Pesti Napló, 1889. március (40. évfolyam, 60-89. szám)
1889-03-26 / 84. szám
a Budapesti márczius 25. 34. szám. Budapest, 1889. Kedd, márczius 26. 40. évi folyam. Szerkesztési iroda , ferencziek tere, Athenaeura-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. ___......STJ .... .. kiadó-kitálás S Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. E lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül) panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatallról intézendők. Egyes szám 2 kr. Ilelzélési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. n* az esti kiadás postai különkildáse kivántatik, postabélyegr. Uavoukdiit 30 kx., évaegyedenként 1 forint felül elsetendil. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »l-^es11 IMapló« kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épitet, küldendők. Egyes szám 2 kr. fi.,»»»»»»»—— A szocziáldemokrata munkáspárt Budapesten a rendőrséggel egyetértve, tüntetést rendezett ma a kormány mellett és az ellenzék ellen. Minden eddigi népmozgalmaktól e párt tartózkodott, mert azt vallja, hogy rá nem tartozik a magyar haza és a magyar nyelv, mert neki nemzetközi jellege van, neki kenyér kell és általános szavazatjog. Minthogy a védtörvény ezeket nem tartalmazza s az ellenzékek nekik meg nem ígérték, hogy a szoczialista elveket programmjukba fölveszik, a munkáspártnak többnyire német vezérei (kik már régóta a rendőrséggel jó barátságot tartanak), nem csatlakoztak a nagy nemzeti mozgalomhoz, hanem ime megtették azon szívességet Tiszának,hogy őt főszocziáldemokratának nyilvánították s bizalmukkal megtámogatták. A »Nemzet« és a »Pester Lloyd« olvasóit figyelmeztetjük, hogy a társadalmi rend ezen tényezőit, a szocziáldemokrata munkásokat, jövőre jobban tiszteljék. Mi pedig részünkről egész készséggel konstatáljuk a Tisza-kormány szövetségét a szocziáldemokratákkal, mi különben nem lephet meg senkit, ki a reakczionárius kormányok politikáját figyelemmel kiséri, itt is »les extrémes se touchent.« A király ő Felsége tegnap délelőtt külön kihallgatáson fogadta Kálnoky gróf, Tisza és Baross minisztereket. Ma délelőtt Széchényi kereskedelemügyi minisztert fogadta a király kihallgatáson. Az új belügyminiszter, Báró Orczy Béla tegnap, vasárnap délelőtt búcsúzott el a belügyminisztérium tisztikarától. Az összes hivatalos személyzet Beniczky Ferencz és Lukács György államtitkárok vezetése alatt bucsu-tisztelgésen jelent meg délelőtt tíz órakor a miniszternél. Beniczky államtitkár tolmácsolta a tisztikar érzelmeit, amire báró Orczy köszönetet mondott tisztviselőinek ragaszkodásáért. Ideiglenes utóda, Baross Gábor ugyancsak vasárnap, déli tizenkét óra után jelent meg a belügyminisztériumban, hogy hivatalát elfoglalja. A miniszteri szobában a távozó miniszter fogadta őt. Később Beniczky és Lukács államtitkárok vezetése mellett, az osztályfőnökök, tisztelegtek az új miniszternél, kit Beniczky üdvözölt, kérve úgy a maga, mint az összes tisztikar részére a miniszter jóakaratát. Baross miniszter teljes megnyugvását fejezte ki a tisztikar s különösen a vezető személyiségek szakértelme s hivatalbeli lelkiismeretessége felett. Számol azoknak támogatására, kik közé a király bizalma folytán, mint ezen kormányzati ág egyik munkása belép. Előre is biztosítja a tisztelgőket jóakaratáról, igazságszeretetéről. Ezután a Beniczky államtitkár által bemutatott tisztelgőkkel szívélyesen kezet szorított. A tisztelgők távozása után a miniszter tanácskozott a két államtitkárral s a tanácskozás végeztével azonnal megkezdte hivatalos működését. Milán király nyilatkozatai. A volt szerb király múlt pénteken fogadta Bécsben a »Times« ottani levelezőjét s behatóan nyilatkozott előtte a szerbiai belviszonyokról és lemondása okairól. A »Times« ma érkezett száma közli e nyilatkozatokat, melyekből a következőket emeljük ki: Milán király ama meggyőződését nyilvánítá, hogy Szerbiát nem lehet alkotmányosan kormányozni s ha lehetne is, ő nem érzi magában azt a hivatást, hogy alkotmányos uralkodó lehessen. A radikális párt fölényt szerzett magának a skupstinában s bármennyire igyekezett is velük egyetértőleg eljárni, ez lehetetlenné vált. Előtte tehát csak két alternatíva állott: vagy hogy engedelmes eszköze legyen a radikálisoknak, kik a legelső kedvező alkalmat megragadták volna, hogy trónjától megfoszszák, vagy a radikálisok által hangoztatott óhajokat egy új alkotmányban megtestesíteni s reájuk bízni, hogy ez alkotmány alapján kormányozzák az országot. »De én, — igy folytatta Milán király, — nem hiszek ebben az uj alkotmányban s meg vagyok győződve, hogy az csak újabb belviszályokat fog felidézni, melyek esetleg arról győzhetik meg a nemzetet, hogy az én álláspontom volt a helyes. Ha mindemellett az uj alkotmány túléli fiam kiskorúságát, ő, ki az enyéimtől különböző nézetek körében fog felnőni, képes lesz mint alkotmányos uralkodó betölteni szerepét. De, még egyszer ismétlem, én nem hiszem ezt. Fenntartom azt, hogy Szerbiát csak egy módon lehet kormányozni s hozzá kell tennem, hogy nekem sohasem volt lehetséges saját eszméimet megvalósítani.« Milán király ezután kijelenté, hogy Szerbia belügyeibe többé nem akar avatkozni s ezért nem akar oly városban letelepedni, hol az a gyanú érhetné, hogy erre törekszik. Arról szó sem lehet, hogy még egyszer trónra lépjen, bár, ha későbben fia esetleg kívánatosnak tartaná azt, hogy atyja egy és más dologban tanácsot adjon neki, az nincs kizárva, hogy egyszer Szerbiában megjelenik s ott mint magánember fiát tapasztalataival támogatja. Ami Natáliát illeti, Milán király így nyilatkozott: Nem pánszláv és velem szemben, valamint politikámmal szemben valóságos nihilista volt, aki mindent meg akart semmisíteni, amit én tettem. Majd meglátjuk, vájjon több tekintettel lesz-e fia érdekeire, mint az enyéimre volt. Megállapodás történt az iránt, hogy fiunk egy évben kétszer-háromszor meglátogatja őt. Ez elég neki. Ha keresztülviszi ama szándékát, hogy Szerbiába visszatérjen s ott politikai szerepet játszszék , annyit mondhatok, hogy úgy fog eljárni, mint egy szörnyeteg, mert eljárása szükségképen a belháborút fogja előidézni. Különben Milán király abban a meggyőződésben van, hogy az uj alkotmány implicite elismerte a házasság felbontásának jogi hatályát, mert a régensek kinevezésének jogát ő reá ruházta s ha a házasságot felbontó ítélet megsemmisittetnék, ez egyúttal Risztics kineveztetésének érvényét is kérdésessé tenné, amit, mint Milán király gondolja, Risztics nem fog megengedni. Milán király egyébként nem fél attól, hogy Risztics kalandos politikába fogja Szerbiát belesodorni, mert nagyon jól tudja Risztics, hogy vele Ausztria-Magyarszág nem bánnék keztyüs kézzel. »Az az idő — így szólt Milán — melyben Ausztria-Magyarország fehérkártyűs politikát folytatott Szerbia irányában, megszűnt abban a perezben, melyben én elhagytam Szerbiát. Ezt a tényt Risztics nagyon jól tudja.« Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt holnap, kedden este hat órakor értekezletet tart. A Széchenyi-lakoma. Tegnap este tartották meg a nemzeti kaszinóban az évenkint szokásos Széchenyi-lakomát, e kegyeletes ünnepélyt, mely gróf Széchenyi István emlékének van szentelve. Az idén az országos gyász miatt a kegyeletes ünnepélyt egy ízben elhalasztották s tegnap zajtalanul folyt le. A lakomán résztvettek gróf Károlyi István igazgató, Tisza Kálmán miniszterelnök, gróf Tisza Lajos, gróf Szapáry Gyula, gróf Apponyi Albert, Tisza László, Tisza István, báró Lipthay Béla, gr. Szapáry Géza, b. Sennyei István, gróf Szapáry István, gr. Andrássy Aladár, gróf Andrássy Tivadar, ifj. gróf Andrássy Gyula, gróf Andrássy Sándor, gróf Pejacsevics Miklós hadtest-parancsnok, gróf Zichy Jenő, Harkányi Frigyes, gróf Pejacsevich Gábor, báró Meszni Viktor báró, Blaskovics Miklós, Blaskovics Elemér, Blaskovics Bertalan, gróf Hadik Endre, Ghyczy Béla altábornagy, gróf Zichy Aladár, gróf Zichy Pál, Zichy Antal stb. Felköszöntőt gróf Károlyi István, a kaszinó igazgatója mondott. E pohárköszöntő szorul szóra így hangzik: Uraim! Az emlékbeszéd megtartására felkért szónok Szilágyi Dezső, országgyűlési képviselő úr, egy közbejött akadály következtében meg nem jelenhetvén : kötelességem nekem, mint a nemzeti kaszinó elnökének, kezembe venni e serleget és tartalmát feledhetetlen alapítónk és nagy halottunk végakaratának engedelmeskedve, kiüríteni. Úgy vélem, nem vétek a kegyelet érzete ellen, ha e mai nap, mely boldogult Széchényi István gróf emlékének szokott kizárólag szentelve lenni leróva a kegyelet adóját szemben vele, arra kérem fel önöket, hogy elbúcsúzva a legnagyobb magyar sírjától, egy második, még alig benőtt sirhalomhoz zarándokoljanak velem, melyben az pihen, ki Magyarország nagy reményét, szép jövőjét személyesítette. Bármint borong is a képzelet e sirhalom felett, nálunk magyaroknál emléke örökre összeforrva marad azon végső kívánságával, melyben Isten áldását kérte le imádott hazánkra. Az érzést, melyből e kívánság fakadt, ismerte fel benne a nemzet, és mert felismerte, viszonozta szemben ő vele, határt nem ismerve! A legnagyobb magyar és az, ki a magyarnak ma legnagyobb vesztesége, egy érzésben egyesültek és váltak feledhetetlenekké e nemzet előtt, s ezért legyen ezen nap mindkettőjük emlékének szentelve; egyesítsük őket örök hálánk érzete kifejezésében, kik e nemzet iránti szeretetben úgy is velünk egyek valának! Fűzzük a legnagyobb magyar emlékéhez a királyfi emlékét! A beszéd élénk hatást tett. Aztán ittak a Széchenyi-serlegből, elsőnek az elnök: gr. Károlyi István. A társaság emelkedett hangulatban osztott szét. Fővárosi ügyek. Rökk Szilárd újabb alapítványai. Rökk Szilárd halála után ama csomagok közül, amelyeket ő a polgármester kezébe még életében letett, kettő felbontatlanul maradt, mert e csomagokon az örökhagyónak az a rendelkezése állott, hogy azok csak halála után félévvel bontandók fel. E félév ma letelt, minélfogva a központi pénztárban ideiglenesen elhelyezve volt e két csomag felbontása ma megtörtént. A felbontásnál jelen voltak: Kamermayer Károly polgármester, a tanács két tagja, a tiszti főügyész s az örökhagyó testvére, Rökk Pál. Az egyik csomagban 10 darab pesti hazai első takarékpénztári könyvecske volt mindössze 57.155 forint betéti összeggel. E betéti könyvek az időközben felszaporodott kamatokkal ma legalább 90.000 frt értéket képviselnek. Ez összegből az örökhagyó két alapítványt tett, és pedig olyképen, hogy 40.000 írtból s annak időközben felszaporodott kamataiból a községi szeretetház részére alkotandó egy alapítvány; 20.000 forintból és ennek kamataiból pedig egy elemi iskolai ösztöndíj-alap alakítandó. Ez utóbbi alapítvány kamataiból a fővárosi, és pedig elsősorban a józsefvárosi elemi iskolákba járó tanulók részesítendők ösztöndíjban olyképen, hogy egy-egy ösztöndíj összege 40 írtnál csekélyebb ne legyen. A második csomagban 8 darab pesti hazai első takarékpénztári könyvecske volt összesen 30,700 frt betétei és egy 1575 írtról szóló zálogházi kölcsönkötvény. Ezen mindössze 32,275 írtra rugó tőkeösszegből a fővárosi tisztviselők és szolgák özvegyei és árvái javára alkotandó egy alapítvány; míg a tőkeösszeg kamataiból, amelyek minthogy e takarékpénztári betétek még a 70-es évek elejéről származnak, a tőkeösszeget jóval felül fogják haladni, a jó magaviseletű, hűséges cselédek jutalmazására lesz egy külön alapítvány alkotandó. Az alapítványok kezelését Rökk Szilárd a tanácsra bízta. A prot. irodalmi-társaság közgyűlése. (Saját tudósitónktól.) — márcz. 25. Nagy érdeklődés s a tagok tömeges részvétele mellett tartotta a protestáns irodalmi társaság ma délelőtt rendkívüli közgyűlését, melyet a múltkoriban az unitárius-ügy következtében elnapolt. Időközben a debreczeni egyházkerület intézőivel ez ügyben megállapodás jött létre s a közgyűlésen a viszály már csak mint elintézett inczidens került szóba. A közgyűlésen, mely a ref. főgimnázium dísztermében folyt le, jelen voltak: báró Vay Miklós, dr. Prónay Dezső, Tisza Lajos, Szász Károly, Kiss Albert, György Endre, Mocsáry Lajos, Lükő Géza, Kun Bertalan, Papp Gábor, Szász Domokos, Kiss Áron, Czékus István, Kassay Sándor, Zsilinszky Mihály, Hegedűs Sándor, Csiky Kálmán, Fejes István, Illyés Bálint, Gergely Fároly, Baksay Sándor, Tisza István, Balogh Ferencz, Tóth Sámuel, Nagy László, Szilády Áron, Radácsy György, Biró Lajos, Ballagi Mór, Darányi Ignácz, Veress József, Beöthy Zsolt, Arany László, Szőfis Farkas, stb. Báró Vay Miklós üdvözli a tagokat. Az aggodalmak, melyek felmerültek volt — mint örömmel jelentheti — szétoszottak. Ma a végleges alakulás, a cselekvés ideje következett be. Mindenekelőtt végleg meg kell alakítani a tiszti kart. A szavazási ívek már kiadattak. Ezután Zsilinszky Mihály jelenti, hogy a társulat tagjai örvendetesen szaporodtak s tudtul adja a közgyűlésnek, hogy a szavazás jogával a pártoló, alapító és rendes tagok bírnak. Majd általános figyelem közt báró Prónay Dezső emel szót. Elmondja, hogy habár a társulat már tartott közgyűlést, annak feladata inkább a társulat formai kimondása és előkészítése volt. Ma a szervezkedés ideje van. Bár némi aggályok merültek volt fel, ma mégis kedvezők a kilátások. Mégis győzött az elv : a magyarhoni protestantizmus elve. S ennek az elvnek fontos feladata keresni azt, ami egyesít s nem azt, ami szétválaszt. De ha lett volna is eltérés, egyben nincs eltérés a tagok közt: abban a tiszteletben, melylyel az elnök, báró Vay Miklós iránt viseltetnek. (Éljenzés.) Szóló Vaynak az egész közgyűlés köszönetét fejezi ki. Vay érdemei a protestantizmus körül ismeretesek. Több mint félszázadon át az összes hazai protestánsok élén áll. S bár nyugalomra joga van, ifjú lelkesedéssel és férfias tetterővel jelenik meg e körben. Kedvező jel, hogy az ő auspiciuma alatt kezdi a társulat működését. Végül szóló indítványozza, kérje meg a közgyűlés Vayt, hogy fogadná el a társulat örökös tiszteletbeli elnökségét. Ez indítvány egyhangú lelkesedéssel elfogadtatván, báró Vay Miklós emelt szót s hangoztatta, hogy ha van érdeme a társulat körül, abban jelentékeny része van elnöktársa támogatásának. Örömmel látja, hogy a két protestáns felekezet egyre közeledik egymáshoz. Ezen a közeledésen munkálkodni, életének egyik czélja, s ezért tenni fog mindent, amíg csak él. (Éljenzés.) Majd a választásokra került a sor s a szavazatszedő bizottság tagjaivá lettek: Czékus István, Papp Gábor, Némethy Lajos, György Endre és Zsilinszky Mihály. Mielőtt szavazásra került volna a sor, Kiss Albert azt az indítványt tette, hogy vidéki választmányi tag ne harmincz, hanem negyven választassák s be is akart mutatni egy lisztát a komponált tiz tagra, de báró Prónay Dezső és Tisza Lajos felszólalásai után — melyek szerint ez az alapszabályok értelmében nem lehet — elhatározták, hogy ez indítványt a legközelebbi közgyűlés elé utasítják. A választások délutánra halasztatván, báró Vay Miklós ezeket mondá: »Ismételve üdvözlöm mindazokat, akik buzgó közreműködésükkel elősegítették feladatunk végrehajtását. Kérem egyszersmind protestáns hit felekezetünket a megindult, még ugyan csak csírájában levő, de — ha vállat vetve támogatjuk — gazdag gyümölcsöket teremhető vállalat buzgó támogatására. Egyesülés, összetartás mindenben, a mi nemes, jó és szép, ez legyen lobogónkra írva. Így fogunk nemcsak megélni, de minél inkább erősödni s jelentékeny tényezők maradni szeretett magyar hazánkban ! (Éljenzés.) Ha csekély is egyelőre anyagi erőnk, de azt hiszem, szellemi képességünk kipótlandja e hiányt a szabad vizsgálódás lágköre terén. Még egyszer: Isten áldása vezessen bennünket, akik egyebet nem akarunk, mint a vallásosságot, jó erkölcsöket s művelődést terjeszteni szeretett magyar hazánkban ! (Zajos éljenzés.) Balogh Ferencz debreczeni tanár erre a társulat megalakulását létesítő végrehajtó bizottságnak mondott általános helyeslés közben köszönetet. A délutáni közgyűlésen megtörtént a szavazás s a hivatalos lista (ellenlista nem volt) egészen keresztül ment. Megválasztottak: Elnök: Szász Károly, másodelnök :Radvánszky Béla b., titkár és pénztáros: Zsilinszky Mihály, ügyész: Dr. Darányi Ignácz. Választmányi tagok a fővárosban: Arany László, Bachát Dániel, Ballagi Mór, Beöthy Zsolt, Doleschall Sándor, György Endre, Hegedűs Sándor, Horváth Sándor, Hunfalvy Pál, Kerkápoly Károly, Kenessey Béla, Kovács Albert, Nagy Imre, Papp Károly, Prónay Dezső b., Szilágyi Sándor, Szilágyi Dezső, Szőcs Farkas, Tisza Lajos gr. Vadnai Károly. Választmányi tagok a vidéken: Baksay Sándor ev. ref. 1. Kun-Szt-Miklós, Breznyik János ev. tanár Selmecz, Balogh Ferencz theol. tan. Debreczen, Czékus István ev. püsp. Rozsnyó, Csiky Lajos theol. tan. Debreczen, Fejes István ev. ref. 1. Sátoralja-Ujhely, Géresy Kálmán ev. ref. tan. Debreczen, Gyuráncz Ferencz ev. lelk. Pápa, Haán Lajos ev. lelk. B.Csaba, Karsay Sándor ev. püspök Győr, Koncz József ev. ref. tan. Marosvásárhely,Kovács Ödön ev. ref. tan. Nagy-Enyed, Lukács Ödön ref. esperes Nyíregyháza, Masznyik Endre theol. t. Pozsony, Papp Gábor ev. ref. püsp. Révkomárom, Poszvék Sándor ev. theol. t. Sopron, Radácsi György ev. r. th. tan. Sárospatak, Révész Bálint ref. püsp. Debreczen, Révész Kálmán ev. ref. th. t. Pápa, Szabó Károly egyet. tan. Kolozsvár, Szabó János békés-bán esp. K.-Tarcsa, Szász Domokos érd. püsp. Kolozsvár, Szeremley Samu ev. r. 1. H.-M.-Vásárhely, Szilády Áron ev. ref. lelk. Halas, Szlávik Mátyás ev. th. tan. Eperjes, Thaly Kálmán orsz. képv. Pozsony, Tóth Sámuel ref. tan. Debreczen, Trsztyénszky Ferencz ev. th. tan. Pozsony, Vargha Lajos ev. ref. tan. Sárospatak, Weber Samu ev. lelk. Szepes Béla. A választásokkal véget ért a közgyűlés. KÜLÖNFÉLÉK: Napirend, márczius 26. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A miniszterelnök mint pénzügyminiszter fogad d. u. 5—6 óráig. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter fogad d. u. 3 órakor. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 30 kr. — márcz. 25. Személyi hírek. Albrecht főherczeg, tegnap délután, mint egy táviratunk jelenti, Genuába érkezett és ma tovább utazik Cannesba. — Bauer báró közös hadügyminiszter ma rövid tartózkodásra Bécsből Budapestre utazott. — Baross Gábor, mint belügyminiszter hetenként szombaton d. u. 2 — 3-ig ad kihallgatást. — Fraknói Vilmos tegnap este több hétre Abbáziába utazott s távolléte alatt az akadémiai főtitkári teendőket Gyulay Pál végzi. — Tors Kálmán orsz. képviselő állapota annyira jobbra fordult, hogy holnap jelen lesz a képviselőház ülésén. — Domahidy István orsz. képviselő, mint lapunknak Nagy-Károlyból sürgönyzik, betegen fekszik s tegnapelőtt operácziót végeztek rajta. A kettős ünnep gyönyörű tavaszi idővel virradt a fővárosra. Úgy a vasárnap, mint Gyümölcsoltó Boldogasszony napja ragyogó verőfényes éggel, rügyfakasztó, enyhe levegővel örvendeztette meg az embereket. Sietett is mindenki, aki csak tehette, kiélvezni a tavasz első napjainak kellemeit. A főváros utczáin és sétányain ezrével nyüzsgött a sétálók tömege. Bőven kijutott része a látogató közönségből a városligetnek és a budai hegyeknek is. A késő esti órákig egyre özönlött mindenfelé a szabadba siető nép, mely gyönyörrel engedte át magát a kikelet és az ünnep kettős öröméből fakadó hangulatnak. A templomokban mindkét napon ünnepi istentiszteleteket tartottak. A kir. palotai Szt.Zsigmond-kápolnában mind akét ünnepnapon, a szokott időben, reggel nyolc és délelőtt fél tíz órakor csöndes misét mondtak Maszlaghy Ferencz udv. prépost-plébános és dr. Robicsek Ferencz káplán. Az istentiszteleteken mindkét napon jelen volt a templomban a király, a királyné, Mária Valéria főherczegnő és vőlegénye Ferencz Szalvátor főherczeg. A református konvent Kun Bertalan püspök és Váy János egyházkerületi főgondnok elnöklete alatt ma délelőtt folytatta tanácskozásait. A konvent ma főleg Szász Domokos püspök által régebben tett amortizáczionális javaslat ellen beadott különvéleménynyel foglalkozott, amelyet mint a közalapi végrehajtó bizottság tagja, Mocsáry Lajos nyújtott be. A végrehajtó bizottság ugyanis, Szász Domokos püspök javaslata szerint, negyvenöt erdélyi egyház részére, 2655 írtban előirányzott segélyezési összeget azon czímen állapított meg, hogy az az illető egyházak által az erdélyi egyházkerülettől építkezésekre harminckét évi törlesztés mellett, fölveendő kölcsönök kamatainak és törlesztési járulékainak fedezésére szolgáljanak. Mocsáry Lajos nézete szerint® az ily czimen való segélyezés nem volna egyéb, mint tényleges életbeléptetése azon pénzügyi tervezetnek, a melyet Szász Domokos erdélyi püspök a konventnek 1887-iki ülésezése alkalmával előterjesztett. Azután fejtegeti a javaslat hátrányait és azt mellőzni kéri. A kérdéshez hozzászóltak még: Beöthy Zsigmond, Tisza István, Degenfeld József, Fejes István, Tisza László, Szász Béla, Szász Domokos, stb, akik nagyobb részben ellene nyilatkoztak a Mocsáry-féle különvéleménynek. A konvent végre elfogadta a végrehajtó bizottság ama javaslatát, hogy az illető egyházaknak a kért segélyösszeg megadassék, de nem a Szász Domokos-féle, hanem egy külön tervezet szerint. A tanácskozások folytatása holnap délelőtt 11 órakor lesz. Herman Ottó az ifjúság között. Ma este a Pongrátz-féle vendéglőben mintegy kétszáz egyetemi ifjú volt együtt, amikor megjelent Herman Ottó a kitűnő tudós. Az egyetemi ifjak harsány éljenzéssel fogadták az ifjúság nagy barátját, s a lelkesedés csak növekedett, amikor Herman Ottó felállott és gyújtó hatású beszédet tartott az ifjúsághoz. A minap — úgymond — arra figyelmeztettem az ifjúságot, hogy a beszédek ideje lejárta magát és ma már cselekednünk kell. Ha visszatekintünk arra a hazafias mozgalomra, amelyet az ifjúság — s annak példáján lelkesülve az egész ország — egy alkotmányra és anyanyelvre egyaránt sérelmes törvényjavaslat ellen kifejtett, büszkéknek kell lennünk e mozgalom eredményére. Mert eredményezte a 14. szakasz megváltoztatását és eredményezte, hogy Tisza kabinetjét megváltoztatta. Holnap a 25. §. megszavazása bizonyára a kormány diadalával fog végződni.És most az a kérdés, mit tegyünk? Lépjünk a tettek mezejére,álljunk a Manlicherek elé ? Szúrassuk össze magunkat ? Mindezzel a nemzet sorsán nem volna segítve. Annál inkább fog ártani a nemzetnek a 25-ik§. törvénybe lépése és annak jármát nemzedékről nemzedékre érezni fogja anya a fiában. De maradjunk együtt, tartson a testvériség össze egymással, és lelkesüljünk továbbra is a hazafias eszmékért, keljünk síkra azokért és ha mi gyöngék leszünk a győzelemhez, gyermekeink bizonyára ki fogják vívni azt. — Lelkes meg-megújuló éljenzés követte Herman szavait, aki egész éjfélig maradt az ifjúság között. Nyilatkozat: Herman Ottó úr a következő sorok közlésére kéri fel lapunkat: Rohonczy Gedeon országgyűlési képviselő úr a képviselőház mentelmi bizottságához intézett jelentésében, a védelem hevében, oly módon foglalkozik személyemmel, amelyet szó nélkül nem hagyhatok. Felhozza az ellenem 1884-ben intézett utczai támadást és állítja, hogy én, ki most az ifjúságot uj hőstettekre buzdítom, akkor, a midőn az én immunitásom megsértetett, »tüzet kiabáltam a házban a magam érdekében. Ezzel szemben egész határozottsággal a következőket jelentem ki: 1. Az Országgyűlési Naplóban 1884. április 2-ától és e naptól kezdve az országgyűlés végéig egy árva szó sem bizonyítja, hogy én megtámadtatásom ügyében felszólaltam, vagy arra bár csak czéloztam volna is. 2. Az eset tárgyalása alkalmával, minthogy az személyes ügyem volt, az ülésen meg sem jelentem, sőt nem vettem részt pártom értekezletén sem, amelyen Mocsáry Lajos a felszólalásra vállalkozott. 3. Amidőn a felszólalás szándékáról értesültem, magam kértem fel Mocsáryt, hogy a dolgot ne is hozza föl, mert teljesen a magaménak fogom föl. De az analógia különben sem áll, mert engem megtámadtak, Rohonczy képviselő urat nem támadta meg senki, hanem ő ártotta bele magát. Tudnia kell Rohonczy képviselő úrnak azt is, hogy ő képviseletemre ajánlkozott, éppen úgy, amint én is pártját fogtam akkor, amikor az egész képviselőházban ezt senki sem tette. És tudnia kellene a képviselő úrnak azt, amit a legtekintélyesebb tagok közöltek is,hogy amidőn az egyetemi ifjúság dühe ellene fordult, én voltam az, aki az egyetem udvarán ellene voltam minden támadásnak, azzal a megokolással, hogy az ügy fölött a képviselőház dönt, hogy a képviselő úr maga kérte mentelmi jogának felfüggesztését s hogy a törvények keretén belül kell maradni. Minthogy pedig legvégül a képviselő úr azt is éreztetni kívánja, hogy az ifjúság tetteiért én vagyok a felelős, mert tettre buzdítom ; hát a képviselő úr eleget érintkezett velem, hogy tudhassa, hogy nálam a tett sohasem jelent revolvert, pofozkodást, vagy dulakodást, így én azokért a tettekért, amelyeket az az ifjúság, amely bizalmával megtisztelt, az én szavamra és jelenlétemben végrehajt, elvállalom a felelősséget, másért nem; ezt az ifjúság tudja is. Herman Ottó, Czelder Márton ref. lelkész ügye a református konventbíróság előtt Kun Bertalan püspök és Vályi János főgondnok elnöklete alatt ma délután került tárgyalásra. Az előadó tisztet Tóth Sámuel vitte, ki jelezte ama vádpontokat, melyek alapján Czelder Márton lelkészt az egyházmegyei fegyelmi bíróság hivatalától való elmozdításra, az egyházkerület pedig egy évi állásától való felfüggesztésre ítélte. A lelkész ellen emelt vádak szerint Czelder Márton nagymértékben iszákos volt, minek következtében képtelen volt a lelkészi funkcziók teljesítésére; azonkívül visszaéléseket követett el a stola-dijakkal és hanyagságot, sőt tudatlanságot tanúsított lelkészi teendőinek végzésében. A konvent bíróság dr. Nagy Dezső véd- és Eötvös Károly vádbeszéde után Czelder Mártont hivatalvesztésre ítélte. A »Kis Pipa« jubileuma. Magyaros jókedvvel ünnepelte meg tegnap id. Karikás Mihály a »Kis Pipa« vendéglő alapítója, születésének hetvenedik és szakácsmesterré való képesítésének ötvenedik évfordulóját. Azok rendezték a jubileumot, kik »nomád« életmód folytatására kénytelenítve otthont kerestek vagy keresnek, találtak vagy találnak a kedélyes vendéglőben: írók, művészek, magasabb rangú tisztviselők, szóval a »Kis Pipa« volt és jelenlegi törzsvendégei. Este banker volt, amolyan jóizmü magyaros banker, melyen a meghívott vendégek kitűnő hangulatát a pompás ételeken kívül még zene, szavalat, mellszobor- és arczképleleplezés s pohárköszöntő fűszerezte. Ott voltak az estélyen többek közt: báró Kaas Ivor, Fenyvessy Ferencz, László Mihály és Boncza Miklós orsz. képviselők, Komócsy József az ünneprendező bizottság elnöke, Szabó Endre, Szana Tamás stb. Előbb az operaház férfidalkara énekelte el Herzenberger Istvánnak egy ez alkalomra írt himnuszát, melynek szövege Komócsytól való.Utána Komócsy tartott szép beszédet, miközben Karikás Mihály arczképéről, melyet a vendégek költségén Cserna Károly festett, lehullt a lepel. Ott díszlett a teremben Karikás mellszobra is, melyet Donáth szobrász készített. Ezután Farkas Ferencz egyetemi hallgató szavalta el Inczédy Lászlónak alkalmi ódáját, végül pedig Déry Gyula olvasta föl az ünnepelt életrajzát, különös tekintettel a »Kis pipa« múltjára s a provizórium ideje alatt folyt s onnan kiinduló tüntetésekre. Az ünnep nyolcz órakor véget ért; utána következett a vacsora, mely alatt Komócsy József s még számosan felköszöntőt mondottak az ünnepeltre, fiára, ifjabb Karikás Mihályra és nejére és az ünnep rendezőire. A vidám mulatság két óráig tartott. Vacsora alatt szétosztották az egybegyűltek közt a »Kis pipa« czimü alkalmi újságot, melyben költemények, aforizmák, prózai dolgozatok és humoros rajzok váltakoznak egymással. Közleményeit írták: Dalmady Győző, Teleti Sándor, Reviczky Gyula, Mikszáth Kálmán, Szabó Endre, Csiky Gergely, Erdélyi Gyula, Csicseri Bors stb. Karikás Mihály élettörténetére vonatkozólag az alkalmi lapból közöljük a következőket: Karikás 1819-ben született Törtelén. Nagy-Abonyban a Tallián család konyháján kitanulta a szakácsmesterséget s 1839. márcz. 24-én avatták fel szakácscsá. 1859-ben alapította a »Kis pipát,« mely csakhamar gyülhelye lett azoknak, kik a német szót nem szenvedhették. Azóta nem változott a »Kis pipa«. A budapesti ügyvédi kamara tegnap tartotta Hodossy Imre elnöklete alatt évi rendes közgyűlését, melyen felolvastatott a választmánynak a kamara 1888. évi működésére vonatkozó jelentése. E jelentés statisztikai részéből kiemeljük a következő adatokat: A kamarához 1888-ban összesen 2989 beadvány érkezett, ehhez számítván az 1887-ben elintézetlenül maradt 30 beadványt, elintézésre várt 3019 ügydarab, tehát 51-el több, mint a múlt évben ; ebből ülésben elintéztetett 1574, ülésen kívül pedig 1392, elintézetlenül maradt 53 beadvány. Az 1888. év végével az ügyvédek létszáma 829, az ügyvédjelölteké pedig 478 volt; a bejegyzettek együttes száma e szerint 1307-re rúgott, ami 47-el több, mint múlt év végén. Fegyelmi panasz 136 emeltetett ügyvédek, 3 pedig ügyvédjelöltek ellen, ehhez számítván az 1887-ben érdemileg még el nem intézett panaszokat, elintézésre várt 166 panasz, tehát 10-el kevesebb, mint a múlt évben ; érdemileg elintéztetett 135, végleges elintézés nélkül maradt 31 panasz. Vizsgálat 45 volt folyamatban; ebből befejeztetett 28, folyamatban maradt 17. Végtárgyalás volt 8, s ezek közül 6 esetben vétkesnek, 2 esetben nem vétkesnek találtatott a vádlott ügyvéd. Ezután a jelentés áttér a kamara tevékenysége egyes főmozzanatainak kiemelésére. Ily mozzanat volt az ügyvédrendtartási újabb törvénytervezet kidolgozása, mely most már az igazságügyi miniszter előtt fekszik. Igazságügyi törvényhozás tekintetében a lefolyt évet az előkészületek évének kell tekinteni, maga a törvényhozás pozitív eredményekben vajmi meddő volt. Fontos lépés történt a fővárosi bíróságok elhelyezése tekintetében a III. t.cz. által, mely megfelelő épületről gondoskodik, bár az öröm nem teljes, mert a bíróságok jó részére nézve megmaradnak továbbra is a régi állapotok. A IX. tcz. a kir. tábla felszaporodott hátralékainak feldolgozására, a XIX. a halászatra, a XXII. az árverési csarnokokra nézve intézkednek többé-kevésbbé szerencsésen. Legke-