Pesti Napló, esti kiadás, 1887. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-26 / 84. szám

84. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények,, a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Szombat, márczius 26. 38. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai kulfuakü­ldése kívántatik, postabélyegre havonként 96 kr., évnegyedenként 1 forint felüül fizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi Napló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Budapest, márczius 26. Csakugyan újra teljes válságban van a Depretis-kormány. Az összes miniszterek le­mondottak s most Depretis Crispi megnyeré­sén fáradozik, ki tudvalevőleg a legutóbbi parlamenti vitákban igen nagy szerepet ját­szott és sok bajt okozott a kormánynak. Csakhogy nem először történik, hogy Depre­tis Crispit a maga részére megnyerni igyek­szik. A legutóbbi válság alkalmával szintén történtek ily irányú kísérletek, de sikertele­nül. Több eredményük lesz-e most, azt bajos megmondani. De annyi bizonyos, hogyha Depretis most sem tudja kabinetét gyökere­sen reorganizálni, akkor azután önmaga sem maradhat tovább a kormány élén.­A Salisbury-kormány tudvalevőleg újabb kényszerrendszabályokat akar Izlandban a rendzavarók ellen alkalmazni. Minthogy a Oiladstone-ellenes szabadelvűek a kormány javaslatát csak úgy hajlandók elfogadni, ha ugyanakkor az ír bérlőknek további enged­mények adatnak, a kabinet ide vonatkozólag szintén terjesztett elő törvényjavaslatot. Ez első­sorban a bérlők tizedfizetési kötelezett­ségét a földesurakra akarja átruházni. Salis­bury, midőn a bilit a felsőházban előterjesz­tette, utalt az ír mezőgazdaság hanyatlására, melyet azonban első­sorban a szabad keres­kedés visszahatásának tulajdonított. A főrendiház pénzügyi, közgazdasági és közjogi bizottsága S­z­­­á­v­y József koronaőr elnöklete alatt tartott ülésében (jegyző Fiáth Miklós dr.) folyta­tólag tárgyalta a vámtarifára vonatkozó törvényja­vaslatot. A XXI. csoporttól fogva általánosságban és részletesen elfogadta a törvényjavaslatot. A kormány részéről Tisza Kálmán minisz­terelnök, Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter és Matlekovics Sándor államtitkár voltak jelen. A bolgár trónt Berlinből jelentik tegnapi kelet­tel . A Kreuzzeitung párisi értesülése szerint Batten­berg Sándor herczeg megválasztásának eszméje új­ból fölmerült. Az orosz-török viszony meglazult, mert a porta nem akart Keletruméliába benyomulni. Leuchtenberg György herczeg kevés hajlandóságot mutat a bolgár trónjelöltség elfogadására. Katkov a helyzetről. Parisból jelentik tegnapi kelettel. Katkov a Figaro levelezője előtt következő­leg nyilatkozott: Ha Oroszországban Boulanger és Saussier tábornokokat kedvelik, az onnan van, mert mindketten a kommün rendetlenségei ellen harczol­­nak s a gyarmatpolitikát ellenzik. Francziaországnak épp oly kevéssé szabaderejét kifelé szétforgácsolnia,mint Oroszországnak. Ez Európa békéjének legszolidabb alapja s a francziák és oroszok közeledésének legko­molyabb indoka. A hármasszövetség meghalt s nem fog többé feltámadni. Bismarck hasztalan fog arra törekedni, hogy a czárt újból megnyerje. A czár nem akar többé hozzácsatlakozni. Mit tesznek hát, hogy rá ijeszszenek s Francziaországtól elforditsák ? Francziaországban felkeltik a forradalmi párt exaltáczióját s ugyanakkor Pétervárott összees­küvéseket szítanak. Németország ilyen után reméli a czárt megnyerhetni. A czár nagy és hatalmas Fran­­cziaországot akar s háború esetén nem hagyná Fran­­cziaországot kisebbíteni. A köztársasági államforma nem akadály. A czár mindenekfölött hazafi s országának nagyságát óhajtja. Ha Francziaország közös érdekű kérdésekben azt fogja mutatni, hogy közeledik Orosz­országhoz, úgy a szövetség létre fog jönni. Kár, hogy A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. ARANYFÜST. — Regény. — 58 Irta: WOHL STEFANIE. IY. KÖNYV. .a. tiltott g-y-timöic«, 36. FEJEZET. Mária a kis antik szekrényhez rohant, melyben meghittebb levelezéseit tartogatni szokta. Nem fon­tolta, meg, tán önkivülethez hasonló állapotában nem is tudta mit tesz, midőn az összegyűrt sárga levelet, a megvetés egy leírhatatlan mozdulatával, odadobta férjének. — Ha becsületes asszonyok ilyen leveleket írnak, akkor Liza is becsületes asszony! — kiáltá, s nem bírván többé könyein uralkodni, zokogva vetette magát egy kerevetre. Ki hinné! Szelényi első érzése nem az ije­delem, sem a megszégyenülés, hanem a harag volt. Hogy jutott Mária ehhez a levélhez ? Milyen jognál fogva leste meg titkait és olvasott el olyan leveleket, melyek nem ő neki voltak czi­­mezve ? Ha megtette, úgy viselje büntetését, ő lesz az utolsó, ki azt megkönnyíti. — Ha becsületes asszonyok leveleket lopnak, úgy te is becsületes asszony vagy — viszonzá, a leg­nagyobb hidegvérrel kalapja után nyúlva. Mária már is érezte, hogy tovább ment, mint kellett volna. Férje megvető nyugalma mélyen meg­sebezte. Felugrott. — Nem loptam e levelet — mondá nyugodtab­­ban. — Árokházán vesztetted el és az, a ki megta­­találta, kezeimhez juttatá. Már most Szelényin volt a sor, hogy szint vált­son. Csakis egy személy volt akkor Árokházán, ki nekik ezt a szolgálatot megtehette, ez esetben pedig Liza jó hírneve komoly veszélyben forgott. — Blanche? — kérdő kétkedően, majdnem alázatosan. — Nem szoktam árulkodni — felelé Mária elfordulva. Szelényi türelmetlenül ajkába harapott, de azért mérsékelte magát. — A nők elfojthatatlan levélíró szenvedélye nagy szerepet játszik házaséletünkben, — mondá végre könnyedén. — Nem tudom melyik apa volt az, ki fiának végrendeletében lelkére kötötte, hogy még czipészének se írjon levelet, mert az vérpadra viheti. Emlékszel, mátkaságunk alatt is csak egyszer vesztünk össze — akkkor is egy levél miatt .... Az utolsó pár szót nagyon lassan tagolta s Mária rögtön megértette, hogy férje vissza akarja neki adni a kölcsönt. Ez mindennél jobban bántotta. Elfordult, mig Szelényi, szavainak hatását látva, köze­lebb lépett és kezét karjára tette. — Legyen eszed, Miczi — mondá halkan. — Liza itt is csak meggondolatlan volt, egyéb semmi. Esküszöm! Mindenre, a mi szent előttünk, esküszöm, hogy semmi sem történt köztünk, hogy oly tisztán hagyta el a pavillont, a mily tisztán oda belépett. Mária egy hirtelen mozdulattal kiragadta karját férje kezéből és visszalépett. — Hát csakugyan ott volt ? — kérdé­sezőn arczába nézve, mig Szelényi későn vette észre, hogy ügyetlenséget követett el. Elfelejtette, hogy a levél­ben kitűzött időpontban történt a szerencsétlenség s hogy Máriának ennélfogva azt kellett hinnie, hogy az megakadályozta a légyottot. Zavarában még egy­szer eldadogta .... — Esküszöm .... — Ne folytasd, nem vagyok kiváncsi___felelé Mária, teljes erejéből összeszedve magát és az ajtóhoz közeledve, honnan visszafordult. — Még egyet. Én nem megyek pünkösdre. Ha nekem tetszik — mehetsz! és könyeit nem bírván többé visszafojtani, sietősen elhagyta a szobát. 37. FEJEZET. Két szerelmes között rendesen az lesz a vesztes — a­ki jobban szeret. Hát még ha az egyik szeret, a másik megszűnt szeretni! Itt józan megfontolás, a hidegség egyensúlya, ott merő vakság, szenvedélyes­kedés, ügyetlenség. De Máriában még­sem halt ki annyira a józan ész, hogy egyszer magára hagyatva, de ne ismerte volna, hogy a lefolyt jelenetben egyebet se tett okta­lanságoknál. Megsértette férjét, magát megutáltatta vele, Lizának pedig semmit sem ártott. S mégis, óh féltékeny szerelem örök félszegsége! — oktalanságait azzal koronázta meg, hogy férjét egyedül hagyta pün­kösdre menni. Midőn mint egy kihívást dobta oda neki az en­gedélyt, hogy elmehet, nélküle, nem képzelte, hogy sza­vánál fogja fogni. De Szelényi, ha nem is vitte volna örült, már szinte legyőzhetlen vágya, maró daczból is elment volna. S a fiatal asszony engedte menni. Most már tisztában volt azzal, hogy újból hibáz ; ezerszer meg­bánta a mit tett — és nem szólt — engedte menni. Szelényi Zátonyiékkal szemben azonnal készen volt a kifogással. Mária egy idő óta, tán a nyári hő­ség következtében, kissé rosszul érzi magát s házi or­vosuk megtiltotta, hogy sok utazgatással kifáraszsza magát, mielőtt a tengeri fürdőben meg nem erősödött. De a­mi késik, nem múlik, visszatértük után okvetle­nül eljön Pünkösdre. Gróf Zátonyi feltűnő szertartásossággal fogadta a minisztert, sőt még ünnepélylyel is kötötte össze e fogadást, a családi gyász miatt, természetesen há­zon kívül. Küldöttség várta a megye székvárosá­ban az indóháznál s a helyett, hogy gróf Zátonyi ven­dégét mindjárt Pünkösdre vitte volna, a város legdí­szesebb vendéglőjébe hajtattak, vagy harmincz fényes fogat által követve, melyeket a megye előkelősége töl­tött be. A Zátonyi és közte létező pártkülönbséget te­kintve, Szelényi erre legkevésbbé sem volt elkészülve ; sem a százterítékű bankettre, mely a fogadtatást kö­vette, sem pedig a három órai politizálásra, mely éj­félig tartotta együtt a társaságot. S milyen politizálás volt ez! Egészen Zátonyi szellemében, ki e vidéknek, fájdalom­ kényura nem lehetvén többé, annak legalább védura maradt és ke­gyes leereszkedésének egész lekötelező vonzerejét arra használta fel, hogy üdvös nézeteinek minél több hivet szerezzen. Ez annál jobban sikerült neki, miután a megye tisztikara, s a vidék birtokosai úgy is afféle Dalai Lámát láttak a gazdag pünkösdi grófban, ki ha or­rát megfujta, mindenki áhítattal hallgatótt. Hogy ily körülmények között, a feudalizmus romjainak ezen türelmes őre, mit sem veszthetett el­avult nézeteinek fanatizmusából, az magától értető­dik. Szelényi egyszer nevetve jegyezte meg, hogy Zá­tonyival beszélve, úgy érzi magát, mintha Pompeji és Herkulanumban sétálgatna. Bizonyos, hogy gróf Zá­tonyi minden szava, a kiásott régiség authentikus bé­lyegét viselte és ha testi születése e századba is esett, észjárásának születésnapját a tizenötödik századba kellett volna visszatenni. Kedvencz vesszőparipája volt például a hűbéri rendszer megszüntetésének kártékonysága. Ezen tárgy fölött ép oly ékesszólóvá tudott válni, mintha a sajtószabadságról volt szó. Szerinte mindkettővel mintha kést adtak volna annak a gyámoltalan gyer­meknek a kezébe, mit népnek neveznek. Csoda-e, ha megvágja vele magát is, feljebbvalóit is és hogy utol­jára fel fogja vele metszeni a társadalom ereit? Ezen szép és találó hasonlat most azon alka­lomból jutott eszébe, hogy a külföldi munkászavar­gásokról volt szó. Mindnyájan szörnyen felmeleged­tek ezen tárgy fölött. — Mert utoljára mit akarnak ? — mondá Zár­­kövy Gergely nagybirtokos és a megye gazdasági egy­letének elnöke, köszvényes lábát simogatva. — Mi közünk a néphez ? Nem jobbágyaink többé. Nem sza­bad róluk gondoskodnunk. . .. Már most tessék ne­kik megélni, tessék meg is gazdagodni, senki sem aka­dályozza őket ebben. De aztán a munkaadó, a tőke­pénzes is szabad ember s ha nem akarja a munkát jobban megfizetni, az megint az ő dolga és valóságos szamár, ha egy pár tuc­at sztrájkoló éhenhaló láttára, megszeppen és engedményekre ragadtatja magát. Gróf Zátonyi gondterhes arczczal bólintott fejével. — Úgy van. A milyen békés természetű ember vagyok, ez esetben szigorú, sőt kérlelhetlen rendsza­bályokat alkalmaznék. Csak igy fognak észretérn ezek a szerencsétlenek. Zárkövy Gergely hirtelen elsavanyodó arczc­al — lába ma már megint barométrum szerepet vállalt — vállat vont. — Dehogy fognak. Már nem is remélem többé. Az a baj, hogy olvasni tudnak. — Bizony az a baj — sóhajtott gróf Zátonyi. — Mert hát vannak olyan lelkiismeretlen irók, mint az a Luzzati, Laveley, Marx, kik a népet úgynevezett »jogairól« világosítják fel. Mintha rendezett, észszerű társadalmi viszonyok mellett a népnek más joga le­hetne — mint az engedelmesség. Zárkövy Gergely igazság szerint legtávolabb­ról sem sejtette, mik tulajdonképen azok a Luzzati, Laveleye vagy Marx, miután azonban Zátonyi szavai után ítélve nyilván írók lehettek, nem bírta visszafoj­tani határtalan megvetését. — Tollforgató Gsindli! — felelé nyomatékkal. — Csak volnék Magyarország kormányelnöke, majd megmutatnám mit csinálnék, nemcsak a téntanyaló, de a kalimpáló és pingáló ingyenélőkkel is, kik ma­napság mindenüvé betolakodnak. A szellem arisztok­ratáinak nevezik magukat, azután a legelső alkalom­mal ellenünk fraternizálnak a csőcselékkel......... Gsindli! — ismétlő még hangosabban, anélkül azon­ban, hogy a künkösdi gróf ez egyszer helyeslésével támogatta volna. Gróf Zátonyi sokkal finomabb neve­lésű gavallér volt, mintsemhogy kedvezőtlenül nyilat­kozott volna az irodalom és művészet munkásairól. Sőt, bár a legjobb akarattal sem lehetett ráfogni, hogy társaságukat keresi, vagy munkásságukat támo­gatja, lekötelező leereszkedése nem ismert határt, ha esetleg találkozott velük. Mert igy kívánja azt a nagyúri dilc! Szelényi nagyon csendes volt. Alig tett néhány megjegyzést és csaknem közbeszólás nélkül hagyta őket beszélni. Már azért sem vitatkozott, mert mind­nyájukat Zátonyival együtt, a pokol legfenekére kí­vánta. Hát annak jött ő ide? Annak veszett össza Máriával ? Mintha minden összeesküdött volna arra, hogy utoljára valami jóvátehetetlen bolondságot kö­vessen el, csakhogy Lizát viszontlássa. (Folyt, kör.) Francziaország a bolgár kérdésben nem lépett fel erélyesebben, mert ezzel kimutathatta volna, hogy Francziaország oly hatalom, melylyel számolni kell. Nem kellene az egész játékot Bismarckra bízni. Oroszország támogatni akarja Francziaországot. Az Olaszországgal való szövetség nem fog sokáig tar­tani s Angolországnak nemsokára elég dolga lesz Oroszországgal, mert Oroszország hatalma küzdés nélkül is csakhamar Indiáig fog terjedni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márcz. 26-án. I. A katonatisztek és a legénység özvegyei­nek és árváinak katonai ellátásáról szóló tör­vényjavaslat volt a mai ülés napirendjén. Tárgyalása be nem fejeztetetett s Fejérváry báró honvédelmi miniszter beszédét a hétfői ülésre volt kénytelen halasztani. A beszédek folyamán a honvédelmi miniszternek a ma­gyar nyelvű tiszti vizsga iránt tett nyilatko­zata is szóba jött. Dániel Ernő mint a pénzügyi bizott­ság, Munich Aurél mint a honvédelmi bi­zottság előadója szólottált a törvényjavaslat elfogadása mellett. Horánszky Nándor elfogadja a tör­vényjavaslatot a pénzügyi bizottság határo­zati javaslatával együtt. Hoitsy Pál külön határozati javasla­tot nyújtott be a törvényjavaslat ellen, me­lyet Orbán Balázs be is pártolt. P­o­k­o­n­y­i Géza figyelmeztette a hon­védelmi minisztert, hogy nyilatkozzék azok­ról, miket ellene Hoitsy felhozott. Erre nagy zaj támadt a házban, az elnök, továbbá Madarász József szóltak e kérdéshez. N­­e­u­­man Ottó a törvényjavaslat ellen szólott. Gruber János és Meszlényi Lajos interpellácziókat nyújtottak be, mire az ülés VIB-kor véget ért. II. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Tibád Antal, Beöthy Algernon, Tors Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kál­mán, Fabiny Teofil, Széchenyi Pál gróf, Trefort Ágoston, Baross Gábor, Fejérváry Géza Jr., Bede­­kovics Kálmán. Az ülés kezdődik i. e. 11 óra után. Bejelentések. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hite­lesítése után bemutatja Torontál megye közönségé­nek kérvényét, melyben Vasmegyének felterjesztését pártolván, a Romániával kötendő vám- és kereske­delmi szerződésben mezőgazdaságunk érdekeit figye­lembe venni s a hazai búzát és állattenyésztést a ha­sonló román termékek behozatala ellen, mérsékelt védvámban részesíteni kéri. Kiadatik a ház kérvényi bizottságának. Földváry Miklós az állandó igazoló bizottság jelentését mutatja be W­e­k­e­r­­­e Sándor igazolása tárgyában. A szabályszerű harminc­ nap fentartásával iga­­zoltatik. Matuska Péter az igazságügyi bizottság jelen­tését mutatja be az ügyvédi rendtartás módosításáról szóló novella tárgyában. Annak idején napirendre tűzetik. Harmadszor felol­vas­tatik a chilei háború al­kalmával szenvedett károsítások pótlásáról szóló tör­vényjavaslat. Felolvastatik az interpellácziós könyv, melybe két interpelláczió van bejelentve. A katonai özvegyek és h­evük ellátása. Tárgyalás alá vétetett a hadsereg, haditenge­részet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek ellátásáról szóló törvényjavaslat. Dániel Ernő a pénzügyi, Münnich Aurél a véd­erő bizottság nevében elfogadásra ajánlják a törvény­­javaslatot. Horánszky Nándor kijelenti, hogy e törvényja­vaslatot elfogadja, de azon feltétel alatt, ha a 36-ik §-hoz benyújtandó módosítványa elfogadtatik. Beszé­dét reggeli lapunkban fogjuk közölni. Hoitsy Pál nem fogadja el a törvényjavaslatot. Nemcsak pártállásánál fogva, hanem azért sem, mert a katonatisztek különben is sokkal jobban vannak ellátva a megfelelő tagosztályba tartozó polgári tiszt­viselőknél, a­mit adatokkal mutat ki. Rendkívüli aránytalanságot lát a katonatisztek javadalmazása és a legénység ellátása között. A következő határo­zati javaslatot terjeszti elő : A képviselőház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja, hanem utasítja a honvédelmi minisztert, dolgozzon ki egy külön tör­vényjavaslatot a honvédség és népfelkelési tisztek és legénység özvegyei és árvái katonai ellátásáról s azt a képviselőházhoz lehetőleg rövid idő alatt nyújtsa be. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Orbán Balázs nem fogadja el a törvényja­vaslatot. Szóltak még Polónyi Géza, kinek beszédébe az elnök több ízben ismételten közbeszólott, Madarász József, Herman Ottó a törvényjavaslat ellen és Münnich Aurél személyes kérdésben. Az ülés ezen részére reggeli lapunkban vissza­térünk. Az általános tárgyalás folytatása a hétfői ülésre halasztatott. Interpollíroztunk. Az ülés végén az interpellácziók terjesztet­tek elő. Gruber János a következő interpellácziót intézi az igazságügyminiszterhez, a Németh-Egres somogy­­megyei községből múlt évi május hó 30-án elrabolt Markus Ágnes ügyében: 1. Hajlandó-e a t. miniszter úr a belügyminisz­ter úr közbevonásával is a bűntények felderítésére és nem elpalástolására hivatott kötelességmulasztó ható­sági közegeket a legszigorúbb felelősségre vonni s azokat a kifejlendőkhöz képest a törvény szigorával sújtani ? de a mi ennél lényegesebb, 2. kész-e azonnal intézkedni, hogy ezen vér­­lázító bűntény a maga szokott törvényes útjára terel­tessék, következéskép a bűnügyi vizsgálat azonnal megejtessék, sőt ezt megelőzőleg, nehogy a vizsgálat eredménye veszélyeztetve legyen, vádlottak rögtön vizs­gálati fogságba vettessenek ? Meszlényi Lajos a következő interpellácziót in­tézi a honvédelmi miniszterhez: Tekintettel a múlt heti közleményekre, melyek az igen t. honvédelmi miniszter azon válaszát tárgyal­ják, melyet állítólag m. kir. testvér-egyetembelik kül­döttségének az egyévesi önkéntesi vizsgának magyar nyelvem letehetésének tárgyában adott, egész tiszte­lettel bátorkodom kérdezni: 1- szer. Igaz-e, hogy úgy nyilatkozott, hogy a vizsgálat magyar nyelvem­ tehetését az illető helyen elő sem meri hozni ? 2- szor. Ha igaz, mely indokok azok, melyekből e nyilatkozatát merité ? 3- szor. Ha az egyévesi tiszti vizsga letehetése a hadseregnél kivihetetlen lenne, megteszi-e a lépéseket arra nézve, hogy azok, kik a német nyelvet nem bír­ják, a m. kir. honvédségnél szolgálhassák le önkén­tességi évüket s tiszti vizsgájuk letevése után a hon­védségnél mint tisztek maradjanak. Mindkét interpelláczió az illető miniszterekkel közöltetni határoztatott. Az ülés d. u. 21/a órakor ért véget.­­ A beretzki kerület választói márczius 18-án a választók abszolút többségének jelenlétében egy­hangúlag lelkesedve jelenlegi képviselőjüket, a mérsé­kelt ellenzéki Lyka Dömét jelölte ki a jövőre is kép­viselőnek. Az ide vonatkozó jegyzőkönyvet megküld­ték Lyka Dömének, ki a jelölést elfogadta s a kerü­letben személyes megjelenését is mielőbb kilátásba helyezte. — Kitüntetett egyetemi tanár, Mayer Salamon dr. bécsi egyetemi tanár, kinek a magyar büntetőtörvény és büntetőjogi irodalom külföldön való megismertetése körül fényes érdemei vannak, a franczia közoktatás­­ügyi miniszter e hó 14-én kelt elhatározásával, iro­dalmi érdemeinek elismeréséül közoktatásügyi tisztté (officier de l’ instruction publique) nevezte ki és az arany pálma jelvényével diszítette fel. — Janny Gyula drt, az Erzsébet-kórház igazga­tóját, Ráth Károly főpolgármester a Rókus-kórház ideiglenes igazgatójává nevezte ki. — Lumnitzer sebészeti tanszéke. A belügymi­niszter a fővároshoz ma intézett leiratában jóváhagyta, hogy az egyetem II. sebészeti tanszéke további öt évre a Rókus-kórházban maradjon. — Gyári tűz. Schuller Miksa papírlemez gyá­rában, István­ út 3. szám alatt, tegnap délelőtt tűz ütött ki a szárító műhelyben. Még mielőtt a tűzoltó­ság a helyszínére megérkezett, a munkások a tüzet eloltották. — Gyászmise Kraszevszkiért. A lengyelek híres regényírójának, Kraszevszki József Ignácznak emlé­kére ma délelőtt gyászmisét rendeztek a Ferencziek templomában. A budapesti lengyel egylet tagjai Stem­­psen Lajos egyesületi elnök vezetése alatt jelentek meg és díszes koszorút helyeztek a templom hajójá­ban felállított ravatalra. Jelen volt a gyászünnepé­lyen Klapka tábornok is. Ugyancsak Kraszevszki em­lékének szenteli a budapesti lengyel egylet mai esté­lyét, a­melyen Novaczka kisasszony és Melniczkyné urhölgy Kraszevszki költeményeit fogják szavalni, Galandy ur pedig a kiváló lengyel költő életrajzát fogja felolvasni. A lengyelek már megkezdték maguk közt a gyűjtést Kraszevszki síremlékére.^ — Egy tiszt öngyilkossága. Bécsben tegnap egy Halma János nevű fiatal főhadnagy, aki keresményé­ből anyját és testvérét is eltartotta, hosszas betegsége miatt megölte magát. Szobatársának, Luczinszki had­nagynak jelenlétében előbb egy beretvával elvágta a nyakát, aztán pedig revolverrel mellen lőtte magát s néhány másodpercz múlva kiszenvedett. Az egész oly gyorsan ment végbe, hogy Luczinszki hadnagy nem akadályozhatta meg az öngyilkosságot. KÜLÖNFÉLÉK. — Am. tud. akadémia márczius 28-án (hétfőn) délután 5 órakor összes ülést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Szilágyi Sándor r. t. emlékbeszéde Gyárfás István r. t. fölött. 2. Folyó ügyek. Az egyetemi ifjúság mozgalma. Az egyetemi fiatalság Fejérváry miniszter vá­lasza ügyében holnap délután 4 órakor a Papnövelde­­utcza 4 sz. ház kerti helyiségében ülést tart. A moz­galom vezetői, Bartha Alajos, Papp Zoltán és Szom­jas Lajossal élükön, ma délután falragaszt bocsátanak ki, mely igy hangzik: Egyetemi Polgártársak! Reátok, a­kik abban a reményben növekedtek, hogy ha már ti nem is, de a közel nemzedék magyar vezényszó mellett fogja védelmezni hazáját, reátok, a­kik minden erőtökkel a magyar nemzeti művelődés előmozdítására és megszilárdítására most gyűjtitek az anyagot; nem érdektelen az, midőn a magyar hon­védelmi felelős miniszter megtagadja az egyetemi ifjúság azon kérését, hogy a közös hadseregbeli tiszti vizsga letevésénél a magyar nyelv érvényre emelésére igyekezzék, s midőn kijelenti, hogy a közös hadsereg­ben művelt tiszteket akarnak látni, a­mihez feltétlen kellék a német nyelv tudása. A magyar honvédelmi miniszter, a­kinek bár nem törvényben kimondva, minden magyar ember azt teszi föladatává, hogy eszményünkhöz, az önálló magyar hadsereghez az utat lassankint kiegyengesse, nem meri indítványozni felsőbb helyen a magyar nyelv alkalmazását a tiszti vizsgák letételénél, nem­csak, hanem tagadja, hogy a német nyelv tudása nélkül Magyarországon művelt tisztek lehessenek. Ebben az ügyben emelünk szózatot! Az egyetemi ifjak, ha tüntetésük az ország han­gulatával egyezett, mindig mutattak fel eredményt. Hentzi sírját többé Jatiszkik megkoszorúzni nem fogják, s reméljük, hogy honvédelmi miniszter fentiekhez hasonló nyilatkozatot nem fog adni. Mi a tegnapi ifjúsági értekezlet meghagyásá­ból felhívunk titeket, hogy ezen ügynek tárgyalása végett holnap, azaz vasárnap délután 4 órakor a Papnövelde­ utcza 4. sz. a. telken megjelenjetek olyan számban, melyet az ügy fontossága megkövetel. Ott legyünk! A kiküldött bizottság. Az egyetemi ifjúság gyűlésére jelvények is lesz­nek kiosztva, melyek ma délután az egyetem folyosó­ján vehetők át. A holnapi gyűlés tárgyát első­sorban a képviselőházhoz intézendő kérvény fogja képezni. A kérvény, a­mint azt a mozgalom vezetői eddig kidolgoz­ták, előadja az ügy történetét, a miniszter válaszát mélyen elszomorítónak mondja. Az ifjúság hiszi, hogy a nemzeti hadsereg s a haza függetlenségének eszméje örökké élni fog a nemzet szívében, de tudja azt, hogy egyelőre meg nem valósítható. Czélszerű tehát, ha ama nagy válto­zásra előkészítő lépések történnek. Ha a magyar nyelv a hadsereg keretén belül jogaiba lépne, a mon­archia védereje nem csökkenne, az ifjúság kívánja tehát, hogy a hadsereg magyar ezredeiben a hivatalos nyelv s a vezényszó magyar legyen. Az ifjúság küldöttsége ma délelőtt ott járt Török főkapitánynál s az egyetem rektoránál. A fő­kapitány ismét kijelentette, hogy a gyűlés megtartá­sát nyilvános helyen meg nem engedheti, de a magán­­helyiségekben való megtartás ellen semmi kifogása nincs. A rektor pedig azt válaszolta, hogyha az ifjú­ság az egyetem épületében akar gyülésezni, írásbeli kérvényt nyújtson be, így tehát az ifjúság végül abban állapodott meg, hogy a papnövelde-utczai kerti helyi­ségben gyűl össze. Törvényszéki csarnok, — A fogtechnikusok pere. A mai folytatólagos tárgyaláson a járásbíró jelentette, hogy a tegnapi nap folyamán a vádlottak mindenikénél házkutatást tar­tott s ez alkalommal számos arany plombát, arany lemezt, fogtisztitó s egyéb műszereket foglalt le. — Barna (Dick) József azt adja elő, hogy a nála le­foglalt műszereket ő csak a fogtechnikánál használta. Móczár Gyula nem tagadja, hogy a lefoglalt sze­reket ő a foghúzásnál s egyéb szájüregben való mű­tétnél használta, de mentségére azt hozza fel, hogy szigorló orvos és a fogorvosi vizsga letevésére már engedélyt is nyert. Véleménye szerint a szigorló or­vosnak szabad a száj­üregekben műtétet végezni. A bíró konstatálja, hogy a szakértőként beidé­zett Ajtay Sándor dr. törvényszéki orvos ágyban fek­vő beteg s maga helyett Kovács Nagy Lajos egye­temi tanársegédet küldötte el, a­kit a bíró ki is hall­gatott. Arra a kérdésre, hogy mit ért szájüregekben való műtét alatt, azt adja elő, hogy az alatt mindazon műtét értendő, mely bizonyos gyógyszél elérése végett a szájüregben végeztetik, akár vérzéssel jár az, akár nem. Ilyen műtét például a foghúzás, plombálás, fog­­tisztítás stb. A fogaknak, fogsoroknak beillesztése is a műtét fogalma alá sorozható és azt csakis oly egyé­nek végezhetik, a­kik orvosi szakképzettséggel bírnak, vagy hosszabb időn át e téren nagy jártasságra tettek szert. A foghúzás minden esetben orvosi műtét. A bíró: Nem minden esetben, így például némely borbély jogosítva van fogat húzni. A szak­értő: De nem orvosi diploma alapján. — A bíró: Mit tart ön nehezebb műtétnek, a foghúzást-e vagy a plombálást ?A szakértő: A plombáláshoz általá­ban véve nagyobb orvosi ismeret és jártasság kíván­tatik. Arra a kérdésre, várjon a foghúzásra jogosított egyén jogosítva van-e plombálásra is, megjegyzi, hogy arról a törvény intézkedik, ő csak egyéni véleményé­nek ad kifejést akkor, midőn megjegyzi, hogy az az egyén, a­ki jártas a foghúzásban, lehet, hogy a plom­báláshoz nem ért, mert a plombálás nagyobb szakér­telmet igényel. Ezután Orosz Sándor gyakorló orvost, mint tanút hallgatták ki. A bíró: Önre Mezei Péter bor­bélymester hivatkozott annak igazolására, hogy ő a plombálást az ön szigorú felügyelete mellett végezte. A tanú: Több alkalommal segédkeztem neki az­­ operáczióknál. Arra nem emlékezem, hogy Mezei

Next