Pesti Napló, 1888. december (39. évfolyam, 332-360. szám)
1888-12-03 / 334. szám
334. szám. Budapest, 1888. Hétfő, deczember 3. i i,--------Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Politikai napilap, 39. évi folyam. Klítészetés feltételek: A reggeli és esti kiadás postár, egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt, fia az irati kiadás postai kölönküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., árjegy.időnként 1 forint felelezszenda. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi sörtplót kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, deczember 2. ganda és a Francziaországhoz való csatlakozás eszméje nagy haladásokat tesz Dél-Belgiumban s a munkás néppel mindenképen el akarják hitetni, hogy minden baját a királyság okozza s hogy franczia testvéreik a köztársasági kormányzat alatt a legnagyobb boldogságban élnek. Természetes, hogy a párisi sajtó lehetőleg megerősíti e hitében a belga munkásokat, s azt hirdeti, hogy a belga kormány egészen Németországnak szolgáltatta ki Belgiumot, s ez okból tűri a német kőszén versenyét, mely a belga gyárosokat arra kényszeríti, hogy munkásaik bérét lehetőleg leszállítsák. Egyébiránt a belga szoczialisták is tartanak holnap nagy kongresszust Chateletben, hogy a köztársaság mellett tüntessenek. Taaffe osztrák miniszterelnök és Reuss herczeg. Ama hírre vonatkozólag, hogy az osztrák miniszterelnök és Németország bécsi nagykövete között komoly ellentétek merültek fel s hogy ennek következtében Kálnoky gróf külügyminiszter szükségesnek tartotta Budapestre jönni, ő Felségének jelentés tétele czéljából, a »Times«-nak Bécsből a következőket jelentik: »Kálnoky gróf csupán azért ment Budapestre, mert mint külügyminiszternek kötelessége időnként érintkezni a monarchia két államának vezérlő államférfiaival s erre most azt az időpontot választotta, midőn ő Felsége is Magyarországon tartózkodott. A külügyminiszter teljes huszonnégy órával tovább maradt Budapesten, mint ő Felsége, ami bizonyára nem történik vala, ha oly komoly kérdés merült volna fel, minő állittatik s mely gyakoribb értekezést tett volna szükségessé az uralkodó és külügyminisztere között. Ehhez járul, hogy Reuss bg az utóbbi három hét alatt nem is volt Bécsben; ha tehát állana az, hogy a herczeg több ízben panaszkodott ő Felségének politikai kérdésekre vonatkozólag, a nélkül, hogy ezeket korábban Kálnokyval megbeszélte volna, ez csak egy korábbi esetre vonatkozhatott s ekkor nem lett volna szükséges , hogy Kálnoky gróf oly hirtelen leránduljon Budapestre ez ügy miatt. Annyi bizonyos, hogy Reuss herczeg és Taaffe gróf politikai tekintetben nem a legjobb viszonyban állanak egymással s miután az utóbbi események, mint pl. Schönborn gróf belépése a kabinetbe, némileg megingatták a Taaffe-minisztériumot, ennek sajtója megtámadta a német nagykövetet, azzal vádolván őt, hogy Ausztria belügyeibe avatkozik. E támadásnak czélja az, hogy az osztrák németellenes pártok Taaffe gróf érdekében befolyásoltassanak és Taaffe gróf úgy tűnjék fel, ha távozni lenne kénytelen , mint a német cselszövények áldozata. Éppen ez a körülmény az, mely Reuss herczeget óvatossá teszi, hogy ily ügyekbe beleavatkozzék. Az a hír is minden alapot nélkülöz, hogy Reuss hg tanácsolta a német császárnak, midőn ez Bécsben volt, hogy Taaffet mellőzze a kitüntetéseknél. Erre vonatkozólag Reuss hg néhány héttel ezelőtt így nyilatkozott: »A császárnak megvan a maga feje, és a saját elhatározások embere; ha valakit ki akar tüntetni, ezt a nélkül teszi meg, hogy az én tanácsomat kikérné.« A jövő évi állami költségvetés. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt ma ülést tartott, melyben hitelesíté a m a sztár - ráma torkolati keskeny vágányu vasútnak Szerajevóig leendő kiépítése iránti törvényjavaslatra vonatkozó jelentést és azután Hegedűs Sándor előadó beterjeszté az 1889 - ik évi állami költségvetésre vonatkozó — az előző ülés megállapodásaihoz képest szerkesztett általános jelentést. A jelentés kiemeli, hogy a bevételi előirányzatot igazoltnak találta a bizottság ; az 1887-i zárszámadások a folyó év eddigi kezelési eredményei s a legújabb törvényhozási intézkedéseken kívül a kiadások betartása iránt való hitében megerősíté a bizottságot az a szigor, mely az államháztartás jelenlegi kezelését jellemzi. Konstatálja a jelentés, hogy az előirányzatban a kiadások emelkedését régtóként a hadügyi kiadások okozzák, amelyek kényszerítő természete nem engedte meg, hogy a bizottság a kért összegekből levonásokat javasoljon, hogy az előirányzatban e mellett is a javulás jelei mutatkoznak, hogy e javulás fokozása érdekében továbbra is követendőnek tartja a bizottság az eddigi takarékosságot és szigort az államháztartás kezelésében, melyet nemcsak a rendezés nehéz munkája, de a nemzetközi helyzet tartós feszültsége is parancsol. A nemzetnek bámulatra méltó erőfeszítéssel nyújtott áldozatkészsége csak úgy igazolható, ha lehetőleg rövid idő alatt el lesz érve annak czélja. Hálával kell felemlíteni a nemzet nagyáldozatkészségét — úgymond a jelentés a javulás konstatálásánál — »de van ebben — teszi hozzá — oly érdeme a kormánynak is, melyet csak a legmélyebb elismerés illet meg, úgyis mint jutalom, úgyis mint biztosítás a jövőre nézve.« A bizottság érdemleges módosítás nélkül magáévá tette a jelentést. Ezzel az ülés véget ért. A bolgár fejedelem és a szultán, Ferdinánd bolgár fejedelem Konstantinápolyban elterjedt hírek szerint egyenes kérést intézett a szultánhoz külön követ által, hogy fogadja őt Konstantinápolyban. Erre a fejedelmet a szultánnak az az elhatározása indította, hogy Szófiába császári biztost küldött, amiből a fejedelem környezete és kormánya azt következtették, hogy a szultán hajlandó a fejedelmet elismerni. A szultán azonban kormánya útján arról értesítette Ferdinánd fejedelmet, hogy nem hajlandó őt fogadni, mert a török politika egyáltalában nem változott Bulgáriával szemben. Szófiában, bár e határozat nagy csalódást idézett elő, kedvező benyomást tett az az udvarias és előzékeny hang, mely a porta értesítésén végig vonul s azt hiszik, hogy nincs meszsze az az idő, midőn a szultán rábírható lesz a fejedelem elismerésére. Franczia agitáczió Belgiumban. A déli Belgiumban folyó munkásmozgalmakban brüsszeli hírek szerint franczia kéz is működik. Egy szónok a munkások gyűlésén egész nyíltan hirdette, hogy a sztrájkolók bizton számíthatnak a köztársasági Francziaország támogatására, egy másik pedig azzal a mesével hitegeti a munkásokat, hogy Defuisseux, az ismert belga szoczialista vezér, ki jelenleg Francziaországban él, 300.000 ottan lakó belga alattvalóval fog a munkások segélyére sietni. Általában a köztársasági propa Deczember 2-ika Párisban. Nagy aggodalommal várták a franczia fővárosban a mai napot, melyen a községtanács kezdeményezésére a köztársaság radikális elemei monstre menetben vonultak Baudin sírjához, ki az államcsíny napján ezelőtt harminchét évvel a torlaszokon elesett. A menet, melyben több százezer ember vett részt, tulajdonképen tüntetés akart lenni Boulanger ellen a radikálisok részéről s ez magyarázza meg, hogy a Floquet kormány, mely különben e napra megtette a legnagyobb mérvű óvintézkedéseket, annál könnyebben engedte meg e tüntetést, mert arra számított, hogy ez meg fogja akadályozni a Boulanger érdekében folyamatban levő agitációk további sikerét. Az aggodalmak azonban, melyek a nagy demonstráció esetleges következménye tekintetében a mérsékeltebb köztársaságiak körében nyilvánultak, úgy látszik, alaptalanoknak bizonyultak. Igaz ugyan, hogy néhány százezer ember felvonulása, kik legnagyobb részben a legszenvedélyesebb és legerőszakosabb pártárnyalathoz tartoznak, könnyen veszedelmes tüntetésekre és beláthatlan horderejű rendzavarásokra vezethet, de a tüntetést megelőzőleg felmerült események már előre jó részben paralizálták ezt a lehetőséget, mig másfelül az az általános aggodalom, mely Párisban uralkodott s mely mindenkit visszatartott a provokácziótól, még a leghevesebbek vérét is lehűtötte. Csekélyebb zavarok felmerültek ugyan a menetben, ami ily alkalommal szinte elkerülhetetlen, de, mint a Párisból érkezett táviratok jelentik, maga e nap, melytől annyian féltek, minden komolyabb baj nélkül múlt el. Más kérdés természetesen az, várjon a Floquetkormány az ily tüntetés jóakarata előmozdításával neme többet árt saját magának, mint amennyit ártani vél Boulangernek. A radikálisok túlkapásai Párisban különben is sokkal nagyobb visszatetszést keltenek a békés elemek körében, mint amennyire csak a Boulanger-kultusz terjedésétől tartanak. Az ily tüntetések pedig csak a radikálisok önbizalmát és erejét növelik, kiknek nagyobbodó hatalma csak Boulanger útjait egyengeti. A következőkben adjuk a tüntetésről érkezett táviratokat: Páris, decz. 2. A boulangista párt végrehajtó bizottsága manifesztumot bocsájtott ki, melyben kijelenti, hogy a párt nem fog részt venni ama tüntetéseken, melyek Baudin sírjánál, kinek emlékét tiszteletben tartja, rendeztetnek. Egyúttal felhívja a polgárságot, hogy ellentálljon a kormány minden provokácziójának, mely egy »journee»-t keres és Párist deczembrizálni akarja. Páris, decz. 21 óra 55 perczkor. Reggel óta Baudin emlékszobra mellett és a montmartrei temető bejáratánál számos kiváncsi van összegyűlve. A kamara egyesült balpártjának, valamint a szenátus egyesült köztársasági pártjának és köztársasági balpártjának küldöttségei, melyek a községtanács menetében nem vesznek részt, reggel egymásután jelentek meg az emlékszobornál, hogy annak talapzatára koszorúkat helyezzenek el. A községtanács menete 1 órakor indult el a városházától és a montmartrei temető felé vette útját. Dél óta a rendőrség a kocsiforgalmat eltiltotta azokban az utczákban, melyeken a menet átvonul. Daczára, hogy a nép roppant tömegekben sereglett össze, teljes nyugalom van. Páris, decz. 2. Boulanger ma reggel Neversbe utazott. Páris, decz. 2. (Délután 3 órakor.) Teljes egy órába telt, míg a községtanács menete a Boulevard de Sebastopolon végigvonult. E pillanatban a menet az északi vasút pályaudvara mellett halad el. A Rue Rivolinál egy csoport képviselőt és városi tanácsost »Éljen a köztársaság!« kiáltásokkal fogadtak. Néhány fütty is hangzott föl. A Boulevard de Magentán elfogtak egy embert, ki a menetet füttyökkel fogadta. Az összegyűlt tömeg nagyobbrészt kiváncsiakból áll, kik a menetet akarják látni. Eddig komolyabb rendzavarás nem fordult elő. Páris, decz. 24 óra 26 perczkor. A városi képviselet kivonulásában nem vettek oly sokan részt, mint ahogy eleve gondolták. A résztvevők száma mintegy 30.000-re tehető, kik közül feles számban vidéki küldöttek voltak. Az utczákon hullámzó tömeg vidám hangulatú és nagyrészt kiváncsi nézőkből áll. Csak kevéssé volt kiáltozás hallható és semmi különös eset elő nem adta magát. Délután 3 órakor érkezett a menet Baudin szobra elé, hol a városi tanács elnöke Durlot beszédet tartott, melyben a következőket mondta: Dicsőíteni akarjuk a köztársasági jognak a czézarizmus ellen való elrettenthetlen megvédését, valamint az államcsínynek proskribált áldozatait. Szóló megemlékszik azután a boulangizmusról, melyet hevesen megtámadott és kifejti, hogy a demokráczia a dicső halottak emlékéből új erőt merít és Baudin sírjához járul, nem csak hogy emlékének hódoljon, hanem hogy tapasztalatokat is gyűjtsön a czezarismus ellen, mely elég merész, hogy fejét ismét felemelje. Baudin hatalmas szava hangzik fel a sír mélyéből. A szónok következőleg végző beszédét: »Szilárdan és erőt merítve a nemes emlékezetből, egyesüljünk bizalomteljesen a kiáltásban: Éljen a köztársaság!« A jelenlevők nagy tetszéssel kisérték a beszédet, melyet semmiféle közbekiáltás sem zavart meg. 31/* órakor kezdődött az elvonulás Baudin emlékszobra előtt, mely alkalommal semmi nevezetesebb nem fordult elő. Páris, decz. 2. Baudin emlékszobra előtt a tüntetés minden nevezetesebb momentum nélkül folyt le. Az elvonulás 41 órakor ért véget. Az elvonulás után a tüntetők, a Marseillaiset énekelve tértek viszsza a városba, mely ismét régi külsejét viszszanyeri. Dr. LENHOSSÉK JÓZSEF. A magyar tudományos életnek ismét nagy halottja van: dr. Lenhossék József, a híres anatómus, egyetemünk dísze, a magyar orvosi kar jelese nincs többé. A hetven éves tudós aggastyánt ma délután elragadta a halál. Igaz részvéttel állunk meg ama kimagasló férfiú ravatalánál, kinek nekrológjában nem kell szem előtt tartania : »De mortius nil nisi benevelvét. Mert Lenhossékről csak a feltétlen magasztalás hangján lehet megemlékezni. Az anatómiai tudományt a legmostohább viszonyok között ő dajkálta és nevelte fel Magyarországon. Igaz szeretettel, teljes odaadással csüngött tárgyán s az emberi test szervezetének hazánkban még alig volt olyan alapos ismerője, mint éppen Lenhossék. Azt az űrt, mely halálával keletkezett, csak azzal lehet összehasonlítani, mely akkor támadt, midőn Balassa tanár meghalt. A veszteség fölött való fájdalmat némileg enyhítheti az, hogy Lenhossék bő tapasztalatainak kincses házát nem viszi egészen magával a sírba. Egy részét, de csakis egy részét hátrahagyta az utókornak abban a számos kötetben, melyet minden orvos, minden természettudós ismer, használ. És ez irodalmi munkássága előtt kalapot kell emelni: ritka megfigyelőtehetség, éles ítélőképesség, mimeziózus pontosság teszi megbecsülhetlenné mindazt, amit irt. De Lenhossék nemcsak nagy tudós volt, nagy volt ő mint ember és nagy mint tanár. Ideális nemesszivüség vezérelte egész életén át s növendékeinek nem tanára, hanem barátja, szinte atyja volt. A kiben tehetséget, szorgalmat fedezett fel, mindenképpen buzdította, a hol hanyagságot vett észre nem korholt, nem fenyegetett, hanem serkentett. Magyarország orvosi karának zöme az ő tanítványaiból került ki s bizonyára nincs köztük egy senki hálás szívvel ne emlékeznék vissza arra a jóindulatra, melyet az elhunyt mindenkivel szemben tanúsított. Lenhossék ott élt az anatómiai intézetben, tudományának , hallgatóinak, irodalmi munkásságának. Előadási modora, ha nem is volt oly vonzó, mint szellemes bécsi kollegájáé, Hyrtlé, de világos, könnyen felfogható és szabatos. Boncztani múzeuma, melyet félszázados lankadatlan szorgalmú munkássággal maga szerzett össze, koponyagyűjteménye, anatómiai taneszközei ritkítják párjukat s hogy mennyire ismerték az ő nevét az ország határain túl, arra legfényesebb bizonyíték az a sok kitüntetés, rendjel, melylyel őt mindenfelől elhalmozták. * Az elhunyt életrajzának főbb vonásait itt adjuk : Lenhossék József 1818. márczius 20-án született Budán, atyja dr. Lenhossék Mihály, helytartósági tanácsos, országos főorvos s a pesti egyetem orvoskari igazgatója volt. Gimnáziumi tanulmányait Budán és Váczott, a bölcsészeti két évet Pesten végezte, s ugyanitt az egyetemen az orvosi öt évet kitűnő eredménynyel minden tárgyból. 1841-ben orvostudori, szemész- és szülésmesteri, 1843-ban sebésztudori oklevelet nyert. 1841/2. tanévet e közben a bécsi egyetemen töltötte, hol Berres akkori hires boncztanár és tanársegéde Patrubán Károly magyar szaktudós oldalán a boncztani szakban képezte magát, mely időtől fogva kedvencz tudománya, élete főczélja lett. A tanév végén a pesti egyetemen az újonnan rendszeresített boneztanársegédi állomásra érdemesittetvén, azt kilencz évig viselte. 1850—1-ben a tájboneztan magántanárává képesittetett a pesti egyetemen. Lendossek ez eddig nálunk nem is műveit tudomány meghonosítójának tekintendő. Két évi magántanárkodása után, melyek közül az elsőben magasabb boncztani kiképeztetése végett ismét a bécsi egyetemre ment, hol Crucke és Hyrtl tanárok részéről kitüntető szívességgel fogadtatva, az utóbbinak vezetése alatt álló élettani intézetben fáradhatatlan munkássággal dolgozott s a tanárt is több ízben helyettesítette. Az 1854/5 tanévben Olmützbe akarták boncztanárrá kinevezni, ő azonban a kolozsvári orvossebészi intézeten ugyanekkor üresedésbe jött hasonló állomásnak adott előnyt s arra ki is neveztetett, ez intézetnél, mint a leiró és a törvényszéki boncttan tanára öt évig, az 1858/9. tanév végéig működött.. Ez idő alatt több ízben tett utazásokat a külföldre, mindig tudománya érdekében s magának is, mint a tudományt előbbre vivő tudósnak elismerést szerezve. 1856-ban a német orvosok és természetbúvárok bécsi (XXXIII.) nagygyűlésén tartott előadást. 1857-ben a természetbúvárok bonni nagygyűlésén köztetszés mellett értekezett a központi idegrendszerről, bemutatva górcsői készítményeit, melyek általános feltűnést keltettek. Innen Párisba utazván, a híres Milne Edwards — Cuvier utóda — által az Institut-be (Academie des Scienses) vezettetett be, hol munkái megbirálására tekintélyes bizottság küldetett ki, mely Milne Edwards, Flourens, Serres és Rayer világhírű szaktudósokból állott, mire boncztani készítményeit a Monthyon-díjjal tüntették ki. Készítményeit, franczia előadás kíséretében, nyilvánosan is bemutatta. Hasonló elismerésben részesült Londonban is, hová párisi tudósok ajánlatával ment át s Owen által a Society Linnéan-be bevezetve, tudósok előtt tartott előadásokat s boncztani ritkaságokat tartalmazó készítményei a Huntermuzeum számára megvásároltattak. Lenhossék életének s tudományos működésének fénykora azonban azzal kezdődik, midőn az 1859—60- diki tanévre a pesti tudomány-egyetemhez a leiró- és tájboncztan rendes tanárává neveztetett ki és ezzel oly hatáskört nyert, mely tehetségének és készültségének teljes mértékben megfelel. Ez idő óta egész erejét, az ország első tanintézetének egyik legfontosabb tanszékén tudományszaka előbbvitelére fordította. De addig működése nagyon meg volt nehezítve, míg egyetemünk boncztani helyiségei s azok felszerelése a régi volt, mely a tudomány követelményeinek meg nem felelt. A mostani impozáns épület tudvalevőleg 1878-ban épült fel. Azonban Lenhossék e nehézségekkel szemben is oly munkásságot fejtett ki, oly sikert tudott felmutatni, melyről a boncztani tudománynak hazánkban előmenetele tanúskodik. Nagy gondot fordított a boncztani muzeum gyarapítására s állandó készítmények előállítására, melyekben ő és tanítványai oly nagy tevékenységet fejtettek ki, hogy készítményei száma több százra rúg és közülök néhány az 1873. évi bécsi világkiállításon érdeméremmel kitüntetve lett. Az 1875. évi budapesti anthropologiai nemzetközi kongresszuson tartott Lenhossék tetszéssel fogadott előadást. Tudományának egyik különös szakaszát, a koponya-alkattant kiváló szeretettel művelvén ezerekre menő koponyamérései által jelentékeny eredményekre jutott, melyeket részint az említett kongresszuson adott elő, részint több ízben az akadémia elé terjesztett s az összes tudós világ előtt számos orvosi szakmunkában mutatott be. * Az elhunyt érdemjeleit és tiszteleti állásait az alábbiakban soroljuk fel: Kir. tanácsos, az osztrák cs. vaskorona-rend III. osztályú lovagja, a potugalli kir. Krisztus- és a spanyol kir. katholikus Izabella csillagos-, valamint a Dr. Károly-, a csász. kir. II. osztályú Albrecht- és a csász. török III. osztályú Medjidie-rend középkeresztese ; az olasz kir. korona-rend tiszti keresztese; a svéd kir. Wasa-, a badeni nagyherczegi zähringi oroszlán I. oszt., a hesseni nagyherczegi nagylelkű Fülöp-rend I. oszt. és az anhalti herczegi medve Albert érdemrend lovagkeresztese; a tudomány-egyetem 1878/79-diki tanévben volt rektora; a leiró- és tájboncztan nyilvános rendes tanára, és az I. boncztani intézet és gyűjteménytár igazgatója; az orvoskari ösztöndíjügy vezetője; a párisi »Société anthropologique« külső »membre associé«-ja, a párisi »Société anatomique« és az ottani német orvostársulat, a prágai csehországi »Societas medicorum,« a müncheni »Societas anthropologies,« a florenczi »Società italiana di antropologia e psichologia comparata,« a brüsseli »Société d’ Anthropologie, a finnlandi belsingforsi Societas medica Fennica, a temesvári délmagyarországi történelmi és régészeti társulat és a tiszafüred-vidéki régészeti egylet tiszteleti tagja; a budapesti magy. kir. tudom. egyet, orvostanhallgatók segély-egyletének disztagja; a budapesti országos régészeti és embertani társulat rendes tagja, valamint annak ősrégészeti és embertani szakosztály elnöke; a m. tud. akadémia, a kir. m. természettudományi társulat, a budapesti kir. orvosegylet, a halleiAcademia Caesarea Leopoldino-Carolina germanica Naturae Curiosorum, a filadelfiai »American Philosophical Society«, a német »Anatomische Gesellschaft« és a nagyszebeni természettudományi egyesület rendes tagja; a m. orvosi könyvkiadó-társulat alapító és igazgatósági tanácstagja; a cs. kir. bécsi »Gesellschaft der Aerzte«, a cs. kir. »Zoologisch-botanischer Verein«, és az ottani »antropologische Gesellschaft«, a párisi »Société de Biologie«, a brüsszeli kir. »Société de sciences médicales et naturelles«, a berlini „Gesellschaft für Anthropologie, Ethnologie und Urgeschichte«, a göttingai kir. »Gesellschaft der Wissenschaften« és a filadelfiai Numismatic and Antiquarian Society« levelező tagja. ★ A kiváló tudós betegségéről és utolsó óráiról a következőket írhatjuk: Dr. Lenbossek Józsefen ezelőtt mintegy két évvel mutatkoztak tünetei a betegségnek, mely ma halálát okozta. Tüdeje volt megtámadva és astmathikus rohamok lepték meg. Tavaly a tél egy részét Olaszországban töltötte s láthatólag jobb egészségi állapotban tért vissza Budapestre, bár tüdején megmaradtak a betegség nyomai. Azóta szorgalmasan eljárt az egyetemre s a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel végezte előadásait és tudományos kutatásait. Még a legutolsó szerdán is ott volt klinikáján s tartotta előadását. Beszéd közben hirtelen rosszul lett, úgy hogy a Múzeum-körut 33. szám alatti lakására kellett szállítani. Régi baja fokozott mérvben tört ki s egyre aggasztóbbá lett. Ágya mellett ott virrasztottak állandóan neje és gyermekei, s két barátja dr. Korányi Frigyes és dr. Ángyán Béla, egyetemi tanárok gyógykezelték. Betegsége alatt az egyetemi orvosi kar legkitűnőbb tagjai látogatták s mély részvéttel vették észre, hogy utolsó óráit éli. A halálos kór utolsó kitörését hűlés okozta, melynek tüdőbe volt következménye. A emphisema (tüdőtágulás) bekövetkeztével állapota egyre aggasztóbb lett. A tegnapi éj folyamán kissé jobban érezte magát, de ma reggel állapota ismét rosszabbra fordult. Még ma délután három órakor arról beszélt, hogy a jövő héten miről tart előadást az egyetemen. Egész családja ott állt ágya körül s nem sejtette, hogy a katasztrófa már oly közel van. És Lenhossék ugyanazon körben mozgott a halál küszöbén, mint életében. Közvetlenül halála előtt is szaktudománya foglalkoztatta és gyönge elhaló hangon ismételte: ideg.... izom .... gerincz----nyúltagy.... perezszerv.... csontképzés.... koponya.... Alig egy félórával e tagolva kiejtett szavak után délutáni négy órakor, erős astmathikus rohamok között, haláltusa nélkül dőlt fia, Mihály karjaiba és dr. Lenhossék József megszűnt élni. A halál hire gyorsan elterjedt a fővárosban s a boldogult tisztelői, barátai és tanítványai körében legmélyebb részvétét keltette. Az egyetem épületére kitűzték a gyászlobogót. Az orvosi kar tanárai nagyszámban jöttek a halottas házba, hogy a gyászoló családnak részvétüket kifejezzék. S valóban részvétre szorult, olyannyira megtörte a család minden tagját a nagy veszteség. A vigasztalhatja özvszül. Bossány Emma, a legszeretőbb férjet vesztette a boldogult tudósban. Lenhossek négy gyermeket hagyott hátra: az egyik dr. Lenhossek Mihály orvos, az első anatómiai intézet első asszistense és egyetemi magántanár ; idősb leánya, Eugenia, neje dr. Axmann Bélának; ifjabb leánya Jozef in, mostoha fia pedig dr. Wallon Dezső miniszteri segédfogalmazó. A boldogult temetése, melyen az egyetemi tanári kar s az ifjúság testületileg fog részt venni, holnapután délután négy órakor megy majd végbe a halottas házból. Az elhunytat a kerepesi-uti temetőben helyezik örök nyugalomra s a gyászszertartást a róm. katholikus egyház rítusa szerint végzik. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, deczember 3 A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. A községi választások második napja reggel 8 órakor. A magyar tudományos akadémia Il-ik osztályának ülése d. u. 5 órakor. Hazai termékek állandó kiállítása a kereskedelmi múzeumban. Városligeti iparcsarnok. Naponként szabad bemenet mellett nyitva d. e. 11— d. u. 4. Grand Caf 6-Restaurant de l’Opera. Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — decz. 2. Személyi hírek. Tisza Kálmán miniszterelnök nejével Degenfeld Ilona grófnővel ma délben megtekintette a műcsarnok őszi kiállítását. — Beksics Gusztáv orsz. képviselő egészsége helyreállítása czéljából Görögországba és Egyiptomba utazott. Az uralkodó jubileuma. Az ősi császárváros lelkesen ülte meg Ferencz József osztrák császárságának negyvenedik évfordulóját. Az uralkodó határozott kívánságára elmaradt minden zajosabb ünnepség, de azért a lakosság minden rétege módot talált rá, hogy kifejezést adjon ünnepi hangulatának. Bécs összes templomaiban hálaadó istentiszteletet tartottak, melyen a hívők nagy serege vett részt. A bécsi lapok vezérczikkekben, tárczákban és egyéb czikkekben emlékeznek meg a jubileumról. Bécs városának tanácsa fényes emlékiratot adott ki, mely áttekintést ad a császár uralkodásának négy évtizedéről, testületek és magánosok pedig kisebb-nagyobb jótékonyczélű adományokat tettek a jubileum ötletéből. Budapesten is az összes templomokban ünnepélyes istentisztelet volt ma, mely — tekintettel az uralkodó család gyászára — minden hivatalos jelleget nélkülözött. Míg a lakosság ily módon adta jeleit hódolatának, a császári pár miramarei kastélyában töltötte a jubileum napját. Ferencz József ma reggel 8 óra 30 perckor érkezett oda csekély kísérettel, egy órával rá érkezett meg Erzsébet cászár-királyné báró Nopcsa főudvarmester, Fesztetics grófné udvarhölgy és dr. Kellgruen orvos kíséretében. A felséges pár találkozása a legmelegebb volt. Az uralkodót láthatólag kellemesen lepte meg nejének egészséges arezszine s szívélyesen megölelte s többször megcsókolta a felséges asszonyt, ki szintén mélyen meg volt indulva. Délután négy órakor lakoma volt a császári kastélyban, melyre meg voltak hiva gróf Paar altábornagy, báró Nopcsa főudvarmester, Fesztetics grófné udvarhölgy Freund őrnagy szárnysegéd, Cassini tengerészkapitány, lovag Klaudy udvari tanácsos, báró Wassberg és dr. Kellgruen. Az uralkodó ma este utazott vissza Bécsbe, ahol holnap, hétfőn reggel érkezik meg. A trónörökös ajándéka. A walesi herczegnek legutóbbi bécsi tartózkodása alkalmával gyakran látták őt, amint Rudolf trónörökössel Bécs utczáin sétakocsizást tett. Rudolf trónörökös ez alkalommal mindig kedvelt fehér kocsiját használta, maga hajtotta a lovakat és a walesi herczeg a bakon mellette foglalt helyet. E sétakocázások emlékéül a trónörökös most aquarell-képet küldött a walesi herczegnek, melyen kitűnően van eltalálva a két fenséges barát és a mely élethűen ábrázolja a fogatot. Az aquarellt Wilde, az ismert sportfestő festette. Az idegbeteg czári pár. A borkii katasztrófa, mint a »Times« írja, eltörölhetetlen benyomást tett a czár kedélyére. Nem tud szabadulni annak a szerencsétlenségnek gondolatától, melytől oly csodás módon menekült meg. Idegrendszere annyira meg van támadva, hogy minden csekélység izgalomba hozza s könyeket csal szemeibe. A czárné állapota még aggasztóbb. Nyomott kedélyhangulatára az orvosok hasztalan keresnek gyógyszert s már-már a legkomolyabb aggodalmaknak adnak helyet.