Pesti Napló, esti kiadás, 1887. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1887-09-02 / 240. szám
240. szám Budapest, 1887. Péntek, szept. 2. 38. évfolyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-ép niet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 60 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes számo kr. Budapest, szept. 2. Vilmos császár találkozása III. Sándor orosz czárral berlini hírek szerint legközelebb csakugyan megtörténik. A czár Kopenhágából hazatértében a keleti tenger egyik német kikötő városában Sinnemündében fogja az agg német császárt üdvözölni. A bolgár hivatalos világ tegnap azon hirt vette, hogy a porta elfogadta Oroszország ismeretes javaslatait s kész beleegyezni abba, hogy Erurot orosz tábornok küldessék rendet csinálni Bulgáriába. A hir Szófiában nagy mozgalmat keltett s a fejedelem elnöklete alatt nyomban megindultak a tanácskozások a további teendők megállapítása iránt. A bolgárok tehát, a legújabb táviratok szerint, azt hiszik, hogy az orosz-török megegyezés létrejött, hogy a porta Oroszország által végre is elcsábíttatta magát arra, hogy kilépjen eddigi passzivitásából. Noha a szófiai jelentés igen határozottan hangzik, mégis komoly kételyekkel kell azt fogadnunk. Lehetetlennek látszik, hogy a szultán olyan hirtelen szakított volna azzal a politikával, mely eddig reá nézve igen előnyösnek bizonyult s hogy bele menne olyan akcióba, melynek végül nem Bulgária, hanem Törökország adja meg az árát. Igen természetes, hogy az efféle szenzácziós hírek a bolgár kormányalakítási munkálatok sikerét folyton nehezítik. De a legújabb hírek szerint Stambulov mégis megalakította a minisztériumot, még pedig igen kiváló férfiakból. Bulgária és az olasz politika. Rómából jelentik aug. 28-iki kelettel. A török körjegyzékre adott olasz válasz egy pontban tovább megy a többi hatalmak fejtegetésénél, mert határozottan hangsúlyozza, hogy Ferdinand herczegnek a szobránye által való megválasztását törvényesnek kell tekinteni s ezzel sokkal határozottabb állást foglal az orosz felfogás ellenében, mint a többi hatalmak. Oroszország makacsul tagadja az oly választás jogosultságát, melyet szerinte egy törvénytelenül összeállított népképviselet eszközölt. Olaszország ellenben a választást föltétlenül jogosnak ismeri el s kijelenti, hogy az ellen indokolt kifogás nem hozható fel. Ezzel mindkét hatalom hű maradt eddigi álláspontjához. Oroszország, mely a bolgár régensségtől s annak minden ténykedésétől megtagadta elismerését, minden személyes és politikai októl eltekintve sem helyezkedhetett más álláspontra a választással s a fejedelem trónralépésével szemben sem. Olaszország ellenben, mely elég gyakran kimutatta, hogy a nemzetek önkormányzati jogát respektálja, mert ettől függ a nemzetek tétele, másrészt a diplomácziai összeköttetést sohasem szakította meg a régensséggel, a Ferdinánd herczeg választását sem ítélhette meg más szempontból, mint annak idején a Sándor fejedelemét. A többi hatalmak magatartását itteni illetékes körökben igen tartózkodólag ítélik meg s általában úgy veszik, hogy az a békét nem zavarja meg s a békés megoldás lehetőségét nem zárja ki. Általában úgy fogják fel, hogy Német- és Francziaország is sokkal közelebb állanak az olasz felfogáshoz, mint az oroszhoz s ha Oroszország esetleg egyoldalulag erőszakosan akarna eljárni, sohasem számíthatna a hatalmak helyeslésére. A félhivatalos lapok szinte állást is foglalnak Oroszország ellen s azt iparkodnak kimutatni, hogy A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. ...............-1—- . 1 1 - ■ — Kiábrándulva. (Regény.) Irta: SI. Castellano. 2* Francziából: Helvey Laura. NEGYEDIK RÉSZ: VII. Jeanne ezt hagyta mondani: »Az ember nem vitatkozik az orvosokkal!« . . de amint magára maradt, tudtára adta öreg komornájának, hogy még az nap Francziaországba utazik. Mari hiába mondta neki, hogy még annyi ereje sincs, hogy a lépcsőn lemehessen. »Akarom és lesz erőm!« Fölkelt és biztos léptekkel az ablakhoz ment. De amint az ablakon kitekintett, felkiáltott, ingadozott , és összerogyott. A tengert látta. A tengert, mely mindkettőjüket viszi, azt a nőt és Pált — az ő Pálját és azt a nőt. Igen, ott voltak. Épp most csókolódznak. S van nő, ki e becsmérléssel szemben fájlalja az életet! A halált — mielőbb a halált! Robinerie asszony fel akart kelni. Egész vérsugár szökött fel melléből ajkaira. Mari azt hitte, hogy úrnője megfullad. Megragadta és ágyba fekteté. Robinerie asszony kezébe vette a komorna kezét s azt egész éjjel szorongatá. A fájdalom kitörése után, melyet neki a tenger megpillantása okozott, lelkében stoikus nyugalom állott be. »Mindegy akárhol hal meg. Akár Olaszország narancsfái és kaméliái, akár Poitou fűzfái között. Az mindegy. Még csak egy vágya volt: hogy halála előtt meglássa Pált. Hadd lássa ez ember, akiért ő élt, hogy most ő érte meghal. Szerelmének heve oly nagy volt, hogy most a halál közeledtével egészen elárasztó szívét. — Csalódva az életben, kiábrándulva, Jeanne meg akart halni, de nem akarta, hogy szerelme az élettel együtt múljék el. — Sokkal büszkébb volt reá, semhogy azt örökre megsemmisülni hagyhatta volna. Ez előtte szent dolog volt. Hagyományozni akarta valakire, amint mások vagyonukat hagyományozzák. Örökös kellett neki. Pál után sóvárgott. Nem mehetvén hozzá, szükséges volt őt magához hívni. De miként tegye ezt meg ? Minduntalan erre gondolt. Olykor fölemelte elsoványodott karját, mintha azzal valamely akaratot törekednék kifejezni. Aztán erőtlenül lebocsátotta azt. Egy éjjel, míg úgy látszott, hogy aluszik, Mari azt vette észre, hogy Robinerie asszony hirtelen fölemelkedik vánkosain. S a csodálkozva rá néző komornának ezeket mondotta tollba: »Kedvesem, a szegény Jeanne meghal, legyen könyörületes iránta. Genuában vagyok... « S remegő kézzel irta alá: »Jeanne de Coulanges.« A levelet Founder Pálnak czimeztette. VIII. Már két hete volt, hogy Robinerie asszony elhagyta Villettet. Calmet Péter felhasználta az időt, hogy kielégítse hiúságát. Azon ürügy alatt, hogy neje egészségének jobbrafordultát ünnepli, egyre-másra rendezte az ünnepélyeket. Egy nap összegyűjte a vidéken összes ismerőseit azért, hogy egy új vadászfogatot mutasson be. Másnap erdővizsgálat volt az ürügy. De a legnagyobb ünnepély az volt, melyet Szt.Jánosnapkor adott E napon Calmet Péter a falu templomának egy harangot adományozott, melynek ő volt a keresztatyja. Vidéken a harangok rendszerint magas születésűek. Majdnem mindegyiknek kiváló családból való őse van. Ezt Robinerie báró nem ignorálhatta. A saját nevét akarta megörökíteni a templomban, az egykori földesurak helyén. A harangra óriási broncz betűkkel öntette az ő nevét s e fölé a czimert. A harang keresztelése által kárpótolni akarta magát fiának elmaradt kereszteléséért. Az egyházi szertartáson, igaz, nem lehetett látni mást, mint a villettei parasztokat, Bóbitás nénét s a szomszéd községek papjait. De az ezután következő reggelin együtt volt az egész megszokott társaság. Tréfáltak s nevettek. Bóbitás néne még csak egyszer nevetett igy, unokaöcscsének lakodalmán, midőn megcsókolta őta szegény Coulanges marquis«. Renault abbé ékes toasztban köszönte meg a nagylelkű adományt. »E harang — mondá — minden nap hirdetni fogja a következő nemzedékeknek a nagylelkű Robinerie báró és báróné nevét!. . .« Nagy taps, éltetés hangzott fel, a pezsgős poharakat összekaczinták. A vigság a tetőpontot látszott elérni. Calmet Péter úgy érze, hogy ő a legboldogabb ember. Ma minden sikerült neki s senki sem évelődött vele. Fölkelt, hogy néhány szóval vendégeit éltesse, midőn egy táviratot kézbesítettek neki. A sürgöny Maritól jött s e szavakat tartalmazta : »Genuában vagyunk, a báróné asszony súlyosan beteg.« Egy kereskedő fia nem veszíti el egyhamar fejét. Calmet meggondolta, hogy estére nagyszerű tűzijátékot rendelt meg s ezt kár volna elrontani. A táviratot zsebébe dugta és nem szólt arról senkinek. A tűzijáték nagyszerű volt. A jó emberek még soha sem láttak ilyesmit. Cadotte tánczolt a megvilágított fák között, Puis Martin megcsókolta Bóbitás nénit. A tűzijáték zárjelenete nagyszerű harangot tüntetett elő, mely látni engedte tüzhetükkel Calmet Péter nevét, e felett a czímert és e jelmondatot: »A királyért és hazáért!» Vörös és kék lángok czikkáztak fel mindenütt. Az általános robbanás nagyszerű volt. Két óra múlva Robinerie báró cselédsége csak úgy járt el, mint ő. Az egyik fele részeg volt, a másik már szundikált a részegségtől. Másnap Calmet Péter Génuába utazott. IX. Jeanne a Fournier Pálnak szánt levelet a római franczia követséghez czímezteté, azon kérelemmel, hogy utána küldjék, ha távol van. Három-négy nap telt el, de válasz nem érkezett. A szegény asszony minden reggel azt kérdezé, hogy Pál megjött-e ? És a komornának minden reggel azt kellett válaszolnia, hogy még nem látta őt. Midőn alkonyatkor a hűs levegőtől enyhülést várhatott, Jeanne az ablakhoz tolatta ágyát. Amint a tenger hullámainak locscsanását vagy egy matróz dalát hallotta, kitekintett a tengerre. A boldogság bizonytalan emlékei, Biarritz, Saint-Jean-de Luz, merültek fel lelkében és mosolygott valamire, amit csak ő látott. »Miért nem jön ő ? Miért nem jön ?« ... Ő nem látott mást, mint Pált e bizonytalan szürkületben, mert Pál töltötte be az ő egész lelkét. Végre az ötödik napon Mari levelet adott át úrnőjének. Jeanne egész lénye remegett, midőn hirtelen felnyitá e levelet. Ez csak e néhány sort tartalmazta: »A követem által rám ruházott igen fontos küldetés meggátol abban, hogy az ön hívására önhöz siessek. Nagyon sajnálom ... A legmélyebb örök hódolattal Fournier Pál.« »Tehát mindennek vége van! Az ő fülében nem fog többé csengeni a szeretett férfiú hangja! Ő nem viheti el sírjába e legutolsó vigasztalást!« Nem tudott szólani, nem tudott gondolkozni. Visszahullott a teljes elaléltságba. A betegség gyorsan előrehaladt. A tüdőbaj rohamos jelleget öltött. Azt lehetett mondani, hogy Jeanne már nem szenved többé. Lénye mintha fokozatosan halna meg. Olykor lázas álmok, halluczinácziók fogták el. Mintha Pált látná, mintha karjaiba szorítaná, de ez nem tartott soká. Azután éllettelenül esett vissza az ágyra. S különös dolog! Szeme sohasem tekintett fölfelé. Kiábrándulva a földből, mintha kiábrándult volna az égből is. A sokat szenvedett lelkek végre öszszetörnek. A fájdalom, amint eléri paroxizmusát, az Istent is megöli bennünk... (Vége köv.) követelései nem bírnak jogosultsággal. A Popolo Romano utal arra, hogy a konstantinápolyi jegyzőkönyv Kelet-Rumélia kormányzását a mindenkori bolgár fejedelemre ruházta s hogy ennélfogva tényleges unió létezvén a két ország között, a tirnovai választás a ruméliai képviselők részvétele nélkül is egyhangúlag s ugyanoly eredménynyel ment volna végbe. Az orosz kifogás, hogy a nemzetgyűlésre való választások nem voltak szabadok, abszurd s egy ország belügyeibe való ilyetén beavatkozás beláthatlan következményeket vonhatna maga után. A berlini szerződés feljogosítja a hatalmakat, hogy a fejedelem választását megerősítsék vagy elvessék, de nem azt, hogy a választási aktust kifogásolják. Éppoly jogtalan Oroszországnak az a követelése, hogy egy tábornok küldessék Bulgáriába, mint a czár helytartója. Arra a kérdésre, hogy mi történhetik, ha Oroszország el is áll e követelésétől, a nevezett lap azt mondja, hogy semmi. Európa érzi, hogy a bulgáriai tényleges állapotokon másként, mint fegyveresen, változtatni nem lehet. Ettől azonban az összes hatalmak félnek. Ha Ferdinánd és a bolgárok érteni fognak hozzá, hogy helyzetüket kiaknázzák, akkor ügyük még meg lesz menthető. A bolgároktól függ, hogy e kérdés megoldassék. Olaszország csak örvendeni fog azon, ha a szerződési jog és népszuverenitás összeegyeztetésével sikerül a kérdést megoldani. KÜLÖNFÉLÉK. — A lbv. lapból. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök, Stoicsics Ljubomir I. oszt. vámtisztet III. oszt. vámellenőrré, Streit Béla pénzügyőri szemlészt ideiglenes minőségben III. oszt. pénzügyőri biztossá, végül Lenác Szilveszter zenggi vámgyakornokot II. oszt. vámtisztté nevezte ki. A rima-szombati törvényszék elnöke, Ján Géza rimaszombati törvényszéki díjas joggyakornokot hason minőségben a rima-szombati járásbírósághoz helyezte át, dr. Baloghy György ügyvédjelöltet pedig a rima-szombati törvényszékhez díjas joggyakornokká nevezte ki. — Balatonfüredről írják : A balatonfüredi regatta, melyről a külföld világlapjai is táviratokat és hosszú czikkeket közöltek, második fele: az augusztusi vitorlaversenyek, most értek véget. A Balaton legnagyobb yachtja, Alma (29,5 tonnás kutter,tulajdonosa Todesco Ödön úr vezette) elnyerte az 1000 frtos Vándordíját, este pedig a kényelmes, gyönyörű gyógyteremben nagy vigság mellett folyt le a regatta-bál, melyre mindazok meg lettek hiva, kiknek társadalmi állása ily előkelő mulatságban való megjelenésre följogosít. Már két év óta nem voltak az arisztokráczia tagjai a füredi tánczvigalmakon láthatók, míg ezen bálra az arisztokráczia teljes számban megjelent. Csárdást talán kissé túlsokat is tánczoltak, a négyesben 16-an vettek részt. A tánczteremben láttuk Zichy János grófnét, az ország legszebb »nagymamáját,«Eszterházy Imre grófnét, gyönyörű fiatal lányával,Marietta grófnővel, a bájos fiatal Eszterházy Mihály grófnőt, a Stefánia yacht-egylet ügy buzgó elnökének nejét, kivel Füredre jött »mézesheteit« tölteni; a bájos Nádasdy Julia grófnőt, Jókai Rózát franczia társalkodónőjével, Lancour Josefin asszonynyal; Káldy Gizellát, Mayer Dórát (Bécsből), Krauzik Annát (Münchenből), Viszkidinszky Annát (az Almom nevű híres yacht fiatal »keresztmamáját« Zsombolyáról), Plósz Mártát (Zsombolyáról), Hertelendy Mariskát (Dörgicséről), Montbach k.-a.-t (Bécsből), Várady k.-a. t (Budapestről) stb., Orbán Ignácznét, Lengyel Samunét, Váradynét, Tóth Lajosnét stb. A teremkarzaton levő páholyokban láttuk: Lichtenstein Lajosnét, dr. Zilahy Pálnét, Hedry Kacskovics Ida aszszonyt, Sarlay Gyulánét, a Lichtenstein nővéreket, a bécsi zenede legszebb reményű csillagát, a szép Krausz A., kitől hírneves tanárnője, Dunstmanné, az egykori kitűnő dalművésznő a bécsi udvari operánál, rendkívül sokat remél, Máthé K.-at stb. A csárdások ritkították párjukat, mert azokban három kitűnő országos biró tánczos is részt vett : Kovács Rezső zalamegyei szolgabiró, Zseny István, a fővárosi bálok ismert alakja és Popper Nepomuk, a debreczeni keresk. akadémia fiatal jeles igazgatója. Az urak közül ott láttuk : Eszterházy Mihály grófot, a Stefánia-yacht-egylet közkedveltségü elnökét, Andrássy Géza és Sándor grófokat, Eszterházy Andor grófot, Nádasdy Tamás grófot, Inkey Istvánt, Mayer bécsi egyetemi tanárt és kormánytanácsost, kis Jókai Mórt látogatta meg. A bál a legjobb hangulatban egész reggelig tartott. — Dinamitmerénylet. Putnokról írják: Kissely József putnoki kereskedő édesanyjának főtéri lakásába az augusztus hó 22-ikéről 23-ára virradó éjjelen, az ablak betörése után, égő kanóczot dobott be valaki. Az éltes özvegyasszony felkelt ágyából, hogy a zaj okát kiderítse, e közben azonban az égő tárgy — mely, mint később kitűnt, dinamit volt — felrobbant, minek következtében Kisselyné életveszélyes sérüléseket szenvedett. Az előhívott orvosok nyomban amputálták mindkét kezét a szerencsétlen asszonynak, ki szeme világát is elvesztette, és olyan sérüléseket szenvedett, hogy életbenmaradásához egyáltalán nincs remény. A tettet egy az özvegyasszonynyal ellenséges lábon álló rokona követte el, kit most nyomoznak. — A Nádaskay törvényszéki biró meggyilkoltatásáról szóló hir alaptalan volt. Valamely egy ügyü ember követte el azt a rossz tréfát, hogy ez alaptalan hírt költve, azt a lapokkal közlé. — Sikkasztó könyvvezető. N.Kanizsán, mint a P. H.-nak írják, roppant feltűnést kelt az odavaló kisegítő egylet könyvvezetőjének, Loki Miksának, elfogatása. Loki huszonöt év óta volt tisztviselője a nevezett egyletnek és az utóbbi öt év alatt több mint húszezer forintnyi összeget sikkasztott.A sikkasztást csak most, szerdán, fedezték fel, amikor az utolsó öt évi befizetési cziklus lejártával a részvényeseknek járó összegeket ki kellett volna fizetni. A sikkasztás következtében egyelőre megszüntették a kifizetést, ami nagy izgatottságra ad okot. Helyi hírek. — A főváros a krakói kiállításon. A fővárosi tanács mai ülésen foglalkozott Krakó város meghívásával, hogy a krakói ipar- és földmivelési kiállítást fővárosunk képviselői meglátogassák. A tanács indítványozza a közgyűlésnek, hogy egy küldött által képviseltesse magát Krakón. Továbbá megbízta a tanács Haberbauer tanácsost, lépjen érintkezésbe a budapesti lengyel egylettel s néhány városi képviselővel, hogy a közönséget is a krakói kiállítás megszemlélésére birják. — Öngyilkos egyetemi polgár. Egy éste tavaszán lévő fiatalember vetett ma reggel véget életének. Vagyonos, tekintélyes szülők gyermeke volt s csak tegnap jött a fővárosba, hogy tanulmányait folytassa. Anyagi gondok nem bántották, szülei és ismerősei szerették s még tegnap mulatott, örült az életnek. Egyetlen egy sort sem hagyott hátra, miből öngyilkosságának okára következtetni lehetne. Az esetről írja tudósítónk : Ring Sándor, vagyonos félegyházi ügyvéd 63 földbirtokos fia, József, két évig hallgatta az orvostant s úgy tanárai, mint barátai elismerését vívta ki. A szünidőket otthon töltötte szüleinél, kiknek ő volt szeme fénye. Tegnap jött fel a fővárosba, hogy beiratkozzék III. éves orvostanhallgatónak. Szülei szép összeggel látták el, mert néhány száz forint egy fővárosba jövő egyetemi hallgatónak nagyon is elég. Útközben, Kecskeméten, Ring József találkozott egy régi jó barátjával,Hollósy Zoltán IIL éves orvostanhallgatóval s vígan folytatták útjukat Budapest felé. Útközben a két fiatal ember megállapodott abban, hogy együtt vesznek fel lakást s ekkor még Hollósy a legcsekélyebb bánatot, vagy izgatottságot sem vette észre Ringen. Budapestre érve a Mária utcza 38. sz. házban vettek fel lakást Varga Dánielnél. Miután holmijukat odavitették, első dolguk volt mulatni menni. Mindenekelőtt elmentek színházba, onnan kávéházba tértek s az éjszakát a legvigabban töltötték el. Éjfél után egy negyed órával tértek haza s mindjárt lefeküdtek. Egy szobában háltak s a két ágy közvetlen közelben állott egymás mellett. Reggel fél 6 órakor lövés dördült el a kis szobában s Hollósy ijedten ugrott fel az ágyból. Barátja ágyát füstfelhő vette körül; Hollósy oda rohant s Ringet már haldokolva találta. A szerencsétlen fiatalember golyót röpített szivébe. A golyó az 5. és 6. borda közt hatolt a mellbe s csakhamar halált okozott. Néhány percznyi vergődés után Ring megszűnt élni. Azonnal értesítették a mentő társaságot, továbbá a VIII. kerületi rendőrséget. A helyszínen megjelent mentők már csak a bekövetkezett halált konstatálhatták. A rendőrség részéről Micsky Imre, fogalmazó, jelent meg a színhelyen s mindjárt kihallgatta Hollósyt s a lakás tulajdonosát. Az öngyilkos egyetlen levelet sem hagyott hátra s egyáltalán nem forog fenn körülmény, miből öngyilkosságára következtetni lehetne. Pénztárczájában 113 fitot találtak. A holttestet a Rókus-kórház halottas házába szállították, a szerencsétlen fiatalember szüleit pedig azonnal értesítették az esetről. — Öngyilkosság a hajón. A Bombatér mellett állomásozó Stein nevű vontató gőzösön ma délben öngyilkosság történt. König József, a nevezett hajó manipulánsa, vetett véget életének. Szűk kabinjába zárkózott és itt közönséges kilencz milliméter átmérőjű pisztolylyal szivén lőtte magát. A mentő társulat értesítve az esetről, négy perc lefolyása alatt a helyszínen termett és bekötözte az eszméletlen ember sebeit, aztán nagy ügygyel-bajjal a Szent János kórházba szállította, hol most a halállal vivődik. König még csak 32 éves volt. König ma 3 forint 75 krnyi összeggel nem tudott beszámolni. Saját czéljaira fordította, a minek nyomára jöttek és e fölött való szégyenében követte el az öngyilkosságot. — Hullámsir. Ma kora hajnalban a lánczhidról egy ismeretlen egyén a Dunába ugrott. 16 lépésnyire még úszott, de kifáradt s elmerült a hullámokban. Semmi iratot sem hagyott hátra. Halálozások. Rácz Vilmos, Bács Bodrog megye közgazdasági előadója s a Ferencz József-rend lovagja, mint lapunknak Zomborból Írják, augusztus 30-án hosszas szenvedés után elhunyt. Halála általános részvétet kelt, mert Rácz Vilmos évek során át nagy buzgalommal működött a közügyek terén s különösen a mezőgazdaság és ipar érdekében fejtett ki hasznos tevékenységet. Mint Bács megye közgazdasági előadója, a megye gazdasági visznyairól nagyobb munkát irt s általában irodalmilag is buzgóan működött. Egészségi állapota valami két évvel ezelőtt kezdett rosszra fordulni, minek folytán nyilvános működése is egyre szűkebb térre szorult. Az élete java korában levő férfiú igen kínos szenvedés után halt meg. Temetése szept. 1-jén ment végbe. Testvérbátyja, Rácz György, siratja az elhunytat. Béke poraival! Színház és művészet. — Czanyuga Emilia k. a. a nemzeti színháznál Sardou Dórájában és Sarah grófnő Blanche szerepében fog vendégszerepelni. — Fáy Szeréna k. a. ma lép fel először Kolozsvárott, hol e nappal veszi kezdetét az uj színházi idény. Fáy k. a. tudvalevőleg egy évre szerződött a kolozsvári színházhoz s ugyanannyi időre nyert a nemzeti színháztól szabadságot. — A párisi Odeon színház újdonságai a Jaques Camous, egyfelvonásos vígjáték, melyet Zola egy novellájából Henrique írt és Marquis Papilion, Boniface (új név) három felvonásos vígjátéka. Törvényszéki csarnok. A soroksári úti gyilkosság. Gazdagh Imréné és társai ügyében ma hirdették ki a másodbírósági ítéletet. A kihirdetésnél jelen voltak: Ternyey József, védője, Katona Péter nagykátai ügyvéd és Molnár Károly, jogi képviselője, Liedemann Károly dr. kíséretében. Az első A Montblanc első megmászásának százados emlékünnepe. Chamounix aug. 28. Vasárnap, aug. 28-án leplezték le Chamounix városkában Saussure Benedek szobrát, ki ezelőtt száz esztendővel elsőnek mászta meg a Montblanc 4811 méternyi csúcsát, miután vezetője, Jacques Balmet már egy évvel előbb kifürkészte a felvezető utat. Az emlékünnepélyen Spuller miniszter beszédet tartott s egyebek között ez a körülmény is sokban hozzájárult, hogy a kis városkát ezúttal igen sokan látogatták meg, különösen a turista-sport hívei köréből. Ez a kis franczia városka bámulatosan szép fekvésű. A Montblanc hatalma, vakító ragyogása csúcsa, a zöldes zománczu gletscherek, melyek szinte a várost érik s fölöttük a mély tiszta égbolt, mely mintha boltozatosabb, szabadabb volna itt, mint észak felé — együttvéve oly képet alkotnak, melynek nézésébe sohasem lehetne belefáradni. Az emlékünnepre a városka díszbe öltözött: száz és száz diadalív, számtalan lobogó és virág köszöntötte Francziaország miniszterét, aki eljött, hogy beszédben méltassa a Montblanc első megmászójának érdemeit. Tiszteletére egy század katonaságot is rendeltek Chamounixbe s ez ott áll diszért a miniszter szállója előtt. Az ünnnepségek bevezetéséül szombaton este fényesen kivilágították a városkát s a szapora tűzijáték csak úgy ontotta a röpködő szikrákat, melyeknek kigyuló világa mellett bámulatosan szép hátteret nyújtottak a Montblanc hatalmas hómezői. Mozsarak durrogtak s dörejük százszorosan visszhangzott a hegyek királyának meredélyeiről. S aztán a jeges ormokon kigyuló hegyi lángok vernyeges világukkal, mint megannyi vörös szem világítván az éjszakába, mig az égboltról a szende hold vonta ezüstös fénybe az egész vidéket. Vasárnap délelőtt tiz óra tájban Spuller miniszter képviselők és zsurnaliszták jókora táborától kisérve, megjelent a fogadtatás helyén, mely a szabadban volt berendezve s ott, miután hivatalosan üdvözölték, egy a maga nemében páratlan diszmenet alakult. Elől egy zenekar, nyomában a miniszter tisztelgőivel, mögöttük a tanuló ifjúság a köztársaság színeibe öltözve s végül a menetnek legvonzóbb része: a chamounixi vezetők. Hatalmas, marezona, viharedzett alakok, mély komolysággal tekintetükben. Volt köztük egy: Michel Charlet, ki már 82-szer mászta meg a Montblancot s ki a magukat reá bizott turistákat mindenkor szerencsésen visszahozta Chamounixba. A díszmenet a Saussure-térre ment, hol a genfi tudósnak és bátor vezetőjének szobra várt a leleplezésre. A szobor Salmson párisi művész remeke s fölséges egy alkotás. Saussure egyenesen áll s jobb kezével ernyőt formálva szemei előtt,föltekint a Montblancra, mig Jacques Balmet mellette térdelvén, kezével a csúcs felé mutat. Itt a maire röviden vázolta a szobor létrejöttének történetét, elmondván, hogy annak létesítéséhez a németek kivételével Európa minden népe hozzájárult s aztán Spuller miniszter emelt szót, rövid meleg szavakban emlékezvén meg a nap jelentőségéről. Utalt arra, hogy egy svájczi Saussure s egy franczia, Balmet egyesült akaratának sikerült a lehetetlennek tetszőt végbevinni s hogy egy tudós meg egy egyszerű parasztember egyesülvén, nagy czélt tudtak elérni. Tüzes szavakban dicsőítette az egyetértést, mint Francziaország nagyságának legbiztosabb zálogát, kifejtvén, hogy a demokráczia meghasonlásban levő erőinek egyesülése mélhatlanul szükséges, ha Francziaország szabad és boldog akar maradni. A nép feszült figyelemmel kisérte a miniszter beszédét s többször félbeszakította tetszésnyilatkozataival. Ezután leleplezték a szobrot. A Francziaország minden vidékéről összesereglett nép lelkesedése mutatta, hogy ez ünnepben egész Francziaország ünnepelt, rendű vádlott, Gazdagh Imréné, kérvényt nyújtott be a törvényszékhez, melyben tekintettel az utazás költséges voltára, a megjelenéstől való fölmentését kéri. Képviseletében Vaisz Sándor dr. fővárosi ügyvéd jelent meg. Az ítéletet Kossuthány Géza elnök hirdette ki. E szerint gyilkosság, rablás és egyéb bűntettek miatt vádolt Gazdagh Imréné és társai ügyében a kir. ítélő tábla helybenhagyja az első bíróság fölmentő ítéletét azzal, hogy Támár Alajos a btk. 105. szakaszának 1. pontja értelmében mentetik föl. A megokolás hangsúlyozza azokat a nyomós gyamokokat, amelyek a vádlottak ellen a vizsgálat folyamán fölmerültek, de amelyek alapján marasztaló ítélet nem hozható. Az ítélet kihirdetése után az elnök kérdést intézett a vádlottakhoz, nincs-e valami előterjeszteni valójuk. Molnár Károly : Hogyne lenne, kérem a lássan. Hiszen Gazdaghné engem 80 forintig megkárosított. Az elnök: Az nem tartozik ide. Arról van szó, megnyugszik-e, vagy fölebbez ? Molnár: Hát — instálom — fölebbezek. Ugyanúgy nitatkozott Ternyey is. Vaisz Sándor dr. az ítélet megokolása ellen jelent be fölebbezést, mint amely védenezére, Gazdagh Imrénére nézve sértő. Fölebbezett Horváth János dr., a vádhatóság képviselője is. Megjegyezzük, hogy az osztrák baleset ellen biztosító társaság képviseletében senki sem jelent meg. Meggyilkolt Ügyvéd. (Saját tudósítónktól.) Szatmár, szept. 1. Szenzácziós gyilkossági ügy végtárgyalását kezdte meg ma a szatmári királyi törvényszék. Ez év május hónapjában, mint azt annak idején részletesen megírtuk, Bariba Endre köztiszteletű ügyvédet egy Sikk Károly nevű elzüllött egyén lelőtte. A gyilkos és áldozata között rokoni kötelék is volt és mindkettőjüket széles körben ismerték város- és megyeszerte. A mai végtárgyalás a vigadó nagy termében 500 főnyi közönség jelenléte mellett kezdődött. A törvényszék Papp László törvényszéki biró elnöklete, alatt Günther Ignácz és Jeney György birákból alakult meg. Jegyző dr. Szeőke István. A vádhatóságot Nemes János kir. alügyész képviselte, védő Uray Géza ügyvéd volt. Az elnöknek a közönséghez intézett figyelmeztető szavai után bevezették a vádlottat s a tárgyalás az ő kihallgatásával kezdődött. A vádlott alacsony termetű, zömök ember, a negyedfél hónapi vizsgálati fogság nem igen viselte meg. Az elnök felszólítására teljes nyugalommal, szilárd hangon s egyfolytában mondta el a gyilkosság előzményeit, eszerint Bartha ügyvéd, ki vádlottnak unokatestvére volt, őt egy végrendelet elkészítésekor 1000 forintig károsította meg, amennyiben az őt illető 1400 frt helyett Csak 400 frtot irt a végrendeletbe, mely ellen a végrendelkező anyja (a cikk anyja) felszólalván, Bartha azt válaszolta, hogy majd nyer kárpótlást az osztozkodásnál Ennek daczára a 400 frtot nem kapta meg. Ez a rosszakaratú eljárás bántotta őt. Elkeserítette továbbá az is, hogy Bartha nővére gyógyszereinek árát vele akarta fizettetni s a hagyatéki per miatt mindenféle jövedelme lefoglaltatván, neki a gyilkosság napján betevő falatja sem volt. Elmondta továbbá, hogy a gyilkosság reggelén rosszul érezvén magát, több ízben pálinkát ivott; ugyanekkor felesége panaszkodott, hogy kislányuk nem mehet az első áldozásra, mert egy krajcrárjuk sincs; továbbá egy aszszony is ott járt s kérte adósságuk megfizetését; ő ruhákat akart neki adni, hogy vigye a zálogházba, de az asszony erre nem állt rá, hanem sírva távozott. Ekkor elkeseredésében elhatározta, hogy itt hagy családot, hagyatékot, mindent s utazik le Budapestre. A Laza-kertből, hol lakása volt, elindulván, találkozott Bartha kocsisával. Megkérdezte, hol a gazdája. A deszkaraktárnál — felelte az.O ekkor