Pesti Napló, 1889. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1889-04-08 / 97. szám
97. szám. Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli pannszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Politikai napilap. Budapest, 1889. Hétfő, április 8. 40. évi folyam. Kifizetési feltételek» A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt, ns ai '-»ti kL&das postai kul&nküldése kívántatik, posta'nélyegre havonként Sa kr., évaetsyedenként 1 forint teMlfisotenae. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti n.Tapló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. A versengő hatalmasok. — Kiküldött tudósítónktól. — Belgrád, ápr. 6. Milán király kényszerű lemondása Szerbia helyzetén nem javított. Az utána következett régensség ugyanabban az eredendő bűnben szenved, mint amely az ő bukását okozta. Milánnak mennie kellett, mert külpolitikai téren nem követhette nemzete túlnyomó többségének aspiráczióit és hozzá még azon hibát követte el, hogy a Garasanin-kormány elbocsátásával oly párt kezébe adta a kormányhatalmat, mely a király külügyi politikáját nem helyeselte. És most, a régensség alatt, ugyanilyen a helyzet. Risztics nem osztrák barát, de a diplomáczia szövevényeiben jártas lévén, az orosz barátságot sem hajlandó tovább fejleszteni azon a mértéken túl, hol a szomszéd monarchia érdekei Szerbiának és a régensségnek komoly bonyodalmakat okozhatnának. Számolni kellett azonban neki is a közvéleménynyel és azt a pártot kellett kormányra hívnia, mely az ország többségével rendelkezik, de mely párt bel- és külügyi kérdésekben Risztics nézeteinek semmiképpen sem hajlandó magát alávetni. Risztics, Milán lemondása után, hallatlan erőfeszítéseket tett, hogy Taujanovicsot a kabinetbe ne kelljen bevennie, de akkor már a radikálisok e vezére oly hatalommá nőtte ki magát, hogy ő szabhatta meg a régenseknek a feltételeket. »Le soumettre, ou se demettre!« Más választása Riszticsnek nem volt és most viselnie kell majd meghunyászkodásának következményeit. Ebből az általános jellemzésből elképzelhető, hogy a régensség vezető tagja, Risztics és a kormány elnöke közt minő lehet a viszony. Taujanovics tudja és érzi, hogy ő a kormány éltető szelleme (mert Gruics mellette nem számít) tudja, hogy egyetlen intésére a szerb nemzet fanatikusai a régenseket elkergetik; bizton számít a szkupstinának iránta való lelkesedésére, annál is inkább, mert a belügyminiszter s ő fogja a választásokat vezetni. És mindezek tudatában Riszticscsel naponta érezteti kölcsönös érintkezésükben, hogy tulajdonképen ő — Taujanovics — a helyzet ura és a régens nem egyéb, mint tűrt egyéniség. Ezt a kvalitást, mely e két szerb államférfi közt fennáll, példákkal is illusztrálhatom. Riszticsnek saját érdekében arra kellett törekednie, hogy a minisztériumokban és a vidéken saját liberális párthíveik foglalják el a főhelyeket, de Taujanovics és az 5 ösztönzésére Gruics, a külügyminiszter is, szárazon kijelentették, hogy a régensek csak királyi jogokat gyakorolnak, de a kormányzás joga és kötelessége a felelős kormányt illeti. Risztics a régensek nevében, a leköszönésre kényszerített királylyal szemben, bizonyos pénzügyi és morális kötelezettségeket vállalt és midőn azok bevallására a kormányt felhívta, Tausanovics azt válaszolta: »Az exkirály adjon hálát, hogy a vádlottak padjára nem ültetjük." A Pasch esete még jobban földeríti a szerb államférfiak közt uralgó rossz viszonyt. Risztics közvetlenül hatalomra jutása után oda nyilatkozott, hogy »Pasich nem egyéb, mint egy megkegyelmezett polikai gonosztevő,« de Tausanovics másként gondolkozik és tárt karokkal fogadja, házába szállásolja a hazaérkezett martyrt és vele állapítja meg Szerbia politikai programmját, melyet jóváhagyás végett felterjesztenek Persianihoz, mig a régenseknek csak annyit mondanak: »se soumettre, ou se demettre.« Budapest, április 7. A király ő Felsége Tisza Kálmán miniszterelnököt ma hosszabb kihallgatáson fogadta. A három uj miniszter kinevezésére vonatkozólag tegnap azt jelentette a félhivatalos »Bud. Korr.«, hogy a hivatalos lap már kedden fogja közölni a kinevezéseket. Ma megcáfolja az officiózus laptudósító önönmagát, azt újdonságolván, amit mi már egy héttel ezelőtt jeleztünk, hogy t. i. az illető királyi kéziratok csak a véderőjavaslatnak a főrendiházban való letárgyalása után, tehát legkorábban csütörtökön fognak közzététetni. — Az államtitkári állásokra vonatkozólag természetesen csak azután fognak határozni, miután az uj miniszterek hivatalaikat átvették. — Szapáry Gyula gróf, Szilágyi Dezső és Wekerle Sándor képviselők megtörtént kineveztetésük után új választásnak fogják magukat alávetni. Melczer Géza országgyűlési képviselő a következő, néhány száz aláírással ellátott bizalmi nyilatkozatot kapta választókerülete összes községeiből : »Mélyen tisztelt képviselő úr! Hazafias örömmel győződtünk meg azon őszinte és férfias magatartásról, melyet a tárgyalás alatt lévő véderő törvényjavaslattal szemben elfoglalni méltóztatott. Ezen parlamenti működés teljesen összhangban áll elveinkkel, melyek a mélyen tisztelt képviselő urat a választási urnánál győzelemre vezérelték. Bizalmat szavazunk ezen hazafias magatartásáért, mert biztosíték ez nekünk a jövőre nézve is, hogy politikai meggyőződéseinket biztos kezekben helyeztük el. Az országgyűlési függetlenségi és 48 as párt holnap, hétfőn este 6 órakor értekezletet tart . A képviselőház mentelmi bizottságának a Rohonczy -ügyre vonatkozó jelentését keddi ülésében fogja tárgyalni a ház. Ez alkalommal, mint a félhivatalos O. K. jelenti, Rohonczy hosszabb beszédben fog nyilatkozni. Spanyolországban a miniszterválsággal együtt, úgy látszik, alapos rendszerváltozás is van készülőben. Martinez Campos tábornagynak állítólag az a törekvése, hogy Lagast a teljesen elejtessék s a kormány súlypontja inkább jobboldalra tétessék át. A tekintélyesebb tábornokok közül azonban Lopez Dominguez és Cassola, a képviselőház demokrata párt elnökével tartanak s nagy baj az, hogy a hadsereg körében szintén teljesen ellentétes két politikai irány küzd egymással. Azt várják, hogy a helyzet rövid idő alatt tisztábbá lesz s ez esetben a jelenlegi Lagasta-kabinet mindössze csak néhány hétig fogja tarthatni magát. A román kormányválság. — Saját levelezőnktől. — Bukarest, ápr. 6. A kormány lemondása itt senkit sem lepett meg, mert mindenki tudta, hogy a kormányban kezdettől fogva a legnagyobb egyenetlenség uralkodott. A meglepő csak az volt a dologban, hogy az egész válságra a Bratian Ion-féle ügy adott alkalmat. Mindenki tudni fogja, hogy Bratian a román kormány ifjú konzervatíveinek akarata ellenére került vád alá. Tudva van az is, hogy Catargiu, az orosz párt feje mindaddig, míg Bratiant lehetetlenné nem teszi, nem dolgozhatik tetszése szerint. Bratian elitéltetése tehát legfőbb czélja Catargiunak. És valóban tervszerűen dolgozott ellene. A kamara tíz nap helyett három hónapi haladékot adott az előzetes vizsgáló bizottságnak , az igaz czél pedig az volt, hogy a három hónap alatt a semmitőszéket, melynek fóruma elé a Bratian-ügy kerülni fog, oly bírákkal lássák el, kiktől a feltétlen elitéltetést bizton lehetett volna várni. Vernescu igazságügyminiszter Catargiu híve, bár róla mindenféle meghasonláai híreket portáltak, Catargiuval állandó összeköttetésben volt és mindig a szerint cselekedett, amint ez diktálta. A meghasonlási hírek csak a kormánybeliek félrevezetésére szolgáltak. A kinevezések a minisztertanács előleges beleegyezése nélkül meg is történtek. Vernescu kinevezte törvényes formák mellőzésével Antonescut semmitőszéki elnöknek, Orbescut és Sendreát pedig bíráknak. A feltűnés annál nagyobb volt, mert az első Vernescuval rokonsági kötelékben áll. A román igazságügyminiszter a kinevezésekről értesítette a semmitőszéket, utasítván azt, hogy az érdekelteknek a kinevezési okmányokat kézbesítse s az esküt tőlük átvegye; — másrészt a hivatalos lapnak a »Monitornak« is megküldette a kinevezéseket kihirdetés végett. A mint Rosetti miniszterelnök e dolgokról értesült, azonnal intézkedett, hogy az eskületétel és a hivatalos lapban való közzététel megakadályoztassék. A kinevezettek megkapták okmányaikat, jelentkeztek esküre is, de az esküt a semmitőszék nem vette át és a hivatalos lap sem tette közzé a kineveztetéseket. Minisztertanács volt, melyen Vernescu is megjelent. Felhívták, hogy vonja vissza a kinevezéseket, melyek teljesen törvénytelenek. Vernescu azonban nem hajtott s követelte, hogy a kinevezés adassék ki a hivatalos »Monitor«-ban. Az összeütközés igen heves volt s a minisztertanács a lehető leghevültebb állapotban ért véget. Rosetti a király elé járult s jelentést tett az ügyről. Az audienczia után Rosetti egyenesen Vernescuhoz ment és követelte lemondását, de Vernescu nem engedelmekedett. Nem maradt ekkor más hátra, minthogy Rosetti visszatérjen a palotába és beadja lemondását. A király a lemondást elfogadta és így Vernescu uralma is véget ért. Sokan ekkor azt hitték, hogy a három kinevezett biró le fog mondani állásáról s igy a kormányválság talán minden súlyosabb komplikáczió nélkül is véget ér. Azonban nem igy történt. A szenátusban a kormányválságot megbeszélés tárgyává tették s a szenátus ama nézetének adott kifejezést, hogy a kormányban mindegyre beálló zavaros állapotokat csak Catargiu tudná eloszlatni; elhatározták tehát felkérni a királyt, hogy a szenátus ez óhaját figyelemre méltassa. Hanem a király nem adott helyet Florescu szenátusi elnök kérelmének. Azt mondják, hogy ma a kormány megalakult, ugyancsak Rosetti elnöksége alatt s a régi miniszterekkel, kivéve Vernescut, kinek tárczáját Lahovary venné át. Ez különben talán még nem egészen befejezett tény. Lehet, hogy a külső diplomácziai karból vonnak be egy-két embert. Rosetti Tódor különben Catargiuval is érintkezésbe lépett; a Bratian Demeter-féle párttöredék kijelentette, hogy semmiféle kormányt nem támogat, míg az elnökség Rosetti kezeiben marad. Csakhogy Catargiuval nincs mit alkudni. Catargiu azt teszi, amit a muszka parancsol. S a költségvetés megszavazása még egyre várat magára. Egy bizonyos s ez az, hogy az egész válság nem vert nagy port föl; s az is, hogy a kamarákkal egyik kormány sem kormányozhat; sem Rosetti, sem Catargiu, sem Bratian. Minden egyes javaslatnál külön alkura lesz szükség, ha csak fel nem oszlatják a kamarákat. Mind a bajokat pedig a kis Románia nyakába Boulanger üldöztetése. A franczia lapok ma érkezett számai közük azt az előterjesztést, melyet az újonnan kinevezett főügyész, Quesnay de Beaurepaire intézett a kamrához Boulanger kiadatása tárgyában. A hosszú előterjesztés lényeges tartalma a következő : A főügyész azt állítja, hogy Boulanger már a franczia-német háború után közvetlenül megkezdette üzelmeit, melyek arra irányultak, hogy előkészítse magának a diktátorságra az utat. A nemzetgyűléshez egy deklamatorius felhívást intézett, melyben felajánlja kardját a revanehe-háborúra. Aumale hg pártfogása folytán tábornokká neveztetvén ki, folytatta az üzelmeket. Amerikában, hol a jubileum alkalmával, mint a franczia kormány küldötte megfordult, pénzemberekkel lépett összeköttetésbe s ezen összeköttetéseket csakhamar kihasználta a maga czéljaira, hogy pénz kerüljön kezei közé. Tuniszban, mint az okkupáló sereg parancsnoka, folytonos cselszövényeivel oly komoly nehézségeket okozott a kormánynak, hogy vissza kellett őt hívni. Ezen időtől kezdve tervszerüleg gyűjtött pártot maga körül s titkos tanácskozásokat rendezett czéljai elérésére. Mint hadügyminiszter, katonához nem illő módon reklámot hajhászott, tüntetéseket rendeztetett a maga érdekében s demagógokkal vette magát körül. Maga csináltatta Hamburgban szinnyomatban arczképeit, melyek az egész országban elterjesztettek s az ő magasztalására a külföldi lapokba irt czikkeket honorálta. Midőn meg kellett válnia tárczájától, kérvények gyártásával foglalkozott, melyek tömegesen küldettek be a képviselőházhoz abból a czélból, hogy a hadügyi tárczát ismét megkapja. Mint clermonti hadtestparancsnok párisi barátaival együtt, kik őt titokban meglátogatták s kiket ő titokban viszont Párisban keresett fel, a kormány ellen tervszerű izgatást fejtett ki. Egy hirlapirónak azt mondta, hogy mióta ő megvált a hadügyi tárczától, a Lehel-fegyverek gyártását abbanhagyták. Ez állítás, mely a lapokban megjelent, hazugság volt. Kezdetben eltagadta, hogy ő egyáltalában mondotta volna ama szavakat, később azonban kénytelen volt azokat elismerni! Ezért husz napi szobafogságra ítéltetett, de alig állta ki e büntetést, Párisba érkezett s ott egy értekezleten kijelentette, hogy ha forradalom tör ki, a katonák a laktanyákból nem fognak kimozdulni. Visszatérvén Clermontba, innen vezette a megválasztatása érdekében megindított mozgalmat, a kormánynak azonban azt hazudta, hogy neki abban része nincs. Saját levelei és távirataival meghazudtoltatván, a szolgálaton kívüli viszonyba helyeztetett. Ettől kezdve Boulanger nyíltan kezdett izgatni, míg hírlapírói azt akarták elhitetni a közvéleménynyel, hogy Bismarck herczeg kívánta Boulanger megbüntetését. Az utóbbi időben hangosan hirdette, hogy a köztársaságot meg fogja buktatni. Udvart szervezett maga körül, rendeleteket adott ki, életrajzát szétosztatta Francziaországban a nép között. Napoleon Jerome, később Viktor herczeggel és a párisi gróffal szövetségre lépett a köztársaság megbuktatása czéljából. Lázadást készítettek elő, melynek múlt évben júlus 14-ikén kellett volna kitörnie, még pedig a nagy csapatszemle alkalmával, melyre Boulanger is elment volna. A Floquet-Boulanger párbaj hiúsította meg a tervet. Múlt februárjusban a hazafias liga emberei segélyével akarták a fővárost fellázítani, amit azonban a kormány meggátolt. Tény a főügyész állítása szerint az, hogy ily Boulanger ismételve hangsúlyozta, hogy a hadsereg parancsnokainak legnagyobb része , mellette van s történtek is lépések arra nézve, hogy a tiszteket Boulanger érdekében megnyerjék. A főügyész azt állítja, hogy mind e tényeket igazolni képes. — A kamara, mint távirataink jelentették, elhatározta Boulanger kiadatását és most a szenátus hivatva lesz ítélni. Körülbelül biztosra veszik Párisban, hogy a szenátus el fogja ítélni Boulangert kamarai rangjának és politikai jogainak elvesztésére, ami természetesen azzal jár, hogy képviselővé nem lesz megválasztható. Súlyosabb büntetést, mint a »Times «nek Párisból jelentik, alig fog a szenátus alkalmazni. Franczia parlamenti körökből a »N. Fr. Pr.« levelezője a következőket jelenti: »Röviddel azelőtt, hogy a kormány Boulanger ellen az elfogatási parancs kiadását elhatározta, a miniszterek összegyűltek bizalmas konferencziára, melybe meghívták Galliffet, Saussier és Billot — Boulanger határozott ellenségeiként ismert — tábornokokat is. A három tábornok oda nyilatkozott, hogy Boulanger ellen a hadi törvényszéki eljárást megindítani nemcsak lehetséges, de szükséges is és hogy elitéltetés esetén Boulangerra a legszigorúbb ítéletet, talán a kivégeztetést fognák kimérni. Az ilyen eljárásnak azonban nemcsak Freycinet hadügyminiszter, de Constams belügyminiszter és Thévenet igazságügyminiszter is ellene nyilatkozott. Boulanger, ki a konferencziáról értesült, de nem tudta, hogy a kormány nem határozta el magát a haditörvényszéki eljárás megindítására, mert utczai zavargásoktól kellett volna tartania, veszélyeztetve látta életét s ekkor támadt először az a gondolata, hogy az elfogatás elől szökéssel meneküljön. A kormány, mely épp úgy tud arról , ami Boulangernél történik , mint ez a kormány terveiről, értesült a tábornok szökési szándékáról és Boulanger szmleges barátai által igen nagynak tüntette fel a veszélyt, csakhogy a tábornok tényleg külföldre szökjék. Boulanger hitt a mendemondáknak, Rochefort sem kétkedett azok valóságában s állítólag ő ösztökélte legjobban Boulangert a szökésre. Parlamenti körökben azt beszélik, hogy a rendőrbiztosok tanácskozása s egy rendőrnek állítólagos árulása csak csel volt, hogy Boulangert megijesszék. A rendőrség, mikor értesült, hogy Boulanger szökni akar, nem őrizte tovább lakását, hanem szépen szökni hagyta. Most aztán szélfben sajnálják, hogy mért nem hagyott a kormány a szökés után mindjárt abba minden további akciót, holott akkor elmondhatta volna, hogy Boulanger a képzelt veszély elől szökött meg. Az által azonban, hogy az akcziót tovább folytatta, oly szint adott a dolognak, mintha a tábornoknak tényleg lett volna oka a szökésre s igy nem sikerült kiábrándítani a tábornokból oly embereket, kik különben okvetlenül elpártoltak volna mellőle. A brüsszeli »Nord« nem akar és nem tud Boulangerban összeesküvőt látni addig, míg erről kétségtelen bizonyítékot nem tudnak felmutatni. Szerinte a tábornok magatartása teljesen korrekt. Üldöztetése az opportunisták államcsínyje, mely borzasztó represszáliákat és egész sor forradalmi napot fog maga után vonni. Az egyetlen mód a boldogulásra az volna, ha a jelenlegi kabinet visszalépne s az opportunisták kiadnák kezükből a hatalmat, mig az ország hibáikat elfelejti s egy napon talán újra hozzájuk fordulna. A »Nord« azonban, hogy a kabinet politikáját teljesen elítélhesse, be akarja még várni, hogy váljon meg akarják-e Boulangert a megválaszthatás jogától is fosztani, mert ez volna szerinte az önkény koronája. A brüsszeli független sajtó nem úgy tesz, mint az orosz pénzen tartott »Nord«, hanem egyhangúlag elítéli Boulanger szökését, melyet nevetségesnek és gyávának tartanak. A tábornokot különben rögtön, amint a vasúti kocsiból kiszállott, egy egész csapat hírlaptudósító fogta meg. Végre abban történt megállapodás, hogy a tábornok egy hírlapírót fog a szállodában fogadni, akinek kötelessége a többiekkel közölni a tábornok által mondottakat. A tudósítót azonnal maga elé bocsátotta a tábornok, amint a szállodában átöltözködött. Úgy neki, mint a párisi »Figaro« munkatársának elmondotta, mi kényszerítette őt a menekülésre. Ezt távirataink már közölték. Ugyanez alkalommal megemlítette a tábornok azt is, hogy eddigi barátai közül esetleg többen el fogják őt hagyni, mert helytelenítik távozását Párisból. Hozzátette azonban, hogy ezeket is meg fogja győzni, ha alkalma lesz velük személyesen beszélni, menekülésének szükségéről, mert kétségtelen adatai voltak arra nézve, hogy meg akarták őt mérgezni. (?) Az, amitől Boulanger tartott , csakugyan bekövetkezett. Thiebaud, kiről azt mondják Párisban, hogy ő fedezte fel a boulangizmust, s ki a boulangisták bizottságának egyik legbefolyásosabb tagja volt, mint egy táviratunk már említette is, levelet tesz közzé a lapokban, melyben kijelenti, hogy egy perczig sem akar azokkal politikai összeköttetésben maradni, akik Boulangert a gyáva szökésre reábízták. Ha, — így szól — valaki magáévá teszi a népnek ügyét azok ellenében, akik ezt a népet kifosztják, annak nem szabad megszökni, hanem meg kell osztania azok sorsát, kiknek ügyét védelmezni vállalkozott. Michelin, párisi képviselő, ki szintén felmondta a barátságot eddigi párthíveinek, a következő levelet tette közzé: »Ha valaki egyszer valamely mozgalom élére állott, annak meg kell maradnia helyén s nem szabad elhagynia a hadsereget, melynek vezére. Tűrnie kell, hogy bezárják, mint Barbes, vagy hogy agyonlőjjék, mint Dalescluze. Előttem a boulangista bizottság megszűnt létezni. De bármi történjék is, én megszűntem e bizottság tagja lenni.U tolta az orosz akkor, mikor forradalommal elkergette Bratiant. Azóta a bajok tornyosulnak, csak ki tudjon bontakozni belőlük. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, április 8 A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. Királyi kihallgatás d.e. 10 órakor a budai királyi várpalotában. Pest megye évnegyedes közgyűlése délelőtt 10 órakor. A magyar tudományos akadémia második osztályának ülése délután 5 órakor. Hazai termékek állandó kiállítása a kereskedelmi múzeumban. Városligeti iparcsarnok. Szabad bemenet mellett nyitva d. e. 10—12 és d. u. 2—5. Vásár- és ünnepnap 20 kr belépti dij. Nemzeti múzeum: term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—5 egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 30 kr — április 7. A hiv. lapból. Rendjeladományozás. A király ő Felsége . hengervári Hengelmüller László rendk. követnek és meghatalmazott miniszternek a szerb királyi udvarnál, a Ferencz József-rend nagykeresztjén adományozta. Miniszteri köszönet. A kultuszminiszter Várady Ferencz német-saághi római kath plébános kerületi esperesnek, ki a német-saághi róm. kath. iskolánál szervezett harmadik osztály felállításának költségeihez 100 forinttal járult, elismerő köszönetét fejezte ki. Kinevezések. A dohányjövedéki központi igazgatóság főnöke Zsarnóczay Ernő huszár-főhadnagyot, Novák József, gyalogsági hadnagyot, és Herteendy Géza őrmestert, dohánygyári hivataltisztekké ; a szegedi pénzügyigazgatóság Nagyiván Márton számgyakornokot a zsombolyai adóhivatalhoz, VI. oszt. adótisztté; Takács Istvánt díjas számgyakornokká ; a pozsonyi pénzügyigazgatóság Miticzky Gyula gyakornokjelöltet a puchói adóhivatalhoz díjtalan gyakornokká nevezte ki. Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Fekets Miklós bonyhai és Luka Dénes folti gör.-kel. román lelkészek részére Ötven, Popovics György jovalcseli gör. kel. román lelkész részére pedig nyolczvan forint államsegélyt engedélyezett. Az ügyvédi kamarákból. A debreczeni ügyvédi kamara Végh Pál ügyvédet, a pozsonyi ügyvédi kamara pedig dr. Kránik Géza szakolczai ügyvédet lajstromába fölvette. Névmagyarosítások: Rozenzweig Lajos debreczeni lakos, vezetéknevét »Rózsá«-ra, Groszmann Emil budapesti lakos, vezetéknevét »Gellért«-re, Groszmann Izidor, Ignácz, budapesti lakos, vezetéknevét »Nagy« ra és Grünfeld Henrik, Szilárd budapesti lakos, vezetéknevét »Kémi«-re magyarosította belügyminiszteri engedélylyel. Személyi hírek: József főherczeg fiai, László és József főherczegek Holdházy János apátkanonok kíséretében ma Győrött jártak és dr. Zalka János megyés püspököt látogatták meg. — Dr. Kiinger István, a tudományegyetem rektora, Abbazziából, hol egészsége helyreállítása végett három hetet töltött, tegnap visszaérkezett Budapestre. — Bartók Lajos Kolozsvárra utazott, hogy jelen legyen a »Thurán Anna« előadásában. — Kuliszeky Ernő, Mosonmegye kir. tanfelügyelője, ma a fővárosba érkezett. Tavaszodik. Április hava az idén is hű maradt hagyományos híréhez : szeszélyes, csélcsap, megbízhatatlan. Most a legragyogóbb verőfénynyel mosolyog ránk, a másik órában már durczás arczot ölt és haragosan, föllegesen pillant alá. S Így megy ez szakadatlanul : derűre ború és megfordítva. Április hava még eddig nem unta meg a dolgot, de annál inkább az emberek. S mikor ma egy heti folytonos esőzés után derültebb ég virradt fel és enyhébb, melegebb levegő áradt szét a fővárosban , mindenki örömmel fogadta és megkönnyebbülten lélegzett föl, mivel az igazi tavasz hírnökeit látta. Bár az egész napon át esős felhők borították az égbolt egy részét, az idő mégis megtartotta napfényes, tavaszias jellegét s a szabadba tóduló közönség jókedvét nem zavarta meg eső vagy zápor. Szóval a mai nap is kostoló volt a tavaszból. Magyar gyermekek hajdan. A Mária Dorottyaegyesület kisdednevelői kiállításának történeti osztálya is lesz, melyben az egykori kisdedek öltözeteit, játszószereit, bölcsőit stb. fogják bemutatni. A kiállítás rendezősége felkéri mindazokat, kik ily tárgyak, a múlt századokból eredő vagy legalább 1848 előtti képeknek birtokában vannak, hogy azokat a kiállítás tartamára (1889. augusztus—október hó) átengedni szíveskedjenek s ebbeli szándékukat tudassák a kiállítási irodával (Budapest VI. Andrássy ut 65.) Árvízveszély mindenfelé. Az utolsó huszonnégy óra alatt úgy a Tisza, mint az összes mellékfolyók mindenütt jelentékeny mérvben áradtak. A Körös Gyománál 31, Borosjenőnél 35, Kisjenőnél 71 és Gyulánál 97 centimétert, Remeténél 121 métert, Békésnél 93, Zerindnél 98, Nagyváradnál 34, Berettyó-Ujfalunál pedig 69 czentimétert. A Szamos Szatmárnál 38, a Bodrog Sárospataknál 14, a Maros Aradnál 42 czentimétert áradt. A Maros már átlépte a rendes medrét és Klárafalvát elöntötte. A rohanó ár áttörte és elsöpörte az összes védgátakat. A lakosok között nagy a nyomor. Legnagyobb részök hajléktalanná és koldussá lett. — Hasonlóképen kiöntött a Zala folyó is. Az egész Zalavölgy viz alatt áll. Csány községet elöntötte a viz, a lakosok hajlék és kenyér nélkül vannak. — A Tisza Tokajnál 21, Szolnoknál 33, Szegednél 24, Vásáros-Naménynél pedig 75 czentimétert áradt. Szegednél ma délután 404 ctméteren állott a víz. Az árvizek sok helyütt megakadályozták a vasúti közlekedést, így a magyar államvasutak székelyhid-margittai vonalán e hó 5-én este töltéscsuszamlás miatt az egész forgalmat beszüntették.A forgalmi akadálynak remélhetőleg már holnap véget vetnek. Elkobzott harminczezer forint. Négy év előtt oszlatták fel a bécsi orvosnövendékek segélyegyletét, melynek brit tanár volt az elnöke s ez alkalommal a segélyegylet harminczezer forintnyi alaptőkéjét az alsó-ausztriai helytartóság ideiglenesen átvette. Az egyetem rektori hivatala érintkezésbe lépett a helytartósággal és azon volt, hogy az összeg az egyetemi ifjúság czéljaira fordíttassék. A tárgyalások mostanig folytak, míg a vitás kérdés a napokban úgy dőlt el, hogy a helytartóság zár alá helyezte és végleg megvonta a 30 ezer forintot. Öngyilkos gőzmalomtulajdonos. Feltűnést keltő öngyilkosság történt Győrött. Boros Ferencz dúsgazdag gőzmalomtulajdonos e hó 5-én, délután 4 órakor szobájába zárkózott, egy késsel átmetszette a nyakát, s mire rátaláltak, már halott volt. Meilhac a franczia akadémiában. A franczia akadémiának e hót-ikén érdekes ülése volt. Henri Meilhac, az ismert vígjátékíró, tartotta székfoglalóját. Jules Simon fogadta az új akadémikust. Meilhac a szokásos köszönet után rátért tárgyára, székbeli elődének, Labiihenak életrajzára és irodalmi működésének vázolására. Az ülésen nagy és választékos közönség volt jelen. Az első sorban Carnebé asszony foglalt helyet Brugére tábornok társaságában. Riadalom a kolozsvári színházban. A kolozsvári színházban tegnap az előadás alkalmával nagy pánik keletkezett, mely könnyen végzetessé válhatott volna. Réthy Laurának, a primadonnának a karzatról üdvözlő verseket szórtak a színpadra. Több lap azonban a gázlámpákba esett, lángot fogott, és ily égő papírdarabok repültek szerteszét, amíg a földszintre, páholyokba és a színpadra ereszkedtek alá. A közönség a tűz láttára sietve hagyta el helyét és a kijáratokhoz szorongott, mely alkalommal többen súlyos sérüléseket szenvedtek. A rendező megjelenvén a színpadon, megnyugtatta a közönséget. Félórás megszakítás után folytatták az előadást. Hadüzenet a frakknak. Nemrégiben megírtuk, hogy a madridi előkelő körökben mozgalom indult meg, melynek az a czélja, hogy a fekete frakkot megfoszsza uralmától. Most Párisban, a divat központjában is hasonló kezdeményezés történt. Kérsaint grófnő ugyanis a napokban tánczvigalmat rendez s a szétküldött meghívókon azt a megjegyzést tette, hogy a férfiak kivétel nélkül színes öltözetekben jelenjenek meg. A párisi előkelő társaság több tagja helyesléssel fogadta az újítást, de az, hogy csakugyan általános érdeművé válik e a férfi szalonöltözet ez újjáalakítása, attól függ, várjon a Faubourgbeli régi nemesi palotákban mit fognak mondani a dologhoz ? Határozottan ellenezni a divatot mindenesetre csak a pinczérek fogják, kik nem szívesen válnak meg régi öltözeteiktől. Színházégés. Párisból távírják lapunknak, hogy a montpellieri színház szombaton délben leégett. A színház csak tavaly épült és igen csinos, díszes és jól berendezett épület volt. Komédiások beoltása. Proust tanár indítványára Paris közegészségügyi tanácsa elhatározta, hogy a kiállítás idején Párisban érkező komédiásokat, borhóczokat és kötéltánczosokat be fogják oltani. Az indítványozó azzal indokolta javaslatát, hogy a kóbor komédiások azok, kik leginkább szerepelnek a himlő és egyéb járványok széthurczolásában s ezt az okot a tanács alaposnak találta. A kik e rendszabálynak magukat alávetni vonakodnának, azoknak a letelepedést nem fogják megengedni. Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése szerdán a következő tárgyak elintézésére lesz hivatva, u. m. a folyó évi költségvetésre és a követési kölcsönre vonatkozó miniszteri leirat. Rökk Szilárd 2000 frtos Rókus-kórházi alapítványa; a regále-kártalanítási igény bejelentése ; az állati ragadós betegségek bejelentése körüli eljárás ; a bérkocsi-díjszabály módosítása; a zenélési záróra kiterjesztése; a Hungária-út vízvezetéke; egy Gellérthegyi ház kisajátítása a Hyatt-féle szűrőkre