Pesti Napló, 1890. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1890-12-02 / 331. szám

latkozatokat fogunk az igazságügyminiszteri székből hallani. A­mennyire mi tudjuk, a kor­mány elejtette az esküdtszékek részleg­i be­hozatalának eszméjét is, de viszont súlyt fek­tet arra, hogy a büntető eljárás az ország­gyűlés legutóbbi ülésszakában, mint az elő­zőleg megalkotott többi reformoknak s ezek között az új bírói szervezetnek ezen ország­gyűlésen megalkotandó zárköve, tényleg tör­vényerőre emelkedhessék. És ezzel kapcsolatban nem tehetjük, hogy ne reflektáljunk a kormánypárt egyik szóno­kának a vita folyamában kifejtett azon néze­tére, hogy a sajtó útján elkövetett becsület elleni defiktumok a sajtóügyi esküdtszék ha­tásköre alól kiveendők volnának. A leghatá­rozottabban ellenezzük ezt a felfogást, mert ez csak oly igazságügyi politika keretébe il­lik bele, mely egyáltalában és elvileg per­­borreskálja a bűnvádi esküdtszékek behoza­talát. Már­pedig tudtunk­kal az igazságügy­miniszter nem ezt az igazságügyi politikát vallja a magáénak. Nem képzelhetnénk nagyobb hibát, mint ha ugyanakkor, midőn a bűnvádi esküdtszék behozatalát a kormány mint elvileg kitűzött czélt tartja szeme előtt, melyre nézve csak az időt nem tartja elérkezettnek, — nézetünk szerint ez már elérkezett, — a törvényhozás megcsonkítaná a társadalom befolyásának eddig is gyakorolt jogát a büntető-igazság­szolgáltatásba és tenné ezt éppen azon delik­­tumokra nézve, melyek leginkább vannak hivatva, mert legalkalmasabbak, a nem szak­­bírák judikaturájának legelső alapjait szol­gáltatni. Ha e judikatura eddig nem mutat­kozott minden egyes esetben megfelelőnek és itt-ott visszásságok merültek fel, az eljárási szabályok helyes módosítása útján kell,­­ mert itt lehet és itt szükséges — a bajon segíteni. De ezt a judikaturát elvonni a sajtó­­bíróság hatásköréből annyit tenne, mint a legérzékenyebb csapást mérni a bűnvádi esküdtszékre, mint nálunk is megalko­tandó intézményre s megörökíteni a bün­tető judikatúra egész területén azt a forma­lizmust, melybe a szakbíróságok által gyako­rolt büntető igazságszolgáltatás beleélte ma­gát, mondhatjuk a természetes jogérzetnek legnagyobb kárára, mindenütt, a­hol a laikus elem nem volt képes az élet és az igazság ha­talmának kiegyenlítő uralmával megkorri­gálni az elvont theóriáknak e nélkül fokoza­tosan és elháríthatlanul fejlődő félszegségét. Az igazságügyi budget felett ma meg­kezdődött vita előreláthatólag rövid ideig fog tartani. De hinni akarjuk, hogy igazolást fog nyerni az a remény, mely e vitát ma röviddé teszi s mely abban összpontosul, hogy az igaz­ságügyi alkotások régen várt s az ellenzék által hosszú időn át sürgetett kora végre be­következett, érdekében is támogassuk. Mint ezekből látszik, dr. Kl­e­m­p­a igen helyes és általános érdekű útra lé­pett nyilt levelével s mi a magunk részéről a legme­legebben teszszük magunkévá a nyílt levélben kifeje­zett felszólalást, s nem kételkedünk abban, hogy a belügyminisztérium a legrövidebb idő alatt eleget fog tenni a közkívánattá vált óhajtásnak. * A tüdővész gyógyítása. A Koch-féle oltóanyag hozzáférhetőségére néz­ve (a­nélkül, hogy ezzel visszaélések történhetnének), lapunk szombati számában közöltünk egy nyílt leve­let a belügyminiszterhez dr. Kr­e­m­p a jeles fővárosi orvos tollától. E nyílt levél, igen helyesen, a belügy­minisztert hívja fel, hogy a Koch-féle oltóanyagot a vidéki orvosok számára is hozzáférhetővé tegye. E felszólalás, illetőleg nyilt levél folyamán számos leve­let kaptunk a vidékről, melyek dr. Klempa óhajtását visszhangozzák s fölkérik lapunkat, hogy ez ügyet nemcsak a vidéki orvosok, hanem a vidéki közönség Az üllői-úti új kórház bőrgyógyászati osztályán ma kezdték meg a Koch-féle beoltásokat. A kórházban több szakférfiú volt jelen, köztük dr. V­o­j­e­r­i­c­s cs. és kir. törzsorvos, dr. D­u­r­á­c­s­k­a Géza és dr. J­a­n­n­y Gyula kórházigazgatók, dr. Ser­l­y szatmármegyei főorvos, dr. Marsalkó Ta­más lipiki fürdőorvos, dr. Kontur Béla stb. A be­oltásokat dr. Schwimm­er Ernő egyetemi tanár végezte, a­ki előbb érdekes előadást tartott a Koch­­féle gyógymódról. A beoltásoknál dr. Basch Imre és dr. Sonnenschein segédorvosok segédkeztek. Schwimmer tanár egyelőre négy beteget oltott be. Ezután dr. M­a­n­g­o­l­d Henrik kir. tanácsos oltott be két beteget azzal az oltóanyaggal, melyet szemé­lyesen kapott Koch tanártól Berlinben. * Dr. Glück Ignácz városligeti szanatóriumában ma délután történtek meg az első tüdővész elleni beol­tások, melyeknek szorosan tudományos czélját és jel­legét dr. Weisz Jakab, a­ki az oltóanyagot szemé­lyesen Kochtól kapta, ismételten hangsúlyozta.­­ Utána nagyszámú publikum jelenlétében dr. Ó­n­o­d­y Adolf egyete­m. tanár a betegeket gégetükörrel vizs­gálta meg, dr. Mátrai Gábor pedig az előlegesen megtörtént bakteriológiai vizsgálatról referált. Az oltásokat ezután a legkisebb adaggal megejtette dr. Weisz Jakab. A jelentkezett betegek, jobbára az értelmiségből valók, köztük egy hírlapírói­s, a­ki tüdőgümőben szenved s Koch találmányának hatását saját magán akarja ta­pasztalni. Bécs, decz. 1. A »Wiener Zeitung« közli: A legfőbb egészségügyi tanács november hó 29-dikén tartott ülését az elnök annak közlésével nyitotta meg, hogy a Berlinbe küldött tagok missziójukat befejezték és távirati tudósítás szerint a Koch-féle oltóanyag az osztrák kórházak számára útban van. Weichselbaum legfőbb egészségügyi tanácsos jelentést tett a berlini tanulmányút eredményeiről és az itt felsorolt következtetésekhez jut : 1. Koch anyaga rendkívül érzékeny reagálást mutat föl, ha az organizmusban tuberkulotikus fo­lyamat létezik, ezért igen fontos segédeszköz a diagnózis megállapításához. 2. A be­fecskendezés után beálló reakc­ió lefolyása nem mindig felel meg a Koch által leírt t­í­p­u­s n­a­k, hanem különféle eltéréseket mutathat, a­nélkül, hogy most még megállapítható volna, hogy mely tényezők idézik elő ez eltéréseket. Ez okból, valamint azért is, mert az átalános és a helyi reakc­ió néha igen súlyos, sőt életveszélyes jelleget is ölthet, feltétlenül szükséges, hogy a Koch-féle szerrel kezelt betegek folytonos orvosi fel­ügyelet alatt álljanak és gyors orvosi segélyről gondos­kodva legyen. 3. A tekintetben, hogy Koch szere egy­magában vagy más kezelési módokkal kapcsolatban létrehozza e a tuberkulotikus proc­esszusoknál a v­ég­le­g­e­s gyógyulást, a megfigyelési idő rövidsége miatt ez idő szerint biztos ítélet még nem mondható, ellenben már most állítható, hogy Koch szere a tuberkulotikus szövetekben oly alterá­­cziót idéz elő, mely a meggyógyulásnak útját egyengeti. Épp úgy elfogadható, hogy a Koch­­féle szer fölfedezésével meg van jelölve az útja a fertőző betegségek jövő kezelé­sének. A legfőbb egészségügyi tanács hozzájárult a nézetekhez és beható tanácskozás után, a gyógyeljá­­rásnak a kórházakban és a magánpraxisban való al­kalmazás iránt Weichselbaum indítványára annak kijelentését határozta el, hogy a Koch-féle gyógyel­­járás objektív tudományos vizsgálása, az egyete­mi klinikákon és ama nagy kórházakban, a­hol a szigorúan tudományos vizsgálódások föltételei teljesíthetők, fölöttébb kívánatos és e czélból a­­ rendszerbe és sok helyütt egész lelkesedéssel ir róla, mint a ki­­oly bölcsészetet hirdet, mely sze­meinket felnyitja, kedélyünket melegíti és értelmün­ket dicsőíti.« Hogy e kor irányzatát minden oldalról bemu­tassa, szól a politikai írókról: Dantéról, Pa­­duai Marsiliusról és Macchiavelliről és e korszak befejezőiről, a franczia szkeptikusokról: Montaigne Mihályról, Charron Péterről és Sanchez Ferenczről. Végül a Visszapillantásban világosan ál­lítja egybe a kor jellemző gondolatait, a scholasztika és a renaissance között levő különbségeket. Rá­mutat a haladásra, mely ez utóbbiban volt az előbbivel szemben és megjelöli, hogy mely kérdéseket hagyott fenn nyílt problémák gyanánt a renaissance s a természetes fejlődésnek hova kellett szükségképen csatlakoznia a jövőben. Maga az író egy kiváló képzettségű, nemes idealista bölcsész, a­ki szerint az egész kereszténység és bölcsészet az isten-ember ideáján alapszik. Bántja pl. hogy Bruno ezt az ideát megtámadja, holott »e tannak magva az a mindenki előtt felfogható igazság, hogy az emberi természet igazsága az isteni. Az egy szellem fogalmában jut el az Isten és az ember kü­lönbsége teljes egységre.« »A puszta természet­vizsgálódás elhagyja létköréből azt a magasabb vizsgálódást, mely a természeten túlhat« — mondja a 332 lapon. Nagyrabecsüli a vallást és tagadja azt, a­mit az újkori filozófusok hirdetnek, hogy mi az Is­tent meg nem ismerhetjük és sajnálja, hogy a bölcsé­szet az isteninek megismertetéséről lemondott. »Mintha bizony ez állítás már bebizonyítás volna« — mondja a 373. lapon. Hirdeti az akarat szabadsá­gát, mely szerinte oly erő, a­mely nemcsak a tempe­ramentumot győzi le, hanem minden természeti té­nyező felett is diadalmaskodhatik Felfogása mély morális alapokon nyugszik, mi leginkább kitűnik a Macchiavelli nézeteinek bírálatánál. Egyházpoli­­tikailag az államegyházhoz ragaszkodik. Mód­szerében pedig főleg a dedukczió hive, mire nézve leg­jellemzőbbek a 398. lapon mondottak : »A tapaszta­lati módszer a rendszeres előadástól még távol esik. Igaz,hogy a politikai író (mert Macchiavelliről van szó) ezen módszert nem nélkülözheti, de pusztán annak segedelmével államtudományt felépítni nem lehet. Ki ilyet ír, ismernie kell azon elemet, mely minden po­litikai cselekvésnek forrása és ez az emberi szellem örök lényege, stb. Az emberiség történetében foko­zatos fejlődést lát; az emberiséget a folytonosság törvénye kormány­ozza. S ez alapfelfogásból szemléli és ítéli meg a dolgokat. A munka, alig egy-két bölcsész kivételével, kiknek műveit nem tudta szerző sehonnét sem meg­szerezni, mind az eredeti műveknek közvetlen tanul­mányozásával készült. Meg is érzik rajta a közvet­lenségnek üdesége, elevensége és szemléltetősége. Ez kölcsönöz neki nemcsak a mi, bölcsészeti művekben szegény irodalmunkban kiváló értéket, de számot tenne éppen eredeti forrás tanulmányai következtében a külföldi gazdag irodalomban is. Szerző a legtöbb helyütt a mennyi adat csak rendelkezésére állhatott, azt mind egy begyűjtötte, hogy rámutathasson az egyes bölcsészek életében mindazokra a körülmé­nyekre és egyéni jellemző sajátosságokra, melyek az illetőknek ki­képződésére közrehatottak s felfogását sajátos irányba terelték, — szóval igyekszik beléjük életet önteni, hogy a régmúlt homályából élő alakok­ként lépjenek elénk és előttünk fejtsék mintegy ki eszméiket. És ez a filozófia történetírójánál a fődolog. Az ily módon való tárgyalást azonban nem tudta min­denütt keresztülvinni s csak az egyszerű krónikás színvonalán maradt, ítéleteiben egészen objektív igyekszik lenni. Mindenütt ki tudja domborítani azt, a­mi fő, a­mi mozgató elv, lényeges és jellemzetes gondolat. Mindenkit és minden nézetet az illető kor álláspontjából ítél meg és nem a szerző saját koráé­ból. Csaknem mindenütt képes kiemelni azt a gondo­latot, a­mi a későbbi fejlődéshez eszmét adott, úgy hogy valójában látjuk a folytonosságot az ideákban.­­ De míg ezt felmutatja, csak alig egy­két helyütt mutat rá az egyeseknél, avagy csak a legfőbbeknél is azokra a ma is megállható, igaz elemekre, melyek rendszereikben előfordulnak s a melyeket ők, hisszük, hogy inkább csak a lángész revelácziójával sejtettek, mint egészen öntudatosan hirdettek, de a­miknek a későbbi tudomány teljesen igazat adott. Megteszi ugyan, és pedig gyakran, bírálói megjegyzéseit és magyarázatait, de csak kevéssé tudja jellemzetesen, élesen kidomborítani. Itt-ott e megjegyzések egészen naivak, melyek igen helyén valók az ifjúság előtt; de itt a tudós munkában, mint paedagogiai tendencziával tett megjegyzések feleslegesek, mert ily munkában nem gyakorlati erkölcsi utasításokra, hanem mélyreható, fejtegető bírálatra van szükség. Például a fran­czia szkeptikusokkal szemben csak egyes dogmatiku­san hangzó, rövid tételekben fejezi ki c­áfoló meg­jegyzéseit , mely tételek igen szépen hangzanak, de sok diskuzió férhetne pro és contra hozzájuk (479.1.) A bírálás hangjában is van némi változatosság, min­denesetre csak az érdek­keltés előnyére. A komolyság mellett meg-megszólal a gúny, sőt az erősebb szarkasz­tikus vágások hangja is. A legkitűnőbb ismertetés kétségtelenül a Macchiavelli műveiről szóló. Nyomról nyomra megy a nagy gondolatokon. Mélyreható a kritikában és rend­kívül tanulságosan szemléltet és eszméltet. Az a rendkívüli elme mintegy rendkívüli erőt ad még a vele foglalkozónak is. Ez ismertetéssel, mint a legjobbal szemben leg­gyengébb az, a­mit Valla Lőrinczről ad. Egészen mozaikszerüleg vannak tanai egymás mellé rakva és nincs semmi egység beléjük öntve, mintha csak maga a bölcsész is csak szeszélyes aforizmákban gondol­kodott volna. A tárgyalás külső beosztása igen könnyen át­tekinthető. Előbb közli mindig az életrajzi adatokat, az egyének több-kevesebb jellemzését, azután filozófiai rendszerét, mindig összefüggésbe hozva a gondolatokat az előzőkkel, hogy ne csak esetleg előállóknak látszas­sanak a különböző rendszerek,hanem meglegyen a foly­tonosság is közöttük. Csak azt óhajtottuk volna, hogy különösen a kabalisztikus bölcsészek tanait munkáik­ból vett több példával világosította volna meg és rendszerüknek ne csak legelvontabb tanait közölte volna. Több példa idézésével felfoghatóbbakká vagy legalább jellemzetesebbekké tette volna rendszereiket. Mig igy amúgyis homályos tanaik még hozzáférhe­tetlen­ebbeknek tűnnek fel. »Az igazságnak ötödik és utolsó elve, hogy a szokott beszédmódtól el ne távozzék s hogy nagyon röviden, vagy nagy­on homályosan ne beszéljen és ne írjon« — monda Nikolius Marius igen helyesen. Szerző bizony sok helyütt eltért a szokott be­szédmódtól. Irálya kissé nehézkes. A szokott szórend­től idegenszerűen eltér, különösen az igekötők elhe­lyezésével van sok baja és még nehézkesebbé teszi a sok rosszul képezett filozófiai műszónak (alzat, emlek­észlet, képzelő, lét, egy általános, okbeliség, mozgé­­konytalanság, cselekvékenység, szenv, rend stb.) hasz­nálata. Zavarólag hathat az olvasóra az intézmény és intézménynek, az eszme és eszménynek, a hibának és hiánynak egymással való gyakori felcserélése. Zsú­folt tömörséggel i­ s a sok hiányos mondattal több helyütt egyenesen homályossá válik. . Mindezeket azonban míg a bírálónak észre kell venni, addig ezek a nagyszabású munka belső értéké­ből egyáltalában semmit sem vonnak le és csak a legnagyobb készséggel ismerhetjük el, hogy a szerző tökéletesen elérte azt a maga elé egészen öntudato­san és tudós komolysággal kitűzött czélt, hogy ennek a sokoldalúság ingerével bíró kornak bölcsészetét úgy adta elő, hogy műve a mai műveltség színvonalán áll s az elfogulatlan igazságnak szószólója. E czélra igyekezett az Előszó szerint a szerző és el is ju­tott ide. A nagy érdemű tudóstól örömmel várjuk a re­­formáczió korának bölcsészettörténetét. Ezt a kö­tetet pedig a legszívesebben ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. *) Kenessey Béla. *) Ára 4 frt. A Franklin-társulat kiadása. kórházak oltóanyaggal látandók el, de egyúttal utasítandók volnának, hogy a vizsgálódások eredmé­nyeiről kimerítő tudományos jelentést terjeszszenek a belügyminisztérium elé. Kimondotta továbbá a leg­főbb egészségügyi tanács, hogy a betegek ambulató­­rius kezelése a Koch-féle gyógyeljárás alkalmazásá­val, tartós orvosi felügyelet nélkül meg nem en­gedhető és indítványozta, hogy az orvosoknak a gyógyeljárás alkalmazása csak akkor engedélyeztes­sék, ha a politikai hatóságnál ezt előze­tesen bejelentették és a lympha eredetét ki­mutatták. Berlin, decz.­l. G­o­s­s­­­e­r miniszter a képviselő­ház tegnapelőtti ülésében említette volt, hogy egy­­ emberbarát nagy összeget adományozott a Koch-féle szanatóriumnak. Az adakozó — hir sze­rint — senki más, mint Bleichröder titkos tanácsos. Az adományozott összeg más­fél millió márkát tenne ki. Páris, decz. 1. Dr. P­e­a­n ma délelőtt a St.­­Louis-kórházban újabb oltásokat eszközölt a Koch­­féle anyaggal. Az eddig beoltott betegeknél a reakc­ió csaknem teljesen megszűnt. A két lupuszos beteg állapota kedvezőbb, bár még nem lehet nyilat­kozni a gyógyulás iránt, mely azonban nincs k­i­­zárva. Hérard, Léon Petit és Gouel orvo­sok, kik Berlinben jártak, hogy Koch eljárását tanul­mányozzák, ma délelőtt a klinikán a tüdővész első és második stádiumában levő gyermekeket és fiatal embereket oltottak be a Koch-féle lymphával. Fran­­cziaországban ezek az első kísérletek tüdővészes bete­geken. A tüdő­vész harmadik stádiumában levő két gyermeket az orvosok nem oltottak be, mert a bete­­­gek nem elég erősek, hogy a reakczió kiállják. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, deczember 2. A képviselőház ülése d. e. 10 órakor. — A pénzügyminiszter fogad délután 2 órakor. — A fővárosi hitoktatók értekezlete d. u. 6 órakor a szervitáknál. — Téli kiállítás az Andrássy-uti műcsarnokban, nyitva d e. 9—4-ig és 5—9-ig villamos vi­lágítás mellett. Belépti díj 60 kr. — Nemzeti mú­zeum: régiségtá­j nyitva d. e. 9 órától d. u. 1-ig. A muzeum többi tárai megtekinthetők 50 kros belépti dij mellett. — Nyilvános könyvtárak: egye­temi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, akadémiai d. e. 9 — d. u. 1, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. — Állatkert nyitva egész nap. Belépti dij 30 krajczár. — decz. 1. Személyi hírek. Gr. Csáky Albin vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter Budapestről Vág-Sellyére utazott. — Pallavicini Sándor őrgrófot, az osztrák északi vasút elnökét — mint a » N. W. Tagblatt« ér­tesül — a király a van. belső titkos tanácsosi méltó­sággal tüntette ki. József Ágost főherczeg balesete. A »Fremden­­blatt«-nak Budapestről balesetről adnak hírt, a­mely néhány nap előtt a Koburg család ebenthali vadász­­területén a magyar főherczegi család egyik szeretett sarját József Ágost főherczeget érte. Az ifjú főherczeg ugyanis Koburg herczeg meghívása következtében Ebenthalba ment, hogy az ottani va­dászatokon részt vegyen. József Ágost főherczeg és Koburg herczeg bekalandozta a mezőket és erdőket, mely utóbbiról azt beszélik, hogy sűrűn keresik fel az orvvadászok is. A herczegek vadászat közben egy halomhoz értek, melyre fel is mentek, hogy a magaslatról betekintsék az előttük elterülő vidéket. Még nem értek fel a csúcsára, midőn a távolból tü­zelést vettek észre. A két vadász csakhamar úgy érze, mintha egy golyó sivított volna el közvetlen közelükben. Ugyanabban a pillanatban József Ágost főher­­czeg gyomra felett nyomás­t érzett, mely azonban csakhamar megszűnt. Kezével ama helyre nyúlt és legnagyobb bámulatára észrevette, hogy vadászkabátjának egyik szarvascsont-gomb­i Mjj­j—ni­a—na—mi­ja széttört és a kabát posztója át van fúr­va. Midőn kabátját kigombolta Koburg herczeg nagy ijedelmére ingéből egy puskagolyót húzott e­l­ő. Nem szenved kétséget, hogy az ifju fóher­­czeget egy orvvadász lövése találta. A jóságos gondviselés akarta, hogy a már futtában erőt vesztett golyó a csontgombon ellentállásra találjon és igy a szeretett főherczegnek szerencsére a legkisebb baja sem történt. Járványos betegségek. A difteritisz-járvány Kassán még egyre tart, bár most már sokkal eny­hébb lefolyású. A közegészségügyi bizottság ennek alapján megengedte, hogy a protestáns és izraelita népiskolákban, miután azokban halálozás nem tör­tént, a tanítás újra megkezdődjék. A községi népisko­­ákban a tanítás még bizonytalan ideig szünetelni fog. 1— Nagyváradról jelenti levelezőnk: Pécs sor­sára jutunk: a vörheny, skarlát, influenza tömegesen léptek fel nálunk, a dr. Nogáll János félsz, püspök által fentartott­­ apáczák által vezetett intézetben. Különösen a benlakók közt dúl nagy mérvben a ve­szedelmes járvány. A félelem már is nagy az egész városban. Hétszázezer forintos hagyaték Bécsnek. Gróf Waldstein György, ki nemrég elhunyt, végrendeleté­ben hétszázezer forintot megérő összes ingó és ingat­lan vagyonának kizárólagos örökösévé Bécs városát tette meg. Az 1885. év deczember havában kelt vég­rendeletben az elhunyt gróf nejét, Metternich her­czeg leányát Pasqualine grófnét nevezte meg örökö­séül s csak ennek gyermektelen elhalálozása után lett Bécs városa az örökös. A végrendelet egy zára­déka azt mondja, hogy ha Bécs városa az örökséget nem fogadná el, úgy a duxi grófi kórház legyen az örökös. Bécs azonban könnyen érthető okokból átven­ni kegyeskedik a hagyatékot és felét jótékony czélokra kiosztja, a másik felén pedig beteg és szegény egyé­nek számára nagy alapítványt létesít. Villamos gép a népszámláláshoz. A fővárosi statisztikai hivatal igazgatója a napokban Bécsben járt, hogy az utóbbi időben feltalált villamos szám­láló gépet megtekintse és tanulmányozza. Kőrössy tegnap érkezett vissza a fővárosba s nyomban jelen­tést tett tanulmányozásai eredményéről a polgármes­ternek. A gépről s annak hasznavehetőségéről igen előnyösen nyilatkozott s a főváros alkalmasint be is fog szerezni ily gépet. A statisztika pontos vezetése elé akadályokat gördítettek eddig a technikai nehéz­ségek. A fent említett gép segélyével azonban ezek az akadályok legyőzhetők. A gép a népszámlálási la­pok osztályozása és rendezése körül igen jó szolgála­tot fog tenni. Előnye, hogy sokkal biztosabban és olcsóbban dolgozik, mint az emberi erő. Hátránya azonban az, hogy a népszámlálási lapokat e czélra újból külön készített papírkártyákra kell leírni, ami óriási munka. A gép különben elég drága. Ára 7000 forint. Irtóztató viharok dúlnak éjszak felől egy mad­ridi távirat szerint Spanyolországban. E mellett szo­katlanul nagy hideg uralkodik. Váltóhamisítás: Berger Lipót bécsi könyvelő, mint Bécsből távirják, Klein Lipót magánzó kárára 32 darab váltót hamisított s azok fejében 17,196 frt 58 krt felvett. Néhány nap előtt a váltók lejártak s akkor kitűnt, hogy az aláírások meg voltak hamisít­va. A rendőrség elrendelte Berger letartóztatását, a­ki azonban már szombaton jelentkezett a bécsi tör­vényszék előtt. A pénzt a váltóhamisító építkezési üzérkedésre használta fel, mely azonban balul ütött ki. Borzasztó családi tragédia történt M­i­c­s­k­e, bihar megyei községben. Egy férj megölte fele­ségét, kis gyermekét és azután önma­gát akasztotta fel. A borzalmas eset részletei­ről ma a következőket jelentik lapunknak : Nagy György, micskei lakos régóta észrevette, hogy neje nemcsak őt boldogítja, hanem mást is ré­szesít kegyeiben. A féltékenység ördöge addig sar­kalta, míg iszonyatos tettre határozta magát. Megér­lelődött ugyanis benne a gondolat, hogy nejét meg­gyilkolja, elpusztítja egyetlen gyermekét és végül megöli magát is. A tettet el is követte. Felkapott egy fejszét és először feleségét, majd Julcsa nevű másfél éves gyermekét erős ütésekkel megölte. Az asszony holttestét a konyhában lelték s feje össze-vissza volt törve s vágva. A kis­gyerek, akit a bölcső mellett ta­láltak meg, a homlokán kapta a borzasztó csapást, mely korai halálát okozta. Ahogy az iszonyatos mé­szárlást észrevették, azonnal elkezdték keresni a tet­test, a­kit nem is gyanítottak másban, mint a férj­ben, ezt azonban ekkor már sehol sem lehetett talál­ni. Megszökött. A hivatalos vizsgálatot megtartották és a férj nyomozását elrendelték. Másnap azonban véletlenül nyomára jöttek a gyilkosnak, aki akkor már kijátszotta a földi igazságszolgáltatást és önkezé­vel vetett véget nyomorult életének. Egy fára akasz­totta fel magát az erdőben. Az eset nagy feltűnést keltett az egész környéken. Négyszeres rablógyilkosság.Plesiviczában Jaska mellett, mint Zágrábból jelentik, Vimposek korcsmá­­rost, fiát és leányát, valamint legényét, Selingert ma reggel meggyilkolva találták. Schleimer tör­vényszéki bíró s Kraljevics államügyész ma oda utaz­tak a nyomozás megindítása végett. A tettesek eddig ismeretlenek.,­­ Nagyváradi látképek. A »Budapesti Látogatók Lapja« III. évfolyamának 7. száma megjelent és a fővárosi templomok közül bemutatva a lipótvárosi bazilikát és a ferenczvárosi templom belsejét, tartal­mának legnagyobb része nagyváradi látképekből ál, melyek ez intelligens és csinos magyar várost igen kellemes színben tüntetik föl az idegenek előtt. Az életrevaló vállalat leíró része is vonzón és gondosan van összeállítva. Villamos bot. Egy párisi mérnök villamos botot talált föl azok számára, a­kik késő éjjel járnak haza és könnyen megtámadtatásnak tehetik ki magukat. Ha a bot végével a megtámadót érintik, villamos az ütést kap. Most csak attól lehet tartani, hogy leg­először is a gazemberek fogják jámbor korhely pol­gártársaik kifosztogatására használatba venni.I­tézett kérvényében — igen helyesen — ellenzi az ügyosztálynak a várba leendő áthelyezését, mert ez szerinte érzékenyen sértené azon, é­v­e­n­k­é­n­t 60—80 ezerre rúgó feleknek érdekét, a­kiknek az ügyosztályijai dolguk van. Az ügy valószínűleg már a legközelebbi közgyűlésen tár­gyalás alá kerül, s előreláthatólag heves vitára fog okot szolgáltatni. Jóváhagyás. A belügyminiszter jóváhagyta a közgyűlés ama határozatát, a­melylyel a vízvezeték­nek a VII. ker. Wesselényi­ utcza egy részében való kiterjesztését elrendelte. A közoktatásügyi miniszter — mint értesülünk — leiratot intézett a fővároshoz, a­melyben felhívja figyelmét a II. ker. gimnáziumi épülettől a várba vezető u. n. iskolalépcső rozzant állapotára. E lépcső, a­melyen pedig igen élénk a közlekedés, oly rossz állapotban van, hogy azon a tatarozás már nem segít; miért is felkéri a miniszter a fővárost, hogy e lépcső helyett minél előbb teljesen új lépcsőt építtessen. A köztisztaság kezelésének reformja ügyében a közegészségi osztály által kidolgozott javaslatot a tanács holnap délelőtt 10 órakor tartandó rend­kívüli ülésén fogja tárgyalni. Új építkezések. A magánépítési bizottság ma délután tartott ülésében a következő nagyobb építési engedélyek megadását javasolta: Rosenfeld Li­­pótnak a Nefelejts-utczában kétemeletes bérházra. L­i­p­t­h­a­y Andrásnak az Erzsébet- királyné­ uton földszintes házra. K­r­é­m Józsefnek az Istenhegyen földszintes házra. Beck Lénárdnak a Bokréta-utczá­­ban földszintes házra. A margitszigeti gyógy­­fürdő felügyelő bizottságának a felső vendéglő na­gyobb mérvű átalakítására. Fővárosi ügyek. A katonai és illetőségi ügyosztálynak a várbeli városházán leendő elhelyezését kérte az I. ker. pol­gári kör, s e kérelmét azzal indokolta, hogy a vár, a­mióta onnan az államhivatalokat egymásután a pesti oldalra helyezik át, jelentékeny hanyatlásnak indul. A tanács a kérvényt Láng György tanácsnoknak, mint a katona- és illetőségi ügyosztály vezetőjének adta ki véleményadás végett, ki a napokban beadott jelentésében oda nyilatkozik, hogy a­mennyiben a várbeli városháza összes helyiségei átengedtetnek, azokban az ügyosztály a jelenleginél minden esetre kedvezőbb elhelyezést nyerhetne. Ennek ellenében a Ferencz- és Józsefváros polgársága a tanácshoz in­ Helyi hírek. Jurista-bál. Azok a szép emlékek, melyek a már kétszer megtartott „Jurista-bál«-hoz fűződnek, arra bírták a tavalyi rendezőket, hogy az idei farsangban is áldozzanak Terpsichore útján a jótékonyságnak. A bál napja január 10-én, farsang első szombati nap­ján lesz. A rendezőbizottság elnöki tisztségét köz­életünk két kitűnősége vállalta el. A tiszta jövedel­met az idén is szegény jogászok segélyezésére és a hírlapírók nyugdíjintézetének szánták. A rendező bizottság 120 tagból áll, kik közt több orsz. képviselő, számos ügyvéd, biró, tisztviselő, ügyvédjelölt és jog­gyakornok van. A Duna áradásában tegnap délután szünet állt be. A viz 4 méter 14 c­entiméter magasságra emel­kedett s ez a vízállás változatlanul megmaradt egész hajnalig. A délelőtt folyamán aztán rohamos apadás állott be, úgy hogy 11 órára a víz 4 méterre szállt le. Az apadás folyton tart s remélhető, hogy 2—3 nap múlva a folyam vize normális állapotába tér vissza. A folyammérnökségnek felülről is állandó apadást jelentenek. Színház és művészet. »Az ember tragédiája« az operaházban. A nem­zeti színház nyugdíjintézete javára ma »Az ember tragédiájá«-t az operaszínházban adták elő és az elő­adás fényesen sikerült nemcsak művészi, hanem anyagi tekintetben is, mert az operaszínház bevételeinek maximumát hozta be, oly­annyira zsúfolásig volt megtelve a nézőtér. Sőt vidékről táviratilag is jöttek megrendelések, a­mi a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, még premiereknél is, és nem oly darabnál, mely a mai napon érte meg hetvennegyedik előadását. Ennél szebb elismerés nem érhette M­a­­d­á­c­h költészetét, de nem is illusztrálhatta semmi jobban Paulai Ede nagy érdemét is, melylyel e nagyszabású művet, melyet mindenki, a mily költői értelműnek, éppoly színpadképtelennek is tartott, és nemcsak színpadra vitte,hanem európai körútra is indí­totta, dicsőséget szerezve nemcsak a költőnek, hanem a színpadi technika ügyességének és bátorságának is. A mai előadás a legjobb szereposztással és a leggondosabb rendezéssel érvényesítette a műnek nemcsak szellemi tartalmát, hanem érdekes és gazdag látványosságait is. A főszerepekben Jászai Mari, Nagy Imre és G­y­e­n­e­s a megszokott művészi egészet nyújtották ma is; a mellékszerepekben a nemzeti színház leg­jobbjai működtek közre. A harmadik felvonásban a Marseillaise-jelenetet az énekkel együtt zajos tapsok közt újráztatták meg s a közönség, daczára annak, hogy a darab közel tizenegy óráig tartott, mindvégig a legnagyobb érdekkel kísérte az előadást. A nemzeti színház ma két előadást rendezett. Egyiket az operaházban (erről fentebb szólunk), a másikat a nemzeti színházban, hol »Constantán abbé«-t adták elő. Mind az operaszínház, mind a nemzeti színház zsúfolásig meg volt telve, a­mi fé­nyesen bizonyít a mellett, hogy ott, hol igazi műélve­zetet nyújtanak, a budapesti közönség nem hiányzik. Constantin abbé Ujházynak oly kitűnő alakítása, hogy más elsőrangú külföldi színészek is eljöttek Budapestre, csupán azért, hogy Ujházy ez alakítását meglássák. S Ujházyn kívül Csillag Teréznek van e darabban oly bravour-szerepe, melynek minden je­lenete valódi művészi élvezetet nyújt. A mai előadásban mind Ujházy, mind Csillag Teréz mintegy versenyeztek tehetségük és gazdag kedélyük érvényesítésében s több ízben jutalmazta őket a hálás közönség tetszésnyilvánításokkal. Az előadás egész­­ben véve is a jobbak közé tartozott. Megemlíthetjük itt, hogy a darab mai előadásának az az aktuális momentuma is volt, hogy midőn Constantin abbé nagy csodálkozással és örömmel kiállt fel: »Önök katholikusok ?«, erre a közönségben oly nagy tetszés és tomboló taps tört ki, mely kétségtelenné tette, hogy az elkeresztelési vita benyomásai még nem múl­tak el teljesen. Hangverseny. A Vigadó kis termében ma este mutatta be magát az a vonós négyes társulat, mely a már évek óta nagy sikerrel működő Krancse­­vics és Hubay-Popper-féle mellett, mint har­madik alakult a fővárosban. Erre a feladatra Strümpfler, Waldemann,Faludy és Wil­mouth m. kir. operaházi tagok vállalkoztak. A mai első bemutató estén nyert siker után, melynek szép számú közönségét leginkább a zenészeti körök érde­kelt képviselői képezték, buzdítást nyerhettek arra, hogy megkezdett munkájukat tovább folytassák s­ elérjék azt a czélt, melyet maguk elé tűztek, t. i. hogy méltó versenytársaivá legyenek a fent­­nevezett kettőnek. Haydn D-dúr és Beethoven F-dur (op 59.) négyesének szorgalmas összta­­nulásra valló előadásával úgy mutatták be ma­gukat, mint értelmes és képzett művészek, kik nem lankadó tanulmány és összgyakorlat után hivatva le­hetnek élvezetes kamarazene-estéket nyújtani a kö­zönségnek. Az előadóknak Beethoven négyesének elő­adásában mozzanatai, melyek teljes elismerést érde­melnek, mint a második és harmadik tétel, de hogy a benyomás teljes legyen az ily monumentális s az oly

Next