Pesti Napló, 1888. augusztus (39. évfolyam, 212-241. szám)

1888-08-01 / 212. szám

geik minimálisak. Az amerikai termelőnek a legrosszabb esetben sem kerül a búza méter­mázsája a kontinens kikötőibe szállítva 23 franknál többe, s így reá nézve a párisi ár jókora haszonnal jár. E versenynyel szembe­szállni, míg termelési költségeink és szállítási díjtételeink nem apadnak, meddő törekvés; a siker reménye pedig hiúság, ha csak az az eset nem állna be, hogy Amerikában na­gyon rossz volna a termés. Csak azt remélhetjük, hogy Franczia­­ország szükségletének ama részét, melyet még a tengeren túl való verseny meg­indulása előtt kell és lehet fedeznie, ná­lunk fogja beszerezni, s ez alapon nincs ki­zárva az sem, hogy az árak rövid ideig még jelentékenyen, talán rohamosan is fognak emelkedni. — Ez azonban csak lehetsé­ges, — de hogy az egész hausse csak pün­kösdi királysághoz hasonló, az bizonyos, hisz már ma délután is beállt némileg a re­­akc­ió. Mihelyt aratását befejezte, nyomban Amerikáé lesz a döntő szerep és egy n­e­w­­yorki táviratunk jelentette is, hogy az ottani gabona­közvetítő ügynökök már elő­­legesen is jelentékeny megbízá­­sokat kaptak. A­kiktől mi a j­e­l­e­n v­is­z­o­n­y­o­k közt üdvözülésünket várhatnék: azok kizárólag malmaink, a­kik kellően dokumentálták a vásárlásoktól való tartózkodásukkal, hogy mit tartanak a beállt rohamos emelkedés felől. És a malmok eme tartózkodásában sokkal több aggasztó jelenség rejlik reánk nézve, mint a­mennyi örvendetest meríthetünk a váratlanul beállt emelkedésből. Tisztában kell lennünk az iránt, hogy a malmok a magyar búza ki­zárólagos, egyedüli biztos vevői, míg a kivi­tel a szeszélyes véletlennek vált játékává. A malmok pedig nyomott helyzetüknél fogva nem engedélyezhetnek magasabb árakat, mi­vel a külföldi lisztjegyzések alacsonyak, emel­kedésükhöz pedig kevés a remény. A kül­földi lisztjegyzések javulásában és a malmok ebből eredő maga­sabb árkínálataiban látnék mi a búzaárak fellendülésének állandó biztosítékát, s mert a jelenlegi mozgal­mat buborékhoz tartjuk hasonlónak, a gazdá­nak csak azt ajánlhatjuk: tegye termését ha­ladéktalanul szállításképessé, s használja ki a véletlen nyújtotta rövid tartamú előnyt. Fővárosi ügyek. A főváros holnapi közgyűlésén indítványt fog­nak beterjeszteni a siketnéma gyermekek oktatása érdekében. Az indítvány oda fog irányulni, hogy a törvényhatóság adjon e czélra esetleg a Bezerédi­ ut­­czai elemi népiskolában egy tantermet s gondoskod­jék annak megfelelő berendezéséről, valamint szak­képzett oktatóról is. A főváros vegyen fel e czélra a jövő évi költségvetésbe egy bizonyos összeget. Eset­leg pedig, ha ez indítvány a legközelebbi iskolaév kezdetén megvalósítható nem volna, a közgyűlés uta­sítsa a tanácsot, hogy Frim Antal siketnémaintézet tulajdonossal érintkezésbe lépjen és vele megállapo­dásra jusson az iránt, hogy egy bizonyos számú fővá­rosi szegény siketnéma gyermek nála oktatásban ré­szesüljön, a­mi által némileg segítve lenne az e téren eddigelé tapasztalt nagy hiányon. A budapesti körvasút terveit a mai tanácsülésen Rózsa Péter tanácsnok bemutatta. A tanács a tervet azzal adta ki a mérnöki hivatalnak, hogy véleményes javaslatát nyolc­ nap alatt készítse el, hogy az az egybehívandó rendkívüli középítészi bizottsági ülésen hamarosan tárgyalható legyen. A megfigyelő osztály elhelyezése fölött a főváros már félig-meddig határozott ugyan, de azért a pol­gármester egy később érkezett memorandumot még a tanács elé szándékozik terjeszteni, mert az a terv, melyet a memorandum javasol, könnyen kivihető. A memorandumot dr. Jurkiny Emil főv.­orvos terjesz­tette be s előadja benne, hogy az üllői-úti új kórház­ban van egy nagy két emeletes (F.) pavilion, mely még jelenleg is főorvos nélkül, gazdátlan állapotban áll, azaz betegeit a többi pavilionok orvosai látják el — ideiglenesen. Ezt ugyanis csak a beteglétszám fő­kormánya államaiban, ha ugyan csupán csak szigorra hivatkozhatni e részben. A július 14-iki franczia nemzeti ünnep elő- és utóestéjén mondhatni teljes pongyolában jelent meg a város népe, hanem mindenütt rend volt, kihá­gást alig tapasztaltak valahol; részeg embert nem láttam többet mint ily alkalommal nálunk, sőt fájda­lom­­ annyit se. Egy pár szerencsétlenséget megaka­dályozni nem lehetett, amit természetesnek kell talál­nunk, hisz kiki szabadon bocsáthatta a röppentyűket, durogtathatta a petárdákat s egész este meg éjjel ro­pogással vegyült zenét és zajt hallott az ember. Maga az ünnepély, az ezredek és zászlóaljak, a tűzoltók és különböző társulatok felvonulása, példás, lélekemelő volt. Brúnót egyetemi tanár szíves köz­vetítésével belépti jegyet nyervén a nagy szemlére, a hivatalos személyiségeknek fenntartott emelvényről valók tanúja az egésznek. Tízezer minden fegyver­nembeli ember foglalt állást a place de Bellecour négyszögű térségén és várta a katonai kormányzó megjelenését. A körülfekvő paloták zászlókkal és fü­zérekkel díszített ormain és ablakaiban emberek szo­rongtak s még a kéményeket is kiváncsi alakok ta­karták el. Megszólaltak a trombiták, jelezve közeledtét a táborkarnak, mely az emel­vény­nyel szemben fekvő utcza felől egyenesen nekünk tartott. Oda érve, D­a­­v­o­u­t dandártábornok és katonai kormányzó, a híres auerstädti herczeg és tábornagy unokája, barátságo­san üdvözölte a jelen voltakat, a polgármesterrel ke­zet szorított, mivel a megyefőnök betegsége miatt a maltet illette a fogadás tisztessége, aztán fényes és nagyszámú táborkarától követve végig lovagolt a négyszögön, mely még legalább tízezer embert be­fogadhatott volna. Majd leszállott lováról és ismét a hivatalos emelvény elé járult, hol hét tiszt s egy al­tiszt sorban állva várakozott rá. Következett a becsü­letrend és a katonai érdemrend jelvényeinek kiosztása s ime ebben összepontosult a szép ünnepély legfőbb mozzanata. Nekünk másféle kormányformánk van, s miként Kölcsey kifejté, csakis olyanban, s a korona szentségéhez való szilárd ragaszkodásban talál­hatunk igazi üdvöt, hanem azért nem következik, hogy egy nagy és dicső nemzet szabad intéz­ményei iránt valódi rokonszenvet ne tanúsítsunk: az a rendkívüli összetartás polgár és katona között szintúgy meghatja az embert, hogy kö­zönséges kifejezéssel éljek, hanem lehetetlen nem érezni némi irigységet, tapasztalva azt az áhítattal vegyült figyelmet, melylyel a nép legközönségesebb fia is a katonaság minden mozdulatát kíséri: a napó­leoni háborúk óta szintúgy öntudattá vált, hogy Fran­­cziaország egyedül áll a világon s most mindenki attól tart, hogy a francziákat megtámadják mint az első köztársaság idejében s nekik harczolniok kell Euró­pával. Innen az a határtalan rajongás, melylyel a nem­zet minden egyes fia, pártkülönbség nélkül, a hadse­reget környezi. Pedig háborút ennyi jólét között senki sem óhajt. A tábornok, még javabeli ember, hízásra haj­landó termetével, piros arczával, pofoncsapott hosszú kéthegyű kalapjával, hímzett szélű fekete frakkjában, fehér nadrágjában és fényes lovagcsizmájában ott ál­lott a kis csapat előtt, várva, mig a zene elnémul. Ekkor kivonta kardját s az első tiszt előtt megállva, igy szólt: #■ »A köztársaság elnökének nevé­ben és a rám ruházott hatalomnál fogva, felruházom önt a becsületrend tisztsé­gével.« Aztán megadta kardjával a két vágást, az a c c o l a d e-ot s feltüzte a kitüntetett mellére a jel­vényt, miután kétszer arczához értette arczát és kezet fogott vele. Ugyanezt ismételte valamennyi kitünte­tett előtt. Képzelhetni, mily mértékben alkalmas ilyesmi a katonai önérzet, a nemes becsvágy s a haza­­szeretet emelésére, midőn nemcsak a katonaság, ha­nem a nép is tanúja a kitüntetésnek. Maga a szemle is ily közös ünnepély volt: a táborkar az emelvénynyel szemben foglalt állást s a kettő között vonult el a katonaság zenészó mellett; elsőben a tűzoltók zászlóalja, majd a sorezredek, csendőrök, sötét ágyúikkal a tüzérek, a lovasság, első­sorban a huszárok, dragonyosok s legbüszkébb maga­tartással a vértesek, köztük az újonnan megalakult ama nevezetes ezred, mely Reichshoffennél annyi önfeláldozással fedezte a visszavonulást. A szemle végeztével a tábornok, kíséretétől követve, ismét az emelvény elé járult s búcsút vett a polgári hatóságtól, így végződött a legnagyobb rendben a nagy hadi szemle és kiki­emelt hangulatban távozott. Vajda Viktor, hamos emelkedése következtében foglalták el egy idő­re, de ez minden pere­ben nélkülözhető s kiüríthető a nélkül, hogy e miatt helyhiány állna be. Ez a pa­vilion u. n. árterület, mely nyáron át bezárva is tar­tathatnék. Ilyen árterületül pedig alkalmas lenne a jelenlegi szükségdarak, hol két annyi beteg fér el, mint az F. pavilionban. Ezt a pavillont könnyen és olcsón át lehetne alakítani megfigyelő osztálylyá, melyben legkevesebb 70 elmebeteg találna kényelmes elhelyezést. A csendes környéken, apácza-ápolók fel­ügyelete alatt az ápolás is jobb volna. Czélszerűbb lenne az élelmezés s ez a hely megfelelne a tanítási czéloknak is, miután az új kórházban már is több egyetemi tanár tart előadást. Sinhálózatok szaporítása. A központi pályaud­var és a józsefvárosi állomás közti pályarész sinháló­­zatának szaporítása, a szerencsétlenségek kikerülése végett szükséges lévén, a törvényhozás az ebbeli épít­kezésekre 900.000 frt hitelt nyújtott a kormánynak. Az államvasutak igazgatósága által készített tervek szerint szükségessé fog válni a két pályaudvar közötti vasúti töltés tetemes szélesítése, mert a mostani két sínpárhoz még 2—3 sínpár jön, s a kerepesi­ úti hidat is hosszabbítani kell, valamint a régi fegyvergyár mö­gött a hajcsár-utat a vasút számára át kell hidalni, hogy a közönséges közlekedés a sínvonalak alatt foly­tonos és megszakíttatlan maradjon. Ez utóbbi ma maga 120.000 frt költséget igényel. A töltés széles­­bítéséhez az egész vonalon 17000 négyszögöl terület szükséges, a­minek a kormány ingyenes átengedését kéri. A tanács mai ülésén foglalkozván e tárgygyal, elhatározta, hogy a holnap tartandó rendkívüli köz­gyűlésnek az ingyenes átengedést javaslatba hozza, de azzal, hogy a kormány a közönség biztonsága ér­dekében szükséges emez építkezéseket haladék nél­kül foganatosíttassa. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, augusztus 1. A honvédelmi miniszter fogad d. u. 2—3. A horvát miniszter fogad d. e. 10- d. u. 2. A főváros közgyűlése d.u. 4 órakor az új városházán. A királyi palota megtekinthető d. e. 9—12 és d. u. 3-6. A könyvtárak zárva vannak. A Margitszigeten naponkint nemzeti zene. Kedd, csütörtök, szombat, vasárnap és ünnepnap katona­hangverseny. Hajóközlekedés félóránkint. Grand Caf­é-R­esta­urant de l’O­p­e­r­a. An­­drássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — július 31. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi mi­niszter ma délután Ágnes leányával és Molnár Viktor fogalmazóval Bécsbe utazott. A pályaudvaron Berzeviczy államtitkáron és Széchenyi tanácsoson kí­vül megjelent a minisztériumnak több tisztviselője is. A miniszter csak egy vagy két napig fog Bécsben tar­tózkodni, majd Gmundenben tölt néhány napot s az­tán hosszabb tartózkodásra Ischlbe utazik, de távol­létében is intézni fogja a minisztérium fontosabb ügyeit. Kossuth nevenapja alkalmából a tud. és mű­egyetem polgárai áldomást tartanak a névnap elő­estéjén. Az áldomásozás előkészítésének megbeszé­lése czéljából az egyetemi polgárok szombaton, aug. 4-én az egyetemi olvasó­körben értekezletet tartanak. Főherczegek előadása. Mint Payerbachból írják, Károly Lajos főherczeg ötvenötödik születés­napja alkalmával a wartholzi kastélyban családi kör­ben három kis darabot adtak elő. A szereplők a fő­­herczegi család s az udvartartás tagjai voltak. Ez al­kalommal került először előadásra német nyelven a Scylla és Charybdis, melyben Jozefa főherczegnő Odette, Ferdinand főherczeg pedig Henry La­­tournelle szerepét adta. A második darabban, a ked­ves »La Souris«-ban, különösen Coreth grófkisasszony tűnt ki. Utolsónak került színre a »Szer az anyósok ellen« cz. vígjáték, melyben gróf Cavriani mulattatta a hallgatóságot. Megjegyezzük, hogy a rendezés körül nem segédkezett igazi színész. Mint vendég jelen volt Izabella főherczegné, Díjkiosztó király. Mint Freiwaldenből jelentik, az ott idéző román király tegnap megjelent az Or­solya szüzek nevelő intézetének évi zárvizsgáján. A király sorra nézte az intézet termeit, végig hallgatta a vizsgálatot s maga is egyes kérdéseket intézett a növendékekhez. Mikor a dijak és jutalmak kiosztá­sára került a sor, a király maga adta át az egyes tanulóknak a kitüntetéseket. Végül elismeréssel nyi­latkozott az intézet felől. Cornot és a papság. A franczia köztársaság el­nökének legutóbbi körútja alkalmával kinos jelenet történt Szavojában. Cotton püspök egyházmegyéje papságának élén megjelent az elnök előtt s a követ­kező rövid beszéddel üdvözölte őt: »Elnök úr, van szerencsém az egyházmegye papságát Önnek bemu­tatni. E papság hazafisága rendíthetetlen, hiven tel­jesíti kötelességeit s biztosítom önt, elnök úr, hogy e papság mindig kész lesz meghozni minden áldozatot a nép javáért és Francziaország boldogságáért.« Car­not elnök szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a püspök nem emelte ki az alkotmány iránti hűséget, a­mi kívánatos lett volna. E megjegyzés nagyon kel­lemetlenül érintette a jelenlevőket s a püspök nem is késett kijelenteni, hogy a papság kétségkívül inkább ragaszkodnék a köztársasághoz, ha a köztársaság kormánya, jelszavához hiven, mindenki iránt egyen­lően alkalmazná a törvényt, tiszteletben tartaná a szabadságot minden téren s az igazi testvériség érzel­meitől lenne áthatva minden instituczió iránt. A köz­társaság elnöke erre nem válaszolt, hanem a többi küldöttségek felé fordult. A hivatalos tudósítás pedig, mely a lapokban megjelent, ezen esetről mindössze annyit tartalmazott, hogy Cotton püspök az elnökhöz intézett beszédében a papságnak a köztársaság irán­ti ragaszkodását tolmácsolta. Most a püspök maga igazítja helyre e tudósítást s részletesen elmondja, a mi ama fogadtatás alkalmával történt. Adományok egy főplébániának. A budavári Nagy­boldogasszonyról czimzett főplébánia-templom javára újabban Ebenhőch Ferencz apát, győri kanonok a főtemplom stíljének" megfelelő gazdagon aranyozott ezüst püspökpalotát, az Á­d­á­m és É­b­e­r- f i­n­g­erég pedig üzlete fennállásának huszonötéves évfordulója emlékére ünnepnapi Mária-ornátust aján­dékozott. Rideg betűk. Hogy azok a rideg betűk, melyek­nek összessége a törvényt teszi, minő félszegségeknek szülője olykor, mutatja az a két eset, mely London jogászainak mostanában nem kis mulatságára szol­gált. A londoni törvényszék előtt ugyanis két asszony­­bookmacker állott a minap s a törvényszék nem azért vádolta őket, mert asszonynak tiltva van a book­­macker-mesterség, hanem azért, mert a törvény értel­mében a nyerészkedésnek ez a módja csak »födél alatt« van megengedve, ők pedig az utczán űzték e foglalkozást. Perbe fogták mind a kettőt, de csak az egyiket ítélték el, mert a másikról védője ki tudta mutatni, hogy mikor bookmackereskedett — napernyő alatt állott. A törvény értelmében tehát nem büntethető, mert »födél alatt« volt. Nem kevésbbé komikus a másik eset, melyet szintén a rideg betűkhöz való szigorú ragaszkodás tett neveze­tessé. Váltóhamisítás miatt állott egy angliai vád alatt s ezt is fölmentették, bár a hamisítás kétségtelen volt s maga a vádlott is beismerte. Hogy mégis föl­mentették, azt a rideg betűk tették. A törvény ugyanis úgy van fogalmazva,"hogy hamisitást követ el az, ki saját kezével idegen aláírást bűnös czél­­ból utánoz." A vádlott pedig kimutatta, hogy ő a hamisitást — elhalt anyósa kezével eszkö­zölte. Fölmentették. S még hány ilyen eset fog előfor­dulni, míg eljön a törvény-revíziónak országa... Párbaj a Kuhn-ügy miatt. Feltűnést keltő párbaj híre érkezik Pozsonyból. Mint ugyanis onnan sür­­gönyzik, szájról-szájra jár a hir, hogy a pozsonyi ötö­dik hadtest két magasrangú tiszte közt párbaj ment végbe egy ismert fürdőhelyen. A párbajra okot báró Kuhn ügye adott. Az ellenfelek egyike megsebesült. Egy fejezet a közigazgatásból czímmel emlé­keztünk meg tegnap a félegyházai öngyilkossá lett adópénztáros huszonötezer forintos sikkasztásáról. Megemlítettük azt is, hogy a sikkasztás csak az ellenőrzés teljes hiánya következtében volt lehetsé­ges, s hogy az eset kiderülése után a polgár­­mester fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen. Mint most egy kőnyomatos helyi tudósító táviratilag érte­sül, a szenzácziós ügyben még szenzá­­cziósabb fordulat állott be. A városi kép­viselő testület ugyanis Molnár István felfüggesz­tett polgármester ellen fenyítő följelentést tett, mert a polgármester a biztosítási zár elrende­lése után, azonban még annak foganatosítása előtt, minden vagyonát nejére és sógorára íratta át. Megemlítjük egyúttal, hogy a sikkasz­tás ügyében Pest megye alispánja T­a­h­y István­­ főjegyzőt, Sebő Antal tiszti ügyészt és P­i­p­­­s János számvevőt küldötte ki a mulasztást elkövetett tisztviselők elleni fegyelmi vizsgálatra s egyszersmind utasításul adta ki, hogy az ellenőrzést nem teljesítők ingó és ingatlan vagyona azonnal bírói zár alá he­lyeztessék. A­mennyiben­­netalán az árva vagyo­nok kezelése körül is szabálytalansá­gok mutatkoznának, ennek megvizsgálására az alispán Láng Gusztáv számvevőt küldötte ki. Hazai fürdőkből. A hozzánk beérkezett hi­vatalos kimutatások szerint Borszék fürdőnek e hó 19-éig összesen 524, Bártfának pedig e hó 25-éig ösz­­szesen 1259 vendége volt. »Bismarck — szabómester úr.« Nem a kecské­ről nevezett társadalmi állás egy Bismarck nevű tag­járól szól az ének, hanem magáról Bismarck Ottó herczegről, a vaskanczellárról, kit a berlini szabó­egylet fennállásának hatszázéves jubileuma alkalmá­ból disz-szabómesternek választott meg. Az erre vo­natkozó díszoklevelet már meg is küldték a kanczel­­lárnak, ki az Európa térképén bemutatott szabászati tehetsége jussán nyilván jól megérdemelte, hogy disz­­szabónak válasszák meg. Sopron megyei csendélet. Mint Sopronból jelen­tik, S­p­i­tt­e­r Lipót, fertő­ szent­miklósi kereskedőt és kocsiját, Sopron és Moson megye határán, midőn Eszterháza felé közeledtek, az országúton 11 be­kormozott arczu rabló támadta meg. A kereskedőnél, ki épen pénzek behajtása végett uta­zott, összesen hétszáz forint volt s azt elvették tőle a rablók, kik csak akkor távoztak, midőn látták, hogy az utón mezei munkások közelednek. A csendőrség nyomozza a rablókat. Bosszúálló Istvánok, A. Balogh István és T. Német István egy napon születtek s egy kenyéren nőttek fel. Kenyeres pajtások lettek s aztán a bihar­­megyei Zsadány községben együtt dézsmáltak meg egy kukoriczás magtárt. De ebben vesztükre már egy harmadik is segédkezett nekik: T. Horváth János, a bakter. Az éjszaka ékeshangu bolygója árulójuk lett, de mikor följelentette az egy napon született Istvá­nokat, egyszerre eltűnt és Zsadánynak éjszakája elárvult, őrizetlen maradt. A szegény baktert keres­ték, de hiába. Pár nap múlva aztán megtalálták a kukoriczásban, de már akkor salabakter lett a bak­ter : elparipázott a Szent-Mihály lován. Szegényt a bosszúálló Istvánok ültették fel a mennyei paripára s ő — mit tehetett — elvágtatott. De a bosszúálló Istvánok is megkapták a magukét. A nagyváradi tör­vényszék tizenkét évi fegyházra ítélte őket, a­mit a tábla tizennégy évre emelt fel s minthogy ezt ma a kúria is helybenhagyta : egy napon született bosszú­álló Istvánok bizony tizennégy évvel idősebben kukkantanak vissza a világba, melyből a szegény bak­tert kikergették. Agrár­gyilkosságok. Az ir kérdés megoldása még egyre késik s mig a bérlők kiutasítása egyre tart, a gyilkosságok rémkorszaka ismét megelevene­dett. Újabban két agrár gyilkosságnak hire érkezik Írország nyugati részéből. Lutowel közelében For­­ham bérlőt, midőn Traleéból hazatérőben volt, két álarczos férfi czélba vette s agyonlőtte. Forham mos­tanában bérelt ki egy földet, melynek régi bérlőjét kiutasították. Ezért kellett meghalnia. Kanturk kö­zelében pedig egy munkást, ki egy gyűlölt bérlő szolgá­latában állt, ugyanezek az álarczos férfiak, úgy össze­lövöldöztek, hogy néhány óra múlva kiszenvedett. A gyilkosok mindkét esetben elmenekültek. Ily körül­mények között az angol politikusok ismét erélyeseb­ben sürgetik az ír kérdés megoldását. Szerencsétlenség a bajor ünnepélyeken, Mün­chenből, hol jelenleg az I. Lajos király emlékére ren­dezett ünnepélyek javában folynak, ma a következő táviratot vesszük . A diszmenet alkalmával három megvadult elefánt kitört a menetből. Többen könnyű sérüléseket szenvedtek s az elefántok állítólag két embert agyontapostak. Sze­rencsére sikerült megakadályozni, hogy átalános pá­nik törjön ki. A diszmenet elvonulása fél egykor ért véget.­­ Erre vonatkozólag éjjel még a következő kiegészítő távirataink érkeztek : A diszmenet alkal­mával a riadalom úgy támadt, hogy a győzelmi kapu baloldalán a gépipart jelképező erősen zakatoló és sivító gőzgépekkel felszerelt sárkány alakú kocsi ha­ladt el a keleti kereskedelmet jelképező csoport előtt, melynek négy dromedárja és nyolcz elefántja meg­bokrosodott. Három elefánt — bár nyakán és lábain erős vasbékákkal volt megkötve — áttörte a né­zők sorát, és mintegy húsz embert leti­port és súlyosan megsebesített. Az ele­fántok a királyi palota előtti tér felé vették útjukat, hol végre sikerült őket megfogni. Ez alkalommal a Ludwig­strassen, a Residenz­­strassen és a Brienner­­strassen több könnyedén épült emelvény is leroskadt és ennek következtében szintén több ember szenvedett csekélyebb sérüléseket. — Sa­ját tudósítónk így adja elő az esetet: A Ha­ge­n­b­e­c­k-c­z­i­r­k­u­s­z által a diszmenethez átenge­dett elefántok a menet alatt közvetlenül a herczeg­­régens előtt való e­ldefil­r­ozás után megbokrosodtak. A vezetők ugyan gyorsan megkísér­tették, hogy megfékezzék, de a megvadult elefántok mellékutczákon át tovább törtettek s embereket el­gázolva hasították át a Briennerstrasset és az Odeon­­tért. Borzasztó pánik keletkezett. Min­denki menekült, lovak megvadultak s a kato­naság és rend­ő­r­s­é­g m­a­g­a sem tudott helyben maradni. Az elefántok a szín­ház oszlopsorába futottak s az ott felállított emelvé­nyeket feldöntötték. Néhány hegyi parasztas­­­­szonyt földre tepertek. Az elefántok lábait lán­­czok szorították össze s úgy látszik, hogy megbokro­sodva széttépték azokat. Nagynehezen végre sikerült őket befogni. A zavarosban halászni akarva, fokoz­ták a riadalmat füttyszóval járó zseb­tolvajok, kik a­hol lehetett, fosztogattak. A sebesül­tek számát még nem lehetett megállapítani. Modern szabó. Úgy látszik, a szabók már vég­kép megunták, hogy örökös áldozatai legyenek az adósságcsináló világnak. Nemcsak, hogy kiírják adó­saik nevét az újságba, hanem — mint a következő történet bizonyítja — még arra is képesek, hogy nyílt utczán levetkőztessék az illetőt, a­ki az általuk csi­nált ruhát viseli, de azt megfizetni elfelejtette. Így járt Krausz Márk kereskedősegéd, kinek kereken megmondta a szabója, hogy ha a rendelt kabátot nem fizeti meg, lehúzza róla az utczán. Krausz Márk, ma­gától értetődik nem fizetett a kitűzött időben. A mi­nap éppen a Rostély-utcza táján sétálgatott, s nem is sejtve a feje fölött összetornyosuló fellegeket, nyugod­tan nézegette a kirakatokat. Egyszerre ott termett a szabója, galléron ragadta Krausz Márkot, lehúzta róla a kabátot és elsietett. Krausz Márk pedig a já­rókelők nem csekély feltűnésére, ingujjban volt kény­telen budai lakásába menni. Most aztán a szabó ellen följelentést tett «tulajdon elleni kihágás» czímen. A bellovai eset még most sincs megoldva. Az el­fogott magyar-osztrák alattvalók még mindig a rab­lók kezei között vannak. A kiszabadítás iránt tett lé­pések eddig eredményre nem vezetvén, most újabb terv merült fel. Erre vonatkozólag Rómából a követ­kező táviratot vesszük: A diplomácziai kar a bolgár kormánynyal egyetértőleg és az olasz kormány bele­egyezésével a szófiai olasz ü­gyvivőséghez beosztott Cugia századost bízta meg, hogy a rab­l­ó­k ál­tal elfogottak kiszabadítása végett a helyszínére menjen. Cugia százados már holnap elin­dul Bazardsikba s onnan Bellovába. Gyilkos gyermek. A nyolcz éves párisi fiú, ki hatéves öcscsének hasát felmetszette s azután a saját életének vetett véget, nagyban foglalkoztatja a párisi sajtót. A kegyetlen bűntény szinte hihetetlennek lát­szik, annál is inkább, mert nem tervszerűen előre megfontolt gonosztettről van szó. Stanzade asszony, egy gépész özvegye, ki férje halála után egy becsüle­tes emberrel lépett viszonyba, miáltal lehetővé vált neki két gyermekéről gondoskodi. Az idősb fiú, Cze­­lesztin fékezhetlen durva természetű volt s öcscsé­nek sokat kellett tőle szenvednie, mert a garázda gyermek irigyelte tőle az anya nagyobb szeretetét. A nyolcz éves fiú féltékenysége és gyűlölete ismétel­ten a legborzasztóbb módon tört ki. Egy ízben éjnek idején meg akarta csonkítani öcscsét, máskor meg szöget akart verni a fejére. Tegnap végre sikerült a gyereknek tervét keresztül vinnie. Reggeli hat óra volt, midőn az anya nyögést hallott. A kis Lajos nyögte: »Mamám, vérzem, vérzem.« Az asszony oda ugrott a gyermek ágyához s rémülettel tapasztalta, hogy Lajos hasán borzasztó vágási seb tátong. Segít­ségért kiáltva, rohant kifelé, midőn egy véres gyer­meki test omlott lábai elé. Czelesztin volt, ki egy sa­rokban guggolt volt, s előrohant, vérnyomokat hagy­va maga után. A gyermek borotvával nyaka üt­­erét metszette el. Az asszony segélykiáltásaira szomszédok siettek elé, de akkor már Czelesztin ago­­­nizált, mialatt áldozata irtóztató kínok közt hánykó­­dott ágyán. A segélyre hivott orvos konstatálta a gyilkos fiú halálát s bekötözte az áldozat sebét. A ki­sebbik fiú annyira eszméletnél volt, hogy megnevez­hette bátyját a gyilkos gyanánt. A vizsgálat eddigi adatai szerint teljesen kizártnak látszik, hogy a tet­tet más követhette volna el, mint Czelesztin. Beomlott dunai állvány. Bécsből távújó tudósí­tónk, Jedlesee közelében az északnyugati vasúti híd tatarozása czéljából összetákolt állvány ma délután összeomlott s négy munkás a Dunába zuhant. Hármat sikerült közülök megmenteni, de a negyedik a folyamban veszett. Opera — telefonon. Már régebben foglalkoznak azzal a tervvel, hogy Pár­is és Brüsszel közt telefon­összeköttetést létesítsenek oly czélból,hogy Brüsszelben a telefon segélyével hallgathassák a párisi operai elő­adásokat. A brüsszeli kiállításban külön e czélra tele­­fon-pavillont állítottak fel és szerdán történt az első kísérlet. A meghívottak »Tell Vilmos« egyes töredé­keit hallották, ugyanabban az időben, mikor a párisi közönség. A kísérlet azonban a viharos időjárás miatt nem sikerült teljesen. Mégis egyes részeket egész tisz­tán ki lehetett venni. A basszus és a bariton-hangot a háromszáz­ötven kilométer távolságban nem hallani oly jól mint a tenort és a női szopránt, melyek szépen, tisztán hangzanak. Bűnök fészke : London. Manning bíbornok a napokban szentbeszédet tartott s ennek során meg­döbbentően festette le, hogy minő képet nyújt London keresztény szempontból. A keresztény­ világ egyetlen metropolisa sem nyújt — mondá a bíbornok — olyan szomorú képet, mint az angol főváros. Négy millió emberi lény összesége, akik közül két milliót sohsem lát keresztény imaház. S mily kevesen vannak közü­lök megkeresztelve s mily kevesen születtek újjá a szent lélekben ? London vadon erdő. Mint a régi Róma, ő is csatorna, melyben a világ összes nemzetei és bűnei összefolynak. — Borzasztó kritika Shakes­peare hazájáról. Helyi hírek. A szent-istvánnapi népünnepélyre, melyet a Jó­­sziv-bizottság az árvízkárosultak javára rendez, nagy­ban folynak az előkészületek. Mint már említettük, a népünnepélynek egyik érdekes pontját a nagy nemzeti bandérium fogja képezni, melynek tarka jelmezes csoportjai délelőtt bejárják majd a fővárost. A ren­dező bizottság megkereste a honvédelmi minisztert, hogy a bandériumhoz engedje át a szükséges katoná­kat és lovakat. Az ünnepély egy másik pontját nagy némaképlet alkotja,amelynek­ rendezője , O­d­r­y Lehel holnap érkezik a fővárosba, hogy a próbákat meg­kezdje. Az augusztus 19-ére kitűzött nagy hangver­seny rendezését S­é­ft­e­i Gyula karmester vállalta el s abban a budai dalárdán kívül még tiz budapesti dalegyesület működik közre.­­ Az ünnepélyre szóló elővételi jegyek elárusitására leleményes módot ta­lált a rendező bizottság. A városligetben az Andrássy­­út végén már a napokban fölállítanak egy ízléses kis épületet, melyben kamera obszkurát rendeznek be, míg kívül a népünnepély jegyeit árusítják 25 kiros elővételi áron. A­ki jegyet vált, egyúttal megtekint­heti a kamera obszkurát. Az épület külső oldalain hirdetések függeszthetők ki, melyekre bérleteket már elfogad a bizottság. Ez idő szerint adják ki az enge­délyeket korcsmák, kávéházak, elárusító helyek föl­állítására s berendezésére az ünnepély színhelyén. Az engedélyek tárgyában, valamint a népünnepélyre vonatkozó egyéb ügyekben Goreczky Zsigmond bir. jegyző intézkedik az uj városház I. em. 17. szám alatt. A Rókus élelmezése. A Rókus-kórház igazgató­sága a betegei részére jún. 3-áig szállított ételek és italok minőségéről és mennyiségéről részletes jelen­tést terjesztett a tanács elé. Az ellenőrző főorvosok által vezetett konyhanapló adatai szerint a szállított élelmi­szerek harminc­három esetben estek kifo­gás alá. A fővárosi kórházak kórtermeinek meszelteté­­sére a mérnöki hivatal 4960 frt költséget vett föl. A munka kivitelére azonban 1950 frton akadt vállalkozó. A tanács utasíta a főmérnököt, hogy az egységárak helyesebb alapra fektetése iránt készítsen javaslatot. A fogaskerekű vasút meghosszabbítása ügyében a társulat beadványa következtében a tanács azt ajánlja a közgyűlésnek, hogy a tarifa leszállí­tása iránt való kívánalomtól álljon el. A százházi szerelmi dráma a vizsgálat újabb adatai szerint egészen más színben tűnik fel, mint a­hogy azt első pillanatban hitték. A véres tett okai felől annyi mindenféle ellentétes hír volt elterjedve, hogy a rendőrségnek nehezen sikerült az igazi tényállást meg­állapítani. Most már kétségtelen, hogy Otonoga azért követte el a merényletet, mert szerelmi ajánla­­tait Gózon Aladárné visszautasította s igy az is kétségtelen, hogy nem kettős öngyilkos­ságról, hanem gyilkosságról, öngyilkos­ságról van szó. A véres eseményről újabban a következőket jelentik lapunknak : A Százház­ utcza 3. számú ház első emeletén egy év óta lakik Gőzön Aladár m. kir államvasuti ko­csimester nejével szül. Zák Marival. Az emeleten még egy lakás van s abban az asszony anyja, özv. Zákné lakott leányával. Özv. Záknéhoz egy fél év előtt egy szobaúr költözött: Otonoga Almos. A fiatal távir­dász Temesvárról jött a fővárosba, hol mostoha atyja Ben­iczky Károly jómódú hivatalnok. A fiatal­em­ber eleinte huszár-kadét volt s csak nemrég szánta el magát a hivatalnoki pályára. Otonoga háziasszonya ré­vén megismerkedett Gózónékkal és beleszeretett a 22 éves fiatal asszonyba. Elkezdett udvarolni neki, de a fia­tal nő nem méltatta figyelmére. Utóbb, mikor tolako­dóbb lett,Zákné felmondatta a lakást s Otonoga egy hó­nappal ezelőtt kiköltözött Kőbányára. A szomszédok azonban még mindig azt hitték, hogy Otonoga ott lakik a Százházban, minthogy igen gyakran látták arra megfordulni. Ezért hitték a rendőrségnél is az első pillanatban, hogy Otonoga a tettet saját laká­sán követte el. A fiatal­ember tovább is fölkereste Gózonékat, noha a csa­l­ád egyszer s min­denkorra kiadta neki az utat. A napokban ugyanis ömlengő szerelmes levelet irt Gózonnénak, ki azt megmutatta férj­é­­n­e­k s erre következett be a kitiltás. Otonoga sehogy­­sem tudta ezt nyugodtan elviselni. Tegnap egész dél­után a Százház tájékán járkált. Ma reggel ismét meg­jelent a Százház-utczában s egy kereskedő ismerősét elhivta, hogy egy váczi-utczai üzletben vegyen neki revolvert. A forgó pisztolyt megtöltötte s azután visszatért s 11 órakor fölment Gózonékhoz. A lakás­ban a fiatal emberen s az asszonyon kivül, mint emlí­tettük, senki sem volt, mert Gózon ma szolgálatban van Rákoson, az asszony anyja és nővére pedig Gö­döllőre rándul ki. Rég időzött a fiatal­ember

Next