Pesti Napló, 1888. május (39. évfolyam, 121-150. szám)
1888-05-01 / 121. szám
Az akadémiából. —ápr. 30. Az akadémia ma délután Stoczek József elnöklete alatt összes ülést tartott,melynek első tárgya Tóth Lőrincz r. tag emlékbeszéde volt Tanárky Gedeon felett. Felolvasó élénken színezett képet adott a volt államtitkár életéről és működéséről. Tanárky Gedeon az ébredő Magyarország nemzedékéhez tartozott, Széchenyi forrongó korának volt fia, mely átmenetet képezett a régi Magyarországból az újba. Tanárky Gedeon is Széchenyi reform-eszméit szívta magába, s ezek hatása meglátszik egész működésén. Felolvasó hatásos bevezetés után, melyben barátjának és a küzdelmekben osztályos kortársnak elhunyta felett érzett fájdalmának ad megkapó kifejezést, behatóan ismertette Tanárky Gedeon pályáját, ifjúsága előkészületeit, hivatalos és nyilvános működését, melyet mint községi és megyei jegyző, majd mint országgyűlési képviselő s 1867— 1887-ig mint államtikár kifejtett, háttérben a kornak, országos állapotoknak s a különböző jellegű és szellemű országgyűléseknek és pártalakulásoknak jellemző rajzával. A jó barát meleg rokonszenvétől áthatott, terjedelmes emlékbeszédet a jelenvoltak zajosan megéljenezték. Utána Gyulai Pál tett jelentést a Farkas- Raskó-pályázat eredményéről, a rajta kívül Baksay Sándorból és Lehr Albertból álló bírálóbizottság nevében. A jelentés főbb részeit a következőkben adjuk: A Farkas-Raskó-jutalom minden évben hazafias költeményre tűzetik ki, mely lehet himnusz, óda, elégia, dal, ballada, költői beszélyke, sőt tanköltemény és szatíra is. E feltételek megállapításával az akadémia arra törekedett, hogy a pályázó költőknek lehető tág tért nyisson tárgyban és formában egyaránt, másfelől figyelmüket oly költői műfajokra is irányozza, melyek költészetünkben többé-kevésbbé el vannak hanyagolva. Azonban a pályázók leginkább csak himnuszt, ódát, elégiát és dalt küldenek be. Ha megakad egy-két ballada, az majd mindig oly szerelmi történet, melynek kevés köze van a hazafias küzdelmekkel, a költői beszélybe, a szatíra és tanköltemény rendszerint teljesen hiányzanak. Pedig a magyar nemzet történelmének mind régibb, mind újabb korszakai elég anyagot nyújtanak hazafias, a családi életre is kiható küzdelmek rajzára, amelyek balladában és költői beszélykében művészi hatással feldolgozhatók ; és a szatíra a körülmények szerint mindenha egyik formája volt a hazafias eszmék és érzések kifejezésének és némely, a jelen életbe vágó társadalmi és politikai eszmék sikerrel tárgyalhatók a tankölteményben is. Sajnálnunk kell tehát, hogy pályázó költőink mind az óda, elégia, lírai költemény és himnusz felé özönlenek, pedig e műfajok irodalmunkban gazdagon vannak művelve s a helyett, hogy új utakat igyekeznének törni és újabb babérokért küzdenének, taposott ösvényen járnak és a régibb költők utánzásában keresik feladatukat. Az idei pályázaton 32 mű versenyzett, köztük három ballada, melyeknek semmi köze a hazafisággal, sőt van köztük egy olyan is, melynek még a tárgya sem magyar; ezeken kívül csak egy olyan költemény van, amely, erőltetve, tanköltemény számba mehetne, de ez szintén nincs kapcsolatban semminemű hazafias eszmével vagy érzéssel. A többi mind dal, óda vagy elégia, de a legtöbben alig vehetni észre, hogy napjainkban írták. Hiányzanak bennök a kor eszméi, a közvetlen érzés, az élet melege, a hazai viszonyok daboznak Krei, Kigyciu, tbériát dol— Egyik a negyvenes évek hangulatát pendíti meg, a másik a forradalmét, a harmadik az ötvenes évekét. Kétségkívül vannak a magyar hazafiságnak alapjukban állandó vezéreszméi és hangulatai is, de ezek is csak a kor hatása alatt mintegy újjászületve tehetnek hatást. A puszta utánzás sem az érzés mélységét, sem a képzelet erejét nem tanúsítja, sőt talán a hazafiság őszinteségét sem. Épp oly kevéssé dicsérhetjük a pályázat több oly költeményét, melyek mentek a hibától s valóban a kor hatása alatt keletkeztek. Ezeknek más a hibájuk: alig egyebek versbe szedett prózánál, költői külalakkal, de oly béltartalommal, mely alig emelkedik felül a köznapi szónoklatok színvonalán. Ezután a jelentés kiemeli a különben be nem váló pályaművek közül azokat, melyek egy vagy más tekintetben némikép méltók a figyelemre. Ilyenek az 1. számú, melyben egy apa hazafiságra buzdítja fiait, az 5. számú, mely elég értelmes, de lendület nélküli óda Bessenyei emlékére, a 6. számú, mely a hazafias és vallásos érzéseket igyekszik összeolvasztani, a 16. számú, mely a magyar művészet köréből vette thémáját, a 26. számú, a kivándorlás ellen irt ügyes, de sok helyütt száraz óda, s végül a 30. számú, mely elnyújtott elégia a kuruczokról. Ezek a pályázat legjobb költeményei, de ezeket sem lehet — a legjobb akarattal is — jóknak mondani, így tehát a bíráló bizottság kénytelen kijelenteni, hogy a pályázat sikertelen volt, és a jutalom kinem adását ajánlja az akadémiának. Az összes ülés elfogadván a bírálók jelentését, a jeligés leveleket elégették. A díj az alapszabályok értelmében az akadémia tőkéjéhez csatoltatik. Végül a folyó ügyeket jelentette be Fraknói Vilmos főtitkár. A Péczely József-féle pályakérdésre, melyre ez év márczius haváig megjelent történelmi színművek pályázhatnak (jutalom 1000 frt), hárman pályáztak, u. m. Bartók Lajos Turán Anna, Szabó Sándor Női furfang és Névtelen Pater Laurentius czímű műveikkel. Szerény Lajos tápiószelei földbirtokos az akadémiának végrendeletileg 5000 frtot hagyományozott. Néhány kisebb ügyet intéztek el végül. Még láttam végtelenül önérzetes, diadalmas tekintetét , aztán öreg jó doktorom karjai közé omoltam, ki némán fogott föl. A végkimerülésig. Eljutottam hozzá. És most, a kórágyon fekve csodálkoztam, hogy oly soká volt kedvem gázolni a szerelem útját, amíg e különös stáczióra elérkeztem. Addig kerülgettem, de el is tűrtem a veszélyek tüskéit, az ámitás gödreit, a ridegség göröngyeit, amig szép szerivel kidőltem, mielőtt czélhoz értem volna.. . Már a virágra se kellett! Sohase jártam benne térdig, de a vége felé annál szórványosabb lett. Az illata meg méreg volt. Dr. Hargitthay Máté művészileg bevarrta karom és mellem sebét. De azt a másik sebet, melyet nem ellenséges kard, hanem hitegető szempár ejtett, azt be nem varrhatta semmiféle tű és művészet. Valahányszor lehajolt a szivem tájékára s nyári takarónak csúfolt, ágyudörejt hallgatott fülét odanyomta , oly meghökkent arczot vágott, mintha Vácz vagy Issaszegh előtt, földre lapulva, a bömbölve közeledő veszedelmet figyelné. No ezt a dobogást itt, a bordáim alatt csakugyan meghallhatta a jó doktor. Hiába ajánlja Irma bárónő a kis Tabyt, ki lépést halad a tudománynyal és tökéletes modern orvos, az én bajomhoz teljesen jó az én öreg barátom. Pompás alkalma nyílik, hogy megcáfolja a süketségéről való híreket. Már hogy vetemedhetném arra, hogy árulást kövessek el ellene ? Meg se gyógyulnék, ha ily vétekkel terhelném a lelkemet és más orvossággal a gyomromat, mint amelyet háziorvosom az egyiptomi siriratok betűivel preskribál. Valahányszor egy-egy receptjét nézem s a hieroglifeket találgatom: máris múmiának képzelem magam, a kit élve temettek el. Meg se érdemelte Hargitthay, hogy éppen Irma esküdjék ellene, hisz jól láttam, hogy mindjárt az első találkozásnál itt a betegágyamnál megcsókolta a lány kezét. Még a kis Tabyt is derék legénykének nevezte öreg barátunk. Hát megírta, aláírta, pecséttel is ellátta azt a bizonyítványt a kis Taby! És most Irma bárónő másfél hónapra itthon maradhat még, habár nem ő a beteg, ahogy azt a kis Taby meggyőző szaktudománya bizonyítgatja. De hát ez végre is mindegy annak a szegény óradíjas tanítónőnek, a kit Miklósfi tanácsnok tekintélyt tartó plajbászával a helyettesítésre kirendelt. (Folyt. köv.) XV. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, május 1. A miniszterelnök mint pénzügyminiszter fogad d. u. 5—6 óráig. A föd mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter fogad d. u. 3—4 óráig. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter fogad d. u. 2—8 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10- d. u. 2 óráig. Tavaszi világkiállítás a városligeti iparcsarnokban reggel 6— este 7 óráig. Belépti dij 50 kr. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9 — d. u. 1 óráig. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u 8— 7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4-8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand C af e-Bestaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — ápr. 30. A trónörökösné kirándulása. Mint Fiuméból sürgönyzik, a trónörökösné elutazása előtt még kirándulást tett a »Deli« gőzösön. A kirándulásban részt vettek József főherczeg és családja, valamint Jozefa főherczegnő is. Szapáry grófné Fiuméban. Gróf Szapáry Gézáné, mint Fiuméból sürgönyzik, ma reggel oda érkezett az általa alapított Mária árvaház megvizsgálása czéljából. A pályaudvarban a podesta és neje, több városi tanácsos, az árvaház bizottságának nő tagjai, az apáczák és árvanövendékek fogadták. Mária Terézia királynő szobrának május hó 13-án Bécsben végbemenendő leleplezési ünnepélyén az eddigi megállapodások szerint a magyar püspöki karból, mint értesülünk, részt fognak venni Zalka János győri, Császka György szepesi, Bende Imre beszterczebányai és Bubics Zsigmond kassai püspökök. »Jó szív.« Tisza Kálmánnéhoz a »Jó szív« részére újabban a következő adományok érkeztek: özv. br. Gerliczy Vinczéné száz frt, Beniczky Ferencz és neje száz frt, Hangi Márk száz frt, Hangi Márkné száz frt, Asbóth Hedvig urhölgy pedig tizenhat darab festményt és dísztárgyat ajándékozott. Kossuth Marosvásárhely díszpolgára. Mint Marosvásárhelyről sürgönyzik, ma a városi törvényhatósági bizottság közgyűlésén Lázár Ádám és társai indítványára Kossuth Lajost nagy lelkesedés közt Pártvacsorai Ma este”a mersleitér'tM.SzuK tagjai a Szikszay-vendéglő első emeletén pártvacsorára gyűltek össze, melyre alkalmat az adott, hogy a párt egyik tagja, Lesskó István, czimzetes préposttá neveztetett ki. A barátság és rokonszenv, melyet a párt minden tagja érez Lesskó István iránt, ki már a negyedik országgyűlési czikluson a legnagyobb önzetlenséggel és kitartással küzd az ellenzék sorai közt, hozta össze ma este is a párt tagjait, hogy Lesskó István iránt érzett tiszteletüket és baráti érzelmeiket manifesztálják. A lakomán, melyet Fenyvessy Ferencz rendezett, jelen voltak: Lesskó István, Királyi Pál, gróf Apponyi Albert, Hódossy Imre, Grünwald Béla, Tomcsányi László, Horánszky Nándor, Bujanovics Sándor, Huszár István, Kovács Albert, Nagy István, Bolgár Ferencz, Potoczky Dezső, Balogh Géza, Goda Béla, Hollaky Imre, Szvastics Gyula, Ivánka László, Melczer Géza, Wittmann János, Lázár Árpád, Fenyvessy Ferencz, Linder György és Ábrányi Kornél. Az első felköszöntőt Királyi Pál mondta Lesskó Istvánra, kiemelve Lesskó István érdemeit úgy az egyház, mint a pártélet körül. Ezután Lesskó István emelt poharat s köszönetet mondva az iránta tanúsított kitüntető barátságért s hangsúlyozva, hogy az életben anyagi javakat sohasem keresett, az élet értékét a kötelességekben, jutalmát a szívben találta meg s e szívnek egész melegével ragaszkodik azon párthoz, melylyel együtt harczol, szívből köszönve, hogy e párt nemes czéljaiért harczolhat s a párt tagjainak baráti jóakaratában részesülhet. Majd Bujanovics Sándor emelt poharat elsősorban Bubics Zsigmond kassai püspökre, hangsúlyozva, hogy a fenkölt szellemű püspöknek úgyszólván első egyházi ténye az, hogy az egyházi érdemet politikai pártállásra való tekintet nélkül elismeri s kitünteti; másodsorban a most betegségéből felépült örök ifjú Trefortra, aki a püspök felterjesztését a legnagyobb készséggel terjesztette a király elé. Ezután gróf Apponyi Albert emelt szót. Beszédét azzal kezdte, hogy a távol levő elvbarátok részéről, a kik a mai estélyen megjelenni akadályozva voltak, azok megbízása folytán a legjobb kivánatokat fejezi ki Lesskó irányában s felolvasta gróf Károlyi Sándornak hozzá intézett ily tartalmú levelét. Pohárköszöntőjében Lesskó Istvánt mint papot, mint embert s mint párttagot jellemezve, őt mint az önzetlenség, a hűség és a kitartás egyik kiváló alakját tüntette föl, hangsúlyozva, hogy e nemes tulajdonok benne sokoldalú készültséggel és parlamenti képességekkel egyesülnek. — Hódossy Imre ma sem szabadulhat Grünwald Béla könyvétől s ebből a következő sorokat idézi: »A sivár közéletből, mely tele van hazugsággal, az alacsony nagyravágyással eltelt emberek közül, a kik azt hiszik, hogy akkor emelkednek legmagasabbra, mikor legmélyebbre sülyednek, az önző, korlátolt ideáltalan, magasabb szárnyalásra képtelen tömeg közül : jól esik e körbe menekülni, ahol a nemzet nemesebb elemeit találjuk fel s ahol az emberek nemzeti eszményekért élnek, áldoznak, szenvednek, anyagi haszon és erkölcsi elismerés nélkül.« Szóló e jótékony központot gróf Apponyi Albert politikai egyéniségében találja fel s tehát poharát Apponyira emeli. — Utána Királyi Pál humoros toasztban köszönté fel a párt alelnökét Horánszkyt , a párt pénztárnokát Tomcsányit, gazdáját Balogh Gézát s jegyzőit Melczer Gézát és Fenyvessy Ferenczet. — Svastics Gyula Grünwald Bélára emelte poharát, majd Királyi Pál a párt főhadnagyát, Bolgár Ferenczet éltette. A társaság a legjobb hangulatban csak éjfél tájban oszlott széjjel. Dunai híd Pozsonyban, Pozsony városának törvényhatósági bizottsága — mint lapunknak táviratozzák — ma tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy a sopron-pozsonyi vasúti vállalatnak a dunai hídra vonatkozólag tett indítványát elfogadja. Egyszersmind határozatba ment, hogy Esterházy gr. főispán vezetése alatt több bizottsági tagból álló küldöttség menesztessék Budapestre, hogy az engedélyezési tárgyalásnál Baross miniszterrel ez ügyre vonatkozólag az alkudozásokat folytassa. A városi hatóság részéről 50 éven át elvállalt járulék maximális összege: évi 2500 frt. Esterházy Ferencz gróf balesete. A veszprémi főispán fivérét, gróf Esterházy Ferenczet Tapolczáról Sümegre való hazautaztában komoly baleset érte. A gróf kocsiját, midőn a tapolcza-sümegi vasút ügyében tartott konferenczia után hazafelé tartott, a megbokrosodott lovak elragadták, majd neki vitték egy távíró oszlopnak. Az esés oly szerencsétlen volt, hogy a gróf jobb kezén és arczán súlyos sérüléseket szenvedett. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése, mint lapunknak Debreczenből táviratozzák, ma kezdődött. Tisza Kálmán miniszterelnök kivételével a világi és egyházi kitűnőségek csaknem teljes számban jelentek meg a közgyűlésen. Révész Bálint püspök imával nyitotta meg a gyűlést, fájdalommal emlékezvén meg Vay Lajos b., Ujfalussy József, Bethlendi Díindre és id. Dicsőffy József elhunytáról. Annál nagyobb örömmel jelenti Vay Miklós bárónak a főrendiház elnökévé történt kineveztetését. A közgyűlés elhatározta, hogy e magas kitüntetés alkalmából üdvözölni fogja Vay bárót. Az államsegélyből eddig a főiskolára fordított 8000 forint ezután 10 évig a vidéki gymnáziumokra fog fordíttatni. Kovách Ferencz egyházkerületi tanácsbiróvá választatván, az esküt letette. A preszbytériumi szövetség július hóban tartandó nagygyűlésére a konvent Szilágyi Dezsőt, Filó Lajost, György Endrét, Balogh Ferenczet és Csiky Lajost küldi ki képviselőkül az egyetemes egyház részéről. Hogy az egyházkerület be fog-e lépni e szövetségbe, azt majd a jövő közgyűlésen vitatják meg. A konvent által a közalapkezelési szabályzatra nézve tett módosítás kevés javulást ígér; a domesztikai kezelési munkálatokat semmivel sem könnyíti. Örömmel vette a közgyűlés tudomásul, hogy a domesztikai végrehajtó bizottság a közalapból a tiszántúli kerületben az egyházak között 8700 frtot, a lelkészek között 7400 frtot és missziós czélokra 5300 frtot osztott ki. Egy miniszteri leirat azt ajánlja, hogy a temetéseknél a gyermekek által teljesített éneklést a közegészségügy érdekében szüntessék meg. Némelyek ez ősi szokástól való eltérésben a rituális szertartástól való eltérést látják s ezért ellene nyilatkoznak a miniszteri leiratnak; mások ellenben azt ajánlják, hogy e szokás lassan kint küszöböltessék ki és helyébe a gyülekezet éneklése lépjen. Végül erős szóharcz után K. Tóth Kálmán amaz indítványát fogadták el, igyekezzenek az egyházak odahatni, hogy a temetéseknél csak a 11 —12 éves fiugyermekek és az ismétlő iskolások énekeljenek. Császka György szepesi püspök tegnap Szathmáron a városi tisztviselők élén nála tisztelgő Böszörményi polgármesternek 100 frtot adott át az ottani árvízkárosultak javára. Gönczy Pál jubileuma alkalmából a maros-torda megyei általános tanítótestület, mint Marosvásárhelyről jelentik, holnap délelőtt ünnepélyt rendez. Félmilliós hagyaték színházépítésre. Grilló Frigyes, tekintélyes németországi gyáros, halála előtt azt az ígéretet tette, hogy szülővárosának Essennek ötszázezer márkát adományoz színházépítésre. Mielőtt ígéretét beválthatta volna, meghalt. Most az , , amelnt a városi hatóság rendelkezésére bocsátotta. A Petőfi-társaság pünkösdi utazása. A Petőfitársaság tegnap tartott rendkívüli ülésén megállapította a Nagyváradon és Debreczenben a pünkösdi ünnepek idején tartandó felolvasások tárgysorozatát. A kirándulásban a társaságnak mintegy tizenkét tagja vesz részt s a rendkívül érdekesnek ígérkező Programm szerint Tolnai Lajos, Vértesi Arnold, P. Szathmáry Károly, Gyarmathy Zsigáné és Beniczkyné Bajza Lenke prózai dolgozatokat, Ábrányi Emil, Reviczky Gyula és Endrődi Sándor költeményeket olvasnak fel. Mit olvasott Bismarck 1866-ban ? A franczia regényírás terén jó nevű Goncourt-testvérek most adták ki naplójegyzeteiket, melyek számos érdekes adatot és feljegyzést tartalmaznak a legkülönfélébb dolgokról és személyekről. A nemrég megjelent harmadik kötet Lefebre de Behaine, egykor berlini franczia követnek egy érdekes nyilatkozatát közli. Lefebre de Behaine ugyanis 1866-ban elkísérte Benedettit a porosz táborba s ez alkalommal a következőt írta a Goncourt-testvéreknek : »Ez a Bismarck mégis bámulatos ember! Mikor a sadovai ütközet után Bécsbe utaztam, Brünnben julius 15-én reggeli két órakor ágyában fekve s egy gyertya lángja mellett olvasva találtam őt. És mit olvasott ? Önök alig fogják elhinni: Fél a Páltól a »Carnavalet szálloda« czimü selejtes regényt.« (Bizonyosan aludni akart s nem volt sejtelme sem Szentkatolna regényéről.) Felhívás. A következő sorok közlésére kérték fel lapunkat: Gönczy Pál államtitkár május 6-án tartandó jubileuma ünnepélyének emelése czéljából felkérjük mindamaz intézetbeli növendéktársainkat, kik felhívásunkat még nem kapták meg, vagy arra még nem válaszoltak, hogy arczképeiket Beniczky Lajos társunkhoz (Budapest, megyeház) mielőbb megküldeni szíveskedjenek. Báró Podmaniczky Géza, Beniczky Lajos: Orosz milliomosok halála. Említettük, hogy Pétervárott mily izgatottságot uralkodik ama titokzatos halálesetek miatt, melyek Oroszországot négy leggazdagabb emberétől fosztották meg. Először Horvitz, aztán Fehleisen, utána Varsavszki, végül Pojakov haltak meg, s különösen a két utóbbinak halála keltett nagy feltűnést, mert egyiknél sincs kizárva az öngyilkosság lehetősége. Varsavszkinál majdnem bizonyos, hogy nem természetes halállal múlt ki. Erre mutat a következő eset: Jótékony ember lévén egész életében, halála előtt pár nappal tizenkét izraelita fordult hozzá ama kérelemmel, eszközölné ki útileveleik meghosszabbítását barátjánál, Gresser polgármesternél. Varsavszki el is ment Gresserhez, s oly szavak kíséretében adta elő az ügyet, hogy úgy is ez az ő »legutolsó« kérelme barátjához. A polgármester nem is sejtette e szavak valódi jelentését, aláírta az utileveleket s nevetve tette hozzá, hogy barátjának »legutolsó« kérelmét csak nem fogja visszautasítani. Alig 12 órával rá tudatták vele a hírt, hogy a bankárt élettelenül találták szobájában. Öngyilkosságát pénzügyi helyzetének ziláltságában keresik. Egy énekesnő öngyilkossága. Csütörtökön este Londonban egy fiatal, elegánsan öltözött nő egy bérkocsiban halántékon lőtte magát s eszméletlen állapotban szállíttatott kórházba. Ott kitűnt hogy az öngyilkos nő Crosmann Ilona énekesnő. A szerencsétlen pénteken reggel meghalt. Öngyilkosságát valószínűleg kedvezőtlen anyagi helyzete idézte elő. Crosmann Hana fiatal özvegy volt, férje pár évvel ezelőtt halt meg. Körözött ügyvéd. A Csáktornyai Járásbíróság országszerte körözteti dr. Szádár Ferencz ügyvédet, kit nagymérmű sikkasztások terhelnek. Szádár az ötvenes évek elején bécsi, ezután egész 1867-ig Csáktornyai lakos volt. Beszél német, szlavón és stájer nyelven. Öngyilkos szerelmes pár. Szombat este Bécsben fiatal szerelmes pár kereste és találta halálát a Duna medrében. Szeplics Mária 16 éves hajadon szerette Reiter József szabólegényt. A leány szüleinek nem tetszett a viszony, s nem sok idő múlt, midőn a szerelmes nő kedveséhez szökött, kivel — minthogy boldogulást nem remélhetett — együttesen ment a halálba. Fővárosi ügyek. A fővárosi központi választmány e hó 4-én, pénteken d. u. 5 órakor fogja ez évben első ülését a régi városház tanácstermében megtartani. Ez ülésen alakítja meg a központi választmány az összeíró küldöttségeket, amelyek hivatva lesznek az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének alapjául szolgáló összeírási lajstromokat elkészíteni. A magánépítési bizottság ma Rózsa Péter tanácsnok elnöklete alatt tartott ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javaslatba, u. m. : Herz Árminnak X. ker. Hölgy-utcza 7320. sz. a. egyemeletes házra; Steiner SimonnakWesselényi-utcza 5145. sz. a. első emelet ráépítésre, emeletes toldalékra és átalakításokra; Brunner Károlynak VII. k. Csömöri ut 2354. sz. a. földszintes házra; a magyar petroleumipar-részvénytársaságnak a régi lóversenytér mellett földszintes ház fölé emelet építésére, földszintes munkáslakra és őrbódéra; Kulka Jakabnak IX. ker. Dandár-utcza 25. sz. a. földszintes házra; Berg Adolf és társának Külsősoroksári-ut 9580. sz. a. gyári épületekre; a főváros közönségének a Ferencz József-laktanyában házmesteri lakra, műhelyre és raktárra; továbbá földszintes toldalékra Gádor Nándornak Nefelejts-utcza 29. sz. a., László Lujzának Gólya-utcza 12. sz. a., Ferber-testvéreknek a József- és Szűz-utcza sarkán, Chualla Imrének a Rákoson, Bernhardt Rozáliának az Angyalföldön, Sinn J. Gy.nek Akáczfa-utcza 23. sz., Jung Henriknek Ferenczutcza 3. sz. a. stb. A fővárosi adófelügyelői hivatalt holnap, május elsején Kalap utcza 4. sz. a. házból fővámház, I. emelet 83. sz. alá helyezik át és a Vili—IX. ker. adófelügyelői osztály, melynek hivatalos helyisége eddig VIII. ker. József körút 48. sz. alatt volt, holnaptól fogva szintén a fővámház I. emeletén nyer elhelyezést. Az I—III. kerületi és a VI—VII. ker. adófelügyelői osztályok helyiségei egyelőre a régiek maradnak. A tanács elrendelte, hogy a városligeti Nádorkörút, minthogy ott rendszeres omnibusz-közlekedés van, egész éven keresztül megvilágíttassék. Ide is kiterjesztik tehát a légszeszvilágítást. A Normafa-út. A pénzügyi s gazdasági bizottság ma délelőtt tartott üléséről a kőnyomatos után közölt tudósításunkban az foglaltatott, mintha Sigray Pál a Normafához vezető út területét a főváros réskpo azért lenne csak hajlandó átengedni, ül közlemény terée, a.any p..i n 250 öl hosszú és 3 öl széles út czéljaira szükséges területet ingyen ajánlotta fel, sőt kijelentette, hogy amennyiben a főváros kívánná, kész a Normafát is átengedni a főváros tulajdonába. Helyi hírek. Majális a Svábhegyen. A népnevelők budapesti egyesülete május hó 19-én az Eötvös-nyaraló újonnan tatarozott helyiségeiben majálist rendez. Prückler László állapotában a mai délután folyamán nem állt be változás. A részvevők közül, kik hogyléte felől tudakozódtak, megemlítjük Tolnay Lajost, Schnierer Gyulát, Gerlóczy Károlyt, Kada Mihályt stb. Még az esetre is, ha agyhártyagyuladás nem jelentkezik, a sebesült legfölebb csak 8—9 napig élhet még. A Dunába ugrott. A Bombatéren ma este Ambrus Zsigmondné szül. Tóth Paulin, czipész neje, a Dunába ugrott. Még élve kimentették s a kórházba szállították. A szegény asszonyt a május elseji házbértől való félelem kergette a halálba. H a l á l o z á l. Báró Smaics horvátországi képviselő temetése, Fiuméból érkező távirati jelentés szerint, ott ma nagy pompával s általános részvét mellett ment végbe. A temetésen jelen voltak József főherczeg, a kormányzó, a katonai és polgári hatóságok, számos testület s a város lakossága tömegesen. Szmrecsányi Dárius, Árva megye elhunyt főispánjának temetése, mint A.Rubinból táviratozzák, május 2-án, szerdán, megy végbe. Színház és művészet. Az operaházban a holnapra, keddre hirdetett »Lohengrin«, Györgyné asszony és Fleissig M. kisasszony rekedtsége miatt elmarad, helyette a csütörtökre kitűzött »Sába királynője« kerül színre, »Lohengrin« pedig csütörtökön adatik elő. A nemzeti színház előadásai mától kezdve félnyolc órakor kezdődnek. Hangverseny. A nemzeti zenede ma este tartotta e tanévben utolsó hangversenyét. Az igazgatóság ezúttal, tekintve a közönségnek a zenede hangversenyei iránt tanúsított eddigi nagy érdeklődését, jónak látta kivételesen eltérni a régi szokástól s belépti díjakat szedni, az árvízkárosultak javára. Az érdeklődés ennélfogva jóval alább szállt ugyan, mert a hangverseny nem volt ingyenes, de mégis jut a jövedelemből valami a jótékony czélra. A műsorozat minden száma a növendékek előadásaiból telt ki. Az intézet zenekara, Gobbi Alajos zenedei karnagy vezetése alatt, Mendelssohn Szentivánéji álom nyitányát és Mozart g-moll szimfóniáját adta elő. A zenekar e tanévben is nagy haladást tanusított: ma is szépen, összevágóan játszott, főleg Mozart művében. Előadásra került továbbá Chopin f-moll zongoraversenyének I. tétele, játszotta Mory Lenke, Mendelssohn hegedűversenyének I. tétele, előadta Deckner Rikhárd és Beethoven zongoraversenyének II. III. tétele, játszotta Fuchs Etel. Volt ének is. Spitzer Matild Schubert Grätchen am Spinnrad-ját és Hubay Jenő Ne le crois pas czímű hangulatteljes csinos dalát adta elő, mindkettőt magyar szöveggel, de kegyetlen magyarsággal. Felhívjuk a kiejtése nagy hibájára tanítónőjének, Mendl Edéné aszszonynak figyelmét, de ezzel aligha lesz segítve a dolgon, mert tudtunkkal ő maga sem érti a magyar nyelvet. Azért inkább mondjon le a magyar szöveggel való tanításról; a magyar nyelv fővárosunkban több kíméletet érdemelne. Valamennyi magánelőadást az intézet zenekara kísérte. A hangversenyt a Vigadó kis termében tartották, szépszámú közönség előtt. Az újpesti színházban tegnap Szathmáry Árpád, a népszínház tagjának fölléptével a »Toloncz«-ot adták. A közönség sok tapssal tüntette ki a szereplőket. Ma pedig Odry Lehel népszínműve, a »Czifra Panna« került előadásra sikerrel. Egyletek és társulatok. A csángó egyesület,mint lapunkban már közöltük, gr. Károlyi Istvánt óhajtotta volna elnökéül megnyerni. Gr. Károlyi István a hozzá intézett felszólításra , mint értesülünk, ma arról értesítette a csángó egyesület alelnökét, hogy miután a fővárosból hosszabb időre el kell távoznia, az egyesület elnökségét nem fogadhatja el. A VII. ker. erzsébetvárosi kör, az árvíz károsultak javára, hangverseny és tánczmulatság rendezésére kiküldött bizottsága ülést tartott, melyben elhatároztatott, hogy a hangversenyt és tánczmulatságot május hó 12-én szombaton tartják meg a VIII. ker. erzsébetvárosi kör helyiségeiben. Az »Orsz. Nőképző Egyesület« tanintézete épületének felavatási ünnepélyét az előbb kitűzött nap helyett — közbejött akadályok miatt — május hó 16-dikán délelőtt 11 órakor fogja megtartani. A magyar postaszemélyzet segélyző és nyugdíj - egyesülete május hó 22-én tartja meg ez évi rendes közgyűlését. Tudomány, irodalom. Nemzetgazdasági Szemle. Szerkeszti dr.Hélta Ferencz. Az idei évfolyamból most egyszerre jelent meg egy testes kötetben az első három füzet. Tar-talma: dr. Bernát István: A magyar malomipar állása a világpiaczon, különös tekintettel az amerikai viszonyokra. Dr. Acsády Ignácz: Közgazdasági állapotaink a XVI. és XVII. században. Dr. Vargha Gyula: A szeszadó-reform Németországban. Fáy Béla: Az agrárpolitika és az adórendszer. Ifj. Jankó János : Érdekeink Észak-Afrikában. Bosányi Endre: Szeszadótörvényhozásunk és a szeszfőzés kisipara az állampénzügyek és az alkoholismus szempontjából. Dr. Neumann Károly: A mezőgazdaság történelme, mint a nemzetiségi statisztika alapja. Dr. Ráth Zoltán : A pénz értékemelkedésének némely következményeiről. Szmrecsányi Arisztid: Liptómegye közgazdasági viszonyai. Borovszky Károly : A dohányjövedék Magyarországban. — A munkaképtelenség és aggság esetére való biztosítás Németországban. Közgazdasági folyóiratok szemléje. A Magyar Ifjúság cz. hetilap, mely a serdültebb ifjúság számára a Révai testvérek kiadásában jelenik meg, szerkesztőt változtatott s legújabb száma már dr. Radó Antal, ismert író és műfordító szerkesztésében látott napvilágot. A lap most tartalomban gazdagodott s munkatársainak köre is szélesbedett. A most megjelent számba a szerkesztőn kívül Ábrányi Emil, dr. Várady Antal, stb. írtak szépirodalmi dolgozatokat. A történelmi társulat május 2-án (szerdán) d. u. 5 órakor az Akadémia I. emeleti kistermében választmányi ülést tart. A filológiai társaság május hó 2-án délután az akadémia kistermében ülést tart, melyen Wein Rezső, dr. Hegedűs István, Lázár Béla és Cserhalmi H. Irén fognak felolvasásokat tartani. A felolvasásokat választmányi ülés követi. Törvényszéki csarnok. Biztosítási szédelgés. Az a per, mely — mint már mai esti lapunkban említettük — a bécsi esküdtszék előtt ma került tárgyalás alá, bővelkedik a felette érdekes részletekben. A bűn, melynek furfangosan szőtt szálai Páris és London közt ágaznak el, szövevényessége daczára napvilágra került. Páris közelében holttestet találtak. Londonban két nagy biztosító társaságtól erőszakoltak ki óriási összegeket, a szédelgő szövetkezet soknevű szervezője zsákmányával New Yorkba szökött, hol egy ideig biztonságban élvén , végre a Como tó partján önmaga vetett véget életének. Élet- és bűntársát stájer fürdőben fogták el. A nő Magyarországon született, lengyelországi illetőségű, amerikai emberhez ment férjhez és most a bécsi esküdtszék előtt áll, mivel Roperssel való házasságát a törvények nem tekintik jogérvényesnek. A nő kecses, kis alak, minden előkelőség nélkül. Védelmében azonban sok az éleslátás és értelem. Ellenállhatatlan kényszer, m ez védekezésének sarkpontja. A tárgyalás egynegyed 10 kor kezdődött. Metz Juliannához legelőbb is előélete iránt intéztek kérdéseket. A nő 19-ik életévéig sem olvasni, sem írni nem tanult; ekkor ismerte meg Scheurer Viktort, a ki megszöktette s azzal az indokolással, hogy elrabolt hitvesét kell üldözőitől oltalmaznia, egy klosterneuburgi intézetbe vitte, hol írni és olvasni tanult. Innen Frankfurtba, azután Párisba ment, hol — minthogy férjének rosszul folytak dolgai — nevelőnőnek állt be. Scheurer Viktor e közben gazdag házasság által keresett menekvést nehéz helyzetéből : pénzes amerikai lányt vett nőül, kit azonban nemsokára hazájába küldött vissza, hogy ismét magához édesgesse régi feleségét. 1881-ben így szólt Scheurer nejéhez: »Könyvekben olvastam, hogy csel utján pénzt lehet keríteni társulatoknál. Vagy tengerpartra teszi az ember a ruháját, hogy halottnak higyjék, vagy hullát csempész valahova.« A vádlott azonban azt állítja, hogy nyomban lebeszélte férjét rossz szándékáról s példát adandó neki a tisztes munkára, ismét nevelőnővé lett. Idők múltán levelet kapott Scheurertől, melyben az Párisba hívja, mivel gyámja (azaz ő maga) meghalt. E levél következtében ment volna Metz Julianna Párisba. — Elnök: Hogy van az, hogy ön egy elhalt gyámról szóló hírre Párisba utazott, mikor az, kiről a levél szólt, sem gyám, sem halott nem volt. — Vádlott: Mindig megfogadtam szavát, s ha éltemet kívánja, azt is odaadtam volna neki. A tárgyalást ma, mint bécsi tudósítónk sürgönyzi, már be is fejezték. A kihallgatás után az esküdtek visszavonultak tanácskozásra és aztán kihirdették az ítéletet, melynek értelmében Metz Juliannát négy évi börtönre ítélték. A régi történetekből. Egy kiszolgált huszár, Vank István rákospalotai legény állt ma vádlottként a pestvidéki törvényszék előtt. Az év elején rálőtt Fábián Marira, kedvesére s ennek anyjára is, mert a leány valami okból elfordult tőle, az anyja pedig ellenezte házasságukat, minthogy nem tudta rávenni az evangélikus legényt, hogy születendő gyermekeit neje, a lutheránus Fábián Mari vallásában nevelje majd. Ezen a vallási vitán hajótörést szenvedett a tervezett házasság s a leányzó — anyja pártjára állva — egyszerűen szakítani akart a legénynyel. Ekkor határozta el magát Vank, hogy megöli a hittelent s azután magát is. Rá is lőtt a leányra, ennek anyjára meg önmagára is, de az anyát egyáltalán nem találta, ő és kedvese pedig csak megsebesültek, de néhány hét múlva már mindketten fölépültek. A leány ma is testében viseli a golyót, ami azonban nem gátolta abban, hogy a mai végtárgyaláson megjelenjen s volt márkája ellen valljon. »Mindig fenyegetett, hogy leveszi az istent az égből és agyonüt vele« — mondta ma a leány s aztán maga kérte a legény elitélését. A törvényszék Vankot két rendbeli gyilkossági kísérlet miatt öt évi fegyházra ítélte.