Pesti Napló, 1888. október (39. évfolyam, 271-301. szám)

1888-10-02 / 272. szám

ném­itaui sokféle eszközzel és sokféle módon, de azért az ily nyilatkozatoknak mégis­­min­­dig meg­van a maguk erkölcsi hatása. És ha maguk az illető urak, nem is vonják le a sa­ját nyilatkozataiknak konzekvencziáit, de le­vonja az ország és a közvélemény.­­ És az ily nyilatkozatok, magára a kormánypártra nézve is, ha egyelőre következmények nélkül múlnak is el, — de nem múlhatnak el vissza­hatás nélkül. Mert emberek, akik a közlelkiis­­meretnek adnak kifejezést, elnémulhatnak és visszavonulhatnak, — de az igazságok, me­lyeket egyszer kimondtak, többé sem el nem némulhatnak, sem vissza nem vonulhatnak. S ilyen igazság az, melyet György Endre a kormánypártnak e nagy képzett­ségű és kitűnő tagja, Munkácson tartott be­számoló beszédében kimondott; — hogy Ma­gyarországon igen is a jelen kormány rendszere alatt virul a korrupczió, — s hogy »gróf Apponyi Albert leg­utóbbi beszédében sok igazság van; közszellemünk hanyatlik s a korrupczió mindenfele felüti fej­ét.« Ezeket mondta ki György Endre, és e nyilatkozatát nemcsak mi jegyezzük fel, ha­nem bizonyára följegyzi azt az egész ország független közvéleménye. És erre sem a kormány, sem a kor­mánypárti sajtó nem mondhatja el azt, hogy ez nem egyéb ellenzéki túlzásnál, ellenzéki ráfogásnál. Mert nem ellenzéki ember szájá­ból hangzik,hanem kormánypárti kép­viselő hangoztatja. És ha az embernek, az ily nyilatkozatok következtében eszébe jut (hogy egyebet ne említsünk,) a temesi fő­ispánnak legutóbb közzétett levele, ezt bizonyára sem a kormány, sem a kormány­­párti sajtó nem veheti rossz néven. De távol álljon tőlünk abba a hibába, vagy egyoldalúságba esni, hogy mihelyt a kormánypártról független és bátor szót hal­lunk, azt rögtön ellenzéki pártszempontból fogjuk fel, magyarázzuk s mintegy a­ rendőr­­ségnek bélyegét süssük reá. S ha az ellenzéki sajtó eddigelé gyakran elkövette az ilyen bot­űt­­, kívánjuk, hogy a jövőben ne kövesse el. Mert nem az a czél, hogy a kormánypártnak független nyilatkozatait visszariaszszuk az­ál­tal, hogy rögtön felállítsuk rájuk nézve a di­lemmát: vagy hallgatni, vagy rögtön kilépni a kormánypártból, hanem az, hogy a kor­mánypárti független szó, ha mint ilyen hang­zik fel, ne legyen elfojtható, hanem nyugodt és objektív támaszt és visszhangot találjon az ország független közvéleményében. Mert semmi illúzióban nem ringatjuk magunkat az iránt, hogy mindaddig, amíg magában a kormánypártban nem támad fel a politikai önérzet, a tisztaság és tisztesség gentle­­mani rigorozitása s a törvényho­zókhoz illő független gondolko­zás: mindaddig az ellenzéknek minden erőlködése hiú és meddő, és az ország sorsának javítása nem valósítható meg, maradjon, ő a furfang furcsa logikája szerint mindent elkövet, hogy felszabaduljon. A makacs Anna ellen, ki férje becsületét életével akarja megvédelmezni, atyja, az öreg Thurán is föllép s fölháborodá­­sában halálra kívánja küldetni. Azt mondja: a salus reipublicae kedvéért. Nem mondom éppen képtelenségnek brutuskodását; de mindenesetre oko­sabban és érthetőbben tenné, ha a város minden bajának forrására gondolna s a lázongó, engedetlen, cselszövő Konsu­l büntetésével mutatna példát. Anna már-már el van veszve; halálra ítélik, mikor bátyja, Leonard megjelenik. Ő hisz testvére ártatlanságában s a bírákat és népet megfenyegeti a visszatérendő Velitorisz haragjával, kiről nem tudhatják, akarja-e büntetni feleségét és mikép. Erre az ítélet végrehaj­tását elhalasztják s Annát visszakisérvén börtönébe, a harmadik felvonás izgalmain keresztül eljutottunk oda, ahol a másodiknak végén voltunk. Anna börtönben van. A porkoláb kis­leányával folytatott beszélgetés után, melyben a naiv, szenti­mentális és frivol mesterkélten és groteszk módon ke­veredik össze, kétségbeesése egy Margitra emlékez­tető monológban nyer kifejezést. Fölindulása a láz­beszédig fokozódik s ebből, a nála látogatni járó atyja és Borbála megtudják titkát, ártatlanságát. A Kon­st­l vezette csőcselék életére tör, melyet ezúttal Bor­bála ment meg. A város kapuinál ezalatt harcz tá­mad s a segédsereggel érkezett Velitorisz szétveri az ostromló cseheket. Bártfa meg van mentve, a sza­baditó diadallal vonul be, keblére öleli feleségét, s nyilvánosan megvallja tévedését, melyet a nép hálája szívesen megbocsát neki. A jellemrajz némely fogyatkozásaira röviden utaltam a cselekvés elbeszélése közben. Azt hiszem, a dráma fő hibája is elég világosan kitűnik belőle. A kötelesség és szenvedély ütköznek össze előttünk s a corneille-i csomót a legmodernebb ízlés oldja meg. Vekitorisz a körülmények kényszerítő parancsára, de némileg a föllelkesülés hirtelenkedésével egy köteles­séget vállalt magára. Minthogy nincs vesztegetni való óra, azonnal indul segélyért a királyhoz. De szenvedélye feltámadván, megszegi szavát, sőt köteles­ségét. A város körül vesztegelvén, hogy éjjelenkint, legalább kétszer, feleségét felkereshesse, az ostromolt Bártfát a legnagyobb veszedelemnek teszi ki. A sok hősködő beszédet, melylyel föllépett, megtagadja. Földijeit, szülő­hazáját véginség, pusztulás fenyegeti miatta. Hogy a császár rá nem zúdul övéire, abban nem annyira az övé, mint inkább a véletlené az ér­dem. Ha Axamith erélyesebben intézi az ostromot, a városban uralkodó pártoskodás és fejetlenség mellett, nem nagy fáradságába kerülne hatalmába kerítenie Bártfát. A jók odabenn várhatnák Velitoriszt és se­regét. Veszedelmök az ő kötelességmulasztásának kö­vetkezése lenne. Ez a kötelességmulasztás, a rá bí­zott főbenjáró érdekek elárulása megtörtént. Velito­risz, a­ki tudja, hogy csak a sietés hozhat mentséget, késlekedik, pedig épp oly jól tudja, hogy a késedelem annyi mint a pusztulás. Vétségének súlyos követ­kezései rajta kívül álló okokból elmaradhatnak, de a kiengesztelés kényszerűségét a költői igazság nem engedheti el. Ez igazság feltétele minden költői mű­­vek s csak felismerése és felmutatása által emel­kedik az élet költészetté. Érvényesülésének szükség­­szerűségéből és következetességéből sarjad a költői hatás egyik nevezetes eleme , hiánya, megakadása, elégtelensége iránt és kijózanít. Ez nemcsak a tragi­­kai, de mindennemű költői konczepcziónak főtörvénye, nem az iskolák kánonaiból, hanem az emberi lélek természetéből folyó. íme Velitorisz, ki igénybe veszi a tragikai hősök­­ minden szabadalmát s kibújik nemezisük alól. A szó szentsége, a haza érdeke, az önként vállalt kötelesség mind megsértve a szenvedély elragadtatásában. A tragikai vétség elkövetve, peripetiája megnyílik. De itt aztán megzavarodik a költői, azaz a belső szükség­szerűségen alapuló fejlődés, mely a vétek következé­seit Velitorisz fejére hárítaná. Felségét szinte gyá­ván hagyja el halálos veszedelemben, pedig jól tud­hatja, hogy a korabeli jogrend szerint mi vár rá. A vétségből eredő szenvedés mind egy ártatlanra, An­nára hárul át, a kiengesztelést pedig ismét egy har­madik végzi, kinek neve nincs ugyan a személyek so­rozatában, de szerepe számos drámában annál neve­zetesebb : a Véletlen. Az a véletlen, hogy nemcsak ő késlekedett a segélyhozással, hanem Axamith is az ostrommal. A nép, melyet megszabadított, megbocsát­hat neki, de mi nem szabadulunk meg fölindulásunk­tól. A­mi a légyott­ jelenet után történik, csak meg­zavarja ezt s a megoldás a­helyett hogy lecsillapítaná, erőszakosan és művészietlenül nyomja el. A mű, a kiemelt hiányok ellenére is, nem si­kertelen. Az összeütközés, melyet tárgyal, drámai természetű s fejleményei, nem tekintve a melléksze­mélyeknek lélektanilag kifogás alá vehető indítékait, érdekesek, miszt a külső érdeket a mese szövésére leleményesen tudja fokozni, ami már magában a színi hatásnak nem utolsó tényezője. Előadásában költőibb szárnyalásra törekszik, de egyes sikerül­tebb helyein kívül, nem elég meleg, nem elég közve­­tetlen, nem elég jellemző. Gyakran szembetűnik, hogy elmésségét kívánja villogtatni, anélkül azonban, hogy igazán alakjaiba vagy helyzeteibe olvadna bele. Gondolatjátékai, képei nem ritkán mesterkéltek, sőt hamisak is s túlságosan megterhelt és nehézkes mon­datszerkezetekben csörtetők. Helyenkint, főleg Jago- Konstil ajkán, a kényesebb ízlésről is meg-megfeled­­keznek. A párbeszédeknek csak ritkán vannak szoro­san összecsapó élei. De tagadhatatlan, hogy a dikézió a drámának sok lapján költői erőt sugároztat s mind­egyikén legalább költői igyekezetet mutat. A Péczely-pályázatnak eddig érvényben állott s még ez alkalommal kötelező szabályzata szerint, a díj csak »jutalomra érdemes« műnek ítélhető oda. A jelen bíráló bizottság abban a véleményben volt, hogy az Akadémia tekintélyének csorbítása nélkül alkal­mazhatja e kifejezést oly pályaműre, mely lényeges fogyatkozásai mellett is, kétségtelenül irodalmi szín­vonalon áll, költői tehetségről és törekvésről tanúsko­dik s a színház műsorába bizton felvehető. Tisztelet­tel kéri ennélfogva a bizottság általam a tekintetes Akadémiát, hogy felfogását helybenhagyván, a jutal­mat Bartók Lajos Thurán Anna czímű történeti drámájának ítélje oda.­ ­ Beöthy Zsolt, t­ehát ebből a szempontból itélve, tart­juk kiválóan fontosnak György Endre beszé­dét. S a­nélkül, hogy ellenzéki fegyvert akar­nánk kovácsolni belőle, elismerjük azt még azon részeiben is, melyekben a jelenlegi kormányt bizalmával és helyeslésével ve­szi körül,­­ igen fontos és kiemelkedő mozzanatnak. György Endre a kormány­párt legkiválóbb tehetségei közé tartozik és meggyőződésünk szerint, midőn választói előtt kritikát mond, semmiféle személyes vagy mellékérdekkel nem gyanúsítható. S ha ő azt mondja: »A közszellem felébresztésére kell hatni«, — erre mi csak azt felelhetjük, hogy mi ennél egyebet sem teszünk. De mindaddig míg bennünket ebben a kormánypárt függet­len elemei nem támogatnak,­­mindaddig ezt a czélt elérni lehetetlen. Fővárosi ügyek. Új építkezések. A magánépítési bizottság mai ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javaslatba: u. m. dr. Weisz Izidornak a Dohány- és Terézkörút sarkán 4862. sz. a. háromemeletes bér­házra, Czeiner Józsefnek II. Oszlop-utcza 2. sz. a. egyemeletes házra, Török János főkapitánynak az Istenhegyen rendőrlaktanyára, továbbá földszinti há­zakra , Beringer Mártonnak Mátyáshegy 4599. sz. a., Strakovics Antalnak a házépítő tisztviselők telepén, Zelnik Istvánnak a X. ker. Halom-utczában, Mar­­tarusz Andrásnénak a Rákoson, Ternyey Farkas­nak I. ker. Gellérthegy 10987. sz. a., Stafer Fe­­rencznek a Lőportári-dűlőben ezenkívül toldalé­kokra, Kaltenecker Istvánnak Ranolder-utcza 23. sz. a., Schubert Józsefnek Szerdahelyi-utcza 8. sz. a., Fritz Józsefnek Futó-utcza 43. sz. a., Hrabál Ágostnak Csengery-utcza 26 sz. nagyobb átalakítás­ra , Loudan Imrének Üllői út 65 sz a; különböző építkezésekre: Örley Lajosnak a téglagyári dűlőben munkáslakházra, Weiszenbacher Endrének I. Lipót­­mezőn nyaralóra, Lakner János és nejének a Német­völgyben nyaralóra, melynek Adolfnak a Zugligetben nyaralóra ; elutasittattak: Schmahl Henrik, Delme­­dico Ágost, Teichner Jakab, Reichardt József, Cha­­bada testvérek. Ezenkívül számos apró építkezés en­gedélyeztetek A főváros új temploma. Hitbuzgó katholikus fő­úri hölgyek adakozásából, mintegy négyszázezer fo­rinton új templom épül most a József- és Mária-ut­­czák sarkán. Az új templom »Jézus szent szí­véhez« lesz czímezve. Ez év tavaszán kezdtek hozzá az építési munká­latokhoz. A betonozással és az alapok lerakásával már el is készültek és most a földalatti falakat építik.­ A templom, mely a legtisztább román stílben fog épülni, egyike lesz a főváros érdekes látnivalóinak. Kicsiny egyház lesz, de a József-utczára néző kettős tornyú főhomlokzata impozáns látványt fog nyújtani. Díszes lesz a Mária-utczára néző hosszabb oldalhom­lokzat is. A templom belseje stil tekintetében a kül­sőnek fog megfelelni. Freskóit első hazai művészeink fogják festeni, főoltára és kórusa valóságos műreme­kek lesznek. A főkapu két oldalán márványtáblák fogják megörökíteni az alapító hölgyek neveit, a kik­nek élén a jótékonyságáról ismert G­y­ő­r­y Teréz grófnő áll. A Mária­ utczai részén kisebb klastrom is épül ama barátok számára, a kiknek gondjaira a templomot bizni fogják. Ennek az épületnek alapfalai már a földszint magasságáig értek és hideg idők be­álltával az egész egyemeletes klastrom tető alá kerül. A templom alapfalait az idén csak a földszint kezde­téig építik és csak tavaszszal látnak hozzá tovább építéséhez. Az új egyház építése terv szerint három évet fog igénybe venni. A köztisztaság kérdésében ama javaslat tanul­mányozásával, hogy a gépekkel való tisztogatás a főváros egyéb kerületeire is kiterjesztessék s magánvállalatnak adassék ki. Haberhauer tanácsos, a mint halljuk, már elkészült s a tárgy közelebb bizott­sági tárgyalás alá kerül. KÜLÖKFÉLÉK. Napirend, október 2. A pénzügyminiszteri államtitkár fogad d. u. 5 —6 óráig. A kereskedelmi államtitkár fogad dél­előtt, a hivatalos órák alatt. A horvát miniszter fogad d. e. 10- d. a 2. Őszi lóversenyek második napja délután­­­,3 órakor. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9— d. u. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u.1 óráig Grand C­a­f­é-R­est­au­rant de l’Opera. An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyi­ségek villamos világitással. Az idegenek találkozási helye. — okt. 1. Erzsébet királyné ő Felsége több havi távollét után tegnap reggel érkezett vissza Ischlből Bécsbe. Az indóházban a király ő Felsége és Rudolf trónörö­kös várták. Ő Felsége a legmelegebben üdvözölte, megölelte és megcsókolta felséges nejét, kinek a trón­örökös kezet csókolt. A királyi pár Schönbrunnba ment, hol a királyné 6-áig marad, mikor Corfuba utazik. A Batthyány mauzóleumról egyebek közt a kö­vetkezőket írja a »Nemzet« mai esti lapja : A mauzó­leum tervét 1869. deczemberben pendite meg a »Pesti Napló« intézve az egész gyűjtést, míg az oly összegre nem emelkedett, hogy a mauzóleum építésére ki lehetett írni a pályázatot, melyet azután, valamint az építész, a Horváth Mihály püspök el­nöklete alatt alakult bizottság intézett el. A Batthyány-mauzóleum terve, az akkori deákpárti körökben nagy visszhangra talált, az első alá­írók egyike Deák Ferencz volt, dr. Kemény Zsigmond pedig ez alkalommal gr. Batthyányi az »első deákpárti miniszterelnöknek« nevezte. A kö­zönség aláírásából a mauzóleumra mintegy 30,000 frt gyűlt össze, mintegy 10,000 frtot ugyan e czélra, névtelenül, gr. Zichy Pál Ferencz adott át Hor­váth püspöknek. Minthogy a mauzóleum úgy volt tervezve, hogy ezt a nemzet emelje Batthyánynak, a gróf özvegye ahhoz adományával nem járulhatott, s gróf Zichy ily értelmű nyilatkozatot is tett Horváth püspök előtt. A mauzóleum, az akkor még igen fiatal Schickedanz műépítész terve sze­rint és vezetése alatt építtetett, az ő tervét az illető bizottság a legjobbnak találta. Igen sok költséget vettek igénybe a földmunkálatok, s a mintegy 40.000 frt építési költség elfogyott, mielőtt a mauzóleum el­készült volna. A bizottság ily készületlen állapotban adta át a mauzóleumot a fővárosnak s igy helyeztet­tek el ebbe, a hatvanas években, Batthyány hamvai. A mauzóleumot másfél évvel ezelőtt kitatarozták, de az ma sem kész, sőt azt mondhatni, hogy úgy, a­mint ma fennáll, annak sem­mi értelme nincs. Idomtalan faltömeg,egy mes­terséges dombon. Műépítészeti szempontból valóságos absurdum. A mauzóleum két talapzatáról hiány­zanak a k­ő­o­r­o­s­z­l­á­n­o­k, továbbá a magasla­ton levő körfalon az egészet megkoszorúzó geniusnak kellene lenni; e jelvények adnák meg az egész műnek a tulajdonképeni értelmet. Mindez meg volt Schickedanz eredeti tervén, de nincs meg a kiépített mauzóleumon, mert hiányzott arra a költség, mely még mintegy 10,000 frtot tenne ki. Most, hogy a lapok hírei szerint Batthyány Lajosné hamvai is a mauzóleumban temettetnek el, időszerűnek tartot­tuk ezt fölemlíteni. A mauzóleum a fővárosé, a Deák-mauzóleum után ez a kerepesi-úti temető fődí­­sze, drága hamvak nyughelye. A főváros, a képző­művészeti czélokra szánt évi adományait ez idősze­­rint aligha fordíthatná j­obbra, mintha teljesen kiépíttetné a Batthyány-mau­­zóleumot. Pozsonymegye és az Emke. Pozsony megye — mint tudósítónk táviratozza — ma tartotta közgyűlé­sét, melyen egyebek közt az erdélyrészi magyar köz­művelődési egyesület átiratát is előterjesztették. A közgyűlés jónak látta az átiratot egyszerűen »ad acta« rakni. Más megyék — mondja levelezőnk — az átirat intézkedéséhez képest legalább bizottságot küldenek ki; itt azt sem tették. Ez eljárást­­ alkal­masint a v­á­r­o­s­i közgyűléstől tanulták. Az Emke­­vel szemben legalább is nem illik ez eljárás. Nem is teszik ezt másutt, csak olyan helyen, hol vagy nem ismerik az egyesület jelentőségét, vagy nem szok­ták gyakorolni a hazafiságot. Pozsony megye ez utóbbiakhoz tartoznék ? Szerviták ünnepe. Abból az alkalomból, hogy a szervitarend hét alapítóját a pápa jubileumán a szen­tek közé igtatták, a budapesti szervita-templomban e hó 13, 14, 15 és 16-án ünnepeket tartanak. Az ünne­pek sorrendje a következő : szombaton, október 13 án délután 1/24 órakor a háromnapi ünnepélyt fél órai harangszó nyitja meg. Négy órakor német szent beszéd, utána litánia fog tartatni. Este hat órakor ma­gyar szent beszéd, utána magyar litánia lesz. Október 14, 15 és 16-án reggel 6 órakor áldásos szent­mise magyar énekkel, ennek végeztével magyar szent beszéd. 7 órakor kis szentmise x/18 órakor sz. rózsafüzérű ima, 8 órakor áldásos szentmise német énekkel, 9-kor német szentbeszéd, 10-kor ünnepélyes nagy mise, 1/a 12-kor utolsó csendes szentmise. Délután 4 órakor német szentbeszéd, utána német litánia, este hat órakor ma­gyar szentbeszéd, melyet magyar litánia követ. Októ­ber 16-án hálaének és áldással záratik be az ünne­pély. XIII. Leó pápa e háromnapi ünnepélyre követ­kező búcsúkat adott: 1. A­ki e három nap alatt a penitencziatartás és az oltári szentség méltó felvétele után a szervita-rendű templomban az anyaszentegyház szándékára ájtatosan imádkozik, egyszer teljes búcsút nyer. 2. A­ki e három nap alatt az isteni malaszt álla­potában töredelmes szívvel a szervita templomban a szent­atya szándéka szerint ájtatoskodik, e napok mindegyikén 100 éves búcsút nyer. E búcsúk a meg­halt hívekre is átruházhatók. Páris utczai hirlapárulóit, kik az utóbbi időben nagyon nagy lármát csaptak s igaz és nem igaz hírek kikiáltásával kinálgatták a lapokat, a párisi rendőr­főnök egy kissé megrendszabályozta. Olaszországban már évek óta szigorúan meg van tiltva az utczai hir­­lapárulóknak, hogy lapjuk czimén kívül egyebet ki­áltsanak, így is elég zajt csinálnak s a római korzó az esti órákban egész hosszában visszhangzik az uj­­ságáruló ifjonczok siketítő lármájától, de legalább csak a lap czimét kiabálják: »Tribunal Riforma! Fanfulla!« Most a párisi rendőrfőnök ugyanily ren­deletet adott ki s fogságbü­ntetés terhe alatt eltiltotta a lapárulóknak a lapban foglalt hírek kikiáltását. Legfölebb a lap czimét szabad kiáltaniok, azt is le­hetőleg — csendesen. Közvetlen indokát e rendelet­nek ama nagy csoportosulások képezik, melyeket kü­lönösen a Boulanger-események alkalmával az újsá­gokat árulók idéztek elő, kik a legképtelenebb hírek kiáltásával iparkodtak vevőket szerezni. A fiumei küldöttség tagjai, kik a Deák-emléket hozták a fővárosba, tegnap búcsú tisztelgésen voltak a főváros polgármestereinél s ma reggel hazautaztak Fiuméba. Mackenzie könyve. Egy berlini lap közli amaz ajánlatot, melyet Mackenzie londoni kiadója több bécsi könyvkiadóhoz intézett a mű Ausztria-Magyar­­országon való kiadási jogát illetőleg. Az angol kiadó a kétszáz oldalra terjedő mű kiadási jogát háromszáz font sterlingen ajánlja fel. Kiköti, hogy a Frigyes császár betegségéről szóló jelentésnek ugyanazon a napon kell megjelenni Ausztria-Magyarországon, mint Angliában, Amerikában és Németországban. Hogy a kiadó e feltételt meg ne szeghesse, igen nagy összeget kell biztosíték gyanánt letétbe helyeznie. Az első száz fontot a szerződés megkötésekor kell lefizet­nie, a második százat a munka első évének átvétele­kor, az utolsót pedig az utolsó év megérkezése alkal­mával. Ez ajánlat egyidejűleg több kiadóhoz ment s a londoni c­ég ígéretet tett­, hogy azzal köt­elébb szerződést, ki elébb ajánlkozik. Napoleon Viktor herczeg tegnap érkezett meg Brüsszelből Turinba, hová anyját és nővérét, Aosta herczeg nejét ment látogatni, kiket hosszabb idő óta nem látott. Barátai azt tanácsolták a herczegnek, hogy a franczia kormányhoz forduljon, mely bizalma­san kijelentette, hogy a herczegnek, kérelmére, meg fogja engedni, hogy Francziaországon keresztül utaz­zék Turinba. Napóleon Viktor herczeg azonban e lé­pést nem akarta megtenni, hanem Luxembourgon és Svájczon keresztül utazott Turinba, a­mi majdnem kétszer akkora út, mint a­mely Brüsszelből Turinba Francziaországon vezet keresztül. A herczeg anyja, mint párisi lapok jelentik, arra akarja fiát rábeszélni, hogy béküljön ki atyjával, kivel jó ideje meg van ha­­sonolva. Az akadémiai pályázatok eredménye: — okt. 1. Az akadémia ma délután 5 órakor dr. Stoczek József elnöklete alatt ülést tartott, melyen csak gyé­ren jelentek meg az akadémikusok, hallgatóság azon­ban elég akadt. Az ülés kezdetén Fraknói főtitkár felolvasta Szalay Imre közokt. miniszteri osztálytaná­csosnak az akadémiához intézett következő levelét: »Tekintetes a tudományos akadémia! Boldogult apósom, Trefort Ágoston gyászoló családja nevében szabadjon a tekintetes tudományos akadémiának mélyen érzett köszönetét mondanom azon megható kegyeletért, melylyel részvétének küldöttségileg volt kegyes kifejezést adni és elhunyt elnökének tete­mét palotájában helyezte ravatalra. A hogy ő élete munkásságának legnagyobb jutalmát első tu­dományos intézetünk elnöki állásában lelte, úgy viszont a gyászoló család azon kegyeletes tény­ben találta mély fájdalmának egyik fővigaszát, hogy az elhunytnak porhüvelyét azon épület csar­nokából kísérhette örök nyugalomra, melyben ő az elnökséget oly méltó büszkeséggel viselte. El­költözött szelleme kegyeletes emléket hagyjon a tu­dományok szent csarnokában, övéinek hálája pedig legyen ez emlék hűséges kísérője. Kérem a tek. tud. akadémiát, engedje, hogy ezúttal is mély tiszteletem­nek adhassak kifejezést, melylyel maradok a tek. akadémiának alázatos szolgája, Szalay Imre osztály­­tanácsos. Budapest, 1888. szept. 16-án.« Ezután jelentést tett a főtitkár a szept. 30-án lejárt pályázatokról. A pályázatok eredménye a következő : I. A Teleki jutalom. E jutalomért, mely 100 arany, ez évben szomorujátékok versenyezhettek. A verses forma okvetetlen megkivántatik. A jutalmazott mű előadásra a Nemzeti színház sajátja lesz, s kia­dásra a szerzőé marad. Befolyt a határidőig összesen 18 pályamű, következő sorrendben u. m.: I. »Pénz és szerelem« szomorujáték 4 felvonásban ; jeligéje : »A szerelem mindent pótol.« 2. »Antonio és Leo­nora« szom. ját. 5 felv.; jelige : »Szerelem és hit.« 3. »Má­ria« szom. ját. 3 felv.; jelige : »Eszményi és természetes.« 4. »Saul« történeti tragédia 5 felv.; jelige : »Egy régi le­vélen ezt írva találom.« 6. »Hilderik« tragédia 5 felv.; jelige : »Természet és akarat.« 6. »Apostata Julian« trag. 5 felv.; jelige : »Vicisti Gaulace.« 7. »Karthago« trag. 4 felv.; jelige : »A sirt, hol nemzet sülyede.« 8. »Edua« tört. trag. 3 felv.; jelige : »Hass, alkoss, gyarapits.« 9. »Vera grófnő« szomorumű 3 felv.; jelige : »A becsület a legdrá­gább fényűzés.« 10. »A tenger és a szárazföld« szomorúját. 5 felv.; jelige : »Tenger és szív.« 11. »A végrendelet« trag. 5 felv.; jelige : »All for love.« 12. »Lenke« tört. szomját. 5 felv.; jelige : »Ki szívben jó.« 13. »A névtelenek« trag. 3 felv.; jelige : »Küzdelmek.« 14. »Szerelem szív nélkül« dráma 3 felv.; jelige : »Türelem, kitartás legyen jelsza­vad.« 15. »A váradi nők« szomját. 3 felv.; jelige : »Mind hősök ők.« 16. »Julianus apostata« tört. trag. 5 felv.; je­lige : »Romantikus uralkodó a trónon.« 17. »A trónért« trag. 5 felv.; jelige: »A jobbat.« 18. »A nagyság súlya« tört. trag. 5 felv. ; jelige : »Nagy fénynek, nagy az árnya.« 19. »Izabella« tört. szomorujáték 5 felv.; jelige : »Biza­lom«. 29. »Nagyravágyó« tragédia 5 felv.; jelige : »Pae­­ton«. 21. »Kleopátra« trag. 5 felv.; jelige: »Alkotás fő­tétele : erő.« II. Koczán jutalom. Kívántatik színmű (akár dráma, akár tragédia), melynek tárgya a hun, vagy magyar hősmondák köréből veendő, jutalma turbedi Koczán Ferencz alapítványából 100 arany. A juta­lom az aránylag legjobbb műnek kiadatik. A szin­­szerűség és versesforma előnyül tekintetik. Befolyt a határidőig összesen 14 pályamű, u. m.: 1. »Etele« szomj. 5 fel.; jel.: »Azé az élet, a ki bírja«. 2. »Hunyor és Mogul« őskori dráma 5 fel.; jel.: »Emlékezzünk régiekről, Magyaroknak elődökről.« 3. »Etele király« trag. 4 fel. ; jel.: »Aranyszoborral nem szol­gálhatok.« 4. »Buda halála« trag. 4 fel ; jel.: »Emlékez­zünk régiekről.« 5. »Dengezics« trag. 5 fel.; jel.: »A törek­vés is érdem. 6. »Ildikó« trag. 5 fel.; jel.: »Volt rá erőm, az anyaszeretet.« 7. »A rabnő« tört. dráma 5 fel.; jel.: »Hű maradt önmagához.« 8. »Edda« történeti dráma a hun mondakörből, 3 fel.; jel.: »Sorsodra bíztak.« 9. »Atilla halála« trag. 6 fel.; jel.: »Terra ruet, Stella cadit,« 10. »Atilla« eredeti történelmi szomorújáték, egy végje­lenettel 5 fel.; jel.: »Úgy legyen!« 11. »Boár« trag. 3 fel.; jel. : »A hét vezér sajnálta benne az elhunyt derék vitézt.« 12. »Hun utódok« regényes dráma 3 fel. előjá­tékkal ; jel.: »Csaba írja.« 13. »Atilla nászéje« tört. dráma 3 fel.; jel. : »A legnagyobb győző az, a ki önmagát győzi meg.« 14. »Isten kardja« szomorujáték 5 fel.; jel.: »Jövünk a Capitol­ba.« III. Farkas-Raskó-jutalom. Hazafias költemé­nyek pályázhatnak (lehet az költemény), himnusz, óda, elégia, dal, ballada, beszélyke, tanköltemény vagy szatíra. A jutalom 100 forint, csak önálló be­csű műnek adatik ki. A mű a szerző tulajdona ma­rad, a­ki azt önállóan vagy valamely folyóiratban két hónap alatt tartozik kiadni ; ha ezt nem teszi, a tu­lajdonjog az akadémiára száll. Beérkezett a határ­időre 42 pályamű és pedig : 1. »Királyhimnusz« ; jelige : L’amour dans les gran­­des âmes !« 2. »Hazafias költemények« ; jel.: »Pályázat a Farkas-Raskó 100 forint díjra«. 3. »Himnusz« ; jel. : »Ce n’ est pas un dieu.« 4. »Szenvedés és enyhülés« ; jel. : »Szellők, sóhajtásban vigyétek lelkemet.« 5. »Hazafias himnusz« ; jel.: »Hazáért, királyért.« 6. »A jó hazafi«, szatíra ; jel : »Vae, vae, care pater.« 7. »A szabadsághoz«, óda ; jel. : »El magyar, áll Buda még.« 8. »Királyhim­nusz« ; jel. : »Éljen a király.« 9. »Az első dalt . . .« ; jel. : »Tiéd vagyok hazám.« 10. »Fecskéimhez«; jel. : »Múlt.« 11. »Atilla születése« ; jel. : »Hunn.« 12. »Tanács« ; jel. : »Ki hazájáért él és hal « 13. »Az én dalom« ; jel. : »De néked élni kell, ah­hon !« 14. »A lelkiisme­ret«, »Mi nagyságosak«, »Szeretlek«; jelige: A be­adott pályaművek czimei; 15. »Honfi­ dal«; jelige: »Hazádnak rendületlenül.« 16. »A hazához« ; jel­­ige: »Isten áld meg a magyart.« 17. »Tiboldi,« ballada; jelige: »Hazádnak rendületlenül.« 18. »Vidéken ;« jelige: »Hazám földét sírva szántom.« 19. »Vigasztaló ;« jelige : »Nous concevons de l’espérance.« 20. »Előre;« jelige: »Tiéd vagyok, tiéd hazám, e szív­e lélek.« 21. »Hunyady ;« jelige : »Hire, neve általános.« 22. »Nem panaszlok ;« jel­ige : »Nem panaszlok.« 23. »A mi korunk« satyra; jelige : »Ridiculum aevi.« 24. »A magyar király;« jelige : »Szeged nem volt, hanem lesz.« 25. »A bujdosó;« jelige : »A gyáva csügged.« 26. »Az első áldozat a Lenkey századból 1848;« jelige : »Talpra magyar.« 27. »Csonthalmoknál;« jelige : »Az össze-vissza dőlt kormos gerendák.« 28. »Keresz­telőn voltam;« jelige: »Ne féltsétek a magyart.« 29. »Frangepán szakála,« elbeszélő költemény;« jelige: »A halandóság köde.« 30. »A szerelem legendája;« jelige: »Kiben szív és ész kezet fog.« 31. »Hazám­hoz«; jelige: »Tanits hazaszeretetre.« 32. »Oly nagy az én bubánatom«; jelige: »Nő búm, ha sötétedni kezd.« 33. »Hazám«; jel.: »Ez a nemzet.« 34. »A nők nagyzása« ; jel.: »Magyar nőnek születtél.« 35. »Majthény mezeje«, ballada ; jel.: »A jók szive alatt, fenmaradand neve.« 36. »Egy éj regénye«, költői beszély ; jel.: »Ambi­­tionis méta est tumba.« 37. »Mostoha kor dalnoka« ; jel.: »Mely egykor árván hangzott.« 38. »Szülőföldem« ; jel. »Hugómnak szóltam, menyem is érthet belőle.« 39. »Diva­tos költő« ; jel: »Semper ego auditor tantum.« 40. »Már­­czius 15.« ; jel.: »Hazádnak rendületlenül.« 41. »Az óda« ; jel.: ». . . . si vis me flore, dolendum.« 42 »Huszárdal« ; jel. : »Huszár, huszár.« Utólag is érkezett 2 pályamű, me­lyek azonban, minthogy jeligés levelük nem volt, pályá­zatra nem bocsájtattak; ezek: »Jó testvé­rek« ; jelige : »A munka szent«, »Honfidal« ; jelige : »Tiéd vagyok.« IV. Bulyovszky jutalom. Kívántatik ódái költe­mény, melynek tárgya lehetőleg a magyar nemzet ha­­fias küzdelmeinek érzelem- és eszmeköréből vétessék. Jutalma: a Bulyovszky alapból 400 frt. A jutalom csak önálló becsű műnek adatik ki. Beérkezett 20 pá­lyamű, u. m.: 1. »Honszerelmünk. A népfelkelés rendezésekor 1887«; jel.: »Omne­tulis punctum.« 2. »Haza szeretet«; jel.: »Tiéd vagyok, tiéd hazám.« 3. »Széchenyi imája« ; jel.: »Hazádnak rendületlenül.« 4. »Szabadság emléke« ; jel. : »Tiéd vagyok, tiéd hazám.« 5. »Küzdés és külde­tés« ; jel.: »Félre kislelkűek.« 6. »Trefort emlékezete« ; jel : »Virtus repulsae nescia sordidae.« 7. »Egy régi csa­tatéren«; jel.: »Veritatem regibus« 8. »Aranylánczom­­hoz«; jel. : »Az élet, a gondolkozóknak komédia.« 9. »Jertek csatára« ; jel.: »Egy ezredévi szenvedés.« 10. »A délvidék magyarságához« ; jelige: »Vezérszó il­dom, a Zászlón : előre.« 11. »Előre, haladjunk!« jelige: »Szép napjainknak visszagondolása.« 12. »Óda Petőfi szelleméhez« ; jelige : »Ott essem el én«. 13. »Óda« (hang­nyomatékos) ; jelige: »Minden rosszban van jó is«. 14. »A magyar költőkhöz« (A nemzet viharos napjai után) ; jelige: »Csak előre édes fiam«. 15. »Jeltelen sírok« ; jelige : »Ne csak istenben bizzunk, mint bizánk«. 16. »Batthyány temetése« ; jelige : »Ressurexit«. 17. »A gentry« ; jelige : »Oroszlánokkal vívtunk hajta­nában«. 18. »Az elégedetle­nekhez« ; jelige : »Non ebtu, neque aurum«. 19. »Az aradi vértanuk«; jelige: »Nyugosznak ők a hősfiak«. 20. »Rá­­kóczyhoz« ; jelige : »Recrudescunt inelgti gentis Hun­­garae vulveus«. 21. »Petőfi szobra előtt« ; jelige : »Nem hal meg az.« Y- Fáy pályázat. Kívántatik mezőgazdasági kézi­könyv. Jutalma a pesti hazai első takarékpénztár­egyesület Fáy alapítványából 3000 forint. A jutalom csak az oly munkának adatik ki, mely a tudomány európai színvonalán áll. A munka szerző tulajdona marad, köteles azonban azt egy év alatt legalább 300 példányban kinyomatni s 3 példányt az első hazai takarékpénztárnak díjtalanul átadni — a jutalom csak ezen feltételek teljesítése után adatik ki. Beérke­zett : egy pályamű, és pedig: 1. »Mezőgazdaságunk jelene« czim alatt; jeligéje : »Szakértelem, munka, takarékosság.« VI. Lévay pályázat. Fejtessék ki Németország valuta­politikájának előzménye , pénzügyi eredményei s közgazdasági hatásai. Jutalma a Lévay Henrik ala­pítványból : 500 frt. A jutalom csak önálló, tudomá­nyos becscsel biró munkának adatik ki. A mű a szer­ző tulajdona marad, de ha azt egy esztendő alatt ki nem adja a tulajdonjog az akadémiára száll. Beérkezett 3 pályamű, u. m. 1. czim a pályakérdés; jelige : »Nach Golde drängt.« 2. czim a pályakérdés ; jelige : »Avec les deux metaux.« 3. czim a pályakérdés; jelige: »Gold, and silver.« VII. Ullman pályázat. Magyarország közegész­ségi állapotának ismertetése s a bajok okai és javulás feltételei. Jutalma az Ullman alapítványból 300 frt arányban. A jutalom csak önálló becsű munkának adatik ki, a mű a szerző tulajdona marad, de ha egy év alatt ki nem adja, a tulajdonjog az akadémiára száll. Beérkezett összesen 3 pályamű u. m.: 1. Czim a pályakérdés, jelige: .A szenvedő embe­riség javára.« 2. Czim a pályakérdés, jelige : »Argumenta ponderenda.« 3. Czim a pályakérdés, jelige:».... még jönni fog egy jobb kor.« Teljesen meddő maradt azonban 3 pályakér­dés, melyeknek határideje szintén 1888. évi szeptem­ber 30-án járt le, a mennyiben a határidőig egyetlen pályamű sem érkezett be e 3 pályakérdésre, melyek következők: Péczely jutalom. Magyar műtör­­ténelmi munkára, jutalma 1000 frt aranyban. II. Lukács Krisztina jutalom. A nevezetesebb lélektani elmélet történelmi fejlődésének kritikai is­mertetése,— jutalma 1000 frt. —III. A bizto­sitó társaság jutalma: Erdély mezőgazda­ságának termelési viszonyai, az utolsó két évtized alatt, jutalma: az első m. biztositó társaság alapjá­ból 500 frt. E jelentés felolvasása után Beöthy Zsolt ter­jesztette elő a bíráló­ bizottságnak a Péczely pályá­zatról szóló jelentését, melyet lapunk mai tárczájában egész terjedelmében közlünk. Beöthy Zsolt előterjesztvén jelentését, az elnök indítványára megállapodott a gyűlés abban, hogy az akadémia elnökének választására nézve a jövő vá­lasztmányi ülésen fog határozni.­­ Végül tudatta Fraknói főtitkár, a felvetett kérdésre, hogy az akadémia előtt felállított hirdetési oszlopnak leen­­dő eltávolítása végett, a városi közgyűlést meg­kereste, mert ez oszlop a főváros egyik monumentá­lis épületének környezetét elcsúfítja. Több tárgy nem lévén, az ülés feloszlott, s ezután az I. osztály tartott osztályülést, melyen dr. Budenz József r. t. olvasta fel »Jelentését dr. Munkácsy Bernát vogalföldi nyel­vészeti kutatásairól.« Helyi hirek. Uj katonák napja. A fővárosi kaszárnyák körül és udvarain ma vidám, mozgalmas élet uralkodott. Katonaváltás napja volt, mikor a szabadságolt kato­nák utolsó részét elbocsájtották, az ujonczok pedig bevonultak. Ilyenformán a kaszárnyák egész uj szint váltottak s a bucsuzás és ismerkedés igen tarka ké­peket produkáltak a kaszárnyák udvarán. Legjobban szerepeltek persze az önkéntesek, kik ugyan még kardtalanul illegetik magukat az utczákon, de azért folyton künn vannak, hogy láttassák magukat s azt az egyenruhát, mely bizonyos körökben az ellenállhat­­lanság hírében áll. Az évenként megjelenő, szokásos életeket természetesen az idén is előszedték, hogy az újdonsült önkényteseket kissé megbosszantsák. Öngyilkosság a temetőben. A Kerepesi úti te­metőben ma délután egy uriasan öltözött 35—40 évesnek látszó ember jobb halántékon lőtte magát. A lövés azonban nem ölte meg s még élt, mikor a temető őrök ráakadtak. Kezével pedig egy fakeresztre mutatott, melyre e nevet irta föl: Domonkos János. Nemsokára a mentők is segítségére mentek s bevitték a dologházi kórházba, a­hol most élet-halál közt lebeg. Zsebében egy tárczában egy forintot, egy lutri czédulát és egy levelet találtak. A levél Imrey Károly névre, a Fehér ló szállodába volt czimezve s tartalma ez: »Kedves barátom! Te jól tudsz mindent, én sokáig küzdöttem, hogy legyőzzem szándékomat .

Next