Pesti Napló, 1889. november (40. évfolyam, 301-330. szám)

1889-11-08 / 308. szám

szállást leplező hivatalos akták számszerű megjelö­lésével támogatván azokat. Tartalma rövid kivonatban ez emlékiratnak a következő: 1- szer. A megyei hivatalos hatalom évek során át minden törekvését oda­iányitja hogy az önkormányzati ellenőrzést, lehetetlenné tegye és igy hivatalos visszaélé­seit háborútlanul folytathassa, igazolják ezt a kérvényhez mellékelt hivatalos összeállítású névjegyzékek, melyekből kitetszik, hogy a törvényhatósági, a közigazgatási és egyéb albizottságok úgy állítják öss­z, hogy azok na­gyobb része a tisztikarból, kisebb része pedig a főispán­nak megnyert tőle függő egyénekből állanak, mig a független intelligenczia azokból tervszerüleg kizáratik, 2- szer. Hogy a választások ily módon befolyásolha­tók legyenek, e czélra a hivatalos hatalmon felül még pénz is fordittat­ik és e költségek fedezésére évek óta 10 - 20°/o levonás eszközöltetik a tisztviselők fizetéséből.­­ Bizonyí­tékul csatoltatott a megyei tiszti főügyész egy perbeli nyilatkozata, ki a tőle eszközölt levonásokat 1000 írtra be­­csüli, továbbá a megyei pénztárnok és a tisztviselők val­lomása. 3- szor. A hontmegyei árvaszék restancziái oly na­gyok és oly súlyosak, hogy p. o. gróf Eichelburg volt hontmegyei birtokosnak egy 1881. évben beadott feleb­bezése máig sem jutott el a belügyminisztéri­umhoz mint felettes hatósághoz. Ezen példák dokumentál­va, ügyvédek vallomásával erősítve, sőt ügyszámokkal is megjelölve bizonyítottak. Okmányokkal igazoltatott egy volt árvaszéki elnök abbeli üzelme, mely szerint bizonyos Geienheimer kiskorú örökösei birtokának elárusítását ő mint árvaszéki elnök közvetítette, és míg az eladást gyám­­hatóságilag jóváhagyatta a közvetítésért 5000 ft szenzáliót fogadott el. Tanukkal igazoltatott, hogy a jelenlegi árva­széki elnök hivatalát betölteni sem nem képes, sem nem törekedik, hogy a megye székhelyétől távol lakik, hogy hivatalában hetenkint csak egyszer jelenik meg és akkor is csak »névalak­.« 4- szer. Sorozata azon fenyitő határozatoknak, me­lyekkel Hontmegye tiszti karának nagy része hivatala visszaélések miatt vád alá helyezve — és jó részében ma­rasztalva is lett— dokumentálva bírósági jogerős határo­zatokká­. 5- ször. A megyei tiszti ügyész viselt dolgai,­­ bi­­zonyítva fegyelmi és fenyítő határozatokkal. 6- szor. Visszaélések a járási orvos javára, a köz­­egészségügy hátrányára. 7- szer. A megyei számvevők qualifikálatlan és a fontos teendők komoly betöltésére képtelen voltának ki­mutatása. 8. és 9-szer. Az ebből folyó visszásságok, öt község felsorolása. Okiratokkal bizonyítva. Kemencze község szá­madásai 1866. év óta máig sem lettek jogerejű­leg elintézve, és noha ez ügy folyó év tavaszán a magánfél által a bel­ügyminisztériumhoz feljelentetett, a 23 éven át bever­­tetett ügyben még ma sem hozatott határozat. 10- szer. A megyei levéltár szellőztetése, az ott uralkodó rendetlenség tanukkal igazolva. 11- szer. Egy megyei írnok viselt dolgai. 12- szer. Egy közigazgatási kiadó szomorú története, aki a női becsület védelmében egy főispáni kegyencz el­len fellépni merészkedvén, súlyosan büntettetett. 13- szor. A megyei kaszinó története, a pártviszá­lyoknak a társadalmi életbe átültetése, minek következté­ben a kaszinó legintelligensebb tagjai kilépni kénytelenié tettek. 14- szer. A megyei gazdasági egyesület belügyei, melynek választmányából a legnagyobb földbirtokosok választási visszaéléssel kizárattak ugyannyira, hogy a már-már virágzásnak indult egyesület ismét lehanyatlott és érdtudus elnöke gróf Chorinszky Igó megyei nagybir­tokos elnökségéről lemondani kény­tele­ni­ttetett. 15- ször. A kataszte­i felvételeknek főispáni és egyéb magánérdekből történt befolyásolása, dokumen­tálva kataszteri hivatalos kimutatásokkal. 16- szor. A fejedelmi kitüntetéseknek teljesen mél­tatlan egyénekre, pusztán kortes szolgálatok jutalmául történt kieszközlése. Felsorolva négy egyén, kik közül egyik súlyos sikkasztással terhelt kö­ségi biró. Ennyi és ily súlyos panaszpontok és­ az azokra felhozott számos bizonyítékok alapján a kérvény csak azon szerény kérelmet terjeszti a miniszter elé, vajha Hont megye közigazgatásának ezen veszedelmes kinö­vései egy részrehajlatlan szigorú vizsgá­lat és annak alapján hozandó erélyes határozat által végre-valahára orvosol­­tatnának és Hontmegye közönségének igazság szol­gáltatnék. És Hontmegye közönsége igazsága érzetében, a Baross Gábor és utána gróf Teleki Géza miniszterek által hangoztatott részrehajlatlanság és törvényességben bízva, azt merte reményleni, hogy ily súlyos panaszokat, ily szavahihető bizonyítékokkal tá­mogatva nem fog a belügyminiszter úr vizsgálat nélkül hagyni, és ezen bizalmuk, a miniszter egyénisége iránt érzett megnyugvásuk oly nagy volt, hogy diszkréczióból, eme panaszokat a nyil­vánosság elé sem hozták, hanem vártak hat hónapig türelemmel, hallgatva, mikor jő el a kért orvoslás. És ime mit nyertek ?! Egy rövid, alig megokolt miniszteri határozatot, mely minden nyilvános vizs­gálat mellőzésével panaszaik felett napirendre tér, és a panaszlottakra ráborítja a feledés köpenyét. Ez hát a rekonstruált kormány alatt az igaz­ságszolgáltatás ? Ez a közigazgatási legfőbb fórum jogszolgáltatása, ez a közigazgatási bíráskodás ? A miniszter iránt érzett diszkréczió nem kötelez többé bennünket, átadjuk tehát igazságos ügyünket a közvéleménynek, a sajtó, — és a nemzet törvényhozó testületének, a képviselőház útján, — ítéljen az felettünk. 1. 1. Fővárosi ügyek. A főváros költségvetése. A pénzügyi bizottság mai ülésén folytatta a jövő évi költségvetés tár­gyalását. A városligeti utak fentartására előirányzott 20.000 frtot Lechner és Preuszner felvilágosításai után csonkítás nélkül elfogadta. A vízvezetéki keze­lési kiadásoknál, hol a főszámvevő 20.000 frt megta­karítást indítványozott, a bizottság a tételeket dr. Wein, Darányi és Lechner felszólalásai után válto­zatlanul megszavazta. Az utak, hidak és árkok jókar­ban tartására fölvett 300.000 írtból Steiger Gyula 20.000 frtot kivánt törölni . Fenyvessy Adolf és Darányi Ignácz felszólalásai után a bizottság törölte is ez összeget. A tűzoltósági lovak kiadási tételénél 1700 frtot töröltek. Az új kövezésekre szánt összeg­ből Steiger 70,000 frtot kért törölni. E tárgynál Preuszner indítványozta, hogy az üllői-úti klinika körüli munkákat a jövő évre töröljék. Wagner Géza arra figyelmeztetett, hogy a bizottsági tagok ne oly utczák elhagyását kérjék, a­me­lyek más kerületekben vannak, ajánl­ják föl a saját kerületeik utczáit. Preuszner erre tiltakozott az ellen, hogy őt partikular­izmussal vádolják. A bizottság 38.924 forint törlését mondta ki. A pót­ép­ítkezéseknél 5250 frtot töröltek, a budai erdőövre felvett összegből 2,200 frtot, a vízmérő órákból 4000 frtot, az egyházak építésére fölvett összegből (József­városi kálvária) 38,000 frtot s ugyaninnen (kamatok a még nem létesült bazilika kölcsönre) 27,000 frtot, a vegyes és előre nem látott kiadásokból 30,000 fo­rintot, az oltó-nyirk-anyag termelő intézet költségei­ből 1600 frtot. Majd a bevételekre tértek. A házbérkrajczároknál Lampl főszámvevő azt indítvá­nyozta, hogy a­ki természetben kapja lakását (hiva­talnok, tanító) szintén fizesse a krajczárokat, így 10.060 forinttal többet lehet e rovatba beállítani. Rémi és Darányi felszólalásai után a bizottság Lampl indítványát a tanács figyelmébe ajánlja, de a tételt eredeti összegében vette föl. A bevételi rovatokat nem emelték egyéb részeiben sem. A végeredmény­e sze­rint az, hogy az előirányzott defic­it i. e. 70.000 fo­rintra apadt. Wagner Géza erre nem kíván külön fedezetet kijelölni, mert a bevételek rendszerint úgy is fedezik az előirányzatot. Fenyvessy Adolf ellenben utalt arra, hogy a költségvetési törvény szerint egyen­súllyal kell zárni, tehát kéri, hogy az italmérési jö­vedékből eredő kamatjövedékből 70.000 forint mint biztos bevétel jelöltetnék ki fedezetül. A bizottság ezt elfogadta s a tárgyalást a budget egyensúlyával be­végezte. Holnap délelőtt ismét illés lesz. A fővárosi törvény revíziója, Gróf Teleki Géza belügyminiszter, elődjének egy leiratára hivatkozva, ma leiratilag fölszólíta a fővárost, hogy a fővá­rosi adminisztráczió reformja ügyében készítendő törvényjavaslathoz az anyagul szolgáló munkálat kidolgozását kezdje meg s nézeteit három hónap alatt tudassa, mert különben kénytelen lenne a törvényjavaslatot a fővár­o­s megkérdezése nélkül elkészíttetni. A tanács e leirat kö­vetkeztében mai üléséből azt javasolja a közgyűlés­nek, hogy 15 tagú bizottságot küldjön ki, mely az adminisztrác­ió kérdését megvitatván, javaslatait a tanács által nyújtandó tanácskozási anyag alapján a kellő időben mutassa be. Az ipartanoncz iskolák ügyében javaslattételre kiküldött albizottság, mely Pelsmann József el­nöklete alatt Csepreghy János, Jenney József és Vidéky János tagokból állt, munkálatát befe­jezvén, terjedelmes jelentésében kimutatja, hogy az 1888/9. tanévben a főváros 16 tanoncziskolájának 119 osztályát összesen 7114 tanuló látogatta, kiket 172 tanító tanított. Sikerrel végzett 3802 tanuló, vagyis a tényleg iskolába jártaknak közel 62 száza­léka. A tanoncziskolák költsége 70.000 frt volt. Ja­vaslatok léteznek a tanonczok összeírására nézve, mert az iskolába járók száma sokkal mögötte marad az ipartanonczok valódi létszámának, továbbá a ké­­sőnjárás, a sok óramulasztás, a tanszerek hiánya, a tanonczoknak tisztátlan megjelenésére és egyéb ba­joknak miként való orvoslására nézve; felhívják a ha­tóság figyelmét arra is, hogy a tanonczok valláser­kölcsi nevelésével és oktatásával az illető hitfelekeze­­tek nem törődtek és tehát szükséges intézkedni az iránt is, miszerint a tanoncznak vallási ünnepeiken az isteni tisztelet látogatása lehetővé tétessék. Az uj köztemető-vasut. A mérnöki hivatal elké­szítette az uj köztemetőhöz tervezett gőzmozdonyú közúti vasút vonalába eső magánterületekről a kisa­játítási tervet. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: november 8. A kereskedelemügyi miniszter fogad d. u. 5 - 6 óráig. A fővárosi középítészeti bizottság ülése d. u. 5 órakor az új városházán. Hangverseny a Vigadóban. Fellépnek : Náday Katalin a bécsi opera volt tagja, Sárváry Irma zongora­művésznő és Bürger Zsigmond gordonkaművész. Nemzeti muzeum: régiségtár d. e 9— d. u. 1. A többi tárak megtekinthetők 50 kr beléptidij mellett. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 3—7.; egyetemi d. e. 10—12, d. u. 4—8.; m­u­z­e­u­­m­i d. e. 9 d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. Beléptidij 30 krajczár. — nov. 7. Személyi hírek. Milán király, ki tegnap este ér­kezett Bécsbe, gróf Bray meghívására ma reggel hét órakor St.-Andrá­ra utazott vadászni. — Vámbéry Ármin a magánhivatalnokok körének helyiségében e hó 23-án, este nyolcz órakor felolvasást tart a Corvi­nákéról. — A IX. és X. kerületi választói ország­gyűlési képviselőjük, Tolnay Lajos tiszteletére jövő hétfőn, e hó 11-én társas vacsorát rendeznek a Ta­kács-téri fővárosi épület dísztermében.­­ A buda­pesti katholikus kör tegnap este Lévay Imre elnök névnapja alkalmából sikerült társas vacsorát ren­dezett. A fonográf Budapesten, Wangemannt, Edison képviselőjét, ki most tudvalevőleg Bécsben jár és ott Edison legújabb találmányát, a fonográfot be­mutatja. Puskás Tivadarnak a budapesti állami telefonhálózat igazgatójának —­ mint értesülünk —­ sikerült megnyernie, hogy Budapestre is el­jöjj­ö­n és a fővárosi telefon-előfizetőknek b­mutassa a fonográfot minden részletében. Wangemann szom­baton és vasárnapon fogja a fővárosban meg­tartani mutatványait. A helyet és időt szombaton reggel fogják közzétenni. Galimberti nunczius ma délután négy órakor Esztergomból visszautazott az osztrák fővárosba. Ez alkalommal nem jöhetett Budapestre, mert holnap Bécsben kell lennie az osztrák püspöki tanácskoz­­mány miatt. A nunczius tegnap is huzamos ideig értekezett Simorral. A nap nagy részét azonban Esz­tergom műkincseinek megtekintésére fordították.­­ A nunczius vasárnap Bécsben díszebédet ad az osz­trák püspöki kar tiszteletére. Strossmayer felebbezése. Tudvalevő,hogy Stross­­mayer roppant kiterjedésű erdőségeit, melyekben minden hatósági ellenőrzés nélkül űzte az irtást, zár­gondnokság alá helyezték. Mint most Eszékről sür­gönyzik, Strossmayer püspök a megyei hatóságnál felebbezéssel élt az elrendelt zárgondnok­ság ellen. Hartenau grófné. Esti lapunkban közöltük, hogy Frankfurtban hírek keringtek, melyek szerint Har­tenau gróf, vagyis Battenberg Sándor herczeg neje gyermekágyban meghalt. Mint most Gráczból sür­gönyzik, e hir alaptalan, mert a grófné a legjobb egészségnek örvend s csak deczember végén várja le­­betegedését. Zrínyi a szerb színpadon, Belgrádból írják : Az elmúlt héten tartották meg egész csendben a szerb nemzeti színház húsz éves jubileumát. A szín­házat Mihály fejedelem alapította, a­ki azonban nem érte meg befejezését, mert orgyilkos két előbb vetett véget életének. A fejedelem szenvedélyes szín­házlátogató volt, s mikor a zágrábi színtársulat éven­­ként lerándult Belgrádba, a fejedelem soha sem hiányzott az előadásokról. Jellemző az akkori szerb állapotokra, hogy nők alig jártak színházba s a fér­fiak is csak állig fölfegyverkezve mertek ott meg­jelenni. Kedvencz darabja volt a fejedelemnek Kör­ner Tivadar, német költő magyar tárgyú szomorú­­játéka, a »Zrínyi«, melyet a magyar színpadokon is nagy hatással játszottak. Ha meggondoljuk, hogy mily gyűlöletet tápláltak akkoriban a szerbek a tö­rökök ellen, könnyen elképzelhetjük azt a roppant hatást, melyet Zrínyinek a törökök ellen szórt haza­fias frázisai a szerb közönségre tettek. Zrínyit való­sággal nemzeti hős gyanánt ünnepelték. Valahány­­hányszor egy török megjelent a színpadon, a közön­ség gúnynyal és szitkokkal fogadta. Az a színész, ki Szolimánt játszotta, egy ízben majd az életével la­kott. Amint ugyanis Szolimán így kiált fel a da­rabban: »Keresztény kutyák!« a földszinti szék­sorokban dühösen kelt föl egy szerb néző, pisz­tolyt rántott ki övéből s czélba vette a színpadi Szolimánt. Szerencsére Mihály fejedelem páholyából ideje korán észrevette a veszedelmet, rá­kiáltott a dühöngőre, a­kit aztán környezői lecsillapí­tottak. Fölöttébb komikus volt, mikor aztán Szolimán, észrevette a veszélyt, melyben forgott, félelmében fog­­vaczogva szavalta tirádáit: »Én még nem remegtem soha.« Annyira ment a közönség lelkesedése Zrínyi iránt, hogy a rendező nem merte a darab befejezését úgy meghagyni, a hogy az eredetiben van: hogy t. i. Zrínyi vitézeivel elesik s a törökök a magyarok holt­testei felett berontanak a várba,­­ hanem Zrínyit életben hagyta, sőt győztesnek tüntette fel a törökök fölött. Leírhatatlan volt a szerb nézők lelkesültsége, mikor Zrínyi a keresztény zászlóval kezében, fehér lovon ülve végig léptetett a törökök holttestein. T­i­­zenkétszer kellett a zártabb­an után a függönyt felhúzni. Csak mikor a függöny tizenkettedszer legör­dült, hagyta el a közönség és Mihály fejedelem öröm­sugárzó arc­c­al a színházat. Simli Mariska és az egyetem. Az utóbbi időben sokat emlegetett Simli Mariska gimnáziumi magán­tanuló tudvalevőleg folyamodott az egyetem theoló­­giai és bölcsészeti karához, hogy engedtessék meg neki a beiratkozás az egyetemre. Az egyetemi tanács legutóbbi ülésében foglalkozott ez ügygyel s első­sor­ban azt határozta, hogy ez alkalommal nem bocsát­kozik ama nagy horderejű kérdés fejtegetésébe, hogy váljon hazánk kulturális és társadalmi viszonyai szük­ségessé, vagy tanácsossá teszik-e nőknek főiskolai ta­nulmányokra való bocsátását vagy nem ? Ez a kérdés ugyanis csak a tanulmányi rendszert reformáló elvi elhatározásban nyerhetne megoldást. Az egyetemi tanács e folyamodványnál támaszkodva a közoktatás­­ügyi miniszternek 1883-ban kelt ama rendeletére, mely szerint nők nem jogosíthatók főiskolai tanulmá­nyokra, elutasítja a kérelmet, annál inkább, mert annak megengedését jelen esetben még az az ok sem támogatja, melyet a nőknek az egyetemi tanulmányokra való bocsátása mellett rendszerint felhozni szoktak, hogy ugyanis bizonyos társadalmi álláshoz vagy keresetmódhoz csak a főiskolákon nyer­hető kvalifikáczió nyitja meg az utat. »Hoch !« Hexti Nabdár. Német-ünneplő, abczu­­gos, magyar nemzeti kalendáriom az 1890-iki pro­­czessziós esztendőre. Egyberugdalta s placzra eresz­tette nömös bugaczi és dombszögi Mokány Bérezi, a »Xixdájcs« honi asztaltársaság feő-protektora. Segí­tett benne Tarjagoss Illés meg az Magyar Géniusz. Ara­­­szinehagyó kék flóres nikszdájos értékben, 154 képpel. — Látnivaló, hogy a »Borsszem Jankó« pajkos naptáráról van szó, mely — mint minden évben — az idén is rendkívül mulatságos, bő tarta­lommal jelent meg. Az »Abczug az Abczug, éljen az Éljen« mottóval ellátott kalendárium egész tengerét hozza a sikerültnél sikerültebb életeknek s a hosz­­szabb lélegzetű dolgozatok is olyan kipróbált alakok­tól valók, mint Mokány Bérezi,­­aki »Párizsi rugacz­­kodások” czimmel a kiállításról ír­­ószó élményeket), Sapyaró Vendel, (ki egész sor népdalon kívül különö­sen az »Egy gondolat bánt engemet« paródiájával van kitűnően képviselve), továbbá a bobenhami Tolyás és gazdája, von Weöreöshegyi stb. Hogy az illusz­­trácziók a »Hoch« naptárban is kitűnőek, arról ke­reskedik a Jankó János neve. A naptár az Athenaeum kiadásában valóban fényes kiállításban jelent meg s ára 1 frt. Arczképleleplezés. Veszprémből írják la­punknak . Deák Ferencz és Széchenyi István gróf arczképeinek leleplezése alkalmából Veszprém megye elhatározta, hogy deczember hó 1-én diszközgyűlést tart. A díszközgyűlésen az ünnepi beszédet Köny­ves­s­y Ferencz orsz. képviselő fogja tartani. Agyonlőtte magát. Pozsonyból sürgönyzik la­punknak . Ma délután a város határában körülbelül harminc­öt éves férfi holttestére akadtak. Fején két lőtt seb tátongott. A holttestnél órát, gyűrűket, revol­vert és egy czédulát találtak e két szóval »Ottó Pál.« Az illető minden valószínűség szerint maga vetett véget életének s különböző nála talált éksze­rekből ítélve, Budapestre való. A vitás nyugdíj. Halas város képviselőtestü­lete Kovács Imre tanitó régóta húzódó nyugdíj­ügyét az országgyűlés képviselőháza elé vitte. Az ügy röviden a következő: 1870-ben a halasi feleke­zeti iskola községivé alakíttatott át s egy fentartásá­­nak terhét a község vállalta magára. Az iskolával együtt a ref. egyháztól több tanítót is vett át a köz­ség, s ezek közt volt Kovács Imre is, ki tizenkét évi községi szolgálat után saját kérelmére nyugdíjazta­tok. A minisztérium 100 frt évi nyugdijat állapított meg számára, melynek kifizetését azonban a községi iskolaszék megtagadta s Kovács Imre kérelmét, hogy a nyugdíj a község terhére állapíttassák meg, a megye közigazgatási bizottsága elutasította. A köz­oktatási miniszter ellenben egy újabb, 1887. márczius 22-ikén kelt rendeletében a községet, mint iskolafentartót kötelezte a 340 írtra fel­szaporodott nyugdíjösszeg kiszolgáltatására. A köz­ség a miniszter rendeletét sérelmesnek találta s felírt ellene, de a rendeletet a miniszter fentar­to­tt­a. Minthogy a város a miniszteri rendeletet a község és egyház közt fennálló szerződéssel egyrész­ről, másrészről pedig a tanítói nyugdíj­törvénynyel ellentétben állónak találja, jul. 4-ikén tartott rend­kívüli közgyűléséből kérvényileg a képviselőház elé terjesztette az ügyet, kérvén a képviselőházat, helyezze hatályon kívül a neheztelt miniszteri rendeleteket és mondja ki, hogy Kovács Imre nyugdíj­igénye az állam által, esetleg az országos tanítói nyugdíjalap pénztárból elégítendő ki, s ahhoz a város mint iskola­fen­tar­tó, hozzájárulni nem köteles. A párisi kiállítás bezárása. Említettük már, hogy a párisi kiállítást tegnap fél milliónyi ember jelenlétében bezárták. Most már — mint lapunknak sürgönyzik — serényen folyik a kiállítási tárgyak be­csomagolása. A rombolás könnyebb lévén ez alkotás­nál bizonyára rövid idő múlva pusztaság lesz ott, hol annyi kincs volt felhalmozva. Sok kiállítási szekrény már most is üres. A bezárás alkalmából Eiffel teg­nap estélyt adott a tornyon. A legutolsó ágyuseladást fonográfba vették és az illető viaszhengert elküldik Edisonnak. Az egyetemi daloskor mellett a napokban egye­temi zenekar is alakult, melynek 48 működő tagja van. A tagok közt vannak hegedűsök, gordonkások, bőgősök, fa és érezfúvók stb., úgyhogy teljes zenekart képeznek. A zenekar karnagya E­n­y­e­d­y Gyula, az egyetemi daloskar karnagya lett, hangversenymestere pedig V­i­d­é­k­y Ödön joghallgató. A zenekarnak az a czélja, hogy egyrészt a klasszikus zenét művelje, másrészt pedig az egyetem nyilvános ünnepélyeit közreműködésével emelje s esetleg hangversenyeket rendezzen az egyetemi közhasznú intézmények javára. A zenekar már megkezdte a tanulást s gyakorló he­lyiségül Gerlóczy alpolgármester a fővárosi felső iparrajziskola nagy tantermét engedte át. Letartóztatott szláv­ nyomtatványterjesztők. Po­zsonyból jelenti levelezőnk, hogy a miklóstelki kútnál elfogott szláv nyomtatvány­terjesztőkön kívül a kir. ügyészség a vizsgálatot kiterjesztette Winter Zsigmond nagyszombati és Skarnitzel János szakolczai nyomdászokra is,a­kik az elkobzott nyomtat­ványokat készítették, de a köteles­ példányt azokból az ügyészséghez elmulasztották annak idején beküldeni. Meggyilkolta az apósát. A torontálmegyei Ozora községből írják: A 78 éves Petrov Istvánt könnyelmű embernek ismerte az egész község. Vejénél Marán Fü­löpnél lakott, aki gyűlölte a­­ tékozló embert s a napokban szemére lobbantotta: »Én nem veszem meg magának a sírhelyet.« Az öreg erre haragra lobbant s befogatott, hogy elmegy a szomszéd faluba másik vejéhez. El is ment, de Marán lovára vetette magát s apósa után vágtatott. Az országúton elérte és agyon­ütötte. A gyilkost a saját felesége jelen­tette fel. Vízvezeték Sopronban, Sopronból táviratozza tudósítónk. A városi képviselőtestület ma tartott ülé­sén elhatározta, hogy a vízvezeték berendezésére kiirt pályázatra beérkezett ajánlatok közül Smidt Albert és Speidl brünni vállalkozó-c­égét fogadja el. E szerint a vízma 276.000 forintba fog kerülni. Leégett vasúti állomás. Nagy tűz pusztított tegnapelőtt az arad-csanádi vasutak pankotai állomásán. A tűz valószínűleg gondatlanság követ­keztében éjjeli tizenegy órakor ütött ki a pankotai vasúti állomás közelében, s a nagy szél következté­ben csakhamar átterjedt magára a vasúti állomásra, s annak összes épületeit, raktárait lángba borította. Az állomási épület, a raktárak s az indóház fa-eresze porrá égett. Az állomási személyzet s a szomszéd községek lakossága és tűzoltósága a legnagyobb erő­­megfeszítéssel dolgoztak a tűz eloltásán, a­mi azon­ban nem sikerült. Csak egyes leltári tárgyakat ment­hetett ki az állomási személyzet. Az épületek bizto­sítva voltak. A kár meghaladja a tízezer forintot. Peters expedicziójának lemészárlásáról már ad­tunk hírt. Peters 1856-ban született az Elba melletti Neuhausban, hol atyja lelkész volt. Történelmi, nem­zetgazdasági és bölcsészeti tanulmányokat végzett, s 1878-ban egy történelmi műért aranyérmet nyert a berlini bölcsészeti fakultástól. Londonban való hosz­­szabb tartózkodás után Peters »Világ-akarat és akar­at-világ« cz. bölcsészeti könyvet irt schoppen­­haueri szellemben. Csakhamar azután a gyarmat-po­litikával kezdett foglalkozni s 1884-ben keleti Afri­kába utazott, hol a törzsek főnökeivel az első szerző­déseket kötötte, melyek a kelet-afrikai társaság ala­pítására s a német védnökségre vezettek. Peters nyugtalan vérmérsékletű ember volt. Első expedi­­cziója hiányos anyagi eszközökkel ment végbe. Má­sodik expediczióját, minthogy nem állott összhangban a német politikával, sokan rosszalták. Most az összes német lapok magasztalólag emlékeznek meg Peters erélyes egyéniségéről. Nem maradnak hátra a német lapok mögött, mint egy londoni táviratunk jelenti, az angol lapok sem. Meleg hangon szólnak ezek is Pe­­tersről és sajnálatukat fejezik ki a tehetséges ember gyászos sorsa felett, mert bátor úttörőnek bizonyult a felettébb nehéz és veszedelmes vállalatnál. Bankó-hamisítók. Mint Lembergből sürgönyzik, a medeniczei csendőrség messze ágazó bankó-hamisitó bandának jött nyomára. A hamisítók vezetőit már letartóztatták. A világító baczillus, Giard franczia tudós leg­újabban azzal az elmélettel lépett föl, hogy a tenger világítását baczillus okozza. Eddig azt tar­totta a tudomány, hogy a tengervíz villámlása, mely tüneményt a tengerészek nagyon jól ismernek, ázalag­­állatkáktól ered, a­melyek bizonyos körülmények közt a víz színére emelkednek. Giard szerint ezek az áza­­lagok csak hordozói a világitó baczillusoknak s ezek a tünemény valódi okozói. Fölfedezésére úgy jutott, hogy a tengerparton sétálván, egy világitó csigát ta­lált, melynek megvizsgálásánál azt látta, hogy felülete csupa baktériummal van borítva s ezek hintenek vi­lágosságot. Kísérleteivel bebizonyította, hogy e vilá­gitó állapotot, mely tehát beteges tünet, át lehet ol­tani más puhányok testébe. Ily után két nap alatt háromszáz csiga­félét tett világítóvá. Nyolcz nap múl­va azonban ezek az állatok megszűnnek élni. Giard a rothadt halak ismert villódzását is a világító baczil­lusoknak tulajdonítja, sőt azt is állítja, hogy az em­beri holttesteket szintén világítókká lehet tenni ily módon. Montecarlo legújabb áldozata egy Pr­emo da Lajos nevű, harmincz éves osztrák, ki veszteségei kö­­vetkeztében öngyilkossá lett. Helyi hírek. A képzőművészeti tanács hivatali helyiségeit az országos magyar képzőművészeti társulat épületébe (Andrássy­ út 69. sz.) helyezte át. Az éhező iskolásgyerm­ekek száma ez idén Buda­pesten 1990-re emelkedett. A gyermekbarát-egylet ma délután tartott választmányi ülésén, miután ezt bejelentették, a fölött tanácskoztak, hogy miután az egylet rendelkezésére álló 9000 írtból valamennyi éhező gyereket ebéddel ellátni nem lehet, több gyer­meket lássanak-e el rövid ideig, vagy pedig kevesebb gyermeket hosszú ideig eledellel. Az előbbi felfogás mellett Tenczer Pál, az utóbbi álláspont mellett Ti­sza Kálmánná emelt szót s a gyűlés Tiszáné javasla­tát fogadta el. E szerint 1580 gyermek fog ellátás­ban részesülni. Tenczer Pál kötelezte magát arra, hogy ez éven még 500 frtot gyűjt az éhező gyermekek javára. Eltűnt ékszer. A »Budapester- Tagblatt« nyo­mán közöltük a hírt, hogy Laky Adolf ékszerüzleté­ből egy pár 4000 frt értékű fülbevaló eltűnt. E bbr, mint az ékszerész velünk közli, teljesen alaptalan. Öngyilkosság. Pintér Pál 24 éves szíjgyártó ma délután a Kisfaludy­ utcza 3-ik számú házban levő lakásán forgópisztolyból szívén lőtte magát. Még élve szállították be az üllői­ úti klinikára, a­hol az éjjel kiszenvedett. Szerelmi bánat kergette e halálba. Halálozások. Feldmann G. Károly a salgótarjáni kőszénbánya részvénytársulat elnöke és vezérigazga­tója ma, mint esti lapunkban már jelentettük is, hosszas szenvedés után élete 63-ik évében meghalt. Feldmann 1867-ben vette kezébe a salgótarjáni kő­szénbánya részvénytársulat ügyeit s a csőd előtt ál­lott társulatot, melynek jövőjében már alig bízott va­laki. Szorgalommal s önfeláldozó tevékenységgel nemcsak megszilárdította, hanem a hazai iparvállala­tok között tekintélyes helyre emelte. Az elhunytat számos tisztelőjén kívül három gyermeke siratja. Színház és művészet. Pálmai Ilka, ki holnap pénteken búcsúzik el a népszínház közönségétől a »Kertészleány« czímszere­­pében, két ízben volt az intézet tagja. 1878. február 15-én lépett föl először a »Sárga csikó«-ban s ugyan­ez év szeptember 30-án vett búcsút a »bornevillei harangok« Szerpolettejében. Aztán Kolozsvárra ment, a­honnan 1881. november 10-én Evva Lajos szerződ­tette a népszinházhoz. Az intézetnek összesen 8 évig és kilenczedfél hónapig volt tagja. Ez idő alatt össze­sen 82 darabban és 1025 estén játszott. Legnagyobb sikereit a következő darabokban aratta: »Magdolna«, »Nap és Hold«, »Orpheus a pokolban«, »Szép He­lena«, »A kertészleány«, »Rip van Winkle«, »Gerol­­steini nagyherczegné«, »A bornevillei harangok«, »A mikádó«, »Párisi élet«, »Szélháziak«, »Nebánts­­virág« és »Csókon szerzett vőlegény«. A holnapi elő­adáson úgy a közönség, mint pályatársai ováczióban fogják részesíteni. Az előadás után a Petanovics-féle vendéglőben banker lesz. Új népszínművet adott elő Völgyi József szin társulata Czegléden e hó­d-ikén. A darab czime »Biró uram leánya« szerzője Petrovics László czeglédi lapszerkesztő. A színmű jelentékeny sikert aratott, s a szerzőt többször kitapsolták. A műcsarnok téli kiállítására tegnap, a benyúj­tások utolsó napján még százharmincznyolez műtárgy érkezett. Tegnap adták be műveiket Eisenhut Fe­rencz, Feszty Árpád, Stettka Gyula, Basch Gyula, Benczúr Gyula, Tölgyessy Artur, Szász Gyula, Fa­ragó József, Laub Fülöp, Schickedanz Albert, Nagy Lázár, Szárics Imre, Ebner Lajos, Róna József, (»megszorult Faun« című szoborcsoportját): Kár­­páthy Rezső, Mesterházy Kálmán, Révai Adolf, Kosz­­kol Jenő, Tolnay Ákos, Szárnovszky Ferenc, Ábrá­nyi Lajos (egy arczképet), Ferenczy Károly, Telepy Károly, Gyöngyvirági Eugenia, Ermans Tivadar báró, Margitay Tihamér stb. Ságh József »Z­e­nelap«-jának legújabb szá­mában megtámadja Gyulai Pált, a »Budapesti Szemle« szerkesztőjét, mert munkatársának abból az alkalomból, hogy az a »Szemlé«-ben megjelent egyik Wagner-ellenes czikkre felelni kívánt, nem fogadta el a felvilágosító választ. A »Zenelap« így szól: »A­mely folyó­irat félrevezette a közönséget: ugyanott kell megjelennie a helyreigazításnak, hogy ugyanazok az olvasók legalább az »audiatur et altera pars« elvénél fogva részrehajlatlanul ítéljenek; de fájdalom a »Bu­dapesti Szemle« szerkesztője nem akart ily részre­hajlatlan lenni : a még meg sem irt czikk iránt úgy nyilatkozott, hogy annak helyet nem adhat, mert ő nem wagnerista s mert művészeti dolgokban határo­zott pártállást foglal el, melyből semminő érvekkel nem hagyja magát kimozdítani.« A »Zenelap« továb­bá foglalkozik a »Nemzeti zenede« jubileumával s el­itéli azt a szűkkeblűséget, melyet e nevezetes ünne­pély rendezésénél tanúsítanak. Van továbbá a zongo­rák egyik újításáról szó a lapban és a külföldi meg a kritikai szemle c­ikkei is igen érdekesek. Tudomány, irodalom. A történelmi társulat T­h­a­­­y Kálmán elnök­lete alatt ma délután ülést tartott, melyen Pettkó Béla bemutatta Kvacsala János »Egy álpróféta a XVII. századból« czimű­ munkáját. Drávik Miklós­ról, a Pozsonyban 1681-ben kivégzett álprófétáról be­szél. A felolvasás után Thaly Kálmán elnök jelen­tette, hogy szept. 28-án személyesen nyújtotta át Mu­nir pasának, a török közoktatásügyi miniszternek a dísztagsági oklevelet Konstantinápolyban. A minisz­ter nagy megtiszteltetésnek vette a tiszteleti tagságot s érdeklődéssel tudakozódott a társaság viszonyai iránt. Szilágyi Sándor titkár a folyó ügyekről tett jelentést. Heves megye közönsége kéri a választmány­t, hogy bírálja meg a társulat Szederkényi Nándornak »Hevesmegye monográfiája« czimű munkáját s adjon róla véleményt. A társulat dr. A­c­s­á­d­y Ignáczot, Nagy Gyulát és M­a­j­l­á­t­h Bélát kérte fel a munka megbirálására. Nagy Gyula v. tag a Tömösy-család levéltárában tett kutatásairól számolt be. Dr. Szá­de­c­z­k­y Lajos jelentést tett két beküldött okmány­ról. A pénztári jelentés tudomásul vétele után az ülés véget ért. A Petőfi-tár­saság e hó 10-én, vasárnap délelőtt tíz órakor a m. tud. akadémia első emeleti ter­mében ülést, tart. Tárgyak: 1. A középkori mysté­­riumokról. (Értekezés.) Írta és felolvassa Bodnár Zsigmond r. tag. 2. Tűz. (Költemény.) Szomory Dezső vendégtől. Mea Culpa. (Költemény.) D­e­n­g­i Jánostól. Vallomás és Találkozón. (Költemény.) Ko­roda Pál vendégtől. Bemutatja: Ábrányi Emil r. tag. 3. Roboz Ágnes (ballada.) Irta és felolvassa Kiss József r. tag. 4. A Hun-utódok czimü törté­neti tragédia harmadik felvonása. Irta és felolvassa V­á­r­a­d­i Antal r. tag. 5. Folyó ügyek. Az idei Koczán-pályázat tudvalevőleg oly szín­műre volt kitűzve, melynek tárgya a honfoglalás s ál­talában a vezérek korából van merítve. A kitűzött határidőig az akadémiához összesen 14 pályamű ér­kezett a következő czímekkel: Honfoglalók, Szoárd, Und, Haza és szerelem, Maróth, Koppány, István ve­zér, Zoárd, Árpád fia, Zsolt szerelme, Levente, A kozár leány, Árpád vagy a bűnkeresők, Géza. Az aka­démia első osztálya által kiküldött bíráló bizottság tegnap tartott ülésében döntött a pályázat sorsa fö­lött. Tagjai voltak a bíráló bizottságnak Bérczik Árpád, C­s­i­k­y Gergely és P­á­l­f­f­y Albert. A bi­zottság nevében a jelentést a pályázat eredményéről Berczik Árpád fogja felolvasni az akadémia e hó 25-iki összes ülésén. A 100 arany jutalmat a viszony­lag legjobb műnek mindig kiadják s igy a hirdetett pályázat nem lehet meddő. A »Történelmi Életrajzok« idei negyedik füze­tét technikai akadályok miatt, mert a Konstantiná­polyból várt képek nem érkeztek meg a kellő időben, csak a jövő héten fogják szétküldeni. Az ötödik füzet deczember hó elején kerül ki a sajtó alól s tartal­mazni fogja Majláth Istvánnak, az erdélyi híres vaj­dának és a Majláth-család kiváló őrének életrajzát Majláth Béla tollából. A füzetben az érdekes életraj­zon kivü­l megtalálhatjuk még Thököli életrajzának végét s Thököli és Zrínyi Ilonának olajfestményü arczképeiről szinnyomatot. Az arczképek eredetijeit Angliában őrzik s azokat gróf A­p­p­o­n­y­i Sándor fedezte fel. A heraldikai és genealógiai társaság e hó 9-én (szombaton) d. u. 5 órakor az akadémia Kisfaludy­­termében évi nagygyűlést tart, a következő napirend­del : 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. A Hunt-Pázmán-nemzetség, dr. Komáromy András vál. tagtól. 4. Pénztári kimutatás. 5. Esetleges indít­ványok. Törvényszéki csarnok. Bepanaszolt párbajsegéd. Török Árpád világosi közjegyző, Namcsányi végrehajtó nevében elégtétel­­adásra szólította föl Kelecsényi ügyvédet. Ez azon­ban kijelentette, hogy a végrehajtóval nem verekszik, Töröknek pedig szemrehányást tett a­miatt, hogy mintegy kenyér­ker­esés képen űzi a ki­hívásokat. Török Árpád erre azt felelte az ügy­védnek, hogy tekintse magát arczülütöttnek. Az

Next