Pesti Napló, 1889. november (40. évfolyam, 301-330. szám)

1889-11-01 / 301. szám

míg itt e törvényt meg nem sértik, Ausztriá­ban a jogba és a politikai erkölcsbe ütköző eljárást tanúsítanak, midőn agitálnak oly ma­gyar intézkedések ellen, melyek a létező jogállapoton belül megengedvék és hazai érdekeink szempontjából kívánato­sak. Másodszor pedig nyilvánvalóvá teszi azt, hogy mihelyt a magyar-osztrák vám- és ke­reskedelmi szerződés eredményeiből levon­juk az igazságos mérleget, nyomban ki­derül, miként Ausztriának ezer és egy oka van arra, hogy e kérdést ne bolygassa;­­ viszont Magyarország függése épp ez egyezmény következtében oly nagy, hogy a legvastagabb kötelességmulasztása volna a kormánynak, ha legalább a cselekvésszabad­ság szűkre szabott korlátai között nem igye­keznek tarifáris rendelkezésekkel oda hatni, hogy saját területünkön saját termé­nyeink és gyártmányaink elé idegenek ne tá­maszthassanak versenyt még díjszabási előnyök következtében is. Mióta Wittek osztrák kereskedelmi osztályfőnök elmondta emlékezetes beszédét, melynek tenorján keresztül egy kormány fel­fogásának reflexe verődött vissza, azóta való­ságos forrongás uralkodik Ausztriában a ma­gyar tarifapolitika és minden ellen, a­mi ha nem is segít valami túlságosan bajainkon, de nem nyomja még erősebben kezünkbe a gazdasági függés koldusbotját. Az osztrák kormány egy képviselője meg meri lec­kéz­­tetni a magyar kereskedelmi minisztert, a­miért a­ nagy magyar állami vasúthálózatot nem avatja az osztrák termelés és kereske­delem engedelmes szolgájává. Ez történik ta­­vaszszal. Őszszel azután összeül a vasúti ta­nács és azon az osztrák szakminiszter hall­gatag helyeslése közepette elhangzik egy be­széd, a­mely hű folytatásaképpen hittek tá­madásainak még szerződésellenes eljárásnak is merészli nevezni azt, hogy Magyarország­ban a hazai termények forgalmát tarifáris segédeszközökkel támogatni nem átallják. És ez a beszéd óriási, az osztrák lagy­matagsághoz képest egészen szokatlan hatást tesz. És ugyanakkor, a­midőn felpanaszolják, hogy Magyarországban bátorkodnak kedve­sebbnek tekinteni azt, a­mi magyar, annál, a­mi osztrák,a morva tartománygyűl­­­és­ben határozati javaslatot terjesztenek elő, mely a magyar éz a kor ipar ellen irányul. Linzben a tartomány­gyűlés el­határozza, hogy sürgősen felkéri a kormányt ama szállítási kedvezmények megszüntetésére, melyekben a ma­gyar gabona és liszt a Felső-Ausz­­triába való bevitelnél részesül; a c­ukorgyárosok tömegesen petíczionálnak a magyar tarifa ellen; a szaktestületek me­morandumokat készítenek, a kamarák felír­nak és minden lázban van.Mindezek pedig nem szórványos jelenségek, hanem nyilvánulásai annak az egyetemes szellemnek, mely gaz­dasági tekintetben Ausztriában Magyaror­szággal szemben uralkodik. Ha nem képezne Magyarország közös vámterületet Ausztriával­ lehetne visszator­­lásokra gondolni, így azonban szerződéses viszony szabályozza a gazdasági kapcsolatot, és a szerződést be kell tartani. De a szerződés kétoldalú: kötelező tehát Ausztriára nézve is és bűnös túlkapás az, melylyel odaát meg nem elégelve az egyezmény rájuk háramló minden előnyét, csaknem beavatkozási jogot Tagadhatatlan, hogy Beksics furfangosan ol­dotta meg feladatát, mely abban állt, hogy kimutatta az ország bajait s még sem a kormányt von­ja értők felelősségre, sőt ugyanazt a kor­mányférfi itt tüntette fel oly színben, mint a­ki az új korszak feladatai megoldásának egyedüli tényezője, a­kinek az ország a legalább külsőleg megbukott 15 évig tartó korszakot köszönheti. Beksics feltétlen híve Tiszának, de sokkal több belátása s ízlése van, sem hogy émelyítő magaszta­­lással merjen a miniszterelnökről beszélni oly pél­dátlan politikai vereség után, mely őt a véderővita után érte Nem az ellenzék, hanem a­mi sokkal sú­lyosabb, saját pártja ítélte el 15 évig folytatott poli­tikáját s proklamálta mindazt programmal, a­mit eddig akadályozott, kigúnyolt. Nevetségessé tette vol­na Tisza Kálmánt, ha ma is dicsőítette volna, mint a nemzet geniális gondviselésszerű államférfiát s csak felhívta volna ellene a legszigorúbb bírálatot. Ettől Beksics óvatosan tartózkodott. Más utat vá­lasztott. Nem gyújtott neki tömjént. De mégis úgy állította közönség elé, mint az egyedül lehetséges mi­niszterelnököt s el akarta hitetni a magyar közönség­gel, hogy senki sincs, a­ki pótolhatná. A kormánypártot azzal riasztja, hogy Tisza nélkül nincs többé kormány­párt s temérdek érdekelt, a­ki reményeinek teljesí­­tését tőle várja, fogvaczogással olvassa Beksics erre vonatkozó ritkított betűkkel szedett mondását. De a kormánypárt nélkül nem lehetséges szilárd, állandó tényező, mely az új korszak reformterveit végrehajtja, tehát végre is Tisza Kálmán a helyzet sarkpontja, rajta fordul meg minden, hogy a kormánypárt nélkül nincs, nem lehet reform, de a kormánypárt csak Tisza Kál­mán által tartható fenn, tehát Tisza Kálmán nélkül nem lehet reform sem. Quod erat demonstrandum. Das ist des Pudels Kern. Meglehet, hogy talál­koznak olyanok, a­kik ezt el is hiszik Beksicsnek. Mert mit nem hisznek el az emberek! De mégis azt tartjuk, hogy nem sokan lesznek. Azt remélni, a mit Beksics barátunk, hogy az ancier régime legyen az, mely az uj korszakot s intézményeit megalkossa, hogy XV. Lajost kell felébreszteni, hogy a franczia forra­dalom elveit intézményekbe öntse s az uj világ szel­lemében kormányozzon, egyike a legmerészebb kon­­czepczióknak s hogy ezt sok ember mint helyest elfo­gadja, oly optimizmus, melyet még a magyar viszo­nyokkal sem igazolnak,­­ d­ arrogálnak maguknak a magyar tarifapolitika vezetésébe. A ki haragszik , annak nincs igaza. A baj azonban az, hogy Ausztria nemcsak ha­ragszik , de húzza is mindennek a hasznát. Tanú erre a magyar-osztrák forgalmi sta­tisztika, melyből bizony megtanulhatnák Ausztriában, hogy sok okuk van elégedettnek lenni a mostani állapottal, ha a tárgyatlan irigység zöldje meg nem zavarta volna látá­suk biztonságát. Mindezzel szemben azonban Boross miniszternek kétszeres kötelessége, hogy a­mennyire a díj­szabások, kedvezmé­nyek és más intézkedések útján hatalmában van, le ne tereltesse magát arról az útról, a­melyen elindult. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma Wahr­­m­a­n­n Mór elnöklete alatt ismét ülést tartott, mely­ben folytatta az igazságügyi tárcza költség­­vetésének tárgyalását. A központi igazgatás dologi kiadásainál Szi­lágyi miniszter részletesen indokolta a felállítandó igazságügyi tanács szükségességét, utalva arra, hogy az orvosi szakértői véleményezésnek s felülvéleményezésnek mily döntő hordereje van, úgy bűnvádi mint polgári ügyekben, s hogy mennyire kí­vánatos, hogy e vélemények helyes szervezet alapján s lehetőleg gyorsan adassanak meg. Szóló felsorolva a tanács további teendőit is, reméli, hogy a tanács tagjainak sikerülni fog a legjobb szakerőket meg­nyerni. Kéri a tanács 12.000 forintban előirányzott szükségleteinek megszavazását ama feltétel alatt, hogy az e tárgyban előterjesztendő javaslat törvény­erőre fog emelkedni. Eötvös Károlynak a tanács ha­táskörére s szervezetére vonatkozó megjegyzései után, melyekre a miniszter részletesen válaszolt, továbbá Kralitz, Horánszky, Hegedűs, Darányi, Helfy és gr. Andrássy Manónak a tanács felál­lítását pártoló felszólalásai után a bizottság azzal a kijelentéssel, hogy se a tanács szervezetére, se hatáskö­rére nézve most még nem nyilatkozik s hogy meggyő­ződött róla, miként az egészségügyi tanács minden ügy­buzgalma s áldozatkészsége daczára a kérdéses teendő­ket nem bízja meg, megszavazta a tételt ama feltétel alatt, hogy a beterjesztendő törvényjavaslat a tör­vényhozás által elfogadtatik. A kir. kúriánál Horá­nszky kérdésére azt válaszolja Szilágyi miniszter, hogy foglalkozik a kúria alkalmas épület­ben leendő elhelyezésének kérdésével. A kir. táblák­nál Darányi figyelmébe ajánlja a miniszter­nek, hogy azt, mely helyeken lesznek kir. táblák, tartsa titokban addig, míg az illető városokkal az épületek iránti tárgyalások be nem lesznek fejezve (?) A kir. törvényszékeknél Darányi hang­súlyozza, hogyha minden törvényszéknek kiváló el­nökei lesznek, jelentékenyen javulni fog az igazság­szolgáltatás. Horáns­zky utal az elnökök hatalmi köre kiterjesztésének szükségére. Eötvös Károly az igazi bírói szellem kifejlődéseibe szükséges időtől, az igazságügyi miniszter erélyétől s humánus eljárásá­tól s ügyességétől az elnökök s ügyészek megválasz­tásában várja a bíróságok javulását, megjegyezve, hogy bíróságaink különben is a fokozatos javulás útján vannak. Szilágyi miniszter felvilágosí­tásai után változatlanul megszavazza a bizottság az előirányzatnak mindezen c­ímeit.­­ Eötvös Károly utal arra, mennyire szükséges, hogy a tör­vényszékek és mellékhivatalait czélszerűtlen bérházak helyett alkalmas állami épületben helyeztessenek el. Szilágyi miniszter válaszolja, hogy foglalkozik az ügygyel s a rendelkezésre álló pénzerők figyelembe vétele mellett igyekszik fokozatosan javítani a hely­zetet. Hasonló értelemben nyilatkozik Szilágyi miniszter és Tisza miniszterelnök a börtönügy te­rén szükséges építkezések tekintetében is. A törvé­nyek szerkesztésére előirányzott 30.000 irtot D­á­r­­day leszállítani kívánja 15.000 írtra, a­mely össze­get e czélra elégségesnek tart. Szilágyi miniszter e leszállítást egyértelműnek tartaná a kodifikáczió leglényegesebb elemeinek ignorálásával. E­ö­t­v­ö­s Károly e tétel változatlan megszavazása mellett nyi­latkozik, utalva a helyesen szerkesztett kodifiká­­c­ionális munkálatok nagy értékére, felkéri azon­ban­­a minisztert, hogy a munkálatok megbírá­­lására összehívandó ankétekbe a vidéki bíró­ságok köréből is hívjon meg tagokat. Szóló kiemeli még, hogy a büntető törvényjavaslat szerkesztése semmiféle jutalmazásban nem részesült, s óhajtandónak tartja, hogy az állam ezt legalább utólag valamely formában jóvá tegye. Darányi azt tartván, hogy ha a törvények szerkesztése jól díjazta­­tik, jobb szakerőket fog a miniszter megnyerhetni, megszavazza az előirányzatot. A bizottság változatla­nul megszavazza az előirányzatot. A tárcza költ­ségvetésének többi tételét vita nélkül megszavaztat­ván, a legközelebbi ülést a bizottság a honvédelmi tárc­a budgetjének napirendre tűzésével, szombaton délelőtt 11 órakor fogja megtartani. A képviselőház igazságügyi bizottsága F­a­­b­i­n­y Teofil elnöklete alatt ma az országos ülés után ülést tartott, melyben a volt naszódvidéki köz­ségek birtokviszonyainak rendezése, to­vábbá a pénzügyminiszter s a naszódvidéki központi iskolai és ösztöndíjalapok s a volt naszódvidéki köz­ségek meghatalmazottai közt létrejött szerződés tár­gyában előterjesztett törvényjavaslatok előadójává felvinczi G­a­á­l Jenőt, a bíróságok tagjainak az igazságügyminisztériumban ideiglenes alkalmaztatá­sáról szóló törvényjavaslat előadójává K­r­a­j­t­s­i­k Ferenczet választották meg. Fővárosi ügyek: ki általános csatornázási terv ama munkáira nézve, melyek a Dunaparton s a Dunába torkolólag terveztetnek, a polgármester, mint vízjogi enge­délyező hatóság, elrendelte az engedélyező tárgya­lást s annak vezetésével Kun Gyula tanácsost bízta ki. A tárgyalást tegnap délelőtt tartották meg a IX. ker. elöljáróság helyiségében, melyen a főváros kiküldöttein kívül a m. kir. államvasutak, a folyam­mérnökség és kulturmérnökség képviselői s mint szakértő , a 11 . Mátyás vegyész vettek részt. A meg­jelentek az engedélyezendő vízművek ellen általános­ságban nem tettek észrevételt, sőt azokat a főváros közegészsége szempontjából szükségeseknek és hasz­nosaknak jelentették ki. A részletekre áttérve, úgy a m. kir. államvasutak, mint a folyammérnökség kép­viselői több észrevételt tettek. A művek kivitelére nézve azonban legfontosabb megjegyzése Balló Má­tyás vegyésznek volt, a­ki azt kérte kikötni, hogy a szabad kiömlő csöve a Dunába ne 80, hanem 40 vagy, 120 méternyire olykér fektettessék, hogy annak szája lefelé nyíljon. Ez­által az éretnék el, hogy a nyílás a folyam sodrába kerülve s a csatorna kifolyó tartalma külön folyóként a Duna-mederben tovább folynék s csak lassan s messze keverődnék össze a Duna vizé­vel, mely így nem válnék a közegészségre ártalmassá. A tárgyalásról szóló jegyzőkönyvet felterjesztik a polgármesterhez, ki azután ennek alapján ki fogja adni az engedélyokiratot. Apácza ápolónők. A főváros tudvalevőleg el­határozta, hogy a Rókus-kórházban is apácza ápoló­nőket alkalmaz. Haberhauer János tanácsos e régből Gráczba utazott s az ottani Szt.-Vinczéről czimzett apáczaszerzet fejedelemasszonyával tárgyalt, a­ki meg­ígérte, hogy jövő évi márcz. 1-ére 70, később pedig még 16 apáczát küld. Az adóügyosztály is megkezdte költözködését a régi városházáról. Szombaton tehát az összes köz­ponti adóhivatalok, a IV. és V. ker. adópénztár, adó­­behajtási hivatal és a tanács ügyosztálya a Vámház­­körút 2. sz. a. házban lesz. A főváros költségvetése november 5-től 20 ig lesz a VI. ügyosztályban közszemlére kitéve; minden adózónak joga van észrevételeit rá megtenni s nov. 16-áig a tanácsnál benyújtani. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: november 1. A kereskedelem­ügyi miniszter fogad d. u. 5—6 óráig. A fővárosi középítészeti bizottság ülése d. u. 5 órakor az új városházán. Nemzeti múzeum: régiségtár d. e 9— d. u. 1. A többi tárak megtekinthetők 50 kv beléptidíj mellett. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—7, egyetemi d. e. 10-12 d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Állatker­t nyitva egész nap. Beléptidis 30 krajczár. Lapunk legközelebbi Nzárm,ren­dlkh'HN­ kiadásban, szombaton reggel jelen meg. — okt. 31. A király ő Felsége — mint bécsi tudósítónk táv­­iratozza — Miramareba megy a királynéhoz, hol a minden­szentek ünnepét csendes elvonultságban szen­teli Rudolf trónörökös emlékének. A királynénál marad hétfőig, a­mikor a felséges asszony Korfuba megy, hol legalább öt, de valószínűleg hat hétig fog tartózkodni. Innen egyenesen Gödöllőre jön. A nádor család sírja. A budavári Szent­ Zsig­­mond-kápolna kriptájában van köztudomás szerint eltemetve J­ó­z­s­e­f nádor második és harmadik fele­sége, Hermina főherczegnő és Mária Dorot­­­tya főherczegnő, továbbá ott nyugszanak elhunyt gyermekeik, köztük István főherczeg, az utolsó nádor és az ifjan elhalt Hermina főherczegnő is. A sírbolt, mely egész évben zárva van, holnap, Mind­szentek napján, délután 3—6 óráig s szombaton, halottak napján délelőtt 8—12 óráig nyitva lesz a kegyeletes közönség előtt. A bejárás a kriptába a kir. palota balszárnyának főkapuján át történik. A kriptában elhelyezett kilencz koporsót koszorúk borít­ják s holnap a sírbolt fényesen ki lesz világítva. Halottak napja hetében a főherczegi család lelki üdvéért Maszlaghy Ferencz kir. palotai prépostplé­bános a Szt. Zsigmond - kápolnában alapítványi miséket fog mondani. Frigyes főherczeg vendégei, Stefánia özvegy trónörökösné rendkívül megszerette Pozsonyt. Arról a szándékáról, hogy november elsejére visszautazzék Bécsbe, lemondott s elutazását bizonytalan időre ha­­lasztá. Ma délelőtt, 10 órakor, mint lapunknak sür­gönyzik, kikocsizott a városba és a ligetbe I­z­a­bé­tt a főherczegnővel, leányával, a kis Erzsébet főherczegnővel s Frigyes főherczeg három kis leány­kájával : Marianna, Natália és Stefánia főherczegnőkkel. Útközben a kis Erzsébet főherczegnő rendkívül kecsesen és jó kedvvel viszonozta a kocsi körül tolongó közönség üdvözleteit. Csak fél 12-kor hajtattak vissza a palotába. Közgyűlés. A budapesti ügyvédi kör Unger Alajos elnöklete alatt ma tartotta rendes évi közgyűlé­sét, amelyen mindenekelőtt a kör elhunyt elnökéről, Burián Jánosról emlékeztek meg. Majd jelentették, hogy a kör a bírói fizetés fölemelése iránt kérvényt nyújtott be a képviselőhá­zhoz. Szilágyi Dezső igazságügyminisz­terhez kineveztetése alkalmából a kör meleg hangú üdvözlő feliratot intézett. A titkári jelentés ezután a kör eddigi sikereiről emlékszik meg, s ennek során felemlíti az emlékezetes 54-ik szakaszt, a Komjáthi és Baintner eseteket, végül pedig az országos ügyvédi értekezlet egybehívását. A titkári jelentésnek, vala­mint a pénztári kimutatásnak jóváhagyása után a vá­lasztásokat a következő eredménynyel ejtették meg: elnök Unger Alajos, alelnök Baintner Imre, gazda Konkoly Thege József, titkár Bernáth Béla, pénztá­ros Novák Sándor, ügyész Németh József, könyvtá­ros Huszár Kálmán. Ezeken kívül harminc­hat vá­lasztmányi tagot és három számvizsgálót választot­tak. Ezután Sik Sándor dr. indítványát, az alapsza­bályok egynéhány szakaszának módosítása iránt, ja­vaslattétel végett a választmánynak adták ki. Az ügyvédi kör, mely ma elnököt választott s a választás után lakomára gyűlt össze, melyen Teleszky államtitkár is részt vett, a­ lakoma folyamán kedélyes ováczióban részesítette az ügyvédi kamara elnökét H­o­d­o­s­s­y Imrét. A kamara elnökéhez, ki a lako­mán nem volt jelen, az összes jelenvoltak üdvözlő iratot intéztek, a szeretet és tisztelet legmelegebb ki­fejezéseivel s ezt valamennyien aláirván, kevéssel éjfél előtt elküldték kézbesítés végett Hodossy Imréhez. — Hodossy Imre ezt a kedélyes ovácziót azzal viszo­nozta, hogy most már még kevesebbel éjfél előtt, váratlan megjelent az ügyvédek lakomáján, hol őt frenetikus lelkesedéssel fogadták. Polgáriskolai tanárok a kultuszminiszternél. A felső nép- és polgáriskolai tanítók és tanítónők or­szágos egyesülete választmányának egy küldöttsége ma nyújtotta át C­s­á­k­y Albin közoktatásügyi mi­niszternek ama polgáriskolai rendtartási tervezetet, melynek czélja volna, hogy a miniszter által elfogad­tatván a polgáriskoláknak határozott körvonal­azá­sát egy lépéssel tovább vigye. A küldöttség vezetője, Gyertyánffy István rövid beszéde után Csáky gróf elismeréssel fogadta az átnyújtott tervezetet s kijelentette, hogy azok czélja, megegyezik a saját tö­rekvéseivel. Majd megígérte, hogy figyelemmel fogja tanulmányozni a tervezetet. Tűz a párisi kiállításban. Mai kelettel jelenti egy párisi táviratunk Ma délután a kiállítás szép­művészeti palotájának első emeletén elhelyezett belga osztályában tűz ütött ki, melyet azonban csak­hamar sikerült elfojtani. A füst három képet rongált meg. A kiállításról szólva megemlítendő, hogy a bel­ügyminiszter végleg megállapította a kiállítás alkal­mából a becsületrendbe kinevezendő külföldiek névsorát. A jegyzékbe háromszáz kiállítót vettek fel. Milán király­i vőlegény ? A »W. A. Zig«-nak írják Belgrádból : »Mig Natália ex-királyné itt most megvette Krsmanovics kereskedő házát s állandó lak­helyül választotta, addig az a hir kering, hogy Milán ex-király eljegyzett egy királyi család­ból származó franczia herczegnőt.« Felső­oktatásunk reformja czímmel tudvalevőleg két hónappal ezelőtt röpirat jelent meg Fen­y­­v é­s­s­y Ferencz orsz. képviselőtől. A röpirat megje­lenése óta a helyzet nagyot változott. Akkor ugyanis a közoktatási kormány még csak fölvetette a felsőok­tatás reformjának kérdését, melyhez azóta önálló dol­gozatok, folyóiratok és napilapok ismételten hozzá­szóltak, a magyar jogászgyűlés és a felsőbb taninté­zetek pedig véleményt adtak a kérdésre vonatkozólag. Az eszmecsere folyamán Fenyvessy Ferencz röpira­­tát több oldalról megtámadták s e támadásokra vá­laszol most a szerző egy újabb röpiratban, mely e czímet viseli: »Felső­oktatásunk reformja­, válasz az »Egyetértés«-nek, a »Pester Lloydsnak, a »Budapesti Szemlédnek és a »Nemzetinek.« Fenyvessy Ferencz sorra veszi az említett közlönyök által első röpiratára tett kifogásokat, s megmutatja, hogy azok nagyobb­részt szavainak meg nem értéséből vagy félreértésé­ből származtak. A »Budapesti Szemlére« vonatkozó­lag többek közt a következőket írja: »Röpiratom egy bírálata a »Budapesti Szem­lé «-ben jelent meg. E bírálat egyenes folyománya azon másik bírálatnak, a­melyet én szerkesztőjének, — a­kit a korai elöregedés, fájdalom, irodalmunk egyik legkiválóbb munkájától egy komolyan dolgozni és produkálni többé már nem, hanem csak bibelődni tudó kicsinyes gyermekké tett, — politikai szereplé­sére vonatkozólag magamnak a képviselőházban megengedtem. Úgy látszhatnék, hogy lehetetlen egy bírálatról határozottan bebizonyítani, hogy ez sze­mélyes elfogultság szüleménye, mert hiszen bár­mennyire is meglegyen ez utóbbin az ok, nem volna kizártnak tekinthető, hogy a mellett az illető munka elitélésére objektív alap is ne létezzék. De a jelen esetben a bizonyíték igen közel fekszik.« Majd sorra c­áfolja a »Budapesti Szemle« állí­tásait. A nagy verve-vel folytatott polémia közb­en egyébiránt Fenyvessy Ferencznek bő alkalma nyílik, hogy reform-eszméit újabb oldalakról világítsa meg s számos találó észrevételt tesz felső­oktatásunk oly hiányairól is, melyeket első röpiratában csak érin­tett, de közelebbről nem fejtegetett. A szellemesen s e mellett a tárgyhoz való teljes komolysággal irt röp­irat a Révai testvéreknél jelent meg és 20 óra­jezár az ára. Jubiláló hivatalnok. Az osztrák-magyar állam­­vasut-társaság egyik tisztviselője, Peisl József iro­dafőnök e hó 29-én ünnepelte szolgálatának harmincz éves jubileumát, mely alkalommal a hivatalnokok testületileg tisztelegtek nála s díszes albumot nyújtot­tak át a jubilánsnak. Gyilkosságok a vidéken. Három gyilkosság híre érkezik a vidékről. Az egyik e hó 26-án B.-Diószegen történt. A mondott napon reggel ugyanis, midőn a vasúti őr bejárta a vonalat, a síneken ülő helyzetben egy halott embert talált, jelentést tett a rendőrségnek mely kiderítette, hogy a boldogtalant megfojtották, fejét pedig összevagdalták. A gyilkosok ezután a vas­útvonalra, vitték a holttestet, abban a hitben, hogy a vasút elgázolja s tettüknek nyoma sem marad. A meg­­gyilkoltat Füzi Jánosnak hívták és még alig volt huszonegy éves. — A másik gyilkosság Hidvégh köz­ségben történt. Dérkes János hatvan éves paraszt­­gazda agyonütötte nejét és tizenhét éves fiát. Dérkes e hó 28-án részegen jött haza és szóváltásba keveredett nejével, verni kezdte őt, s midőn tizenhét éves fia anyja segítségére sietett egy fejszével mindkettőt agyonütötte.­­ A harmadikat székesfehérvári tudósítónk sürgönyzi meg a kö­vetkezőkben : Ma, délután W­a­l­d­n­e­r Antal pol­­gárdi bérlőre rálőtt Spanraft János pályaőr és a lövés után puskatussal fejbe ütötte, úgy hogy élet­ben maradásához kevés a remény. Waldner az őrt nemrég répalopásért perelte be, de a székesfehérvári járásbíróság Spanraftot felmentette. A bérlő azonban bűn feledkezett és az elkeseredett őr most nyilván koszából lőtt rá. Waldneren különben Ivanics nevű gépésze csak fél esztendő előtt ejtett szurási sebet. Helyi h­í­r­e­k. Szenzácziós Öngyilkosság. Már esti lapunkban részletesen megírtuk Klimm Mihályné öngyilkossá­gát. Hogy mi vitte az élete tavaszán álló szép asszonyt a végzetes lépésre, csak sejteni lehet. Az ön­­gyilkosságba minden valószínűség szerint elkesere­dése kergette, melyet benne csak boldogtalan családi viszonya szülhetett. Már hosszabb idő óta — úgy beszélik, hogy a múlt évben elhunyt édes­anyja rábe­szélésére — válópert folytatott férje ellen. A válási keresetet úgy a törvényszék, mint a tábla elvetette, s az ügy csak nemrég került a harmadfokú bíróság elé. A per aktái bizonyára bepillantást engednek mind­azokba a mélyebb okokba, melyek a válni akaró fiatal nő által felhozattak, és a­melyek után a kúria a v­ál­­­ást kimondott­a. A harmadfokú bíróság határo­zatának végzését kapta a napokban Klimmné, s minden valószínűség szerint ez okozta, hogy ma a halálba ro­hant. A levél, melyet az öngyilkos nő, mint említettük, kevéssel végzetes tette előtt Rupp királyi közjegyző­nek írt, igy hangzik: »Kikerülhetetlen fá­tum vonz az örök sötétség élébe. Isten bocsássa meg vétkemet s oltalmazza meg szegény gyermekeimet. Ide mellé­kelve íróasztalom kulcsa. Ezer köszönet az ön által tanúsított hazátságért.« Felolvasás. A »Magyar kereskedő ifjak« társu­latának helyiségében ma este P­u­­­s­z­k­y Ferencz »A politikai emigrácziók tekintettel az 1849-diki emigráczió« czimmel érdekes és szellemes felolvasást tartott, melyet nagyszámú előkelő közönség hallga­tott végig. A felolvasást thea-estély követte. Eljegyzések, esküvők. S­e­n­n­y­e­y Pálnak, az elhunyt államférfiunak Béla nevű fia a napokban Budapesten eljegyezte gróf N­á­d­a­s­d­y Ferencz leányát, Julia grófnőt. A fiatal grófnő anya, szül. gróf Zichy Ilona, 1873- ban halt meg s a grófnő ősunokája báró Kray-Wenck­­heim Máriának és unokája gróf Zichy János és neje, szül. báró Kray Irmának. Halálozások: Wenzel Gusztávnét, Wenzel Gusztáv egyetemi tanár nejét, ma délután fél négykor temették el általános részvét mellett Hunyady­ utczai lakásáról. A halottas ház udvara egészen megtelt résztvevőkkel. Ott voltak: Vajkay Károly a kir. tábla elnöke, Frak­­nói Vilmos az akadémia alelnöke, Schnierer Aladár egyetemi jogkari dékán, Kautz Gyula, Vécsey Tamás egyetemi tanárok, Kömley kúriai bíró, Csontossi Já­nos, Csiky Kálmán, stb. A koszorúkkal elborított ravatalnál fájdalomtól megtörve állott az öreg Wen­zel Gusztáv, a gyászoló család tagjaitól környezve. A koporsót a józsefvárosi plébános szentelte be. A közegészségügy államosítása. Az orsz. közegészségi egylet ma délután Grün­­w­a­l­d Béla elnöklete alatt tartotta rendes szakülé­sét, melynek legérdekesebb tárgya dr. C­s­a­t­á­r­y La­jos előadása volt a közegészségügy államo­sításáról. Az előadó, tekintettel a közigazgatás reform­jára, a közegészségügy államosításának szükségét fej­tette ki. Ennek, szerinte, párhuzamban kell lenni az összes közigazgatás államosításával, de minden­esetre a következőket kell magában foglalnia: 1. A községi és körorvosok, mindazon községek­ben és körökben, melyek lakóik vagyontalansága kö­vetkeztében nem képesek azokat tisztességesen díjazni, az állam által alkalmaztassanak és tisz­tességes megélhetésüket biztosító módon díjaz­­tassanak. 2. Ama községi és körorvosok fizetéseit is, kiknek költségeit a vagyonosabb községek viselik, valamelyik állami pénztár közvetítőleg teljesítse. 3. A betegápolás és gyógyítás elválasztandó az orvosrend­őri és orvostörvényszéki működéstől. A községi, köri, rendezett tanácsú és egyéb városi, úgymint fővárosi orvosok foglalkozzanak a betegek gyógykezelésével, gyógyítsák a szegényeket ingyen, a vagyonosokat pe­dig megszabott díjért s teljesítsék ott, hol külön ha­lottkémek s rendőrorvosok nincsenek, a halottkémlést és busvizsgálatot. 4. Minden orvosrendőri és közegész­ségi ügy: a községekben és orvosi körökben a járási orvosok, a fővárosban és városokban pedig a rendőr­orvosok által intézendő, vagy az elintézésre előkészí­tendő, kik mint egészségügyi tisztviselők az állam kormánya által az országos közegészségi tanácsnak, mint szaktestü­letnek meghallgatásával neveztetnek ki és a járási, városi, rendőri főbb tisztviselőkkel ha­sonló fizetésben részesítendők. 5. A felügyeletet az összes egészségügyi személyzet felett a fővárosban egy a kormány által kinevezett egészségügyi főfel­ügyelő, a városokban és megyékben pedig minden me­gye területén egy állami egészségügyi felügyelő gya­korolják, kik egyszersmind az orvosi és illetőleg egészségügyi statisztikai munkálatokat készítik. 6. Budapesten s az ország nagyobb városaiban országos kórházak és lelenceházak építendők, vagy a már meg­levő és alkalmas közkórházak, esetleg magántársulati lelenc­házak az állam kezelésébe veendők. 7. Az ál­lam által alkalmazandó összes egészségügyi tisztvise­lők még alkalmazásuk előtt kö­teleztessenek a magyar egyetemeken egészségügyi tanfolyamot hallgatni és magukat az országos közegészségi tanács által már megállapított tiszti vizsgának alávetni, midőn is csak azok lesznek kinevezhetők, kik sikeres vizsga folytán képességi oklevéllel elláttatnak. 8. A­mennyiben a jelenben meglevő tanintézetek, bábaképezdék nem len­nének elegendők, a kellő számú bábák képzésére ezek szaporitandók s az egészségügyi törvénynek megfelelő számú bábák alkalmazandók. 9. A közegészségügy vezetése továbbra is a belügyminisztérium resszort­­jában hagyandó s az országos közegészségi tanács, mint a belügyminisztérium tudományos szakközege megfelelő díjazás mellett fenntartandó. A tetszéssel fogadott előadáshoz hozzászólt B­a­j1­ó Mátyás, a­ki egy általános tápszer-tör­vény hiányát nélkülözi már évek óta. E téren az állapotok már tűrhetetlenek, és e részben állami in­tézkedést sürget, a községek közreműködésének be­vonásával együtt. Dr. Fodor József megjegyzi, hogy a közegészségügy államosításának előnyei mellett vannak hátrányai is, és hivatkozik Angliára, a­hol közegészségi önkormányzat mellett igen üdvös ered­mények hozattak létre. Azonban reméli, hogy egy későbbi ülésen minél többen fognak a kérdéshez szólani. G­e­r­­­ó­c­z­y polgármester megjegyzi, hogy minden a közegészségügy iránti értéken fordul meg ; mellékes, várjon a közegészségügyet állami vagy ön­kormányzati közegek kezdik-e. Indítványozza, hogy az előadó véleménye utasíttassék az egylet választ­mányához, a­mely a kérdéssel behatóbban fog foglal­kozni. Ez indítványt a szűkülés magáévá tette. Ezután dr. B­e­r­n­á­t István értekezett a v­a­­sárnapi munkaszünetről. Kiemelte, hogy Anglia és Amerika ma gazdaságilag elsők a világon, s ott, a közvélemény a vasárnapi nyugalmat, mint a nemzeti hatalom és vagyonosság egyik főfaktorát fogja fel. Indítványozza, hogy e tekintetben az egyle­t intézzen kérvényt a kereskedelmi és közoktatásügyi miniszterekhez a vasárnapi szünet eszméjének felka­rolása végett. Az indítvány keresztülviteli módozatai fölött a választmány fog határozni. A harmadik elő­adás idő hiánya miatt elmaradt. A szakülést választ­mányi ülés követte. Színház és művészet. A nemzeti színházban a jövő héten érdekes est lesz. Paulai igazgató az »Idegeseket« a régi gárda tagjaival fogja szintehozatni. Szigetin kívül Feleki és Szathraáryné játszanak majd s igy olyan élvezetes, vidám előadásra van kilátás, a­milyen valóban a ritkaságok közé tartozik. Az operaszínházban a ma estére kitűzött »Afri­kai nő« helyett a »Zsidónő«-t adták a szokott szerep­lőkkel. A műsor hirtelen változását Rossini P. ven­dégművésznő indiszpozícziója okozta lemondása tette szükségessé. N­e­y perjelje ma is legkiválóbb szerepé­nek bizonyult és csak a dicséret hangján szólhatunk Broulikról, Pauliról meg Maleczkynéről. — Egyéb­ként, hogy operánk sokszor ismétlődő műsorváltozása, mely a közönségre nézve semmiképen sem lehet kel­lemes, csak akkor fog megszűnni, ha egyszer végre sikerül majd az igazgatóságnak állandó szerződött tagokkal akként kiegészíteni a működő személyzetet, hogy nem lesz többé szükség folytonos vendégszere­peltetésre s minden vonzóbb opera kettős szereposz­tással fog a műsoron megállhatni. — Erre kell töre­kedni. (i. 1.) A népszínházban ma Pálmai Ilka amerikai útja előtt utolszor adták »Szép Helénát,« s a népszínház közönsége, mely a nézőtért zsúfolásig meg­töltő, távozni készülő kedvenezét zajos ovácziókban részesítette. Minden egyes dalát élénken tapsolták, többet azok közül megujráztattak, sőt még a dívának kápráztató toilettereit is megtapsolták. A második felvonásban a zenekarból egy óriási bokrétát nyújtot­tak föl a színpadra a művésznő tisztelői s az egész közönség tapsolva vett részt ebben. A bokréta vörös rózsákból volt, gazdagon körülfonva vastag kék se­lyem csokrokkal s szalagokkal. Pálmai valóban kitü­nően játszta s énekelte ma Helénát, s mellette Hegyi Aranka, Németh és Kassai arattak zajos tapsokat. .János vitéz­, Petőfinek e czímű­ költeményét tudvalevőleg Pósa Lajos és Molnár György dramati­zálták. A zenét a darabhoz, mint egy kőnyomatos jelenti, Erkel Elek fogja megírni.

Next