Pesti Napló esti kiadás, 1889. március (40. évfolyam, 60-88. szám)

1889-03-26 / 84. szám

A szavazás. Megtörtént a szavazás a 25. §. felett. A többség elfogadta és az ellenzéknek minden módosítását visszautasította. Óriási izgatottság közt folytak le a sza­vazások, melyek kétszer név szerint, négyszer pedig felállással történtek meg. A képviselőház ülésterme zsúfolásig tele volt. Épp úgy a karzatok is. Az első névszerinti szavazás a második önkéntes­ évre szólt s itt az ellenzék a kü­lönvéleményre igennel, a kormánypárt nemmel szavazott. Ennél 145 ellenzéki szavazat adatott be s a kormánypárt többsége 109 volt. Az első névszerinti szavazásnál Szi­lágyi Dezső az ellenzékkel szavazott s zaros éljenzés követte szavazatát. A második névszerinti szavazásnál, mely a 24. és 25. §. egészére szólt, a kormánypárt szavazott igennel s az ellenzék nemmel. Ez volt a főszavazás s ennél izgatott je­lenetek fordultak elő. Midőn Jókai Mór igennel szavazott, ki sietett az ülésteremből, az ellenzék pedig kiáltani kezdé: »hol van?« »nincs itt!« — A nagy zajra Jókai visszatért, és megh­alta ma­gát az ellenzék előtt, mely óriási »hoch!« kiáltásokban tört ki. A többség soraiból Kricsfalussy Vil­mos a 25. §. ellen szavazott, s hosszan tartó éljenzést kapott. Báró Kaas Ivor hangosan kiáltá, mi­kor szavazásra hívták fel »hazám ellen — nem!« —mire a többség konsternálva zajongott, az ellenzék pedig zajosan éljenzett. A négy gróf Károlyi most is min­den szavazásnál az ellenzékkel szavazott, s az ellenzék zajosan éltette a »négy gróf Ká­rolyit. « Nagy izgatottság támadt, mikor Polonyi Géza nevét hívták. Polonyi e szavakkal sza­vazott: »árulás mellett — nem!« A többség ismét zúgott, az ellenzék pedig tün­tetve éljenzett. A zajnak az elnök vetett véget, a­ki ki­jelenté, hogy senkinek sem szabad szavazatát indokolnia. Zajos éljenzés támadt, midőn Szilágyi Dezső ezúttal is a­z. ellen szavazott. Thaly Kálmán három »nemet« kiáltott egymás után. Midőn Tisza miniszterelnök a terembe lépett óriási hod­okkal fogadta, mialatt a többség éljenezte. Amint Tisza Kálmán szavazott, újra ki­tört a »hoch« és a »ja!« Éljenezték Zay Albert grófot is, aki szintén az ellenzékkel szavazott. Az első névszerinti szavazásnál az elnök az »L« betűt húzta ki, mire az ellenzék zajos kiáltásokban tört ki a kormányra mutatva »EU« »El!« A második név szerinti szavazásnál a »B« betűt húzták ki, mire az ellenzék rög­tön ezt kiáltotta: »Becs!« A kormánypártból a javaslat ellen sza­vaztak: Kricsfalussy és Zay Albert grófon kívül B­o­é­r Béla is; távol voltak Benedek Elek és Miklós Gyula és többen. Igennel szavaztak 253, nemmel szavaz­tak 144, a többség ismét 109. Gyásznap! Budapest, m­árcz. 26. A hármasszövetség és Anglia. A »Times« ber- sídí levelezője a leghatározottabban dezavuálja ama híreket, melyek arra vonatkoztak, hogy a német kül­ügyi hivatal meg akarja nyerni Angliát arra, hogy belépjen a hármasszövetségbe, úgy Bismarck Her­bert jr. londoni utazása, mint Malet berlini angol nagykövet látogatása Angliában a »Times« szerint tisztán magántermészetű ügyekkel függ össze, de ettől eltekintve a »City«-lap nézete az, hogy Angliának belépéséről a hármasszö­­vetségbe szó sem lehet. Ez egyrészről remény­telen kísérlet volna Bismarck hg. részéről Angliával szemben, de másrészről egyenesen keresztülvihetetlen volna ily szövetség Németország érdekében is. »Egye­nesen nem igaz, — így szól a »Times«, — hogy Bis­marck hg. valaha kísérletet tett arra nézve, hogy Anglia csatlakozzék a középeurópai szövetséghez.« Bismarck hg. legjobban tudja, hogy angol államfér­fiak nem bocsátkozhatnak hosszabb időre szóló meg­állapodásokba. — Ehhez járul az a körülmény, hogy Bismarck hg. nem ajánlhat Angliának megfelelő aequivalenst azért, hogy belép e szövetségbe, s itt az az eset áll elő, hogy Bismarck herczeg elve, de tizdlos, nem alkalmazható. Mit kívánhat­na Anglia Németországtól? Biztosítékot az iránt, hogy az oroszok Közép-Ázsiában és Indiában nem csorbítják az angol érdekeket. Ezt sohasem fogja Anglia Németországtól kérni. A rizikó túl nagy volna, az elérhető nyereség pedig oly csekély, hogy egy fillért sem ér. Ekként, eltekintve az angol alkotmány­­jogi szokásoktól, Anglia sohasem volt felszólítható arra, hogy a hármas szövetségbe belépjen, mert Anglia e lépése nem lett volna hasonló jelentőségű ténynyel viszonozható. A német kanczellár megelég­szik azzal, hogy a békeliga czéljai Anglia er­kölcsi támogatására számíthatnak és hogy e szövetség, a végső szükség eseté­ben, többre is számíthat Anglia részé­ről, mint puszta erkölcsi támoga­tásra. Ennélfogva Bismarck hg egyszerűen kulti­­válja a két birodalom között fennálló barátságos vi­szony­­­at, a nélkül, hogy arra törekednék, hogy e visz­t szerződési alakban nyerjen külső megtestesü­­lés A herczeg bizalommal viseltetik ez erkölcsi tá­­no­gatás iránt s hiszi, hogy e barátságot még ben­sőbbé fogja tenni a német császár látoga­tása anyjának szülőföldén, mely látogatás, mint most már végleg meg van állapítva, julius vége elé fog megtörténni. ~ A PESTI NAPLÓ ESTI LAPJA. * • . . . . ...... ^ . . .... .. aRP"' 84. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 ki­. Kedd, márczius 26. ORSZÁG­GYŰLÉS. A képviselőház ülése márczius 26-án. A mai ülésen a szavazást rendkívül izgatott vita előzte meg. U­r­a­y Imre és gróf Károlyi Gábor hatalmas csapásokat mértek még egyszer a kormány fejére. Majd a zárbeszédekre kerülvén a sor, Bolgár Ferencz nemes hévvel előadott és magas színvonalon álló beszédben reaszummálta a mérsékelt ellenzék álláspontját a hadsereg kérdésében. Erre G­a­j­á­r­y Ödön a maga határozati ja­vaslata mellett egy nagy provokatív beszédet tartott, mely ismét a hibák és tapintatlanságok sorozatát szaporította. H­o­­­­­s­y Pál ezt röviden, de annál velősebben emelte ki, s a többségre háríta az »izgatás kö­­vetkezményeiért« a felelősséget. F­eny­ves­s­y Ferencz pedig pár szóval hatalmasan vágott vissza személyes kérdésben Gajárynak. Báró Fejérváry rövid felszólalása után, óriás izgatottság közt, a szavazás következett. Elnök: Péchy Tamás. J­e­g­y­ző­k : Jozipovich Géza, Szathmáry György, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Baross Gábor, dr. Fejérváry Géza, gr. Széche­nyi Pál, Csáky Albin. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hite­lesíttetik. Elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely szerint ő cs. és apostoli kir. Felsége e hó 22-ikén kelt elhatározásával Fabiny Teofil igazságügyminiszter­nek ezen állásáról meggyengült egészségi állapota miatt történt lemondását legkegyelmesebben elfo­gadta, de ugyanőt felhívta, hogy az igazságügyi tár­­cza ügyeit másnemű további legfelsőbb elhatározásáig még egyelőre ideiglenesen vezesse. O cs. és apostoli kir. Felsége ugyancsak e hó 22 ikén kelt legfelsőbb elhatározásával b. Orczy Béla minisztert a belügymi­nisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésétől saját ké­relmére felmentette s ezen minisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésével Baross Gábor közm. és közle­kedésügyi miniszter urat bízta meg. (Éljenzés jobb­­felől.) Tudomásul szolgál. Abauj­, Torna és Turócz vármegyék közönségei­nek feliratait, melyekben a véderőről szóló törvény­­javaslat 25. §-ának módosítása, illetve el nem foga­dása tárgyában kérvényeznek. Megtekinthetés czéljából a ház irodájában he­lyeztetnek el. Bemutatja továbbá: a fehértemplomi kir. tör­vényszék és kir. járásbíróság biráinak Sztojacs­­k­o­v­i­t­s Sándor, — a nagyszebeni kir. tvszék és kir. jbiróság biráinak M­e­rt­z I Oszkár, — a galgóczi kir. jbiróság biráinak Schóber Ernő, — a jászapáthi kir. jbiróság biráinak Bak­ay Gyula, — a székely­­keresztúri kir. jbiróság biráinak Szentkirályi Árpád, — a kunhalasi kir. járásbiróság biráinak Farkas Imre, — a vaáli kir. jbiróság biráinak L­i­t­s Gyula, — a zsablyai kir. jbiróság biráinak Dimitrievits Milos, — a zsombolyai kir. jbiró­ság biráinak H­i­e­r­o­n­y­m­i Károly, — a karánsebesi kir. túszék és jbiróság biráinak Szende Béla s a bo­­zoviczi kir. bíróság biráinak Szende Béla képvi­selő urak által beadott kérvényeit, melyekben java­dalmazásuknak kellő mértékre való felemeltetését kérik. Bemutatja a somogymegyei gazdasági egyesü­letnek S­v­a­s­­­i­c­s Gyula képviselő által beadott kérvényét, melyben alapszabályainak jóváhagyása tár­gyában kérvényez, továbbá a tatai járási választóke­­rület választóinak Kun Miklós képviselő által be­adott kérvényét. Kiadatnak a kérvényt bizottságnak. Baross Gábor közmunka és közlekedésügyi mi­niszter beterjeszti az első magyar-gácsországi és a magyar nyugati vasutak magyar vonalainak megvál­tásáról szóló törvényjavaslatot. Kiadatik a közlekedésügyi bizottságnak. Következik a napirend: a véderő javaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 24. és 25. §§. Uray Imre elismeri, hogy e szakasznál a tárgy már ki van merítve, de még­sem annyira, mint a kor­mánypárt könnyelmű gondolkozása következtében a nemzet türelme. Az önkéntes­ és nyelvi kérdés leg­egyszerűbb és legkielégítőbb megoldását abban látná, hogy azokat az ifjakat, kik csak magyarul tudnak, a honvédséghez oszszák be, a németül jól tudókat pedig a közös hadsereghez. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­baloldalon.) Volna esetleg még egy megoldás: ha ugyanis a vizsgázó komisszióba honvédtisztek volnának a dön­tők s közös hadseregbeliek csak azért hivatnának meg a bizottságba, hogy elbírálják azt, váljon a tiszti as­piránsok bírják-e a német nyelvet is oly mérvben, mint azt a benyújtott és magában ki nem elégítő ha­tározati javaslat megköveteli. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Hosszasan foglalkozik ezután azzal a bánásmóddal, melyben az önként­esek a közös hadse­regnél részesülnek s kifejti, hogy a szakasz elfogadá­sa esetén odajutunk, a­hol századokkal ezelőtt vol­tunk, mikor az apák vétkéért a fiuknak kellett bűn­hődniük. A tizenkilenczedik században azonban ez lelketlenség. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbal­oldalon.) Ilyen körülmények között sokkal jobb volna, ha önkéntesi intézmény nem is léteznék, mert akkor a művelt ifjú azon a pénzen,amelybe neki az önkéntes­ség kerül, mint rendes katona jó bánásmódot tudna magának biztosítani. Ez talán csalás, de a nemzetet is csalják az értéktelen szolgálati utasításokkal. (Za­jos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A Horváth Gyula magatartása eszébe juttatja egy kapitánynak elbe­szélését, ki elmondta, hogy mikor Königgrätznél a generális azt mondta katonáinak: »Zurück mit Pa­radeschritt !« — a legénység csodálkozott, mert ez a kommandó szokatlan volt előtte, bár nem volt gya­korlatlan a retirálásban. Itt a házban a talmi­ generális lefőzte osztrák kollegáit, mert hadseregét már odadresszírozta, hogy ez még retirálni is parádéval retirál. (Zajos derültség a bal- és szélsőbalon). Berzeviczy szereplésére ráczi­­tálja, a »Szentivánéji álom«-ból Zuboly takácsot, ki mikor kérdik, hogy ki játszaná el Thisbét, azt feleli: senki jobban, mint én! Mikor aztán azt kérdik: hát az oroszlánt ? — ismét azt feleli: senki jobban, mint én; úgy ordítok majd, hogy még a fejedelem is azt fogja kiáltani: ordíts még egyszer! (Zajos de­rültség a bal- és szélsőbalon). A miniszterelnök sok tekintetben hasonlít a Tisza folyóhoz : ő is tekervényes, mint az s ő is több kárt csinál, mint hasznot. (Zajos derültség a szélső­balon.) A miniszterelnököt csak egy képes megfé­lemlíteni, az, hogy fent kegyvesztetté lesz , de ha több­séget érez maga mögött, idelenn a leggőgösebb. Hogy a kabinet megfoldozgatják, a­ galand-politika. Mikor a galandnak egy-egy részét elmetszik, a fej tovább él, el nem pusztul soha. A nemzet azonban drasztikus eszközökhöz fog nyúlni és gondja lesz rá, hogy az a fej is elpusztuljon. A szakaszt nem fogadja el. (Za­jos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Károlyi Gábor gróf: T. ház! (Halljuk! Hall­juk !) A képviselőház szombati ülésében Ugron Gá­bor t. barátom nagyszabású beszédével, melyet a 24. és 25. §§. ellen mondott, a törvényjavaslat sorása majd­nem eldőlt, azaz majdnem szavazásra került. Csodál­kozva hallottam mindamellett a Tisza-párt egyes tagjainak nyilatkozatait, valamint a kormány­lapok közleményeit, melyek a szavazás megakadályozását nekem és néhány képviselőtársamnak tulajdonítják. Én saját személyemet sokkal csekélyebbnek tartom, hogy az én ténykedésem az említett hatást előidéz­hetné, de szívesen elvállalnám és megtisztelve érez­­ném magam, mert valamint minden igaz magyarnak, úgy nekem is büszkeségemre szolgálna, ha csak két napra is elodázhatnám, egy a magyar haza szabad­sága és századokon át féltékenyen őrzött jogainak fentartása ellen intézett merényletet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kormány és a Tiszapárt matadorjai, kik ezen sérelmes szakaszok mellett síkra szálltak, egy valósá­gos frenetikus szerelmet árulnak el minden iránt, a­mi osztrák, s a németet is csak azért pártolják és sze­retik, mert osztrák. Megvallom, én nem szeretem az osztrákot. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Eme tu­lajdonságomat ősi örökségemként, az anyatejjel szív­tam magamba. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső­balon.) Ezen ellenszenvem kinyilvánításánál, melyet különben a múlt bőven indokolt, eszembe jut Ribey­­rol franczia republikánus, emigráns és public­ista esete. Az 50-es évek elején Jerseyben egy nagy mee­­tinget tartottak. Minden nemzet emigránsai közül sok volt ott. Ott volt Viktor Hugo, Ju­beyrol, Felix Pyat, a magyarok közül Teleky Sándor, voltak ola­szok, de legnagyobb számmal németek. Egy szónok felvetette a német elem szükségességének kérdését Európában és midőn annak szükségességét fejtegeti, az öreg Ribeyrol tagadólag rázza ősz bozontos fejét. Mire ez hozzá fordul és kérdi: »Mint látom, Ri­beyrol ur nincs velem egy véleményben; mondja meg hát mivel helyettesítené a német elemet Európában?« Erre az öreg úr egy inparlamentáris kifejezés­sel élt, mit nem ismételhetek, és azzal folytatta: Avec de l’eau salé, — je voudrais que la mer vienne ou vous êtes — »sós vízzel, azt szeretném, hogy a tenger jöjjön az önök helyére.« Talán czélszerűbb volna reánk nézve is, ha tenger volna osztrák szomszédaink helyén, és a közös hadsereg és ezen ominózus szakasz helyett, — melylyel már két és fél hónap óta Tisza, Fejérváry et Comp. fárasztja a t. házat, — egy hajó­zási szerződés volna szőnyegen, melyet, ha még Szé­chényi is nyújtana be, előnyösebb volna ez országra, mint az anyanyelvünket feláldozó Gajári-féle határo­zati javaslat. (Élénk helyeslés. Úgy van­ a szélső­balon.) Felszólalásom kezdetén önöket Tisza-pártiak­­nak szólítottam. Azt hiszem ez önökre nem sértő, sőt még hízelgő is, mert csak megtisztelve érezhetik ma­gukat, hogy bálványuk nevét viselik. El ne feledjék uraim, hogy e bálványuk önökkel kényszer­munkát végeztet, (Igaz! Úgy van­ a szélsőbalon) és a törté­nelem önökre a Tisza monogrammját fogja sütni. Tudják-e önök mily szomorú emlékezetű ezen T betű ? T betűvel bélyegeztettek meg a Toulonba kényszermunkára ítéltek, mely azt jelentette — T. F.: Traveaux forcées. Kényszermunkának nevezem az önök működé­sét, mert nem veszik észre, miként csavarja ki a jelen­legi kormány a magyar koronás apostoli kir­ály kezé­ből a katonai főhatalmat, hogy azt udvaronczek mód­jára átjátszsza az osztrák császár kezébe. (Élénk he­lyeslés. Úgy van­ a szélsőbalon.) Elismerem, hogy bármennyire kárhoztatandó is az önök eljárása, van egy mentségük és ez az önök állapota. (Felkiáltások a szélsőbalon: Hyperloyali­­tás!) Nemcsak az. Tiszával szemben elfoglalt állásuk egy stigmatikus álom kifolyása. Mennyire hasonlíta­nak önök Krause tanár hypnotizált médiumaihoz, kik akaratlanul cselekszenek. Nem tapasztaltuk-e, hogy ép oly lelkesen har­­czoltak önök a túloldalon, ama hírhedt 14. §. szó sze­rinti elfogadása mellett, a­mely ékesszólóan védte annak Tisza Kálmán képv. által benyújtott, módosí­tott szövegét Hegedűs Sándor képviselőtársam. Nem tapasztaltuk — hogy egy nagy Hannibal — és oly jónak találja a Gajár­ határozati javaslatát és a »Verordnungsblatt«-ban megjelent rendeleteket, mint a törvényhozás által hozott és a koronás király által szentesített törvényeket. (Úgy van: a szélsőbalolda­lon.) Nem láttuk-e a t. ház színe előtt a tiszteletben megőszült elnököt fenyegetni ? nem láttuk-e, ő általa már berekesztett ülést újólag megnyittatni ? Nem­­ hallottuk Fabiny volt igazságügyminisz­tert hypnotikus álomban a felségjogokat úgy elma­gyarázni, hogy ezt önök maguk sem értették meg. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy ez az expe­rimentum a szegény médium idegeit annyira elővette, hogy tárczájának feláldozásával nyugalomba kény­telen menni, de megtörtént. Nem csodáltuk-e a t. honvédelmi miniszter idegrángatódzásait, (Derültség a szélsőbaloldalon), melyek már a nagyfokú katalep­­tikus görcsökre emlékeztetnek. Nem hallottuk-e saj­nálkozva a személyes támadások egész sorát és végre e ház szégyenére egy lövést a parlament előcsarnoká­ban. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbaloldalon). Mondják meg önök nem hypnotizált állapot­ban történt e mindez ? És nem fogják-e megbánni a felébredést ? de talán már akkor késő lesz. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Menjen Tisza! (Derültség a jobboldalon) békítse ki a közvéleményt, mert csak ezzel mutathatja meg, hogy van egy csepp hazafias érzés lelkében, ki nemcsak az anyagi tönkrejutás szélére vezette nemzetét, (Oh! Oh! a jobbolda­lon) de nyelvét feláldozva, e szakaszszal politikai és alkotmányos önállóságát is eljátsza. (Egy van­ a szélsőbaloldalon.) Szívesen megszavazza e nemzet neki életfogytiglani miniszteri fizetését, minden járu­lékaival együtt s még ráadásul a két szürkét is emlé­kül felajánlja, melylyel a nép szeretete elől Budára menekült. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Mielőtt befejezném beszédemet, mint Székesfe­hérvár, az ősi koronázó város képviselője ünnepélyes óvást emelek az ország színe előtt eljárásuk ellen, és kijelentem, hogy megszavaztatják önök e törvényja­vaslatot, és meg is fogják szavazni, a­mint látszik, de ne felejtsék el, hogy ezen szavazatukkal a nemzet legdrágább kincsét sárba tiporják és önállóságát fel­áldozzák. (úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Úgy is tudom, hiába önökhöz ,minden szó, szó­lok tehát a nemzet arany ifjúságához, büszkeségéhez, reménységéhez. A hazáért és királyunkért életünket és vérün­ket, ha a magyar király hív, és adja a tiszti bojtot, minden magyar büszkén fogja viselni, de a tiszti bojtot az osztrák császártól német nyelven elfogadni magyarnak nem szabad. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén föl­­jegyezve a vitát bezárom. (Nagy mozgás.) Szavazás előtt szó illeti az előadót és a határozati ja­vaslat benyújtóját. Mü­nnich Aurél előadó : (Nagy zaj. Zajos, egyre ismétlődő kiáltások: »Eláll! Szavazzunk!«) Csak a benyújtott módosítványokkal szemben akarja álláspontját jelezni. (Folytonos zaj). A különvéle­ményt, Beöthy Ákos, Tóth Ernő és Kricsfalusy mó­­dosítványait, nemkülönben Petrich Ferencz és Hoitsy módosítványait sem fogadja el, ellenben Gajáry hatá­rozati javaslatához hozzájárul. Az ellenzék azt állítja, hogy a­kik e szakaszokat elfogadják, hazafiatlanok, (Úgy van! a szélsőbalon), hogy a haza ifjúságát ki­szolgáltatják (Ú­g­y v­a­n! a szélsőbalon), hogy ger­­manizálnak, (Ú­g­y v­a­n! a szélsőbalon) hogy érdek­ből cselekesznek. (Úgy van!a szélsőbalon.) Szóló e vádakat visszautasítja, de nem hárítja az ellenzékre. Ha a szakaszokat megszavazzák, azért teszik, mert számot vetettek az európai viszonyokkal. Dr. Kaas Ivor :A Tisza viszonyával! M­iünnich Aurél csak egy czélt ismer, hogy ha­zánk hatalmas és nagy legyen. A javaslat és e szaka­szok ezt czélozzák s ezért elfogadásra ajánlja. (Zajos kiáltások a szélsőbalon :Hoch!Zsiv­ó!) Bolgár Ferencz beszédét reggeli lapunkban közöljük. Gajáry Ödön első­sorban egy személyes ügyet akar elintézni. Apponyi radikális színezetűnek mon­dotta azt a beszédet, melylyel szóló határozati javas­latát indokolta. Kifejti tehát, hogy mit ért ő radika­lizmus alatt s hozzáteszi, hogy ily radikalizmus ellen nem is tiltakozik. Hosszasabban iparkodik kimutatni, hogy mily alaptalan Bolgárnak, Apponyinak s az el­lenzék számos tagjának az az állítása, mintha e sza­kaszszal egy dekomponáló elemet vinnének be a had­seregbe. Abból az indokolásból, melylyel az ellenzék ezt az állítást kísérte, szóló azt a konzekvencziát vonja le, hogy míg a többség egy kis nyomással rá véli szo­ríthatni az ifjúságot a katonai szolgálatra, addig az ellenzék gyávasággal vádolta ugyanazt az ifjúságot. (Zajos ellenmondás és gúnyos derültség a szélső­ba­lon.) A vita lefolyásáról szólva szomorú tényként konstatálja, hogy semmit sem tudunk úgy elintézni e parlamentben, hogy valamely pártot a korona és kül­föld előtt kompromittálni, sőt gyanúsítani ne iparkod­nánk. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Horváth Lajos és Hodossy Imre magas szín­vonalon álló parlamenti nyilatkozataikkal ékesen bizonyították, hogy a felségjogok megváltoztatása a parlament jogkörébe tartozik. Ebben mindenki osz­tozik, de ne feledjék, hogy ezt a többség részéről nem is vitatta senki. (Gúnyos kaczagás a bal- és szélső­baloldalon. Kiáltások: Hát Fabiny? Hát Ga­járy?) Beöthy Ákos beszéde volt a lefolyt vitának egyik legkimagaslóbb pontja s óhajtja, hogy ezt ol­vassák el mindazok, akiknek kételyük van aziránt, hogy a szőnyegen forgó kérdésben kinek van igaza. Ebben a beszédben Beöthy, a filozófus meghátrált, Beöthy, a politikus elől. Bebizonyította, mint filo­zófus, a szakasz rendelkezésének szükségét és elítélte annak életbeléptetését, mint politikus. Hoszszasan bizonyítja, hogy a felségjogokat többfélekép lehet magyarázni... Dr. Kaas Ivor: Félremagyarázni! Gajáry Ödön hivatkozik Horváth Lajosra, aki régebben szintén másképp értelmezte a felségjogo­kat, mint ma. (Kiáltások a szélsőbalon: »Mit mond Bettelheim?« »Abtreten!«) Határo­zati javaslatáról Apponyi Albert gróf azt mondta, hogy az az eddigi szolgálati utasítások mintájára van szabva; Fenyvessy Ferencz pedig az ő ismeretes szemérmetességével csupasznak találta a határozati javaslatot. Szóló erre megjegyzi, hogy e tekintetben a határozati javaslat csakugyan csupasz, mert egész indításában mutatja a kormány igazolt álláspontját. A beadott módosítványok elejtésével határozati ja­vaslatának elfogadását ajánlja. Az ellenzék azt mondja a többségről, hogy ez fázik a közvéleménytől. Dr. Károlyi Gábor: Izzadnak! (Nagy de­rültség) Gajáry Ödön azt hiszi, hogy az ellenzék nem fogja fel hivatását. Gr. Károlyi Gábor: Majd magától tanuljuk! (Nagy zaj.) Gajáry Ödön meddőnek tartja az ellenzéknek a közvéleményre való hivatkozását. Kimutatni iparko­dik, hogy a közvéleménynyel valósággal visszaél az ellenzék. (Gúnyos zaj.) A közvélemény pozitív kifeje­zője a választási aktus. Polonyi Géza: Borra­l-e, vagy program­mal? Ez a­ kérdés. Gajáry Ödön folytatólag (a legnagyobb zajban) kifejti, hogy a választás a kormány mellett csopor­tosította a nemzetet. Az ellenzék csak vádaskodik és nem bizonyít semmit. (Perczekig tartó zaj: »Eláll!« és »Abezug!« kiáltások, mialatt az elnök ismételten csenget. A szélső­balon felkiáltások: »Szavazzunk!« »Nem hall­gatjuk Bettelheim urat!« Elnök folytono­san csenget. Kiáltások: »N­i­e d e­r !« »A btre­­t­e­n !« »H o c­h !«) Ugyanazon a napon, mikor egy életében sokat gyanúsított miniszter hagyatékát elárverezték, ugyanazon a napon Tisza Kálmán ellen is méltatlan és csúnya támadással léptek fel. (Viha­ros kiáltások a szélsőbalon: »Hoch!« »Abczug !«) Szadovszky József: Ha már mindenről beszél, beszéljen a revolverről is! (Rop­pant zaj.) Gajáry Ödön elfogadásra ajánlja határozati ja­vaslatát. (Perczekig tartó zaj és »Hoch«-olás. Kiáltá­sok a szélsőbalon : »Gratuláljanak Bettelheimnak!«) Fenyvessy Ferencz: Előttem szólott Gajáry J. képviselő úr szives volt megemlékezni rólam és azt mondotta beszédében, hogy én szokott szemérmetes­­ségemmel az ő határozati javaslatára nézve azt mond­tam, hogy az a jogok garantálása tekintetében egé­szen csupasz. A­mi a szemérmetességet illeti, te­hát én Ga­járy képviselő úrnak saját szavaival felelek és kije­lentem, hogy én ebben a kérdésben a t. képviselő urat, most elhangzott beszédének egész hangja és modora után a legkevésbbé sem tartom illetékesnek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hoitsy Pál: (Nagy zaj. Kiáltások: Halljuk! Helyre!) Nem akar szólási jogával élni. Csak Gajáry beszédére akar egy megjegyzést tenni. Gajáry az egész pártot vádolta izgatással. Kérdi, hogy ki az izgató: az ellenzék, mely mindig közbe vetette magát, hogy a rend helyreálljon, vagy az a párt, melynek egy tagja a vita utolsó órájában oly beszédet tart, mint Gajáry ? A függetlenségi párt el volt hatá­rozva, hogy a javaslat egyéb szakaszaihoz lehető keveset fog szólani, de e beszéd után ne csodálkoz­zanak, ha a függetlenségi képviselők tömegesen fog­ják ismét fölvenni a keztyűt. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Gajáry úgy tett, mint az az ember, a­ki felgyújtja a házat s aztán tüzet kiabál. (Zajos helyes­lés, tetszés és taps a bal- és szélsőbalon.) Dr. Fejérváry Géza a Zathureczky-esetre vo­natkozólag nyilatkozik. (Kiáltások a szélsőbalon : »Még a holtakat is meggyalázzák!«) Zathureczky negyven évig szolgált és nem bántotta soha senki. Két év előtt kinevezték ezredparancsnok­ká abban a reményben, hogy meg fog felelhetni állása követelményeinek. Ez a remény azonban nem telje­sült. (Nagy zaj. Kiáltások a szélsőbalon: »M­e­g­tudták, hogy magyar!«) Ugyanazok a parancs­nokok, a­kik kineveztetését javaslatba hozták, jelen­tést tettek arról, hogy parancsnoksága alatt az ezred hanyatlott.­­ Tény az, hogy a­kik Zathureczkyt ismer­ték, testileg és lelkileg megtörtnek mondták már ré­gen. Intést kapott, hogy vonuljon vissza s ilyenkor az ember, akár magyar, akár osztrák, akár cseh, el van keseredve s Zathureczky is olyat tett, a­mit negyven évig sohasem. (Viharos derültség a bal- és szélső­balon.) Negyven évig — igy érti — sohasem panasz­kodott azirránt, hogy a magyart elnyomnák. Magára a szőnyegen forgó két szakaszra nem tesz most már megjegyzést, csak kéri elfogadását, mert ezzel elér­jük azt, a­mit helyesnek és czélszerűnek tartunk. (Nagy zaj és mozgás.) A szavazások. Elnök csendet kér, hogy kijelenthesse, mily sor­rendben fognak a kérdések szavazás alá bocsáttatni. Beöthy Ákos: T. ház! A vita elején, mikor fel­szólaltam, bátor voltam egy módosítványt benyújtani. Nem tagadom, hogy e vitának és tárgyalásnak be­folyását máskép kontempláltam, a­mint az történt. Hogy mit reméltem és mit vártam, az természetes dolog, nem lehet elmondani, mert hozzá jogom nincs és különben is a t. ház mostani hangulatát tekintve nem tehetem. Azzal a parlamenti helyzettel állok szemben módosítványomat illetőleg, hogy házszabályaink értel­mében lehetőleg legelőször a különvélemény fog sza­vazás alá jutni. Miután az én módosítványom meg­felel a különvélemény harmadik pontjának, ennek következtében én azt visszavonom. Visszavonom pedig igen egyszerűen azért, mert ha a különvéle­ményt elfogadni méltóztatnak, akkor az én inten­­czióm elfogadtatik, ha pedig a különvélemény nem fogadtatik el, akkor nem érzem magam feljogo­sítva arra, hogy ugyanegy kérdésre nézve a t. házat kétszer szavaztassam. Elnök jelenti, hogy első­sorban Hoitsy indítvá­nyát, utána a különvéleménynek első pontját fogja szavazás alá bocsájtani, (e kettő fölött csak felál­lással szavaznak), a különvélemény második pont­jára s a szakaszok általánosságban való eldöntésére név szerinti szavazás lesz. Végül a határozati javaslatok és módosítványok fognak szavazás alá kerülni. Hoitsy Pál indítványát a ház többsége nem fogadja el. A különvélemény első pontját a ház többsége nem fogadja el s ekkor a második pontra kért név­szerinti szavazás előtt elnök öt perczre felfüggeszti az ülést. (Midőn a szavazáshoz az »L« betűt húzzák ki a függetlenségi képviselők zajosan kiáltják: »Le! Lem­o­n­dani! Levele!« Nagy mozgás). (Szünet után megkezdődik a szavazás. Az első éljenzés Rakovszky Istvánnak­ jutott, ki a külön­vélemény mellett az ellenzékkel szavazott. Majd Szi­lágyi Dezsőt éljenezte meg az ellenzék, midőn szin­tén »igen«nel szavazott. A kérdés így volt fölvetve, hogy: elfogadja-e a ház a különvélemény második pontját, igen vagy nem ?) Tisza Kálmán »nem«-jét viharos »Hoch!« zúgta le, ami a többség éljenzését provokálta. Midőn a négy Tisza »nem«-mel, kevéssel utóbb pedig a négy Károlyi gróf »igen«-nel szavazott, a ház — mint hetekkel ezelőtt a 14. §-nál — ismét tüntetett a Károlyiak mellett. Távollevő kormánypártiak nevének felolvasásánál a a függetlenségi párt több tagja azt kiáltja: »Le­velet kapott!«) A szavazás eredménye ez: a különvéle­mény második pontja mellett »igen«-nel sza­vazott 145, ellene »nem«-mel 254 képviselő, távol volt 51. A második pontot tehát a ház 109 szónyi többséggel elveti. (Ingerült felkiáltások a szélsőbalon: »Gyalázat!« »Sírásók!«) A különvélemény harmadik pontját a többség nem fogadja el. Következik a szavazás a 24. és 25. §§-ok fölött. Kihúzzák a »B« betűt. (Kiáltások a szélső­balon: »Bécs!« »Botrány!« »Bitófa!«) A kérdés így van fölvetve : Elfogadja-e a ház a 24. é­s 25. §§-o­kat? (Zajos kiáltások a szélsőbalon: Soha!) (E szavazás alatt az összes képviselők a terem­ben maradnak.Mikor a jegyző Jókai nevét olvassa s ez »igen«-nel szavaz, az ellen­zék azt kiáltja: »Lássuk! Nincs itt!« Jókai a folytonos kiáltások kö­zött a terem közepére lép és két­­szer mélyen meghajtja magát az ellenzék előtt, mely gúnyos »Hodu­ókat kiált feléje. Br. Kaas Ivor a két ellen­zék viharos éljenzésétől kisérve igy szavaz: »Ha­zám ellen nem!« A »nem«-mel szavazó Ká­rolyi gró­fokat és az ellenzékkel szavazó Kric­sfalussy­t viharosan megéljenzik. Az »igen«-nel szavazó képviselők nagy részére rá­kiáltják: »P­edig levelet kapott!« A Mik­száth Kálmán »igen«-je után »Lássuk!« kiáltások hangzanak. Polonyi Géza így adja be szavazatát: Árulásra nem!Az ellenzék viharosan­ éljenzi, mire a többség zajongva kiáltja: »Rend­re!« Az elnök ki­jelenti, hogy a szavazatokat indokolni nem szabad s a­ki még egyszer megteszi, rendre fogja utasítani. Nagy zaj. Pu­­­s­zky Ágost »igen«-jét gúnyos »Hoch«-ok fojtják el. Szilágyi Dezső szavazatát az ellen­zék zajos éljenzése kisérte. A kevéssel utóbb belépő Tisza Kálmánt balról »Hoc­h«-ok, jobbról »él­jen «-ek fogadják. Thaly Kálmán így szavaz : »N­em! Nem! Nem!« Az ellenzék viharosan megéljenzi. A miniszterelnök szavazatára zajos »Hoch« volt a felelet. Gr. Zay Albertet, ki az el­lenzékkel szavaz, megéljenezi. Az első felolvasás után a miniszterelnök távozik s ekkor újra felzugnak a »Hoch«-ok. A második olvasásnál Boér Béla a szakaszok ellen szavaz s az ellenzék megéljenzi. A szavazásnak vége. Kiáltások : »Halljuk a halálos ítéletet!« »Gyász­keretben kellene közölni!«

Next