Pesti Napló, esti kiadás, 1887. november (38. évfolyam, 301-329. szám)

1887-11-03 / 302. szám

302. szám. Budapest, 1887. Csütörtök, november 3. 38 évi folyam. Szerkentési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-é p 41 • t. A Up szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Ki­adó-hiva­tal: Ferencziek­ tere, Athenben m­é­lylét. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 1 hónapra • frt. Ba­ti esti kiadás postai killönküldése kívántatik, postabélyegra havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó-hivatalaiba Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­st, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, nov. 3. Sándor orosz czár hazautazásának ideje mindinkább közeledik. Minthogy német terü­leten utazik át, szükségképen találkoznia kell Vilmos császárral. De a találkozás most már, az agg császár gyöngélkedése folytán, való­ban ki lesz forgatva minden legcsekélyebb politikai jelentőségéből és pedig annál inkább, mert Bismarck herczeg, ki állítólag szintén betegeskedik, csak január hóban váratik Ber­linbe s igy távol marad a két uralkodó talál­kozásától. A czár hazautazását most legin­kább az hátráltatja, hogy igen nagy arányú óvatossági intézkedéseket kell a vasúti vona­lak mentén tenni. Ez pedig a nagy távolság miatt jó időt igényel. Az ír szélső pártok vezetői, hír szerint, legutóbb Brüsszelben gyűlést tartottak, hogy a jövőben követendő politikára nézve meg­állapodásra jussanak. Aránylag nagyon mér­sékelt határozatot hoztak. Kimondották ugyan­is, hogy még hat hónapig várakozó állásban maradnak s csak akkor lépnek majd az erő­szak terére. E határozat arra vall, hogy a kormány erélyes fellépése megtette hatását s elvette az írek kedvét újabb erőszakossá­goktól. A képviselőház november hó 4-én, pénteken, d. u. 4 órakor ülést tart. Katkov sírjánál a franczia hazafias liga elnöke, Derouléde, július 28-án tudvalevőleg beszédet tartott, mely akkor nagy feltűnést keltett. E beszéd szövege Oroszországban kéziratban közkézen forog, de az orosz lapok azt nem hozták nyilvánosságra, állítólag azért, mert Derouléde abban a czárról is megemléke­zett. Azon alkalommal jelen volt Moszkva főkormány­zója is s azért e beszéd kétszeres nyomatékkal bir s igy hangzik: Tisztelt főkormányzó ur, hölgyeim és uraim! A franczia hazafias liga Armand Goupil urat és en­gem meghívott azzal, hogy e sírnál jelentsük ki mély részvétünket annak elvesztése fölött, a ki itt nyug­szik s egyúttal ezt kifejezzük az elhunyt családja, ön és az egész orosz nemzet előtt. Egész Oroszország gyászolja a­ nagy Katkovot és siratja őt mindenki Európában, a ki nem tartozik a germán törzshöz, a kinek nem német a vére és nem porosz a szive. Vannak a történelemben órák, midőn nagy igaz­ságtalanságok diadalmaskodnak, úgy, hogy az igaz­ságos III. Sándor czár ő felsége szavaival éljek, van­nak az egyenetlenségnek időszakai, midőn a jognak védői kötelesek csak hazájuk függetlenségét szolgálni, hogy az egész világ megszabadításán közreműködje­nek. Ez volt Katkov szerepe; ez volt azon szent ügy, melyet e nagy politikus, mint nagy író védelmezett. Midőn saját nemzete érdekében küzdött a jogért, az igazságosság e bajnoka az emberiségért harczolt. Nézzenek önök szét északtól délig, nyugattól keletig, látni fogják a népeket, melyek jobb napokra várnak. A jobb napokat Katkov előkészítette az ő számukra és ha élete legfőbb jutalmainak egyike az volt, hogy a czár barátságát kiérdemelte, a másika az, melyet csak ő érhetett el. Példátlan volt az ő befolyása a kormányra és népszerűsége. Hivatalos felhatalmazás, hivatalos állás nélkül, csak jellemének és szellemének erejénél fogva, e hirlapszerkesztő valósággal a közvélemény minisz­tere volt Oroszországban. És ez a nagy kitüntetés és érdem, melyet hazaszeretete és meggyőződésének ereje által szerzett meg, élni fog az ő eszméiben, mű­veiben és tanítványaiban. Az utat, melyet ő kijelölt, mások is követni fogják és az ő neve, várhatlanul ösz­­szefügg a nemzeti ébredés korával. És ha elkövetke­zik a kard órája, a hős orosz hadsereg leghősebbjei nem fogják elfeledni azon halhatatlan kezet, mely az elméket, sziveket és kardokat harminc­ éven át foly­ton élesítette. A­mi bennünket francziákat illet, mi­­ benne nemzetünk tisztán látó jó barátját tekintjük és azt a nagy politikust, ki előtt Francziaország és Orosz­ország képezte az európai súlyegyen két mérlegser­penyőjét, ki nem tekintett a kormányforma különbsé­gére, hanem a helyzet és az érdekek közösségét nézte. Hangosan hirdette ő, hogy ezen érdekkapcsolat ered­ménye békében mindkét birodalom függetlensége, háborúban pedig az együttes győzelem. Csak franczia ember méltányolhatja az ily érdemet. Csak franczia ember bizonyíthatja, mily hatályosan védő szerepet játszott a külpolitikában a hallgatag czár bölcs bizalmasa. Sohasem fogjuk őt elfeledni és mi mindannyian elismerjük és valljuk, hogy a csodálatra méltó hazafi, a­ki oly sokat tett Oroszországért, Francziaország előtt is halhatatlan érdemeket szerzett. Ezért történt, hogy halálának hírére mint hű és hálás zarándokok azonnal útra keltünk, s ha a temetésre nem is érhet­tünk ide, a sírra teszszük le halhatatlan hálánk ko­szorúját. Ez a koszorú ugyanaz, melyet a hazafias liga gyászának és reményeinek emlékeire, az elesettek sírjaira szokott elhelyezni. Legyen e koszorú az önök szemeiben és minden orosz szemében Francziaország hálájának, hódolatának és testvéri érzelmeinek jelké­pe. Vannak dolgok, melyeket, hogy megértessenek, nem kell kimondani. Tisztelet Katkovnak, dicsőség Oroszországnak! Cseszt Katkova! Slava Rossig! szivárgása folytán repedések és ezek által tényleg szivárg­ások történnek. A szakértők véleménye sze­rint a fenék- és oldallapoknak 40 méternyire való alapbetonírozása volna kívánatos, mely munkálat azonban még nem biztosítaná e mű fennállását, mert az a laza altalajnál fogva veszélyes, azért jó lélekkel nem javasolják a porgányi zsilip fentartását. E szerint vagy új zsilipet kell megfelelő altalajon építeni, vagy pedig szivattyú­zással kell a belvizeket levezetni és végre miután fe­lette fontos, hogy ezen zsilip még az idén teljes véd­­képes állapotba helyeztessék, azon biztonsági intéz­kedést javasolják, hogy a kérdéses zsilip bel- és kül­­körtöltésekkel láttassék el. A mindszenti-kurczatoroki zsilipre vonatkozó­lag előadják, miszerint az előnyösen elüt a porgányi­­tól, mert beton­ alapja hosszabb és a zsilip jobb anyag­ból készült, az altalaj azonban itt is folyóhomok és ez veszélyes. A zsilipen máris hajszálnyi repe­dések konstatáltattak, mi a laza altalaj süp­pedésének következménye; ezen repedések haladék­talanul betömendők. A szakértők azt javasolják, mi­szerint a zsilipnél kívül belül szádfal, ezen felül kívül egy kisebbszerű fazsilip létesíttessék, mely az ellent­­állási erőt megoszlatná. Ezen új biztonsági intézke­dések százötvenezer forintot vennének igénybe. Fekete Márton előadja, hogy a központi választmány véleménye szerint ezen zsilipek a kormánytól át nem vehetők, mert azok rendeltetésüknek meg nem felelnek és biz­tonságot nem nyújtanak , továbbá indítványozza, mi­szerint a kormány műszaki tanácsának utasítása és közegei által építtetett zsilipeknél tett biztonsági in­tézkedések költségeit a kormány fedezze. Ezek folytán elhatároztatott, miszerint a társulat a porgányi és mindszent­ karcza­­toroki zsilipeket át nem veszi, továbbá a biztonsági intézkedések által igényelt költségek fede­zésére a kormányt felkéri, egyidejűleg meghagyatik a társulat mérnöki hivatalának, hogy ez ügyet legbe­hatóbban tanulmányozva, terjeszszen hova előbb kime­rítő műszaki véleményt a közgyűlés elé a zsilipek, ál­talában pedig a belvizeknek mikénti levezetésére. Pohl Dániel, Szarvas város főjegyzője, a biztonság kizáró szomorú tények konstatálása mellett rámutat ezen ujabbi fenyegető veszedelemre, pedig a kormánybiztostól annak idején sok szép biztatgatá­­sokat hallott és bár abból keveset látott megvalósítva, újabb és újabb terhek rakatnak a teher alatt már összeroskadt társulati tagok, birtokosok vállaira. Ezt a kormánybiztossági páratlan gazdál­kodás folyományának kell tekinteni és azt hiszi, hogy az igazság az, hogy mindenki felelős legyen sa­ját tényéért, úgy a rossz zsilipekért is azok, kik azo­kat tervezték és tervezgetésük szerint kiépítteték; he­lyesli, hogy a társulat ne vegye át a zsilipeket, még azok rendeltetésüknek megfelelő biztonságot nyújtó állapotba nem helyeztettek. Horváth Gyula megragadja az alkalmat és terjedelmes, ingerült beszédben elutasítja magától azt, mintha a kistiszai zsilip az ő, vagy közegeinek tervezgetése szerint építtetett volna; hivatkozik az el­nökre, ki előtt be jön igazolva, hogy a közm­­és­közi­ minisztérium műszaki tanácsának terveit ismételten is rosszalla és ezen zsilip egyenesen a minisztérium rendeletére építtetett ki; mint mondá, ő cselekedetéért elvállalja a felelősséget és nem kér senkitől elnézést, sőt ellenkezőleg megköveteli, hogy mondjanak meg neki minden vádat itt szemébe, ne beszélgessenek háta mögött, ő nyugodtan áll itt és várja a vádakat. P­o­t­­ Dániel fentartja állításait s azokat — úgymond — be is bizonyítja, mikor majd a számadá­sok a társulat kezei között lesznek, ő a kistiszai zsili­pet nem is emlegette és igy Horváth úr ezt minden összefüggés nélkül vonszolta a vitába, ő most is a mel­lett van, hogy legyen mindenki felelős saját tényéért A társulat 1888. évi költségelőirányza­­t­a sok elkeseredett felszólalásra és hosszas tárgyalás­ra szolgált alkalmul, valamint a közm. és közi. mi­nisztérium azon leirata, hogy a még nem jogérvényes ártérfejlesztési munkálatokból kiderített területek be nem vonhatók mindaddig, míg a műszaki ártérfejlesz­tés jogerőre nem emelkedik, így tehát az eddigi kiro­vások sértetlenül hagyassanak addig, még a végleges elszámolás nem eszközöltetik, szóval, hogy az 1888. évi kirovások azon alapon eszközöltessenek, mint az 1886. éviek. Az előirányzat szerint a főigazga­tóságnál bevétel: múlt évi maradvány............................... 16,000 frt — ki az épületek után az 1884 évi 14. t.-cz. rendelkezéséhez képest hozzájárulási költségekben....................................... 45,086 » 42 » a 10 milliós kölcsön törlesztésére (annuitás).............................................. 221,050 » — » gátvédelmi tartalékalap képzésére . . . 19,930 » 28 » az ujabbi 250,000 frt kölcsön 5Va% ka­matjáruléka ... ........................... 13,750 » — » szintén ujabbi 50,000 frt állami előleg 1% évi 5% kamatra........................... 3,750 » — » igazgatói, gátfentartási és védelmi költ­ségekre ................................................. 121,278 » 41 » összes bevétel: 457,783 frt 11 kv kiadások : a 10 milliós kölcsön törlesztésére az ál­lampénztárba ....................................... 221,050 » — » gátvédelmi tartalékalap képzésére . . . 19,930 » 28 » a 250,000 frt 5%% és 50,000 frt állami előleg le/a évi 5% kamatra................ 17,500 » — » a központi igazgatóságnál személyi fize­tés és illetmények............................... 12,910 » — » Napidíjak és utazási költségekre .... 5,300 » — » Hivatalok és iroda fentartására .... 20,350 » — » Adó- és illetékekre.......................... 2,172 » — » Rendkívüli kiadásokra.................. 1,500 » — » A központi igazgatás költségei....... 24,022 » — » Nyilvántartási hivatal szükségletei . . 6.160 » — » Napidijak és utazási költségekre .... 3,190 » — » Külön iroda fentartására....................... 1,800 » — » Arfejlesztési hivatal szükséglete, illet­mények, napidijak és iroda fentar­tására ...................................................... 13,962 » 50 » A kiadások főösszege : 467,783 frt 11 kr K­r­i­s­t­ó Lajos, H.-M.­Vásárhely polgármestere, felette súlyosnak tartja a költségvetést. A kiadásokat mint a múlt nagy költekezések folyományát el kel fogadnia, hanem sérelemnek tartja, hogy a miniszteri rendelet szerint oly területek, melyek a műszaki ártérfejlesztés folytán konstatált megfelelő árvízszin alá lennének vonandók, most a teherviselés alól fel­mentetnek. Boros Sámuel (Makóról) beszédében kiter­jeszkedik a társulat alakulásakor a kormánybiztos által tett szép ígéretekre és azon rózsás színben feltün­­t­­etett helyzetet összehasonlítja a mostani szomorú, sötét állapotokkal. Elmondta, hogy a 10 milliós köl­csön megkötése előtt a maximális megterheltetésre nézve (holdankint 1 frt 54 kr) kormánybiztosi hiva­talos körrendelettel biztosíttatott az érdekeltség és mindazonáltal azon összeget háromszorosan is meg­haladó megterheltetéssel vannak sújtva. Szerinte, ha a miniszteri rendeletnek érvény­szereztetik és az ed­dig műszaki ártérfejlesztéssel konstatált területek be nem vonatnak, az elviselhetlenségig fokoztatnék a te­her ; példaképpen rámutat a makói állapotokra és kimutatja, hogy a kataszteri tisztajövedelem arányá­ban czélzott kivetés mily eredményt szülene, kimu­tatja továbbá, hogy Makón az ártérben és 1830-as évi árvizszinben eső egy hold I-ső osztályú szántó­földre, melynek kataszteri tisztajövedelme 13 frt 50 kr, mily közadók esnek : Állami egyenes adó 25,«%-ával................... 3 frt 44 kr ennek 300/„ állami pótadója ......... 1 » 04 » tehát állami adó 4 » 48 kr ennek községi közköltsége 80%................... 2 » 75 » egyházi adója...................................................,44» összesen : 7 » 67 kr ehhez most jönne az 1830-as árvizszint ártéri költség 13 frt 50 kr kát. tiszta jövedelem után 43%...................................................... 5 » 80 » igy egy hold szántóföldnek évi közterhe ... 13 frt 49 kr. Ehhez még a közmunkaterhet nem számítja. Kérdi, hogy van-e Magyarországon oly mezőgazdasá­gilag kezelt föld, mely ezt megbirja, oly föld, mely csak ártéri költségekbe évi 5 frt 80 kr hozzájárulást fizessen, ily terhek teljesen elviselhetlenek. E t­e­r­­heket a kormánybiztosi szerencsétlen gazdálkodás folyományául tekinti. Mindezekkel szemben a költségvetést nem fogadhatja el, hanem ezen elviselhetlen állapot javítása czéljából indítványozza, hogy a kormány előtt deríttessék fel ezen állapot és a helyzeten javíttassék. Ehhez remé­nye van, mert ilyen rendkívüli körülmények között, midőn a helyzet már elviselhetlen, a kormány némi könnyítést tett és tehet. Udvari Sándor (Szentes) elismeri, hogy nagy terhek vannak és ő is ezt a volt kormánybiz­tosság rossz gazdálkodása következ­ményéül tartja, hiszen a társulat még nem tud­ja, hogy mily vagyona van, mert a kormánybiztosság mindeddig nem számolt az érdekeltség előtt. Horváth Gyula, volt kormánybiztos, beszé­dében rámutat azon nagy művekre, melyeket alkotott, (Közbeszólások: Kistiszai zsilip!) elmondja, hogy ő cselekedeteiért minden irányú felelősséget elvállal, nem kíván senkitől elnézést, sőt követeli, hogy min­den, bármily nagy dolog legyen az, itt neki szemébe mondassék és ne háta mögött, ő helyt áll úgy a múlt működése, mint jelen álláspontjáért és ez nem mosa­kodás akar lenni. (Közbeszólás: De igenis az!) H­o­r­­v­á­t­h kérdi, ki az, ki ezt mondotta ? Hódy Mózes b.-m.-vá­sár­helyi birto­kos és ügyvéd: Én mondottam és mon­dom, szavaimért minden tekintetben helyt állok. Horváth Gyula (folytatja beszédét). Elvárja Hódy vádjait, további beszéde folyamán azt állítja, hogy ő a számadásokat kellő időben nyújtotta be a kormányhoz és hogy azokat eddig felül nem vizsgál­ták, ő ennek nem oka. Nyugodtan néz szembe minden ellene felhozottak és felhozandóknak. Boros beszé­dére megjegyzi, hogy elismeri a makói ártéri terüle­tek rendkívüli túlterheltségét, hanem annak oka az, hogy ott a kataszterre annak idején megfelelő gondot nem fordítottak. Boros Sámuel megjegyzi, hogy a csanád­­megyei kataszteri érdekek megóvására minden intéz­kedések megtétettek és ezt itt el nem hanyagolták, hanem hogy a végeldöntésre jogosított országos bi­zottság döntötte fel a helyes arányt az által, hogy Szentes vidékén apasztotta a tiszta jövedelmeket, melynek környékén a nagy­birtokosok vannak, arról ő nem tehet, ezen helyzet újabban is igazolja, hogy a kataszter végeredményében a kisebb birtokosok ter­hére, a nagybirtokosok előnyösítésével eszközöltetett. Hódy Mózes,k.-m.-vásárhelyi ügyvéd: Miután őt a volt kormánybiztos Horváth Gyula úr nyíltan felhívta vádjainak előadá­sára, ő tehát nyíltan megmondja, hogy Horváth úrnak többször nyíltan tett azon kijelentései, miszerint a­ Körös mentén még építendő töltések költsé­gei készletben vannak a társulat ren­delkezésére, valamint hogy a tartalék­­alapra 93.000 forint készpénz van —a valóságnak nem felelnek meg, mert éppen ezek hiá­nya teszi szükségessé, hogy ismét másfél millió köl­csönt vegyen fel a társulat. Udvari Sándor azt mondja, hogy ő már sze­retné látni, hogy mit rejtenek a kormánybiztosi szám­adások és hogy hová kallódott a 10 milllió köl­csön, mely kölcsön terhe alatt nyög az érdekeltség. Még többen szólaltak a költségvetés ellen, végre Fekete Márton főigazgató reflektált az elmondottakra és kimutatta, hogy a nagy és súlyos költ­ségvetés a tényleges szükségletek fedezésére mellőz­­hetlen. Ez után az előirányzat elfogadtatott. Midőn H.-M.-Vásárhely városa területén, a kis tiszai zsilipszakadás folytán az ár a vasúti töltéseket os­tromolta, a város a töltésátereszeket betömte; továbbá midőn az ottani két ártézi kút tülbő vizei lefolyást nem nyerhettek, kénytelen volt a város azokat átszi­­vattyúztatni ; — e munkálatok költségei mint­egy 3.000 frtot tettek. Ezen költség megtérítését óhajtja a város, azonban a központi választmány a kérelmet elvette, a választmányi határozat felebbeztet­­vén, a közgyűlés a választmány határozatának jóvá­hagyásával a felebbezést elvetette. Az üresedésben lévő központi választmányi tagságra megválasztottak Posonyi Eckhardt O­s­zkár, Mészáros Endre és Krebsz Fe­­rencz. Özvegy Szojka Gusztávnénak a közgyűlés egy­hangúlag, tekintettel boldogult férjének, mint társula­ti főmérnöknek, a társulat érdekében kifejtett buzgó tevékenységére, s különösen a volt mindszent-apátfal­­vai ármentesítő társulatnál tett hosszas munkálkodá­sára,­­ évi 800 frt kegydíjat szavazott meg. B­á­n­f­f­y Gyula makóvárosi főügyész azon in­dítványát, hogy ezen társulat feloszlathassák, követ­kező nyilatkozattal,a mint időelőttit, visszavonta: »Miután a fennálló törvények alkalmazása mel­lett az általam a társulat felosztása iránt benyújtott indítvány ez időszerint gyakorlatilag végre nem hajt­ható — ugyanazért azt ezen indokból visszavonom s a napirendről levétetni kérem.« A határozat ekként mondatott ki. B­á­n­f­f­y Gyulának további indítványa, hogy az alapszabályok 63 §-ában minden kilométer gátra megállapított 1000 frt tartalékalap kilométerenkénti 150 frtra leszszállittassék — hosszas és elkeseredett vitát keltett. Indítványozó hivatkozott a társulat óriási terheire, melyek most már csaknem az elvisel­hetlenségig fokoztattak és hogy a 224 kilométer hosszú gátra felesleges 224 ezer frt tartaléktőke; hi­vatkozott a súlyos viszonyok között vergődő hosszú­­foki társulatra, melynek 168 kilométer hosszú tölté­seire 15,000 frt és a felső-torontál társulatra, melynek geográfiái mértföldenkint 1000 frt tartaléktőkéje van, végre hogy a Kőrös, Tisza-Maros árm. társulat éven­­kint nagy összegeket szavaz meg az esetleges védelmi költségekre, indítványának elfogadását kéri. G­a­r­z­ó Imre a társulat érdekében az indít­vány mellőzése mellett szólal fel. Horváth Gyula ezen indítványt személye elleni ellenszenv kifejezésének tekinti, kéri azért ezen indítványt teljesen tárgyilagosan és a társulat komoly érdeke szempontjából tárgyalni. Szerinte a 224 kilo­gátra mellőzhetően szükséges az alapszabályokban megállapított kilométerenkénti 1000 frt és ez szüksé­ges a netaláni veszély első pillanatában, 150 frtos, illetve 33.000 frt tartalékalappal veszély idején ko­moly czél el nem érhető, j óva inti a társulatot az indítvány elfogadásától és annak mellőzését kéri. Schmidthauer miniszteri biztos törvény­szerű kötelességből folyólag szólal fel. A 150 frtot kilométerenként meg nem felelő oly csekélységnek mondja, hogy az indítványnak elfogadása esetére ké­telye van, miszerint a minisztérium azt helyben hagy­ná. A társulat jól felfogott védképessége tekintetéből az indítvány elvetését látja czélszerűnek. B­á­n­f­f­y Gyula tiltakozik Horváth kormány­­biztos azon ráfogása ellen, hogy az indítványt szemé­lye iránti ellenszenvből tette volna, őt személyes okok soha sem vezetik és jelen esetben tartozik annak kije­­lentésével, miszerint a kormánybiztosság szerencsét­len gazdálkodását ő nagyon kevéssé hozza kapcsolatba a kormánybiztos személyével, ki közegeit szabadon engedte gazdálkodni. Az indítványa ellen felhozott érvekre megjegyzi, hogy megdöbbenti őt a kormány­­biztos, miniszteri biztos és a többiek azon észrevéte­lei, hogy attól függ a gátak biztonsága, hogy 224 ezer frt tartaléktőke legyen, — hiszen a 10 millió utóbbi befektetés, — a­mint az több ízben hivatalo­san kijelentetett, — teljes biztonságot nyújtó állapot­ba hozta a gátakat. Most, midőn a társulat, a hibás gazdálkodás folytán felszaporodott nagy kiadás fede­zésére van kényszerítve, kettős oka van ezen indít­vány megtételére és mikor éppen ma konstatáltatott, hogy a társulat nem képes terheit viselni, kötelessége ellene tenni minden felesleges költségszaporításnak,­­ azért indítványát, mint komolyan átgondoltat és a szomorú financziális helyzetből is folyó szüks­égest el­fogadni kéri. Horváth Gyula kijelenti Bánffyval szemben, hogy köszöni személye iránti jó­indulatát és elvállalja a felelősséget volt közegeiért úgy fel, mint lefelé, közegeinek munkálkodását saját tényéül kéri tekin­tetni, ismét az indítvány elvetését ajánlja. R­e­ö­k­y Iván kir. főmérnök műszaki tekintet­ből szólal fel és tesz észrevételeket. Konstatálja, hogy több társulatnál nagyobb a kilométerpénz. Igaz, hogy a Tisza és Maros mentén a gátak másfél méterrel magasabban építtettek, mint az eddigi legmagasabb vízállás, de a Körös menti töltések még nem lévén kiépítve, itt nagy víz esetén erős védekezés kell, azért az alapszabályokban megállapított 1000 frtnyi kilo­méterpénz megtartása mellett van. Fekete Márton főigazgató beszédében utal arra, hogy a központi választmány a társulat súlyos pénzügyi helyzetével számítva, behatólag tárgyalta ezen indítványt — mindazonáltal azt elvetette, mert nagy baj lenne, ha egy vízveszedelem készületlenül találná a társulatot. H­a­v­­­á­r Dániel országgyűlési képviselő az indítvány mellett szólalt fel. Sarkadi Nagy Mihály, Szentes város pol­gármestere, az indítvány ellen nyilatkozik. Major Miklós, Makó város polgármestere, az indítványt pártolja. A többek között említi, hogy vész idején mennyire vannak igénybe véve a veszélyezte­tett városok, községek és mily nagy áldozatot kell­ hozniok pénzben és ingyenes közerőben: erre szo­morú példát nyújtott a kistiszai zsilipbeomlás folytán keletkezett vízveszedelem. Bánffy Gyula zárszavában megc­áfolta az indítványa ellen felhozottakat és hatásos beszédének végeztével ajánlotta indítványának elfogadását. Gróf Károlyi Tibor elnök a vitát bere­­kesztettnek nyilvánítja és miután többek által szava­zás követett, azt elrendelte. Beadatott összesen 1990 szavazat, az indítvány mellett 1309, ellene 681, így az indítvány 628 több­séggel elfogadtatott. Következett Bánffy Gyulának azon in­dítványa, hogy a társulat rendes köz- és választmányi ülései ezentúl ne Szentesen, de H.-M.-Vásárhelyen tartassanak; — ez ellen Horváth Gyula inge­rülten szólal fel, ellene szóltak még Sarkadi Nagy Mihály, Sima Ferencz és többen, mellette Bánffy indítványozó, Majo­r Miklós, Kristó Lajos és Boros Sámuel. Gróf Károlyi Tibor elnök a hosszúra nyúlt vitát berekeszti és többek sürgetésére a szava­zás elrendeltetett. A szavazás megejtetvén, beadatott 2089 szavazat és az indítvány 402­ szavazattöbbség­gel elfogadtatott. A jegyzőkönyv hitelesítésére a küldöttség ki­rendeltetvén, elnök köszönetet mond Csongrád megye alispánjának a gyűlés megtartásához átengedett he­lyiségekért, mely után az elnök, a társulati tagok lel­kes éljenzései között, a közgyűlést éjjeli 11 óra­kor berekesztette. József-rend lovagkeresztjét, Pfeilmayer Ferencz nyug­­bányai zuzó­ felét, az ezüst érdemkeresztet nyerte. — Trefort miniszter legújabbb intézkedéseihez (a védekezés a filloxéra ellen s az egyházi szövészet meghonosítása) a Nemzet némi felvilágosítással szol­gál. A miniszter a tanfelügyelőket, az egyházi méltó­ságokat s az alapítványi főtiszteket egyaránt figyel­mezteti a filloxera elleni védekezésre, a báttaszéki, Somlyói és jenői alapítványi birtokon pedig tetemesb területet ültetett be a filloxerának ellentálló szőlő­fajokkal. Az egyházi szövészet felkarolása pedig an­nál inkább figyelmet érdemel, mert az országból egyházi szövetekért évenként legalább 120—130,000 frt vándorol külföldre. — Fabiny igazságügyminiszter, László Zsig­­mond min.­tanácsossal ma Zólyomba utazott. Utazá­suk czélja az, hogy megtekintsék a zólyomi Korvin­­várat, s megállapítsák, vájjon nem lehetne-e azt orsz. börtönné átalakítani. A várat néhány százezer frt költséggel bizonyára át lehet alakítani börtönné, de a hely, tekintettel az egyéb börtönökre, nem látszik arra czélszerünek. — Pápay István osztályfőnöknek belső titkos tanácsossá kineveztetését a mai hivatalos lap közli. — Gróf Bylandt-Rheidt közös hadügyminiszter b. Orczy Béla m. kir. belügyminiszterhez a következő levelet intézte: »Folyó évi junius 24-én 37886/VII. sz. a. kelt nagybecsű iratára vonatkozólag szerencséje van a hadügyminisztériumnak a magyar szent korona országai vörös-kereszt egylete 1886. évi jelentésének vételét köszönettel elismerni. — Az egylet kitűnő és értelemteljes igazgatása alatt messze kiterjedő és kiváltképen a haza védelmének érdekeiről gon­doskodó békebeli tevékenységében a lefolyt év­ben is a legdúsabb eredményeket mutatja fel. A hadügyminisztérium csakis azon óhajának adhat kifejezést, hogy az egyletnek nemes emberbaráti és hazafias törekvéseit jövőben is hasonló mérv­ben érvényesíteni sikerüljön.­­ A betegszálló állo­mások szervezésének befejezése, a­melyben a fiók­egyletek is tevékeny részt vettek, ügyes betegápoló­nők és sebesültvivők kiképzése és biztosítása körüli kiváló gondoskodás, az egyleti tartalékkórházak, be­­tegüdítő állomások és mozgó egyleti raktárak részére szükséges egészségügyi anyagok beszerzésére és biz­tosítására vonatkozó terjedelmes előintézkedések, az Erzsébet-kórháznak mozgósítás idején esetleges ki­bővítését c­élzó előmunkálatok, a hegyi sebesültvivő oszlopok felszereléseinek tökélesbítése , az egyleti tábori kórház egészségügyi berendezéseinek megvizs­gálása és kiegészítése — mindezek lényeges teljesít­mények és előhaladások a magyar vörös­ kereszt­­egylet tervszerű békebeli munkálkodásának be­tetőzésében.­­ A megbetegedett és sebesült har­­czosoknak magánápolásra való felvétel iránti szá­mos ajánlat, mely községek, testületek és ma­gánosok részéről a magyar korona országainak minden tájékáról beérkezett, tanúsága annak, hogy a lakosság távolabbi körei is, hazafias áldozatkészsé­gükben versenyezve, a vörös­kereszt magasztos czél­­jait előmozdítani és támogatni készek.­­ Miután mindeme előgondoskodások háború esetén Ausztria- Magyarország fegyveres hatalmának javára szolgál­nak, a hadügyminisztérium késztetve érzi magát a belügyminisztériumot felkérni, hogy az egyletnek és igazgatóságának, úgy mint az illető fiókegyletek, tes­tületek és magánosoknak a hadügyminisztérium leg­forróbb köszönetét ismételve tolmácsolni méltóz­­tassék.« — Schulhof Károly, a csákovai kir. járásbíróság­nál alkalmazva volt írnok, ki pénzek elsikkasztása miatt állását oda hagyta. Csákován múlt hó 28-án forgópisztolylyal véget vetett életének.­­ A folyai vérengzés miatt vád alá helyezett Zsumanka Juon községi birót, ki a vizsgálatot közömbös magatartásával megnehezítette, a csákovai járás szolgabirája állásától felfüggesztette. — A Magyar Háziasszonyok Naptára, melyet a Magyar Háziasszony hetilap szerkesztősége ad ki, 1888-ra ismét megjelent. 296 lap, sok olvasnivalóval. (Igaz, hogy ezek egy része igen érzelgős.) Ára 1 frt. — H.-Hadház város főlevéltárnoka. Munká­csy Mátyás, 58 éves ember, sok tagból álló család feje, agyonlőtte magát. Hátrahagyott levelé­ben Hadházi István polgármestert nevezi halála oko­zójának. »A polgármester — írja — az 1884-diki tisztujitás, de kivált az utolsó képv.-választás óta őt eljárásával a halálba kergette. Kisajátításokra ........................................... 1,645 » — » Összesítés. A főigazgatósági kiadások.............. 309,259 » 78 » A békés-báboczkai szakaszé.......... 59,280 » — » A kun-szent-márton-mindszentié .... 39,905 » 38 » A míndszent-apátfalvaié.............. 49,337 » 95 » Körn­s-Tisza-Maros sírmér­tesitő-társulat botránya. — Lásd szerdai reggeli lapunkat.*) — Szentes, okt. 31. A közm.- és közm. miniszter azon leirata, misze­rint a porgányi és mindszenti zsilipek véglegesen átvettessenek a társulat által és az építési költségek fedeztessenek — ez ügyben Klimm Mihály mű­egyetemi tanár és H­a­j­d­u Gyula, a felső torontáli árm. társ. főmérnöke, mint a társulat által felkért szakér­tőknek adatott ki véleményezésre. Ezek műszaki véle­ménye és javaslata szerint a porgányi zsilip egé­szen hasonló általában a kistiszai zsiliphez, a beton alap feltűnő rövidsége és igy a nagyon laza talaj át­*) A postán elkésett, KÜLÖNFÉLÉK. — A h­iv. lapból. Dr. Siklóssy Gyula bpesti szem­orvos és törvényes utódai, régi magyar nemessségének épség­ben tartása s az általa eddig használt czim­er használatában való megerősítés mellett, a perneszi előnevet díjmentesen nyerte. Wein Aurél első osztályú főmérnök, a szegedi biztos­ságnál tett szolgálatai közben s jelesül az ottani rakpart-épi­­tési munkálatok közül szerzett érdemei elismeréséül, a Ferencz Helyi hírek. — A fővárosi tanács mai ülésén a következő ügyeket intézte el: Rákosfalván egy gyógyszertár felállítása a közgyűlésnek javaslatba hozatik. — A für­dőszabályzat a belügyminiszter rendeletéhez ké­pest módosittatik. Több folyamodvány érkezvén gyógy­szertárak felállítása iránt, a tanács határozza, hogy az 1., 3. és 4. forgalmi körben több gyógyszertár nem kell, de a 2. forgalmi körben az Illés-utcza táján még létezhet egy. — Az Apostol-utcza rendezése 498 frt költsé­gen elrendeltetik.— A gőzmalom-részvénytá­rsaság munkás­telepe e­ltti csatornaépítés betonnal Glettire bizatik. — A középitési bizottság ülése hol­nap délután 4 óra helyett, Havas temetése miatt, fél 5 órára állapittatik meg. — A törvényszéki palota részére való telekátadás határideje jövő évi márcz., eset­leg április hó végéig meghosszabbíttatik, s ily értelemben megy felterjesztés az igazságügyminiszterhez. — A m­e­­zőgazdasági törvényjavaslatot illetőleg a közgazdasági bizottság előterjesztése elfogadtatik. — A bérkocsi iparszabályzat módosítása ügyében a közrendészeti bizottság javaslata elfogadtatik s csupán egy pont mellőztetik, vagyis megmaradt az eddigi rend, hogy a bérkocsik egy bizonyos időben az állomáson tartoznak lenni s csak a meghatározott időben távozhatnak. — Nagy zenebonát csinált az éjjel Krasovicz János hentessegéd az Örömvölgy­ utcza 14. számú házban, a­hol lakik. Ittas állapotban jött haza és első dolga az volt, hogy gazdáját, Spet Gáspár hentesmestert és feleségét kés­sel megtámadta. Ezeknek a sikoltozására összefutott a ház népe és közbevetette magát. A vérengző embert csak akkor tudták megragadni, mikor már szúrást ejtett gazdasszo­nyán, kit a Rókus-kórházba kellett szállítani. Krasoviczot letartóztatták és az a védekezése, hogy részegségben kö­vette el tettét, nem menti meg a börtönbüntetéstől. — Csalás. Kapsza Kázmér kerepesi­ uti fűszerke­­reskedő jelentést tett a rendőrségnél, hogy valami isme­retlen ember aláírását és pecsétjét meghamisítva, nevében több kereskedőtől árukat csalt ki. A rendőrség megindí­totta a nyomozást és kiderítette, hogy a csalásokat Simon­­csics Mihály 21 éves kereskedősegéd követte el, ki néhány évvel ezelőtt Kapszánál szolgált, de lopásai miatt elbocsá­totta. Simoncsicsot sikerült most letartóztatni. Át fogják adni a kir. ügyészségnek. Halálozások. Ranzenberger Péter fővárosi magánzó, volt esernyőgyáros, tegnap este a Régi­ Posta-utczában hirtelen rosszul lett és kevéssel rá ki is szenvedett. Az elhunyt most 79-ik évét élte. Egyik fia tagja a bécsi Burg-színháznak.

Next