Pesti Napló, esti kiadás, 1887. október (38. évfolyam, 269-299. szám)
1887-10-03 / 271. szám
271. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaan m-é p ű1 • t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények; a kiadóhivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Rikhirtpst. IKS1?. Hát.fft. oktober 1 Esti kiadás. 38. évi folyam. .Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 tart 50 kr. — 3 hónapra 4 fit 50 kr. — 6 hónapra 9 kr. Ez az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint tellifizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum épület, küldendők. Egyes számo kr. Budapest, okt. 3. Parisból ma újra azt jelentik, hogy Crispi és Bismarck herczeg találkozásánál a pápa és Olaszország kibékitése nagy szerepet fog játszani s hogy német részről ez irányban már mindkét félnek pozitív javaslatokat tettek. E föltevés azonban ma is kevéssé valószínűnek látszik, mert különben az olasz közvélemény aligha fogadná oly osztatlan rokonszenvvel Crispi utazását, mint most történik. A római officiózusok megerősítik ama híreket, hogy ez utazás Olaszország és a két császári hatalom közti szoros kapcsolatot jelenti. Egyszersmind hangsúlyozzák, hogy Crispi és Bismarck találkozása nem a háborút készíti elő, hanem a békét fogja biztosítani. Athénból azt a meglepő hírt jelentik, hogy Feridun bey ottani török követ s volt budapesti főkonzul ellen merényletet intéztek. Sikerült e a gyilkossági kísérlet vagy nem s minő okokból történt az, arról a távirat nem ad fel világosítást. Igen valószinű azonban, hogy az ügynek nincs politikai jelentősége. A porta a legutóbbi jegyzékre nézve, melyet az orosz kabinethez intézett, tegnap vett távirati értesítést, melynek tartalma azonban még ismeretlen. A porosz gyarmatosítási mozgalom által fenyegetett lengyel földbirtok védelmére pénzügyi segélyakció megindítása czéljából Krakóban alakult bizottság, mely,Czartoryski György és László herczegekből, Sapieha Ádám herczegből és Potocky Arthur grófból áll, egy lembergi és egy krakói polgárt vett fel kebelébe s okt. 6-ára Lembergbe, okt. 8-ára pedig Krakóba gyűlést hivott össze a további eljárás megbeszélése czéljából. Oroszország és a francziák, Sihaktseff, Pétervár polgármestere, ki Párisban időzik, meglátogatta tegnapelőtt a párisi községtanácsot. A tanács alelnöke beszéddel üdvözölte a polgármestert, kijelentvén, hogy Francziaország nem feledheti el Oroszországnak Francziaország iránt ismételten tanúsított rokonszenvét, mely rokonszenv Pétervárott, az északi Párisban, keletkezett, ahol a népek testvéresülése iránt oly élénk az érzék. Az alelnök arra kérte a polgármestert, hogy Pétervár lakosságának és az orosz nemzetnek adja át Paris testvéri érzelmeinek nyilvánítását, melyben egész Francziaország osztozik. A polgármester megköszönte a fogadtatást s kijelenté, hogy a rokonszenv közös a francziák és oroszok részéről s ő a francziák üdvözletét tolmácsolni fogja hazájában. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése okt. 3-án. Korelnök: Boér Antal. Korjegyzők: Földváry Elemér, Széchenyi Aladár gr. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Trefort Ágost, Baross Gábor. Az ülés kezdődik d. e. III/* órakor. Korelnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja a belügyminisztérium átiratát, amelyben tudatja, hogy ő császári és apostoli királyi Felsége neve napján, f. évi okt. hó 4-én, a várbeli helyőrségi templomban délelőtt 10 órakor ünnepélyes isteni tisztelet fog tartatni. Tudomásul vétetik. Jelenti, hogy az osztályok működésének befejezése előtt képviselői megbízó leveleiket bemutatták Sennyey István báró, Dobay Antal, Kemény Gábor báró, Szentiványi Árpád, Matlekovics Sándor, ifjabb Teleki Domokos gróf, Bokros Elek, Szabó Lajos, Simó Lajos Papp Elek és Kaiser János. Ezek közül a házszabályok 9. §-a értelmében Dobay Antal és Matlekovics Sándor az I-ső, Szabó Lajos és Papp Elek a Il-ik, Bokros Elek a III-ik, Simó Lajos a IV-ik, ifj. Teleki Domokos gr. az V-ik, Sennyey István dr. a Vl-ik, Kemény Gábor a VH-ik, Kaiser János a VlII-ik és Szentiványi Árpád a IX- dik osztályba osztattak. Tudomásul vétetik. Jelenti továbbá, hogy az osztályok tárgyalásának folyama előtt Lázár Jenő gr., Hoitsy Pál, Hock János, Szabó Lajos és Hertelendy Béla képviselők választásának érvényessége ellen adattak be kérvények, melyek az illető osztályoknak kiosztattak. Tudomásul vétetik. Jelenti, hogy gróf Károlyi Gábor választása ellen a legközelebbi ülésben bejelentett kérvény egyik osztályhoz sem volt utasitható, mivel a nevezett képviselő megbízó levelét ez ideig sem adta be. A ház választandó elnökének fog kiadatni további intézkedés végett. Jelenti végül, hogy az osztályok tárgyalásainak bevégezte után még a következő képviselők, úgymint: Komjáthy Béla czeglédvárosi, Horváth Mór Szabadka város Ilik, Bárczay Gyula Jász-Nagy- Kun-Szolnok megye szolnoki, gróf Széchényi Pál Somogy megye kaposvári választó kerületében megválasztott képviselők választása ellen adattak be kérvények, a megválasztandó ház elnökének további intézkedés végett ki fognak adatni, nevezett képviselők pedig addig is az a) jegyzékből a c) jegyzékbe tétetnek át. Jelenti végre, hogy az osztályok működésének befejezése után Ordódy Pál Komárom megye udvardi, Zeyk Dániel Alsó-Fehérmegye alvinczi, Jakabfy István Hontmegye szálkái és Szakáll Ferencz Nógrád megye füleki választókerület képviselői nyújtották be képviselői megbízó leveleiket, melyek a ház megválasztandó elnökének további intézkedés végett ki fognak adatni. Ezután az osztályok előadói jelentették be az osztályokhoz utasított megbízó levelekre vonatkozó jelentéseiket, hogy t. i. mely megbízó levelek találtattak alakilag kifogástalanoknak (a.) jegyzék), melyek találtattak alakilag kifogás alá esőknek, (b.) jegyzék), melyek lettek kérvénynyel megtámadva, (c.) jegyzék), melyek ellen létetett az osztályok részéről kifogás s egyszersmind adatott be kérvény, (d.) jegyzék) és kik választattak meg az állandó igazolási bizottságba az osztályok részéről tagoknak. A b.) jegyzékbe soroztatott : Isaak Dezső,a választási jegyzőkönyv szerint Isaak ellenjelöltjét a választási elnök a szavazásból kizárta, mert az ellenjelöltet ajánló 13 egyén közül csak 6 volt szavazó s ennek folytán Isaak egyhangúlag kiáltatott ki.) A c) jegyzékbe soroztattak Gulácsy Dezső, Hoitsy Pál, Hock János, Lázár Jenő gr., Hertelendy Béla és Szabó Lajos. A d) jegyzékbe soroztatott Éles Henrik. (A szavazatszedő küldöttségnél a zárórát nem a választási elnök, vagy helyettese, hanem a küldöttségi elnök tűzte ki; e mellett a választás ellen kérvény is adatott be.) Az állandó igazoló bizottságba az osztályok által megválasztott tagok névsorát már közöltük. Korelnök az osztályok jelentése alapján konstatálja, hogy az osztályok által megvizsgáltatott 435 megbízó levél. Ezek közül kifogástalannak találtatott 425, az osztályok részéről kifogásoltatott 1, kérvénynyel, megtámadtatott 8 és kérvénynyel is megtámadtatok, az osztályok által is kifogásoltatott 1 megbízó levél. Miután azonban ma 4 választás ellen jelentetett kérvény, ezen megbizó levelek is a c) jegyzékbe soroztattak s igy a kifogástalanoknak talált megbizó levelek száma 422, a megtámadottaké 13. Tisza Kálmán miniszterelnök tekintettel arra, hogy a képviselők összes számának felénél több gyakorolhatja jogait, azt indítványozza, hogy a mai ülésben választassanak meg a ház tisztviselői. Irányi Dániel figyelmeztet arra, hogy a választás nem fűzetett a mai ülés napirendjére s igy a pártok nem készültek arra. Ezen okból és mert a függetlenségi pártnak egy jegyzői állás biztosíttatik, kéri a választásoknak a holnapi napra halasztását. E mellett azon óhaját nyilvánítja, hogy az egyik alelnöki szék az ellenzék sorából töltessék be. (Helyeslés a bálon.) Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy a kérés utolsó része nem tartozik a ház elhatározása alá, s azért arra nem reflektál. Bár a házszabályok szerint a választásra ma kellett a korelnöknek a felhívást megtenni, a maga részéről is belenyugszik abba, hogy a ház tisztviselői holnap választassanak meg, de a bíráló bizottságokkal együtt, szerdán ülés nem tartatván, kéri, hogy a csütörtöki ülésben a többi bizottságok választása tűzessék napirendre. (Helyeslés.) Apponyi Albert gróf azt kívánja, hogy a csütörtöki ülésben ne csak a 14 bizottság választassák meg, hanem az osztályok is kisorsoltassanak. (Helyeslés.) E szerint a holnap délelőtt 11 órakor tartandó ülésben a ház elnöke, alelnökei, a jegyzők és a háznagy, továbbá a 9 bíráló bizottság fog megválasztatni ; a csütörtöki ülésben a házszabályokban kijelölt állandó 14 bizottság választatik meg s egyúttal az osztályok sorsoltatnak ki. Ezzel az ülés ulja órakor véget ért. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A Polidori-család. — Regény. — 21 Bazzili A. G.-tól. Olaszból : Sz. M. XI. Jenő hallgatott, mindig úgy szokta azt, mikor az anyja szemrehányásokat tett neki. Rögtön azonban elbeszélte a dolgot nejének, a ki előtt nem volt titka. — Meg nem foghatom, mi lelte a mamát! A miért olyan jó vagyok Gigivel! — Igaza van a mamának — felesé Ada, miután egy kicsit elgondolkodott a váratlan újságon — vagy talán gróf Sernicoli is olyan jónak mutatkozott hozzád ? — Helyes! Hát mit vétett ellenem? kérdi Jenő, csudálkozással. — Azt is megmondom: tanácsot kellett volna kérni tőled, mielőtt megverekedett — szólt Ada. — Vagy nem azt mondta mindig, hogy te vagy a legjobb barátja ? Szép barát, mondhatom! Még csak arra sem szólított föl, hogy segédje légy neki! Tudom, hogy egyebet tanácsoltál volna neki akkor! — Az már igaz. — hagyja helyben Jenő, aki egész el volt ragadtatva attól, amit most hallott. — És Savelli szintén jó barátom, azért, ha a jogommal élhetek, nem is álltak volna szemközt egymással. Áldott jó ember ! Más meg tán azt mondaná rá, hogy jó bolond. Hanem még a jó bolondról is azt kell föltenni, hogy van esze. Ada tehát, alig hogy Jenője elment hazulról, egy levélkét menesztett Ferrari Olimpiához. »Egy kis bajom van (írta barátnéjának), ha szeretsz egy keveset, jer ide hozzám rögtön. Te adod majd vissza erőmet, tőled kérek majd tanácsot.« Olimpia úrnő nem is várakoztatta soká az erőre, tanácsot meg egész táskával vitt magával. És mikor Ada elmondta neki, mit mondott anyósa Jenőnek és milyen nagy félelembe ejtik őt e szavak, a barátnő, minden nagy jártassága mellett ilyen esetekben, kénytelen volt beismerni, hogy csakugyan baj van. — Az a Sernicoli egy bolond — szólt. — Egyébiránt mind olyanok azok, amig el nem romlanak. És, engedd meg, te is hibáztál egy keveset, hogy nem akartál Savellivel tánczolni. Az mindjárt felhúzza az orrát. Ez azonban már megvan, és akármit csináljunk is, nem lehet segítni rajta. Most már csak az van, hogy be kell tömni a pletyka száját, olyas valamit kell csinálni, amitől magától elhallgat. Mondsza csak, édesem, Savelli Memmo ugyebár, nem volt a párbaj óta nálad ? — Nem. — feleli Ada. — El kell jönnie, majd beszélek vele. — Minek? Nem igen tetszik nekem az a Savelli. — Annál jobb, annál tisztább lesz az eszed. Szívesen fogod látni, kedvébe fogsz járni, hogy máskor is tegye tiszteletét, a világ meg hadd lássa, hogy most is csak úgy járatos hozzátok, mint annak előtte, aztán mindjárt nem fogja mondhatni, hogy te bántottad meg és hogy azért verekedett Sernicolival. Ada úgy látta, hogy jól beszél a barátnő, és ha Memmo újra kezd a házhoz járni, mindjárt vége lesz a felebaráti suttogásnak. Olimpia aztán hűségesen megtette, amit ígért, és valami nagy fáradságába nem került neki rábírni a győztest, hogy Ada jó hite végett egy kis udvariassággal legyen hozzá. Mindjárt másnap tette tiszteletét a szép Polidori Adánál; éppen Jenő is odahaza volt, és azt se tudta, hová legyen örömében. — Szép, szép! — kezdé Ada, a szokásos üdvözletek után. — Szép dolgokat hallottunk önről. Párbajt vívott. — Hagyjuk azt, nagysám! — mondja rá Memmo elfacsarodott képpel. — Ha mindenben olyan ártatlan volnék, mint ebben, bízvást remélhetnék egy kis helyet a mennyországban. Azután meg az, hogy miért is volt az egész! — téve hozzá fejét bólingatva. — Az ám, szeretném is tudni, ha szabad volna; — viszonzá Ada és hunyorgatott a férjére, aki pedig szintén reszketett a kíváncsiságtól. — El sem fogják hinni, vagy legalább nagyon különösnek fogják találni — kezdé most Savelli, és e bevezető szavakból engedi következtetni, hogy jó hosszú történetre lehetnek készen, de tulajdonkép azért verekedtem most Sernicolival, mivel egyszer gyerekkorunkban egy kis veszekedés volt köztünk. Együtt voltunk a gimnáziumban a jézusrendi atyáknál, Mondragoniban. Nem emlékszem már tisztán, de lehettünk úgy tizenegy vagy tizenkét évesek, mikor játék közben borzasztó mód összevesztünk. Természetesen nekiestünk egymásnak, és éppen elkezdtük egymást dögönyözni,mikor elválasztottak bennünket. A felügyelőnk volt, aki közbevetette magát, egy darabig semmire sem ment velünk, mert mi mindenáron folytatni akartuk a kölcsönös ütlegelést. »Hogyan!« — kezdé végre a felügyelő — »hát nemes emberek önök ? Mert ha nemes emberek, akkor tudniok kell, hogy ily módon a hordárok vesznek maguknak elégtételt!« Mit akart azzal a felügyelő ? Gondolkodtunk, gondolkodtunk, egy pár idősebb társunkat is kérdeztük, az egyik aztán megmondta. »Igaza van a felügyelőtöknek; a nemes ember nem verekszik puszta kézzel, hanem fegyverrel, szemtől-szembe, annak rendje-módja szerint.« »Akkor hát jól van« — mondá rá valamelyikünk, nem tudom már, én-e vagy Sernicoli, »majd csak később végzünk egymással, annak rendje-módja szerint:« ez a dolog aztán nem is ment ki többet a fejünkből és valahányszor egy-egy kicsit heveskedtünk, félig tréfálva, félig komolyan rendszerint azzal ütöttük el a dolgot: »Egyszer mégis csak meg kellene már lenni annak a fegyveres elégtételnek, amire még a gimnáziumban kihívtuk egymást!« — és ezt annyiszor ismételtük, még végre is beteljesedett és jóformán valami haszontalanságért, egy névért. Ki is irta azt a keringőt ? Strauss. Dehogy! Metra vagy Klein. Annyi bizonyos, hogy német irta. Miért? Miről ismered ezt meg? Tudom is én! Valami van benne, valami motívum, ami nincs befejezve, valami felében maradt gondolat, amelyről nem tudjuk, hogyan fog az végződni. Mit beszélsz te itt össze ? Wagner iskolája az, barátom! És bizonynyal tudja már, nagyság, hogy Gigi valóságos bolondja a Wagner-féle zenének; meg kell tehát mondanom most azt is, hogy én meg ki nem állhatom Wagnert. Talán gyöngeség, nem is szólok ellene, meglehet azonban, hogy idegeimben van a hiba. Csak ez most a zene, a többi mind semmi, lépten-nyomon egyebet se hallani és nagy tudós képpel igazán rosszul leszek tőle; egy szóval egész tűzbe jöttünk Wagner miatt. — A nagykövet estélyén — kérdi Ada. — Ott. — felesé Memmo. És mikor legjobban benne voltunk a vitában és mindegyikünk más-más zeneműre hivatkozott, Gigi egyszerre csak előáll azzal a régi nótával: »Hallod-e pajtás ! Egyszer mégis csak meg kellene már annak a fegyveres elégtételnek történni, amire még Mondragoniban kihívtuk egymást ! — Jó, legyen is meg már egyszer, legalább nem fogom többé hallani! mondtam rá szerencsétlenségemre én, a többit aztán képzelhetik. Amint ezt kimondtam, egyikünk sem akarta először kiejteni az engesztelő szót. Ilyen az az átkozott önszeretet; vagy nevetségesek, vagy pedig rosszak leszünk tőle. És az egészben az volt a legbolondabb, hogy órákig tanakodtunk, mit mondjunk csak a segédeknek, hogy miért állunk ki a gyepre! És a nagy tanakodásnak ama hires politikai ok lett a vége. — A melynek pedig nem volt semmi értelme — mondja most Jenő, kaczagva. ,— Valósággal úgy van, — hagyja helyben Memmo, — mi még örültünk, hogy azt is ki bírtuk gondolni. — És ha veszszük, hogy az igazi ok, amint azt most elbeszélte nekünk, még annál is gyerekesebb! — jegyzé meg Ada, nagy sajnálkozás hangján, hogy az emberek rendesen nem tudnak helyesen gondolkodni. — Nem a! — vete ellen Jenő. Legalább meg lehet érteni. Régi harag, régi rozsda, tudod, nem lehet azt kivenni. Hanem azért — téve hozzá, Memmóhoz fordulva — szép eset, mondhatom ! És hát még, ha a világ az igaz okát megtudná annak a párbajnak! Még csak akkor felejtené igazán nyitva a száját! — Kérlek is, ne mondd el senkinek. — mondja rá Savelli. Ha a világ annak a párbajnak igazi okát megtudná, meg lehet, csakugyan nyitva felejtené száját, mint mondod, a nevetségesek azonban mégis csak mi volnánk ketten. Belátod tehát, hogy az egy kicsit kellemetlen volna, nekem is, Giginek is. Polidori Ada csak most vette észre, hogy milyen szellemes ember az a Savelli Memmo. — Ön egy valóságos férfi, — szólt. — És milyen szépen tud elbeszélni! Mintha csak magam is ott lettem volna akkor a gimnáziumban. Savelli Memmo erre meghajtotta magát köszönetül és mosolygott, hogy egyszer a jég megvolt törve azzal a látogatással, amelyet szinte kitüntetésül kértek tőle; maga is készen volt a békére és szívesen felejtette el azt a pici haragot. Azután meg minek is legyen ő haragban a szép Adával? Meglehet, sőt bizonyos benne, hogy a szép Ada nem is hibás, és nem is adott neki okot rá, hogy sértve érezze magát és nem is harag volt, ami akkor este háborgatta a keblében, hanem egy kis féltékenység Sernicoli gróf ellen, a miért az olyan henczegen állt akkor ott mellette ! Meg is kapta érte azt a becsületes vágást és azzal mégis lehet neki bocsátani. Legyen is megbocsátva neki tiszta szívből, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy egy kicsit vissza is adjuk a tromfot. Alkalom is kínálkozik reá. Mindjárt könnyebb a lelkünknek, ha a vett rosszért roszszul is fizetünk. (Folyt. köv.) KÜLÖNÉRt.EK. — Albert szász király tegnap reggel Drezdából Bősbe érkezett, hogy szokása szerint a neubergi, eisenerni és mürzstegi nagy vadászatokon részt vegyen. Az indóháznál a király, a trónörökös, a szász követ s egy díszszázad jelent meg a szász király fogadtatására, ki a rendes időben a futárvonattal meg is jelent. Albert király a vonat megállása után kiugrott a szalonkocsiból és összecsókolódzott királyunkkal és a trónörökössel. A díszszázad megszemlélése után a király bemutatta vendégének Croy herczeget, ki ott tartózkodása alatt szolgálattételre melléje van rendelve, továbbá Fliesser báró szárnysegédet s a fogadtatásra megjelent személyiségeket. Ugyanazzal a vonattal érkeztek Kopenhágából a görög királyi pár a trónörökössel, továbbá György herczeg, a spártai herczeg s Alexandra és Mária görög herczegnők. Mig a perronon a fogadtatás folyt, a görög királyi pár a szalonkocsiban maradt s a fogadtatás után királyunk Albert szász királylyal fölmenvén, üdvözölte a görög királyi párt Bécsben. Olga királynénak kezet csókoltak s mintegy 3 perczig voltak ott. Azután Albert király a trónörökössel nyitott udvari kocsin Schönbrunnba ment, mig a király Paar gróf főhadsegéddel visszahajtatott a Burga. Az utczákon rengeteg nép verődött össze és lelkes éljenzéssel fogadta a vendégeket. Ezalatt a görög királyi család is elhagyta a vonatot s a fogadtatás után az Imperial-szállóba hajtatott, hol Achamon gróf és grófné név alatt szállottak meg néhány napi idézésre. Tizenegy órakor a király Zurna szárnysegéddel látogatást tett a görög királyi párnál s félórai tartózkodás után Schönbrunnba ment, hol tizenkét óra után fogadta a görög királyi pár és a a görög trónörökös viszontlátogatását, kik még Albert királyt, Rudolf trónörököst és Vilmos porosz herceget is meglátogatták s azután viszatértek az Imperiálba. Délután két óra 30 perczkor a vadászó vendégek elutaztak Neubergbe a nagy vadászatokra s onnan 12-én este térnek vissza Blesbe. — Gyászmise október 6-án — az aradi vértanú 13 honvédtábornok emlékére ez évben is a szokott kegyelettel a Szent-Ferencziek templomában délelőtti 10 órakor meg fog tartatni; felkéretik ennélfogva tisztelettel a kegyeletes közönség, nemkülönben felkéretnek a honvédtársak, hogy minél számosabban megjelenni méltóztassanak. A honvédegyletek közp. bizottsága. — Feridun bey, az athéni török követ ellen merényletet intéztek. A követ Budapesten igen ismert államférfi. Éveken át időzött körünkben, mint török konzul, a fővárosi társaságban igen kedvelt egyéniség volt. Innen neveztetett ki az athéni követi állásra, melyben szintén csakhamar népszerűségre tett szert. A Görög- és Törökország közötti viszony szívélyessé tételében neki nagy része volt. Az élete ellen intézett merénylet részletei még nem ismertetnek. Ugron Gábor, Kecskemét alsó kerületének képviselője, tegnap Kecskeméten járt, hogy mandátumát megköszönje a választóknak. A vasútnál a vezérbizottság és nagy néptömeg fogadta, mire a díszes menet kocsikon a városházához vonult, ahol Ugrón mintegy ötezer főnyi hallgatóság folytonos lelkes éljenzése közben másfél óráig tartó nagyszabású beszédet mondott s főkép Tisza nagyváradi beszédével foglalkozott, azt pontonként cáfolva és a miniszterelnök pénzügyi politikáját erősen bírálva. Egyúttal kijelentette, hogy nem a homoródi, hanem a kecskeméti mandátumot fogadja el. A bécsi közegészségügyi kongresszus tagjai, mint tudva van, ma este hét óra tájban jönnek Bécsből különhajón Budapestre. A bécsi hajóállomásnál a főváros törvényhatósága nevében Ráth Károly főpolgármester fogja üdvözölni a vendégeket, kik azután a Ruscher-féle étteremben gyülekeznek ismerkedési estélyre. A tagok egy része, mintegy százötvenen, vasúton utaztak el ma reggel Bécsből és délután két órakor a gyorsvonattal már ide érkeztek. A Hungária, Angol királynő, Vadászkürt és Magyar király szállodában vettek lakást. A Nagy-Károly város képviselőtestülete a múlt hónap végén tartott rendkívüli közgyűlésen a ziladzsibó-deési vasútvonal kiépítési költségeinek fedezésére, illetőleg törzsrészvények vásárlására, 1000 irtot szavazott meg. — A londoni uj lordmayor. A londoni City Key| ser Polidort, a Royal Hotel tulajdonosát Blackfriars ban, ki születéseibe nézve belga és vallása katholikus, egyhangúlag lordmayorrá választotta a legközelebbi hivatal évre, mely november 9-én kezdődik. Keyser a reformáczió óta a legelső katholikus lordmayor s az első naturalizált külföldi, ki a lordmayor hivatalát viseli. — Gesztelyen (Zemplénül) a napokban kigyulladt a bíró háza s a tűz erős északi szél által élesztve, hirtelen ijesztő mérveket öltött. Negyed órában sem telt s tiz ház a melléképületekkel együtt lángban állott. Bizonyára elpusztúl az egész község, ha a szél más irányt nem vesz , mert Gesztelyen még nem ismerik a tűzi fecskendőt. A tűznek sok takarmány és gabonanemü is martalékává esett. A dunántúli rablóbanda szétugrasztása, illetőleg a két rabló agyonlő vetése és a harmadiknak elfogatása felől az Egyetértés e részleteket közli . A marczaltői gyilkosság után a veszprém megyei Szent-Gál községben Keresztury Sándor csendőrszázados vezénylete alatt összpontosított száz csendőr tegnap délután 5 szakaszra oszolva. Emerich Gottfried zalai csendőrfőhadnagy, Rákossy Ferencz csendőrhadnagy vezénylete alatt a Bakony Vázsony felé nyúló ágának átkutatására indult. Az egyik szárny D. Nagy Gyula százados és Szilágyi Gergely hadnagy fejérvári csendőrtisztek vezetése alatt Úrkút felé tartott. Úrkút község Szent-Gáltól két és fél órányira, Veszprémtől 5 órányira fekszik a Bakony közepén, úgy, hogy ahol utczái végződnek, ott nyomban kezdődik köröskörül a százados rengeteg. Az ős Bakony rengetege itt a legsűrűbb, százados fái összelombosultak, s alig járható a roppant vadon. Ebben a rengetegben sejtették az üldözött rablókat a csendőrök, s nem alaptalanul, mert mikor a Keresztury és Emerich s a többi említett tisztek vezénylete alatt szétoszlott csendőrség esti 6 óráig mindösszébb vonta kordonait a vázsonyi-zalai határ felé, az üldözött rablóbanda Urkuttól mintegy fél órányira a rengetegben összeütközött a D. Nagy Gyula s Szilágyi vezetése alatt előnyomuló 13 csendőrből álló csapattal. Nagy százados éppen csatárlánczot akart alakítani , csendben állt legénysége előtt, mikor hirtelen Stuban pápai csendőr halkan odaszól a századosnak : Százados úr, ime ott három embert látok. A százados oda tekintett, de e pillanatban a rengeteg egy tisztásan tétovázó rablók is észrevették a csendőröket s gyors futásnak eredtek. Gácsér József vázsonyi csendőrörsvezető erre Megálljt kiáltott, mire a három rabló három irányban szétszaladt. Gácsér erre elébe akart rohanni oldalról az egyik rablónak, aki nem volt más, mint Renkó Kálmán, mire ez visszafordult s puskáját arczához emelve, lőni akart, Gácsér azonban megelőzte, abban a pillanatban lőtt s Renkó mellben találva, a levegőben óriásit szökétt s holtan rogyott össze a földre. A másik rabló, Szánthó, jobbfelé menekült, erre tizen is rá lőttek egyszerre, de csak tovább futott, mire Szilágyi hadnagy utána rohant, revolveréből jobb oldalába lőtt s Szánthó erre négy lősebből vérezve térdre esett s fegyverét elejtette. Mikor a hadnagy melléje ért, már ült a földön s könyörögni kezdett neki, hogy lője le. Majd hirtelen övéhez kapott, hogy elvegye revolverét, de ebben Szilágyi megakadályozta. Szánthó ekkor még egyet hörgött s boltoa terült el. Ekközben a harmadik rabló, Oroszlán Pali, a vezér, Úrkút felé futott a sűrűben. Gácsér csendőr utána rohant s a távolból oldalról futva, többször utána lőtt. Oroszlán négyszer visszalőtt reá; ekkor Bélteky és Szécsén őrsvezetők is utána lőttek — de golyójuk eltévedt a sűrűben s Oroszlán tovább futott a rengetegben. Ebben a pillanatban a falu felől futva jött Oroszlán elé Ádám József, Todesco vázsonyi földbirtokos uradalmi ispánja, mire a csődőrök, hogy őt ne találják, beszüntették a tüzelést, hanem kétszeres erővel rohantak Oroszlán felé, aki már fegyverét, mindenét eldobva igyekezett menekülni. Butás közben azonban megbotlott, elesett, mire Ádám ispán és Gácsér csendőr rárohantak, leteperték s az utóbbi rögtön megvasalta a rablót. Az egynegyed óráig tartó küzdelem alatt a csendőrök körülbelül hetven lövést tettek s mire a küzdelem véget ért, az egész falu népe kicsődült. Mind a három rabló a kis-hartai börtönből szökött meg julius 31-én s a Rendőri Lapok augusztus 26-iki, 193. számában volt közzétéve országos köröztetésük. Ezen idő óta garázdálkodtak a szökevények Dunántúl, először is Miháldon adtak jelt magukról, ahol meggyilkolták az erdészt. Kirabolták a recski és zalamerenyei plébánosokat, Dusnokon, Csapin szintén garázdálkodtak s ők gyilkolták le Marczaltő mellett tegnapelőtt a vásárosokat. Mindegyik rablónál két csövű Laroche-fegyver 80 — 100 tölténynyel, továbbá revolverek voltak, zsebjeikben arany órák, továbbá összesen 254 frt 97 kr készpénz volt, pipák, tükrök stb. Öltözetük paraszting fölött a recski paptól elvitt hosszú kabátból állott, Oroszlánnál zvikkert is találtak. A lelőtt rablók holttesteit ma bonczolták fel Csolnoky és Perlaky veszprémi törvényszéki orvosok. Bohmiczky Ödön járásbíró és Kukorelly alügyész ma reggel a helyszínen megindították a vizsgálatot, Oroszlánt kihallgatták s az mindent bevallott. A rablók közül Oroszlán Pali 27 éves, művelt ember, kitünően játszik hegedűn, s négy nyelven beszél. Atyja jómódú szent-gáli ember. — Szánhó 37 éves. Legidősebb s mindenesetre leghirhedtebb tagja a bandának az 58 éves Renkó Kálmán. — Hírhedt rabló volt ez, Rózsa Sándor társa. A gr. Ráday-korszakban őt is életfogytiglani fogságra ítélték, mint Rózsa Sándort. De Renkó Kálmán ez év július 31-én, három más társával, kiszökött a börtönből, rablóbandákat alakított és a Dunántúl réme lett. Bizonyos, hogy az ott végbe vitt legtöbb rablásban az ő keze működött. Most a csendőr golyója a földre temte és a Dunántúl megszabadult e rémétől. — Rablógyilkosság Sátoralja-Ujhelyen. Múlt pénteken a sátoralja-ujhelyi temető közelében egy ősz ember holttestére akadtak. Minden jel a mellett bizonyított, hogy az öreget meggyilkolta valaki. Ugyanis nyakán saját nadrágjából kihúzott szíja volt háromszor körül csavarva, mely, mint a bonczolás kiderítő, feltétlen okozója volt a fáladás által bekövetkezett halálnak. A hulla zsebében egy cseléd- s egy imakönyvet találtak, az előbbiből megállapították, hogy a szerencsétlen aggastyán Hrubely András tótkrajnyai illetőségű, 76 éves egyén volt. Pénzes zacskóját, melyet a felvidéki ember nyakán szokott hordani, levágva, üresen találták. Az eddigi rendőri nyomozás szerint állítólag 3—400 frt pénz volt nála. A vizsgálatot most erélyesen folytatják. Helyi hírek. — A fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottság mai ülésén, mely Vida Imre tanácsnok elnöklete alatt tartatott, az ügy sürgőssége miatt a Lindheim és társa czégnek a Stáczió-utczán vezetendő gőzerejű közúti vaspálya költségvetését terjesztette elő az albizottság. A vállalkozók a költségvetést 223,178 írtban állapították meg a vasúthoz vezető összekötő sinek, az épületek, továbbá a forgalmi eszközök költségei nélkül. A mérnöki hivatal ezen összegből 26,781 frt 12 krt törült s ezt a bizottság helyben is hagyta. Ezen vasúti vonal beváltására nézve azt javasolja a bizottság, hogy az éppen úgy történjék, mint a f. é. márcz. 31-én a Podmaniczky utczai vasút engedélyezése tárgyában kelt határozatban foglaltatik s a beválás nemcsak a vasútvonalra, hanem az öszszes menetfelszerelésre is vonatkozik és hogy e tekintetben a Podmaniczky utczai vonalra vonatkozólag megállapított feltételek ezen vonalnál is teljes érvénynyel bírjanak. E szerint a beváltásnál az üzleti érték is tisztán a vonalhoz s a rendes üzemhez tartozó üzleti eszközök tényleges ára és értéke szolgáland alapul. A bizottság ezen javaslatot a tanácsnak terjeszti elő. A hajléktalanok menedékhelye czímű egylet kérvényét kölcsönügylet létesítése iránt a főszámvevő Lamp Hugó és Cséry Lajos bizottsági tag javaslatára véleményezés végett a főszámvevőnek adták ki. Ugyanis a főváros kötelezte magát 34 éven át évenkint 5000 írttal az egyletet segélyezni. Az egylet a jelzálogbanktól erre kölcsönt kíván fölvenni, hogy a hajléktalanos számára új házat építsen. A bank a kölcsönért 5 és fél százalék kamatot s 1 százalék törlesztést kíván s hogy azonfelül a főváros a szerződést mint »készfizető és jótálló« írja alá. A főszámvevő ez ellenében azt indítványozta, hogy a főváros a tiszti