Pesti Napló, 1888. október (39. évfolyam, 271-301. szám)
1888-10-02 / 272. szám
némitaui sokféle eszközzel és sokféle módon, de azért az ily nyilatkozatoknak mégismindig megvan a maguk erkölcsi hatása. És ha maguk az illető urak, nem is vonják le a saját nyilatkozataiknak konzekvencziáit, de levonja az ország és a közvélemény. És az ily nyilatkozatok, magára a kormánypártra nézve is, ha egyelőre következmények nélkül múlnak is el, — de nem múlhatnak el visszahatás nélkül. Mert emberek, akik a közlelkiismeretnek adnak kifejezést, elnémulhatnak és visszavonulhatnak, — de az igazságok, melyeket egyszer kimondtak, többé sem el nem némulhatnak, sem vissza nem vonulhatnak. S ilyen igazság az, melyet György Endre a kormánypártnak e nagy képzettségű és kitűnő tagja, Munkácson tartott beszámoló beszédében kimondott; — hogy Magyarországon igen is a jelen kormány rendszere alatt virul a korrupczió, — s hogy »gróf Apponyi Albert legutóbbi beszédében sok igazság van; közszellemünk hanyatlik s a korrupczió mindenfele felüti fejét.« Ezeket mondta ki György Endre, és e nyilatkozatát nemcsak mi jegyezzük fel, hanem bizonyára följegyzi azt az egész ország független közvéleménye. És erre sem a kormány, sem a kormánypárti sajtó nem mondhatja el azt, hogy ez nem egyéb ellenzéki túlzásnál, ellenzéki ráfogásnál. Mert nem ellenzéki ember szájából hangzik,hanem kormánypárti képviselő hangoztatja. És ha az embernek, az ily nyilatkozatok következtében eszébe jut (hogy egyebet ne említsünk,) a temesi főispánnak legutóbb közzétett levele, ezt bizonyára sem a kormány, sem a kormánypárti sajtó nem veheti rossz néven. De távol álljon tőlünk abba a hibába, vagy egyoldalúságba esni, hogy mihelyt a kormánypártról független és bátor szót hallunk, azt rögtön ellenzéki pártszempontból fogjuk fel, magyarázzuk s mintegy a rendőrségnek bélyegét süssük reá. S ha az ellenzéki sajtó eddigelé gyakran elkövette az ilyen botűt, kívánjuk, hogy a jövőben ne kövesse el. Mert nem az a czél, hogy a kormánypártnak független nyilatkozatait visszariaszszuk azáltal, hogy rögtön felállítsuk rájuk nézve a dilemmát: vagy hallgatni, vagy rögtön kilépni a kormánypártból, hanem az, hogy a kormánypárti független szó, ha mint ilyen hangzik fel, ne legyen elfojtható, hanem nyugodt és objektív támaszt és visszhangot találjon az ország független közvéleményében. Mert semmi illúzióban nem ringatjuk magunkat az iránt, hogy mindaddig, amíg magában a kormánypártban nem támad fel a politikai önérzet, a tisztaság és tisztesség gentlemani rigorozitása s a törvényhozókhoz illő független gondolkozás: mindaddig az ellenzéknek minden erőlködése hiú és meddő, és az ország sorsának javítása nem valósítható meg, maradjon, ő a furfang furcsa logikája szerint mindent elkövet, hogy felszabaduljon. A makacs Anna ellen, ki férje becsületét életével akarja megvédelmezni, atyja, az öreg Thurán is föllép s fölháborodásában halálra kívánja küldetni. Azt mondja: a salus reipublicae kedvéért. Nem mondom éppen képtelenségnek brutuskodását; de mindenesetre okosabban és érthetőbben tenné, ha a város minden bajának forrására gondolna s a lázongó, engedetlen, cselszövő Konsul büntetésével mutatna példát. Anna már-már el van veszve; halálra ítélik, mikor bátyja, Leonard megjelenik. Ő hisz testvére ártatlanságában s a bírákat és népet megfenyegeti a visszatérendő Velitorisz haragjával, kiről nem tudhatják, akarja-e büntetni feleségét és mikép. Erre az ítélet végrehajtását elhalasztják s Annát visszakisérvén börtönébe, a harmadik felvonás izgalmain keresztül eljutottunk oda, ahol a másodiknak végén voltunk. Anna börtönben van. A porkoláb kisleányával folytatott beszélgetés után, melyben a naiv, szentimentális és frivol mesterkélten és groteszk módon keveredik össze, kétségbeesése egy Margitra emlékeztető monológban nyer kifejezést. Fölindulása a lázbeszédig fokozódik s ebből, a nála látogatni járó atyja és Borbála megtudják titkát, ártatlanságát. A Konstl vezette csőcselék életére tör, melyet ezúttal Borbála ment meg. A város kapuinál ezalatt harcz támad s a segédsereggel érkezett Velitorisz szétveri az ostromló cseheket. Bártfa meg van mentve, a szabaditó diadallal vonul be, keblére öleli feleségét, s nyilvánosan megvallja tévedését, melyet a nép hálája szívesen megbocsát neki. A jellemrajz némely fogyatkozásaira röviden utaltam a cselekvés elbeszélése közben. Azt hiszem, a dráma fő hibája is elég világosan kitűnik belőle. A kötelesség és szenvedély ütköznek össze előttünk s a corneille-i csomót a legmodernebb ízlés oldja meg. Vekitorisz a körülmények kényszerítő parancsára, de némileg a föllelkesülés hirtelenkedésével egy kötelességet vállalt magára. Minthogy nincs vesztegetni való óra, azonnal indul segélyért a királyhoz. De szenvedélye feltámadván, megszegi szavát, sőt kötelességét. A város körül vesztegelvén, hogy éjjelenkint, legalább kétszer, feleségét felkereshesse, az ostromolt Bártfát a legnagyobb veszedelemnek teszi ki. A sok hősködő beszédet, melylyel föllépett, megtagadja. Földijeit, szülőhazáját véginség, pusztulás fenyegeti miatta. Hogy a császár rá nem zúdul övéire, abban nem annyira az övé, mint inkább a véletlené az érdem. Ha Axamith erélyesebben intézi az ostromot, a városban uralkodó pártoskodás és fejetlenség mellett, nem nagy fáradságába kerülne hatalmába kerítenie Bártfát. A jók odabenn várhatnák Velitoriszt és seregét. Veszedelmök az ő kötelességmulasztásának következése lenne. Ez a kötelességmulasztás, a rá bízott főbenjáró érdekek elárulása megtörtént. Velitorisz, aki tudja, hogy csak a sietés hozhat mentséget, késlekedik, pedig épp oly jól tudja, hogy a késedelem annyi mint a pusztulás. Vétségének súlyos következései rajta kívül álló okokból elmaradhatnak, de a kiengesztelés kényszerűségét a költői igazság nem engedheti el. Ez igazság feltétele minden költői művek s csak felismerése és felmutatása által emelkedik az élet költészetté. Érvényesülésének szükségszerűségéből és következetességéből sarjad a költői hatás egyik nevezetes eleme , hiánya, megakadása, elégtelensége iránt és kijózanít. Ez nemcsak a tragikai, de mindennemű költői konczepcziónak főtörvénye, nem az iskolák kánonaiból, hanem az emberi lélek természetéből folyó. íme Velitorisz, ki igénybe veszi a tragikai hősök minden szabadalmát s kibújik nemezisük alól. A szó szentsége, a haza érdeke, az önként vállalt kötelesség mind megsértve a szenvedély elragadtatásában. A tragikai vétség elkövetve, peripetiája megnyílik. De itt aztán megzavarodik a költői, azaz a belső szükségszerűségen alapuló fejlődés, mely a vétek következéseit Velitorisz fejére hárítaná. Felségét szinte gyáván hagyja el halálos veszedelemben, pedig jól tudhatja, hogy a korabeli jogrend szerint mi vár rá. A vétségből eredő szenvedés mind egy ártatlanra, Annára hárul át, a kiengesztelést pedig ismét egy harmadik végzi, kinek neve nincs ugyan a személyek sorozatában, de szerepe számos drámában annál nevezetesebb : a Véletlen. Az a véletlen, hogy nemcsak ő késlekedett a segélyhozással, hanem Axamith is az ostrommal. A nép, melyet megszabadított, megbocsáthat neki, de mi nem szabadulunk meg fölindulásunktól. Ami a légyott jelenet után történik, csak megzavarja ezt s a megoldás ahelyett hogy lecsillapítaná, erőszakosan és művészietlenül nyomja el. A mű, a kiemelt hiányok ellenére is, nem sikertelen. Az összeütközés, melyet tárgyal, drámai természetű s fejleményei, nem tekintve a mellékszemélyeknek lélektanilag kifogás alá vehető indítékait, érdekesek, miszt a külső érdeket a mese szövésére leleményesen tudja fokozni, ami már magában a színi hatásnak nem utolsó tényezője. Előadásában költőibb szárnyalásra törekszik, de egyes sikerültebb helyein kívül, nem elég meleg, nem elég közvetetlen, nem elég jellemző. Gyakran szembetűnik, hogy elmésségét kívánja villogtatni, anélkül azonban, hogy igazán alakjaiba vagy helyzeteibe olvadna bele. Gondolatjátékai, képei nem ritkán mesterkéltek, sőt hamisak is s túlságosan megterhelt és nehézkes mondatszerkezetekben csörtetők. Helyenkint, főleg Jago- Konstil ajkán, a kényesebb ízlésről is meg-megfeledkeznek. A párbeszédeknek csak ritkán vannak szorosan összecsapó élei. De tagadhatatlan, hogy a dikézió a drámának sok lapján költői erőt sugároztat s mindegyikén legalább költői igyekezetet mutat. A Péczely-pályázatnak eddig érvényben állott s még ez alkalommal kötelező szabályzata szerint, a díj csak »jutalomra érdemes« műnek ítélhető oda. A jelen bíráló bizottság abban a véleményben volt, hogy az Akadémia tekintélyének csorbítása nélkül alkalmazhatja e kifejezést oly pályaműre, mely lényeges fogyatkozásai mellett is, kétségtelenül irodalmi színvonalon áll, költői tehetségről és törekvésről tanúskodik s a színház műsorába bizton felvehető. Tisztelettel kéri ennélfogva a bizottság általam a tekintetes Akadémiát, hogy felfogását helybenhagyván, a jutalmat Bartók Lajos Thurán Anna czímű történeti drámájának ítélje oda. Beöthy Zsolt, tehát ebből a szempontból itélve, tartjuk kiválóan fontosnak György Endre beszédét. S anélkül, hogy ellenzéki fegyvert akarnánk kovácsolni belőle, elismerjük azt még azon részeiben is, melyekben a jelenlegi kormányt bizalmával és helyeslésével veszi körül, igen fontos és kiemelkedő mozzanatnak. György Endre a kormánypárt legkiválóbb tehetségei közé tartozik és meggyőződésünk szerint, midőn választói előtt kritikát mond, semmiféle személyes vagy mellékérdekkel nem gyanúsítható. S ha ő azt mondja: »A közszellem felébresztésére kell hatni«, — erre mi csak azt felelhetjük, hogy mi ennél egyebet sem teszünk. De mindaddig míg bennünket ebben a kormánypárt független elemei nem támogatnak,mindaddig ezt a czélt elérni lehetetlen. Fővárosi ügyek. Új építkezések. A magánépítési bizottság mai ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javaslatba: u. m. dr. Weisz Izidornak a Dohány- és Terézkörút sarkán 4862. sz. a. háromemeletes bérházra, Czeiner Józsefnek II. Oszlop-utcza 2. sz. a. egyemeletes házra, Török János főkapitánynak az Istenhegyen rendőrlaktanyára, továbbá földszinti házakra , Beringer Mártonnak Mátyáshegy 4599. sz. a., Strakovics Antalnak a házépítő tisztviselők telepén, Zelnik Istvánnak a X. ker. Halom-utczában, Martarusz Andrásnénak a Rákoson, Ternyey Farkasnak I. ker. Gellérthegy 10987. sz. a., Stafer Ferencznek a Lőportári-dűlőben ezenkívül toldalékokra, Kaltenecker Istvánnak Ranolder-utcza 23. sz. a., Schubert Józsefnek Szerdahelyi-utcza 8. sz. a., Fritz Józsefnek Futó-utcza 43. sz. a., Hrabál Ágostnak Csengery-utcza 26 sz. nagyobb átalakításra , Loudan Imrének Üllői út 65 sz a; különböző építkezésekre: Örley Lajosnak a téglagyári dűlőben munkáslakházra, Weiszenbacher Endrének I. Lipótmezőn nyaralóra, Lakner János és nejének a Németvölgyben nyaralóra, melynek Adolfnak a Zugligetben nyaralóra ; elutasittattak: Schmahl Henrik, Delmedico Ágost, Teichner Jakab, Reichardt József, Chabada testvérek. Ezenkívül számos apró építkezés engedélyeztetek A főváros új temploma. Hitbuzgó katholikus főúri hölgyek adakozásából, mintegy négyszázezer forinton új templom épül most a József- és Mária-utczák sarkán. Az új templom »Jézus szent szívéhez« lesz czímezve. Ez év tavaszán kezdtek hozzá az építési munkálatokhoz. A betonozással és az alapok lerakásával már el is készültek és most a földalatti falakat építik. A templom, mely a legtisztább román stílben fog épülni, egyike lesz a főváros érdekes látnivalóinak. Kicsiny egyház lesz, de a József-utczára néző kettős tornyú főhomlokzata impozáns látványt fog nyújtani. Díszes lesz a Mária-utczára néző hosszabb oldalhomlokzat is. A templom belseje stil tekintetében a külsőnek fog megfelelni. Freskóit első hazai művészeink fogják festeni, főoltára és kórusa valóságos műremekek lesznek. A főkapu két oldalán márványtáblák fogják megörökíteni az alapító hölgyek neveit, a kiknek élén a jótékonyságáról ismert Győry Teréz grófnő áll. A Mária utczai részén kisebb klastrom is épül ama barátok számára, a kiknek gondjaira a templomot bizni fogják. Ennek az épületnek alapfalai már a földszint magasságáig értek és hideg idők beálltával az egész egyemeletes klastrom tető alá kerül. A templom alapfalait az idén csak a földszint kezdetéig építik és csak tavaszszal látnak hozzá tovább építéséhez. Az új egyház építése terv szerint három évet fog igénybe venni. A köztisztaság kérdésében ama javaslat tanulmányozásával, hogy a gépekkel való tisztogatás a főváros egyéb kerületeire is kiterjesztessék s magánvállalatnak adassék ki. Haberhauer tanácsos, a mint halljuk, már elkészült s a tárgy közelebb bizottsági tárgyalás alá kerül. KÜLÖKFÉLÉK. Napirend, október 2. A pénzügyminiszteri államtitkár fogad d. u. 5 —6 óráig. A kereskedelmi államtitkár fogad délelőtt, a hivatalos órák alatt. A horvát miniszter fogad d. e. 10- d. a 2. Őszi lóversenyek második napja délután,3 órakor. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9— d. u. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u.1 óráig Grand Café-Restaurant de l’Opera. Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világitással. Az idegenek találkozási helye. — okt. 1. Erzsébet királyné ő Felsége több havi távollét után tegnap reggel érkezett vissza Ischlből Bécsbe. Az indóházban a király ő Felsége és Rudolf trónörökös várták. Ő Felsége a legmelegebben üdvözölte, megölelte és megcsókolta felséges nejét, kinek a trónörökös kezet csókolt. A királyi pár Schönbrunnba ment, hol a királyné 6-áig marad, mikor Corfuba utazik. A Batthyány mauzóleumról egyebek közt a következőket írja a »Nemzet« mai esti lapja : A mauzóleum tervét 1869. deczemberben pendite meg a »Pesti Napló« intézve az egész gyűjtést, míg az oly összegre nem emelkedett, hogy a mauzóleum építésére ki lehetett írni a pályázatot, melyet azután, valamint az építész, a Horváth Mihály püspök elnöklete alatt alakult bizottság intézett el. A Batthyány-mauzóleum terve, az akkori deákpárti körökben nagy visszhangra talált, az első aláírók egyike Deák Ferencz volt, dr. Kemény Zsigmond pedig ez alkalommal gr. Batthyányi az »első deákpárti miniszterelnöknek« nevezte. A közönség aláírásából a mauzóleumra mintegy 30,000 frt gyűlt össze, mintegy 10,000 frtot ugyan e czélra, névtelenül, gr. Zichy Pál Ferencz adott át Horváth püspöknek. Minthogy a mauzóleum úgy volt tervezve, hogy ezt a nemzet emelje Batthyánynak, a gróf özvegye ahhoz adományával nem járulhatott, s gróf Zichy ily értelmű nyilatkozatot is tett Horváth püspök előtt. A mauzóleum, az akkor még igen fiatal Schickedanz műépítész terve szerint és vezetése alatt építtetett, az ő tervét az illető bizottság a legjobbnak találta. Igen sok költséget vettek igénybe a földmunkálatok, s a mintegy 40.000 frt építési költség elfogyott, mielőtt a mauzóleum elkészült volna. A bizottság ily készületlen állapotban adta át a mauzóleumot a fővárosnak s igy helyeztettek el ebbe, a hatvanas években, Batthyány hamvai. A mauzóleumot másfél évvel ezelőtt kitatarozták, de az ma sem kész, sőt azt mondhatni, hogy úgy, amint ma fennáll, annak semmi értelme nincs. Idomtalan faltömeg,egy mesterséges dombon. Műépítészeti szempontból valóságos absurdum. A mauzóleum két talapzatáról hiányzanak a kőoroszlánok, továbbá a magaslaton levő körfalon az egészet megkoszorúzó geniusnak kellene lenni; e jelvények adnák meg az egész műnek a tulajdonképeni értelmet. Mindez meg volt Schickedanz eredeti tervén, de nincs meg a kiépített mauzóleumon, mert hiányzott arra a költség, mely még mintegy 10,000 frtot tenne ki. Most, hogy a lapok hírei szerint Batthyány Lajosné hamvai is a mauzóleumban temettetnek el, időszerűnek tartottuk ezt fölemlíteni. A mauzóleum a fővárosé, a Deák-mauzóleum után ez a kerepesi-úti temető fődísze, drága hamvak nyughelye. A főváros, a képzőművészeti czélokra szánt évi adományait ez időszerint aligha fordíthatná jobbra, mintha teljesen kiépíttetné a Batthyány-mauzóleumot. Pozsonymegye és az Emke. Pozsony megye — mint tudósítónk táviratozza — ma tartotta közgyűlését, melyen egyebek közt az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület átiratát is előterjesztették. A közgyűlés jónak látta az átiratot egyszerűen »ad acta« rakni. Más megyék — mondja levelezőnk — az átirat intézkedéséhez képest legalább bizottságot küldenek ki; itt azt sem tették. Ez eljárást alkalmasint a városi közgyűléstől tanulták. Az Emkevel szemben legalább is nem illik ez eljárás. Nem is teszik ezt másutt, csak olyan helyen, hol vagy nem ismerik az egyesület jelentőségét, vagy nem szokták gyakorolni a hazafiságot. Pozsony megye ez utóbbiakhoz tartoznék ? Szerviták ünnepe. Abból az alkalomból, hogy a szervitarend hét alapítóját a pápa jubileumán a szentek közé igtatták, a budapesti szervita-templomban e hó 13, 14, 15 és 16-án ünnepeket tartanak. Az ünnepek sorrendje a következő : szombaton, október 13 án délután 1/24 órakor a háromnapi ünnepélyt fél órai harangszó nyitja meg. Négy órakor német szent beszéd, utána litánia fog tartatni. Este hat órakor magyar szent beszéd, utána magyar litánia lesz. Október 14, 15 és 16-án reggel 6 órakor áldásos szentmise magyar énekkel, ennek végeztével magyar szent beszéd. 7 órakor kis szentmise x/18 órakor sz. rózsafüzérű ima, 8 órakor áldásos szentmise német énekkel, 9-kor német szentbeszéd, 10-kor ünnepélyes nagy mise, 1/a 12-kor utolsó csendes szentmise. Délután 4 órakor német szentbeszéd, utána német litánia, este hat órakor magyar szentbeszéd, melyet magyar litánia követ. Október 16-án hálaének és áldással záratik be az ünnepély. XIII. Leó pápa e háromnapi ünnepélyre következő búcsúkat adott: 1. Aki e három nap alatt a penitencziatartás és az oltári szentség méltó felvétele után a szervita-rendű templomban az anyaszentegyház szándékára ájtatosan imádkozik, egyszer teljes búcsút nyer. 2. Aki e három nap alatt az isteni malaszt állapotában töredelmes szívvel a szervita templomban a szentatya szándéka szerint ájtatoskodik, e napok mindegyikén 100 éves búcsút nyer. E búcsúk a meghalt hívekre is átruházhatók. Páris utczai hirlapárulóit, kik az utóbbi időben nagyon nagy lármát csaptak s igaz és nem igaz hírek kikiáltásával kinálgatták a lapokat, a párisi rendőrfőnök egy kissé megrendszabályozta. Olaszországban már évek óta szigorúan meg van tiltva az utczai hirlapárulóknak, hogy lapjuk czimén kívül egyebet kiáltsanak, így is elég zajt csinálnak s a római korzó az esti órákban egész hosszában visszhangzik az ujságáruló ifjonczok siketítő lármájától, de legalább csak a lap czimét kiabálják: »Tribunal Riforma! Fanfulla!« Most a párisi rendőrfőnök ugyanily rendeletet adott ki s fogságbüntetés terhe alatt eltiltotta a lapárulóknak a lapban foglalt hírek kikiáltását. Legfölebb a lap czimét szabad kiáltaniok, azt is lehetőleg — csendesen. Közvetlen indokát e rendeletnek ama nagy csoportosulások képezik, melyeket különösen a Boulanger-események alkalmával az újságokat árulók idéztek elő, kik a legképtelenebb hírek kiáltásával iparkodtak vevőket szerezni. A fiumei küldöttség tagjai, kik a Deák-emléket hozták a fővárosba, tegnap búcsú tisztelgésen voltak a főváros polgármestereinél s ma reggel hazautaztak Fiuméba. Mackenzie könyve. Egy berlini lap közli amaz ajánlatot, melyet Mackenzie londoni kiadója több bécsi könyvkiadóhoz intézett a mű Ausztria-Magyarországon való kiadási jogát illetőleg. Az angol kiadó a kétszáz oldalra terjedő mű kiadási jogát háromszáz font sterlingen ajánlja fel. Kiköti, hogy a Frigyes császár betegségéről szóló jelentésnek ugyanazon a napon kell megjelenni Ausztria-Magyarországon, mint Angliában, Amerikában és Németországban. Hogy a kiadó e feltételt meg ne szeghesse, igen nagy összeget kell biztosíték gyanánt letétbe helyeznie. Az első száz fontot a szerződés megkötésekor kell lefizetnie, a második százat a munka első évének átvételekor, az utolsót pedig az utolsó év megérkezése alkalmával. Ez ajánlat egyidejűleg több kiadóhoz ment s a londoni cég ígéretet tett, hogy azzal kötelébb szerződést, ki elébb ajánlkozik. Napoleon Viktor herczeg tegnap érkezett meg Brüsszelből Turinba, hová anyját és nővérét, Aosta herczeg nejét ment látogatni, kiket hosszabb idő óta nem látott. Barátai azt tanácsolták a herczegnek, hogy a franczia kormányhoz forduljon, mely bizalmasan kijelentette, hogy a herczegnek, kérelmére, meg fogja engedni, hogy Francziaországon keresztül utazzék Turinba. Napóleon Viktor herczeg azonban e lépést nem akarta megtenni, hanem Luxembourgon és Svájczon keresztül utazott Turinba, ami majdnem kétszer akkora út, mint amely Brüsszelből Turinba Francziaországon vezet keresztül. A herczeg anyja, mint párisi lapok jelentik, arra akarja fiát rábeszélni, hogy béküljön ki atyjával, kivel jó ideje meg van hasonolva. Az akadémiai pályázatok eredménye: — okt. 1. Az akadémia ma délután 5 órakor dr. Stoczek József elnöklete alatt ülést tartott, melyen csak gyéren jelentek meg az akadémikusok, hallgatóság azonban elég akadt. Az ülés kezdetén Fraknói főtitkár felolvasta Szalay Imre közokt. miniszteri osztálytanácsosnak az akadémiához intézett következő levelét: »Tekintetes a tudományos akadémia! Boldogult apósom, Trefort Ágoston gyászoló családja nevében szabadjon a tekintetes tudományos akadémiának mélyen érzett köszönetét mondanom azon megható kegyeletért, melylyel részvétének küldöttségileg volt kegyes kifejezést adni és elhunyt elnökének tetemét palotájában helyezte ravatalra. A hogy ő élete munkásságának legnagyobb jutalmát első tudományos intézetünk elnöki állásában lelte, úgy viszont a gyászoló család azon kegyeletes tényben találta mély fájdalmának egyik fővigaszát, hogy az elhunytnak porhüvelyét azon épület csarnokából kísérhette örök nyugalomra, melyben ő az elnökséget oly méltó büszkeséggel viselte. Elköltözött szelleme kegyeletes emléket hagyjon a tudományok szent csarnokában, övéinek hálája pedig legyen ez emlék hűséges kísérője. Kérem a tek. tud. akadémiát, engedje, hogy ezúttal is mély tiszteletemnek adhassak kifejezést, melylyel maradok a tek. akadémiának alázatos szolgája, Szalay Imre osztálytanácsos. Budapest, 1888. szept. 16-án.« Ezután jelentést tett a főtitkár a szept. 30-án lejárt pályázatokról. A pályázatok eredménye a következő : I. A Teleki jutalom. E jutalomért, mely 100 arany, ez évben szomorujátékok versenyezhettek. A verses forma okvetetlen megkivántatik. A jutalmazott mű előadásra a Nemzeti színház sajátja lesz, s kiadásra a szerzőé marad. Befolyt a határidőig összesen 18 pályamű, következő sorrendben u. m.: I. »Pénz és szerelem« szomorujáték 4 felvonásban ; jeligéje : »A szerelem mindent pótol.« 2. »Antonio és Leonora« szom. ját. 5 felv.; jelige : »Szerelem és hit.« 3. »Mária« szom. ját. 3 felv.; jelige : »Eszményi és természetes.« 4. »Saul« történeti tragédia 5 felv.; jelige : »Egy régi levélen ezt írva találom.« 6. »Hilderik« tragédia 5 felv.; jelige : »Természet és akarat.« 6. »Apostata Julian« trag. 5 felv.; jelige : »Vicisti Gaulace.« 7. »Karthago« trag. 4 felv.; jelige : »A sirt, hol nemzet sülyede.« 8. »Edua« tört. trag. 3 felv.; jelige : »Hass, alkoss, gyarapits.« 9. »Vera grófnő« szomorumű 3 felv.; jelige : »A becsület a legdrágább fényűzés.« 10. »A tenger és a szárazföld« szomorúját. 5 felv.; jelige : »Tenger és szív.« 11. »A végrendelet« trag. 5 felv.; jelige : »All for love.« 12. »Lenke« tört. szomját. 5 felv.; jelige : »Ki szívben jó.« 13. »A névtelenek« trag. 3 felv.; jelige : »Küzdelmek.« 14. »Szerelem szív nélkül« dráma 3 felv.; jelige : »Türelem, kitartás legyen jelszavad.« 15. »A váradi nők« szomját. 3 felv.; jelige : »Mind hősök ők.« 16. »Julianus apostata« tört. trag. 5 felv.; jelige : »Romantikus uralkodó a trónon.« 17. »A trónért« trag. 5 felv.; jelige: »A jobbat.« 18. »A nagyság súlya« tört. trag. 5 felv. ; jelige : »Nagy fénynek, nagy az árnya.« 19. »Izabella« tört. szomorujáték 5 felv.; jelige : »Bizalom«. 29. »Nagyravágyó« tragédia 5 felv.; jelige : »Paeton«. 21. »Kleopátra« trag. 5 felv.; jelige: »Alkotás főtétele : erő.« II. Koczán jutalom. Kívántatik színmű (akár dráma, akár tragédia), melynek tárgya a hun, vagy magyar hősmondák köréből veendő, jutalma turbedi Koczán Ferencz alapítványából 100 arany. A jutalom az aránylag legjobbb műnek kiadatik. A szinszerűség és versesforma előnyül tekintetik. Befolyt a határidőig összesen 14 pályamű, u. m.: 1. »Etele« szomj. 5 fel.; jel.: »Azé az élet, a ki bírja«. 2. »Hunyor és Mogul« őskori dráma 5 fel.; jel.: »Emlékezzünk régiekről, Magyaroknak elődökről.« 3. »Etele király« trag. 4 fel. ; jel.: »Aranyszoborral nem szolgálhatok.« 4. »Buda halála« trag. 4 fel ; jel.: »Emlékezzünk régiekről.« 5. »Dengezics« trag. 5 fel.; jel.: »A törekvés is érdem. 6. »Ildikó« trag. 5 fel.; jel.: »Volt rá erőm, az anyaszeretet.« 7. »A rabnő« tört. dráma 5 fel.; jel.: »Hű maradt önmagához.« 8. »Edda« történeti dráma a hun mondakörből, 3 fel.; jel.: »Sorsodra bíztak.« 9. »Atilla halála« trag. 6 fel.; jel.: »Terra ruet, Stella cadit,« 10. »Atilla« eredeti történelmi szomorújáték, egy végjelenettel 5 fel.; jel.: »Úgy legyen!« 11. »Boár« trag. 3 fel.; jel. : »A hét vezér sajnálta benne az elhunyt derék vitézt.« 12. »Hun utódok« regényes dráma 3 fel. előjátékkal ; jel.: »Csaba írja.« 13. »Atilla nászéje« tört. dráma 3 fel.; jel. : »A legnagyobb győző az, a ki önmagát győzi meg.« 14. »Isten kardja« szomorujáték 5 fel.; jel.: »Jövünk a Capitolba.« III. Farkas-Raskó-jutalom. Hazafias költemények pályázhatnak (lehet az költemény), himnusz, óda, elégia, dal, ballada, beszélyke, tanköltemény vagy szatíra. A jutalom 100 forint, csak önálló becsű műnek adatik ki. A mű a szerző tulajdona marad, aki azt önállóan vagy valamely folyóiratban két hónap alatt tartozik kiadni ; ha ezt nem teszi, a tulajdonjog az akadémiára száll. Beérkezett a határidőre 42 pályamű és pedig : 1. »Királyhimnusz« ; jelige : L’amour dans les grandes âmes !« 2. »Hazafias költemények« ; jel.: »Pályázat a Farkas-Raskó 100 forint díjra«. 3. »Himnusz« ; jel. : »Ce n’ est pas un dieu.« 4. »Szenvedés és enyhülés« ; jel. : »Szellők, sóhajtásban vigyétek lelkemet.« 5. »Hazafias himnusz« ; jel.: »Hazáért, királyért.« 6. »A jó hazafi«, szatíra ; jel : »Vae, vae, care pater.« 7. »A szabadsághoz«, óda ; jel. : »El magyar, áll Buda még.« 8. »Királyhimnusz« ; jel. : »Éljen a király.« 9. »Az első dalt . . .« ; jel. : »Tiéd vagyok hazám.« 10. »Fecskéimhez«; jel. : »Múlt.« 11. »Atilla születése« ; jel. : »Hunn.« 12. »Tanács« ; jel. : »Ki hazájáért él és hal « 13. »Az én dalom« ; jel. : »De néked élni kell, ahhon !« 14. »A lelkiismeret«, »Mi nagyságosak«, »Szeretlek«; jelige: A beadott pályaművek czimei; 15. »Honfi dal«; jelige: »Hazádnak rendületlenül.« 16. »A hazához« ; jelige: »Isten áld meg a magyart.« 17. »Tiboldi,« ballada; jelige: »Hazádnak rendületlenül.« 18. »Vidéken ;« jelige: »Hazám földét sírva szántom.« 19. »Vigasztaló ;« jelige : »Nous concevons de l’espérance.« 20. »Előre;« jelige: »Tiéd vagyok, tiéd hazám, e szíve lélek.« 21. »Hunyady ;« jelige : »Hire, neve általános.« 22. »Nem panaszlok ;« jelige : »Nem panaszlok.« 23. »A mi korunk« satyra; jelige : »Ridiculum aevi.« 24. »A magyar király;« jelige : »Szeged nem volt, hanem lesz.« 25. »A bujdosó;« jelige : »A gyáva csügged.« 26. »Az első áldozat a Lenkey századból 1848;« jelige : »Talpra magyar.« 27. »Csonthalmoknál;« jelige : »Az össze-vissza dőlt kormos gerendák.« 28. »Keresztelőn voltam;« jelige: »Ne féltsétek a magyart.« 29. »Frangepán szakála,« elbeszélő költemény;« jelige: »A halandóság köde.« 30. »A szerelem legendája;« jelige: »Kiben szív és ész kezet fog.« 31. »Hazámhoz«; jelige: »Tanits hazaszeretetre.« 32. »Oly nagy az én bubánatom«; jelige: »Nő búm, ha sötétedni kezd.« 33. »Hazám«; jel.: »Ez a nemzet.« 34. »A nők nagyzása« ; jel.: »Magyar nőnek születtél.« 35. »Majthény mezeje«, ballada ; jel.: »A jók szive alatt, fenmaradand neve.« 36. »Egy éj regénye«, költői beszély ; jel.: »Ambitionis méta est tumba.« 37. »Mostoha kor dalnoka« ; jel.: »Mely egykor árván hangzott.« 38. »Szülőföldem« ; jel. »Hugómnak szóltam, menyem is érthet belőle.« 39. »Divatos költő« ; jel: »Semper ego auditor tantum.« 40. »Márczius 15.« ; jel.: »Hazádnak rendületlenül.« 41. »Az óda« ; jel.: ». . . . si vis me flore, dolendum.« 42 »Huszárdal« ; jel. : »Huszár, huszár.« Utólag is érkezett 2 pályamű, melyek azonban, minthogy jeligés levelük nem volt, pályázatra nem bocsájtattak; ezek: »Jó testvérek« ; jelige : »A munka szent«, »Honfidal« ; jelige : »Tiéd vagyok.« IV. Bulyovszky jutalom. Kívántatik ódái költemény, melynek tárgya lehetőleg a magyar nemzet hafias küzdelmeinek érzelem- és eszmeköréből vétessék. Jutalma: a Bulyovszky alapból 400 frt. A jutalom csak önálló becsű műnek adatik ki. Beérkezett 20 pályamű, u. m.: 1. »Honszerelmünk. A népfelkelés rendezésekor 1887«; jel.: »Omnetulis punctum.« 2. »Haza szeretet«; jel.: »Tiéd vagyok, tiéd hazám.« 3. »Széchenyi imája« ; jel.: »Hazádnak rendületlenül.« 4. »Szabadság emléke« ; jel. : »Tiéd vagyok, tiéd hazám.« 5. »Küzdés és küldetés« ; jel.: »Félre kislelkűek.« 6. »Trefort emlékezete« ; jel : »Virtus repulsae nescia sordidae.« 7. »Egy régi csatatéren«; jel.: »Veritatem regibus« 8. »Aranylánczomhoz«; jel. : »Az élet, a gondolkozóknak komédia.« 9. »Jertek csatára« ; jel.: »Egy ezredévi szenvedés.« 10. »A délvidék magyarságához« ; jelige: »Vezérszó ildom, a Zászlón : előre.« 11. »Előre, haladjunk!« jelige: »Szép napjainknak visszagondolása.« 12. »Óda Petőfi szelleméhez« ; jelige : »Ott essem el én«. 13. »Óda« (hangnyomatékos) ; jelige: »Minden rosszban van jó is«. 14. »A magyar költőkhöz« (A nemzet viharos napjai után) ; jelige: »Csak előre édes fiam«. 15. »Jeltelen sírok« ; jelige : »Ne csak istenben bizzunk, mint bizánk«. 16. »Batthyány temetése« ; jelige : »Ressurexit«. 17. »A gentry« ; jelige : »Oroszlánokkal vívtunk hajtanában«. 18. »Az elégedetlenekhez« ; jelige : »Non ebtu, neque aurum«. 19. »Az aradi vértanuk«; jelige: »Nyugosznak ők a hősfiak«. 20. »Rákóczyhoz« ; jelige : »Recrudescunt inelgti gentis Hungarae vulveus«. 21. »Petőfi szobra előtt« ; jelige : »Nem hal meg az.« Y- Fáy pályázat. Kívántatik mezőgazdasági kézikönyv. Jutalma a pesti hazai első takarékpénztáregyesület Fáy alapítványából 3000 forint. A jutalom csak az oly munkának adatik ki, mely a tudomány európai színvonalán áll. A munka szerző tulajdona marad, köteles azonban azt egy év alatt legalább 300 példányban kinyomatni s 3 példányt az első hazai takarékpénztárnak díjtalanul átadni — a jutalom csak ezen feltételek teljesítése után adatik ki. Beérkezett : egy pályamű, és pedig: 1. »Mezőgazdaságunk jelene« czim alatt; jeligéje : »Szakértelem, munka, takarékosság.« VI. Lévay pályázat. Fejtessék ki Németország valutapolitikájának előzménye , pénzügyi eredményei s közgazdasági hatásai. Jutalma a Lévay Henrik alapítványból : 500 frt. A jutalom csak önálló, tudományos becscsel biró munkának adatik ki. A mű a szerző tulajdona marad, de ha azt egy esztendő alatt ki nem adja a tulajdonjog az akadémiára száll. Beérkezett 3 pályamű, u. m. 1. czim a pályakérdés; jelige : »Nach Golde drängt.« 2. czim a pályakérdés ; jelige : »Avec les deux metaux.« 3. czim a pályakérdés; jelige: »Gold, and silver.« VII. Ullman pályázat. Magyarország közegészségi állapotának ismertetése s a bajok okai és javulás feltételei. Jutalma az Ullman alapítványból 300 frt arányban. A jutalom csak önálló becsű munkának adatik ki, a mű a szerző tulajdona marad, de ha egy év alatt ki nem adja, a tulajdonjog az akadémiára száll. Beérkezett összesen 3 pályamű u. m.: 1. Czim a pályakérdés, jelige: .A szenvedő emberiség javára.« 2. Czim a pályakérdés, jelige : »Argumenta ponderenda.« 3. Czim a pályakérdés, jelige:».... még jönni fog egy jobb kor.« Teljesen meddő maradt azonban 3 pályakérdés, melyeknek határideje szintén 1888. évi szeptember 30-án járt le, a mennyiben a határidőig egyetlen pályamű sem érkezett be e 3 pályakérdésre, melyek következők: Péczely jutalom. Magyar műtörténelmi munkára, jutalma 1000 frt aranyban. II. Lukács Krisztina jutalom. A nevezetesebb lélektani elmélet történelmi fejlődésének kritikai ismertetése,— jutalma 1000 frt. —III. A biztositó társaság jutalma: Erdély mezőgazdaságának termelési viszonyai, az utolsó két évtized alatt, jutalma: az első m. biztositó társaság alapjából 500 frt. E jelentés felolvasása után Beöthy Zsolt terjesztette elő a bíráló bizottságnak a Péczely pályázatról szóló jelentését, melyet lapunk mai tárczájában egész terjedelmében közlünk. Beöthy Zsolt előterjesztvén jelentését, az elnök indítványára megállapodott a gyűlés abban, hogy az akadémia elnökének választására nézve a jövő választmányi ülésen fog határozni. Végül tudatta Fraknói főtitkár, a felvetett kérdésre, hogy az akadémia előtt felállított hirdetési oszlopnak leendő eltávolítása végett, a városi közgyűlést megkereste, mert ez oszlop a főváros egyik monumentális épületének környezetét elcsúfítja. Több tárgy nem lévén, az ülés feloszlott, s ezután az I. osztály tartott osztályülést, melyen dr. Budenz József r. t. olvasta fel »Jelentését dr. Munkácsy Bernát vogalföldi nyelvészeti kutatásairól.« Helyi hirek. Uj katonák napja. A fővárosi kaszárnyák körül és udvarain ma vidám, mozgalmas élet uralkodott. Katonaváltás napja volt, mikor a szabadságolt katonák utolsó részét elbocsájtották, az ujonczok pedig bevonultak. Ilyenformán a kaszárnyák egész uj szint váltottak s a bucsuzás és ismerkedés igen tarka képeket produkáltak a kaszárnyák udvarán. Legjobban szerepeltek persze az önkéntesek, kik ugyan még kardtalanul illegetik magukat az utczákon, de azért folyton künn vannak, hogy láttassák magukat s azt az egyenruhát, mely bizonyos körökben az ellenállhatlanság hírében áll. Az évenként megjelenő, szokásos életeket természetesen az idén is előszedték, hogy az újdonsült önkényteseket kissé megbosszantsák. Öngyilkosság a temetőben. A Kerepesi úti temetőben ma délután egy uriasan öltözött 35—40 évesnek látszó ember jobb halántékon lőtte magát. A lövés azonban nem ölte meg s még élt, mikor a temető őrök ráakadtak. Kezével pedig egy fakeresztre mutatott, melyre e nevet irta föl: Domonkos János. Nemsokára a mentők is segítségére mentek s bevitték a dologházi kórházba, ahol most élet-halál közt lebeg. Zsebében egy tárczában egy forintot, egy lutri czédulát és egy levelet találtak. A levél Imrey Károly névre, a Fehér ló szállodába volt czimezve s tartalma ez: »Kedves barátom! Te jól tudsz mindent, én sokáig küzdöttem, hogy legyőzzem szándékomat .