Pesti Napló, esti kiadás, 1887. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1887-09-16 / 254. szám

­­­­y. Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadts-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények­ a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Péntek, szept. 16. 38. évi folyam.­­ 254. szám. Esti kiadás. Előfizetési feltételeit: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 írt 50 kr. — 3 hónapra 4 írt 50 kr. — 6 hónapra 9 írt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr.s évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám­o kr. Budapest, szept. 16. A párisi gróf manifesztuma egészen kö­zönyösen hagy­a a világot. Azzal mindenki tisztában van, hogy a hosszú okmány sem­mivel sem járul a királyi trón visszaállításá­hoz Francziaországban s egyetlen egy újabb hívet sem fog szerezni az Orléansoknak. De egy tekintetben a nyilatkozatnak mégis le­hetnek gyakorlati következményei. A Rou­­vier-kormány tudvalevőleg annak köszöni fenmaradását, hogy a képviselőház monar­­chista elemeit el tudta választani a radikáli­soktól s a kormány és a monarchisták közt hall­gatag olyan modus procedendi fejlődött ki, mely a minisztériumnak némi állandóságot köl­csönözhet. E viszonyt, melyet a köztársaságiak eddig is élénk bizalmatlansággal néztek, tel­jesen megronthatja a manifesztum, mely a monarchista és republikánus pártok közt is­mét fokozni fogja az elvi ellentétet. Csak e szempontból bír a párisi gróf nyilatkozata gyakorlati jelentőséggel. Bulgáriának sok egyéb baja közt majd­nem igen komoly jellegű viszálya támadt Németországgal. A ruszcsuki megyefőnöknek volt baja az ottani német konzullal s Berlin­ben a dolgot olyan erélyesen vették, hogy felhívták a portát, küldjön három hadi­hajót a bolgár vizekre. Szerencsére a bolgár kor­mány még idejében elégtételt adott a német kabinetnek, midőn a ruszcsuki megyefőnököt állásától elmozdította.­denek, és néhány idegen eszköz, melyek azon dolgoznak, hogy a hazát idegeneknek eladják. Oly népképviselőket kell választanunk, kiknek segélyével uj uralkodónk és kormánya a megkezdett nemzeti művet sikeresen keresztül viheti. Nagyon is idején van, hogy a nemzeti párt megkezdi a választási mozgalmat, mert Szófiából azt jelentik legújabban, hogy Battenberg herczeg hivei a Zankovistákkal egyesülni akarnak. E hirt egyébiránt kétkedve kell fogadni. Annyi bizonyos, hogy az az egy millió rubel, melyet Oroszország küldött, némi befolyást fog gyakorolni néhány választó hangulatára. Szerb kölcsön. Belgrádból jelentik tegnapi ke­lettel . A szerb kormány egy kölcsönre való előleg­ként öt millió dinárt kapott, biztosítva a német nem­zeti banktól. A bolgár hazafias liga választási felhívásáról távirataink közt már megemlékeztünk. Itt adjuk a felhívást szószerinti szövegében: Szent nemzeti ügyünket az utóbbi időben a leg­fényesebb siker kisérte. I. Ferdinand fejedelem, kit egyhangúlag államfőnek választottunk, most már kö­rünkben időzik. Az új minisztérium oly férfiakból ala­kult, kik Bulgária szabadságát és függetlenségét ön­­feláldozással megvédték és szeptember 27-ikén (régi számítás szerint) a bolgár polgároknak meg kell vá­lasztani képviselőiket a rendes (kis) szobrány­ szá­mára. Most már normális viszonyok fejlődnek ha­zánkban, mely ezáltal megszabadul attól a válságtól, melybe tavaly néhány megvesztegetett áruló sodorta. Felesleges kifejteni nektek, mily fontosak e vá­lasztások jövőnkre. Mindenkor hazafias kötelességünk­nek tartottuk, hogy oly férfiakat válaszszunk a szobrá­­nyéba, kik hazafiasságukat és becsületességüket már bebizonyították; ma inkább, mint valaha, e körülmény­re kell figyelemmel lennünk. Európában ismé­telten arra utaltak, hogy nemzeti ügyünk egyedül magunktól függ és vállalkozásunk elismertessék. Euró­pa különös figyelemmel kíséri a küszöbön levő vá­lasztásokat. Más szavakkal : meg akar győződni arról, várjon a szobrányéba olyan emberek választat­nak-e, kik meg akarják védeni Bulgáriát, vagy olya­nok-e, kik minden áron be szeretnék bizonyítani, hogy Bulgária idegen támogatás nélkül nem állhat fenn és nem kormányozható. Az utóbbi esetben, vagyis, ha az anti-bolgár elemek fognak győzni, ed­digi dicsőséges küzdelmünk, melyet mindenütt cso­dáltak, sikertelen marad és ezáltal egyengetve lesz az itt esküdt ellenségünknek. Ti, a­kik nehéz időkben sorompóba léptetek ha­zánk jogaiért, a legjobban tudjátok, melyek a mi va­lódi érdekeink, ki érez népével és kik a népet eladni szándékozó árulók. Ama borzasztó események, me­lyek 1886. augusztus 9-ét (21.) követték, untig is­meretesek arra, hogy a veszedelmes embert az ártat­lantól megkülönböztessék. Hazafias bizottságainknak, melyeknek czélja, hogy Bulgáriát megóvják idegen szolgaságtól, erélyesen részt kell venni a választási mozgalmakban. Kötelesek felvilágosítani a népet, kire szavazzon és kitől forduljon el. Pártok most már nem léteznek Bulgáriában; liberálisok, konzervativok, ra­dikálisok nincsenek többé. Most csak bolgárok vannak, kik Bulgáriáért és annak önállóságáért küz­ A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A Polidori-család. — Regény. — 9 Bazzili A. G.-tól. Olaszból : Sz. M. IV. Sokáig azonban nem állta. Mellette ült Marcel­lo, a lehető legnyugodtabb arczc­al, színpadra fordult tekintettel. Ilyen emberrel szemben nem érdemes duzzogni. Nincs itt kilátás kérlelésre, szép szóra, és azért kár elcsúfítani az arczot savanyú kifejezéssel, mikor olyan szépen áll neki a mosolygó derültség. Innen aztán mikor kis idő múlva kívülről lép­tek hallatszottak, Ada azt hitte, Sernicoli Gigi lesz, és oda fordult Marcellohoz. — Nem haragszik már ? — Én ? — felesé Marcello. — Milyen kevéssé ismer! Olyan szelíden volt mondva, szemrehányás volt, de csupa barátsággal, csupa gyöngédséggel, lehetetlen volt azt észre nem venni Adának. Ezalatt kinyílt a páholy és az ajtóban egy férfi, mentegető és bocsánatkérő szó után, hogy elvétet­te a számot, újra betette az ajtót. Nem Semnicoli Gigi volt, ez meg nem mozdult helyéről. Meg akarta mutatni a szép Polidorikáné­­nek, mennyire nem tetszik neki legújabb választása. A jég tehát meg volt törve, és Ada most újra Marcellohoz fordult: — Piczikét se. — Piczikét sem. — Bizonyítsa be. — Hogyan ? — Feleljen egy kérdésemre, Van-e reménye ? — Nincs . — felesé Marcello és igyekezett ne­vetni is hozzá. — Különös szerelem, igazán ! — Mondtam már, csupa tisztelet, azontúl sem­mi. Úgy jött magától, mert nem lehet a szívnek pa­rancsolni , csak csüng, élet és halál közt, azt sem tudva, mi lesz a vége. — Megengedi, hogy segítségére legyek ? — Kegyed asszonyom ? Mi is jut eszébe ? — Semmi különös. — Nagyon is különös . — vete ellen Marcello. — Még csak az kellene ! Nagyon kérem önt, asszo­nyom, ne is gondoljon ilyesmire. Öreg ember vagyok én már. Annyi éve már, hogy közelében élek és nem jutottam szóhoz. Nem tehetek róla. Majd csak a más világon. — Szép ! — szólt rá Ada — fenséges ! És meghajtotta magát, bámulattal arczában, boszosan magában, arra a gondolatra, hogy azt a negyven éves asszonyt, azt a napamasszonyt úgy sze­reti itt ez az ember. Miért nem inkább őt, a szépet és fiatalt, egyike ama­dali ifjaknak, ott az első pá­holysorból, a­kiknek úgy ide fehérült a melle, hogy csak úgy káprázik a szem tőle. Például Sernicoli ? Sernicoli Gigi, a­ki arra sem tartja érdemesnek, hogy ide jöjjön egy pillanatra hozzá, mintha csak oda volna szegezve székéhez ! Ha ez a szép fiatal em­ber megteszi a kötelességét, hogy nézett volna akkor a sok herczegné, márkiné, grófné és báróné, mind valamennyien, a­kik ott virítanak a páholyokban és nyomába sem léphetnek neki; csak az, hogy koronás czimerük van! Különben Semnicoli Gigi, ha nem jött el hozzá, másnál sem tett látogatást. Frakkban van, fehér nyakkendőben és ki nem mozdul a páholyból; ide-oda jár a tekintete; úgy látszik, unja magát; mi­kor az üveget használja, akkor nem őt nézi most raj­ta. Igazán különös! De majd a végén, akkor bizony­nyal itt lesz nála az a szép fiatal ember, ő meg majd szívesen látja. Bizonynyal szívesebben, mint ezt a Marcellót. Ezzel már készen van, megtudta, a­mit tudni akart, a színpadon meg az a kettős még sem akar véget érni, akár csak a Lohengrin kettőse az új pár hálótermében. Végre nyílott az ajtó és most nem vétették el a számot és a dali ifjú, a­ki belépett, Jenő vola, a fér­je és fogadta is a nőcske, tízezer szemrehányással, kedvesen mosolyogva, hogy olyan soká oda volt. — Bocsáss meg, életem! — szólt Jenő, mikor kezet szorítva Marcellóval, helyet foglalt neje mel­let. — Nem tudtam szabadulni. Mind ilyenek az ügy­védek ; mindig azt hiszik, hogy a törvény előtt állnak, beszélni sem tudnak máskép, csak öt-hat szakaszban, borzasztón egymásután, tekintettel erre is, arra is, meg nem feledkezve a fennforgó különös körülmé­nyekről, idézvén a jelen esetben mérvadó 302. §-t, szemben a 301. § sal, fölfejtik az összes perrendtar­tást, a­míg csak ki nincs merítve a tárgy is, a türelem is, rendesen a bíróé, ezúttal pedig az enyém. — És veszítettél is sokat. — szólt most Ada, — soha sem adták még úgy az operát, mint most. — Bánom is én az operát! — viszonozza Jenő. — N­agyobb veszteség nekem, hogy veled nem voltam. — Látja, Rinaldi, milyen udvarias férjem van! Csupa udvariasságból még csak nem is mentegeti magát, hogy két óra hosszat itt várakoztatta! — Ilynemű foglalásról nincs gondoskodva a törvényben! — mondja rá Jenő, nevetve. — És nem volt látogatód ? — Nem, — felesé Ada, — mindig csak ma­gunkban voltunk. A te kedves barátaid közül egyik sem tartotta illőnek, hogy egy-két perczet áldozzon nekem. Jobb is volt így, ugy-e Rinaldi úr? így egész kényelemmel élvezhettük Bizet zenéjét, a­mely igazán kedves. Azoknak a fiatal embereknek a fecsegése néha jól esik, mert eltelik mellette az idő, néha azon­ban terhes, mert nem lehet tőlük bele­merülni a művészetbe. Helyesen tudott beszélni, csak a tettei is olya­nok lettek volna. Már az ötödik fölvonás ment, a szép asszonyka meg a­helyett, hogy belemerült volna a művészetbe, egyre fecsegett, szájával, szemével, egész testével, mint valami czinege csevegve, nevetve, izge­lődve, mozgolódva, egyre volt dolga a szemcsével; fölvette, letette; örökké járt a szeme, végig a páho­lyokon, székeken, földszinten. A férj fedezete alatt Sernicoli grófot is kereste föl egyszer-egyszer szemé­vel, és ez akkor mindig a mennyben ártatlanság képé­vel ült a székén. Jenőnek­ nagyon tetszett, hogy úgy nézik az ő feleségét, nők, férfiak, még az ötödik felvonás alatt is, akkor az bizonynyal úgy volt egész este. Mint afféle mai gyerek, mai férj is volt ez a mi Polidorunk. Mai találmány, bár egynémely savanyú képű gáncsolódó azt hajtja, hogy egy kis tizenhetedik századot eleve­nítettek föl benne, én csak a mellett maradok, hogy a mi találmányunk, minekünk tetszik csak körül har­­czolni a világban, a­mit a mi ős öregapáink maguk­nak szereztek a házhoz. Igazi piaczi életet viszünk mi feleségeinkkel,úgy esik jól a szerelmük, ha mások is lát­ják. Lóverseny, hangverseny, róka­vadászat, tudományo­­s elolvasás, földtani közgyűlés, pártgyűlés, chinai árn­y képek és mennyi más minden nem eshetik meg a mi drága életpárunk nélkül ; neki is tudni kell, milyen szép ez a nagyvilág ; otthon meg az a pár órai, örö­kös látogatás, illetve meghívók, illatos felelet, ké­szülődés, tanácskozás szabóval, fodrászszal, új ruha, felpróbálás, újabb mulatság, tán ragyogás czéljából ; ez a mi életünk, valóságos tűzijáték, kiröppen, fel­szökken, tündököl, sistereg, azután alá hull száz millió tüzes csepp képében. Valóságos tűzijáték, a­mit a léhaság fellobbant, és a színes ragyogásnak dicsősé­günk adja meg az árát. Oh mi boldogok, férjek, dél­előtt kabátban, este meg frakkban, örökkön-örökké. Éjjel aztán kissé fáradtak vagyunk és kissé ká­bultak is a diadaltól; hogy is ne, ragyogtunk, már mint a feleség, minden szem rajta csüngött, minden szív irigyelt, legalább is száz szív vele álmo­dik és ennek a tüneményes szép asszonynak mi va­gyunk a férje. Ah, bár csak sohase lenne vége ! Olyan boldog is volt az a Jenő és azonkép Ada, férjezett Polidori. Csakhogy ez úgy vette észre, hogy ide­s­tova vége szakad annak. Úgy tetszett neki, hogy nála is beköszöntött az az idő, a­melynek egynémely feleség olyan édes, boldogságos szívvel néz eléje, és még csak gondolni sem tud másra, holott pedig baj­ vége a sok táncz és vigalomnak, Isten tudja, mennyi időre! Se bál, se estély, se piquenique! Leg­­fölebb egy kis hangverseny, az is a klasszikusok konyhájából, vagy egy kis költészet, az is csak mértékkel, lassú, kis lépésben, a körülményekhez képest. Egyszer-egyszer csak megteszi a leendő anya. — Ugy­e, hogy boldogság! — Hát igaz? Te is ? — Meg sem látszik rajtad; most is csak azon szép és üde vagy, akár a rózsa. — És felelet rá egy­­egy epedő tekintet, angyali mosolygás, mintegy attól kérve kölcsön, a­ki eljövendő részen. Ámde e pár órán túl, napestig az a borzasztó unalom, az a rette­netes méreg, hogy ki sem lehet menni a házból, le kell mondani a sok mulatságról, a sok gyönyörűség­ről, a­mi nélkül nem is élet az élet és ezt mind azért az Isten adta pályáért! Bizony, nem hiába kiáltott föl egyik nagy jelesünk, egy útonszületett kisded lát­tára: »Szegény pára!« Mikor Ada nagyság kijött a színházból, a csarnokban meglátta Sernicolit. Egyedül állt, külön a többi csapat fiatal embertől. Jenő, elhaladtában mellette, kezet nyújtott neki, mire az úrhölgy üdvöz­letére sietett. — Miért nem jöttél be hozzánk egy szóra ? — kérdi Jenő. — Sajnálj, barátom! Nem lehetett. Majd meg­mondom, miért — felesé Sernicoli. — Remény­em, nem én miattam ? — mondá most Ada. — Ugyan, nagysám! A csarnokban nem akar­tam szólni, most már künn vagyunk, hallják tehát a szomorú történetet. Vendégünk volt a páholyban, valami angol, a­ki nagyon keveset tudott olaszul és nem sokkal többet francziául. Az a szőke fiatal em­ber, a­ki hátam mögött jön, pár lépésnyire. Barátaim közül senki sem tudott beszélni vele, magamnak kel­lett tehát hozni ezt az áldozatot a vendégszeretet ol­tárára. (Folyt. köv.) A hadgyakorlatok. Déva, szept. 16. (B. K.) A király ő Felsége az itt időző főherczegekkel és a kísérettel, valmint a hadgyakorlat fővezetőségének tagjaival és a döntnö­­kökkel ma reggel fél 8 órakor szakadó esőben a had­gyakorlat színhelyére ment, hogy — nagyobb gyalog­sági csapatok összecsapásáról egyelőre szó nem lehet­vén, — úgy az egyik, mint a másik fél előnyomulását megfigyelje. A nyugati félhez (7. hadtest gr. Degenfeld lo­vassági tábornok) tartozó 7. lovasdandár (Varga ve­zérőrnagy), mely a mai élet a következő állásban töltő : a dandártörzs, a 6. és 14. huszárezred és az 1/7. sz. lovas­üteg Dobrán és Dorba körül, a 101. gyalogezred 3 zászlóalja Breznyik mellett, az 1. hu­szárezred Várhely mellett és a 43 gyalogezred 2 zászlóalja Nagy-Pestény és Nagy-Osztró körül, teg­nap este a 7. hadtest parancsnokságától a következő parancsot vette: A Piski melletti átjárók a Strein­ on, a vasúti átjáróhíd, a Tompától keletre levő híd és a Szt. Maria dia Piatra és a Strein Szt. Georgia melletti hidak el­­foglalandók és biztosítandók. — A keleti félhez (12. hadtest, br. Schönfeld táborszernagy) tartozó 12. lovas dandár, (gr. Schönfeld vezérőrnagy), mely a mai élet zömével Alvincz és Szász-Piánban, előre tett egy-egy vadász zászlóalja Benczenczen és Vaj­­dejon, egy, lovas század Szászvároson és 2 lovas szá­zad Berényben tölté, a 12. hadtestparancsnokságá­tól azon parancsot vette , hogy a dandár zöme a fő­úton a Strein-vonalat Piski mellett érje el, illetve azon hatoljon át és az ott levő hidat kerítse hatalmába; továbbá erős kirendeltség küldendő Szászvárosról Nagy-Denken át Strein-Szt Georginra, hogy a terepet Hátszeg és Alsó-Szilvás-felé felderítse, — és egy gyengébb, Martinesd-Lozsád-Bácsi­n át, hogy a fel­derítést Vajda-Hunyad-felé eszközölje. * Kossova, szept. 14. A 23-ik sz. honvéd gyaloghadosztály tegnap, f. hó 13-án, kezdette meg a VII-ik hadtest kötelékében összpontosított meneteit s még az nap — a czélzott hadosztály harczra fejlődése terepakadályok követ­keztében elmaradván — Bozsurra, egy faluban Lugostól északkeletre ért. A legénység itt s a közeli falukban laktáborozott. Másnap a hadosztály mene­tét Kossovára folytatta. Itt marad 14. és 15-én, biz­tosított állást véve, 16-án a menetet folytatja és 17-én Szántóhalmára ér. E két utóbbi menet lesz a legfárasztóbb, minek következtében szünnap is lesz. Ezután 19-től 21-ig bezárólag veszi kezdetét a főgyakorlat. Ugyanis 19-én a két fél előőrsei egymásra bukkanván, a harcz kezdetét veszi és az egyik, valószínűleg a keleti fél, visszavonulásával fog végződni; másnap lesz a döntés, mely ismét a nyugati félre kedvező teend, minekutána a gyakorlatvezetőség a VII-ik hadtest kötelékéből egy nagyobb csapatot fog támogatására kirendelni. A gyakorlat a nyugati fél előrelátható visszavonulásával fog befejezést érni. Ekkor (21-én) fog lefuvattatni és az egyes csapatok a legközelebbi vasútállomásról helyőrségeikbe utbain­­díttatnak. Az utbaindítás mindössze 24 órát fog igénybe venni, e czélra 42 vonat fog az ország minden irányába indulni. A szállítás tervét a vezérkar már elkészítette és az elők­­észületek már most folyamatban vannak. A feladat felette nehéz, de próbaköve is lenne arra nézve, hogy vezérkarunktól komoly esetben ezen a téren mit remélhetünk. A h­­orvát felirati vita. A horvát tartománygyűlés tegnapi ülésén befe­jezték a felirati vitát s a bizottság felirati javaslata elfogadtatott. Az ülés annál figyelemre méltóbb volt, minthogy ez alkalommal a két ellenzéki párt közti meghasonlás napvilágra jutott. Míg Amruseh már előbb kilépett volt a mér­sékelt ellenzéki pártból, hogy egymagán törekedjék a kiegyezés revíziójára s kilépésével a párt felirati ja­vaslatának beterjesztését lehetetlenné tette, tegnap a párt egy másik hive, Markovics Ferencz kijelentette, hogy megmarad a független nemzeti párt régi, Voj­­novics-féle programmja mellett s követeli, hogy a tar­tománygyűlés óvást emeljen a kiegyezési sérelmek ellen s a magyar országgyűlésbe addig ne válaszszon képviselőket, mig az összes sérelmek orvosolva nem lesznek. Az öreg Szarcsevics is kijelentette, hogy nem ért egyet elvtársaival s elvben ellenez minden feliratot, minthogy a lojalitás és hűség nyilatkozatai már idejüket múlták s praktikus cselekvéshez kell látni. Az összes színlelt nyilatkozatok sem tudták megakadályozni a szadovai eseményeket; az osztrák­magyar monarchia egyetlen nemzete sem akar oszt­rák vagy magyar lenni, hanem mindenik független­ségre törekszik. Az elnök kijelentette, hogy nemcsak a tartománygyűlés, de az egész nép szeretettel és hű­séggel ragaszkodik a felséges dinasztiához és szere­tett uralkodóhoz, Szarcsevicsnek tehát nincs joga igy beszélni. Pavics, Mikulcsics és Stankovics a bizottság javaslata mellett foglalnak állást. A Star­­csevics-párt ezután legifjabb tagját, T­u­r­k­e­l­j­t küld­te ki a síkra s ez erős magyarfalónak mutatkozott. Turkelj az összes pártok hangos hahotása közben dühbe jön s az elnök megjegyzésére, hogy óvja meg a parlamenti illemet, azt feleli, hogy úgy beszél, mint egy katona s nem törődik a parlamenti szabályokkal. Tiltakozik a magyarok nagyzási hóbortja ellen, mint a­kik fel akarják falni az összes horvátokat, szlávokat, cseheket és lengyeleket; a kormányt immorálisnak, törvényellenesnek mondja, mire elnök megvonja tőle a szót. — Miskatovics nem él a zárszó jogával. Barcsics ismert mondását: »kozákpatkók a bécsi kövezeten« oda módosítja, hogy ő Oroszországot Ausztria-Magyarország barátjának óhajtja. Zágráb, szept. 16. A tartománygyülés mai ülé­sében harmadszori olvasásban elfogadta a felirati ja­vaslatot. — Frank és Turkály mentelmi ügye tárgyal­tatván, a nevezett két képviselő kiadatása határozta­tok el. — Több virilis tag által bemutatott báni meg­hívó levél igazoltatott. A holnapi ülésben megválasztják a magyar or­szággyűlésre küldendő képviselőket. Az erdélyi közművelődési egyesület választmányi gyűlése. Az erdélyi közművelődési egyesület új egyleti évének első választmányi gyűlése f. hó 12-én délután 3 órakor a városházán szokott nagy érdeklődés mel­lett folyt le s késő estig tartott. Gróf Bethlen Gábor elnökölt. Jelen voltak többek közt:dr. Haller Károly, Bartha Miklós, gr. Teleki Domokos alelnökök; Biró Béla, dr. Felméri Lajos, Sigmond Dezső direktóriumi tagok; Deáky Albert, a kolozsvári fiók működő alel­­nöke, Török Bertalan megyei főjegyző N.­Enyedről, gr. Bethlen Bálint Gyéresről, dr. Concha Győző, Széky Miklós, Bónis István, Korbuly József, Ma­­gyary Mihály, Rieger Imre jegyző, Csíki Imre pénz­tárnok, Sándor József titkár stb. Első tárgy­titkár jelentése volt a lefolyt hóról. A közgyűlés előkészítése s az évi jelentésnek a tagok névsorával, valamint a fiókrendszernek részletes is­mertetésével kiadása volt aug. hónak főmunkája, úgy a Királyhágón túl lakó tagok díjainak inkasszója és a népfölkelési fölszerelések második részletének átadása. A közgyűlés — mint általánosan tudva van — emelkedettségben, lelkesültségben és ünnepélyesség­ben felülhaladta az eddigieket is. Az évi jelentés megküldetvén a hazafias sajtó­nak, az osztatlan elismeréssel fogadtatott, a névsor kiadása már is több tisztázást eredményezett. Az egész évkönyv, 25 kvért árusíttatik. Az inkasszó megmozdulásának köszönhető, hogy a havi bevétel majdnem mind a Királyhágón túlról közel 6000 frtot eredményezett. A népfölkelési fölszerelések központi átvevő bi­zottsága Budapestről aug. 25—31-ig Kolozsvárra kiszálván, megejtette az erdélyrészi kisiparosok má­sodik szállítmányának átverését. Az eredmény hasonló az első átadás örvende­tes körülményeihez. A visszautasított darabok pótlása tárgyában utasítás kéretett a honvédelmi minisztertől. Az időközben lefolyt mozgalmak említése so­rán kiemelte titkár az egylet támogatásával épült kolozsvári izr. neol. hitközség fölszentelési aktusát, melyen az E. M. K. E. hivatalosan a működő­ alelnök és a titkár által képviseltetett. Különösen meghatva fogadta a választmány azon értesítést, hogy a temp­lom két bejárójához két E. M.K. E.- persely van he­lyezve s hogy a szószéken azon czimek közé, me­lyekre a hitközség tagjainak áldozni vallásos köteles­ségük, vörös betűkkel az egyesület neve is föl van írva. Referálván a titkár az irók és művészek társa­ságának lerándulásáról, a sepsi-szent-györgyi közgyű­lés részleteiről, az előpataki fürdő-igazgatóságnak a közgyűlés fogadása körül való ismert nagylelkű áldo­zatkészségéről, a sepsi-szent-györgyi nőegyletnek ne­mes bonleányi résztvevőjéről, mely két gyönyörű koszorú átnyújtásában nyilvánult, az E. M. K. E. székely kiállításáról, mely várakozáson felül fényesen sikerült, indítványozta, hogy az elősorolt hazafias czimeknek, köztük a rendező E. M. K. E. háromszék­­megyei választmánynak a legmelegebb köszönet sza­vaztassák, mit a választmány éljenzések közt azon határozattal fogad el, hogy a jegyzőkönyvi kivonatok hivatalosan megküldessenek. A pénztári havi jelentés szerint befolyt aug. hó­ban összesen 5901 frt 29 kr, melylyel az egyesület vagyona 263,921 frt és 33 krra emelkedett. A közgyűlés elhatározván a brüsszeli belga vi­lágkiállításon erdély vészi némely termékeinknek az egyesület közvetítése által leendő megjelenését,jelentik, hogy a belga kormány saját költségén kész az E. M. K. E. útján résztvevő iparosok tárgyait Brüsszelbe szállítani Budapesttől kezdve. Reményi Antal buda­pesti jogtanácsos többször lépéseket tett már ez ügy­ben s remélhető, hogy nov. hóban lejáró határidőig so­kan fognak a részvételre jelentkezni. Különösen az erdélyrészi borokra nézve vár kitűnő tér. Az orsz. közművelődési kongresszus ügyében jóideje a rendező iskola-egyesülettől semmi értesítés nem jön. Képviselőink azonban részünkről kellő idő­ben bejelentettek s a közgyűlési mandátum, valamint utasítás számukra nemsokára megküldetik. Örömmel vétetett tudomásul, hogy az egyesü­let végre méltó helyiséget kapott az iparosok fő­téri palotájában, hová jövő hó 1-től az E. M. K. E. beköltözik. A népfelkelési felszerelések átadásának ügyével kapcsolatban indítványozta a direktórium, hogy az E. M. K. E. e vállalkozásra segített kisiparosokat most már teljesen czélhoz segítse, a művet betetőzve az által, hogy megalakítja az erdélyrészi iparszövet­­kezetet, mi nélkül a nagyvállalkozásnak lejárandó szerződése ismét érvényben kellene hogy maradjon. A választmány örömmel mondta ki a megalakítás felölelését s eddigi tapasztalat­ereje ajánlása mel­lett felkérendőnek mondta ki Benigni Sámuel választ­mányi tagot, mint a kolozsvári iparosegylet elnö­két, hogy az ügyet nyélbe ütni szíveskedjék. Indítvány létetett, hogy ez E. M. K. E. az or­szágos kereskedelmi múzeumba megvásárlás által megfelelő erdélyrészi, főleg házi iparczikkeket juttas­son felterjesztés végett, a választmány azonban, te­kintettel a körülményre, hogy a fővárosi bazár ren­dezésével megadta iparosainknak s kereskedőinknek a szükséges legelső és legnehezebb impulzust, élhetet­lenségre szoktatásnak vélvén az érdekeltek helyett való további munkálkodást, az indítványt nem fo­gadta el, hanem meg sem akarván egészen elejteni, utasította titkárt, hogy e tekintetben részletesen ki­dolgozott javaslatot terjeszszen be. A tagdíjak némely megyei választmány és fiók részéről nem elég erélylyel szedetvén be, nehogy a hátralékok felhámozódásának veszélye álljon be, ki­mondatott, mikép ismételt felszólítás küldessék az illető elnökségekhez, felszólítván őket,hogy az elvállalt erkölcsi kötelezettségnek eleget tenni méltóztassanak, különben a központ kénytelen lesz a tagdíjak besze­dését, mint ezt a Királyhágón túlra nagy sikerrel gyakorolja, maga eszközölni. Olvastatik a könyvvásárlást előmozdító bizott­ságnak Budapestről küldött átirata, mely a sajtóban csak a napokban jelent meg. Miután az irodalmi szak­osztály már másfél éve behatóan foglalkozott a tárgy­­ával, az összes fiókokhoz felhívást, egy olvasóköri alapszabálymintát és a használható könyvek egy jegy­zékét állította össze és küldte szét, az E. M. K. E. magára nézve e felhívást túlhaladottnak jelentette ki, miről a jelzett bizottság értesítendő. Az akc­ió munkálatának, a segélyek folyósítá­sának ügye kerülvén elé, választmány kimondja, hogy a segélyezési munkálatra beérkezett válaszokat átad­ja az ad hoc négyes bizottságnak, mely azokról véle­ményezvén, a direktórium felhatalmaztatik az össze­gek folyósításával. Minden segélykérés, mely egyesektől, vagy fió­koktól bejött, együttesen s csak a második segélyezés munkálatának megállapításakor, jövő naptári évben fog elővétetni. A direktórium újra­választásának szüksége fo­rogván fönn, az eddigi direktórium egyhangúlag újó­lag kikiáltatott. Több apró s többé-kevésbbé fontos ügy után, az első gyűlés elnök éltetése közt szétoszlott. KÜLÖNFÉLÉK. — A lliv. lapból. Vallás- és közokt. magyar mi­niszterem előterjesztésére, Spéth Károly Csanádi székesegyházi kanonoknak a szent-keresztről nevezett czimzetes apátságot, Folly Emil ugyanottani kanonoknak pedig a boldogságos szűz Máriáról nevezett raj­ki czimzetes prépostságot adományozom. Kelt Nyitrán, 1887. évi szept. hó 5-én. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. A vallás- és közokt. miniszter, Gyenes Gyula közalapít­ványi főtiszti titkárt közalapítványi tiszttartóvá nevezte ki. A belügyminisztérium megengedte, hogy Krassó-Szö­­rény vármegyében lévő Lugos nagy­község rendezett tanácsú várossá alakulhasson át. — A sárosmegyei küldöttség. E sorokat vettük: Becses lapjának 251-ik számában olvasom a Tőke- Terebesen megjelenő sárosmegyei küldöttségi tagok névsorát. Ezek közt felemlíttetik: Bánó Géza, Berze­­viczy Rezső, Bujanovits Sándor, Dessewffy Ignácz, Fest Lajos, Hedry Ernő, Hodossy Imre, Károlyi László, Leskó István, Péchy Ignácz, dr. Propper Adolf és Pulszky Géza. Az igazság érdekében van szerencsém tudatni, hogy ezen urak közül egy sem vett részt a küldöttségben, de igen sokan, a­kik meg­nevezve nincsenek. B. A. (Mi a hivatalos névsort közöltük, mely, úgy látszik, az előleges bejelentések után készült.) — Lonovics csanádmegyei főispánról közelebb azt újságolta néhány lap, hogy elvesztette a kormány bizalmát s e miatt lemond főispáni állásáról. A mint egészen illetékes oldalról jelentik, egyáltalában nem forog fenn olyan ok, a­mely Lonovics ellen a kor­mány bizalmatlanságára alapul szolgálhatna. Tehát (igy írja az O. E. — de az a »tehát« kissé merész. A főispánnak is lehet oka a bizalmatlanságra a kor­mány ellen; a szerk.) a lemondásról szóló hir minden alapot nélkülöz. — Dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő pár napot Borhidon töltött Szatmármegyében, hova édes­anyja betegágyához táviratilag szólították el Parád­ról. Fenyvessy Ferencz édesanyja már túl van a ve­szélyen. — Egyszersmind fölemlíthetjük, hogy Szat­­mármegye krassói járásában a v­é­r h­a­j járványsze­­rüleg dühöng, a járás orvosa hiába tett erről jelen­tést, mert a szükséges óvintézkedésekre nézve a me­gyétől semmi rendelkezés nem jó. — Ifjúsági egyesületek választásai. A tud. és műegyetemi olvasókör bizottmá­nya. Rendes tagok : Csomasz Béla, Antal Gyula, Buding József, Harmathy Dezső, Hodászi Antal, Jakabfalvy Gusz­táv, Jászi Viktor, Jeszenszky Géza, Markus Miksa, Med­­veczky Antal, Metz Rezső, Orosz Lajos, Pleininger Péter, Szegfi Mátyás, Szilágyi Albert, Véghely Kálmán, Zakariás János joghallgatók ; Csikás József, Erdey Gyula, Göllner Aladár, Magyar Károly, Melly Gyula, Nékám Lajos, Vá­­mossy Zoltán orvostanhallgatók; Péter Dezső, Asbóth Ede, Böhm Imre, Szirmay József műegyetemi hallgatók ; Csiky Lajos, Fabró Henrik, Hittrich Ödön, Lisznyay D. Endre bölcsészettanhallgatók ; Plathy János és Werner Géza gyógyszerészettanhallgatók. Póttagok : Seffcsik Ven­del, Seiller Endre, Török Bálint, Váradi Soma joghallga­tók: Blau Zsigmond orvostanhallgató, K. Nagy De­zső műegyetemi hallgató, Balogh Ferencz bölcsész és Laczkovics Béla gyógyszerészettan hallgató. — Az orvostanhallgatók segélyző-és ön­kép­ző körének tisztikara. Elnök : Korányi Sándor. Alelnök : L. Farkas Jenő. Titkár : Fodor Géza. Főjegyző : Erdey Gyula. Pénztárnok : Barakonyi Sándor. Ellenőr : Fodor Arthur. Főkönyvtárnok : Szabó Arthur. Háznagy :­­ Vámossy Zoltán. Jegyzők: Rottenbiller Ödön, Pándy

Next