Pesti Napló, 1888. szeptember (39. évfolyam, 242-270. szám)
1888-09-11 / 251. szám
u . 11.p v. jele, hogy az orosz politika még jó ideig nem szándékozik mostani passzivitásából kilépni s csupán a »nem-hivatalos« Oroszország fogja eddigi aknamunkáját folytatni a Balkán-államokban. Egyébiránt a Jekaterinoszlav és Alexandria környékén folyó hadgyakorlatoknak Pétervártt kiváló fontosságot tulajdonítanak. A működő csapatok egy része teljesen mozgósíttatott, mégpedig azért, hogy az új mozgósítási tervet, melyet pár évvel ezelőtt fogadtak el s immár teljesen életbe léptettek, kipróbálják. A gyakorlatokban részt vesz 79 gyalog zászlóalj, 79 lovas század, 170 ágyú, két műszaki zászlóalj, két tábori távíró osztály s más megfelelő segédszemélyzet. A 70,000 főnyi sereg két részre oszlik. A lényegesen erősebb keleti hadtest (43 zászlóalj, 48 század, 104 ágyú) a sokkal gyengébb nyugati hadtestet (36 zászlóalj, 31 század, 66 ágyú) megtámadni van hivatva. A csapatok közül az 51. gyaloghadosztály teljesen hadilábon van, tüzérsége szintén mozgósittatott s minden ütege nyolcz ágyúból áll. Két más hadosztály és három üteg az emelt békelétszámon, a többi csapatok a rendes békelétszámon hagyattak. Az 51. hadosztály mozgósítása a tartalékkeretek alapján történt s minden tartalékzászlóalj egy-egy ezreddé, minden tartaléküteg négy üteggé, minden műszaki század két századdá fejlődött át. A mozgósított gyalogság Kurksból, a tüzérség ugyanonnan, Kharkovból és Jekaterinoszlavból való. A szükséges jó nagy számú tiszti és altiszti kar is a tartalékból vétetett. A tüzérség számára a lovakat egészen úgy szerezték be, mint mozgósítás idején. Külön e czélra kinevezett bizottság ügyelt fel a mozgósítás műveletére s tapasztalatairól kimerítő jelentést fog tenni. Mozgósítás után az egyes csapatrészek tábort ütöttek s néhány napon át külön gyakorlatokat tartottak. Csak azután vonultak az összpontosisítás színhelyére, hogy legfőbb hadúrok előtt bemutassák harczképességöket. Natália királyné vádirata. — szept. 10. Az a válasz, melyet Natália királyné a válóperben Milán király részéről benyújtott keresetre adott, igy hangzik: A belgrádi eparchia konzisztóriumának! Különös és csodálatos a mi szép, sok megpróbáltatáson átment hazánk sorsa. Csak kevés csapás kímélte meg , egész Szerbia ma is izgatottságban van s bizonyos elfogultsággal és aggodalommal irányozza szemeit azon kellemetlen eseményekre, melyek az újonnan alkotott királyság trónján lejátszódnak. Ő felségének Szerbia királyának, felséges férjemnek tetszett törvényes és hozzá hű nejét magától elűzni; azt a nőt, kinek szent egyházunk oltára előtt azon ünnepélyes esküt tette, hogy hű lesz hozzá, hogy szeretni és a sírig védeni fogja; azt a nőt, ki őt a szerb trónra örökössel ajándékozta meg. Tetszett neki az első királynét, kinek az a szomorú sors jutott, hogy öt század után a Nemanjék trónjára jusson, mint valami gonosztevőt a saját országából kiűzni, olyan országból, a melyet e nő oly hőn és forrón szeret, melynek nagyságáért szivének minden dobbanása ver, amiről tettei örvendetes, valamint nehéz alkalmakkor is ékesszóló tanúbizonyságot nyújtottak. Végül arra is ráadta magát, hogy az újra feltámadt királyság első lapjára följegyezze a válságos eseményt, melyről ma nem csupán Belgrád és e konzisztórium, nem csupán Szerbia, nem, hanem az egész művelt világ beszél, s melyről a jelen valamint a jövő fog ítélni. De ha majd mindnyájunk, a felek és biróság közül senki sem lesz többé e bűnös világon, ha a szenvedélyek egykor lehűltek és kialudtak s egykor mindnyájan az örök igazság itélőszéke előtt állunk, akkor a világtörténet is megteszi a magáét s mint világbiróság nyugalommal, szenvedély, félelem s minden befolyásolás nélkül meghozza a megvesztegethetetlen, igazságos ítéletet a felett, amit mindegyikünk cselekedett. Életem, nemcsak a nyilvános, hanem a magán is, nemcsak az államban, hanem a családban is mindenkor nyitott könyv volt mindenki előtt. Egyetlen egy hibát sem vethetek szememre s a jelenkor valamint a jövő ítéletét a legteljesebb nyugalommal, habár szívemben gyógyíthatatlan sebbel várhatom be. Egyetlen egy országban sem létezik akár törvény akár bíróság az uralkodó és az uralkodónő számára. Tetteikért és cselekedeteikért nem felelősek az ország törvényeinek, az ő számukra nem hatnak törvények , csupán a maguk lelkiismeretének és az örök igazságnak felelősek. Miután azonban Szerbia királya ő felségének, magas férjemnek tetszett magát azon bírák ítéletének alávetni, kik tőle kapták a bírói hatalmat, kik az ő nevében ítélnek, kik az ő kezébe teszik le az ünnepélyes esküt, én nekem sincs kifogásom, hogy a bíróságnak alávessem magamat. Senki — legkevésbbé az uralkodó, kinek nevében az igazságot szolgáltatják — sem óhajthatja, hogy egy biró kötelességének árulójává legyen, hogy esküjét megszegje s lelkiismerete s a világos törvény ellen, tehát tetszés és szeszély szerint ítéljen. Jog nélkül a társadalom nem létezhetik s az uralkodónak sem állhat érdekében, hogy a pap és a biró fenkölt és szent hivatását lealacsonyítsa s ezzel nyilvánosan megdönthetetlenül bebizonyítsa, hogy a szerb nép képtelen az erkölcsi és társadalmi szabadságra. És nekem sem, ki egész életemen át a kötelességet első sorba s mindenek fölé helyeztem, lehet okom rettegni a bíróság előtt; nem kell remegnem oly emberektől, kik lelkiismeret és törvény szerint hivatják ítélni. De én egyszersmind uralkodónő és anya vagyok s szomorú, sajnálatos lelkemben mégis sajnálnom kell, hogy ennyire jutott a dolog, hogy férjem iránti odaadásom, fiam iránti szeretetem annyi bizonyítéka után, az országért és nagyságáért való hő fohászaim után mint vádlottnak kell a bíróság előtt megjelennem. E tudat annál fájdalmasabban érint, mert azon megnyugtató tapasztalást táplálom, hogy tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy egyetlen egy kötelességemet sem szegtem meg s hogy valóban egyetlen egy cselekedetemet sem lehet felhozni, amely a szemrehányásnak legkisebb árnyékát is vethetné akár nyilvános, akár családi életemre. Sorsom valóban sajnálatra méltó s még a követ is könyekre indíthatná. De én itt nem sajnálatot akarok; itt igazságot kívánok. Mindaz, amit felséges férjem két keresetében az általa kívánt elválás indokolására felhoz s ellenem érvényesít, először is semmivel sincs bebizonyítva s még ha be is lenne bizonyítva, egyáltalán s a legtávolabbról sem tartalmazza azon törvényes feltételeket, melyek a polgári törvények vagy egyházi kánonok szerint az elválást igazoltnak találják. Ama fejtegetések, melyek oly eseményből, mely a válóper-kereset benyújtása után történt, vezettetnek le, már magukban véve elégtelenek, sőt önmagukat megdöntik, mert csak a kereset benyújtása után történtek, úgyszólván csak segítségül vétettek, hogy támogassák azon törekvést, mely az első keresetben kifejezést nyert. Az első keresetben semmi indok sincs a házasság fel-s bontására; a második kereset felsorol ugyan egyet■ mást, de ezek sem elég komolyak, sem nem tartoznak azon indokok közé, melyek alapján az elválást ki lehet mondani. Egyebekben azon szerződés után, melyet királyi férjemmel kötöttem, jogom van fiamat megámnál tartani. Ő felsége a királynak, felséges férjemnek nem volt joga e szerződést egyoldalulag czélszerűtlennek nyilváníttatni és megsemmisittetni és pedig annál kevésbbé, mert a szerződés tulajdonképen tisztán az ő műve s én csupán a körülmények által kényszerítve írtam alá. Királyi méltóságom és anyai büszkeségem nem engedték fiamat Protics ur kezeibe átadni, kit házamból kiutasítottam; ha nem igy cselekedtem s nem igy éreztem volna, megérdemelném, hogy az egész világ elitéljen. A felhozott megjegyzések kivételével most nem akarok azon állítások további megdöntésével foglalkozni, melyeket a kereset ellenem felhoz; nem is akarom mérlegelni és kifejteni a házasság jelentőségét és ama garancziákat, melyeket a társadalmi és egyházi érdekek annak fenntartására nyújtanak; nincs szándékomban idézni ama törvényeket, melyek a törvényes okokkal nem támogatott válás ellen irányulnak. És azonfelül elegendő számú írott bizonyítékom van, melyek felséges férjemmel szemben tanúsított magatartásomat felderíteni hivatják és egészen más színben fogják azt feltüntetni, mint amilyenben a vádirat feltünteti. Számos olyan tanúra hivatkozhatom, kik magas állást foglalnak el, még nagy tekintélynek örvendenek úgy a társadalomban, mint az államban és ők bizonyságot tehetnek róla, hogy királyi férjemnek és az országnak csak a legjobbat kívántam és ha valamit tettem is, azt mindig csak ilyen értelemben, ilyen szellemben tettem. Ehhez képest még ma is mindezektől el akarok tekinteni, mert még ma is szakadatlanul táplálom a reményt, hogy sikerülni fog a férjemmel való kibékülés, mely kívánságom teljesedéséért nap-nap után buzgón imádkozom Istenhez. S ha legnagyobb sajnálatomra a megegyezés mégsem volna elérhető, kénytelen leszek magamat a törvényes tárgyalás előtt, mint anya, hitves és királyné, minden rendelkezésemre álló eszközzel védeni. Senki sem fogja tőlem rossz néven venni, mert senki sem kívánhatja tőlem, hogy védelmemtől bármily tekintetből is elálljak és megengedjem, hogy a történelem feljegyezze: miként a legelső szerb királyné okot adott a válásra, s ez okok becstelenítők voltak. Éppen ama kívánságomnál fogva, hogy megegyezés jöjjön létre és ezáltal elkerültessenek azok a kellemetlen jelenetek, melyek a törvényes tárgyalásoknál előfordulhatnak, hogy felséges férjemnek alkalma nyiljék arra, hogy az ügy igazságosabb és helyesebb megbirálása által jobban legyen hangolva irántam és hogy egyetlen fiunknak, már kora gyermekségében ne kelljen látnia, mint ellenségeskednek szülei, kiket egyaránt szeret, — mélyen sajnálom, hogy a konzisztórium nem tartotta magát a törvényes rendelethez, amelyek szerint a vitás kérdést megbírálnia kellett volna. Az elégületlen házasfelek kibékítési kísérletét, úgy a büntetőtörvény 98. §-a, mint az egyházi hatóságokról szóló törvény 129, 130, 131, 132, 133, 134, 135, 142, 143 és 145-ik §§-ai is előírják. Nem szenvedhet kétséget, hogy a konzisztórium az itt idézett összes szakaszokat ismeri s nem tételezhető fel az sem, hogy nem értette volna meg azok preczíz, világos és megbízható magyarázatát. A ki tudja, mily különös súlyt fektet az egyház és a társadalom egyaránt a házasfelek békéjére, anélkül, hogy ezzel kapcsolatban a további hitvesi jogokról említést tenne, az fel fogja fogni, miért kell az idézett törvényes Tndleletnéle nem-orslágosaknak lenniök. Hogy tehát a konzisztórium miért nem járt el szigorúan a jelzett törvényes rendeletek s különösen miért nem tartotta magát a 142. és 143-adik szakaszok határozataihoz, s nem intézte el az ügyet ez értelemben, mihelyt a vitás ügy állása eléje terjesztetett, annak oka nem keresendő a törvény nem ismerésében, hanem a következő két körülmény valamelyikében : vagy abban a véleményben volt a konzisztórium, hogy Demetrius püspök már megtette Wiesbadenben a békéltetési kísérletet, vagy azt hiszi, hogy a királylyal és királynéval szemben másként kell igazságot szolgáltatni, mint azt a törvények elrendelik. Az első feltevés hamis, mivel az egyházi hatóságokról szóló törvény 7-ik §-a szerint a szerzeteseknek válási ügyekbe való avatkozása nincs megengedve, s a fődolog ez esetben, hogy későbben a szinódus is saját inkompetencziáját állította előtérbe. A második pont elfogadása azonban veszedelmes tévedés volna. A konzisztóriumnak vagy egyáltalán nincs joga a király és a királyné felett ítélni, vagy ha az ítélethozatalra jogosítva van, szigorúan tartania kell magát azokhoz az érvényben álló törvényes határozatokhoz, melyek a válási ügyekre vonatkoznak ; de minthogy az imperatív módon kifejezett kibékítési kísérletek nem történtek meg, hogy a törvénynek mégis elégtétessék, az erre vonatkozó korrekczió szükségesnek mutatkozik s a kibékítési kísérletek utólag eszközlendők. Épp igy áll a dolog azokra a törvényes rendszabályokra nézve, melyek azt a rendelést tartalmazzák, hogy a perlekedő és válást kérő házastársak személyesen tartoznak a bíróság előtt megjelenni. Ezek a törvényes rendszabályok épp oly imperatív természetűek, mint azok, melyek a kibékítési kísérletekre vonatkoznak, azzal az egyetlen különbséggel, hogy még szigorúabbak, mert nemcsak hogy megkívánják a bíróság előtt való személyes megjelenést, hanem válópörös ügyekben kifejezetten megtiltanak minden helyettesítést. (Az egyházi hatóságokról szóló törvény 140. és 141. §§-ai. Ha tehát engem meggátolnék abban, hogy a bíróság előtt személyesen megjelenhessek, és ha a konzisztóriumnak nem szabad a 140. és 141. §§-ok követelményeit és határozatait alkalmaznia, nyilvánvalólag fenforog az a szándék, hogy részemre minden védelmet lehetetlenné tegyenek s hogy fölöttem, vádlott fölött, távollétemben hozzanak ítéletet. Azt a jogot, hogy az ember a maga személyét és dolgát személyesen védhesse a bíróság előtt, és pedig nem csupán válási ügyekben, hanem minden másféle esetben is, legyen az polgári vagy büntetőügy, mindekkoráig, sem a szokásjog, sem az írott törvény idejében, sem a bíróság, sem semmiféle más hatóság, sőt soha senki a perlekedő felek közül sem nem merte megtámadni! E jog nélkül nincs igazság, és ha ezt a jogot mind e mai napig Szerbiában senkitől sem tagadták meg és senkitől sem akarták elvitatni, bizonyára senkinek sem juthat eszébe ezt a jogot a szerb királynétól megvonni. Noha jelenleg csupán arra szorítkozom, hogy a kapott válási keresetre nagyjában terjesztem elő védelmemet , már ez alkalommal is kijelentem, hogy a válásba soha bele nem egyezem, és pedig az okból nem, mert a válásra semmi törvényes ok fen nem forog, és mert érzelmeim és meggyőződésem, mint szent egyházunk hű és szerény leányának érzelmei és meggyőződései, a válásnak ellene mondanak — és mert másrészt azok a kötelezettségek, melyek teljesítésével fiamnak és a királyi méltóságnak tartozom, nekem ilyen és nem másféle eljárást és cselekvést parancsolnak. Női büszkeségemnek a kötelesség-teljesítés kérdésével szemben el kellené múlnia, és a konzisztóriumhoz intézett megkeresésem a következő : I. Kérem a konzisztóriumot, méltóztassék a polgári törvénykönyv 98. §-ának és az egyházi hatóságokról szóló törvény 129., 130., 131., 134., 135., 145. s különösen 142. és 143. §§-ainak megfelelőleg eljárni s az idézett törvények értelmében a megkívántató kibékítési kísérletek eszközlését elrendelni. II. A konzisztórium, az egyházi hatóságokról szóló törvény 133, 137, 140, 141 és 144. szakaszainak megfelelőleg és azoknak intézkedéseihez képest hívjon meg személyesen ítélőszéke elé elsősorban a kibékítési kísérletre és ha ez eredménytelen maradna, e vitás ügy elbírálására és ítélethozatalra. Egyébiránt jogom van kívánni, hogy a konzisztórium a személyes megjelenésre megidézzen, mert maga a törvény ily eljárást ír elő a konzisztóriumnak. De az engem megillető jog, hogy személyesen jelenjek meg a konzisztórium előtt ügyem védelmére, egyáltalában nem függ a konzisztórium megidézésétől és e jogomról soha sem fogok lemondani. Ha azonban erőszakosan megtagadnák tőlem e jogom gyakorolhatását, akkor ítélethozatalról sem lehet szó és akármit határoznának vagy tennének a törvényszékek, ez esetben az érvénytelen volna és egyáltalán semmiféle jogérvénynyel nem bírna. Miután a konzisztórium az egyházi hatóságokról szóló törvény 146. szakaszának értelmében és a polgári eljárás előírásához képest intézkedik, köteles követelésemet meghallgatni, ez iránt határozni és az erre vonatkozó végzést nekem kézbesittetni. A szent orthodox egyház hű és alázatos leánya Natália. Versailles, 1888. aug. 8. (20.) P JPHMHHHpÉR KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, szeptember II. A pénzügyminiszteri államtitkár fogad d. u. 5—6 óráig. A kereskedelmi államtitkár fogad délelőtt, a hivatalos órák alatt. A horvát miniszter fogad d. e 10- d. u. 2. A fővárosi egylet ülése délután 5 órakor a régi városháza tanácstermében. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9— d. n. 1. A múzeumi könyvtár nyitva d. e. 9— d. u. 1. Az állatkert nyitva egész nap. Krao majomleány is látható. Beléptidij 30 kr. Grand Café-Itestaurant de l’Opera. Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — szept. 10. Személyi hírek. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter ma reggel Pécsről Budapestre érkezett. — Lukács György belügyminiszteri államtitkár Koritniczáról a fővárosba érkezett. — Szemere Miklós nagykövetségi titkár tegnap este Budapestről Bécsbe érkezett. — Dr. Lederer Sándor min. titkár Brüsszelből, ahol a nemzetközi kiállításon hivatalos minőségben működött, Budapestre visszaérkezett. A királyné ő Felsége az egész hónapon át Mária Valéria főherczegnővel együtt Ischlben szándékszik maradni, hogy aztán október hónap első felében Triesztből Madeira szigetére menjen. Váljon Mária Valéria főherczegnő a királynét oda el fogja-e kísérni, vagy megvárja-e Gödöllőre való visszatérését, egyelőre még nincs megállapítva. Madeira szigetén a királyné néhány hétig fog maradni, aztán Gödöllőt keresi fel a Felséges asszony. Rudolf trónörökös tegnap délben Welsbe érkezett, hogy az ottani Inbilding kiállítást, s a trérüünnepélyt megtekintse. A trónörökös, kit ünnepélyesen fogadtak, azt mondotta: »Nagyon megörvendeztetett a rendkívüli kitüntetés, hogy a császár képviseletében nézhetem meg a welsi kiállítást. Ő Felsége nagyon sajnálja, hogy az államügyek tömege gátolta a megjelenésben. Bizonyára szívesen eljött volna!« A kiállítás megnézése azonban kissé nehezen ment, mert a szombati zápor a kiállítási tért annyira feláztatta, hogy a trónörökös számára deszkából külön utat kellett rakatni. A walesi herczeg kíséretével ma reggel, — mint egy távirat jelenti — Gmundenből Bécsbe érkezett. A herczeg határozott kívánságára elmaradt minden hivatalos fogadtatás, csak egy nagykövetségi tag és herczeg Esterházy Alajos, meg Broda lovassági százados, a herczeg bécsi kísérői üdvözölték az érkezőt, aki Esterházy kíséretében udvari hintón a »Grand Hotelbe« hajtatott.Fél kilenczkor Hohenlohe herczeg tisztelgett a walesi herczegnél. A délelőtt folyamán a herczeg a Hofburgba ment, hogy a királynak köszönetet mondjon azért, mivel egy huszárezred tulajdonosává nevezte ki. — Királyunk, mint egy távirat jelenti, ma délelőtt 11 órakor látogatta meg a walesi herczeget, kinél később egynegyed 1 órakor Rudolf trónörökös tett félórai látogatást. Röviddel 1 óra előtt a walesi herczeg osztrák-magyar huszárezredének ezredesi egyenruhájában, melyet a Szent István-rend nagykeresztje díszített, a Burgba hajtatott, hogy köszönetet mondjon király ő Felségének ezredtulajdonossá történt kineveztetéséért. A herczeg háromnegyed óra hosszáig időzött ő Felségénél, mire Rudolf trónörökösnél tett viszontlátogatást. Délután 2 órakor a herczeg Paget angol nagykövetnél villásreggelizett és négy órakor Ellis kíséretében háromnegyedóra hosszáig tartó látogatást tett Kálnoky grófnál a külügyminisztérium palotájában. A walesi herczeg holnap este fél 9 órakor király ő Felségével a bellovári hadgyakorlatokra, s onnan, szintén ő Felségével, Gödöllőre utazik. Simor herczegprimás veszprémi tartózkodásáról még a következőket írják: Simor herczegprimás Hornig püspökkel, dr. Steiner Fülöp prälatus, Pellet kanonok, Csernoch primási irodaigazgató, dr. Rédey Gyula püspöki titkár és Rainprecht Antal jószágkormányzó kíséretében meglátogatta az angolkisasszonyok s az irgalmas nénék zárdáit és templomait. Az angolkisasszonyok zárdáját megszemlélvén, a herczegprimás kísérőivel meglátogatta unokaöcscsét, Simor János törvényszéki bírót. Tegnap délután egy órakor a püspöki rezidencziában diszebéd volt, melyre meghívást kaptak : Steiner, Sujánszky, Márkus és Dankó prelátusok, Peller és Pap kanonokok, Rosenzweig altábornagy, Nikoladoni kapitány, dr. Laky Kristóf tervszéki elnök, Véghelyi alispán, Kolozsváry főjegyző, Kovács Imre polgármester, Ruttner Sándor, Fenyvessy képviselő, Simor törvszéki biró és Rainprecht Antal jószágkormányzó. Az ebéd után a herczegprimás a fogadóteremben czerklét tartott s a társaság mindegyik tagját megszólította. Igen hosszú ideig beszélt Véghelyi alispánnal. A megyés püspök bemutatta ez alkalommal a prímásnak Kolozsváry főjegyzőt, mint az ünnepély rendező bizottság egyik fáradhatatlan tagját. Rainprecht jószágkormányzóval gazdasági dolgokról beszélgetett a bibornokprimás, s a többi között — vonatkozással arra, hogy ő maga kormányozza jószágát, a következő tréfás megjegyzést tette: »Az én jószágkormányzóm nem ér semmit, el kellene csapni,« mire azonban a megszólított gyorsan válaszoló: »Bocsánat eminencziád, a tények mást bizonyítanak. Kár is volna felmondani az olyan jószágkormányzónak, akit alig lehet helyettesíteni.« A herczegprimás azután a jelen levőktől elbúcsúzva, visszavonult és ma, mint említettük, Budapesten át Bécsbe utazott. Közelebb három heti tartózkodásra Karlsbadba megy a herczegprimás. Pest megye központi választmánya e hó 17-én délelőtt a megyeházban ülést tart, melyen a különböző választókerületekből beérkezett felszólamlásokat tárgyalja majd. 18-án Ilkey főjegyzőnél értekezlet lesz az 1889-iki virilista névjegyzék kiigazítása czéljából. 25-én délelőtt pedig az állandó választmány a legközelebbi közgyűlés tárgyait állapítja meg. A tuberkulózis ellen. Pár év óta ezer meg ezer orvos töri a fejét abban a nagy munkában, rájönni kísérletek útján, miféle methodussal lehetne kiirtani a tüdőben a gümőkór baczillusait. Alig végződtek be azok a tárgyalások, melyeket Párisban a gümőkór speczialistáinak kongresszusa hetekig folytatott, s most Weigert berlini orvos lépett fel új methodussal, mely abban áll, hogy egy általa föltalált készülék segítségével a beteg igen magas hőmérsékű levegőt lélegzik be. Állítólag már eddig is számos szerencsés kísérlet történt. Kochama tapasztalatára támaszkodva, hogy a tuberkulózis baczillusa 37,5 Celsius foknál magasabb hőmérsék mellett nem élhet meg, olyan betegekkel, akik a tüdővész legutolsó stádiumában voltak, fokozatosan mind magasabb és magasabb hőmérsékű levegőt lélekzeltetett be, csodaszerű eredménynyel, mely — egy berlini lap szerint — orvosi körökben a legnagyobb meglepetést keltette. Tehát a tüdővész gyógyíthatósága megint nem problematikus — várjon meddig ? Egészségtani tanfolyam. A középiskolai orvosi és egészségtani tanári tanfolyamra a budapesti egyetemen, az orvoskari dékáni hivatal értesítése szerint, fel vannak véve : Bokor Gyula, Dreiszlampf Albert, Érti Géza, Felsenburg Gusztáv, Friedlieber Manó, Herzinger Ferencz, Hörl Péter, Issekucz László, Kocsis Elemér, Major Antal, Neupauer Gusztáv, Pálfi Ignácz, Révfy Jenő, Schiff Ernő, Szily József, Váli Ernő, Vécsey Jenő orvosdoktorok és Ribáry Béla szigorló orvos. Felvétetett továbbá még két honvédorvos is e tanfolyamra. Rozoga templom. A pesti alsó járás szolgabirája megkérte a megyét, hogy szakértőt küldjön ki e hó 19-ére Török-Bálint községbe, minthogy ott a templom bedőléssel fenyeget s az ottani kegyur a tetőt renováltatni nem akarja. Meixner hagyatéka. Az elhunyt bécsi színművész hagyatéka nagy meglepetést kelt. Még legjobb barátai is egészen vagyontalannak tartották a művészt, kit egy időben nagy nehezen tudtak az uzsorások karmaiból kimenteni s ki még pár héttel ezelőtt a színháztól kétszáz frtnyi előleget kért és kapott azon indokolással, hogy legsürgősebb szükségleteit sem bírja fedezni. Annál nagyobb meglepetést keltett, hogy hagyatékában tizennégyezer forint készpénzt találtak. Ezt egyetlen leánya örökli, kire még hatezer frt is száll, mely összegre elhunyt atyja biztosítva volt. Kisdednevelési kiállítás. A Mária Dorottyaegylet által a jövő évben rendezendő orsz. kisdednevelési kiállításra már érkeznek a tárgyak- Krohne és Lesemann, londoni műszerész kötszereket küldött, miket kisdedek gerinczoszlop-bántalmainál használnak. fkl4n»›u. A k L»ovle»l»o«Tolቻ«‹^l O0 ̋ JlO nyVIlltCCt) — ványokat, dr. Bartó József és Kodolányi Antal könyveket küldtek. Óriási vihar volt a napokban Beszterczén és környékén. Baracknagyságú, három-négy deka súlyú jégdarabok estek. A kertekben és a szőlőkben a vihar nagy károkat okozott. A jég a városban számtalan ablakot zúzott be. Szerencsétlenség a Dunán. Pozsonyból jelentik, hogy pénteken éjjel 11 órakor Saarndorfnál a Dunán nagy szerencsétlenség történt. A Duna-szabályozási társaság egy csónakja, melyen egy asszonyt és egy gyermeket akart két matróz a hajók egyikéhez vinni, a hajó lánczába ütődve felborult. A benne ülők mind a négyen halálukat lelték a vízben. Bébé-kiállítás és szépségverseny. A spa-i fürdőhely, melynek játékterme egy időben világszerte hirhedett volt, ismét megelevenedik. Mostani nevezetessége azonban sokkal ártatlanabb természetű, mint a régi volt. Az egykori fakó, sápadt, gond és szenvedély barázdálta arczok helyett ma az egész fürdőn csak üde gyermekpofácskákat, és érdekes női profilokat látni. Mind megannyi versenyző. Spában ugyanis vasárnap nemzetközi bébékiállítás nyílt meg, melyen a világ összes babái részt vehetnek, a tehetős szülők gyermekei diplomákért, a szegény gyermekek pedig finom pelenkák , és egyéb gyermek-érték-tárgyakért versenyezvén. A gyermek-kiállítás után rózsaleányünnep fog következni. Spa községének hölgyei közül a 18 és 25 év közt levők versenyezhetnek az erénydíjért, melynek odaítélését a hagyományos mulatságok követik. A fürdő legnevezetesebb eseménye azonban a szépségverseny lesz, melyre, mint már említettük, egész seregdíjat tűztek ki. Eddig ezerkétszázan jelentkeztek a versenyre. Elfogott bankóhamisitók. Szegeden a rendőrség elfogott egy régóta nyomozott bankóhamisitó bandát s átszállította az újvidéki törvényszékhez. A banda negyvenhárom tagból áll. Két »gyára« volt. Az egyik Szerbiában, a másik Romániában. A szerbiait Frischmann János, a romániait Titus Róbert vezette. Több mint százezer darab hamis egy forintos pénzjegyet hozott forgalomba a társaság, melyek csalódásig híven vannak utánozva. A banda legtöbb tagja Mitroviczáról és Német-Palánkáról való. Hatvanötéves fürtök. Hugo Viktor sem kerülte el a nagy írók rendes tragikumát: mindenfelől ostromolták a fiatal és öreg »tehetségek« elmeszüleményeikkel, hogy mondjon nekik ezekről véleményt. Nem csoda, hogy olykor komikus félreértések támadtak, mikor ítéletet kellett mondania oly emberek műveiről, kiknek még nevét sem hallotta soha. Egy roubaixi jóravaló kőműves is beküldte hozzá a verseit, melyekről aztán a költő így nyilatkozott: »Költeményeiből az ön szeretetreméltó egyénisége sugárzik felém: ily eszmék csak szőkefürtös ifjú főből fakadhatnak. Oh gyermekem, adja az ég, hogy ön még sokáig megőrizze a fürtöket, melyeket az aggkor kegyetlen ollója még nem érintett!« Mondják, hogy a »szőkefürtös« kőművestehetség nagyon furcsa arczot mutatott, mikor a levelet olvasta, lévén ő nem kevesebb, mint a hatvanöt éves. Párisi apróságok. A szakácsné, megemlékezve az ő kedves »földi«-jének születésnapjáról, egy pár gyönyörű fehér harisnyával állít be a kaszárnyába. A derék hadfi elérzékenyül, könyökre fakad, megköszöni az ajándékot és igy szól: »Isten áldjon meg érte, kedves galambom. Meglásd, hordani fogom míg élek.« — A klubban. »Ha én mostanában, — szól egy konzervatív képviselő — olyan valakivel találkozom, akit nem ismerek, mindig miniszter úrnak szólítom az illetőt, csak úgy találomra. Mert elgondolom magamban : Ha nem miniszter, vagy az’ volt valaha, vagy az lesz egyszer, más eset nem képzelhető.« Lapunk mai számának összes példányaihoz mellékeltük a »Kereskedelmi és Ipari Értesítő« 5. számát. E lap a kereskedelmi és ipari érdekek előmozdítását tűzte ki czéljául. Fővárosi ügyek. A villamos vasút áramfejlesztő telepének építése még mindig szünetel. A tanács, mintegy laptudósító jelenti, azért szüntette be az építkezést, mert e telep fölépítéséhez kétféle engedély szükséges, u. m. építési engedély s a közlekedési miniszter engedélye, minthogy ez vasúti építmény jellegével bír. Azonban ez utóbbit a vállalkozók nem bírták felmutatni Megjegyzendő egyébiránt, hogy ez építkezéshez az iparhatóságnak semmi köze, mert nem esik a gyárépületek kategóriájába s hirdetményes eljárás megtartásának szüksége az ipartörvény értelmében itt fenn nem forgott. A szabályok szerint pusztán a belső nagy körút (Váczi-, Károly-, Vámház-körutak) területén belül nem szabad 10 lóerejű gőzgépnél nagyobbat engedélyezni. E vonalon kívül e gépek nagyságára nézve semmi korlátozás nem foglaltatik. Építési engedélyek. A magánépítési bizottság mai ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javaslatba, u. m.: Nicholson Fülöpnek Podmaniczky-utcza 17. sz. a. három emeletes bérházra, a pesti hazai első takarékpénztárnak a II. ker. Fő-ut és Jégverem-utcza sarkán kétemeletes házra, Bergman Józsefnek Rottenbiller-utcza 4632. sz. a. kétemeletes házra, Névy Lászlónak Izabella-utcza 3276. sz. a. egyemeletes házra; a Ganz és társa czégnek Ganzutcza 12. sz. a. egyemeletes kezelési épületre; Egerzeiger Istvánnak váczi-ut 1388/64. sz. a. egyemeletes toldalékra; továbbá földszintes házakra ; id. Szenes Edének Pannonia-utcza 1272. sz. a., Czövek Istvánnak Gyömrői út 8508. sz. a., Prágai Pálnak a tisztviselői telepen, Krolupper Józsefnek Orbánhegy 7413 sz. a. Ezenkívül engedély adatik a Lukács-fürdő igazgatóságának a fürdő kőfürdő épületi része fölé az első és második emelet ráépítésére; Ballagi Mórnak Ujvásártér 24. sz. a. toldalékra, Szénási Miksának Nagytemplom-utcza 30 sz. a. toldalékra, Perei és Schacherernek Szigony-utcza 21. sz. a. toldalékra stb. A főváros gyászkönyve. Most jelent meg Körösi József szerkesztésében egy nagyobb statisztikai munka ily czimmel: »Budapest főváros halandósága az 1882 — 1885-iki években és annak okai.« Csupa táblázat, csupa szám az egész könyv. S mégis mennyi jelentőség, mily megdöbbentő s elszomorító értelem van e hideg számokban, melyek látszólag oly részvétlen pedantériával állapítják meg a főváros halandóságát és annak körülményeit. Az összhalandóság 12 évi átlaga 365 százalék, ami igen nagy szám, s azt mutatja, hogy Budapest még mindig a kontinens legegészségtelenebb városainak sorába tartozik. A könyv részletesen kimutatja, miként oszlik meg a halandósági százalék a korok, nemek, hitfelekezetek, vagyonossági fok stb. szerint. Az 1885-ik évben 9411 katholikus (5088 férfi, 4323 nő), 722 ágostai hitv. (413 férfi, 389 nő), 710 hely LG. tái a férfi 997 női, 1565 izr. (854 férfi, 711 nő), 85 gör. nem egy. (50 férfi, 35 nő), 165 egyébb felekezetű (120 férfi, 45 nő) halt meg. Amint látni, a férfiak halandósága minden felekezetnél nagyobb számot mutat, mint a nőké. Kor szerint legnagyobb a halálesetek száma a gyermekeknél az ötödik évig (a katholikusoknál 1885-ben 4117), azontúl a negyvenedik és ötvenedik év közt (950). A gyermekhalandóság a könyv legsötétebb fejezete, mely szomorú világosságot vet viszonyainkra. A halálokok közül leginkább a tüdők betegségei szerepelnek itt is épp úgy, mint a felnőtteknél. Azonkívül a bélhurut, veleszületett gyöngeség és lánggörcs fordulnak elő a legnagyobb számmal. Az egy éven aluli gyermekek közül halnak a legtöbben, s a szám a következő években folyton apad. Vagyonossági fok szerint legnagyobb számmal halnak a harmadik (szegények), utána a második (közép), azután a negyedik (ínséges) és végül legkevesebb számmal az első (gazdag) osztály gyermekei. A harmadik osztályba tartozók száma négyszer akkora, mint a többi három halálesetét öszszevéve. A negyedik osztálynál természetesen azért csekélyebb az évi halálesetek száma, mert a létszám is csekélyebb. A könyv sok tanulságot tartalmaz, de nagy kár, hogy a százalékos kimutatást mellőzi, mert csak ebből lehetne a tanulságokat valóban levonni. Az árverési csarnokok felállítására Budapest főváros egész területén kizárólagos jogot adott a kereskedelmi miniszter Bukovics Gyulának,Schulhof Gézának és Engelbach Alajosnak. Az engedély 25 évre szól. Helyi hírek. A közúti vasút téli menetrendjét most állította öszsze és nyújtotta be a fővárosi tanácshoz. A közérdekű és a nagy közönség tájékoztatására szolgáló menetrendből, mely október elsején lép életbe, közöljük a következőket : Az Újpest-köz raktári vonalon az első vonat indul Újpestről reggel 1/25-kor, Budapestről reggel 5 ó. 40 p.; az utolsó vonat indul Újpestről este 10 és Budapestről este 11-kor. — A Kőbánya-Károly kaszárnyai vonalon az első vonat indul Kőbányáról reggel 1/25-kor, Budapestről 1/26-kor, az utolsó vonat indul Kőbányáról este 10 és Budapestről este 11-kor. — A városliget-osztrák-magyar államvasút császárfürdői vonalon: Az első vonat indul a városligetből 5 ó. 20 p. reggel, a vasúttól 5 ó. 45 pkor. Az utolsó vonat indul a ligetből 1/210-kor, a vasúttól 10-kor. Reggel 8 órától este 6 óráig a vonatok a császárfürdőig közlekednek.— A Ludoviczeumóbudai vonalon az első vonat indul: a Ludoviceumtól reggel 5 órakor, Ó-Budáról 6 ó 8 -kor, az utolsó vonat a Ludoviczeumtól 9-kor, Ó-Budáról 10 órakor este. — Este 11 órakor a múzeum kitérőből az óbudai főtérig egy külön vonat indul. Az üllői útról a városligetbe és a múzeumkörútról a csömöri úton át a városligetbe a rendes vonatok közlekednek. A közvágóhidi vonalon az első vonat a közvágóhídtól reggel fél 6-kor, a váczi körútról 6 órakor indul; az utolsó vonat a közvágóhidtól este fél 10-kor, s a váczi körútról este 10 órakor indul. Ezen vonatok mindegyike a budapest-soroksárharaszti vasúthoz csatlakozik. A Lánczhidóbudai vonalon az első vonat indul Budáról fél 6-kor, Ó-Budáról 5 é. 3,8 -kor, az utolsó vonat a lánczhidtól este 9-kor, Ó-Budáról fél 10-ko