elsavanyodó arczcal — lába ma már megint barométrum szerepet vállalt — vállat vont. — Dehogy fognak. Már nem is remélem többé. Az a baj, hogy olvasni tudnak. — Bizony az a baj — sóhajtott gróf Zátonyi. — Mert hát vannak olyan lelkiismeretlen irók, mint az a Luzzati, Laveley, Marx, kik a népet úgynevezett »jogairól« világosítják fel. Mintha rendezett, észszerű társadalmi viszonyok mellett a népnek más joga lehetne — mint az engedelmesség. Zárkövy Gergely igazság szerint legtávolabbról sem sejtette, mik tulajdonképen azok a Luzzati, Laveleye vagy Marx, miután azonban Zátonyi szavai után ítélve nyilván írók lehettek, nem bírta visszafojtani határtalan megvetését. — Tollforgató Gsindli! — felelé nyomatékkal. — Csak volnék Magyarország kormányelnöke, majd megmutatnám mit csinálnék, nemcsak a téntanyaló, de a kalimpáló és pingáló ingyenélőkkel is, kik manapság mindenüvé betolakodnak. A szellem arisztokratáinak nevezik magukat, azután a legelső alkalommal ellenünk fraternizálnak a csőcselékkel......... Gsindli! — ismétlő még hangosabban, anélkül azonban, hogy a künkösdi gróf ez egyszer helyeslésével támogatta volna. Gróf Zátonyi sokkal finomabb nevelésű gavallér volt, mintsemhogy kedvezőtlenül nyilatkozott volna az irodalom és művészet munkásairól. Sőt, bár a legjobb akarattal sem lehetett ráfogni, hogy társaságukat keresi, vagy munkásságukat támogatja, lekötelező leereszkedése nem ismert határt, ha esetleg találkozott velük. Mert igy kívánja azt a nagyúri dilc! Szelényi nagyon csendes volt. Alig tett néhány megjegyzést és csaknem közbeszólás nélkül hagyta őket beszélni. Már azért sem vitatkozott, mert mindnyájukat Zátonyival együtt, a pokol legfenekére kívánta. Hát annak jött ő ide? Annak veszett össza Máriával ? Mintha minden összeesküdött volna arra, hogy utoljára valami jóvátehetetlen bolondságot kövessen el, csakhogy Lizát viszontlássa. (Folyt, kör.) Francziaország a bolgár kérdésben nem lépett fel erélyesebben, mert ezzel kimutathatta volna, hogy Francziaország oly hatalom, melylyel számolni kell. Nem kellene az egész játékot Bismarckra bízni. Oroszország támogatni akarja Francziaországot. Az Olaszországgal való szövetség nem fog sokáig tartani s Angolországnak nemsokára elég dolga lesz Oroszországgal, mert Oroszország hatalma küzdés nélkül is csakhamar Indiáig fog terjedni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márcz. 26-án. I. A katonatisztek és a legénység özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról szóló törvényjavaslat volt a mai ülés napirendjén. Tárgyalása be nem fejeztetetett s Fejérváry báró honvédelmi miniszter beszédét a hétfői ülésre volt kénytelen halasztani. A beszédek folyamán a honvédelmi miniszternek a magyar nyelvű tiszti vizsga iránt tett nyilatkozata is szóba jött. Dániel Ernő mint a pénzügyi bizottság, Munich Aurél mint a honvédelmi bizottság előadója szólottált a törvényjavaslat elfogadása mellett. Horánszky Nándor elfogadja a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság határozati javaslatával együtt. Hoitsy Pál külön határozati javaslatot nyújtott be a törvényjavaslat ellen, melyet Orbán Balázs be is pártolt. Pokonyi Géza figyelmeztette a honvédelmi minisztert, hogy nyilatkozzék azokról, miket ellene Hoitsy felhozott. Erre nagy zaj támadt a házban, az elnök, továbbá Madarász József szóltak e kérdéshez. Neuman Ottó a törvényjavaslat ellen szólott. Gruber János és Meszlényi Lajos interpellácziókat nyújtottak be, mire az ülés VIB-kor véget ért. II. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Tibád Antal, Beöthy Algernon, Tors Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Fabiny Teofil, Széchenyi Pál gróf, Trefort Ágoston, Baross Gábor, Fejérváry Géza Jr., Bedekovics Kálmán. Az ülés kezdődik i. e. 11 óra után. Bejelentések. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja Torontál megye közönségének kérvényét, melyben Vasmegyének felterjesztését pártolván, a Romániával kötendő vám- és kereskedelmi szerződésben mezőgazdaságunk érdekeit figyelembe venni s a hazai búzát és állattenyésztést a hasonló román termékek behozatala ellen, mérsékelt védvámban részesíteni kéri. Kiadatik a ház kérvényi bizottságának. Földváry Miklós az állandó igazoló bizottság jelentését mutatja be Wekere Sándor igazolása tárgyában. A szabályszerű harminc nap fentartásával igazoltatik. Matuska Péter az igazságügyi bizottság jelentését mutatja be az ügyvédi rendtartás módosításáról szóló novella tárgyában. Annak idején napirendre tűzetik. Harmadszor felolvastatik a chilei háború alkalmával szenvedett károsítások pótlásáról szóló törvényjavaslat. Felolvastatik az interpellácziós könyv, melybe két interpelláczió van bejelentve. A katonai özvegyek és hevük ellátása. Tárgyalás alá vétetett a hadsereg, haditengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek ellátásáról szóló törvényjavaslat. Dániel Ernő a pénzügyi, Münnich Aurél a véderő bizottság nevében elfogadásra ajánlják a törvényjavaslatot. Horánszky Nándor kijelenti, hogy e törvényjavaslatot elfogadja, de azon feltétel alatt, ha a 36-ik §-hoz benyújtandó módosítványa elfogadtatik. Beszédét reggeli lapunkban fogjuk közölni. Hoitsy Pál nem fogadja el a törvényjavaslatot. Nemcsak pártállásánál fogva, hanem azért sem, mert a katonatisztek különben is sokkal jobban vannak ellátva a megfelelő tagosztályba tartozó polgári tisztviselőknél, amit adatokkal mutat ki. Rendkívüli aránytalanságot lát a katonatisztek javadalmazása és a legénység ellátása között. A következő határozati javaslatot terjeszti elő : A képviselőház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja, hanem utasítja a honvédelmi minisztert, dolgozzon ki egy külön törvényjavaslatot a honvédség és népfelkelési tisztek és legénység özvegyei és árvái katonai ellátásáról s azt a képviselőházhoz lehetőleg rövid idő alatt nyújtsa be. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Orbán Balázs nem fogadja el a törvényjavaslatot. Szóltak még Polónyi Géza, kinek beszédébe az elnök több ízben ismételten közbeszólott, Madarász József, Herman Ottó a törvényjavaslat ellen és Münnich Aurél személyes kérdésben. Az ülés ezen részére reggeli lapunkban visszatérünk. Az általános tárgyalás folytatása a hétfői ülésre halasztatott. Interpollíroztunk. Az ülés végén az interpellácziók terjesztettek elő. Gruber János a következő interpellácziót intézi az igazságügyminiszterhez, a Németh-Egres somogymegyei községből múlt évi május hó 30-án elrabolt Markus Ágnes ügyében: 1. Hajlandó-e a t. miniszter úr a belügyminiszter úr közbevonásával is a bűntények felderítésére és nem elpalástolására hivatott kötelességmulasztó hatósági közegeket a legszigorúbb felelősségre vonni s azokat a kifejlendőkhöz képest a törvény szigorával sújtani ? de a mi ennél lényegesebb, 2. kész-e azonnal intézkedni, hogy ezen vérlázító bűntény a maga szokott törvényes útjára tereltessék, következéskép a bűnügyi vizsgálat azonnal megejtessék, sőt ezt megelőzőleg, nehogy a vizsgálat eredménye veszélyeztetve legyen, vádlottak rögtön vizsgálati fogságba vettessenek ? Meszlényi Lajos a következő interpellácziót intézi a honvédelmi miniszterhez: Tekintettel a múlt heti közleményekre, melyek az igen t. honvédelmi miniszter azon válaszát tárgyalják, melyet állítólag m. kir. testvér-egyetembelik küldöttségének az egyévesi önkéntesi vizsgának magyar nyelvem letehetésének tárgyában adott, egész tisztelettel bátorkodom kérdezni: 1- szer. Igaz-e, hogy úgy nyilatkozott, hogy a vizsgálat magyar nyelvem tehetését az illető helyen elő sem meri hozni ? 2- szor. Ha igaz, mely indokok azok, melyekből e nyilatkozatát merité ? 3- szor. Ha az egyévesi tiszti vizsga letehetése a hadseregnél kivihetetlen lenne, megteszi-e a lépéseket arra nézve, hogy azok, kik a német nyelvet nem bírják, a m. kir. honvédségnél szolgálhassák le önkéntességi évüket s tiszti vizsgájuk letevése után a honvédségnél mint tisztek maradjanak. Mindkét interpelláczió az illető miniszterekkel közöltetni határoztatott. Az ülés d. u. 21/a órakor ért véget. A beretzki kerület választói márczius 18-án a választók abszolút többségének jelenlétében egyhangúlag lelkesedve jelenlegi képviselőjüket, a mérsékelt ellenzéki Lyka Dömét jelölte ki a jövőre is képviselőnek. Az ide vonatkozó jegyzőkönyvet megküldték Lyka Dömének, ki a jelölést elfogadta s a kerületben személyes megjelenését is mielőbb kilátásba helyezte. — Kitüntetett egyetemi tanár, Mayer Salamon dr. bécsi egyetemi tanár, kinek a magyar büntetőtörvény és büntetőjogi irodalom külföldön való megismertetése körül fényes érdemei vannak, a franczia közoktatásügyi miniszter e hó 14-én kelt elhatározásával, irodalmi érdemeinek elismeréséül közoktatásügyi tisztté (officier de l’ instruction publique) nevezte ki és az arany pálma jelvényével diszítette fel. — Janny Gyula drt, az Erzsébet-kórház igazgatóját, Ráth Károly főpolgármester a Rókus-kórház ideiglenes igazgatójává nevezte ki. — Lumnitzer sebészeti tanszéke. A belügyminiszter a fővároshoz ma intézett leiratában jóváhagyta, hogy az egyetem II. sebészeti tanszéke további öt évre a Rókus-kórházban maradjon. — Gyári tűz. Schuller Miksa papírlemez gyárában, István út 3. szám alatt, tegnap délelőtt tűz ütött ki a szárító műhelyben. Még mielőtt a tűzoltóság a helyszínére megérkezett, a munkások a tüzet eloltották. — Gyászmise Kraszevszkiért. A lengyelek híres regényírójának, Kraszevszki József Ignácznak emlékére ma délelőtt gyászmisét rendeztek a Ferencziek templomában. A budapesti lengyel egylet tagjai Stempsen Lajos egyesületi elnök vezetése alatt jelentek meg és díszes koszorút helyeztek a templom hajójában felállított ravatalra. Jelen volt a gyászünnepélyen Klapka tábornok is. Ugyancsak Kraszevszki emlékének szenteli a budapesti lengyel egylet mai estélyét, amelyen Novaczka kisasszony és Melniczkyné urhölgy Kraszevszki költeményeit fogják szavalni, Galandy ur pedig a kiváló lengyel költő életrajzát fogja felolvasni. A lengyelek már megkezdték maguk közt a gyűjtést Kraszevszki síremlékére.^ — Egy tiszt öngyilkossága. Bécsben tegnap egy Halma János nevű fiatal főhadnagy, aki keresményéből anyját és testvérét is eltartotta, hosszas betegsége miatt megölte magát. Szobatársának, Luczinszki hadnagynak jelenlétében előbb egy beretvával elvágta a nyakát, aztán pedig revolverrel mellen lőtte magát s néhány másodpercz múlva kiszenvedett. Az egész oly gyorsan ment végbe, hogy Luczinszki hadnagy nem akadályozhatta meg az öngyilkosságot. KÜLÖNFÉLÉK. — Am. tud. akadémia márczius 28-án (hétfőn) délután 5 órakor összes ülést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Szilágyi Sándor r. t. emlékbeszéde Gyárfás István r. t. fölött. 2. Folyó ügyek. Az egyetemi ifjúság mozgalma. Az egyetemi fiatalság Fejérváry miniszter válasza ügyében holnap délután 4 órakor a Papnöveldeutcza 4 sz. ház kerti helyiségében ülést tart. A mozgalom vezetői, Bartha Alajos, Papp Zoltán és Szomjas Lajossal élükön, ma délután falragaszt bocsátanak ki, mely igy hangzik: Egyetemi Polgártársak! Reátok, akik abban a reményben növekedtek, hogy ha már ti nem is, de a közel nemzedék magyar vezényszó mellett fogja védelmezni hazáját, reátok, akik minden erőtökkel a magyar nemzeti művelődés előmozdítására és megszilárdítására most gyűjtitek az anyagot; nem érdektelen az, midőn a magyar honvédelmi felelős miniszter megtagadja az egyetemi ifjúság azon kérését, hogy a közös hadseregbeli tiszti vizsga letevésénél a magyar nyelv érvényre emelésére igyekezzék, s midőn kijelenti, hogy a közös hadseregben művelt tiszteket akarnak látni, amihez feltétlen kellék a német nyelv tudása. A magyar honvédelmi miniszter, akinek bár nem törvényben kimondva, minden magyar ember azt teszi föladatává, hogy eszményünkhöz, az önálló magyar hadsereghez az utat lassankint kiegyengesse, nem meri indítványozni felsőbb helyen a magyar nyelv alkalmazását a tiszti vizsgák letételénél, nemcsak, hanem tagadja, hogy a német nyelv tudása nélkül Magyarországon művelt tisztek lehessenek. Ebben az ügyben emelünk szózatot! Az egyetemi ifjak, ha tüntetésük az ország hangulatával egyezett, mindig mutattak fel eredményt. Hentzi sírját többé Jatiszkik megkoszorúzni nem fogják, s reméljük, hogy honvédelmi miniszter fentiekhez hasonló nyilatkozatot nem fog adni. Mi a tegnapi ifjúsági értekezlet meghagyásából felhívunk titeket, hogy ezen ügynek tárgyalása végett holnap, azaz vasárnap délután 4 órakor a Papnövelde utcza 4. sz. a. telken megjelenjetek olyan számban, melyet az ügy fontossága megkövetel. Ott legyünk! A kiküldött bizottság. Az egyetemi ifjúság gyűlésére jelvények is lesznek kiosztva, melyek ma délután az egyetem folyosóján vehetők át. A holnapi gyűlés tárgyát elsősorban a képviselőházhoz intézendő kérvény fogja képezni. A kérvény, amint azt a mozgalom vezetői eddig kidolgozták, előadja az ügy történetét, a miniszter válaszát mélyen elszomorítónak mondja. Az ifjúság hiszi, hogy a nemzeti hadsereg s a haza függetlenségének eszméje örökké élni fog a nemzet szívében, de tudja azt, hogy egyelőre meg nem valósítható. Czélszerű tehát, ha ama nagy változásra előkészítő lépések történnek. Ha a magyar nyelv a hadsereg keretén belül jogaiba lépne, a monarchia védereje nem csökkenne, az ifjúság kívánja tehát, hogy a hadsereg magyar ezredeiben a hivatalos nyelv s a vezényszó magyar legyen. Az ifjúság küldöttsége ma délelőtt ott járt Török főkapitánynál s az egyetem rektoránál. A főkapitány ismét kijelentette, hogy a gyűlés megtartását nyilvános helyen meg nem engedheti, de a magánhelyiségekben való megtartás ellen semmi kifogása nincs. A rektor pedig azt válaszolta, hogyha az ifjúság az egyetem épületében akar gyülésezni, írásbeli kérvényt nyújtson be, így tehát az ifjúság végül abban állapodott meg, hogy a papnövelde-utczai kerti helyiségben gyűl össze. Törvényszéki csarnok, — A fogtechnikusok pere. A mai folytatólagos tárgyaláson a járásbíró jelentette, hogy a tegnapi nap folyamán a vádlottak mindenikénél házkutatást tartott s ez alkalommal számos arany plombát, arany lemezt, fogtisztitó s egyéb műszereket foglalt le. — Barna (Dick) József azt adja elő, hogy a nála lefoglalt műszereket ő csak a fogtechnikánál használta. Móczár Gyula nem tagadja, hogy a lefoglalt szereket ő a foghúzásnál s egyéb szájüregben való műtétnél használta, de mentségére azt hozza fel, hogy szigorló orvos és a fogorvosi vizsga letevésére már engedélyt is nyert. Véleménye szerint a szigorló orvosnak szabad a szájüregekben műtétet végezni. A bíró konstatálja, hogy a szakértőként beidézett Ajtay Sándor dr. törvényszéki orvos ágyban fekvő beteg s maga helyett Kovács Nagy Lajos egyetemi tanársegédet küldötte el, akit a bíró ki is hallgatott. Arra a kérdésre, hogy mit ért szájüregekben való műtét alatt, azt adja elő, hogy az alatt mindazon műtét értendő, mely bizonyos gyógyszél elérése végett a szájüregben végeztetik, akár vérzéssel jár az, akár nem. Ilyen műtét például a foghúzás, plombálás, fogtisztítás stb. A fogaknak, fogsoroknak beillesztése is a műtét fogalma alá sorozható és azt csakis oly egyének végezhetik, akik orvosi szakképzettséggel bírnak, vagy hosszabb időn át e téren nagy jártasságra tettek szert. A foghúzás minden esetben orvosi műtét. A bíró: Nem minden esetben, így például némely borbély jogosítva van fogat húzni. A szakértő: De nem orvosi diploma alapján. — A bíró: Mit tart ön nehezebb műtétnek, a foghúzást-e vagy a plombálást ?A szakértő: A plombáláshoz általában véve nagyobb orvosi ismeret és jártasság kívántatik. Arra a kérdésre, várjon a foghúzásra jogosított egyén jogosítva van-e plombálásra is, megjegyzi, hogy arról a törvény intézkedik, ő csak egyéni véleményének ad kifejést akkor, midőn megjegyzi, hogy az az egyén, aki jártas a foghúzásban, lehet, hogy a plombáláshoz nem ért, mert a plombálás nagyobb szakértelmet igényel. Ezután Orosz Sándor gyakorló orvost, mint tanút hallgatták ki. A bíró: Önre Mezei Péter borbélymester hivatkozott annak igazolására, hogy ő a plombálást az ön szigorú felügyelete mellett végezte. A tanú: Több alkalommal segédkeztem neki az operáczióknál. Arra nem emlékezem, hogy Mezei