Pesti Napló, esti kiadás, 1887. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1887-09-02 / 240. szám

240. szám Budapest, 1887. Péntek, szept. 2. 38. év­­folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere, Athenaeu­m-é­p ni­­­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 60 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különkü­ldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám­o kr. Budapest, szept. 2. Vilmos császár találkozása III. Sándor orosz czárral berlini hírek szerint legközelebb csakugyan megtörténik. A czár Kopenhágá­­ból hazatértében a keleti tenger egyik német kikötő városában Sinnemündében fogja az agg német császárt üdvözölni. A bolgár hivatalos világ tegnap azon hirt vette, hogy a porta elfogadta Oroszország isme­retes javaslatait s kész beleegyezni abba, hogy Erurot orosz tábornok küldessék rendet csi­nálni Bulgáriába. A hir Szófiában nagy moz­galmat keltett s a fejedelem elnöklete alatt nyomban megindultak a tanácskozások a to­vábbi teendők megállapítása iránt. A bolgá­rok tehát, a legújabb táviratok szerint, azt hiszik, hogy az orosz-török megegyezés létre­jött, hogy a porta Oroszország által végre is elcsábíttatta magát arra, hogy kilépjen eddigi passzivitásából. Noha a szófiai jelentés igen határozottan hangzik, mégis komoly kéte­lyekkel kell azt fogadnunk. Lehetetlennek látszik, hogy a szultán olyan hirtelen szakí­tott­ volna azzal a politikával, mely eddig reá nézve igen előnyösnek bizonyult s hogy bele menne olyan akc­ióba, melynek végül nem Bulgária, hanem Törökország adja meg az árát. Igen természetes, hogy az efféle szenzá­­cziós hírek a bolgár kormányalakítási mun­kálatok sikerét folyton nehezítik. De a leg­újabb hírek szerint Stambulov mégis meg­alakította a minisztériumot, még pedig igen kiváló férfiakból. Bulgária és az olasz politika. Rómából jelentik aug. 28-iki kelettel. A török körjegyzékre adott olasz válasz egy pontban tovább megy a többi hatalmak fejtegetésénél, mert hatá­rozottan hangsúlyozza, hogy Ferdinand herczegnek a szobránye által való megválasztását törvényesnek kell tekinteni s ezzel sokkal határozottabb állást foglal az orosz felfogás ellenében, mint a többi hatalmak. Oroszország makacsul tagadja az oly választás jogo­sultságát, melyet szerinte egy törvénytelenül össze­állított népképviselet eszközölt. Olaszország ellenben a választást föltétlenül jogosnak ismeri el s kijelenti, hogy az ellen indokolt kifogás nem hozható fel. Ezzel mindkét hatalom hű maradt eddigi álláspontjához. Oroszország, mely a bolgár régensségtől s annak minden ténykedésétől megtagadta elismerését, min­den személyes és politikai októl eltekintve sem helyezkedhetett más álláspontra a választással s a fejedelem trónralépésével szemben sem. Olasz­ország ellenben, mely elég gyakran kimutatta, hogy a nemzetek önkormányzati jogát respek­tálja, mert ettől függ a nemzetek tétele, másrészt a diplomácziai összeköttetést sohasem szakította meg a régensséggel, a Ferdinánd herczeg választását sem ítélhette meg más szempontból, mint annak idején a Sándor fejedelemét. A többi hatalmak magatartását itteni illetékes körökben igen tartózkodólag ítélik meg s általában úgy veszik, hogy az a békét nem za­varja meg s a békés megoldás lehetőségét nem zárja ki. Általában úgy fogják fel, hogy Német- és Fran­­cziaország is sokkal közelebb állanak az olasz felfo­gáshoz, mint az oroszhoz s ha Oroszország esetleg egyoldalulag erőszakosan akarna eljárni, sohasem számíthatna a hatalmak helyeslésére. A félhivatalos lapok szinte állást is foglalnak Oroszország ellen s azt iparkodnak kimutatni, hogy A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. ...............-1—- . 1 1 - ■ — Kiábrándulva. (Regény.) Irta: SI. Castellano. 2* Francziából: Helvey Laura. NEGYEDIK RÉSZ: VII. Jeanne ezt hagyta mondani: »Az ember nem vitatkozik az orvosokkal!« . . de a­mint magára ma­radt, tudtára adta öreg komornájának, hogy még az nap Francziaországba utazik. Mari hiába mondta neki, hogy még annyi ereje sincs, hogy a lépcsőn le­mehessen. »Akarom és lesz erőm!« Fölkelt és biztos léptekkel az ablakhoz ment. De a­mint az ablakon kitekintett, felkiáltott, ingado­zott ,­­ és összerogyott. A tengert látta. A tengert, mely mindkettőjüket viszi, azt a nőt és Pált — az ő Pálját és azt a nőt. Igen, ott voltak. Épp most csóko­­lódznak. S van nő, ki e becsmérléssel szemben fájlalja az életet! A halált — mielőbb a halált! Robinerie asszony fel akart kelni. Egész vérsu­gár szökött fel melléből ajkaira. Mari azt hitte, hogy úrnője megfullad. Megragadta és ágyba fekteté. Ro­binerie asszony kezébe vette a komorna kezét s azt egész éjjel szorongatá. A fájdalom kitörése után, melyet neki a tenger megpillantása okozott, lelkében stoikus nyugalom ál­lott be. »Mindegy akárhol hal meg. Akár Olaszország narancsfái és kaméliái, akár Poitou fűzfái között. Az mindegy. Még csak egy vágya volt: hogy halála előtt meglássa Pált. Hadd lássa ez ember, a­kiért ő élt, hogy most ő érte meghal. Szerelmének heve oly nagy volt, hogy most a halál közeledtével egészen elárasztó szívét. — Csalódva az életben, kiábrándulva, Jeanne meg akart halni, de nem akarta, hogy szerelme az élettel együtt múljék el. — Sokkal büszkébb volt reá, semhogy azt örökre megsem­misülni hagyhatta volna. Ez előtte szent dolog volt. Hagyományozni akarta valakire, a­mint mások vagyonukat hagyományozzák. Örökös kellett neki. Pál után sóvárgott. Nem mehetvén hozzá, szükséges volt őt magához hívni. De miként tegye ezt meg ? Minduntalan erre gondolt. Olykor fölemelte elsová­­nyodott karját, mintha azzal valamely akaratot töre­kednék kifejezni. Aztán erőtlenül lebocsátotta azt. Egy éjjel, míg úgy látszott, hogy aluszik, Mari azt vette észre, hogy Robinerie asszony hirtelen föl­emelkedik vánkosain. S a csodálkozva rá néző komor­­nának ezeket mondotta tollba: »Kedvesem, a szegény Jeanne meghal, legyen könyörületes iránta. Genuában vagyok... « S remegő kézzel irta alá: »Jeanne de Coulanges.« A levelet Founder Pálnak czimeztette. VIII. Már két hete volt, hogy Robinerie asszony el­hagyta Villettet. Calmet Péter felhasználta az időt, hogy kielégítse hiúságát. Azon ürügy alatt, hogy neje egészségének jobbrafordultát ünnepli, egyre-másra rendezte az ünnepélyeket. Egy nap összegyűjte a vidé­ken összes ismerőseit azért, hogy egy új vadászfogatot mutasson be. Másnap erdővizsgálat volt az ürügy. De a legnagyobb ünnepély az volt, melyet Szt.­János­­napkor adott E napon Calmet Péter a falu templomának egy harangot adományozott, melynek ő volt a kereszt­atyja. Vidéken a harangok rendszerint magas szüle­tésűek. Majdnem mindegyiknek kiváló családból való őse van. Ezt Robinerie báró nem ignorálhatta. A sa­ját nevét akarta megörökíteni a templomban, az egy­kori földes­urak helyén. A harangra óriási broncz betűkkel öntette az ő nevét s e fölé a czimert. A ha­rang keresztelése által kárpótolni akarta magát fiá­nak elmaradt kereszteléséért. Az egyházi szertartá­son, igaz, nem lehetett látni mást, mint a villettei parasztokat, Bóbitás nénét s a szomszéd községek papjait. De az ezután következő reggelin együtt volt az egész megszokott társaság. Tréfáltak s nevettek. Bóbitás néne még csak egyszer nevetett igy, unokaöcscsének lakodalmán, midőn megcsókolta őt­­a szegény Coulanges mar­quis«. Renault abbé ékes toasztban köszönte meg a nagylelkű adományt. »E harang — mondá — min­den nap hirdetni fogja a következő nemzedékeknek a nagylelkű Robinerie báró és báróné nevét!. . .« Nagy taps, éltetés hangzott fel, a pezsgős poharakat összekaczinták. A vigság a tetőpontot látszott elérni. Calmet Péter úgy érze, hogy ő a legboldogabb ember. Ma minden sikerült neki s senki sem évelődött vele. Föl­kelt, hogy néhány szóval vendégeit éltesse, midőn egy táviratot kézbesítettek neki. A sürgöny Maritól jött s e szavakat tartalmazta : »Genuában vagyunk, a báróné asszony súlyosan beteg.« Egy kereskedő fia nem veszíti el egyhamar fe­jét. Calmet meggondolta, hogy estére nagyszerű tűzi­játékot rendelt meg s ezt kár volna elrontani. A táv­iratot zsebébe dugta és nem szólt arról senkinek. A tűzijáték nagyszerű volt. A jó emberek még soha sem láttak ilyesmit. Cadotte tánczolt a megvilá­gított fák között, Puis­ Martin megcsókolta Bóbi­tás nénit. A tűzijáték zárjelenete nagyszerű harangot tün­tetett elő, mely látni engedte tüzhetükkel Calmet Pé­ter nevét, e felett a czímert és e jelmondatot: »A királyért és hazáért!» Vörös és kék lángok czikkáztak fel mindenütt. Az általános robbanás nagyszerű volt. Két óra múlva Robinerie báró cselédsége csak úgy járt el, mint ő. Az egyik fele részeg volt, a má­sik már szundikált a részegségtől. Másnap Calmet Péter Génuába utazott. IX. Jeanne a Fournier Pálnak szánt levelet a ró­mai franczia követséghez czímezteté, azon kérelemmel, hogy utána küldjék, ha távol van. Három-négy nap telt el, de válasz nem ér­kezett. A szegény asszony minden reggel azt kér­­dezé, hogy Pál megjött-e ? És a komornának min­den reggel azt kellett válaszolnia, hogy még nem látta őt. Midőn alkonyatkor a hűs levegőtől eny­hülést várhatott, Jeanne az ablakhoz tolatta ágyát. A­mint a tenger hullámainak locscsanását vagy egy matróz dalát hallotta, kitekintett a tengerre. A bol­dogság bizonytalan emlékei, Biarritz, Saint-Jean-de Luz, merültek fel lelkében és mosolygott valamire, a­mit csak ő látott. »Miért nem jön ő ? Miért nem jön ?« ... Ő nem látott mást, mint Pált e bizonyta­lan szürkületben, mert Pál töltötte be az ő egész lelkét. Végre az ötödik napon Mari levelet adott át úrnőjének. Jeanne egész lénye remegett, midőn hirtelen felnyitá e levelet. Ez csak e néhány sort tartalmazta: »A követem által rám ruházott igen fontos kül­detés meggátol abban, hogy az ön hívására önhöz siessek. Nagyon sajnálom ... A legmélyebb örök hó­dolattal Fournier Pál.« »Tehát mindennek vége van! Az ő fülében nem fog többé csengeni a szeretett férfiú hangja! Ő nem viheti el sírjába e legutolsó vigasztalást!« Nem tudott szólani, nem tudott gondolkozni. Visszahullott a teljes elaléltságba. A betegség gyorsan előrehaladt. A tüdőbaj ro­hamos jelleget öltött. Azt lehetett mondani, hogy Jeanne már nem szenved többé. Lénye mintha foko­zatosan halna meg. Olykor lázas álmok, hallucziná­­cziók fogták el. Mintha Pált látná, mintha karjaiba szorítaná, de ez nem tartott soká. Azután éllettelenül esett vissza az ágyra. S különös dolog! Szeme sohasem tekintett föl­felé. Kiábrándulva a földből, mintha kiábrándult vol­na az égből is. A sokat szenvedett lelkek végre ösz­­szetörnek. A fájdalom, a­mint eléri paroxizmusát, az Istent is megöli bennünk... (Vége köv.) követelései nem bírnak jogosultsággal. A Popolo Ro­mano utal arra, hogy a konstantinápolyi jegyzőkönyv Kelet-Rumélia kormányzását a mindenkori bolgár fejedelemre ruházta s hogy ennélfogva tényleges unió létezvén a két ország között, a tirnovai választás a ru­­méliai képviselők részvétele nélkül is egyhangúlag s ugyanoly eredménynyel ment volna végbe. Az orosz kifogás, hogy a nemzetgyűlésre való választások nem voltak szabadok, abszurd s egy ország belügyeibe való ilyetén beavatkozás beláthatlan következménye­ket vonhatna maga után. A berlini szerződés feljo­gosítja a hatalmakat, hogy a fejedelem választását megerősítsék vagy elvessék, de nem azt, hogy a válasz­tási aktust kifogásolják. Éppoly jogtalan Oroszország­nak az a követelése, hogy egy tábornok küldessék Bul­gáriába, mint a czár helytartója. Arra a kérdésre, hogy mi történhetik, ha Oroszország el is áll e követelésé­től, a nevezett lap azt mondja, hogy semmi. Európa érzi, hogy a bulgáriai tényleges állapotokon másként, mint fegyveresen, változtatni nem lehet. Ettől azonban az összes hatalmak félnek. Ha Ferdinánd és a bolgá­rok érteni fognak hozzá, hogy helyzetüket kiaknáz­zák, akkor ügyük még meg lesz menthető. A bolgá­roktól függ, hogy e kérdés megoldassék. Olaszország csak örvendeni fog azon, ha a szerződési jog és népszu­­verenitás összeegyeztetésével sikerül a kérdést meg­oldani. KÜLÖNFÉLÉK. — A lb­v. lapból. A pénzügyminisztérium ideigle­nes vezetésével megbízott miniszterelnök, Stoicsics Ljubomir I. oszt. vámtisztet III. oszt. vámellenőrr­é, Streit Béla pénz­ügyőri szemlészt ideiglenes minőségben III. oszt. pénzügyőri biztossá, végül Lenác Szilveszter zenggi vámgyakornokot II. oszt. vámtisztté nevezte ki. A rima-szombati törvényszék elnöke, Ján Géza rima­­szombati törvényszéki díjas joggyakornokot hason minőség­ben a rima-szombati járásbírósághoz helyezte át, dr. Baloghy György ügyvédjelöltet pedig a rima-szombati törvényszékhez díjas jog­gyakornokká nevezte ki. — Balatonfüredről írják : A balatonfüredi re­gatta, melyről a külföld világlapjai is táviratokat és hosszú czikkeket közöltek, második fele: az augusztusi vitorlaversenyek, most értek véget. A Balaton legna­gyobb yachtja, Alma (29,5 tonnás kutter,tulajdonosa Todesco Ödön úr vezette) elnyerte az 1000 frtos Vándordíját, este pedig a kényelmes, gyönyörű gyógyteremben nagy vigság mellett folyt le a re­gatta-bál, melyre mindazok meg lettek hiva, kiknek társadalmi állása ily előkelő mulatságban való meg­jelenésre följogosít. Már két év óta nem voltak az arisztokráczia tagjai a füredi tánczvigalmakon láthat­ók, míg ezen bálra az arisztokráczia teljes számban meg­jelent. Csárdást talán kissé túlsokat is tánczoltak, a négyesben 16-an vettek részt. A tánczteremben lát­tuk Zichy János grófnét, az ország legszebb »nagyma­máját,«Eszterházy Imre grófnét, gyönyörű fiatal lányá­val,Marietta grófnővel, a bájos fiatal Eszterházy Mihály grófnőt, a Stefánia yacht-egylet ügy buzgó elnökének nejét, kivel Füredre jött »mézesheteit« tölteni; a bá­jos Nádasdy Julia grófnőt, Jókai Rózát franczia tár­salkodónőjével, Lancour Josefin asszonynyal; Káldy Gizellát, Mayer Dórát (Bécsből), Krauzik Annát (Münchenből), Viszkidinszky Annát (az Almom nevű híres yacht fiatal »keresztmamáját« Zsombolyáról), Plósz Mártát (Zsombolyáról), Hertelendy Mariskát (Dörgicséről), Montbach k.-a.-t (Bécsből), Várady k.-a. t (Budapestről) stb., Orbán Ignácznét, Lengyel Samunét, Váradynét, Tóth Lajosnét stb. A teremkar­zaton levő páholyokban láttuk: Lichtenstein Lajos­nét, dr. Zilahy Pálnét, Hedry Kacskovics Ida asz­­szonyt, Sarlay Gyulánét, a Lichtenstein nővéreket, a bécsi zenede legszebb reményű csillagát, a szép Krausz A., kitől hírneves tanárnője, Dunstmanné, az egykori kitűnő dalművésznő a bécsi udvari operá­nál, rendkívül sokat remél, Máthé K.-at stb. A csárdások ritkították párjukat, mert azokban három kitűnő országos biró tánczos is részt vett : Kovács Rezső zalamegyei szolgabiró, Zseny István, a fővá­rosi bálok ismert alakja és Popper Nepomuk, a debreczeni keresk. akadémia fiatal jeles igazgatója. Az urak közül ott láttuk : Eszterházy Mihály grófot, a Stefánia-yacht-egylet közkedveltségü elnökét, An­­drássy Géza és Sándor grófokat, Eszterházy Andor grófot, Nádasdy Tamás grófot, Inkey Istvánt, Ma­yer bécsi egyetemi tanárt és kormánytanácsost, ki­s Jókai Mórt látogatta meg. A bál a legjobb hangu­latban egész reggelig tartott. — Dinamitmerénylet. Putnokról írják: Kissely József putnoki kereskedő édesanyjának fő­téri laká­sába az augusztus hó 22-ikéről 23-ára virradó éjje­len, az ablak betörése után, égő kanóczot dobott­ be valaki. Az éltes özvegyasszony felkelt ágyából, hogy a zaj okát kiderítse, e közben azonban az égő tárgy — mely, mint később kitűnt, dinamit volt — felrob­bant, minek következtében Kisselyné életveszélyes sé­rüléseket szenvedett. Az előhívott orvosok nyomban amputálták mindkét kezét a szerencsétlen asszonynak, ki szeme világát is elvesztette, és olyan sérüléseket szenvedett, hogy életbenmaradásához egyáltalán nincs remény. A tettet egy az özvegyasszonynyal ellenséges lábon álló rokona követte el, kit most nyomoznak. — A Nádaskay törvényszéki biró meggyilkolta­tásáról szóló hir alaptalan volt. Valamely egy ügy­ü ember követte el azt a rossz tréfát, hogy ez alaptalan hírt költ­ve, azt a lapokkal közlé. — Sikkasztó könyvvezető. N.­Kanizsán, mint a P. H.-nak írják, roppant feltűnést kelt az odavaló ki­segítő egylet könyvvezetőjének, Loki Miksának, elfo­­gatása. Loki huszonöt év óta volt tisztviselője a neve­zett egyletnek és az utóbbi öt év alatt több mint húszezer forintnyi összeget sikkasztott.A sik­kasztást csak most, szerdán, fedezték fel, a­mikor az utolsó öt évi befizetési cziklus lejártával a részvénye­seknek járó összegeket ki kellett volna fizetni. A sik­kasztás következtében egyelőre megszüntették a kifi­zetést, a­mi nagy izgatottságra ad okot. Helyi hírek. — A főváros a krakói kiállításon. A fővárosi tanács mai ülésen foglalkozott Krakó város meghívá­sával, hogy a krakói ipar- és földmivelési kiállítást fővárosunk képviselői meglátogassák. A tanács indít­ványozza a közgyűlésnek, hogy egy küldött által kép­viseltesse magát Krakón. Továbbá megbízta a tanács Haberbauer tanácsost, lépjen érintkezésbe a buda­pesti lengyel­ egylettel s néhány városi képviselővel, hogy a közönséget is a krakói kiállítás megszemlélé­sére birják. — Öngyilkos egyetemi polgár. Egy éste tavaszán lévő fiatal­ember vetett ma reggel véget életének. Vagyonos, tekintélyes szülők gyermeke volt s csak tegnap jött a fővárosba, hogy tanulmányait folytassa. Anyagi gondok nem bántották, szülei és ismerősei szerették s még tegnap mulatott, örült az életnek. Egyetlen egy sort sem hagyott hátra, miből öngyil­kosságának okára következtetni lehetne. Az esetről írja tudósítónk : Ring Sándor, vagyonos félegyházi ügyvéd 63 földbirtokos fia, József, két évig hallgatta az orvostant s úgy tanárai, mint barátai elismerését vívta ki. A szünidőket otthon töltötte szüleinél, kiknek ő volt szeme fénye. Tegnap jött fel a fővárosba­, hogy be­iratkozzék III. éves orvostanhallgatónak. Szülei szép összeggel látták el, mert néhány száz forint egy fővá­rosba jövő egyetemi hallgatónak nagyon is elég. Útköz­ben, Kecskeméten, Ring József találkozott egy régi jó barátjával,Hollósy Zoltán IIL éves orvostanhallgatóval s vígan folytatták útjukat Budapest felé. Útközben a két fiatal ember megállapodott abban, hogy együtt vesznek fel lakást s ekkor még Hollósy a legcsekélyebb bánatot, vagy izgatottságot sem vette észre Ringen. Budapestre érve a Mária­ utcza 38. sz. házban vet­tek fel lakást Varga Dánielnél. Miután holmijukat odavitették, első dolguk volt mulatni menni. Minde­nekelőtt elmentek színházba, onnan kávéházba tér­tek s az éjszakát a legvigabban töltötték el. Éjfél után egy negyed órával tértek haza s mind­járt lefeküdtek. Egy szobában háltak s a két ágy közvetlen közelben állott egymás mellett. Reggel fél 6 órakor lövés dördült el a kis szobában s Hollósy ijedten ugrott fel az ágyból. Barátja ágyát füstfelhő vette körül; Hollósy oda rohant s Ringet már haldo­kolva találta. A szerencsétlen fiatal­ember golyót rö­pített szivébe. A golyó az 5. és 6. borda közt hatolt a mellbe s csakhamar halált okozott. Néhány percz­­nyi vergődés után Ring megszűnt élni. Azon­nal értesítették a mentő társaságot, továbbá a VIII. kerületi rendőrséget. A helyszínen megje­lent mentők már csak a bekövetkezett halált konstatálhatták. A rendőrség részéről Micsky Imre, fogalmazó, jelent meg a színhelyen s mindjárt kihall­gatta Hollósyt s a lakás tulajdonosát. Az öngyilkos egyetlen levelet sem hagyott hátra s egyáltalán nem forog fenn körülmény, miből öngyilkosságára követ­keztetni lehetne. Pénztárczájában 113 fitot találtak. A holttestet a Rókus-kórház halottas házába szállí­tották, a szerencsétlen fiatal­ember szüleit pedig azonnal értesítették az esetről. — Öngyilkosság a hajón. A Bombatér mellett állomásozó Stein nevű vontató gőzösön ma délben öngyilkosság történt. König József, a nevezett hajó manipulánsa, vetett véget életének. Szűk kabinjába zárkózott és itt közönséges kilencz milliméter átmé­rőjű pisztolylyal szivén lőtte magát. A mentő társulat értesítve az esetről, négy perc­ lefolyása alatt a hely­színen termett és bekötözte az eszméletlen ember se­beit, aztán nagy ügygyel-bajjal a Szent­ János kórház­ba szállította, hol most a halállal vivődik. König még csak 32 éves volt. König ma 3 forint 75 krnyi összeggel nem tudott beszámolni. Saját czéljaira for­dította, a minek nyomára jöttek és e fölött való szé­gyenében követte el az öngyilkosságot. — Hullámsir. Ma kora hajnalban a lánczhidról egy ismeretlen egyén a Dunába ugrott. 16 lépésnyire még úszott, de kifáradt s elmerült a hullámokban. Semmi iratot sem hagyott hátra. Halálozások. Rá­cz Vilmos, Bács Bodrog megye közgazda­­sági előadója s a Ferencz József-rend lovagja, mint lapunknak Zomborból Írják, augusztus 30-án hosszas szenvedés után elhunyt. Halála általános részvétet kelt, mert Rácz Vilmos évek során át nagy buzgalom­mal működött a közügyek terén s különösen a mező­­gazdaság és ipar érdekében fejtett ki hasznos tevé­kenységet. Mint Bács megye közgazdasági előadója, a megye gazdasági visznyairól nagyobb munkát irt s általában irodalmilag is buzgóan működött. Egészségi állapota valami két évvel ezelőtt kezdett rosszra for­dulni, minek folytán nyilvános működése is egyre szű­­kebb térre szorult. Az élete java korában levő férfiú igen kínos szenvedés után halt meg. Temetése szept. 1-jén ment végbe. Testvérbátyja, Rácz György, siratja az elhunytat. Béke poraival! Színház és művészet. — Czanyuga Emilia k. a. a nemzeti színháznál Sardou Dórájában és Sarah grófnő Blanche szerepé­ben fog vendégszerepelni. — Fáy Szeréna k. a. ma lép fel először Ko­lozsvárott, hol e nappal veszi kezdetét az uj színházi idény. Fáy k. a. tudvalevőleg egy évre szerződött a kolozsvári színházhoz s ugyanannyi időre nyert a nemzeti színháztól szabadságot. — A párisi Odeon színház újdonságai a Jaques Camous, egyfelvonásos vígjáték, melyet Zola egy no­vellájából Henrique írt és Marquis Papilion, Boni­face (új név) három felvonásos vígjátéka. Törvényszéki csarnok. A soroksári úti gyilkosság. Gazdagh Imréné és társai ügyében ma hirdet­ték ki a másodbírósági ítéletet. A kihirdetésnél jelen voltak: Ternyey József, védője, Katona Péter nagykátai ügyvéd és Molnár Károly, jogi képvise­lője, L­i­e­d­e­m­a­n­n Károly dr. kíséretében. Az első­ A Montblanc első megmászásának százados emlékünnepe. Chamounix aug. 28. Vasárnap, aug. 28-án leplezték le Chamounix városkában Saussure Benedek szobrát, ki ezelőtt száz esztendővel elsőnek mászta meg a Montblanc 4811 méternyi csúcsát, miután vezetője, Jacques Balmet már egy évvel előbb kifürkészte a felvezető utat. Az emlékünnepélyen Spuller miniszter beszédet tartott s egyebek között ez a körülmény is sokban hozzájá­rult, hogy a kis városkát ezúttal igen sokan látogat­ták meg, különösen a turista-sport hívei köréből. Ez a kis franczia városka bámulatosan szép fekvésű. A Montblanc hatalma, vakító ragyogása csú­csa, a zöldes zománczu gletscherek, melyek szinte a várost érik s fölöttük a mély tiszta égbolt, mely mint­ha boltozatosabb, szabadabb volna itt, mint észak felé — együttvéve oly képet alkotnak, melynek nézésébe sohasem lehetne belefáradni. Az emlékünnepre a város­ka díszbe öltözött: száz és száz diadalív, számtalan lobogó és virág köszöntötte Francziaország miniszte­rét, a­ki eljött, hogy beszédben méltassa a Montblanc első megmászójának érdemeit. Tiszteletére egy szá­zad katonaságot is rendeltek Chamounixbe s ez ott áll diszért a miniszter szállója előtt. Az ünnnepségek bevezetéséül szombaton este fényesen kivilágították a városkát s a szapora tűzijáték csak úgy ontotta a röpködő szikrákat, melyeknek ki­­gyuló világa mellett bámulatosan szép hátteret nyúj­tottak a Montblanc hatalmas hómezői. Mozsarak durrogtak s dörejük százszorosan visszhangzott a hegyek királyának meredélyeiről. S aztán a jeges ormokon kigyuló hegyi lángok vernyeges világukkal, mint megannyi vörös szem világítván az éjszakába, mig az égboltról a szende hold vonta ezüstös fénybe az egész vidéket. Vasárnap délelőtt tiz óra tájban Spuller mi­niszter képviselők és zsurnaliszták jókora táborától kisérve, megjelent a fogadtatás helyén, mely a szabad­ban volt berendezve s ott, miután hivatalosan üdvö­zölték, egy a maga nemében páratlan diszmenet ala­kult. Elől egy zenekar, nyomában a miniszter tisztel­gőivel, mögöttük a tanuló ifjúság a köztársaság szí­neibe öltözve s végül a menetnek legvonzóbb része: a chamounixi vezetők. Hatalmas, marezona, vihar­edzett alakok, mély komolysággal tekintetükben. Volt köztük egy: Michel Charlet, ki már 82-szer mászta meg a Montblancot s ki a magukat reá bizott tu­ristákat mindenkor szerencsésen visszahozta Cha­­mounixba. A díszmenet a Saussure-térre ment, hol a genfi tudósnak és bátor vezetőjének szobra várt a leleplezésre. A szobor Salmson párisi művész remeke s fölséges egy alkotás. Saussure egyenesen áll s jobb kezével ernyőt formálva szemei előtt,­­föltekint a Montblancra, mig Jacques Balmet mellette térdel­vén, kezével a csúcs felé mutat. Itt a maire röviden vázolta a szobor létrejöttének történetét, elmondván, hogy annak létesítéséhez a németek kivételével Euró­pa minden népe hozzájárult s aztán Spuller minisz­ter emelt szót, rövid meleg szavakban emlékezvén meg a nap jelentőségéről. Utalt arra, hogy egy sváj­­czi­­ Saussure s egy franczia, Balmet egyesült akara­tának sikerült a lehetetlennek tetszőt végbevinni s hogy egy tudós meg egy egyszerű parasztember egye­sülvén, nagy czélt tudtak elérni. Tüzes szavakban dicsőítette az egyetértést, mint Francziaország nagy­ságának legbiztosabb zálogát, kifejtvén, hogy a demo­­kráczia meghasonlásban levő erőinek egyesülése mél­­hatlanul szükséges, ha Francziaország szabad és bol­dog akar maradni. A nép feszült figyelemmel kisérte a miniszter beszédét s többször félbeszakította tetszésnyilatkoza­taival. Ezután leleplezték a szobrot. A Francziaor­szág minden vidékéről összesereglett nép lelkesedése mutatta, hogy ez ünnepben egész Francziaország ünnepelt, rendű vádlott, Gazdagh Imréné, kérvényt nyújtott be a törvényszékhez, melyben tekintettel az utazás költséges voltára, a megjelenéstől való fölmentését kéri. Képviseletében Vaisz Sándor dr. fővárosi ügyvéd jelent meg. Az ítéletet Kossuthány Gé­za elnök hirdette ki. E szerint gyilkosság, rablás és egyéb bűntettek miatt vádolt Gazdagh Imréné és társai ügyében a kir. ítélő tábla helybenhagyja az első bíróság fölmentő ítéletét azzal, hogy Támár Alajos a btk. 105. szakaszának 1. pontja értelmében mentetik föl. A megokolás hang­súlyozza azokat a nyomós gyam­okokat, a­melyek a vádlottak ellen a vizsgálat folyamán fölmerültek, de a­melyek alapján marasztaló ítélet nem hozható. Az ítélet kihirdetése után az elnök kérdést in­tézett a vádlottakhoz, nincs-e valami előterjeszteni valójuk. Mol­n­á­r Károly : Hogyne lenne, kérem a lás­­san. Hiszen Gazdaghné engem 80 forintig megkáro­sított. Az elnök: Az nem tartozik ide. Arról van szó, megnyugszik-e, vagy fölebbez ? Molnár: Hát — instálom — fölebbezek. Ugyanúgy nitatkozott Ternyey is. Vaisz Sándor dr. az ítélet megokolása ellen jelent be fölebbezést, mint a­mely védenezére, Gaz­dagh Imrénére nézve sértő. Fölebbezett Horváth János dr., a vádhatóság képviselője is. Megjegyezzük, hogy az osztrák baleset ellen biztosító társaság képviseletében senki sem jelent meg. Meggyilkolt Ügyvéd. (Saját tudósítónktól.) Szatmár, szept. 1. Szenzácziós gyilkossági ügy végtárgyalását kezdte meg ma a szatmári királyi törvényszék. Ez év május hónapjában, mint azt annak idején részle­tesen megírtuk, Bariba Endre köztiszteletű ügyvédet egy Sikk Károly nevű elzüllött egyén lelőtte. A gyil­kos és áldozata között rokoni kötelék is volt és mind­kettőjüket széles körben ismerték város- és megye­­szerte. A mai végtárgyalás a vigadó nagy termében 500 főnyi közönség jelenléte mellett kezdődött. A törvényszék Papp László törvényszéki biró elnöklete, alatt Günther Ignácz és Jeney György birákból ala­kult meg. Jegyző dr. Szeőke István. A vádhatóságot Nemes János kir. alügyész képviselte, védő Uray Géza ügyvéd volt. Az elnöknek a közönséghez intézett figyel­meztető szavai után bevezették a vádlottat s a tárgya­lás az ő kihallgatásával kezdődött. A vádlott alacsony termetű, zömök ember, a negyedfél hónapi vizsgálati fogság nem igen viselte meg. A­z elnök felszólítására teljes nyugalommal, szilárd hangon s egyfolytában mondta el a gyilkosság előzményeit, eszerint Bartha ügyvéd, ki vádlottnak unokatestvére volt, őt egy vég­rendelet elkészítésekor 1000 forintig károsította meg, a­mennyiben az őt illető 1400 frt helyett Csak 400 frtot irt a végrendeletbe, mely ellen a vég­­rendelkező anyja (a cikk anyja) felszólalván, Bartha azt válaszolta, hogy majd nyer kárpótlást az osztoz­kodásnál Ennek daczára a 400 frtot nem kapta meg. Ez a rosszakaratú eljárás bántotta őt. Elkeserítette to­vábbá az is, hogy Bartha nővére gyógyszereinek árát vele akarta fizettetni s a hagyatéki per miatt minden­féle jövedelme lefoglaltatván, neki a gyilkosság nap­ján betevő falatja sem volt.­­ Elmondta továbbá, hogy a gyilkosság reggelén rosszul érezvén magát, több ízben pálinkát ivott; ugyanekkor felesége pa­naszkodott, hogy kis­lányuk nem mehet az első áldo­zásra, mert egy krajcrárjuk sincs; továbbá egy asz­­szony is ott járt s kérte adósságuk megfizetését; ő ruhákat akart neki adni, hogy vigye a zálog­házba, de az asszony erre nem állt rá, hanem sírva távozott. Ekkor elkeseredésében elhatározta, hogy itt hagy családot, hagyatékot, mindent s utazik le Buda­pestre. A Laza-kertből, hol lakása volt, elindulván, találkozott Bartha kocsisával. Megkérdezte,­ hol a gazdája. A deszkaraktárnál — felelte az.­O ekkor

Next