Pesti Napló esti kiadás, 1889. március (40. évfolyam, 60-88. szám)
1889-03-26 / 84. szám
A szavazás. Megtörtént a szavazás a 25. §. felett. A többség elfogadta és az ellenzéknek minden módosítását visszautasította. Óriási izgatottság közt folytak le a szavazások, melyek kétszer név szerint, négyszer pedig felállással történtek meg. A képviselőház ülésterme zsúfolásig tele volt. Épp úgy a karzatok is. Az első névszerinti szavazás a második önkéntes évre szólt s itt az ellenzék a különvéleményre igennel, a kormánypárt nemmel szavazott. Ennél 145 ellenzéki szavazat adatott be s a kormánypárt többsége 109 volt. Az első névszerinti szavazásnál Szilágyi Dezső az ellenzékkel szavazott s zaros éljenzés követte szavazatát. A második névszerinti szavazásnál, mely a 24. és 25. §. egészére szólt, a kormánypárt szavazott igennel s az ellenzék nemmel. Ez volt a főszavazás s ennél izgatott jelenetek fordultak elő. Midőn Jókai Mór igennel szavazott, ki sietett az ülésteremből, az ellenzék pedig kiáltani kezdé: »hol van?« »nincs itt!« — A nagy zajra Jókai visszatért, és meghalta magát az ellenzék előtt, mely óriási »hoch!« kiáltásokban tört ki. A többség soraiból Kricsfalussy Vilmos a 25. §. ellen szavazott, s hosszan tartó éljenzést kapott. Báró Kaas Ivor hangosan kiáltá, mikor szavazásra hívták fel »hazám ellen — nem!« —mire a többség konsternálva zajongott, az ellenzék pedig zajosan éljenzett. A négy gróf Károlyi most is minden szavazásnál az ellenzékkel szavazott, s az ellenzék zajosan éltette a »négy gróf Károlyit. « Nagy izgatottság támadt, mikor Polonyi Géza nevét hívták. Polonyi e szavakkal szavazott: »árulás mellett — nem!« A többség ismét zúgott, az ellenzék pedig tüntetve éljenzett. A zajnak az elnök vetett véget, aki kijelenté, hogy senkinek sem szabad szavazatát indokolnia. Zajos éljenzés támadt, midőn Szilágyi Dezső ezúttal is az. ellen szavazott. Thaly Kálmán három »nemet« kiáltott egymás után. Midőn Tisza miniszterelnök a terembe lépett óriási hodokkal fogadta, mialatt a többség éljenezte. Amint Tisza Kálmán szavazott, újra kitört a »hoch« és a »ja!« Éljenezték Zay Albert grófot is, aki szintén az ellenzékkel szavazott. Az első névszerinti szavazásnál az elnök az »L« betűt húzta ki, mire az ellenzék zajos kiáltásokban tört ki a kormányra mutatva »EU« »El!« A második név szerinti szavazásnál a »B« betűt húzták ki, mire az ellenzék rögtön ezt kiáltotta: »Becs!« A kormánypártból a javaslat ellen szavaztak: Kricsfalussy és Zay Albert grófon kívül Boér Béla is; távol voltak Benedek Elek és Miklós Gyula és többen. Igennel szavaztak 253, nemmel szavaztak 144, a többség ismét 109. Gyásznap! Budapest, márcz. 26. A hármasszövetség és Anglia. A »Times« ber- sídí levelezője a leghatározottabban dezavuálja ama híreket, melyek arra vonatkoztak, hogy a német külügyi hivatal meg akarja nyerni Angliát arra, hogy belépjen a hármasszövetségbe, úgy Bismarck Herbert jr. londoni utazása, mint Malet berlini angol nagykövet látogatása Angliában a »Times« szerint tisztán magántermészetű ügyekkel függ össze, de ettől eltekintve a »City«-lap nézete az, hogy Angliának belépéséről a hármasszövetségbe szó sem lehet. Ez egyrészről reménytelen kísérlet volna Bismarck hg. részéről Angliával szemben, de másrészről egyenesen keresztülvihetetlen volna ily szövetség Németország érdekében is. »Egyenesen nem igaz, — így szól a »Times«, — hogy Bismarck hg. valaha kísérletet tett arra nézve, hogy Anglia csatlakozzék a középeurópai szövetséghez.« Bismarck hg. legjobban tudja, hogy angol államférfiak nem bocsátkozhatnak hosszabb időre szóló megállapodásokba. — Ehhez járul az a körülmény, hogy Bismarck hg. nem ajánlhat Angliának megfelelő aequivalenst azért, hogy belép e szövetségbe, s itt az az eset áll elő, hogy Bismarck herczeg elve, de tizdlos, nem alkalmazható. Mit kívánhatna Anglia Németországtól? Biztosítékot az iránt, hogy az oroszok Közép-Ázsiában és Indiában nem csorbítják az angol érdekeket. Ezt sohasem fogja Anglia Németországtól kérni. A rizikó túl nagy volna, az elérhető nyereség pedig oly csekély, hogy egy fillért sem ér. Ekként, eltekintve az angol alkotmányjogi szokásoktól, Anglia sohasem volt felszólítható arra, hogy a hármas szövetségbe belépjen, mert Anglia e lépése nem lett volna hasonló jelentőségű ténynyel viszonozható. A német kanczellár megelégszik azzal, hogy a békeliga czéljai Anglia erkölcsi támogatására számíthatnak és hogy e szövetség, a végső szükség esetében, többre is számíthat Anglia részéről, mint puszta erkölcsi támogatásra. Ennélfogva Bismarck hg egyszerűen kultiválja a két birodalom között fennálló barátságos viszonyat, a nélkül, hogy arra törekednék, hogy e viszt szerződési alakban nyerjen külső megtestesülés A herczeg bizalommal viseltetik ez erkölcsi tánogatás iránt s hiszi, hogy e barátságot még bensőbbé fogja tenni a német császár látogatása anyjának szülőföldén, mely látogatás, mint most már végleg meg van állapítva, julius vége elé fog megtörténni. ~ A PESTI NAPLÓ ESTI LAPJA. * • . . . . ...... ^ . . .... .. aRP"' 84. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 ki. Kedd, márczius 26. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márczius 26-án. A mai ülésen a szavazást rendkívül izgatott vita előzte meg. Uray Imre és gróf Károlyi Gábor hatalmas csapásokat mértek még egyszer a kormány fejére. Majd a zárbeszédekre kerülvén a sor, Bolgár Ferencz nemes hévvel előadott és magas színvonalon álló beszédben reaszummálta a mérsékelt ellenzék álláspontját a hadsereg kérdésében. Erre Gajáry Ödön a maga határozati javaslata mellett egy nagy provokatív beszédet tartott, mely ismét a hibák és tapintatlanságok sorozatát szaporította. Hosy Pál ezt röviden, de annál velősebben emelte ki, s a többségre háríta az »izgatás következményeiért« a felelősséget. Fenyvessy Ferencz pedig pár szóval hatalmasan vágott vissza személyes kérdésben Gajárynak. Báró Fejérváry rövid felszólalása után, óriás izgatottság közt, a szavazás következett. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők : Jozipovich Géza, Szathmáry György, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Baross Gábor, dr. Fejérváry Géza, gr. Széchenyi Pál, Csáky Albin. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely szerint ő cs. és apostoli kir. Felsége e hó 22-ikén kelt elhatározásával Fabiny Teofil igazságügyminiszternek ezen állásáról meggyengült egészségi állapota miatt történt lemondását legkegyelmesebben elfogadta, de ugyanőt felhívta, hogy az igazságügyi tárcza ügyeit másnemű további legfelsőbb elhatározásáig még egyelőre ideiglenesen vezesse. O cs. és apostoli kir. Felsége ugyancsak e hó 22 ikén kelt legfelsőbb elhatározásával b. Orczy Béla minisztert a belügyminisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésétől saját kérelmére felmentette s ezen minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésével Baross Gábor közm. és közlekedésügyi miniszter urat bízta meg. (Éljenzés jobbfelől.) Tudomásul szolgál. Abauj, Torna és Turócz vármegyék közönségeinek feliratait, melyekben a véderőről szóló törvényjavaslat 25. §-ának módosítása, illetve el nem fogadása tárgyában kérvényeznek. Megtekinthetés czéljából a ház irodájában helyeztetnek el. Bemutatja továbbá: a fehértemplomi kir. törvényszék és kir. járásbíróság biráinak Sztojacskovits Sándor, — a nagyszebeni kir. tvszék és kir. jbiróság biráinak Mertz I Oszkár, — a galgóczi kir. jbiróság biráinak Schóber Ernő, — a jászapáthi kir. jbiróság biráinak Bakay Gyula, — a székelykeresztúri kir. jbiróság biráinak Szentkirályi Árpád, — a kunhalasi kir. járásbiróság biráinak Farkas Imre, — a vaáli kir. jbiróság biráinak Lits Gyula, — a zsablyai kir. jbiróság biráinak Dimitrievits Milos, — a zsombolyai kir. jbiróság biráinak Hieronymi Károly, — a karánsebesi kir. túszék és jbiróság biráinak Szende Béla s a bozoviczi kir. bíróság biráinak Szende Béla képviselő urak által beadott kérvényeit, melyekben javadalmazásuknak kellő mértékre való felemeltetését kérik. Bemutatja a somogymegyei gazdasági egyesületnek Svasics Gyula képviselő által beadott kérvényét, melyben alapszabályainak jóváhagyása tárgyában kérvényez, továbbá a tatai járási választókerület választóinak Kun Miklós képviselő által beadott kérvényét. Kiadatnak a kérvényt bizottságnak. Baross Gábor közmunka és közlekedésügyi miniszter beterjeszti az első magyar-gácsországi és a magyar nyugati vasutak magyar vonalainak megváltásáról szóló törvényjavaslatot. Kiadatik a közlekedésügyi bizottságnak. Következik a napirend: a véderő javaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 24. és 25. §§. Uray Imre elismeri, hogy e szakasznál a tárgy már ki van merítve, de mégsem annyira, mint a kormánypárt könnyelmű gondolkozása következtében a nemzet türelme. Az önkéntes és nyelvi kérdés legegyszerűbb és legkielégítőbb megoldását abban látná, hogy azokat az ifjakat, kik csak magyarul tudnak, a honvédséghez oszszák be, a németül jól tudókat pedig a közös hadsereghez. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Volna esetleg még egy megoldás: ha ugyanis a vizsgázó komisszióba honvédtisztek volnának a döntők s közös hadseregbeliek csak azért hivatnának meg a bizottságba, hogy elbírálják azt, váljon a tiszti aspiránsok bírják-e a német nyelvet is oly mérvben, mint azt a benyújtott és magában ki nem elégítő határozati javaslat megköveteli. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Hosszasan foglalkozik ezután azzal a bánásmóddal, melyben az önkéntesek a közös hadseregnél részesülnek s kifejti, hogy a szakasz elfogadása esetén odajutunk, ahol századokkal ezelőtt voltunk, mikor az apák vétkéért a fiuknak kellett bűnhődniük. A tizenkilenczedik században azonban ez lelketlenség. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ilyen körülmények között sokkal jobb volna, ha önkéntesi intézmény nem is léteznék, mert akkor a művelt ifjú azon a pénzen,amelybe neki az önkéntesség kerül, mint rendes katona jó bánásmódot tudna magának biztosítani. Ez talán csalás, de a nemzetet is csalják az értéktelen szolgálati utasításokkal. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A Horváth Gyula magatartása eszébe juttatja egy kapitánynak elbeszélését, ki elmondta, hogy mikor Königgrätznél a generális azt mondta katonáinak: »Zurück mit Paradeschritt !« — a legénység csodálkozott, mert ez a kommandó szokatlan volt előtte, bár nem volt gyakorlatlan a retirálásban. Itt a házban a talmi generális lefőzte osztrák kollegáit, mert hadseregét már odadresszírozta, hogy ez még retirálni is parádéval retirál. (Zajos derültség a bal- és szélsőbalon). Berzeviczy szereplésére ráczitálja, a »Szentivánéji álom«-ból Zuboly takácsot, ki mikor kérdik, hogy ki játszaná el Thisbét, azt feleli: senki jobban, mint én! Mikor aztán azt kérdik: hát az oroszlánt ? — ismét azt feleli: senki jobban, mint én; úgy ordítok majd, hogy még a fejedelem is azt fogja kiáltani: ordíts még egyszer! (Zajos derültség a bal- és szélsőbalon). A miniszterelnök sok tekintetben hasonlít a Tisza folyóhoz : ő is tekervényes, mint az s ő is több kárt csinál, mint hasznot. (Zajos derültség a szélsőbalon.) A miniszterelnököt csak egy képes megfélemlíteni, az, hogy fent kegyvesztetté lesz , de ha többséget érez maga mögött, idelenn a leggőgösebb. Hogy a kabinet megfoldozgatják, a galand-politika. Mikor a galandnak egy-egy részét elmetszik, a fej tovább él, el nem pusztul soha. A nemzet azonban drasztikus eszközökhöz fog nyúlni és gondja lesz rá, hogy az a fej is elpusztuljon. A szakaszt nem fogadja el. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Károlyi Gábor gróf: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A képviselőház szombati ülésében Ugron Gábor t. barátom nagyszabású beszédével, melyet a 24. és 25. §§. ellen mondott, a törvényjavaslat sorása majdnem eldőlt, azaz majdnem szavazásra került. Csodálkozva hallottam mindamellett a Tisza-párt egyes tagjainak nyilatkozatait, valamint a kormánylapok közleményeit, melyek a szavazás megakadályozását nekem és néhány képviselőtársamnak tulajdonítják. Én saját személyemet sokkal csekélyebbnek tartom, hogy az én ténykedésem az említett hatást előidézhetné, de szívesen elvállalnám és megtisztelve érezném magam, mert valamint minden igaz magyarnak, úgy nekem is büszkeségemre szolgálna, ha csak két napra is elodázhatnám, egy a magyar haza szabadsága és századokon át féltékenyen őrzött jogainak fentartása ellen intézett merényletet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kormány és a Tiszapárt matadorjai, kik ezen sérelmes szakaszok mellett síkra szálltak, egy valóságos frenetikus szerelmet árulnak el minden iránt, ami osztrák, s a németet is csak azért pártolják és szeretik, mert osztrák. Megvallom, én nem szeretem az osztrákot. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Eme tulajdonságomat ősi örökségemként, az anyatejjel szívtam magamba. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Ezen ellenszenvem kinyilvánításánál, melyet különben a múlt bőven indokolt, eszembe jut Ribeyrol franczia republikánus, emigráns és publicista esete. Az 50-es évek elején Jerseyben egy nagy meetinget tartottak. Minden nemzet emigránsai közül sok volt ott. Ott volt Viktor Hugo, Jubeyrol, Felix Pyat, a magyarok közül Teleky Sándor, voltak olaszok, de legnagyobb számmal németek. Egy szónok felvetette a német elem szükségességének kérdését Európában és midőn annak szükségességét fejtegeti, az öreg Ribeyrol tagadólag rázza ősz bozontos fejét. Mire ez hozzá fordul és kérdi: »Mint látom, Ribeyrol ur nincs velem egy véleményben; mondja meg hát mivel helyettesítené a német elemet Európában?« Erre az öreg úr egy inparlamentáris kifejezéssel élt, mit nem ismételhetek, és azzal folytatta: Avec de l’eau salé, — je voudrais que la mer vienne ou vous êtes — »sós vízzel, azt szeretném, hogy a tenger jöjjön az önök helyére.« Talán czélszerűbb volna reánk nézve is, ha tenger volna osztrák szomszédaink helyén, és a közös hadsereg és ezen ominózus szakasz helyett, — melylyel már két és fél hónap óta Tisza, Fejérváry et Comp. fárasztja a t. házat, — egy hajózási szerződés volna szőnyegen, melyet, ha még Széchényi is nyújtana be, előnyösebb volna ez országra, mint az anyanyelvünket feláldozó Gajári-féle határozati javaslat. (Élénk helyeslés. Úgy van a szélsőbalon.) Felszólalásom kezdetén önöket Tisza-pártiaknak szólítottam. Azt hiszem ez önökre nem sértő, sőt még hízelgő is, mert csak megtisztelve érezhetik magukat, hogy bálványuk nevét viselik. El ne feledjék uraim, hogy e bálványuk önökkel kényszermunkát végeztet, (Igaz! Úgy van a szélsőbalon) és a történelem önökre a Tisza monogrammját fogja sütni. Tudják-e önök mily szomorú emlékezetű ezen T betű ? T betűvel bélyegeztettek meg a Toulonba kényszermunkára ítéltek, mely azt jelentette — T. F.: Traveaux forcées. Kényszermunkának nevezem az önök működését, mert nem veszik észre, miként csavarja ki a jelenlegi kormány a magyar koronás apostoli király kezéből a katonai főhatalmat, hogy azt udvaronczek módjára átjátszsza az osztrák császár kezébe. (Élénk helyeslés. Úgy van a szélsőbalon.) Elismerem, hogy bármennyire kárhoztatandó is az önök eljárása, van egy mentségük és ez az önök állapota. (Felkiáltások a szélsőbalon: Hyperloyalitás!) Nemcsak az. Tiszával szemben elfoglalt állásuk egy stigmatikus álom kifolyása. Mennyire hasonlítanak önök Krause tanár hypnotizált médiumaihoz, kik akaratlanul cselekszenek. Nem tapasztaltuk-e, hogy ép oly lelkesen harczoltak önök a túloldalon, ama hírhedt 14. §. szó szerinti elfogadása mellett, amely ékesszólóan védte annak Tisza Kálmán képv. által benyújtott, módosított szövegét Hegedűs Sándor képviselőtársam. Nem tapasztaltuk — hogy egy nagy Hannibal — és oly jónak találja a Gajár határozati javaslatát és a »Verordnungsblatt«-ban megjelent rendeleteket, mint a törvényhozás által hozott és a koronás király által szentesített törvényeket. (Úgy van: a szélsőbaloldalon.) Nem láttuk-e a t. ház színe előtt a tiszteletben megőszült elnököt fenyegetni ? nem láttuk-e, ő általa már berekesztett ülést újólag megnyittatni ? Nem hallottuk Fabiny volt igazságügyminisztert hypnotikus álomban a felségjogokat úgy elmagyarázni, hogy ezt önök maguk sem értették meg. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy ez az experimentum a szegény médium idegeit annyira elővette, hogy tárczájának feláldozásával nyugalomba kénytelen menni, de megtörtént. Nem csodáltuk-e a t. honvédelmi miniszter idegrángatódzásait, (Derültség a szélsőbaloldalon), melyek már a nagyfokú kataleptikus görcsökre emlékeztetnek. Nem hallottuk-e sajnálkozva a személyes támadások egész sorát és végre e ház szégyenére egy lövést a parlament előcsarnokában. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon). Mondják meg önök nem hypnotizált állapotban történt e mindez ? És nem fogják-e megbánni a felébredést ? de talán már akkor késő lesz. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Menjen Tisza! (Derültség a jobboldalon) békítse ki a közvéleményt, mert csak ezzel mutathatja meg, hogy van egy csepp hazafias érzés lelkében, ki nemcsak az anyagi tönkrejutás szélére vezette nemzetét, (Oh! Oh! a jobboldalon) de nyelvét feláldozva, e szakaszszal politikai és alkotmányos önállóságát is eljátsza. (Egy van a szélsőbaloldalon.) Szívesen megszavazza e nemzet neki életfogytiglani miniszteri fizetését, minden járulékaival együtt s még ráadásul a két szürkét is emlékül felajánlja, melylyel a nép szeretete elől Budára menekült. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Mielőtt befejezném beszédemet, mint Székesfehérvár, az ősi koronázó város képviselője ünnepélyes óvást emelek az ország színe előtt eljárásuk ellen, és kijelentem, hogy megszavaztatják önök e törvényjavaslatot, és meg is fogják szavazni, amint látszik, de ne felejtsék el, hogy ezen szavazatukkal a nemzet legdrágább kincsét sárba tiporják és önállóságát feláldozzák. (úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Úgy is tudom, hiába önökhöz ,minden szó, szólok tehát a nemzet arany ifjúságához, büszkeségéhez, reménységéhez. A hazáért és királyunkért életünket és vérünket, ha a magyar király hív, és adja a tiszti bojtot, minden magyar büszkén fogja viselni, de a tiszti bojtot az osztrák császártól német nyelven elfogadni magyarnak nem szabad. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén följegyezve a vitát bezárom. (Nagy mozgás.) Szavazás előtt szó illeti az előadót és a határozati javaslat benyújtóját. Münnich Aurél előadó : (Nagy zaj. Zajos, egyre ismétlődő kiáltások: »Eláll! Szavazzunk!«) Csak a benyújtott módosítványokkal szemben akarja álláspontját jelezni. (Folytonos zaj). A különvéleményt, Beöthy Ákos, Tóth Ernő és Kricsfalusy módosítványait, nemkülönben Petrich Ferencz és Hoitsy módosítványait sem fogadja el, ellenben Gajáry határozati javaslatához hozzájárul. Az ellenzék azt állítja, hogy akik e szakaszokat elfogadják, hazafiatlanok, (Úgy van! a szélsőbalon), hogy a haza ifjúságát kiszolgáltatják (Úgy van! a szélsőbalon), hogy germanizálnak, (Úgy van! a szélsőbalon) hogy érdekből cselekesznek. (Úgy van!a szélsőbalon.) Szóló e vádakat visszautasítja, de nem hárítja az ellenzékre. Ha a szakaszokat megszavazzák, azért teszik, mert számot vetettek az európai viszonyokkal. Dr. Kaas Ivor :A Tisza viszonyával! Miünnich Aurél csak egy czélt ismer, hogy hazánk hatalmas és nagy legyen. A javaslat és e szakaszok ezt czélozzák s ezért elfogadásra ajánlja. (Zajos kiáltások a szélsőbalon :Hoch!Zsivó!) Bolgár Ferencz beszédét reggeli lapunkban közöljük. Gajáry Ödön elsősorban egy személyes ügyet akar elintézni. Apponyi radikális színezetűnek mondotta azt a beszédet, melylyel szóló határozati javaslatát indokolta. Kifejti tehát, hogy mit ért ő radikalizmus alatt s hozzáteszi, hogy ily radikalizmus ellen nem is tiltakozik. Hosszasabban iparkodik kimutatni, hogy mily alaptalan Bolgárnak, Apponyinak s az ellenzék számos tagjának az az állítása, mintha e szakaszszal egy dekomponáló elemet vinnének be a hadseregbe. Abból az indokolásból, melylyel az ellenzék ezt az állítást kísérte, szóló azt a konzekvencziát vonja le, hogy míg a többség egy kis nyomással rá véli szoríthatni az ifjúságot a katonai szolgálatra, addig az ellenzék gyávasággal vádolta ugyanazt az ifjúságot. (Zajos ellenmondás és gúnyos derültség a szélsőbalon.) A vita lefolyásáról szólva szomorú tényként konstatálja, hogy semmit sem tudunk úgy elintézni e parlamentben, hogy valamely pártot a korona és külföld előtt kompromittálni, sőt gyanúsítani ne iparkodnánk. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Horváth Lajos és Hodossy Imre magas színvonalon álló parlamenti nyilatkozataikkal ékesen bizonyították, hogy a felségjogok megváltoztatása a parlament jogkörébe tartozik. Ebben mindenki osztozik, de ne feledjék, hogy ezt a többség részéről nem is vitatta senki. (Gúnyos kaczagás a bal- és szélsőbaloldalon. Kiáltások: Hát Fabiny? Hát Gajáry?) Beöthy Ákos beszéde volt a lefolyt vitának egyik legkimagaslóbb pontja s óhajtja, hogy ezt olvassák el mindazok, akiknek kételyük van aziránt, hogy a szőnyegen forgó kérdésben kinek van igaza. Ebben a beszédben Beöthy, a filozófus meghátrált, Beöthy, a politikus elől. Bebizonyította, mint filozófus, a szakasz rendelkezésének szükségét és elítélte annak életbeléptetését, mint politikus. Hoszszasan bizonyítja, hogy a felségjogokat többfélekép lehet magyarázni... Dr. Kaas Ivor: Félremagyarázni! Gajáry Ödön hivatkozik Horváth Lajosra, aki régebben szintén másképp értelmezte a felségjogokat, mint ma. (Kiáltások a szélsőbalon: »Mit mond Bettelheim?« »Abtreten!«) Határozati javaslatáról Apponyi Albert gróf azt mondta, hogy az az eddigi szolgálati utasítások mintájára van szabva; Fenyvessy Ferencz pedig az ő ismeretes szemérmetességével csupasznak találta a határozati javaslatot. Szóló erre megjegyzi, hogy e tekintetben a határozati javaslat csakugyan csupasz, mert egész indításában mutatja a kormány igazolt álláspontját. A beadott módosítványok elejtésével határozati javaslatának elfogadását ajánlja. Az ellenzék azt mondja a többségről, hogy ez fázik a közvéleménytől. Dr. Károlyi Gábor: Izzadnak! (Nagy derültség) Gajáry Ödön azt hiszi, hogy az ellenzék nem fogja fel hivatását. Gr. Károlyi Gábor: Majd magától tanuljuk! (Nagy zaj.) Gajáry Ödön meddőnek tartja az ellenzéknek a közvéleményre való hivatkozását. Kimutatni iparkodik, hogy a közvéleménynyel valósággal visszaél az ellenzék. (Gúnyos zaj.) A közvélemény pozitív kifejezője a választási aktus. Polonyi Géza: Borral-e, vagy programmal? Ez a kérdés. Gajáry Ödön folytatólag (a legnagyobb zajban) kifejti, hogy a választás a kormány mellett csoportosította a nemzetet. Az ellenzék csak vádaskodik és nem bizonyít semmit. (Perczekig tartó zaj: »Eláll!« és »Abezug!« kiáltások, mialatt az elnök ismételten csenget. A szélsőbalon felkiáltások: »Szavazzunk!« »Nem hallgatjuk Bettelheim urat!« Elnök folytonosan csenget. Kiáltások: »Nie d er !« »A btreten !« »H o ch !«) Ugyanazon a napon, mikor egy életében sokat gyanúsított miniszter hagyatékát elárverezték, ugyanazon a napon Tisza Kálmán ellen is méltatlan és csúnya támadással léptek fel. (Viharos kiáltások a szélsőbalon: »Hoch!« »Abczug !«) Szadovszky József: Ha már mindenről beszél, beszéljen a revolverről is! (Roppant zaj.) Gajáry Ödön elfogadásra ajánlja határozati javaslatát. (Perczekig tartó zaj és »Hoch«-olás. Kiáltások a szélsőbalon : »Gratuláljanak Bettelheimnak!«) Fenyvessy Ferencz: Előttem szólott Gajáry J. képviselő úr szives volt megemlékezni rólam és azt mondotta beszédében, hogy én szokott szemérmetességemmel az ő határozati javaslatára nézve azt mondtam, hogy az a jogok garantálása tekintetében egészen csupasz. Ami a szemérmetességet illeti, tehát én Gajáry képviselő úrnak saját szavaival felelek és kijelentem, hogy én ebben a kérdésben a t. képviselő urat, most elhangzott beszédének egész hangja és modora után a legkevésbbé sem tartom illetékesnek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hoitsy Pál: (Nagy zaj. Kiáltások: Halljuk! Helyre!) Nem akar szólási jogával élni. Csak Gajáry beszédére akar egy megjegyzést tenni. Gajáry az egész pártot vádolta izgatással. Kérdi, hogy ki az izgató: az ellenzék, mely mindig közbe vetette magát, hogy a rend helyreálljon, vagy az a párt, melynek egy tagja a vita utolsó órájában oly beszédet tart, mint Gajáry ? A függetlenségi párt el volt határozva, hogy a javaslat egyéb szakaszaihoz lehető keveset fog szólani, de e beszéd után ne csodálkozzanak, ha a függetlenségi képviselők tömegesen fogják ismét fölvenni a keztyűt. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Gajáry úgy tett, mint az az ember, aki felgyújtja a házat s aztán tüzet kiabál. (Zajos helyeslés, tetszés és taps a bal- és szélsőbalon.) Dr. Fejérváry Géza a Zathureczky-esetre vonatkozólag nyilatkozik. (Kiáltások a szélsőbalon : »Még a holtakat is meggyalázzák!«) Zathureczky negyven évig szolgált és nem bántotta soha senki. Két év előtt kinevezték ezredparancsnokká abban a reményben, hogy meg fog felelhetni állása követelményeinek. Ez a remény azonban nem teljesült. (Nagy zaj. Kiáltások a szélsőbalon: »Megtudták, hogy magyar!«) Ugyanazok a parancsnokok, akik kineveztetését javaslatba hozták, jelentést tettek arról, hogy parancsnoksága alatt az ezred hanyatlott. Tény az, hogy akik Zathureczkyt ismerték, testileg és lelkileg megtörtnek mondták már régen. Intést kapott, hogy vonuljon vissza s ilyenkor az ember, akár magyar, akár osztrák, akár cseh, el van keseredve s Zathureczky is olyat tett, amit negyven évig sohasem. (Viharos derültség a bal- és szélsőbalon.) Negyven évig — igy érti — sohasem panaszkodott azirránt, hogy a magyart elnyomnák. Magára a szőnyegen forgó két szakaszra nem tesz most már megjegyzést, csak kéri elfogadását, mert ezzel elérjük azt, amit helyesnek és czélszerűnek tartunk. (Nagy zaj és mozgás.) A szavazások. Elnök csendet kér, hogy kijelenthesse, mily sorrendben fognak a kérdések szavazás alá bocsáttatni. Beöthy Ákos: T. ház! A vita elején, mikor felszólaltam, bátor voltam egy módosítványt benyújtani. Nem tagadom, hogy e vitának és tárgyalásnak befolyását máskép kontempláltam, amint az történt. Hogy mit reméltem és mit vártam, az természetes dolog, nem lehet elmondani, mert hozzá jogom nincs és különben is a t. ház mostani hangulatát tekintve nem tehetem. Azzal a parlamenti helyzettel állok szemben módosítványomat illetőleg, hogy házszabályaink értelmében lehetőleg legelőször a különvélemény fog szavazás alá jutni. Miután az én módosítványom megfelel a különvélemény harmadik pontjának, ennek következtében én azt visszavonom. Visszavonom pedig igen egyszerűen azért, mert ha a különvéleményt elfogadni méltóztatnak, akkor az én intenczióm elfogadtatik, ha pedig a különvélemény nem fogadtatik el, akkor nem érzem magam feljogosítva arra, hogy ugyanegy kérdésre nézve a t. házat kétszer szavaztassam. Elnök jelenti, hogy elsősorban Hoitsy indítványát, utána a különvéleménynek első pontját fogja szavazás alá bocsájtani, (e kettő fölött csak felállással szavaznak), a különvélemény második pontjára s a szakaszok általánosságban való eldöntésére név szerinti szavazás lesz. Végül a határozati javaslatok és módosítványok fognak szavazás alá kerülni. Hoitsy Pál indítványát a ház többsége nem fogadja el. A különvélemény első pontját a ház többsége nem fogadja el s ekkor a második pontra kért névszerinti szavazás előtt elnök öt perczre felfüggeszti az ülést. (Midőn a szavazáshoz az »L« betűt húzzák ki a függetlenségi képviselők zajosan kiáltják: »Le! Lemondani! Levele!« Nagy mozgás). (Szünet után megkezdődik a szavazás. Az első éljenzés Rakovszky Istvánnak jutott, ki a különvélemény mellett az ellenzékkel szavazott. Majd Szilágyi Dezsőt éljenezte meg az ellenzék, midőn szintén »igen«nel szavazott. A kérdés így volt fölvetve, hogy: elfogadja-e a ház a különvélemény második pontját, igen vagy nem ?) Tisza Kálmán »nem«-jét viharos »Hoch!« zúgta le, ami a többség éljenzését provokálta. Midőn a négy Tisza »nem«-mel, kevéssel utóbb pedig a négy Károlyi gróf »igen«-nel szavazott, a ház — mint hetekkel ezelőtt a 14. §-nál — ismét tüntetett a Károlyiak mellett. Távollevő kormánypártiak nevének felolvasásánál a a függetlenségi párt több tagja azt kiáltja: »Levelet kapott!«) A szavazás eredménye ez: a különvélemény második pontja mellett »igen«-nel szavazott 145, ellene »nem«-mel 254 képviselő, távol volt 51. A második pontot tehát a ház 109 szónyi többséggel elveti. (Ingerült felkiáltások a szélsőbalon: »Gyalázat!« »Sírásók!«) A különvélemény harmadik pontját a többség nem fogadja el. Következik a szavazás a 24. és 25. §§-ok fölött. Kihúzzák a »B« betűt. (Kiáltások a szélsőbalon: »Bécs!« »Botrány!« »Bitófa!«) A kérdés így van fölvetve : Elfogadja-e a ház a 24. és 25. §§-okat? (Zajos kiáltások a szélsőbalon: Soha!) (E szavazás alatt az összes képviselők a teremben maradnak.Mikor a jegyző Jókai nevét olvassa s ez »igen«-nel szavaz, az ellenzék azt kiáltja: »Lássuk! Nincs itt!« Jókai a folytonos kiáltások között a terem közepére lép és kétszer mélyen meghajtja magát az ellenzék előtt, mely gúnyos »Hoduókat kiált feléje. Br. Kaas Ivor a két ellenzék viharos éljenzésétől kisérve igy szavaz: »Hazám ellen nem!« A »nem«-mel szavazó Károlyi grófokat és az ellenzékkel szavazó Kricsfalussyt viharosan megéljenzik. Az »igen«-nel szavazó képviselők nagy részére rákiáltják: »Pedig levelet kapott!« A Mikszáth Kálmán »igen«-je után »Lássuk!« kiáltások hangzanak. Polonyi Géza így adja be szavazatát: Árulásra nem!Az ellenzék viharosan éljenzi, mire a többség zajongva kiáltja: »Rendre!« Az elnök kijelenti, hogy a szavazatokat indokolni nem szabad s aki még egyszer megteszi, rendre fogja utasítani. Nagy zaj. Puszky Ágost »igen«-jét gúnyos »Hoch«-ok fojtják el. Szilágyi Dezső szavazatát az ellenzék zajos éljenzése kisérte. A kevéssel utóbb belépő Tisza Kálmánt balról »Hoch«-ok, jobbról »éljen «-ek fogadják. Thaly Kálmán így szavaz : »Nem! Nem! Nem!« Az ellenzék viharosan megéljenzi. A miniszterelnök szavazatára zajos »Hoch« volt a felelet. Gr. Zay Albertet, ki az ellenzékkel szavaz, megéljenezi. Az első felolvasás után a miniszterelnök távozik s ekkor újra felzugnak a »Hoch«-ok. A második olvasásnál Boér Béla a szakaszok ellen szavaz s az ellenzék megéljenzi. A szavazásnak vége. Kiáltások : »Halljuk a halálos ítéletet!« »Gyászkeretben kellene közölni!«