Pesti Napló, 1889. január (40. évfolyam, 1-31. szám)
1889-01-14 / 14. szám
14. szám. Budapest, 1889. Hétfő, január 14. mi I mniwnn*MriMniMtT>w w Mini.... iimíiiwiiwwiimt1 Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, A t Ii e n a e u m-é p ü 1 e t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hiivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. 40. évi folyam. Előfizetési feltételek . A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha se esti kiadás postai külünküdése kívántatik, postabélyegre havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint feleilfizetőnap. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti 2STapló» kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. A „Neue Freie Presse." Szomorú időkre emlékeztet a »N. Fr. Presse«-nek az a magyarfaló gyűlölete, mely ma ismét kitör belőle és valóságos szemtelenséggel avatkozik bele a magyar országgyűlés tárgyalásaiba, vagy jobban mondva Magyarország belügyeibe, és e vakmerősége oly messze megy, hogy úgyszólván megtiltani merészkedik a magyar nemzetnek, hogy a véderő-javaslatban — mikor már az elfogadtatott az osztrák Reichsrat és az urakháza által, — Magyarországalkotmányos jogainak érdekében változtatásokat követeljen, és e változtatásokért törvényes és alkotmányos fegyverekkel küzdeni bátorkodjék. Valóban felháborító, hogy e lap, úgy Magyarországról, mint a Tisza-kormányról úgy beszél, mintha annak kötelessége volna a »N. Fr. Presse« eszével gondolkozni és kívánságai szerint eljárni. Mai száma is a legprepotensebb hangon ad leczkét Magyarországon mindazoknak, akik abban a reményben élnek még, hogy Tisza Kálmánnak talán sikerülni fog nemcsak az ellenzék, hanem a saját pártja egy nagy részének kívánságához képest, fontosabb módosításokat eszközölni a törvényjavaslaton. S eközben magát Tisza miniszterelnököt is leleplezi, mert elárulja, hogy igenis a 14-dik §-ban a szó szoros értelmében vett államcsínyről van szó; s hogy e paragrafust nem Tisza Kálmán gondolta ki, hanem gróf Taaffe, az osztrák miniszterelnök. Elárulja e lap, hogy ennek csupán stilizálása a Tisza Kálmán műve, és ezzel elárulja azt is, hogy Tisza Kálmán csak azért stilizálta e paragrafust oly kétértelműen, hogy minél jobban elrejthesse abban az osztrák kormány valódi intencióját, mely nem más, mint a véderőre vonatkozó kérdéseket minél inkább elvonni a parlamentektől, miután az osztrák kormánynak e kérdésekben kétharmad többségre van szüksége. Ezzel tehát le van leplezve az alattomos játék, melyet az osztrák kormány kigondolt a magyar kormány tudtával és beleegyezésével Magyarország alkotmányos jogainak megcsorbítására. És mivel e kérdésben szembeötlőleg dominál az osztrák érdek, mert a közös hadsereg konokul megtagad minden engedményt Magyarország közjogával szemben, tehát a »Neue Freie Presse« éktelenül ordít és veri a nagy dobot, nehogy Tisza Kálmánnak valahogy eszébe jusson új tárgyalásokat kezdeni és ezáltal Magyarország közvéleményének elégtételt adni. Ezért hirdeti, hogy már szó sem lehet új tárgyalásokról és Tisza Kálmán köteles változatlanul keresztülvinni a javaslatot, akár mint tiltakozik is ez ellen Magyarország és pedig nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypárt is. A »N. Fr. Pressé«-nek a 14-ik §-ra vonatkozó leleplezése következőleg hangzik: »Nem tagadható, hogy a minisztérium komoly, hű emberei s különösen oly férfiak, kiknek jogi tanácsát Tisza nehéz esetekben kérte, nagy határozottsággal nyilatkoztak a 14. §. formulázása ellen s híveinek körében a miniszterelnök ismételten úgy nyilatkozott, hogy e férfiak ellenkezése sokkal inkább hat rá, mint az a lárma a házban, mely a tömegekre számít. Tisza meglehetős átlátszóan magát mondotta ama szakasz stilisztikai szerzőjének, melyet leginkább megtámadtak táborában. De ha helyesen vagyunk informálva, akkor csak a formulázás Tiszáé; a szakasz lényege és tartalma azonban Taaffe gróf intenczióira vezethető vissza, ki az osztrák kormányt lehetőleg hosszú időre fel akarta menteni annak szüksége alól, hogy kétharmad többséget kelljen szereznie. Parlamenti körökben már az az eszme merült fel: egy külön törvényben helyreállítani a parlament ama jogait, melyek e szakasz fogalmazása által megszűntek; úgy hogy a védtörvény változatlan maradjon s az ujonczozás idejekorán keresztülvitettessék s az alkotmányos aggályoknak is elégtétel adassék. Nagyon kérdéses azonban, vájjon a kormány hajlandó-e e tervbe belemenni. Tisza nyilatkozatai ennek lehetőségét is kizárni látszanak.« Ez tehát elég világos annak bizonyítására, hogy a 14-ik §. szövege nem egy és ugyanaz az 1868 és 1879-iki törvények idevágó rendelkezésével. Éstehát mindazok, akik az identitást vitatják, nem mondanak igazat, s csak köszönhetjük a »N. Fr. Presséinek, hogy Magyarország iránti dühétől elvakítva e titkot kifecsegte. De a »N. Fr. Presse« mai száma velünk is foglalkozik és kétségbevonja, hogy csak szó is lehetett volna arról, hogy Tisza Kálmán újabb engedményekért Bécsbe menjen (mint ezt a »Pesti Napló« írta), s hogy a kormánypárt engedményeket remélhessen. De mivel Fejérváry tegnap este mégis Bécsbe ment, tehát a »N. Fr. Presse« dühös lévén még arra a gondolatra is, hogy Magyarország engedményeket nyerhessen — előre hirdeti, hogy Fejérváry csupán családi ügyben s nem pedig a véderőjavaslat ügyében utazott Bécsbe. A »N. Fr. Presse «-nek erre vonatkozó sorai igy hangzanak: »Az ellenzéki »Pesti Napló« esti lapja azzal a szenzácziót hajhászó hirrel lép föl, mely szembeötlő nyomásban a lap élére van állítva, hogy a miniszterelnök ma este Bécsbe utazik. A szabadelvű körök, mondja az említett lap, nagy fontosságot tulajdonítanak ennek az utazásnak. Sokan abban a reményben vannak, hogy a miniszterelnök Bécsből engedményekkel fog visszatérni úgy a szakaszra, mint a magyar nyelvű tiszti vizsgára vonatkozólag , csak az önkéntesi kérdésre nézve nem várnak engedményeket. Ez az egész hír légből kapott, és úgy látszik, hogy a »Pesti Napló« misztifikácziónak esett áldozatul. Tisza jelenleg távolról sem gondol arra, hogy Bécsbe utazzék, és nincs is oka rá. Eltekintve a véderőtörvény tárgyalásától, teljesen el van foglalva a konverzió keresztülvitelének előkészületeivel. A véderőtörvényre nézve irányadó körökben sem alkudozásokról, sem engedményekről nincs szó és a szabadelvű párt körében uralkodó reményekről és kilátásokról ebben az esetben a »Pesti Napló« nagyon rosszul van értesülve. Tisza még kilencz órakor a szabadelvű párt klubjában volt és a nap fáradalmai után szokás szerint a kártyaasztalnál keresett szórakozást. A párttagok is csak a szórakozással gondoltak, s így csak derültséget keltett, mikor bécsi táviratok azt a hírt hozták, hogy az odavaló pénzpiacon Magyarországból érkezett kabinetválsági hírek nyugtalanságot okoztak. A kabinet helyzete legkevésbbé sem válságos és a legnagyobb biztossággal lehet mondani, hogy Tisza úgy a maga, mint az összminisztérium nevében ragaszkodik a véderőtörvény változatlan elfogadásához és semmi szín alatt sem akarja azt újabb tárgyalások, engedmények és egyezkedések tárgyává tenni. Ezt a lehető legvilágosabban tudatták a szabadelvű párttal, és többé nem szenved kétséget, hogy a nagy többség el van szánva a változatlan elfogadásra szavazni. A miniszterelnöknek erre vonatkozó igen határozott kijelentése után az is valószínű, hogy a tiszti vizsga nyelvének kérdésére vonatkozó iskolai utasítások e kijelentés értelmében már meg vannak állapítva és a legfelső hadúr teljes beleegyezését kinyerték. Míg azonban Tisza nyugodtan itt maradt, báró Fejérváry honvédelmi miniszter az esti vonattal Bécsbe utazott. De a honvédelmi miniszter utja semmi összefüggésben nem áll a véderőtörvénynyel és pusztán sürgős családi ügyekben történt. Akik a viszonyokkal ismerősök, igen jól tudják, hogy Bejérváry miniszternek van oka ily ügyekben Bécset fölkeresni. Ezért egyáltalán nem bizonyos, váljon lesz-e alkalma a miniszternek kihallgatásra menni az uralkodóhoz, és ha ez meg is történnék, úgy a kihallgatáson legfölebb a képviselőházban lefolyt ismeretes eseményekről referálhatna. A véderőtörvényre vonatkozó tárgyalások és változtatások ideje már lejárt, magyar kabinetválságról beszélni pedig épp oly könynyelmű, mint alaptalan. Különben a véderőtörvény feletti tágyalások nemcsak a szabadelvű pártban, hanem a szélsőbali pártban is meghasonlást idéztek elő a nézetek közt. E párt köréből tudatják velünk, hogy a párt vezére, Irányi Dániel vonakodott az Ugron Gábor által benyújtott határozati javaslatot aláírni. Iványi a teljesen független magyar hadsereg eszméjének orthodox híve és azért tagadta meg aláírását, mivel a határozati javaslat csak egy önálló magyar hadsereg fokonkénti kiképzéséről szól. Ezt az engedménynek szánt fogalmazást hosszas bizottsági tanácskozások után a párt fiatalabb elemei keresztülvitték, a pártfő azonban nem ratifikálta.« E sorokra megjegyezzük, hogy a mi hírünk, melyet szombati esti lapunkban közöltünk, nem volt légből kapott. És hogy a változtatások iránti remény a kormánypártban megvolt és ma is megvan, azt bizonyítják a kormánypárthoz közel álló »Nemzet«-nek következő sorai: »De nem látjuk kizártnak azt sem, hogy a leginkább vitatott kérdések egyikére nézve el legyenek oszlathatók a fölmerült aggodalmak. Értjük a javaslat 14-ik §-át, melyre nézve nem a javaslat érdemére, hanem magyarázatára van eltérés a kormány és a szabadelvű párt azon tagjai közt, kik e szakaszt jelen szövegezésében ellenzik. Mind a két fél, a kormány is s a javaslat pártolói egyfelől s annak ellenzői másfelől, a javaslat szövegére hivatkoznak s abból igyekeznek igazolni felfogásuk helyességét. Ez bizonyíthatja azt is, hogy vagy egyik, vagy másik fél téved; bizonyítja azonban mindenesetre azt, hogy a javaslat szövege nem oly világos, hogy iránta a kétely kizárva lenne. S ezért mi azt hiszszük, ha a részletes tárgyalásban sikerülne e szövegezést, anélkül, hogy tartalmilag módosíttatnék, olyanná tenni, mely azt az értelmet, amelyet a kormány a mostani szövegnek is imputál,félreérthetlenül kifejezné: ezáltal a javaslat megváltoztatása nélkül, új tárgyalások szüksége és az osztrák törvényhozás megállapodásainak érintése nélkül, meg lehetne szüntetni egyrészt a nálunk nyilatkozó aggodalmak egyik legfontosabbikát, másrészt pedig — s ez még fontosabb szempont — jobbá, mert világosabbá lehetne tenni a törvényt.« A »Nemzet« e soraiból kifolyólag csaknem bizonyosra lehet venni, hogyha az engedmények ügyében nem is maga Tisza Kálmán ment fel Bécsbe, de hogy báró Fejérváry egyenesen csak azért utazott fel, hogy az »irányadó köröket« (mint ahogy a »N. Fr. Presse« nevezi) meggyőzze bizonyos változtatások szükségéről. Meglehet, hogy báró Fejérváry semmi engedményt nem fog visszahozni, s abban az esetben a »N. Fr. Presse« triumfusa teljes lesz. De Magyarország szégyene és veresége annál nagyobb. Törvényszéki könyvtárak. Az igazságügyminiszter körrendeletet intézett a kir. törvényszékek elnökeihez, melyben felhívja őket, hogy a czélnak megfelelő jogirodalmi könyvtár létesítése iránt a vezetésük alatt álló törvényszéknél tegyék meg a kellő intézkedéseket s egyúttal, mint értesülünk, összesen 10.100 forintot utalványozott a könyvtárak alapításának kezdeményezésére. A körrendelet így hangzik: A tudományos jogirodalom nélkülözhetlen segédszere a gyakorlati jogéletnek. Az első fokú bíróságok egyes tagjai azonban, főleg a vidéken, hol nagyobb közkönyvtárak rendelkezésre alig állanak, csak kivételesen vannak ama helyzetben, hogy a jogirodalom kiválóbb termékeit megszerezhessék és így a tudomány folytonos haladásával lépést tarthassanak. Elutasílatlan feladatomut tekintem tehát legalább alapját venni meg a törvényszéki könyvtárak intézményének, mely bizonyára nem hosszú idő múlva hathatós eszközül szolgálhat az igazságszolgáltatás színvonalának emelésére. Elnök úr előtt nem szükséges ez intézmény czélszerűségét és hasznos eredményét bővebben indokolnom, sőt meg vagyok győződve, hogy elnök úr buzgósága meg fogja találni a módot, hogy a vezetése alatt álló törvényszék rövid idő múlva czélszerűen használható jogirodalmi könyvtárral bírjon, amint egyes törvényszékeknél már idáig is a kezdeményezés megtörtént. Midőn elnök úr eme buzgó törekvésére számítok, éppen nem célom az, hogy akár a társadalmi gyűjtés, akár a bíróság tagjainak áldozatkészsége — talán éppen anyagi helyzetük rovására — vétessék igénybe; de másrészről bizonyára örömmel veendi elnök úr az oly és bármely csekély önkéntes adományozást is, mely tisztán a nemes czél által lelkesítve igyekszik az ennek elérésére szükséges eszközöket szaporítani. Minthogy a körülmények lehetővé tették, hogy az 1888. évre megállapított irodaátalány megtakarításaiból egy bizonyos összeg ezen czélra fordítható, elnök urnak hivatalos nyugtájára felvehetőleg .. .Irtot utalványoztam s megengedem, hogy ez összeget az 1889. évi irodaátalány számadásában leendő szabályszerű elszámolás mellett, tudományos jogirodalmi műveknek, illetve folyóiratoknak beszerzésére fordíthassa. Elnök úr bizonyára leginkább tudja, hogy a vezetése alatt álló törvényszéknél mily irodalmi művek volnának elsősorban megszerzendők, ezért az ez irányban való intézkedéssel elnök urat bízom meg, mindazáltal az ügy iránti érdeklődés emelése szempontjából is nem tartom feleslegesnek, ha a törvényszék tagjaival bizalmas megbeszélés és eszmecsere előrebocsátása után teszi meg a megrendelés iránti intézkedéseit. Rendelkezésre bocsátom a czímjegyzéket, melyet belátása szerint használhat, és csakis azt jegyzem meg, hogy legczélszerűbbnek mutatkozik elsősorban úgy a hazai, mint a külföldi tudományos folyóiratok megszerzése; az irodalmi munkák bevásárlásánál pedig — amenynyiben csak lehetséges — úgy a polgári, mint a büntető igazságszolgáltatás érdekei egyenlő figyelemben részesíttessenek. Végül felhívom elnök urat, hogy a megszerzett műveket a beszerzési árban a törvényszéki leltárba foglaltassa és ezekről szakok szerint czímjegyzéket készíttessen s általában oly intézkedéseket tegyen, melyek a könyveknek és különösen az időszakonkint megjelenő folyóiratoknak minél czélszerűbb felhasználását lehetővé teszik. Jelen rendeletem foganatosításáról 3 hó lefolyása alatt mindenesetre jelentést várok. Budapest, 1889. évi január hó 9-én. Fábiny Top fil. Ily törvényszéki könyvtárak hiánya nagyon érezhető volt törvényszékeink legnagyobb részéről s remélhető, hogy a kiadott körrendelet, mely az iránt gondoskodik, hogy minden törvényszéknél létesüljön ily könyvtár s útmutatást nyújt annak berendezése tekintetében is, gyakorlati erenyében hozzá fog járulni ahhoz, hogy a judikatúra színvonala az alsó bíróságoknál emelkedjék. Csak helyeselni lehet, hogy a miniszter kiváló súlyt fektet a szaksajtóra, mely ha hivatása magaslatán áll, a benne feldolgozott anyag által megmérhetlen hasznot és okulást képes nyújtani s könnyen hozzáférhetővé teszi egy széles körű irodalmi matériának irányelveit. De épp oly kevéssé nélkülözhetik ma biráink az önálló jogirodalmi munkák ismeretét, mely szükséges a legkitűnőbben szerkesztett törvények megértéséhez is, s egyenesen mellőzhetlen a mi legiszlácziónk mellett, mely nem egy alkotásában arról hires, hogy irányadó útmutatás helyett félrevezetni képes a legerősebb judicziumot is s melynek hézagait és tökéletlenségeit, nem egyszer még ellenmondásait is, csak a megfelelő tudományszak irányelveinek ismerete mellett lehet a judikaturában pótolni és kiegyenlíteni. A kezdeményezés mindenesetre üdvös s őszintén óhajtjuk, hogy az elérni kívánt s most említett eredmény is meg legyen . Budapest, jan. 13. Csáky gróf német rendelete nagy lelkesedést keltett Németországban. A ma érkezett németországi lapok egész elragadtatással szólnak a derék magyar miniszterről, ki ennyire szivén viseli Magyarországon a germanizácziót. Az »Allg. Zeitung« csak azon ütközik meg egy kicsit, hogy Csáky Albin gróf a védképességet a kulturérdek fölé helyezi; de ezt azzal menti, hogy Bolgár Ferencz felhevítette a minisztert, ki e feldevülésben mondta ki e szavakat, mert — igy szól az idézett lap — Csáky gr. nem eléggé fontolta meg, hogy legalább egy bizonyos fokig, a kultúra emelése a véderő kitűnőségét is emeli. Élesebb elítélése magyar szempontból ama szavaknak, melyeket Csáky mondott, nem is képzelhető, mint a német lapnak ez a találó megjegyzése. Morier tisztázása. A »New-York-Herald« londoni levelezője a múlt héten felkereste Farnboroughban Eugenia császárnét, hogy tőle felvilágosítást kérjen a német lapok által Morier ellen intézett vádakra vonatkozólag. A császárné azonban minden felvilágosítást megtagadot1. »Határozottan vonakodom — így szólt — politikai diskussziókat kezdeményezni, annál is inkább, mert Morier ügye jó ügy s ő maga eléggé védheti magát, a nélkül, hogy bárkinek támogatására szüksége volna, hogy magát a vád ellen tisztázza.« A levelező ezután meglátogatta Pietrit, a császárné titkárát. Pietri kijelente a levelező előtt, hogy az egész vád minden alapot nélkülöz. A mi azon sürgönyt illeti, melyet a császárné III. Napóleonhoz intézett s melyet a »Köln, Zeitung« szintén felemlít, erre nézve Pietri utalt arra, hogy e sürgöny Bazaine művében már reprodukáltatott, hogy pedig a sürgöny tartalmát a császárné ama táviratból merítette volna, melyet állítólag Morier intézett hozzá, ezt Pietri egyenesen abszurd állitásnak nyilvánítja. Mert először is az udvari etikette tiltja, hogy valamely diplomata egyenesen az uralkodó nejéhez intézzen táviratot; másodszor elképzelni is lehetetlen, hogy egy diplomata, ki valamely német udvarnál volt abban az időben alkalmazva, a távírdát merte volna felhasználni arra, hogy ily híreket közöljön egy oly állam uralkodóijával, melylyel az az állam, a hol akkreditálva volt, háborút visel. — A »Köln Zeitung« ma érkezett száma különben az angol lapokkal szemben fentartja állításait, ismételten azt erősíti, hogy Bazaine ismeretes cáfoló levele csak azért íratott, mert Morier-nak kedvére akart tenni, aki őt pénzzel segélyezte. Egyúttal annak fizikai lehetőségét emeli ki, hogy a Bazaine által említett értesítés a németek előnyomulásáról augusztus 16-ikán reggel megérkezhetett Metzbe, mert Moltke már augusztus 15-ikén délelőtt 11 órakor küldte táviratilag a második hadsereg főparancsnokságához azt a rendeletet, melynek folytán a harmadik hadtest délután 5 órakor a menetet a Mozel átlépése czéljából megkezdte s igy a német csapatok balra irányuló menetéről a hír aug. 15-ikén este vagy éjjel Darmstadtban lehetett, tehát augusztus 16-án reggel könnyen elérkezhetett Londonon és Párison át Metzbe Bazainehoz, vagy Napoleon császárhoz. A »Köln Zeitung« ehhez azt teszi hozzá, hogy a császár elutazása hadseregétől augusztus 16-ikán korán reggel történt, s így éppen abban az időben, midőn Bazaine állítása szerint a szóban forgó értesítés megérkezett. »Önkénytelenül felmerül, — így szól e lap, — az a kérdés, hogy Napoleon császár nem maradt volna-e, ha ily értesítést nem kap, még néhány óráig hadseregénél, amely esetben, minthogy a németek támadása Yionvillénél 9 óra tájban kezdődött meg, a császár Bazaine-nel együtt Metzben bekerittetett s a hadjárat egészen más alakot nyert volna.« Jellemző,hogy a »Köln.Ztg.« a »Times«-szal folytatott polémiában azt is felemlíti, hogy Morier korábban nagyon kedvelt egyéniség volt ugy az angol királyné, mint Frigyes császár neje előtt s később azért vesztette el e kegyet, mert az orosz-angol egyetértés létrehozatala érdekében nagyon határozottan foglalt állást Battenberg Sándorral tervben volt házassági ügy ellen. Fel kell még említenünk, hogy a franczia lapok a párisi »Agence libre« útján, mely állítólag erre vonatkozó titkos táviratot kapott Berlinből, legújabban azt a verziót közük, hogy Bazaine tábornagy sohasem beszélt Deines őrnagygyal, hanem a német kormány a hírneves német kémet, O’Danne-t küldte hozzá Madridba, ki II. Vilmos császárnak egykor tanára volt s a köztük folyt beszélgetésről O’Danne által szerkesztett jelentés jutott Deines őrnagy kezei közé s ebből merítette amaz adatokat, melyeket a német külügyi hivatallal közölt. Ez az utóbbi verzió, mondanunk sem kell, valamennyi között a legvalószínűtlenebb s első pillanatra látható, hogy a francziák kedvéért hatásvadászat czéljából hozták forgalomba. kivánt javaslat kidolgozására fordíthassa, a polgármestertől a folyó ügyek vezetésétől való felmentetését kérte. A polgármester a középítési igazgatót ennek következtében a mérnöki hivatal vezetésétől egy időre felmentette, s a hivatal vezetését Heuffer Adolf osztályvezető mérnökre bízta. A Podmaniczky utczai villamos vasút második vágányának lefektetéséhez a főváros is hozzájárulván, a közmunka és közlekedési miniszter erre nézve elrendelte a közigazgatási bejárást, mely e hó 19-én lesz Gyöngyösi János osztálytanácsos elnöklete alatt. A zene- és színművészeti palota tervezett építése tárgyában a tanács feliratot intézett gr. Csáky miniszterhez, amelyben őt mindenekelőtt arra kéri, hogy az építés részletes programmját közölje, valamint nyilatkozzék arra nézve is, hogy a főváros a kormánytól lakbérek fejében mennyi biztos jövedelemre számíthatna ? Azonban már most megjegyzi a tanács, hogy a zene- és színművészeti palota czéljára kért régi dologházi teleknégyszög nem is képezi egészben a főváros tulajdonát s a régi dologház mostani czéljától sokáig nem lesz még elvonható, de a telek hátulsó részén levő tüzérségi épület is még jó ideig nem lesz nélkülözhető, miért is semmi kilátás sincs arra, hogy a kérdéses palota építése, még a kormány kedvező válasza esetén is, egyhamar foganatba lenne vehető. A légszesztársulat jogai. A jogügyi bizottság dr. Nagy Lajos tanácsos elnöklete alatt tartott tegnapi ülésén a légszesztársulat előjogai kérdésében a légszeszszerződés 4-ik pontját dr. Tódy József főügyész véleményéhez képest akkép magyarázza, hogy a légszesztársulat az új világítási mód behozatala esetén a szerződés utolsó négy évében, hasonló feltételek alatt a vállalat elnyerésére még akkor is előjoggal bír, ha az új világítási módot a főváros maga házilag kívánná berendezni és kezelni. Fővárosi ügyek. A vízvezeték kiterjesztése. A közgyűlésnek ama határozatát, mely szerint a balparti szűrt víz hiányának fedezése czéljából a közmunkatanács által ajánlott mesterséges szűrőknek és a Miklós Ödön által ajánlott amerikai Hyatt-féle szűrőknek 350.000 frt költséggel leendő azonnali létesítését, továbbá a balparti vízvezetéki telepnek szállítási képesség és kezelés tekintetében alapos megvizsgálását, végre a vízvezetéki víz felhasználásának kellő ellenőrzését célzó közigazgatási intézkedések életbeléptetését elrendelte, a belügyminiszter — mint értesülünk — a fenforgó indokok alapján egész terjedelemben helybenhagyta, azzal a hozzáadással, hogy a közmunkatanács által ajánlott, valamint a Miklós Ödön által ajánlott szűrők létesítésének egy időben párhuzamosan kell megtörténni. »Ezzel meg vannak adva — úgymond a miniszter a fővároshoz intézett leiratában — a főváros közönségének mindamaz eszközök, melyek szükségesek arra a czélra, hogy a vízvezeték tekintetében fenforgó és annyi alapos panaszra alkalmat szolgáltatott bajok mielőbb orvosoltassanak. Minthogy pedig annak ellenőrzése, hogy ez tényleg meg is történjék, az én hatáskörömhöz tartozik, ez ellenőrzésnek sikeres gyakorolhatása czéljából ezennel elrendelem, hogy a közgyűlési határozat által elrendelt intézkedések miként való foganatosításáról s a munkálatok elhaladásáról, mégpedig úgy a szűrők alkalmazására, mint a vízmű megvizsgálására és a vízhasználat szabályozására kiterjedőleg a főváros polgármestere által két hetenkint hozzám jelentés tétessék.« Ezzel kapcsolatban felemlítjük, hogy Lechner Lajos főmérnök és középítési igazgató abból a czélból, hogy minden idejét a vízvezeték kiterjesztésére vonatkozó előmunkálatok megtételére, és a vízvezetéki adminisztráczió szervezése kérdésében a tanács részéről tőle KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, január 14. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A fővárosi közigazgatási bizottság ülése d. u. 5 órakor az uj városházán. A magyar tudományos akadémia második osztályának ülése délután 2 órakor. A szünidei gyermektelep-egyesület hangversenye és bálja a főv. Vigadóban este 8 órakor. A magyar jelzálog-hitelbank zálogleveleinek kisorsolása d. e. 10 órakor a bank helyiségében. A budapesti kereskedelmi és iparkamara ülése d. u. 4 órakor. Nemzeti múzeum, term. és néprajzi tár d.e. 9— d. u. 1. — január 13. Herczegi eljegyzések. Münchenből írják, hogy József főherczeg második leánya, Margit főherczegnő valószínűleg csak márcziusban fog jegyet váltani Thurn-Taxis Albert herczeggel. E házasság tisztán hajlamból történik, és már elejétől fogva bírta uralkodónk beleegyezését, de még nincs minden akadály elhárítva, mely eléje gördült. Ugyancsak Münchenből érkezik a hir, hogy Alfonz bajor herczeg, kinek eljegyzését egy leendő negyvenszeres milliomosnővel, Arco-Steppberg grófnővel dementálták, legközelebb eljegyzi Lujza orleansi herczegnőt, d’Alengon herczegnek, Ferencz József sógorának tizenkilencz éves leányát. De ez a hír, a »N. Fr. Presse« értesülése szerint, még korai, mert a herczeg még nem tett lépést az iránt, hogy kinyerje az orleansi ház fejének beleegyezéséte házassághoz. Egyházi kinevezések. A király ő Felsége Hradszky József szentszéki ülnököt a Szent-Lőrinczről nevezett báji prépostságra, Babusa László szentszéki ülnököt és késmárki lelkészt a keresztelő szt. Jánosról nevezett develicsi czimzetes prépostságra és Kompanyik Czelesztin szentszéki ülnököt Garam melletti czimzetes apátságra nevezte ki. Az egyetemi ifjúság a véderőjavaslat ellen. Ma este 8 órakor az egyetemi ifjúság ismét nagy számban gyűlt össze további lépések megbeszélésére. Az ifjúság ama küldöttsége, amelynek feladata volt ma délben Krnger Istvánt az egyetem rektorát felkeresni, hogy tőle az e hó 17-én, az egyetem falain belül tartandó gyűlésre engedélyt nyerjen, azt a jelentést tette, hogy a rektor ép ez ügyben nyert egyenes fölszólitásra Csáky Albin gróf közoktatásügyi miniszternél volt kihallgatáson. — A rektor mint értesülünk, meg is fogja engedni az ifjúságnak, hogy az egyetem falain belül értekezletet tartson, de figyelmeztetni fogja az ifjakat, hogy mindennemű politikai véleményadástól tartózkodva és szorosan a tárgy mellett maradva, csak a teendő lépéseket beszéljék meg. A gyűlés utasította a küldöttséget, hogy az holnap újra keresse fel a rektort. A mai értekezleten elhatározták, hogy falragaszok útján felhívást intéznek a főváros öszszes hadkötelezett ifjaihoz, kiket meghívnak a nagygyűlésre. Határozatba ment továbbá, hogy a kolozsvári egyetem, a jogi akadémiák, a theológiai, gazdasági és technikai főiskolák növendékeit is felszólítják az e hó 17-én tartandó gyűlésben való részvételre. S végre egyhangúlag mondották ki, hogy a gyűlés után fáklyászenét rendeznek Apponyi Albert grófnak, Horváth Gyulának, Ugrón Gábornak és Thay Kálmánnak. Az országos kisdedóvóegylet választmánya ma délelőtt tizenegy órakor az új városház társalgó termében Tisza Kálmánné elnöklete alatt ülést tartott. A választmányi ülés egyebek között örvendetes tudomásul vette, hogy Csáky Albin gr. közoktatásügyi miniszter és neje mint alapító tagok léptek az egyletbe, továbbá, hogy a »Jó szív« egylet 50,000