Pesti Napló, 1890. július (41. évfolyam, 179-209. szám)

1890-07-01 / 179. szám

eltérnek, s illert a megy­ék az alkotmányrend köz­jogi helyzetében a városokétól eltérő és nagyobb politikai erő kifejtésére vannak hivatva, én azon meggyőződésben vagyok, hogy a vármegyéket külön álló közjogi feladatukban minden átalakító befolyásá­tól meg kell őrizni és meg kell menteni, a­mit egye­­dül lehet tenni az által, ha a megye politikai és tár­­sadalmi szellemét kifejező és megőrizni hivatott tiszti kart oly városban helyezi el és tartja meg, a­mely város a megyéhez tartozandóságánál fogva vele együtt érezni és a közös feladatok megoldására azt minden módon gyámolitani tudja. Nagy-Károly 15.000 lélekszámmal biró és va­gyonos polgárokból álló város, a mely vendégszere­tete és olcsósága által úgy a benne élők, mint a vár­megye összes lakosai részéről vonzalommal talál­kozik. Rendelkezik azonfelül mindazon kultúrin­tézményekkel, a­melyek a benne lakók intel­lektuális igényeit teljesen kielégíthetik, s mert fejlődéséhez az egyes polgárok anyagi ereje megvan, teljesen képes a vármegye kormányzati kívánalmai­nak minden tekintetben megfelelni. A megye érdekeinek és a kormányzat kívánal­mainak leghűbb kifejezője a központi tiszti kar, a­mely a mostani szavazás alkalmával is egyhangúlag Nagy­ Károly mellett foglalt állást, s a­mely élőszó­val is kifejezte meggyőződését, hogy a Szatmárra át­tétel az önkormányzat és a megye külön természetű törekvései teljes feláldozására fog vezetni. Szatmár nem elég nagy és fejlődött város arra, hogy benne a megyei kormányzat önc­élú irányzatai­ban érintetlenül hagyatnék, de igen­is elég csekély arra, hogy területi és társadalmi befolyásával a vár­megye önjogú működését saját érdekei javára teljesen kiaknázni szükségesnek találja. Míg a nagy­károlyi lakás és élelmi viszonyok olcsósága mellett a benne élő megyei tisztikar csekély fizetéséből ottan könnyen meg tud élni, addig a szat­mári óriási drágaság mellett nemcsak maga és csa­ládja, de az általa képviselt hivatal méltósága is na­gyon szenvedne. Nagy Kölcseynket is nem a híres szatmári csiz­madia neveletlensége rendítette el e várostól, hanem az annak közéletében tapasztalt politikai és társa­dalmi szellem, a­melytől a vármegyét, ennek külön irányú missziója végett az által, hogy a székháznak Nagy­ Károly­ban építését indítványozta és hatásos érveivel keresztül is vitte, megmenteni törekedett. Nem kívánok a demokratikus elvekkel ellen­kezésbe jutni, de el kell ismerni azt is, hogy az önálló törvényhatósági városok fejlődését ve­zérlő kereskedelmi szellem világpolgárosító befo­lyása ellenében a nemzeti és lovagias érze­lem fentartása végett a megyei életben még meglehetősen megőrzött gentry-szellemre mint állam­­fentartó s a magasabb erkölcsi érzéket képviselő té­nyezőre mindig nagy szükség van ; s hogy a megyei életet átható ezen szellem csak azon helyzetben őriz­hető meg és fejleszthető saját hivatása irányában, a­hol reá túlnyomó idegen elem és annak eltérő termé­szetű érdekei és törekvései átalakítólag nem hathat­nak, miért is én alkotmányrendi tekintetben a vár­megyék ezen irányú misszióját megőrzendőnek tar­tom s azért Szatmár vármegye helyzetében a székhely csakis Nagy-Károlyt illeti meg. Az államkormányzat érdekéből is leginkább­­roly van hivatva megyénk székhelyéül szól­­.A vármegye alkatelemét képező legnagyobb sabb polgárokból álló város lóol,benne a „j” biró­sági tagjok csaknem egy hatod része lakik, kik a kormányzat ellenőrzésébe és támogatásába bele nevelt szellem folytán, a partikuláris érdekek közügy el­leni harczában a kormányzatot legjobban meg tudják vé­deni s ez által a közigazgatás stabilitását biztosítani; pedig csak­is ezen biztosított hatalom ereje adja meg az államkormányzatnak és helyi közigazgatásnak a szükséges imponáló hatályosságot. Szatmár városában az ott lakó 15 bizottsági taggal akadálytalanul kormányozni nem is lehet, mert a mindennapi tapasztalásból tudhatjuk, hogy az önkormányzat köréhez tartozó bizottsági működés ily csekély szám mellett teljes lehetetlenség és valamint ez nem képes a központi hatalmat a vidék különböző érdekeinek ellentétes nyomásaitól megvédeni, úgy másrészről igen sok alkalmat nyerhet arra, hogy a m­­egy­ei érdeket a sokkal közvetlenebbül élvezett kü­lön érdekű város önző czéljainak alárendelje és kiszol­gáltassa. Egyébiránt ezen székhely mozgalomnak törté­neti múltja és közszükségleti jogosultsága nincs, mert az alispáni változás előtt e törekvésekről soha szó nem volt s a legszebb békében éltünk; tehát a megye időszaki hangulatának, melyet csakis a nagy­károlyi párt részéről elfogadni nem akart alispáni hatalom mesterséges ereje és családi kötelékeinek erkölcsi kényszere s Szatmár város tetemes pénzáldozata mes­terségesen teremtett elő, ily magasabb politikai kér­dést oda dobni nem szabad, mert nagyon könnyen megtörténhetnék, hogy az államkormányzat érdekeit megvédeni tudó új főispán mellett a nagy-károlyi párt 1874-diki többségét ismét helyre tudná hozni. De Nagy-Károly városának szerzett jogait s a hozzá fűződő anyagi érdekeket sem lehet oly könnyen feláldozni, mivel ennek fejlődési erejét és képességét egyedül százados vármegyei központisága képezi, s a mely nélkül vagyoni és erkölcsi fejlődésé­ben megfojtva, polgárainak vagyon értéke pedig fe­lére devalválva lenne. Ha Szatmár városa illedelmesen távol tartja magát e mozgalomtól úgy, mint Nagy-Károly 1876-ik évben békésen elnézte, hogy törvényszékét a szat­máriba beolvasztották, alispánunk e szerencsétlen kortesfogás kelepczéjébe be nem jut, megvan me­gyénkben a béke, s egy idegen hatóság általi meg­­gyaláztatásunk szégyenétől megszabadulunk. A­mi a kérdés pénzügyi oldalát illeti, miután Szatmár városának érvényesen kötelező ajánlata előttünk nincs, miután a nagykárolyi törvény­szék Szatmárra áthelyezése alkalmával tett pa­lota építési ajánlatait s a megye által kérel­mükre elfogadott közművelődési adónak általuk szin­tjén megígért elfogadását láttuk, hogy teljesíteni soha nem készek, s ebből meggyőződtünk, hogy a szatmári ajánlatokra építeni nem lehet, de Szatmárnak eladó­sodott volta és 80 százalék községi adója mellett nem lehet olyan könnyelmű kormány, mely ennek törzs­vagyona feláldozását megengedje, tekintve, hogy az áthelyezés úgy az épület felállítása, mint a hivatal és hivatalnokok átköltöztetése által Százezreket meg­haladó költségbe kerül, amennyiben az áthelyezési határozat csak is a vármegye minden megterhelése nélkül fogadtatott el, a mai helyzet után arról kell meggyőződnünk, hogy a Szatmár vidéki gentry ezen kortesfogást a tisztújítási mozgalmaknál csupán ha­talmának érvényre juttatására s a nagy­károlyiak elleni tüntetésre használta fel, s habár ezen ellen­érdekű idegen segélynek igénybevétele le is alázó, de a­mint a kérdés a homályból kibontakozik, azon meg­győződésre kell jutnunk, hogy úgy a szatmári párt, mint Szatmár városa egymást alaposan felültették, s a tüzeskedés az anyagi rész megoldatlansága miatt illúzió marad. Némettóthi Szabó Antal: Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓD. Hu Július elsején a félév lejártával új elő­fizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési árak­­ (A reggeli és esti kiadásra.) Félévre ........................................ 9 frt —­kr. Évnegyedre................................... 4 frt 50 kr. Egy hónapra .............................. 1 frt 50 kr. SÍT" Az előfizetések Budapestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalába (Ferencziek­ tere, Athe­­naeum-épület), legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. WBF" Ha az esti kiadás postai kü­­lönküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kv, évnegyedenkint 1 frt felülfizetendő. A ,,Pesti Napló“ szerk. és kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, július 1. A pénzügyminiszter fogad d. u. 2 órakor. A fővárosi egylet ülése délután 5 órakor a régi városházán. A v­ö­r­ö­s­ k­ereszt egylet uj betegápolónői tanfolyamának megnyitása. Gyászistentisztelet V. Ferdinánd lelki üdvéért a budavári helyőrségi templomban. Az ácsok békéltető bizottságának értekezlete d. e. 10 órakor a Nagymező-utcza ipartestületi helyiségben. Nemzeti múzeum, ásványtár d. e.­9— d. u­­. A többi tájak megtekinthetők 50 kr belépti dij mellett. Margitszigeti gyógyfürdő Naponkint nép- és katonazene. Hajóközlekedés fél óránkint, hajó belépti dijjal együtt hétköznap 20 kr, vasárnap és ünnep­nap 34 kr, gyermekek 10 kv egyaránt oda és vissza. Utolsó hajó a szigetről Budapestre fél 11 órakor. Állatkert nyitva egész nap. Belépti díj 30 krajczár. Új elbeszélést és új regényt kezdünk meg a második félévvel. Az elbeszélésnek »Lívia« a czíme­t Horváth Janka írta. Tárgyban és mesében egyszerű történet ez, melynek azonban a kidolgozás keresetlen bája, az előadás meleg hangja megkapó erőt kölcsönöz. Inkább lélektani rajz az egész, egy büszke főrangú nő szerelmének rajza, melynek min­den vonása a női szív oly belső ismeretére vall, a­mi­nőt csak élesen megfigyelő nőiróknál találunk fel. Másne­v ' ö­k­ökkel hat D­e­l p­i­t Albert regénye, »H é*£t * titán«, melynek közlését szintén azuj félévi ik meg. Delpit Albert neve eléggé ke­zeskedik a regény érdekes voltáért. Az érdekkeltés művé­szetének titkait még a franczia irók közt is ke­vesen bírják annyira, mint új regényünk szerzője, ki e mellett nem téveszti szem elől a magasabb költői czélt sem. Éppen ez emelte őt úgy a franczia, mint a külföldi olvasóközönség kedvenczei közé. — június 30. Személyi hírek. Gróf Falkenhayn osztrák föld­­mivelésügyi miniszter Karlsbadban aggasztóan meg­betegedett. — Dr. Berzeviczy Albert államtitkár, Berzeviczéről visszaérkezett a fővárosba s átvette hi­vatalának vezetését. — Bartay Ede, a nemzeti zenede igazgatója, ma Tapolczára utazott, hol öt hétig fog tartózkodni. Királynénk úti tervei. Nemsokára Mária Va­léria főherczegnő esküvője után királynénk hosszabb tengeri útra megy, mely több hónapot fog igénybe venni. Valószínűleg Amsterdamban száll hajóra s legelőbb Gibraltárba megy. Udvari körökben úgy beszélik, hogy Gibraltár után a királyné egyéb fontos tengeri kikötőt is meg fog tekinteni s így egy régi kedvencz tervét megvalósítva, úgyszólván világ körüli utat fogna tenni. Klementina herczegnő a karthauziaknál. Kle­mentina herczegnő, Ferdinánd bolgár fejedelem anyja — mint Párisból írják — a minap látogatást tett a grenoblei karthauziak kolostorában. A herczegnő társaságában voltak a bolgár fejedelem öcscse s a herczegnő két unokája. Előtte való este távirat érke­zett a pápától a rend főnökéhez, a­mely tudatta, hogy a pápa engedélyt ad a kolostor megtekintés­é■re. A rend főnöke és a koadjutor kalauzolták a herczegi családot, mely több órai ottani tartózkodás után Aix-les-Bainsbe utazott. A mellőzött »és«. A komáromi várparancsnok­ság még mindig nem tud megválni a múlt hagyomá­nyaitól. A parancsnok kapuja fölött ugyanis, mint la­punknak írják, művészi kivitelű tábla függ e fölirat­tal: »K. k. Festungs-Kommando.» Minden­esetre jellemző, hogy Magyarország egyik legnagyobb erődjének parancsnoka így ignorálja­­a törvénybe ik­tatott »és«t. Jubileum. A nemzeti múzeum ma tartott igaz­gatósági ülése ünnepélyes tüntetéssé vált. A múzeum igazgatója, Pulszky Ferencz az ülés megnyitása után meleg szavakkal emlékezett meg arról az örvendetes eseményről, hogy Frivaldszky János, a termé­szet osztály igazgató őre ma töltötte be tudományos és hivatalos működésének negyvenedik évét s a mu­zeum tisztikara nevében szerencsekivánatait fejezte ki. Erre S­z­a­l­a­y Imre miniszteri tanácsos gróf C­s­á­k­y Albin üdvözlő leiratát olvasta fel s a maga részéről is kifejezte szerencsekivánatait, mire a je­lenlevők lelkesen megéljenezték az ünnepeltet. Pulszky Ferencz inditányára az örvendetes esemény emlékét jegyzőkönyvileg örökítették meg. Kisiklott vonat. New­ Yorkból hürgönyzik, hogy Nevada közelében egy vonat kisiklott s az utasokkal teli kocsik a töltésről lezuhantak. Több utas meghalt, 27-en súlyosan sérültek. A bolgár fejedelem Karlsbadban. Mint Karls­bad­b­ó­l táviratilag jelentik, Ferdinand bolgár feje­delem tegnap este érkezett oda. Megérkezésének ha­mar hire futott a fürdő­­közönség közt. Az indóház­­ban két bolgár fürdő vendég várta a fejedelmet, hogy üdvözöljék, de ez elkerülte az udvari várótermet s a teherfeladási helyiségen keresztül kíséretével együtt sietve elhagyta az indóházat. A fejedelem a »Hotel National «-ban vett szállást, ahol tizenkét szobát tar­tottak számára készen. A jelenté­ivben a fejedelem ezt adta be: »Son altesse royal monseigneur le comte de Murány.« Kíséretében Sztojanov őrnagy, dr­ Kálovicz és Fleischmann udvari tanácsos vannak. Ma reggel a fejedelem sétautat tett a »Post­­hof«-hoz, a­hol megreggelizett, prémes öltözetet vi­selt s a közönség azonnal fölismerte. Karlsbadban három vagy négy hétig fog maradni. A dán turisták Budapesten. A dán turisták hol­napután, szerdán, este fél tíz órakor érkeznek Buda­pestre. Az indóházban a Kárpátegylet budapesti osztálya s több más egylet ünnepélyes fogadtatásban részesíti őket. A »Budapesti látogatók lapj­a« (Gazette des Etrangers), melyet Szalai Mihály és Kahn József szerkesztenek, ez alkalomból külön ki­adásban jelent meg. A lap élén a dán vendégekhez intézett üdvözlő czikket találunk, ezenkívül a nyári Budapestet, a fővárosi festőműtermeket, nyilvános képtárakat s a többi látnivalókat ismertetik a lap további közleményei, párhuzamos magyar, német és franczia szövegben és sikerült illusztrác­iók kíséreté­­ben. Ezt a lapot, melyet a közforgalmi bizottság má­jus hó 31-én Kamermayer Károly polgármester el­nöklete alatt tartott ülésén ismételve a nagy­kö­zönség figyelmébe ajánlt, a budapesti út­mutatóval együtt szét fogják osztani az idegen ven­dégek közt. A társaság megérkezése után a »Nemzeti szállodába« megy, a­hol a dán vendégek itt tartózko­dásuk alatt lakni fognak. Magyar lövészek Berlinben. A magyar lövészek tudvalevőleg csütörtökön, július 3-án délután fél 3 órakor indulnak Szávoszt Alfonz főlövészmester vezetése alatt a magyar államvasutak futárvonatával Bécsbe. Az elutazást megelőzőleg július 2-án este a budai lövöldében ismerkedési estély lesz. Szegény gyermekek szünideje. Sok szegény fő­városi gyermek sóvárogva számlálja a napokat, me­lyek július 2-ikától és 3-ikától elválasztják őket. E két napon indulnak el Budapestről a szünidei gyer­mektelep egylet által kitelepítésre fölvett gyermekek a kijelölt szünidei telepekre, a­hol a főváros poros légköre és sikkasztó forrósága helyett üde szellő, zöld virány és árnyas lomb várja őket. Ma jöttek össze a fölvett fiúk a Váczi-körút 58. sz. alatt levő iskolában megmérlegelés végett, holnap a leányokon a sor. A trencséni 40 fiúból álló telep július 2-án d. e. 9 órakor indul az osztr.-magyar államvaspálya váczi­­körúti indóházától Trencsénbe. A nagymarosi 40 fiúból s a zebegényi 25 fiúból álló telep jul. 2-án d. u. 2 órakor indul a Petőfi-térről. A Miksa-aknára menő 40 fiú — Szélaknára menő 25 leány s Kör­­möczbányára menő 40 leányból álló telepek jul. hó 3 án reggel 7 órakor indulnak a magy. államvasút központi indóházától Selmecz, illetve Körme­cz vidékére, Renan Mickieviczről. A lengyelek hírneves köl­tője, Mickievicz tudvalevőleg hosszabb ideig tanár volt a párisi egyetemen. Párban halt meg s hamvai harminczöt évig pihentet- 1 -loziaorszag A galicziai tartomány éj e hamvak hazaszállitá­­­jsaLiatArzvc.' ,?1 « * +l1,.rvmánygyülés küldöttsége je­lenlétében múlt szó­nton helyezték át nagy ünne­pélyességgel a koporsót egy’ érczkoporsóba, melyben Mickiewicz földi maradvá­nyait Párisból Krakóba vi­szik. Az áthelyezésnél a párisi egyetem képviseleté­ben Renan Ernő tartott be­szédet, melyben Mickiewicz jelentőségét vázolta. »Egyetemünk, — igaz szólt — hivatva van ku­tatni a természetet és a népek szabad szellemét nyelv­ben és irodalomban művelőn­ő, szellemek közös ha­zája az, a hol találkoznak. Testit nem a mienk. Vi­gyétek el tehát e földi maradványokat, melyekbe a lángész lehelt életet. Mickievicz Ádám nem hagy el bennünket egészen. Nálunk marad emléke és szel­leme. Intézetünk régi falai meg fogják őrizni szavá­nak távoli visszhangját. Ama hősi idők néhány élő tanúja elmondhatja még nekünk, mily lelkesedést birtak kelteni, mennyi varázszsal és hatalommal bő­velkedtek szavai. Abban a dicső háromságban, mely feledketlen előttünk, két más drága névvel, Michelet és Quinet-vel együtt említjük az ő nevét, mely szim­bólumként áll előttünk régi dicsőségünk és örömünk elválhatlan részeként. Az önök hírneves honfitársa, uraim, rendelkezett azzal a mesteri tulajdonságok­kal, melyek segélyével uralkodni lehet a kor fölött. Maga a megtestesült őszinteség, önzetlen lelke­sedés és emberszeretet volt, melyek benne meg­teremtették azt a lelki állapotot, midőn az em­ber nem azt teszi, nem azt mondja, nem azt írja, a­mit akar, hanem azt teszi, azt mondja és azt írja, a­mit az a géniusz önt lelkébe, mely az emberen kívül léte­zik. Ez a géniusz majd mindig a kor, ez az örök be­teg, ki azt akarja, hogy enyhítsük sebei fájdalmát, hogy enyhítsük lázát komoly szavak által. De ez a géniusz még inkább a faj, az ősök benső hangja s a vér. Mickiewiczben megvolt az inspirácziónak e két nagy forrása. Sand asszony, mint igazi nővér, első szavából megismerte az ő zsenijét, mert érezte, hogy e szív velünk együtt szenvedett sebeinkben, hogy nem­zeti életünk rázkódásai szintén megremegtették azt. Századunk dicsősége az, hogy valósítani akarta a le­hetetlent,hogy meg akarta oldani, a­mi meg nem oldha­tó. Dicsőség neki! A tettre kész emberek, kik meg akar­nák valósítani e feladat óriás nagyságát,mind tehetetle­nekké lesznek, a fontolgatók csak ellenmondásokra fognak eljutni. A költő, ki nem kételkedik, a­ki min­den vereség után nagyobb hévvel és nagyobb erély­­lyel fog újra a munkához, sohasem jön zavarba. Ilyen volt Mickiewicz. Lelkében a végtelen feltáma­dásnak örök forrását rejtegette. A legkegyetlenebb aggodalmakat ismerte, de soha a kétségbeesést, ren­­díthetlen hite a jövőben abból a mély ösztönből táp­lálkozott, abból a valamiből, a­mi bennünk van, a­mi hangosabban szól, mint a szomorú valóság, értem a múltnak szellemét s e közösséget azzal, a­mi nem hal meg. Belelátott a múltba és a jövő látnoka volt. Hitt fajában, de hitt főleg az isteni szellemben, mely éle­tet ad mindennek, a miben az élet lehellete létezik és a felhők tömegén át látta azt a fényes jövőt, mely­ben ez a szegény emberiség meg fog vigasztalód­ni szenvedéseiért. És a­mint a halhatatlanság hitének igazi tényezői a mártírok, az ő reve­­láló képzelete, melyet szivének dobbanásai be­vitettek, meggyőzte őt arról, hogy az emberiség nem hasztalanul munkálkodott annyit s nem haszta­lanul szenvedtek az áldozatok. Midőn önök elviszik innen testét, hogy elhelyezzék a krakói királyi sír­boltba, hol Koscziusko és Poniatowszki mellett fog nyugodni, kik a halottak ama nemes gyülekeztében az egyedüli nem királyok, az idealizmus nagy leczké­­jét adják a világnak. Önök ezzel azt hirdetik, hogy a nemzet szellemmel bíró lény, hogy van lelke, melyet nem lehet meghódítani oly eszközökkel, melyek a te­tőt igázzák le. Menj, drága halott, s élvezd a megélt mnért dicsőséget; térj vissza a népek hódolata kö­­pötte abba a hazába, melyet annyira sze­nttél. Azi nagyravágyásunk csak egyre szorítkozik: hogy­' mondjuk itt e sir fölött: te egyike voltál a műk­nek, hogy a jövő Lengyelországában tudják, ha a megpróbáltatások napjaiban volt egy szabik Francziaország, mely szívesen látott, mely taps ne­­ked, mely téged szeretett. Német politikai szalon Pétervárott. PáriiaP°k jelentik, hogy a napokban érdekes könyv fog könyv­­piaczon megjelenni, amely leleplezéseket fog sujtani egy Pétervárott létező német, politikai jegű­szab­ionról. Nagy tűz Galicziában. Mint egy lejei'gitar* irat jelenti, Z b o r­o v mezővárosban ténP nagy tűz pusztított, mely száztizenöt h,a* ham­vasztott el. Három emberélet is álza^u^ ese^ a lángoknak. A La Manche-csatornai hajókatasóg áról a kö­vetkező újabb részleteket jelentik lapunnak Rotter­damból : A»Prins Frederik« kap^a^k) Vis­­mannak előadása szerint a katasz^ úgy történt, hogy június 25-ikén este a hajó a L-Manche csator­nába érve, éppen Falmouth elő­l akart elhaladni, mikor a Southamptonból kifutó »Ma r p e s s­a« an­gol gőzhajó a »Prins Frederik«gen hevesen jobb oldalába ütődött. Mivel köd nemolt a tengeren, az összeütközést csak úgy lehet ngmagyarázni, hogy a »Marpessa« oly sebességgel foyta el a kikötőt, a­milyen a tengerészeti törvények szerint csak a nyílt tengeren van megengedve. A­­3rins Frederika oly hatalmas léket kapott az összetűzés következtében, hogy a hajó azonnal sülyed kezdett s a­l­i­g ö­t percz alatt már volt látható. Wismau kapitány, valamint »Marpessa« személy­zete rögtön hozzáfogott a intéshez s sikerült is a megsérült hajónak mind a­z utasát megmenteni. A­­ legénység azonban nem volta­ szerencsés: egy ten­gerészhadnagy és hat teng­ész halálát lelte a hullá­mokban. Az elsülyedt hajó árukészleten kívül egy millió arany is volt,melyet a németalföldi kor­mány a batáviai főkormáyzónak küldött s melyet egy amsterdami társulat biztosítottak. A »Mar­pessa« kapitánya ellen a portsmouthi tengerészeti hatóságnál már megtett a följelentést. Egy őrült nő véredzése­ -A-2 udvarhelyi Szent­­egyházas községbel borzasztó eset­eire érkezik. Az ottani erdőőrnek, Oláh Istvánnak leánya, valószí­nűleg őrülési rohamban, négy gyermekét, két éves és öt éves leányát, 1/2 éves és 7 hetes figyermekét kegyetlenül meggokolta, azután önmagát megölte. Szörnyű tette elköltése előtt bort hozatott, melyből a gyermekek is lptak és azután lefektette őket. Mi­dőn szegények eludtak, sorra mind a négyet lemé­szárolta. A hufikon 70—80 sebhely látszott. Az iszonyú esetről a község népe csak két nappal később értesült. A kipsztult családot egy sírba temették el. 1. kalocsai lázongás. — Hivatalos jelentés. — Tah I­stván megyei tb. főjegyző és dr. Tóth Kálmán főügyész kiküldöttek most terjesztették be Földváry Mihály Pestmegye alispánjához hivatalos jelentésükt a Kalocsán e hó 22-ére kitűzött, de meg­hiúsult bittor­asztásnál előfordult lázongás ügyében megtartott vizsgálatnál A lcrum ívnyi jelentésből a következőket emeljük ki: A járási főszolgabíró a községi biróválasztást ez évi június 22-ik napjára a község házához tűzte ki. Komoly jelölt kettő volt, u. m.: Jagicza István szállásbeli telkesgazda s Bencze János községbeli föl­desgazda. Kismérvű korteskedések mindkét részről fordultak ugyan elő, de csak a választás előtti napo­kon : magánházakhoz bort küldöttek s azt elfogyasz­tották. Az azonban nem nyert beigazolást, hogy akár mely részről megvesztegetések fordultak volna elő. Hogy Solárszky Szaniszló községi adókezelő vesztegetett volna, szintén nem nyert beigazolást, ha­nem a számos tanúvallomásból az derült ki, hogy ne­vezett a »Rosenzweig«-féle korcsmában 21. és 22-én szobát bérelt, hol a szavazásra meghatalmazási íve­ket állított ki. A tanuk közül némelyek hallomás ut­ján azt vallják, hogy Bencze János azzal izgatott,­­hogy ha őt megválasztják, majd igazságot szerez ő és a község házát is kitisztítja, az urakat és papokat onnan kiszorítja, a regále bérbeadásából befolyt és nem várt jövedelem­többletet pedig a szegények közt kiosztja stb.«, mindez azonban a vizsgálat alatt beiga­zolást teljesen nem ny­it. A választás napján — a külső rend felügyele­tével Várady Ede csendőrhadnagy bizatott meg. — A szavazás megkezdése előtt izgatottság nem volt észlelhető, mely csak akkor tört ki, mikor kire futa­­modott, hogy Solárszky a korcsmában a Jagicza-párt javára pénzzel veszteget. E hírre a Bencze-párt az utczára tódult, onnan a korcsma elé, honnan az adó­kezelőt kihúzták s ütlegelték. Solárszkynak azonban sikerült csendőrfedezet mellett a nagyobb veszedelem elől elmenekülni. Délután 3 óra tájban a Bencze-párt nagy tö­megben akart a községházába behatolni, kiáltva: »bontsuk le a községházát, húzzuk ki és tépjük szét Solárszkyt, mondjuk ki Benczét bírónak« stb. A szolgabiró erre megjelent a nép közt s azt kérte, hogy őrizze meg higgadtságát, nehogy a csendőrség kényszerítve legyen fegyveréhez nyúlni. A tömeg most lecsillapult. Mikor a szavazás ismét megindult, újból zajongani kezdett, követelve az adószedő kiadását, s szidta a csendőröket, mert nem engedi a községházába való tömeges betódulást, hogy Szo­­larszkyt széttéphetnék. A községház folyosójának végén két csendőr állott: Dobó Márton és Lódi Vincze. A tömeg a folyosóra tódulva — egyre szidalmazta a csendőrö­ket: »Üsd a kutya csendőrt, ne félj a fegyverétől, ugy is csak kancza-töltés van« erre kövekkel, tégla­darabokkal dobálták meg őket, néhányan Dobót ütlegelték, fegyverét megragadták s kicsavarni akarták, őt magát is a földre teper­­ve, fejbe ütötték, mely ütésnek nyoma konsta­tálva van. Dobó fegyverét letepert helyzetében elsü­tötte és a golyó a levegőbe röpült. A csendőrparancsnok, Várady Antal, a válsá­­ságos helyzetet látva, minthogy szuronyt használni amiatt nem lehetett, mert a túlnyomó tömeg a fegy­vereket megragadta, a folyosó végéig felállított csend­őröket a folyosó éjszaki végébe rendelve tüzet ve­zényelt, mire a 8 csendőrből álló csapat e­g­y­e­t-e­g­y­e­t lőtt, ezek közül pedig kettőké­t­­szer sütötte el fegyverét, így összesen tíz lövés történt. Ennek következtében Balaton István azonnal megh­lt, Kővágó István és Czár János szintén rövid idő múlva meghaltak. Az orvo­sok azt állítják, hogy ők tíz sebesültet gyógy­kezeltek, de ezek közül is már eddig egy meghalt. Könnyű sebesült lehet több is, de ezek nem jelentkez­tek. A lövésre a tömeg óriási rendetlenségben kitó­­­dult a községház kapuján, az utczáról kezdették a do­bálást, úgy, hogy a csendőrhadnagy kénytelen volt onnan is szétoszlatni a tömeget. A jelentés végül helyesli a főszolgabiró el­járását s a csendőrök eljárásában semmi gáncsolni valót nem talál, mert ezek minduntalan figyelmez­tették a népet, hogy ne zavarogjanak és csak is a legvégső esetben nyúltak fegyvereikhez, midőn Dobó csendőrt a reá rohanó nép a földre teperte és akkor, midőn kövekkel dobálták meg őket. A kiküldött két megyei tisztviselő azzal zárja be jelentését, hogy a választást vezető közigazgatási hatóság részéről mulasztás, szabálytalanság vagy törvényellenesség fenn nem forgott. Egy ily össze­csoportosult 3—4 ezer főre menő izgatott állapotban levő tömegnek elég egy elejtett sértő szó, néha talán egy gyerkőcz kezéből kirepült kő, hogy a legvégze­tesebb eseményeket vonják maguk után. A jelen eset­ben nézetük az, hogy a fékevesztett tömeg maga pro­vokálta a kikerülhetetlenné vált szerencsétlenséget. A két kiküldött tisztviselő jelentését Földváry alispán behatóan áttanulmányozván, mint a félhiva­talos »D. K « jelenti, »arra a meggyőződésre jutott, hogy Bencze János bírójelölt a Kalocsához tartozó szállásokon törvényellenes ígéretekkel ámította s iz­gatta a választópolgárokat, ez alapon nevezettet a bírói állásra diszkvalifikáltnak jelentette ki s a járás főszolgabiráját utasította, hogy az újból megejtendő választás alkalmával fiencze Jánost a jelöltek közé ne vegye fel.« Fővárosi ügyek. Adókivetés. A fővárosi adókivető bizottságok holnap, kedden a következő új helyrajzi számú házakban összeírt adókötelesekre vonatkozó III. oszt. keresetadó javaslatokat fogják tárgyalni: u. m. az I—II. kerületben, vízivárosi 2209—2253. helyrajzi számig. A III. ker. ó­budai 1439—2078 ig bezá­rólag. A IV. ker. 300 —305-ig bezárólag. Az V. ker. 712—715-ig bezárólag. A VI. ker. 3555 — 3574-ig bezárólag. A VII. kér. 4710—4732-ig bezá­rólag. A VIII. ker. 5758—5775-ig bezárólag. A IX. ker. ferenczvárosi 9295 —9300 br. számig bezárólag. Uj építkezések. A magánépítési hetes bizott­ság Kun Gyula tanácsnok elnöklete alatt ma délután ülést tartott, melyen a következők ré­szére javasolta az építési engedély kiadását : Svadló Ferencznek és Vuk Gyulának Podmaniczky­­utcza és Váczi-körut sarkán III. e­meletes házra: Epstein Mórnak Ferencz-köruton III. emeletes házra; Virava Józsefnek Ferencz-körut és, Soroksári­­utcza sarkán III. emeletes házra; Spiesz Ágostonnak Ferencz-köruton III. emeletes házra; Tichy Károly­nak Cserhát-utczában egyemeletes házra; Rauchbauer Ödönnek Nefelejts-utczán I. emeletes házra; földszin­tes házakra; Stenke Henriknek Dembinszky-utczán ; Redl Antalnak Angyalföldön; Hercz Árminnak Felső vaspálya utczán; Kugler Józsefnének és Adel­­hoffer Lipótnénak a Kútvölgyben; Lustig Albertnek Váczi-uton; Garbár Józsefnének Gyarmat-utczán; Faus­t Ferencznének Nagyfuvaros utczán, Purczel Antalnak Óhegyen és Finály Józsefnek a Szent Endrei uton. Ezenkívül több átalakításra és toldásra adott engedélyt a bizottság. Ebtulajdonosokat bizonyára érdekelni fogja a fővárosi tanács ama határozata, hogy az elöljárósá­gok ezentúl azt, hogy kerületükben dühös vagy düh­­gyanús kutya létezik, nemcsak saját kerületükben, hanem valamennyi kerületben közhírré tenni tartoz­nak. Ennek a határozatnak az a czélja, hogy vala­mennyi kerület ebtulajdonosa tudhassa, mely kerüle­tekben és mikor tilos kutyáját az utczára ereszteni. Helyi hírek. Új templom a fővárosban. A Mária- és József­­utcza sarkán épülő Jézus szent szívéről czim­­zett templom befejezéséhez közeledik. A templom, melyet ezelőtt két évvel kezdtek építeni, ez év október havában már át lesz adható rendeltetésének. Vele kapcsolatban teljesen készen áll a Jézus-rendi atyák lakháza, a­melybe a múzeum-utc­ai régi lakásukból nemsokára ideköltöznek. A templom költségeit, melyek mintegy kétszázezer forintra rúgtak, tudvalevőleg nagyobbára arisztokrata hölgyek teremtették elő. Az ácssegédek sztrájkjában a mesterek ma esti értekezlete sem hozott változást. Az ácssegédek ki­küldött bizottsága személyesen terjesztette a meste­rek összesége elé a követelések kilencz pontját, de a mesterek azok nagy részét nem fogadták el, így nem egyeztek bele a munkaidő leszállításába, valamint a minimális munkabérnek megállapításába sem. Az akkord (darab számos) munka eltörlését sem fogad­ták el. A munkabér felemelését is megtagadták a mesterek. Az ácssegédek a mesterek határozatát nem vették tudomásul s igy a sztrájk tovább tart. Holnap délelőtt tíz órakor az ács­segédek gyűlést tartanak a városligeti »Aranycsillag« vendéglőben, amelyen a békéltető bizottság a mai értekezlet eredményéről beszámol. Menekülés a Dunán át. M­i­h­a­­­c­s­i­k József tót napszámos ma délelőtt a ferenczvárosi teherpálya­udvarban Leitner Valkó Terézia nevű szeretőjével összeveszett s a fejét több helyen bezúzta. A súlyosan sérült leányt a mentők a Rókusba vitték. Mihalcsik, mikor látta közeledni az időközben odahívott rendőrt futásnak eredt és tovább üldöztetvén a Dunába vetette magát. Azt hitték hogy elmerül, de Mi­halcsik éppenséggel nem akart öngyilkossá lenni ha­nem szépen átúszott a túlsó partra. Ezideig még nem csípték el. Tudomány, irodalom. Trachoma Útmutató czimen dr. Feuer Natha­niel 86 oldalas füzetet irt, melynek nagy gyakorlati czélja van. Gyakran tapasztalható ugyanis, hogy a különböző községekben úgy az orvos, mint az elöljáró­ság a trachoma ellen teendő intézkedésekről egészen tájékozatlanok. E bajon van hivatva segíteni a most megjelent »Trachoma-útmutató«, mely a trachoma körül való hatósági teendőket rendszeresen össze­állítja. A szerző gazdag tapasztalata után indulva, nem tartotta elegendőnek, hogy csak a különböző rendeleteket, melyek ez ügyben kibocsáttattak, re­produkálja, hanem arra fektette a fősúlyt, hogy a fennálló rendeletek értelmében, de bővebben és rész­letesebben, mint ez azokban történhetett ama teen­dőket jelölje meg, melyek a trachomakór elterjedésé­nek meggátlása czéljából az egész országban végzen­dők és azt a különös eljárást jelezte, mely ama vidé­keken, hol a trachoma tájkóri jelleget öltött, annak kiirtása czéljából foganatosítandó. A füzet második része a különböző trachoma-ellenes rendeleteket ere­deti szövegben és a trachoma-utasítást tartalmazza. A trachoma egyre inkább országos csapássá nővén ki magát, a hatóságok és az orvosok nem nélkülöz­hetik dr. Feuer­e munkáját, melylyel a szerző kétség­telenül elismerésre méltó érdemet szerzett magának. A csinosan kiállított kis kötet ifj. Nagel Ottó bizo­­mányában jelent meg és ára 1 frt 20 kr.

Next