Pesti Napló esti kiadás, 1889. május (40. évfolyam, 119-149. szám)
1889-05-02 / 120. szám
Budapest, 1889. A PESTI NAPLÓ ESTI LAPJA. Csütörtök, május 2. 120. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. Budapest, május 2 Matlekovics államtitkár felmentése A hivatalos lap mai száma Matlekovics Sándor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi államtitkár fölmentését közli. Az erre vonatkozó legfelsőbb kézirat a következő : »Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar miniszterem előterjesztésére: dr. Ma 1t .kovits Sándor államtitkárt ezen állásától — hosszas hivataloskodása alatt szerzett kiváló érdemeinek elismerése mellett * saját kérelmére ezennel fölmentem. Kelt Ischlben, 1889. évi április hó 2- án. Ferencz József, s. k. Gróf Szapáry Gyula, s. k. Svájcz és Németország. Wohlgemuth német rendőrfelügyelő ügye, mint távirataink jelentik, a fogoly szabadon bocsátásával, sajnos, még nem ért véget. Az officziózus »Nordd. Alig. Zigoma kijelenti, hogy az ügynek még folytatása lesz s a berlini kabinet Wohlgemuth elfogatásáért Svájcztól felvilágosítást, illetve elégtételt fog kérni. Már ez maga komolylyá teheti az ügyet. De fokozza jelentőségét az az indokolás, melylyel a berlini officziózus Németország ez akcióját érthetővé igyekszik tenni. E szerint Németország egyelőre nem veszi tagadásba, — erre nézve Wohlgemuth jelentését várja — hogy egy német rendőrtisztviselő Svájczban agenti provokateuröket tartott. De e cselekményt nemcsak nem tartja nemzetközi jogba ütközőnek, hanem ellenkezőleg azt állítja, hogy Svájcz elnézése a területén levő anarchisták irányában kényszeríti a szomszéd államokat, hogy úgy védekezzenek az onnan jövő veszélyek ellen, amint épen a körülmények engedik. A német officiózus úgy tünteti föl a helyzetet, mintha Svájczban a tisztviselők és hivatalos hatóságok támogatnák a szoczialistákat. A német lap azzal fenyegetőzik, hogy Németország a svájczi határforgalomban szigorú ellenőrzést és megszorításokat fog életbe léptetni. A czikk okoskodásából az a törekvés tűnik ki, hogy Svájcztól előbb-utóbb olyan intézkedéseket akarnak a szocialisták ellen követelni, amelyek az ottani szabad és demokratikus alkotmánynyal határozott ellentétben állanak. Minthogy Svájcz ily kívánságokat alig teljesíthet, attól lehet tartani, hogy viszonya Németországhoz lényegesen meg fog romlani. a1 —--—— - ----.--- ....— — ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 2-án. A mai ülésen Csatár Zsigmond csak három óra hosszáig beszélt, s konstatálnunk kell, hogy mindvégig figyelmes hallgatósága volt, pártkülönbség nélkül. Beszéde a magánügyektől kezdve az államügyekig mindenre kiterjeszkedett, és gyakran általános derültséget keltett, őszinte és zamatos előadásával. Utána Wekere Sándor pénzügyminiszter szólalt föl, s mindenekelőtt kiemelte, hogy az a pénzügyi programm, melyet elődje kitűzött, az övé is, mivel ő már azon programm készítésének is felelős segédmunkása volt. Beszédének nagy része polémia volt Horánszky és Mudrony ellen. A pénzügyminiszter ama vád ellen védekezett, mintha a kormány az adóemelések mellett nem lett volna tekintettel a közgazdasági érdekekre is. Polémiájának némelykori éles hangja, nem állt azonban kellő összhangban Horánszkynak tegnapi objektív fejtegetéseivel. Úgy látszik, a pénzügyminiszter kénytelen volt ezt a koncessziót tenni ama szituácziónak, melyről egyébként egyetlen egy szót sem szólott, s beszédében szigorúan a pénzügyi kérdések körében maradt De nemcsak éles volt némelykor a pénzügyminiszter, hanem igazságtalan is. Horánszkyról azt mondta, hogy erős kritikus, de rossz próféta, pedig mindaz, amit Horánszky hét év óta megjósolt, mind beteljesedett. És oly dolgokat is cáfolt a pénzügyminiszter, amiket Horánszky sohasem állított. E miatt az ellenzék többször föl is zúdult a pénzügyminiszter ellen, ámbár más részről szívesen helyeselte, ha a pénzügyminiszter erre alkalmat adott. S elismerjük, hogy voltak beszédének ilyen mozzanatai is. A programm azonban, melyet a jövőre nézve kifejtett, egészben véve optimisztikusnak látszik. Azon siker érdekéében, melyet a pénzügyminiszter a föltárt jövedelmi források belterjesebb kihasználása czéljából elérni remél, talán kissé túlságos tért nyit a bürokráciának. Ez (ha a bürokrácziát át tudja alakítani, s helyes reformokat tud alkotni, lehet jó, de ellenkező esetben, az önkénynek minden téren még tágabb tért nyithat. Azon tervek közt, melyeket a pénzügyminiszter kontemplál, van sok helyes, de e tervek amennyiben azok újak, sújtó ítéletet tartalmaznak az eddigi rendszerre. A fogyasztási adók kihasználásával a zárt városok, az ipalmérési adónál a magán fogyasztás, a szesz adónál a törvények szigorú végrehajtása, a dohányjövedéknél a büntető határozatok erélyes alkalmazása, s képezik ezen tervek főbb mozzanatait. Az egyenes adóknál pedig a tényleges jövedelem kikutatása, mely azonban kétélű fegyver lehet. Kétségtelenül összefügg ez a pénzügyi közigazgatás átalakításával, s erre nézve, ha helyes is az elv, hogy a pénzügyi igazgatásnak az adóviszonyok változásait gyakorlatilag kell figyelemmel kísérni, de ugyanakkor arra is kell vigyázni, hogy a pénzügyi detektívek, túlságos zaklatással ne üldözhessék a privát életet is. A pénzügyminiszter beszéde, bár többször támasztott éljenzést, de egészben véve nem nagyon lelkesítette fel a kormánypártot. Ami különben talán nem is volt czélja a pénzügyminiszternek és csupán csak száraz pénzügyi expozét akart tartani. Beszéde elején meglátszott rajta némi elfogultság, s talán ez okozta, hogy polémiája eleinte kissé élesebbé vált, mint ahogy arra provokálva volt, vagy mint azt a helyes miniszteri tapintat indikálta volna. A miniszternek akkor is objektívnek kell lennie, ha az ellenzék modora éles, nem pedig, hogy megfordítva legyen. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Dárday Sándor, Tibád Antal, Nagy István. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső, Baross Gábor, gróf Szapáry Gyula, báró Fejérváry Géza, báró Orczy Béla. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Az elnökségnek több előterjesztése után következik a napirend : a pénzügyi, közgazdasági, horvát regnikoláris, mezőrendőrségi és közigazgatási bizottságba egy-egy tagnak választása. A névszerinti szavazás megejtetvén, elnök jelenti, hogy a választás eredményét az ülés végén fogja kihirdetni. Következik az 1889. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. A budget-vita Csatár Zsigmond a budget megbírálása alkalmából szóvá teszi azt a befolyást, melyet a kormány a monarchia külügyi politikájára gyakorol. Az olasz szövetség az olasz specziális érdekek következtében megbízhatatlan, a német szövetséget pedig meg kellett volna előznie Lengyelország helyreállításának, mert e nélkül ez a szövetség is illuzórius. Már ezért sem fogadhatná el a költségvetést, de nem fogadhatja el másrészt azért sem, mert a pénzügyi gazdálkodás borzasztóan rothadt állapotokat teremtett s a kormány még mindig nem tesz lépéseket egészségesebb közigazgatás behozatalára. A pénzügyi közigazgatási anomáliákról el tudna beszélni mától kezdve egy esztendeig. (Nagy derültség.) Tisztességesen becsületes pénzügyi közigazgatást kell teremteni, addig költségvetést megszavazni nem lehet Átmegy a belügyi tárczára. Édes jó Isten ! (Nagy derültség.) Ha a belügyi állapotok tiszta lepel nélkül való képét akarná megmutatni, rettenetes torzkép lenne belőle. A vármegyei élet elijesztő. Vannak már vármegyékből a jegyzőségeknek ára van. (Felkiáltás : Hol?) Torontál megyében is ilyen. A besenyődi jegyzőség így kelt el most nyolczezer forintért. (Nagy mozgás.) A főszolgabirák basáskodnak. Ezeken az állapotokon segíteni kell. A választási törvény hiányaiból háramló visszaélések szintén e tárcza terhére esnek. Rettentő gonosz raffinériával járnak el a választásoknál, csakhogy a független magyar választót lehetetlenné tegyék. Minden kerületben teremtenek hivatalos szavazatokat és ezek megszaporodnak a moszes vallású urak szavazataival. Ilyen helyeken aztán megválasztanak embereket, akik úgy szavazzák meg a huszonötödik paragrafust, mintha abból menynyei maona hullana az országra. A választási törvényt tehát meg kell változtatni. A választási elnökök visszaéléseinek illusztrálására elmondja a szolnoki és czeglédi választások történetét. Ezeknek igazsága elenyészett, mint a tavalyi hó, de a tanulságot le kell vonni belőlük. A megbízó levelek elbírálását is igazságosabb alapokra kell fektetni s itt a belügyi és igazságügyi minisztereket illeti a cselekvés kötelessége. A nagy elválasztó harczba megjavított törvénynyel kell mennünk s ha jogos képviselők lesznek a házban, azzal csak a mi kedves jó királyunknak teszünk szolgálatot. Áttér a közlekedésügyi tárczára. Barossal még a függetlenségi párt is úgy bánik, mint egy honmentővel. Ő Barossnak is megmondja, a mi bántja. Barosstól elvárta volna, hogy a tiszai kis zsilipnél előfordult kalamitásokat erélyesen és igazságosan fogja elintézni. ígérte ezt Baross, de nem tartotta meg Baross A napokban kapott Pancsováról egy levelet, melyben ki van mutatva, hogy mindaz, amit a »Pesti Napló« a pancsovai kormánybiztosról megírt, igaz és való. S Baross mégsem cselekszik, ami »a vér és vas emberétől« (Barosstól) éppen nem szép dolog. Ezért nem lehet ő »Barossal rokonszenves«. Soha miniszter úgy el nem hanyagolta az Alföldet, mint Baross. Szóló hazájának kincse nem a Csáky szalmája és Baross úgy bánik vele, mintha az volna. Az igazságügyminiszterhez is volna pár szava és sajnálja, hogy a miniszter nincs jelen. Szilágyi Dezső (a képviselői padok egyikéből a miniszteri székhez sietve) : Itt vagyok ! (Zajos derültség.) Csatár Zsigmond megelégedéssel olvasta az igazságügyminiszter levelét s csak azt jegyzi meg, hogy az abban foglalt ígéretek beváltása csak »ő exczellencziájától« függ. Ha beváltja, a magyar nép áldani fogja, ha nem váltja be, a szegény magyar azt fogja mondani : »ez is csak olyan, mint a többi !« (Zajos derültség). A váltóügy rendezését ajánlja az igazságügyminiszter figyelmébe, nemkülönben a bagatell-ügy rendezését is. A kereskedelmi törvényt okvetlenül revízió alá kell venni, mert »nagyon rossz törvény« az és tág kaput nyit a biztosító társulatok visszaéléseinek. Áldozataik szegény mesteremberek, vezértitkáraik pedig szívják a jó millreseket. (Nagy derültség.) A hivatalokat egy székhelyen kell összpontosítani. »Mert«—úgymond—»oly Bábel-torony ez,kedves jó igazságügyminiszter úr, hogy míg kibontakozhatik belőle, szép fekete fürtös feje olyan deres, kopasz lesz, mint az enyém«. (Zajos derültség.) A nemzeti színház fővilágítójának van 1230 frt fizetése, egy vidéki albírónak pedig 1200 írtja. Hát még azoknak a szegény diurnistáknak milyen a dolguk ? Vegyék el a főispánoktól a milliókat és adják szegény hivatalnokainknak. Gróf Szapáry Gyula kereskedelemügyi minisztert rég időből tiszteli, mert valaha egy párton volt vele. (Hosszantartó zajos derültség.) Vegye el minden kereskedőtől a kereskedői engedélyt, ha könyveit magyarul nem vezeti. A leszámolásnál ne higgjen a kereskedelmi kamaráknak, mert ezek szeretnek a kétszerkettőből hármat csinálni. Áttér a kultuszminiszteri tárczára. Sürgeti a katholikus autonómiát. A katholikus egyház uralma abszolutizmus s ez ma már nincs helyén. Csáky szűkmarkú és szűkkeblű; különben szaporítaná a népiskolákat másként járna el a tanítók özvegyeivel és árváival. Fejérváry miniszterrel is vált néhány szót. Iparkodjék a hadseregben a magyar nyelvnek érvényt szerezni. Orczynak, mint ő Felsége személye körüli miniszternek azt tanácsolja, hogy ne osztogassa a nemességeket. Mikor az isten megteremtette a világot, nem volt nemesség. S aztán olyanokért adni nemességet, mint nálunk — aha nem kívánja azt a mi jó királyunk. (Zajos derültség.) Sok dolgot tudna még fölemlíteni, melyeknek egyike fontosabb, mint a másik , másika fontosabb, mint az egyik. (Nagy derültség.) Fölemlíti a naszódi javak törvénytelen eladását s kérdi, hogy midőn mindezt úgy tudja, mint a saját nevét, megszavazhatja-e a költségvetést ? A tüntetőket védelem nélkül elitélik, harminczmilliós főúri sikkasztók ügyét pedig tanulmányozni ígéri a kormány. Ez igazság? A kormány rendszerében változásnak kell beállania s ez nem lehet addig, mig a miniszterelnök székében marad. Gazdálkodjanak jobban. Az államjavakat ne adják el. Felséges Isten ! (Nagy derültség ) Hát azért szerezték eldődeink a javakat, hogy mi elfecséreljük ? Mi marad gyermekeinknek ? Az állapotok illusztrálására elmond egy esetet, mikor közfinánczi állásra ajánlott egy szegény intelligens embert s mikor a pénzügyi tanácsos, a kinél járt, felmutatott neki egy paksamétát. Hát Jehova István, grófi, bárói csemeték pályáztak közfinánczí állásért. Jézus Isten, minő állapotok ! — igy kellett felsóhajtania. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter (Egyes hangok a szélsőbalon: Hoch!) T. ház! Mivel a miniszterelnök úr akkor, midőn az 1889. évi költségvetést a t. háznak előterjesztette, részletes alapossággal ismertette a pénzügyi helyzetet és egyúttal megjelölte a kibontakozás eszközeit és módozatait is és mivel a vita folyamában az előterjesztett költségvetés számadatainak alapossága ellen, de még a kibontakozás eszközeinek helyessége ellen sem létetett kifogás, én tulajdonképen felmentve érezhetem magamat az alól, hogy a pénzügyi helyzet újabb ismertetésével és a kibontakozási eszközök megjelölésével foglalkozzam. Azt hiszem , a kormány által előterjesztett pénzügyi programm újabb előterjesztését, attól eltérő tervezetnek kifejtését tőlem annyival kevésbbé lehet várni, mert hiszen, habár más minőségben, de mint segédmunkásnak és pedig mint politikai és felelős segédmunkásnak szerencsém volt közreműködni a pénzügyi politika inaugurálásában. És így talán egyszerűen annak kijelentésére szorítkozhatnám, hogy a miniszterelnök úr által előterjesztett és itt tüzetesen ismertetett pénzügyi programmnak a kijelölt irányzatok és módozatok szerint végrehajtását tartom én is azon feladatnak, amelylyel a közelebbi időben foglalkozni kell. (Helyeslés a jobboldalon.) Így tehát tulajdonkép inkább az kényszerít felszólalásra, hogy miután immár 7 hónapja elmúlt a költségvetés előterjesztése óta, az időközben szerzett tapasztalatok alapján is igyekeztem igazolni az előterjesztett költségvetés alaposságát, és másrészről felszólalásra kényszerít az előttem szólott t. képviselő uraknak, különösen Horánszky és Mudrony J. képviselő uraknak az az állítása, hogy a kormánynak pénzügyi politikája nem kielégítő, hanem csak egyoldalú — mert, bocsánatot kérek, a kibontakozási eszközök elegendőségét ők sem vonták kétségbe, hanem egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtek, — és így felszólalásom másik célja, hogy kellő mértékre szállítsam le azokat, amiket a képviselő urak mondottak, és állításaikat helyes világításban tüntessem fel a t. ház előtt. Mindazonáltal beszédem későbbi folyamán rövid vonásokban ki fogok terjeszkedni azon teendőkre is, melyek a pénzügyi téren közelebb foganatosítandók; azután röviden fogok foglalkozni azzal, hogy váljon a megjelölt eszközök elegendők-e arra, hogy a kitűzött czélt, az államháztartás rendezésének elérését biztosítsák. (Halljuk! Halljuk!) Hogy először is a felhozott ellenvetésekkel foglalkozzam, nem hagyhatom észrevétel nélkül Horánszky igent. képviselő úrnak egy pár, nem annyira a dolog lényegére tartozó, mint mellesleges állítását; nem hagyhatom azért, mert azt hiszem, hogy téves feltevésen alapul s így, amint fel volt állítva, helyt sem állhat. Ő akkor, midőn az 1887-iki zárszámadás eredményeivel foglalkozott, azt a tant állította fel, illetőleg úgy igyekezett a helyzetet feltüntetni, hogy a megtakarítások s a velük ellentétben álló kiadások nem egyenértékűek, mert a megtakarításokat a dohányjövedéknél, az üzemeknél, szóval oly ágaknál értük el, melyeknél ezek a kiadások úgyszólván csak későbbi időkre tolattak, míg a kiadásoknál maguknál előforduló többletek maradandó jellegűek. Megengedem, t. hát, hogy ha ilyen szoros mértékkel méltóztatik összehasonlítani a kiadásokat és bevételeket, talán nem jön ki az a 4 200,000 frtnyi pénztári többlet, de én azt hiszem, t. képviselő úr, hogyha legszigorúbban méltóztatik is bírálni, több kiadásokat és másrészről figyelembe venni a több bevételeket vagy a megtakarításokat és kiadásokat az 1887-iki kezelés eredményeiben, mindenesetre arra fog rájutni, hogy minden megtakarításnak, minden túlkiadásnak megvan a legszigorúbb pénzügyi számítás szerint is a maga teljes egyenértéke. Általában nem fogadhatom el azt a pénzügyi elvet, hogy az üzemeknél eszközölt megtakarítások nem jöhetnek valódi megtakarításokat tekintetbe. (Helyeslés jobbfelől.) Mert bocsánatot kérek, ha teszem a dohányjövedéknél sikerült a külföldi dohánynak egy olcsóbb beszerzési módját megállapítani, vagy pedig a közlekedésügyi miniszter úrnak sikerült a vonatok jobb kihasználása, csoportosítása, menetrendek változtatása, az adminisztrációban eszközölt módosítások és újítások által az üzleti irányadót lényegesen leszállítania, én nem ismerhetem el, hogy ezek a megtakarítások ne volnának a szó valódi értelmében vett megtakarítások. (Igaz! ügy van jobbfelől) sőt a szó legszorosabb értelme szerint is megtakarításoknak jelzendők, mert meddő és a közgazdasági vagy pénzügyi viszonyokra semmi befolyással nem levő kiadásokat mellőzünk általuk. (Úgy van ! Úgy van! jobbfelől.) Egyébiránt, t. hát, leginkább apprecziálta az 1887-iki megtakarítások értékét maga a t. képviselő úr, midőn azt mondotta, hogy a későbbi költségvetésekben — ha jól tudom — 8 millióval kellett a kiadásokat emelni a végből, hogy a költségvetést reálisabb alapokra helyezzük. Én azt hiszem, ha a képviselő úr ezt elismeri, amint hogy állította, — én az egész 8 milliót nem a reális alapra való helyezés eszközének, hanem részben új szükséglet kielégítésének is tekintem — de ha valaki azt mondja, hogy az 1887 iki költségvetést tetemes összegekkel kellett emelni a végből, hogy reálisabb alapra helyezzük, akkor ha abban az 1887-diki költségvetésben olyan lényeges megtakarításokat értünk el, azt nem lehet kicsinyelni. (Helyeslés jobbfelől) mert azok elérése akkor, mielőtt a költségvetés reálisabb alapra volt fektetve, csak igen nagy nehézségekkel volt eszközölhető. (Helyeslés jobbfelől.) De én nem azért hozom ezt fel te hát, hogy ebből a kormány érdemére vonjak következtetést. Én elismerem, hogy a kormány egyszerűen alkotmányos kötelességet teljesített s nem kívánok részére az érdemből többet megtartani, mint az igenis elért sikert. (Tetszés jobbfelől.) Az érdemet, ha tetszik, szívesen átengedem a képviselő úrnak, ki azt a maga részére kívánta. (Élénk ellenmondások balfelől.) Ráadásul adom még azon jó kívánatot is, hogy mások is elhagyjék neki, hogy ez az ő érdeme. (Élénk derültség és tetszés jobbfelől. Ellenmondások és zaj a baloldalon.) Bocsánatot kérek, nem helyezek erre súlyt. Méltóztassék elhinni, hogy nem helyezek sem ezen állításokra, sem azoknak cáfolatára valami nagy súlyt, nem pedig azért, mert a pénzügyi politikának tulajdonképpeni irányára nincsenek más befolyással, minthogy egyszerű bizonyítékok, a mellett, hogy a takarékosságnak az elve, amennyire a körülmények engedték, ezen év kezelésében a lehető legszigorúbb mérték szerint keresztülvitetett. Inkább áttérek hát egy más thémára, amelyet úgy Horánszky, mint Mudrony képviselő urak felemlítettek s e théma az, melyet Horánszky képviselő úr egyszerűen a kormány ellen formált vádképpen állított fel, hogy t. i. az inkább az adóemelésekre fekteti a súlyt, de nincsen közgazdasági politikája, de amely, engedelmet kérek, felszólalásában a leglényegesebb vád volt a kormány ellen. Mudrony képviselő úr pedig statisztikai ismereteinek bő tárházából bizonyítgatva, azon tételt igyekezett kifejteni, hogy a kormánynak a közgazdasági téren tett intézkedései korántsem kielégítők. Az a tételt, képviselőház, hogy a rendezetlen államfinancziákat nem lehet egyszerű pénzügyi intézkedésekkel szanálni, hanem hogy talán eltekintve egy pár boldog államtól, azokkal kapcsolatosan közgazdasági intézkedéseket is kell tenni, sokkal általánosabban elfogadott és sokkal régibb keletű, hogy sem ma valaki annak a felállítását magának vindikálhatná-e. A kérdés csak az lehet, hogy vájjon a kormány eddigi eljárásában erre tekintettel volt-e, vájjon áll-e az a vád, hogy egyszerű adóemelések történtek csak, de a közgazdasági rész elhanyagoltatott ? Természetes tehát, hogy ha valaki, bármily széles statisztikai ismeretekkel, csak a számok rideg csoportosítására alapítja következtetéseit,ha életet nem lehel azon számokba, — amint, engedelmet kérek, így járt el Mudrony igen tisztelt képviselő úr, — akkor arra a félszeg következtetésre fog jutni, hogy a hanyatlás jelei mutatkoznak ott, ahol határozottan az előhaladás jelenségei konstatálhatók, látni fogja, hogy elpusztulnak, elkarszosodnak a hegytetők, de mikor feltekint, nem veszi észre, hogy hogyan keletkeznek az erdők a rónaságokon, figyelmen kívül hagyja, hogy milyen haladást tesz nálunk a gyümölcstenyésztés, (Mozgás balfelől) figyelmen kívül hagyja a kormánynak azon,talán általa is ismert tevékenységét, hogy immár rövid 5 — 6 év alatt, ha jól emlékszem, a korábbi 1 millió helyett ma 13 millió csemetével segíti elő a hefásításokat; aggódni fog azon, hogy a szántóföldek nem szaporodnak, aggódni fog azon, hogy nem gyarapodik a szemtermelés, de figyelmen kívül hagyja az iparterményeknek, a gazdasági intenzívebb fejlődésnek jelenségeit. Akkor amint ő tette, a sertések, marhák, lovak egyszerű számadataiból azok emelkedéséből vagy csökkenéséből — mellesleg megjegyezve, tudtommal egyik sem csökkenik, hanem emelkedik. .. . Hoitsy Pál: Van marha elég! (Derültség balfelől, mozgás jobbfelől.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter:.........fog következtetést vonni a mezőgazdaság emelkedésére, vagy hanyatlására, de nem veszi figyelembe, hogy virágzó sertéskereskedésünk keletkezett, figyelmen kívül hagyjuk, hogy a korábban a helyi érdekek kielégítésére is alig alkalmas lovakat ma a nagy világ igényeinek minden tekintetben megfelelő egyedek váltották fel, feledi végül azt is, hogy a marhatenyésztéssel kapcsolatosan soha nem remélt módon és terjedelemben fejlődik nálunk a tejgazdaság és a sajtipar. Ezek t. uraim mind olyan jelenségek, melyeket statisztikai számok rideg felsorolásával megdönteni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelől.) Aki valóban ismeri, figyelemmel kíséri nálunk a mezőgazdasági viszonyokat, az igenis konstatálja azt, hogy a mi mezőgazdaságunk kettős bajjal küzd. Küzd először azzal a nagy válsággal, amelylyel ma Európának összes mezőgazdasága küzd, (Úgy van a jobboldalon) és másodszor azzal a válsággal, amely az által áll elő, hogy hátramaradottabbak vagyunk, s egy nagy, mégpedig észrevehető nagy gyorsléptű átalakulás van most folyamatban nálunk a naturálgazdaságról a pénzgazdaságra. (Helyeslés a jobboldalon.) De e kettős válság daczára is igen nagymérvű előhaladás van. (Élénk helyeslés a joboldalon.) Károlyi Gábor gróf: Uj-Pesten hatosokat is készítenek! (Derültség a szélsőbaloldalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Hogy hoszszasabban el ne térjek a felállított témától vagyis annak igazolásától, hogy a kormánynak csakugyan van közgazdasági politikája, visszatérek, és még egy megjegyzést teszek Mudrony J. képviselő úr beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Megengedem, hogy az egyes tárcák költségvetésinek növekedéseiből lehet, némi következtetést vonni arra, váljon a közgazdasági érdekek gondozására meghoztuk-e a megfelelő áldozatokat és kifejtettük-e az arra szükséges tevékenységet kellő mértékben ; de tagadom, hogy az egyes tárcák költségvetéseinek emelkedése egyedüli vagy csak főismérve is lehetne a kormány közgazdasági tevékenységének. Önmagam ellen beszélek, mert ha összahasonlítja a t. képv. ur az egyes tárczák költségeinek emelkedését az 1881. évtől az 1889. évig, azt hiszem, minden egyes tárczánál milliókra menő emelkedéseket fog konstatálni, még annál a tároznál is, amelyet ő tegnap felemlíteni méltóztatott, s amelynél az előrehaladás szerinte nem elégséges, t. i. a kereskedelmi tárczánál, — de tagadom, hogy ez lenne egyedüli kritériuma a kormány tevékenységének. Hisz akkor egy pazar kormány, mely talán milliókat költ meddő czélokra, inkább kiállaná a t. képviselő úr felfogása szerint a kritikát, ha nagy költségeket tesz, mint egy takarékos kormány, (Helyeslés jobbfelől) mely számokt mint mi számoltunk azzal, hogy azok az anyagi segélyeszközök csak igen korlátolt mértékben állanak rendelkezésünkre, hogy akkor, mikor a közügyek előhaladásán kell munkálkodnunk, számolnunk kell anyagi erőnkkel is és törekvéseinket azzal helyes arányba és összhangzásba kell hoznunk és ezért a fő sulyt arra kell fektetnünk, hogy egy kormány törvényhozási kezdeményezéssel, adminisztratív tevékenységgel és a kezében összpontosított állami hatalomnak egész súlyával és tekintélyével működjék közre, hogy a pénzügyek rendezésén kívül a közgazdasági viszonyok is elősegíttessenek (Élénk helyeslés jobbfelől) Azt hiszem, hogy alig van európai állam, melyben az utóbbi évek folyamán oly átfogó, minden téren és pedig a kormány közrehatása mellett eszközölt közgazdasági működés történt volna, mint éppen nálunk. Hiszen csak az oly sokszor felhozott adóemeléseket, azon törvényeket vagyok bátor a t. ház emlékezetébe idézni, melyek a közterhek fokozásában a legkiadóbb jövedelmet szolgáltatják, és látni fogják, hogy ott sem egyoldalú adóemelésekről, nem a közterhek egyoldalú fokozásáról, hanem emellett egyúttal közgazdasági intézkedésekről is van szó. A szeszadó, egy hanyatló ipart óvott meg a végválságtól; a czukoradó, melyet egyébként még a jelenlegi kereskedelmi miniszter úr készített elő azáltal, hogy áttértünk a terményadóra, lehetővé fogja tenni, hogy nálunk is cukorgyárak keletkezzenek, hogy az állam bevételei emeltessenek, hogy saját belszükségletünk belfogyasztásunk fedeztessék. (Helyeslés a jobboldalon) az annyit panaszolt dohánytörvénynek egyes intézkedései vájjon csak szigorításokat foglalnak e magukban? Vájjon nem egy nagy elvet igyekeztünk-e ez által is megvalósítani, t. i. hogy hanyatlásnak indult dohánytermelésünket a kor színvonalára emeljük? Ezek azon nagyon terhelő törvények, melyek annyiszor felpanaszoltattak, de melyeknek mindegyike közvetlenül közgazdasági intézkedésekkel is kapcsolatba hozatott. (Egy hang balfelől: Hát a simító házak ?) Ami a simító házakat illeti, közbevetőleg vagyok bátor megjegyezni, hogy az intézkedések még végleg megállapítva nincsenek, sőt a dohányjövedékre vonatkozó szabályok kiadását éppen azért késleltettük, hogy a gazdaközönséggel, illetőleg annak illetékes faktoraival egyetértőleg állapítsuk meg a feltételeket a simító házak minősége és nagysága tekintetében is. Ez tehát az indok, amely miatt a végrehajtási szabályzatok még nem adattak ki. Meg kell egyébként jegyeznem, hogy azok az intézkedések, melyek ideiglenesen tétettek ugyan, azok is egyetértőleg történtek a gazdasági egyletnek e tekintetbeni kívánalmaival és tökéletesen megegyeznek azon népszerű ismertetésekkel, amelyeket az országos gazdasági egyesület a maga részéről közrebocsájtott. De visszatérve beszédem fonalához, kérdem, csak az általam felsorolt közgazdasági intézkedések történtek-e a múlt esztendőkben ? Nem akarom újra felsorolni mindazokat a közgazdasági intézkedéseket, amelyeket itt annyiszor felhoztak és mindannyiszor tudomásul vettek a nélkül azonban, hogy a t. képviselő urak a túloldalról az igazságos következtetést is jónak látták volna azokból levonni Nem akarom újra a t. ház figyelmébe idézni azt, hogy mi történt a vasúti politika terén a vasúti hálózat kiegészítése, külföldi relációk létesítése s a tarifaügy szabályozása által; nem akarom felemlíteni azt a számtalan köz- és mezőgazdasági jellegű törvényt, melyek a különböző tárcák körében előkészíttetvén, részint már a törvényhozás által elfogadtattak, részint pedig most vannak a tárgyalás folyamata alatt. Én csak oly közgazdasági intézkedésekre kívánok most utalni, melyek szorosan véve pénzügyi intézkedések, így bátorkodom felemlíteni azt a beterjesztett törvényjavaslatot, mely a vízszabályozási társulatok hitelének olcsóbbá tételét és az eddig korlátolt anyagi segédeszközök helyett hitelüknek a szükséglethez mérten való kielégítését lehetővé tenni célozza. Bátor vagyok továbbá arra a törvényjavaslatra utalni, mely a közlekedésügyi miniszter urnak előterjesztése folytán a múlt napokban tárgyaltatott s a mely törvénynyel a postatakarékpénztárak tevékenysége fokozatosan a cheque és a clearing-forgalomra kiterjesztetik s ezáltal egy jelentékeny közgazdasági intézkedés honosíttatik meg, mely lehetővé fogja nálunk tenni a pénzt helyettesítő eszközöknek elterjedését és az osztrák-magyar banknak már a múlt év folyamán életbe léptetett giro- és chequeüzletével kapcsolatosan nagyban fogja előidézni azt, hogy a rendelkezésre álló tőkék felszaporodjanak. De ha valaki azt hiszi, hogy a piacon rendelkezésre álló tőkék a véletlen esély szerint halmozódnak fel, úgyhogy arra a kormány semmi befolyást sem kísért meg, az nem ismeri a viszonyokat és akkor természetesen azt a vádat hozhatja fel a kormány ellen, hogy ez semmit sem tett e tekintetben. Itt van továbbá még az a törvényjavaslat, amely miatt Horánszky Nándor képviselő úr annyiszor vádolt bennünket adósságcsinálással; még az a törvényjavaslat is közgazdasági intézkedésekkel hozatott kapcsolatba. Mit tettünk tehát ? Azt tettük, hogy szakítotunk azzal a korábban jogosult rendszerrel, amelyre akkor utalva is voltunk, nem kis pénztári készletet tartottunk, hanem nagy üzleti tőkét szereztünk be a végből, hogy ne mi legyünk kénytelenek a piacon felgyülemlett tőkéket az állam szükségleteinek fedezésére igénybe venni, hanem ha a szükség megkívánja, mi bocsáthatunk jelentékeny tőkét a piac rendelkezésére. És én el merem mondani, hogy az utóbbi két év lefolyása alatt oly jelentékeny tőkék bocsáttattak a piac rendelkezésére, amelyek talán nem kis mérvben voltak befolyással arra, hogy a kamatlább magasabbra nem emelkedett, amely tőkék nem kis mértékben idézték elő a piacon felmerülő hitelszükségletek mindenkori gyors kielégítését, és talán közvetve befolyással voltak — aminthogy befolyással kellett lenniök — a vállalkozási kedv élesítésére is. (Helyeslés a jobboldalon.) De akkor hát, mikor mi nem hogy kizárólagos pénzügyi intézkedéseket teszünk, hanem talán épen a pénzügyi kincstár kárával a kamatfizetési kötelezettség szaporításából nagyobb pénzösszeget gyűjtünk össze azért, hogy közgazdaságilag hasznosíthassuk azokat, akkor, midőn mi az államvagyonnak egy talán elavult formáját, a mezőgazdasági államjavakat ugyanazért cseréljük be más vagyonelemekkel, mert ezen más vagyonelemekkel a változott közgazdasági igényeknek inkább szolgálatára lehetünk. (Ügy van ! Úgy van ! jobboldalon.) akkor mi nem közgazdasági tevékenységet teljesítünk a t. képviselő úr szerint, hanem elpazaroljuk az állam vagyonát, és könnyelmű adósságcsinálóknak tekintetünk. (Tetszés jobbfelől.) Ezen könnyelmű adósságcsinálás vádjával foglalkozva csak arra kérem Horánszky J. képviselő urat, aki mindig szereti felhozni s tegnapi beszédében is érintette, hogy miként lehet itt pénzügyi javulás, midőn évről-évre oly jelentékeny milliókra menő összegekért fordulunk a pénzpiachoz, hogy méltóztassék szíves figyelmébe venni s levonni a fölvett kölcsönösszegekből először a törlesztésre fordított összegeket, melyek talán mégsem tekinthetők hanyatlásnak, hanem talán a legszigorúbb kereskedelmi mérlegszámítás szerint is csak egyik adósság átváltoztatásának egy másik adósságra ; méltóztassék levonni azon rendkívüli kiadásokat, melyeket a honvédség felszerelésére és rendkívüli katonai kiadásokra fordítottunk ; méltóztassék levonni azt a 32 milliónyi pénztári készletet és ha nagyon igazságos akar lenni, mert tegnap azt mondta, hogy mindig az kíván maradni — még azokat az összegeket is, melyeket nem a legutóbbi évek kezelési hiányainak fedezésére, hanem elmaradt tartozások kiegészítésére fordítottunk, mint pl. a kiállítási tartozások törlesztése (Mozgás balfelől.) és akkor azon eredményre fog jutni, hogy ezen összegek levonása után mi nem csak hogy nem csináltunk több adósságot az elmúlt 2 év folyama alatt, mint amit az előirányzat megszabott, hanem még az adott felhatalmazással sem éltünk soha kellő mértékben. Horánszky képviselő úrnak még egy ellenvetésére kell válaszolnom, ismét nem azért, mintha azok akár az általam akkor mondottakra, akár az ő ellenvetései tekintetéből a pénzügyi politika irányára nézve valami fontos ággal bírnának, hanem azon egyszerű okból, mert direkt választ méltóztatott tőlem kérni. Akkor, midőn az 1887 iki év vámjövedelmei visszamaradásának pótlására 3 millió 200.000 frtnyi hitelt kértünk a törvényhozástól, t. képviselő úr egészében kifogásolta az előterjesztett törvényjavaslatot. Én akkor feleletül azt mondottam, hogy a törvényjavaslatot talán nem kifogásolhatja egészében az alkotmányosság szempontjából, éspedig azért, mert a törvényhozás egy meghatározott összeg erejéig adott a közös ügyek szükségleteinekfedezésére felhatalmazást. Ha tehát a szükséglet azért, mert a supponált közös bevétel kisebb lett, nagyobb lesz, mint az a számszerűleg megállapított összeg, alkotmányossági szempontból súlyt kell helyeznünk arra, hogy ez összeg kifizetésének jóváhagyására, mert már megtörtént, felhatalmazást kérjünk a törvényhozástól, és azt hiszem, hogy a t. képviselő úrnak eddig nem is lett volna kifogása az előterjesztés ellen, de igenis kifogásolta azt, hogy mi egyúttal fedezetet kérünk .