Pesti Napló, 1890. július (41. évfolyam, 179-209. szám)
1890-07-01 / 179. szám
eltérnek, s illert a megyék az alkotmányrend közjogi helyzetében a városokétól eltérő és nagyobb politikai erő kifejtésére vannak hivatva, én azon meggyőződésben vagyok, hogy a vármegyéket külön álló közjogi feladatukban minden átalakító befolyásától meg kell őrizni és meg kell menteni, amit egyedül lehet tenni az által, ha a megye politikai és társadalmi szellemét kifejező és megőrizni hivatott tiszti kart oly városban helyezi el és tartja meg, amely város a megyéhez tartozandóságánál fogva vele együtt érezni és a közös feladatok megoldására azt minden módon gyámolitani tudja. Nagy-Károly 15.000 lélekszámmal biró és vagyonos polgárokból álló város, a mely vendégszeretete és olcsósága által úgy a benne élők, mint a vármegye összes lakosai részéről vonzalommal találkozik. Rendelkezik azonfelül mindazon kultúrintézményekkel, amelyek a benne lakók intellektuális igényeit teljesen kielégíthetik, s mert fejlődéséhez az egyes polgárok anyagi ereje megvan, teljesen képes a vármegye kormányzati kívánalmainak minden tekintetben megfelelni. A megye érdekeinek és a kormányzat kívánalmainak leghűbb kifejezője a központi tiszti kar, amely a mostani szavazás alkalmával is egyhangúlag Nagy Károly mellett foglalt állást, s amely élőszóval is kifejezte meggyőződését, hogy a Szatmárra áttétel az önkormányzat és a megye külön természetű törekvései teljes feláldozására fog vezetni. Szatmár nem elég nagy és fejlődött város arra, hogy benne a megyei kormányzat öncélú irányzataiban érintetlenül hagyatnék, de igenis elég csekély arra, hogy területi és társadalmi befolyásával a vármegye önjogú működését saját érdekei javára teljesen kiaknázni szükségesnek találja. Míg a nagykárolyi lakás és élelmi viszonyok olcsósága mellett a benne élő megyei tisztikar csekély fizetéséből ottan könnyen meg tud élni, addig a szatmári óriási drágaság mellett nemcsak maga és családja, de az általa képviselt hivatal méltósága is nagyon szenvedne. Nagy Kölcseynket is nem a híres szatmári csizmadia neveletlensége rendítette el e várostól, hanem az annak közéletében tapasztalt politikai és társadalmi szellem, amelytől a vármegyét, ennek külön irányú missziója végett az által, hogy a székháznak Nagy Károlyban építését indítványozta és hatásos érveivel keresztül is vitte, megmenteni törekedett. Nem kívánok a demokratikus elvekkel ellenkezésbe jutni, de el kell ismerni azt is, hogy az önálló törvényhatósági városok fejlődését vezérlő kereskedelmi szellem világpolgárosító befolyása ellenében a nemzeti és lovagias érzelem fentartása végett a megyei életben még meglehetősen megőrzött gentry-szellemre mint államfentartó s a magasabb erkölcsi érzéket képviselő tényezőre mindig nagy szükség van ; s hogy a megyei életet átható ezen szellem csak azon helyzetben őrizhető meg és fejleszthető saját hivatása irányában, ahol reá túlnyomó idegen elem és annak eltérő természetű érdekei és törekvései átalakítólag nem hathatnak, miért is én alkotmányrendi tekintetben a vármegyék ezen irányú misszióját megőrzendőnek tartom s azért Szatmár vármegye helyzetében a székhely csakis Nagy-Károlyt illeti meg. Az államkormányzat érdekéből is leginkábbroly van hivatva megyénk székhelyéül szól.A vármegye alkatelemét képező legnagyobb sabb polgárokból álló város lóol,benne a „j” birósági tagjok csaknem egy hatod része lakik, kik a kormányzat ellenőrzésébe és támogatásába bele nevelt szellem folytán, a partikuláris érdekek közügy elleni harczában a kormányzatot legjobban meg tudják védeni s ez által a közigazgatás stabilitását biztosítani; pedig csakis ezen biztosított hatalom ereje adja meg az államkormányzatnak és helyi közigazgatásnak a szükséges imponáló hatályosságot. Szatmár városában az ott lakó 15 bizottsági taggal akadálytalanul kormányozni nem is lehet, mert a mindennapi tapasztalásból tudhatjuk, hogy az önkormányzat köréhez tartozó bizottsági működés ily csekély szám mellett teljes lehetetlenség és valamint ez nem képes a központi hatalmat a vidék különböző érdekeinek ellentétes nyomásaitól megvédeni, úgy másrészről igen sok alkalmat nyerhet arra, hogy a megyei érdeket a sokkal közvetlenebbül élvezett külön érdekű város önző czéljainak alárendelje és kiszolgáltassa. Egyébiránt ezen székhely mozgalomnak történeti múltja és közszükségleti jogosultsága nincs, mert az alispáni változás előtt e törekvésekről soha szó nem volt s a legszebb békében éltünk; tehát a megye időszaki hangulatának, melyet csakis a nagykárolyi párt részéről elfogadni nem akart alispáni hatalom mesterséges ereje és családi kötelékeinek erkölcsi kényszere s Szatmár város tetemes pénzáldozata mesterségesen teremtett elő, ily magasabb politikai kérdést oda dobni nem szabad, mert nagyon könnyen megtörténhetnék, hogy az államkormányzat érdekeit megvédeni tudó új főispán mellett a nagy-károlyi párt 1874-diki többségét ismét helyre tudná hozni. De Nagy-Károly városának szerzett jogait s a hozzá fűződő anyagi érdekeket sem lehet oly könnyen feláldozni, mivel ennek fejlődési erejét és képességét egyedül százados vármegyei központisága képezi, s a mely nélkül vagyoni és erkölcsi fejlődésében megfojtva, polgárainak vagyon értéke pedig felére devalválva lenne. Ha Szatmár városa illedelmesen távol tartja magát e mozgalomtól úgy, mint Nagy-Károly 1876-ik évben békésen elnézte, hogy törvényszékét a szatmáriba beolvasztották, alispánunk e szerencsétlen kortesfogás kelepczéjébe be nem jut, megvan megyénkben a béke, s egy idegen hatóság általi meggyaláztatásunk szégyenétől megszabadulunk. Ami a kérdés pénzügyi oldalát illeti, miután Szatmár városának érvényesen kötelező ajánlata előttünk nincs, miután a nagykárolyi törvényszék Szatmárra áthelyezése alkalmával tett palota építési ajánlatait s a megye által kérelmükre elfogadott közművelődési adónak általuk szintjén megígért elfogadását láttuk, hogy teljesíteni soha nem készek, s ebből meggyőződtünk, hogy a szatmári ajánlatokra építeni nem lehet, de Szatmárnak eladósodott volta és 80 százalék községi adója mellett nem lehet olyan könnyelmű kormány, mely ennek törzsvagyona feláldozását megengedje, tekintve, hogy az áthelyezés úgy az épület felállítása, mint a hivatal és hivatalnokok átköltöztetése által Százezreket meghaladó költségbe kerül, amennyiben az áthelyezési határozat csak is a vármegye minden megterhelése nélkül fogadtatott el, a mai helyzet után arról kell meggyőződnünk, hogy a Szatmár vidéki gentry ezen kortesfogást a tisztújítási mozgalmaknál csupán hatalmának érvényre juttatására s a nagykárolyiak elleni tüntetésre használta fel, s habár ezen ellenérdekű idegen segélynek igénybevétele le is alázó, de amint a kérdés a homályból kibontakozik, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy úgy a szatmári párt, mint Szatmár városa egymást alaposan felültették, s a tüzeskedés az anyagi rész megoldatlansága miatt illúzió marad. Némettóthi Szabó Antal: Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓD. Hu Július elsején a félév lejártával új előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési árak (A reggeli és esti kiadásra.) Félévre ........................................ 9 frt —kr. Évnegyedre................................... 4 frt 50 kr. Egy hónapra .............................. 1 frt 50 kr. SÍT" Az előfizetések Budapestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalába (Ferencziek tere, Athenaeum-épület), legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. WBF" Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kv, évnegyedenkint 1 frt felülfizetendő. A ,,Pesti Napló“ szerk. és kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, július 1. A pénzügyminiszter fogad d. u. 2 órakor. A fővárosi egylet ülése délután 5 órakor a régi városházán. A vörös kereszt egylet uj betegápolónői tanfolyamának megnyitása. Gyászistentisztelet V. Ferdinánd lelki üdvéért a budavári helyőrségi templomban. Az ácsok békéltető bizottságának értekezlete d. e. 10 órakor a Nagymező-utcza ipartestületi helyiségben. Nemzeti múzeum, ásványtár d. e.9— d. u. A többi tájak megtekinthetők 50 kr belépti dij mellett. Margitszigeti gyógyfürdő Naponkint nép- és katonazene. Hajóközlekedés fél óránkint, hajó belépti dijjal együtt hétköznap 20 kr, vasárnap és ünnepnap 34 kr, gyermekek 10 kv egyaránt oda és vissza. Utolsó hajó a szigetről Budapestre fél 11 órakor. Állatkert nyitva egész nap. Belépti díj 30 krajczár. Új elbeszélést és új regényt kezdünk meg a második félévvel. Az elbeszélésnek »Lívia« a czímet Horváth Janka írta. Tárgyban és mesében egyszerű történet ez, melynek azonban a kidolgozás keresetlen bája, az előadás meleg hangja megkapó erőt kölcsönöz. Inkább lélektani rajz az egész, egy büszke főrangú nő szerelmének rajza, melynek minden vonása a női szív oly belső ismeretére vall, aminőt csak élesen megfigyelő nőiróknál találunk fel. Másnev ' ökökkel hat Del pit Albert regénye, »H é*£t * titán«, melynek közlését szintén azuj félévi ik meg. Delpit Albert neve eléggé kezeskedik a regény érdekes voltáért. Az érdekkeltés művészetének titkait még a franczia irók közt is kevesen bírják annyira, mint új regényünk szerzője, ki e mellett nem téveszti szem elől a magasabb költői czélt sem. Éppen ez emelte őt úgy a franczia, mint a külföldi olvasóközönség kedvenczei közé. — június 30. Személyi hírek. Gróf Falkenhayn osztrák földmivelésügyi miniszter Karlsbadban aggasztóan megbetegedett. — Dr. Berzeviczy Albert államtitkár, Berzeviczéről visszaérkezett a fővárosba s átvette hivatalának vezetését. — Bartay Ede, a nemzeti zenede igazgatója, ma Tapolczára utazott, hol öt hétig fog tartózkodni. Királynénk úti tervei. Nemsokára Mária Valéria főherczegnő esküvője után királynénk hosszabb tengeri útra megy, mely több hónapot fog igénybe venni. Valószínűleg Amsterdamban száll hajóra s legelőbb Gibraltárba megy. Udvari körökben úgy beszélik, hogy Gibraltár után a királyné egyéb fontos tengeri kikötőt is meg fog tekinteni s így egy régi kedvencz tervét megvalósítva, úgyszólván világ körüli utat fogna tenni. Klementina herczegnő a karthauziaknál. Klementina herczegnő, Ferdinánd bolgár fejedelem anyja — mint Párisból írják — a minap látogatást tett a grenoblei karthauziak kolostorában. A herczegnő társaságában voltak a bolgár fejedelem öcscse s a herczegnő két unokája. Előtte való este távirat érkezett a pápától a rend főnökéhez, amely tudatta, hogy a pápa engedélyt ad a kolostor megtekintésé■re. A rend főnöke és a koadjutor kalauzolták a herczegi családot, mely több órai ottani tartózkodás után Aix-les-Bainsbe utazott. A mellőzött »és«. A komáromi várparancsnokság még mindig nem tud megválni a múlt hagyományaitól. A parancsnok kapuja fölött ugyanis, mint lapunknak írják, művészi kivitelű tábla függ e fölirattal: »K. k. Festungs-Kommando.» Mindenesetre jellemző, hogy Magyarország egyik legnagyobb erődjének parancsnoka így ignoráljaa törvénybe iktatott »és«t. Jubileum. A nemzeti múzeum ma tartott igazgatósági ülése ünnepélyes tüntetéssé vált. A múzeum igazgatója, Pulszky Ferencz az ülés megnyitása után meleg szavakkal emlékezett meg arról az örvendetes eseményről, hogy Frivaldszky János, a természet osztály igazgató őre ma töltötte be tudományos és hivatalos működésének negyvenedik évét s a muzeum tisztikara nevében szerencsekivánatait fejezte ki. Erre Szalay Imre miniszteri tanácsos gróf Csáky Albin üdvözlő leiratát olvasta fel s a maga részéről is kifejezte szerencsekivánatait, mire a jelenlevők lelkesen megéljenezték az ünnepeltet. Pulszky Ferencz inditányára az örvendetes esemény emlékét jegyzőkönyvileg örökítették meg. Kisiklott vonat. New Yorkból hürgönyzik, hogy Nevada közelében egy vonat kisiklott s az utasokkal teli kocsik a töltésről lezuhantak. Több utas meghalt, 27-en súlyosan sérültek. A bolgár fejedelem Karlsbadban. Mint Karlsbadból táviratilag jelentik, Ferdinand bolgár fejedelem tegnap este érkezett oda. Megérkezésének hamar hire futott a fürdőközönség közt. Az indóházban két bolgár fürdő vendég várta a fejedelmet, hogy üdvözöljék, de ez elkerülte az udvari várótermet s a teherfeladási helyiségen keresztül kíséretével együtt sietve elhagyta az indóházat. A fejedelem a »Hotel National «-ban vett szállást, ahol tizenkét szobát tartottak számára készen. A jelentéivben a fejedelem ezt adta be: »Son altesse royal monseigneur le comte de Murány.« Kíséretében Sztojanov őrnagy, dr Kálovicz és Fleischmann udvari tanácsos vannak. Ma reggel a fejedelem sétautat tett a »Posthof«-hoz, ahol megreggelizett, prémes öltözetet viselt s a közönség azonnal fölismerte. Karlsbadban három vagy négy hétig fog maradni. A dán turisták Budapesten. A dán turisták holnapután, szerdán, este fél tíz órakor érkeznek Budapestre. Az indóházban a Kárpátegylet budapesti osztálya s több más egylet ünnepélyes fogadtatásban részesíti őket. A »Budapesti látogatók lapja« (Gazette des Etrangers), melyet Szalai Mihály és Kahn József szerkesztenek, ez alkalomból külön kiadásban jelent meg. A lap élén a dán vendégekhez intézett üdvözlő czikket találunk, ezenkívül a nyári Budapestet, a fővárosi festőműtermeket, nyilvános képtárakat s a többi látnivalókat ismertetik a lap további közleményei, párhuzamos magyar, német és franczia szövegben és sikerült illusztrációk kíséretében. Ezt a lapot, melyet a közforgalmi bizottság május hó 31-én Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt tartott ülésén ismételve a nagyközönség figyelmébe ajánlt, a budapesti útmutatóval együtt szét fogják osztani az idegen vendégek közt. A társaság megérkezése után a »Nemzeti szállodába« megy, ahol a dán vendégek itt tartózkodásuk alatt lakni fognak. Magyar lövészek Berlinben. A magyar lövészek tudvalevőleg csütörtökön, július 3-án délután fél 3 órakor indulnak Szávoszt Alfonz főlövészmester vezetése alatt a magyar államvasutak futárvonatával Bécsbe. Az elutazást megelőzőleg július 2-án este a budai lövöldében ismerkedési estély lesz. Szegény gyermekek szünideje. Sok szegény fővárosi gyermek sóvárogva számlálja a napokat, melyek július 2-ikától és 3-ikától elválasztják őket. E két napon indulnak el Budapestről a szünidei gyermektelep egylet által kitelepítésre fölvett gyermekek a kijelölt szünidei telepekre, ahol a főváros poros légköre és sikkasztó forrósága helyett üde szellő, zöld virány és árnyas lomb várja őket. Ma jöttek össze a fölvett fiúk a Váczi-körút 58. sz. alatt levő iskolában megmérlegelés végett, holnap a leányokon a sor. A trencséni 40 fiúból álló telep július 2-án d. e. 9 órakor indul az osztr.-magyar államvaspálya váczikörúti indóházától Trencsénbe. A nagymarosi 40 fiúból s a zebegényi 25 fiúból álló telep jul. 2-án d. u. 2 órakor indul a Petőfi-térről. A Miksa-aknára menő 40 fiú — Szélaknára menő 25 leány s Körmöczbányára menő 40 leányból álló telepek jul. hó 3 án reggel 7 órakor indulnak a magy. államvasút központi indóházától Selmecz, illetve Körmecz vidékére, Renan Mickieviczről. A lengyelek hírneves költője, Mickievicz tudvalevőleg hosszabb ideig tanár volt a párisi egyetemen. Párban halt meg s hamvai harminczöt évig pihentet- 1 -loziaorszag A galicziai tartomány éj e hamvak hazaszállitájsaLiatArzvc.' ,?1 « * +l1,.rvmánygyülés küldöttsége jelenlétében múlt szónton helyezték át nagy ünnepélyességgel a koporsót egy’ érczkoporsóba, melyben Mickiewicz földi maradványait Párisból Krakóba viszik. Az áthelyezésnél a párisi egyetem képviseletében Renan Ernő tartott beszédet, melyben Mickiewicz jelentőségét vázolta. »Egyetemünk, — igaz szólt — hivatva van kutatni a természetet és a népek szabad szellemét nyelvben és irodalomban művelőnő, szellemek közös hazája az, a hol találkoznak. Testit nem a mienk. Vigyétek el tehát e földi maradványokat, melyekbe a lángész lehelt életet. Mickievicz Ádám nem hagy el bennünket egészen. Nálunk marad emléke és szelleme. Intézetünk régi falai meg fogják őrizni szavának távoli visszhangját. Ama hősi idők néhány élő tanúja elmondhatja még nekünk, mily lelkesedést birtak kelteni, mennyi varázszsal és hatalommal bővelkedtek szavai. Abban a dicső háromságban, mely feledketlen előttünk, két más drága névvel, Michelet és Quinet-vel együtt említjük az ő nevét, mely szimbólumként áll előttünk régi dicsőségünk és örömünk elválhatlan részeként. Az önök hírneves honfitársa, uraim, rendelkezett azzal a mesteri tulajdonságokkal, melyek segélyével uralkodni lehet a kor fölött. Maga a megtestesült őszinteség, önzetlen lelkesedés és emberszeretet volt, melyek benne megteremtették azt a lelki állapotot, midőn az ember nem azt teszi, nem azt mondja, nem azt írja, amit akar, hanem azt teszi, azt mondja és azt írja, amit az a géniusz önt lelkébe, mely az emberen kívül létezik. Ez a géniusz majd mindig a kor, ez az örök beteg, ki azt akarja, hogy enyhítsük sebei fájdalmát, hogy enyhítsük lázát komoly szavak által. De ez a géniusz még inkább a faj, az ősök benső hangja s a vér. Mickiewiczben megvolt az inspirácziónak e két nagy forrása. Sand asszony, mint igazi nővér, első szavából megismerte az ő zsenijét, mert érezte, hogy e szív velünk együtt szenvedett sebeinkben, hogy nemzeti életünk rázkódásai szintén megremegtették azt. Századunk dicsősége az, hogy valósítani akarta a lehetetlent,hogy meg akarta oldani, ami meg nem oldható. Dicsőség neki! A tettre kész emberek, kik meg akarnák valósítani e feladat óriás nagyságát,mind tehetetlenekké lesznek, a fontolgatók csak ellenmondásokra fognak eljutni. A költő, ki nem kételkedik, aki minden vereség után nagyobb hévvel és nagyobb erélylyel fog újra a munkához, sohasem jön zavarba. Ilyen volt Mickiewicz. Lelkében a végtelen feltámadásnak örök forrását rejtegette. A legkegyetlenebb aggodalmakat ismerte, de soha a kétségbeesést, rendíthetlen hite a jövőben abból a mély ösztönből táplálkozott, abból a valamiből, ami bennünk van, ami hangosabban szól, mint a szomorú valóság, értem a múltnak szellemét s e közösséget azzal, ami nem hal meg. Belelátott a múltba és a jövő látnoka volt. Hitt fajában, de hitt főleg az isteni szellemben, mely életet ad mindennek, a miben az élet lehellete létezik és a felhők tömegén át látta azt a fényes jövőt, melyben ez a szegény emberiség meg fog vigasztalódni szenvedéseiért. És amint a halhatatlanság hitének igazi tényezői a mártírok, az ő reveláló képzelete, melyet szivének dobbanásai bevitettek, meggyőzte őt arról, hogy az emberiség nem hasztalanul munkálkodott annyit s nem hasztalanul szenvedtek az áldozatok. Midőn önök elviszik innen testét, hogy elhelyezzék a krakói királyi sírboltba, hol Koscziusko és Poniatowszki mellett fog nyugodni, kik a halottak ama nemes gyülekeztében az egyedüli nem királyok, az idealizmus nagy leczkéjét adják a világnak. Önök ezzel azt hirdetik, hogy a nemzet szellemmel bíró lény, hogy van lelke, melyet nem lehet meghódítani oly eszközökkel, melyek a tetőt igázzák le. Menj, drága halott, s élvezd a megélt mnért dicsőséget; térj vissza a népek hódolata köpötte abba a hazába, melyet annyira szenttél. Azi nagyravágyásunk csak egyre szorítkozik: hogy' mondjuk itt e sir fölött: te egyike voltál a műknek, hogy a jövő Lengyelországában tudják, ha a megpróbáltatások napjaiban volt egy szabik Francziaország, mely szívesen látott, mely taps neked, mely téged szeretett. Német politikai szalon Pétervárott. PáriiaP°k jelentik, hogy a napokban érdekes könyv fog könyvpiaczon megjelenni, amely leleplezéseket fog sujtani egy Pétervárott létező német, politikai jegűszabionról. Nagy tűz Galicziában. Mint egy lejei'gitar* irat jelenti, Z b o ro v mezővárosban ténP nagy tűz pusztított, mely száztizenöt h,a* hamvasztott el. Három emberélet is álza^u^ ese^ a lángoknak. A La Manche-csatornai hajókatasóg áról a következő újabb részleteket jelentik lapunnak Rotterdamból : A»Prins Frederik« kap^a^k) Vismannak előadása szerint a katasz^ úgy történt, hogy június 25-ikén este a hajó a L-Manche csatornába érve, éppen Falmouth elől akart elhaladni, mikor a Southamptonból kifutó »Ma r p e s sa« angol gőzhajó a »Prins Frederik«gen hevesen jobb oldalába ütődött. Mivel köd nemolt a tengeren, az összeütközést csak úgy lehet ngmagyarázni, hogy a »Marpessa« oly sebességgel foyta el a kikötőt, amilyen a tengerészeti törvények szerint csak a nyílt tengeren van megengedve. A3rins Frederika oly hatalmas léket kapott az összetűzés következtében, hogy a hajó azonnal sülyed kezdett s alig öt percz alatt már volt látható. Wismau kapitány, valamint »Marpessa« személyzete rögtön hozzáfogott a intéshez s sikerült is a megsérült hajónak mind az utasát megmenteni. A legénység azonban nem volta szerencsés: egy tengerészhadnagy és hat tengész halálát lelte a hullámokban. Az elsülyedt hajó árukészleten kívül egy millió arany is volt,melyet a németalföldi kormány a batáviai főkormáyzónak küldött s melyet egy amsterdami társulat biztosítottak. A »Marpessa« kapitánya ellen a portsmouthi tengerészeti hatóságnál már megtett a följelentést. Egy őrült nő véredzése -A-2 udvarhelyi Szentegyházas községbel borzasztó eseteire érkezik. Az ottani erdőőrnek, Oláh Istvánnak leánya, valószínűleg őrülési rohamban, négy gyermekét, két éves és öt éves leányát, 1/2 éves és 7 hetes figyermekét kegyetlenül meggokolta, azután önmagát megölte. Szörnyű tette elköltése előtt bort hozatott, melyből a gyermekek is lptak és azután lefektette őket. Midőn szegények eludtak, sorra mind a négyet lemészárolta. A hufikon 70—80 sebhely látszott. Az iszonyú esetről a község népe csak két nappal később értesült. A kipsztult családot egy sírba temették el. 1. kalocsai lázongás. — Hivatalos jelentés. — Tah István megyei tb. főjegyző és dr. Tóth Kálmán főügyész kiküldöttek most terjesztették be Földváry Mihály Pestmegye alispánjához hivatalos jelentésükt a Kalocsán e hó 22-ére kitűzött, de meghiúsult bittorasztásnál előfordult lázongás ügyében megtartott vizsgálatnál A lcrum ívnyi jelentésből a következőket emeljük ki: A járási főszolgabíró a községi biróválasztást ez évi június 22-ik napjára a község házához tűzte ki. Komoly jelölt kettő volt, u. m.: Jagicza István szállásbeli telkesgazda s Bencze János községbeli földesgazda. Kismérvű korteskedések mindkét részről fordultak ugyan elő, de csak a választás előtti napokon : magánházakhoz bort küldöttek s azt elfogyasztották. Az azonban nem nyert beigazolást, hogy akár mely részről megvesztegetések fordultak volna elő. Hogy Solárszky Szaniszló községi adókezelő vesztegetett volna, szintén nem nyert beigazolást, hanem a számos tanúvallomásból az derült ki, hogy nevezett a »Rosenzweig«-féle korcsmában 21. és 22-én szobát bérelt, hol a szavazásra meghatalmazási íveket állított ki. A tanuk közül némelyek hallomás utján azt vallják, hogy Bencze János azzal izgatott,hogy ha őt megválasztják, majd igazságot szerez ő és a község házát is kitisztítja, az urakat és papokat onnan kiszorítja, a regále bérbeadásából befolyt és nem várt jövedelemtöbbletet pedig a szegények közt kiosztja stb.«, mindez azonban a vizsgálat alatt beigazolást teljesen nem nyit. A választás napján — a külső rend felügyeletével Várady Ede csendőrhadnagy bizatott meg. — A szavazás megkezdése előtt izgatottság nem volt észlelhető, mely csak akkor tört ki, mikor kire futamodott, hogy Solárszky a korcsmában a Jagicza-párt javára pénzzel veszteget. E hírre a Bencze-párt az utczára tódult, onnan a korcsma elé, honnan az adókezelőt kihúzták s ütlegelték. Solárszkynak azonban sikerült csendőrfedezet mellett a nagyobb veszedelem elől elmenekülni. Délután 3 óra tájban a Bencze-párt nagy tömegben akart a községházába behatolni, kiáltva: »bontsuk le a községházát, húzzuk ki és tépjük szét Solárszkyt, mondjuk ki Benczét bírónak« stb. A szolgabiró erre megjelent a nép közt s azt kérte, hogy őrizze meg higgadtságát, nehogy a csendőrség kényszerítve legyen fegyveréhez nyúlni. A tömeg most lecsillapult. Mikor a szavazás ismét megindult, újból zajongani kezdett, követelve az adószedő kiadását, s szidta a csendőröket, mert nem engedi a községházába való tömeges betódulást, hogy Szolarszkyt széttéphetnék. A községház folyosójának végén két csendőr állott: Dobó Márton és Lódi Vincze. A tömeg a folyosóra tódulva — egyre szidalmazta a csendőröket: »Üsd a kutya csendőrt, ne félj a fegyverétől, ugy is csak kancza-töltés van« erre kövekkel, tégladarabokkal dobálták meg őket, néhányan Dobót ütlegelték, fegyverét megragadták s kicsavarni akarták, őt magát is a földre teperve, fejbe ütötték, mely ütésnek nyoma konstatálva van. Dobó fegyverét letepert helyzetében elsütötte és a golyó a levegőbe röpült. A csendőrparancsnok, Várady Antal, a válsáságos helyzetet látva, minthogy szuronyt használni amiatt nem lehetett, mert a túlnyomó tömeg a fegyvereket megragadta, a folyosó végéig felállított csendőröket a folyosó éjszaki végébe rendelve tüzet vezényelt, mire a 8 csendőrből álló csapat egyet-egyet lőtt, ezek közül pedig kettőkétszer sütötte el fegyverét, így összesen tíz lövés történt. Ennek következtében Balaton István azonnal meghlt, Kővágó István és Czár János szintén rövid idő múlva meghaltak. Az orvosok azt állítják, hogy ők tíz sebesültet gyógykezeltek, de ezek közül is már eddig egy meghalt. Könnyű sebesült lehet több is, de ezek nem jelentkeztek. A lövésre a tömeg óriási rendetlenségben kitódult a községház kapuján, az utczáról kezdették a dobálást, úgy, hogy a csendőrhadnagy kénytelen volt onnan is szétoszlatni a tömeget. A jelentés végül helyesli a főszolgabiró eljárását s a csendőrök eljárásában semmi gáncsolni valót nem talál, mert ezek minduntalan figyelmeztették a népet, hogy ne zavarogjanak és csak is a legvégső esetben nyúltak fegyvereikhez, midőn Dobó csendőrt a reá rohanó nép a földre teperte és akkor, midőn kövekkel dobálták meg őket. A kiküldött két megyei tisztviselő azzal zárja be jelentését, hogy a választást vezető közigazgatási hatóság részéről mulasztás, szabálytalanság vagy törvényellenesség fenn nem forgott. Egy ily összecsoportosult 3—4 ezer főre menő izgatott állapotban levő tömegnek elég egy elejtett sértő szó, néha talán egy gyerkőcz kezéből kirepült kő, hogy a legvégzetesebb eseményeket vonják maguk után. A jelen esetben nézetük az, hogy a fékevesztett tömeg maga provokálta a kikerülhetetlenné vált szerencsétlenséget. A két kiküldött tisztviselő jelentését Földváry alispán behatóan áttanulmányozván, mint a félhivatalos »D. K « jelenti, »arra a meggyőződésre jutott, hogy Bencze János bírójelölt a Kalocsához tartozó szállásokon törvényellenes ígéretekkel ámította s izgatta a választópolgárokat, ez alapon nevezettet a bírói állásra diszkvalifikáltnak jelentette ki s a járás főszolgabiráját utasította, hogy az újból megejtendő választás alkalmával fiencze Jánost a jelöltek közé ne vegye fel.« Fővárosi ügyek. Adókivetés. A fővárosi adókivető bizottságok holnap, kedden a következő új helyrajzi számú házakban összeírt adókötelesekre vonatkozó III. oszt. keresetadó javaslatokat fogják tárgyalni: u. m. az I—II. kerületben, vízivárosi 2209—2253. helyrajzi számig. A III. ker. óbudai 1439—2078 ig bezárólag. A IV. ker. 300 —305-ig bezárólag. Az V. ker. 712—715-ig bezárólag. A VI. ker. 3555 — 3574-ig bezárólag. A VII. kér. 4710—4732-ig bezárólag. A VIII. ker. 5758—5775-ig bezárólag. A IX. ker. ferenczvárosi 9295 —9300 br. számig bezárólag. Uj építkezések. A magánépítési hetes bizottság Kun Gyula tanácsnok elnöklete alatt ma délután ülést tartott, melyen a következők részére javasolta az építési engedély kiadását : Svadló Ferencznek és Vuk Gyulának Podmaniczkyutcza és Váczi-körut sarkán III. emeletes házra: Epstein Mórnak Ferencz-köruton III. emeletes házra; Virava Józsefnek Ferencz-körut és, Soroksáriutcza sarkán III. emeletes házra; Spiesz Ágostonnak Ferencz-köruton III. emeletes házra; Tichy Károlynak Cserhát-utczában egyemeletes házra; Rauchbauer Ödönnek Nefelejts-utczán I. emeletes házra; földszintes házakra; Stenke Henriknek Dembinszky-utczán ; Redl Antalnak Angyalföldön; Hercz Árminnak Felső vaspálya utczán; Kugler Józsefnének és Adelhoffer Lipótnénak a Kútvölgyben; Lustig Albertnek Váczi-uton; Garbár Józsefnének Gyarmat-utczán; Faust Ferencznének Nagyfuvaros utczán, Purczel Antalnak Óhegyen és Finály Józsefnek a Szent Endrei uton. Ezenkívül több átalakításra és toldásra adott engedélyt a bizottság. Ebtulajdonosokat bizonyára érdekelni fogja a fővárosi tanács ama határozata, hogy az elöljáróságok ezentúl azt, hogy kerületükben dühös vagy dühgyanús kutya létezik, nemcsak saját kerületükben, hanem valamennyi kerületben közhírré tenni tartoznak. Ennek a határozatnak az a czélja, hogy valamennyi kerület ebtulajdonosa tudhassa, mely kerületekben és mikor tilos kutyáját az utczára ereszteni. Helyi hírek. Új templom a fővárosban. A Mária- és Józsefutcza sarkán épülő Jézus szent szívéről czimzett templom befejezéséhez közeledik. A templom, melyet ezelőtt két évvel kezdtek építeni, ez év október havában már át lesz adható rendeltetésének. Vele kapcsolatban teljesen készen áll a Jézus-rendi atyák lakháza, amelybe a múzeum-utcai régi lakásukból nemsokára ideköltöznek. A templom költségeit, melyek mintegy kétszázezer forintra rúgtak, tudvalevőleg nagyobbára arisztokrata hölgyek teremtették elő. Az ácssegédek sztrájkjában a mesterek ma esti értekezlete sem hozott változást. Az ácssegédek kiküldött bizottsága személyesen terjesztette a mesterek összesége elé a követelések kilencz pontját, de a mesterek azok nagy részét nem fogadták el, így nem egyeztek bele a munkaidő leszállításába, valamint a minimális munkabérnek megállapításába sem. Az akkord (darab számos) munka eltörlését sem fogadták el. A munkabér felemelését is megtagadták a mesterek. Az ácssegédek a mesterek határozatát nem vették tudomásul s igy a sztrájk tovább tart. Holnap délelőtt tíz órakor az ácssegédek gyűlést tartanak a városligeti »Aranycsillag« vendéglőben, amelyen a békéltető bizottság a mai értekezlet eredményéről beszámol. Menekülés a Dunán át. Mihacsik József tót napszámos ma délelőtt a ferenczvárosi teherpályaudvarban Leitner Valkó Terézia nevű szeretőjével összeveszett s a fejét több helyen bezúzta. A súlyosan sérült leányt a mentők a Rókusba vitték. Mihalcsik, mikor látta közeledni az időközben odahívott rendőrt futásnak eredt és tovább üldöztetvén a Dunába vetette magát. Azt hitték hogy elmerül, de Mihalcsik éppenséggel nem akart öngyilkossá lenni hanem szépen átúszott a túlsó partra. Ezideig még nem csípték el. Tudomány, irodalom. Trachoma Útmutató czimen dr. Feuer Nathaniel 86 oldalas füzetet irt, melynek nagy gyakorlati czélja van. Gyakran tapasztalható ugyanis, hogy a különböző községekben úgy az orvos, mint az elöljáróság a trachoma ellen teendő intézkedésekről egészen tájékozatlanok. E bajon van hivatva segíteni a most megjelent »Trachoma-útmutató«, mely a trachoma körül való hatósági teendőket rendszeresen összeállítja. A szerző gazdag tapasztalata után indulva, nem tartotta elegendőnek, hogy csak a különböző rendeleteket, melyek ez ügyben kibocsáttattak, reprodukálja, hanem arra fektette a fősúlyt, hogy a fennálló rendeletek értelmében, de bővebben és részletesebben, mint ez azokban történhetett ama teendőket jelölje meg, melyek a trachomakór elterjedésének meggátlása czéljából az egész országban végzendők és azt a különös eljárást jelezte, mely ama vidékeken, hol a trachoma tájkóri jelleget öltött, annak kiirtása czéljából foganatosítandó. A füzet második része a különböző trachoma-ellenes rendeleteket eredeti szövegben és a trachoma-utasítást tartalmazza. A trachoma egyre inkább országos csapássá nővén ki magát, a hatóságok és az orvosok nem nélkülözhetik dr. Feuere munkáját, melylyel a szerző kétségtelenül elismerésre méltó érdemet szerzett magának. A csinosan kiállított kis kötet ifj. Nagel Ottó bizományában jelent meg és ára 1 frt 20 kr.