Pesti Napló, 1887. június (38. évfolyam, 149-178. szám)

1887-06-30 / 178. szám

178. szám. 38. évi folyam. fi 1 • inn Tii Tgaasian­a— i 1 -hsusssisi Bierkentén­ Írod», Ferencziek­ tere, Athgnitum­ épfi 1 • t. ▲ Up «telemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségim intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak a­ Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-építtet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények/ a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Csütörtök, junius 30. Reggeli kiadás. Elődzetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 3 hónapra 9 frt. Ha u esti kia dk» postai kiultaküldése ki-vám­tátik, postabélyegr« bavonkánt SS kr., évnegyedenként 1 forint felül fi­zetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 13 Pesti Naplót kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeua-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓTM Július l-jén a második félév kezdődvén, felkér­jük azon t. olvasóinkat, kiknek megrendelése lejár , annak minél előbbi megújítására. IPS­ A Pesti Napló a fürdőbe, nyaraló helyekre utazó előfizetőknek díjtalanul utánküldetik. IPS- A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer. A Pesti Napló a legolcsóbb nagy politikai napilap. Előfizetési árait s Félévre................................... 9 frt 1 kr. Évnegyedre ............................ 4 frt 50 kr. E­gy hónapra............................ 1 frt 50 kr. Az előfizetések Budapestre, a Festi Napló kiadó­­hivatalába (Ferencziek­ tere Athenaeum-épület) legczélszerűb­­ben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr., évnegyedenkint 1 forint felül­­fizetandő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Szemle. Boulanger tábornok igazi legendás alakká kezdi magát kinőni.Franczia és német lapok még mindig nem unták meg a vele való foglalko­zást s egész regényeket közölnek ama tervei­ről, melyek valósításában csak a véletlen aka­dályozta meg. Fél kezével halomra akarta dönteni a mostani köztársasági szervezetet el­nökével, parlamentjével egyetemben, hogy diktátorrá kiáltsa ki magát; másik fél kezével Németországra akart döntő csapást mérni. Te­hát egyszerre államcsíny és külháború, két olyan feladat, melyek mindegyike külön-külön is kemény próbára teheti az embert, volt Bou­langer úr czélja, melynek előkészítését már meg is kezdette, melyhez embereit már kisze­melte és betanította s melynek tényleges ki­vitelében csak valami árulás akadályozta meg. Kétségkívül hitt már a franczia nép s a kül­föld furcsább meséket, mint a mostani s igy nem csodálkozhatunk, hogy ez is igen sok hí­vőre talál. E koholmányokkal szemben némi figyel­met érdemel, hogy Boulanger tábornok éppen tegnap neveztetett ki a vidéken állomásozó tizenharmadik hadtest parancsnokává. E ki­nevezés azt mutatja, hogy Grévy egyáltalán nem félti a maga állását az állítólag diktátor­­ságra törekvő tábornoktól, különben alig merte volna egy hadtest vezetését reá bízni. A mostani török minisztérium lemondá­sát Párisban küszöbön állónak tartják s azt hiszik, hogy az ismert franczia akc­ió telje­sen megbuktatta az egyiptomi egyezményt. Ez valószínű is, mert az angol diplomáczia maga belátja, hogy a konvenczió csak Angliát korlátolná, a­mennyiben bizonyos idő múlva Egyiptom kiürítésére kényszerítené, míg most az angolok addig maradhatnak ott, míg jó­nak látják. Az egyiptomi konvenczió, melyet Anglia kötött a portával, tudvalevőleg mindeddig nincs ratifikálva a porta által, mely ismételten haladékot kért a rati­­fikáczió tekintetében. Jelentettük azt is, hogy a fran­czia nagykövet Konstantinápolyban jegyzéket inté­zett, eltérve a diplomácziai szokásoktól, egyenesen a szultánhoz, melyben a konvenczió jóváhagyása ellen tiltakozik. Az orosz kormány szintén ily jegyzéket adatott át a szultánnak. A legutóbb érkezett angol lapok közük a fran­czia jegyzéknek lényeges tartalmát, mely a következő: A franczia kormány a legerélyesebben tiltako­zik az egyiptomi konvenczió ellen, mely nemcsak el­lentétben áll Francziaország egyéni érdekeivel és a hatalmak egyensúlyával a Földközi-Tengeren, de a szultánnak tekintélyét Egyiptomban egyenesen ha­lomra dönti és éppen ezért a franczia kormány min­dent el fog követni, a­mi hatalmában áll, hogy ily kon­venczió ratifikáczióját megakadályozza. Ennélfogva a konstantinápolyi franczia nagy­követ utasíttatott annak kijelentésére, hogy azon eset­ben, ha a szultán a konvenc­iót visszaveti, Franczia­ország kötelezi magát, hogy teljes erejéből támogatni fogja Törökországot mindazon következményekben, melyek ezen visszavetésből származhatnak. Ha pedig a konvenczió mégis ratifikáltatnék, Francziaország meg fogja tenni a kellő intézkedéseket, hogy saját érdekeit megvédje. A franczia nagykövet jegyzéke e mellett utal a Francziaország és Törökország közti hagyományos baráti viszonyra és kijelenti, hogy Francziaország egymagában is, hatalmi állásánál fogva, nagy szolgá­latokat tehet az ottomán birodalom konszolidácziója érdekében. Az orosz kormány jegyzéke, mint Konstantiná­polyból jelentik, még ennél is erélyesebb és határozot­­tab hangon van tartva. Ily helyzetben a szultán arra határozta el ál­lítólag magát, hogy a minisztériumot, mely a kon­vencziót megkötötte, elbocsátja s azt hiszik, hogy ez meg fogja nyugtatni Francziaországot és Angliát. Né­melyek valószínűnek tartják, hogy ezzel kapcsolatban azután ratifikáltatni fog a konvenc­ió. A kormányváltozás Szerbiában, mint távirataink jelentették, egy irányban már­is éreztette hatását. A­­■ Jarasanin-kormány alatt a Bosznia és Szerbia kö­zötti határon a lehető legnagyobb nyugalom uralkodott.­­(A Risztics-kormány megalakulása következtében a­­boszniai hatóságok kétszeres figyelmet fordítanak ezen határmenti területekre, melyeken nagy tömegben laknak az orthodox vallásúak. Most a Risztics-kormány a Boszniával határos szerb terület főnökét, ki nagyon sokban előmozdította a barátságos állapotok létrejöt­tét ama határok mentén, áthelyezte máshova és egy fiatal főnököt nevezett ki helyébe, a­kiről több mint kétséges, vájjon az előde által adott példát követni fogja-e ? Annyi bizonyos, hogy a Risztics-kormány megalakulása óta minden irányban egymást érik a gyanús tünetek. Új pártalakulás Angliában. Az unionista­ szabad­­elvűek vezére, lord Hartington, múlt szombaton érde­kes beszédet tartott a Blackburn-ban s e beszéd annál fontosabb, mert abban azon reményét fejezi ki, hogy az angol pártok a jövőben új alapokon fognak csoporto­sulni. A lord ezen alkalommal azon unionista­ szabad­­elvű egyesületek egyikét inaugurálta, melyek az újabb időben tömegesen alakulnak Angliában s igy szólt erre vonatkozólag: Nincs messze az idő, midőn az unionista szabad­elvű egyesületek nagy szerepet fognak játszani Ang­liában. Az utóbbi időben sokat hallottunk beszélni egy az eddigi pártoktól különböző új párt alakulásá­nak lehetőségéről, mely párt nemzeti lesz a szó igaz értelmében és épp oly távol áll a bigott és makacs régi tory-párttól, mint a forradalom és anarchia azon elveitől, melyek, fájdalom, ha nem is nagyszám­ban, de a jelenlegi szabadelvű párt körében mégis kö­vetőkre találnak. E párt azon nagy és a nemzetre nézve döntő fontosságú kérdések megoldására fog alakulni, melyek eddig függőben tartottak a nemzet nagy ré­szének véghetetlen kárára; e pártnak főelve lesz a rendnek és törvénynek fentartása a három egy ki­­rályság minden részében s főczélját fogja képezni ko­runk követelményeivel, összhangzatba hozni egész állami szervezetünket. Én meg vagyok győződve, hogy e párt megalakulását elő fogják mozdítani azon unio­­nista-szabadelvű egyesületek, melyek most az ország­ban alakulnak. A választások. A fiumei autonómpárt tisztelt tagjaihoz ! A fiumei autonómpárt választási­­ bizottsága a Bilancia f. hó 20-ai számában nyilatkozatot tett közzé, mely­ben nyilvánosságra hozza, hogy a most megejtett orsz. képviselőválasztásnál csekély személyemet szándéko­zott képviselőjelöltül kikiáltani, minthogy azonban a választási lajstromból a választóknak nagy száma — tévesen — kimaradt, az autonóm párt a szavazásban nem vett részt. Nem szándékom ez alkalommal a választás té­nyével foglalkozni s annak előzményeit bonczolgatni, e pillanatban csak az lebeg szemem előtt, hogy a fiumei polgárságnak egy kiváló része, midőn arról volt szó, hogy a legszebb kitüntetéssel, mit polgár érhet, kit tiszteljen meg, reám gondolt. A bizalom­nak eme megbecsülhetetlen nyilvánulása ,a legmele­gebb bálának érzetével tölti el keblemet. Önök uraim a közharczost a vezér szerepére szemelték ki s ez­által bizonyságot tettek arról, hogy a fiumeiek a városuk iránt tanúsított legcsekélyebb érdeklődésért is elis­­meréssel adóznak. Fogadják mindazok, kik csekély személyemet becses figyelmükre méltatták, leghálásabb köszöne­­temet. Bár nem vagyok Fiume országgyűlési képvi­selője, mégis van mandátumom fiumei barátaimtól. Van, még­pedig több mint tíz év, vagyis azon idő óta, midőn először jelentem meg, a magyar kikötő­város viszonyainak tanulmányozása czéljából, annak falai között, a­mikor is a vendégszeretetnek, a hazafias érzületnek, a fiumeieket jellemző őszinteségnek s a kitüntető figyelemnek annyi tanuj elével találkoztam. Midőn tehát fiumei barátaim becses bizalmuk­kal újból is megtiszteltek, csak fokozták bennem a kö­telességérzetet, Fiume érdekeit tőlem kitelhetőleg előmozdítani. Mint eddig is törekedtem, minden al­kalmat meg fogok ragadni, hogy Fiume jogainak megőrzése, a lakosság nyelve és szokásainak tiszte­letben tartása, a városnak úgy saját, mint édes ha­zánk javára történő felvirágoztatása. Fiume s az anyaország közötti barátságos viszony megszilárdí­tása érdekében, habár csak mint közlegény is, síkra szálltak , önzetlenül a szent ügyhöz méltó lelkese­déssel és kitartással küzdj­ek. Midőn a fiumei autonóm párt tisztelt tagjainak, kitüntető bizalmukért újból is hálás köszönetet mon­dok, tiszta szívemből kívánom, hogy a minden szép és nemesért lelkesülő fiumeieket, a magyar hazának hű gyermekeit, a mindenható éltesse s legyen a mi Fiuménk minden időkön át hazánk egének ragyogó fénynyel tündöklő csillaga ! Dr. Havass Rezső. Csabáról Írják lapunknak: Báró Prónay Dezső, Csaba városa országgyűlési képviselője, e hó 27-én a déli vonattal érkezett először körünkbe s habár lej­jövetelét alig 48 óra előtt tudatta sürgönyileg, mégis a legfényesebb fogadtatásban részesült. Az indóház­­nál Karassiay István birtokos üdvözölte, mire a tíz­ezerre menő közönség lelkes és folytonos éljenzései és taraczkok durrogása mellett megindult a díszmenet a Vasút-utczán.­­Elől zászlót vivő lovasok, utána a zene, majd 150 tagú lovas bandérium; — ezt kö­vette Csaba város négyes fogatján képviselőnk elhal­mozva koszorúkkal és virágcsokrokkal, oldalt zászló­kat vivő legények és fehérbe öltözött leánykák hosszú sora és vagy 100-ra menő úri fogat és gazdák kocsija. Megérkezvén képviselőnk a városházához, annak bejá­rata előtt Szemjén Sámuel, Csaba város főjegyzője s az egész elöljáróság mint megválasztott képviselőn­­ket üdvözölte, kiemelvén és konstatálván az igazság érdekében némely lapok meggondolatlan és igaztalan állításaival szemben, hogy képviselő tisztább mandá­tumot ennél nem nyerhetett, mert hisz még a jelölte­­tést sem fogadta el. Programmbeszédet sem tartott, sőt pártállására is oda nyilatkozott a küldöttség előtt, hogy szabad független elhatározását minden kérdés­nél, ha képviselőséget vállalna, magának fentartja. Képviselőnk meghatottan köszönte meg az elöljáró­ságnál ezen megkérdezés nélkül adott elégtételt, felmenve a városház erkélyére másfél óráig tartó pro­­grammbeszédét tartotta meg Csaba városának párt­különbség nélkül megjelent összes lakossága előtt, ki­jelentvén egész határozottan,hogy a mandátumot elfo­gadja, mely kijelentése többszörösen megújuló él­jenzéssel s kitörő örömmel fogadtatott. Este képvise­lőnk tiszteletére két helyen fényes estély rendeztetett, nevezetesen a nagy redont helyiségében, hol az első felköszöntőt koronás királyunkra báró Prónay Dezső mondotta; utána Szemjan Sámuel­t. Prónay De­zsőt, Urszinyi János gróf Apponyi Albertet, majd Beliczey István főispánunkat, Karassiay István ismét képviselőnket éltette, mely után a toasztok hosszú sora következett. Az ünnepélyt, nagy sajnálatunkra. A kis-tiszai zsilipbe omlás. A Körös-Tisza-Maros ármentesítő társulat köz­ponti választmánya, mint már említettük, jan. 26-án H.-M.­Vásárhelyen ülést tartott. A nagy fontosságú ülésről következő részletes tudósítás van előttünk: A nagy­közönség feszült érdeklődéssel tekintett az ülés elé, a hangulat képzelhető legingerültebb volt. Károlyi Tibor gróf társulati elnök elfoglalja az elnöki széket, körülötte látjuk a következő választ­mányi tagokat: Károlyi Sándor gr., Návai Lajos, Horváth Gyula, Haviár Dániel, Novák József or­szággyűlési képviselőket; Lázár György Szeged sza­bad királyi város, Bánffy Gyula Nakó város ügyészei, Dani József, Károlyi Gyula gr., Mikolay István, Ká­rolyi Sándor gr. jószágigazgatói, Kriván Dénes, a Csanádi pöspöki, Füzesséry Kálmán, a Návay-család ügyésze, Kmetykó József, H.-M.­Vásárhely főjegyzője, Sarkadi Nagy Mihály, Szentes város polgármestere, Mezei Lajos, Békés város főjegyzője, Wimmer Ká­roly, Mindszent község küldötte; — továbbá Garzó Imre, Nagy András János, Balogi Soma, Kovács Ferencz, Dobosi Lajos, Lázár István, Konstantiny György, Stammer Sándor, Balogh János, Szeder Já­nos és még több központi választmányi tagokat. A teljes számban megjelent választmányi tago­kat, midőn az elnök üdvözli, felkéri azokat egy bizal­mas előértekezletre és erre a hallgatóság távozott. M­ásfél órai magántanác­skozás után a választ­mányi ülés megn­ő . Károlyi Tibor gróf társu­lati elnök visszap­­rántást vetvén a kis-tiszai zsilip be­­omlásából keletkezett nagy kár és veszélyre, felhívja a jegyzőt, miszerint F F­e­k­e­t­e Márton társulati fő­igazgatónak a mai ülésre beadott jelentését ol­vassa fel. E nagyon érdekes jelentés élénk színekkel festi a borzalmas helyzetet és előadja, miszerint a váratla­nul jött nagy csapás első hírére a társulati tisztviselők iparkodtak a vész meggátlása és elhárítására minden eszközt felhasználni; a védelmi anyagok a legrövi­debb idő alatt rendelkezésre állottak, hanem minden erőlködés a zúduló vizár meggátlására hiábavalónak bizonyult; iíz, részben kővel, földtelt zsákok és föld­del megtöltött hajók sülyesztettek le, hanem a kisza­kadás helyén a vizet elfogni lehetetlenségnek bizo­nyult. Azután felemlíti a jelentés, miszerint 30,933 katasztráls hold termőterület és Lele községe van tényleg a viz által elborítva és ezen vízzel borított te­rületre a folyó 1887. évre 61389 frt 58 kr. ármente­­sitési hozzájárulási költség van kiróva és hogy a tár­sulat a védekezésre eddig 124961 frt 36 krt adott ki; valamint hogy a bedőlt zsilip részei, a sülyesztett haj­óroncsok kikotrása, elhordása és a volt zsilip he­lyére teljes biztosságot nyújtó védtöltés építésére 169000 frt kiadás igényeltetik; végre elő­terjeszti, miszerint a társulat sürgős kiadásainak fe­dezésére 150.000 főt szükségeltetik, mely összegnek állami előlegképpen leendő megszerzését hozza ja­vaslatba. Befejezésül elmondja a jelentés, hogy a központi választmánynak folyó 1887. évi április hó 18-ik nap­ján 18. számú végzése következőleg szól. Felvétetett a közp. választmány múlt évi már­­czius 10-én 3. számú határozatával megbízott kül­döttség jelentése, a porgányi-, kis tiszai- és mindszenti­zsilipek átvétele tárgyában, melyben jelenti a küldött­ség, hogy fenti mindhárom zsilip felülvizsgálatánál részt vett s azok után a Mindszent melletti, karcza­­toroki zsilip, mint a mely ellen lényegesebb észrevétel fel nem merült, további fentartás és gondozás végett a felülvizsgálat kormányilag elbírálása idejéig is át­vétetett ; a porgányi és kis-tiszai zsilipek azonban, miután azok beton­ alapjai hibás szer­kezetüknél fogva eltértek és ezzel kap­csolatban a műépitmények is megre­pedtek s ezen átrepedések helyre nem hozhatók, a központi választmány utó­­lagos jóváhagyásának reményében csak ideiglenes gondozás végett vétett­ek át, de úgy is azon fentartással, hogy ezen eljárás a végleges átvételnek semmi tekintet­ben sem prejudikálhat. A főigazgatói jelentés után felolvastatott Ba­ross Gábor közmunka- és közlekedési miniszter leirata, mely szerint a társulat azon tisztviselői ellen, kik a kellő gondozást elmulasztották és a felügyeletet nem kellőképen gyakorolták; valamint a műszaki tanács mindazon tagjai, kik a kis-tiszai zsilipterv módosítása, felülbírálata; továbbá, kik az építkezés keresztülvitelében közreműködtek — a fegyelmi vizsgálatot elrendeli; egyidejűleg Szojka Gusztáv társulati főmérnököt, Pokomándy István szakasz­igazgatót, Endre Andor szakaszmérnököt és a mű­építmények általános felügyeletével megbízott Szász Gerő királyi főmérnököt hivatalos állásaiktól fel­függeszti ; utóbbi helyére Kováts Sebestyén Endre kir. mérnököt helyettesíti, egyidejűleg felhívja a tár­sulatot, miszerint a felfügg­­lati tisztvise­lőket megfelelő férfi Ennek föl­eztettek: társulati fém' . mérnök (Szegeden,'' Azaef or£' képviselő és szakaszmérnökül Csonka Pál társu­lati mérnök. A miniszteri leirat szerint a vizsgáló bizottság­ba: L­u­d­v­i­g­h Gyula miniszteri tanácsos, az ál­lamvasutak igazgatója, Wallandt Ernő minisz­teri osztály tanácsos és Klimm Mihály műegye­temi tanár neveztetett ki. Felhívja a társulat köz­ponti választmányát, miszerint maga részéről ezen vegyes vizsgáló bizottságba két tagot válaszszon. K­á­­r­o­l­y­i Sándor gr. indítványához képest oda a társu­lat elnöke, K­á­r­o­l­y­i Tibor gr. és Garzó Imre választmányi tagok egyhangúlag megválasztottak. H­a­v­i­á­r Dániel utal azon körülményre, hogy a fegyelmi vizsgálat elrendelése és megtartásának mikéntjével a miniszter nem tartotta be a törvényt. Ő azonban erre most nem kíván súlyt fektetni, hanem miután erős meggyőződése, miszerint a társulati tiszt­viselők a bekövetkezett csapásnak nem okai és a tár­sulatnak nagyon érdekében van, hogy tisztviselői jó hírnevét megóvja, indítványozza, intéztessék felirat a miniszterhez, hogy a felfüggesztés mellőztessék, vala­mint hogy a vizsgálat legszigorúbban lehető legrövi­debb idő alatt befejeztessék és a társulati tisztvise­lők elleni fegyelmi vizsgálatot a társulat önállóan tartsa meg. Károlyi Sándor ellenzi Haviárnak azon in­dítványát, miszerint a társulati tisztviselők ellen el­rendelt fegyelmi vizsgálatot a társulat önállóan esz­közölje ; ő czélszerűbbnek tartja a vegyes vizsgálóbi­zottságot, mert ennek módjában lesz oly kimerítő vizsgálatot tartani, hogy ezen ügy a legteljesebb vilá­gításba lesz helyezve. Bánffy Gyula Haviár indítványát pártolja. Kriván János körülményesen megfelelő ér­vekkel támogatja Károlyi Sándor gr. véleményét. M­e­z­e­y Lajos nem pártolja Haviárt, mert a zsilipet a kormány építette és nem a társulat és hogy a zsilipet a társulat át nem vette, az világosan kide­rítendő, ezt pedig a vegyes bizottság derítheti csak ki, mert rendelkezésére állanak az iratok; pártolja Károlyi Sándor gróf véleményét. Novák József hasonló szellemben szólal fel. Kovács Ferencz terjedelmes beszédében elő­adja, hogy a zsilip-terveket a minisztérium készítette és az az ellen való ellenzés figyelmen kívül hagyásá­val az építkezés végrehajtását a kormány rendelte el, de mindazonáltal a társulat az építkezésben nem vett részt, mert azt a kormánybiztosság eszközöltette; most a kormány a helyreállítás és ezentúli felügyelet kötelességét a társulatra rótja, ezt pedig a társulat, csakis rég kipróbált tisztviselőinek erre való alkalma­zásával fogadhatja el, kéri a felfüggesztett tisztvise­lők haladéktalan visszahelyezése iránt sürgős feliratot intézni. Ennek folytán a többség elvetette Haviárnak a fegyelmi vizsgálat mikénti megtartására vonatkozó indítványát, ellenben a felfüggesztett társulati tiszt­viselők ellen elrendelt fegyelmi vizsgálat megtartása mellett a visszahelyezés iránt a miniszterhez intézendő feliratra vonatkozó indítványa,­­ egyhangúlag elfo­gadtatott. Az eddig tett és teendő kérdések fedezhetése czéljából kért 150,000 forint állami előleg ügyénél felszólal. Bánffy Gyula is ellenzi 150,000 írtnak a társulat terhére leendő felvételét, mert erre csak a társulati közgyűlés jogosított, egyúttal óvást tesz, hogy úgy ezen védekezés czéljaira szükséges összeg, mint a már kiadott összegek a társulat terhére ro­vassanak. Balogh János rekriminál és kárhoztatólag említi fel, hogy a vész kezdetén H.-M.-Vásárhely vá­ros részbiztonsága oly felterjesztést tett a kormány­hoz, hogy a társulati intéző tisztviselők fejvesztettek és a védelem érdekében mit sem tesznek; ez okozta, hogy a társulat autonómiájának felfüggesztésével kor­mánybiztost küldöttek. Kmetykó József, H.-M.-Vásár­hely város fő­jegyzője, elismeri, hogy a vészbizottság ily sürgöny­jelentést tett a miniszterhez, de tette ezt a legna­gyobb veszedelem pillanatában és kötelességet is tel­jesített, mert a vész első napjaiban a társulatnak sem védelmi erejét, sem védanyagait sehol sem találták. Kriván Dénes szintén konstatálja, miszerint a veszély idején a társulat védelmi anyaggal nem ren­delkezett, mert ha az anyagok a vész kezdetén ren­delkezésre állanak, a bekövetkezett nagyobb baj meg­gátolható lett volna. Fekete Márton főigazgató igazságtalannak mondja a támadást és az akkor fennen hangoztatott vádakat az izgatottság és a súlyos helyzet folyomá­nyának tekinti; előadja, hogy a szakadás június 1-én délben történt. 2-án a szükséges zsákok rendelkezésre állottak és tíz elsülyesztésre szánt hajó állott készen, de a kajók csak 3-án voltak beszerezhetők, mert arra egyáltalában gondolni sem lehetett, hogy a czölöpö­­zőkhez 600 fenyő szükséges; a szakadás betömésére ember feletti erő használtatott és a munka kifejthető legnagyobb erővel folytattatott; ő nyugodtan tekint a megtámadás elé, mert a baj meggátlására minden lehetőt elkövetett. Kmetykó József fentartja vádját. Ezek után elhatároztatott, miszerint a társulati közgyűlés utólagos jóváhagyásának reményében : 150,000 frt állami előleg kéretik a védekezési költsé­gek fedezésére. Sarkadi Nagy Mihály az iránt tesz kér­dést, hogy ezen 150,000 írtban benfoglaltatnak az ár­víz által borított területek ártér hozzájárulási ki­rovásai , mire a főigazgató kijelenti, hogy: nem. Károlyi Tibor gróf elnök előadja, hogy ezen hozzájárulási kirovások iránt csak a közgyűlésnek van joga határozni. Kriván Dénes kérdést intéz a főigazgatóhoz, hogy miként lehetséges az, miszerint a kormánybiztos még folyó június hó 8-án, akkor, mikor a Tisza vize 2 lábbal alacsonyabb volt, mint az elárasztott terüle­ten lévő víz, elrendelte a bolt-tiszai töltésnek a víz visszafogása szempontjából való kivágását és azóta ezen kivágás az alkalmazott gyenge munkaerő mellett másnapig sem foganatosíttatott, pedig, ha ez sürgő­sen nagy munkaerővel 2-3 nap alatt eszközöltetett volna, az elárasztott magasabb területekről a víz le­­húzódott volna. Miért nem adták ezen munkát vál­lalkozó kubikos munkásoknak, kik e munkát záros idő alatt eszközölték volna, míg a gyenge napszámo­sokkal ily munka sürgősen keresztül nem vihető. Fekete Márton kijelenti, hogy a kormánybiz­tos utasításához képest napszámosokat alkalmazott, de különben kubikos vállalkozók nem akadtak, mert a töltés­ test oly szilárd, hogy csak rendkívüli eszkö­zökkel lehet vágni a földet. Kriván Dénes kijelenti, hogy a válasz őt egyátaljában meg nem nyugtatja. Végre az igazgató és elnök által a védelem ki­adására vonatkozó számadásra a felmentvény meg­adatott. Ezután elnök a központi választmányi ülést azzal zárta be, miszerint jövő hóban a kis-tiszai ka­tasztrófa ügyében rendkívüli közgyűlést hívana össze. Ezzel a nagy várakozást keltett ülés véget ért, képviselőnk még az éjjeli vonattal való elutazása sza­kította meg. Megjegyzem még, hogy képviselőnk programm­­beszéde még a kormánypárt tagjaira is a legjobb be­nyomást tette annyira, hogy sokan kijelentették egész nyíltan, hogyha programmbeszédét előzőleg mondta volna el, szívesen és örömmel rászavaztak volna. Az antiszemita párt. A következő nyilatkozat közlésére kérettünk fel: »Több napilapnak abbeli c­élzatos híresztelése, mintha az antiszemita képvise­lők a jövő országgyűlésen külön pártot nem fognának képezni, hanem a fennálló többi országos pártokhoz csatlakoznának,minden tényleges alapot nélkülöz, any­­nyival inkább, mert a három nagy országos párt az antiszemitizmust elvileg perhorreszkálván, az antisze­mita képviselők csakis antiszemita elveik feladásával léphetnének akár a kománypárt, akár a mérsékelt ellenzék, akár a függetlenségi és 48-as párt köteléké­be, a­mit pedig az antiszemita elvekkel megválasztott képviselők egyike se fog tenni. Ellenkezőleg, tény az, hogy az antiszemita képviselők az: őszszel, mint külön országgyűlési párt, újra alakul, „ignak és pedig elő­reláthatólag »néppárt« vagy »keresztény néppárt« hivatalos elnevezés alatt. Budapesten 1887. junius 29. A párt nevében Istóczy Győző, s. k. orsz. képviselő.« KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: junius 30. Naptár: Csütörtök, junius 30. — Hóm. kath.: Pál apostol emlékezete. — Prot.: Pál apostol emlékezete. — Görög-orosz : (junius 18.) Leonez vértanú. — Zsidó : (thamuz 8.) Odom. — Nap kél 4 óra 7 perczkor reggel, nyugszik 8 órakor este. — Hold kél 2 óra 34 perczkor délután, nyugszik 50 perczkor éjfélután. Az igazságügyminiszter fogad d. u. 5—V.7 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10— délután 2 óráig. A főváros folytatólagos közgyűlése d. u. 4 órakor az uj városháza dísztermében. Az országos magyar gazdasági egyesü­let kertészeti szakosztályának ülése d. u. 4 órakor a Köztelken. A magyar vizslaversen­y-e­gyesület ülése d. u. 4 órakor (Koronaherczeg­ utcza 16. sz.) Az állatkertben nagy czirkusz-előadás délután 6 órakor. Belépti dij 30 kr. Margitsziget. Gőzhajók félóránkint. — Jó czi­­gányzene naponkint: csütörtök, szombat, vasárnap d. u. katonazenekari hangverseny. Grand C­a­f­é-R­e­s­t­a­u­r­a­n­t de l‘ O­per­a An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében az összes helyisé­gek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye.­­ Az idegenek Magyarországba vonzása érde­kében megindult nagy arányú mozgalmat T­r­e­f­o­r­t Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter is melegen pártolja. Atzél Béla dr. fölkérésére kiadta tegnap a rendeletet, hogy mindama képek és fotográfiák, a­me­lyek a főváros nevezetesebb középületeire, kiválóbb vidékeire, romjaira, régiségeire és műkincseire vonat­koznak és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium birtokában vannak, összeállíttassanak és a napokban Atzél Béla bárónak, a külföldön terjesztendő albumok miként leendő összeállításának tanulmányozására megküldessenek. — Horvát hírlapírói és írói egylet. Zágrábból jelentik, hogy a Draskovich grófok a napokban lako­mát adtak a fuzionált ellenzék tiszteletére s ezen al­kalommal Draskovich Iván 30,000 frtot ajánlott fel egy horvát hírlapírói és írói egylet megalakítása czél­jából, egyúttal kijelentvén, hogy barátai körében ezen­ alap lehető növelése czéljából mozgalmat indít meg.­­ A német császár betegségéről a párisi Fi­garo egy Berlinből érkezett levél alapján azt írja, hogy a palotában egy ideig a legnagyobb aggodalom, uralkodott, mert minden perczben a halál bekövetke­zését várták. A császárnak régi baja újult meg s ez heves vesefájdalmakban jelentkezik, melyek ellen a Figaro szerint már 1860-ban Karlsbadban keresett orvoslást. Az idő e bajhoz meghozta a hólyagkabka­­tást s ez a leggondosabb ápolást igényli abban a kor­ban, melyben a császár van. A fájdalmak most leg­utóbb oly mértékben jelentkeztek, hogy az orvosok azt hitték, hogy a császár végkép ki fog merülni. De erős szervezete kiállotta a baj lefolyását, a­mit az or­vosok nem mertek remélni. A császári család az első napokban az orvosok szemére vetette, hogy oly nyugta­lanító jelentéseket tesznek közzé, melyek a közönség­ben izgalmat okoznak. De az orvosok hivatkoztak fe­lelősségökre s kijelentették, hogy nem titkolhatják el a beteg súlyos állapotát. A császár a Figaro szerint még mindig élet-halál között lebegett, midőn a trónörö­köst, az uralkodó család Londonba küldte, a­mi azért történt, hogy a közönség megnyugodjék. Ugyane for­rás szerint Bismarck hg is azért jelentette magát a lapokban betegnek, hogy fel ne tűnjék előre elhatá­rozott elutazásának elhalasztása, hogy így Berlinben maradhasson, ha a császár meg találna halni. A csá­szár most minden áron Gasteinba is akar menni, a­mit az orvosok határozottan elleneznek. — Iskolai zárvizsgálat. Tegnapelőtt tartatott Naschitz Sarolta asszony régi jó hírnevű nyilvános tan- és leánynevelő intézetében ez évi zárvizsgálat Kaschnitz Gyula iskolaszéki elnök és dr. Gross Sán­dor iskolaszéki tag jelenlétében. Ez volt az intézet harminc­nyolc­adik évi zárvizsgája, melynek befejez­tével az iskolaszék képviselői teljes elismeréssel kon­statálták az elért kitűnő eredményt, kiemelve, hogy az intézet évről évre jobban megfelel a korszellem óhajainak s ma kétségkívül a főváros legjobb ily in­tézetei közé sorolható. Igen szép volt a növendékek kézi munkáiból rögtönzött kiállítás is s a nagyérdemű igazgatónőt a nagy számmal megjelent közönség is lelkes elismerésben részesítette. — Dr. Mackenzie, a hírneves gégeorvos, ki most a német trónörököst gyógykezeli, két évig a bécsi egyetemen hallgatta az előadásokat és szorgalmas látogatója volt Rokitansky, Hebra és Arit felolvasá­sainak. A gégetükör használatát Buda­pesten sajátította el s a tükröt később javította is.­­ Ismét nagy tűzvészről ad hírt a táviró. Pop­­rád mezővárosban (az utolsó vasúti állomás Tátrafü­­red előtt) tegnap délután négy órakor tűz támadt s 30 ház martalékául esett a rohamosan terjedő lángoknak. A szomszéd helységekből segítségre sietett tűzoltóság óriási erőmegfeszítés árán késő este valamennyire lokalizálta a tüzet, mi­után az eleintén uralkodott szél lecsillapodott. A har­­minc­ leégett ház közt van a postahivatal épülete is. A Dinamitszállítás. A belügyminiszter megen­gedte a pozsonyi dinamitgyárnak, hogy Belgrádb­a a Trenhella és Schultz-czég számára 750 kiló másod­­minőségű és 1250 kiló elsőminőségű dinamitot, 30.000 darab robbantó hüvelyt, 3000 db gyújtózsinórt és 500 db guttaperchagyutacsot szállíthasson. Helyi hirek. — A központi választmány ma, csütörtökön ülést tart, mert az összeíró küldöttségek az 1888. évi kép­viselőválasztói névlajstromot összeállították. Ezen ideiglenes lajstrom a törvény értelmében i. é. j­u­l­i­u­s 5-től 25-i­kéig közszemlére lesz kitéve s július 5-től 15-ig reklamálni, 15-től 25-ig pedig a reklamá­­cziókra észrevételeket tenni lehet. Mindazok, a­kik a

Next