Pesti Napló, esti kiadás, 1887. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1887-10-03 / 271. szám

271. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaan m-é p ű1 • t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­l­et. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények; a kiadó­hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Rik­hirtpst. IKS1?. Hát.fft. oktober 1 Esti kiadás. 38. évi folyam. .Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 tart 50 kr. — 3 hónapra 4 fi­t 50 kr. — 6 hónapra 9 k­r. Ez az esti kiadás postai kü­lönküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint tell­ifizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum épület, küldendők. Egyes szám­o kr. Budapest, okt. 3. Parisból ma újra azt jelentik, hogy Crispi és Bismarck herczeg találkozásánál a pápa és Olaszország kibékitése nagy szerepet fog ját­szani s hogy német részről ez irányban már mindkét félnek pozitív javaslatokat tettek. E föltevés azonban ma is kevéssé valószínűnek látszik, mert kül­önben az olasz közvélemény­­ aligha fogadná oly osztatlan rokonszenvvel Crispi utazását, mint most történik. A római offic­iózusok megerősítik ama híreket, hogy ez utazás Olaszország és a két császári hata­lom közti szoros kapcsolatot jelenti. Egyszer­smind hangsúlyozzák, hogy Crispi és Bis­marck találkozása nem a háborút készíti elő, hanem a békét fogja biztosítani. Athénból azt a meglepő hírt jelentik, hogy Ferid­un bey ottani török követ s volt budapesti főkonzul ellen merényletet intéztek. Sikerült e a gyilkossági kísérlet vagy nem s minő okokból történt az, arról a távirat nem ad fel vilá­­gosítást. Igen valószinű azonban, hogy az ügynek nincs politikai jelentősége. A porta a legutóbbi jegyzékre nézve, melyet az orosz kabinethez intézett, tegnap vett távirati értesítést, melynek tartalma azon­ban még ismeretlen. A porosz gyarmatosítási mozgalom által fenye­getett lengyel földbirtok védelmére pénzügyi segély­­akc­ió megindítása czéljából Krakóban alakult bizott­ság, mely,Czartoryski György és László herczegekből, Sapieha Ádám herczegből és Potocky Arthur grófból áll, egy lembergi és egy krakói polgárt vett fel kebe­lébe s okt. 6-ára Lembergbe, okt. 8-ára pedig Kra­­kóba gyűlést hivott össze a további eljárás megbeszé­lése czéljából. Oroszország és a francziák, Sihaktseff, Pétervár polgármestere, ki Párisban időzik, meglátogatta teg­napelőtt a párisi községtanácsot. A tanács alelnöke beszéddel üdvözölte a polgármestert, kijelentvén, hogy Francziaország nem feledheti el Oroszországnak Fran­­cziaország iránt ismételten tanúsított rokonszenvét, mely rokonszenv Pétervárott, az északi Párisban, ke­letkezett, a­hol a népek testvéresülése iránt oly élénk az érzék. Az alelnök arra kérte a polgármestert, hogy Pétervár lakosságának és az orosz nemzetnek adja át Paris testvéri érzelmeinek nyilvánítását, melyben egész Francziaország osztozik. A polgármester meg­köszönte a fogadtatást s kijelenté, hogy a rokonszenv közös a francziák és oroszok részéről s ő a francziák üdvözletét tolmácsolni fogja hazájában. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése okt. 3-án­. K­o­r­e­l­n­ö­k: Boér Antal. Korjegyzők: Földváry Elemér, Széchenyi Aladár gr. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Trefort Ágost, Baross Gábor. Az ülés kezdődik d. e. III/* órakor. Korelnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja a belügyminisztérium át­iratát, a­melyben tudatja, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége neve napján, f. évi okt. hó 4-én, a vár­beli helyőrségi templomban délelőtt 10 órakor ünne­pélyes isteni tisztelet fog tartatni. Tudomásul vétetik. Jelenti, hogy az osztályok működésének befe­jezése előtt képviselői megbízó leveleiket bemutatták Sennyey István báró, Dobay Antal, Kemény Gá­bor báró, Szentiványi Árpád, Matlekovics Sán­dor, ifjabb Teleki Domokos gróf, Bokros Elek, Szabó Lajos, Simó Lajos Papp Elek és Kaiser János. Ezek közül a házszabályok 9. §-a értelmében Dobay Antal és Matlekovics Sándor az I-ső, Szabó Lajos és Papp Elek a Il-ik, Bokros Elek a III-ik, Simó Lajos a IV-ik, ifj. Teleki Domokos gr. az V-ik, Sennyey István dr. a Vl-ik, Kemény Gábor a VH-ik, Kaiser János a VlII-ik és Szentiványi Árpád a IX- dik osztályba osztattak. Tudomásul vétetik. Jelenti továbbá, hogy az osztályok tárgyalásának folyama előtt Lázár Jenő gr., Hoitsy Pál, Hock János, Szabó Lajos és Hertelendy Béla képviselők választá­sának érvényessége ellen adattak be kérvények, me­lyek az illető osztályoknak kiosztattak. Tudomásul vétetik. Jelenti, hogy gróf Károlyi Gábor választása el­len a legközelebbi ülésben bejelentett kérvény egyik osztályhoz sem volt utasitható, mivel a nevezett kép­viselő megbízó levelét ez ideig sem adta be. A ház választandó elnökének fog kiadatni to­vábbi intézkedés végett. Jelenti végül, hogy az osztályok tárgyalásainak bevégezte után még a következő képviselők, úgymint: Komjáthy Béla czeglédvárosi, Horváth Mór Szabadka város Il­ik, Bár­czay Gyula Jász-Nagy- Kun-Szolnok megye szolnoki, gróf Széchényi Pál Somogy megye kaposvári választó kerületében megvá­lasztott képviselők választása ellen adattak be kérvé­nyek, a megválasztandó ház elnökének további intézke­dés végett ki fognak adatni, nevezett képviselők pe­dig addig is az a) jegyzékből a c­) jegyzékbe tétet­nek át. Jelenti végre, hogy az osztályok működésének befejezése után Ordódy Pál Komárom megye udvardi, Zeyk Dániel Alsó-Fehérmegye alvinczi, Jakabfy István Hontmegye szálkái és Szakáll Ferencz Nóg­­rád megye füleki választókerület képviselői nyújtot­ták be képviselői megbízó leveleiket, melyek a ház megválasztandó elnökének további intézkedés végett ki fognak adatni. Ezután az osztályok előadói jelentették be az osztályokhoz utasított megbízó levelekre vonatkozó je­lentéseiket, hogy t. i. mely megbízó levelek találtattak alakilag kifogástalanoknak (a.) jegyzék), melyek ta­láltattak alakilag kifogás alá esőknek, (b.) jegyzék), melyek lettek kérvénynyel megtámadva, (c.) jegyzék), melyek ellen létetett az osztályok részéről kifogás s egyszersmind adatott be kérvény, (d.) jegyzék) és kik választattak meg az állandó igazolási bizottságba az osztályok részéről tagoknak. A b.) jegyzékbe soroz­tatott : Isaak Dezső,­­a választási jegyzőkönyv szerint Isaak ellenjelöltjét a választási elnök a szavazásból kizárta, mert az ellen­jelöltet ajánló 13 egyén közül csak 6 volt szavazó s ennek folytán Isaak egyhangúlag kiáltatott ki.) A c) jegyzékbe soroztattak Gulácsy Dezső, Hoitsy Pál, Hock János, Lázár Jenő gr., Hertelendy Béla és Szabó Lajos. A d) jegyzékbe soroztatott Éles Henrik. (A szavazatszedő küldöttségnél a zárórát nem a válasz­tási elnök, vagy helyettese, hanem a küldöttségi el­nök tűzte ki; e mellett a választás ellen kérvény is adatott be.) Az állandó igazoló bizottságba az osztályok ál­tal megválasztott tagok névsorát már közöltük. Korelnök az osztályok jelentése alapján konsta­tálja, hogy az osztályok által megvizsgáltatott 435 megbízó levél. Ezek közül kifogástalannak találtatott 425, az osztályok részéről kifogásoltatott 1, kérvény­nyel, megtámadtatott 8 és kérvénynyel is megtámad­tatok, az osztályok által is kifogásoltatott 1 meg­bízó levél. Miután azonban ma 4 választás ellen jelente­tett kérvény, ezen megbizó levelek is a c) jegyzékbe soroztattak s igy a kifogástalanoknak talált megbizó levelek száma 422, a megtámadottaké 13. Tisza Kálmán miniszterelnök tekintettel ar­ra, hogy a képviselők összes számának felénél több gyakorolhatja jogait, azt indítványozza, hogy a mai ülésben választassanak meg a ház tisztviselői. Irányi Dániel figyelmeztet arra, hogy a válasz­tás nem fűzetett a mai ülés napirendjére s igy a pár­tok nem készültek arra. Ezen okból és mert a függet­lenségi pártnak egy jegyzői állás biztosíttatik, kéri a választásoknak a holnapi napra halasztását. E mel­lett azon óhaját nyilvánítja, hogy az egyik alelnöki szék az ellenzék sorából töltessék be. (Helyeslés a bálon.) Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy a kérés utolsó része nem tartozik a ház elhatározása alá, s azért arra nem reflektál. Bár a házszabályok szerint a választásra ma kellett a korelnöknek a fel­hívást megtenni, a maga részéről is belenyugszik abba, hogy a ház tisztviselői holnap választassanak meg, de a bíráló bizottságokkal együtt, szerdán ülés nem tar­tatván, kéri, hogy a csütörtöki ülésben a többi bizott­ságok választása tűzessék napirendre. (Helyeslés.) Apponyi Albert gróf azt kívánja, hogy a csütör­töki ülésben ne csak a 14 bizottság választassák meg, hanem az osztályok is kisorsoltassanak. (Helyeslés.) E szerint a holnap délelőtt 11 órakor tartandó ülésben a ház elnöke, alelnökei, a jegyzők és a ház­nagy, továbbá a 9 bíráló bizottság fog megválasz­tatni ; a csütörtöki ülésben a házszabályokban kijelölt állandó 14 bizottság választatik meg s egyúttal az osztályok sorsoltatnak ki. Ezzel az ülés u­lja órakor véget ért. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A Polidori-család. — Regény. — 21 Bazzili A. G.-tól. Olaszból : Sz. M. XI. Jenő hallgatott, mindig úgy szokta azt, mikor az anyja szemrehányásokat tett neki. Rögtön azonban elbeszélte a dolgot nejének, a ki előtt nem volt titka. — Meg nem foghatom, mi lelte a mamát! A miért olyan jó vagyok Gigivel! — Igaza van a mamának — felesé Ada, mi­után egy kicsit elgondolkodott a váratlan újságon — vagy talán gróf Sernicoli is olyan jónak mutatkozott hozzád ? — Helyes! Hát mit vétett ellenem? kérdi Jenő, csudálkozással. — Azt is megmondom: tanácsot kellett volna kérni tőled, mielőtt megverekedett — szólt Ada. — Vagy nem azt mondta mindig, hogy te vagy a legjobb barátja ? Szép barát, mondhatom! Még csak arra sem szólított föl, hogy segédje légy neki! Tudom, hogy egyebet tanácsoltál volna neki akkor! — Az már igaz. — hagyja helyben Jenő, a­ki egész el volt ragadtatva attól, a­mit most hallott. — És Savelli szintén jó barátom, azért, ha a jogommal élhetek, nem is álltak volna szemközt egymással. Áldott jó ember ! Más meg tán azt mondaná rá, hogy jó bolond. Hanem még a jó bolondról is azt kell föltenni, hogy van esze. Ada tehát, alig hogy Jenője elment hazulról, egy levélkét menesztett Ferrari Olimpiá­hoz. »Egy kis bajom van (írta barátnéjának), ha szeretsz egy keveset, jer ide hozzám rögtön. Te adod majd vissza erőmet, tőled kérek majd tanácsot.« Olimpia úrnő nem is várakoztatta soká az erőre, tanácsot meg egész táskával vitt magával. És mikor Ada elmondta neki, mit mondott anyósa Je­nőnek és milyen nagy félelembe ejtik őt e szavak, a barátnő, minden nagy jártassága mellett ilyen ese­tekben, kénytelen volt beismerni, hogy csakugyan baj van. — Az a Sernicoli egy bolond — szólt. — Egyébiránt mind olyanok azok, a­mig el nem romla­nak. És, engedd meg, te is hibáztál egy keveset, hogy nem akartál Savellivel tánczolni. Az mindjárt felhúz­­za az orrát. Ez azonban már megvan, és akármit csináljunk is, nem lehet segítni rajta. Most már csak az van, hogy be kell tömni a pletyka száját, olyas va­lamit kell csinálni, a­mitől magától elhallgat. Mondsza csak, édesem, Savelli Memmo ugy­e­bár, nem volt a párbaj óta nálad ? — Nem. — feleli Ada. — El kell jönnie, majd beszélek vele. — Minek? Nem igen tetszik nekem az a Savelli. — Annál jobb, annál tisztább lesz az eszed. Szívesen fogod látni, kedvébe fogsz járni, hogy más­kor is tegye tiszteletét, a világ meg hadd lássa, hogy most is csak úgy járatos hozzátok, mint annak előtte, aztán mindjárt nem fogja mondhatni, hogy te bán­tottad meg és hogy azért verekedett Sernicolival. Ada úgy látta, hogy jól beszél a barátnő, és ha Memmo újra kezd a házhoz járni, mindjárt vége lesz a felebaráti suttogásnak. Olimpia aztán hűségesen megtette, a­mit ígért, és valami nagy fáradságába nem került neki rábírni a győztest, hogy Ada jó hite végett egy kis udvarias­sággal legyen hozzá. Mindjárt másnap tette tisztele­tét a szép Polidori Adánál; éppen Jenő is odahaza volt, és azt se tudta, hová legyen örömében. — Szép, szép! — kezdé Ada, a szokásos üd­vözletek után. — Szép dolgokat hallottunk önről. Pár­bajt vívott. — Hagyjuk azt, nagysám! — mondja rá Memmo elfacsarodott képpel. — Ha mindenben olyan ártatlan volnék, mint ebben, bízvást remélhetnék egy kis he­lyet a mennyországban. Azután meg az, hogy miért is volt az egész! — téve hozzá fejét bólingatva. — Az ám, szeretném is tudni, ha szabad volna; — viszonzá Ada és hunyorgatott a férjére, a­ki pedig szintén reszketett a kíváncsiságtól. — El sem fogják hinni, vagy legalább nagyon különösnek fogják találni — kezdé most Savelli, és e bevezető szavakból engedi következtetni, hogy jó hosszú történetre lehetnek készen,­­ de tulajdonkép azért verekedtem most Sernicolival, mivel egyszer gyerekkorunkban egy kis veszekedés volt köztünk. Együtt voltunk a gimnáziumban a jézusrendi atyák­nál, Mondragoniban. Nem emlékszem már tisztán, de lehettünk úgy tizenegy vagy tizenkét évesek, mikor játék közben borzasztó mód összevesztünk. Természe­tesen neki­estünk egymásnak, és éppen el­kezdtük egy­mást dögönyözni,mikor elválasztottak bennünket. A fel­ügyelőnk volt, a­ki közbevetette magát, egy darabig semmire sem ment velünk, mert mi mindenáron foly­tatni akartuk a kölcsönös ütlegelést. »Hogyan!« — kezdé végre a felügyelő — »hát nemes emberek önök ? Mert ha nemes emberek, akkor tudniok kell, hogy ily módon a hordárok vesznek maguknak elég­tételt!« Mit akart azzal a felügyelő ? Gondol­kodtunk, gondolkodtunk, egy pár idősebb társun­kat is kérdeztük, az egyik aztán megmondta. »Igaza van a felügyelőtöknek; a nemes ember nem verekszik puszta kézzel, hanem fegyverrel, szemtől-szembe, annak rendje-módja szerint.« »Ak­kor hát jól van« — mondá rá valamelyikünk, nem tudom már, én-e vagy Sernicoli, »majd csak később végzünk egymással, annak rendje-módja szerint:« ez a dolog aztán nem is ment ki többet a fejünkből és valahányszor egy-egy kicsit heveskedtünk, félig tré­fálva, félig komolyan rendszerint azzal ütöttük el a dolgot: »Egyszer mégis csak meg kellene már lenni annak a fegyveres elégtételnek, a­mire még a gim­náziumban kihívtuk egymást!« — és ezt annyi­szor ismételtük, még végre is beteljesedett és jófor­mán valami haszontalanságért, egy névért. Ki is irta azt a keringőt ? Strauss. De­hogy! Metra vagy Klein. Annyi bizonyos, hogy német irta. Miért? Miről ismered ezt meg? Tu­dom is én! Valami van benne, valami motívum, a­mi nincs befejezve, valami felében maradt gondolat, a­melyről nem tudjuk, hogyan fog az végződni. Mit beszélsz te itt össze ? Wagner iskolája az, barátom! És bizonynyal tudja már, nagyság, hogy Gigi való­ságos bolondja a Wagner-féle zenének; meg kell te­hát mondanom most azt is, hogy én meg ki nem áll­hatom Wagnert. Talán gyöngeség, nem is szólok el­lene, meglehet azonban, hogy idegeimben van a hiba. Csak ez most a zene, a többi mind semmi, lépten-nyo­­mon egyebet se hallani és nagy tudós képpel igazán rosszul leszek tőle; egy szóval egész tűzbe jöttünk Wagner miatt. — A nagykövet estélyén —­ kérdi Ada. — Ott. — felesé Memmo. És mikor legjobban benne voltunk a vitában és mindegyikünk más-más ze­neműre hivatkozott, Gigi egyszerre csak előáll azzal a régi nótával: »Hallod-e pajtás ! Egyszer mégis csak meg kellene már annak a fegyveres elégtételnek tör­ténni, a­mire még Mondragoniban kihívtuk egy­mást ! — Jó, legyen is meg már egyszer, legalább nem fogom többé hallani! mondtam rá szerencsétlensé­gemre én, a többit azt­án képzelhetik. A­mint ezt ki­­mondtam, egyikünk sem akarta először kiejteni az en­gesztelő szót. Ilyen az az átkozott önszeretet; vagy nevetségesek, vagy pedig rosszak leszünk tőle. És az egészben az volt a legbolondabb, hogy órákig ta­­nak­odtunk, mit mondjunk csak a segédeknek, hogy miért állunk ki a gyepre! És a nagy tanakodás­nak ama hires politikai ok lett a vége. — A melynek pedig nem volt semmi értelme — mondja most Jenő, kaczagva. ,— Valósággal úgy van, — hagyja helyben Memmo, — mi még örültünk, hogy azt is ki bírtuk gondolni. — És ha veszszük, hogy az igazi ok, a­mint azt most elbeszélte nekünk, még annál is gyerekesebb! — jegyzé meg Ada, nagy sajnálkozás hangján, hogy az emberek rendesen nem tudnak helyesen gondolkodni. — Nem a! — vete ellen Jenő. Legalább meg lehet érteni. Régi harag, régi rozsda, tudod, nem le­het azt kivenni. Hanem azért — téve hozzá, Memmó­­hoz fordulva — szép eset, mondhatom ! És hát még, ha a világ az igaz okát megtudná annak a párbaj­nak! Még csak akkor felejtené igazán nyitva a száját! — Kérlek is, ne mondd el senkinek. — mondja rá Savelli. Ha a világ annak a párbajnak igazi okát megtudná, meg lehet, csakugyan nyitva felejtené szá­ját, mint mondod, a nevetségesek azonban mégis csak mi volnánk ketten. Belátod tehát, hogy az egy kicsit kellemetlen volna, nekem is, Giginek is. Polidori Ada csak most vette észre, hogy mi­lyen szellemes ember az a Savelli Memmo. — Ön egy valóságos férfi, — szólt. — És mi­lyen szépen tud elbeszélni! Mintha csak magam is ott lettem volna akkor a gimnáziumban. Savelli Memmo erre meghajtotta magát köszö­netül és mosolygott, hogy egyszer a jég megvolt törve azzal a látogatással, a­melyet szinte kitüntetésül kér­tek tőle; maga is készen volt a békére és szívesen felejtette el azt a pic­i haragot. Azután meg minek is legyen ő haragban a szép Adával? Meglehet, sőt bizonyos benne, hogy a szép Ada nem is hibás, és nem is adott neki okot rá, hogy sértve érezze magát és nem is harag volt, a­mi akkor este háborgatta a keblében, hanem egy kis féltékenység Sernicoli gróf ellen, a miért az olyan henczegen állt akkor ott mel­lette ! Meg is kapta érte azt a becsületes vágást és azzal mégis lehet neki bocsátani. Legyen is megbo­csátva neki tiszta szívből, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy egy kicsit vissza is adjuk a tromfot. Alka­lom is kínálkozik reá. Mindjárt könnyebb a lelkünk­nek, ha a vett rosszért roszszul is fizetünk. (Folyt. köv.) KÜ­LÖNÉ­Rt.EK. — Albert szász király tegnap reggel Drezdából B­­ősbe érkezett, hogy szokása szerint a neubergi, eisenerni és mürzstegi nagy vadászatokon részt vegyen. Az indóháznál a király, a trónörökös, a szász követ s egy díszszázad jelent meg a szász király fogadta­tására, ki a rendes időben a futárvonattal meg is je­lent. Albert király a vonat megállása után kiugrott a szalonkocsiból és összecsókolódzott királyunkkal és a trónörökössel. A díszszázad megszemlélése után a király bemutatta vendégének Croy herczeget, ki ott tartózkodása alatt szolgálattételre melléje van ren­delve, továbbá Fliesser báró szárnysegédet s a fogad­tatásra megjelent személyiségeket. Ugyanazzal a vo­nattal érkeztek Kopenhágából a görög királyi pár a trónörökössel, továbbá György herczeg, a spártai herczeg s Alexandra és Mária görög herczegnők. Mig a perronon a fogadtatás folyt, a görög királyi pár a szalonkocsiban maradt s a fogadtatás után királyunk Albert szász királylyal fölmenvén, üdvözölte a görög királyi párt Bécsben. Olga királynénak kezet csókol­tak s mintegy 3 perczig voltak ott. Azután Albert ki­rály a trónörökössel nyitott udvari kocsin Schönbrunn­­ba ment, mig a király Paar gróf főhadsegéddel vissza­hajtatott a Burg­a. Az utczákon rengeteg nép verő­dött össze és lelkes éljenzéssel fogadta a vendégeket. Ezalatt a görög királyi család is elhagyta a vonatot s a fogadtatás után az Imperial-szállóba hajtatott, hol Acham­on gróf és grófné név alatt szállottak meg né­hány napi idézésre. Tizenegy órakor a király Zurna szárnysegéddel látogatást tett a görög királyi párnál s félórai tartózkodás után Schönbrunnba ment, hol tizenkét óra után fogadta a görög királyi pár és a a görög trónörökös viszontlátogatását, kik még Al­bert királyt, Rudolf trónörököst és Vilmos porosz herce­get is meglátogatták s azután viszatértek az Imperiálba. Délután két óra 30 perczkor a vadászó vendégek elutaztak Neubergbe a nagy vadászatokra s onnan 12-én este térnek vissza B­lesbe. — Gyászmise október 6-án — az aradi vértanú 13 honvédtábornok emlékére ez évben is a szokott kegyelettel a Szent-Ferencziek templomában délelőtti 10 órakor meg fog tartatni; felkéretik en­nélfogva tisztelettel a kegyeletes közönség, nemkülön­ben felkéretnek a honvédtársak, hogy minél számo­sabban megjelenni méltóztassanak. A honvédegyletek közp. bizottsága. — Feridun bey, az athéni török követ ellen me­rényletet intéztek. A követ Budapesten igen ismert államférfi. Éveken át időzött körünkben, mint török konzul, a fővárosi társaságban igen kedvelt egyéniség volt. Innen neveztetett ki az athéni követi állásra, melyben szintén csakhamar népszerűségre tett szert. A Görög- és Törökország közötti viszony szívélyessé tételében neki nagy része volt. Az élete ellen intézett merénylet részletei még nem ismertetnek.­­ Ugron Gábor, Kecskemét alsó kerületének képviselője, tegnap Kecskeméten járt, hogy mandátu­mát megköszönje a választóknak. A vasútnál a vezér­bizottság és nagy néptömeg fogadta, mire a díszes menet kocsikon a városházához vonult, a­hol Ugrón mintegy ötezer főnyi hallgatóság folytonos lelkes él­jenzése közben másfél óráig tartó nagyszabású beszé­det mondott s főkép Tisza nagyváradi beszédével fog­lalkozott, azt pontonként c­áfolva és a miniszterel­nök pénzügyi politikáját erősen bírálva. Egyúttal ki­jelentette, hogy nem a homoródi, hanem a kecskeméti mandátumot fogadja el.­­ A bécsi közegészségügyi kongresszus tagjai, mint tudva van, ma este hét óra tájban jönnek Bécs­­ből különhajón Budapestre. A bécsi hajóállomásnál a főváros törvényhatósága nevében Ráth Károly fő­polgármester fogja üdvözölni a vendégeket, kik azután a Ruscher-féle étteremben gyülekeznek ismer­kedési estélyre. A tagok egy része, mintegy százötve­nen, vasúton utaztak el ma reggel Bécsből és délután két órakor a gyorsvonattal már ide érkeztek. A Hun­gária, Angol királynő, Vadászkürt és Magyar király szállodában vettek lakást. A Nagy-Károly város képviselőtestülete a múlt hónap végén tartott rendkívüli közgyűlésen a zilad­­zsibó-deési vasútvonal kiépítési költségeinek fedezé­sére, illetőleg törzsrészvények vásárlására, 1000 irtot szavazott meg. — A londoni uj lordmayor. A londoni City Key­­| ser Polidort, a Royal Hotel tulajdonosát Blackfriars­ ban, ki születéseibe nézve belga és vallása katholikus, egyhangúlag lordmayor­rá választotta a legközelebbi­­ hivatal évre, mely november 9-én kezdődik. Keyser a­­ reformáczió óta a legelső katholikus lordmayor s az­­ első naturalizált külföldi, ki a lordmayor hivata­lát viseli. — Gesztelyen (Zemplénül­) a napokban kigyulladt­­ a bíró háza s a tűz erős északi szél által élesztve, hirtelen­­ ijesztő mérveket öltött. Negyed órában sem telt s tiz ház­­ a melléképületekkel együtt lángban állott. Bizonyára elpusz­­t­­úl az egész község, ha a szél más irányt nem vesz , mert­­ Gesztelyen még nem ismerik a tűzi fecskendőt. A tűznek sok takarmány és gabonanemü is martalékává esett.­­ A dunántúli rablóbanda szétugrasz­tása, ille­tőleg a két rabló agyonlő vetése és a harmadiknak el­­fogatása felől az Egyetértés e részleteket közli . A marczaltői gyilkosság után a veszprém megyei Szent-Gál községben Keresztury Sándor csendőrszá­zados vezénylete alatt összpontosított száz csendőr tegnap délután 5 szakaszra oszolva. Emerich Gott­fried zalai csendőrfőhadnagy, Rákossy Ferencz csen­dőrhadnagy vezénylete alatt a Bakony Vázsony felé nyúló ágának átkutatására indult. Az egyik szárny D. Nagy Gyula százados és Szilágyi Gergely hadnagy fejérvári csendőrtisztek vezetése alatt Úrkút felé tar­tott. Úrkút község Szent-Gáltól két és fél órányira, Veszprémtől 5 órányira fekszik a Bakony közepén, úgy, hogy a­hol utczái végződnek, ott nyomban kez­dődik köröskörül a százados rengeteg. Az ős Ba­kony rengetege itt a legsűrűbb, százados fái össze­­lombosultak, s alig járható a roppant vadon. Eb­ben a rengetegben sejtették az üldözött rablókat a csendőrök, s nem alaptalanul, mert mikor a Keresz­tury és Emerich s a többi említett tisztek vezénylete alatt szétoszlott csendőrség esti 6 óráig mind­összébb vonta kordonait a vázsonyi-zalai határ felé, az üldö­zött rablóbanda Urkuttól mintegy fél órányira a ren­getegben összeütközött a D. Nagy Gyula s Szilágyi ve­zetése alatt előnyomuló 13 csendőrből álló csapattal. Nagy százados éppen csatárlánczot akart alakítani , csendben állt legénysége előtt, mikor hirtelen Stuban pápai csendőr halkan odaszól a századosnak : Száza­dos úr, ime ott három embert látok. A százados oda tekintett, de e pillanatban a rengeteg egy tisztásan tétovázó rablók is észrevették a csendőröket s gyors futásnak eredtek. Gácsér József vázsonyi csendőrörs­­vezető erre Megállj­t kiáltott, mire a három rabló három irányban szétszaladt. Gácsér erre elébe akart rohanni oldalról az egyik rablónak, a­ki nem volt más, mint Renkó Kálmán, mire ez vissza­for­dult s puskáját arczához emelve, lőni akart, Gácsér azonban megelőzte, abban a pillanatban lőtt s Renkó mellben találva, a levegőben óriásit szökétt s holtan rogyott össze a földre. A másik rabló, Szánthó, jobb­­felé menekült, erre tizen is rá lőttek egyszerre, de csak tovább futott, mire Szilágyi hadnagy utána ro­hant, revolveréből jobb oldalába lőtt s Szánthó erre négy lősebből vérezve térdre esett s fegyverét elejtette. Mikor a hadnagy melléje ért, már ült a földön s kö­nyörögni kezdett neki, hogy lője le. M­ajd hirtelen övéhez kapott, hogy elvegye revolverét, de ebben Szi­lágyi megakadályozta. Szánthó ekkor még egyet hör­­gött s bolto­a terült el. Ekközben a harmadik rabló, Oroszlán Pali, a vezér, Úrkút felé futott a sűrűben. Gácsér csendőr utána rohant s a távolból oldalról futva, többször utána lőtt. Oroszlán négyszer vissza­lőtt reá; ekkor Bélteky és Szécsén őrsvezetők is utána lőttek — de golyójuk eltévedt a sűrűben s Oroszlán tovább futott a rengetegben. Ebben a pillanatban a falu felől futva jött Oroszlán elé Ádám József, Todes­­co vázsonyi földbirtokos uradalmi ispánja, mire a cs­őd­­őrök, hogy őt ne találják, beszüntették a tüzelést, hanem kétszeres erővel rohantak Oroszlán felé, a­ki már fegyverét, mindenét eldobva igyeke­zett menekülni. Butás közben azonban megbotlott, elesett, mire Ádám ispán és Gácsér csendőr ráro­hantak, leteperték s az utóbbi rögtön megvasalta a rablót. Az egynegyed óráig tartó küzdelem alatt a csendőrök körülbelül hetven lövést tettek s mire a küzdelem véget ért, az egész falu népe kicsődült. Mind a három rabló a kis-hartai börtönből szökött meg julius 31-én s a Rendőri Lapok augusztus 26-iki, 193. számában volt közzétéve országos köröztetésük. Ezen idő óta garázdálkodtak a szökevények Dunántúl, először is Miháldon adtak jelt magukról, a­hol meg­gyilkolták az erdészt. Kirabolták a recski és zala­­merenyei plébánosokat, Dusnokon, Csapin szintén ga­rázdálkodtak s ők gyilkolták le Marczaltő mellett teg­napelőtt a vásárosokat. Mindegyik rablónál két csövű Laroche-fegyver 80 — 100 tölténynyel, továbbá revol­verek voltak, zsebjeikben arany órák, továbbá össze­sen 254 frt 97 kr készpénz volt, pipák, tükrök stb. Öltözetük paraszting fölött a recski paptól elvitt hosszú kabátból állott, Oroszlánnál zvikkert is ta­láltak. A lelőtt rablók holttesteit ma bonczolták fel Csolnoky és­ Perlaky veszprémi törvényszéki orvosok. Bohmiczky Ödön járásbíró és Kukorelly alügyész ma reggel a helyszínen megindították a vizsgálatot, Oroszlánt kihallgatták s az mindent bevallott. A rab­lók közül Oroszlán Pali 27 éves, művelt ember, kitü­nően játszik hegedűn, s négy nyelven beszél. Atyja jómódú szent-gáli ember. — Szán­hó 37 éves. Leg­idősebb s mindenesetre leghirhedtebb tagja a bandá­nak az 58 éves Renkó Kálmán. — Hírhedt rabló volt ez, Rózsa Sándor társa. A gr. Ráday-korszakban őt is életfogytiglani fogságra ítélték, mint Rózsa Sán­dort. De Renkó Kálmán ez év július 31-én, három más társával, kiszökött a börtönből, rablóbandákat alakított és a Dunántúl réme lett. Bizonyos, hogy az ott végbe vitt legtöbb rablásban az ő keze működött. Most a csendőr golyója a földre tem­te és a Dunántúl megszabadult e rémétől. — Rablógyilkosság Sátoralja-Ujhelyen. Múlt pénteken a sátoralja-ujhelyi temető közelében egy ősz ember holttestére akadtak. Minden jel a mellett bizonyított, hogy az öreget meggyilkolta valaki. Ugyanis nyakán saját nadrágjából kihúzott szíja volt háromszor körül csavarva, mely, mint a bonczolás ki­derítő, feltétlen okozója volt a fáladás által bekövet­kezett halálnak. A hulla zsebében egy cseléd- s egy imakönyvet találtak, az előbbiből megállapították, hogy a szerencsétlen aggastyán Hrubely András tót­­krajnyai illetőségű, 76 éves egyén volt. Pénzes zacs­kóját, melyet a felvidéki ember nyakán szokott hor­dani, levágva, üresen találták. Az eddigi rendőri nyo­mozás szerint állítólag 3—400 frt pénz volt nála. A vizsgálatot most erélyesen folytatják. Helyi hírek. — A fővárosi pénzügyi és gazdasági bi­zottság mai ülésén, mely Vid­a Imre tanácsnok elnök­lete alatt tartatott, az ügy sürgőssége miatt a Lindheim és társa czégnek a Stáczió-utczán vezetendő gőzerejű közúti vaspálya költségvetését terjesztette elő az albizottság. A vállalkozók a költségvetést 223,178 írtban állapították meg a vasúthoz vezető összekötő sinek, az épületek, to­vábbá a forgalmi eszközök költségei nélkül. A mérnöki hivatal ezen összegből 26,781 frt 12 krt törült s ezt a bi­zottság helyben is hagyta. Ezen vasúti vonal beváltására nézve azt javasolja a bizottság, hogy az éppen úgy történ­jék, mint a f. é. márcz. 31-én a Podmaniczky­ utczai vasút engedélyezése tárgyában kelt határozatban foglaltatik s a bevál­ás nemcsak a vasútvonalra, hanem az ösz­­szes menet­felszerelésre is vonatkozik és hogy e te­kintetben a Podmaniczky­ utczai vonalra vonatkozólag megállapított feltételek ezen vonalnál is teljes érvény­nyel bírjanak. E szerint a beváltásnál az üzleti érték is tisztán a vonalhoz s a rendes üzemhez tartozó üzleti esz­közök tényleges ára és értéke szolgáland alapul. A bizott­ság ezen javaslatot a tanácsnak terjeszti elő. A hajlékta­lanok menedékhelye czímű egylet kérvényét kölcsön­ügylet létesítése iránt a főszámvevő Lamp­ Hugó és Cséry Lajos bizottsági tag javaslatára véleményezés végett a főszámvevőnek adták ki. Ugyanis a főváros kö­telezte magát 34 éven át évenkint 5000 írttal az egyletet segélyezni. Az egylet a jelzálogbanktól erre kölcsönt kí­­ván fölvenni, hogy a hajléktalanos számára új házat épít­sen. A bank a kölcsönért 5 és fél százalék kamatot s 1 szá­zalék törlesztést kíván s hogy azonfelül a főváros a szer­ződést mint »készfizető és jótálló« írja alá. A főszámvevő ez ellenében azt indítványozta, hogy a főváros a tiszti

Next