Pesti Napló, 1889. október (40. évfolyam, 270-300. szám)
1889-10-09 / 278. szám
rdben, ahol működésük kointesszencziája egybefoly, csak követni kell őket. Helyeseljük mindazt, amit a kamarai ankét első napján magának az instituciónak újjászervezésére vonatkozólag a közvetlenül érdeklettek mondtak. És csak egy a megjegyezni valónk. A kamarákban a legszélesebb látáskörrel a titkárnak kell bírnia, akire minden adminisztratív teendő nehezedik és a kormánynak való jelentéstétel tisztje is háramlik. Ez okból kiváló fontosságú, hogy ez állás köréből ne csak a dilettantizmus távolíttassék el, de egy-szersmind a titkárság oly javadalmazással köttessék egybe, mely ez állást alkalmassá teszi arra, hogy a leghivatottabbak önálló és kizárólagos foglalkozásává válhassék. Akik a kamarák belső ügyeit ismerik, át fogják látni e szempont súlyát. A kamarák képviselői a saját ügyükben az institucióhoz méltó tárgyilagosságot tanúsítottak. Ami nem volt könnyű dolog. Mert hiszen a reformok szükségének hangsúlyozása nem túlságosan dicsérő kritikája a kamarák eddigi munkásságának. De a jó szándék feledteti a múltak hiányosságait. És most az a kérdés: ha várjon a jó szándékokkal kikövezett út a boldogulás felé vezet-e ? Az ankét alkalmával kiválóan az ipari termelés fokozása iránt tanácskoztak. És e kérdés felett oly eszmecsere folyt, melyben már ismét sűrűbben találkoztunk jelszavakkal. Hiábavaló például az állami gyárak létesítésének kívánsága is. Nemcsak azért, mert a kormány nem fogja teljesíteni, de különösen azért, mert nem is volna kívánatos, hogy teljesítse. Nemzetgazdasági szempontból az volna helyes, ha az állami üzem minden telepnél megszűnnék. Helyesebb és plauzibilisebb már az állami közbenjárás oly formájának megteremtése, mely szerint a kormányhatalom a létesülő vállalatokat részvényeik bizonyos számának megvásárlásával támogassa és emelje. Egy tervezett emisszió sikerének biztosítása: félig elkészült gyártelep. E téren nincs szükség se nagy mondásra, se sovinizmusra. A lelkesedés sem ér sokat egymagában. Hanem kell tőke és munkaerő. Továbbá türelem és lassú, de folytonos munkaprocesszus, mint nem kevésbbé fontos tényezők. Természetes, hogy senkinek sincs kedve tőkefeleslegét valamely kétes jövőjű gyárvállalatba fektetni, ha a takarékpénztárak betéti kamatlába és az államadóssági kötvények kamatjövedelme nagyobb gyümölcsözést nyújt, mint amennyit akármily ipari vállalkozás csak ígérni is képes. A tőkéknek az előbb jelzett módok valamelyikén való kamatoztatása biztos és kényelmes, tehát kedves is a pénzes embereknek. Kényelmessé tenni a gyáralapítást kevésbbé lehet,— de biztossá tenni gyümölcsözését már igen. Még pedig az állami kedvezmények útján, melyeknek évek tartamára szóló adómentességet kell nyujtaniok minden új gyártelep számára és biztosítaniuk a hazai ipar igénybevételét a vasútnál, a megyénél, a közhivataloknál és a honvédségnél. Ezek fogyasztási kontingensének biztosítása már kész piaca egy kiterjedt iparnak is, amelynek megteremtésénél azonban nagy hiba volna, ha a gyakorlati körök a túlságig ragadtatnák magukat bizonyos jelszavak által, amelyek nem mozgatnak, hanem hátráltatnak. Határozott dologra czélozunk. Nagyon sok derék dolgot hallottunk az ankét tegnapi tárgyalása alkalmával. Amit a házalási ügylet szabályozására, a vándorkereskedelem korlátozására, az ügynökök megrendszabályozására, a bagatell-törvény visszásságának megszüntetésére és a csődtörvény módosítására nézve mondtak: mind okos, helyes és követendő. Valamennyinek szükségét elég sűrűn hangoztattuk. Ezek azonban természetüknél fogva inkább a kereskedelemre, semmint az iparra vonatkoznak. Ámbár végső elemzésükben arra is. Ama vélemények, indítványok és eszmék között azonban, melyek tisztán és speciálisan az iparfejlesztésre vonatkoztak , ama tévedéseken kívül, melyekre már az előbbiekben rámutattunk, találkoztunk egy szemponttal, mely már közel áll ahhoz, hogyjelszóvá váljék. A textilipart fenyegeti ez a veszedelem. Mi magunk is ismételten utaltunk a textilipar megteremtésének kívánatos voltára. Több ízben már önálló fejtegetésekben is foglalkoztunk e speciál kérdéssel, de mindanynyiszor hangsúlyoztuk, hogy a szövő- és fonóipar az indusztriális szervezetnek nem bevezető szerve, előzménye, hanem tetőzete. A kelmeanyagot nemcsak szőni, fonni kell, hanem tisztítani, festeni, finomítani és adjusztálni is. Az e munkák eszközlésére alkalmas gyárak pedig nem egyesülhetnek egy telep körében anélkül, hogy időben, munkaeszközökben és tőkében nagy veszteségek ne történjenek. Mert míg az anyagon az egyik apparátus dolgozik, a másik pihenni kénytelen. Mind e gyártási proceszszusoknak tehát más és más telepek közt kell megoszolniok, hogy mindannyijuk szakadatlanul folyhassék. Hogy azonban ez lehetővé váljék: előbb bizonyos tökélyhez kell jutnia az ipari apparátusnak és fejlődnie kell a piacnak, különben a sajátlag egy munkán, de az egy munkán különböző időkben dolgozó vállalatoknak dolgot nem adhat. Az időlegesen pihenni kénytelen gyárak pedig a szövőipar terén tőketemetkezési intézetek. Nem szabad tehát folyton a textilipart hangoztatni és kizárólag azt. Szakadatlanul erről van szó és midőn — az említett okokon— nem keletkezhetik, nem jön létre egyéb sem. Az iparos oktatás fejlesztésének, munkásosztály nevelésének, a tőkeképzésnek, a piac megteremtésének, a fogyasztás biztosításának és más iparágak prosperálásának lépcsőfokán fejlődhetik ki a textilipar nagy arányokban, egészségesen. Egyetemi tanfolyamot elemi oktatás nélkül csak nem végezhet senki. És aki egy kezdetleges ipari szervezetet mindjárt a szövőiparral akar kiépíteni, a fáktól nem látja meg az erdőt. adatok is, de ez biztosabban vezet eredményhez. Igaz, hogy házasságod nem volt a legszerencsésebb, mert férjed nem tudott megérteni. Igaz, hogy van a tiednél ideálisabb házasság is, az, amely két egymáshoz való szívnek és léleknek szövetsége De ha csak olyan emberek kelhetnének össze, akik előbb »az összes szocziális és vallási problémákat megoldották«, akkor a világ tele volna törvénytelen gyerekekkel. S aztán a te férjed nem is legrosszabb emberek közül való. Mindenesetre megvan az a jó tulajdonsága, hogy a tiéd. S nem jó az embernek egyedül lenni, Nora. Bízzunk Lindennében, másnap haza viszi Nórát. E részletezéssel igyekeztünk tanúságot tenni róla, hogy ha »Norá«-nak a drámájához sok szó is fér, az egész munka, amilyen vitatható, olyan érdekes. Midenesetre egyik legfinomabb műve annak a sajátszerű írói egyéniségnek, akit a mai nap már az egész műveit világ ünnepel. Ibsen kétségen kívül egyik legnagyobb alakja a modern drámairodalomnak. Komolysága, mélysége, eredetisége tették azzá. A lét nagy kérdésével annyi szeretettel, mint Ibsen, sohasem foglalkozott drámaíró. Ebben áll originalitása, melyet különösen meg kell becsülnünk a fékevesztett blague-nak s az ideáltalan dilettantizmusnak jelen, nem fényes korszakában. Ha nem sorakozunk is az érte rajongók közé, örülünk rajta, hogy »Norá«-ja helyet foglalt a nemzeti színház műsorán. Színészeink lelkesen védték ügyét a közönségnek szkeptikusaib része ellen, különösen Márkus Emilia asszony és Újházi. A pénteki előadás alatt, nem lehet tagadni, a közönség konzervatívebb része pár helyütt hajlandó volt félreérteni az intranzigens Nórát. Egy pár mondását, melyet Ibsen komolyan értett, némelyek mulatságosnak találták. Egy ilyen alkalommal Márkus Emilia asszony szünetet tartott, megvárta az időszerűtlen derültség elhangzását — már-már azt hittük, hogy úgy fog tenni, mint hajdan Duclos kisasszony, aki megleckéztette a közönséget: Bis donc, sot parterre, au plus del endroit de la piéce! — s még melegebben folytatta tovább. A pénteki csatát Ibsen aligha nyerte volna meg nélküle. A nemzeti színház büszke lehet Nórájára. S Nora, maga az alak — bármint vitatkozzunk is az egész drámáról — felejthetetlen. Ennek a bájos teremtésnek mindenkor előkelő helye lesz a világirodalom baba-alakjai között, melyeknek a királynője Dickens Dórája, aki babának született és mint baba halt meg. A. Z. Az egyetemi leczkepénz. A budapesti tudomány-egyetem mindhárom kara a napokban igen élénken foglalkozott a leczkepénz ügyével, mely gróf Csáky Albin közoktatási miniszter ismert kezdeményezése következtében aktuális jelentőségűvé vált. A karok mindegyike még a nyár folyamán külön-külön bizottságot küldött ki, hogy az ügyet tanulmányozza s megfelelő javaslatokat tegyen. E javaslatokat az egyes karok csütörtökön kezdték tárgyalni. Mint halljuk, a jogi kar bizottságának javaslata, melyet a kar is magáévá tesz, elvi szempontból a leghatározottabban védelmére kel a fenálló leczkepénz-rendszernek s minden módosítását ellenzi. Lényegileg ugyanily alapon áll az orvosi kar által elfogadott bizottsági javaslat is, de legalább a paralleltanszékekre nézve a leczkepénz megosztásának elvét hangsúlyozza. Ellenben a bölcsészeti kar bizottságának jelentése, melyet a kar maga is elfogadott, nem zárkózik el a gyökeres reform szüksége elől s a leczkepénz korszerű rendezése ügyében olyan javaslatokat tesz, melyek a legkomolyabb figyelmet érdemlik. Mindhárom kar javaslatát legközelebb fogja az egyetemi tanács tárgyalni. Abban a helyzetben vagyunk, hogy a bölcsészeti kar nagyfontosságú munkálatát közölhetjük. A közoktatási miniszterhez intézett felterjesztés így hangzik: Nagy méltóságú miniszter úr! Nagyméltóságod f. évi jun. 14-én 1449. évi. sz. a. rendeletet méltóztatott intézni a budapesti kir. egyetem tanácsához, abbeli eltökélt szándékának határozott nyilvánításával, hogy a kir. tudomány-egyetemeken jelenleg fennálló tanulmányi, fegyelmi és leczkepénz-szabályzatot több irányban gyökeresen reformálni elhatározta; egyszersmind felhívta az egyetem tanácsát, miszerint esetleg egy külön, az összes karokat képviselő bizottság kiküldése útján gondoskodjék róla, hogy a leczkepénz-rendszer megváltoztatása iránti javaslata 1. évi okt. 20 ig exczellencziád elé terjesztessék. A kérdés, melyre vonatkozólag nagyméltóságod az egyetem javaslatát kívánja, nem mai eredetű. Évek óta vitatkoznak róla, de ezért épen nem mondható, hogy maga a kérdés s a vele kapcsolatos ügy vesztett volna kényes természetéből. A mély tisztelettel alulírott egyetemi bölcsészetkari tanártestület épen azért legczélszerűbbnek tartja, ha tartózkodva minden akadémikus természetű diskussziótól, szigorúan exczellencziás kivonatához ragaszkodik és csakis a leckepénz-rendszer megváltoztatása iránti nézeteit és megállapodásait formulázza és terjeszti javaslatképen excellencziád elé. Nagyméltóságú miniszter úr! Talán jól fogtuk fel feladatunkat, ha a javaslatban, amelynek körvonalazását kell a következőkben megkísérlenünk, csakis a főbb irányelvekre, tárgyalásaink közben felmerült kívánalmaink összegezésére, és talán még magának a tervezett javaslatnak példaszerű megvilágosítására szorítkozunk. Ellenben a kérdéssel kapcsolatos személyes vonatkozásokat, egyéni jogos érdekeknek minő módon lehető kiegyenlítését annál inkább tekinteten kívül kellett hagynunk, minél inkább meg vagyunk győződve, hogy a tervezett reformot nagyméltóságod éppen nem az egyetemi tanárok anyagi helyzetének és állásának, vagy talán függetlenségének rovására, hanem ellenkezőleg úgy az anyagi javadalmazás, valamint az állás és független működtetés emelésére kí-vánja életbe léptetni. E kellékek nélkül szűkölködő bármely reform, nemhogy előnyére válnék egyetemünk fejlődésének, de sőt veszedelmesebb és tarthatatlanabb állapotokat teremtene a mostaniaknál, és csak azon kísérletek számát szaporítaná, melyek ephemer természetüknél fogva inkább ártanak, mint használnak. Erre az álláspontra helyezkedten, javaslatunk főbb pontjai a következők: Magának a lecskepénz-rendszernek gyökeres, egyszersmind legczélszerűbb átalakítását abban keressük és találjuk, hogy az egyetemre beiratkozott hallgatók által befizetett tandíj innentulne az egyes tanárnak, akinek leckéjéért befizettetett, ne is csak annak a karnak, amelynél befolyt, hanem az egész egyetemnek javadalmául szolgáljon s az összes nyilvános tanárok anyagi helyzetének társadalmi állásukhoz mért javítására szükséges pénzösszeg fedezetét képezze. Azt már kevésbbé fontos kérdésnek tartjuk, hogy az ily módon tanpénzzé alakított lecskepénz félévenként fizetendő átalányban, vagy az órák száma szerint változó összegben fizettessék-e a hallgatók által. De bármelyik módozatot méltóztatik is választania exczellencziádnak, hogy magát az összeget emelni kell, azt egyfelől a reformtól várt siker biztosítása, de másfelől analóg viszonyok is kívánatossá teszik. Nézetünk szerint legczélszerűbb volna félévi tandíj-átalányt (tanpénzt) hozni be, amelynek fejében aztán minden hallgató, bármely karnál, bármely tantárgyat, óraszámra való tekintet nélkül hallgathatna. Ennek mindenesetre meg lenne az a jó oldala, hogy a hallgatók nem a lecskepénz minimumára való tekintet által vezettetnének a tantárgyak választásában, de megszoknák, hogy érdeklődéssel kísérjék a más szakokból és karokban hirdetett kollégiumokat is, és emezen, talán szakmájukkal egyébként is összefüggő tárgyak hallgatásával szellemi látókörük örvendetesen szélesednék. A tanpénzösszeg nagyságát talán 25 —50 frtnyi félévi átalányban lehetne megszabni, ami épen nem túlságos összeg, akár a középiskolákban fizetett tandíjakhoz mérjük, akár azt az ellenszolgálatot tekintsük, amelyet érette az egyetem nyújt. Hasonlítsa össze bárki a mostani egyetemi állapotokat akár berendezés s az egyes intézetek dolgában, akár a működő tanárok számát és munkáját tekintve az egyetem akkori állapotával, amikor a jelenlegi leckepénz-rendszer életbe lépett és kénytelen lesz beismerni, hogy azért, amit ma nyújt az egyetem, a tervezett tanpénz-felemelés, arányosítva az akkor követelt óránkénti 1 frt 5 krral, valóban csekély ár felemelés. Kivált ha azt sem felejtjük ki a számításból, hogy szegény, de tehetséges és szorgalmas ifjak, e rendszer mellett is csak épen úgy fel fognak mentetni a tanpénz fizetése alól, mint ahogyan eddig felmentettek. Áttérve már most a jelzett módon befolyt tanpénz miként való felhasználásának kérdésére: ennek megoldásánál a következő szempontokat kívánjuk különösen kiemelni. Először azt, hogy a kérdéses tanpénz innentől is kizárólag arra a czélra fordíttassék, amelyre eddig szolgált, tehát a tanári javadalmazás emelésére, éspedig úgy, hogy annak egyik része — s ez a második szempont — minden tekintet nélkül arra,hogy miféle tárgyat ad elő, vagy melyik karhoz tartozik valamely tanár, az összes nyilvános tanárok törzsfizetésének egyenlő emelésére szolgáljon. Egy másik része pedig — s ez a harmadik szempont — a szolgálati évekre való tekintettel ötödéves pótlékokban fordíttassék a tanárok anyagi helyzetének javítására, nemkülönben az egyes egyetemi intézetek igazgatóinak külön-külön, a munka természetéhez s a hallgatók számához mért díjazására. A még fenmaradó részlet a magántanárok díjazására lenne fordítható. Azt az átalányt, amelylyel minden nyilvános tanárnak a fizetése elsősorban lenne kiegészítendő, legalább is mint minimumban 500 írtban kérnék megállapíttatni, úgy, hogy ezáltal minden nyilv. rendes tanárnak az alapfizetése a mostani 2500 frt helyett 3000 írtra, a ny. rk. tanároké pedig 1500 frt helyett 2000 írtra emelkednék, a mostani valóban csekély lakáspénznek megfelelő felemelésével a rendes tanároknál 800 — a rk. tanároknál 600 írtra. A szolgálati évekkel járó ötödéves pótlékot, mint az uj tanpénz-rendszer mellett a tanárnak azon jövedelmét, mely a mostani leczkepénz-jövedelmet is hivatva van pótolni s a mai tizedéves pótlékot is magában foglalná, — a nyilv. rendes tanároknál 500 írtban, a rk. tanároknál 300 írtban előirányozva, nem hiszszük, hogy túlmentünk volna akár csak azon határon is, melyet azok szeretnének felállítani, kik úgy az állás fontosságát, mint a tanárok nagy részének eddigi jövedelmét ignorálni akarnák számításaikban, s a jelenleg fennálló leckepénz-rendszer egyszerű eltörlésével nem a tanárok helyzetének javítását, vagy arányosan tisztességes javadalmazásukat, de jövedelmeik leszállítását és valamennyinek roszszabb anyagi helyzetbe juttatását tűznék czélul. Megengedjük, hogy ennek a felfogásnak is vannak és talán nem kisszámú hívei, ami társadalmunk még mindig messze áll attól, hogy igazi érdemek és belső értékek szerint tudná vagy akarná megítélni a tudomány munkásait, és állásukat legalább abban a becsülésben részesítené, amelyben más életpályán, kivált a politikai közszolgálat terén működő hivatalnokok is részesülnek. Annál inkább kell kérnünk nagyméltóságodat, hogy a tervbe vett reformnál, mely csakis úgy fejtheti ki üdvös hatását, ha minden irányban jobb állapotokat teremt a mostaniaknál, és azokat is megnyugtatja, akik még mindig egész meggyőződésükkel ragaszkodnak a jelenleg fennálló lecskepénz-rendszerhez és azt hiszik, hogy még a vele kapcsolatos bajokat is sokkal jobban lehet e rendszer keretén belül, mint bármely más rendszer mellett orvosolni, e nem kicsinylendő tekintetet is méltóztassék kegyes figyelmére méltatni, s az általunk javasolt tervezet intézkedéseinek életbeléptetésével, az egyetemi tanári állás méltóságát és tekintélyét ez által is emelni és dokumentálni. Budapesten, 1889 október 3-án, a bölcsészeti karnak II. rendkívüli üléséből. Fővárosi ügyek. Gőzvasut a Kálvin-térre. A Soroksár-haraszti helyiérdekű vasút vonatainak a Kálvin-térre való közlekedése ügyében a kereskedelemügyi miniszter tudvalevőleg leküldte a budapesti közúti vaspályatársaság kérvényét nyilatkozattétel végett a fővároshoz. A véleményadásra felhívott mérnöki hivatal most kijelenti, hogy a vonatoknak a külső soroksári uton és Lónyay utczán át a Kálvin-térre való vezetése ellen észrevétel nem tehető, a lóvasúti közlekedésnek azonban a Boráros tértől fogva a Soroksári-utczába való áttereléséhez nem járulhat, mert a soroksári-út belső része olyan szűk, hogy ott a nagymérvű teherforgalom mellett lóvasúti forgalom alig engedélyezhető. De különben az áthelyezésre nincs is szükség, mert a helyiérdekű vasúti forgalom a lóvasúti forgalom mellett a Lónyay utczában igen szépen megfér. Úgy értesülünk, hogy ezzel az érdekes kérdéssel a középítési bizottság legközelebbi ülésén fog foglalkozni. Árlejtés. Az Erzsébet- és a budai szegényházak részére szükséges zsemlye és kenyér szállítása iránt árlejtés volt Horvát János tanácsos elnöklete alatt. 10 ajánlat adatott be. A bizottság az ajánlatokat átszámítás végett a számvevőségnek adta ki. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, október 9. A miniszterelnök fogad d. u. 5—6 óráig. A földmivelésügyi miniszter fogad d. u. 4 órakor. Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Többi tárai megtekinthetők 50 kr belépti díj mellett. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—7, múzeumi d. e. 9— d. u. 1, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti díj 30 kr. — okt. 8. Személyi hírek. Tisza Kálmán miniszterelnök tegnap néhány napra Kocsordosra utazott. — Szapáry gróf földmivelési miniszter, ki, mint távirataink közt is olvasható, ma délután a Temes és Béga szabályozási munkák megtekintésére elutazott, csak a jövő hét elején tér vissza Budapestre. Hunfalvy irodalmi hagyatéka. A magyar tudományos irodalom a tavaly elhunyt Hunfalvy Jánosnak irodalmi hagyatékából egy nagybecsű kötettel lesz gazdagabb. Az elhunyt kitűnő tudós »Egyetemes Földrajz« czímű művének harmadik kötete fog ugyanis még a tél folyamán a sajtó alól kikerülni s e kötettel Európa földrajzának leirása befejezést nyer. A kötetet Hunfalvy kívánságára dr. Thirring Gusztáv, egykori tanítványa és képzett fiatal tudós rendezi sajtó alá, ki a mű egyes hiányzó részeit is kiegészítette. A mű az »Athenaeum« kiadásában fog megjelenni. »Bismarck mint humorista.« Ily czimü német könyv jelent meg dr. Kohut Adolftól. A könyvben foglalt mulatságos esetek közül álljon itt egy, melyet Bismarck maga beszélt el. »Egyszer magam jutottam a kényszerhelyzetbe, hogy hochot kiáltsak önmagamnak. 1886-ban volt, a csapatok bevonulása után, este. Éppen beteg voltam s nem nem akarta megengedni, hogy hazulról távozzak. Mégis elmentem titokban s a mint Károly herczeg palotájánál át akartam menni az utón, egy nagy tömeg volt együtt, mely nekem ovácziót akart rendezni. Polgári öltözetben voltam s nagy széles kalapom »gyanúsnak« tűnhetett fel nekik. Voltak, a kik belém szerettek volna kötni, úgy hogy a legtanácsosabbnak tartottam magam is hurráh-t kiáltani.« — Egy ízben Bismarck érdemjelet adott át egy katonának s próbára akarván őt tenni, megkérdezte, mit venne szívesebben: száz tallért vagy az érdemjelet. »Mennyit ér az érdemjel?« kérdezte a katona. »Három tallért«, volt a válasz. »Úgy adjon nekem 97 tallért s egy érdemjelet« szólt a katona. A ravasz válaszért a katona megkapta, amint kívánt. Az új alsó-ausztriai helytartó, Kielmansegg Erich gróf, kinek mai eskületételéről esti lapunkban adtunk hirt, 1847. február 13 án született. Hosszabb ideig a Bécs melletti Badenben kerületi kapitány volt s 1882 ben Sechshausben lett kerületi kapitány. Kevéssel rá mint kormánytanácsost a czernowitzi országos elnökséghez tették, hol 1885-ig maradt. Majd Klagenfurtba helyezték át s ott udvari tanácsossá lett. 1886-ban a belügyminisztériumban miniszteri tannácsossá lett, majd osztályfőnökké s most helytartóvá nevezték ki. Képviselői beszámolók: Grecsák Károly verseczi országgyűlési képviselő, a »Budapester Tagblatt« szerkesztője, vasárnap fogja beszámoló beszédét tartani Verseczen. — Busbach Péter, a főváros VI. kerületének országgyűlési képviselője, vasárnap, e hó 13-án délelőtt tizenegy órakor tartja választói előtt beszámoló beszédét a VI—VII. ker. kör helyiségében. A beszámolót társas ebéd fogja követni. Eltűnt földesúr. Krassó-Szörény megyében nagy feltűnést kelt Bonbiró József bálinczi fiatal földbirtokosnak a napokban történt eltűnése. Bonbiró még a múlt hét elején vadászatra indult, s azóta nyoma veszett. A csendőrség erélyes nyomozást indított. Valószínű, hogy a fiatalembernek a vadászaton történt végzetes baja. Főszolgabíró választás Székesfehérvárról sürgönyzik lapunknak, hogy a tegnapi megyei közgyűlésen adonyi főszolgabíróvá Kálmán Vincze adonyi szolgabiró választatott 58 szótöbbséggel Poor Gusztáv vaáli szolgabiró ellenében. Kálmán helyére egyhangúlag Huszár Dezső közigazgatási gyakornokot választották meg. A Száva kiöntése. Az egész Száva környéke — mint lapunk tudósítója táviratozza — víz alatt áll. Az ár Velesevacnál két helyütt keresztül törte a védgátat s öt helységet öntött el, amelyeknek házai, templomai egész fedélig vízben állanak. Az ár a Martinskavesnél épített hidat is bedöntötte, miáltal a közlekedés Lettek és Martinskaves között teljesen fennakadt. A hatóságok a nagyobb veszélyek leküzdésére megtettek minden intézkedést. Kritikus napok lesznek e hónapban dr. Fab Rudolf időjóslása szerint, holnap 9 én és 24-én. Akit Tisza Kálmán helyett megköveztek. Sajó Kazáról írja a »Budapesti Újság« levelezője a következőket : Szent Tisza Kálmán rémületes rokonszenvnek örvend az országban s ennek bizonyítója az az eset, mely nemrég határunkban lejátszódott. Serényi gróf ugyanis kocsin utazott Sajó-Kazára, Radvánszky Béla bárónak, Tisza vejének látogatására. Amint Galgócz mellett elhaladt, a töltés mellett álló 40—50 főből álló napszámos é3 földműves tömeg közül valaki Tisza Kálmánra vélt ismerni a grófban. »Itt jön Tisza Kálmán!« — kiáltott fel s nemsokára az egész tömeg rázugta: »Kövezzük meg! — A szót tett követte s a töltés aljában levő kövek nemsokára záporként hullottak Serényi gróf kocsijára. A sajnálatos tévedésnek szerencsére komolyabb következményei nem voltak, mert a gróf kocsija szélsebesen vágtatott el haza felé s az utána futó emberek elől csakhamar eltűnt. Serényi gróf a főszolgabírónál jelentést tett az esetről s tiltakozott az ellen, hogy őt Tisza Kálmánnak nézzék. A cagliarii katasztrófa Cagliariból jelentik újabban: Az áradás következtében háromszáz ház romba dőlt. A többi épületek két harmadrésze beomlással fenyeget. A mezőket romok s állatok hullái borítják. A szőlőkertek teljesen elpusztultak. Salargio helységben nyolcvan épület dőlt romba. A nép kétségbeesése határtalan. Agancs-lopás udvari vadászaton. Mürzetegből jelentik most utólag, hogy az udvari vadászaton agancs-lopás történt. A toszkánai nagyherczeg egy gyönyörű tizenkettest lőtt, de zsákmányát, minthogy hajtók nem voltak ott, a helyszínen hagyta. Midőn vadásza egy órával később a zsákmányért ment, az agancs eltűnt. Csendőrök nyomozzák a tolvajt. Rablógyilkosságok. A vidékről ma egyszerre két rablógyilkosság híre érkezik. Mint szegedi tudósítónk sürgönyzi, oda Kuláról küldtek jelentést egy szörnyű gyilkosságról. Kula határában ugyanis Varga Mihály kulai tőzsdés kocsiját fejszével agyonverték és 977 írtját elrabolták. A csendőrséget mozgósították. — Zalában az ősz beálltával valóságos rablóvilág van. Az országutakon nap-nap után találni pénzüktől megfosztott, de sőt ruhájukból kivetkőztetett embereket megszurkálva. Legutóbb — mint jelentik — hibás Forgó József zalaegerszegi lakost, mikor a zalaapátii vásárról hazafelé ment, az után rablók megtámadták és agyonverték ; aztán kiforgatták zsebeit , vagy kétszáz forintnyi készpénzét elrabolták. A csendőrség nyomozza a rablókat. Templom-rablás. A béga-szt.-györgyi román templomban tegnapelőtt éjjel betörést követtek el. A rablók, miután a szent képeket lerombolták és az oltárt összetörték, a szentélyben össze-vissza hánytak mindent. S ami csak elvihető volt, elrabolták. Azonkívül a templom vasládáját és az összes perzselyeket feltörték s azokból körülbelül kétszáz forint készpénzt vittek el. Sztrájkoló tanulók. A londoni sztrájkok egyik legkülönösebb hatása az, hogy Barnetben az iskolás gyerekek is a sztrájkra adták fejüket. Mint angol lapok írják, múlt csütörtökön Barnetben vagy száz tanuló tüntető körmenetet tartott a városban s nagy lármával követelték »reformok« behozatalát az általuk látogatott iskolában. Mindenekelőtt azt kívánják, hogy a nádpalota régi szerepe teljesen megszűnjék, azután redukálni akarják a tanórák számát, a házidolgozatoknak pedig teljes eltörlését sürgetik. Mentinget is tartottak a fiatalok, melyen szónokaik a követelt reformok jogosságát indokolták s formaszerű határozatot hoztak, hogy addig nem mennek az iskolába, míg követeléseiket nem teljesítik. A tanárok kezdetben azt hitték, hogy a gyermekek csak tréfálnak s maguknak akarnak mulatságot csapni a lármás körmenettel s a meetinggel. De csakhamar meggyőződtek, hogy a tanulók igen komolyan veszik a sztrájkot, mert két tanárt, aki csitítani akarta őket, derekasan elvertek. De nemcsak Barnetben, hanem Paisleyben is kitört a tanulók között a sztrájk. Itt már négyszáz tanuló sztrájkolt, kik óriási zajjal vonultak végig a városon s két nagy zászlót hordoztak körül, melyeken a következő felirat volt olvasható: »Kevesebb tanóra!« »Rövid feladatok!« Glasgowban oly általános lett a tanulók között a sztrájk, hogy be kellett csukni az iskolákat. Érdekes, hogy a fiúk mindenütt a leányokat is bele akarták vinni a sztrájkba, de a lányok nem hagyták magukat eltántorittatni és szorgalmasan tovább jártak az iskolába. Több helyütt a rendőrségnek kellett közbe lépni s az iskolai hatóságok napokon át tanácskoztak a teendők fölött. Több helyütt a hatóság tényleg engedményeket tett a tanulóknak s a nádpalota használatát eltiltotta. Ez használt s a tanulók visszatértek az iskolába. Másutt azonban a tanulók sztrájkja még egyre tart s valószínűleg azzal fog végződni, hogy ott is eltörlik a nádpalota tradicionális jogát. Helyi hirek. Ünnepély a kath. legényegyletben. Az orsz. központi kath. legényegylet tagjai Schiffer Ferencz elnök és Benesch Ferencz alelnök tiszteletére neveknapja alkalmából ünnepélyt rendeztek. A két elnökhöz Bergh Ferencz tiszteleti tag és Wachta Ferencz dékán tartottak üdvözlő beszédeket. Majd szinielőadás, szavalat, ének s végül kedélyes lakoma következett. A tizennégyezer forintos zsebmetszés ügyében a főkapitányság detektívjei Spényi Ödön báró vezetése alatt az egész éjjel és nappal nyomozta a tettest, akit azonban mindeddig nem sikerült kézre keríteni. A detektívek nem egy ismertebb és a fővárosban tartózkodó zsebmetszőt tartóztattak le, de mint látszik a tolvaj nincs ezek között. Új rendelő orvosok: Dr. Purjesz Ignác fülorvost és dr. Feuer szemorvost a fővárosi ambulatórium rendelő orvosaivá választották. Egészséges egyesület. A »Hungária« budapesti jótékonysági és temetkezési egyesületnél az a ritka eset fordult elő, hogy múlt évi november 1-eje, tehát közel egy esztendő óta nagy számú tagjai közül egyetlen egy sem halt meg. Az egyesület tehát — e tekintetben legalább — egészséges. Színház és művészet. Az opera-színházból. Mazzantini, az opera ballett mestere körutat tesz Magyaroszágban, hogy a Mazzantini-Záray Stojanovits által szerzett magyar tárgyú halléthez a népviseletet és a néptánczot tanulmányozza. Az Offenbach operái után Adamsnak a Longinoi postás czímű operáját hozzák színre. Strébingernek, a bécsi opera néhai balletmesterének zeneműveiből Mazzantini ballet-egyveleget állított össze. A ballet czíme: »Festők«. A színészegyesület rendkívüli közgyűlése. A magyar színészegyesület központi igazgatótanácsa legutóbb tartott ülésén elhatározta, hogy december hó 17, 18. és következő napjaira rendkívüli közgyűlést hív össze. A közgyűlésen tárgyalni fogják Bártfay Antal ismert reformjavaslatát, az alapszabályok revideálása és a kerületi rendszer behozatala iránt tett javaslatot. Az alapszabályok módosítását a jövő évben megkezdődő nyugdíjazások teszik szükségessé. Szigeti József, a nemzeti színház veterán művésze a múlt év deczember 13-án játszott utoljára a nemzeti színházban. Azóta a jeles művész folyton betegeskedett s nem egyszer életéért is aggódtak. Szigeti erős szervezete azonban diadalmaskodott a betegségen , már annyira fölépült, hogy holnap este fölléphet a »Rang és mód«-ban, egyik legjobb szerepében. A jeles művész ma jelent meg hosszas távolléte után először a színpadon s ez alkalommal pályatársai meleg ováczióban részesítették. Valamennyien összegyűltek a színpadon s mikor Szigeti belépett, lelkes éljenzéssel fogadták. Erre Beniczky Ferencz intendáns üdvözölte rövid, tartaltalmas beszédben az ünnepeltet, majd pedig Palay Ede igazgató a nemzeti színház tagjai nevében.