Pesti Napló, 1888. szeptember (39. évfolyam, 242-270. szám)

1888-09-11 / 251. szám

u . 11.­­p­ v. jele, hogy az orosz politika még jó ideig nem szándé­kozik mostani passzivitásából kilépni s csupán a »nem-hivatalos« Oroszország fogja eddigi aknamun­káját folytatni a Balkán-államokban. Egyébiránt a Jekaterinoszlav és Alexandria környékén folyó had­gyakorlatoknak Pétervártt kiváló fontosságot tulajdo­nítanak. A működő csapatok egy része telje­sen mozgósíttatott, még­pedig azért, hogy az új mozgósítási tervet, melyet pár évvel ezelőtt fogad­tak el s immár teljesen életbe léptettek, kipróbálják. A gyakorlatokban részt vesz 79 gyalog zászlóalj, 79 lovas század, 170 ágyú, két műszaki zászlóalj, két tábori távíró osztály s más megfelelő segédszemély­zet. A 70,000 főnyi sereg két részre oszlik. A lénye­gesen erősebb keleti hadtest (43 zászlóalj, 48 század, 104 ágyú) a sokkal gyengébb nyugati hadtestet (36 zászlóalj, 31 század, 66 ágyú) megtámadni van hi­vatva. A csapatok közül az 51. gyaloghadosz­tály teljesen hadi­lábon van, tüzérsége szintén mozgósittatott s minden ütege nyolcz ágyúból áll. Két más hadosztály és három üteg az emelt béke­létszámon, a többi csapatok a rendes békelétszámon hagyattak. Az 51. hadosztály mozgósítása a tartalék­­keretek alapján történt s minden tartalékzászlóalj egy-egy ezreddé, minden tartaléküteg négy üteggé, minden műszaki század két századdá fejlődött át. A mozgósított gyalogság Kurksból, a tüzérség ugyan­onnan, Kharkovból és Jekaterinoszlavból való. A szükséges jó nagy számú tiszti és altiszti kar is a tartalékból vétetett. A tüzérség számára a lovakat egészen úgy szerezték be, mint mozgósítás idején. Külön e czélra kinevezett bizottság ügyelt fel a moz­gósítás műveletére s tapasztalatairól kimerítő jelen­tést fog tenni. Mozgósítás után az egyes csapatrészek tábort ütöttek s néhány napon át külön gyakorlato­kat tartottak. Csak azután vonultak az összpontosi­­sítás színhelyére, hogy legfőbb hadúrok előtt bemu­tassák harczképességöket. Natália királyné vádirata. — szept. 10. Az a válasz, melyet Natália királyné a váló­­perben Milán király részéről benyújtott keresetre adott, igy hangzik: A belgrádi eparchia konzisztóriumának! Külö­nös és csodálatos a mi szép, sok megpróbáltatáson átment hazánk sorsa. Csak kevés csapás kímélte meg , egész Szerbia ma is izgatottságban van s bizonyos elfogultsággal és aggodalommal irányozza szemeit azon kellemetlen eseményekre, melyek az újonnan alkotott királyság trónján lejátszódnak. Ő felségének Szerbia királyának, felséges fér­jemnek tetszett törvényes és hozzá hű nejét magától elűzni; azt a nőt, kinek szent egyházunk oltára előtt azon ünnepélyes esküt tette, hogy hű lesz hozzá, hogy szeretni és a sírig védeni fogja; azt a nőt, ki őt a szerb trónra örökössel ajándékozta meg. Tetszett neki az első királynét, kinek az a szomorú sors ju­tott, hogy öt század után a Nemanjék trónjára jus­son, mint valami gonosztevőt a saját országából ki­űzni, olyan országból, a melyet e nő oly hőn és for­rón szeret, melynek nagyságáért szivének minden dobbanása ver, a­miről tettei örvendetes, valamint ne­héz alkalmakkor is ékesszóló tanúbizonyságot nyújtot­tak. Végül arra is ráadta magát, hogy az újra feltá­madt királyság első lapjára följegyezze a válságos eseményt, melyről ma nem csupán Belgrád és e kon­­zisztórium, nem csupán Szerbia, nem, hanem az egész művelt világ beszél, s melyről a jelen valamint a jövő fog ítélni. De ha majd mindnyájunk, a felek és biró­­ság közül senki sem lesz többé e bűnös világon, ha a szenvedélyek egykor lehűltek és kialudtak s egykor mindnyájan az örök igazság itélőszéke előtt állunk, akkor a világtörténet is megteszi a magáét s mint vi­­lágbiróság nyugalommal, szenvedély, félelem s min­den befolyásolás nélkül meghozza a megvesztegethe­tetlen, igazságos ítéletet a felett, a­mit mindegyikünk cselekedett. Életem, nemcsak a nyilvános, hanem a magán is, nemcsak az államban, hanem a családban is min­denkor nyitott könyv volt mindenki előtt. Egyetlen egy hibát sem vethetek szememre s a jelenkor vala­mint a jövő ítéletét a legteljesebb nyugalommal, ha­bár szívemben gyógyíthatatlan sebbel várhatom be. Egyetlen egy országban sem létezik akár tör­vény akár bíróság az uralkodó és az uralkodónő szá­mára. Tetteikért és cselekedeteikért nem felelősek az ország törvényeinek, az ő számukra nem h­atnak tör­vények , csupán a maguk lelkiismeretének és az örök igazságnak felelősek. Miután azonban Szerbia királya ő felségének, magas férjemnek tetszett magát azon bírák ítéleté­nek alávetni, kik tőle kapták a bírói hatalmat, kik az ő nevében ítélnek, kik az ő kezébe teszik le az ünne­pélyes esküt, én nekem sincs kifogásom, hogy a bíró­ságnak alávessem magamat. Senki — legkevésbbé az uralkodó, kinek nevében az igazságot szolgáltatják — sem óhajthatja, hogy egy biró kötelességének árulójává legyen, hogy esküjét megszegje s lelki­ismerete s a világos törvény ellen, tehát tetszés és szeszély szerint ítéljen. Jog nélkül a társadalom nem létezhetik s az uralkodónak sem állhat érdeké­ben, hogy a pap és a biró fenkölt és szent hiva­tását lealacsonyítsa s ezzel nyilvánosan megdönthe­tetlenül bebizonyítsa, hogy a szerb nép képtelen az erkölcsi és társadalmi szabadságra. És nekem sem, ki egész életemen át a kötelességet első sorba s min­denek fölé helyeztem, lehet okom rettegni a bíróság előtt; nem kell remegnem oly emberektől, kik lel­kiismeret és törvény szerint hivatják ítélni. De én egyszersmind uralkodónő és anya vagyok s szo­morú, sajnálatos lelkemben mégis sajnálnom kell, hogy ennyire jutott a dolog, hogy férjem iránti odaadásom, fiam iránti szeretetem annyi bizo­nyítéka után, az országért és nagyságáért való hő fohászaim után mint vádlottnak kell a bíróság előtt megjelennem. E tudat annál fájdalmasabban érint, mert azon megnyugtató tapasztalást táplálom, hogy tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy egyetlen egy kötelességemet sem szegtem meg s hogy valóban egyetlen egy cselekedetemet sem lehet felhozni, amely a szemrehányásnak legkisebb árnyékát is vethetné akár nyilván­os, akár családi életemre. Sorsom való­ban sajnálatra méltó s még a követ is könyekre indít­hatná. De én itt nem sajnálatot akarok; itt igazságot kívánok. Mindaz, a­mit felséges férjem két keresetében az általa kívánt elválás indokolására felhoz s ellenem érvényesít, először is semmivel sincs bebizonyítva s még ha be is lenne bizonyítva, egyáltalán s a legtá­volabbról sem tartalmazza azon törvényes feltételeket, melyek a polgári törvények vagy egyházi kánonok szerint az elválást igazoltnak találják. Ama fejtege­tések, melyek oly eseményből, mely a válóper-kereset benyújtása után történt, vezettetnek le, már maguk­ban véve elégtelenek, sőt önmagukat megdöntik, mert csak a kereset benyújtása után történtek, úgyszólván csak segítségül vétettek, hogy támogassák azon tö­rekvést, mely az első keresetben kifejezést nyert. Az­­ első keresetben semmi indok sincs a házasság fel-­s bontására; a második kereset felsorol ugyan egyet­­■ mást, de ezek sem elég komolyak, sem nem tartoznak azon indokok közé, melyek alapján az elválást ki lehet mondani. Egyebekben azon szer­ződés után, melyet királyi férjemmel kötöttem, jogom van fiamat megámnál tartani. Ő felsége a királynak, felséges férjemnek nem volt joga e szerződést egyol­­dalulag czélszerűtlennek nyilváníttatni és megsemmi­­sittetni és pedig annál kevésbbé, mert a szerződés tu­­lajdonképen tisztán az ő műve s én csupán a körül­mények által kényszerítve írtam alá. Királyi méltósá­gom és anyai büszkeségem nem engedték fiamat Pro­­tics ur kezeibe átadni, kit házamból kiutasítottam; ha nem igy cselekedtem s nem igy éreztem volna, megérdemelném, hogy az egész világ elitéljen. A felhozott megjegyzések kivételével most nem akarok azon állítások további megdöntésével foglal­kozni, melyeket a kereset ellenem felhoz; nem is akarom mérlegelni és kifejteni a házasság jelentőségét és ama garancziákat, melyeket a társadalmi és egy­házi érdekek annak fenntartására nyújtanak; nincs szándékomban idézni ama törvényeket, melyek a­ tör­­vényes okokkal nem támogatott válás ellen irányulnak. És azonfelül elegendő számú írott bizonyítékom­ van, melyek felséges férjemmel szemben tanúsított maga­tartásomat felderíteni hivatják és egészen más szín­ben fogják azt feltüntetni, mint a­milyenben a vád­irat feltünteti. Számos olyan tanúra hivatkozhatom, kik magas állást foglalnak el, még nagy tekintélynek örvendenek úgy a társadalomban, mint az államban és ők bizonyságot tehetnek róla, hogy királyi férjem­nek és az országnak csak a legjobbat kívántam és ha valamit tettem is, azt mindig csak ilyen értelemben, ilyen szellemben tettem. Ehhez képest még ma is mindezektől el akarok tekinteni, mert még ma is sza­kadatlanul táplálom a reményt, hogy sikerülni fog a férjemmel való kibékülés, mely kí­­vánságom teljesedéséért nap-nap után buzgón imádkozom Istenhez. S ha legnagyobb sajnálatomra a megegyezés még­sem volna elérhető, kénytelen leszek magamat a törvényes tárgyalás előtt, mint anya, hitves és király­né, minden rendelkezésemre álló eszközzel védeni. Senki sem fogja tőlem rossz néven venni, mert senki sem kívánhatja tőlem, hogy védelmemtől bármily te­kintetből is elálljak és megengedjem, hogy a törté­nelem feljegyezze: miként a legelső szerb királyné okot adott a válásra, s ez okok becstelenítők voltak. Éppen ama kívánságomnál fogva, hogy meg­egyezés jöjjön létre és ez­által elkerültessenek azok a kellemetlen jelenetek, melyek a törvényes tárgyalá­soknál előfordulhatnak, hogy felséges férjemnek al­kalma nyiljék arra, hogy az ügy igazságosabb és he­lyesebb megbirálása által jobban legyen hangolva irántam és hogy egyetlen fiunknak, már kora gyer­mekségében ne kelljen látnia, mint ellenségeskednek szülei, kiket egyaránt szeret, — mélyen sajnálom, hogy a konzisztórium nem tartotta magát a törvé­nyes rendelethez, a­melyek szerint a vitás kérdést megbírálnia kellett volna. Az elégületlen házasfelek kibékítési kísérletét, úgy a büntetőtörvény 98. §-a, mint az egyházi ható­ságokról szóló törvény 129, 130, 131, 132, 133, 134, 135, 142, 143 és 145-ik §§-ai is előírják. Nem szenvedhet kétséget, hogy a konzisztórium az itt idézett összes szakaszokat ismeri s nem téte­lezhető fel az sem, hogy nem értette volna meg azok preczíz, világos és megbízható magyarázatát. A ki tudja, mily különös súlyt fektet az egyház és a tár­sadalom egyaránt a házasfelek békéjére, a­nélkül, hogy ezzel kapcsolatban a további hitvesi jogokról említést tenne, az fel fogja fogni, miért kell az idé­­zett törvényes T­­ndleletn­éle nem-o­­rslágo­saknak lenniök. Hogy tehát a konzisztórium miért nem járt el szigorúan a jelzett törvényes rendele­tek s különösen miért nem tartotta magát a 142. és 143-adik szakaszok határozataihoz, s nem in­tézte el az ügyet ez értelemben, mihelyt a vi­tás ügy állása eléje terjesztetett, annak oka nem keresendő a törvény nem ismerésében, hanem a kö­vetkező két körülmény valamelyikében : vagy abban a véleményben volt a konzisztórium, hogy Demetrius püspök már megtette Wiesbadenben a békéltetési kí­sérletet, vagy azt hiszi, hogy a királylyal és királyné­val szemben másként kell igazságot szolgáltatni, mint azt a törvények elrendelik. Az első feltevés hamis, mivel az egyházi hatóságokról szóló törvény 7-ik §-a szerint a szerzeteseknek válási ügyekbe való avatko­zása nincs megengedve, s a fődolog ez esetben, hogy későbben a szinódus is saját inkompetencziáját állí­totta előtérbe. A második pont elfogadása azonban veszedel­mes tévedés volna. A konzisztóriumnak vagy egyálta­lán nincs joga a király és a királyné felett ítélni, vagy ha az ítélethozatalra jogosítva van, szigorúan tarta­nia kell magát azokhoz az érvényben álló törvényes határozatokhoz, melyek a válási ügyekre vonatkoz­nak ; de minthogy az imperatív módon kifejezett ki­békítési kísérletek nem történtek meg, hogy a tör­vénynek mégis elég­tétessék, az erre vonatkozó kor­­rekczió szükségesnek mutatkozik s a kibékítési kísér­letek utólag eszközlendők. Épp igy áll a dolog azokra a törvényes rend­szabályokra nézve, melyek azt a rendelést tartalmaz­zák, hogy a perlekedő és válást kérő házastársak sze­mélyesen tartoznak a bíróság előtt megjelenni. Ezek a törvényes rendszabályok épp oly imperatív termé­szetűek, mint azok, melyek a kibékítési kísérletekre vonatkoznak, azzal az egyetlen különbséggel, hogy még szigorúabbak, mert nemcsak hogy megkívánják a bíróság előtt való személyes megjelenést, hanem válópörös ügyekben kifejezetten megtiltanak minden helyettesítést. (Az egyházi hatóságokról szóló tör­vény 140. és 141. §§-ai.­ Ha tehát engem meggátol­nék abban, hogy a bíróság előtt személyesen meg­jelenhessek, és ha a konzisztóriumnak nem szabad a 140. és 141. §§-ok követelményeit és határozatait al­kalmaznia, nyilvánvalólag fenforog az a szándék, hogy részemre minden védelmet lehetetlenné tegye­nek s hogy fölöttem, vádlott fölött, távol­létemben hozzanak ítéletet. Azt a jogot, hogy az ember a maga személyét és dolgát személyesen védhesse a bíróság előtt, és pe­dig nem csupán válási ügyekben, hanem minden más­féle esetben is, legyen az polgári vagy büntető­ügy, mindekkoráig, sem a szokásjog, sem az írott törvény idejében, sem a bíróság, sem semmiféle más ható­ság, sőt soha senki a perlekedő felek közül sem­­ nem merte megtámadni! E jog nélkül nincs igaz­ság, és ha ezt a jogot mind e mai napig Szer­biában senkitől sem tagadták meg és senkitől sem akarták elvitatni, bizonyára senkinek sem juthat eszébe ezt a jogot a szerb királynétól meg­vonni. Noha jelenleg csupán arra szorítkozom, hogy a kapott válási keresetre nagyjában terjesztem elő védelmemet , már ez alkalommal is kijelentem, hogy a válásba soha bele nem egyezem, és pedig az okból nem, mert a válásra semmi törvényes ok fen nem forog, és mert érzelmeim és meggyőződé­sem, mint szent egyházunk hű és szerény leányának érzelmei és meggyőződései, a válásnak ellene monda­nak — és mert másrészt azok a kötelezettségek, me­lyek teljesítésével fiamnak és a királyi méltóságnak tartozom, nekem ilyen és nem másféle eljárást és cse­lekvést parancsolnak. Női büszkeségemnek a kötelesség-teljesítés kér­désével szemben el kelle­né múlnia, és a konzisztó­­riumhoz intézett megkeresésem­ a következő : I. Kérem a konzisztóriumot, méltóztassék a polgári törvénykönyv 98. §-ának és az egyházi ható­ságokról szóló törvény 129., 130., 131., 134., 135., 145. s különösen 142. és 143. §§-ainak megfelelőleg el­járni s az idézett törvények értelmében a megkíván­­tató kibékítési kísérletek eszközlését elrendelni. II. A konzisztórium, az egyházi hatóságokról szóló törvény 133, 137, 140, 141 és 144. szakaszai­nak megfelelőleg és azoknak intézkedéseihez képest hívjon meg személyesen ítélőszéke elé első­sorban a kibékítési kísérletre és ha ez eredménytelen maradna, e vitás ügy elbírálására és ítélethozatalra. Egyébiránt jogom van kívánni, hogy a konzisz­tórium a személyes megjelenésre megidézzen, mert maga a törvény ily eljárást ír elő a konzisztórium­nak. De az engem megillető jog, hogy személyesen jelenjek meg a konzisztórium előtt ügyem védelmére, egyáltalában nem függ a konzisztórium megidézésé­­től és e jogomról soha sem fogok lemondani. Ha azonban erőszakosan megtagadnák tőlem e jogom gyakorolhatását, akkor ítélethozatalról sem lehet szó és akármit határoznának vagy tennének a törvény­székek, ez esetben az érvénytelen volna és egyáltalán semmiféle jogérvénynyel nem bírna. Miután a konzisztórium az egyházi hatóságok­ról szóló törvény 146. szakaszának értelmében és a polgári eljárás előírásához képest intézkedik, köteles követelésemet meghallgatni, ez iránt határozni és az erre vonatkozó végzést nekem kézbesittetni. A szent orthodox­ egyház hű és alázatos leánya Natália. Versailles, 1888. aug. 8. (20.) P JPHMHHHpÉR KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, szeptember II. A pénzügyminiszteri államtitkár fogad d. u. 5—6 óráig. A kereskedelmi államtitkár fogad dél­előtt, a hivatalos órák alatt. A horvát miniszter fogad d. e 10- d. u. 2. A főváros­i egylet ülése délután 5 órakor a régi városháza tanácstermében. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9— d. n. 1. A múzeumi könyvtár nyitva d. e. 9— d. u. 1. Az állatkert nyitva egész nap. Krao majom­leány is látható. Beléptidij 30 kr. Grand Caf­é-It­estaurant de l’O­p­e­r­a. An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — szept. 10. Személyi hírek. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter ma reggel Pécsről Budapestre érkezett. — Lukács György belügyminiszteri államtitkár Korit­­niczáról a fővárosba érkezett. — Szemere Miklós nagykövetségi titkár tegnap este Budapestről Bécsbe érkezett. — Dr. Lederer Sándor min. titkár Brüsszel­ből, a­hol a nemzetközi kiállításon hivatalos minő­ségben működött, Budapestre visszaérkezett. A királyné ő Felsége az egész hónapon át Má­ria Valéria főherczegnővel együtt Ischlben szándék­szik maradni, hogy aztán október hónap első felében Triesztből Madeira szigetére menjen. Váljon Mária Valéria főherczegnő a királynét oda el fogja-e kísérni, vagy megvárja-e Gödöllőre való visszatérését, egyelőre még nincs megállapítva. Madeira szigetén a királyné néhány hétig fog maradni, aztán Gödöllőt keresi fel a Felséges asszony. Rudolf trónörökös tegnap délben Welsbe érke­zett, hogy az ottani In­bilding kiállítást, s a trérüünne­­pélyt megtekintse. A trónörökös, kit ünnepélyesen fogadtak, azt mondotta: »Nagyon megörvendeztetett a rendkívüli kitüntetés, hogy a császár képviseleté­ben nézhetem meg a welsi kiállítást. Ő Felsége na­gyon sajnálja, hogy az államügyek tömege gátolta a megjelenésben. Bizonyára szívesen eljött volna!« A kiállítás megnézése azonban kissé nehezen ment, mert a szombati zápor a kiállítási tért annyira fel­áztatta, hogy a trónörökös számára deszkából külön utat kellett rakatni. A walesi herczeg kíséretével ma reggel, — mint egy távirat jelenti — Gmundenből Bécsbe érkezett. A herczeg határozott kívánságára elmaradt minden hiva­talos fogadtatás, csak egy nagykövetségi tag és her­czeg Esterházy Alajos, meg Broda lovassági százados, a herczeg bécsi kísérői üdvözölték az érke­zőt, a­ki Esterházy kíséretében udvari hintón a »Grand Hotelbe« hajtatott.Fél kilenczkor Hohen­lohe herczeg tisztelgett a walesi herczegnél. A dél­előtt folyamán a herczeg a Hofburgba ment, hogy a királynak köszönetet mondjon azért, mivel egy hu­szárezred tulajdonosává nevezte ki. — Királyunk, mint egy távirat jelenti, ma délelőtt 11 órakor látogatta meg a walesi he­r­c­z­e­g­e­t, ki­nél később egynegyed 1 órakor Rudolf trón­örökös tett félórai látogatást. Röviddel 1 óra előtt a walesi he­rczeg osztrák-magyar huszár­ezredének ezredesi egyenruhájában, melyet a Szent­ István-rend nagykeresztje díszített, a Burgba hajta­tott, hogy köszönetet mondjon király ő Felségének ezredtulajdonossá történt kineveztetéséért. A herczeg háromnegyed óra hosszáig időzött ő Felségénél, mire Rudolf trónörökösnél tett viszontlátogatást. Dél­után 2 órakor a herczeg Paget angol nagykövetnél villásreggelizett és négy órakor Ellis kíséretében háromnegyedóra hosszáig tartó látogatást tett Kál­nok­y grófnál a külügyminisztérium palotájában. A walesi herczeg holnap este fél 9 órakor király ő Felségével a bellovári hadgyakorlatokra, s onnan, szintén ő Felségével, Gödöllőre utazik. Simor herczegprimás veszprémi tartózkodásáról még a következőket írják: Simor herczegprimás Hornig püspökkel, dr. Steiner Fülöp prälatus, Pellet kanonok, Csernoch primási irodaigazgató, dr. Rédey Gyula püspöki titkár és Rainprecht Antal jó­szágkormányzó kíséretében meglátogatta az angol­­kisasszonyok s az irgalmas nénék zárdáit és templo­mait. Az angol­kisasszonyok zárdáját megszemlélvén, a herczegprimás kísérőivel meglátogatta unokaöcs­­csét, Simor János törvényszéki bírót. Tegnap délután egy órakor a püspöki rezidencziában diszebéd volt, melyre meghívást kaptak : Steiner, Sujánszky, Már­kus és Dankó prelátusok, Peller és Pap kanonokok, Rosenzweig altábornagy, Nikoladoni kapitány, dr. Laky Kristóf tervszéki elnök, Véghelyi alispán, Ko­­lozsváry főjegyző, Kovács Imre polgármester, Ruttner Sándor, Fenyvessy képviselő, Simor törvszéki biró és Rainprecht Antal jószágkormányzó.­­ Az ebéd után a herczegprimás a fogadó­teremben czerklét tartott s a társaság mindegyik tagját megszólította. Igen hosszú ideig beszélt Véghelyi alispánnal. A me­gyés püspök bemutatta ez alkalommal a prímásnak Kolozsváry főjegyzőt, mint az ünnepély rendező bi­zottság egyik fáradhatatlan tagját. Rainprecht jószág­kormányzóval gazdasági dolgokról beszélgetett a bi­­bornokprimás, s a többi között — vonatkozással arra, hogy ő maga kormányozza jószágát, a következő tré­fás megjegyzést tette: »Az én jószágkormányzóm nem ér semmit, el kellene csapni,« mire azonban a megszólított gyorsan válaszoló: »Bocsánat eminen­­cziád, a tények mást bizonyítanak. Kár is volna fel­mondani az olyan jószágkormányzónak, a­kit alig lehet helyettesíteni.« A herczegprimás azután a jelen levőktől elbúcsúzva, visszavonult és ma, mint emlí­tettük, Budapesten át Bécsbe utazott. Közelebb há­rom heti tartózkodásra Karlsbadba megy a herczeg­primás. Pest megye központi választmánya e hó 17-én délelőtt a megyeházban ülést tart, melyen a külön­böző választókerületekből beérkezett felszólamláso­kat tárgyalja majd. 18-án Ilkey főjegyzőnél értekezlet lesz az 1889-iki virilista névjegyzék kiigazítása czéljá­­ból. 25-én délelőtt pedig az állandó választmány a legközelebbi közgyűlés tárgyait állapítja meg. A tuberkulózis ellen. Pár év óta ezer meg ezer orvos töri a fejét abban a nagy munkában, rájönni kísérletek útján, miféle methodussal lehetne kiirtani a tüdőben a gümőkór baczillusait. Alig végződtek be azok a tárgyalások, melyeket Párisban a gümőkór speczialistáinak kongresszusa hetekig folytatott, s most Weigert berlini orvos lépett fel új methodussal, m­ely abban áll, hogy egy általa föltalált készülék se­gítségével a beteg igen magas hőmérsékű levegőt lé­legzik be. Állítólag már eddig is számos szerencsés kísérlet történt. Koch­ama tapasztalatára támasz­kodva, hogy a tuberkulózis baczillusa 37,5 Celsius foknál magasabb hőmérsék mellett nem élhet meg, olyan betegekkel, a­kik a tüdővész legutolsó stádiu­mában voltak, fokozatosan mind magasabb és maga­sabb hőmérsékű levegőt lélekzeltetett be, csodaszerű eredménynyel, mely — egy berlini lap szerint — or­vosi körökben a legnagyobb meglepetést keltette. Te­hát a tüdővész gyógyíthatósága megint nem proble­matikus — várjon meddig ? Egészségtani tanfolyam. A középiskolai orvosi és egészségtani tanári tanfolyamra a budapesti egye­temen, az orvoskari dékáni hivatal értesítése szerint, fel vannak véve : Bokor Gyula, Dreiszlampf Albert, Érti Géza, Felsenburg Gusztáv, Friedlieber Manó, Herzinger Ferencz, Hörl Péter, Issekucz László, Ko­csis Elemér, Major Antal, Neupauer Gusztáv, Pálfi Ignácz, Révfy Jenő, Schiff Ernő, Szily József, Váli Ernő, Vécsey Jenő orvosdoktorok és Ribáry Béla szigorló orvos. Felvétetett továbbá még két honvéd­orvos is e tanfolyamra. Rozoga templom. A pesti alsó­ járás szolgabirá­­ja megkérte a megyét, hogy szakértőt küldjön ki e hó 19-ére Török-Bál­int községbe, minthogy ott a templom bedőléssel fenyeget s az ottani kegyur a tetőt renováltatni nem akarja. Meixner hagyatéka. Az elhunyt bécsi színművész hagyatéka nagy meglepetést kelt. Még legjobb bará­tai is egészen vagyontalannak tartották a művészt, kit egy időben nagy nehezen tudtak az uzsorások karmai­ból kimenteni s ki még pár héttel ezelőtt a színháztól kétszáz frtnyi előleget kért és kapott azon indokolás­sal, hogy legsürgősebb szükségleteit sem bírja fedezni. Annál nagyobb meglepetést keltett, hogy hagyatéká­ban tizennégyezer forint készpénzt találtak. Ezt egyetlen leánya örökli, kire még hatezer frt is száll, mely összegre elhunyt atyja biztosítva volt. Kisdednevelési kiállítás. A Mária Dorottya­­egylet által a jövő évben rendezendő orsz. kisded­nevelési kiállításra már érkeznek a tárgyak- Krohne és Lesemann, londoni műszerész kötszereket küldött, miket kisdedek gerinczoszlop-bántalmainál használ­nak­. fkl4n»›u. A k L»ovle»l­»o«Tolቻ«‹^l O0 ̋ JlO nyVIlltCCt) — ványokat, dr. Bartó József és Kodolányi Antal könyveket küldtek. Óriási vihar volt a napokban Beszterczén és környékén. Barac­knagyságú, három-négy deka sú­lyú jégdarabok estek. A kertekben és a szőlőkben a vihar nagy károkat okozott. A jég a városban szám­talan ablakot zúzott be. Szerencsétlenség a Dunán. Pozsonyból jelentik, hogy pénteken éjjel 11 órakor Saarndorfnál a Dunán nagy szerencsétlenség történt. A Duna-szabályozási társaság egy csónakja, melyen egy asszonyt és egy gyermeket akart két matróz a hajók egyikéhez vinni, a hajó lánczába ütődve felborult. A benne ülők mind a négyen halálukat lelték a vízben. Bébé-kiállítás és szépségverseny. A spa-i für­dőhely, melynek játékterme egy időben világszerte hirhedett volt, ismét megelevenedik. Mostani neveze­tessége azonban sokkal ártatlanabb természetű, mint a régi volt. Az egykori fakó, sápadt, gond­ és szenve­dély barázdálta arczok helyett ma az egész fürdőn csak üde gyermek­pofácskákat, és érdekes női profilo­kat látni. Mind megannyi versenyző. Spában ugyanis vasárnap nemzetközi bébé­kiállítás nyílt meg, melyen a világ összes babái részt vehetnek, a tehetős szülők gyermekei diplomákért, a szegény gyermekek pedig finom pelenkák , és egyéb gyermek-érték-tárgyak­­ért versenyezvén. A gyermek-kiállítás után rózsaleány­­ünnep fog következni. Spa községének hölgyei közül a 18 és 25 év közt levők versenyezhetnek az erény­­díjért, melynek odaítélését a hagyományos mulatsá­gok követik. A fürdő legnevezetesebb eseménye azon­ban a szépségverseny lesz, melyre, mint már említet­tük, egész sereg­díjat tűztek ki. Eddig ezerkétszázan jelentkeztek a versenyre. Elfogott bankóhamisitók. Szegeden a rendőrség elfogott egy régóta nyomozott bankóhamisitó bandát s átszállította az újvidéki törvényszékhez. A banda negyvenhárom tagból áll. Két »gyára« volt. Az egyik Szerbiában, a másik Romániában. A szerbiait Frischmann János, a romániait Titus Ró­bert vezette. Több mint százezer darab ha­mis egy forintos pénzjegyet hozott for­galomba a társaság, melyek csalódásig híven vannak utánozva. A banda legtöbb tagja Mitroviczá­­ról és Német-Palánkáról való. Hatvanötéves fürtök. Hugo Viktor sem kerülte el a nagy írók rendes tragikumát: mindenfelől ostro­molták a fiatal és öreg »tehetségek« elmeszülemé­nyeikkel, hogy mondjon nekik ezekről véleményt. Nem csoda, hogy olykor komikus félreértések támad­tak, mikor ítéletet kellett mondania oly emberek műveiről, kiknek még nevét sem hallotta soha. Egy roubaixi j­óravaló kőműves is beküldte hozzá a ver­­­seit, melyekről aztán a költő így nyilatkozott: »Köl­teményeiből az ön szeretetreméltó egyénisége sugár­zik felém: ily eszmék csak szőkefürtös ifjú főből fa­kadhatnak. Oh gyermekem, adja az ég, hogy ön még sokáig megőrizze a fürtöket, melyeket az aggkor ke­gyetlen ollója még nem érintett!« Mondják, hogy a »szőkefürtös« kőművestehetség nagyon furcsa arczot mutatott, mikor a levelet olvasta, lévén ő nem keve­sebb, mint a hatvanöt éves. Párisi apróságok. A szakácsné, megemlékezve az ő kedves »földi«-jének születésnapjáról, egy pár gyönyörű fehér harisnyával állít be a kaszárnyába. A derék hadfi elérzékenyül, könyökre fakad, megkö­szöni az ajándékot és igy szól: »Isten áldjon meg érte, kedves galambom. Meglásd, hordani fogom míg élek.« — A klubban. »Ha én mostanában, — szól egy konzervatív képviselő —­ olyan valakivel találkozom, a­kit nem ismerek, mindig miniszter úr­nak szólítom az illetőt, csak úgy találomra. Mert elgondolom magamban : Ha nem miniszter, vagy az’ volt valaha, vagy az lesz egyszer, más eset nem kép­zelhető.« Lapunk mai számának összes példányaihoz mel­lékeltük a »Kereskedelmi és Ipari Érte­sítő« 5. számát. E lap a kereskedelmi és ipari érde­kek előmozdítását tűzte ki czéljául. Fővárosi ügyek. A villamos vasút áramfejlesztő telepének építése még mindig szünetel. A tanács, mintegy laptudósító jelenti, azért szüntette be az építkezést, mert e telep fölépítéséhez kétféle engedély szükséges, u. m. építési engedély s a közlekedési miniszter engedélye, mint­hogy ez vasúti építmény jellegével bír. Azonban ez utóbbit a vállalkozók nem bírták felmutatni Megjegyzendő egyébiránt, hogy ez építkezéshez az iparhatóságnak semmi köze, mert nem esik a gyár­épületek kategóriájába s hirdetményes eljárás meg­tartásának szüksége az ipartörvény értelmében itt fenn nem forgott. A szabályok szerint pusztán a belső nagy körút (Váczi-, Károly-, Vámház-körutak) terü­letén belül nem szabad 10 lóerejű gőzgépnél nagyob­bat engedélyezni. E vonalon kívül e gépek nagyságára nézve semmi korlátozás nem foglaltatik. Építési engedélyek. A magánépítési bizottság mai ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javaslatba, u. m.: Nicholson Fülöpnek Podma­­niczky-utcza 17. sz. a. három emeletes bérházra, a pesti hazai első takarékpénztárnak a II. ker. Fő-ut és Jégverem-utcza sarkán kétemeletes házra, Bergman Józsefnek Rottenbiller-utcza 4632. sz. a. kétemeletes házra, Névy Lászlónak Izabella-utcza 3276. sz. a. egyemeletes házra; a Ganz és társa czégnek Ganz­­utcza 12. sz. a. egyemeletes kezelési épületre; Eger­­zeiger Istvánnak váczi-ut 1388/64. sz. a. egyemeletes toldalékra; továbbá földszintes házakra ; id. Szenes Edének Pannonia-utcza 1272. sz. a., Czövek István­nak Gyömrői­ út 8508. sz. a., Prágai Pálnak a tisztvi­selői telepen, Krolupper Józsefnek Orbánhegy 7413 sz. a. Ezenkívül engedély adatik a Lukács-fürdő igaz­gatóságának a fürdő kőfürdő épületi része fölé az első és második emelet ráépítésére; Ballagi Mórnak Ujvásártér 24. sz. a. toldalékra, Szénási Miksának Nagytemplom-utcza 30 sz. a. toldalékra, Perei és Schacherernek Szigony-utcza 21. sz. a. toldalékra stb. A főváros gyászkönyve. Most jelent meg Kö­rösi József szerkesztésében egy nagyobb statisztikai munka ily czimmel: »Budapest főváros ha­landósága az 1882 — 1885-iki években és annak okai.« Csupa táblázat, csupa szám az egész könyv. S mégis mennyi jelentőség, mily megdöbbentő s elszo­morító értelem van e hideg számokban, melyek látszó­lag oly részvétlen pedantériával állapítják meg a fő­város halandóságát és annak körülményeit. Az össz­­halandóság 12 évi átlaga 36­5 százalék, a­mi igen nagy szám, s azt mutatja, hogy Budapest még mindig a kontinens legegészségtelenebb városai­nak sorába tartozik. A könyv részletesen ki­mutatja, miként oszlik meg a halandósági száza­lék a korok, nemek, hitfelekezetek, vagyonossági fok stb. szerint. Az 1885-ik évben 9411 katholikus (5088 férfi, 4323 nő), 722 ágostai hitv. (413 férfi, 389 nő), 710 hely LG.­ tái a férfi 997 női, 1565 izr. (854 férfi, 711 nő), 85 gör. nem egy. (50 férfi, 35 nő), 165 egyébb felekezetű (120 férfi, 45 nő) halt meg. A­mint látni, a férfiak halandósága minden felekezetnél nagyobb számot mutat, mint a nőké. Kor szerint leg­nagyobb a halálesetek száma a gyermekeknél az ötö­dik évig (a katholikusoknál 1885-ben 4117), azontúl a negyvenedik és ötvenedik év közt (950). A gyermek­­halandóság a könyv legsötétebb fejezete, mely szo­morú világosságot vet viszonyainkra. A halál­okok közül leginkább a tüdők betegségei szerepelnek itt is épp úgy, mint a felnőtteknél. Azonkívül a bélhurut, veleszületett gyöngeség és lánggörcs fordulnak elő a legnagyobb számmal. Az egy éven aluli gyerme­kek közül halnak a legtöbben, s a szám a következő években folyton apad. Vagyonossági fok szerint leg­nagyobb számmal halnak a harmadik (szegények), utána a második (közép), azután a negyedik (ínséges) és végül legkevesebb számmal az első (gazdag) osztály gyermekei. A harmadik osztályba tartozók száma négyszer akkora, mint a többi három halálesetét ösz­­szevéve. A negyedik osztálynál természetesen azért csekélyebb az évi halálesetek száma, mert a létszám is csekélyebb. A könyv sok tanulságot tartalmaz, de nagy kár, hogy a százalékos kimutatást mellőzi, mert csak ebből lehetne a tanulságokat valóban levonni. Az árverési csarnokok felállítására Budapest főváros egész területén kizárólagos jogot adott a ke­reskedelmi miniszter Bukovics Gyulának,Schul­hof Gézának és Engelbach Alajosnak. Az enge­dély 25 évre szól. Helyi hírek. A közúti vasút téli menetrendjét most állította ösz­­sze és nyújtotta be a fővárosi tanácshoz. A közérdekű és a nagy közönség tájékoztatására szolgáló menet­rendből, mely október elsején lép életbe, közöljük a kö­vetkezőket : Az Újpest-köz raktári vonalon az első vo­nat indul Újpestről reggel 1/25-kor, Budapestről reg­gel 5 ó. 40 p.; az utolsó vonat indul Újpestről este 10 és Budapestről este 11-kor. — A Kőbánya-Kár­o­l­y kaszárnyai vonalon az első vonat indul Kőbá­nyáról reggel 1/25-kor, Budapestről 1/26-kor, az utolsó vonat indul Kőbányáról este 10 és Budapestről este 11-kor. — A városliget-osztrák-magyar államvasút császárfürdői vonalon: Az első vonat indul a városligetből 5 ó. 20 p. reggel, a vasúttól 5 ó. 45 pkor. Az utolsó vonat indul a liget­ből 1/210-kor, a vasúttól 10-kor. Reggel 8 órá­tól este 6 óráig a vonatok a császár­­fürdőig közlekedne­k.— A Ludoviczeum­­óbudai vonalon az első vonat indul: a Lu­­doviceumtól reggel 5 órakor, Ó-Budáról 6 ó­ 8 -kor, az utolsó vonat a Ludoviczeumtól 9-kor, Ó-Budáról 10 órakor este. — Este 11 órakor a múzeum kitérőből az óbudai főtérig egy külön vonat indul. Az üllői útról a városli­getbe és a múzeumkörútról a csömöri ú­t­o­n á­t a városligetbe a rendes vonatok közleked­nek.­­ A közvágóhidi vonalon az első vonat a közvágóhídtól reggel fél 6-kor, a váczi körút­­ról 6 órakor indul; az utolsó vonat a közvágóhidtól este fél 10-kor, s a váczi körútról este 10 órakor in­dul. Ezen vonatok mindegyike a budapest-soroksár­­haraszti­ vasúthoz csatlakozik.­­ A Lánczhid­­óbudai vonalon az első vonat indul Budá­ról fél 6-kor, Ó-Budáról 5 é. 3,8 -kor, az utolsó vo­nat a lánczhidtól este 9-kor, Ó-Budáról fél 10-ko

Next