Pesti Napló, 1890. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1890-12-02 / 331. szám
latkozatokat fogunk az igazságügyminiszteri székből hallani. Amennyire mi tudjuk, a kormány elejtette az esküdtszékek részlegi behozatalának eszméjét is, de viszont súlyt fektet arra, hogy a büntető eljárás az országgyűlés legutóbbi ülésszakában, mint az előzőleg megalkotott többi reformoknak s ezek között az új bírói szervezetnek ezen országgyűlésen megalkotandó zárköve, tényleg törvényerőre emelkedhessék. És ezzel kapcsolatban nem tehetjük, hogy ne reflektáljunk a kormánypárt egyik szónokának a vita folyamában kifejtett azon nézetére, hogy a sajtó útján elkövetett becsület elleni defiktumok a sajtóügyi esküdtszék hatásköre alól kiveendők volnának. A leghatározottabban ellenezzük ezt a felfogást, mert ez csak oly igazságügyi politika keretébe illik bele, mely egyáltalában és elvileg perborreskálja a bűnvádi esküdtszékek behozatalát. Márpedig tudtunkkal az igazságügyminiszter nem ezt az igazságügyi politikát vallja a magáénak. Nem képzelhetnénk nagyobb hibát, mint ha ugyanakkor, midőn a bűnvádi esküdtszék behozatalát a kormány mint elvileg kitűzött czélt tartja szeme előtt, melyre nézve csak az időt nem tartja elérkezettnek, — nézetünk szerint ez már elérkezett, — a törvényhozás megcsonkítaná a társadalom befolyásának eddig is gyakorolt jogát a büntető-igazságszolgáltatásba és tenné ezt éppen azon deliktumokra nézve, melyek leginkább vannak hivatva, mert legalkalmasabbak, a nem szakbírák judikaturájának legelső alapjait szolgáltatni. Ha e judikatura eddig nem mutatkozott minden egyes esetben megfelelőnek és itt-ott visszásságok merültek fel, az eljárási szabályok helyes módosítása útján kell, mert itt lehet és itt szükséges — a bajon segíteni. De ezt a judikaturát elvonni a sajtóbíróság hatásköréből annyit tenne, mint a legérzékenyebb csapást mérni a bűnvádi esküdtszékre, mint nálunk is megalkotandó intézményre s megörökíteni a büntető judikatúra egész területén azt a formalizmust, melybe a szakbíróságok által gyakorolt büntető igazságszolgáltatás beleélte magát, mondhatjuk a természetes jogérzetnek legnagyobb kárára, mindenütt, ahol a laikus elem nem volt képes az élet és az igazság hatalmának kiegyenlítő uralmával megkorrigálni az elvont theóriáknak e nélkül fokozatosan és elháríthatlanul fejlődő félszegségét. Az igazságügyi budget felett ma megkezdődött vita előreláthatólag rövid ideig fog tartani. De hinni akarjuk, hogy igazolást fog nyerni az a remény, mely e vitát ma röviddé teszi s mely abban összpontosul, hogy az igazságügyi alkotások régen várt s az ellenzék által hosszú időn át sürgetett kora végre bekövetkezett, érdekében is támogassuk. Mint ezekből látszik, dr. Klempa igen helyes és általános érdekű útra lépett nyilt levelével s mi a magunk részéről a legmelegebben teszszük magunkévá a nyílt levélben kifejezett felszólalást, s nem kételkedünk abban, hogy a belügyminisztérium a legrövidebb idő alatt eleget fog tenni a közkívánattá vált óhajtásnak. * A tüdővész gyógyítása. A Koch-féle oltóanyag hozzáférhetőségére nézve (anélkül, hogy ezzel visszaélések történhetnének), lapunk szombati számában közöltünk egy nyílt levelet a belügyminiszterhez dr. Kremp a jeles fővárosi orvos tollától. E nyílt levél, igen helyesen, a belügyminisztert hívja fel, hogy a Koch-féle oltóanyagot a vidéki orvosok számára is hozzáférhetővé tegye. E felszólalás, illetőleg nyilt levél folyamán számos levelet kaptunk a vidékről, melyek dr. Klempa óhajtását visszhangozzák s fölkérik lapunkat, hogy ez ügyet nemcsak a vidéki orvosok, hanem a vidéki közönség Az üllői-úti új kórház bőrgyógyászati osztályán ma kezdték meg a Koch-féle beoltásokat. A kórházban több szakférfiú volt jelen, köztük dr. Vojerics cs. és kir. törzsorvos, dr. Durácska Géza és dr. Janny Gyula kórházigazgatók, dr. Serly szatmármegyei főorvos, dr. Marsalkó Tamás lipiki fürdőorvos, dr. Kontur Béla stb. A beoltásokat dr. Schwimmer Ernő egyetemi tanár végezte, aki előbb érdekes előadást tartott a Kochféle gyógymódról. A beoltásoknál dr. Basch Imre és dr. Sonnenschein segédorvosok segédkeztek. Schwimmer tanár egyelőre négy beteget oltott be. Ezután dr. Mangold Henrik kir. tanácsos oltott be két beteget azzal az oltóanyaggal, melyet személyesen kapott Koch tanártól Berlinben. * Dr. Glück Ignácz városligeti szanatóriumában ma délután történtek meg az első tüdővész elleni beoltások, melyeknek szorosan tudományos czélját és jellegét dr. Weisz Jakab, aki az oltóanyagot személyesen Kochtól kapta, ismételten hangsúlyozta. Utána nagyszámú publikum jelenlétében dr. Ónody Adolf egyetem. tanár a betegeket gégetükörrel vizsgálta meg, dr. Mátrai Gábor pedig az előlegesen megtörtént bakteriológiai vizsgálatról referált. Az oltásokat ezután a legkisebb adaggal megejtette dr. Weisz Jakab. A jelentkezett betegek, jobbára az értelmiségből valók, köztük egy hírlapíróis, aki tüdőgümőben szenved s Koch találmányának hatását saját magán akarja tapasztalni. Bécs, decz. 1. A »Wiener Zeitung« közli: A legfőbb egészségügyi tanács november hó 29-dikén tartott ülését az elnök annak közlésével nyitotta meg, hogy a Berlinbe küldött tagok missziójukat befejezték és távirati tudósítás szerint a Koch-féle oltóanyag az osztrák kórházak számára útban van. Weichselbaum legfőbb egészségügyi tanácsos jelentést tett a berlini tanulmányút eredményeiről és az itt felsorolt következtetésekhez jut : 1. Koch anyaga rendkívül érzékeny reagálást mutat föl, ha az organizmusban tuberkulotikus folyamat létezik, ezért igen fontos segédeszköz a diagnózis megállapításához. 2. A befecskendezés után beálló reakció lefolyása nem mindig felel meg a Koch által leírt típus nak, hanem különféle eltéréseket mutathat, anélkül, hogy most még megállapítható volna, hogy mely tényezők idézik elő ez eltéréseket. Ez okból, valamint azért is, mert az átalános és a helyi reakció néha igen súlyos, sőt életveszélyes jelleget is ölthet, feltétlenül szükséges, hogy a Koch-féle szerrel kezelt betegek folytonos orvosi felügyelet alatt álljanak és gyors orvosi segélyről gondoskodva legyen. 3. A tekintetben, hogy Koch szere egymagában vagy más kezelési módokkal kapcsolatban létrehozza e a tuberkulotikus processzusoknál a végleges gyógyulást, a megfigyelési idő rövidsége miatt ez idő szerint biztos ítélet még nem mondható, ellenben már most állítható, hogy Koch szere a tuberkulotikus szövetekben oly alterácziót idéz elő, mely a meggyógyulásnak útját egyengeti. Épp úgy elfogadható, hogy a Kochféle szer fölfedezésével meg van jelölve az útja a fertőző betegségek jövő kezelésének. A legfőbb egészségügyi tanács hozzájárult a nézetekhez és beható tanácskozás után, a gyógyeljárásnak a kórházakban és a magánpraxisban való alkalmazás iránt Weichselbaum indítványára annak kijelentését határozta el, hogy a Koch-féle gyógyeljárás objektív tudományos vizsgálása, az egyetemi klinikákon és ama nagy kórházakban, ahol a szigorúan tudományos vizsgálódások föltételei teljesíthetők, fölöttébb kívánatos és e czélból a rendszerbe és sok helyütt egész lelkesedéssel ir róla, mint a kioly bölcsészetet hirdet, mely szemeinket felnyitja, kedélyünket melegíti és értelmünket dicsőíti.« Hogy e kor irányzatát minden oldalról bemutassa, szól a politikai írókról: Dantéról, Paduai Marsiliusról és Macchiavelliről és e korszak befejezőiről, a franczia szkeptikusokról: Montaigne Mihályról, Charron Péterről és Sanchez Ferenczről. Végül a Visszapillantásban világosan állítja egybe a kor jellemző gondolatait, a scholasztika és a renaissance között levő különbségeket. Rámutat a haladásra, mely ez utóbbiban volt az előbbivel szemben és megjelöli, hogy mely kérdéseket hagyott fenn nyílt problémák gyanánt a renaissance s a természetes fejlődésnek hova kellett szükségképen csatlakoznia a jövőben. Maga az író egy kiváló képzettségű, nemes idealista bölcsész, aki szerint az egész kereszténység és bölcsészet az isten-ember ideáján alapszik. Bántja pl. hogy Bruno ezt az ideát megtámadja, holott »e tannak magva az a mindenki előtt felfogható igazság, hogy az emberi természet igazsága az isteni. Az egy szellem fogalmában jut el az Isten és az ember különbsége teljes egységre.« »A puszta természetvizsgálódás elhagyja létköréből azt a magasabb vizsgálódást, mely a természeten túlhat« — mondja a 332 lapon. Nagyrabecsüli a vallást és tagadja azt, amit az újkori filozófusok hirdetnek, hogy mi az Istent meg nem ismerhetjük és sajnálja, hogy a bölcsészet az isteninek megismertetéséről lemondott. »Mintha bizony ez állítás már bebizonyítás volna« — mondja a 373. lapon. Hirdeti az akarat szabadságát, mely szerinte oly erő, amely nemcsak a temperamentumot győzi le, hanem minden természeti tényező felett is diadalmaskodhatik Felfogása mély morális alapokon nyugszik, mi leginkább kitűnik a Macchiavelli nézeteinek bírálatánál. Egyházpolitikailag az államegyházhoz ragaszkodik. Módszerében pedig főleg a dedukczió hive, mire nézve legjellemzőbbek a 398. lapon mondottak : »A tapasztalati módszer a rendszeres előadástól még távol esik. Igaz,hogy a politikai író (mert Macchiavelliről van szó) ezen módszert nem nélkülözheti, de pusztán annak segedelmével államtudományt felépítni nem lehet. Ki ilyet ír, ismernie kell azon elemet, mely minden politikai cselekvésnek forrása és ez az emberi szellem örök lényege, stb. Az emberiség történetében fokozatos fejlődést lát; az emberiséget a folytonosság törvénye kormányozza. S ez alapfelfogásból szemléli és ítéli meg a dolgokat. A munka, alig egy-két bölcsész kivételével, kiknek műveit nem tudta szerző sehonnét sem megszerezni, mind az eredeti műveknek közvetlen tanulmányozásával készült. Meg is érzik rajta a közvetlenségnek üdesége, elevensége és szemléltetősége. Ez kölcsönöz neki nemcsak a mi, bölcsészeti művekben szegény irodalmunkban kiváló értéket, de számot tenne éppen eredeti forrás tanulmányai következtében a külföldi gazdag irodalomban is. Szerző a legtöbb helyütt a mennyi adat csak rendelkezésére állhatott, azt mind egy begyűjtötte, hogy rámutathasson az egyes bölcsészek életében mindazokra a körülményekre és egyéni jellemző sajátosságokra, melyek az illetőknek kiképződésére közrehatottak s felfogását sajátos irányba terelték, — szóval igyekszik beléjük életet önteni, hogy a régmúlt homályából élő alakokként lépjenek elénk és előttünk fejtsék mintegy ki eszméiket. És ez a filozófia történetírójánál a fődolog. Az ily módon való tárgyalást azonban nem tudta mindenütt keresztülvinni s csak az egyszerű krónikás színvonalán maradt, ítéleteiben egészen objektív igyekszik lenni. Mindenütt ki tudja domborítani azt, ami fő, ami mozgató elv, lényeges és jellemzetes gondolat. Mindenkit és minden nézetet az illető kor álláspontjából ítél meg és nem a szerző saját koráéból. Csaknem mindenütt képes kiemelni azt a gondolatot, ami a későbbi fejlődéshez eszmét adott, úgy hogy valójában látjuk a folytonosságot az ideákban. De míg ezt felmutatja, csak alig egykét helyütt mutat rá az egyeseknél, avagy csak a legfőbbeknél is azokra a ma is megállható, igaz elemekre, melyek rendszereikben előfordulnak s a melyeket ők, hisszük, hogy inkább csak a lángész revelácziójával sejtettek, mint egészen öntudatosan hirdettek, de amiknek a későbbi tudomány teljesen igazat adott. Megteszi ugyan, és pedig gyakran, bírálói megjegyzéseit és magyarázatait, de csak kevéssé tudja jellemzetesen, élesen kidomborítani. Itt-ott e megjegyzések egészen naivak, melyek igen helyén valók az ifjúság előtt; de itt a tudós munkában, mint paedagogiai tendencziával tett megjegyzések feleslegesek, mert ily munkában nem gyakorlati erkölcsi utasításokra, hanem mélyreható, fejtegető bírálatra van szükség. Például a franczia szkeptikusokkal szemben csak egyes dogmatikusan hangzó, rövid tételekben fejezi ki cáfoló megjegyzéseit , mely tételek igen szépen hangzanak, de sok diskuzió férhetne pro és contra hozzájuk (479.1.) A bírálás hangjában is van némi változatosság, mindenesetre csak az érdekkeltés előnyére. A komolyság mellett meg-megszólal a gúny, sőt az erősebb szarkasztikus vágások hangja is. A legkitűnőbb ismertetés kétségtelenül a Macchiavelli műveiről szóló. Nyomról nyomra megy a nagy gondolatokon. Mélyreható a kritikában és rendkívül tanulságosan szemléltet és eszméltet. Az a rendkívüli elme mintegy rendkívüli erőt ad még a vele foglalkozónak is. Ez ismertetéssel, mint a legjobbal szemben leggyengébb az, amit Valla Lőrinczről ad. Egészen mozaikszerüleg vannak tanai egymás mellé rakva és nincs semmi egység beléjük öntve, mintha csak maga a bölcsész is csak szeszélyes aforizmákban gondolkodott volna. A tárgyalás külső beosztása igen könnyen áttekinthető. Előbb közli mindig az életrajzi adatokat, az egyének több-kevesebb jellemzését, azután filozófiai rendszerét, mindig összefüggésbe hozva a gondolatokat az előzőkkel, hogy ne csak esetleg előállóknak látszassanak a különböző rendszerek,hanem meglegyen a folytonosság is közöttük. Csak azt óhajtottuk volna, hogy különösen a kabalisztikus bölcsészek tanait munkáikból vett több példával világosította volna meg és rendszerüknek ne csak legelvontabb tanait közölte volna. Több példa idézésével felfoghatóbbakká vagy legalább jellemzetesebbekké tette volna rendszereiket. Mig igy amúgyis homályos tanaik még hozzáférhetetlenebbeknek tűnnek fel. »Az igazságnak ötödik és utolsó elve, hogy a szokott beszédmódtól el ne távozzék s hogy nagyon röviden, vagy nagyon homályosan ne beszéljen és ne írjon« — monda Nikolius Marius igen helyesen. Szerző bizony sok helyütt eltért a szokott beszédmódtól. Irálya kissé nehézkes. A szokott szórendtől idegenszerűen eltér, különösen az igekötők elhelyezésével van sok baja és még nehézkesebbé teszi a sok rosszul képezett filozófiai műszónak (alzat, emlekészlet, képzelő, lét, egy általános, okbeliség, mozgékonytalanság, cselekvékenység, szenv, rend stb.) használata. Zavarólag hathat az olvasóra az intézmény és intézménynek, az eszme és eszménynek, a hibának és hiánynak egymással való gyakori felcserélése. Zsúfolt tömörséggel i s a sok hiányos mondattal több helyütt egyenesen homályossá válik. . Mindezeket azonban míg a bírálónak észre kell venni, addig ezek a nagyszabású munka belső értékéből egyáltalában semmit sem vonnak le és csak a legnagyobb készséggel ismerhetjük el, hogy a szerző tökéletesen elérte azt a maga elé egészen öntudatosan és tudós komolysággal kitűzött czélt, hogy ennek a sokoldalúság ingerével bíró kornak bölcsészetét úgy adta elő, hogy műve a mai műveltség színvonalán áll s az elfogulatlan igazságnak szószólója. E czélra igyekezett az Előszó szerint a szerző és el is jutott ide. A nagy érdemű tudóstól örömmel várjuk a reformáczió korának bölcsészettörténetét. Ezt a kötetet pedig a legszívesebben ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. *) Kenessey Béla. *) Ára 4 frt. A Franklin-társulat kiadása. kórházak oltóanyaggal látandók el, de egyúttal utasítandók volnának, hogy a vizsgálódások eredményeiről kimerítő tudományos jelentést terjeszszenek a belügyminisztérium elé. Kimondotta továbbá a legfőbb egészségügyi tanács, hogy a betegek ambulatórius kezelése a Koch-féle gyógyeljárás alkalmazásával, tartós orvosi felügyelet nélkül meg nem engedhető és indítványozta, hogy az orvosoknak a gyógyeljárás alkalmazása csak akkor engedélyeztessék, ha a politikai hatóságnál ezt előzetesen bejelentették és a lympha eredetét kimutatták. Berlin, decz.l. Gosser miniszter a képviselőház tegnapelőtti ülésében említette volt, hogy egy emberbarát nagy összeget adományozott a Koch-féle szanatóriumnak. Az adakozó — hir szerint — senki más, mint Bleichröder titkos tanácsos. Az adományozott összeg másfél millió márkát tenne ki. Páris, decz. 1. Dr. Pean ma délelőtt a St.Louis-kórházban újabb oltásokat eszközölt a Kochféle anyaggal. Az eddig beoltott betegeknél a reakció csaknem teljesen megszűnt. A két lupuszos beteg állapota kedvezőbb, bár még nem lehet nyilatkozni a gyógyulás iránt, mely azonban nincs kizárva. Hérard, Léon Petit és Gouel orvosok, kik Berlinben jártak, hogy Koch eljárását tanulmányozzák, ma délelőtt a klinikán a tüdővész első és második stádiumában levő gyermekeket és fiatal embereket oltottak be a Koch-féle lymphával. Francziaországban ezek az első kísérletek tüdővészes betegeken. A tüdővész harmadik stádiumában levő két gyermeket az orvosok nem oltottak be, mert a betegek nem elég erősek, hogy a reakczió kiállják. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, deczember 2. A képviselőház ülése d. e. 10 órakor. — A pénzügyminiszter fogad délután 2 órakor. — A fővárosi hitoktatók értekezlete d. u. 6 órakor a szervitáknál. — Téli kiállítás az Andrássy-uti műcsarnokban, nyitva d e. 9—4-ig és 5—9-ig villamos világítás mellett. Belépti díj 60 kr. — Nemzeti múzeum: régiségtáj nyitva d. e. 9 órától d. u. 1-ig. A muzeum többi tárai megtekinthetők 50 kros belépti dij mellett. — Nyilvános könyvtárak: egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, akadémiai d. e. 9 — d. u. 1, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár. — decz. 1. Személyi hírek. Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter Budapestről Vág-Sellyére utazott. — Pallavicini Sándor őrgrófot, az osztrák északi vasút elnökét — mint a » N. W. Tagblatt« értesül — a király a van. belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. József Ágost főherczeg balesete. A »Fremdenblatt«-nak Budapestről balesetről adnak hírt, amely néhány nap előtt a Koburg család ebenthali vadászterületén a magyar főherczegi család egyik szeretett sarját József Ágost főherczeget érte. Az ifjú főherczeg ugyanis Koburg herczeg meghívása következtében Ebenthalba ment, hogy az ottani vadászatokon részt vegyen. József Ágost főherczeg és Koburg herczeg bekalandozta a mezőket és erdőket, mely utóbbiról azt beszélik, hogy sűrűn keresik fel az orvvadászok is. A herczegek vadászat közben egy halomhoz értek, melyre fel is mentek, hogy a magaslatról betekintsék az előttük elterülő vidéket. Még nem értek fel a csúcsára, midőn a távolból tüzelést vettek észre. A két vadász csakhamar úgy érze, mintha egy golyó sivított volna el közvetlen közelükben. Ugyanabban a pillanatban József Ágost főherczeg gyomra felett nyomást érzett, mely azonban csakhamar megszűnt. Kezével ama helyre nyúlt és legnagyobb bámulatára észrevette, hogy vadászkabátjának egyik szarvascsont-gombi Mjjj—nia—na—mija széttört és a kabát posztója át van fúrva. Midőn kabátját kigombolta Koburg herczeg nagy ijedelmére ingéből egy puskagolyót húzott elő. Nem szenved kétséget, hogy az ifju fóherczeget egy orvvadász lövése találta. A jóságos gondviselés akarta, hogy a már futtában erőt vesztett golyó a csontgombon ellentállásra találjon és igy a szeretett főherczegnek szerencsére a legkisebb baja sem történt. Járványos betegségek. A difteritisz-járvány Kassán még egyre tart, bár most már sokkal enyhébb lefolyású. A közegészségügyi bizottság ennek alapján megengedte, hogy a protestáns és izraelita népiskolákban, miután azokban halálozás nem történt, a tanítás újra megkezdődjék. A községi népiskoákban a tanítás még bizonytalan ideig szünetelni fog. 1— Nagyváradról jelenti levelezőnk: Pécs sorsára jutunk: a vörheny, skarlát, influenza tömegesen léptek fel nálunk, a dr. Nogáll János félsz, püspök által fentartott apáczák által vezetett intézetben. Különösen a benlakók közt dúl nagy mérvben a veszedelmes járvány. A félelem már is nagy az egész városban. Hétszázezer forintos hagyaték Bécsnek. Gróf Waldstein György, ki nemrég elhunyt, végrendeletében hétszázezer forintot megérő összes ingó és ingatlan vagyonának kizárólagos örökösévé Bécs városát tette meg. Az 1885. év deczember havában kelt végrendeletben az elhunyt gróf nejét, Metternich herczeg leányát Pasqualine grófnét nevezte meg örököséül s csak ennek gyermektelen elhalálozása után lett Bécs városa az örökös. A végrendelet egy záradéka azt mondja, hogy ha Bécs városa az örökséget nem fogadná el, úgy a duxi grófi kórház legyen az örökös. Bécs azonban könnyen érthető okokból átvenni kegyeskedik a hagyatékot és felét jótékony czélokra kiosztja, a másik felén pedig beteg és szegény egyének számára nagy alapítványt létesít. Villamos gép a népszámláláshoz. A fővárosi statisztikai hivatal igazgatója a napokban Bécsben járt, hogy az utóbbi időben feltalált villamos számláló gépet megtekintse és tanulmányozza. Kőrössy tegnap érkezett vissza a fővárosba s nyomban jelentést tett tanulmányozásai eredményéről a polgármesternek. A gépről s annak hasznavehetőségéről igen előnyösen nyilatkozott s a főváros alkalmasint be is fog szerezni ily gépet. A statisztika pontos vezetése elé akadályokat gördítettek eddig a technikai nehézségek. A fent említett gép segélyével azonban ezek az akadályok legyőzhetők. A gép a népszámlálási lapok osztályozása és rendezése körül igen jó szolgálatot fog tenni. Előnye, hogy sokkal biztosabban és olcsóbban dolgozik, mint az emberi erő. Hátránya azonban az, hogy a népszámlálási lapokat e czélra újból külön készített papírkártyákra kell leírni, ami óriási munka. A gép különben elég drága. Ára 7000 forint. Irtóztató viharok dúlnak éjszak felől egy madridi távirat szerint Spanyolországban. E mellett szokatlanul nagy hideg uralkodik. Váltóhamisítás: Berger Lipót bécsi könyvelő, mint Bécsből távirják, Klein Lipót magánzó kárára 32 darab váltót hamisított s azok fejében 17,196 frt 58 krt felvett. Néhány nap előtt a váltók lejártak s akkor kitűnt, hogy az aláírások meg voltak hamisítva. A rendőrség elrendelte Berger letartóztatását, aki azonban már szombaton jelentkezett a bécsi törvényszék előtt. A pénzt a váltóhamisító építkezési üzérkedésre használta fel, mely azonban balul ütött ki. Borzasztó családi tragédia történt Micske, bihar megyei községben. Egy férj megölte feleségét, kis gyermekét és azután önmagát akasztotta fel. A borzalmas eset részleteiről ma a következőket jelentik lapunknak : Nagy György, micskei lakos régóta észrevette, hogy neje nemcsak őt boldogítja, hanem mást is részesít kegyeiben. A féltékenység ördöge addig sarkalta, míg iszonyatos tettre határozta magát. Megérlelődött ugyanis benne a gondolat, hogy nejét meggyilkolja, elpusztítja egyetlen gyermekét és végül megöli magát is. A tettet el is követte. Felkapott egy fejszét és először feleségét, majd Julcsa nevű másfél éves gyermekét erős ütésekkel megölte. Az asszony holttestét a konyhában lelték s feje össze-vissza volt törve s vágva. A kisgyerek, akit a bölcső mellett találtak meg, a homlokán kapta a borzasztó csapást, mely korai halálát okozta. Ahogy az iszonyatos mészárlást észrevették, azonnal elkezdték keresni a tettest, akit nem is gyanítottak másban, mint a férjben, ezt azonban ekkor már sehol sem lehetett találni. Megszökött. A hivatalos vizsgálatot megtartották és a férj nyomozását elrendelték. Másnap azonban véletlenül nyomára jöttek a gyilkosnak, aki akkor már kijátszotta a földi igazságszolgáltatást és önkezével vetett véget nyomorult életének. Egy fára akasztotta fel magát az erdőben. Az eset nagy feltűnést keltett az egész környéken. Négyszeres rablógyilkosság.Plesiviczában Jaska mellett, mint Zágrábból jelentik, Vimposek korcsmárost, fiát és leányát, valamint legényét, Selingert ma reggel meggyilkolva találták. Schleimer törvényszéki bíró s Kraljevics államügyész ma oda utaztak a nyomozás megindítása végett. A tettesek eddig ismeretlenek., Nagyváradi látképek. A »Budapesti Látogatók Lapja« III. évfolyamának 7. száma megjelent és a fővárosi templomok közül bemutatva a lipótvárosi bazilikát és a ferenczvárosi templom belsejét, tartalmának legnagyobb része nagyváradi látképekből ál, melyek ez intelligens és csinos magyar várost igen kellemes színben tüntetik föl az idegenek előtt. Az életrevaló vállalat leíró része is vonzón és gondosan van összeállítva. Villamos bot. Egy párisi mérnök villamos botot talált föl azok számára, akik késő éjjel járnak haza és könnyen megtámadtatásnak tehetik ki magukat. Ha a bot végével a megtámadót érintik, villamos az ütést kap. Most csak attól lehet tartani, hogy legelőször is a gazemberek fogják jámbor korhely polgártársaik kifosztogatására használatba venni.Itézett kérvényében — igen helyesen — ellenzi az ügyosztálynak a várba leendő áthelyezését, mert ez szerinte érzékenyen sértené azon, évenként 60—80 ezerre rúgó feleknek érdekét, akiknek az ügyosztályijai dolguk van. Az ügy valószínűleg már a legközelebbi közgyűlésen tárgyalás alá kerül, s előreláthatólag heves vitára fog okot szolgáltatni. Jóváhagyás. A belügyminiszter jóváhagyta a közgyűlés ama határozatát, amelylyel a vízvezetéknek a VII. ker. Wesselényi utcza egy részében való kiterjesztését elrendelte. A közoktatásügyi miniszter — mint értesülünk — leiratot intézett a fővároshoz, amelyben felhívja figyelmét a II. ker. gimnáziumi épülettől a várba vezető u. n. iskolalépcső rozzant állapotára. E lépcső, amelyen pedig igen élénk a közlekedés, oly rossz állapotban van, hogy azon a tatarozás már nem segít; miért is felkéri a miniszter a fővárost, hogy e lépcső helyett minél előbb teljesen új lépcsőt építtessen. A köztisztaság kezelésének reformja ügyében a közegészségi osztály által kidolgozott javaslatot a tanács holnap délelőtt 10 órakor tartandó rendkívüli ülésén fogja tárgyalni. Új építkezések. A magánépítési bizottság ma délután tartott ülésében a következő nagyobb építési engedélyek megadását javasolta: Rosenfeld Lipótnak a Nefelejts-utczában kétemeletes bérházra. Lipthay Andrásnak az Erzsébet- királyné uton földszintes házra. Krém Józsefnek az Istenhegyen földszintes házra. Beck Lénárdnak a Bokréta-utczában földszintes házra. A margitszigeti gyógyfürdő felügyelő bizottságának a felső vendéglő nagyobb mérvű átalakítására. Fővárosi ügyek. A katonai és illetőségi ügyosztálynak a várbeli városházán leendő elhelyezését kérte az I. ker. polgári kör, s e kérelmét azzal indokolta, hogy a vár, amióta onnan az államhivatalokat egymásután a pesti oldalra helyezik át, jelentékeny hanyatlásnak indul. A tanács a kérvényt Láng György tanácsnoknak, mint a katona- és illetőségi ügyosztály vezetőjének adta ki véleményadás végett, ki a napokban beadott jelentésében oda nyilatkozik, hogy amennyiben a várbeli városháza összes helyiségei átengedtetnek, azokban az ügyosztály a jelenleginél minden esetre kedvezőbb elhelyezést nyerhetne. Ennek ellenében a Ferencz- és Józsefváros polgársága a tanácshoz in Helyi hírek. Jurista-bál. Azok a szép emlékek, melyek a már kétszer megtartott „Jurista-bál«-hoz fűződnek, arra bírták a tavalyi rendezőket, hogy az idei farsangban is áldozzanak Terpsichore útján a jótékonyságnak. A bál napja január 10-én, farsang első szombati napján lesz. A rendezőbizottság elnöki tisztségét közéletünk két kitűnősége vállalta el. A tiszta jövedelmet az idén is szegény jogászok segélyezésére és a hírlapírók nyugdíjintézetének szánták. A rendező bizottság 120 tagból áll, kik közt több orsz. képviselő, számos ügyvéd, biró, tisztviselő, ügyvédjelölt és joggyakornok van. A Duna áradásában tegnap délután szünet állt be. A viz 4 méter 14 centiméter magasságra emelkedett s ez a vízállás változatlanul megmaradt egész hajnalig. A délelőtt folyamán aztán rohamos apadás állott be, úgy hogy 11 órára a víz 4 méterre szállt le. Az apadás folyton tart s remélhető, hogy 2—3 nap múlva a folyam vize normális állapotába tér vissza. A folyammérnökségnek felülről is állandó apadást jelentenek. Színház és művészet. »Az ember tragédiája« az operaházban. A nemzeti színház nyugdíjintézete javára ma »Az ember tragédiájá«-t az operaszínházban adták elő és az előadás fényesen sikerült nemcsak művészi, hanem anyagi tekintetben is, mert az operaszínház bevételeinek maximumát hozta be, olyannyira zsúfolásig volt megtelve a nézőtér. Sőt vidékről táviratilag is jöttek megrendelések, ami a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, még premiereknél is, és nem oly darabnál, mely a mai napon érte meg hetvennegyedik előadását. Ennél szebb elismerés nem érhette Madách költészetét, de nem is illusztrálhatta semmi jobban Paulai Ede nagy érdemét is, melylyel e nagyszabású művet, melyet mindenki, a mily költői értelműnek, éppoly színpadképtelennek is tartott, és nemcsak színpadra vitte,hanem európai körútra is indította, dicsőséget szerezve nemcsak a költőnek, hanem a színpadi technika ügyességének és bátorságának is. A mai előadás a legjobb szereposztással és a leggondosabb rendezéssel érvényesítette a műnek nemcsak szellemi tartalmát, hanem érdekes és gazdag látványosságait is. A főszerepekben Jászai Mari, Nagy Imre és Gyenes a megszokott művészi egészet nyújtották ma is; a mellékszerepekben a nemzeti színház legjobbjai működtek közre. A harmadik felvonásban a Marseillaise-jelenetet az énekkel együtt zajos tapsok közt újráztatták meg s a közönség, daczára annak, hogy a darab közel tizenegy óráig tartott, mindvégig a legnagyobb érdekkel kísérte az előadást. A nemzeti színház ma két előadást rendezett. Egyiket az operaházban (erről fentebb szólunk), a másikat a nemzeti színházban, hol »Constantán abbé«-t adták elő. Mind az operaszínház, mind a nemzeti színház zsúfolásig meg volt telve, ami fényesen bizonyít a mellett, hogy ott, hol igazi műélvezetet nyújtanak, a budapesti közönség nem hiányzik. Constantin abbé Ujházynak oly kitűnő alakítása, hogy más elsőrangú külföldi színészek is eljöttek Budapestre, csupán azért, hogy Ujházy ez alakítását meglássák. S Ujházyn kívül Csillag Teréznek van e darabban oly bravour-szerepe, melynek minden jelenete valódi művészi élvezetet nyújt. A mai előadásban mind Ujházy, mind Csillag Teréz mintegy versenyeztek tehetségük és gazdag kedélyük érvényesítésében s több ízben jutalmazta őket a hálás közönség tetszésnyilvánításokkal. Az előadás egészben véve is a jobbak közé tartozott. Megemlíthetjük itt, hogy a darab mai előadásának az az aktuális momentuma is volt, hogy midőn Constantin abbé nagy csodálkozással és örömmel kiállt fel: »Önök katholikusok ?«, erre a közönségben oly nagy tetszés és tomboló taps tört ki, mely kétségtelenné tette, hogy az elkeresztelési vita benyomásai még nem múltak el teljesen. Hangverseny. A Vigadó kis termében ma este mutatta be magát az a vonós négyes társulat, mely a már évek óta nagy sikerrel működő Krancsevics és Hubay-Popper-féle mellett, mint harmadik alakult a fővárosban. Erre a feladatra Strümpfler, Waldemann,Faludy és Wilmouth m. kir. operaházi tagok vállalkoztak. A mai első bemutató estén nyert siker után, melynek szép számú közönségét leginkább a zenészeti körök érdekelt képviselői képezték, buzdítást nyerhettek arra, hogy megkezdett munkájukat tovább folytassák s elérjék azt a czélt, melyet maguk elé tűztek, t. i. hogy méltó versenytársaivá legyenek a fentnevezett kettőnek. Haydn D-dúr és Beethoven F-dur (op 59.) négyesének szorgalmas össztanulásra valló előadásával úgy mutatták be magukat, mint értelmes és képzett művészek, kik nem lankadó tanulmány és összgyakorlat után hivatva lehetnek élvezetes kamarazene-estéket nyújtani a közönségnek. Az előadóknak Beethoven négyesének előadásában mozzanatai, melyek teljes elismerést érdemelnek, mint a második és harmadik tétel, de hogy a benyomás teljes legyen az ily monumentális s az oly