Pesti Napló, 1889. április (40. évfolyam, 90-118. szám)

1889-04-08 / 97. szám

97. szám. Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli pannszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Politikai napilap. Budapest, 1889. Hétfő, április 8. 40. évi folyam. K­ifizetési feltételek» A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt, ns ai '-»ti kL&das postai ku­l&nküldése kívántatik, posta'nélyegre havonként Sa kr., évaetsyedenként 1 forint teMlfisotenae. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »­Pesti n.Tapló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­let, küldendők. Egyes szám 2 kr. A versengő hatalmasok. — Kiküldött tudósítónktól. — Belgrád, ápr. 6. Milán király kényszerű lemondása Szerbia hely­zetén nem javított. Az utána következett régensség ugyanabban az eredendő bűnben szenved, mint a­mely az ő bukását okozta. Milánnak mennie kellett, mert külpolitikai téren nem követhette nemzete túlnyomó többségének aspiráczióit és hozzá még azon hibát követte el, hogy a Garasanin-kormány elbocsátásával oly párt kezébe adta a kormányhatalmat, mely a király külügyi politikáját nem helyeselte. És most, a régensség alatt, ugyanilyen a helyzet. Risztics nem osztrák barát, de a diplomáczia szövevényeiben jártas lévén, az orosz barátsá­got sem hajlandó tovább fejleszteni azon a mértéken túl, hol a szomszéd monarchia érdekei Szerbiának és a ré­­gensségnek komoly bonyodalmakat okozhatnának. Számolni kellett azonban neki is a közvéleménynyel és azt a pártot kellett kormányra hívnia, mely az ország többségével rendelkezik, de mely párt bel- és külügyi kérdésekben Risztics né­zeteinek semmiképpen sem hajlandó ma­gát alávetni. Risztics, Milán lemondása után, hallatlan erő­feszítéseket tett, hogy Taujanovicsot a kabinetbe ne kelljen bevennie, de akkor már a radiká­lisok e vezére oly hatalommá nőtte ki magát, hogy ő szabhatta meg a régenseknek a feltételeket. »Le soumettre, ou se demettre!« Más válasz­tása Riszticsnek nem volt és most viselnie kell majd meghunyászkodásának következmé­nyeit. Ebből az általános jellemzésből elképzelhető, hogy a régensség vezető tagja, Risztics és a kormány elnöke közt minő lehet a vi­­s­z­o­n­y. Taujanovics tudja és érzi, hogy ő a kor­mány éltető szelleme (mert Gruics mellette nem szá­mít) tudja, hogy egyetlen intésére a szerb nemzet fa­natikusai a régenseket elkergetik; bizton számít a szkupstinának iránta való lelkesedésére, annál is in­kább, mert­­ a belügyminiszter s ő fogja a választá­sokat vezetni. És mindezek tudatában Riszticscsel naponta érezteti kölcsönös érintkezésükben, hogy tulajdonképen ő — Taujanovics — a helyzet ura és a régens nem egyéb, mint tűrt egyéniség. Ezt a k­valitást, mely e két szerb államférfi­ közt fennáll, példákkal is illusztrálhatom. Riszticsnek saját érdekében arra kellett törekednie, hogy a minisz­tériumokban és a vidéken saját liberális párthíveik fog­­lalják el a főhelyeket, de Taujanovics és az 5 ösztön­zésére Gruics, a külügyminiszter is, szárazon kijelen­tették, hogy a régensek csak királyi jogo­kat gyakorolnak, de a kormányzás joga és kötelessége a felelős kormányt illeti. Risztics a régensek nevében, a leköszönésre kényszerített királylyal szemben, bizonyos pénz­ügyi és morális kötelezettségeket vál­lalt és midőn azok bevallására a kormányt felhívta, Tausanovics azt válaszolta: »Az exki­­rály adjon hálát, hogy a vádlottak pad­jára nem ültetjük." A P­a­s­­­c­h esete még jobban földeríti a szerb államférfiak közt uralgó rossz viszonyt. Risztics köz­vetlenül hatalomra jutása után oda nyilatkozott, hogy »Pasich nem egyéb, mint egy megkegyelmezett poli­­kai gonosztevő,« de Tausanovics másként gondolko­zik és tárt karokkal fogadja, házába szállásolja a hazaérkezett martyrt és vele állapítja meg Szerbia politikai programmját, melyet jóváhagyás végett felterjesztenek Persianihoz, mig a régenseknek csak annyit mondanak: »se sou­­mettre, ou se demettre.« Budapest, április 7. A király ő Felsége Tisza Kálmán miniszter­­elnököt ma hosszabb kihallgatáson fogadta. A három uj miniszter kinevezésére vonatkozó­lag tegnap azt jelentette a félhivatalos »Bud. Korr.«, hogy a hivatalos lap már kedden fogja közölni a ki­nevezéseket. Ma megc­áfolja az offic­iózus laptudó­­sító önönmagát, azt újdonságolván, a­mit mi már egy héttel ezelőtt jeleztünk, hogy t. i. az illető királyi kéziratok csak a véderőjavaslatnak a főrendiházban való letárgyalása után, tehát legkorábban csütörtö­kön fognak közzététetni. — Az államtitkári állásokra vonatkozólag természetesen csak azután fognak határozni, miután az uj miniszterek hivata­laikat átvették. — Szapáry Gyula gróf, Szilá­gyi Dezső és W­e­k­e­r­l­e Sándor képviselők meg­történt kineveztetésü­k után új választásnak fogják magukat alávetni. Melczer Géza országgyűlési képviselő a követ­kező, néhány száz aláírással ellátott bizalmi nyi­latkozatot kapta választókerülete összes közsé­geiből : »Mélyen tisztelt képviselő úr! Hazafias öröm­mel győződtünk meg azon őszinte és férfias magatar­tásról, melyet a tárgyalás alatt lévő véderő törvény­­javaslattal szemben elfoglalni méltóztatott.­­ Ezen parlamenti működés teljesen össz­hangban áll elveinkkel, melyek a mélyen tisztelt képviselő urat a választási urnánál győzelemre vezérelték. Bizalmat szavazunk ezen ha­zafias magatartásáért, mert biztosíték ez nekünk a jö­vőre nézve is, hogy politikai meggyőződéseinket biztos kezekben helyeztük el.­ Az országgyűlési függetlenségi és 48 as párt holnap, hétfőn este 6 órakor értekezletet tart . A képviselőház mentelmi bizottságának a Ro­hon­c­z­y -ü­g­y­r­e vonatkozó jelentését keddi ülésé­ben fogja­ tárgyalni a ház. Ez alkalommal, mint a félhivatalos O. K. jelenti, Rohonczy hosszabb be­szédben fog nyilatkozni. Spanyolországban a miniszterválsággal együtt, úgy látszik, alapos rendszerváltozás is van készülő­ben. Martinez Campos tábornagynak állítólag az a törekvése, hogy Lagast a teljesen elejtessék s a kor­mány súlypontja inkább jobboldalra tétessék át. A tekintélyesebb tábornokok közül azonban Lopez Do­minguez és Cassola, a képviselőház demokrata párt elnökével tartanak s nagy baj az, hogy a hadse­reg körében szintén teljesen ellentétes két politikai irány küzd egymással. Azt várják, hogy a helyzet rö­vid idő alatt tisztábbá lesz s ez esetben a jelenlegi Lagasta-kabinet mindössze csak néhány hétig fogja tarthatni magát. A román kormányválság. — Saját levelezőnktől. — Bukarest, ápr. 6. A kormány lemondása itt senkit sem lepett meg, mert mindenki tudta, hogy a kormányban kez­dettől fogva a legnagyobb egyenetlenség uralkodott. A meglepő csak az volt a dologban, hogy az egész válságra a Bratian Ion-féle ügy adott alkalmat. Mindenki tudni fogja, hogy Bratian a román kor­mány ifjú konzervatíveinek akarata ellenére került vád alá. Tudva van az is, hogy Catargiu, az orosz párt feje mindaddig, míg Bratiant lehetetlenné nem teszi, nem dolgozhatik tetszése szerint. Bratian el­itéltetése tehát legfőbb czélja Catargiunak. És való­ban tervszerűen dolgozott ellene. A kamara tíz nap helyett három hónapi haladékot adott az előzetes vizsgáló bizottságnak , az igaz czél pedig az volt, hogy a három hónap alatt a semmitőszéket, melynek fóruma elé a Bratian-ügy kerülni fog, oly bírákkal lássák el, kiktől a feltétlen elitéltetést bizton lehetett volna várni. Vernescu igazságügyminiszter Catargiu híve, bár róla mindenféle meghasonláai híreket portáltak, Catargiuval állandó összeköttetésben volt és mindig a szerint cselekedett, a­mint ez diktálta. A megha­­sonlási hírek csak a kormánybeliek félrevezetésére szolgáltak. A kinevezések a minisztertanács előleges bele­egyezése nélkül meg is történtek. Vernescu kinevezte törvényes formák mellőzésével Antonescut semmitő­­széki elnöknek, Orbescut és Sendreát pedig bíráknak. A feltűnés annál nagyobb volt, mert az első Vernes­­cuval rokonsági kötelékben áll. A román igazságügyminiszter a kinevezésekről értesítette a semmitőszéket, utasítván azt, hogy az ér­dekelteknek a kinevezési okmányokat kézbesítse s az esküt tőlük átvegye; — másrészt a hivatalos lapnak a »Monitornak« is megküldette a kinevezéseket ki­hirdetés végett. A mint Rosetti miniszterelnök e dolgokról ér­tesült, azonnal intézkedett, hogy az eskületétel és a hivatalos lapban való közzététel megakadályoztassék. A kinevezettek megkapták okmányaikat, je­lentkeztek esküre is, de az esküt a semmitőszék nem vette át és a hivatalos lap sem tette közzé a kine­­veztetéseket. Minisztertanács volt, melyen Vernescu is meg­jelent. Felhívták, hogy vonja vissza a kinevezéseket, melyek teljesen törvénytelenek. Vernescu azonban nem hajtott s követelte, hogy a kinevezés adassék ki a hivatalos »Monitor«-ban. Az összeütközés igen heves volt s a miniszter­­tanács a lehető leghevültebb állapotban ért véget. Rosetti a király elé járult s jelentést tett az ügyről. Az audienczia után Rosetti egyenesen Vernes­­cuhoz ment és követelte lemondását, de Vernescu nem engedelmekedett. Nem maradt ekkor más hátra, minthogy Rosetti visszatérjen a palotába és beadja lemondását. A király a lemondást elfogadta és így Vernescu uralma is véget ért. Sokan ekkor azt hitték, hogy a három kineve­zett biró le fog mondani állásáról s igy a kormány­­válság talán minden súlyosabb komplikáczió nélkül is véget ér. Azonban nem igy történt. A szenátusban a kormányválságot megbeszélés tárgyává tették s a szenátus ama nézetének adott ki­fejezést, hogy a kormányban mindegyre beálló zava­ros állapotokat csak Catargiu tudná eloszlatni; el­határozták tehát felkérni a királyt, hogy a szenátus ez óhaját figyelemre méltassa. Hanem a király nem adott helyet Florescu sze­nátusi elnök kérelmének. Azt mondják, hogy ma a kormány megalakult, ugyancsak Rosetti elnöksége alatt s a régi miniszterekkel, kivéve Vernescut, kinek tárczáját Lahovary venné át. Ez különben talán még nem egészen befejezett tény. Lehet, hogy a külső diplomácziai karból vonnak be egy-két embert. Rosetti Tódor különben Catargiuval is érint­kezésbe lépett; a Bratian Demeter-féle párttöredék kijelentette, hogy semmiféle kormányt nem támogat, míg az elnökség Rosetti kezeiben marad. Csakhogy Catargiuval nincs mit alkudni. Ca­targiu azt teszi, a­mit a muszka parancsol. S a költ­ségvetés megszavazása még egyre várat magára. Egy bizonyos s ez az, hogy az egész válság nem vert nagy port föl; s az is, hogy a kamarákkal egyik kormány sem kormányozhat; sem Rosetti, sem Catargiu, sem Bratian. Minden egyes javaslatnál külön alkura lesz szükség, ha csak fel nem oszlatják a kamarákat. Mind a bajokat pedig a kis Románia nyakába Boulanger üldöztetése. A franczia lapok ma érkezett számai közük azt az előterjesztést, melyet az újonnan kinevezett főügyész, Quesnay de Beaurepaire intézett a kamrá­hoz Boulanger kiadatása tárgyában. A hosszú elő­terjesztés lényeges tartalma a következő : A főügyész azt állítja, hogy Boulanger már a franczia-német háború után közvetlenül megkezdette üzelmeit, melyek arra irányultak, hogy előkészítse magának a diktátorságra az utat. A nemzetgyűlés­hez egy deklamatorius felhívást intézett, melyben felajánlja kardját a revanehe-háborúra. Aumale hg pártfogása folytán tábornokká neveztetvén ki, foly­tatta az üzelmeket. Amerikában, hol a jubileum al­kalmával, mint a franczia kormány küldötte megfor­dult, pénzemberekkel lépett összeköttetésbe s ezen összeköttetéseket csakhamar kihasználta a maga czél­­jaira, hogy pénz kerüljön kezei közé. Tuniszban, mint az okkupáló sereg parancsnoka, folytonos cselszö­­vényeivel oly komoly nehézségeket okozott a kormány­nak, hogy vissza kellett őt hívni. Ezen időtől kezdve tervszerüleg gyűjtött pártot maga körül s titkos ta­nácskozásokat rendezett czéljai elérésére. Mint had­ügyminiszter, katonához nem illő módon reklámot hajhászott, tüntetéseket rendeztetett a maga érdeké­ben s demagógokkal vette magát körül. Maga csi­náltatta Hamburgban szinnyomatban arczképeit, me­lyek az egész országban elterjesztettek s az ő magasz­­talására a külföldi lapokba irt czikkeket honorálta. Midőn meg kellett válnia tárczájától, kérvények gyár­tásával foglalkozott, melyek tömegesen küldettek be a képviselőházhoz abból a czélból, hogy a hadügyi tárczát ismét megkapja. Mint clermonti hadtestpa­rancsnok párisi barátaival együtt, kik őt titokban meg­látogatták s kiket ő titokban viszont Párisban keresett fel, a kormány ellen tervszerű izgatást fejtett ki. Egy hirlapirónak azt mondta, hogy mióta ő megvált a hadügyi tárczától, a Lehel-fegyverek gyártását abban­­hagyták. Ez állítás, mely a lapokban megjelent, ha­zugság volt. Kezdetben eltagadta, hogy ő egyáltalá­ban mondotta volna ama szavakat, később azonban kénytelen volt azokat elismerni! Ezért husz napi szo­bafogságra ítéltetett, de alig állta ki e büntetést, Párisba érkezett s ott egy értekezleten kijelentette, hogy ha forradalom tör ki, a katonák a laktanyákból nem fognak kimozdulni. Visszatérvén Clermontba, innen vezette a megválasztatása érdekében megindí­tott mozgalmat, a kormánynak azonban azt hazudta, hogy neki abban része nincs. Saját levelei és távira­taival meghazudtoltatván, a szolgálaton kívüli vi­szonyba helyeztetett. Ettől kezdve Boulanger nyíltan kezdett izgatni, míg hírlapírói azt akarták elhitetni a közvéleménynyel, hogy Bismarck herczeg kívánta Boulanger megbüntetését. Az utóbbi időben han­gosan hirdette, hogy a köztársaságot meg fog­ja buktatni. Udvart szervezett maga körül, ren­deleteket adott ki, életrajzát szétosztatta Fran­­cziaországban a nép között. Napoleon Jerome, később Viktor herczeggel és a párisi gróffal szövet­ségre lépett a köztársaság megbuktatása czéljából. Lázadást készítettek elő, melynek múlt évben júlus 14-ikén kellett volna kitörnie, még pedig a nagy csapatszemle alkalmával, melyre Boulanger is elment volna. A Floquet-Boulanger párbaj hiúsította meg a tervet. Múlt februárjusban a hazafias liga emberei segélyével akarták a fővárost fellázítani, a­mit azon­ban a kormány meggátolt. Tény a főügyész állítása szerint az, hogy ily Boulanger ismételve hangsúlyozta, hogy a hadsereg parancsnokainak legnagyobb része , mellette van s történtek is lépések arra nézve, hogy a tiszteket Boulanger érdekében megnyerjék. A fő­ügyész azt állítja, hogy mind e tényeket igazolni ké­pes. — A kamara, mint távirataink jelentették, elha­tározta Boulanger kiadatását és most a szenátus hi­vatva lesz ítélni. Körülbelül biztosra veszik Párisban, hogy a szenátus el fogja ítélni Boulangert kamarai rangjának és politikai jogainak elvesztésére, a­mi ter­mészetesen azzal jár, hogy képviselővé nem lesz meg­választható. Súlyosabb büntetést, mint a »Times «­­nek Párisból jelentik, alig fog a szenátus alkalmazni. Franczia parlamenti körökből a »N. Fr. Pr.« levelezője a következőket jelenti: »Rö­viddel azelőtt, hogy a kormány Boulanger ellen az elfogatási parancs kiadását elhatározta, a miniszte­rek összegyűltek bizalmas konferencziára, melybe meghívták Galliffet, Saussier és Billot — Boulanger határozott ellenségeiként ismert — tábornokokat is. A három tábornok oda nyilatkozott, hogy Boulanger ellen a hadi törvényszéki eljárást megindítani nem­csak lehetséges, de szükséges is és hogy elitélte­tés esetén Boulangerra a legszigorúbb ítéletet, talán a kivégeztetést fognák kimérni. Az ilyen eljá­rásnak azonban nemcsak Freycinet hadügyminiszter, de Constams belügyminiszter és Thévenet igazságügy­miniszter is ellene nyilatkozott. Boulanger, ki a konferencziáról értesült, de nem tudta, hogy a kor­mány nem határozta el magát a haditörvényszéki el­járás megindítására, mert utczai zavargásoktól kel­lett volna tartania, veszélyeztetve látta életét s ekkor támadt először az a gondolata, hogy az elfogatás elől szökéssel meneküljön. A kormány, mely épp úgy tud arról , a­mi Boulangernél történik , mint ez a kormány terveiről, értesült a tábornok szö­kési szándékáról és Boulanger szm­leges barátai által igen nagynak tüntette fel a veszélyt, csakhogy a tábornok tényleg külföldre szökjék. Boulanger hitt a mende­mondáknak, Rochefort sem kétkedett azok valóságá­ban s állítólag ő ösztökélte legjobban Boulangert a szökésre. Parlamenti körökben azt beszélik, hogy a rendőrbiztosok tanácskozása s egy rendőrnek állító­lagos árulása csak csel volt, hogy Boulan­gert megijesszék. A rendőrség, mikor értesült, hogy Boulanger szökni akar, nem őrizte tovább laká­sát, hanem szépen szökni hagyta. Most aztán szélf­ben sajnálják, hogy mért nem hagyott a kormány a szökés után mindjárt abba minden további akc­iót, holott akkor elmondhatta volna, hogy Boulanger a képzelt veszély elől szökött meg. Az által azonban, hogy az akcziót tovább folytatta, oly szint adott a do­lognak, mintha a tábornoknak tényleg lett volna oka a szökésre s igy nem sikerült kiábrándítani a tábor­nokból oly embereket, kik különben okvetlenül elpár­toltak volna mellőle. A brüsszeli »Nord« nem akar és nem tud Boulangerban összeesküvőt látni addig, míg erről kétségtelen bizonyítékot nem tudnak felmutatni. Sze­rinte a tábornok magatartása teljesen korrekt. Ül­döztetése az opportunisták államcsínyje, mely bor­zasztó represszáliákat és egész sor forradalmi napot fog maga után vonni. Az egyetlen mód a boldogu­lásra az volna, ha a jelenlegi kabinet visszalépne s az opportunisták kiadnák kezükből a hatalmat, mig az ország hibáikat elfelejti s egy napon talán újra hozzá­juk fordulna. A »Nord« azonban, hogy a kabinet politikáját teljesen elítélhesse, be akarja még várni, hogy váljon meg akarják-e Boulangert a megválaszt­­hatás jogától is fosztani, mert ez volna szerinte az önkény koronája. A brüsszeli független sajtó nem úgy tesz, mint az orosz pénzen tartott »Nord«, hanem egyhangúlag elítéli Boulanger szökését, melyet ne­vetségesnek és gyávának tartanak. A tábornokot kü­lönben rögtön, a­mint a vasúti kocsiból kiszállott, egy egész csapat hírlaptudósító fogta meg. Végre abban történt megállapodás, hogy a tábornok egy hírlapírót fog a szállodában fogadni, a­kinek kötelessége a többiekkel közölni a tábornok által mondottakat. A tudósítót azonnal maga elé bocsátotta a tábornok, a­mint a szállodában átöltözködött. Úgy neki, mint a párisi »Figaro« munkatársának elmondotta, mi kény­­szerítette őt a menekülésre. Ezt távirataink már kö­zölték. Ugyanez alkalommal megemlítette a tábornok azt is, hogy eddigi barátai közül esetleg többen el fogják őt hagyni, mert helytelenítik távo­zását Párisból. Hozzátette azonban, hogy ezeket is meg fogja győzni, ha alkalma lesz velük személyesen beszélni, menekülésének szükségéről, mert kétségte­len adatai voltak arra nézve, hogy meg akarták őt mérgezni. (?) Az, a­mitől Boulanger tar­tott , csakugyan bekövetkezett. Thiebaud, kiről azt mondják Párisban, hogy ő fedezte fel a bou­­langizmust, s ki a boulangisták bizottságának egyik legbefolyásosabb tagja volt, mint egy táviratunk már említette is, levelet tesz közzé a lapokban, melyben kijelenti, hogy egy perczig sem akar azokkal politi­kai összeköttetésben maradni, a­kik Boulangert a gyáva szökésre reábízták. Ha, — így szól — valaki magáévá teszi a népnek ügyét azok ellenében, a­kik ezt a népet kifosztják, annak nem szabad megszökni, hanem meg kell osztania azok sorsát, kiknek ügyét védelmezni vállalkozott. Michelin, párisi képviselő, ki szintén felmondta a barátságot eddigi párthíveinek, a következő levelet tette közzé: »Ha valaki egyszer va­lamely mozgalom élére állott, annak meg kell marad­nia helyén s nem szabad elhagynia a hadsereget, melynek vezére. Tűrnie kell, hogy bezárják, mint Barbes, vagy hogy agyonlőjjék, mint Dalescluze. Előt­tem a boulangista­ bizottság megszűnt létezni. De bármi történjék is, én megszűntem e bizottság tagja lenni.U tolta az orosz akkor, mikor forradalommal elkergette Bratiant. Azóta a bajok tornyosulnak, csak ki tudjon bontakozni belőlük. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, április 8 A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. Királyi kihallgatás d.e. 10 órakor a budai királyi várpalotában. Pest megye évnegyedes közgyűlése délelőtt 10 órakor. A magyar tudományos akadémia máso­dik osztályának ülése délután 5 órakor. Hazai termékek állandó kiállítása a kereske­delmi múzeumban. Városligeti iparcsarnok. Szabad be­menet mellett nyitva d. e. 10—12 és d. u. 2—5. Vásár- és ünnepnap 20 kr belépti dij. Nemzeti múzeum: term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—5 egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti dij 30 kr — április 7. A hiv. lapból. Rend­jeladományozás. A király ő Felsége . hengervári Hengelmü­ller László rendk. követnek és meghatalmazott miniszternek a szerb királyi udvarnál, a Ferencz József-rend nagykeresztjén adományozta. Miniszteri köszönet. A kultuszminiszter V­á­r­a­d­y Ferencz német-saághi római kath plébános kerületi esperesnek, ki a német-saághi róm. kath. iskolánál szervezett harmadik osztály felállításának költségeihez 100 forinttal járult, elismerő köszönetét fejezte ki. K­in­evezések. A dohányjövedéki központi igazgatóság főnöke Zsarnóczay Ernő huszár-főhad­nagyot, Novák József, gyalogsági hadnagyot, és H­er­te­­­e­n­d­y Géza őrmestert, dohánygyári hivataltisz­tekké ; a szegedi pénzügyigazgatóság Nagy­i­v­án Már­ton számgyakornokot a zsombolyai adóhivatalhoz, VI. oszt. adótisztté; Takács Istvánt díjas számgyakor­nokká ; a pozsonyi pénzügyigazgatóság Miticzky Gyula gyakornokjelöltet a puchói adóhivatalhoz díjtalan gyakornokká nevezte ki. Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter F­e­k­e­t­­­s Miklós bonyhai és L­u­k­a Dénes folti gör.-kel. román lelkészek részére Ötven, Popo­­v­i­c­s György jovalcseli gör. kel. román lelkész részére pedig nyolczvan forint államsegélyt engedélyezett. Az ügyvédi kamarákból. A debreczeni ügyvédi kamara V­é­g­h Pál ügyvédet, a pozsonyi ügy­védi kamara pedig dr. K­r­á­n­i­k Géza szakolczai ügyvé­det lajstromába fölvette. Névmagyarosítások: Rozenzweig Lajos debreczeni lakos, vezetéknevét »R­ózsá«-ra, Grosz­­mann Emil budapesti lakos, vezetéknevét »Gellért«-re, Groszmann Izidor, Ignácz, budapesti lakos, vezeték­nevét »Nagy« ra és Grünfe­ld Henrik, Szilárd buda­pesti lakos, vezetéknevét »Kémi«-re magyarosította bel­ügyminiszteri engedélylyel. Személyi hírek: József főherczeg fiai, László és József főherczegek Holdházy János apátkanonok kí­séretében ma Győrött jártak és dr. Zalka János megyés püspököt látogatták meg. — Dr. Kiinger István, a tudományegyetem rektora, Abbazziából, hol egészsége helyreállítása végett három hetet töltött, tegnap visszaérkezett Budapestre. — Bartók Lajos Kolozsvárra utazott, hogy jelen legyen a »Thurán Anna« előadásában. — Kuliszeky Ernő, Moson­­megye kir. tanfelügyelője, ma a fővárosba érkezett. Tavaszodik. Április hava az idén is hű maradt hagyományos híréhez : szeszélyes, csélcsap, megbíz­hatatlan. Most a legragyogóbb verőfénynyel moso­lyog ránk, a másik órában már durczás arczot ölt és haragosan, föllegesen pillant alá. S Így megy ez sza­kadatlanul : derűre ború és megfordítva. Április hava még eddig nem unta meg a dolgot, de annál inkább az emberek. S mikor ma egy heti folytonos esőzés után derültebb ég virradt fel és enyhébb, melegebb levegő áradt szét a fővárosban , mindenki örömmel fogadta és megkönnyebbülten lélegzett föl, mivel az igazi tavasz hírnökeit látta. Bár az egész napon át esős felhők borították az égbolt egy részét, az idő mégis megtartotta napfényes, tavaszias jellegét s a szabadba tóduló közönség jókedvét nem zavarta meg eső vagy zápor. Szóval a mai nap is kostoló volt a tavaszból. Magyar gyermekek hajdan. A Mária Dorottya­­egyesület kisdednevelői kiállításának történeti osztá­lya is lesz, melyben az egykori kisdedek öltözeteit, játszó­szereit, bölcsőit stb. fogják bemutatni. A kiál­lítás rendezősége felkéri mindazokat, kik ily tárgyak, a múlt századokból eredő vagy legalább 1848 előtti képeknek birtokában vannak, hogy azokat a kiállítás tartamára (1889. augusztus—október hó) átengedni szíveskedjenek s ebbeli szándékukat tudassák a kiállí­tási irodával (Budapest VI. Andrássy­ ut 65.) Árvízveszély mindenfelé. Az utolsó huszon­négy óra alatt úgy a Tisza, mint az összes mellék­folyók mindenütt jelentékeny mérvben áradtak. A Körös Gyománál 31, Borosjenőnél 35, Kisjenőnél 71 és Gyulánál 97 c­entimétert, Remeténél 1­21 mé­tert, Békésnél 93, Zerindnél 98, Nagyváradnál 34, Berettyó-Ujfalunál pedig 69 czentimétert. A Sza­mos Szatmárnál 38, a B­o­d­r­o­g Sárospataknál 14, a Maros Aradnál 42 czentimétert áradt. A Maros már átlépte a rendes medrét és Klára­­falvát elöntötte. A rohanó ár áttörte és elsöpörte az összes védgátakat. A lako­sok között nagy a nyomor. Legnagyobb részök haj­léktalanná és koldussá lett. — Hasonlóképen k­i­­öntött a Zala folyó is. Az egész Zala­­völgy viz alatt áll. Csány községet elöntötte a viz, a lakosok hajlék és kenyér nél­kül vannak. — A Tisza Tokajnál 21, Szolnoknál 33, Szegednél 24, Vásáros-Naménynél pedig 75 czen­timétert áradt. Szegednél ma délután 4­04 ctmé­­teren állott a víz.­­ Az árvizek sok helyütt megaka­dályozták a vasúti közlekedést, így a magyar állam­vasutak székelyhid-margittai vonalán e hó 5-én este töltéscsuszamlás miatt az egész forgal­mat beszüntették.A forgalmi akadálynak remélhetőleg már holnap véget vetnek. Elkobzott harminczezer forint. Négy év előtt oszlatták fel a bécsi orvosnövendékek segélyegyletét, melynek brit tanár volt az elnöke s ez alkalommal a segélyegylet harminczezer forintnyi alaptőkéjét az alsó-ausztriai helytartóság ideiglenesen átvette.­­ Az egyetem rektori hivatala érintkezésbe lépett a helytartósággal és azon volt, hogy az összeg az egyetemi ifjúság czéljaira fordíttassék. A tárgyalások mostanig folytak, míg a vitás kérdés a napokban úgy dőlt el, hogy a helytartóság zár alá helyezte és v­é­g­l­e­g megvonta a 30 ezer forintot. Öngyilkos gőzmalomtulajdonos. Feltűnést keltő öngyilkosság történt Győrött. Boros Ferencz dúsgazdag gőzmalomtulajdonos e hó 5-én, délután 4 órakor szobájába zár­kózott, egy késsel átmet­szette a nyakát, s mire rátaláltak, már h­a­­lott volt. Meilhac a franczia akadémiában. A franczia akadémiának e hó­t-ikén érdekes ülése volt. Henri Meilhac, az ismert vígjátékíró, tartotta székfog­lalóját. Jules Simon fogadta az új akadémikust. Meilhac a szokásos köszönet után rátért tárgyára, székbeli elődének, Labiihenak életrajzára és irodalmi működésének vázolására. Az ülésen nagy és választé­kos közönség volt jelen. Az első sorban Carneb­é asszony foglalt helyet Brugére tábornok társaságában. Riadalom a kolozsvári színházban. A kolozsvári színházban tegnap az előadás alkalmával nagy pánik keletkezett, mely könnyen végzetessé válhatott volna. Réthy Laurának, a primadonnának a karzatról üd­vözlő verseket szórtak a színpadra. Több lap azonban a gázlámpákba esett, lángot fogott, és ily égő papír­darabok repültek szerteszét, amíg a földszintre, pá­holyokba és a színpadra ereszkedtek alá. A közönség a tűz láttára sietve hagyta el helyét és a kijára­tokhoz szorongott, mely alkalommal többen súlyos sérüléseket szenvedtek. A rendező megjelenvén a színpadon, megnyugtatta a közönséget. Félórás megszakítás után folytatták az előadást. Hadüzenet a frakknak. Nemrégiben megírtuk, hogy a madridi előkelő körökben mozgalom indult meg, melynek az a czélja, hogy a fekete frakkot meg­­foszsza uralmától. Most Párisban, a divat köz­pontjában is hasonló kezdeményezés történt. Kér­­saint grófnő ugyanis a napokban tánczvigalmat rendez s a szétküldött meghívókon azt a megjegyzést tette, hogy a férfiak kivétel nélkül színes öltöze­tekben jelenjenek meg. A párisi előkelő társaság több tagja helyesléssel fogadta az újítást, de az, hogy csakugyan általános érdeművé válik e a férfi szalon­­öltözet ez újjáalakítása, attól függ, várjon a Fau­­bourgbeli régi nemesi palotákban mit fognak mon­dani a dologhoz ? Határozottan ellenezni a divatot mindenesetre csak a­­ pinczérek fogják, kik nem szívesen válnak meg régi öltözeteiktől. Színházégés. Párisból távírják lapunknak, hogy a montpellieri színház szombaton délben le­égett. A színház csak tavaly épült és igen csinos, dí­szes és jól berendezett épület volt. Komédiások beoltása. Proust tanár indítványára Paris közegészségügyi tanácsa elhatározta, hogy a kiállítás idején Párisban érkező komédiásokat, bor­hóczokat és kötéltánczosokat be fogják oltani. Az indítványozó azzal indokolta javaslatát, hogy a kóbor komédiások azok, kik leginkább szerepelnek a himlő és egyéb járványok széthurczolásában s ezt az okot a tanács alaposnak találta. A kik e rendszabály­nak magukat alávetni vonakodnának, azoknak a lete­lepedést nem fogják megengedni. Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése szerdán a következő tár­gyak elintézésére lesz hivatva, u. m. a folyó évi költ­ségvetésre és a követési kölcsönre vonatkozó minisz­teri leirat. Rökk Szilárd 2000 frtos Rókus-kórházi alapítványa; a regále-kártalanítási igény bejelentése ; az állati ragadós betegségek bejelentése körüli eljá­rás ; a bérkocsi-díjszabály módosítása; a zenélési zár­óra kiterjesztése; a Hungária-út vízvezetéke; egy Gellérthegyi ház kisajátítása­ a Hyatt-féle szűrőkre

Next