Pesti Napló, 1888. május (39. évfolyam, 121-150. szám)

1888-05-01 / 121. szám

Az akadémiából. —ápr. 30. Az akadémia ma délután Stoczek József elnöklete alatt összes ülést tartott,melynek első tárgya Tóth Lőrincz r. tag emlékbeszéde volt Tanárky Gedeon felett. Felolvasó élénken színezett képet adott a volt államtitkár életéről és működéséről. Tanárky Gedeon az ébredő Magyaror­szág nemzedékéhez tartozott, Széchenyi forrongó ko­rának volt fia, mely átmenetet képezett a régi Ma­gyarországból az újba. Tanárky Gedeon is Széchenyi reform-eszméit szívta magába, s ezek hatása meglát­szik egész működésén. Felolvasó hatásos bevezetés után, melyben barátjának és a küzdelmekben osztá­lyos kortársnak elhunyta felett érzett fájdalmának ad megkapó kifejezést, behatóan ismertette Tanárky Ge­deon pályáját, ifjúsága előkészületeit, hivatalos és nyilvános működését, melyet mint községi és megyei jegyző, majd mint országgyűlési képviselő s 1867— 1887-ig mint államtikár kifejtett, háttérben a kornak, országos állapotoknak s a különböző jellegű és szellemű országgyűléseknek és pártalakulásoknak jellemző raj­zával. A jó barát meleg rokonszenvétől áthatott, ter­jedelmes emlékbeszédet a jelenvoltak zajosan megél­jenezték. Utána Gyulai Pál tett jelentést a F­a­r­k­a­s- R­a­s­k­ó-p­ályázat eredményéről, a rajta kívül Baksay Sándorból és Lehr Albertból álló bírálóbizott­ság nevében. A jelentés főbb részeit a következőkben adjuk: A Farkas-Raskó-jutalom minden évben haza­fias költeményre tűzetik ki, mely lehet himnusz, óda, elégia, dal, ballada, költői beszélyke, sőt tankölte­mény és szatíra is. E feltételek megállapításával az akadémia arra törekedett, hogy a pályázó költőknek lehető tág tért nyisson tárgyban és formában egy­aránt, másfelől figyelmüket oly költői műfajokra is irányozza, melyek költészetünkben többé-kevésbbé el vannak hanyagolva. Azonban a pályázók leginkább csak himnuszt, ódát, elégiát és dalt küldenek be. Ha megakad egy-két ballada, az majd mindig oly szerelmi történet, melynek kevés köze van a hazafias küzdel­mekkel, a költői beszélybe, a szatíra és tanköltemény rendszerint teljesen hiányzanak. Pedig a magyar nemzet történelmének mind régibb, min­d újabb korszakai elég anyagot nyújtanak hazafias, a családi életre is kiható küzdelmek rajzára, a­melyek balladában és költői beszélykében művészi hatással feldolgozhatók ; és a szatíra a körülmények szerint mindenha egyik formája volt a hazafias esz­mék és érzések kifejezésének és némely, a jelen életbe vágó társadalmi és politikai eszmék sikerrel tárgyal­hatók a tankölteményben is. Sajnálnunk kell te­hát, hogy pályázó költőink mind az óda, elégia, lírai költemény és himnusz felé özönlenek, pedig e műfajok irodalmunkban gazdagon vannak művelve s a helyett, hogy új utakat igyekeznének törni és újabb babérokért küzdenének, taposott ösvényen járnak és a régibb költők utánzásában keresik feladatukat. Az idei pályázaton 32 mű versenyzett, köztük három ballada, melyeknek semmi köze a hazafisággal, sőt van köztük egy olyan is, melynek még a tárgya sem magyar; ezeken kívül csak egy olyan költemény van, a­mely, erőltetve, tanköltemény számba mehetne, de ez szintén nincs kapcsolatban semminemű hazafias eszmével vagy érzéssel. A többi mind dal, óda vagy elégia, de a legtöbben alig vehetni észre, hogy nap­jainkban írták. Hiányzanak bennök a kor eszméi, a közvetlen érzés, az élet melege, a hazai viszonyok da­­boznak K­­rei, Kigyciu,­ tbériát dol­— Egyik a negyvenes évek hangulatát pendíti meg, a másik a forradalmét, a harmadik az ötvenes évekét. Kétségkívül vannak a magyar hazafiság­­nak alapjukban állandó vezéreszméi és hangulatai is, de ezek is csak a kor hatása alatt mintegy újjá­születve tehetnek hatást. A puszta utánzás sem az érzés mélységét, sem a képzelet erejét nem tanúsítja, sőt talán a hazafiság őszinteségét sem. Épp oly ke­véssé dicsérhetjük a pályázat több oly költeményét, melyek mentek a hibától s valóban a kor hatása alatt keletkeztek. Ezeknek más a hibájuk: alig egyebek versbe szedett prózánál, költői külalakkal, de oly bél­tartalommal, mely alig emelkedik felül a köznapi szó­noklatok színvonalán. Ezután a jelentés kiemeli a különben be nem váló pályaművek közül azokat, melyek egy vagy más tekintetben némikép méltók a figyelemre. Ilyenek az 1. számú, melyben egy apa hazafiságra buzdítja fiait, az 5. számú, mely elég értelmes, de lendület nélküli óda Bessenyei emlékére, a 6. számú, mely a hazafias és vallásos érzéseket igyekszik összeolvasztani, a 16. számú, mely a magyar művészet köréből vette thé­­máját, a 26. számú, a kivándorlás ellen irt ügyes, de sok helyütt száraz óda, s végül a 30. számú, mely el­nyújtott elégia a kuruczokról. Ezek a pályázat legjobb költeményei, de ezeket sem lehet — a legjobb akarattal is — jóknak mon­dani, így tehát a bíráló bizottság kénytelen kijelen­teni, hogy a pályázat sikertelen volt, és a jutalom ki­nem adását ajánlja az akadémiának.­­ Az összes ülés elfogadván a bírálók jelentését, a jeligés leve­leket elégették. A díj az alapszabályok értelmében az akadémia tőkéjéhez csatoltatik. Végül a folyó ügyeket jelentette be F­r­a­k­n­ó­i Vilmos főtitkár. A Péczely József-féle pályakérdésre, melyre ez év márczius haváig megjelent történelmi színművek pályázhatnak (jutalom 1000 frt), hárman pályáztak, u. m. Bartók Lajos Turán Anna, S­z­a­­b­ó Sándor Női furfang és Névtelen Pater Lauren­­­­tius czímű műveikkel. Szerény­ Lajos tápió­sze­­lei földbirtokos az akadémiának végrendeletileg 5000 frtot hagyományozott. Néhány kisebb ügyet intéztek el végül. Még láttam végtelenül önérzetes, diadalmas te­kintetét , aztán öreg jó doktorom karjai közé omoltam, ki némán fogott föl. A végkimerülésig. Eljutottam hozzá. És most, a kórágyon fekve csodálkoztam, hogy oly soká volt kedvem gázolni a szerelem útját, a­míg e különös stáczióra elérkeztem. Addig kerülgettem, de el is tűrtem a veszélyek tüs­kéit, az ámitás gödreit, a ridegség göröngyeit, a­mig szép szerivel kidőltem, mielőtt czélhoz értem volna.. . Már a virágra se kellett! Sohase jártam benne térdig, de a vége felé annál szórványosabb lett. Az illata meg méreg volt. Dr. Hargitthay Máté művészileg bevarrta ka­rom és mellem sebét. De azt a másik sebet, melyet nem ellenséges kard, hanem hitegető szempár ejtett, azt be nem varrhatta semmiféle tű és művészet. Valahányszor lehajolt a szivem tájékára s nyári takarónak csúfolt, ágyudörejt hallgatott fülét oda­nyomta , oly meghökkent arczot vágott, mintha Vácz vagy Issaszegh előtt, földre lapulva, a bömbölve kö­zeledő veszedelmet figyelné. No ezt a dobogást itt, a bordáim alatt csakugyan meghallhatta a jó doktor. Hiába ajánlja Irma bárónő a kis Tabyt, ki lépést ha­lad a tudománynyal és tökéletes modern orvos, az én bajomhoz teljesen jó az én öreg barátom. Pompás al­kalma nyílik, hogy megc­áfolja a süketségéről való híreket. Már hogy vetemedhetném arra, hogy árulást kövessek el ellene ? Meg se gyógyulnék, ha ily vétek­kel terhelném a lelkemet és más orvossággal a gyom­romat, mint a­melyet házi­orvosom az egyiptomi sir­­iratok betűivel preskribál. Valahányszor egy-egy re­­c­eptjét nézem s a hieroglifeket találgatom: már­is múmiának képzelem magam, a kit élve temettek el. Meg se érdemelte Hargitthay, hogy éppen Irma es­küdjék ellene, hisz jól láttam, hogy mindjárt az első találkozásnál itt a betegágyamnál megcsókolta a lány kezét. Még a kis Tabyt is derék legénykének nevezte öreg barátunk. Hát megírta, aláírta, pecséttel is el­látta azt a bizonyítványt a kis Taby! És most Irma bárónő másfél hónapra itthon maradhat még, habár nem ő a beteg, a­hogy azt a kis Taby meggyőző szak­­tudománya bizonyítgatja. De hát ez végre is mindegy annak a szegény óradíjas tanítónőnek, a kit Miklósfi tanácsnok tekintélyt tartó plajbászával a helyettesítésre kirendelt. (Folyt. köv.) XV. K­ÜLÖNFÉLÉK. Napirend, május 1. A miniszterelnök mint pénzügymi­niszter fogad d. u. 5—6 óráig. A f­ö­­­d mi­vel­é­s-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter fogad d. u. 3—4 óráig. A közmunka- és közlekedésügyi mi­niszter fogad d. u. 2—8 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10- d. u. 2 óráig. Tavaszi világkiállítás a városligeti ipar­csarnokban reggel 6— este 7 óráig. Belépti dij 50 kr. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9 — d. u. 1 óráig. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u 8— 7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4-8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand C a­f e-B­­estaurant de l’Opera An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — ápr. 30. A trónörökösné kirándulása. Mint Fiuméból sür­gönyzik, a trónörökösné elutazása előtt még kirándu­lást tett a »Deli« gőzösön. A kirándulásban részt vet­tek József főherczeg és családja, valamint Jozefa fő­­herczegnő is. Szapáry grófné Fiuméban. Gróf Szapáry Gé­­záné, mint Fiuméból sürgönyzik, ma reggel oda ér­kezett az általa alapított Mária árvaház megvizs­gálása czéljából. A pályaudvarban a podesta és neje, több városi tanácsos, az árvaház bizottságának nő tagjai, az apáczák és árvanövendékek fogadták. Mária Terézia királynő szobrának május hó 13-án Bécsben végbemenendő leleplezési ünnepélyén az eddigi megállapodások szerint a magyar püspöki karból, mint értesülünk, részt fognak venni Zalka János győri, C­s­á­s­z­k­a György szepesi, B­e­n­d­e Imre beszterczebányai és B­u­b­i­c­s Zsigmond kassai püspökök. »Jó szív.« Tisza Kálmánnéhoz a »Jó szív« ré­szére újabban a következő adományok érkeztek: özv. br. Gerliczy Vinczéné száz frt, Beniczky Ferencz és neje száz frt, Hangi Márk száz frt, Hangi Márkné száz frt, Asbóth Hedvig urhölgy pedig tizenhat da­rab festményt és dísztárgyat ajándékozott. Kossuth Marosvásárhely díszpolgára. Mint Ma­rosvásárhelyről sürgönyzik, ma a városi törvényható­sági bizottság közgyűlésén Lázár Ádám és társai indítványára Kossuth Lajost nagy lelkesedés közt Pártvacsorai Ma este”a mersleitér­'tM.SzuK tag­jai a Szikszay-vendéglő első emeletén pártvacsorára gyűltek össze, melyre alkalmat az adott, hogy a párt egyik tagja, L­e­s­s­k­ó István, czimzetes préposttá neveztetett ki. A barátság és rokonszenv, melyet a párt minden tagja érez Lesskó István iránt, ki már a negyedik országgyűlési czikluson a legnagyobb önzet­lenséggel és kitartással küzd az ellenzék sorai közt, hozta össze ma este is a párt tagjait, hogy Lesskó István iránt érzett tiszteletüket és ba­ráti érzelmeiket manifesztálják. A lakomán, me­lyet Fenyvessy Ferencz rendezett, jelen voltak: Lesskó István, Királyi Pál, gróf Apponyi Albert, Hódossy Imre, Grünwald Béla, Tomcsányi László, Horánszky Nándor, Bujanovics Sándor, Huszár Ist­ván, Kovács Albert, Nagy István, Bolgár Ferencz, Potoczky Dezső, Balogh Géza, Goda Béla, Hollaky Imre, Szvastics Gyula, Ivánka László, Melczer Géza, Wittmann János, Lázár Árpád, Fenyvessy Ferencz, Linder György és Ábrányi Kornél. Az első felkö­szöntőt Király­i Pál mondta Lesskó Istvánra, ki­emelve Lesskó István érdemeit úgy az egyház, mint a pártélet körül. Ezután Lesskó István emelt poharat s köszönetet mondva az iránta tanú­sított kitüntető barátságért s hangsúlyozva, hogy az életben anyagi javakat sohasem keresett, az élet ér­tékét a kötelességekben, jutalmát a szívben találta meg s e szívnek egész melegével ragaszkodik azon párthoz, melylyel együtt harczol, szívből köszönve, hogy e párt nemes czéljaiért harczolhat s a párt tag­jainak baráti jóakaratában részesülhet. Majd Buja­­novics Sándor emelt poharat elsősorban Bubics Zsigmond kassai püspökre, hangsúlyozva, hogy a fenkölt szellemű püspöknek úgyszólván első egy­házi ténye az, hogy az egyházi érdemet po­litikai pártállásra való tekintet nélkül elismeri s kitünteti; másodsorban a most betegségéből felépült örök ifjú Trefortra, a­ki a püspök felterjesztését a legnagyobb készséggel terjesztette a király elé. Ez­után gróf Apponyi Albert emelt szót. Beszédét azzal kezdte, hogy a távol levő elvbarátok részéről, a kik a mai estélyen megjelenni akadályozva voltak, azok megbízása folytán a legjobb kivánatokat fejezi ki Lesskó irányában s felolvasta gróf Károlyi Sán­dornak hozzá intézett ily tartalmú levelét. Pohárkö­szöntőjében Lesskó Istvánt mint papot, mint embert s mint párttagot jellemezve, őt mint az önzetlenség, a hű­ség és a kitartás egyik kiváló alakját tüntette föl, hang­súlyozva, hogy e nemes tulajdonok benne sokoldalú készültséggel és parlamenti képességekkel egyesül­nek. — Hódossy Imre ma sem szabadulhat Grün­­wald Béla könyvétől s ebből a következő sorokat idézi: »A sivár közéletből, mely tele van hazugsággal, az alacsony nagyravágyással eltelt emberek közül, a kik azt hiszik, hogy akkor emelkednek legmagasabbra, mikor legmélyebbre sülyednek, az önző, korlátolt ideáltalan, magasabb szárnyalásra képtelen tömeg közül : jól esik e körbe menekülni, a­hol a nemzet nemesebb elemeit találjuk fel s a­hol az em­berek nemzeti eszményekért élnek, áldoznak, szen­vednek, anyagi haszon és erkölcsi elismerés nélkül.« Szóló e jótékony központot gróf Apponyi Albert po­litikai egyéniségében találja fel s tehát poharát Apponyira emeli. — Utána Királyi Pál humoros toasztban köszönté fel a párt alelnökét Horánszkyt , a párt pénztárnokát Tomcsányit, gazdáját Balogh Gézát s jegyzőit Melczer Gézát és Fenyvessy Fe­­renczet. — Svastics Gyula Grünwald Bélára emelte poharát, majd K­i­rá­l­y­i Pál a párt főhadna­gyát, Bolgár Ferenczet éltette. A társaság a legjobb hangulatban csak éjfél tájban oszlott széjjel. Dunai híd Pozsonyban, Pozsony városának tör­vényhatósági bizottsága — mint lapunknak távira­­tozzák — ma tartott rendkívüli közgyűlésén elhatá­rozta, hogy a sopron-pozsonyi vasúti vállalatnak a dunai hídra vonatkozólag tett indítványát elfogadja. Egyszersmind határozatba ment, hogy Esterházy gr. főispán vezetése alatt több bizottsági tagból álló küldöttség menesztessék Budapestre, hogy az engedé­lyezési tárgyalásnál Baross miniszterrel ez ügyre vonatkozólag az alkudozásokat folytassa. A városi hatóság részéről 50 éven át elvállalt járulék maximá­lis összege: évi 2500 frt. Esterházy Ferencz gróf balesete. A veszprémi főispán fivérét, gróf Esterházy Ferenczet Tapolczáról Sümegre való hazautaztában komoly baleset érte. A gróf kocsiját, midőn a tapolcza-sümegi vasút ügyében tartott konferenczia után hazafelé tartott, a meg­bokrosodott lovak elragadták, majd neki vitték egy távíró oszlopnak. Az esés oly szerencsétlen volt, hogy a gróf jobb kezén és arczán súlyos sérüléseket szenvedett. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése, mint la­punknak Debreczenből táviratozzák, ma kezdődött. Tisza Kálmán miniszterelnök kivételével a világi és egyházi kitűnőségek csaknem teljes számban jelentek meg a közgyűlésen. Révész Bálint püspök imával nyitotta meg a gyűlést, fájdalommal emlékezvén meg Vay Lajos b., Ujfalussy József, Bethlendi Díindre és id. D­i­c­s­ő­f­f­y József elhunytáról. Annál na­gyobb örömmel jelenti Vay Miklós bárónak a főrendi­ház elnökévé történt kineveztetését. A közgyűlés elha­tározta, hogy e magas kitüntetés alkalmából üdvözölni fogja Vay bárót. Az államsegélyből eddig a főiskolára fordított 8000 forint ezután 10 évig a vi­déki gymnáziumokra fog fordíttatni. Kovách Fe­rencz egyházkerületi tanácsbiróvá választatván, az esküt letette. A preszbytériumi szövetség július hó­ban tartandó nagygyűlésére a konvent Szilágyi Dezsőt, Fi­ló Lajost, György Endrét, Balogh Ferenczet és C­s­i­k­y Lajost küldi ki képviselőkül az egyetemes egyház részéről. Hogy az egyházkerület be fog-e lépni e szövetségbe, azt majd a jövő közgyűlé­sen vitatják meg. A konvent által a közalapkeze­lési szabályzatra nézve tett módosítás kevés ja­vulást ígér; a domesztikai kezelési munkálatokat sem­mivel sem könnyíti. Örömmel vette a közgyűlés tudo­másul, hogy a domesztikai végrehajtó­ bizottság a közalapból a tiszántúli kerületben az egyházak között 8700 frtot, a lelkészek között 7400 frtot és missziós czélokra 5300 frtot osztott ki. Egy miniszteri leirat azt ajánlja, hogy a temetéseknél a gyermekek által tel­jesített éneklést a közegészségügy érdekében szüntessék meg. Némelyek ez ősi szokástól való eltérésben a rituális szertartástól való eltérést látják s ezért ellene nyilat­koznak a miniszteri leiratnak; mások ellenben azt ajánlják, hogy e szokás lassan kint küszöböltessék ki és helyébe a gyülekezet éneklése lépjen. Végül erős szóharcz után K. Tóth Kálmán amaz indítványát fogadták el, igyekezzenek az egyházak odahatni, hogy a temetéseknél csak a 11 —12 éves fiu­gyermekek és az ismétlő­ iskolások énekeljenek. Császka György szepesi püspök tegnap Szath­­máron a városi tisztviselők élén nála tisztelgő Bö­szörményi polgármesternek 100 frtot adott át az ottani árvízkárosultak javára. Gönczy Pál jubileuma alkalmából a maros-tor­­da megyei általános tanítótestület, mint Marosvásár­helyről jelentik, holnap délelőtt ünnepélyt rendez. Félmilliós hagyaték színházépítésre. Grilló Frigyes, tekintélyes németországi gyáros, halála előtt azt az ígéretet tette, hogy szülővárosának Essennek ötszázezer márkát adományoz színházépítésre. Mielőtt ígéretét beválthatta volna, meghalt. Most az , , amelnt a városi hatóság rendelkezé­sére bocsátotta. A Petőfi-társaság pünkösdi utazása. A Petőfi­­társaság tegnap tartott rendkívüli ülésén megállapí­totta a Nagyváradon és Debreczenben a pünkösdi ünnepek idején tartandó felolvasások tárgysorozatát. A kirándulásban a társaságnak mintegy tizenkét tagja vesz részt s a rendkívül érdekesnek ígérkező Programm szerint Tolnai Lajos, Vértesi Arnold, P. Szathmáry Károly, Gyarmathy Zsigáné és Beniczky­­né Bajza Lenke prózai dolgozatokat, Ábrányi Emil, Reviczky Gyula és Endrődi Sándor költeményeket olvasnak fel. Mit olvasott Bismarck 1866-ban ? A franczia regényírás terén jó nevű Goncourt-testvérek most ad­ták ki naplójegyzeteiket, melyek számos érdekes ada­tot és feljegyzést tartalmaznak a legkülönfélébb dol­gokról és személyekről. A nemrég megjelent harma­dik kötet Lefebre de Behaine, egykor berlini franczia követnek egy érdekes nyilatkozatát közli. Lefebre de Behaine ugyanis 1866-ban elkísérte Be­­nedettit a porosz táborba s ez alkalommal a követ­kezőt írta a Goncourt-testvéreknek : »Ez a Bismarck mégis bámulatos ember! Mikor a sadovai ütközet után Bécsbe utaztam, Brünnben julius 15-én reggeli két órakor ágyában fekve s egy gyertya lángja mel­lett olvasva találtam őt. És mit olvasott ? Önök alig fogják elhinni: F­é­l a­­ Páltól a »Carnavalet szál­loda« czimü selejtes regényt.« (Bizonyosan aludni akart s nem volt sejtelme sem Szentkatolna re­gényéről.) Felhívás. A következő sorok közlésére kérték fel lapunkat: Gönczy Pál államtitkár május 6-án tar­tandó jubileuma ünnepélyének emelése czéljából fel­kérjük mindamaz intézetbeli növendéktársainkat, kik felhívásunkat még nem kapták meg, vagy arra még nem válaszoltak, hogy arczképeiket Beniczky Lajos társunkhoz (Budapest, megyeház) mielőbb megkül­deni szíveskedjenek. Báró Podmaniczky Géza, Beniczky Lajos: Orosz milliomosok halála. Említettük, hogy Pé­­tervárott mily izgatottságot uralkodik ama titokza­tos halálesetek miatt, melyek Oroszországot négy leg­gazdagabb emberétől fosztották meg. Először H­o­r­­vitz, aztán Fehleisen, utána Varsavszki, végül P­o­­­j­a­k­o­v haltak meg, s különösen a két utóbbinak halála keltett nagy feltűnést, mert egyik­nél sincs kizárva az öngyilkosság lehetősége. Var­­savszkinál majdnem bizonyos, hogy nem termé­szetes halállal múlt ki. Erre mutat a következő eset: Jótékony ember lévén egész életében, halála előtt pár nappal tizenkét izraelita fordult hozzá ama kérelem­mel, eszközölné ki útileveleik meghosszabbítását ba­rátjánál, Gresser polgármesternél. Varsavszki el is ment Gresserhez, s oly szavak kíséretében adta elő az ügyet, hogy úgy is ez az ő »legutolsó« kérelme ba­rátjához. A polgármester nem is sejtette e szavak va­lódi jelentését, aláírta az utileveleket s nevetve tette hozzá, hogy barátjának »legutolsó« kérelmét csak nem fogja visszautasítani. Alig 12 órával rá tudat­ták vele a hírt, hogy a bankárt élettelenül találták szobájában. Öngyilkosságát pénzügyi helyzetének zi­láltságában keresik. Egy énekesnő öngyilkossága. Csütörtökön este Londonban egy fiatal, elegánsan öltözött nő egy bér­kocsiban halántékon lőtte magát s eszméletlen álla­potban szállíttatott kórházba. Ott kitűnt hogy az ön­gyilkos nő Crosmann Ilona énekesnő. A szerencsét­len pénteken reggel meghalt. Öngyilkosságát való­színűleg kedvezőtlen anyagi helyzete idézte elő. Cros­mann Hana fiatal özvegy volt, férje pár évvel ezelőtt halt meg. Körözött ügyvéd. A Csáktornyai Járásbíróság or­szágszerte körözteti dr. S­z­á­d­á­r Ferencz ügyvédet, kit nagymérmű sikkasztások terhelnek. Szádár az ötvenes évek elején bécsi, ezután egész 1867-ig Csáktornyai lakos volt. Beszél német, szlavón és stájer nyelven. Öngyilkos szerelmes pár. Szombat este Bécsben fiatal szerelmes pár kereste és találta halálát a Duna medrében. Szeplics Mária 16 éves hajadon szerette Reiter József szabólegényt. A leány szüleinek nem tetszett a viszony, s nem sok idő múlt, midőn a sze­relmes nő kedveséhez szökött, kivel — minthogy bol­dogulást nem remélhetett — együttesen ment a halálba. Fővárosi ügyek. A fővárosi központi választmány e hó 4-én, pén­teken d. u. 5 órakor fogja ez évben első ülését a régi városház tanácstermében megtartani. Ez ülésen ala­kítja meg a központi választmány az összeíró küldött­ségeket, amelyek hivatva lesznek az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének alapjául szolgáló összeírási lajstromokat elkészíteni. A magánépítési bizottság ma Rózsa Péter tanácsnok elnöklete alatt tartott ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javaslatba, u. m. : Herz Árminnak X. ker. Hölgy-utcza 7320. sz. a. egy­emeletes házra; Steiner Simonnak­­Wesselényi-utcza 5145. sz. a. első emelet ráépítésre, emeletes tolda­lékra és átalakításokra; Brunner Károlynak VII. k. Csömöri­ ut 2354. sz. a. földszintes házra; a magyar petroleumipar-részvénytársaságnak a régi lóverseny­tér mellett földszintes ház fölé emelet építésére, föld­szintes munkáslakra és őrbódéra; Kulka Jakabnak IX. ker. Dandár-utcza 25. sz. a. földszintes házra; Berg Adolf és társának Külsősoroksári-ut 9580. sz. a. gyári épületekre; a főváros közönségének a Fe­rencz József-laktanyában házmesteri lakra, műhelyre és raktárra; továbbá földszintes toldalékra Gádor Nándornak Nefelejts-utcza 29. sz. a., László Lujzának Gólya-utcza 12. sz. a., Ferber-testvéreknek a József- és Szűz-utcza sarkán, Chualla Imrének a Rákoson, Bernhardt Rozáliának az Angyalföldön, Sinn J. Gy.­­nek Akáczfa-utcza 23. sz., Jung Henriknek Ferencz­­utcza 3. sz. a. stb. A fővárosi adófelü­gyelői hivatalt holnap, május elsején Kalap­ utcza 4. sz. a. házból fővámház, I. eme­let 83. sz. alá helyezik át és a Vili—IX. ker. adó­felügyelői osztály, melynek hivatalos helyisége eddig VIII. ker. József körút 48. sz. alatt volt, holnaptól fogva szintén a fővámház I. emeletén nyer elhelye­zést. Az I—III. kerületi és a VI—VII. ker. adófel­ügyelői osztályok helyiségei egyelőre a régiek ma­radnak. A tanács elrendelte, hogy a városligeti Nádor­­körút, minthogy ott rendszeres omnibusz-közlekedés van, egész éven keresztül megvilágíttassék. Ide is ki­terjesztik tehát a légszeszvilágítást. A Normafa-út. A pénzügyi s gazdasági bizott­ság ma délelőtt tartott üléséről a kőnyomatos után közölt tudósításunkban az foglaltatott, mintha Sigray Pál a Normafához vezető út területét a főváros ré­­sk­po azért lenne csak hajlandó átengedni, ül közlemény terée, a.a­ny p.­.i n 250 öl hosszú és 3 öl széles út czéljaira szükséges terü­letet ingyen ajánlotta fel, sőt kijelentette, hogy a­mennyiben a főváros kívánná, kész a Norma­fát is átengedni a főváros tulajdonába. Helyi hírek. Majális a Svábhegyen. A népnevelők budapesti egyesülete május hó 19-én az Eötvös-nyaraló újonnan tatarozott helyiségeiben majálist rendez. Prückler László állapotában a mai délután fo­lyamán nem állt be változás. A részvevők közül, kik hogyléte felől tudakozódtak, megemlítjük Tolnay La­jost, Schnierer Gyulát, Gerlóczy Károlyt, Kada Mi­hályt stb. Még az esetre is, ha agyhárty­agyuladás nem jelentkezik, a sebesült legfölebb csak 8—9 napig élhet még. A Dunába ugrott. A Bombatéren ma este Am­brus Zsigmondné szül. Tóth Paulin, czipész neje, a Dunába ugrott. Még élve kimentették s a kórházba szállították. A szegény asszonyt a május elseji házbér­től való félelem kergette a halálba. H a l á l o z á l. Báró Smaics horvátországi képviselő teme­tése, Fiuméból érkező távirati jelentés szerint, ott ma nagy pompával s általános részvét mellett ment végbe. A temetésen jelen voltak József főherczeg, a kor­mányzó, a katonai és polgári hatóságok, számos tes­tület s a város lakossága tömegesen. Szmrecsányi Dárius, Árva megye elhunyt főispánjának temetése, mint A.­Rubinból táviratozzák, május 2-án, szerdán, megy végbe. Színház és művészet. Az operaházban a holnapra, keddre hirdetett »Lohengrin«, Györgyné asszony és Fleissig M. kis­asszony rekedtsége miatt elmarad, helyette a csütör­tökre kitűzött »Sába királynője« kerül színre, »Lo­hengrin« pedig csütörtökön adatik elő. A nemzeti színház előadásai mától kezdve fél­­nyolc­ órakor kezdődnek. Hangverseny. A nemzeti zenede ma este tartotta e tanévben utolsó hangversenyét. Az igazga­tóság ezúttal, tekintve a közönségnek a zenede hang­versenyei iránt tanúsított eddigi nagy érdeklődését, jónak látta kivételesen eltérni a régi szokástól s be­lépti díjakat szedni, az árvízkárosultak ja­vára. Az érdeklődés ennélfogva jóval alább szállt ugyan, mert a hangverseny nem volt ingyenes, de mégis jut a jövedelemből valami a jótékony czélra. A műsorozat minden száma a növendékek előadásaiból telt ki. Az intézet zenekara, Gobbi Alajos zenedei karnagy vezetése alatt, Mendelssohn Szentiván­éji álom nyitányát és Mozart g-moll szimfóniá­ját adta elő. A zenekar e tanévben is nagy haladást tanusított: ma is szépen, összevágóan játszott, főleg Mozart művében. Előadásra került továbbá Chopin f-moll zongoraversenyének I. tétele, játszotta M­o­­­r­y Lenke, Mendelssohn hegedűversenyének I. tétele, előadta Deckner Rikhárd és Beethoven zon­goraversenyének II. III. tétele, játszotta Fuchs Etel. Volt ének is. Spitzer Matild Schu­bert Grätchen am Spinnra­d-ját és Hubay Jenő Ne le crois pas czímű hangulat­teljes csinos dalát adta elő, mindkettőt magyar szö­veggel, de kegyetlen magyarsággal. Felhívjuk a kiej­tés­e nagy hibájára tanítónőjének, Mendl Edéné asz­­szonynak figyelmét, de ezzel aligha lesz segítve a dol­gon, mert tudtunkkal ő maga sem érti a magyar nyelvet. Azért inkább mondjon le a magyar szöveggel való tanításról; a magyar nyelv fővárosunkban több kíméletet érdemelne. Valamennyi magánelőadást az intézet zenekara kísérte. A hangversenyt­ a Vigadó kis termében tartották, szépszámú közönség előtt. Az újpesti színházban tegnap Szathmáry Árpád, a népszínház tagjának fölléptével a »Toloncz«-ot ad­ták. A közönség sok tapssal tüntette ki a szereplő­ket. Ma pedig Odry Lehel népszínműve, a »Czifra Panna« került előadásra sikerrel. Egyletek és társulatok. A csángó­ egyesület,­mint lapunkban már közöl­tük, gr. Károlyi Istvánt óhajtotta volna elnö­kéül megnyerni. Gr. Károlyi István a hozzá intézett felszólításra , mint értesülünk, ma arról értesítette a csángó egyesület alelnökét, hogy miután a fővárosból hosszabb időre el kell távoznia, az egyesület elnöksé­gét nem fogadhatja el. A VII. ker. erzsébetvárosi kör, az árvíz ká­rosultak javára, hangverseny és tánczmulatság rendezésére kiküldött bizottsága ülést tartott, melyben elhatároztatott, hogy a hangversenyt és tánczmulat­­ságot május hó 12-én szombaton tartják meg a VIII. ker. erzsébetvárosi kö­r helyiségeiben. Az »Orsz. Nőképző­ Egyesület« tanintézete épü­letének felavatási ünnepélyét az előbb kitűzött nap helyett — közbejött akadályok miatt — május hó 16-dikán délelőtt 11 órakor fogja megtartani. A magyar postaszemélyzet segélyző és nyugdíj - egyesülete május hó 22-én tartja meg ez évi rendes közgyűlését. Tudomány, irodalom. Nemzetgazdasági Szemle. Szerkeszti dr.H­élt­a Ferencz. Az idei évfolyamból most egyszerre jelent meg egy testes kötetben az első három füzet. Tar-­­talma: dr. Bernát István: A magyar malomipar állása a világpiaczon, különös tekintettel az amerikai viszonyokra. Dr. Acsády Ignácz: Közgazdasági álla­potaink a XVI. és XVII. században. Dr. Vargha Gyula: A szeszadó-reform Németországban. Fáy Béla: Az agrár­politika és az adórendszer. Ifj. Jankó János : Érdekeink Észak-Afrikában. Bosányi Endre: Szeszadótörvényhozásunk és a szeszfőzés kisipara az állampénzügyek és az alkoholismus szempontjából. Dr. Neumann Károly: A mezőgazdaság történelme, mint a nemzetiségi statisztika alapja. Dr. Ráth Zol­tán : A pénz értékemelkedésének némely következmé­­­nyeiről. Szmrecsányi Arisztid: Liptómegye közgazda­­sági viszonyai. Borovszky Károly : A dohányjövedék Magyarországban. — A munkaképtelenség és aggság esetére való biztosítás Németországban. Közgazda­­sági folyóiratok szemléje. A Magyar Ifjúság cz. hetilap, mely a serdültebb ifjúság számára a Révai testvérek kiadásában jelenik meg, szerkesztőt változtatott s legújabb száma már dr. R­a­d­ó Antal, ismert író és műfordító szerkeszté­sében látott napvilágot. A lap most tartalomban gaz­dagodott s munkatársainak köre is szélesbedett. A most megjelent számba a szerkesztőn kívül Á­b­r­á­­n­y­i Emil, dr. V­á­r­a­d­y Antal, stb. írtak szépiro­dalmi dolgozatokat. A történelmi társulat május 2-án (szerdán) d. u. 5 órakor az Akadémia I. emeleti kis­termében vá­lasztmányi ülést tart. A filológiai társaság május hó 2-án délután az akadémia kistermében ülést tart, melyen W­ei­n Re­zső, dr. Hegedűs István, Lázár Béla és C­s­e­r­­halmi H. Irén fognak felolvasásokat tartani. A fel­olvasásokat választmányi ülés követi. Törvényszéki csarnok. Biztosítási szédelgés. Az a per, mely — mint már mai esti lapunkban említettük — a bécsi esküdt­szék előtt ma került tárgyalás alá, bővelkedik a felette érdekes részletekben. A bűn, melynek furfangosan szőtt szálai Páris és London közt ágaznak el, szövevé­nyessége daczára napvilágra került. Páris közelében holttestet találtak. Londonban két nagy biztosító tár­saságtól erőszakoltak ki óriási összegeket, a szédelgő szövetkezet soknevű szervezője zsákmányával New­ Yorkba szökött, hol egy ideig biztonságban él­vén , végre a­­ Como tó partján önmaga vetett vé­get életének. Élet- és bűntársát stájer fürdőben fog­ták el. A nő Magyarországon született, lengyelor­szági illetőségű, amerikai emberhez ment férjhez és most a bécsi esküdtszék előtt áll, mivel Roperssel való házasságát a törvények nem tekintik jogérvé­nyesnek. A nő kecses, kis alak, minden előkelőség nélkül. Védelmében azonban sok az éleslátás és érte­lem. Ellenállhatatlan kényszer, m ez védekezésének sarkpontja. A tárgyalás egynegyed 10 kor kezdődött. Metz Juliannához legelőbb is előélete iránt intéz­tek kérdéseket. A nő 19-ik életévéig sem olvasni, sem írni nem tanult; ekkor ismerte meg Scheurer Viktort, a ki megszöktette s azzal az indokolással, hogy elrabolt hitvesét kell üldözőitől oltalmaznia, egy klosterneubur­gi intézetbe vitte, hol írni és olvas­ni tanult. Innen Frankfurtba, azután Párisba ment, hol — minthogy férjének rosszul folytak dolgai — nevelőnőnek állt be. Scheurer Viktor e közben gaz­dag házasság által keresett menekvést nehéz helyze­téből : pénzes amerikai lányt vett nőül, kit azonban nemsokára hazájába küldött vissza, hogy ismét magá­hoz édesgesse régi feleségét. 1881-ben így szólt Scheu­rer nejéhez: »Könyvekben olvastam, hogy csel ut­ján pénzt lehet keríteni társulatoknál. Vagy tenger­partra teszi az ember a ruháját, hogy halottnak higy­­jék, vagy hullát csempész valahova.« A vádlott azon­ban azt állítja, hogy nyomban lebeszélte férjét rossz szándékáról s példát adandó neki a tisztes munkára, ismét nevelőnővé lett. Idők múltán levelet ka­pott Scheurertől, melyben az Párisba hívja, mivel gyámja (azaz ő maga) meghalt. E levél követ­keztében ment volna Metz Julianna Párisba. — Elnök: Hogy van az, hogy ön egy elhalt gyámról szóló hírre Párisba utazott, mikor az, kiről a levél szólt, sem gyám, sem halott nem volt. — Vádlott: Mindig megfogadtam szavát, s ha éltemet kívánja, azt is odaadtam volna neki. A tárgyalást ma, mint bécsi tudósítónk sürgönyzi, már be is fejezték. A ki­hallgatás után az esküdtek visszavonultak tanácsko­zásra és aztán kihirdették az ítéletet, melynek értel­mében Metz Juliannát négy évi börtönre ítélték. A régi történetekből. Egy kiszolgált huszár, V­a­n­k István rákospalotai legény állt ma vádlott­ként a pestvidéki törvényszék előtt. Az év elején rá­lőtt Fábián Marira, kedvesére s ennek anyjára is, mert a leány valami okból elfordult tőle, az anyja pedig ellenezte házasságukat, minthogy nem tudta rávenni az evangélikus legényt, hogy születendő gyermekeit neje, a lutheránus Fábián Mari vallásá­ban nevelje majd. Ezen a vallási vitán hajótörést szenvedett a tervezett házasság s a leányzó — anyja pártjára állva — egyszerűen szakítani akart a legény­nyel. Ekkor határozta el magát Vank, hogy megöli a hittelent s azután magát is. Rá is lőtt a leányra, en­nek anyjára meg önmagára is, de az anyát egyálta­lán nem találta, ő és kedvese pedig csak megsebesül­tek, de néhány hét múlva már mindketten fölépültek. A leány ma is testében viseli a golyót, ami azonban nem gátolta abban, hogy a mai végtárgyaláson meg­jelenjen s volt márkája ellen valljon. »Mindig fenye­getett, hogy leveszi az istent az égből és agyonüt vele« — mondta ma a leány s aztán maga kérte a legény elitélését. A törvényszék Vankot két rendbeli gyilkossági kísérlet miatt öt évi fegy­­házra ítélte.

Next