Pesti Napló, 1890. szeptember (41. évfolyam, 241-269. szám)

1890-09-11 / 250. szám

Innen a király kíséretével a jogakad­émia­­ra o­z kajtatott, hól dr. Bozóky igazgató a tanári kar élén fogadta és a tanuló ifjúság lelkes éljenzése üd­vözölte. Ő Felsége mindenekelőtt a második emeletre ment, a­hol a dísztermet megtekintette, itt ő Felsége behatóan tudakozódott az intézet viszonyai felől és többek közt kérdezte, hogy ez minden tekintetben állami intézet-e ? Az igazgató ama feleletére, hogy a költségek alapítványokból fedeztetnek, megjegyezte ő Felsége, hogy ez azért mégis csak állami intézet. A király ezután a vizsgálati termet tekintette meg és megjegyzé, hogy az aránylag kicsi, mire egy tanuló hangosan elszólta magát, »azért gőzfürdő ez«. A ki­rály mosolygott. A tantermek megtekintése után a király a könyvtárba ment, hol hosszasabban időzött és a szomszédos és innen látható gimnáziumi épület­ről kérdezte, hogy az is az intézethez tartozik- e? A jogakadémia elhagyásánál a királyt a tanuló ifjúság hosszantartó lelkesült éljenzése kisérte. Ezután a király a József fineveldébe kocsizott, a­hol Petrovics Ferencz főkormányzó is Loputics Gyula alkormányzó fogadta. Itt a király először a kápolnába ment, azután a nagy ter­met tekintette meg, hol a növendékek sorfalat képez­tek. Itt is tudakozódott a király az intézet viszonyai felől és egyes fiukhoz koruk, nevük és osztályukra és tanulmányaikra vonatkozó kérdéseket intézett. Innen ő Felsége a katonai kórházhoz hajtatott, hol dr. Fische­r és dr. C­o­u­s­c­h­e ezredorvosok fogad­ták. Itt megtekintette behatóan az összes betegter­meket, majdnem minden beteget megszólított, meg­tekintette a fürdőhelyiségeket és konyhát és megelé­gedését kifejezve távozott. Ezután a király Bihar vármegye közkór­házát kereste fel, ahol ő Felségét dr. Korda fogadta Ebben a tisztasága és berendezésénél fogva valóban kiváló intézetben a király hosszabb ideig időzött, megszemlélte úgy a férfi, mint a női osztály összes termeit s különösen hosszasan időzött a sebé­szeti osztályban. A királyt ez alkalommal dr. Kor­dán kívül még dr. B­a­r­t­h­a másodorvos és Csillag Sándor gondnok, valamint dr. Kiss Ferencz megyei főorvos kisérték. Miután még a király a kórház ká­polnáját megtekintette volna, legteljesebb megelége­désének kifejezése mellett eltávozott és a görög­­katholikus szemináriumba hajtatott. Itt ő Felségét Pavel püspök és Laurán igazgató fogadták. A király megszemlélte az egyes helyiségeket és itt is több növendéket tüntetett ki a koruk és tanulmányaikra vonatkozó kérdései által. Ezután a pompásan díszített Rhédey-kertben levő polgári lövöldéhez hajtatott. Itten J­a­n­k­y Antal főlövészmester az ő Felsége látogatása alkal­mából rendezett ünnepi dijlövészethez kisérte a lövő­csarnokba, hol a király ama felszólításnak, hogy maga lőj­jön, nem tett eleget, mondván, hogy nincs hozzászokva ahhoz, hogy szilárd czélba lőjjön. Azon­ban hosszabb időn át érdeklődéssel figyelte meg ő Felsége a lövészek lövéseit. Kod­da malomhivatal­nok a király jelenlétében kétszer czélpontot talált. A czéltábla behozatott, ő Felsége megvizsgálta és a czélt találókat megdie­­irte. Ezután a király gr. Szapáry miniszterelnökhöz fordulva, kérdezte, hogy hány óra van és midőn a miniszter azt válaszolta, félhárom, megköszönve a lö­vészek szives kíséretét, eltávozott a lövöldéből és a püspöki palotába hajtatott a hol termeibe vonult visz­­sza. Délután 4 órakor ő Felségénél 63 terítékű udvari ebéd volt, melyen résztvettek : gr. Szapáry minisz­terelnök, dr. O­r­c­z­y és dr. F­e­h­é­r­v­á­r­y miniszte­rek, Tisza Kálmán, gr. Zichy Ferencz, Tarko­­vich államtitkár, dr. Vancsa János püspök, Román Miron metropolita, Schlauch Lő­­rincz püspök, Belopotoczky apát tá­bori püspök, Pavel Mihály püspök, M­e­­t­i­a­n­u János püspök, N­o­g­a 1i János megyés püspök, Szabó, Mihályi, Popea püspökök, F­r­a­k­n­ó­i­czimz. püspök, K­u­b­i­n­y­i altábornagy, Becker tábornok, Lengyel százados a disz­­század parancsnoka, dr. D­ő­r­y József főispán, S­a­l Ferencz polgármester, dr. Wesselényi Miklós Szil­ágymegye főispánja, Szikszay Lajos Szilágy­megye alispánja, gr. B­é­­­d­y Ákos Kolozsmegye fő­ispánja, Gyarmathy Miklós Kolozsmegye al­ispánja, Ar­b­a­c­h Géza Kolozsvár polgármestere, Fábián László Aradmegye főispánja, S­z­a­t­h­­m­á­r­y Gyula Arad megye alispánja S­a­l­a­c­z Gyula aradi polgármester, Terényi Lajos békési főispán, Jancsovics Pál békési al­ispán, Széll Kálmán ev. ref. szenior, O­s­­terlamm Ármin ev. egyházfelügyelő, br. Ger-­­­i­c­z­y Ferencz, br. Wesselényi Béla, gróf B­á­n­f­f­y György, gr. Károlyi Tibor, gr. We­n­c­k­­h­e­i­m Frigyes, ifj. dr. E­d­e­l­s­h­e­i­m - G­y­u­l­a­y Lipót, gr. Zselénszky Róbert, gr. A­pponyi A­lbert, gr. Bethlen Aladár, gr. Al­m­á­s­s­y Dénes, G­y­a­l­o­k­a­y Lajos törvényszéki elnök, Tisza Ist­ván képviselő, Des Echeroles-Krucspér Ká­roly főlövészmester, Schlauch Nándor püspöki jószágigazgató, Ritoók Zsigmond kir. tanácsos az ügyvédi kamara elnöke, Vásárhelyi Béla az egyesült arad-csanádi vasutak igazgató-tanácsosa, J­a­n­k­y József a kereskedelmi és iparkamara elnöke, Adler Ignácz, az izraelita hitközség elnöke, Bozóky Alajos a jogakadémia igazgatója, dr. Aczél Péter, Serdüi Bálint, Jekelia- J­u­s­s­y miniszteri tanácsos, Bokros a sza­­badelvű párt elnöke, Géczy Lajos, dr. Korda, D­a­r­v­a­s­y pénzügyi igazgató, J­á­n­o­s­y a minori­ták tartományfőnöke, W­inkler József kanonok, Ullmann Izidor az orth. izr. hitközség elnöke. Péntek zilahi polgármester, G­e­n­c­s­y szilágy-som­­lyói polgármester, Fasch­o-M­o­y­s miniszteri taná­csos és az udvartartásbeli urak. A menü a következő volt: Potage a la reine. Petit bruche és lucullus. Sauna on du Rhin aux pommes de terre. Filet de boef a Iá, jardiniére. Dinde au anaccaroni a iá italienne. Pote de fois gros eu bordune de gelee. Sorbet du Kirsch. Facans rotis et salat. Petits pois garnis de foudso’arlichaux. Gateau Savarin a la macedoin de fruits. Fromage. Glaces. Desert. Ebéd közben a József ezred zenekara válogatott műsort játszott nyolcz számmal. Az ebéd 5 órakor ért véget, utánna ő Felsége cerclet tartott és sokakat megszólítással tüntetett ki. Ő Felsége délután 6 órakor különvonattal Székelyhidra utazott. A püspöki palotából való kivonulása alkalmával a város összes harangjai meg­­kondultak. Az utczákon áthatlan tömegekben össze­gyűlt közönség lelkes tüntetésekben részesítette és szűnni nem akaró éljenzéssel kísérte a távozó ki­rályt. A király oldalán ismét gr. Szapáry miniszter­­elnök ült, a király kocsiját a főkapitány és polgár­­mester fogatjai előzték meg, az utána következő ko­csikban dr. Orczy miniszter, gr. Paar és a kiséret többi urai, valamint számos előkelőségek, köztük Tisza Kálmán ültek. A fellegek, melyek 5 óra tájban fenyegetőleg borították el az eget, ismét eltűntek és igy az idő Nagyvárad örömnapjának egész végig kedvező ma­radt. Az indóház perrorján az összes küldöttségi ta­gok és a honvéd tisztikar egybegyűltek. Ő Felsége azonnal a váróterembe lépett, Sál polgármesternek kezet nyújtott és megköszönte a szép és szívélyes fo­gadtatást, azután megszólította Schlauch püs­pököt, kinek bucsuzásul kezét nyújtotta. Midőn ő Felsége a perronra lépett, a jelenlevők lelkes éljenki­­áltásokkal fogadták. Azután a király mindenfelé kö­szönve azonnal szalonkocsijába lépett, mire a vonat rögtön elindult. A vonatot Cr­u­d­y udvari tanácsos, a magyar államvaspálya részéről L­u­d­w­i­g­h miniszteri taná­csos, ki magyar díszben volt öltözve, Langer főfel­ügyelő, B­e­r­é­n­y­i főfelügyelő és a főfelügyelőség ré­széről Dobreczki felügyelő vezették. Eme vonat­tal utazott el dr. F­e­j­é­r­v­á­r­y honvédelmi minisz­ter is, míg gr. S­z­a­p­á­r­y és dr. O­r­c­z­y miniszterek csak holnap reggel 7 órakor utaznak Székely­hidre. A külföldi katonai attachék holnap délelőtt Várad­­püspökin keresztül egyenesen Székelyhídre érkeznek. Albrecht főherczeg holnap délután 3 órakor érke­zik meg és rövid tartózkodás után innen Székely­hidra megy, hová holnap este 61/2 órakor érkezik. *­0 Felségének fogadtatása alkalmára, a nagy­váradi lapok nemzeti szinüi keretben jelentek meg. A »Szabadság« a következő lendületes költeményt közli R­á­c­z Mihály városi főjegyzőtől s a lap szerkesz­tőjétől : Hozott az Isten ! Ha Caesar volna, nem zendülne lantom Üdvözletére . . . Félre­állanék A hízelgőktől. Férfi nem jár ottan, Hová meggörnyedve rabszolga lép ; De Caesar nincs itt, nincsenek hízelgők, A görnyedt rabszolgákat sem találom — Büszkén kiáltom az ü­dvunalomba : Hozott az Isten fölséges királyom ! Nemes jóság a trónok legfőbb dísze, Te jó, nemes vagy, ezt tapasztalánk — , mely nem hódolt meg büszke hadseregednek Szivünk Tied ! Királyunk és Atyánk ! . . . Tenger a nép-sziv, hűség gyöngye benne, — Legszebb ék­kő királyi koronákon — Föl kell találni csak ! Te föltaláltad : Hozott az Isten fölséges Királyom ! Nem értettük meg egymást, hajh 1 sokáig, — Súlyos évekből egy tizzel felért ! — Angyal hóditá meg bezárult szived , megosztotta, nekünk adván felét . . . És im megújult az. Béke-jobbot nyújtál Hű népednek ... A múlt csak rémes álom . . . Vak éj után Kegyelmed napja feljött: Hozott az Isten fölséges Királyom ! A lelkesülés lángja kebleinkben Nem tettetés, de szent, igaz, való ; Király és Nemzet, miként egy család. Örömben, búban együtt osztozó . . . Bánat kisebb lesz, midőn elviselni Részvét segít... öröm nagyobb, ha látom Miként terjed szét-hajtott láng-őzönként... Hozott az Isten fölséges Király­om ! Vész és vihar jöhet, ha jönni kell ! Mi Nem féljük, mig Király és Nemzet egy ; Szent a kötés, a melyre összeforrtunk, Utunk nem elvált, biztos czélra megy I Agyunk, szivünk, kezünk munkálva fárad, Hogy egyetértés, csönd, köztünk megálljon. Ha boldog a nép, boldog a király is : Hozott az Isten fölséges Királyom ! Ha Caesar volna, nem zendülne lantom Üdvözletére . . . Félre állanék A hízelgőktől. Férfi nem jár ottan, Hová meggörnyedve rabszolga lép ; De Caesar nincs itt, nincsenek hízelgők, A görnyedt rabszolgákat sem találom — Szivből kiáltom az üdv-unalomba Hozott az Isten fölséges Királyom ! Székely h­idon. A király Nagyváradtól idáig mindenütt a leg­lelkesebb fogadtatás tárgyát képezte. Minden állomás fel volt díszítve, különösen kitűnt E­r­d­ő­s­z e­g, mely­nek pályaudvara fényesen ki volt világítva. Minden pályaudvarban óriási közönség várta a vonatot. Szé­­kelyhid azonban mindezeken túltett. Az indóház perronja előtt díszes sátor volt fel­állítva, villamos lámpák nappali fényt árasztottak. Ő Felsége 8 órakor érkezett meg. Az indóházban a kör­nyék értelmisége élén Beöthy alispán, Kovász­­nay és Morvay főszolgabirák kíséretében várta a berobogó vonatot. A­mint ő Felsége Dőry főispán kíséretében ki­szállott, Beöthy alispán a következőleg üdvözölte: »Felséges urunk! Szeretett királyunk! A szeretet, hűség és hálaérzet vezetett minket, Biharmegyének minden rendű és rangú lakóját Felséged színe elé, hogy alattvalói hódolatunkat bemutathassuk. Hagyo­mányos ősi szokása nemzetünknek a koronás királya iránti ragaszkodás. De e ragaszkodás Felséged sze­mélye iránt kimagaslik, mert Felséged uralkodása e nemzet fejlődésének olyan korszakába esett, midőn mintegy megváltóra volt szükségünk. Isten kegyelme Felséged személyében adta meg nekünk ezt, mert mi érezzük, hogy a mint szent István alapította meg e hont, úgy Felséged alapította meg annak jövőjét. Felséges urunk ! Fogadja érzéseink eme kifejezését kegyesen és fogadja kegyelmesen alattvalói hódola­tunkat is. A lelkesült éljenzés elhangzása után ő F­e 1­­sége az üdvözlő szavakra a következő leg vá- 1 a s z o 11: Köszönöm a szép fogadtatást. Legyenek meg­győződve, hogy az alattvalói hűség, szeretet és hála imént kifejezett érzésének nyilvánulásában mindenkor a legszebb jutalmat találom uralkodói gondjaimnak. Vegyék egyúttal köszönetemet a szívélyes fogadta­tásért. A király válasza után ismétlődött a lelkes él­jenzés, miközben ő Felsége a készen álló udvari fo­gaton, bandérium által kisérve, a lampionokkal fé­nyesen kivilágított városba hajtatott. A világítást nagyban emelték a közben felállított magnesium lámpák, melyek fényében szép látványt nyújtott a gazdag lobogódísz. A városháza előtt díszes diadalkapu volt fel­állítva »Isten hozott« felirattal. Itt Bokor biró üdvözölte a királyt, kinek rövid szívélyes válasza után a menet az összes harangok zúgása között a Stubenberg kastélyba vonult, hol a házigazda a lép­cső alján fogadta ő Felségét. Ezután ő Felsége szem­lét tartott az első honvédezredből kirendelt diszszá­­zad felett, melyet azután zenekarral élén elléptetett. Itt is, mint Nagyváradon a diszőrséget a honvédség képezi. Ki kell emelnünk, hogy a király mostani útjá­ban legnagyobb részt magyar születésű udvari tiszt­viselők és magyar születésű udvari csendőrök végzik a szolgálatot, úgy hogy majdnem kizárólag a magyar szó az uralkodó. Székely­hidra az egész vidék lakossága becsö­­dült sorfalat képezve és lelkesen éljenezve ő Felsé­gét. Az indőházban a király az alispánt és a két szolgabirót megszólítással megtisztelte, kérdezősköd­vén járásuk nagysága és viszonyai felől. Holnap, csütörtökön délután 3 órakor érkeznek ide a zárható gyakorlatokhoz meghívott idegen tisztek. Közöttük a csak pár nap előtt újonna kinevezett tö­rök katonai attaché Abdulla bey, a román had­ügyminiszter Vladescu és a japán őrnagy Takeske Yamane.­­ Bécs, szept. 10. Tizenkét külföldi attad­é­ma külön vonaton a nagyváradi hadgyakorla­tokhoz utazott­ Debreczenben. D­ebreczen teljesen elkészült a király fogadta­tására az intézkedéseivel. A hatóság egymásután bocsátja ki a fogadtatás részleteire vonatkozó értesi­­téseket. Utczák, házak díszben pompáznak, kiraka­tokban magyar díszruhák büszkélkednek s óriási mennyiségű lobogót kinálgatnak megvételre. A város utczái mozgalmas képet nyújtanak. Az utczákon hem­zsegő katonaság túlnyomó része honvéd. Annyi most Debreczenben a honvéd, hogy — az ottani lap megjegyzése szerint — Nagy Sándornak sem volt több 1849 ben, a mikor a muszkákkal szembeszállott. Debreczenben idegenkedve néznek a honvédka­­szárnyán lengő fekete-sárga zászlókra. Az »Arany Bika« szállodán azonban, melyben József főherczeg lakik fiával, József Ágost főherczeggel, ha­talmas nemzeti szin lobogó leng. József főher­czeg tegnap, fia József Ágost főherczeg pedig ma reggel érkeztek Debreczenbe. Csak úgy özönlenek Debreczenbe az idegenek , a hivatalos küldöttségek el vannak helyezve, de nincs magánlakás sem vendég nélkül. A király Debreczenben tartózkodása alatt ma­gánkihallgatásokat nem ad. Ő Felségéhez közvetle­nül nem intézhető semmiféle irat sem szállásán, sem nyilvános helyeken, sem kocsikázás közben; kérvé­nyeket a főispán vesz át, ki azokat a kabinet­iroda osztályfőnökéhez juttatja el, a királyhoz való felter­jesztése czéljából. Lesz 50 teritékü ebéd, a mely alatt Rácz Ká­roly debreczeni zenekara s valószínűleg katonazene is fog működni. Ebéd után, 6 óra előtt 20 perczc­el, ő Felsége az indóházhoz hajtat s 6 órakor külön vo­nattal Székelyhidra megy. A küldöttségek fél 6 kor már az indóházban fogják várni. Pompásan feldíszítik piros bársonynyal és da­­maszttal vonják be a helyi vonat két kocsiját, melyek ő Felségét Debreczenbe szállítják. E vonaton, ő Fel­ségén kívül, a bevonulásnál a kíséretében levő udvari és katonai méltóságok foglalnak helyet. A Felsége debreczeni időzésének emlékére a király arczképével és a város czímerével ellátott arany és ezüst érmeket vertek. Hogy fejedelmünk fogadtatásánál az ős­magyar alföldi város mennyire ügyel az ünnepélyek magyaros jellegére, kitűnik egy nem érdektelen inczidens­­ből is. »A bécsi fecskék« nevű német énekes-társaság — amint az odavaló lapok írják — e héten előadá­sokat óhajtott tartani Debreczenben, természetesen a bécsiek nyelvén. A polgármester és főkapitány azon­ban megtagadták az engedélyt, azzal a helyes indo­kolással, hogy a király látogatás hetében németül ne énekelhessenek Debre­czenben A király 1852. június 19-én és 20-án volt Debreczenben. * A szeptember 12 — 16-ika közt Debreczennél tartandó nagy zárgyakorlatokról a »Katonai Lapok« czimű szakközlöny a következőket írja: »E hadgyakorlatok az idei gyakorlati évadban a legkiválóbb helyet foglalják el. Míg ugyanis a többi hadgyakorlatoknál csak az illető hadtest két hadosz­tálya manőverez egymás ellen, Debreczennél a 6 ik és 7-ik hadtest fog egymással szemben állani. A fő­vezényletet, mint minden évben, Albrecht főher­czeg, mint a hadsereg főfelügyelője viszi, a­ki 11 én érkezik Monostorpetribe. 12-én felállítási pontjaikon vonulnak össze a csapatok, 13-án megkezdődnek a hadműveletek, 14-én vasárnap szünetelnek s 15-én és 16-án tovább folynak. A záró hadgyakorlatok alapjául vett föltevés a következő: »Az északi hadsereg Tokaj környékéről balszárnyával, a 6. hadtesttel, Nyíregyházán és Ér- Mihályfalván át előnyomul a déli hadsereg ellen. Ez utóbbi Nagyváradnál gyülekezik és magához vonja Erdélyből Szilágysomlyón és Margittán át a 7-ik hadtestet.­ Albrecht főherczeg főhadiszállását képezik : báró P­i­r­e­t Jenő lovassági tábornok, báró Beck Frigyes táborszernagy, vezérkari főnök, V­i­l­mos főherczeg táborszernagy, tüzérségi felügyelő, Ben­­k­e­n­b­i­n­n Károly ezredes. Mint döntő bírák és se­gédek szintén a főhadiszálláshoz tartozva működnek: Windischgrätz Lajos herczeg lovassági tábor­nok, gróf Grünie táborszernagy, Frigyes főher­­czeg táborszernagy, Szvetenay, Dávid, Lob­­k­o­v­i­c­z Rudolf herczeg, gróf Uexküll, Galgó­­c­z­y és F­o­r­i­n­y­á­k altábornagyok, Némethy, Stange­r és Fabiny vezérőrnagyok s a 100. gya­logezred ezredese, továbbá a vezérkarból: C­z­i­bulka, Gunesch, Latscher ezredesek, Po­ti­e­r­e­k alezredes, Szaszkievicz őrnagy és Da­ 1­e­z százados. Albrecht főherczeggel együtt van te­hát a főhadiszálláson 16 tábornok, 12 törzs- és 20 főtiszt, 154 közlegény, 61 polgári szolga, 121 ló, 1 jármű. Hadrend: Északi fél (fehér jelvénynyel), 6. hadtest, parancsnok Braumüller Tódor altá­bornagy, vezérkari főnök R­­­e­g­g Ignácz ezredes, 15. gy­aloghadoszt­ály, parancsnok báró Al­­bo­ri Jenő altábornagy, a 29. és 30. dandárokból, a 11. nehéz ütegosztályból s a 12. huszárezred két szá­zadából ál­lván; 27. gy­a­l­o­g­h­a­d­o­s­z­t­á­l­y, pa­rancsnok Kovács György altábornagy, az 53. és 54. gyalogdandárból, a 12. nehéz ütegosztályból s a 14. huszárezred két századából állván ; a 39. m­a­­gyar honvéd gyaloghadosztály, parancs­nok Paxy Károly altábornagy, ez áll a 77. és 78. honvéd gyalogdandárból, a 40. nehéz ütegosztályból és az 5. honvédhuszárezred 2 századából. Továbbá közvetlenül a hadtestparancsnokság alá van adva : a 6. lovasdandár, a 6. tüzérezred és az 1. utász­zázad előőrsi hídszekerészettel. Déli fél: 7-ik hadtest, parancsnok dr. W­a­­­d­­s­tätten János altábornagy, vezérkari főnök Des­­sevicz Vilmos ezredes, 17. gyal­og hadosz­tály, parancsnoka K­u 11­­­g Albin altábornagy, áll a 33. és 34. gyalog dandárból, a 13. nehéz ütegosz­­tályból, a 13. hus­árezred két századából, a 34. gya­log hadosztály, parancsnok Túr Miksa lovag vezér­őrnagy, áll a 67. és 68. gyalog dandárokból, a 14. nehéz ütegosztályból s az 1. huszárezred két száza­dából , a 40. magyar honvéd gyalog had­osztály, parancsnoka K­u­b­i­n­y­i János altábor­nagy, áll a 79. és 80. honvéd gyalog dandárból, a 32. nehéz ütegosztályból s a 2. huszárezred két századá­ból. Továbbá közvetlenül a hadtestparancsnokság alá van rendelve: a 7 lovas dandár, a 7. tüzérezred, a 16. utászszázad az előőrsi hioiszekerészettel. Miután mindegyik hadtest 38 zászlóaljból, 18 lovas század­ból és 17 ütegből áll, a debreczeni, záróhadgyakor­­latoknál 72 zászlóalj, 36 lovas század, 34 üteg és 2 utászszázad fog működni. Tiszogatás Temesmegyében — Távirati tudósítás. — Temesvár, szept. 10. (O. É.) A­mint előre látható volt, amaz egyé­nek és érdekkörök, kiknek visszaélései ellen Temes­­megye új kormányzói törhetlen erélylyel folytatják az epuráczió munkáját, mindent megkísértenek, hogy az alispánt és főispánt eljárásukban megtántorítsák. Nemrég bejárta a lapokat a hír, hogy egy köz­ségi jegyző, a­ki viselt dolgai miatt állásától megvál­ni kényszerült, levelet írt M­o­l­n­á­r főispánnak, a­melyben »országos botrány­nyal« fenyegetőzött, ha nem helyezik be valamelyik másik jegyzőségbe. Meg­jegyzendő, hogy az illetőnek további hivatalban mara­dását olyan dolgok tették lehetetlenné, a melyek miatt évek óta több rendbeli bünfenyitő ügy van el­­lene folyamatban. Ilyen körülmények közt a megye vezetői a fenyegető levelet teljesen ignorálták s az eljárásnak szabad folyást engedtek; az illető egyén pedig leült és vagy száz évre terjedő »memorandu­mot« irt, melyet egyik nem régóta megjelenő temes­vári német újság ki is nyomatott. A »memorandum« a főispánon kivül még Desehán alispánnal és Joanovits rékási fő­szolgabíróval is foglalkozik. A főispánról csak annyit tud mondani, hogy benne t. i. a pamflet írójában, más felé alkalmaztatására vonatkozólag biztató kilátáso­kat ébresztett, később azonban e biztatások daczára sem segített helyzetén. Már az alispánról egy csomó »súlyosabb tényt« tud elmondani, ezek közt legsúlyosabb az, hogy állí­tólag valamikor mint árvaszéki elnök egy 5000 fo­rintnyi örökrészt pár hétig a saját czéljaira vissza­tartott volna. A rékási szolgabírót pedig önkényke­déssel vádolja , több esettel igyekszik bizonyítani e vádakat. Ezen »leleplezések«, ismerve előtörténetü­ket, tulajdonképpen semmit sem lepleztek le, hanem csak egy olyan ember kétségbeesését tükrözték visz­­sza, a­ki pályája megsemmisülésének okait, bárha ez okok őt magát a fenyítő bíróság kezei közé juttatták, mindig másokban keresi és ez utóbbiakon tölti tehe­tetlen dühét. Ez »affaire«-ről eddig a nagyobb nyilvánosság nem igen vett tudomást, míg végre Temes megye köz­igazgatásának mai ülésében maga D­e­s­c­h­á­n alispán hozta szóba a fegyelmi eljárást, megelőző vizsgá­lat elrendelését kérvén maga ellen. Egyúttal azonban kijelenté, hogy Temes megye köz­ségi kezelésének és kivált a jegyzői karnak epuráczió­­ját minden bárhonnan jövő fenyegetés daczára köte­lességéhez híven, törletlen erélylyel folytatni fogja s ebben a törekvésében a jóknak támogatására minden­kor bizton számíthatni vél. Molnár Viktor elnöklő főispán az eljárás megindítása tekintetében az alispán kérelmét teljesi­­tendőnek véli; a maga részéről azonban szintén hang­súlyozta, hogy ilyen eredetű támadásokkal szemben a feladata magaslatán közigazgatási tisztviselőnek változatlan erélylyel kell folytatnia a harczot azon visz­­szaélések ellen, melyek a közigazgatási szolgálat tes­tén rágódnak s melyeknek megszüntetését tőle úgy az állam­érdek, mint a közvélemény fennen követelik. A bizottság nagy tetszéssel fogadta úgy a fő­ispánnak, mint az alispánnak öntudatos nyilatkoza­tait s Desebán alispán ellen a »memorandum« ötletéből saját kérelmére a fegyelmi vizsgá­latot megelőző eljárást elrendelte. Báró Aurbrózy Béla és Mártonffy tan­­felügyelő megbotránkozásukat fejezték ki a támadá­sok felett, mindketten a bizottság zajos tetszése közt rendü­letlen bizalmukról biztosították úgy a főispánt, mint az alispánt, kik a megye reputációjának hely­reállítására c­élzó törekvésekben a tisztességes ele­mek támogatására mindenkor számíthatnak. A vizsgálat megejtésével Dobó kanonok, Bá­r­c­zy pénzügyigazgató, C­ap d­e l­o nagybirtokos bízattak meg, kiket a főispán nyomatékkal kért, hogy a vizsgálatot a legnagyobb szigorral és részletesség­gel eszközöljék. Ferenczet választották meg. Első­sorban természe­tesen a »helyzetet« vitatták meg, melyet most rosszabbnak tartanak, mint a sztrájk előtt. A mesterek ugyanis nem tartják be a sztrájk nyo­mása alatt kötött egyezséget. Kerestek az ipar­­testületnél e miatt orvoslást, de ott panaszuk­kal egyszerűen el lettek utasítva. Voltak Ba­ross Gábor miniszternél is, kihez hattagú küldött­séget menesztettek. A küldöttség vezetője a mai gyű­lésen előa­dta a miniszter válaszát, ki — mint emlí­tettük — a küldöttségnek megígérte, hogy az ügyet szigorúan meg fogja vizsgáltatni , a péksegédek ér­dekében megtesz minden lehetőt. A minisztert lelke­sen meg is éljenezték. Végül kimondták, hogy egy szaklapot alapítanak s annak szerkesztésével Kiss Adolfot bízták meg. Fővárosi ügyek. A népszámlálás Budapesten. G­e­r­l­ó­c­z­y Ká­roly helyettes polgármester, tegnap kelt levelével ki­nevezte a főváros területére népszámlálási elnökökké a következő törvényhatósági bizottsági tagokat: u. m. I. ker. : Scheich Károly, — II. kér. Del Me­dico Ágoston, — II. kér. Z­b­o­r­a­y Béla, — IV. ker. B­e­r­n­á­t­h Béla, — V. ker. H­ü 111 Tivadar, — VI. kér. Mérő János, — VII. kér. O­s­z­t­o­i­c­s Mik­lós, — VIII. ker. Hűvös József, — IX. kér. Hor­váth Lajos, — X. kér. Horváth J­ános. — A he­lyettes polgármester e kinevezés kapcsán egyszers­mind megküldötte mindegyik elnöknek a népszámlá­lásra vonatkozó s a kereskedelmi miniszter által jóvá­hagyott általános utasítás egy-egy példányát, különö­sen fölkérve a kinevezetteket, hogy a kellő értelmi­séggel bíró s lelkiismeretes eljárásra képesített és kellő számú ügynökök szerződtetéséről gondoskodjanak. Végül kilátásba helyezi a polgármester, hogy a le­hető egyöntetű eljárás érdekében a kerület-elnököket közös értekezletre fogja összehívni. A minta elöljáróság köréből. Fodor János VII. ker. elöljárósági írnokot régebben házjog meg­sértése miatt 10 írt pénzbüntetésre ítélte a törvény­szék, mert egy Vidon­ János nevű pinczért Glück Dávid szatócs panaszára jogtalanul megexekvált. A végtárgyaláson Fodor azzal védekezett, hogy ő eljárá­sában csak az elöljáróság szokásaihoz alkalmazko­dott. A fővárosi közigazgatási bizottság most felhívja Fodor Jánost, hogy az ellene folyamatban tevő f­e­­gye­lmi ügyben a tiszti főügyész indítványát és a vizsgálati iratokat a főpolgármesteri hivatalban meg­tekintvén, az indítványra vonatkozó esetleges nyilat­kozatát a közigazgatási bizottságnál jelentse be. Az elégedetlen pékek, vagy modern néven a »sütő-segédek« ma délután gyűlést tartottak az akáczfa-utczai Buzalka-féle helyiségben. Mintegy két­százan lehettek jelen. A főkapitányságot K­r­e­c­s­á­­n­y­i rendőrfogalmazó képviselte. Az elnök és a jegy­zők választása nagy izgatottság közt ment végbe s csak akkor állott helyre a nyugalom, midőn a főkapitányság képviselője a gyűlés felosz­lásával fenyegette a zajosabb elemeket. El­nöknek aztán Hegedűs Károlyt, jegyzőknek pe­dig Weinberger Hermant és Hoffmann­t szept. 10. Személyi hírek: Vilmos főherczeg ma este érke­zett meg Budapesten s a Holzwart-féle »Continen­tal«-szállodában vett lakást. A főherczeg holnaputá­­nig marad Budapestre s e hó 12-én Székelyhidra utazik a hadgyakorlatokra. — Gróf Kimen-Héder­­váry horvát bán néhány nap előtt ünnepelte a leg­szűkebb családi körben házasságának tizedik évfor­dulóját. — Kovács Gyula, pénzügyminiszteri osztály­­tanácsos 6 heti szabadságidőre a fővárosból eluta­zott. — Kamermayer Károly polgármester állapotá­ban, mint értesülünk, javulás állott be, de még bizony­talan, hogy a polgármester mikor tér vissza a főváros­ba. — Gelléri Mór, az országos iparegyesület titkára már visszaérkezett szabadságáról s átvette hivatalát. — Heidlberg Ármin, fővárosi nagykereskedő és neje szül. Neuschlosz Fanni ma ünnepelte ezüstlakodal­­mát családja körében. Püspök-szentelés. Dr. Steiner Fülöp, székes­­fejérvári megyés püspököt, a­mint már jeleztük, e hó 13-án szentelik fel Székesfej­ér­váron. Az ősi székvá­ros ez alkalomból impozáns fogadtatásra készül. Az előkészületeken vállvetve működik közre a városi hatóság és polgárság a megyei arisztokrácziával, köz­­törvényhatósági bizottságának tagjaival s az egyes községekkel. A főpásztort megérkezésekor gróf Czi­­r­á­k­y Béla főispán fogadja. A székesfehérvári indó­­házban s az állomás előtti hídon diadalkaput állíta­nak fel. Esemény a német császári családban. Mint Berlinből írják, a német császár családjában január végére vagy február elejére örvendetes családi ese­ménynek néznek elébe. Viktória Auguszta császárné jelenleg férje oldalán a hadgyakorlato­kon időz. Ugrón és Eötvös. H­o­­­­­s­y Pál országgyűlési képviselő e hó 14 én tartja beszámoló beszédét Gyo­­mán. Ez alkalommal Ugrón Gábor is vele megy és beszédet tart, melyben válaszolni fog Eötvös Ká­­rolynak. A harcz után játék. A mi tudós filhelléneink, úgy látszik, nem fáradtak bele a görög háborúba, pedig ugyancsak hangos ágyukkal s erős szenvedél­lyel küzdöttek. Legalább a tábor egyik hívének volt még kedve egy kis játékra, habár ezt nem épen görö­gös szellemben eszelte ki. Azt értjük, a­kinek sike­rült hirdetnie, hogy a görög nyelvi reform­törvény megbukott a praktikus étet próbamezején. Avagy ta­lán nemcsak játékot akart űzni, hanem utolsó vi­gaszként megelégedett az egynapos Öröm olcsó dicső­ségében is? Mert hiszen azt csak előre is tudhatta, hogy téves adataira a czáfolat nem fog egy napnál tovább késni! A czáfolat meg is érkezett, még­pedig érdekes számadatokban. Az újságoló azt állította, hogy az ország összes gimnáziumaiban csak két tanuló jelentkezett a görög nélküli kurzusra s a valóság az, hogy csak magában a főváros négy gimnáziumában 77 ötödosztályú ta­nuló nem fogja tanulni a görögöt, a­mi az összes tanulók 35,3°­0-ának felel meg. Még pe­dig: a budai gimnáziumban 15 tanuló jelentkezett a görög kurzusra és 23 a görög nélkülire; a Klauza­­utczaiban 40 tanul görögül és 22 nem; a lipótvárosi­ban 30 görögös és 18 nem ; csupán a kegyesrendiek gimnáziumában vannak 56-os számmal 14 ellenében nagy túlsúlyban a hellénisták, de szerzetesrendek is­koláitól nem is lehetett más­ eredményt várni.­­ Az úgynevezett mintagimnázium kivétel a középiskolák közt sok egyébben is, nem csak abban, hogy ott nem lesz görög nélküli kurzus. Mi e tényleges eredménynyel is meg lehetünk elé­gedve, mert azt magunk sem hittük, sőt nem is óhaj­tottuk volna, hogy a görög nyelv tanulása teljesen elhanyagoltassék a jobb tanulók részéről is. De még konszolidált állapotnak sem tekinthetjük az első évit. S csaknem biztosra veszszük, hogy a vidéki adatok, melyek remélhetőleg szintén köztudomásra jutnak nemsokára, a görög ellen nyilatkozottak százalékszá­mát nem fogják lejebb szállítani. Annál kevésbbé, mert a fővárosban amúgy is nagyon népesek a görög nélküli középiskolák , a reáliskolák, sőt alkalmasint van elég szülő, ki szívesen elhagyná fia­talrend- KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, szeptember 1I. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter fogad déli 12— d. u. 1 óráig. A földmivelésügyi miniszter fogad délután 1 órakor. A kereskedelemügyi miniszter fogad d. u. 2 órakor. Az igazságügy miniszter helyett az állam­titkár fogad délután 4 órakor. A honvédelmi miniszter helyett az állam­titkár fogad délután 1 —2 óra között. Színészeti kiállítás a városligeti műcsar­­nokban, megtekinthető reggeli 9— d. u. 7 óráig 30 kr belépti díj mellett. Bőr kiállítás a városligeti iparcsarnokban megtekinthető d. e. 9—12-ig és d. u. 8—6-ig. Nemzeti múzeum­, term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u­­. A többi tájak megtekinthetők 50 kv belépti dij mellett. Iparművészeti múzeum az Andrássy-uton d. e. 9 - d. u. 1 óráig. D­e­á­k-m­auzóleum a Kerepesi-temetőben nyitva d. u 3-6. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. e 9 - d. u. 1, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Kereskedelmi múzeum­ a városligeti ipar­­csarnokban szabad bemenet mellett naponkint nyitva d. e. 9—12 óráig, d. u. 3—6 óráig. Vasár- és ünnepnap délután 20 kr belépti dij. Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár. Mai közgazdasági mellékletünk tartalma a következő : Szerencsétlen valuta viszony­ok. — Szállítá­sok a hadsereg számára. — Bányászati munkásviszonyok. — A nemzetközi gabona-, érték- és pénzpiaczokr­ól. — Apróbb gazdasági közlemények.

Next