Pesti Napló, 1888. november (39. évfolyam, 302-331. szám)
1888-11-01 / 302. szám
jelentősége. Minden hivatalos presszió nélkül jelenhettek meg a polgárok az urnánál. Szavazhattak meggyőződésök szerint, hogy mégsem azon elemeket juttatták győzelemre, melyek a Bismarck herczeg elleni harczot írták zászlajukra, ezzel csak politikai józanságukról tettek tanuságot.Nem létesült a rideg konzervatív többség, de másrészt a haladópárti elemek sem szaporodtak el annyira, hogy veszélyeztethetnék ama közvetítő irányt, melyet Bismarck herczeg a porosz belpolitikában követ. A haladópárt túlságos elszaporodása kétségkívül nehezítette volna ez irány érvényesítését, de talán még több bajt okozott volna, ha az új házban a különböző konzervatív töredékek vergődnek kizárólagos uralomra. Hogy ez utóbbiak körében is vannak elemek, melyek a legellenségesebb érzelemmel viseltetnek Bismarck herczeg iránt, az eléggé ismeretes. Ha sikerül többségre jutniok, támadó hadjáratot indítottak volna Poroszország összes modern intézményei ellen. Most, hogy minden a régiben marad, hogy a küzdő felek egyike sem igényelheti magának a kizárólagos diadalt, a porosz kormány teljes megnyugvással tekinthet a jövő elé. Belpolitikája nem fog több nehézségbe ütközni, mint eddig s a képviselőház viszonya Bismarck herczeghez változatlan marad. Ha a tegnapi választásnál egyáltalán győzelemről szó lehet, úgy azt a legtöbb joggal ő igényelheti magának, mert ellenfelei, akár liberális, akár konzervatív lobogó alatt küzdöttek, a számukra engedélyezett teljes választási szabadság daczára sem bírtak számottevő sikereket kivívni. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, november 1. A miniszterek nem fogadnak. Nemzeti múzeum, term. és néprajzi tár d. e. 9- d. u. 1. Grand Café-Restaurant de l’Opera. Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — okt. 31. Személyi hírek. Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter Liptó megyéből visszaérkezett a fővárosba s ezentúl mindig kedden délután 3 órakor fog fogadni. — Fejérváry báró honvédelmi miniszter, ma reggel Bécsből visszaérkezett Budapestre. — Mahler Gusztáv, az operaház igazgatója, hivatalos ügyekben ma néhány napra a fővárosból elutazott. A trónörökös műve. Mint az »Oesterreichische Volkszig« jelenti, az »Osztrák-magyar monarchia írásban és képben« szerkesztőségében viszály tört ki. Amű osztrák részének szerkesztésében ugyanis Csehországig jutottak s egy, a trónörökös elnöklete alatt tartott értekezleten szóba került a csehországi rész beosztása. Ekkor a cseh munkatársak kijelentették, hogy addig nem működhetnek közre, míg a »cseh közjogi kívánalmak« a műben nem érvényesülhetnek. A csehek azt akarják, hogy Wenzel koronájának országai: Csehország, Morvaország és Szilézia, egyidejűleg beszéltessenek meg s »hogy a csehek hasonló elbánásban részesüljenek a cseh országokat tárgyaló füzetek cseh kiadását illetőleg, mint ez a ma magyar részénél történt«. Az értekezlet elnöke határozottan ellene nyilatkozott ennek, a fönnálló rendbe ütköző kívánalomnak. A cseh írók ennek daczára megmaradtak álláspontjukon. A görög király uralkodói jubileuma alkalmából a budapesti görög főkonzulátus ma a görög templomban ünnepélyes istenitiszteletet tartatott, melyen Gogos György archimandrita czelebrált- Bécsben is volt ma istenitisztelet György király jubileuma alkalmából. Jelen voltak: Dragomis bécsi görög követ, az Ypsilanti herczegi pár, Manos követségi titkár, Scanavi görög főkonzul és számos görög alattvaló. Döbrentey Gábor síremléke és az akadémia. Nemrég jelentettük, hogy Döbrentey Gábor síremléke a krisztinavárosi temetőben oly elhanyagolt állapotban volt, hogy a fővárosi tanács kénytelen volt annak sürgős helyreállítását elrendelni. Minthogy azonban a főváros közpénztára jeleseink emlékeinek gondozása által nagyon igénybe van véve, a tanács elvileg oda nyilatkozott, hogy ezentúl csak azokat az emlékeket fogja gondozni, amelyeknek fentartása senkihez sem tartozik s e végből megkereste az akadémia igazgatóságát, hogy Döbrentey Gábor síremlékét jövőben ez gondozza, mert Döbrentey az akadémiának számos éven át tagja és titkára volt.Az akadémia azonban erre azt válaszolta, hogy ezt nem teheti, mert erre sem pénze, sem megfelelő közege nincs. A Kisfaludy-társaság mai ülése, mint az már rendes dolog, akkor a közönség előtt folyt le, hogy a későbben érkezők még az előteremben sem találtak helyet. Beőhy Zsolt titkár a folyóügyekről tett jelentést. Fájdalmas részvéttel jelentette be Ring Mihály klasszika-filológusnak és magyar költői művek német fordítójának halálát, ki 1873 óta volt levelezőtagja a társaságnak. Emlékbeszédet Sturm Albert tart majd felette. Báró Jósika Samu kétszáz forint alapítványt tett. A mai napon lejárt négy pályázat közül Petőfi életrajzára nem érkezett pályamunka, a mértékes magyar verselés történetére egy, a humoros-szatirikus regényre három, a novellára pedig huszonhárom munka küldetett be. A felolvasások sorát Salamon Ferencz kritikai tanulmánya nyitotta meg Daudet legújabb regényéről, a »Halhatatlan«-ról, mely három hó alatt százezer példányban kelt el. A regény czélja a franczia társadalom erkölcstelenségének ostorozása. Közmegvetést akar kelteni a szalonok és az akadémia iránt. Az akadémiai választásokat vásári alkunak tünteti fel, a franczia intelligens osztálylyal szemben egész a gyűlölködésig megy s azt műveletlennek, tudatlannak tünteti fel. Az egész regény csupa túlzás és ellenmondás, művészi forma, költői hangulat és életigazság nélkül. Az éleselméjű kritikai bonczolást, melyet Heinrich Gusztáv olvasott fel, a közönség mindvégig figyelemmel hallgatta. Ezután Ábrányi Emil olvasta fel »Kivég zés« czímű költeményét. A költőt tapssal fogadta a közönség. Megragadó vonásokkal, a páthosz megrázó erejével, majd pedig a szatíra metsző élével festi a költemény a halálra itéltnek utolsó óráit, melyeknek mindenmozzanatát oly feszült figyelemmel kíséri a szenzácziót hajhászó, fásult idegzetű közönség. A nagyhatású költeményt a közönség hosszantartó tapssal jutalmazta. Utána Beöthy Zsolt olvasta fel Burns elbeszélésének »A két eb«-nek sikerült műfordítását Lévay Józseftől és Kecskeméti Lipótnak »A paradicsom a középkori zsidó költészetben« czimű értekezését. Ezzel az ülés véget ért. A czár vendégségben. Valóban lucullusi reggeli lehetett az, melylyel Bakuban Nobel »petróleumkirály« az orosz czári párt megvendégelte. Nem kisebb összegbe,mint 41.000 rubelbe került ez a reggeli. Ez alkalommal a házigazda a czárnénak egy gyémántokkal kirakott bokrétatartót nyújtott át ajándékul, melynek 17.000 rubel volt az ára. Egy másik nagy petroleumgyáros szintén megvendégelte a czári párt s e lakoma költségei 28.000 rubelre rúgtak. A vöröskereszt-egylet ma délután gr. Károlyi Gyula és gr. Zichy Nándorné elnöklete alatt igazgatósági ülést tartott, melyen gr. Károlyi bejelentette, hogy az országunkban nagyobb körutat tett Károly Lajos főherczeg, egyleti védnökhelyettes behatóan megtekintette az egylet intézeteit és nagy elismeréssel nyilatkozott felőlük. Bejelentette egyúttal az elnök, hogy a sorsjegyellenőrző bizottság, miután a sorsjegy kölcsön értékeit a magyar földhitelintézetnek adta át, beszüntette működését. Az elnök indítványára határozatba ment, hogy a felszámolás alatt levő magyar orsz. bank-részvénytársulattal 1882. aug. 29-én kötött szerződést hatályon kívül helyezik s erről az illető társulatot értesítik. Az igazgatóság ezzel kapcsolatban a jövőben tartandó sorsolások ellenőrzésére Ivánka Imre, Lintner Imre, Tabódy József, gróf Szapáry István, dr. Darányi Ignácz és Tóth József Sándor igazgatósági tagokat kérte fel. Ezután dr. Darányi Ignácz bemutatta a legfelsőbb helyről és a kormány részéről leérkezett leiratokat. Ezek között figyelmet érdemel a belügyminiszter leirata, melyben értesítette az egyletet, hogy hajlandó a vöröskeresz-egylet czimeinek és jelvényeinek jogosulatlan használatát megtiltani. Az e tárgyban hozandó szabályok megállapítására kiküldöttek: Ivánka Imre, Ribáry József, Lintner Imre, dr. Darányi Ignácz, dr. Zichy Nándor; a belügyminisztérium részéről Jekelfalussy Lajos min. tanácsos, a honvédelmi minisztérium részéről Zsoldos Ferencz ezredes ; a hadügyminisztériumtól Paskot Alajos főtörzsorvos és az egylet egészségügyi tanácsa részéről dr. Korányi Frigyes. A népfelkelő sebesültvivők és a megbízottakra vonatkozó függő kérdések tárgyalására kiküldöttek dr. Károyi Gyula elnöklete alatt: dr. Ambrózy Béla, dr. Darányi Ignácz, Ivánka Imre, Lintner Imre, gróf Zichy Nándor, dr. Korányi Frigyes, a belügyminisztérium képviseletében Jekelfalussy Lajos, a honvédelmi minisztérium részéről Zsoldos Ferencz, a hadügyminisztérium részéről Paskot Alajos. Az első ülés e tárgyban november hó 3-án d. u. 4 órakor lesz. A külföldi vöröskereszt egyletekkel folytatott levelezés és az érkezett nyomtatványok bemutatása után Ivánka Imre tett jelentést az Erzsébet-kórházi ügyekről, megemlítvén többek között, hogy Biró Pál nyugtörvényszéki elnök és neje nyolczezer forintot hagyományoztak az egyletnek. Az igazgatóság az alapítványt a márványtáblán meg fogja örökíteni. Az ápolónői ügyek előterjesztése után a mozgó tábori kórház felszerelésének kiegészítése és a sebkötő csomagok készítése tárgyában azt határozták, hogy a tábori kórháznál hiányzó tárgyak egy része azonnal,a másik része mozgósítás esetén szerzendő be s hogy kisérletképen egyelőre ötezer db új, teljesen antiszeptikus sebkötő csomag készítendő. Ezután Lintner Imre tett jelentést a tartalék kórházak, a betegszálló állomások, a megbízottak és a központi értesítő hivatal ügyeiről. Ugyancsak Lintner Imre jelentette, hogy a közös hadügyminisztérium és a honvédelmi miniszter hozzájárulásával ez év nyarán a hegyi sebesültvivő oszlopok és a kassai sebesültszállító oszlop honvédlegénységét két heti ismétlő gyakorlatra hívták be, mely gyakorlat jó eredménynyel végződött. Dr. Schwarczer Ottó krisztinavárosi fiókegyleti elnök tanfolyamot nyitott polgári sebesültvivők részére, akik háború esetén a beteg és sebesült harcrosokat a vasútról és a hajóállomásról az Erzsébet-kórházba szállítani és a betegszálló állomáson átvonuló betegeket ápolni és üdíteni lesznek hivatva. A tanfolyamot eddig tizenhat népfölkelő sikerrel végezte be. Végül segélyezési és jelentéktelenebb ügyeket tárgyaltak s ezzel az igazgatósági ülésnak vége volt. Magyarok párbaja Párisban. Mint párisi tudósítónk írja, e hó 29-én a Clamarti-erdőben kardpárbaj folyt le két Párisban élő magyar ember, G. K. és K. G. közt. Az összecsapás igen heves volt. Mindjárt az első összecsapásnál K. G. súlyosan megsebesült. Ellenfelének kardja bal fülétől egy centiméternyi hasítást tett arczán, aztán lecsúszva, a jobb kar felső izmát egész a csontig szétmetszette. A súlyos sebek következtében K. G. igen sok vért vesztett s bizonyára több hétig fogja az ágyat nyomni. A párbajra társaságban történt összeszólalkozás adott okot, melyben a sebesült fél részéről történt a sértés. Fegyenczlázadás volt e hó 25-én a mitroviczai fegyintézet asztalosműhelyében. Az ott dolgozó rabok Laczkó főőrre vetették magukat s kalapácsokkal és fadarabokkal agyonütötték. A lázadás oka, hír szerint, túl szigoru bánásmód. Szenzácziós elfogatás. Brüsszelből írják tegnapelőtti kelettel: A rendőrség tegnap egészen váratlanul letartóztatta Schwarzkopf Emilt, a brüsszeli világkiállítás északamerikai osztályának főtitkárát. A nagy szenzácziót keltett letartóztatás előzményei következők: A csehországi születésű Schwarzkopf mintegy tiz évvel ezelőtt Párisba ment s ott megnyerő modorával csakhamar oly állást vívott ki magának, hogy igen előkelő családból nősülhetett. De pazar életmódja úgy belevitte az adósságokba, hogy 1881-ben kénytelen volt Brüsszelbe szökni, hol álnév alatt újra a legkönnyelműbb életet folytatta. A párisi rendőrség azonban nyomára jött s kiadatását kérte a belga kormánytól. Ez meg is történt és Schwarzkopf egy ideig a párisi fogházban gondolkozott az idők forgandóságáról. Mikor kiszabadult, Észak-Amerikának vette útját, előbb azonban egy párisi ékszerésztől kicsalt 100,000 frank értékű ékszereket. A franczia törvényszék inkontumaciam elitélte tizennyolcz havi börtönre, de azalatt a fiatal iparlovag már Észak-Amerikában járt s hallatlan karriert csinált. Bejárás lett az összes miniszterekhez s mikor a brüsszeli világkiállításon való részvétel terve megfogamzott, nem is gondoltak másra, mint Schwarzkopfra, hogy ő rendezze be a kiállítás északamerikai osztályát. Schwarzkopf Brüsszelbe ment, hat hónapon át nagyban szerepelt s már ki volt szemelve, hogy a Lipótrenddel tüntetik ki, mikor végre fölismerték s letartóztatták. A franczia hatóságnak fogják kiszolgáltatni. Halálos szerelem. Nagyváradról írják, hogy egy alig tizenhét éves leány, T. Etelka, a fáskamrában felakasztotta magát. Tettének oka reménytelen szerelem volt. Régóta szeretett egy főhadnagyot, de szegény leány létére nem lehetett reménye, hogy az előkelő származású tiszt elvegye. Lapunk legközelebbi száma,rendkívüli kiadásban, pénteken reggel jelen meg. MP: Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva, e tartalommal. A regále váltság. — Fővárosi ügyek. — Tudomány, irodalom. — Tárcza : Keresd a férjet! — Közgazdaság: Ipar és kereskedelem. — A vetések állása. — Vegyes közlemények. bach dallamos operetteinek könnyed, kecses alakjaiban elragadta a pesti közönséget, a drámai operák hősnőiben hidegen hagyta. S a lap csillaga is hamar lehanyatlott, midőn egy népszerűtlen főur arczképét és életrajzát kiadta. Egyszerre vége volt a közönség pártolásának, s Balázs Sándor nemsokára meg is vált a laptól, mely aztán »Magyarország s a »Nagyvilág« czimmel folytatta pályáját s pár évvel ezelőtt szűnt meg. De ha kudarczai egy-egy kis időre meg is zavarták írónk vérmes illúzióit, irodalmi sikerei hamar megvigasztalták. Tehetségéhez mindenki nagy reményeket fűzött, már »magyar Thackeraynek« kezdték nevezgetni. »Tükördarabok« czimű rajzgyüjteménye (1866.) jórészt igazolta is e várakozást. E rajzok és életképek izmos tehetségnek, érett humornak termékei. Vannak köztük egyesek, melyek maradandó gazdagodását képezik elbeszélő irodalmunknak. Az író e gyűjteményben is az angol humoristák tanítványának mutatkozik, de ritkán eredetiségének rovására. Életfelfogása tisztább, humora mélyebb, elbeszélő módja művészibb, mint előbbi munkáiban. Leginkább a fővárosi élet, különösen a polgári osztály apró örömei és bánatai szolgáltatják tárgyait. Nagy kedvvel veszi tolla alá a hivatalszobák tipikus alakjait, a pedáns, merev főnöktől le a szegény dijnokig. Vonzódik a szerencsétlen, elzüllött exisztencziákhoz, kiket erkölcsi gyöngeségük, vagy a nagyzás gyarlósága vitt romlásba. A tárgyalás módja nem komikus, mint Dickensnél többnyire s mint Balázs Sándor későbbi műveiben is gyakran, hanem inkább szatirikus és ironikus, mint Thackeraynál szokott lenni. Csakhogy Balázs Sándor iróniáját gyakran áttöri az érzelmesség lágyabb hangulata, míg Thackeray csak ritkán esik ki szatírájának metsző hidegségéből. A »Tükördarabok« szerzőjének ajkai körül szintén irónikus mosoly lebeg, midőn gyöngeségeinknek és hiúságainknak képét festi elénk, de érezzük, hogy gunyorában a keserűség és fájdalom könye rezeg. Az angol humor filantropikus iránya uralkodik nála is, melynek az emberszeretet, lelki egyszerűség és rezignáczió az eszményei. Jellemző e tekintetben a gyűjteménynek egyik legszebb darabja: »A kik az asztal végén ülnek.« Szívós Gergely eszélyessége, furfangjai és lelketlensége által egyszerű írnokból a város legtekintélyesebb ügyvédévé küzdötte fel magát. Minden évben megünnepli házassága napjának fordulóját s ez ünnepélyre meg szokta hívni sógorát is, egy szegény becsmestert a feleségével. Ez a szegény rokon nem szereti ugyan a szívtelen, gőgös sógort, de felesége könyörgésére, mindig hűségesen megjelennek a családi ünnepélyen. Ők ketten azok, kik »az asztal végén Ülnek.« Bár ülhetnének szerénynyugodtan, háborútlanul ! De Szívós nem azért hívta meg őket, hogy vendégeskedjenek. Az asszonyt a konyhába utasítja dolgozni, a férjet pedig mindenfelé elküldözgeti, mint egy inast. S ez még nem minden. Az asztalnál gúny- és élettáblául használja a szegény, becsületes házaspárt. Keserűséggel, szégyennel telve mennek haza az ünnepélyről. Az asszony zokogva fogadja, hogy be nem teszi többé lábát e házba, soha ! — Soha, soha! Jámbor emberek, mintha a múlt esztendőben is nem tettetek volna hasonló fogadást, és az ezelőttiekben is, s nem mindig megszegtétek volna! — Lásd édesem — monda Zsófia cselszövő képpel — nem magunk, hanem a gyermekek miatt. A sógornak nincs gyermeke, s a legközelebbi atyafiak mégis csak mi volnánk! — Na isten csak ettől várj valamit! — mondá haragosan a becsmester. Hanem azért fogadok akármibe, hogy a jövő esztendőben is megjelennek, hogy helyeiket az asztal végén elfoglalják! — S lesz-e eredménye e bámulatos kitartásnak ? — Nem valószínű, de nem lehetetlen! Hagyjuk meg a szegényeknek legalább a reménységet ! A gyűjtemény többi darabja is mind figyelemre méltó egyik vagy másik tekintetben. A Náni néni meleg színekkel festett, tanulságos kép az életből. Azt beszéli el, mint válik egy mindenkitől bálványozott, de finnyás, rátartó leányból mellőzött vén kisasszony, kinek aztán nincs más menhelye, mint testvérének háza, hol a család jóltevő, engesztelő angyalává lesz. A Tizenhatpengős szerelem egy írnok szerencsétlen szerelmét adja elő, ki főnökének leánya miatt gavalléroskodni kezd, adósságokba veri magát s öngyilkosságon végzi életét. A Három gép szintén egy írnok tragédiáját tárgyalja, kit egy »gazdag parthie« tesz szerencsétlenné. — Egyszerű történetek, többnyire csak egy helyzetnek vagy egy alaknak rajzai, de a humor verőfényével, egy mélyen érző, költői kedély melegével elárasztva. Méltán sorakozik a Tükördarabokhoz Balázs Sándor későbbi gyűjteményeinek, a Tarka képeknek és Víg beszélyeknek több jeles darabja. Írónk kifogyhatatlan a polgári osztály kicsinyes törekvéseinek, jó és gyarló oldalainak, komikus és szánalmas típusainak rajzolásában. Azt lehetne mondani, hogy a középosztály természetrajzát írta meg »polgári, de azért regényes«, fájdalom nem mindennapi történeteiben. Tárgyai mindig egyszerűek, igénytelenek. — De úgy hatnak ránk e történetek, mint az életnek és természetnek nagy igazságai, elemi törvényei, melyek éppen egyszerüségökkel lepnek meg s igazságukkal fölemelnek. A drámairás terén is több jelét adta Balázs Sándor hivatottságának. »Az égben« czimü vígjátéka akadémiai pályadíjat nyert, s jóizű komikumával, jellemző alakjaival tetszett a közönségnek is. Többi színdarabja (»Mért nem házasodik a sógor«, »A boldogult«, »A kis árva,«, »A pesti vízvezeték« stb.) szintén gazdag komikai érről, ötletekben kifogyhatatlan szellemről tanúskodik. De mivel csak sebtiben, az első koncepczió pongyolaságában voltak papírra vetve, maradandóbb elismerésre egy sem tarthat számot. Annál hosszabb életű sikere volt a »Strike«-nek, melyet Szigligetivel közösen írt, s melynek legérdekesebb és legművészibb alakja, a kenetes beszédű, elzüllött, korhely Lajtos takács, a Balázs Sándor angolos humorának erőteljes alkotása. Mindenben, amit Balázs Sándor írt, van jókedv, ötlet, eredetiség bőven. S ha tollát annyi gond vezette volna, amennyi szellem, akkor ma elsőrangú íróink közt emlegetnek. De éppen a gondos munka hiánya, az elhamarkodó írás bénította meg ezt a magvas, erős tehetséget. Sokat és hamar dolgozott. Innen van, hogy munkái majdnem mindig jobban vannak kigondolva, mint keresztülvive; rendesen jól indulnak, de közepükön már ellankadnak, végük felé pedig akárhányszor egészen ellapulnak. De ha a szabás fogyatékos is, a kelme, melyből készültek, a javából való. Még elnagyolt művein is rajta van szeretetreméltó egyéniségének bélyege, szellemének, humorának sajátos zamatja. A hamarmunkára, sokallrásra anyagi helyzetének egyre növekedő ziláltsága is kényszerítette. Hivatalnak, szerkesztőségbeli foglalkozásnak állhatatlan természete miatt nem volt embere, így aztán egészen az írói honoráriumok szűk jövedelmi forrására volt utalva. Életének utolsó szaka nem is volt egyéb, mint folytonos küzdelem az anyagi lét gondjaival és folytonos tervezgetés, hogy miként tisztázhatná helyzetét. Még inkább megnehezítette sorsát az a veszteség, mely szétrombolta családi életét s teljesen megingatta lelke egyensúlyát: a halál elragadta egyetlen gyermekét, forrón szeretett Rózsikáját. Ez a csapás gyökerestül megrendítette szivét. Érezte, hogy szerencséjének napja már lejárt s ami ezentúl vár reá, nem más, mint fénytelen, vigasztalan tengődés. Meghasonlott nejével s meghasonlott önmagával, lelkének magasabbra törő felével, múltjának szép emlékeivel is. Küzködött, szőtte terveit tovább is, de szárnyaszegett lélekkel, a régi életkedv és bizalom nélkül. S midőn már nem talált más megoldást azokra az égető kérdésekre, melyek utolsó éveiben folyton gyötörték lelkét, néhány csepp méreggel vetett véget minden küzdelemnek, minden hiú álomnak. Leánykája sírján találták halva, kezében a méregüvegcsével. A föld alá vitte szétfoszlott légvárait, érző szive csalódásait. De a nemes szív és nagy tehetség emlékét maradandóan fentartják művei s az a gyűjtemény, melyben munkáinak javát a Kisfaludy-társaság kiadni készül, nemcsak azt fogja velünk fájón éreztetni, a mit benne vesztettünk, hanem elismeréssel is fog eltölteni az iránt, a mit irodalmunk benne beirt és tőle mindenkorra nyert. KsüröCih Bíja, A kutya-macska-pör. — Válasz Dumas Sándornak.— Az Institut de France kitűnő tagja Lambert és Cherville művéhez irt szellemes előszavában jónak látta hatalmas tollával kíméletlen elfogultsággal jó hírnevében megbecsteleníteni a szegényebet, s másrészt feldicsérni, hogy ne mondjam dicsőíteni a macskát s annak állítólagos szép tulajdonait, érdemeit. »Jobbnak tartom kétség kívül nem bírni sem kutyát, sem macskát« — mondja értekezése végén — »de ha kénytelen volnék e két állat közül az egyikkel élni, az aljas parvenu eb helyett bizonynyal az állatok körében valóságos fajbeli arisztokratát, a macskát választanám.« Eltekintve a tárgy érdemétől, megvallom, nem kevéssé lepett meg, hogy éppen Dumas, a demokratikus eszmék ismert bajnoka, a macska érdemeinek és erkölcseinek összevont fogalmát »arisztokracziá«-nak minősíti s ezt kiemelve, nyilvánít neki rokonszenvet és elismerést, nagyot ütve egyszersmind az általa megvetett plebejus kutyán! Engedje meg a tudós akadémikus, hogy e sorok írója, bárha egyszerű rusztikus, kinek a tollforgatás nem kenyere, oltalmába vegye a becsületes, egyenes lelkű, bátor és mondhatnék, »jellemes« kutyát. Azzal vádolja Dumas az emberi társadalom nagyobb felét, hogy igazságtalan és önző, mikor a kutyát a macska fölé helyezi s az ebek pártján állókat »felületes megfigyelőknek« mondja. Részemről megvallom, hogy a kutya-macska kérdésben most foglaltam először életemben megfigyelő állást, mikor czikkének különböző állításait megfigyeltem s ennek révén az eszmék társulása kapcsán jutottam el Arany bizonyos »Kendermagos cziczát« megéneklő költeményéig, mely a tudós nagy tudományát és kevés vágott dohányát emlegeti. Fő sérelme a hűséges kutya ellen az, hogy »megnyalja az őt megfenyítő kezet, hogy nem támad, nem lázad fel, vagy legalább el nem fut, ha látja az elnyomatást, lám a macska nem ilyen szolgai buta, alávaló jellem, — az okos a bizalmatlanságig, s elhagyja a házat, melyben érdeme szerint meg nem becsülik«, — s ebből azt a következtetést vonja le, hogy a macska méltóságteljesebb állat, tiszteletre méltóbb, arisztokratább ! Ezekkel szemben kérdem, nem-e éppen legnemesebb tulajdonságai a kutyának s legczudarabb jellemvonása a macskának az, amit Dumas az elsőben kifogásol, az utóbbiban mint erkölcsöst kiemel. Ezen konklúzióval ugyan megbókolta Dumas az arisztokrácziát, de alig hiszem, hogy ezt a bókot az arisztokraták megköszönjék neki. Hiszen éppen az a nagyfokú háládatosság megindító a kutyában, hogy gazdájától, jótevőjétől, kinek védelmében magát mindig feláldozni kész, megadással veszi és tűri el a megfenyítést nemesebb ösztönénél fogva, mint a gyermek, ki ha nem elfajult, a legszigorúbb szülővel szemben is szeretetteljes vagy legalább is hálás. Nemesebb érzés ez a kutyánál Mr. Dumas, s nem meghunyászkodó gyávaság; ha nem hiszi, ingereljen fel egy idegen kutyát s meg fog győződni, hogy visszamar, hogy helyt áll, s hogy hamarabb fut meg ön tőle, mint az öntől. Gyávának mondhatja-e jó lélekkel azt a newfundlandi ebet, mely a fuldoklót vízből menti ki, azt a sz.-bernardi kutyát, mely a sz.-gotthardi hospice derék barátaival egyetemben megannyi embert ment meg évente az örök havasok hómezőinek zivataros, jeges régióiban; avagy azt a kopót, mely mindannyiszor életével játszva, a vadkant lefüleli, azt a daxlit, mely a nálánál nagyobb és erősebb borzot földalatti fészkén felkeresve, vív vele elkeseredett élet-halálharczot. — Nem, a kutya hűségét, bátorságát nem vonhatja kétségbe joggal még egy Dumas film sem. S míg a kutya így viseli magát, mit tesz addig a macska? Ha gazdája vagy tulajdonosnője megfenyíti, szembeszáll, köpköd, védekezik, karmol, harap , végül megszalad; nem is említve, hogy gyakran enyelgés közben is, ha megsokalja a tréfát, nem habozik bársony tenyeréből, füleit hátraszegezve, éles karmait kibocsátani. — Épp e miatt gyermek nem is játszhatik vele, míg ellenben a legnagyobb s leggonoszabb indulatu — mesterségesen azzá tett — lánczhoz fűzött eb sem képes gyermeket bántani, ha kínzásig játszódnék is vele. A macska, bárha büszkén rokonságot tart a sivatag urával, a négylábúak királyával, a büszke oroszlánnal, annak legfeljebb korcs elfajulása. Mikor látott Mr. Dumas alapos megfigyelései közepette macskát, mely ellenfelét bátran szemben támadta volna meg ?! Ez neki nem kenyere, meglapul mint a nyúl, óvatosan kúszik, mint a kigyó s úgy kapja el az ártatlan madárkát, kis nyulat, egeret, melylyel feltétlenül bir, küzdelem nélkül. Már a patkányt, mely veszedelmesebb ellenfél, csak minden tizedik macska vállalja. S mindezek daczára mégis a macskának ítéled az erény díját ? Hol itt a morál ? nagy moralista! De nem vitatkozom tovább. Habár e kérdésben alapos megfigyelés nélkül is ellenkező véleményben merészelek lenni, igénytelen porszem marad lángelmédhez képest az én szellemem, s épen azért hozzád méltó szellemóriásnak, Lord Byronnak idézetével rekesztem be e sorokat, az ismert sírverssel, melyet kutyája sírjára irt: Ember gőgös fia ha földbe tér Kit érdem nem hiszit, csak ősi vér; Béres művész márvány keserve kél S az elhunytról dús hamvveder regél Nem azt, mi volt beszélvén sírköve Hanem minek kellett volt lennie. S az eb, életben mint leghűbb barát őszinte szívvel kedvelvén urát Kit bátran véd, örömmel üdvözöl, Csak érte munkál, küzd, él és lehel, Ha meghal, elfelejtve érdemét Mennyből kizárjuk jámbor szellemét. S te emberféreg idején azt mered Remélni, hogy külön menny jut neked ? Órányi lét hitvány bérlője, kit Rabság gyaláz, vagy önkény elvadít! Lehellő portömeg, melyet közel, Ki ösmer, undorodva fordul el. Szerelmed csáb, barátságod hamis Szavad hazug, álnok mosolyod is, Valód silány, csak a név ékesit De bármely állat is megszégyenít. — Ballagj tovább ! ne nézd e sirkövet Nem olyat rejt, kit gyászolhat szived. Itt nyugszanak barátom hamvai ! Csak egy volt s őt is már a kő fedi. D-----d. Helyi hírek. Eltűnt utazó. A »Magyar király« portása ma jelentést tett a rendőrségnél, hogy a szállodából nyomtalanul eltűnt Ebenspanger Dávid utazó. Ebenspanger e hó 28-án érkezett a szállodába, átöltözködött és szó nélkül távozott. Azóta nem tért viszsza. Minthogy a szállodában tudták, hogy a bécsi Scharmatz testvérek termény áru ezég (Grosse Mohrengasse 30.) megbízottja s a cég főnökével rokoni kötelékben áll, a szállodából írtak Bécsbe, de úgy onnan, mint az eltűnt Ebenspanger itteni ismerőseitől azt a választ kapták, hogy az eltűntről senki sem tud semmit. A rendőrség detektív-osztálya megindította a vizsgálatot. Ebenspanger a szállodában értékes podgyászt hagyott hátra. Szerencsétlen ifjú. Egy alig húsz éves fiatal ember járt-kelt ma este a Ferenczvárosban, kezeivel hadonázva, hangosan beszélve magával. A szerencsétlen fiatal ember kitört a téboly s midőn megnyugtatni akarták, azt kiáltotta, hogy mindent tehet, mert ő a római pápa. Csak nehezen sikerült a Rókus megfigyelő osztályába szállítani. A boldogtalan ifjú reáliskolai tanuló s a hittani könyvekben való túlságos elmélyedés következtében kitört rajta a vallásos őrjöngés. Tűz egy gyárban. A Szövetség utczában levő Knuth Károly-féle rézműgyár egyik műhelyében ma este egy benzinnel teli kazán kigyulladt. A tűzoltóságnak sikerült a tüzet, mely a műhelyt is lángba borította, lokalizálni. Színház és művészet. Az operaházban ma »Lohengrin« került színre Arkel Teréz és Pero 11 Gyula vendégjátékával. Az előadást nagy közönség nézte s zajos tapsokkal kisérte az egyes felvonásokat. Hire terjedt annak is, hogy Perotti Gyula ma lépett fel utoljára — ami ugyan nem áll — de azért a közönség ebből is okot merített, hogy az Amerikába készülő tenoristát tüntető tapsokkal halmozza el. A közönség búcsújának előjeléül tekinthető az a négy koszorú is, melyet Perottinak a zenekarból felnyújtottak. Arkel Teréz ma is sok ováczióban részesült. Girardi Sándor, a bécsiek népszerű komikusa a magyarországi hírlapírók nyugdíjintézete igazgatóságának fölajánlotta, hogy kész a nyugdíjintézet javára rendezendő színi előadásban közreműködni és egyenesen e czélra Budapestre jönni. A nyugdíjintézet igazgatósága ez ajánlatot köszönettel fogadta. A népszerű művész egyik legjobb szerepében, a »Verschwender«-ben fog föllépni, mely szerepet még Budapesten nem játszotta. Az előadást a német színház igazgatójával való megállapodás szerint nov. 10-én, szombaton fogják megtartani. A párisi színházak deficitje. A franczia budgetbizottság legutóbbi ülésén szóba jött a párisi szubvencionált színházak költségvetése. E tekintetben a következő érdekes adatokat reprodukáljuk: Az opera a jelen év első felében 207.000 frankkal kevesebbet vett be, mint a múlt év megfelelő szakában, vagyis csak 1,941.000 frankot, míg a múlt év első felében a bevétel 2,148.000 frank volt. De viszont több volt a kiadás, i. i. 1,930.000 frank, míg a kiadás a múlt év első felében csak 1,913.000 frankra rúgott. E nagy differencziát annak tulajdonítják, hogy a Dame de Monsoreau, melynek színrehozatala 178.000 frankba került, nem vált be. Az opera személyzete ez évben 2.329.000 frankot igényelt, ami körülbelül megfelel a múlt évi költségnek. Legnagyobb fizetést kap Lassate bariton, 88.000 frankot nyolcz hóra; Richard alt, 10 hóra 60.000 frankot; Mechisedec bariton, 48.000 frankot; Renkés tenor 8 hóra 48.000 frankot; Escaris tenor 44.000 frankot, Bérardi bariton, 45.000 frankot; Lureau Escaris szoprán 44.000 frankot, Benké E. basszista 40.000 frankot. A ballet, a mesterekkel együtt, 240.000 frankba kerül; Mauri asszony 40.000, Hirsch 7.200 frank fizetést húz. Az Opéra Comique ideiglenes épületében 954.000 frank bevételt mutat fel, a 150.000 frank szubvencióval együtt. A kiadás 1,107.000 frankot tett ki. * A Comedia